Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:25:59
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:25:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Úgy tűnik, Bato sem tudja, mit kéne csinálna. Csak ácsorog, beletelik pár pillanatba, mire kitalálja, mit akar mondani. És lehet, hogy Nolie az értetlen, de még mindig nem tudja, mit keresnek itt. Közösen fognak tanulni? Vagy csak megmutatták nekik, hogy itt tehetnek szert új tudásra, ha valaki még nem tudná? Bármi is legyen, ő addig nem mozdul, míg a többiek sem, nem tudja, ki mit fog kezdeni magával. Tekintete az istentisztelet felé téved. Nincsenek túl sokan, egy pár fős csoport gyűlt össze a terem másik végében. Mécseseket gyújtanak, a pap Eeyrt dicsőíti. Elég unalmasnak tűnik. Talán még a pergamenek olvasásánál is unalmasabb, de csak a tündér számára. Őt nem érdekli az fény istene, annyira pedig egyik istenség sem keltette fel a figyelmét, hogy imádságokat hallgasson róla, és néma csendben esdekeljen neki. Aztán tekintete ismét másfelé téved, mikor meghallja a csapkolódást. Egy szerzetes tart feléjük, majd meg is szólítja őket. Kissé elkerekednek a lány szemei, hiszen a férfi rögtön tudja, kikről van szó. Nem hitte volna, hogy ilyen közismert mágusoktatás folyik a Namos házban. Ő is csak néhány napja hallott róluk, bár mentségére szóljon, nem figyelte a városi híreket, nem érdekelték a pletykák. A magát Galahassnak nevező csuklyás a segítségüket kéri. Ez, ha lehetséges, még jobban meglepi a tündért, mint az előző mondata. Mi történhetett, hogy avatatlan mágustanoncokra van szükség? És ami még fontosabb, hogy vajon ki tud-e maradni belőle. Semmi hasznát nem vennék. Alig tud pár varázslatot, azok is hasztalanok. Addig nem szólal fel, míg meg nem tudja, miben kéne segíteniük, de nem nagyon tud olyan eshetőséget elképzelni, amiben hasznukra lehet. Meg őszintén megvallva, kedve sincs kockára tenni az életét. Csak úgy nem.*
*Úgy tűnik, Bato sem tudja, mit kéne csinálna. Csak ácsorog, beletelik pár pillanatba, mire kitalálja, mit akar mondani. És lehet, hogy Nolie az értetlen, de még mindig nem tudja, mit keresnek itt. Közösen fognak tanulni? Vagy csak megmutatták nekik, hogy itt tehetnek szert új tudásra, ha valaki még nem tudná? Bármi is legyen, ő addig nem mozdul, míg a többiek sem, nem tudja, ki mit fog kezdeni magával. Tekintete az istentisztelet felé téved. Nincsenek túl sokan, egy pár fős csoport gyűlt össze a terem másik végében. Mécseseket gyújtanak, a pap Eeyrt dicsőíti. Elég unalmasnak tűnik. Talán még a pergamenek olvasásánál is unalmasabb, de csak a tündér számára. Őt nem érdekli az fény istene, annyira pedig egyik istenség sem keltette fel a figyelmét, hogy imádságokat hallgasson róla, és néma csendben esdekeljen neki. Aztán tekintete ismét másfelé téved, mikor meghallja a csapkolódást. Egy szerzetes tart feléjük, majd meg is szólítja őket. Kissé elkerekednek a lány szemei, hiszen a férfi rögtön tudja, kikről van szó. Nem hitte volna, hogy ilyen közismert mágusoktatás folyik a Namos házban. Ő is csak néhány napja hallott róluk, bár mentségére szóljon, nem figyelte a városi híreket, nem érdekelték a pletykák. A magát Galahassnak nevező csuklyás a segítségüket kéri. Ez, ha lehetséges, még jobban meglepi a tündért, mint az előző mondata. Mi történhetett, hogy avatatlan mágustanoncokra van szükség? És ami még fontosabb, hogy vajon ki tud-e maradni belőle. Semmi hasznát nem vennék. Alig tud pár varázslatot, azok is hasztalanok. Addig nem szólal fel, míg meg nem tudja, miben kéne segíteniük, de nem nagyon tud olyan eshetőséget elképzelni, amiben hasznukra lehet. Meg őszintén megvallva, kedve sincs kockára tenni az életét. Csak úgy nem.*
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-02 16:43:08
Üzenet elküldve: 2017-06-02 16:43:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*A csendet senki nem töri meg, szépen sorol mellé a csapat nagyja, Iriana vonul csak kicsit félre, a többiek csüggnek a kopasz ajkain a válaszra várva, így hát sebtében meg is próbálja kigondolni a válaszát, viszont mielőtt sort keríthetne rá, meghallja a feszült csapkolódást jó néhány oszloppal odébbról. A helyzettel nem akar, de még ha akarna sem tudna mit kezdeni, bizonyára nem az ő dolga, így visszafordul a köré gyűlt csapat felé, és a kevéssé összeszedett gondolatait próbálja meg szalonképes formában tovább adni.*
-Sok itt a mágiatudó ember, akik tudásának meg van az ellenértéke. Nem csak Eeyr hívőket tanítanak, bizonyos összeg fejében bárkit.
*Zárja rövidre a magyarázatot, ami végeredményben nem is lett olyan rövid, ellenben nem is túl informatív a szerzetes szándékait illetően. Bár a szavak mögött ott volt a válasz, mégsem volt elég határozott a válasz ahhoz, hogy Bato ne akarja tovább fűzni a gondolatot, hogy egyértelműsítse a dolgot, ezt a tervét azonban az egyre közeledő léptű pap szakítja félbe. Üdvözlésével mindenkihez szólt, így ahogy az illem diktálja, Bato megnyitja a csapat körét a szerzet előtt, kifordul és elhátrál onnan, hogy az egész csapattal felvehesse a kontaktust.*
-Szép napot.
*Suttogja illendően, remélvén, hogy már meg is találták a kissé túlbuzgó emberüket. Amaz fel is ismeri a társaságot, ami után Bato hirtelen nem tudja eldönteni, hogy Eralil Namos árnyékában vegye természetesnek, lepődjön meg, vagy legyen büszke, hogy egy ilyen ismert csapat tagja lehet. A bemutatkozásra sort kerítvén kissé furcsán érezné magát, ha most mind a hat főnek egyenként be kellene mutatkoznia, így nem szakítja félbe a láthatóan határozott szándékkal rendelkező figurát, gyorsan rá is kérdez, hogy mi az, amiben a pásztor segítségére lehetnek.*
-Miben tudunk segíteni?
*Teszi fel végül a kérdést a rend szószólójaként őszinte kíváncsisággal a tekintetében. Amíg a pap a válasz adásra készül, egy éles szisszenéssel próbálja felkelteni az elkóborolt bárányka figyelmét, ha még azóta nem sorolt volna közéjük, és ha erre sem reagál, suttogva szólal felé.*
-Iriana.
*Ha bárhogy sikerül felkelteni a figyelmét, a kezével int, hogy szeretné, ha köztük lenne. A néhány pillanatig tartó folyamat végére érvén azonban újra minden figyelme Galahassra és a társaságra koncentrálódik.*
*A csendet senki nem töri meg, szépen sorol mellé a csapat nagyja, Iriana vonul csak kicsit félre, a többiek csüggnek a kopasz ajkain a válaszra várva, így hát sebtében meg is próbálja kigondolni a válaszát, viszont mielőtt sort keríthetne rá, meghallja a feszült csapkolódást jó néhány oszloppal odébbról. A helyzettel nem akar, de még ha akarna sem tudna mit kezdeni, bizonyára nem az ő dolga, így visszafordul a köré gyűlt csapat felé, és a kevéssé összeszedett gondolatait próbálja meg szalonképes formában tovább adni.*
-Sok itt a mágiatudó ember, akik tudásának meg van az ellenértéke. Nem csak Eeyr hívőket tanítanak, bizonyos összeg fejében bárkit.
*Zárja rövidre a magyarázatot, ami végeredményben nem is lett olyan rövid, ellenben nem is túl informatív a szerzetes szándékait illetően. Bár a szavak mögött ott volt a válasz, mégsem volt elég határozott a válasz ahhoz, hogy Bato ne akarja tovább fűzni a gondolatot, hogy egyértelműsítse a dolgot, ezt a tervét azonban az egyre közeledő léptű pap szakítja félbe. Üdvözlésével mindenkihez szólt, így ahogy az illem diktálja, Bato megnyitja a csapat körét a szerzet előtt, kifordul és elhátrál onnan, hogy az egész csapattal felvehesse a kontaktust.*
-Szép napot.
*Suttogja illendően, remélvén, hogy már meg is találták a kissé túlbuzgó emberüket. Amaz fel is ismeri a társaságot, ami után Bato hirtelen nem tudja eldönteni, hogy Eralil Namos árnyékában vegye természetesnek, lepődjön meg, vagy legyen büszke, hogy egy ilyen ismert csapat tagja lehet. A bemutatkozásra sort kerítvén kissé furcsán érezné magát, ha most mind a hat főnek egyenként be kellene mutatkoznia, így nem szakítja félbe a láthatóan határozott szándékkal rendelkező figurát, gyorsan rá is kérdez, hogy mi az, amiben a pásztor segítségére lehetnek.*
-Miben tudunk segíteni?
*Teszi fel végül a kérdést a rend szószólójaként őszinte kíváncsisággal a tekintetében. Amíg a pap a válasz adásra készül, egy éles szisszenéssel próbálja felkelteni az elkóborolt bárányka figyelmét, ha még azóta nem sorolt volna közéjük, és ha erre sem reagál, suttogva szólal felé.*
-Iriana.
