Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szegénynegyed (új)
Romváros és Meredély (új)
TemplomTemető (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2970. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-22 15:56:00
 ÚJ
>Mundhudhai Dajioan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Árvák//

*A téren hallgatja a nő szavait, de nem reagál rájuk. Nem hirtelen fajta, ráadásul láthatóan Han sem vár rájuk azonnal feleletet. Az út hátralévő részét szótlanul teszi meg, magában forgatva a hallottakat. Hiába a belső kétségek és az elmúlt évek rossz tapasztalata, most bizakodik. Érzi, hogy valami olyan változás előtt áll, olyan útra léphet, amit keres. Kijelenteni persze nem merné így előre, de a sok-sok év kényszer szülte meddő próbálkozás és a majd fél év monoton küzdelem után fény, illetve Fény van előtte, ami megvilágítja a lépteit. ~ Segítek neked megtalálni az utat. ~ visszhangoznak benne Han szavai. Maga sem tudja mióta vágyakozik arra, hogy valaki kiejtse ezeket a szavakat. Mindig csak azt hallotta, hogy mi már megmutattuk mi az út, gyere. Esetleg azt, hogy ez nem a tiéd, találd meg a sajátod. A szíve repes, de még emésztenie kell a mondat másik felét. Bizalom. Nem is tudja igazán mit jelent. Jó persze érti a jelentését, de nem igazán tapasztalta meg. A rendház szava az engedelmesség volt, a szegénynegyedé pedig felelősség. A bizalom jól hangzik, de picit ijesztő is. Kiszolgáltatottá válsz, mert elfogadod, hogy egy ismerős vagy ismeretlen tesz meg helyetted valamit. Mivel nincs vesztenivalója, vonja meg gondolatban a vállát, akár ki is próbálhatja.
Eeyrről hallott ezt-azt, és hogy ő a Fény Úrnője már ezt is tudja. De miként lehet benne bízni – már megint ez a szó – úgy, hogy még csak nem is látod. Teysus annyit mond, hogy te vagy a legfontosabb és emelkedj ki, tégy magadért, mert más nem igazán fog. Már ha ezt legalább normálisan elmondták a rendházban. Jó volna, ha volna valaki, aki gondolna másokra, meg az elesettekre, de a világ nem azt tükrözi, hogy jól haladna a dolgaival. Persze lehet nem sokan segítenek neki be itt a városban, úgy meg biztos nem egyszerű. Az előtte sétáló nőre néz és elmosolyodik. Egy lelkes segítője már biztos van a hölgy személyében és azt állította, hogy maga Daji is segített neki. De nem biztos hogy jól tudja a kedves Han, hisz az ő szíve olykor keserű, olykor dühös, sőt előfordult, hogy meg tudott volna fojtani valakit dühében. Az biztos nem az Úrnő szerinti dolog volt. Kétségeiből Han szavai rántják ki a valóságba. *
-Nem, még nem volt alkalmam. De azt hiszem, ezt most bepótlom. * néz a nőre * - A rumli meg azt hiszem mindegy. A lényeg az nem a külső, ha jól gondolom.
* Nem szokta meg, hogy előreengedik, sőt a neveltetése pont az ellenkezőjét diktálná, de Han olyan természetesen teszi mindezt, hogy alig pár pillanatot gondolkodik és belép a nő előtt. Benn pár lépés után lassít, hogy szeme szokja a félhomályt, majd miután megnézi a padsorokat és oszlopokat tekintete a központi helyen álló oltáron állapodik meg. Fürkészi pár pillanatig, majd kérdő tekintettel néz Hanra, merre is tovább. *


2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:19:30
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Árvák//

-Segítek neked megtalálni az utat. De bíznod kell bennem, ahogy én bízom tebenned.
*Válaszol a fiúnak komolyan. Valóban bízik Dajiban, bár számára a bizalom nem jelent különösebb nehézséget. Egyesek azt mondanák rá, naiv, ám ő csak igyekszik a legjobbat feltételezni mindenkiről, akkor is, ha esetleg csalódnia kell emiatt.*
-Igen, a Fény Úrnője, Eeyr. Őrá mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Szívesen mesélek majd őróla, a Fényről, vagy éppen a hatalmáról.
*Mosolyog a fiúra, miközben ráfordulnak a térről egy kikövezett utcára.*
-Mikor a szívedre hallgatsz, őt hallod. Talán már rég az Fény útját járod és nem is tudsz róla.
*Hagyja, hogy a gondolat leülepedhessen a fiúban, néhány percig néma csendbe burkolódzik. A távolban lassan kirajzolódnak a templom körvonalai, meri remélni, hogy Arenih atya ott lesz.*
-Jártál már a város templomában? Lehet, hogy még rumli lesz. Egy ideig sötét és ocsmány mágia folytán a fekete istenség kezébe került, de hála a Fénynek, már újra az Úrnőért fohászkodhatunk. Gyere.
*Nyitja ki a templom kapuját, maga elé engedve a fiút, majd a nyomában ő is belép.
Tekintete rögtön az oltárt keresi, csak hogy megnyugodhasson. Erős mágia védi most, nem fogja megtörni könnyen akármilyen erő. Fejével biccent a fiúnak, hogy kövesse, majd elindul a padsorok között a csuhások után kutatva.*




2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:41:12
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Két nappal később//

*Örömmel veszi a két nap haladékot, hogy újra megtalálja Nairadát, de nem olyan szerencsés, mint két két nappal ezelőtt, hogy csak úgy belebotoljon.
Natalayda számára nem szokatlan, hogy összesúgnak mögötte, bár mostanában nem a kényszer esküvő miatt teszik. Mindegy egyébként, az érzés ugyan az, ezért aztán leginkább csuklyát a fejébe húzva közlekedik, a prém alól kilesve figyeli az embereket, hátha megpillantja barátnőjét. Annyiban szerencsés, hogy a piacon kap mindent, amit szeretne, s bár ingyen is kapná egy részét, azért semmiképpen sem fogadná el úgy.
Holmiját összekészítve száll fel Quantall mögé, hogy nyakukba vegyék Lanawint. Nem nagy a csomagja, váltóruhája egy nyeregtáskában elfér.*
- Indulhatunk Quantall. *Hangja szomorúan cseng.*
- Nem találtam meg.



2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-17 12:46:08
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 598
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//

*Quantall még fáradt egy kicsit, de van célja. A lányt bár megváltoztatták a városban történtek aminek Quantall nem teljesen örül, de attól még a régi Naty. Mikor elmondja neki az úti célját és közli, hogy vele tartana akkor a mágus megkönnyebbülten elmosolyodik.*
-Örülnék ha velem jönnél.
*Szívesen tudja maga mellett a lányt még úgy is, hogy ismeri a saját képességeit, hogy nem akkora hős mint mondják. Ezt nem tudná magának se megmagyarázni. Talán inkább arról lehet szó, hogy szereti tudni, hogy semmi baja nincs a lánynak. Viszont van más is. Felkeresné egy barátnőjét, hogy nem lakna a birtokán. A mélységi mágus meglepetten hallja a történetet. Talán a korábbi Naty-t győzködte volna, hogy az biztonságosabb neki, de olyan magabiztos a döntésében, hogy csak bólint.*
-Semmi baj. Én csak egy vándorvarázsló vagyok. Nem kötnek határidők. Sőt, az alatt a két nap alatt legalább fejleszthetem magam itt a templomban. Az út is biztonságosabb ha együtt megyünk. Ha bármiben segíthetek majd csak szólj. Megtalálsz itt a templomban este pedig a pegazusban szállok meg. A második nap reggelén pedig is itt várlak majd a templom előtt. Az megfelel?
*Ha a szőkének is megfelel még megbeszélhetik amit szükséges és Quantall távozik is, hogy belevesse magát a tanulásba.*

