Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-09 09:52:59
Üzenet elküldve: 2012-04-09 09:52:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Szálláshely után, a templom felé indult meg, hogy végre valahára lepihenjen ott, ingyen.A szálláshelyet elhagyva egészen, megérkezett a Fogadóba vissza, kilépett a csendes esti Főtérre. A főtért elhagyva a szegénynegyeden gyorsan átsétálva megérkezik a Templomkertbe. Pár perc gyaloglás után megérkezett utána a templomba.Az ismerős papok üdvözölték vissza, látszólag örülnek a jelenlétének, nem látszik rajtuk a múltkori. Elfoglalja a saját helyét, máris elnyomja őt az álom. Korán reggel ébred, kinyitva szemét látja, már hozták neki az ellátást. Megissza a gyógyfőzetet, a kötését meg lecseréli, ezután kezdődik csak meg a napja. Az első teendője a tanulás, amibe rögtön beleveti magát. Fontos, hogy elsajátítsa az alapokat, aztán később páratlan mágus válik belőle, akit el fognak ismerni mert nagy tetteket fog véghez vinni. Szép álom, de legalább nem céltalanul bolyong ebben a világban. Hosszadalmas tanulása után, rögtön friss levegőt megy szívni.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-08 15:09:45
Üzenet elküldve: 2012-04-08 15:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőben elvégzett meditáció után bizony idevezet az útja, sosem járt még itt, de már néhányszor hallott a helyszínről, elvétve, egy-egy embertől, és íme, eljött, hogy megnézze magának a saját szemével. Biccent a bent lévőknek, és tisztelettel lép be a templom falai közé. Rövid sétát indít, bizony, régi vágya, hogy egyszer mágiát tanulhasson, de hisz melyik gyerek nem vágyik arra, hogy oly' csodákat művelhessen? És most íme, itt van, hogy lerója tiszteletét.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-07 08:10:27
Üzenet elküldve: 2012-04-07 08:10:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hiába tanul nagy tempót diktálva saját felfogásának, pihennie is kell. Ébrenlétének ideje alatt a könyvek menedéket adnak számára a keserű gondolatok elől, álmában azonban nem. Az asztalra borulva pihen, egy könyv felett, mely lassan már szokásává válik. Általában egy pap takarja be hátát, mikor hozná vacsoráját. Most is így van. Az étel az ágyra kerül egy nagy tálcán, majd a férfi távozik.
Elymea szörnyű álmokkal küzd. Tudja jól, hogy ezek csak részben képzelete szüleményei, javarészt igenis valós eseményeken alapszanak. Könny csordul le az arcán. Szerencsére keze felfogja a kósza sós cseppet. Mikor felébred, nem akar visszaemlékezni. Folytatni akarja a tanulást, de most már az sem segít. Nem eszik, a tálcát ott hagyja az ágyon, érintetlenül. A falnak támaszkodva áll és gondolkodik.*
- Egyedül vagyok... *suttogja halkan. "Nem értem, hogy hogy történhetett... Talán... Így akarnak büntetni az istenek, amiért elhagytam a templomot? Vagy azért, mert megváltoztam?" elmélkedik.*
- Akkor miért hagyták, hogy az történjen? *kérdi valamivel hangosabban. Közben, nem is tudja miért, elmormol egy igét. Tekintete a földet pásztázza. Haja sötét árnyékot vet arcára. Néhány könnycsepp borul le düh érzésével tarkított arcán.*
A varázsló egy Légbuborék nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló környezetében buborékok keletkeznek, sűrű levegővel, melyek ha kipukkadnak, egy gyenge széllökést eredményeznek.
Elymea szörnyű álmokkal küzd. Tudja jól, hogy ezek csak részben képzelete szüleményei, javarészt igenis valós eseményeken alapszanak. Könny csordul le az arcán. Szerencsére keze felfogja a kósza sós cseppet. Mikor felébred, nem akar visszaemlékezni. Folytatni akarja a tanulást, de most már az sem segít. Nem eszik, a tálcát ott hagyja az ágyon, érintetlenül. A falnak támaszkodva áll és gondolkodik.*
- Egyedül vagyok... *suttogja halkan. "Nem értem, hogy hogy történhetett... Talán... Így akarnak büntetni az istenek, amiért elhagytam a templomot? Vagy azért, mert megváltoztam?" elmélkedik.*
- Akkor miért hagyták, hogy az történjen? *kérdi valamivel hangosabban. Közben, nem is tudja miért, elmormol egy igét. Tekintete a földet pásztázza. Haja sötét árnyékot vet arcára. Néhány könnycsepp borul le düh érzésével tarkított arcán.*
A varázsló egy Légbuborék nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló környezetében buborékok keletkeznek, sűrű levegővel, melyek ha kipukkadnak, egy gyenge széllökést eredményeznek.
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-06 20:06:43
Üzenet elküldve: 2012-04-06 20:06:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Egy ideig még várta szobájukban a férfi visszaérkezését, miután csinosan felöltözött. Ezúttal egyszerű tunikát öltött magára, melyet az tesz különlegessé, hogy mellrész alatt széles fonott öv szorítja össze, hogy aztán a puha szövet ismét tovább bővülve lenghesse körül alakját, nagyjából combközépig. Most, mivel hűvösebb időre számít, felvesz hozzá egy egyszerű, alakját szintén sejtető nadrágot.
Nincs kedve sehova sem menni. Egy kis időt eltölt a fogadóban, aztán cselleng a piacon, de egyik helyen sem lát olyat, akit szívesen bolondítana el. Próbát tesz a barakknál is, majd végül úgy dönt, ennél a programnál még a könyvbújás is izgalmasabb.
Betér tehát a templomba. Úgy ismerik már ott, mint valami jó kislányt, annyit jár mostanában oda.
Újabb könyv kerül elé, amit újabb órákig lapozgat unottan.*
Nincs kedve sehova sem menni. Egy kis időt eltölt a fogadóban, aztán cselleng a piacon, de egyik helyen sem lát olyat, akit szívesen bolondítana el. Próbát tesz a barakknál is, majd végül úgy dönt, ennél a programnál még a könyvbújás is izgalmasabb.
Betér tehát a templomba. Úgy ismerik már ott, mint valami jó kislányt, annyit jár mostanában oda.
Újabb könyv kerül elé, amit újabb órákig lapozgat unottan.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-06 00:34:32
Üzenet elküldve: 2012-04-06 00:34:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*A szállásról első útja a templomba vezet. Igaz ma már nem akart visszatérni ide, csak a holnapi napon akarta magát ismét felhergelni az itteni és a tanulása körüli nehézségekkel. Azonban most úgysem tud jobbat. Még egészen világos van. Legalábbis ahhoz, amire készül, mindenképp. Meg kell várja az éjjeli sötétséget, legkedvesebb, hűséges segítőtársát a vadászatokban. A csendet, a nyugalmat... Mikor a nappali népek java már aludni tér.
Jobb híján tér be tehát a templomba. Ugyanaz a pap fogadja, aki délelőtt. Annak arcán egy pillanatra átsuhan valami rosszalló kifejezés.*
- Nem szabad erőltetni. Érezni kell. Hagyni, hogy a mágia találja meg magácskát. A lepke is csak azon telepszik meg, aki nyugalommal várja, s nem azon, ki hajkurássza.