*Ha bárhogy sikerül felkelteni a figyelmét, a kezével int, hogy szeretné, ha köztük lenne. A néhány pillanatig tartó folyamat végére érvén azonban újra minden figyelme Galahassra és a társaságra koncentrálódik.*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-02 10:17:24
Üzenet elküldve: 2017-06-02 10:17:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*Eeyr hitének terjedésével és felvirágzásával együtt alakul szépen lassan a templom is. Leginkább lakóin lehet látni a változást, kik a pontos, tudományos életmódról lassan az áhítattal átitatottra váltanak át. Aki pedig nem tesz így, az nyilván máshol keresi magának az élet értelmét. Most is kisebb csapatot lehet látni a háttérben, amint szakrális komolysággal végeznek valamilyen szertartást. Ebben a csendben támad némi surrogás, ahogyan három, korra már igen csak az "atya" megszólításhoz közeledő férfiú vág át a termen meglepően sietősen. A könyvtárba mennek le, és egy perccel később onnan térnek vissza. Noha a csapat nem hallhatja, hogy mi történik, de a jelekből, és a csuhán tehetetlen dühvel csapódó visszhangjából ki lehet érteni a lényeget. A két öreg összeveszett a harmadikkal, létszám fölényük ellen pedig nem sokat tud tenni, mondhatni le lehetett hurrogva, ennek szólt a feszült térdcsapkodás is, amit most dühös kifele csörtetés követ. A könyvtáros eközben végig a földet bámulja, melyet hajlott hátával talán mindig így tehet, és motyog valamit a másik kettőnek. A dühösebb, láthatóan csalódott figurának a kis csapat pedig pont útjába kerül, még mielőtt elmehetnének előadót keresni. Emberünk a szokásos csuha mellett bír néhány apró jellegzetességgel, melyről fel lehet ismerni. Ránézésre középtermetű, a hatvanat felülről sajnáló férfiú, szakálla arasznyi, szőkéből fakul ősszé. Haja fülét súrolja, fényes, könnyed kinézetű piszkos-fehér. Orra a megszokotttal ellentétben nem horgas, arcának jobb felét heg hasítja ketté, nyakának tetején pedig egy kis szépséghiba, egy jó hüvelykes fekete folt. Szeme dühös zöldben izzik, és már éppen szólna, hogy álljanak már el a kijárat elől, mikor felismerni véli a csapat egyik-másik tagját, de leginkább aktuális pásztorát. Egy pár ránc eltűnik arcáról, ő pedig némi reménnyel köszön inkább.*
-Üdvözöllek titeket, Gyermekeim az Úrnő Pörölye alatt!
*Köszön az indulattól kissé hangosabban, majd észreveszi magát, és halkabban folytatja.*
-Ha jól sejtem ti Eralil Namos pártfogoltjai vagytok, amolyan komoly tanulók, és netán kalandozók is, nem tévedek?
*Majd gyorsan be is mutatkozik.*
-Galahass vagyok, Eeyr szolgája, míg élek, engedelmetekkel, szükség lenne egy pár elmés vállalkozóra a templom segedelmében!
*Tér gyorsan a lényegre egy biccentés után, és várja a reakciókat, no meg a visszaigazolást, hogy jó helyen jár.*
*Eeyr hitének terjedésével és felvirágzásával együtt alakul szépen lassan a templom is. Leginkább lakóin lehet látni a változást, kik a pontos, tudományos életmódról lassan az áhítattal átitatottra váltanak át. Aki pedig nem tesz így, az nyilván máshol keresi magának az élet értelmét. Most is kisebb csapatot lehet látni a háttérben, amint szakrális komolysággal végeznek valamilyen szertartást. Ebben a csendben támad némi surrogás, ahogyan három, korra már igen csak az "atya" megszólításhoz közeledő férfiú vág át a termen meglepően sietősen. A könyvtárba mennek le, és egy perccel később onnan térnek vissza. Noha a csapat nem hallhatja, hogy mi történik, de a jelekből, és a csuhán tehetetlen dühvel csapódó visszhangjából ki lehet érteni a lényeget. A két öreg összeveszett a harmadikkal, létszám fölényük ellen pedig nem sokat tud tenni, mondhatni le lehetett hurrogva, ennek szólt a feszült térdcsapkodás is, amit most dühös kifele csörtetés követ. A könyvtáros eközben végig a földet bámulja, melyet hajlott hátával talán mindig így tehet, és motyog valamit a másik kettőnek. A dühösebb, láthatóan csalódott figurának a kis csapat pedig pont útjába kerül, még mielőtt elmehetnének előadót keresni. Emberünk a szokásos csuha mellett bír néhány apró jellegzetességgel, melyről fel lehet ismerni. Ránézésre középtermetű, a hatvanat felülről sajnáló férfiú, szakálla arasznyi, szőkéből fakul ősszé. Haja fülét súrolja, fényes, könnyed kinézetű piszkos-fehér. Orra a megszokotttal ellentétben nem horgas, arcának jobb felét heg hasítja ketté, nyakának tetején pedig egy kis szépséghiba, egy jó hüvelykes fekete folt. Szeme dühös zöldben izzik, és már éppen szólna, hogy álljanak már el a kijárat elől, mikor felismerni véli a csapat egyik-másik tagját, de leginkább aktuális pásztorát. Egy pár ránc eltűnik arcáról, ő pedig némi reménnyel köszön inkább.*
-Üdvözöllek titeket, Gyermekeim az Úrnő Pörölye alatt!
*Köszön az indulattól kissé hangosabban, majd észreveszi magát, és halkabban folytatja.*
-Ha jól sejtem ti Eralil Namos pártfogoltjai vagytok, amolyan komoly tanulók, és netán kalandozók is, nem tévedek?
*Majd gyorsan be is mutatkozik.*
-Galahass vagyok, Eeyr szolgája, míg élek, engedelmetekkel, szükség lenne egy pár elmés vállalkozóra a templom segedelmében!
*Tér gyorsan a lényegre egy biccentés után, és várja a reakciókat, no meg a visszaigazolást, hogy jó helyen jár.*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-01 23:04:32
Üzenet elküldve: 2017-06-01 23:04:32
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Meira mellett sétál, bár nem szül hozzá egy szót sem. Csak morog egész úton, olyasmiket, amiket tegnap este, és reggel. Azokat ismételgeti, hogy az ő istenének ez nem fog tetszeni, ki kell békítenie. utálja Eyert, mert rosszak a tanait, logikátlanok, és hogy az ő istenének bezzeg nem emeltek templomot. Még szerelme kezét sem fogja meg. Csak úgy van. Az utat sem figyeli, a többieket sem hallgatja, Batot is csak fél fülel. Megy előre, néha felnéz, de inkább az utat bámulja, hogy ne essen el. Mikor beérnek a templomba, akkor még annyi életkedve sem lesz, mint eddig, pedig eddig sem volt neki belőle valami sok.*
*Meira mellett sétál, bár nem szül hozzá egy szót sem. Csak morog egész úton, olyasmiket, amiket tegnap este, és reggel. Azokat ismételgeti, hogy az ő istenének ez nem fog tetszeni, ki kell békítenie. utálja Eyert, mert rosszak a tanait, logikátlanok, és hogy az ő istenének bezzeg nem emeltek templomot. Még szerelme kezét sem fogja meg. Csak úgy van. Az utat sem figyeli, a többieket sem hallgatja, Batot is csak fél fülel. Megy előre, néha felnéz, de inkább az utat bámulja, hogy ne essen el. Mikor beérnek a templomba, akkor még annyi életkedve sem lesz, mint eddig, pedig eddig sem volt neki belőle valami sok.*
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-01 22:23:25
Üzenet elküldve: 2017-06-01 22:23:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Nem kell sokáig tétlenül ácsorognia, mivel viszonylag hamar megérkeznek a többiek. A feszültség csak nő, mivel ahogy Rinon látja senki sincsen beszédes kedvében. Nem akar éhesen, üres gyomorral elindulni, hiszen azt még az ő gyomra sem biztos, hogy bírná, ezért miután a többiek vettek a kosárból, ő is stikában lenyúl egy gyümölcsöt, mintha tiltva lenne. Aprókat harap belőle, sereghajtóként kísérve a csapatot. A közös vacsora után szokatlan neki, hogy senki sem fecseg és csicsereg a másikkal. Igaz nem nagyon figyelt oda, de a háttérzaj most hiányzik neki. Kényelmesen bámulja az előtte menők lábát, ahogy ütemesen lépkednek, s ekkor ébred fel rá erre az ürességre. Néma csöndben vágnak át a városon, s miután elhagyják a piacot már kezdi megérinteni a lelkét az a kellemetlen érzés, hogy éppen egy templomba tartanak. Egyik ökölbe szorított kezét a mellkasára nyomja, hogy megnyugodjon, de ezen kívül semmilyen jelet nem mutat aggodalmára.*
~Itt nem ismernek téged.~
*Mondogatja magának és ő sem lát ismerős arcokat. Direkt nem hagyja magát a gondolataiba merülni, mint egyébként, hanem aktívan figyeli a környezetet.
Utolsóként lép be a templomba, s ahogy a többiek is szétszóródnak kissé, ő igyekszik Bato közelében maradni. Gyanakodva méregeti az épületet és a jelenlévőket, beleértve a szerzeteseket is. Kellemetlen, nem is olyan öreg emlékeket ébresztenek benne, habár nem tudja ők itt hogyan élnek.
Rinont nem zavarja a várakozás és a csönd, leköti minden érzékszervét, hogy a környezetére figyeljen. Így talán jobb is, hogy Meira mindenkinek megteszi a szívességet és megszólal. A vörös várakozóan Batora néz.*
*Nem kell sokáig tétlenül ácsorognia, mivel viszonylag hamar megérkeznek a többiek. A feszültség csak nő, mivel ahogy Rinon látja senki sincsen beszédes kedvében. Nem akar éhesen, üres gyomorral elindulni, hiszen azt még az ő gyomra sem biztos, hogy bírná, ezért miután a többiek vettek a kosárból, ő is stikában lenyúl egy gyümölcsöt, mintha tiltva lenne. Aprókat harap belőle, sereghajtóként kísérve a csapatot. A közös vacsora után szokatlan neki, hogy senki sem fecseg és csicsereg a másikkal. Igaz nem nagyon figyelt oda, de a háttérzaj most hiányzik neki. Kényelmesen bámulja az előtte menők lábát, ahogy ütemesen lépkednek, s ekkor ébred fel rá erre az ürességre. Néma csöndben vágnak át a városon, s miután elhagyják a piacot már kezdi megérinteni a lelkét az a kellemetlen érzés, hogy éppen egy templomba tartanak. Egyik ökölbe szorított kezét a mellkasára nyomja, hogy megnyugodjon, de ezen kívül semmilyen jelet nem mutat aggodalmára.*
~Itt nem ismernek téged.~
*Mondogatja magának és ő sem lát ismerős arcokat. Direkt nem hagyja magát a gondolataiba merülni, mint egyébként, hanem aktívan figyeli a környezetet.