//Két nap múlva//

*Nem sokat tanult. Kevés kéne, hogy egy számára igencsak tetsző áttörésen túl legyen a tanulmányaiban, de kicsit hajtja a vére is, hogy megismerje ezt a bizonyos Krestvir magisztert. Ábránd kantárját fogva vár a templom előtt és húzza összébb magán a köpenyét. Nem erre az időjárásra találták ki, de valamennyi meleget azért ad. Úgy tűnik valamiféle hőssé vállt az emberek szemében. Neki ez nem tetszik. Egyrészt mert még mindig úgy véli, hogy mélységiből nem lehet hős, másrészt pedig mert rontja az egyszerű vándorvarázsló szerepet ha fényhozónak nevezik. Jó lesz elhagyni a várost.*


2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-17 08:41:02
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//

*Natalayda a padon ülve várja ki, amíg az elfek elindulnak. Egy új kezdet kapujában vannak, talán ő is abban van. Van mit elrendeznie magában, így nem szól bele a két hosszúfülű megbeszélésébe, sem Quantall és a pap közti eszmecserébe. Valószínűleg nem volna olyan tapintatos az elmúlt események nyomán, mint amilyen Quantall. Egészen egyszerűen a vérpróba ellen szóló papot az elmúlt események után nehezen tűri.*
~Hogy lehet ilyen csőlátású!~
*S bár ő sem volt jobb korábban, inkább nem mondja ki hangosan, csak reméli, hogy Quantall jobb belátásra bírja.
Ölében pihenteti kezeit, és az oltárt figyeli. Még akkor is, amikor megérzi, hogy valaki leül mellé.
Lelki szemei előtt a fekete miazma újra életre kel, és újra látja, ahogy Quantallba ivódik.
Sóhajt, nagyjából a mélységi ifjúval egy időben, majd elszakítja a pillantását az oltárról, és lassan a kék szemekbe néz. Aggdalom, és valami más is tükröződik benne, ami azelőtt korábban nem volt ott. Mintha minden történés, ami megtörte, felzaklatta, egyben fel is rázta volna.
Találkozott Nairadával, és akkor még nagyon fel volt zaklatva, de most már nem akar más kegyéből megélni. Eddig sem akart, csak nem látott más utat. A korábbi jó kislány egyszer talán hazamegy, és kivívja a saját igazát, nem pedig megszökik.*
- Krestvir magiszter *ejti ki, tudomásul véve, hogy Quantall új célja megszületett.*
- Veled tartanék, ha nem bánod. Arra a területre, már én is régen el szerettem volna menni.
*Azok a meghívások, elfakultak már, de mégis, ha másért nem, hát egy üzenetért Nairadának, hogy saját útját járja, nem telepszik le a nemes lány szárnyai alatt újfent, de amint teheti, meglátogatja újra.*
- Egy barátnőm itt van a városban. Két napot kérnék, hogy szóljak neki, nem megyek a birtokára.
~Ha megtalálom egyáltalán.~
- Nem akartam szólni, ezzel terhelni téged, de tegnap a templomkertben véletlenül futottunk össze. Akkor még nagyon össze voltam zavarodva. Meghívott magához, hogy lakjak ott. De ma már tisztábban látok, és ha kapnék két napot, csak ennyit, azt hiszem, jót tenne. De nem szeretnélek hátráltatni Quantall. Ha menni szeretnél, utánad is mehetek.
*Ő maga szeretné, ha az ifjúval együtt mehetne, de a hősök élete tele van kötelességgel. Ki tudja, Qunatallban mennyire dolgozik ez? Natalayda viszont nem szeretné hátráltatni amiatt, mert egy nemes kisasszonyt keresgél a romos városban.*


2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-09 10:13:40
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 598
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//

*Az atya mosolyát Quantall tényleg nem tudja megérteni. Mármint mikor a helyzetükről beszél. Talán ő nem fogja fel? Egy egész lanawin földjén dúló háborúról beszél az egyik legnagyobb városban ami pár napja meggyengült és elvesztette a seregét. Az ellenség pedig rideg logika alapján hozza meg a döntéseit és olyan hatalmas lényekkel szövetkezik amiknek a serege ellen egy erős Arthenior se biztos, hogy tudna dacolni.A vérvizsgálat elutasítására ki is ül a tekintetébe a döbbenet.*
-A hitre szükség van atyám, de annak erőt kell, hogy adjon nem korlátoznia. Egy tűszúrás segítségével elkerülhetjük az alakváltó kémek beszivárgását. Szerintem hasznos volna. Persze természetesen ön dönt.
*Adja meg a tiszteletet a papnak. Ő mégiscsak egy külső tag volna. Nem akar parancsokat osztani csak tanácsokat ad. Az is lehet, hogy Arenih atya úgy értette más módszereik vannak. Az volna a legmegnyugtatóbb a mélységi számára. A könyvet átadta. Természetesen örültek neki. Az ígéretre biccentett majd és ő is megszorongatta a pap kezét egy halvány mosollyal.*
-Vigyázzon magukra is. Az ilyen időkben szükség van rá.
*Még figyeli ahogy a pap távozik majd Naty-hoz sétál, leül mellé és sóhajt egyet. Ebben benne van minden aggodalma majd a lányra néz.*
-A Pycta nevű elf beszélt nekem egy Synmira-i mágusról, aki hasonlóképp gondolkozik mint én. Bizonyos Krestvir magiszterről. Úgy véli hasznos volna felkeresnem őt. Mit gondolsz?
*A hangjából érződik, hogy tényleg érdekli a lány véleménye ugyanis ahogy megígérte nem hagyja magára. Egy ilyen út során pedig még nem zavarná a jelenléte. Nem számít nagyobb veszélyre mint, ami itt érheti őket. Viszont nem tudja, hogy a lány vele tartana-e és nincs sok gyakorlata benne, hogy kell megkérdezni a másikat, hogy "Velem jössz-e?"*


2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-31 17:52:53
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//

*Elköszön Arenihtől, Quantalltól és Natalaydától is. Lerója tiszteletét Xotara sírja előtt, majd elindul, hogy a megbeszélt helyre menjen. A templom előterébe visszaérve, immáron teljes menetfelszerelésben, a csuhátlan csuhás meglepő dolgot tapasztal. Sejtette, hogy lesznek, akik majd vele tartanak, de ennyire nem számított. Xauzur mellette sétál méltóságteljesen, majd a csoportot meglátva felnéz az erdőmélyi elfre, mintha azt üzenné sárga ragadozószemeivel; te akartad.
Erdőmélyén már egyszer megbukott, mint vezető, az ottani közösség szép lassan hullott szét, mielőtt ráhagyta Lyzendrára. A szőke elf nő eszébe juttatja, mennyi ideje is nem látta már. Homályos emlékei vannak egy erdőről, ahol hárman találkoztak. Lyzendra, Umon és ő. Rájön, hogy hiányoznak neki a régi barátok, főleg ők ketten és eldönti, ha sikerült lerakni a közösség alapjait, akkor megkeresi őket.
A hosszúéletű jelenlévőkön nem lepődik meg, csak enyhe meghajlással jelzi feléjük köszönetét, amiért osztoznak vele az úton. A vén gnómra szeretetteljesen néz le, letérdel elé, hogy arcuk egy magasságba legyen.*
- A fedél mellé békét is nyugalmat is kapsz. *Szelíd hangon beszél, nyoma sincs már benne a korábbi parancsoló, kemény hangélnek. A szeme sem haragoszöld már, újra, vagy akik most látják először, lombzöld, mint régen.
Az öreg gnóm után hozzá lépő szőke legénytől szinte megroppan a szíve, eszébe juttat egy másik kócos kölyköt, akinek a sólyma volt a mindene. Vajon merre járhat most?
Ezúttal rajta van a sor, hogy közelebb lépjen a csapathoz és mélyen meghajoljon előttük. Nem tudja szavakba önteni a köszönetét, nem tudja elmondani, hogy mit érez, de talán nem is kell.
Az elf nyelvű szavakra haloványan elmosolyodik, rég hallotta ezt a szót a szőke elf nőtől, aki olykor szigorúbb volt magához, mint másokhoz.*
- Ullus de mil'le, Ochass. *Válaszol saját nyelvén kurtán, majd megindul kifelé a templom előteréből, nyomában azokkal, akik vállalták, hogy követik őt az ismeretlenbe, hogy otthont találjanak és alapítsanak maguknak az erdőben.
Odakint kezébe veszi Éjvihar gyeplőjét és átvágva a templom előtti téren a megsebzett város felé induljanak.*

