Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Bájitalaid: Neked nincsenek bájitalaid!
Bájitalaid: Neked nincsenek bájitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Régebbi ,
821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1006-1025
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-17 19:42:43
Üzenet elküldve: 2012-05-17 19:42:43
ÚJ
* Eleget elmélkedett ezeknek a halandóknak a vallásán s már érzi, hogy a mágia miért is pont ide mutatott. Hálát rebeg az útmutatásért Úrnőjének majd újfent körbesétál a templomban. Megtorpan egy ajtónál s végigsimít rajta. *
" Mily tudás rejtőzhet itt? *
* Óvatosan benyit majd szélesre tárja az ajtót. Egy könyvtárra bukkan, s bár ő maga csak nemrég tanulta el a betűvetést, úgy érzi ideje kamatoztatni ezt a tudását. S tán ez most egy ideális hely, így hát belép a könyvtárba. *
" Mily tudás rejtőzhet itt? *
* Óvatosan benyit majd szélesre tárja az ajtót. Egy könyvtárra bukkan, s bár ő maga csak nemrég tanulta el a betűvetést, úgy érzi ideje kamatoztatni ezt a tudását. S tán ez most egy ideális hely, így hát belép a könyvtárba. *
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-16 11:09:33
Üzenet elküldve: 2012-05-16 11:09:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Templomkert
Ez utáni hozzászólás:
Templom
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Templomkert
Ez utáni hozzászólás:
Templom
* Jótékony félhomály fogadja mikor belép a templomba. A masszív kőépület és a fény hiánya jótékonyan hat kedvére. Számára ez egyenlőre az egyik legelfogadhatóbb hely a városban. Ám alig hogy belép egy helyi férfi támadja le és kérdésekkel bombázza jövetele céljából. A nő viszont elhajtja egy haragos intéssel. *
- Nem rád tartozik, féregéletű!
* Morogja szinte hangtalanul, majd mikor látja, hogy a templomszolga nem tágít megadja magát. *
- A várossal ismerkedem, nincs különösebb célom, csak érdekelnek a Felvilágiak.
* Apró füllentés volt csak, de legalább megszabadult a tolakodó embertől. Lassú léptekkel indul körbe s meg-megpihenteti tekintetét a faragott oszlopokon és a töveikben lévő szobrokon. Az oltárt viszont csak távolról szemléli, még a gyomra is felfordulna ha pogány istennek szentelt oltárt érintene. Egy sötétebb beugróba lép be és kecsesen hozzásimul a hideg kőfalnak. *
- Nos Úrnőm, itt vagyok.
* Lehunyta szemeit és hagyta hogy a környezetnében áramló mágia megérintse lelkét.*
- Nem rád tartozik, féregéletű!
* Morogja szinte hangtalanul, majd mikor látja, hogy a templomszolga nem tágít megadja magát. *
- A várossal ismerkedem, nincs különösebb célom, csak érdekelnek a Felvilágiak.
* Apró füllentés volt csak, de legalább megszabadult a tolakodó embertől. Lassú léptekkel indul körbe s meg-megpihenteti tekintetét a faragott oszlopokon és a töveikben lévő szobrokon. Az oltárt viszont csak távolról szemléli, még a gyomra is felfordulna ha pogány istennek szentelt oltárt érintene. Egy sötétebb beugróba lép be és kecsesen hozzásimul a hideg kőfalnak. *
- Nos Úrnőm, itt vagyok.
* Lehunyta szemeit és hagyta hogy a környezetnében áramló mágia megérintse lelkét.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-09 16:50:57
Üzenet elküldve: 2012-05-09 16:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Ez előtti hozzászólás:
Szegenynegyed
Ez utáni hozzászólás:
Templom
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Ez előtti hozzászólás:
Szegenynegyed
Ez utáni hozzászólás:
Templom
*A Szegénynegyedet maga mögött hagyva, elérkezik a Templom méretes kertjéhez. Belép az alacsony fakapun, léptei alatt morzsolódnak a finom szemű kavicsok, melyek az utat hivatottak jelezni.
Halványzöld szemeit végigfuttatja a kertet benőtt sötétzöld füvön, a terebélyes fákon, melyek szinte az egész helyet beárnyékolják, ám nem kelt benne rossz érzéseket a kicsit borús kinézetű helység, inkább az óidők misztikus hangulatát idézi benne.
Miután tekintete megelégelte a bámészkodást, továbbsétál, egyenesen a levegő templomának bejáratához, mely ilyenkor nyitva áll.
