Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-03 16:04:13
Üzenet elküldve: 2018-07-03 16:04:13
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Magányosan//
* A városban felfordult a csendes, hétköznapi élet. Ha fegyvertelen lenne, akkor a Hifeti család tagja ki sem menne az utcákra. Ám nővérével együtt mindketten kora gyermekkoruktól kezdve megtanultak vigyázni magukra. És azt is, hogy a hullák a legjobb vívóellenfelek.
No, nem a zombikra gondol. Borsózik a háta, ha arra gondolt, hogy az istenek eljövetele nyitányaként ő is összefuthatott volna eggyel és minden bizonnyal végzett is volna vele, ha keményebb ellenfelet kap.
De talán az égieknek is -valamelyiküknek talán- volt vele terve, hogy nem hagyta el szerencséje abban az időben, amikor nála jobb fegyverforgatók estek el az élőholtak seregei támadásaiban.
A szegénynegyedben néhány alak harcát távolról figyelte, de mivel egyre jobban őrá is odapillantgattak, jobbnak látta nem megvárni a szabad rablást, hanem gyorsan továbbállni. Ha a haramiák kerekednek felül, akkor nyilván nem bántják őt kellő ok nélkül. De mindent elvesznek a törvényt védelmezők hulláitól. Míg ugyan ez visszafelé szintén kedvezőtlen számára, hiszen a városőrök nem engednék a fosztogatást. Még ellenfeleik holttesténél sem.
Nem vesztegethette az időt és tovább indul a templom kertjén át a szentélybe. Több ismeretlen arcot lát, akik csendesen imádkoznak. Hat méterre az oltártól ő is letérdepel és igyekszik kapcsolatot teremteni a transzcendenssel.
Nagyon úgy tűnik számára, hogy a Sötét Úr meglepetésre épített támadása az oltár megszentségtelenítésével fejeződött be.*
~ Érdekes. Sa'Tereth itt? Úgy tudtam üldözik a híveit és megölnék őket, mire elérnének ide...~
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-06-02 14:00:59
Üzenet elküldve: 2018-06-02 14:00:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*A két férfi immáron teljesen egyenértékű harcot vívhat, mindketten állóképességük határán vannak, mindketten tetemes sebeket szereztek a dulakodás során, most még utoljára egymásnak esnek. Az előretolt térd csak a levegőt rúghatja meg, ahogyan Vazogh kilép előle, innen pedig adja magát a helyzet, hogy a férfi másik kezét is kicsit megszorongassa, már nem a baráti értelemben. Ám az elég gyorsan felismeri a csapdát, így még az ork markának rászorulása előtt nehezen ugyan, de kihúzza kezét a veszélyből. Ekkor tör előre a Sötétség Szolgája, hogy szívének eshessen, de a templomi kutya továbbra sem lankadó figyelemmel ügyesen ellép a mozdulat elől, így csak libbenő csuháját szakítja fel a tőr. Eddigre ér elsőre amúgy elrontott mondókája végére a templom légmágusa.*
-Halál rád, retkes ork!
*Hörgi, ahogy újra villám csap ki kezéből és ívesen Vazoghot találja el. Azt még láthatja, hogy vele együtt elhanyatlik az öreg is, de a történésekről így a mai napon a harmadik villám után már nem igazán tud innentől semmit egészen addig, míg legközelebb a Barakk egy sötét, őrzött, dohos, patkányszarta földalatti cellájában fel nem eszmél gnóm cimborája után nem sokkal.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.02 14:02:45
*A két férfi immáron teljesen egyenértékű harcot vívhat, mindketten állóképességük határán vannak, mindketten tetemes sebeket szereztek a dulakodás során, most még utoljára egymásnak esnek. Az előretolt térd csak a levegőt rúghatja meg, ahogyan Vazogh kilép előle, innen pedig adja magát a helyzet, hogy a férfi másik kezét is kicsit megszorongassa, már nem a baráti értelemben. Ám az elég gyorsan felismeri a csapdát, így még az ork markának rászorulása előtt nehezen ugyan, de kihúzza kezét a veszélyből. Ekkor tör előre a Sötétség Szolgája, hogy szívének eshessen, de a templomi kutya továbbra sem lankadó figyelemmel ügyesen ellép a mozdulat elől, így csak libbenő csuháját szakítja fel a tőr. Eddigre ér elsőre amúgy elrontott mondókája végére a templom légmágusa.*
-Halál rád, retkes ork!
*Hörgi, ahogy újra villám csap ki kezéből és ívesen Vazoghot találja el. Azt még láthatja, hogy vele együtt elhanyatlik az öreg is, de a történésekről így a mai napon a harmadik villám után már nem igazán tud innentől semmit egészen addig, míg legközelebb a Barakk egy sötét, őrzött, dohos, patkányszarta földalatti cellájában fel nem eszmél gnóm cimborája után nem sokkal.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.02 14:02:45
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-31 06:27:53
Üzenet elküldve: 2018-05-31 06:27:53
ÚJ
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Vazogh kellően alapos munkát végez, bár Ildhaw ebből egyelőre vajmi keveset érzékel. Érzékei tompák, s a kövezet hideg, min úgy marad az oltár tövében. Gondolatai is a szokásos katyvaszt mutatják, bár némi fénysugár mintha derengene, de lehet, hogy csak a képzelete játszik vele. A sötétség birodalma végtelen hely, nincs kezdet, s nincs vég, így a kalandozó vélhetően nem is találná meg azt, csak ha az úr úgy akarja, mindenesetre meesziről, tompán, ép és égett füleivel talán kiáltást hall- ~ Elmegyünk? ~ Próbálja megkérdezni magától, s ha az úr engedi, kábultsága múlik, tenni próbál néhány kósza mozdulatot, kezdve fejének helyrerázásával és az oltár takarásába való mászással, míg észhez nem tér teljesen. Ha az eltelt rövid idő alatt mindez megvalósulhat és ereje is lesz hozzá, még az orknak is jelezne, persze ez csak kósza, de észlelhető biccentés, hisz nehéz a visszatérés a sötétségből. Ha minden jól összejön, a kőoltár védelmében, hátát annak támasztva ül, s próbálja összeszedni magát.*
*Vazogh kellően alapos munkát végez, bár Ildhaw ebből egyelőre vajmi keveset érzékel. Érzékei tompák, s a kövezet hideg, min úgy marad az oltár tövében. Gondolatai is a szokásos katyvaszt mutatják, bár némi fénysugár mintha derengene, de lehet, hogy csak a képzelete játszik vele. A sötétség birodalma végtelen hely, nincs kezdet, s nincs vég, így a kalandozó vélhetően nem is találná meg azt, csak ha az úr úgy akarja, mindenesetre meesziről, tompán, ép és égett füleivel talán kiáltást hall- ~ Elmegyünk? ~ Próbálja megkérdezni magától, s ha az úr engedi, kábultsága múlik, tenni próbál néhány kósza mozdulatot, kezdve fejének helyrerázásával és az oltár takarásába való mászással, míg észhez nem tér teljesen. Ha az eltelt rövid idő alatt mindez megvalósulhat és ereje is lesz hozzá, még az orknak is jelezne, persze ez csak kósza, de észlelhető biccentés, hisz nehéz a visszatérés a sötétségből. Ha minden jól összejön, a kőoltár védelmében, hátát annak támasztva ül, s próbálja összeszedni magát.*
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-30 20:04:55
Üzenet elküldve: 2018-05-30 20:04:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Sötéten felröhög, mikor a vér fröccsen ellenfele kezéből, szeme azonban egy pillanatra az érkező öregen állapodik meg. Semmi esetre sem szeretne egy harmadik villámcsapást is elszenvedni, ez ellen tenni kell.
Miután megpróbálta elkerülni a térdelést, igyekszik kést tartó kezével elkapni a férfi karját, ami az arca felé tart, és erejét bevetve kifordítani a karját, hogy ellenfele háttal álljon neki, a kést pedig a nyakához szoríthassa. Ha nem sikerül, úgy megpróbálja egyszerűen csak szíven szúrni ellenfelét.
Ha viszont sikerül a lefogás és ellenfelének késsel sakkban tartása, öblösen felkiált.*
-Elmegyünk!
