Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-08 21:43:07
Üzenet elküldve: 2012-10-08 21:43:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Lassú galoppban érkezik meg a templom ajtaja elé. Barátságosan megveregeti Hóka nyakát, megsimogatja sörényét majd suttog pár szót az elf nevelte ló fülébe. Az állat nem megy látó távolságon kívülre és ha szüksége volna rá elégséges csak a jól ismert jelet hallatni, Hóka már ott is lesz, hogy hátára kapva kirohanjon vele a világból.*
*A templom ajtaját feltárja majd csodálkozva néz körbe. Furcsa sötétség lengi be a teret, félhomályba burkolózó falak, padok. Épp csak néhány fényforrás található az egész épületben.*
- Uram, Mester. Jó napot! *köszön be majd beljebb lép és végigmegy a szobrok között.* -Hahó. *szól még egyszer mielőtt észrevenné a varázslót. -Örülök, hogy látom.* mondja mosolyogva -Ewangel vagyok és szeretnék mágiát tanulni. *mondja határozottan majd jóval halkabban hozzáteszi -Remélem méltó leszek a tudásra.*
*A templom ajtaját feltárja majd csodálkozva néz körbe. Furcsa sötétség lengi be a teret, félhomályba burkolózó falak, padok. Épp csak néhány fényforrás található az egész épületben.*
- Uram, Mester. Jó napot! *köszön be majd beljebb lép és végigmegy a szobrok között.* -Hahó. *szól még egyszer mielőtt észrevenné a varázslót. -Örülök, hogy látom.* mondja mosolyogva -Ewangel vagyok és szeretnék mágiát tanulni. *mondja határozottan majd jóval halkabban hozzáteszi -Remélem méltó leszek a tudásra.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-08 08:52:05
Üzenet elküldve: 2012-10-08 08:52:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*A férfi veszít erejéből az obszidián mágus utolsó és egyben önpusztító varázslatával. Nem esik kétségbe, vagy itt pusztul most, vagy újjászületik és testet ölt a halandó világban.*
- Én győztem!
*Bizonygatja diadalát, de kimerültsége kezdi őt is magával ragadni. Utolsó erejével önmagát hívja életre, melynek fókusza a valahol edényekben szunnyadó entitás ősi vére. Elszavalja a varázs aktiváló sorait... *
A Templom kövén fekvő Andreasel teste felfénylik, egyre erősebb lesz ezüst lüktető ragyogása. Vörös és fekete keveredik a tisztaságba és két elemi lény küzd a bentmaradásért. A kimerült Andymornak vagy a régi testbe vagy a gazdagnegyed ellenséges házába kell materializálódnia. A létezés esélye minden barátságot felülírhat... Andreasel teste a könnyebbik út, de a másik lehetőség a tiszta. Az éjfél elf felrántja magát ülőhelyzetbe és Elwyrient keresi.
- Ne engedd neki! Inkább ölelj tőrödbe még utoljára, de ne engedd neki!
*Elwy vagy a démonra bízza mi is következzék ezután vagy megállítja a visszájára fordult folyamatot.*
A varázsló egy Védőkerubi idézése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy ezüstös fényű kardot hordozó szellemalak jelenik meg és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl parancsra, és alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlt a szellem mindenképp eltávozik. Hatása maximum 3 körig tart.
*A férfi veszít erejéből az obszidián mágus utolsó és egyben önpusztító varázslatával. Nem esik kétségbe, vagy itt pusztul most, vagy újjászületik és testet ölt a halandó világban.*
- Én győztem!
*Bizonygatja diadalát, de kimerültsége kezdi őt is magával ragadni. Utolsó erejével önmagát hívja életre, melynek fókusza a valahol edényekben szunnyadó entitás ősi vére. Elszavalja a varázs aktiváló sorait... *
A Templom kövén fekvő Andreasel teste felfénylik, egyre erősebb lesz ezüst lüktető ragyogása. Vörös és fekete keveredik a tisztaságba és két elemi lény küzd a bentmaradásért. A kimerült Andymornak vagy a régi testbe vagy a gazdagnegyed ellenséges házába kell materializálódnia. A létezés esélye minden barátságot felülírhat... Andreasel teste a könnyebbik út, de a másik lehetőség a tiszta. Az éjfél elf felrántja magát ülőhelyzetbe és Elwyrient keresi.
- Ne engedd neki! Inkább ölelj tőrödbe még utoljára, de ne engedd neki!
*Elwy vagy a démonra bízza mi is következzék ezután vagy megállítja a visszájára fordult folyamatot.*
A varázsló egy Védőkerubi idézése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy ezüstös fényű kardot hordozó szellemalak jelenik meg és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl parancsra, és alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlt a szellem mindenképp eltávozik. Hatása maximum 3 körig tart.