*Kedves, halk, ám Rahil számára hátborzongatóan semmitmondó szavai végére érve mégis átnyújtja a nőnek a délelőtti könyvet, majd magára hagyja őt.
Ra a lapok közé bújik. Most a könyv elejéről választ valamit, hátha azzal könnyebb dolga lesz, s kevésbé frusztráló eredményre jut mint délben.
Mikor a templom körüli világra végre sötétség telepszik, izgatottan hagyja el azt, a szegényned felé, akár sikerült valamit megtanulnia, akár nem.*
Jobb híján tér be tehát a templomba. Ugyanaz a pap fogadja, aki délelőtt. Annak arcán egy pillanatra átsuhan valami rosszalló kifejezés.*
- Nem szabad erőltetni. Érezni kell. Hagyni, hogy a mágia találja meg magácskát. A lepke is csak azon telepszik meg, aki nyugalommal várja, s nem azon, ki hajkurássza.
*Kedves, halk, ám Rahil számára hátborzongatóan semmitmondó szavai végére érve mégis átnyújtja a nőnek a délelőtti könyvet, majd magára hagyja őt.
Ra a lapok közé bújik. Most a könyv elejéről választ valamit, hátha azzal könnyebb dolga lesz, s kevésbé frusztráló eredményre jut mint délben.
Mikor a templom körüli világra végre sötétség telepszik, izgatottan hagyja el azt, a szegényned felé, akár sikerült valamit megtanulnia, akár nem.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-05 18:41:27
Üzenet elküldve: 2012-04-05 18:41:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Sokáig pihen a saját kuckójában, az időt nem tudja milyen napszak van éppen.Lassan kikel az ágyából átgondolja végig mit fog tenni. Itt nem maradhat a templomban a papok között, nem akarja, hogy vele foglalkozzanak. Elhatározza ezért elindul szétnézni a városban, hátha talál beszélgető partnert vagy valakit akihez hozzá csapódhat.Összekészül hamar, nincs sok felszerelése, megnézi a kötését,aztán nekiindul. Kifelé menet a templomból még biccent a papoknak egy kellemesebb mosollyal. Nem mondott nekik semmit merre megy, kivel találkozik. Távolodik lépteivel még távolról hátranéz a Templom épületére.
"Nah talán majd máskor."Szólal meg magában, élete során biztosan még eljön e helyre, biztosan találkozik az itteniekkel. Némán figyeli még egy darabig az impozáns épületet, mikor a szellő kicsit belekap a hajába.
"Ideje tovább indulnom."Megfordul és elhagyja a templom területét, nem végleg sem örökre.*
"Nah talán majd máskor."Szólal meg magában, élete során biztosan még eljön e helyre, biztosan találkozik az itteniekkel. Némán figyeli még egy darabig az impozáns épületet, mikor a szellő kicsit belekap a hajába.
"Ideje tovább indulnom."Megfordul és elhagyja a templom területét, nem végleg sem örökre.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-04 22:23:20
Üzenet elküldve: 2012-04-04 22:23:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Estére tér vissza a templom falai közé, ahol már a megismert pap várja őt aggódó tekintettel. Látni a férfin a megkönnyebbülést, aztán mutatja az utat a vacsorához ahol a többi pap étkezik. Be lesz mutatva a személye a többieknek aztán jön az étkezés. Evés közben nem hagyja nyugodni személyét sőt az alkalmat ki akarja használni, feláll a helyéről.*
-Köszönöm, hogy arra az időre míg meggyógyulok addig befogadnak e falak közé. S ha lehetséges akkor szeretnék tanulni levegő mágiát, mestere akarok lenni. Kész vagyok a papok munkáját segíteni.*Reménykedik nem utasítják el kérését, újra helyet foglal, befejezi az étkezést.A vacsora után még megismerkedik pár pappal, akik ráadásul felajánlják neki, hogy tanítják őt. Megörül a hírnek, viszont a fáradtság az hamarosan kopogtat ajtaján, hogy menjen pihenjen le a saját cellájában. Elvánszorog a helyére, ott befekszik az ágyába, ahol percek múlva már édesen szuszog.*
-Köszönöm, hogy arra az időre míg meggyógyulok addig befogadnak e falak közé. S ha lehetséges akkor szeretnék tanulni levegő mágiát, mestere akarok lenni. Kész vagyok a papok munkáját segíteni.*Reménykedik nem utasítják el kérését, újra helyet foglal, befejezi az étkezést.A vacsora után még megismerkedik pár pappal, akik ráadásul felajánlják neki, hogy tanítják őt. Megörül a hírnek, viszont a fáradtság az hamarosan kopogtat ajtaján, hogy menjen pihenjen le a saját cellájában. Elvánszorog a helyére, ott befekszik az ágyába, ahol percek múlva már édesen szuszog.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-04 11:09:52
Üzenet elküldve: 2012-04-04 11:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hátrafelé tekintgetve lép vissza a Templom falai közé. "Ezzel meg is volnék, már csak ki kell sétálnom a főajtón." Alig lép párat, mikor hirtelen megakad a szeme a padok közt gyertyafénynél olvasó nő. Sylwerhile gyorsan behúzódik az egyik kőoszlop mögé, és onnan leskelődik a számára még ismeretlen hölgyemény után. "Micsoda egy vörös szépség, egyszerűen tökéletes. Tanulmányoz valamit, biztos éleseszű is. Ez számomra áldás és átok egyszerre. Hogy szólítsam le őt? A nemtörődöm stílusommal nem igazán nyertem el Húsifalat Mila szimpátiáját sem." Hosszasan tanakodik, míg végül átfut agyán egy felületes gondolat: "Hiszen én vagyok Sylwerhile, a Saxothom sötételf nemes család szülötte. Há én nem tudom levenni a lábáról ezt a bájos teremtést, hát ki?"
Előbújik rejtekhelyéről, s lazán az ülőhelyek felé kezd el sétálni. Sylnek kedvez a félhomály, természetes lakhelyére emlékeztetni. Ilyenkor mindig eszébe jut befolyásos családja, s így önbizalommal telve ugorhatnak neki az elé varázsolt akadályoknak. Mikor azonban a padokhoz ér, kiszemeltje már nincs ott. "A mágikus ménkűbe! Túl sokáig várakoztam" - bosszankodik. Magában már el is keresztelte a lányt 'Vadító Vörös Mámornak'.*
A hozzászólás írója (Sylwerhile Saxothom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.04 11:34:04
Előbújik rejtekhelyéről, s lazán az ülőhelyek felé kezd el sétálni. Sylnek kedvez a félhomály, természetes lakhelyére emlékeztetni. Ilyenkor mindig eszébe jut befolyásos családja, s így önbizalommal telve ugorhatnak neki az elé varázsolt akadályoknak. Mikor azonban a padokhoz ér, kiszemeltje már nincs ott. "A mágikus ménkűbe! Túl sokáig várakoztam" - bosszankodik. Magában már el is keresztelte a lányt 'Vadító Vörös Mámornak'.*
A hozzászólás írója (Sylwerhile Saxothom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.04 11:34:04
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-04 01:25:25
Üzenet elküldve: 2012-04-04 01:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*A nap már magasan jár az égen, mikor megérkezik a Templom elé. Már most tudja, alaposan meg fogja váratni Cal-t, de természetéből és fajtájából adódóan képtelen sajnálni őt. Sőt, mellkasában bizsergő érzés fut szét, mintha csak erei szállítanák izgatottságát, hogy valami bosszúságot okozhat másnak. Még ha csak ilyen apró-cseprő, mindennapos dologról is van szó, mint a késedelem.