A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 18:01:27


2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-30 19:52:50
 ÚJ
>Hettriettta, a Könyvtáros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A titkok könyvtára//

- De Bözsikém most képzeld el. Ilyen világot élünk. Én sem értem.
*Beszélget Hetti bokros könyvtárosi teendői közepette egyik barátnőjével. A bejárattal szemközti nagy asztalnál üldögélnek, Elizabet az asztal egyik oldalán, Hettriettta a másik oldalon, egymással szemben. Trécselésük közben Hetti az olvasói jegyzék fölé hajolva számokat írogat a rubrikákba.
Bözsi, elképedéssel a hallottakra: *
- Azt a mindenit neki. *Nagy sóhajjal elhallgat. Egy darabig, így ülnek csendben, aztán Bözsi szólal meg.*
- Hettikém nem megyünk el bingózni vagy negyvenes kártyázni? De hallottam, hogy nyílt egy új női fodrászat a környéken. Valami Gedeonnak hívják a borbélyt.
*Hettriettta orrán cvikkere megvillan, ahogy feltekint Elizabetre.*
- Ne haragudj Bözsikém, de nem. Ezt be kell fejeznem. A nevelt lányom is vár otthon. És… aj… most nincs kedvem hozzá…
*Bözsi, ültében előre dőlve, retiküljét az ölében szorongatva: *
- Micsoda? Neked van nevelt lányod? Nem is tudtam, bár nagyon régen találkoztunk. Hogy hívják?
*Hetti kissé zsémbesen, de büszkén, mérhetetlen anyai szeretettel a hangjában.*
- Igen, van. Elleni a tehenek is tudnak, de gyereket nevelni… Ahm, Saranak.
*Bözsi hümmentve hagyja helyben a hallottakat, de látja barátnőjén, hogy valami van még a háttérben.*
- Értem. De ne csináld már?! Mi baj van? Ne harapófogóval szedjem már ki!
*Hettriettta, gyászosan, a végén elcsukló hangon: *
- Semmi, semmi… csak tudod, hát… ma van az én drága jó Palim halálának a 25. évfordulója, az istenek nyugtassák.
*Bözsi, mély részvéttel a hangjában: *
- Jaj, a kedves Pál. Egyszer találkoztam vele. Hogyan is végezte szegény?
*Hetti összeszedve magát: *
- Aj, az ital ölte meg…
*Bözsi ismételten elképedve: *
- Szóval, alkoholista volt?
*Hetti, felháborodva: *
- Nem dehogy, hova gondolsz?! Akkor hozzá se mentem volna! Nem. Egy söröskocsi ütötte el.
*Bözsi döbbenten és megszeppenve: *
- Sajnálom. Szörnyű baleset. Szegény pára.
*Hetti egy kisebbet az asztalra csapva: *
- Jaj, aranyom, egy fenét! Nem nézett körbe az úton, amikor átment a másik oldalra.
*Bözsi, együgyűen, csak hogy mondjon valamit: *
- És miért ment át?
*Hetti, házsártosan elfúló hangon: *
- Mit tudom én… azt szokták mondani, hogy az igazság odaát van.
*Bözsi, együtt érzőn: *
- Hát, legalább nem volt egy sótlan Pali.
*Hettriettta témát váltva: *
- Hát... de ott van nekem Sara, ha halálom után rábízom, majd a könyvtár kulcsait.


2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-29 18:42:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Szelíd

//Két nappal később//
//Új kezdetek//

*Mosolyogva veszi tudomásul Quantall szerénységét, bár arcán látszik, hogy ő nem tudja ily egyszerűen nevén nevezni azt, aki ennyi mindent tett. Mindenesetre nem szól, kíváncsian várja a mélységi mondandóját. Mosolyogva hallgatja, s a mosoly töretlen akkor is, amikor keményebb témákat vesz szájára a sötételf. Olykor bólint, olykor mélán megrázza fejét, bár nem az egyet nem értése jeleként, hanem inkább csak úgy, mintha elgondolkodna.*
- A vérvizsgálat már a múlté, fiam. Nem élünk ilyen barbár módszerekkel. *Csóválja meg fejét.* Bármily hasznos is lenne... ezekben az időkben, akkor sem. Eeyr biztos vagyok benne, hogy egyéb más módszereket is megismertet velünk, amint szükségünk lesz rá. *Fejezi be mondandóját.* Megfontolom a javaslataidat. *Bólint, majd tovább figyel. Szemei érdeklődve csillannak meg a bőrkötéses könyvre, s mikor megkapja őszinte csodálattal, óvatosan nyitja ki, majd olykor a sötételfre, olykor a könyvre pillant.*
- Ez csodálatos. *Suttogja áhítattal.* Köszönjük, ígérem méltó helyet találunk számára. *Lassan becsukja, majd kissé szomorúan ugyan, de mosolyogva a sötételfre néz.*
- Vigyázz magadra barátom! Eeyr kísérjen utadon. *Szorítja meg Quantall fejét, majd a könyvtár felé veszi útját.*

*Egész népes csoport gyűlt össze a templom előterében. Vannak, akik ülnek, s vannak, kik állnak, érdeklődéssel vegyes tisztelettel tekintenek az elfre, ki szólni kíván hozzájuk. Mondandója közben sokan egymásra néznek, s halk suttogás is hallatszik, de úgy általában véve mindenki követi a szavakat. Rövidesen az elf elmegy, s tanakodás veszi kezdetét. A családosak, vagy azok, kik otthonnal, ha nem is tökéletes, de rendelkeznek legalább vele, természetesen maradnak. Egyetlen csoport nem gondolkodik, az elfek és félelfek gyakorlatilag egyetlen bólintást követően indulnak Pycta után, hiszen a városban immár nincs maradásuk. Akadnak családok is, apró gyermekekkel, így róluk gondoskodni kell. Pycta ráadásul ismert, s friss hős, akire felnéznek. Egy karizmatikus vezért sokan követnek.
Pycta a templom előtt várakozva, előbb az elfek csapatát láthatja meg, élen a családokkal, s az izgatott gyermekekkel. Nincsenek többségben, de mindenféleképpen jelentős részét képezik majd a csapatnak. Aztán egy idősebb gnóm is érkezik, botjára támaszkodva, halkan sóhajtozva.*
- Én elmennék. Nincs már senkim, sokat nem kérek, csak fedélt a fejem fölé. *Mondja csendesen, szomorúan mosolygó szemekkel, akit már nem érdekel az ismeretlen.*
- Várjon bácsi! *Szól hirtelen egy fiatal legény, aki talán Pyctát emlékeztetheti valakire, szőke hajával és határozott, talpraesett kiállásával. A gnómba belekarol, s odavezeti az elf elé. De mások is érkeznek, faj szerint vegyesen, férfiak is, nők is. Igazán nem lehet oka panaszra, úgy látszik, hogy frissen kivívott hírneve megsegíti, ahogyan kiállása is. Szépen felsorakozik mindenki, csak az elf család szól végül, körbenézve az egybegyűlteken.*
- Azt hiszem megvagyunk. *Bólint mosolyogva.* Me'Ochass testvérem. Indulhatunk. *Nem látni szomorú arcot, ki a város elhagyása miatt bánatos lenne. Sokkal inkább az izgatottság, a nyugalom és a vidámság jellemző. A csoport tagjai hamarosan ismerkedni is kezdenek, kellemes csivitelés veszi kezdetét, kellemes lesz az út. Hosszú idő után végre nyugalomban és várakozással teljesen.*


2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-29 08:46:28
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Két nappal később//