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-06 19:27:29
Üzenet elküldve: 2012-10-06 19:27:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
//Andreasel D Morra//
*A pirtianes-i halálfélelemmel a szemében figyeli, ahogy lidércei lassan elégnek.* Nem... nem...* Suttogja halkan. Arca elé kapja kezét, így eltakarva arcát a felcsapó hamu és hőáramtól. Alig hogy felpillant, meglátja az iszonyú szörnyeteget, ami egykor Andreasel volt. Azt a szörnyeteget, ami most felé közeledik. Szája összeszorul, szeme ékkőként villan fel csuklyája alól. Emberi vér ize terjed szét a monstrum szájába.*
*A teremtmény becsapódását követően hatalmas robaj keletkezik. Még a homályos dimenzó is meginog egy pillanatra. Semmi sem látszik, csak a egyre terjedő, sötét felleg, ami lassan bekebelez mindent. A robaj kísértetiesen visszhangzik, újra és újra, míg nem lassan elül, ahogy a hamu felhő is. Finoman kezd kitisztulni (vagy épphogy eltűnni?) mindaz, ami ezt a manaketrecet összetartotta. A szörnyeteg hatalmas szárnyainak árnyéka és három fejének morgása kezd kivehető lenni az elülő füstben. Andreasel mintha kezdene visszatérni egykori emberi testébe, mikor hirtelen hatalmas villanás lep el mindent. Csak egy pillanatig tart, ám ez a pillanat éppen elég arra, hogy a kis rés, ami a dimenzión nyílt bezáruljon, és újra abban a szürke, ködös valóságban teremjen mint amiben eddig őrjöngött.* A föld megfojtja a tüzet...* Hallatszik az elhalló hang valahonnan mélyről. A pirtianes-i az. Még nem halt meg. Egy apró, kéken szikrázó aura-szerű tömbben ül, kezében apró obszidián darabkáját tartva. Jobb keze helyén már csak egy véres csonk maradt, arca sápadt. Sötét erek lepték el testét, friss sebéből apró kődarabkák hullanak.* Ha nem is tudlak a gólemembe zárni, itt halsz meg velem, tűz fattya!* Ordítja, egy kis vért felköpve, mely most apró csíkban csúszik le állán.* Meghalsz, és veled együtt hal majd Arthenior utolsó reménye, csökevény!* Folytatja, és obszidián szilánkját a földhöz csapja. Hangos robaj kel újra szárnya. Mintha maga a föld haragja törne elő. A csuhás hátraveti fejét, és a szörnyeteg szemébe bámul. Arcán sosem látott szenvedés látszik, ahogy fájdalmasan felüvölt. Teste lassan éjfekete kővé válik. Éles tüskék törnek elő a pirtianes-i szobrából. Egyre több és egyre nagyobb obszidián oszlop emelkedik az egykori mágus testéből. A dimenzió kezd összeszűkülni. Ez lehet a vég?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.06 19:28:10
//Andreasel D Morra//
*A pirtianes-i halálfélelemmel a szemében figyeli, ahogy lidércei lassan elégnek.* Nem... nem...* Suttogja halkan. Arca elé kapja kezét, így eltakarva arcát a felcsapó hamu és hőáramtól. Alig hogy felpillant, meglátja az iszonyú szörnyeteget, ami egykor Andreasel volt. Azt a szörnyeteget, ami most felé közeledik. Szája összeszorul, szeme ékkőként villan fel csuklyája alól. Emberi vér ize terjed szét a monstrum szájába.*
*A teremtmény becsapódását követően hatalmas robaj keletkezik. Még a homályos dimenzó is meginog egy pillanatra. Semmi sem látszik, csak a egyre terjedő, sötét felleg, ami lassan bekebelez mindent. A robaj kísértetiesen visszhangzik, újra és újra, míg nem lassan elül, ahogy a hamu felhő is. Finoman kezd kitisztulni (vagy épphogy eltűnni?) mindaz, ami ezt a manaketrecet összetartotta. A szörnyeteg hatalmas szárnyainak árnyéka és három fejének morgása kezd kivehető lenni az elülő füstben. Andreasel mintha kezdene visszatérni egykori emberi testébe, mikor hirtelen hatalmas villanás lep el mindent. Csak egy pillanatig tart, ám ez a pillanat éppen elég arra, hogy a kis rés, ami a dimenzión nyílt bezáruljon, és újra abban a szürke, ködös valóságban teremjen mint amiben eddig őrjöngött.* A föld megfojtja a tüzet...* Hallatszik az elhalló hang valahonnan mélyről. A pirtianes-i az. Még nem halt meg. Egy apró, kéken szikrázó aura-szerű tömbben ül, kezében apró obszidián darabkáját tartva. Jobb keze helyén már csak egy véres csonk maradt, arca sápadt. Sötét erek lepték el testét, friss sebéből apró kődarabkák hullanak.* Ha nem is tudlak a gólemembe zárni, itt halsz meg velem, tűz fattya!* Ordítja, egy kis vért felköpve, mely most apró csíkban csúszik le állán.* Meghalsz, és veled együtt hal majd Arthenior utolsó reménye, csökevény!* Folytatja, és obszidián szilánkját a földhöz csapja. Hangos robaj kel újra szárnya. Mintha maga a föld haragja törne elő. A csuhás hátraveti fejét, és a szörnyeteg szemébe bámul. Arcán sosem látott szenvedés látszik, ahogy fájdalmasan felüvölt. Teste lassan éjfekete kővé válik. Éles tüskék törnek elő a pirtianes-i szobrából. Egyre több és egyre nagyobb obszidián oszlop emelkedik az egykori mágus testéből. A dimenzió kezd összeszűkülni. Ez lehet a vég?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.06 19:28:10
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:04:21
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:04:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy megpróbált a bölcs papoktól megtanulni valami varázslatot, de nemigen sikerült. Most enyhén csalódottan vonul el a papoktól. Lassú és kissé bizonytalan lépteivel halad előre. Gyermeki mosolya eltűnt arcáról, s nem látni az őt körülvevő boldogság és melegség aurát. Szegény még sosem csalódott ezelőtt. Mint villámcsapás hatott rá ez a tény, most érzi csak igazán egyedül magát. Szívesen visszamenne családjához, de tudja, azzal, hogy elment tudatta édesapjával kissé szomorú döntését. Most itt áll. Nem tudja mi legyen a következő lépése. Kissé, azaz eléggé bizonytalan, de tudja ez az ő 'harca', s akármit is tehet nem számíthat senkire, csak saját magára. Végigmegy a templom sötét, ám gyönyörű, hosszú folyosóján. Kilép a templom óriás faajtaján. Visszanéz. Még látja a szobrokat, a félhomályt és a sürgő-forgó papokat, mágusokat, tanoncokat. Tudja, hogy még vissza fog térni, de most mennie kell. Lemegy a lépcsőn és a könyvtár felé veszi az irányt.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-05 19:15:35