Idáig vezető útján volt ideje gondolkodni bőven. Felidézte előző éjjeli beszélgetéseiket gondolatban, szaftos megjegyzések után kutatva. Talált is szép számmal belőlük emlékei közt, de a legérdekesebb valami más volt. Cal tiltakozott át ellen, hogy szolgává váljon, aztán kis idő múlva valamiért mégis ő maga jelentette ki, hogy legyen Asrinak szüksége bármire, ő megszerzi.
"Hiába no! Még mindig jó vagyok!"
Nyugtázza felismerését egy aljas félmosollyal. Így most, hogy újfenti sikerére koncentrál, könnyebb szívvel lép a templomba. Még lát egy sötét elfet távozni onnét, s felteszi magában a kérdést - mintha érdekelné -, hogy vajon az ő éjbőrűje ilyen negatívan elfogult, vagy... az imént távozó a képmutató?
Sokáig nem foglalkoztatja a téma, mivel máris elé lép egy templomszolga és megkérdezi, segíthet-e. Rahil erőt vesz magán, előveszi megnyerőbbik mosolyát, ártatlan pillantását, s segítséget kér a tanuláshoz. Hamar könyvet kap maga elé, amit fürgén tanulmányozni kezd.*
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.04.04 20:43:07, a következő indokkal:
Jelek javítása
Idáig vezető útján volt ideje gondolkodni bőven. Felidézte előző éjjeli beszélgetéseiket gondolatban, szaftos megjegyzések után kutatva. Talált is szép számmal belőlük emlékei közt, de a legérdekesebb valami más volt. Cal tiltakozott át ellen, hogy szolgává váljon, aztán kis idő múlva valamiért mégis ő maga jelentette ki, hogy legyen Asrinak szüksége bármire, ő megszerzi.
"Hiába no! Még mindig jó vagyok!"
Nyugtázza felismerését egy aljas félmosollyal. Így most, hogy újfenti sikerére koncentrál, könnyebb szívvel lép a templomba. Még lát egy sötét elfet távozni onnét, s felteszi magában a kérdést - mintha érdekelné -, hogy vajon az ő éjbőrűje ilyen negatívan elfogult, vagy... az imént távozó a képmutató?
Sokáig nem foglalkoztatja a téma, mivel máris elé lép egy templomszolga és megkérdezi, segíthet-e. Rahil erőt vesz magán, előveszi megnyerőbbik mosolyát, ártatlan pillantását, s segítséget kér a tanuláshoz. Hamar könyvet kap maga elé, amit fürgén tanulmányozni kezd.*
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.04.04 20:43:07, a következő indokkal:
Jelek javítása
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-03 20:32:12
Üzenet elküldve: 2012-04-03 20:32:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sylwerhile belép a templomba. Cipője cuppog ahogy lépked - szokás szerint nem törölte meg az ajtó előtt sáros cipőjét.*
- Amos méltóságteljesen együgyű uraság! Itt van valahol? *kiáltja pimaszul Sylwerhile. Mivel nem kap választ, elindul a persely irányába.*
- A francba, ez üres!
*bosszankodik, majd visszateszi helyére az edényt. "Most vagy megelőztek, vagy ennyire fukar Arthenior népe." - gondolkodik Syl, majd miután zsebretesz néhány illatos mécsest, távozik a Temető irányába.*
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.04.04 20:43:46, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása
- Amos méltóságteljesen együgyű uraság! Itt van valahol? *kiáltja pimaszul Sylwerhile. Mivel nem kap választ, elindul a persely irányába.*
- A francba, ez üres!
*bosszankodik, majd visszateszi helyére az edényt. "Most vagy megelőztek, vagy ennyire fukar Arthenior népe." - gondolkodik Syl, majd miután zsebretesz néhány illatos mécsest, távozik a Temető irányába.*
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.04.04 20:43:46, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-03 16:43:42
Üzenet elküldve: 2012-04-03 16:43:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Temetőn keresztül átjutva, megcélozza a templomot. Reménye szerint kell gyógyítónak lennie a papok között, akik segíteni tudnak baján, megvizsgálják és ráadásul tanulhat tőlük jó dolgokat.Talán itt talál megnyugvást, sebzett szívére, itt mindent el tud feledni, tovább lépni egy másik jövő felé. Ennek a tudatában, szívesebben közelít a templom épületéhez. Míg közeledik, addig gyönyörködik a külsőjében, reméli a belső tartalom hasonló a kintihez. Megérkezve a bejárathoz, kicsit habozik pár pillanatig, kell egy idő míg megacélozza magát. Belépve a nagy épületbe első dolga egy papot keres szemével, aki természetesen szóba áll vele. Kell az útmutatás, kell a segítség a bordarepedésének.
"Meg kell erősödnöm."Mondja ki magában, megszólít egy közelálló papot.*
-Szép napot! Ellátásra van szükségem. Van egy bordarepedésem, meg lehet más csúnyaságok. Jobb lenne ha meg lennék vizsgálva.*A pap csak int neki kövesse, megbízik a papban és nyugodtan követi a csuhást. Egy üres cellába vezeti őt, jelzi vetkőzzön le amennyire tud. Megteszi amit kér, azután ráfekszik az ágyra. Következik a vizsgálat. Vizsgálat végeztével szólal meg a pap.*
-Nincs komolyabb bajod, csupán az a egy bordarepedésed. Idő kell hozzá a gyógyulásához. Bízd ránk magunkat. Pihenj, töltődj fel. *Jó hallani fülének, a kedves szavakat, úgy érzi jó ideig a papok vendége lesz.Pár óra pihenés után felkel a cella ágyából elindul szellőztetni a fejét, jobbára a várost szeretné megismerni.*
A hozzászólás írója (Syam Shaelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.03 16:55:23
"Meg kell erősödnöm."Mondja ki magában, megszólít egy közelálló papot.*
-Szép napot! Ellátásra van szükségem. Van egy bordarepedésem, meg lehet más csúnyaságok. Jobb lenne ha meg lennék vizsgálva.*A pap csak int neki kövesse, megbízik a papban és nyugodtan követi a csuhást. Egy üres cellába vezeti őt, jelzi vetkőzzön le amennyire tud. Megteszi amit kér, azután ráfekszik az ágyra. Következik a vizsgálat. Vizsgálat végeztével szólal meg a pap.*
-Nincs komolyabb bajod, csupán az a egy bordarepedésed. Idő kell hozzá a gyógyulásához. Bízd ránk magunkat. Pihenj, töltődj fel. *Jó hallani fülének, a kedves szavakat, úgy érzi jó ideig a papok vendége lesz.Pár óra pihenés után felkel a cella ágyából elindul szellőztetni a fejét, jobbára a várost szeretné megismerni.*
A hozzászólás írója (Syam Shaelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.03 16:55:23
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-01 15:53:21
Üzenet elküldve: 2012-04-01 15:53:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Jólesnek neki a lágy sugarak ölelései, amik végigkísérik a zord külsejű temetőn, felvillanyozva hangulatát.