*Biccent fejével az egyelőre mozdulatlan Ildhaw felé, akinek valószínűleg nincs súlyos sérülése, vagy lemaradt róla. Az ajtótól nem messze heverő Umhar meglehetősen halott képet festett, így nem kísérli meg kimenteni őt is.*
-Vidd el a padot öreg, vagy ez itt meghal. *Szorítja a férfi nyakához még inkább a kést, bizonyítandóan, hogy nem hazudik.*
*Sötéten felröhög, mikor a vér fröccsen ellenfele kezéből, szeme azonban egy pillanatra az érkező öregen állapodik meg. Semmi esetre sem szeretne egy harmadik villámcsapást is elszenvedni, ez ellen tenni kell.
Miután megpróbálta elkerülni a térdelést, igyekszik kést tartó kezével elkapni a férfi karját, ami az arca felé tart, és erejét bevetve kifordítani a karját, hogy ellenfele háttal álljon neki, a kést pedig a nyakához szoríthassa. Ha nem sikerül, úgy megpróbálja egyszerűen csak szíven szúrni ellenfelét.
Ha viszont sikerül a lefogás és ellenfelének késsel sakkban tartása, öblösen felkiált.*
-Elmegyünk!
*Biccent fejével az egyelőre mozdulatlan Ildhaw felé, akinek valószínűleg nincs súlyos sérülése, vagy lemaradt róla. Az ajtótól nem messze heverő Umhar meglehetősen halott képet festett, így nem kísérli meg kimenteni őt is.*
-Vidd el a padot öreg, vagy ez itt meghal. *Szorítja a férfi nyakához még inkább a kést, bizonyítandóan, hogy nem hazudik.*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-30 18:20:54
Üzenet elküldve: 2018-05-30 18:20:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*A csuhás férfiú gyorsan hajol a mágikus fegyverért, de visszafordulni, védekezni nem tud tökéletesen, ennyivel nem gyorsabb most, mint a fáradt ork, a tőr eléri, egyedül kezével tud valamennyit felfogni a nyakának vezetett éles pengéből. Balja vért spriccel, nyakán pedig csak kicsi lukat hagy a penge oldaltájt. A szúrás így végül faramuci módon ütőeret vág, a nyak helyett ugyan a karon, de talán így is célt ért a csörte. A férfi egyetlen keserves mozdulattal kísérli meg menekíteni életét. Hogy a fájdalom, vagy a harci láz vezeti-e, jó kérdés, mindenesetre a felülről támadó orkot most szembefordulva igyekszik egy alhasra, ágyékra irányzott térdeléssel megsebesíteni, majd ezután ép kezével arcára indít ütést, miközben vére lüktetve hagyja el szorosan behajlított bal karját. Az egész hangzavarba két alak, két vénségesnek tűnő alak csatlakozik még be. Egyikük az ajtófélfát támasztó öreg mágus, kinek mormolása egyelőre még nem fejti ki hatását, másikuk a szintén hasonlóan aktív Ildhaw most, ki egyelőre még a sötétség birodalmában barangol.*
*A csuhás férfiú gyorsan hajol a mágikus fegyverért, de visszafordulni, védekezni nem tud tökéletesen, ennyivel nem gyorsabb most, mint a fáradt ork, a tőr eléri, egyedül kezével tud valamennyit felfogni a nyakának vezetett éles pengéből. Balja vért spriccel, nyakán pedig csak kicsi lukat hagy a penge oldaltájt. A szúrás így végül faramuci módon ütőeret vág, a nyak helyett ugyan a karon, de talán így is célt ért a csörte. A férfi egyetlen keserves mozdulattal kísérli meg menekíteni életét. Hogy a fájdalom, vagy a harci láz vezeti-e, jó kérdés, mindenesetre a felülről támadó orkot most szembefordulva igyekszik egy alhasra, ágyékra irányzott térdeléssel megsebesíteni, majd ezután ép kezével arcára indít ütést, miközben vére lüktetve hagyja el szorosan behajlított bal karját. Az egész hangzavarba két alak, két vénségesnek tűnő alak csatlakozik még be. Egyikük az ajtófélfát támasztó öreg mágus, kinek mormolása egyelőre még nem fejti ki hatását, másikuk a szintén hasonlóan aktív Ildhaw most, ki egyelőre még a sötétség birodalmában barangol.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-27 23:48:09
Üzenet elküldve: 2018-05-27 23:48:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Lassan gondolatai is elhalnak, s nem marad más csak a csend, némi velőtrázó, öblös kacagással vegyítve. A csend pedig nem felel, persze kérdés sincs, amire válaszolni kellene, mert Ildhaw, a lassan patakzó vére és a templom padozatán található oldatlan szutyok keveredésében fekszik. Előbbi próbálkozása a kijutásra pont annyit ért, mint amennyit kinézett belőle. Azt a néhány hüvelyket, mint addigi élete. A templomban a hörgéseken és a harc sóhajain kívül talán nem hallható más, s ha teljes csend lenne, akkor is csak a vér csepegése zavarná meg azt. A jós életéért már saját maga nem tehet semmit, ahogy társai is kellően szorult helyzetben vannak. Egy dolog azonban biztos. A gonosz és hideg vigyor, mely az arcára fagy, s ha itt ér az út végére, vigyorogva fog távozni, pedig egész életében mogorva és kedvtelen volt. A közelgő halálnak megvan a maga humorérzéke, s Ildhaw elég értelmes ahhoz, hogy értse a viccet, más kérdés, hogy ebből persze nem fog fel semmit.*
*Lassan gondolatai is elhalnak, s nem marad más csak a csend, némi velőtrázó, öblös kacagással vegyítve. A csend pedig nem felel, persze kérdés sincs, amire válaszolni kellene, mert Ildhaw, a lassan patakzó vére és a templom padozatán található oldatlan szutyok keveredésében fekszik. Előbbi próbálkozása a kijutásra pont annyit ért, mint amennyit kinézett belőle. Azt a néhány hüvelyket, mint addigi élete. A templomban a hörgéseken és a harc sóhajain kívül talán nem hallható más, s ha teljes csend lenne, akkor is csak a vér csepegése zavarná meg azt. A jós életéért már saját maga nem tehet semmit, ahogy társai is kellően szorult helyzetben vannak. Egy dolog azonban biztos. A gonosz és hideg vigyor, mely az arcára fagy, s ha itt ér az út végére, vigyorogva fog távozni, pedig egész életében mogorva és kedvtelen volt. A közelgő halálnak megvan a maga humorérzéke, s Ildhaw elég értelmes ahhoz, hogy értse a viccet, más kérdés, hogy ebből persze nem fog fel semmit.*
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-27 23:10:19
Üzenet elküldve: 2018-05-27 23:10:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Türelmetlenül, hitetlenkedve horkan fel, mikor kiesik kezéből a kard. Nem fiatal már, de remélte, hogy a kor még nem érte utol. Meglepően kemény csatát vív ezzel a templomi ficsúrral, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy magára maradt. Ellenfele a banya holttestéhez siet, hogy a gyertyatartót begyűjthesse. A kard relatív messzire ért földet, a lándzsát pedig egy kézzel aligha használhatja. Nem vesződik a karddal, dobótőrét előhúzva szökken ellenfele után, hogy az még a gyertyatartóért hajlong, hátulról a nyakába vághassa a kést. Szakmabéliként tudja, hogy a torokvágáshoz két használható kéz ideális, ezért inkább a szúrás mellett foglal állást. Felemelve a kést sújt le, egyenesen a neki háttal álló nyaka felé döf. Az sem baj, ha tarkót ér, csak ne csússzon le a penge a koponyáról.*