Üzenet elküldve: 2012-10-05 19:15:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Shiwo megérkezett végre a templomba.*
"Hát végre megérkeztem, hogy tanulhassak a mesterektől." *Gondolja majd oda megy a főpaphoz.*
-Üdvözlöm mester. *Mondja majd meghajol az öreg mester előtt.*
-Miért jöttél ifjú elf? *Kérdezi az öreg varázsló.*
-Tanulni jöttem, hogy erős mágus legyek. *Mondja Shiwo.*
"Hát végre megérkeztem, hogy tanulhassak a mesterektől." *Gondolja majd oda megy a főpaphoz.*
-Üdvözlöm mester. *Mondja majd meghajol az öreg mester előtt.*
-Miért jöttél ifjú elf? *Kérdezi az öreg varázsló.*
-Tanulni jöttem, hogy erős mágus legyek. *Mondja Shiwo.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-04 19:26:17
Üzenet elküldve: 2012-10-04 19:26:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy felmászik a lépcsőkön és belé a templomba. Lassan határozatlan lépésekkel küszködi magát egyre előrébb. Nem túl biztos önmagában, azonban ez nem igen aggasztja őt, hiszen az itt jelenlévő energiák, ha nem is mondja ki akkor is biztatják az előrelépésben. Ahogy lépked egyre előrébb, egyre csak csodálni bírja a hatalmas épületetet. Bár igen keveset lát belőle, hiszen a lépéseivel a sötétség is nő. Látja a félhomályban kirajzolódni a szobrokat és kicsit röstelli, de nem mindegyiket ismeri fel. A sötét ellenére sokan járnak fel, s alá, s közben ki-ki tudatosan egy cél felé sétál, ki csak bóklászik egy vaskos könyvvel a kezében. Sanumy megáll, s csodálja az egyik szobrot, aki ismerősnek tünik számára.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-04 12:50:00
Üzenet elküldve: 2012-10-04 12:50:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Idővel azért sikerül félretennie negatív érzéseit, és a hely szelleme végül sikerrel magával ragadja. Mintha valamiféle tudást is sikerült volna összeszednie, töredékét annak, aminek birtokosa akar lenni a jövőben, vagy talán csak egy érzés motoszkál benne? Ezt még ő sem tudja, mindenesetre úgy dönt, hogy tovább megy. Kíváncsi erre a városra: ha ekkora a templom, mekkora lehet a többi épület? Biztosan kicsit kisebb, de meg kell vallani, egy tündérlánynak minden épület igencsak nagynak tetszik.
Feláll a padról, és amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozik is a templomból.*
Feláll a padról, és amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozik is a templomból.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-04 11:46:59
Üzenet elküldve: 2012-10-04 11:46:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A temető felé vezető ösvényen ereszkedik le ámuldozva. Olyan hatalmas ez a templom! Karjait összefonja maga körül, hiszen egyre közelebb jár a városhoz, egyre messzebb a természettől. A kék pille, állandó kísérője mintha érezné a tündérlány feszültségét a vállára száll, és ott nyitogatja a szárnyait.
A templomba belépve léptei nem csapnak zajt, szinte észrevehetetlenül suhan be és foglal helyet a fal melletti padok egyikén. Szeme lassan szokik hozzá a félhomályhoz, lassan látja meg, hogy rajta kívül mások is vannak itt. Nem akar senkivel beszélni, még mindig riadt kicsit, előbb szeretne megnyugvást lelni, ami ebben a kőből rakott, félhomályos épületben nem lesz könnyű.*
A templomba belépve léptei nem csapnak zajt, szinte észrevehetetlenül suhan be és foglal helyet a fal melletti padok egyikén. Szeme lassan szokik hozzá a félhomályhoz, lassan látja meg, hogy rajta kívül mások is vannak itt. Nem akar senkivel beszélni, még mindig riadt kicsit, előbb szeretne megnyugvást lelni, ami ebben a kőből rakott, félhomályos épületben nem lesz könnyű.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-03 14:49:40
Üzenet elküldve: 2012-10-03 14:49:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Gyűlölettel és sötét örömmel telve lép be a templom ajtaján. Hát eljött az idő. A Dwirinthalen családfő meghalt, a lánya vette át a helyét. Ugyan a hír késve érkezett el hozzá, de nem számít. Az elmúlt egy évben az új főasszony legfeljebb próbálkozhatott hatalma megszilárdításával és ez éppen kapóra jön Ellariannek. Eljön még az idő amikor a letaszítottak felemelkednek és a korbácsot a hóhér nyakára kötik. Nem kellett sok szálat megmozgatnia, hogy kiderüljön a család Artheniorba tart. Ezért jött ő is ide. Bár a fegyvereitől meg kellett válnia az idefelé úton, nem számít. Az eltelt idő alatt rengeteg tudásra és tapasztalatra tett szert, ez mind segítségére lesz. Megtanult a pengékkel bánni, akár a legjobb orvgyilkos, megtanulta használni a természet bizonyos elemeinek erejét. Bővíteni kell a tudást, fegyvereket szerezni, beszervezni a megfelelő családtagokat... És mikor minden a helyére kerül, egyetlen gyors mozdulattal eltaposni a pókot.*
A hozzászólás írója (Ellarian Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.03 15:03:02
A hozzászólás írója (Ellarian Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.03 15:03:02
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-03 14:22:17
Üzenet elküldve: 2012-10-03 14:22:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása -Mila Hiral (NJK), Akki Kamihira figyelmébe//
*Akki kitérni csak úgy tud, ha előre veti magát egy bukfenc keretében. Felpattanva az árny felé tud fordulni aki azonban már nincsen ott. Úgy látszik ezt a macska-egér játékot akarja vele játszani. Aztán mélyen belül megmozdul valami az elfben, megérzi az árnyék manifesztálódásának várható közeledtét. Most kapóra jön, hogy énje bizony sok időt eltöltött abban a bizonyos örök homályban... Bal felől erőssen bizseregni kezd a füle és az arca.