*Arenih válaszára csak kurtán bólint. Ő menni fog, s ha Erdőmélyére nem is, de az erdőbe visszatér, hogy nyugodt otthont teremtsen, legalább magának.
Quantall pozitívan reagál a meghívásra, amire még a csuhátlan csuhás is elmosolyodik. A vállveregetésre és a dicséretre szerény mosollyal fele.*
- És több ilyen mágus.
*Alapjáraton semlegesen áll a varázshasználókhoz, de amit a mélységi a temetés alatt véghezvitt, kiemeli mindközül. A csuhás a közelben helyet foglaló Natalaydának is küld egy biztató mosolyt.
Ha a hosszabb monológ neki is szól, akkor komolya arccal hallgatja végig.
Érti és felfogja, amit Quantall mond és nagyban egyet is ért vele. Eszébe jut Krestvir, Synmira mestermágusa, akivel már kétszer is beszélt korábban ugyanerről a dologról. Amikor a sötételf befejezte mondandóját, maga is megszólal.*
- Biztosan ismered Synmira varázslóját, Krestvirt. Vele már kétszer is találkoztam, hasonló nézeteket vall, mint magad is. Lehet, érdemes volna felkeresni őt. *Csak egy ötlet a részéről. Ő biztosan ellátogat majd, hisz több lezáratlan szála is van a tharg területen, így menni kell.*
- Beszélek az emberekkel, atyám. *Fordul Arenih felé, majd biccentve elköszön Quantalltól, hogy összehívja azokat, akik követték őket a templomba.*
- Városiak, Arthenior egykori lakói! *Szólítja meg őket, ha összegyűltek, Xauzur, az irbisz a lába mellett ül, királyi tartással, ragadozószemeit unottan hordozza végig az egybegyűlteken.*
- Küldetésem végeztével visszatérek az erdőbe. Otthont alapítok ott, békében és nyugalomban, ahol a Fákban Lakónak, Eeyrnek emelek oltárt. Bárki, aki szeretne velem tartani ebben a feladatban, az nyugodtan jöjjön. Az Erdő Szívének kegyéből közösen alapítunk otthont a fák között, a folyó mellett, ahol békében élhetünk. Közösen erősebbek vagyunk, együtt bármit elérhetünk. *Néz végig az arcokon.*
- Hamarosan indulok. Aki velem tart, azt várom fertályóra múlva a templom előtt. *Fejezi be, majd Arenihez megy.*
- Köszönök mindent, atyám. Ha szükséged lesz rám, megtalálsz bizonyosan a Fákban Lakó kegyéből. *Hajol meg a pap előtt, majd elbúcsúzik Quantalltól és Natalaydától is, ahogy a temetőbe is kimegy, hogy rövid imával rója le kegyeletét Xotara máglyája előtt és összeszedve felszerelését a templom elé menjen.
Bármennyien várják is, ő az irbisszel az oldalán és kezében Éjvihar gyeplőjével elindul az Artheniort nyugatról körülvevő erdő felé, hogy megfelelő helyszínt keressen a letelepedéshez.*


2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-28 19:19:43
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 598
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Templom átka//

*Ez nem a felesleges beszéd ideje. Imák hangzanak el és pont annyi bátorítás amennyi kell. Quantall is bár máskor szereti bő lére ereszteni a mondandóját, most csak három mondatot mondd. Naty annyit sem. Az ölelés más körülmények közt vagy zavarba hozná a mélységit vagy élete egyik legszebb pillanata lenne. Az első ölelés egy nőtől. Most viszont csak magához szorítja a lányt szótlanul. Az átlagosnál kisit mélyebb lélegzetvételein érződhet csak a lánynak, hogy a mélységit is megviselték a dolgok. Tekintete ugyanis meredten néz az oltárra. A fáradt megviselt tekintete. Míg szükség volt rá természetesen maradt. A holtakat ő is el szerette volna kísérni az utolsó útjukra. Xot-ot. Fajtárs és nő. Mégis őszinte volt és a jó ügyet szolgálta. Quantall csak remélni meri, hogy az áldozata nem volt hiába. A templomba érve elfogadja az atya ajánlatát. Tényleg jól jönne egy szállás meg egy fürdő.*

//Két nappal később//

*A templom bár egy kemény csapást élt meg, de áll és erős hitben nincs hiány. Ahogy Quantall végignéz az arcokon bár felismeri rajtuk a szenvedést, de ott az élni akarás is a szemükben. Ez pedig valamennyi erőt ad neki. Pycta ajánlatára bólint.*
-Még megbeszélem Naty-val, de szívesen ellátogatnék oda egyszer. Több ilyen harcos kéne az igaz ügyért.
*Veregeti meg az elf vállát. Az atyával kezet fog és bár mosolyog, de tudja jól, hogy nem vidám a téma amit felhoz.*
-Én csak egy egyszerű vándorvarázsló vagyok atyám. Nem szívesen élek ilyen címekkel. Hívjon Quantall-nak kérem.
*A karavánpihenő hős védője, Wylnurana kiválasztottja, a látnok könyvének őrzője, a fény bajnoka... Meg csak az kéne neki, hogy ezek a nevek eltakarják tőle a valóságot. Márpedig ő annak él.*
-Amit csak tehetek megteszem. Satereth ellen kötelességem.
*Néz komolyan a papra. Mikor az, azt mondja beszélhetnek arrébb vonja őt a tömegektől. Amit mondd az nem az egyszerű hívek fülének való.*
-Még a lázongás előtt. Mikor, azt az alakváltót elfogtam tanácsoltam, hogy mindenki köteles legyen a vére színével igazolni halandó énjét. Ez a protokoll még mindig él atyám? Amennyiben nem javaslom, hogy tartsák. Háború ez atyám. Az ellenfelünk pedig egy pusztán rideg logika által vezérelt hatalommániás hallhatatlan akinek erejét fel se tudjuk fogni. A gondolkodásába mi halandók nem tudunk belelátni mert annyira idegen tőlünk. És a célja nem a templomunk elpusztítása hanem az életé. A város komoly károkat szenvedett. A lázongásban vagy magában ebben a betegségben nem lepne meg ha a sötét isten keze is benne lenne. Pusztulást hoz és ellene szembeszállni...szinte lehetetlennek tűnik. De valamit nem szabad elfelejteni atyám. Satereth-nek csak a holtak felett lehet hatalma és azok felett akik hagyják. Küzdenünk kell mert a cél magának az életnek a megmaradása. Makacsnak kell lennünk és tilos feladnunk. Jó látni, hogy vannak akik a fényt kívánják szolgálni. Kellenek az ilyen emberek. Úgy vélem a templomnak komoly szerepe lesz ebben a harcban. Reményt adnak az embereknek és célt. Ezen kívül itt megvan a tudás, hogy segítsék is őket. De ez nem elég. Szövetségesekre lesz szükség és összefogásra a sötét úr ellen. Mindegy kikre. A karavánpihenőt orkok mentették meg. A látnok házának átkutatásakor egyszerű tolvajokkal álltam össze és velük pusztítottuk el a sötétség egy lényét. Nekem ezért sincs szükségem nagy nevekre. Vándorvarázslóként vagyok barátja a tharg birodalomnak és a templomnak, de így barátkozok akár törvényen kívüliekkel is ha tudnak segíteni a harcban akár csak információkkal. Teysus egyházával is érdemes lenne felvenni a kapcsolatot. Teljesen talán nem lehet megbízni bennük, de míg számukra előnyös üzletet ajánlunk egy-egy segítségért addig érdekük van nekik is a harcunkban. Velük vigyázni kell, de szükségünk lehet rájuk. Fontos lenne még minél többet megtudni az ellenségről. Jelenleg botrányosan kevés tudásunk van Satereth démonjairól. Ezt pótolnunk kéne. Atyám, amennyiben segítségére lehetek a templomnak kérem szóljon. Most szeretnék Natalayda-nak egy biztonságos helyet találni. Megígértem, hogy vigyázok rá, de rám számíthat a templom. Az ajándékkal kapcsolatban pedig.
*A táskájából kiveszi a látnok könyvének általa kibővített másolatát. Kívülről egy egyszerű barna bőrfedeles könyvnek tűnik. Azt, átnyújtja a papnak.*
-Vigyázzanak rá. Talán érdemes lenne lemásolniuk. Hogy a népnek megmutatják-e vagy mennyit mutatnak meg, azt önökre bízom. De a tudásra, ami ezeken a lapokon van szükség lehet. Használják jól.