*Türelmetlenül, hitetlenkedve horkan fel, mikor kiesik kezéből a kard. Nem fiatal már, de remélte, hogy a kor még nem érte utol. Meglepően kemény csatát vív ezzel a templomi ficsúrral, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy magára maradt. Ellenfele a banya holttestéhez siet, hogy a gyertyatartót begyűjthesse. A kard relatív messzire ért földet, a lándzsát pedig egy kézzel aligha használhatja. Nem vesződik a karddal, dobótőrét előhúzva szökken ellenfele után, hogy az még a gyertyatartóért hajlong, hátulról a nyakába vághassa a kést. Szakmabéliként tudja, hogy a torokvágáshoz két használható kéz ideális, ezért inkább a szúrás mellett foglal állást. Felemelve a kést sújt le, egyenesen a neki háttal álló nyaka felé döf. Az sem baj, ha tarkót ér, csak ne csússzon le a penge a koponyáról.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-27 22:38:38
Üzenet elküldve: 2018-05-27 22:38:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*A csapást végül Vazogh elkerüli, ám a mozgás ellenfelének sem okoz nehézséget. Meglepő módon, vagy talán éppen életét mentve meg ezzel, közelebb lép, és a fokos hegyes végét húzza kissé ferdén felfelé, átadva bele minden lendületet, amit az ork megvágására gyűjtött. Ügyesen a pengére csap ezzel, ám ekkor történik a baj. A fokos ugyanis nem hosszas kardpárbajokra lett tervezve, hosszában egy szál mentén repedés fut végig rajta, reccsen egyet, és gyakorlatilag két szálkás végű fémdarabbá degradálódik. Az ütés azonban cseles volt, vagy talán ugyanaz a balszerencse munkálkodik Vazogh esetében is, (nem számolva a két villámcsapást és némi fejének beverését), de kardot tartó keze úgy tűnik megadja magát egy pillanatra. Gyengeség fut át markán, a penge pedig jobbra egy öblös lépésnyire csattan a kövezetre. A templomos felmorran, Vazogh felé hajítja azt, ami kezében maradt, majd mivel most ő tapod már szinte a lelkét magából kiadó vénasszony teteme mellett a gyertyatartóért igyekszik lehajolni, hátha annak hasznát veheti. Láthatóan nem ugrik azonnal üres kézzel egy vértes orknak. Főleg azért, mert rajta kívül úgy tűnik egyelőre nincs a templomban épkézláb ellenfél, nem kell sietnie.*
*A csapást végül Vazogh elkerüli, ám a mozgás ellenfelének sem okoz nehézséget. Meglepő módon, vagy talán éppen életét mentve meg ezzel, közelebb lép, és a fokos hegyes végét húzza kissé ferdén felfelé, átadva bele minden lendületet, amit az ork megvágására gyűjtött. Ügyesen a pengére csap ezzel, ám ekkor történik a baj. A fokos ugyanis nem hosszas kardpárbajokra lett tervezve, hosszában egy szál mentén repedés fut végig rajta, reccsen egyet, és gyakorlatilag két szálkás végű fémdarabbá degradálódik. Az ütés azonban cseles volt, vagy talán ugyanaz a balszerencse munkálkodik Vazogh esetében is, (nem számolva a két villámcsapást és némi fejének beverését), de kardot tartó keze úgy tűnik megadja magát egy pillanatra. Gyengeség fut át markán, a penge pedig jobbra egy öblös lépésnyire csattan a kövezetre. A templomos felmorran, Vazogh felé hajítja azt, ami kezében maradt, majd mivel most ő tapod már szinte a lelkét magából kiadó vénasszony teteme mellett a gyertyatartóért igyekszik lehajolni, hátha annak hasznát veheti. Láthatóan nem ugrik azonnal üres kézzel egy vértes orknak. Főleg azért, mert rajta kívül úgy tűnik egyelőre nincs a templomban épkézláb ellenfél, nem kell sietnie.*
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-27 21:03:32
Üzenet elküldve: 2018-05-27 21:03:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Szusszan egyet fájdalmában miközben ellenfele fegyvere felsérti, de továbbra is talpon marad. Ugyan megsebesült, de sebeit nem ítéli halálosnak. Ezt a küzdelmet meg kell nyernie, nem eleresztve életét.
Ellenfele fürge, ami egyáltalán nem könnyíti meg dolgát, de alighanem itt már csak magára számíthat. Társai nem mozdulnak, így az esetleges menekülés sem lesz majd egyszerű.*
~Sötétség Hercege most segíts.~
*Egy hátraugrással próbálja kikerülni a fokost, miközben kardját jobbról balra suhintva, magának vállmagasságban, ellenfelének alighanem nyak magasságban próbálja eldönteni a csata végkimenetelét.*
*Szusszan egyet fájdalmában miközben ellenfele fegyvere felsérti, de továbbra is talpon marad. Ugyan megsebesült, de sebeit nem ítéli halálosnak. Ezt a küzdelmet meg kell nyernie, nem eleresztve életét.
Ellenfele fürge, ami egyáltalán nem könnyíti meg dolgát, de alighanem itt már csak magára számíthat. Társai nem mozdulnak, így az esetleges menekülés sem lesz majd egyszerű.*
~Sötétség Hercege most segíts.~
*Egy hátraugrással próbálja kikerülni a fokost, miközben kardját jobbról balra suhintva, magának vállmagasságban, ellenfelének alighanem nyak magasságban próbálja eldönteni a csata végkimenetelét.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-26 21:31:52
Üzenet elküldve: 2018-05-26 21:31:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ildhaw jóstehetsége, ha lenne se terjedne ki a napra, nem mondhatta volna azt rá, hogy "ez is ugyanolyan lesz, mint egy hereszemölcs, gennyes, unalmas, és csak egy vágóeszköz oldhatná meg". De így van ez rendjén, néha jut mindenkinek egy kis jó, egy kis siker, egy kis megbecsülés. Ildhaw mondjuk gyanakodhat, hogy eddigi életét, és mostani helyzetét tekintve nem lesz több ilyen nap, de legalább minden válla felett átküldött turhacsepp szerencsetartalma kicsapódott. Szólongatja ő is az Urat, mint mindenki, ki vesztét érzi, jobb fülében csak hangosodik ettől a kacagás, mely a sötétségbe is követi. Néhány rángást sikerül kicsikarnia még, de pár hüvelyknél többet nem halad vele. Ereje elhagyta, hosszú nap volt.
Vazogh is érezheti tagjaiban a bajt. A rárontó férfi, kinek arca most először vált dühösre, jobbjával lendíti előre a fokost, ez persze Vazoghnak sok gondot nem jelent, a penge egyik recéjében le is lassul a vassal kivert bot, mikor a papféle baljába veszi át a fegyvert, és előrelépve azt az ork pengéjéből kicsúsztatja. Vazogh harci ösztöne őt az ajtó felé mozdíthatja, ezért az élezett fej éppen csak vértje alá hatol, inkább jelzés értékű a diadal, nem dönti le a sajnos két villámcsapással már a sírhoz közelebbi orkot lábáról. Persze ő sem rest, de ilyen helyzetből visszatámadni nehezen tud, a fickó pedig fürge, fürge és csontos, védelmét így nem tudja áttörni. Egy pillanat nyugodalmat sem hagyván, Eeyr hitványa két kezével alulról indítja meg a fokos fejét, hogy alhas tájon verje bele a baltaszerű fejet az orkba.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ildhaw jóstehetsége, ha lenne se terjedne ki a napra, nem mondhatta volna azt rá, hogy "ez is ugyanolyan lesz, mint egy hereszemölcs, gennyes, unalmas, és csak egy vágóeszköz oldhatná meg". De így van ez rendjén, néha jut mindenkinek egy kis jó, egy kis siker, egy kis megbecsülés. Ildhaw mondjuk gyanakodhat, hogy eddigi életét, és mostani helyzetét tekintve nem lesz több ilyen nap, de legalább minden válla felett átküldött turhacsepp szerencsetartalma kicsapódott. Szólongatja ő is az Urat, mint mindenki, ki vesztét érzi, jobb fülében csak hangosodik ettől a kacagás, mely a sötétségbe is követi. Néhány rángást sikerül kicsikarnia még, de pár hüvelyknél többet nem halad vele. Ereje elhagyta, hosszú nap volt.