Utolsóként lép be a templomba, s ahogy a többiek is szétszóródnak kissé, ő igyekszik Bato közelében maradni. Gyanakodva méregeti az épületet és a jelenlévőket, beleértve a szerzeteseket is. Kellemetlen, nem is olyan öreg emlékeket ébresztenek benne, habár nem tudja ők itt hogyan élnek.
Rinont nem zavarja a várakozás és a csönd, leköti minden érzékszervét, hogy a környezetére figyeljen. Így talán jobb is, hogy Meira mindenkinek megteszi a szívességet és megszólal. A vörös várakozóan Batora néz.*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-01 18:12:54
Üzenet elküldve: 2017-06-01 18:12:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*A vacsora vége felé már egyáltalán nem figyelt semmire és senkire, nem csoda, hogy ki maradt neki ez a csöpp információ. Sietve összekészülődik, indulás előtt még felmarkol egy gyümölcsöt az asztalról, hogy legyen valami a gyomrában, és már készen is áll. Követi a kis csapatot a gazdagnegyeden át. Nem beszélget senkivel, maga elé bámul, csak néha téved tekintete Atehaner felé. Vajon mi baja lehet? és ha ennyire rossz a kedve, nem akar kimozdulni, akkor miért jön? Sosem értette mások gondolkodását és viselkedését, de ennyire logikátlanul sem viselkedett senki. Ha nem akar a templomba jönni, nem jön. Fura, hogy a morgása ellenére is velük tart. Eddig sem bízott senkiben, de a fél-elffel kezd egyre bizonytalanabb lenni. Lehet csak a külseje teszi, de kissé tart tőle.
megérkeznek a templomba, felcaplatnak a lépcsőn, és már benn is vannak. Kissé mindenki kókadtnak tűnik. Nem beszélgetnek, nem fecsegnek, de még egymásra se néznek, csak bambulnak előre. Biztosan nemrég keltek fel. Nolie már órák óta fenn van, ő csak azért nem beszél, mert nem szokása. Bágyadt tekintettel hallgatja Batot, de nem derül ki, miért is jöttek ide. Megnézni a szerzeteseket, és gyönyörködni abban, mennyire csodálatosak? Nem valószínű. De mielőtt neki kéne kinyitnia a száját, Meira megteszi helyette. Mármint nem a tündér száját nyitja ki, hanem a sajátját, és felteszi az őt foglalkoztató kérdést, miszerint hogyan tovább.*
*A vacsora vége felé már egyáltalán nem figyelt semmire és senkire, nem csoda, hogy ki maradt neki ez a csöpp információ. Sietve összekészülődik, indulás előtt még felmarkol egy gyümölcsöt az asztalról, hogy legyen valami a gyomrában, és már készen is áll. Követi a kis csapatot a gazdagnegyeden át. Nem beszélget senkivel, maga elé bámul, csak néha téved tekintete Atehaner felé. Vajon mi baja lehet? és ha ennyire rossz a kedve, nem akar kimozdulni, akkor miért jön? Sosem értette mások gondolkodását és viselkedését, de ennyire logikátlanul sem viselkedett senki. Ha nem akar a templomba jönni, nem jön. Fura, hogy a morgása ellenére is velük tart. Eddig sem bízott senkiben, de a fél-elffel kezd egyre bizonytalanabb lenni. Lehet csak a külseje teszi, de kissé tart tőle.
megérkeznek a templomba, felcaplatnak a lépcsőn, és már benn is vannak. Kissé mindenki kókadtnak tűnik. Nem beszélgetnek, nem fecsegnek, de még egymásra se néznek, csak bambulnak előre. Biztosan nemrég keltek fel. Nolie már órák óta fenn van, ő csak azért nem beszél, mert nem szokása. Bágyadt tekintettel hallgatja Batot, de nem derül ki, miért is jöttek ide. Megnézni a szerzeteseket, és gyönyörködni abban, mennyire csodálatosak? Nem valószínű. De mielőtt neki kéne kinyitnia a száját, Meira megteszi helyette. Mármint nem a tündér száját nyitja ki, hanem a sajátját, és felteszi az őt foglalkoztató kérdést, miszerint hogyan tovább.*
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-01 17:59:46
Üzenet elküldve: 2017-06-01 17:59:46
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
*Elég fura rémálmok gyötrik újabban. Pontosan ugyanazt látja szinte minden éjjel. Persze ez nem jel, jelek nincsenek. Ez csak valami régi traumájának az előtörése lehet. Azt mondjuk nem tudná megmondani, hogy melyikről van szó, hiszen mostanság egészen kiegyensúlyozott lelkileg, nem retteg, nem akar megőrülni, gyakorlatilag teljesen normális. Akkor ez egy jelzés lenne az agya mélyéről, hogy túlzottan normális már? Szüksége lenne már egy kalandra, ahol újra önmaga lehet. Mint mikor pusztán felelőtlenségből majdnem megölette azt a tündért. Az jó móka volt, és hát minden jó, ha jó a vége. Néhány karcolással megúszták. Nem úgy, mint az a lány, akit álmaiban lát. Ő sokkal kellemetlenebbül jár, láthatóan kínvallatás alatt áll. Mindenhol. Ettől olyan zavaros az álom, mert bárhová is néz, mindenhol őt látja. Helytől független... ott van mindenütt... emellett bajban van. Mindenütt, és bajban, érdekes kombináció, ha valaki Lorewet kérdezné. El kell még elmélkedjen ezen, de nem most, hiszen elérkezett az a bizonyos hajnal.*
//Esemény - Istentisztelet//
*A templomba bevonuló csapathoz az épületen belül csatlakozik, mivel ő nem is volt odakint. Itt töltötte az éjszakát. Követi Ogadel szerzetest, és igyekszik elvegyülni a tömegben. Ettől persze még korántsem biztos, hogy el tud... Amint odaérnek az oltárhoz, magához vesz egy mécsest, és meggyújtja, éppen úgy, ahogy vélhetően mindenki más. Eztán felhangzik az újabb instrukció, miszerint aki ezzel végzett, az menjen szépen, és foglalja el a helyét, hamarosan kezdődik az esemény lényegi része. Ez pusztán a felvezetés volt. Őszintén Lorew sosem volt még istentiszteleten, de hát ez nem is meglepő. Még istenek sincsenek olyan régóta ebben a világban. A korábbi fanatikus szektákat pedig nem kedvelte annyira. Ellenben roppantmód kíváncsi, hogy ebből vajon mi fog kisülni. Lorew elfoglal egy helyet valahol középtájt, és vár. A mécsesek gyulladnak szép sorjában, talán még fognak is emberek becsorogni, nem lehet pontos. A maga részéről nem siet sehová, hiszen az esemény után úgyis el kell hagyja a várost, ezt még ki szeretné élvezni.*
//Esemény - Istentisztelet//
*A templomba bevonuló csapathoz az épületen belül csatlakozik, mivel ő nem is volt odakint. Itt töltötte az éjszakát. Követi Ogadel szerzetest, és igyekszik elvegyülni a tömegben. Ettől persze még korántsem biztos, hogy el tud... Amint odaérnek az oltárhoz, magához vesz egy mécsest, és meggyújtja, éppen úgy, ahogy vélhetően mindenki más. Eztán felhangzik az újabb instrukció, miszerint aki ezzel végzett, az menjen szépen, és foglalja el a helyét, hamarosan kezdődik az esemény lényegi része. Ez pusztán a felvezetés volt. Őszintén Lorew sosem volt még istentiszteleten, de hát ez nem is meglepő. Még istenek sincsenek olyan régóta ebben a világban. A korábbi fanatikus szektákat pedig nem kedvelte annyira. Ellenben roppantmód kíváncsi, hogy ebből vajon mi fog kisülni. Lorew elfoglal egy helyet valahol középtájt, és vár. A mécsesek gyulladnak szép sorjában, talán még fognak is emberek becsorogni, nem lehet pontos. A maga részéről nem siet sehová, hiszen az esemény után úgyis el kell hagyja a várost, ezt még ki szeretné élvezni.*
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-01 17:48:40
Üzenet elküldve: 2017-06-01 17:48:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Sikeresen elkészül, mire mindenki más, hisz Atehaner végül beengedi a szobába. Viszont semmi bocsánat, semmi ilyesmi, csak egy morgós "jó reggelt", és ennyi. Nem érti a férfi nyomott hangulatának az okát. A templom miatt csak nem lehet ennyire kiakadva. Persze, ő sem örül neki, de párja most messze felülmúlja hisztizésben, pedig az elég nagy szó.
Ezúttal nem kérdez rá a férfi lelkének gondjára, bajára. Majd ő elmondjha, ha szeretné.
Sokkal inkább figyel Batora és az utasításaira, hogy semmiről se maradjon le. Amikor a szerzetes és a kis csoport megindul, Meira is követi őket a Gazdagnegyed utcáin keresztül, amíg a templomhoz nem érnek.
Egész úton azon gondolkozott, hogy pozitívumot keressen a templom meglátogatásában. Miért jó az neki, ha ő templomba megy? Egyik isten sem fog haragudni rá miatta, de örülni sem fognak neki, mert nem hisz egyikükben sem. Igazából még soha nem járt a templom közelében is, így most veheti először szemügyre az épületet.