Jelenleg a szellője elhagyta őt, így más természeti jelenségekre tud csak támaszkodni.
Egyedül a sötétség maradna még, amiből bőven mazsolázhatna, de elveti a fekete mágiát.
Elkerülése érdekében inkább sietősebbre veszi lépteit és hamar ki is lép a templom zöldellő kertjébe. Teljesen más érzés járja át testét, de tudja jól, hogy nem időzhet.
Fontos dolgokat kell még végrehajtania és szeretne hamar túlesni rajtuk. Nem csak tőle függ gyorsasága, de szeret biztosra menni. Ez lehet, csak a korával jár.*
Jelenleg a szellője elhagyta őt, így más természeti jelenségekre tud csak támaszkodni.
Egyedül a sötétség maradna még, amiből bőven mazsolázhatna, de elveti a fekete mágiát.
Elkerülése érdekében inkább sietősebbre veszi lépteit és hamar ki is lép a templom zöldellő kertjébe. Teljesen más érzés járja át testét, de tudja jól, hogy nem időzhet.
Fontos dolgokat kell még végrehajtania és szeretne hamar túlesni rajtuk. Nem csak tőle függ gyorsasága, de szeret biztosra menni. Ez lehet, csak a korával jár.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-30 20:57:37
Üzenet elküldve: 2012-03-30 20:57:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem ébred fel arra, hogy Jared az ajtót piszkálja. Nyugodtan alszik, semmit nem álmodva. Ez furcsa... Általában szokott álmodni. Szereplője többször is Jed volt és ő, most viszont csak a néma üresség. Mintha álmában is sejtené, hogy elvesztett valamit. Valamit, saját magából. A másik felét, mely az álmokat hozta.
Mikor felébred, az ablakon át távozik, ahogyan azt előző este eltervezte, mielőtt elájult. Egyenesen a templomhoz megy. Nem tudja mihez kezdjen, így jobbnak látja tanulással eltölteni mérhetetlen szabadidejét. Pontosabban abba menekül. A könyvek mindig is biztonságot nyújtottak számára. Most pedig, hogy tisztában van vele azzal csak erősebb lesz, teljes elszántsággal, kételyek nélkül bocsátkozik bele.
Egyik könyvet a másik után kéri a segítséget nyújtó paptól. Egy szinte üres szobában van. A bútorzat igencsak szerény, viszont megengedték, hogy ha elfáradna, itt pihenhessen. "Kár, hogy nem tudhatják, valójában ki vagyok..." elmélkedik.
Sóhajt egyet, majd tovább magol. Addig tanul, míg el nem fárad. Akkor pihen egyet, harap néhány falatot az ételből amit kapott, iszik néhány kortyot, s tanul tovább, mint egy gépezet, melyet nem lehet megállítani, csak drasztikus módszerekkel.*
Mikor felébred, az ablakon át távozik, ahogyan azt előző este eltervezte, mielőtt elájult. Egyenesen a templomhoz megy. Nem tudja mihez kezdjen, így jobbnak látja tanulással eltölteni mérhetetlen szabadidejét. Pontosabban abba menekül. A könyvek mindig is biztonságot nyújtottak számára. Most pedig, hogy tisztában van vele azzal csak erősebb lesz, teljes elszántsággal, kételyek nélkül bocsátkozik bele.
Egyik könyvet a másik után kéri a segítséget nyújtó paptól. Egy szinte üres szobában van. A bútorzat igencsak szerény, viszont megengedték, hogy ha elfáradna, itt pihenhessen. "Kár, hogy nem tudhatják, valójában ki vagyok..." elmélkedik.
Sóhajt egyet, majd tovább magol. Addig tanul, míg el nem fárad. Akkor pihen egyet, harap néhány falatot az ételből amit kapott, iszik néhány kortyot, s tanul tovább, mint egy gépezet, melyet nem lehet megállítani, csak drasztikus módszerekkel.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-29 06:35:04
Üzenet elküldve: 2012-03-29 06:35:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután befejezi az olvasást feláll és nyújtózkodik egyet hogy felfrissítse magát, ezután visszateszi a kivett könyvet a helyére. Mivel jobb dolga nem akad, elindul a folyópartra merengeni a előzőleg elolvasott könyvek történetein. A legrövidebb út a templomon keresztül vezet, így arra veszi az irányt. Most is, mint mindig elég sötét van a benti részeken, de hamar eléri az ajtót ahonnan a temető irányába fordul.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.29 19:21:46, a következő indokkal:
Jelpótlás, múltidő javítása, helyesírás javítása
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.29 19:21:46, a következő indokkal:
Jelpótlás, múltidő javítása, helyesírás javítása
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-22 09:19:55
Üzenet elküldve: 2012-03-22 09:19:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem csak Elly félbe hagyott mondata miatt érzi úgy, hogy a lány elkezdte elfojtani érzéseit. Egész viselkedése ezt sugallja, már ébredése óta. Valahogy feltűnően visszahúzódóbb, mint az elmúlt hetekben.
Igaz, az a folyamatos szókimondás volt az egyik felvett szokása, amit legkevésbé kedvelt, mégsem elégedett most sem. Képtelen kiigazodni magán, de most meg úgy érzi, Ellynek önmagát kell megtagadnia, ha neki akar megfelelni. Mert nyilván azért teszi. Hogy megfeleljen és elkerülje az újabb a vitákat.
A tudat, hogy Elly ilyesmire is képes ezért, és a lány következő tette bűntudatot szül szívében. Nem lenne helyes ezt hagynia...
A csóktól nem húzódik el, de nem is viszonozza azt. Lazán, szótlanul öleli át a hozzá bújó lányt, pilláit lehunyva próbál úrrá lenni egyre kuszábbá váló gondolatain.*
"Az első nap mondott rohadtul igazat. Te egy idióta vagy!
Felelősséggel tartozol érte! Aznap vissza akart jönni a templomba. Csak azért nem tette, mert marasztaltad. Miattad maradt kint! Aztán Neked adta a bizalmát, a szívét, a testét, a jelenét és minden bizonnyal a jövőjét is neked adná! Mást rajtad kívül alig ismer, de ezzel nem törődik. Ha még ezt a keveset is elveszed tőle, amije lett, azzal szinte az életét veszed el! Visszajön ide és többé nem fogja elhagyni az itteni falak adta biztonságot, az hétszentség!"
*Fogalma sincs, mit tegyen. Ahelyett, hogy a hosszas, erőltetett gondolkodás előbbre juttatná, segítene dűlőre jutni; csak még több kétsége támad, amik még jobban összezavarják.
Megfogja a lány kezét, ujjait az övéi közé fűzi, s újra elmosolyodik.*
"Sosem fogja megunni? Szegény... szegény lány... Mintha sejtené... Nagyon nem jó ez így."
*Hiába nézi a gyönyörű arcot, ismét csak azt érzi, felelősséggel tartozik iránta. Mélyet sóhajt, s nem erőlteti tovább a nem is olyan régi érzések felelevenítését. Inkább kilép kedvese után a kis folyosóra, hogy elhagyják a Templomot.