Vazogh is érezheti tagjaiban a bajt. A rárontó férfi, kinek arca most először vált dühösre, jobbjával lendíti előre a fokost, ez persze Vazoghnak sok gondot nem jelent, a penge egyik recéjében le is lassul a vassal kivert bot, mikor a papféle baljába veszi át a fegyvert, és előrelépve azt az ork pengéjéből kicsúsztatja. Vazogh harci ösztöne őt az ajtó felé mozdíthatja, ezért az élezett fej éppen csak vértje alá hatol, inkább jelzés értékű a diadal, nem dönti le a sajnos két villámcsapással már a sírhoz közelebbi orkot lábáról. Persze ő sem rest, de ilyen helyzetből visszatámadni nehezen tud, a fickó pedig fürge, fürge és csontos, védelmét így nem tudja áttörni. Egy pillanat nyugodalmat sem hagyván, Eeyr hitványa két kezével alulról indítja meg a fokos fejét, hogy alhas tájon verje bele a baltaszerű fejet az orkba.*
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-26 16:40:30
Üzenet elküldve: 2018-05-26 16:40:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Néma csend. Nem sok minden zavarja meg, érdekes módon a nyugalom, melynek mélyébe alászáll, nem zavaró és cseppet sem képez kontrasztot a külvilággal. Az oltárról lerogyva, csak képzeli, hogy halad, néhány erőtlen mozdulatot azért tenni próbál, ha sikerül. Mindenáron ki szeretne jutni, bár a nap melege nem érdekli, hisz egész életében a hűvös sötét éltette, s az szolgált nyughelyéül.*
~ Nincs már rám szükséged? ~ Kérdezi meg magában csendesen örök urától, kiben hűsége csorbát nem szenved, függetlenül attól, hogy az sorsára hagyja-e vagy sem. *
~ Jó napom volt. Mondhatni kiváló bassza meg! ~ *Gondolja, hisz Ildhaw az örökké megtagadott, az utálatra méltó, az ocsmány, a szörny, a kitaszított ma egy pillanatra felemelkedhetett. Ma egy pillanatra valaki lehetett. Senkiből az éltetett, a felemelt, a befogadott, s hideg szívében ez a pillanat örökre rögzült. Hogy Ildhaw gonosz volna, vagy a világ és a társadalom, vagy a körülmények tették azzá ami? A kirekesztés, a nemtörődömség, a gazdagok pökhendisége, vagy a szegények szerencsétlensége? Nem lehet tudni. De Ildhaw, az Ildhaw, aki senki volt és vélhetően az is marad, megbújva a névtelenségben, s az örök magányban, mindenféle hirdető kőtáblák nélkül. Mindeközben nem érzékeli az üvöltést, ahogy a vér szagát is csak sejti, minden bizonnyal élvezettel lefetyelné be az összest.*
~ Még szolgálni akarlak. Vannak terveim Sa'Thereth! ~ Mákonyos álma efelé sodorja csak úgy mellékesen, bár bizonyos benne, hogy az úr elméjébe lát, s pont el tudja dönteni koszos mérlegén, hogy Ildhaw halála, vagy megmentése okoz e nagyobb hatalmat. Öntudatlanul is próbál tenni néhány kósza mozdulatot az ajtó felé, fogalma sincs, hogy ez mennyire sikerül talán az ösztön hajtja. De Ildhaw nem adja fel, nem adja meg a rohadt kurvának és a szaros kis pöcsnek az örömet, sem annak a vén fartúrónak, aki jelenleg talán még mindig ájultan fekszik a mocsokban. Mert ebben a rohadt világban neki ne mondja meg senki, hogy mely templomban mit és hogyan csináljon, ahogy azt sem kinek tartozik hűséggel és kinek nem! Szája talán hideg mosolyra húzódik, talán nem, de korántsem tekinti magát még halottnak, maximum egy picit fáradtnak. Talán nagyon fáradtnak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Néma csend. Nem sok minden zavarja meg, érdekes módon a nyugalom, melynek mélyébe alászáll, nem zavaró és cseppet sem képez kontrasztot a külvilággal. Az oltárról lerogyva, csak képzeli, hogy halad, néhány erőtlen mozdulatot azért tenni próbál, ha sikerül. Mindenáron ki szeretne jutni, bár a nap melege nem érdekli, hisz egész életében a hűvös sötét éltette, s az szolgált nyughelyéül.*
~ Nincs már rám szükséged? ~ Kérdezi meg magában csendesen örök urától, kiben hűsége csorbát nem szenved, függetlenül attól, hogy az sorsára hagyja-e vagy sem. *
~ Jó napom volt. Mondhatni kiváló bassza meg! ~ *Gondolja, hisz Ildhaw az örökké megtagadott, az utálatra méltó, az ocsmány, a szörny, a kitaszított ma egy pillanatra felemelkedhetett. Ma egy pillanatra valaki lehetett. Senkiből az éltetett, a felemelt, a befogadott, s hideg szívében ez a pillanat örökre rögzült. Hogy Ildhaw gonosz volna, vagy a világ és a társadalom, vagy a körülmények tették azzá ami? A kirekesztés, a nemtörődömség, a gazdagok pökhendisége, vagy a szegények szerencsétlensége? Nem lehet tudni. De Ildhaw, az Ildhaw, aki senki volt és vélhetően az is marad, megbújva a névtelenségben, s az örök magányban, mindenféle hirdető kőtáblák nélkül. Mindeközben nem érzékeli az üvöltést, ahogy a vér szagát is csak sejti, minden bizonnyal élvezettel lefetyelné be az összest.*
~ Még szolgálni akarlak. Vannak terveim Sa'Thereth! ~ Mákonyos álma efelé sodorja csak úgy mellékesen, bár bizonyos benne, hogy az úr elméjébe lát, s pont el tudja dönteni koszos mérlegén, hogy Ildhaw halála, vagy megmentése okoz e nagyobb hatalmat. Öntudatlanul is próbál tenni néhány kósza mozdulatot az ajtó felé, fogalma sincs, hogy ez mennyire sikerül talán az ösztön hajtja. De Ildhaw nem adja fel, nem adja meg a rohadt kurvának és a szaros kis pöcsnek az örömet, sem annak a vén fartúrónak, aki jelenleg talán még mindig ájultan fekszik a mocsokban. Mert ebben a rohadt világban neki ne mondja meg senki, hogy mely templomban mit és hogyan csináljon, ahogy azt sem kinek tartozik hűséggel és kinek nem! Szája talán hideg mosolyra húzódik, talán nem, de korántsem tekinti magát még halottnak, maximum egy picit fáradtnak. Talán nagyon fáradtnak.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-26 14:47:32
Üzenet elküldve: 2018-05-26 14:47:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Ó, ha mind a két keze működne! Mennyivel egyszerűbb lenne ez a művelet is. Elégedetten reszeli a recés élű pengével az öregasszony torkát. Inak és csont roppan, de a műveletet éppen csak elkezdi, mikor fiatal hang száll felé.
Felkapja fejét és a fiú felé kémlel összeszűkülő szemekkel. Lüktető a fájdalom, de Feketevas Vazogh legyűréséhez több kell.*
-Nézz körbe, ostoba. *Recsegi a férfi felé undok félmosoly kíséretében, egy pillantással mérve fel a terepet.
Vér, mocsok és testek szerteszét, nem beszélve a sötétség oltáráról. A küldetésük sikerrel zárult. Már biztos benne, hogy társai eszméletlenek vagy halottak, hiszen senki sem mozdult az ajtót elzáró pad irányába, mikor parancsa zengett.
Ő viszont kijut innen. Ha törik, ha szakad, de Feketevasat még nem szólítja a sötétség ura.
Felemeli a fekete pengét és a fokost lengető fiú felé indul. A diadal, amit arattak nem lehet teljes, ha meghal. A padot viszont nem tudja félretolni, míg a férfi él.*
-Ez az én órám. *Dörren még egyet ellenfele felé elrettentésképp, miközben bal válla fölé emeli szeretett kardját, hogy amint a fiú elég közel ér, egy vágással végeztesse be. Az öreget semmiképp sem szeretné bevárni, így gyorsan kell cselekednie, ha épp bőrrel akarja megúszni.*
A hozzászólás írója (Feketevas Vazogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 14:49:14
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Ó, ha mind a két keze működne! Mennyivel egyszerűbb lenne ez a művelet is. Elégedetten reszeli a recés élű pengével az öregasszony torkát. Inak és csont roppan, de a műveletet éppen csak elkezdi, mikor fiatal hang száll felé.
Felkapja fejét és a fiú felé kémlel összeszűkülő szemekkel. Lüktető a fájdalom, de Feketevas Vazogh legyűréséhez több kell.*
-Nézz körbe, ostoba. *Recsegi a férfi felé undok félmosoly kíséretében, egy pillantással mérve fel a terepet.
Vér, mocsok és testek szerteszét, nem beszélve a sötétség oltáráról. A küldetésük sikerrel zárult. Már biztos benne, hogy társai eszméletlenek vagy halottak, hiszen senki sem mozdult az ajtót elzáró pad irányába, mikor parancsa zengett.
Ő viszont kijut innen. Ha törik, ha szakad, de Feketevasat még nem szólítja a sötétség ura.