Belép a csendes helyiségbe, hol kongnak halk léptei, közben pedig ismételten nézelődni kényszerül, hisz a templom igen csak szemkápráztató.*
Halványzöld szemeit végigfuttatja a kertet benőtt sötétzöld füvön, a terebélyes fákon, melyek szinte az egész helyet beárnyékolják, ám nem kelt benne rossz érzéseket a kicsit borús kinézetű helység, inkább az óidők misztikus hangulatát idézi benne.
Miután tekintete megelégelte a bámészkodást, továbbsétál, egyenesen a levegő templomának bejáratához, mely ilyenkor nyitva áll.
Belép a csendes helyiségbe, hol kongnak halk léptei, közben pedig ismételten nézelődni kényszerül, hisz a templom igen csak szemkápráztató.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-03 22:24:38
Üzenet elküldve: 2012-05-03 22:24:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 13
Ez előtti hozzászólás:
Templomkert
Ez utáni hozzászólás:
Templom
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 13
Ez előtti hozzászólás:
Templomkert
Ez utáni hozzászólás:
Templom
*A Templom sötétjébe érve sietős mozgása mérséklődik, ahogy a bent kószálókra esik pillantása. Magába fojtja szitkait, s az egyik, bejárathoz közeli oszlop tövébe bújik, onnan les hátra, a napfényes Templomkertben álldogáló városőr felé. Mikor aztán az egy sürgető kiáltás után megiramodik a Temető felé, Cyrine ragaszkodása az oszlop társaságához határozottan csökken. Kis ideig még várakozik, végezetül aztán magabiztos mosoly ül ki arcára, miközben árnyalatnyit kihúzva magát körbepillant a bejárat előtt díszelgő csecsebecséken. Miután meggyőződik róla, hogy senkinek nem szúr szemet, ajakbiggyesztve értékeli a látottakat, miközben emlékei között kotorászva kis odafigyeléssel azonosítja a semmihez komoly szinten közelítő hatalommal rendelkező, inkább csak a betérők lelki ráhangolódását elősegítő elementáris szimbólumokat és faragványokat. Végezetül aztán tiszteletteljes köszöntések zárják rövidre szemlélődését, amik egy bentről érkezőnek szólnak, hát előrelátó óvatosságról tanúbizonyságot téve a távozás hímes mezejére lép... De legalábbis vissza a Templomkertbe.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-01 19:05:08
Üzenet elküldve: 2012-05-01 19:05:08
ÚJ
* Most, hogy az út porát lesöpörte magáról, egy kiadós edzéssel, ideje a fejében forgó tekervényekről is leszedni a pókhálót. A mágia területén nincsenek nagy elvárásai magával szemben, hisz az effajta szemfényvesztést mindig is gyerekes dolognak tartotta, de azt azért be kell látnia, hogy az "öregek" tudtak egy s mást annak idején.
Emlékszik, egyszer mikor az apjával a termést vitték eladni a városba látott ott egy fura nevű, és még furcsább öltözetű idegent. A trükkökkel amiket bemutatott elkápráztatta mind őt, mind a falu lakosságának nagy részét. Aztán másnapra a férfit felakasztották, mert kiderült, hogy a varázslataival a falu egy tehetősebb házából próbált lopni. Echnal akkor sajnálta azt az embert, de ha tőle próbálnának lopni, ő sem tenne mást.
Na persze vigasztalja a tudat, hogy ő nem effajta dolgokért kívánkozik használni ezt az ősi erőt.
Nem, ő sokkalta igazságosabb dolgot akar véghez vinni. Mert az nem járja, hogy a szellemek, meg a hozzá hasonlók puszta szórakozásból keserítsék meg az emberek életét.
" Nem, az nem járja"*
Emlékszik, egyszer mikor az apjával a termést vitték eladni a városba látott ott egy fura nevű, és még furcsább öltözetű idegent. A trükkökkel amiket bemutatott elkápráztatta mind őt, mind a falu lakosságának nagy részét. Aztán másnapra a férfit felakasztották, mert kiderült, hogy a varázslataival a falu egy tehetősebb házából próbált lopni. Echnal akkor sajnálta azt az embert, de ha tőle próbálnának lopni, ő sem tenne mást.
Na persze vigasztalja a tudat, hogy ő nem effajta dolgokért kívánkozik használni ezt az ősi erőt.
Nem, ő sokkalta igazságosabb dolgot akar véghez vinni. Mert az nem járja, hogy a szellemek, meg a hozzá hasonlók puszta szórakozásból keserítsék meg az emberek életét.