Mila is érez valamit, de ez nem a támadás várható iránya, hanem a bizonytalanság határtalan ostroma harcosi morálján. Szerencse vagy sem vele kevesebbet játszanak az éjfekete karmok fénytelen hordozói, mivel az oltár közelében nem tudnak árnyéktáncot lejteni. Egyszerre támad mindkettő és bő két lépésre tőle bontakoznak ki a terem többi részén terpeszkedően honoló sötétségből. Most a lányon is van a sor, hogy megvívja élete eddigi legkeményebb viadalát.*
*Akki kitérni csak úgy tud, ha előre veti magát egy bukfenc keretében. Felpattanva az árny felé tud fordulni aki azonban már nincsen ott. Úgy látszik ezt a macska-egér játékot akarja vele játszani. Aztán mélyen belül megmozdul valami az elfben, megérzi az árnyék manifesztálódásának várható közeledtét. Most kapóra jön, hogy énje bizony sok időt eltöltött abban a bizonyos örök homályban... Bal felől erőssen bizseregni kezd a füle és az arca.
Mila is érez valamit, de ez nem a támadás várható iránya, hanem a bizonytalanság határtalan ostroma harcosi morálján. Szerencse vagy sem vele kevesebbet játszanak az éjfekete karmok fénytelen hordozói, mivel az oltár közelében nem tudnak árnyéktáncot lejteni. Egyszerre támad mindkettő és bő két lépésre tőle bontakoznak ki a terem többi részén terpeszkedően honoló sötétségből. Most a lányon is van a sor, hogy megvívja élete eddigi legkeményebb viadalát.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-02 14:03:05
Üzenet elküldve: 2012-10-02 14:03:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy //
Az elf Aheia csönd intésére kissé össze rezzen majd társuknak szól, de nem érkezik befejezni a mondatát mert egy hangos sikítást enged el mikor Kamihirához közeli árny mintha megmozdulna. Az elf efelé fordul s úgy helyezkedik, hogy testével tudja védeni a többieket miközben kezével íját feszíti meg, ha közel vannak az árnyak a kardját veszi elő eddig nyugvó helyéről. ~ Az átkozott mágus! ~ jegyzi meg egy hangosabb sziszegés közben ami idegét hivatott valamelyest elnyomni. A teremben lévő gyertyák apró lángjai kialszanak s szinte teljes sötétség borul a terembe csak az oltár ad némi világosságot. Kamihira felfigyel az egyik árny démonra aki mögötte jelenik meg s karmokban végződő ujjaival próbálja megragadni őt a hátánál. Megpróbál kitérni előle s fegyverével egy eltérítő csapást mérni rá s közben rátekinteni a többiekre s csak reménykedik, hogy szemeiből kiolvassák azt, hogy induljanak el a kijárat felé mivel ott remélhetőleg nagyobb biztonságban lesznek mint itt a sötét és zárt helységben. Ha sikerült távol tartani a lényeket kissé lemarad a többiektől, hogy időt tudjon nekik nyerni bármerre is induljanak el.
Az elf Aheia csönd intésére kissé össze rezzen majd társuknak szól, de nem érkezik befejezni a mondatát mert egy hangos sikítást enged el mikor Kamihirához közeli árny mintha megmozdulna. Az elf efelé fordul s úgy helyezkedik, hogy testével tudja védeni a többieket miközben kezével íját feszíti meg, ha közel vannak az árnyak a kardját veszi elő eddig nyugvó helyéről. ~ Az átkozott mágus! ~ jegyzi meg egy hangosabb sziszegés közben ami idegét hivatott valamelyest elnyomni. A teremben lévő gyertyák apró lángjai kialszanak s szinte teljes sötétség borul a terembe csak az oltár ad némi világosságot. Kamihira felfigyel az egyik árny démonra aki mögötte jelenik meg s karmokban végződő ujjaival próbálja megragadni őt a hátánál. Megpróbál kitérni előle s fegyverével egy eltérítő csapást mérni rá s közben rátekinteni a többiekre s csak reménykedik, hogy szemeiből kiolvassák azt, hogy induljanak el a kijárat felé mivel ott remélhetőleg nagyobb biztonságban lesznek mint itt a sötét és zárt helységben. Ha sikerült távol tartani a lényeket kissé lemarad a többiektől, hogy időt tudjon nekik nyerni bármerre is induljanak el.