~Végül is, egész szép. Sőt, gyönyörűen néz ki.~
Mosolyodik el, ahogy végignéz a templomon, ami neki kifejezetten tetszik, csak kár, hogy nem valami értelmesebb célra használják, mint nem létező entitások imádására.
Követi Batot befelé a templomba, aminek belső kialakítása még jobban lenyűgözi Meirát, mint a külseje.
~Na jó, azért egyszer megéri ide bejönni...~
Forog saját tengelye körül, ahogy próbálja szemügyre venni a termet, mint egy csodálkozó túrista.*
- És most?
*Szólal meg, de csak halkan, tiszteletben tartva másokat, és a hely szabályait.*
*Sikeresen elkészül, mire mindenki más, hisz Atehaner végül beengedi a szobába. Viszont semmi bocsánat, semmi ilyesmi, csak egy morgós "jó reggelt", és ennyi. Nem érti a férfi nyomott hangulatának az okát. A templom miatt csak nem lehet ennyire kiakadva. Persze, ő sem örül neki, de párja most messze felülmúlja hisztizésben, pedig az elég nagy szó.
Ezúttal nem kérdez rá a férfi lelkének gondjára, bajára. Majd ő elmondjha, ha szeretné.
Sokkal inkább figyel Batora és az utasításaira, hogy semmiről se maradjon le. Amikor a szerzetes és a kis csoport megindul, Meira is követi őket a Gazdagnegyed utcáin keresztül, amíg a templomhoz nem érnek.
Egész úton azon gondolkozott, hogy pozitívumot keressen a templom meglátogatásában. Miért jó az neki, ha ő templomba megy? Egyik isten sem fog haragudni rá miatta, de örülni sem fognak neki, mert nem hisz egyikükben sem. Igazából még soha nem járt a templom közelében is, így most veheti először szemügyre az épületet.
~Végül is, egész szép. Sőt, gyönyörűen néz ki.~
Mosolyodik el, ahogy végignéz a templomon, ami neki kifejezetten tetszik, csak kár, hogy nem valami értelmesebb célra használják, mint nem létező entitások imádására.
Követi Batot befelé a templomba, aminek belső kialakítása még jobban lenyűgözi Meirát, mint a külseje.
~Na jó, azért egyszer megéri ide bejönni...~
Forog saját tengelye körül, ahogy próbálja szemügyre venni a termet, mint egy csodálkozó túrista.*
- És most?
*Szólal meg, de csak halkan, tiszteletben tartva másokat, és a hely szabályait.*
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-01 16:12:58
Üzenet elküldve: 2017-06-01 16:12:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Keresve sem találni a boldogságtól kicsattanó arcokat az utcán. Vagy a munkát felvenni indultak el otthonról ilyen korai tájban, vagy még részegen keresik a haza utat. A társaság nem nyújt hétköznapi látványt, mert óvodásokhoz már túl nagyok, hogy így csoportosan vonuljanak, a szakállas, kopasz Bato mestert pedig még véletlen sem lehetne összekeverni egy óvónővel. Iriana együgyűen battyog a csapattal; még nem jött meg a beszélőkéje, de ami késik, nem múlik.
A templomkertben egy pillantást vet a rózsáira, amik ránézésre kicsattanó erőben vannak. Tegnap még ereje sem volt aggódni utánuk, de úgy látszik, mindenki pótolható. Ha ő nem öntözi, akkor majd valaki más.
A templom maga nem nyújt neki újdonságot. Hetente többször is bejárt imádkozni vagy csak elmélkedni, de sokat nyüzsgött még a kertben is, és nem egyszer aludt már bent, vagy a kinti padok egyikén. De nem panaszkodik; más talán még soha nem is járt erre, és elég nagy önzőség lenne, ha emiatt dúl-fúlna. *
~Ma a templom, holnap talán egy másik város.~
*Ki tudja, talán annak idején Batot is idehozta az ő mestere valamiféle beavatási szertartás keretein belül. Lehetőség van száz és egy, de amíg nem muszáj, a tündér nem pazarolja az energiatartalékait ácsorgásra, ezért beül egy közeli padsorba. Lehet, hogy a többiek körbejárnák a belteret, de ő innét is kiválóan rálát mindenre, amit már számtalanszor áttanulmányozott.*
*Keresve sem találni a boldogságtól kicsattanó arcokat az utcán. Vagy a munkát felvenni indultak el otthonról ilyen korai tájban, vagy még részegen keresik a haza utat. A társaság nem nyújt hétköznapi látványt, mert óvodásokhoz már túl nagyok, hogy így csoportosan vonuljanak, a szakállas, kopasz Bato mestert pedig még véletlen sem lehetne összekeverni egy óvónővel. Iriana együgyűen battyog a csapattal; még nem jött meg a beszélőkéje, de ami késik, nem múlik.
A templomkertben egy pillantást vet a rózsáira, amik ránézésre kicsattanó erőben vannak. Tegnap még ereje sem volt aggódni utánuk, de úgy látszik, mindenki pótolható. Ha ő nem öntözi, akkor majd valaki más.
A templom maga nem nyújt neki újdonságot. Hetente többször is bejárt imádkozni vagy csak elmélkedni, de sokat nyüzsgött még a kertben is, és nem egyszer aludt már bent, vagy a kinti padok egyikén. De nem panaszkodik; más talán még soha nem is járt erre, és elég nagy önzőség lenne, ha emiatt dúl-fúlna. *
~Ma a templom, holnap talán egy másik város.~
*Ki tudja, talán annak idején Batot is idehozta az ő mestere valamiféle beavatási szertartás keretein belül. Lehetőség van száz és egy, de amíg nem muszáj, a tündér nem pazarolja az energiatartalékait ácsorgásra, ezért beül egy közeli padsorba. Lehet, hogy a többiek körbejárnák a belteret, de ő innét is kiválóan rálát mindenre, amit már számtalanszor áttanulmányozott.*
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-01 15:28:49
Üzenet elküldve: 2017-06-01 15:28:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
-Szia.
*Köszön vissza a lánynak.*
-A templomba, ahogy tegnap este mondtam. Ha gondolod gyere velünk.
*Lassan összegyűlik a csipet-csapat, bár az elemózsia nem fogy az asztalról. Bato bátorításképpen felmarkol két szem lédús gyümölcsöt, majd röviden és határozottan indulót fúj. Az étellel teli kosárral nem lenne illendő a templomba menni, így az marad a szerzetes elképzelései szerint, ki-ki felmarkol amit akar, azon túl ha valaki hozni akarja az egészet, szíve joga. Atehaner modora kissé aggasztó ezen a kellemes reggelen, de a kopasz csak arra fogja, hogy nincs hozzászokva a korai keléshez.*
*Gyorsan szelik át a gazdagnegyed levegős utcáit. Csak a piactérre igyekvő kofák és a városőrök jönnek szembe a csapattal, különösebb említésre méltó dolog nélkül hamar eljutnak a templomig, ahol Bato az első lépcsőfokra fellépvén gyors leltárat tart a tanoncokból, s ha mindenki megvan, felszökken a maradékon is és bevágódik a lépteit kellemesen visszhangzó templomba. Az ilyen akusztikus környezetnek több előnye is van, például az is, hogy az ott tartózkodók tudatalatt is igyekeznek nem megtörni a csenges kongását az ürességnek.*
-Ezek a fickók néha még engem is lenyűgöznek.
*Suttogja a csapat felé.*
-Mindig lehet számítani rájuk.
*Fejezi be a magyarázatot, mielőtt kitalálja, hogy mi is legyen a következő lépés. A tervek közt szerepel egy könyvtárban tett látogatás, illetve egy fizetett, afféle kiselőadás a csapatnak, a mágiáról. A templomiak mindig készségesen segítenek ha pénz áll a házhoz, ezeknek a fejeknek pedig nem árt a tágítás. De még mielőtt bármelyikhez odalépne, hátrafordul, és összevárja a csapatot, hogy ne kelljen az esetleg méterekre lemaradt sereghajtóhoz kiabálnia.*
-Szia.
*Köszön vissza a lánynak.*
-A templomba, ahogy tegnap este mondtam. Ha gondolod gyere velünk.
*Lassan összegyűlik a csipet-csapat, bár az elemózsia nem fogy az asztalról. Bato bátorításképpen felmarkol két szem lédús gyümölcsöt, majd röviden és határozottan indulót fúj. Az étellel teli kosárral nem lenne illendő a templomba menni, így az marad a szerzetes elképzelései szerint, ki-ki felmarkol amit akar, azon túl ha valaki hozni akarja az egészet, szíve joga. Atehaner modora kissé aggasztó ezen a kellemes reggelen, de a kopasz csak arra fogja, hogy nincs hozzászokva a korai keléshez.*
*Gyorsan szelik át a gazdagnegyed levegős utcáit. Csak a piactérre igyekvő kofák és a városőrök jönnek szembe a csapattal, különösebb említésre méltó dolog nélkül hamar eljutnak a templomig, ahol Bato az első lépcsőfokra fellépvén gyors leltárat tart a tanoncokból, s ha mindenki megvan, felszökken a maradékon is és bevágódik a lépteit kellemesen visszhangzó templomba. Az ilyen akusztikus környezetnek több előnye is van, például az is, hogy az ott tartózkodók tudatalatt is igyekeznek nem megtörni a csenges kongását az ürességnek.*
-Ezek a fickók néha még engem is lenyűgöznek.
*Suttogja a csapat felé.*
-Mindig lehet számítani rájuk.