" Nem, az nem járja"*
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 22:27:39
Üzenet elküldve: 2012-04-30 22:27:39
ÚJ
- Nem hinném, hogy bántana..* Felel Xiriannak, de inkább csak a bizalom, mint a magabiztosság szól belőle, miközben próbálja alaposabban szemügyre venni a fiatal férfit, de a még nagyobb sejtelembe boruló templom végképp nem engedi, hogy jobban szemügyre vehesse az idegeneket..* Legalábbis remélem..
*Apró bűntudat keríti hatalmába, mikor rádöbben, hogy az emberférfi számára fontos dolgot zavart meg, de az ő fontos dolgába is belerondítottak, így igyekszik nem zavartatni magát.
Lehetőséget kap a szökésre és igyekszik is kihasználni, végül valami megtorpanásra késztetni. Nem is nagyon hiszi el, hogy ismét közbeszól valami.. vagy valaki..
Mindkét alak ismét közelebb került hozzá. Hol állásajánlatot kap, hol csak közelebb kerülnek hozzá az árnyak. Az események felgyorsulnak, vagy talán az újabb ijedelem, inkább meglepettség teszi. Egy kéz érintése a karján, egy elmormolt, ismeretlen ige, és az újra felvillanó, ezüstös fény. Nincs ráhangolódva egy újabb táncoltatáshoz, most is csak ijesztőnek tartaná, nem pedig szórakoztatónak, de már talán kisebb az esélye a nagy riadalomnak. Azután pedig semmi különös táncikáló alak nem jelenik meg, helyette egy ezüst színű burok öleli körbe az emberférfival együtt. Finom fénybe borítja a templom belsejét, aminél alaposabban szemügyre veheti az idegeneket. Normál esetben mázlistának tartaná magát, ha nem ebben a helyzetben lenne, hogy két ilyen helyes arcú férfi társaságát élvezheti, de ebben a különleges bajba keveredésben sajnos épp nem a helyes pofázmányok foglalkoztatják.
Legközelebb csak akkor kap újból észre, mikor a férfi keze az ő vékony ujjai közé fúródnak, apró, de a lánynak annál értékesebb ajándékot hagyva maga után.
A ledöbbenés túl nagy ahhoz, hogy teljesen felfoghassa mi is történik körülötte, csak a nagyon lényeges történések egy része villan fel ismét a lányka előtt. Így elsőre fel sem tűnik Mordach kifelé invitálása, majd az sem,mikor már a férfi maga mögött hagyta a templomot.
Kell egy kevéske idő, hogy a fellobbanó kíváncsiság átvegye a megdöbbenés helyét. Megpördülve pislog az ajtóra, majd hátra az elf férfira és az ajándék aranyakra szorít nagy mosollyal.*
- Ígérem, ha a sors úgy hozza szívesen találkoznék veled újból, de addig is az Istenek legyenek veled Xirian..*Hajol meg kuncogva, majd kocogó tempóban indul is a férfi után. Boldogabb mosoly fut át az arcán, amint megpillantja őt a nyeregben. Hát valóban rá várt. A mai napi kalandnak még nincs vége.*
-Szerencséd, hogy megvártál..*Mosolyodik el pajkosan és a ló mellé sietve kapaszkodik fel, hogy mögé ülhessen.* Szóval.. előre leszögezem, hogy ha ez elrablás lesz én hangosan sikítok.. Egyébként csendes lány vagyok..
*Vigyorodik el bárgyún, majd az aranyat a szakadt kis erszényébe rakja. Itt mégiscsak nagyobb biztonságban lesz, mintha még mindig az öklében szorongatná. Tétován a férfi derekára fog és visszafordul a templom felé. Ha Xirian kilép utánuk akkor a lány most illedelmesen köszön el, majd a búcsú rítusa után visszafordul előre, a mezítelen háttal szemezve.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcquar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.30 22:30:05
*Apró bűntudat keríti hatalmába, mikor rádöbben, hogy az emberférfi számára fontos dolgot zavart meg, de az ő fontos dolgába is belerondítottak, így igyekszik nem zavartatni magát.
Lehetőséget kap a szökésre és igyekszik is kihasználni, végül valami megtorpanásra késztetni. Nem is nagyon hiszi el, hogy ismét közbeszól valami.. vagy valaki..