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-02 07:48:01
Üzenet elküldve: 2012-10-02 07:48:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*Három fej fordul az újabb megidézett lények felé. "Na ebből most már elég!" Erősen megrázza roppant vállait és mint sötét szirmok kinyílnak sűrű szövésű fekete szárnyai. Elrugaszkodik majd egyik fejéből forró hamuesőt, olvadt lávadékot kezd ontani, míg a többiből végül feltör az igazi erő, csepegő tűzcsóvával borítja be a területet. A felcsapódó lángörvények közt átsuhanva a mágus felé tart teljes erővel. Elbömböli magát bosszúszomjasan.*
A varázsló egy Tomboló orkán nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására fülrepesztő üvöltés rémíti meg a hallótávolságon belül lévőket.
*Három fej fordul az újabb megidézett lények felé. "Na ebből most már elég!" Erősen megrázza roppant vállait és mint sötét szirmok kinyílnak sűrű szövésű fekete szárnyai. Elrugaszkodik majd egyik fejéből forró hamuesőt, olvadt lávadékot kezd ontani, míg a többiből végül feltör az igazi erő, csepegő tűzcsóvával borítja be a területet. A felcsapódó lángörvények közt átsuhanva a mágus felé tart teljes erővel. Elbömböli magát bosszúszomjasan.*
A varázsló egy Tomboló orkán nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására fülrepesztő üvöltés rémíti meg a hallótávolságon belül lévőket.
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-26 21:41:51
Üzenet elküldve: 2012-09-26 21:41:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
*Érdeklődve lép be eme szent hely ajtaján. Soha nem nyűgözték le a templomok azonban ez a hely kivételt élvez. Valami megmagyarázhatatlan erő arra sarkalja, hogy belülről is szemügyre vegye. Látszik a falakon, hogy elég régiek és csodákat tudnának mesélni. Számára az egyetlen fontos, hogy jó éles legyen a kardja az imádságért és a varázslatokért nem nagyon van oda. Elgondolása szerint egy finom acél hasznosabb bármilyen mágikus hokusz-pokusznál. Meglehet azonban, hogy téved hisz nem minden olyan egyszerű mint ahogyan azt egyesek hiszik.*
A hozzászólás írója (Undirra Assim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.26 21:54:37
A hozzászólás írója (Undirra Assim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.26 21:54:37
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-24 00:17:02
Üzenet elküldve: 2012-09-24 00:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Pár lépcsőfok, egy szinte jelentéktelen küszöb, s jótékony, szívének oly kedves félhomály fogadja. Szinte már vigyorra húzódnak a vékony ajkak, hisz itt érzi csak igazán elemében magát. A kellemes, jól ismert sötétben, mire a felszíniek úgy panaszkodnak. S mit azzal a pár gyertyával elűzni kívánnak. Csuklyáját hátra hajtja, így előtűnik a fiatal arc, melyen most először valami örömféle jelenik meg. Noha mindez csakis és kizárólag a sötét miatt van. Elindulva a templom belseje felé érdeklődve áll meg néha egy-egy szobornál, bíráló tekintetét vetve a kőemelvényre állított faragványokra. Van, mi elnyeri tetszését, s van mire csak fintorog, kontár munkának tartva. Noha nem mintha ő jobbat tudna csinálni, de akkor is. Egyre beljebb érve végül megpillantja az oltárt, aminél szintén elidőzik néhány másodpercet, de mivel hogy nem jön rá semmi érdemlegesre, körbe pillant, míg észre nem veszi a két ajtót. Némi gondolkodás után eszébe jut, mit is mondott apja, melyiket kell választani. Gondolkodás nélkül veti hát be magát a könyvtárba, valószínűleg hosszú órákra.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-23 23:05:09
Üzenet elküldve: 2012-09-23 23:05:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
*Miután rendbeszedte magát, első útja a templomba visz. Itt újra nekiáll majd bújni a tekercseket és tanulni az emberi mágiát. Mint az kiderült már párszor, ez egy igen hasznos dolog. Belép a hatalmas épületbe, s egy hűvös szellő meglobogtatja kissé a haját, egy pillanatra libabőrös lesz. Ezután újra elindul fölfelé a lépcsőkön, sorra véve a fokokat. Egy félreeső kis kamrába tér be, ahol fel vannak halmozva az ősi tekercsek, melyek a tudás végtelen tárházát rejtik magukban. Nekiveselkedik, elkezdi tanulmányozni az egyiket, s szép lassan belemerül a dologba, órákon keresztül szemei ide-oda cikáznak a pergamenen. Ajkai akaratlanul is az olvasott szöveget formálják.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-23 15:31:28
Üzenet elküldve: 2012-09-23 15:31:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása -Arda Shien Nyr Mila Hiral, Darthon Valykr (NJK) és Akki Kamihira figyelmébe//
- Csshh....
*Inti le Aheia a veszély elmúltának feltételezésétől túlzott nyugalmat magára öltő Akki Kamihirát.*
- Mila...
*Folytatná, de ekkor az elfhez közeli homályból mozdul valami.*
- Neee!
*Sikoltja kétségbeesetten, mert ismét útjára indulnak a sötétségben otthonosan mozgó árnyékok. Akki nagyot és lehet, hogy végzeteset tévedett amikor a három árnyékrém megjelenését saját fegyvere hatásának vélte, s nem Deraion mágus megidézte démonoknak. A harc még egyáltalán nem ért véget, sőt úgy kell most küzdeni ahogy eddig még soha. A sikoltás jól hallhatóan árad szét a teremben, senki füle nem térhet ki előle.
Az elf mögött kirajzolódó árnyékkarmok gazdája a hátát célozza meg, hogy beléje markolva az éjsötét árnyékba rántsa magával. Minden gyertya és lámpás kihuny egy röpke sorspillanat alatt. Csak az oltár ragyogása óv a teljes fénytelenség eljövetelétől.