*Fejezi be a magyarázatot, mielőtt kitalálja, hogy mi is legyen a következő lépés. A tervek közt szerepel egy könyvtárban tett látogatás, illetve egy fizetett, afféle kiselőadás a csapatnak, a mágiáról. A templomiak mindig készségesen segítenek ha pénz áll a házhoz, ezeknek a fejeknek pedig nem árt a tágítás. De még mielőtt bármelyikhez odalépne, hátrafordul, és összevárja a csapatot, hogy ne kelljen az esetleg méterekre lemaradt sereghajtóhoz kiabálnia.*
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-29 18:37:07
Üzenet elküldve: 2017-05-29 18:37:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esemény - istentisztelet//
*Egészen idáig jött Lihanechből. De nem csak úgy egyszerűen zarándokolt. Arthenior volt a célja, a város, ahol a csodás istennő, Eeyr életre kelt a Hetedikként. Valami ide húzta, valami úgy akarta, hogy ide jöjjön, és segítsen ennek a különleges városnak felfedezni az istennő áldását, és megtalálni a fényt, mielőtt túl késő lesz, és a sötétség győzedelmeskedik. Mert a sötétség mindig mindenhol ott gubbaszt, lesben áll, és csak arra vár, hogy egy pillanatra elgyengüljünk, s máris egészben bekebelez.
Szerencsés útja volt, és eseménytelen. A város pedig sokkal tártabb karokkal várta, mintsem azt gondolta volna. Ám a legérdekesebb dolog számára mégis a szent templom volt, ahol megszületett a Hetedik, és ahol épp isten tiszteletet szerveztek Eeyr számára.
Nem kellett gondolkodnia sem rajta, hogy megjelenik e. Útja során is mindenhol terjesztette az igét, ahol csak tudta, és kíváncsi volt rá, hogyan teszik ezt mások. Milyen, amikor nem az ő szavai lelkesítik a sokaságot.
Így érkezik el ez a nap is.
Friss virágkoszorúval készült eme jeles eseményre, és fénylő hajába apró fonatokat fűzött. Legszebb, hosszú zöld selyemruháját vette fel, és indákkal kifaragott fa botjával kezében a pirkadattal együtt lép be a templomba.
Egy kopasz, csuhás férfi fogadja őket. Nem zavar, általában megnyerő külsejét most nem szeretné közszemlére tenni, hogy el ne vonja a figyelmet, inkább csak hátul marad, és úgy figyel. Még mielőtt elkezdődne, alaposan szemügyre veszi a templom belsejét. Igazán szép és különleges, bár látszik, hogy nem éppen erre rendezték be, mint ami ma vár rájuk. Hiszen az istenek még újak ennek a világnak, kivéve persze egy-két valakinek, mert ilyenek is vannak. Mint például ő. De ez nem az az idő, ahol a történetét kellene elmesélni. Ez most az, amikor ül, és a felcsendülő szavakra figyelve érdeklődve hallgatja a csuhást.
Nem kell sokat várnia, hogy máris ösztönözve legyenek valamire. Érdeklődve indul meg a hívőkkel együtt, hogy elvegyen egy vajmécsest, és meggyújtva azt behelyezze a hétágú csillag képébe. Nem siet, lassan követi a többieket, és vár egészen a végéig. Illedelmesen előre enged mindenkit, azután pedig maga is elvesz egy mécsest meggyújtja, és miközben beilleszti azt a helyére, lehunyja egy pillanatra a szemét.*
~Eeyr, Te csodás, Te tökéletesség, egyetlen igaz isten vagy, és ide vezettél, mert valami célod volt vele, tudom. Kérlek, vigyázd ezeket az embereket, és ne engedd, hogy elragadja őket a sötétség!~
*Próbál tényleg nem a legutolsó lenni, hogy még mindig ne hívja fel magára a figyelmet, de ha összetalálkozna a tekintetük a csuhás pappal - ő legalábbis papnak nevezi magában -, akkor sugárzóan és kedvesen rámosolyogna, majd így vagy úgy, de ismét elindul vissza a sokaság közé, hogy hátul foglaljon helyet.
Innentől már nem csinál semmit, csak érdeklődve várakozik és figyel. A hétágú csillag lángjai szépen táncolnak a bent megrekedt, változás nélküli levegőben. Az egésznek valahogy, főképp a beszűrődő napfénnyel együtt megvan a maga fennkölt hangulata.*
*Egészen idáig jött Lihanechből. De nem csak úgy egyszerűen zarándokolt. Arthenior volt a célja, a város, ahol a csodás istennő, Eeyr életre kelt a Hetedikként. Valami ide húzta, valami úgy akarta, hogy ide jöjjön, és segítsen ennek a különleges városnak felfedezni az istennő áldását, és megtalálni a fényt, mielőtt túl késő lesz, és a sötétség győzedelmeskedik. Mert a sötétség mindig mindenhol ott gubbaszt, lesben áll, és csak arra vár, hogy egy pillanatra elgyengüljünk, s máris egészben bekebelez.
Szerencsés útja volt, és eseménytelen. A város pedig sokkal tártabb karokkal várta, mintsem azt gondolta volna. Ám a legérdekesebb dolog számára mégis a szent templom volt, ahol megszületett a Hetedik, és ahol épp isten tiszteletet szerveztek Eeyr számára.
Nem kellett gondolkodnia sem rajta, hogy megjelenik e. Útja során is mindenhol terjesztette az igét, ahol csak tudta, és kíváncsi volt rá, hogyan teszik ezt mások. Milyen, amikor nem az ő szavai lelkesítik a sokaságot.
Így érkezik el ez a nap is.
Friss virágkoszorúval készült eme jeles eseményre, és fénylő hajába apró fonatokat fűzött. Legszebb, hosszú zöld selyemruháját vette fel, és indákkal kifaragott fa botjával kezében a pirkadattal együtt lép be a templomba.
Egy kopasz, csuhás férfi fogadja őket. Nem zavar, általában megnyerő külsejét most nem szeretné közszemlére tenni, hogy el ne vonja a figyelmet, inkább csak hátul marad, és úgy figyel. Még mielőtt elkezdődne, alaposan szemügyre veszi a templom belsejét. Igazán szép és különleges, bár látszik, hogy nem éppen erre rendezték be, mint ami ma vár rájuk. Hiszen az istenek még újak ennek a világnak, kivéve persze egy-két valakinek, mert ilyenek is vannak. Mint például ő. De ez nem az az idő, ahol a történetét kellene elmesélni. Ez most az, amikor ül, és a felcsendülő szavakra figyelve érdeklődve hallgatja a csuhást.
Nem kell sokat várnia, hogy máris ösztönözve legyenek valamire. Érdeklődve indul meg a hívőkkel együtt, hogy elvegyen egy vajmécsest, és meggyújtva azt behelyezze a hétágú csillag képébe. Nem siet, lassan követi a többieket, és vár egészen a végéig. Illedelmesen előre enged mindenkit, azután pedig maga is elvesz egy mécsest meggyújtja, és miközben beilleszti azt a helyére, lehunyja egy pillanatra a szemét.*
~Eeyr, Te csodás, Te tökéletesség, egyetlen igaz isten vagy, és ide vezettél, mert valami célod volt vele, tudom. Kérlek, vigyázd ezeket az embereket, és ne engedd, hogy elragadja őket a sötétség!~
*Próbál tényleg nem a legutolsó lenni, hogy még mindig ne hívja fel magára a figyelmet, de ha összetalálkozna a tekintetük a csuhás pappal - ő legalábbis papnak nevezi magában -, akkor sugárzóan és kedvesen rámosolyogna, majd így vagy úgy, de ismét elindul vissza a sokaság közé, hogy hátul foglaljon helyet.
Innentől már nem csinál semmit, csak érdeklődve várakozik és figyel. A hétágú csillag lángjai szépen táncolnak a bent megrekedt, változás nélküli levegőben. Az egésznek valahogy, főképp a beszűrődő napfénnyel együtt megvan a maga fennkölt hangulata.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-29 16:46:50
Üzenet elküldve: 2017-05-29 16:46:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A Namos házba menet útba ejti a templomkertet. Olyan szép, felhőtlen az éjszaka, nem szeretne még haza menni. Haza. Ezt a szót is jó régen használta. Évek óta nem volt otthona, nem várta senki. Most várják. Nem úgy, mint asszony a munkából hazatérő párját, hanem mint barátok, akik aggódnak érte. Ez a gondolat melegséggel tölti el hideg testét. Még csak most került be a közösségbe, de máris a tagjának érzi magát. Sokat fog tanulni, hogy bebizonyíthassa nekik, nem kell csalódniuk benne, méltó a bizalmukra. Sőt, ha már itt van a templomba is benéz, hátha tanulhat valamit. Késő van, valószínűleg kihalt az épület, de Nolie most nagyon pörög. Muszáj csinálnia valamit, az agya feladatra éhes, mi lehet jobb egy kis olvasgatásnál. Régen nem járt erre, lehet azóta új tekercsek is kerültek be a könyvtárba, amiket még nem látott.
Kitárja a nehéz faajtót, belép a templom hűvös termébe. Gyertyák derengő fénye világítja meg a padokat és a kőszobrokat. Kissé hátborzongató. Nem is időzik itt sokat. Leveti a sálját a nyaka körül, és a vállaira teríti, ezzel is melegítve magát. Léptei visszhangot vernek a falak között, ahogy átsiet a könyvtárba nyíló ajtó felé. Tekintete ijedten jár körbe. Fél, habár tudja, hogy nincs mitől. Sosem járt még ilyen késő este a templomban, nem hitte volna, hogy ennyire különös hangulata lehet a helynek.*
Kitárja a nehéz faajtót, belép a templom hűvös termébe. Gyertyák derengő fénye világítja meg a padokat és a kőszobrokat. Kissé hátborzongató. Nem is időzik itt sokat. Leveti a sálját a nyaka körül, és a vállaira teríti, ezzel is melegítve magát. Léptei visszhangot vernek a falak között, ahogy átsiet a könyvtárba nyíló ajtó felé. Tekintete ijedten jár körbe. Fél, habár tudja, hogy nincs mitől. Sosem járt még ilyen késő este a templomban, nem hitte volna, hogy ennyire különös hangulata lehet a helynek.*
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-26 14:57:25
Üzenet elküldve: 2017-05-26 14:57:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény - istentisztelet//
*Ogadel a templom ajtajában várja, hogy a nap első sugarai előbukkanjanak és fénnyel árasszák el Arthenior városát. Kezeit maga előtt összefonva tartja habitusa bő ujjrészében. A habitusát szépen kimosta, majd megszárította és nagy gondossággal hajtogatta össze. A szerzetesek az ilyesmire mindig nagy hangsúlyt fektettek. Így most öltözéke tiszta, szép és gyűrődésmentes.*
-Jöjjetek, testvérek! *tárja szét mindkét karját ünnepélyesen.* -Csatlakozzatok hozzám, hallgassátok szavaimat és rójuk le tiszteletünket a mi istenünk, a Hetedik előtt! Áldás és békesség vezesse minden egyes léptünket, tettünket és szavunkat az esemény alatt!