2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-28 18:04:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Szelíd

//Új kezdetek//

*A csapat magához térni látszik, mire mindenki összeszedi magát, Arenih, már az életben maradt pappal és a segítő emberekkel beszélget csendesen, a kőpadoknál.*
- Nem lesz semmi baj... *Hallatszik a szó, mikor Natalayda immár Xotara holttestével foglalatoskodik. Arenih egyet sem szól, csak int néhány embernek és az életben maradt papnak, majd társukat és a kaszások által elpusztított városiakat is óvatosan emelik fel a földről. Natalayda is kap segítséget, a tetemet nem egyedül kell kicipelnie.*
- Nyugodjatok békében a fényben, gyermekeim. *Az ima nem hosszú, sőt a szokásoktól eltérően kifejezetten rövid, de mindenki fáradt, s a lobogó tűzben eltemetett tekintetekben már egyébként sem gyúl fény. Néma csendben zajlik a szertartás, csak az összekészített fa roppan olykor egyet-egyet.*
- Gyertek, pihenjetek meg a templomban. *Szól halkan Arenih, s szavai mindenkit illetnek. Bár a hely szegényes és hűvös, bizonyára még mindig jobb, mint a hontalanság. Mire visszaérnek Xauzurt, Pycta maga mellett tudhatja. A tébolyultakat elszállították, legalábbis nem látni egyet sem a templom előtt.*

//Két nappal később//

*Arenih korán ébred, első dolga az ellátott embereket megvizsgálni. A fertőzötteket egyből orvoshoz irányítja méla és szomorú tekintettel, ide is eljutott már a járvány híre, az új városvezetés gondoskodott róla. Hanlorentől szomorú tekintettel ugyan, de elköszön megszorítva a lány kezét.*
- Számodra is mindig nyitva álla templom, neked köszönhetően nagyobb fényben tündököl, mint valaha. *Néz a lányra, majd mikor távozik visszafordul az előtte csoportosulókhoz. Maradtak azért jócskán, kinek van hol laknia, ugyan hamar továbbáll, azonban több az a szerzet, akinek nincs hol laknia. Férfiak, asszonyok, gyermekek vegyesen, most elárvult tekintettel néznek a papra. Pycta pont akkor érkezik, amikor az egyik gyermek feje búbjára kap egy kedves és gyengéd barackot.*
- Biztosan visszatér édesapád, fiam. *Pedig tudja, hogy nem, ez látszik a tekintetén.*
- Ebben én nem dönthetek fiam. *Mosolyodik el halványan.* Többen jelezték, hogy papnak, vagy legalábbis a templom őrzőjének állnának. Ennek örültem, mert jelentősen megcsappantunk. Itt ételt, vizet és szállást kaphatnak, azonban sokan vannak, akik fiatalok, vagy gyengék a feladatokhoz. *Néz végig az egybegyűlteken.*
- Hát beszélj velük, hadd fontolják meg. Addig én Quantallhoz fordulok. *Mert időközben a sötételf is megérkezik.*
- Áh, a fény bajnoka. *Szorítja meg a mélységi kezét örömmel és hálásan csillogó szemekkel.* Ennyit adtál, s még mindig adni akarsz, barátom? *Kerekednek el csodálattal vegyes köszönetet sugárzó szemei.*
- Természetesen beszélhetünk. *Bólint Quantallnak. Az időközben megérkező Natalayda is kap egy vidám intést és egy hálás biccentést.*


2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-28 14:01:59
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Templom átka//

*Énekel, ha másért nem, hát hogy reményt adjon. HA másért nem, hogy önmagát erősítse. És valóban történik valami, csak egy kicsit kellett kitartani. Mindig csak egy kicsit tovább.
A csuklyások feloszlanak, s előtte a kőoltár benne immár a nap szimbóluma. Mint a lassított felvétel, úgy néz körbe maga körül. Látja a miazmát araszolni, de megakadályozni mégsem tudja. Sőt, mielőtt szólhatna, a fekete massza Quantallba ivódik.
Inkább nem szól róla. Még nem. Ha nem látja összeesni a mélységit, és nem látja másmilyennek, mint egyébként, akkor egy ideig csak emészti. De feltétlen mellette maradna, hogy figyelemmel kövesse, változik-e a fiú. Mikor mellé lép, s védelméről biztosítja, csak fáradtan felmosolyog rá, s tesz egy lassú lépést vele szembe. Karjaival öleli körbe, s szótlan könnyei utat találva folynak végig arcán, melyet a mélységi mellkasába temet. Nem engedi el, csak mikor úgy érzi higgadtan tudna létezni a kapaszkodó nélkül is, vagy ha Quantall lép tőle el. A mélységi csak a finom reszketést érezheti, mert szavak válaszként nem jönnek ki a lány torkán, csak az apró bólogatás, aminek kapcsán sejtheti a választ.
Quantallal tart, s ha itt a templomban kap szállást ő is, akkor mindenképpen marad.*
- Menj csak, én is megyek hamarosan. *Szól a fiúnak, ha az elvonulna már a szállásra, s most az egyszer még ragaszkodik ahhoz, hogy hadd maradjon, ha másként nem, egyedül.
Csak egyetlen dolgot szeretne még, a mélységi nőt utolsó útjára kísérni. Ha senki más nincs a környéken, egy papocskát kér meg, aki éppen ott motoz még, helyét nem találva a nagy káosz után.
Kiviszik a testet a temetőbe. Nincs messze, és a máglyák amúgy is égnek. Tesznek egy saját máglyaágyat, s arra fekteti a papocska a keze vesztett testet. Natalayda pedig a többi hiányzó részt, mintha sosem váltak volna le onnan. A máglya mellett térdelve mond imát, s énekel csak neki, mielőtt meggyújtja a rakást. A csípős füstöt viseli, de nem marad sokáig Quantallal is beszélni szeretne még, ha csak nem késett már így is el. De össze kellett szednie gondolatait, és tisztázni ezt az egészet. A papocska még marad, Naty a temető kapuból még visszapillant, s a pattogó tűz mellett térdeplő csuhás alakját jól a fejébe vési.*

//Két nappal később//
//Pycta, Arenih, Hanloren, Quantall, Natalayda//

*Natalayda tiszta ruhában, majdnem olyan, mint ezelőtt, de más ránézésre is meg lehet mondani hogy változott. Csendben lép ki a szobából, s indul meg a már templomban tevékenykedők felé.
Az elf lány távozását még éppen szemmel követi, de bármennyire sajnálja, mindenki saját útján kell járjon, s tapasztaljon.
Halk léptei visszhangot sem vernek a falakon, mikor elhalad a kőoltár mellett, s megáll a két hegyes fülűtől nem messze. Belép két pad közé, s leül a szélére, halló távolban a két beszélgetőtől, de nem kíván beleszólni. Ha Quantall az elffel tart, Naty is. Eredeti tervei szerint. Nariadával való találkozásáról pedig egyelőre nem szól.*




2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-28 10:38:53
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Templom átka után//
//Két nappal később//
//Arenih, Hanloren, Quantall, Natalayda//