Felemeli a fekete pengét és a fokost lengető fiú felé indul. A diadal, amit arattak nem lehet teljes, ha meghal. A padot viszont nem tudja félretolni, míg a férfi él.*
-Ez az én órám. *Dörren még egyet ellenfele felé elrettentésképp, miközben bal válla fölé emeli szeretett kardját, hogy amint a fiú elég közel ér, egy vágással végeztesse be. Az öreget semmiképp sem szeretné bevárni, így gyorsan kell cselekednie, ha épp bőrrel akarja megúszni.*
A hozzászólás írója (Feketevas Vazogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 14:49:14
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-26 13:20:24
Üzenet elküldve: 2018-05-26 13:20:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*A Jós látótere tovább fakul, így az öregasszony összeomlását legfeljebb némi képzelőerővel láthatja, de inkább odasejtheti. A barna folt pedig ahogy jött, úgy csökkenni is kezd minden lépésre, melyet a visszataszító férfi tesz. A baj csak az, hogy ebben az állapotban az oltárról lekecmeregve Ildhaw már nem nagyon tudja kontrollálni magát, és végül a földre rogy elharapva utolsó szavát. Az ütés pedig a következő percekre biztosan elkábítja, mintha csak éber álomban lenne.
Vazogh láthatja azt a barna foltot, aki nem más, mint a fokossal harcoló csuhás férfiú, aki fokosát most éppen leereszti, és a szentségtörő gnóm helyett, ki magától esett össze, az asszony felé kezd futni.*
-Goma, vigyázz!
*Kiáltja eltorzult arccal, majd rohanni kezd, de Vazogh gyorsabb, közelebb van, és ellenben az öregasszony sérült felsőtestével, az ő lába sértetlen, még ha a fájdalmai most vissza is térnek, ez az ugrása sikeres, elkerüli a nyalábokat, az asszony pedig velőtrázót visít, ahogyan nyakába meríti a pengét. Rázkódik, kezéből kiejti a gyertyatartót, melyből így kifogy a tűz, aztán nem mukkan többet. Eddigre a csuhás is a közelükbe ér. Vazogh pedig érezheti, hogy keze-lába remeg, a vörös köd elmúlása után pedig nincs már, ami enyhítsen ezen, még maga a gyiloköröm sem. Az ajtó előtt pedig még ott a nehéz fapad, csapdában van, melybe Ildhaw zárta be magukat, így pedig utolsó erőmorzsáinak és minden pillanatának beosztására szüksége lesz. A csuhással ugyanis kérdéses, hogy el tud-e bánni, ráadásul a következő villám után, melyet a valószínűleg még eszméletlen öreg küldhetne rá, esélyesen nem kelne fel. Így hát ott áll most pár lépésre a paddal lezárt kaputól, Ildhaw nem messze az oltártól arccal a padlón szinte mozdulatlanul sziszeg, vagy szuszog, az ajtó melletti falnál pedig, mint egy domb földcsuszamlás után, Umhar fekszik oldalra csúszva véres tócsában. Hasából, combjából pedig egy-egy pók áll ki.*
*A Jós látótere tovább fakul, így az öregasszony összeomlását legfeljebb némi képzelőerővel láthatja, de inkább odasejtheti. A barna folt pedig ahogy jött, úgy csökkenni is kezd minden lépésre, melyet a visszataszító férfi tesz. A baj csak az, hogy ebben az állapotban az oltárról lekecmeregve Ildhaw már nem nagyon tudja kontrollálni magát, és végül a földre rogy elharapva utolsó szavát. Az ütés pedig a következő percekre biztosan elkábítja, mintha csak éber álomban lenne.
Vazogh láthatja azt a barna foltot, aki nem más, mint a fokossal harcoló csuhás férfiú, aki fokosát most éppen leereszti, és a szentségtörő gnóm helyett, ki magától esett össze, az asszony felé kezd futni.*
-Goma, vigyázz!
*Kiáltja eltorzult arccal, majd rohanni kezd, de Vazogh gyorsabb, közelebb van, és ellenben az öregasszony sérült felsőtestével, az ő lába sértetlen, még ha a fájdalmai most vissza is térnek, ez az ugrása sikeres, elkerüli a nyalábokat, az asszony pedig velőtrázót visít, ahogyan nyakába meríti a pengét. Rázkódik, kezéből kiejti a gyertyatartót, melyből így kifogy a tűz, aztán nem mukkan többet. Eddigre a csuhás is a közelükbe ér. Vazogh pedig érezheti, hogy keze-lába remeg, a vörös köd elmúlása után pedig nincs már, ami enyhítsen ezen, még maga a gyiloköröm sem. Az ajtó előtt pedig még ott a nehéz fapad, csapdában van, melybe Ildhaw zárta be magukat, így pedig utolsó erőmorzsáinak és minden pillanatának beosztására szüksége lesz. A csuhással ugyanis kérdéses, hogy el tud-e bánni, ráadásul a következő villám után, melyet a valószínűleg még eszméletlen öreg küldhetne rá, esélyesen nem kelne fel. Így hát ott áll most pár lépésre a paddal lezárt kaputól, Ildhaw nem messze az oltártól arccal a padlón szinte mozdulatlanul sziszeg, vagy szuszog, az ajtó melletti falnál pedig, mint egy domb földcsuszamlás után, Umhar fekszik oldalra csúszva véres tócsában. Hasából, combjából pedig egy-egy pók áll ki.*
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-20 08:44:11
Üzenet elküldve: 2018-05-20 08:44:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A világ tudatában beszűkül, s szemei előtt csak az oltár lebeg, amit lassan cseppenként borítja el önnön vöröslő, feketéllő vére. Elégedett és gonosz mosollyal veszi tudomásul, hogy ezúttal tette sikerül. A körülötte lévő csatazaj vajmi kevéssé zavarja, ahogy nem veszi észre Umhar utolsó sóhajait sem, mert tekintete féloldalasan az ajtón befelé bámul. Arca egyetlen hatalmas és gonosz torz vigyorra húzódnak, mert a legnagyobb bizonyíték küldetése sikerességére, a fiatal férfi elszörnyedő szemei. Hosszú nyelvét dugja ki száján, s fel-alá jártatja, majd ajkait nyalja meg vele, mintha jelezné, hogy a férfi belei lesznek a következők, amiket megízlel vele. Persze esze ágában nincs, nem vágyik az emberi, vagy más szerzet húsára. A vér persze más kérdés, de ezúttal nem érez rá késztetést. Fülei csak egyetlen hangra lesznek figyelmesek, egyetlen elégedett és mély kacajra, kiébe saját öblös röhögése vegyül, mintha egy disznó viccet mondtak volna el egymásnak. A közös vidámság azonban csak egy pillanat, mert látóterében folt növekszik, így megszúrt kezére tekeri a kezein lévő gyolcsot, majd, függetlenül attól, hogy a sötét úr jelent meg számára, vagy ismét támadással néz szembe, amilyen gyorsan csak tud hátrálni kezd.*
- Mi a kurva... ORK, MAGAD MÖGÉ IS NÉZZ! *Közben az ork bődülése észre téríti, majd megrázza magát és a templom kijárata felé lódul, eközben próbálja látását rendezni.* A GYERTYATARTÓT, ORK! HOZDD A GYERTYATARTÓT! *Fordultában látja az összeomló banyát, esze ágában nincs itt meghalni, Sa'Thereth már látja őt, s rengeteg feladata van még, mit véghez kell vinni.*
A hozzászólás írója (Ildhaw a Jós) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.20 08:44:31
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A világ tudatában beszűkül, s szemei előtt csak az oltár lebeg, amit lassan cseppenként borítja el önnön vöröslő, feketéllő vére. Elégedett és gonosz mosollyal veszi tudomásul, hogy ezúttal tette sikerül. A körülötte lévő csatazaj vajmi kevéssé zavarja, ahogy nem veszi észre Umhar utolsó sóhajait sem, mert tekintete féloldalasan az ajtón befelé bámul. Arca egyetlen hatalmas és gonosz torz vigyorra húzódnak, mert a legnagyobb bizonyíték küldetése sikerességére, a fiatal férfi elszörnyedő szemei. Hosszú nyelvét dugja ki száján, s fel-alá jártatja, majd ajkait nyalja meg vele, mintha jelezné, hogy a férfi belei lesznek a következők, amiket megízlel vele. Persze esze ágában nincs, nem vágyik az emberi, vagy más szerzet húsára. A vér persze más kérdés, de ezúttal nem érez rá késztetést. Fülei csak egyetlen hangra lesznek figyelmesek, egyetlen elégedett és mély kacajra, kiébe saját öblös röhögése vegyül, mintha egy disznó viccet mondtak volna el egymásnak. A közös vidámság azonban csak egy pillanat, mert látóterében folt növekszik, így megszúrt kezére tekeri a kezein lévő gyolcsot, majd, függetlenül attól, hogy a sötét úr jelent meg számára, vagy ismét támadással néz szembe, amilyen gyorsan csak tud hátrálni kezd.*
- Mi a kurva... ORK, MAGAD MÖGÉ IS NÉZZ! *Közben az ork bődülése észre téríti, majd megrázza magát és a templom kijárata felé lódul, eközben próbálja látását rendezni.* A GYERTYATARTÓT, ORK! HOZDD A GYERTYATARTÓT! *Fordultában látja az összeomló banyát, esze ágában nincs itt meghalni, Sa'Thereth már látja őt, s rengeteg feladata van még, mit véghez kell vinni.*
A hozzászólás írója (Ildhaw a Jós) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.20 08:44:31
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-19 14:12:18
Üzenet elküldve: 2018-05-19 14:12:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
-Ma csak Te fogsz itt meghalni, banya. *Vicsorodik el, mit sem sejtve egyelőre hű harcostársa sorsáról.