A fogadó felé vezető úton szinte végig hallgat, de a markában pihenő, az övéhez képest kicsi és puha kezet határozottan fogja közre ujjaival. Nem akaródzik eleresztenie, a lángoló érzések hiányának ellenére sem akarja elveszíteni Őt. Pedig néha az az érzés tör rá, ami szerint az volna a helyes.*
- Nagyon hiányoztak neked. Remélem, kibeszélgettétek magatokat. Volt mit mesélned...
Igaz, az a folyamatos szókimondás volt az egyik felvett szokása, amit legkevésbé kedvelt, mégsem elégedett most sem. Képtelen kiigazodni magán, de most meg úgy érzi, Ellynek önmagát kell megtagadnia, ha neki akar megfelelni. Mert nyilván azért teszi. Hogy megfeleljen és elkerülje az újabb a vitákat.
A tudat, hogy Elly ilyesmire is képes ezért, és a lány következő tette bűntudatot szül szívében. Nem lenne helyes ezt hagynia...
A csóktól nem húzódik el, de nem is viszonozza azt. Lazán, szótlanul öleli át a hozzá bújó lányt, pilláit lehunyva próbál úrrá lenni egyre kuszábbá váló gondolatain.*
"Az első nap mondott rohadtul igazat. Te egy idióta vagy!
Felelősséggel tartozol érte! Aznap vissza akart jönni a templomba. Csak azért nem tette, mert marasztaltad. Miattad maradt kint! Aztán Neked adta a bizalmát, a szívét, a testét, a jelenét és minden bizonnyal a jövőjét is neked adná! Mást rajtad kívül alig ismer, de ezzel nem törődik. Ha még ezt a keveset is elveszed tőle, amije lett, azzal szinte az életét veszed el! Visszajön ide és többé nem fogja elhagyni az itteni falak adta biztonságot, az hétszentség!"
*Fogalma sincs, mit tegyen. Ahelyett, hogy a hosszas, erőltetett gondolkodás előbbre juttatná, segítene dűlőre jutni; csak még több kétsége támad, amik még jobban összezavarják.
Megfogja a lány kezét, ujjait az övéi közé fűzi, s újra elmosolyodik.*
"Sosem fogja megunni? Szegény... szegény lány... Mintha sejtené... Nagyon nem jó ez így."
*Hiába nézi a gyönyörű arcot, ismét csak azt érzi, felelősséggel tartozik iránta. Mélyet sóhajt, s nem erőlteti tovább a nem is olyan régi érzések felelevenítését. Inkább kilép kedvese után a kis folyosóra, hogy elhagyják a Templomot.
A fogadó felé vezető úton szinte végig hallgat, de a markában pihenő, az övéhez képest kicsi és puha kezet határozottan fogja közre ujjaival. Nem akaródzik eleresztenie, a lángoló érzések hiányának ellenére sem akarja elveszíteni Őt. Pedig néha az az érzés tör rá, ami szerint az volna a helyes.*
- Nagyon hiányoztak neked. Remélem, kibeszélgettétek magatokat. Volt mit mesélned...
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-21 21:01:36
Üzenet elküldve: 2012-03-21 21:01:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kicsit megnyugszik, de még mindig zavarja a tény, hogy elaludt. Nem akart egyáltalán. Így most Jarednek el kellett jönnie érte, ami jól esik neki, de ugyanakkor aggasztja is. "Mi van ha azt hiszi, hogy a tanulás előbbre való, mint Ő?" kérdi magától aggódva. Tekintete kissé szomorkássá válik.*
- Talán igazad van... De holnap... Mindegy, hagyjuk! *mondja inkább. Nem akarja befolyásolni Jed döntéseit. Nem tudja mit merjen mondani neki, vagy mit merjen tenni, az utóbbi vitás időszakra visszagondolva. Inkább meghagyja magának elképzelt terveit, s csak akkor osztja majd meg a másikkal, ha azt esetleg érdekli.
A kapott válaszon elcsodálkozik. Erősen gyanakszik, hogy a férfi nem erre gondolt akkor, mikor kimondta az új becenevet, de Elly inkább ráhagyja. Minden esetre a bátortalan mosoly újra reményt szül benne és ő is mosolyogni kezd. Megfogja finoman a felé nyújtott kezet, majd feláll kedvese segítségével.*
- Köszönöm... *mondja, miközben bátortalanul Jaredhez bújik. Mostanában nem tett ilyet. Talán a hely miatt történik most mindez, vagy azért, mert kettesben vannak. Nincs se egy útitárs, vagy családtag a közelben. Régóta vágyott erre a nyugalomra, még ha érezhető is némi feszültség. Ha úgy látja, hogy nincs ellenvetése, futó csókot hint Jed ajkaihoz, majd mellkasának támasztja homlokát.*
- Ha jobban tetszik, akkor nyugodtan szólíts így... De az 'Elly' is megfelel, mert azt sem untam meg. *suttogja, miközben lassan eltávolodik. Csuklyáját fejére hajtja, köpenyét összehúzza magán, majd az ajtó felé ballag.*
- Sosem fogom megunni... egyiket sem. *mosolyogja keserűen. Úgy érzi a mostani idillnek itt vége. A béke közelében nyugtalanságot érez, mely minduntalan közéjük akar lépni. Szomorúan sóhajt, majd kinyitja az ajtót.*
- Menjünk, jól fog esni az a fürdő! *mondja. Hátrapillant válla felett és Jaredre vár. Arra, hogy a férfi megmozduljon, vagy tegyen valamit. Nem vágyik sokra, csak egy aprócska gesztusra, mely jelenthet még reményt számukra. A félvért megviseli a mostani helyzet és fogalma sincs, hogy meddig bírja.*
- Talán igazad van... De holnap... Mindegy, hagyjuk! *mondja inkább. Nem akarja befolyásolni Jed döntéseit. Nem tudja mit merjen mondani neki, vagy mit merjen tenni, az utóbbi vitás időszakra visszagondolva. Inkább meghagyja magának elképzelt terveit, s csak akkor osztja majd meg a másikkal, ha azt esetleg érdekli.