- Xotarát eltemettétek? *Kérdi még az atyát. Akkor nem volt ereje szembenézni halott barátja porhüvelyével, a harc minden erejét felemésztette, de reméli, hogy a papok gondoskodtak hősként elhunyt társa temetéséről. Ha itt végzett, szeretné megköszönni neki azt, amit értük tett.
Észleli, hogy Hanloren is megérkezett melléjük, miközben Arenih atyával beszélget, s amikor befejezte, félreáll, hogy az elf papnő is beszélhessen az atyával. Akarva-akaratlan hallja, hogy mit mondanak, így amikor Hanloren elindulna, odalép mellé.*
- Hanloren. *Szólítja meg a lányt.*
- Ha később úgy érzed, hogy csatlakoznál hozzánk, akkor a várostól nyugatra megtalálsz minket az erdőben. Engem biztosan. *Halkan beszél, azok után, ami velük történt, nincs szükség hangos vagy akaratos szavakra.*
- Az Erdő Szíve óvjon utadon. Ha bármikor segítségre van szükséged, rám számíthatsz. *Teszi hozzá, majd hátralép és meghajol a papnő előtt. Szinte gyermekként csatlakozott hozzájuk, de most egy valódi nő áll előtte, akit megkeményítettek az elmúlt napok eseményei. Sokáig nézi, míg a lány eltűnik a szeme elől.
Quantall és talán Natalayda lépnek melléjük, miután a lány távozott, a csuhátlan csuhás nem felejti el az érzést, ahogy a mélységi megszorította a vállát az oltár előtt. Köszönettel tartozik neki is, amiért szövetségese volt a sötétség elleni harcban. Érdemei kiemelik mind közül a sötételfet.*
- Nem, a várostól nyugatra, talán a folyó kanyarulatába. Nyugodt vidékre, ha gondoljátok, gyertek velünk vagy látogassatok meg minket egyszer. *Válaszol fáradt hangon. Még korántsem pihent eleget ahhoz, hogy régi erejében legyen, de érzi, hogy indulnia kell.*
- Miről volna szó? *Kérdi, amikor Quantall elmondja, hogy beszélni szeretne valamiről, ami fontos lehet. Az erdőmélyi elf türelmesen várja, hogy elmondja a mélységi amit szeretne.*


2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-28 01:40:14
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 598
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Templom átka//

*A könyv biztatása egy kis erőt ad neki. A nép nem várta volna, de hallgat a szavaira. Nem hitte volna csak azért kiáltott oda, hogy a lelkiismeretét megnyugtassa. Viszont reméli így pár életet meg tudott menteni és hálás a segítségért. Mikor az oltárhoz ér akkor elkezdi mormolni a mágikus hatalmú szavakat. Eddig még egyszer se használta ezt a varázslatát. Ami, történik az nem mondhatja, hogy nem ijeszti meg, de igyekszik kitartani és koncentrálni. Ami, egyre nehezebb. Térdre borul az erőlködéstől. Érzi, hogy egyre nehezebb ellenállni, de igyekszik kitartani. Egyébként az ha a teste nem is, de az elméje alaposan ki van már merülve. Szinte minden idegszálával igyekszik koncentrálni majd elérkezik a robbanás. A mélységi szó szerint felnyög a megkönnyebbüléstől. Hagyja, hogy a fény rászálljon ahogy a feketeség ellen se tesz semmit. Bár most először tapasztal ilyet, de úgy véli tudja mi történhetett. Leborulva marad és masszírozza a halántékát. Szíve szerint fel se kelne onnan csak feküdne. De tudja jól, hogy ezt nem teheti meg. Mikor végre eldönti, hogy megmozdul akkor a teste könnyen mozog. Előbb Pyctához sétál. Csak szó nélkül megveregeti a vállát majd az oltárhoz megy, hogy ő is leboruljon előtte. A papnő után ő is megerősítse a varázst ami rajta van. Ezek után hátrébb vonul Naty közelébe. A tekintete egyáltalán nem olyan mint mikor találkoztak. Fáradtság és fájdalom látszik benne. Ha a lány engedi akkor gyengéden megfogja a karját és halkan odasúgja neki.*
-Kiűztük. Vigyázok rád. Ígérem.
*Majd az ima végeztével amiben kellett segített, de igyekezett néhány szót váltani az atyával vagy valakivel, aki tud segíteni. Nem kért semmit csak ételt, egy fürdőt és ágyat. Meg, hogy majd beszélhessen az atyával valami fontos dologról ha rendeződött a helyzet.*

//Két nappal később//
//Arenih, Hanloren, Quantall, Natalayda//

*Azt, természetesen nem lehet mondani, hogy Quantall a régi lenne. Sok szörnyűség érte és elvesztett egy jó barátot aki bár csak egy kutya volt neki nagy veszteség. Szerencsére nem egyedül kellett átvészelnie a dolgot. De ő maga tiszta, ahogy a ruhái is. Ha Natalyda vele van akkor együtt léphetnek Arenih atyához. Más esetben az, hogy két fiatal odalépne egy paphoz akár romantikus is lehetne, de most ilyesmiről szó sincs. Egyből közbe is szól és Pyctához fordul.*
-Amonra viszed őket? Amennyiben igen akkor az jó hely. Viszont szeretném, hogy meghallgass mielőtt indulsz ahogy ön is atyám. Szeretnék beszélni a helyzetről és egy értékes ajándékot adni a templom számára amit még Nylsiani úrnőnek ígértem. Beszélhetünk?

A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.28 01:40:28

A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.

2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-27 19:58:46
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Két nappal később//
//Arenih, Hanloren, Quantall, Natalayda//

*Aludt, kitudja mennyit. Lassan kászálódik ki a fekhelyéből, tiszta ruhát húz, majd kilép a csarnokba.
Csendben söprögeti ki a maradék piszkot is a templom kövéről, mikor megjelenik Pycta. Maga is Arenih atyához lép, persze megvárja, míg Pycta befejezi. Csillogó szemmel szemléli az elfet, tetszik neki, amit hall, de nem fog vele tartani.*
-Atyám... Távozom. Talán a földekre. Levegőre van szükségem, valami... Nem jó.
*Érinti meg halántékát behunyt szemmel, majd az atyára mered.*
-Az oltár immáron biztonságban lesz. Nincs oly gonosz erő jelenleg, mi árthat neki.
*Szent meggyőződése ez.*
-Szeretnék örömöt és gyermekkacajt hallani. Sokat kivett belőlem... Ez.
*Nem fejti ki, biztosan tudja, Arenih tudja, miről beszél. A rendszeres időközönként visszatérő hangot nem említi, nem kívánja terhelni a társaságot. Elég gondjuk van így is.*
-Jövök még Atyám.
*Fut át arcán halovány mosoly, tekintete hosszan elidőzik az elfen, majd sarkon fordul és a bejárat felé siet. Kilép az ajtón, ajkain hatalmas sóhaj szakad ki. Nem a megkönnyebbülésé ez a sóhaj, sokkal inkább a szomorúságé. Muszáj egy kis boldogságot lelnie most.*



2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-27 16:00:38
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Templom átka//

*Még az erősen összeszorított szemek szemhéján is átszűrődik a ragyogás, amellyel a madarak összefonódnak, hogy támadást indítsanak a csuklyás halálhozók ellen, de a csuhátlan csuhás nem meri kinyitni a szemeit. Minden mélykék pillanat, érzés és benyomás egy apró pontba sűrűsödik össze, ahogy fizikai erejét csakis arra az egyetlen dologra összpontosítja, hogy kint tartsa Hanlorent a fekete vérből született sötétségből. Nem érzi már izmai és ínszalagjai kínját. A mestere azt tanította neki, hogy a test mindent kibír, csak az elme adja fel. De az erdőmélyi elf elméje és hite megtörhetetlen sziklaként áll az őrület viharában, csak akkor engedi el az elf lányt, ha utolsót dobban a szíve a mellkasában.
A káosz kakofóniáján átüt egy dal, mely ugyan erőtlen és gyenge, de mégis ad még erőt a Fákban Lakó szerzetesének, vicsorítva küzd, artikulálatlan morgással facsarva ki testének utolsó tartalékait, hisz, ha elbuknak, úgyis mindegy már. Ez az utolsó csata. A végjáték.*