Szeme sarkából látja, hogy Ildhaw épp mit visz véghez és öblösen felkacag.*
-A sötét úr lát minket! Kifelé!
*Bődül el társainak címezve. Elvégezték dolguk, vérrel és sötétséggel fertőzve meg a Fény Templomát.*
-Nekem még van egy kis dolgom.
*Morogja, azzal eltéve a pajzsot előhúzza a recés szablyát, hogy egy lépést téve a földön fekvő öregasszony felé elrugaszkodjon és felé ugorjon, így próbálva meg kikerülni az átkozott gyertyatartó sugarait.
Ha sikerrel jár és az ellenfelén tud landolni, a szablyát felemelve azonnal lecsap az áldozatára nyak magasságban.*
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
-Ma csak Te fogsz itt meghalni, banya. *Vicsorodik el, mit sem sejtve egyelőre hű harcostársa sorsáról.
Szeme sarkából látja, hogy Ildhaw épp mit visz véghez és öblösen felkacag.*
-A sötét úr lát minket! Kifelé!
*Bődül el társainak címezve. Elvégezték dolguk, vérrel és sötétséggel fertőzve meg a Fény Templomát.*
-Nekem még van egy kis dolgom.
*Morogja, azzal eltéve a pajzsot előhúzza a recés szablyát, hogy egy lépést téve a földön fekvő öregasszony felé elrugaszkodjon és felé ugorjon, így próbálva meg kikerülni az átkozott gyertyatartó sugarait.
Ha sikerrel jár és az ellenfelén tud landolni, a szablyát felemelve azonnal lecsap az áldozatára nyak magasságban.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-19 09:25:44
Üzenet elküldve: 2018-05-19 09:25:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
*A tűzcsóvák sziszegve nyaldossák Vazogh pajzsát, aki most az egyetlen egy értelmes úton próbál kitörni a csávából, méghozzá előre. Hirtelen megindulásától a tűzsugarak is megtörnek kissé. Szeme sarkából láthatja, ahogy tőle balra az egyik oldalsó sugár fényesen surrogva húz el ferdén mellette, ahogyan ráront az öreg nyanyára. A vörös köd balzsamosan burkolja érzékeit, melyek a harc eddigi sebeitől már így is sikoltanának, nem beszélve az egyre forrósodó pajzsról, így teljes erejével csapódhat az asszonyba, akit ez elég váratlanul ér, megtántorodik, igyekszik hátratáncolni, de öreg már ehhez, így hasra esve köt ki a padlón. Sérült keze hasztalan lóg mellette, míg másikba a gyertyatartót tartja. Hangosan nyög, döntenie kell, hogy felkel, vagy fegyverét forgatja tovább, mely a földről is veszélyes. A Fekete Fegyveres térdét célozza meg a három sugárral, aki félre táncolva védeni is tudja ezt, ám ekkor biztosan kicsit később ér csak oda az öregasszonyhoz, hogy bevégezze azt, amiért jött.*
-Itt fogtok meghalni, ork!
*Sziszegi egyértelmű fájdalmak között az öreg. Úgy tűnik kiáltani már nem sok ereje maradt, egyelőre minden erejével arra fókuszál, hogy elkaszálja az ork lábát, ha az közelebb akarna jönni. Két, jelenleg félkarúnak tekinthető haláltusája ez, melynek kimenetelét csak egy aranyozott gyertyatartó miatt nehéz megmondani.
Eközben az oltáron Ildhaw szörnyűséges tettet hajt végre. A Sötét Úr oltárát szenteli fel önnön vérével, vércsepp vércsepp után csöppen a kövezetre, melyet az előbb még ledönteni akartak. Sokkalta gonoszabb tett ez. A világ ténylegesen forogni kezd körülötte, az idő és a tér megszűnik létezni, ahogy az ajtón benézve az ájult mágust ápolgató fiatal férfit veszi észre. Mielőtt ráhullna szemeire az eszmélet határán küzdők homálya, még láthatja, hogy a férfi elszörnyedt arccal mered rá, de innentől alig kivehető alakok táncává alakul látótere. Az egyetlen, ami mégis feltűnhet neki, az az, hogy sérült fülének sípolása eltűnik, és egyetlen hosszú, gonosz, ám elégedett kacajt hall vele. Megcsinálta. Urának áldozta Eeyr templomának oltárát. A lázadás ilyen, kavargó viharrá változtatja a valóságot, ebben a forgatagban pedig akár ilyen is megtörténhet. A kérdés csak az, hogy miért növekszik előtte most egy magas, barnás folt, mely átviláglik a tejszerű, pattogó fényekkel tarkított fátylon.
A fal tövében Umhar fekszik, légzése eddigre már a szélcsendre emlékeztethet. Pulzusa is kezd egyre kisebb elefánt erejével dübögni, néha-néha kihagy egy ütemet, majd... egyszer csak nem dobban már újra.
Umhar azon a bizonyos parton járva hirtelen érkező erőt érezhet, mintha nem csak egy látomás lenne ez csupán, nem csak valami halottak járta partról lenne egy víziója, hanem mintha ez lenne ő maga, Umhar Varkogrim. Beszáll a csónakba, ám még mielőtt az evezőért nyúlhatna, az meg is indul a túloldalon leledző égő város felé. Ahogyan a sötét vizet szeli egyszerre csatazaj üti meg fülét. Ha kicsit hunyorog, erőlteti szemét, láthatja is, hogy a túlparton borzalmas gyilkolászás folyik. Harcosok egy csapata hajtja össze most a rettegő népet, asszonyok, gyerekek hada szenved fegyvereik alatt. Két perccel később már azt is ki tudja venni, hogy zöld, barna, sárgás bőrszínű harcosok sorakoznak csak ott fegyverrel, az elkárhozottak között pedig egyet sem lát saját fajtársai között. Többségében emberek és elfek csürhéje hal kegyetlen halált éppen most, az orkok pedig dühödt csatakiáltással vetik rájuk magukat.*
-Fiam vérére a tiétek! Pusztuljanak a nyüves férgek! Baszódjatok a sírba! Sikíts még!
*Hangzanak kiáltásaik. Úgy tűnik a Sötét Úr búcsúajándéka Umhar számára nem volt más, mint a végtelen elégtétel, tombolás, harcosi hajsza lehetősége.*
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
*A tűzcsóvák sziszegve nyaldossák Vazogh pajzsát, aki most az egyetlen egy értelmes úton próbál kitörni a csávából, méghozzá előre. Hirtelen megindulásától a tűzsugarak is megtörnek kissé. Szeme sarkából láthatja, ahogy tőle balra az egyik oldalsó sugár fényesen surrogva húz el ferdén mellette, ahogyan ráront az öreg nyanyára. A vörös köd balzsamosan burkolja érzékeit, melyek a harc eddigi sebeitől már így is sikoltanának, nem beszélve az egyre forrósodó pajzsról, így teljes erejével csapódhat az asszonyba, akit ez elég váratlanul ér, megtántorodik, igyekszik hátratáncolni, de öreg már ehhez, így hasra esve köt ki a padlón. Sérült keze hasztalan lóg mellette, míg másikba a gyertyatartót tartja. Hangosan nyög, döntenie kell, hogy felkel, vagy fegyverét forgatja tovább, mely a földről is veszélyes. A Fekete Fegyveres térdét célozza meg a három sugárral, aki félre táncolva védeni is tudja ezt, ám ekkor biztosan kicsit később ér csak oda az öregasszonyhoz, hogy bevégezze azt, amiért jött.*
-Itt fogtok meghalni, ork!
