//Myna Foks figyelmébe//
*Myna sikeresen eljut a templomig, ahol mostanában meglehetősen nagy a nyüzsgés. Talán az új istenek jelenléte teszi? Nem tudni, de azt igen, hogy bölcsen tette, hogy elváltoztatta a kinézetét. Nem is ismeri fel senki, bár azt nem tudhatja, hogy eredeti kinézetével ez megváltozna-e. A tiszteletes, akit keres, éppen egy hatalmas könyvet búj, nem is a templomban, hanem a könyvtár mélyén. Mikor meglátja a nőt, elmosolyodik, és kedvesen felel neki.*
-Üdvözlöm, kisasszony! Persze, mutassa csak!
*Nyújtja a kezét, majd ha a nő a tárgyat belerakta, akkor egy pár másodpercig forgatja a kezében.*
-Úgy néz ki, mint...
*Megvakarja a fejét, majd visszaadja a tárgyat, és gyors iramot vesz a könyvespolcok között. Levesz egy pirosas kötésű könyvet, amire a következő felirat van aranyozott betűvel rávésve: Varázstárgyak.
Kissé poros, így letörli, majd az olvasópadra teszi, és ott felnyitja. Vadul lapozgatni kezdi, majd megáll egy ponton, rábökve a papírra.*
-Itt is van! Egy kérem, egy varázstárgy, amit Pergő homoknak hívnak!
*Elmosolyodik, majd megmutatja a képét a könyvben. Kicsit másképp néz ki, de ez csak az egyedi kialakítása miatt van, jól látható azonban, hogy ennek a tárgynak készült a lány tulajdonában lévő eszköz.*
-Nagyon szeretheti az, aki odaadta ezt kiskegyednek! Nézze csak! Ide van írva, hogy mit is tud!
*Megsimítja a lapokat, majd elmondja a nőnek a leírtakat.*
-Remélem hasznát veszi! Azt viszont nem tudom önnek megmondani, hogy mennyit ér a kereskedelemben. Gondolom annyit, amennyit hajlandóak adni érte. Nem vagyok kereskedő. De nem akarja tán eladni azt, amit ajándékba kapott?
*Kérdezi, majd hosszasan elbeszélget még az ajándék fontosságáról és az értékéről, hacsak nem faképnél hagyja Myna. Nagyjából fertályórát beszélhet, mielőtt visszatér a könyveihez.*