A kapott válaszon elcsodálkozik. Erősen gyanakszik, hogy a férfi nem erre gondolt akkor, mikor kimondta az új becenevet, de Elly inkább ráhagyja. Minden esetre a bátortalan mosoly újra reményt szül benne és ő is mosolyogni kezd. Megfogja finoman a felé nyújtott kezet, majd feláll kedvese segítségével.*
- Köszönöm... *mondja, miközben bátortalanul Jaredhez bújik. Mostanában nem tett ilyet. Talán a hely miatt történik most mindez, vagy azért, mert kettesben vannak. Nincs se egy útitárs, vagy családtag a közelben. Régóta vágyott erre a nyugalomra, még ha érezhető is némi feszültség. Ha úgy látja, hogy nincs ellenvetése, futó csókot hint Jed ajkaihoz, majd mellkasának támasztja homlokát.*
- Ha jobban tetszik, akkor nyugodtan szólíts így... De az 'Elly' is megfelel, mert azt sem untam meg. *suttogja, miközben lassan eltávolodik. Csuklyáját fejére hajtja, köpenyét összehúzza magán, majd az ajtó felé ballag.*
- Sosem fogom megunni... egyiket sem. *mosolyogja keserűen. Úgy érzi a mostani idillnek itt vége. A béke közelében nyugtalanságot érez, mely minduntalan közéjük akar lépni. Szomorúan sóhajt, majd kinyitja az ajtót.*
- Menjünk, jól fog esni az a fürdő! *mondja. Hátrapillant válla felett és Jaredre vár. Arra, hogy a férfi megmozduljon, vagy tegyen valamit. Nem vágyik sokra, csak egy aprócska gesztusra, mely jelenthet még reményt számukra. A félvért megviseli a mostani helyzet és fogalma sincs, hogy meddig bírja.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-21 09:10:58
Üzenet elküldve: 2012-03-21 09:10:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fél-elf mosolyát látva néhány pillanat erejéig az ő arca is felderül, azt a hamis érzést keltve, hogy minden a legnagyobb rendben van kettőjük közt. Erre az időre a szívébe is határtalan boldogság és szerelem gyűlik, ám mikor ismét eszébe jut, hogy ez a lány csupán az álmok világába merülve tűnik a réginek; kissé elszomorodik. Az előbbi forró érzések helyét ekkor hirtelen sötét, mélységes üresség veszi át. Szó szerint. Hirtelen nem is érez... Semmit. Egyáltalán. Ezen iszonyúan megdöbben.*
- Semmi baj, semmi baj.
*Óvatosan félresimítja a lány haját az arca mellől.*
- Elfáradtál, a hosszú út kimerített. Előfordul és lesz még ilyen később is. Gyere, menjünk. Mára elég volt, holnap folytatod. Már nem szorít úgy az idő. Ideje mostmár kényelmes testhelyzetben is aludnod.
*Kezét nyújtja a szabadkozó lánynak és már fel is állna, ha Ő nem szegez neki egy kérdést. Azt a kérdést, amire egyébként számítania kellett volna. Keze megáll a levegőben, aztán leereszkedve támasztékot keres.
A férfi lesüti a szemét, s csak ez után réved ismét a messzi tengereket idéző kékségű szempárba.
Tudja, miért nevezte így, annak ellenére is, hogy nem szándékosan tette. Annak idején az 'Elly' becenév erősnek hatott. Olyan erősnek, amilyenné véleménye szerint kedvese válhatott volna. Akkor azt kívánta. Most, ha tehetné, visszaváltoztatná őt. Egy lágy Méá-vá... Érdekes logika. Bár, ami azt illeti, igazán nem is a lány keménysége bántja, hanem az, hogy vele szemben is úgy viselkedik. Lehetne ennél még számítóbb, arrogánsabb is, egyáltalán nem bánná, sőt örülne is neki... amennyiben vele szemben ugyanolyan érzéki és törődő maradna...*
"Ezt mind nem mondhatod el neki! Vagy ha mégis, semmiképp sem itt! Ebből biztosan ismét nagy vita lesz és talán... talán ott is hagy. Talán az lenne a... De csak talán."
*Beletelik talán két perc is, míg gondolkodik. Pillantása nyugtalan, s végül előáll egy 'nesze-semmi' válasszal.*
- Gondoltam, már unod az 'Elly'-t. Ennek olyan szép a hangzása, és azt hiszem, jobban is illene hozzád. De ha nem tetszik, akkor hagyjuk.
*Felénken elmosolyodik, végül tényleg feláll és a kezét nyújtja a lánynak.*
- Gyere. Vár a szoba, vetett ággyal, forró fürdő... és enned sem ártana.
A hozzászólás írója (Jared Yler Isskin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.21 09:17:03
- Semmi baj, semmi baj.
*Óvatosan félresimítja a lány haját az arca mellől.*
- Elfáradtál, a hosszú út kimerített. Előfordul és lesz még ilyen később is. Gyere, menjünk. Mára elég volt, holnap folytatod. Már nem szorít úgy az idő. Ideje mostmár kényelmes testhelyzetben is aludnod.
*Kezét nyújtja a szabadkozó lánynak és már fel is állna, ha Ő nem szegez neki egy kérdést. Azt a kérdést, amire egyébként számítania kellett volna. Keze megáll a levegőben, aztán leereszkedve támasztékot keres.
A férfi lesüti a szemét, s csak ez után réved ismét a messzi tengereket idéző kékségű szempárba.
Tudja, miért nevezte így, annak ellenére is, hogy nem szándékosan tette. Annak idején az 'Elly' becenév erősnek hatott. Olyan erősnek, amilyenné véleménye szerint kedvese válhatott volna. Akkor azt kívánta. Most, ha tehetné, visszaváltoztatná őt. Egy lágy Méá-vá... Érdekes logika. Bár, ami azt illeti, igazán nem is a lány keménysége bántja, hanem az, hogy vele szemben is úgy viselkedik. Lehetne ennél még számítóbb, arrogánsabb is, egyáltalán nem bánná, sőt örülne is neki... amennyiben vele szemben ugyanolyan érzéki és törődő maradna...*
"Ezt mind nem mondhatod el neki! Vagy ha mégis, semmiképp sem itt! Ebből biztosan ismét nagy vita lesz és talán... talán ott is hagy. Talán az lenne a... De csak talán."
*Beletelik talán két perc is, míg gondolkodik. Pillantása nyugtalan, s végül előáll egy 'nesze-semmi' válasszal.*
- Gondoltam, már unod az 'Elly'-t. Ennek olyan szép a hangzása, és azt hiszem, jobban is illene hozzád. De ha nem tetszik, akkor hagyjuk.
*Felénken elmosolyodik, végül tényleg feláll és a kezét nyújtja a lánynak.*
- Gyere. Vár a szoba, vetett ággyal, forró fürdő... és enned sem ártana.
A hozzászólás írója (Jared Yler Isskin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.21 09:17:03
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-20 17:01:59
Üzenet elküldve: 2012-03-20 17:01:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A lányt kellemes emlékek árasztják el és még kellemesebb képzetek álmában. Minden békés, csak ketten vannak. Néhol kicsivel többen, de akkor is egy család. Apró jelenetek játszódnak le benne. A mágiahasználat igencsak kimerítette, így nem csoda, ha elsőre nem akar felébredni. Mosolyogva fordít egyet fején és helyezkedik még kényelmesebb helyzetbe az alváshoz, kezein feküdve. Háta kellemesen meleggé válik a dörzsölgetések közben, mely tovább segíti az álmok között. A következő szólítgatásokra már hümmög egyet. Álmodik, továbbra is. Álmában keltegeti, pont Jared. Kedvesen, miközben az ágy mellett egy reggelivel megrakott tálca pihen. Nem ez érdekli, hanem az, hogy a kedves mosoly azt jelenti, minden rendben. Hogy nincsenek viták a kis minivilágban, melybe álmai által csöppent.*
- Jed... Csak néhány percet... olyan szépet álmodtam. *motyogja mosolyogva. Kicsivel később már a valóságban jár. Szemei lassan, hunyorogva nyílnak fel. A szavakat még álmában mondta, s fogalma sincs arról, hogy hangosan kiejtette azokat. Pislog néhányat, majd lassan felemeli fejét.*
- Jared? *kérdi, mikor hátán megérzi a simogató kezet.*
- Jaj, ne! Elaludtam... én... sajnálom! *mondja kissé akadozva. Feltekint a férfira, zavartan mosolyogva. Nem tudja, hogy mit jelentenek a gondoskodó cselekedetek. Remény gyúl bensőjében, hogy nem csak álmodott, hogy tényleg minden rendben, csakhogy a kételyek ezt is körüllengik. "Mi van, ha még mindig álmodom? Ha ez is csak egy apró jelenet, melyet a képzeletem szült?" kérdi magától kétkedve.