*Sziszegi egyértelmű fájdalmak között az öreg. Úgy tűnik kiáltani már nem sok ereje maradt, egyelőre minden erejével arra fókuszál, hogy elkaszálja az ork lábát, ha az közelebb akarna jönni. Két, jelenleg félkarúnak tekinthető haláltusája ez, melynek kimenetelét csak egy aranyozott gyertyatartó miatt nehéz megmondani.
Eközben az oltáron Ildhaw szörnyűséges tettet hajt végre. A Sötét Úr oltárát szenteli fel önnön vérével, vércsepp vércsepp után csöppen a kövezetre, melyet az előbb még ledönteni akartak. Sokkalta gonoszabb tett ez. A világ ténylegesen forogni kezd körülötte, az idő és a tér megszűnik létezni, ahogy az ajtón benézve az ájult mágust ápolgató fiatal férfit veszi észre. Mielőtt ráhullna szemeire az eszmélet határán küzdők homálya, még láthatja, hogy a férfi elszörnyedt arccal mered rá, de innentől alig kivehető alakok táncává alakul látótere. Az egyetlen, ami mégis feltűnhet neki, az az, hogy sérült fülének sípolása eltűnik, és egyetlen hosszú, gonosz, ám elégedett kacajt hall vele. Megcsinálta. Urának áldozta Eeyr templomának oltárát. A lázadás ilyen, kavargó viharrá változtatja a valóságot, ebben a forgatagban pedig akár ilyen is megtörténhet. A kérdés csak az, hogy miért növekszik előtte most egy magas, barnás folt, mely átviláglik a tejszerű, pattogó fényekkel tarkított fátylon.
A fal tövében Umhar fekszik, légzése eddigre már a szélcsendre emlékeztethet. Pulzusa is kezd egyre kisebb elefánt erejével dübögni, néha-néha kihagy egy ütemet, majd... egyszer csak nem dobban már újra.
Umhar azon a bizonyos parton járva hirtelen érkező erőt érezhet, mintha nem csak egy látomás lenne ez csupán, nem csak valami halottak járta partról lenne egy víziója, hanem mintha ez lenne ő maga, Umhar Varkogrim. Beszáll a csónakba, ám még mielőtt az evezőért nyúlhatna, az meg is indul a túloldalon leledző égő város felé. Ahogyan a sötét vizet szeli egyszerre csatazaj üti meg fülét. Ha kicsit hunyorog, erőlteti szemét, láthatja is, hogy a túlparton borzalmas gyilkolászás folyik. Harcosok egy csapata hajtja össze most a rettegő népet, asszonyok, gyerekek hada szenved fegyvereik alatt. Két perccel később már azt is ki tudja venni, hogy zöld, barna, sárgás bőrszínű harcosok sorakoznak csak ott fegyverrel, az elkárhozottak között pedig egyet sem lát saját fajtársai között. Többségében emberek és elfek csürhéje hal kegyetlen halált éppen most, az orkok pedig dühödt csatakiáltással vetik rájuk magukat.*
-Fiam vérére a tiétek! Pusztuljanak a nyüves férgek! Baszódjatok a sírba! Sikíts még!
*Hangzanak kiáltásaik. Úgy tűnik a Sötét Úr búcsúajándéka Umhar számára nem volt más, mint a végtelen elégtétel, tombolás, harcosi hajsza lehetősége.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-14 07:20:27
Üzenet elküldve: 2018-05-14 07:20:27
ÚJ
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* Nem érti miről beszél a sötét alak, de bizonyára meg fogja tudni. Nem is aggódik sokat az egészen. Átveszi a villát és a fáklyát, majd még pár pillanat erejéig a sötét alak után néz, hogy valóban el tűnt-e. Különböző ötletei támadnak, amik nem hagyják nyugodni. *
~ Miért kéne egyáltalán át mennem, ki kényszerítene rá? Akár még a csónakot is elköthetném, hogy távoli vizekre evezzek vele. Hallottam a legendákat ork harcosokról, kik a halálból is vissza tértek, talán ők is így csinálták. ~
* Még az elején teljesen elfogadta halálát, de most megkérdőjelezi magában, hogy miért is kéne meghalnia. El is indul a csónak felé, hogy megnézze van-e esélye elmenni a kis ladikkal, vagy a parton kell sétálnia. *
* Nem érti miről beszél a sötét alak, de bizonyára meg fogja tudni. Nem is aggódik sokat az egészen. Átveszi a villát és a fáklyát, majd még pár pillanat erejéig a sötét alak után néz, hogy valóban el tűnt-e. Különböző ötletei támadnak, amik nem hagyják nyugodni. *
~ Miért kéne egyáltalán át mennem, ki kényszerítene rá? Akár még a csónakot is elköthetném, hogy távoli vizekre evezzek vele. Hallottam a legendákat ork harcosokról, kik a halálból is vissza tértek, talán ők is így csinálták. ~
* Még az elején teljesen elfogadta halálát, de most megkérdőjelezi magában, hogy miért is kéne meghalnia. El is indul a csónak felé, hogy megnézze van-e esélye elmenni a kis ladikkal, vagy a parton kell sétálnia. *
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-10 13:48:18
Üzenet elküldve: 2018-05-10 13:48:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elveszett. Minden, mi eddig még benne volt, az s lassan eltűnik. Talán már a kikötőben kezdődött, talán már az első hozzá csatlakozó szerencsétlen pórnép tagjai elvették, nem lehet tudni. Ildhaw már nem gondolkodik, elméjében a sötétség az úr, szívében a Sa'Thereth iránt érzett hűsége nem csökken, mintsem inkább erősödik.
~ Ők tehetnek róla! Ők tehetnek róla... ~ mint egy mantrát sulykolja magába, hisz a fény hívői groteszkek, agresszívak és erőszakosak, mint maga Ildhaw.*
- Mi a különbség? *Motyogja miközben lassan az oltárra dől.* Ugyan, mi a különbség? Csak, hogy nekünk van merszünk változtatni! *Tekintve, hogy már az oltáron fekszik, mákonyos tekintettel néz körbe, s látja, amint társai is a maguk harcát vívják.*
- Uram, ha szavaid, kezed ide nem ér el, hát majd segítünk, hogy jelenléted az igaztalanok is megérezhessék! *Halk fohásza mellett az előbb tervezett fúvócső nyilat előveszi, majd csuklójába vágja. Halálát nem tervezi, de életét végleg a sötétség szolgálatába állítja. Eddig szavakkal, s most tettekkel is.*
- Nem kell segíts, Sötétség! Elég, ha figyelsz, elég ha nézel, ha mindent látó szemeid ránk emeled! Hitem és meggyőződésem töretlen, a változás szükséges és indokolt! Ha a tettek kedvesek számodra, emelj fel bennünket és segíts ki a templomból! Alvilági szervezetet építek neked a szegénynegyedben! *Motyogása közben érdeklődő tekintetre változik, amint reményei szerint vöröslő, szinte feketére hajló vére lassan a templom oltárára csorog. Nem tud ellenállni ösztöneinek, így az oltár érdes kőemelvényéről néhány cseppet lenyalogat.*
- Vér! *Sóhajt fel, kéjesen összeborzongva. Míg kinn a szegények vívják a maguk lázadását, Ildhaw, Umhar és Vazogh kisebb helyszínen, de hasonló véres harcot folytat. Még érzi a megpörkölődött hús szagát, mely valahogy keveredik a vér fémes, sós ízével.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elveszett. Minden, mi eddig még benne volt, az s lassan eltűnik. Talán már a kikötőben kezdődött, talán már az első hozzá csatlakozó szerencsétlen pórnép tagjai elvették, nem lehet tudni. Ildhaw már nem gondolkodik, elméjében a sötétség az úr, szívében a Sa'Thereth iránt érzett hűsége nem csökken, mintsem inkább erősödik.