*Na meg persze azon kívül is, de most kiemelt figyelmet kap az esemény.*
-Eeyr! Ó, márványosan tündöklő, fény istene! Kérlek, fogadd végtelen szeretettel tőlünk, halandó híveidtől azt, hogy tisztelgünk előtted! Vesd ránk fényes tekintetedet!
*Ennyi kis bevezető prédikációt ejt meg az ajtóban, majd a végén vissza leengedi mindkét karját.*
-Testvéreim! Kövessetek! Sétáljunk az oltár elé, és gyújtson meg mindenki egy vajmécsest! Rakjuk ki belőle a hét ágú csillagot, istenünk, Eeyr jelképét!
*Ogadel el is indul befelé. Az oltárnál ott fogad mindenkit a nagy fonott kosár, amiben vajmécsesek sorakoznak. Van ott tűzszerszám is, nem egy, így többen is gyújthatnak egyszerre. Mivel ez lesz az első ilyen alkalom, ezért még Ogadel sem rendezkedett be úgymond teljesen. Idővel bővülhet az esemény egyéb kiegészítőkkel is.
Az első mécsest Ogadel gyújtja meg és lehelyezi az oltár elé, majd várja, hogy a többiek is lerakják.*
-Aki elhelyezte a mécsesét megkérem, hogy foglaljon helyet.
*A templom ajtaja nyitva áll, így szépen beszűrődik a napfény. Eeyr szférái a nap és a tűz. A napfény megvan, a lobogó mécsesek pedig megteremtik a tüzet, ráadásul hét ágú csillagot fog ábrázolni.
Ogadel még kivár, hogy megérkezzenek a népek, csak aztán fogja tovább folytatni az eseményt.*
*Ogadel a templom ajtajában várja, hogy a nap első sugarai előbukkanjanak és fénnyel árasszák el Arthenior városát. Kezeit maga előtt összefonva tartja habitusa bő ujjrészében. A habitusát szépen kimosta, majd megszárította és nagy gondossággal hajtogatta össze. A szerzetesek az ilyesmire mindig nagy hangsúlyt fektettek. Így most öltözéke tiszta, szép és gyűrődésmentes.*
-Jöjjetek, testvérek! *tárja szét mindkét karját ünnepélyesen.* -Csatlakozzatok hozzám, hallgassátok szavaimat és rójuk le tiszteletünket a mi istenünk, a Hetedik előtt! Áldás és békesség vezesse minden egyes léptünket, tettünket és szavunkat az esemény alatt!
*Na meg persze azon kívül is, de most kiemelt figyelmet kap az esemény.*
-Eeyr! Ó, márványosan tündöklő, fény istene! Kérlek, fogadd végtelen szeretettel tőlünk, halandó híveidtől azt, hogy tisztelgünk előtted! Vesd ránk fényes tekintetedet!
*Ennyi kis bevezető prédikációt ejt meg az ajtóban, majd a végén vissza leengedi mindkét karját.*
-Testvéreim! Kövessetek! Sétáljunk az oltár elé, és gyújtson meg mindenki egy vajmécsest! Rakjuk ki belőle a hét ágú csillagot, istenünk, Eeyr jelképét!
*Ogadel el is indul befelé. Az oltárnál ott fogad mindenkit a nagy fonott kosár, amiben vajmécsesek sorakoznak. Van ott tűzszerszám is, nem egy, így többen is gyújthatnak egyszerre. Mivel ez lesz az első ilyen alkalom, ezért még Ogadel sem rendezkedett be úgymond teljesen. Idővel bővülhet az esemény egyéb kiegészítőkkel is.
Az első mécsest Ogadel gyújtja meg és lehelyezi az oltár elé, majd várja, hogy a többiek is lerakják.*
-Aki elhelyezte a mécsesét megkérem, hogy foglaljon helyet.
*A templom ajtaja nyitva áll, így szépen beszűrődik a napfény. Eeyr szférái a nap és a tűz. A napfény megvan, a lobogó mécsesek pedig megteremtik a tüzet, ráadásul hét ágú csillagot fog ábrázolni.
Ogadel még kivár, hogy megérkezzenek a népek, csak aztán fogja tovább folytatni az eseményt.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-16 22:36:03
Üzenet elküldve: 2017-05-16 22:36:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
*A visszatérés boldog, mint mindig. Furcsa, de mindig szükség van a tökéletes egyensúlyra. Az egyensúly egész életét végigköveti, és ez főleg a természet és a bezártság is kellemetlen elsőre, majd megszokja, és remek érzéssé válik, aztán pedig unalmassá. Unalmassá, és vágyni kezd a másik végletre. Ostobaság azt feltételezni, hogy valaki leélheti az életét a természetben, aki valaha élt már a négy fal között. És épp így képtelen csak egy dobozba bezárva lenni az, aki valaha meglátta már a természet, a világ nyitottságát és gyönyörűségét. A folyóparton kellemesen kikapcsolhatta az agyát, kicsit felfrissülhetett, most pedig folytathatja a tekercset, amely immáron a második lesz, és a holdmágiáról szól. Ebben inkább szeretné azt kiemelni, milyen hasznos dolgokat lehet elérni az elme befolyásolásával. A megnyugtatás ereje, amit a kis holdfénylények idéznek elő... És mennyi időt lehet spórolni egy pánikba esett ember pillant alatt bekövetkező nyugalmával? Nos, az csak a szituáción múlik. Vagy éppen egy védőkerubi mennyi ideig tarthatja fel a támadót, és ezalatt milyen módon kerülhető el a halál? Bármilyen módon. Ráadásul ott van még a holdfal, a tökéletes védelem a barbárokkal szemben, akik mágia használatára képtelenek... Pusztán fizikai erővel áttörhetetlen. Megálljt kell parancsoljon a gondolatainak, mert annyira sok varázslat jut eszébe, hogy nem is tudja, hol kezdje a leírásukat. Ellenben szép, összeszedett listát szeretne, kiemelve az egyes előnyöket, hátrányokat, sőt, a varázslatok gyenge pontjait is. Az ember mindig legyen felkészülve az ellentámadásra. Tesz egy kört, hátha Ogadel szerzetes visszatért közben, de a kutatását újfent kudarc koronázza. Már-már belenyugszik, amikor eszébe ötlik még egy dolog, a könyvtár. Talán ott írja az imakönyvet, ahogy mondta korábban.*
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-15 14:19:36
Üzenet elküldve: 2017-05-15 14:19:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőtündérek//
*A városról való okfejtésre bólogat, többségében a tündér is meglehetősen jól ismeri a várost, többször végigjárta már az utcákat is, és a háztetőket is, mégis, ha valaki megkérdezné tőle hol van a Kósza Pinty, nem tudná megmondani. A nevezetességeket, fontos helyeket kevésbé járta be, nem fedezte fel. Egészen addig szép nyugodtan baktat a sötételf mellett amíg az istenére nem terelődik a szó, ekkor viszont felkapja a fejét, és boldogan elkerekedő szemekkel reagál a felismerésre, hogy van kettejükben valami közös.*
- Az enyém sem! Nem is tudnak róla itt semmit.
*Abba most nem kezd bele hogy az övé az egyetlen igaz isten, azt pedig elképzelhetetlennek tartja hogy a mélységi is Erdőre gondolna. Ennél jobban nem is folyik bele egyelőre, egyszerűen megszokta már hogy senki nem is tud semmit Erdőről, és nem is érdekli, így felesleges lenne oda terelni a szót, inkább figyel.*
- Matróna?
*Erre a szóra visszakérdez, hiszen eddig kizárólag egyetlen vonatkozásban hallotta, akkor pedig Moonra utaltak vele. Talán olyan kicsi a világ, hogy éppen őt keresi, vagy vannak más matrónák is? Közben persze már a templom ajtajához érnek, Hás pedig mindenféle udvariasságot mellőzve gyorsan ki is slisszol rajta, hatalmas megkönnyebbülés számára hogy ismét a szabad ég alatt lehet, főleg a nyomasztó könyvtár után.*
*A városról való okfejtésre bólogat, többségében a tündér is meglehetősen jól ismeri a várost, többször végigjárta már az utcákat is, és a háztetőket is, mégis, ha valaki megkérdezné tőle hol van a Kósza Pinty, nem tudná megmondani. A nevezetességeket, fontos helyeket kevésbé járta be, nem fedezte fel. Egészen addig szép nyugodtan baktat a sötételf mellett amíg az istenére nem terelődik a szó, ekkor viszont felkapja a fejét, és boldogan elkerekedő szemekkel reagál a felismerésre, hogy van kettejükben valami közös.*
- Az enyém sem! Nem is tudnak róla itt semmit.
*Abba most nem kezd bele hogy az övé az egyetlen igaz isten, azt pedig elképzelhetetlennek tartja hogy a mélységi is Erdőre gondolna. Ennél jobban nem is folyik bele egyelőre, egyszerűen megszokta már hogy senki nem is tud semmit Erdőről, és nem is érdekli, így felesleges lenne oda terelni a szót, inkább figyel.*
- Matróna?