Mindkét alak ismét közelebb került hozzá. Hol állásajánlatot kap, hol csak közelebb kerülnek hozzá az árnyak. Az események felgyorsulnak, vagy talán az újabb ijedelem, inkább meglepettség teszi. Egy kéz érintése a karján, egy elmormolt, ismeretlen ige, és az újra felvillanó, ezüstös fény. Nincs ráhangolódva egy újabb táncoltatáshoz, most is csak ijesztőnek tartaná, nem pedig szórakoztatónak, de már talán kisebb az esélye a nagy riadalomnak. Azután pedig semmi különös táncikáló alak nem jelenik meg, helyette egy ezüst színű burok öleli körbe az emberférfival együtt. Finom fénybe borítja a templom belsejét, aminél alaposabban szemügyre veheti az idegeneket. Normál esetben mázlistának tartaná magát, ha nem ebben a helyzetben lenne, hogy két ilyen helyes arcú férfi társaságát élvezheti, de ebben a különleges bajba keveredésben sajnos épp nem a helyes pofázmányok foglalkoztatják.
Legközelebb csak akkor kap újból észre, mikor a férfi keze az ő vékony ujjai közé fúródnak, apró, de a lánynak annál értékesebb ajándékot hagyva maga után.
A ledöbbenés túl nagy ahhoz, hogy teljesen felfoghassa mi is történik körülötte, csak a nagyon lényeges történések egy része villan fel ismét a lányka előtt. Így elsőre fel sem tűnik Mordach kifelé invitálása, majd az sem,mikor már a férfi maga mögött hagyta a templomot.
Kell egy kevéske idő, hogy a fellobbanó kíváncsiság átvegye a megdöbbenés helyét. Megpördülve pislog az ajtóra, majd hátra az elf férfira és az ajándék aranyakra szorít nagy mosollyal.*
- Ígérem, ha a sors úgy hozza szívesen találkoznék veled újból, de addig is az Istenek legyenek veled Xirian..*Hajol meg kuncogva, majd kocogó tempóban indul is a férfi után. Boldogabb mosoly fut át az arcán, amint megpillantja őt a nyeregben. Hát valóban rá várt. A mai napi kalandnak még nincs vége.*
-Szerencséd, hogy megvártál..*Mosolyodik el pajkosan és a ló mellé sietve kapaszkodik fel, hogy mögé ülhessen.* Szóval.. előre leszögezem, hogy ha ez elrablás lesz én hangosan sikítok.. Egyébként csendes lány vagyok..
*Vigyorodik el bárgyún, majd az aranyat a szakadt kis erszényébe rakja. Itt mégiscsak nagyobb biztonságban lesz, mintha még mindig az öklében szorongatná. Tétován a férfi derekára fog és visszafordul a templom felé. Ha Xirian kilép utánuk akkor a lány most illedelmesen köszön el, majd a búcsú rítusa után visszafordul előre, a mezítelen háttal szemezve.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcquar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.30 22:30:05
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 21:53:48
Üzenet elküldve: 2012-04-30 21:53:48
ÚJ
- Ó, hogy ezek? Jól látja a hölgy, valóban igen sokat érnek... Nem holmi egyszerű hosszúkardok ezek!
*Megkocogtatja óvatosan a két fegyvert, melyeknek még csengése is azt sugallja, hogy hosszú életet éltek meg eddig, s nagyon szívósak. Nem ez a leányzó az első, aki szemeit vetett rájuk, azonban akik meg is próbálták elcsenni, abban bizony az első helyet foglalja el!
A két jövevény viszont úgy látszik, hogy 'távozni' készül, mivel egyre közelítenek az ajtó felé, bár a kis hölgyemény nem annyira látványosan, mint az elf. Utóbbinak pedig úgy látszik, hogy nem tanították meg az illemet, miszerint társaságban nem illik sugdolózni, ami jelen esetben a vöröst is eléggé zavarja, bár különösebben nem érdekli, mivel eteti a hölgyet. A hirtelen hangerőváltás sem sikerült túl jól, a suttogásból hangosba váltás... Picit átlátszó, bár ennek a férfi már nem ad egy apró hangot sem.*
- Nos, ha már így összefutottunk, örvendtem a találkozásnak. Túl sokan lettünk itt a templomban, így pedig meditálni sem lehet...
*Mordach meg is indul a kijárat felé, előtte azonban nyugodt mozdulatokkal lehelyezi mindkét kardját az egyik padra, s kezét látványosan felemeli a hölgy felé, jelezve, hogy nincs nála fegyver. Felsőtestét nem fedi semmi, ezért ott nem rejthet el semmi fegyvert, ahogy bakancsában sem, mert abba pedig a bőrnadrág van betűrve - utóbbiban pedig értelem szerűen nincs semmi éles tárgy, elég veszélyes próbálkozás lenne a nadrág alatt hordani...