Mila és az Alrishul Úrnő közelében is mozgolódni kezd az árnyak alakokká formálódó serege, a harc elkerülhetetlennek látszik.*
*Arda számára hamar havas fátyollá válik a maga mögött hagyott templom bejárata. Siet ahogy tud a nyomokat jól kivehetően rajzolja ki a frissen lehullott hó. A Templomkert hátsó bejáratához vezetnek. A menekülő idegent nem tudja egyből utolérni, de az sem valószínű, hogy az üldözött észlelte volna üldözőjét. A hó és az élénkülő szél egyszerre gátolja és segíti is a 'vadászatra' indult vándordalnokot. Darthon persze a nyomában lohol a kezébe nyomott hangszerrel együtt. "Hogy is gondolhatta, hogy ezt egyedül hagyom neki?" Gondolja magában aggódóan és felháborodottan. Hamarosan a temető hólepel alatti sírhelyeket sejtető buckái között igyekeznek.*
//Sorrend mindegy, NJK statusz pedig a szokásos módon felülírható - Arda, Dart Temető helyszínváltás//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.23 16:20:50
- Csshh....
*Inti le Aheia a veszély elmúltának feltételezésétől túlzott nyugalmat magára öltő Akki Kamihirát.*
- Mila...
*Folytatná, de ekkor az elfhez közeli homályból mozdul valami.*
- Neee!
*Sikoltja kétségbeesetten, mert ismét útjára indulnak a sötétségben otthonosan mozgó árnyékok. Akki nagyot és lehet, hogy végzeteset tévedett amikor a három árnyékrém megjelenését saját fegyvere hatásának vélte, s nem Deraion mágus megidézte démonoknak. A harc még egyáltalán nem ért véget, sőt úgy kell most küzdeni ahogy eddig még soha. A sikoltás jól hallhatóan árad szét a teremben, senki füle nem térhet ki előle.
Az elf mögött kirajzolódó árnyékkarmok gazdája a hátát célozza meg, hogy beléje markolva az éjsötét árnyékba rántsa magával. Minden gyertya és lámpás kihuny egy röpke sorspillanat alatt. Csak az oltár ragyogása óv a teljes fénytelenség eljövetelétől.
Mila és az Alrishul Úrnő közelében is mozgolódni kezd az árnyak alakokká formálódó serege, a harc elkerülhetetlennek látszik.*
*Arda számára hamar havas fátyollá válik a maga mögött hagyott templom bejárata. Siet ahogy tud a nyomokat jól kivehetően rajzolja ki a frissen lehullott hó. A Templomkert hátsó bejáratához vezetnek. A menekülő idegent nem tudja egyből utolérni, de az sem valószínű, hogy az üldözött észlelte volna üldözőjét. A hó és az élénkülő szél egyszerre gátolja és segíti is a 'vadászatra' indult vándordalnokot. Darthon persze a nyomában lohol a kezébe nyomott hangszerrel együtt. "Hogy is gondolhatta, hogy ezt egyedül hagyom neki?" Gondolja magában aggódóan és felháborodottan. Hamarosan a temető hólepel alatti sírhelyeket sejtető buckái között igyekeznek.*
//Sorrend mindegy, NJK statusz pedig a szokásos módon felülírható - Arda, Dart Temető helyszínváltás//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.23 16:20:50
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-23 14:00:04
Üzenet elküldve: 2012-09-23 14:00:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tevon betér a templomba. A Templomkert nem elég számára, itt is szépen végiggyönyörködik mindent. Az oltárt, a szobrokat, a freskókat, a bútorokat, mindent. Nagyon érdekli a hely. "Milyen csodálatos ez a templom" gondolja magában. Aztán a festett szobornak nézett papot is sikerül megcsodálnia. Eléggé meglepi, hogy él. Elkezdenek beszélgetni. Hosszas párbeszéd után eltűnnek egy ajtó mögött, mely tekercsek egész sorát rejti...*
A hozzászólás írója (Tevon Elano) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.23 14:00:25
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.23 15:47:10, a következő indokkal:
Múltidő javítása
A hozzászólás írója (Tevon Elano) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.23 14:00:25
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.23 15:47:10, a következő indokkal:
Múltidő javítása
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-22 20:32:45
Üzenet elküldve: 2012-09-22 20:32:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
* Egyik céljának állomását elérte. Belép az épületbe. Szereti előbb megfigyelni a helyet, mielőtt bármi módon kapcsolódna hozzá. Szemei fel-felvillannak, s különös vízió jelenik meg lélektükrei előtt. Apró kékes parányokat kezd látni, melyek lassacskán erekké formálódnak. Az erek pedig kígyózó mozgásukkal egy irány felé mutatnak. A nagy kő oltár irányába. Az amúgy is félhomályos beltérben most még sötétebb van, hiszen este van. A gyertyák sejtelmes fénye könnyed táncot jár a prém szálain, ahogy Louis arra felé halad. Hirtelen megtorpan. Ez az erő... más.*
"... ez... hihetetlen..."
* Teljesen megbabonázza az oltárból kisugárzó mágikus hullámáradat. Gyönyörű, kék színű Nap-polip képét látja most maga előtt. Mintha egy mindent tudó lény részesítené abban a megtiszteltetésben, hogy megjelenik lelki szemei előtt. Akaratlanul is féltérdre ereszkedik. Meditálni kezd...*
A hozzászólás írója (Louis L Archel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.22 20:44:13
"... ez... hihetetlen..."