*Erre a szóra visszakérdez, hiszen eddig kizárólag egyetlen vonatkozásban hallotta, akkor pedig Moonra utaltak vele. Talán olyan kicsi a világ, hogy éppen őt keresi, vagy vannak más matrónák is? Közben persze már a templom ajtajához érnek, Hás pedig mindenféle udvariasságot mellőzve gyorsan ki is slisszol rajta, hatalmas megkönnyebbülés számára hogy ismét a szabad ég alatt lehet, főleg a nyomasztó könyvtár után.*
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-14 21:34:00
Üzenet elküldve: 2017-05-14 21:34:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőtündérek//
*Bár a mélységi hímnek ez az első napja itt a városban, azért elég jól bejárta és felfedezte a főbb csomópontokat és még a könyvtárat is megtalálta, hogy kutakodjon kicsit a családja után.*
-Hamar megtanulható, mit hol találsz a városban, meg kiismerni több idő is kell, mire kitapasztalod, ezzel jó magam is így vagyok. Tudom melyik városrész merre található, na de nem állíthatnám, hogy ismerem a várost. *Bár elég sokat tud róla, hisz idefelé jövet elolvasott pár dolgot a levegő városáról.*
-A templom nem valami érdekes jelenség, főleg, hogy az én... *megköszörüli a tokát* nem tudom hogy is mondjam, istenem talán? *összehúzza szemöldökét, olyan hülyén hangzik ez az egész* nem ilyen helyen lakna szerintem. *Fejezi be, majd rátérnek az ő mit is keresett ott a könyvtárban.*
-A családomat kutatom fel és találtam pár feljegyzést róluk, így tudom, hogy a nagyapám itt élt és ismerheti a mostani matrónát, aki itt lakik. *Neveket nem szeret mondani, mert biztos elég ismert, na de nem hinné, hogy egy tündérnek sokat mondana a név, így nem is erőlteti.*
*Bár a mélységi hímnek ez az első napja itt a városban, azért elég jól bejárta és felfedezte a főbb csomópontokat és még a könyvtárat is megtalálta, hogy kutakodjon kicsit a családja után.*
-Hamar megtanulható, mit hol találsz a városban, meg kiismerni több idő is kell, mire kitapasztalod, ezzel jó magam is így vagyok. Tudom melyik városrész merre található, na de nem állíthatnám, hogy ismerem a várost. *Bár elég sokat tud róla, hisz idefelé jövet elolvasott pár dolgot a levegő városáról.*
-A templom nem valami érdekes jelenség, főleg, hogy az én... *megköszörüli a tokát* nem tudom hogy is mondjam, istenem talán? *összehúzza szemöldökét, olyan hülyén hangzik ez az egész* nem ilyen helyen lakna szerintem. *Fejezi be, majd rátérnek az ő mit is keresett ott a könyvtárban.*
-A családomat kutatom fel és találtam pár feljegyzést róluk, így tudom, hogy a nagyapám itt élt és ismerheti a mostani matrónát, aki itt lakik. *Neveket nem szeret mondani, mert biztos elég ismert, na de nem hinné, hogy egy tündérnek sokat mondana a név, így nem is erőlteti.*
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-14 15:54:48
Üzenet elküldve: 2017-05-14 15:54:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
*A lova újból biztos kezekben van, neki van némi kis ideje boldogan élni... egyedül. Azért ló ide vagy oda, magányra mindig szüksége van az embernek, és erre a templom egyik sarka a legmegfelelőbb. Persze itt is állandó problémát jelentenek a be-betérő emberek, de legalább őt nem zaklatják. Általában. Bizonyos kivételt képező esetekben, nagy ritkán előfordul, hogy valaki épp olyan nyűggel tér be, amihez az ő segítsége kell, meg persze nem is beszélve arról, hogy kicsit megcsappant itt a létszám az istenek harca óta, már a szerzetesek oldalát tekintve főleg. Ezt cseppet sem tartja rossz dolognak, végre ki lettek szórva a nem ide való elemek, mintha csak a beteg részeket választották volna le a testről. Kicsit megcsonkítva bár, de legalább egészségesen élhet, és működhet tovább a templom is. Nem igazán tudja, hogy Max atya azért olyan engedékeny vele újabban, mert kevesen vannak, vagy mert legutóbb kiirtotta azt a nekromantát, de nem is érdekli. Amíg egy kölcsönös jó viszony lehet köztük, addig nem kell miértekre pazarolni az időt és az energiát. Főleg mivel van neki most fontosabb, és hasznosabb dolga is. Nem mellesleg elő kéne kerítse Ogadel szerzetest is, mert elég sok kérdése lenne hozzá. Elsősorban néhány dolog a szertartással kapcsolatban. Például hogy meglesz-e, ez a legfontosabb. Mivel négy-öt napja nem hallott a férfiről, így mostanában már azt is meg kell kérdőjelezni, hogy él-e még, nemhogy olyasmiket, minthogy megtartja-e a szertartást. Persze ha nem tartják meg, Lorew akkor is maradna még egy jó darabig, valahogy nem viszi még rá a lélek a kikötői látogatásra. Nem is igazán amiatt aggódik, hogy megölnék, vagy ilyenek, hanem... hát ő sem tudná pontosan megmondani. Egyszerűen csak nem járt még a kikötőben, mióta történtek azok a bizonyos dolgok, és őszintén szólva kicsit fél attól, mit fog ott találni. A szóbeszédek ugyanis eléggé... ellentmondóak. Vannak, akik szerint nem vészes a helyzet, vannak, akik szerint az első lépés után lőnek agyon, és persze a két véglet között minden elképzelhető értelmes-értelmetlen mese. Kénytelen lesz saját maga felmérni, hogy mi igaz, és mi nem ezekből, csak hát az ilyen nagy utakra nem mindig viszi rá a lélek az embert egykönnyen. Szeretne mindent elintézni az itteni dolgai közül, és csak utána útnak indulni. Ki tudja, hogy visszatér-e, és lesz-e majd alkalma máskor lerendezni a dolgait? Fel kell készülni a legrosszabb végkimenetelekre is. Addig viszont felesleges még ezen rágódni, helyette inkább tekercset és írószert ragad, majd pedig nekilát a holdmágia lejegyzetelésének. Kész valószínűleg nem lesz már vele időben, még akkor se, ha tudása csak a teljes mágiaág egy részére terjed ki, azonban... a kevés is több a semminél, és a semmi is kevesebb a bárminél. Nem egészen biztos benne, hol hallotta ezeket a komoly bölcseleteket, de néha segít, ha ilyenekre gondol. Apróság ugyan, de mégis egyfajta lökést ad neki. Mintha csak szüksége lenne valamire, amit ismételgethet magában... Ez bizonyos szempontból enyhe agybajnak is betudható, kénytelen lesz a közeljövőben ismét kivizsgálni magát.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-08 19:24:20
Üzenet elküldve: 2017-05-08 19:24:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőtündérek//
*A másik nevét bólintással nyugtázza.*
~Makhworr, milyen furcsa név~
- Nem.
*Meg is rázza a fejét.*
- De még mindig sok minden új nekem.
*Közben már a lépcsőhöz érnek, a tündérnek pedig minden felfelé vezető lépéssel jobb lesz a közérzete.*
- A könyvtárban most voltam először.
*Folytatja miután felértek.*
- A templomba is csak futólag néztem eddig be.
*Szinte folyamatosan a messzi mennyezetet bámulja, mintha bármelyik pillanatban ráomolhatna.*
- Te mit kerestél a könyvtárban?
*Valószínűtlen hogy pont ugyanazt mint ő, de biztosan valami érdekeset. Ez legalább egy új és izgalmas kérdés amit feltehet. Sok történetet hallott már, világnézetet, de sokat meg lehet tudni más lelkekről úgy is, ha megtudjuk hogy mit keresnek. Fel sem merül benne hogy új ismerősének esetleg gonosz hátsó szándékai lehetnének, pedig milyen könnyű is lenne így tündért rabolni? Éjszaka elkísérni valahova a szegénynegyeden keresztül, egy apró védtelen tündért mint Hás, főleg amilyen naiv, bármikor ki lehetne használni.*
*A másik nevét bólintással nyugtázza.*
~Makhworr, milyen furcsa név~
- Nem.
*Meg is rázza a fejét.*
- De még mindig sok minden új nekem.
*Közben már a lépcsőhöz érnek, a tündérnek pedig minden felfelé vezető lépéssel jobb lesz a közérzete.*
- A könyvtárban most voltam először.
*Folytatja miután felértek.*
- A templomba is csak futólag néztem eddig be.
*Szinte folyamatosan a messzi mennyezetet bámulja, mintha bármelyik pillanatban ráomolhatna.*
- Te mit kerestél a könyvtárban?
*Valószínűtlen hogy pont ugyanazt mint ő, de biztosan valami érdekeset. Ez legalább egy új és izgalmas kérdés amit feltehet. Sok történetet hallott már, világnézetet, de sokat meg lehet tudni más lelkekről úgy is, ha megtudjuk hogy mit keresnek. Fel sem merül benne hogy új ismerősének esetleg gonosz hátsó szándékai lehetnének, pedig milyen könnyű is lenne így tündért rabolni? Éjszaka elkísérni valahova a szegénynegyeden keresztül, egy apró védtelen tündért mint Hás, főleg amilyen naiv, bármikor ki lehetne használni.*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-05-02 02:01:43
Üzenet elküldve: 2017-05-02 02:01:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
*Őszintén szólva mindennél jobban gyűlöli a kis hangot a fejében. Folyton csak feleslegesen pampog, és általában téved is. Emlékezteti néhány ismerősére... Ellenben egy dologban vitathatatlanul igaza van.
~ Nem lesz ennek jó vége... ~
Mi számít függőségnek? Nehéz lenne leírni... Mikor már nem tud meglenni valami nélkül? És muszáj, hogy egy függőség kártékony legyen? Jobban mondva... attól lesz kártékony, hogy függőségnek nevezzük? Nem tudná már megmondani, mikor ivott először ilyen kék löttyöt, csak azt, hogy a világ megváltozott tőle. Illetve nem, a világ ugyanolyan maradt, de ő végre igazi valójában látta. Csodálatos. És aztán mikor a bájital hatása elmúlik, akkor ő visszaváltozik azzá a buta, és értetlen emberré, aki előtte is volt. És akkor már képtelen észrevenni a világ ragyogását. Mi több, elképzelni sem tudja, hogy milyen az, mikor észreveszi. Ezt nem lehet körülírni. Nem lehet elmesélni. Mélységesen szánja azokat, akik sosem tapasztalhatják meg ezt, és mélységesen szánja magát is, amiért csak rövid pillanatokra láthatja igazi valójában a világot. De nincs választása. Neki csak ennyi jutott, ezt kell hát élveznie. Van bőven itala, kitart sokáig, és ha nem marad több, akkor vesz még. Szerez, bármibe kerüljön is.