Valami felrémlik neki. Egy név, ahogy a férfi még soha nem szólította. 'Méa'... Ez idegen számára, már olyannyira hozzászokott az Ellyhez. Az a megnevezés mindig sokat jelentett neki, erre most...*
- Jared... Miért hívtál Méának? *nyögi ki végül a kérdést, bár egyáltalán nem akarta. Fél év alatt sokkal szókimondóbb lett néhány esetben és könnyebben is tesz fel kérdéseket. Sokszor előfordul vele az, ami most is, hogy annak ellenére kérdez, hogy nem akar. Valahogy kíváncsisága ilyenkor átveszi felette az irányítást.*
- Jed... Csak néhány percet... olyan szépet álmodtam. *motyogja mosolyogva. Kicsivel később már a valóságban jár. Szemei lassan, hunyorogva nyílnak fel. A szavakat még álmában mondta, s fogalma sincs arról, hogy hangosan kiejtette azokat. Pislog néhányat, majd lassan felemeli fejét.*
- Jared? *kérdi, mikor hátán megérzi a simogató kezet.*
- Jaj, ne! Elaludtam... én... sajnálom! *mondja kissé akadozva. Feltekint a férfira, zavartan mosolyogva. Nem tudja, hogy mit jelentenek a gondoskodó cselekedetek. Remény gyúl bensőjében, hogy nem csak álmodott, hogy tényleg minden rendben, csakhogy a kételyek ezt is körüllengik. "Mi van, ha még mindig álmodom? Ha ez is csak egy apró jelenet, melyet a képzeletem szült?" kérdi magától kétkedve.
Valami felrémlik neki. Egy név, ahogy a férfi még soha nem szólította. 'Méa'... Ez idegen számára, már olyannyira hozzászokott az Ellyhez. Az a megnevezés mindig sokat jelentett neki, erre most...*
- Jared... Miért hívtál Méának? *nyögi ki végül a kérdést, bár egyáltalán nem akarta. Fél év alatt sokkal szókimondóbb lett néhány esetben és könnyebben is tesz fel kérdéseket. Sokszor előfordul vele az, ami most is, hogy annak ellenére kérdez, hogy nem akar. Valahogy kíváncsisága ilyenkor átveszi felette az irányítást.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-20 10:22:38
Üzenet elküldve: 2012-03-20 10:22:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szinte végigrohan a főtéren, aztán a Szegénynegyeden is. Utóbbi koszos utcáit róva szinte felfordul a gyomra, de nem az itt hemzsegő koldusok és naplopók miatt. Bár őket sem szereti, ezúttal inkább az utolsó ittjártuk eseményei kavarják fel ennyire. Szívesen zörgetne, rontana be abba a házba, amelyben akkor rátalált a lányra, de egyelőre nem teszi. Bízik abban, hogy Elly eltűnésének valami egyszerű magyarázata van, s csak ő gondol rögtön a legrosszabbra. Ha azonban mégsem találná meg Őt, úgyis tudja, hol keresse.
Mivel a félvér a templomba indult, elsőként ott keresi. Fellohol a lépcsőkön, s berobban a templom egyébként nyugodt légterébe. Ott erélyesen megszólítja az arra járó papot, s néhány szavas leírást ad kedvese külleméről. Látja a másikon, hogy nagyon nincs ínyére, hogy ilyen nyersen szóljanak hozzá, de látva Jed zaklatott aggodalmát, megenyhül. Továbbra is csendesen inti őt maga után és elvezeti ahhoz a szobáihoz, amelyikben a lány tanult.*
- Köszönöm. Igazán hálásan köszönöm.
*Rebegi megkönnyebbülten, mikor az ajtót benyitva meggyőződik arról, hogy valóban az ő kedvese van bent. A pap kimérten bólint, majd távozik.
Jared halkan belép, becsukja az ajtót, s egyelőre csak nekitámaszkodik annak. Percekig nézi a bóbiskoló lányt és gondolkodik. Most az a jövőkép jut eszébe, amelyet kapcsolatuk elején képzelt el. Szerény család. Elly mint kedves, odaadó és törődő feleség, szeretetben nevelkedő gyermekek... Akkor biztos volt abban, hogy ez vár rájuk. Fanyarul elmosolyodik. Jelenleg csak a viták folytonosságában biztos, meg abban, hogy ezzel csak megmérgezik egymást.
Mély levegőt vesz, aztán halkan fújja ki azt. Közelebb lép a lányhoz, majd ha teheti, mellé is ül. Újra és újra végigsimít annak hátán, s jelenlegi képességeihez mérten kedvesen szólítja őt.*
- Méa. *hirtelen így jön a szájára a név. Képtelen ezt a lányt Ellynek szólítani, hiszen az utóbbi időben egyre inkább olyan érzése lett, hogy ő már nem ugyanaz a lány. Ég és föld a kettő.*
- Méa... Méa... Ébredj, kedves. Gyere, menjünk a fogadóba, pihenned kell. Ott sokkal kényelmesebb, mint félig az asztalon. Holnap majd folytatod a tanulást. Kelj fel kérlek és gyere.
*Arcát a lány hajzuhatagába fúrja, s hosszan elnyújtott csókot nyom így fejére. Közben nem hagy fel a fél-elf hátának simogatásával, sem a szólítgatással, míg az fel nem ébred.*
Mivel a félvér a templomba indult, elsőként ott keresi. Fellohol a lépcsőkön, s berobban a templom egyébként nyugodt légterébe. Ott erélyesen megszólítja az arra járó papot, s néhány szavas leírást ad kedvese külleméről. Látja a másikon, hogy nagyon nincs ínyére, hogy ilyen nyersen szóljanak hozzá, de látva Jed zaklatott aggodalmát, megenyhül. Továbbra is csendesen inti őt maga után és elvezeti ahhoz a szobáihoz, amelyikben a lány tanult.*
- Köszönöm. Igazán hálásan köszönöm.
*Rebegi megkönnyebbülten, mikor az ajtót benyitva meggyőződik arról, hogy valóban az ő kedvese van bent. A pap kimérten bólint, majd távozik.
Jared halkan belép, becsukja az ajtót, s egyelőre csak nekitámaszkodik annak. Percekig nézi a bóbiskoló lányt és gondolkodik. Most az a jövőkép jut eszébe, amelyet kapcsolatuk elején képzelt el. Szerény család. Elly mint kedves, odaadó és törődő feleség, szeretetben nevelkedő gyermekek... Akkor biztos volt abban, hogy ez vár rájuk. Fanyarul elmosolyodik. Jelenleg csak a viták folytonosságában biztos, meg abban, hogy ezzel csak megmérgezik egymást.