* Teljesen megbabonázza az oltárból kisugárzó mágikus hullámáradat. Gyönyörű, kék színű Nap-polip képét látja most maga előtt. Mintha egy mindent tudó lény részesítené abban a megtiszteltetésben, hogy megjelenik lelki szemei előtt. Akaratlanul is féltérdre ereszkedik. Meditálni kezd...*
A hozzászólás írója (Louis L Archel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.22 20:44:13
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-18 20:56:03
Üzenet elküldve: 2012-09-18 20:56:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
*Darthon öleli át és igencsak komoly szavakkal utasítja maga mellé. A sötétben osonnak az oszlopok mögött, tán kifelé. Arda semmit sem ért. Tekintete azonban nem nyughat és a központi eseményeket is szemmel tartja, amennyire csak tudja. Érzi, pontosan érzi, hogy ő most egy kolonc. Valamibe belecseppent, ami nem az ő ügye, nem az ő világa. Ám fogadalmat tett Akkinak és a szíve Darthonhoz húzza. Valamennyit felfog a történtekből. Valaki a földön haldoklik. Támadás védekezés, vagyis harc dúl ott. Segíteni nem tud, hiszen nem érti az összefüggéseket. Egyetlen dolgot fog fel. Valaki menekül. Aki innen menekül az nem barát, hiszen a harc eldőlni látszik. A templom ajtó kivágódik és látható alak nem, de a súlyát eláruló nyomok jelzik a jelenlétét.
Nem is igazán gondolkodik. Lantját Darthon karjai közé nyomja.*
- Vigyázz rá kérlek! *hadarja indulattól telítve. Még mindig a felemelhetetlen, kinyithatatlan, tán gonosz könyv hatása alatt van. Nem gondolkodik. Azonban egy valami bevillan elméjébe. Zion nem repült el, vagyis lehet még a kertben van és aki most odakint rohan, minden csak nem jószándékú. Egyetlen mozdulattal dobja hátra a köpenyét, a földre csúszva hagyja a ruhadarabot és a vélhetően megilletődött szerelme mellett elrohanva, kiugrik a kivágódott kapun. Az idegen után veti magát, a képződő nyomok után rohan, szabadon könnyedén. Szinte nem is érzékeli a hideget. Ha elég közel tud kerülni, akkor vetődik, karjait kitárva gyűrné maga alá a semminek látszó, mégis anyagiassá tehető alakot. Nincs mása csak a tíz körme, az elszántsága és az övébe tűzött női tőr, amit kétséges hogy előkapna e, hiszen az idegen csak menekül, ártó szándékáról nemigazán van meggyőzve.*
*Darthon öleli át és igencsak komoly szavakkal utasítja maga mellé. A sötétben osonnak az oszlopok mögött, tán kifelé. Arda semmit sem ért. Tekintete azonban nem nyughat és a központi eseményeket is szemmel tartja, amennyire csak tudja. Érzi, pontosan érzi, hogy ő most egy kolonc. Valamibe belecseppent, ami nem az ő ügye, nem az ő világa. Ám fogadalmat tett Akkinak és a szíve Darthonhoz húzza. Valamennyit felfog a történtekből. Valaki a földön haldoklik. Támadás védekezés, vagyis harc dúl ott. Segíteni nem tud, hiszen nem érti az összefüggéseket. Egyetlen dolgot fog fel. Valaki menekül. Aki innen menekül az nem barát, hiszen a harc eldőlni látszik. A templom ajtó kivágódik és látható alak nem, de a súlyát eláruló nyomok jelzik a jelenlétét.
Nem is igazán gondolkodik. Lantját Darthon karjai közé nyomja.*
- Vigyázz rá kérlek! *hadarja indulattól telítve. Még mindig a felemelhetetlen, kinyithatatlan, tán gonosz könyv hatása alatt van. Nem gondolkodik. Azonban egy valami bevillan elméjébe. Zion nem repült el, vagyis lehet még a kertben van és aki most odakint rohan, minden csak nem jószándékú. Egyetlen mozdulattal dobja hátra a köpenyét, a földre csúszva hagyja a ruhadarabot és a vélhetően megilletődött szerelme mellett elrohanva, kiugrik a kivágódott kapun. Az idegen után veti magát, a képződő nyomok után rohan, szabadon könnyedén. Szinte nem is érzékeli a hideget. Ha elég közel tud kerülni, akkor vetődik, karjait kitárva gyűrné maga alá a semminek látszó, mégis anyagiassá tehető alakot. Nincs mása csak a tíz körme, az elszántsága és az övébe tűzött női tőr, amit kétséges hogy előkapna e, hiszen az idegen csak menekül, ártó szándékáról nemigazán van meggyőzve.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-18 18:41:45
Üzenet elküldve: 2012-09-18 18:41:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//A csaló//
/Andreasel D Morra/