Így hát fegyvertelenül megindul a leányzó felé, s mikor közel ér hozzá, karját óvatosan, alig láthatóan hozzáérinti Rocháéhoz, így pedig megteremtődik a testi kontaktus, s egy újabb elmormolt ige után valami fényes dolog kezd előjönni körülöttük a semmiből. Ha minden jól megy, akkor pillanatokon belül egy ezüstös burok fonja körbe a hölgyeményt és Mordachot, amibe egyáltalán nem lehet belátni. Ekkor a vörös közelebb lép Rocha Burcquarhoz, majd finom kezét sajátjába fonja, és 36 aranyat belepotyogtat.
Ezután ujját saját ajkai elé helyezi.*
- Css...
*Suttogja, majd kacsint egyet a hölgyre, miközben fejével a kijárat felé biccent, hogy ha akarja, akkor kövesse őt. Ez az egész szinte pár pillanat leforgása alatt történik, s mikor eltűnik az ezüstös burok, Mordach visszalép a két hosszúkardhoz, visszacsatolja oldalára őket, s távozik a templomból egy hangos köszönéssel. Kifelé menet újra megérinti karjával a hölgyet, s kacsint rá sejtelmesen, úgy, hogy csak ő lássa.
Kint magához hívja a lovát, majd felpattan rá, azonban vár, még nem indul el. Reméli, hogy felkeltette a leányzó érdeklődését, s utána jön, talán az "egy próbát megér" elv alapján. Ha így történik, akkor megpaskolja lova hátát, hogy pattanjon fel a hölgy is, és elvágtáznak. Ha pedig öt percen belül sem jön, akkor hát a vörös egyedül, nyugodt tempóban hagyja el a templomkertet, s meglátogatja a kovácsot.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
*Megkocogtatja óvatosan a két fegyvert, melyeknek még csengése is azt sugallja, hogy hosszú életet éltek meg eddig, s nagyon szívósak. Nem ez a leányzó az első, aki szemeit vetett rájuk, azonban akik meg is próbálták elcsenni, abban bizony az első helyet foglalja el!
A két jövevény viszont úgy látszik, hogy 'távozni' készül, mivel egyre közelítenek az ajtó felé, bár a kis hölgyemény nem annyira látványosan, mint az elf. Utóbbinak pedig úgy látszik, hogy nem tanították meg az illemet, miszerint társaságban nem illik sugdolózni, ami jelen esetben a vöröst is eléggé zavarja, bár különösebben nem érdekli, mivel eteti a hölgyet. A hirtelen hangerőváltás sem sikerült túl jól, a suttogásból hangosba váltás... Picit átlátszó, bár ennek a férfi már nem ad egy apró hangot sem.*
- Nos, ha már így összefutottunk, örvendtem a találkozásnak. Túl sokan lettünk itt a templomban, így pedig meditálni sem lehet...
*Mordach meg is indul a kijárat felé, előtte azonban nyugodt mozdulatokkal lehelyezi mindkét kardját az egyik padra, s kezét látványosan felemeli a hölgy felé, jelezve, hogy nincs nála fegyver. Felsőtestét nem fedi semmi, ezért ott nem rejthet el semmi fegyvert, ahogy bakancsában sem, mert abba pedig a bőrnadrág van betűrve - utóbbiban pedig értelem szerűen nincs semmi éles tárgy, elég veszélyes próbálkozás lenne a nadrág alatt hordani...
Így hát fegyvertelenül megindul a leányzó felé, s mikor közel ér hozzá, karját óvatosan, alig láthatóan hozzáérinti Rocháéhoz, így pedig megteremtődik a testi kontaktus, s egy újabb elmormolt ige után valami fényes dolog kezd előjönni körülöttük a semmiből. Ha minden jól megy, akkor pillanatokon belül egy ezüstös burok fonja körbe a hölgyeményt és Mordachot, amibe egyáltalán nem lehet belátni. Ekkor a vörös közelebb lép Rocha Burcquarhoz, majd finom kezét sajátjába fonja, és 36 aranyat belepotyogtat.
Ezután ujját saját ajkai elé helyezi.*- Css...
*Suttogja, majd kacsint egyet a hölgyre, miközben fejével a kijárat felé biccent, hogy ha akarja, akkor kövesse őt. Ez az egész szinte pár pillanat leforgása alatt történik, s mikor eltűnik az ezüstös burok, Mordach visszalép a két hosszúkardhoz, visszacsatolja oldalára őket, s távozik a templomból egy hangos köszönéssel. Kifelé menet újra megérinti karjával a hölgyet, s kacsint rá sejtelmesen, úgy, hogy csak ő lássa.