*A húzás olyan hirtelen szűnik meg, hogy szinte előreesik. Két lépést kell tennie, hogy visszanyerje egyensúlyát azon a havas fövenyen, ahol Hanloren mellett áll. Mintha a semmi közepén állnának, az elf ellenséget keresve néz körbe, de nem lát semmit, ám amikor a fehér ruhás alak megjelenik, csak a tekintete szűkül össze. Nem rá számított. Bár valójában nem tudja, kire számított.
A fehér ruhás azonban hirtelen megváltozik, botjával mutat Hanlorenre, a csuhátlan csuhás azonnal mozdulna, hogy közéjük lépjen, de nincs szükség cselekvésre, mert az arctalan csak beszélni kezd.
A színpadias meghajlásra a szerzetes felé nem érkezik válasz az elf részéről, megfeszülő állkapoccsal hallgatja a szavait.*
- Nem vagyunk hősök. *Mondja fáradtan, kissé rekedten, mintha hatok óta nem szólalt volna meg. Olyan, mintha újra hónapokat töltött volna aszkézissel, mint annak idején, évekkel ezelőtt.*
- Nem vagyunk hősök, mégis elbuktál ellenünk. *Nincs káröröm a hangjában, csak meggyőződés és őszinteség.
A fenyegetésre nem felel azonnal, csak fáradt szemekkel figyeli a hirtelen eltűnő alakot és az árnyékát a távolban.*
- Gyere csak. *Suttogja maga elé.*
- Én ott leszek. Kon'o de vacyu de'sz. *Lombzöld pillantása hideg és elszánt, a jelenésnek és Hanlorennek sem lehet kétsége afelől, hogy beváltja ígéretét.*

*A templom kövén fekszik hanyatt. Körülötte a szilánkokká tört fekete vér, amely immáron nem tartja rabságban sem őt, sem Hanlorent. Talán arról sincs tudomása, hogyan ért véget minden. Hogyan repedt meg és tört szilánkokká a vár, hogyan robbantak fel belülről a csuklyás-kaszás alakok. A kövön fekvő testén megül az aranypor, amely utánuk maradt. Hallja ugyan Arenih atya halk sírását, de képtelennek érzi magát, hogy megmozduljon. Azt sem látja, ahogy Quantall teste elnyeli a feketeséget.
Azt érzi, hogy körülötte vannak, talán társai, talán az életben maradt városiak. Xauzurt szólítaná, hogy tudja, az irbisz jól van és vele van, de csak a fejét tudja oldalra fordítani, amikor kinyitja lombzöld szemeit.
Éppen Hanlorenre néz és láthatják talán egymás tekintetén az együtt átélt pillanatokat a hófödte síkságon. Mindketten tudják.
Talán az elhangzó ima ad neki erőt, hogy oldalra forduljon és sarkaira üljön, a tartása görnyedt, karjain támaszkodik maga előtt.*
- Xauzur? *Szólal meg erőtlenül, halkan.
Amikor Hanloren elé áll és megérinti a vállát, felemeli a fejét. Csak szótlan fordul a mélységi lány, Xotara porhüvelye felé, amely egykor a nagyszájú, de jószívű sötételf lelkének otthona volt. Eddig is voltak veszteségek, de az egykori erdőmélyi társ elvesztése furcsán fájón érinti a szívét.
Felkel a földről, remélve, hogy az irbisz megjelenik mellette.*
- Pihennem kell. *Emeli fel nehezen a kőről a wegtoreni pengét és megindul arrafelé, ahol korábban Xotarával pihentek meg. Ha Xauzur vele van, akkor az irbisz vigyázza az álmát, talán napokig fel sem ébred, csak alszik, hisz bár az elme minden viszontagságot elviselt eddig, a test utolsó tartalékait élte fel az elmúlt napokban.
A csuhátlan csuhás megpihenhet végre. A küldetést befejezte.*

//Két nappal később//
//Arenih, Hanloren, Quantall, Natalayda//

*A csuhátlan csuhás talán egy teljes napot is végigaludt, miután megjelent újra a templomban. Ha addig nem történt meg az oltár könyékének rendbeállítása, akkor segítkezik abban, közben pedig Arenih-vel beszélget halkan hitről, fényről és önfeláldozásról.*
- Atyám. Ezeknek az embereknek nincs már otthona a városban. Én az erődbe megyek, nem messze a várostól. Jöjjenek velem, otthont alapítok, egy helyet, ahol békében élhetünk. Ez a város már nem olyan, mint régen. *Mondja az öreg papnak. Ha van lehetősége, megosztja ezt a tervét Hanlorennel, Quantallal és Natalaydaval is. Talán ők is vele mennek, de ő biztosan menni fog, az emberekkel vagy nélkülük.
Rengeteg dolga van még.*


2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-25 23:25:06
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Templom átka//

*Egy végtelennek tűnő pillanatig csak hullámzó mellkassal mered Pyctára. A látomás és az az alak. Vajon ő is ott volt, vagy megint csak káprázat? Vajon az öregember maga volt... Ekkor hevesen homlokához kap jobbjával, hogy hunyorogva dörzsölje meg azt.*
~Ez a kacaj...~
*Szótlanul fordul az oltár felé, mely ugyan még magán viseli az elmúlt idők mocskát, de már közel sem sugározza magából a feketeséget.*
-Ó, Úrnőm!
*Felejt el minden bajt, dobja le magáról a gondokat és borul le közvetlenül az oltár elé. Fáradtan, kócosan, piszkosan mered fel rá, hogy suttogva folytassa.*
-Nem bánthat senki, a Fényt nem törhetik meg többé...
*Érinti meg gyengéden az oltárt és simítja végig ujjaival. Ajkai szavakat kezdenek formálni, de hangjában nincs többé félelem. Fel kell vérteznie az oltárt, hogy többé ne borítsa feketeségbe holmi jöttment, ártó lélek. Oly sok fájdalom volt és oly sok vér... A sötétség megkínozta, meggyötörte, de meg nem törte. Hazugság lenne azt állítani viszont, hogy nem állt közel hozzá.
Ha végzett az imával, Natyalayda, Quantall és Pycta felé fordul, majd bágyadtan elmosolyodik.*
-Köszönöm.
*Lassan lép Pyctához, ha az elf még ott van és gyengéden megérinti a vállát.*
-A barátod...Xotara.
*Néz a meggyalázott holttest felé.*
-Tiszta lélek volt. Sajnálom, ami vele történt.
*Egy padhoz támolyog, hogy leülhessen rá, lábai ugyanis kezdik feladni a szolgálatot.*
-Akkor fénylettünk a legjobban, mikor a legsötétebb volt. Az Úrnő vigyázott ránk.
*Fogalma sincs, meddig bír most ébren maradni. Semmi másra nem vágyik most, csak békére és egy kiadós alvásra. Rengeteg alvásra.*


A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.

2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-25 10:11:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Szelíd

//Templom átka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Jól van, mélységi. *Hallik a furcsa dicséret Quantall fejében, bár lehet arról sejtése, hogy ismét a könyvben raboskodó beszél hozzá. Nyugalom is megszállhatja kissé, mert újabb pukkanások hallatszanak, bár a mana lövedékek ezúttal nem látszanak, mégis kifejtik újabb hatásukat kisegítve a madarak erejével. Újabb fényfolt, s újra rezzenés, ahogyan a jelenésekbe vágódnak. Az egyébként sem gyors lények mozgása még szaggatottabbá válik, szinte lelassul az idő számukra, így van lehetőség cselekedni. Quantall kiáltására a templomban üvöltve és elkeseredetten harcoló tömeg stratégiát vált, s immár csak a kasza ütéseit próbálja kivédeni, de több oldalról. Ahogy a jelenés elfordul, máris hátulról ugranak rá, míg elölről elterelik figyelmét. A kiáltás beválik, jóval kevesebb szerzet hullik el, s akik eddig veszélyben voltak, azok is bátrabban ugrálnak el a kasza villámgyors suhintása elől. A templomajtó mellől érkező lények mozgása is darabossá válik.
Quantall mormogó imájára, az oltár remegése nem áll meg, sőt fokozódik. Elnyújtott dübörgés hallik, s egy kósza sivítás, miként a mélységi közeledésére a hátából elemi erővel vágódik ki a madár, s fonódik Pyctáéhoz és Hanlorenéhez. Önkéntelenül is megremeg a lába, kénytelen féltérdre esni, hogy fejet hajtson. Arenih mellett van hely, kit úgy látszik már lassan elveszítenek. A férfi homloka gyöngyözik, nyakán kidagadnak az erek az erőlködéstől, miként a hitet próbálja testéből, lelkével együtt kitépni. A két pap is a nép oldalára állt, de már csak egyikük él. A másik első között esett el, ahogy örömittas, könnyektől csillogó szemekkel vetette bele magát a harcba, szinte a népet vezetve. A mellkasán húzódó vágás azonban mély és sötét, nem mozdul a földön többé már.