Mély levegőt vesz, aztán halkan fújja ki azt. Közelebb lép a lányhoz, majd ha teheti, mellé is ül. Újra és újra végigsimít annak hátán, s jelenlegi képességeihez mérten kedvesen szólítja őt.*
- Méa. *hirtelen így jön a szájára a név. Képtelen ezt a lányt Ellynek szólítani, hiszen az utóbbi időben egyre inkább olyan érzése lett, hogy ő már nem ugyanaz a lány. Ég és föld a kettő.*
- Méa... Méa... Ébredj, kedves. Gyere, menjünk a fogadóba, pihenned kell. Ott sokkal kényelmesebb, mint félig az asztalon. Holnap majd folytatod a tanulást. Kelj fel kérlek és gyere.
*Arcát a lány hajzuhatagába fúrja, s hosszan elnyújtott csókot nyom így fejére. Közben nem hagy fel a fél-elf hátának simogatásával, sem a szólítgatással, míg az fel nem ébred.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-19 21:57:32
Üzenet elküldve: 2012-03-19 21:57:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mikor meglátja, hogy Jed mégis a fogadót választja, még nem gyorsít azonnal léptein. Könnyeit útnak engedi, s lassan hangot is ad érzéseinek. Miután megtesz néhány lépést a szegénynegyedben, futásnak ered. Lábait gyorsan teszi egymás után a földre. Csuklyájába kapaszkodik egyik kezével, hogy az anyag ne repüljön le fejéről.
Nem igazán nézelődik, hogy mi minden változhatott. Nem érdekli csak az, hogy minél hamarabb a templomban lehessen és leköthesse magát valamivel. "Valószínűleg amúgy sem fognak felismerni... Addig jó, amíg senki nem ismer fel." elmélkedik.
A templomba érve még mindig sír. Vesz néhány mély levegőt, elengedi csuklyáját, majd leül az egyik padra. Nem telik bele sok idő és az egyik pap már közeledik. Elly alaposan megfigyeli, de még nem látta itt. "Ez jó, így biztosan nem fog felismerni..." gondolja. Feláll, csuklyája alá nyúl, majd megtörli szemeit. A csuhás nyugalomra inti, majd szól neki, hogy nyugodtan üljön le. Amint a lány megteszi, ő is mellé telepszik.*
- Mi a baj, Kisasszony? Tudok esetleg segíteni? *kérdi aggódó tekintettel. Elymea szipog még egy keveset, töröl egyet-egyet szemein, majd a nála úgy egy fejjel magasabb alakra néz.*
- Attól tartok, hogy nem... *suttogja. A férfi megértően bólint, majd felkel.*
- Akkor... ha mégis szüksége lenne segítségre... itt biztosan talál majd valakit. Ha nem, akkor a könyvtárban. *A csuhás meghajol, majd távozni készül. A félvér elkapja csuháját és maradásra készteti.*
- Várjon! Valamiben mégis segíthetne... Tanulni szeretnék! *nyögi ki végül. Még nincs kedve visszamenni a fogadóba. Jared mindennél jobban hiányzik neki, de akkor sem. "Át kell gondolnunk a dolgokat, egyedül..."*
- Ó, elnézést a modortalanságomért! A nevem Khemen. *nyújtja kezét. Elly elmosolyodik csuklyája alatt, majd megragadja a kezet.*
- Elymea. Örvendek! *teszi hozzá. Khemen elindul és maga után hívja a fél-elfet. A lány szorgalmasan követi, mígnem egy kis szobában köt ki. Sajátjára emlékezteti. Vagyis arra, ami egykoron sajátja volt. "Vajon megvan még? elmélkedik.
Megmondja, hogy mikre lenne szüksége és hamarosan meg is kapja azokat. A félszerzet elnyom egy ásítást, majd azonnal nekiesik a tanulnivalónak. "Talán előtte pihennem kellett volna... Mindegy, most már itt vagyok. Ha nem muszáj nem hagyom abba. Bár nem kellene sokáig itt lennem. Valószínűleg hiányolni fog... Remélem, hogy fog!" aggódik becsukott szemmel.
Elég sokáig eltart a tanulás. Elymea egyre nagyobbakat ásít és egyre sűrűbben. A lány még ragaszkodik a leírt betűkhöz és a világhoz, de hamarosan elnyomja az álom. Fejét az asztalra ejti tompa puffanással és belekezd pihenőjébe.*
Nem igazán nézelődik, hogy mi minden változhatott. Nem érdekli csak az, hogy minél hamarabb a templomban lehessen és leköthesse magát valamivel. "Valószínűleg amúgy sem fognak felismerni... Addig jó, amíg senki nem ismer fel." elmélkedik.
A templomba érve még mindig sír. Vesz néhány mély levegőt, elengedi csuklyáját, majd leül az egyik padra. Nem telik bele sok idő és az egyik pap már közeledik. Elly alaposan megfigyeli, de még nem látta itt. "Ez jó, így biztosan nem fog felismerni..." gondolja. Feláll, csuklyája alá nyúl, majd megtörli szemeit. A csuhás nyugalomra inti, majd szól neki, hogy nyugodtan üljön le. Amint a lány megteszi, ő is mellé telepszik.*
- Mi a baj, Kisasszony? Tudok esetleg segíteni? *kérdi aggódó tekintettel. Elymea szipog még egy keveset, töröl egyet-egyet szemein, majd a nála úgy egy fejjel magasabb alakra néz.*
- Attól tartok, hogy nem... *suttogja. A férfi megértően bólint, majd felkel.*
- Akkor... ha mégis szüksége lenne segítségre... itt biztosan talál majd valakit. Ha nem, akkor a könyvtárban. *A csuhás meghajol, majd távozni készül. A félvér elkapja csuháját és maradásra készteti.*
- Várjon! Valamiben mégis segíthetne... Tanulni szeretnék! *nyögi ki végül. Még nincs kedve visszamenni a fogadóba. Jared mindennél jobban hiányzik neki, de akkor sem. "Át kell gondolnunk a dolgokat, egyedül..."*
- Ó, elnézést a modortalanságomért! A nevem Khemen. *nyújtja kezét. Elly elmosolyodik csuklyája alatt, majd megragadja a kezet.*
- Elymea. Örvendek! *teszi hozzá. Khemen elindul és maga után hívja a fél-elfet. A lány szorgalmasan követi, mígnem egy kis szobában köt ki. Sajátjára emlékezteti. Vagyis arra, ami egykoron sajátja volt. "Vajon megvan még? elmélkedik.
Megmondja, hogy mikre lenne szüksége és hamarosan meg is kapja azokat. A félszerzet elnyom egy ásítást, majd azonnal nekiesik a tanulnivalónak. "Talán előtte pihennem kellett volna... Mindegy, most már itt vagyok. Ha nem muszáj nem hagyom abba. Bár nem kellene sokáig itt lennem. Valószínűleg hiányolni fog... Remélem, hogy fog!" aggódik becsukott szemmel.
Elég sokáig eltart a tanulás. Elymea egyre nagyobbakat ásít és egyre sűrűbben. A lány még ragaszkodik a leírt betűkhöz és a világhoz, de hamarosan elnyomja az álom. Fejét az asztalra ejti tompa puffanással és belekezd pihenőjébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870