Kint magához hívja a lovát, majd felpattan rá, azonban vár, még nem indul el. Reméli, hogy felkeltette a leányzó érdeklődését, s utána jön, talán az "egy próbát megér" elv alapján. Ha így történik, akkor megpaskolja lova hátát, hogy pattanjon fel a hölgy is, és elvágtáznak. Ha pedig öt percen belül sem jön, akkor hát a vörös egyedül, nyugodt tempóban hagyja el a templomkertet, s meglátogatja a kovácsot.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 21:15:16
Üzenet elküldve: 2012-04-30 21:15:16
ÚJ
- Rocha - milyen kellemes csengésű név. Valóban, nem túl örvendetes eképpen bemutatkozni errefelé.
*válaszol, majd hagyja a lányt tovább beszélni. "Szóval megélhetési gondokkal küszködik. Hát igen, nem ő az egyetlen errefelé, de ez akkor sem megoldás. Segítenem kell neki" - gondolja megértően Xirian. "Ki lehet ez a tapasztalt mágiahasználó? Egyáltalán artheniori?" Végül ismét szólni készül a lányhoz, aki azonban néhány arasznyival hátrébb került. "Cseles; folyamatosan beszél, közben kihasználja a félhomályt, és az ajtó felé közelít. Vékony alkata lehetővé is teszi számára, hogy szinte minden neszt nélkülözve haladjon." Xirian lassan tesz egy akkora lépést hátra, hogy Rocha hallja, amit mondani készül neki, de az idegen hallótávolságon kívül essen.*
- Nem úgy tűnik, mintha bántani készülne téged, de azért nem árt, ha óvatos vagy. Ha mégis rád támadna, igyekszem majd feltartóztatni, amíg elillansz.
*Xirian maga se tudja, miért segít egy tolvajnak. "Érzem, hogy legbelül nemes lelkű ez az ifjú hölgy" - gondolja végül. Az idegen esetleg elcsíphet egy-két szót Xirian suttogásából, ezért - hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy összejátszanak ellene - ismét megszólal Xirian, mintha folytatna egy imént megkezdett mondatot:*
- ...szóval ott van a Pegazus fogadó, ott is kaphatsz munkát. Esetleg elnézhetsz a Gazdagnegyedbe, bár gondolom nem szívesen dolgoznál az öntelt nemeseknek.
*mondja kicsit nagyobb hangerővel, majd várja, hogy az idegen reagáljon valami Rocha szavaira, vagy megszólítsa őt. Időközben a nap utolsó sugarai elhalnak, s néhány gyertya fénye is kihuny, egyszóval a templomban tartózkodók egyre homályosabban látnak és egymás arckifejezéseiből is nehezebben olvasnak.*
*válaszol, majd hagyja a lányt tovább beszélni. "Szóval megélhetési gondokkal küszködik. Hát igen, nem ő az egyetlen errefelé, de ez akkor sem megoldás. Segítenem kell neki" - gondolja megértően Xirian. "Ki lehet ez a tapasztalt mágiahasználó? Egyáltalán artheniori?" Végül ismét szólni készül a lányhoz, aki azonban néhány arasznyival hátrébb került. "Cseles; folyamatosan beszél, közben kihasználja a félhomályt, és az ajtó felé közelít. Vékony alkata lehetővé is teszi számára, hogy szinte minden neszt nélkülözve haladjon." Xirian lassan tesz egy akkora lépést hátra, hogy Rocha hallja, amit mondani készül neki, de az idegen hallótávolságon kívül essen.*
- Nem úgy tűnik, mintha bántani készülne téged, de azért nem árt, ha óvatos vagy. Ha mégis rád támadna, igyekszem majd feltartóztatni, amíg elillansz.
*Xirian maga se tudja, miért segít egy tolvajnak. "Érzem, hogy legbelül nemes lelkű ez az ifjú hölgy" - gondolja végül. Az idegen esetleg elcsíphet egy-két szót Xirian suttogásából, ezért - hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy összejátszanak ellene - ismét megszólal Xirian, mintha folytatna egy imént megkezdett mondatot:*
- ...szóval ott van a Pegazus fogadó, ott is kaphatsz munkát. Esetleg elnézhetsz a Gazdagnegyedbe, bár gondolom nem szívesen dolgoznál az öntelt nemeseknek.