Szinte a gyász hangja csendül fel, bár ez az ének mindenhez hasonlatos, csak gyászindulóhoz nem. Natalayda énekel, Xotara testét görcsösen húzva, a dallam meg meg akad néha, de folytonossága megkérdőjelezhetetlen, mintha csupán ütemre húzná közelebb a testet egy-egy rántással. Gyomra tájéka elemi erővel izzik fel, s mint a születés szakad fel belőle a fénymadár, hogy egyesüljön a többiekével, Xotara tenyereiből felszabadulóval is, immár földöntúli ragyogás tölti be a templom belsejét, megvilágítva a harcoló arthenioriakat, az oltár által lassan elnyelődő Hanlorent, s elkínzott tekintetét. El tudja kapni Hanloren kezét, s erőt fejthet ki rá.

Pycta. Sötét kékség, melyben elmerül, akárha tenger habzó hullámai temetnék alá. Nem látomás ez, csupán Hanloren tekintete, mely az elfébe fonódik csendesen. Nem hallják a fojtott nyögéseket, a kín hangját, csak ima van és csend, meg a háborítatlan mélykék sötétség. Hanloren már nyakáig merül el a mételyben, nem érez fájdalmat, s nem érez semmit. Csendet hall, s talán a hó ropogó hangját. Suttogva hagyja el száját az ima, majd vállából újabb fénycsóva csap fel.
Pycta és Hanloren, lába alatt besüpped a hó. Teljesen üres tájon járnak, melyet nem szakít meg egyetlen fűszál sem, csak a semmi. Vakítóan fehér köröttük minden, az ág alja a földdel olvad eggyé. Fehér csuhába öltözött alak sétál feléjük, botjára támaszkodva. Arcát nem látják.*
- Ügyesek voltatok. *Bólint a csuhás.* Az az idióta gnóm azt gondolta, hogy ennyivel el tudja intézni. *Furcsa kuncogás és a csuha rázkódása, majd hirtelen, amely keze nem botot tart előre vágódik és Hanlorenre mutat.*
- AZT GONDOLOD EZZEL VÉGE?! *A hangorkán körbelengi őket, nem visszahangzik, hisz üres a táj, de a csuhás körül hógörgeteg indul el, s mint ördögszekér suhan át a tájon, pedig egyetlen lejtő sem segíti mozgását.* HÁT NAGYON TÉVEDSZ!
*Az öblös és földöntúli röfögéssel párosult röhögés nem illik egy ily díszbe öltözötthöz. Lassan teátrálisan meghajol, de láthatatlan tekintete ezúttal Pyctára néz.*
- Te... és a barátaid. Hősök mi?! *Tömény gúny, mi a szavak mögött rejlik és sötétség.*
- Mindenhol ott vagyok, elf! Én mindenhol ott vagyok! Leginkább ott, ahol nem számítasz rá! *Mintha kacsintana, s horkantva röhög fel ismét, majd lassan elindul visszafelé ahonnan jött.*
- Gondolod... mindenkit meg tudsz védeni? Találkozunk még, idióták!! *Egy pillanat, de már csak folt a láthatáron, bár gonosz kacaja még mindig hallik.

A véroltár ebben a pillanatban izzik fel. A Hanlorent körülvevő miazma apró, üveges darabokra hullik. A négy jelenés hirtelen megáll, majd megremeg. Egy pillanattal később belülről robban szét elemi erővel, sűrű fényporral hintve be mindent. Akár az arany, a templom falain, s kövezetén ül meg. Az eddig harcolók, tenyerüket nyújtják, mint kisgyermekek a hóban, s áhítattal engedik, hogy rájuk hulljon. Elállt a szél is, bár ezt sokan nem veszik észre. Pycta, Natalayda, Hanloren és Quantall, Arenihhal együtt egy mocskos és koszos kőoltárt láthat, nap szimbólummal belevésve. Nincs húzó erő, nincs semmi, mi arra utalna, hogy az oltár valaha sötét volt. Csak mint fekete üvegdarabok, a megszilárdult vér szerteszéjjel a padozaton. Arenih összeroskad, s sírni kezd. Elfáradt, felőrölte a koncentráció.
Natalayda némán meredhet a kezében tartott karra, melyen fokozatosan huny ki a fény. Ha ellenőrzik testüket, a vértől és szennytől mocskos ruházatuk alatt, a fekete madáralakok megmaradtak, nem tűntek el. Pycta és Hanloren a látomásra emlékezhet, akárha különös kapocsként fűzheti össze őket. Natalyda láthatja, amint az oltár környékét borító fekete üvegdarabok hirtelen egy kósza masszává állnak össze, s Quantall felé kúsznak. Mielőtt bármit cselekedni tudna, a mélységi testébe olvadnak. Ez lesz emléke számára a ma estének. A sötétség egy falatja, melyet okosan használva még jóra is fordíthat. Az eddig harcoló artheniroiak lassan a kőpadokra ülnek, s Eeyrt éltető ima hangzik el, mely bár fáradt, de őszinte.*

//Csak egy apró csoda kell néha//
//Epilógus//

*Az utca csendes, nagyon csendes, miképp a templomkert is. Nem károg varjú, nem tépi szél a fákat. A hó szüntelen hullik, mintha nem érdekelné semmi, még az sem, hogy Lanawin földjén ez olyannyira nem szokás. De hát csodák mindig vannak, nem igaz? Csodáknak lennie kell, anélkül nem lehet semmi. Olykor csak egy hópehely, olykor egy erős kézszorítás. Néha egy lány változik nemesből harcossá, s korábbi szokásait levetkezve kel ki magából az igazért, egy olyan hitért, mit még nem is tudhat magáénak, csak megérintette. S akad, hogy egy mélységiből válik hős Artheniorban, ki gondolta volna? A mélységi biztos nem. Persze ott a lány is, ki fiatalon, szinte gyermeki hittel érkezett a templom szolgálatára, s most talán megtörve, de szinte egyetlen sóhajával robbantotta szét a sötét hatalmát. Az elfek mindig is nemes lelkek voltak. Néma tartásuk sok helyütt támaszként szolgált. Nem volt másképp ez most sem. Megfáradva, de nem törve... sohasem törve, méltósággal és büszkén viseltetve a világ iránt.

A regények sokszor jól és rosszul végződnek, ez ellen nem lehet tenni, ilyen az élet. S akadnak most is áldozatok, kik életüket adták a nyugalomért, a város fényéért. Testük bizonyára jó helyt talál majd, s nyugalmukat nem zavarja már meg semmi és senki.
Sokan azt hiszik, ilyenkor vége. Vetett ágyukban, párnákba fúrva arcukat megpihenhetnek. Egy ideig ez így is van. De a gonosz és a jó csatájának soha nincs vége. Mindig élénken él. Van, hogy ez kívülről is látszik, de van, hogy belülről mardosó érzésként öntudatra ébred. Mert az élet ilyen. Görcsös és sokszor szürke. Kapaszkodni kell bele, vele együtt élni.
Azonban, mint ahogyan hirtelen, az oltár mellett álló elf lány, Hanloren fejében felhangzó elnyújtott gonosz röhögés, tudhatjuk... még koránt sincs vége semminek.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.25 10:39:28


2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-24 23:54:13
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Nairada//

*Elgondolkozik a lehetséges útvonalakon, mielőtt válaszol.*
~ Mostanáig bárhol jöttem, szinte mindenhol láttam valami durvát.~
*Vonja le magának a nem túl biztató következtetést.*
- Azt gondolom, most nincs jobb, vagy rosszabb útvonal. Legyünk résen, talán nem ér minket baj! Toronyiránt a legjobb haladni.
*Amennyire a város lehetővé teszi, a legrövidebb a legjobb Thim szerint. Minél előbb célhoz érni, közben mindent látni, de semmin sem szörnyülködni. Amolyan mentális túlélő törvény ez. Persze sosem lehet tudni, hogy az elf mivel találkozik, ha egyszer nekiindul*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2951-2970