//Ogadel Zujest, Molthier Glothus, Aleimord Sayqueves//
*Sfetts érdeklődve hallgatja a párbeszédet, mi veszett tempóban zajlik a templomban. Az atya ismét elsiet a dolgára, Sfetts azt gondolja, hogy ismét nem jön vissza egy darabig.*
~Bizony ez még elhúzódhat. Várjak, ne várjak? ~ *Felkuncog magában, bár ez immár inkább kényszeredett nevetésnek hangzik. Magának is megvallva, borzasztó türelmes ember, de bizony elunja a várakozást. Korábbi lehetőségében sem biztos már, fogalma sincs, hogy mitévő legyen. Amon Ruadh és területei kissé mozgalmasak mostanában, talán még veszélyesek is, így nem tudja, a hallott lehetőséggel mennyire akar élni. Bár szó mi szó, azért jó lenne valamilyen munka, amit elvégezhet, szűkében van a pénznek. Ami azt illeti, jól is érzi magát a városban, jólesik számára emberekkel beszélgetni, akik meghallgatják, ráadásul még reflektálnak is mondandójára. Molthier a maga erőszakos módján még szimpatikus is számára, bár elképzelhetőnek tartja, hogy izzó vassal, de Eeyr tanaira kényszerítené őt.*
~ Teysus, Eeyr nem mindegy? Az ember számít. ~ *Gondolja csak úgy magának feltéve a kérdést. Szívesen csatlakozna egy igaz ügyhöz, de logikája azt diktálja, hogy nem helyes, ha bárkit megpróbálnak a helyesnek vélt útra kényszeríteni. Mindenesetre a templomban nem vár tovább, ezt gyorsan eldönti, így csuhája zsebéből pergament és tintát készít elő, a toll végét megnyálazza, majd a kis tintásüvegből a dugót kivéve a toll végét belemártja:
" Atyám!
Tovább kell indulnom, nem várhatok, a lehetőségek tárháza nyitva áll előttem, s a Te dolgod oly sok. De figyelni fogom a templom bejáratát, ha készen állsz jelezz nekem, s ígéretem beteljesítem!
Sfett F'iux"
Miután a levél megírásával végzett, az oltárra helyezi azt, s ha Molthier még ott van int neki, mosoly kíséretében, azt gondolja fog még találkozni a férfival. A templom ajtaján kilépve, hirtelen lepi meg a fény, már delelőre jár a nap. Fogalma sincs merre induljon, majd kiválasztva a megfelelőt tovább lép. Azt mindenesetre megígéri magának is, hogy a templom ajtaját figyelni fogja és, ha az atyának szüksége lesz rá, vissza fog térni.Sokáig nem tud menni, hisz az atya láthatóan elköszön pártfogoltjától és mégis utána int. Sfetts sóhajába inkább öröm, mint bánat vegyül s az oltárhoz siet.*
- Erre a levélre nem lesz szükség atyám. *Mosolyog, majd összegyűrve zsebébe rakja, hisz nem pazaroljuk a pergament, a pipába még jó lesz.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.03 09:36:10