*mondja kicsit nagyobb hangerővel, majd várja, hogy az idegen reagáljon valami Rocha szavaira, vagy megszólítsa őt. Időközben a nap utolsó sugarai elhalnak, s néhány gyertya fénye is kihuny, egyszóval a templomban tartózkodók egyre homályosabban látnak és egymás arckifejezéseiből is nehezebben olvasnak.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 15:58:40
Üzenet elküldve: 2012-04-30 15:58:40
ÚJ
- Méghogy én kérjek bocsánatot? *Hörren fel méltatlankodva és ás is pillant sikertelen küldetésének áldozatára. *Majd bocsánatot kérek, ha eltünteti ezeket az izéket..
*Pillant is a mutatott női alak felé. Valóban nem egy utolsó látvány, de aki még hasonlót sem látott, annak bármily hihetetlen valóban ijesztőek ezek az ezüst pompájú,táncikáló alakok. Normál esetben szórakoztató lenne, de a mai napon valahogy kevésbé örül ennek a varázslatnak. Ennek okai pedig többek között, hogy lebukott, és ez az elsődleges indok a bosszankodására, valamint az, hogy egyből két kandúr előtt bukott le. De ilyen az ő formája..
Komótosan pillant vissza Xirianra, majd a felé nyújtott kézre, de egyenlőre eszében sincs bármi féle bemutatkozási rítust viszonozni. Méghogy egy ilyen lebukás után még nekiálljon ismerkedni, ezen felül a nevét is elmondja? Ugyan. Így inkább visszafordul Mordach felé és készül is a színpadias menekülésre, de mégsem az ő stílusa az ekkora szemtelenség. Ha már lebuktatták legalább modora legyen.. ha nem is sok.*
- A nevem Rocha. *Pillant vissza a szeme sarkából a szakállkás elfre. Ha a keresztnevét elárulja abból még baj nem lehet.* Mondanám, hogy örvendek, de az egy másik helyzetben lenne helyén való. *Végül pedig ismét Mordachra koncentrál.* Igen.. a bemutató csodás volt.. Nem, ő nem cinkostárs. Még életemben nem láttam. Különben is egy cinkostárs nem buktatja le a másikat, nem igaz? *Durcás fintorba húzza a száját, és drámai sóhajjal le is hunyja a szemeit, miközben kezeit összefonja mellkasa előtt.* A kivételes eset pedig a megélhetési szarkákra vonatkoznak. A kard pedig szépnek tűnt, de legfőképp értékesnek.
*Vonja meg könnyedén a vállát és hunyorogva visszasandít a két idegenre. Még őket sem látta eddig. Mondjuk nem csoda. Nem sok lény arcát jegyzi meg errefelé. Amúgy is minek? Úgy sem barátkozik senkivel, ahogyan vele sem mások, így fölösleges bárkit is megjegyeznie magának. Abból pedig csak baj van, ha őrá valaki pontosan emlékszik. Épp ezért ad is hálát a félhomály jótékony takarásának. Nem is hajlandó közelebb menni, nehogy valami véletlen folytán jobban szemügyre vehessék a csenevész hölgyeményt. Ezért sem fog kezet, és épp ezért is lopja a távolságot észrevétlenül az ajtó felé. Jobb minél gyorsabban elhúznia a csíkot.*
- Szóval kielégítő a válaszom? Vége a vallatásnak? *Vonja fel a szemöldökeit, közben időnként hátrapillantgat, nehogy a szökési kísérletet valami váratlanul felbukkanó tárgy meghiúsítsa.*
*Pillant is a mutatott női alak felé. Valóban nem egy utolsó látvány, de aki még hasonlót sem látott, annak bármily hihetetlen valóban ijesztőek ezek az ezüst pompájú,táncikáló alakok. Normál esetben szórakoztató lenne, de a mai napon valahogy kevésbé örül ennek a varázslatnak. Ennek okai pedig többek között, hogy lebukott, és ez az elsődleges indok a bosszankodására, valamint az, hogy egyből két kandúr előtt bukott le. De ilyen az ő formája..