~ Na ez már káros. ~
Ledönti torkán a következő üvegcsét, és hamarosan meg is érzi a hatást. Minthogy ez megtörtént, nekiállhat szavakba önteni a mágikus tudását. Azt pedig papírra vetni. Négy nap maradt a szertartásig, azt pedig szeretné kihasználni. Eredetileg úgy tervezte, meglesz minden, viszont hamar rájött, hogy ez szinte lehetetlen. Elsődlegesen a vízmágiáról szeretne mindent leírni, amit tud, de még ezzel sem végzett.*
- A következő legyen mondjuk... a jégbörtön.
*Tűnődik félhangosan, majd nekilát írni. Nem olyan kényelmes a földön ülve, ellenben ő ehhez szokott hozzá. A könyvtárban is volt már szerencséje ténykedni asztalnál, mikor Worenthtel dolgozták ki a szabályokat, de... nem az esete.*
- A burok törhetetlen... de nem túl nagy. Mágiával át lehet jutni rajta... fizikai erővel lehetetlen. Máig ismeretlen előttem, hogy ha létezik egy törhetetlen burok, az miért pont jégből készül, ellenben a jég fizikai tulajdonságai miatt számos más módon is használható, mint az eredeti funkciója. Vagy ez túl sok? *nem egészen biztos benne, mennyire kell átfogó leírást adnia, viszont kihagyni sem szeretne dolgokat. Bezzeg a kis hang a fejében ilyenkor nem segít... Talán a legjobb lesz, ha Ogadelt támadja le az ilyen irányú kérdéseivel, amint előkerül a férfi.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
~ Nem lesz ennek jó vége... ~
Mi számít függőségnek? Nehéz lenne leírni... Mikor már nem tud meglenni valami nélkül? És muszáj, hogy egy függőség kártékony legyen? Jobban mondva... attól lesz kártékony, hogy függőségnek nevezzük? Nem tudná már megmondani, mikor ivott először ilyen kék löttyöt, csak azt, hogy a világ megváltozott tőle. Illetve nem, a világ ugyanolyan maradt, de ő végre igazi valójában látta. Csodálatos. És aztán mikor a bájital hatása elmúlik, akkor ő visszaváltozik azzá a buta, és értetlen emberré, aki előtte is volt. És akkor már képtelen észrevenni a világ ragyogását. Mi több, elképzelni sem tudja, hogy milyen az, mikor észreveszi. Ezt nem lehet körülírni. Nem lehet elmesélni. Mélységesen szánja azokat, akik sosem tapasztalhatják meg ezt, és mélységesen szánja magát is, amiért csak rövid pillanatokra láthatja igazi valójában a világot. De nincs választása. Neki csak ennyi jutott, ezt kell hát élveznie. Van bőven itala, kitart sokáig, és ha nem marad több, akkor vesz még. Szerez, bármibe kerüljön is.
~ Na ez már káros. ~
Ledönti torkán a következő üvegcsét, és hamarosan meg is érzi a hatást. Minthogy ez megtörtént, nekiállhat szavakba önteni a mágikus tudását. Azt pedig papírra vetni. Négy nap maradt a szertartásig, azt pedig szeretné kihasználni. Eredetileg úgy tervezte, meglesz minden, viszont hamar rájött, hogy ez szinte lehetetlen. Elsődlegesen a vízmágiáról szeretne mindent leírni, amit tud, de még ezzel sem végzett.*
- A következő legyen mondjuk... a jégbörtön.
*Tűnődik félhangosan, majd nekilát írni. Nem olyan kényelmes a földön ülve, ellenben ő ehhez szokott hozzá. A könyvtárban is volt már szerencséje ténykedni asztalnál, mikor Worenthtel dolgozták ki a szabályokat, de... nem az esete.*
- A burok törhetetlen... de nem túl nagy. Mágiával át lehet jutni rajta... fizikai erővel lehetetlen. Máig ismeretlen előttem, hogy ha létezik egy törhetetlen burok, az miért pont jégből készül, ellenben a jég fizikai tulajdonságai miatt számos más módon is használható, mint az eredeti funkciója. Vagy ez túl sok? *nem egészen biztos benne, mennyire kell átfogó leírást adnia, viszont kihagyni sem szeretne dolgokat. Bezzeg a kis hang a fejében ilyenkor nem segít... Talán a legjobb lesz, ha Ogadelt támadja le az ilyen irányú kérdéseivel, amint előkerül a férfi.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-28 15:50:46
Üzenet elküldve: 2017-04-28 15:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Bólogat Erf szavaira. Az embereknek (vagy velük azonos értelmű lényeknek) a természetéből adódik, hogy a legtöbben saját érdekeiket helyezik előtérbe. A tündérke is belátja, hogy beleesett már ebbe a hibába ő is, hiszen nem tökéletes ő sem, még ha törekszik is arra, hogy igazságos és jóságos legyen. Előfordul, hogy fáradt, türelmetlen, hamar fölkapja a vizet, de az legalább igaz, hogy nem álszent. Véleményét mindig fölvállalja és kiáll álláspontja mellet. Vagy bölcs hallgatásba burkolódzik (ez a ritkábbik eset), de nem mondd ellent saját magával szemben. Erfalodyt ismeri már annyira, hogy tudja, a mélységi nőstény jó színész, ha a helyzet megkívánja, és akármennyire is kedveli őt, úgy érzi a nőstényke gátlástalanabb. (Legalábbis ”felszíni” szemmel.) Ezt a jelzőt azonban nem csak negatívumként társítja a sötételf leány személyéhez. Van valami tiszteletreméltó is abban, hogy nem akar elvárásoknak megfelelni, bizonyos viselkedési szabályokat megtartani.*
~ Ez is egyfajta szabadság.~
- Valóban így gondolod?! És mit tartasz még igazán hatékony fegyvernek a szablyán és kardon kívül?
~ Persze a harc kimenetele leginkább magán a ”harcoson” múlik. Lehet a kezemben az istenek által lehajított kard is, ha annyit értek a fegyverforgatáshoz, mint tyúk az abécéhez.~
- Nem hiszem, hogy nehezményezné. Azzal csak még inkább bizonyítom az elköteleződésemet, ha a sok gonosztevő között is megmaradok olyannak, amilyen vagyok.
* Mosolyog Erfre magabiztosan. Szavain persze elgondolkodik. Ha tényleg annyira vészes a helyzet, akkor nem életbiztosítás odautazni. Hiába jó harcos Erf és tud jó néhány varászlatot Assa, ha többen egyszerre támadnak rájuk, nem túl jók az esélyeik. Nem akarja azonban megosztani esetleges aggodalmait a mélységivel, hiszen ha kalandozásra adják a fejüket, néhány piti kis bűnöző fosztogatásánál veszélyesebb helyzetekbe is belefuthatnak. De ez még úgyis a jövő zenéje!*
- Akkor menjünk a Fürdőházba! A barakkban akkor is lehet gyakorolni, ha már lemenőben a nap.
* Így ha a másik lánynak sincs ellenvetése, indulhatnak is.*
* Bólogat Erf szavaira. Az embereknek (vagy velük azonos értelmű lényeknek) a természetéből adódik, hogy a legtöbben saját érdekeiket helyezik előtérbe. A tündérke is belátja, hogy beleesett már ebbe a hibába ő is, hiszen nem tökéletes ő sem, még ha törekszik is arra, hogy igazságos és jóságos legyen. Előfordul, hogy fáradt, türelmetlen, hamar fölkapja a vizet, de az legalább igaz, hogy nem álszent. Véleményét mindig fölvállalja és kiáll álláspontja mellet. Vagy bölcs hallgatásba burkolódzik (ez a ritkábbik eset), de nem mondd ellent saját magával szemben. Erfalodyt ismeri már annyira, hogy tudja, a mélységi nőstény jó színész, ha a helyzet megkívánja, és akármennyire is kedveli őt, úgy érzi a nőstényke gátlástalanabb. (Legalábbis ”felszíni” szemmel.) Ezt a jelzőt azonban nem csak negatívumként társítja a sötételf leány személyéhez. Van valami tiszteletreméltó is abban, hogy nem akar elvárásoknak megfelelni, bizonyos viselkedési szabályokat megtartani.*
~ Ez is egyfajta szabadság.~
- Valóban így gondolod?! És mit tartasz még igazán hatékony fegyvernek a szablyán és kardon kívül?
~ Persze a harc kimenetele leginkább magán a ”harcoson” múlik. Lehet a kezemben az istenek által lehajított kard is, ha annyit értek a fegyverforgatáshoz, mint tyúk az abécéhez.~
- Nem hiszem, hogy nehezményezné. Azzal csak még inkább bizonyítom az elköteleződésemet, ha a sok gonosztevő között is megmaradok olyannak, amilyen vagyok.
* Mosolyog Erfre magabiztosan. Szavain persze elgondolkodik. Ha tényleg annyira vészes a helyzet, akkor nem életbiztosítás odautazni. Hiába jó harcos Erf és tud jó néhány varászlatot Assa, ha többen egyszerre támadnak rájuk, nem túl jók az esélyeik. Nem akarja azonban megosztani esetleges aggodalmait a mélységivel, hiszen ha kalandozásra adják a fejüket, néhány piti kis bűnöző fosztogatásánál veszélyesebb helyzetekbe is belefuthatnak. De ez még úgyis a jövő zenéje!*
- Akkor menjünk a Fürdőházba! A barakkban akkor is lehet gyakorolni, ha már lemenőben a nap.
* Így ha a másik lánynak sincs ellenvetése, indulhatnak is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870