*A lidércek mélyeket hörögve rontanak a már semmi emberhez hasonló vonást nem tulajdonító mágusnak. A szellem alakok ködként oszlanak szét, ahogy Andreasel-hez érnek, csak halk suttogást hagyva maguk mögött. A mágus irdatlan sebességgel halad a Pirtianes-i felé, aki elkerekedett szemmel tekint rá. Néma szavak szökkennek fel szájából, ahogy elkeseredett arca egyre torzabbá válik. Szörnyű látni, hogy az egykor oly összeszedett varázsló most földhöz ragadt lábbal készül a halálra. Andreasel, vagy legalábbis, az a dolog, ami egykor Andreasel volt, lecsapni készül. Egy pillanat csak, hogy szörnyű állkapcsa összeroppanjon, és végezzen... a füstös jelenséggel ami a csuhásból maradt. A füstfelhő hirtelen eloszlik, majd nem messze újra megjelenik a csuhás, rettentően lihegve.* Mi vagy te?!* Ordítja keservesen. Kezét kitárja, mire újabb lidércek jelennek meg. Ezek már jóval nagyobbak, mint előző hitvány társaik. Fejük helyén betört koponyák díszelegnek, kezeik pedig hosszú karmokban. Andreasel nyolcat számol belőlük, de ki tudja hány lehet még a homályba rejtőzve. Nem valószínű, hogy ezek a rémálmok jobban fel tudnák tartani a szörnyet, mint elődjeik. A Pirtianes-o időt akar nyerni.* Tépjétek szét! Gyorsan!* Parancsolja idegesen a mágus, mire a rémek rögtön meg is indulnak.*
/Elwyrien Everhate/
*A kőlapon fekvő mágus teljesen emberi és sebezhető képet tükröz az általában erős és kitartó Andreasel-nek. Az egyetlen dolog, ami emlékezteti a jelenlévőket a varázsló egykori hatalmára, az a mellkasán lüktető, olykor fel-felvillanó kenőcs. A gyógyítók füstölőket gyújtanak, gyertyákkal és kövekkel rakják körbe az asztalt, mielőtt elkezdi a rituálét. Páran halk imákat morzsolnak. Suttogás visszhangja járja körbe a termet, ám valami más is jelen van. Valami sötét, valami más világról szökött erő kezdi belengni a haldokló mágus auráját. Elwyrien-t átjárja a hidegség, ahogy az egyre erősödő erő elér hozzá. Hirtelen szél kel a teremben, minden felállított gyertyát feldöntve. A gyógyítók egy pillanatra szétlibbennek, majd sürögve-forogva újra összeállnak, tovább ismételve a mantrát. Valami nincs rendben. A mágusok túl elfoglaltak, ám Elwyrien-nek feltűnik, hogy a terem padlóján halkan, sötéten, mérgezetten emelkedik fel egy homályos, fekete füstalak. Ő is az árnyékból figyel, ahogy a drow is. Ki tudja, milyen szörnyű démont vonzott ide a mágus elszökőben lévő hatalma. Az árny kísértetiesen oldalra fordítja a fejét, majd Elwírien-re néz. Szeme helyett tátongó üreg bámul csak a drow-ra. Éhezik. Szörnyen éhezik.*
/Andreasel D Morra/
*A lidércek mélyeket hörögve rontanak a már semmi emberhez hasonló vonást nem tulajdonító mágusnak. A szellem alakok ködként oszlanak szét, ahogy Andreasel-hez érnek, csak halk suttogást hagyva maguk mögött. A mágus irdatlan sebességgel halad a Pirtianes-i felé, aki elkerekedett szemmel tekint rá. Néma szavak szökkennek fel szájából, ahogy elkeseredett arca egyre torzabbá válik. Szörnyű látni, hogy az egykor oly összeszedett varázsló most földhöz ragadt lábbal készül a halálra. Andreasel, vagy legalábbis, az a dolog, ami egykor Andreasel volt, lecsapni készül. Egy pillanat csak, hogy szörnyű állkapcsa összeroppanjon, és végezzen... a füstös jelenséggel ami a csuhásból maradt. A füstfelhő hirtelen eloszlik, majd nem messze újra megjelenik a csuhás, rettentően lihegve.* Mi vagy te?!* Ordítja keservesen. Kezét kitárja, mire újabb lidércek jelennek meg. Ezek már jóval nagyobbak, mint előző hitvány társaik. Fejük helyén betört koponyák díszelegnek, kezeik pedig hosszú karmokban. Andreasel nyolcat számol belőlük, de ki tudja hány lehet még a homályba rejtőzve. Nem valószínű, hogy ezek a rémálmok jobban fel tudnák tartani a szörnyet, mint elődjeik. A Pirtianes-o időt akar nyerni.* Tépjétek szét! Gyorsan!* Parancsolja idegesen a mágus, mire a rémek rögtön meg is indulnak.*
/Elwyrien Everhate/
*A kőlapon fekvő mágus teljesen emberi és sebezhető képet tükröz az általában erős és kitartó Andreasel-nek. Az egyetlen dolog, ami emlékezteti a jelenlévőket a varázsló egykori hatalmára, az a mellkasán lüktető, olykor fel-felvillanó kenőcs. A gyógyítók füstölőket gyújtanak, gyertyákkal és kövekkel rakják körbe az asztalt, mielőtt elkezdi a rituálét. Páran halk imákat morzsolnak. Suttogás visszhangja járja körbe a termet, ám valami más is jelen van. Valami sötét, valami más világról szökött erő kezdi belengni a haldokló mágus auráját. Elwyrien-t átjárja a hidegség, ahogy az egyre erősödő erő elér hozzá. Hirtelen szél kel a teremben, minden felállított gyertyát feldöntve. A gyógyítók egy pillanatra szétlibbennek, majd sürögve-forogva újra összeállnak, tovább ismételve a mantrát. Valami nincs rendben. A mágusok túl elfoglaltak, ám Elwyrien-nek feltűnik, hogy a terem padlóján halkan, sötéten, mérgezetten emelkedik fel egy homályos, fekete füstalak. Ő is az árnyékból figyel, ahogy a drow is. Ki tudja, milyen szörnyű démont vonzott ide a mágus elszökőben lévő hatalma. Az árny kísértetiesen oldalra fordítja a fejét, majd Elwírien-re néz. Szeme helyett tátongó üreg bámul csak a drow-ra. Éhezik. Szörnyen éhezik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3853-3872