~ Ők tehetnek róla! Ők tehetnek róla... ~ mint egy mantrát sulykolja magába, hisz a fény hívői groteszkek, agresszívak és erőszakosak, mint maga Ildhaw.*
- Mi a különbség? *Motyogja miközben lassan az oltárra dől.* Ugyan, mi a különbség? Csak, hogy nekünk van merszünk változtatni! *Tekintve, hogy már az oltáron fekszik, mákonyos tekintettel néz körbe, s látja, amint társai is a maguk harcát vívják.*
- Uram, ha szavaid, kezed ide nem ér el, hát majd segítünk, hogy jelenléted az igaztalanok is megérezhessék! *Halk fohásza mellett az előbb tervezett fúvócső nyilat előveszi, majd csuklójába vágja. Halálát nem tervezi, de életét végleg a sötétség szolgálatába állítja. Eddig szavakkal, s most tettekkel is.*
- Nem kell segíts, Sötétség! Elég, ha figyelsz, elég ha nézel, ha mindent látó szemeid ránk emeled! Hitem és meggyőződésem töretlen, a változás szükséges és indokolt! Ha a tettek kedvesek számodra, emelj fel bennünket és segíts ki a templomból! Alvilági szervezetet építek neked a szegénynegyedben! *Motyogása közben érdeklődő tekintetre változik, amint reményei szerint vöröslő, szinte feketére hajló vére lassan a templom oltárára csorog. Nem tud ellenállni ösztöneinek, így az oltár érdes kőemelvényéről néhány cseppet lenyalogat.*
- Vér! *Sóhajt fel, kéjesen összeborzongva. Míg kinn a szegények vívják a maguk lázadását, Ildhaw, Umhar és Vazogh kisebb helyszínen, de hasonló véres harcot folytat. Még érzi a megpörkölődött hús szagát, mely valahogy keveredik a vér fémes, sós ízével.*
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-09 22:36:32
Üzenet elküldve: 2018-05-09 22:36:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
-A fejed veszem.
*Vicsorogja, miközben a pajzsot maga elé tartva növeli a tempót, hogy védfalával együtt lerohanhassa a vénasszonyt. Egy lépés után elrugaszkodik és igyekszik rávetni magát ellenfelére. Semmi egyéb nem lebeg a szeme előtt már, csak hogy végezzen az idegörlő ellenséggel. Nem tudatosul benne, hogy társai kábultan fekszenek már, sajgó halántékát és zsibbadt kezét sem érdekli. Szeme elé ereszkedett az a jól ismert vörös köd és egyáltalán nem kívánja, hogy elmúljon a harag. A vénasszonynak pusztulnia kell.*
-A fejed veszem.
*Vicsorogja, miközben a pajzsot maga elé tartva növeli a tempót, hogy védfalával együtt lerohanhassa a vénasszonyt. Egy lépés után elrugaszkodik és igyekszik rávetni magát ellenfelére. Semmi egyéb nem lebeg a szeme előtt már, csak hogy végezzen az idegörlő ellenséggel. Nem tudatosul benne, hogy társai kábultan fekszenek már, sajgó halántékát és zsibbadt kezét sem érdekli. Szeme elé ereszkedett az a jól ismert vörös köd és egyáltalán nem kívánja, hogy elmúljon a harag. A vénasszonynak pusztulnia kell.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-08 21:09:33
Üzenet elküldve: 2018-05-08 21:09:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*Vazogh mellé áll a Sötét Úr akarata. Egyenesen a hüvelybe talál, a keresztvas aprót csattan, majd éppen az őt elérő lángokba tudja tartani az acélt, ami még így is érezhetően forrósodni kezd, a boszorkány pedig láthatóan erre játszik. Fityegő, vérző baljával egy döcögő lépést hátralép, hogy mind a két méternyi lángoszlop nyújtotta távot kihasználhassa, s az ork pajzsára irányítja mindhárom sugarat.*
-Szemet szemért, ork!
*Szűri fogai között, és nem is vitás mire céloz. A pajzs gyorsan emelkedik a bőrnek nem túl egészséges hőfokot közelítve. Szerencsére a megfogó kissé lassabban követi, de a stabil betámasztáshoz bizony az a koncentráció kell, melyet Vazogh most csak dühéből tud meríteni, miközben a savószín szemű asszony várja, hogy mikor mozdul, hogy követhesse őt.
Közben Ildhaw sem rest. A világ egy része kiesik, nagyja pedig fehér, ragyogás, úszó képek. Az oltárhoz menet egyszer még fel is bukik, de végül eléri célját és belekezdhet a monológba, de csak eddigre. Tovább tartott az út, mint tervezte. Fájdalmában kissé rá is rogy az emelvényre, így leglább csak magát kell eltalálnia, a vér biztosan jó helyre ér.
A fal tövében közben csendesen Umhar csuklik össze, odabent a póklábak pedig belsőségekbe, fontosabb tájakba marnak, ahogy oldalra dől, teste ösztönösen megmerevedik. Odaát, lelki szemei előtt a szellemalak elvigyorodik.*
~Majd meglátjuk, mit mondanak erről azok, akiket te borítasz lángba.~
*Hangja gonoszul cseng, de mintha azt sugallná, hogy Umhar félreérti a helyzetet.*
~Ha jól érzem hamarosan itt az idő.~
*Egy vasvillát és egy baljósan inkább izzó, mint égő fáklyát vesz elő.*
~Vedd el! A parton találsz egy csónakot. Jó szórakozást!~
*Az arctalan vigyorgó szájból most egy nyelv ugrik elő, és a láthatatlan ajkakat nyalja végig jóízűen.*
~Hajh, bár veled tarthatnék!~
*Vágyakozik a gyilkolászás után majd elfordítja tekintetének hiányát is az égő városról és Umharról.*
*Vazogh mellé áll a Sötét Úr akarata. Egyenesen a hüvelybe talál, a keresztvas aprót csattan, majd éppen az őt elérő lángokba tudja tartani az acélt, ami még így is érezhetően forrósodni kezd, a boszorkány pedig láthatóan erre játszik. Fityegő, vérző baljával egy döcögő lépést hátralép, hogy mind a két méternyi lángoszlop nyújtotta távot kihasználhassa, s az ork pajzsára irányítja mindhárom sugarat.*
-Szemet szemért, ork!
*Szűri fogai között, és nem is vitás mire céloz. A pajzs gyorsan emelkedik a bőrnek nem túl egészséges hőfokot közelítve. Szerencsére a megfogó kissé lassabban követi, de a stabil betámasztáshoz bizony az a koncentráció kell, melyet Vazogh most csak dühéből tud meríteni, miközben a savószín szemű asszony várja, hogy mikor mozdul, hogy követhesse őt.
Közben Ildhaw sem rest. A világ egy része kiesik, nagyja pedig fehér, ragyogás, úszó képek. Az oltárhoz menet egyszer még fel is bukik, de végül eléri célját és belekezdhet a monológba, de csak eddigre. Tovább tartott az út, mint tervezte. Fájdalmában kissé rá is rogy az emelvényre, így leglább csak magát kell eltalálnia, a vér biztosan jó helyre ér.
A fal tövében közben csendesen Umhar csuklik össze, odabent a póklábak pedig belsőségekbe, fontosabb tájakba marnak, ahogy oldalra dől, teste ösztönösen megmerevedik. Odaát, lelki szemei előtt a szellemalak elvigyorodik.*
~Majd meglátjuk, mit mondanak erről azok, akiket te borítasz lángba.~
*Hangja gonoszul cseng, de mintha azt sugallná, hogy Umhar félreérti a helyzetet.*
~Ha jól érzem hamarosan itt az idő.~
*Egy vasvillát és egy baljósan inkább izzó, mint égő fáklyát vesz elő.*
~Vedd el! A parton találsz egy csónakot. Jó szórakozást!~
*Az arctalan vigyorgó szájból most egy nyelv ugrik elő, és a láthatatlan ajkakat nyalja végig jóízűen.*
~Hajh, bár veled tarthatnék!~
*Vágyakozik a gyilkolászás után majd elfordítja tekintetének hiányát is az égő városról és Umharról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3850-3869