Komótosan pillant vissza Xirianra, majd a felé nyújtott kézre, de egyenlőre eszében sincs bármi féle bemutatkozási rítust viszonozni. Méghogy egy ilyen lebukás után még nekiálljon ismerkedni, ezen felül a nevét is elmondja? Ugyan. Így inkább visszafordul Mordach felé és készül is a színpadias menekülésre, de mégsem az ő stílusa az ekkora szemtelenség. Ha már lebuktatták legalább modora legyen.. ha nem is sok.*
- A nevem Rocha. *Pillant vissza a szeme sarkából a szakállkás elfre. Ha a keresztnevét elárulja abból még baj nem lehet.* Mondanám, hogy örvendek, de az egy másik helyzetben lenne helyén való. *Végül pedig ismét Mordachra koncentrál.* Igen.. a bemutató csodás volt.. Nem, ő nem cinkostárs. Még életemben nem láttam. Különben is egy cinkostárs nem buktatja le a másikat, nem igaz? *Durcás fintorba húzza a száját, és drámai sóhajjal le is hunyja a szemeit, miközben kezeit összefonja mellkasa előtt.* A kivételes eset pedig a megélhetési szarkákra vonatkoznak. A kard pedig szépnek tűnt, de legfőképp értékesnek.
*Vonja meg könnyedén a vállát és hunyorogva visszasandít a két idegenre. Még őket sem látta eddig. Mondjuk nem csoda. Nem sok lény arcát jegyzi meg errefelé. Amúgy is minek? Úgy sem barátkozik senkivel, ahogyan vele sem mások, így fölösleges bárkit is megjegyeznie magának. Abból pedig csak baj van, ha őrá valaki pontosan emlékszik. Épp ezért ad is hálát a félhomály jótékony takarásának. Nem is hajlandó közelebb menni, nehogy valami véletlen folytán jobban szemügyre vehessék a csenevész hölgyeményt. Ezért sem fog kezet, és épp ezért is lopja a távolságot észrevétlenül az ajtó felé. Jobb minél gyorsabban elhúznia a csíkot.*
- Szóval kielégítő a válaszom? Vége a vallatásnak? *Vonja fel a szemöldökeit, közben időnként hátrapillantgat, nehogy a szökési kísérletet valami váratlanul felbukkanó tárgy meghiúsítsa.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 09:34:01
Üzenet elküldve: 2012-04-30 09:34:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 71
Ez előtti hozzászólás:
Szegenynegyed
Ez utáni hozzászólás:
Templom
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 71
Ez előtti hozzászólás:
Szegenynegyed
Ez utáni hozzászólás:
Templom
//Meera és Lath újratalálkozásának napján este - a levél érkezése//
*A szegénynegyedi rejtekhelyükön beszélgetnek éppen anyjával, amikor halk kopogtatásra lesz figyelmes. Senki nem tudja, hogy itt lakik bárki is. Meera megy ajtót nyitni, majd egy levéllel kezében tér vissza. Az eredar azonnal tűzre dobja, miután elolvasta azt.
- Mi volt az? *Kérdezi anyját a fél-eredar. Meera közli vele, hogy egy bizonyos 'Arlaos Twikkle tanácsos' meghívta őt az Artheniori Erdő szélén lévő tisztásra, tíz nap múlva este. Ez elég nagy gond, ugyanis senki nem tudja, hogy hol lakik ez a két eredar. "De akkor mégis ki lehet ez a tanácsos?" Meera még nem tudja, hogy mi legyen, Lathnak viszont kezd felébredni a kalandvágya. Nem kérdezősködik, és nem beszél sokat, nem akarja még jobban felidegesíteni anyját, aki éppen Hywen, az öreg félszemű torkát akarja kikapni a helyéről, de az megesküdött, hogy Ő nem árulta el a búvóhelyet.*
//A találkozó napján, délelőtt//
*Meera döntött: elmennek a találkozóra. Lathban az elkövetkezendő tíz napon a kalandvágy, a félelem és szorongás, és az önbizalom érzései kavarogtak. Nem tudja, hogy mit érezzen most, ma este lesz a találkozó. Anyjáról semmi érzelmet nem tud leszűrni, de biztos, hogy feszült. Legalább is Lath így gondolja.
Az elmúlt napokban voltak párszor vadászni, Lath leste anyja mesterkedését, volt amikor neki kellett csinálnia Meera 'kérésére'. Így teltek a napok. A fél-eredar már tervezett ellátogatni a templomba, hogy gyakoroljon varázsolni, mert már rég nem tanult a 'szabályok' és a szabvány szerint.
Most határozta el magát. Szól is anyjának, megmondja neki, hogy délután már otthon lesz, hogy aztán elmehessenek arra a bizonyos találkozóra. Meera vonakodva, de elengedi a fiát.
Az egész úton gondolkodik. Átgondolja eddigi élményeit, tapasztalatait. Azt, amit most tanult a napokban, amit még kisebb korában, és mindent, amit a varázslásról tud. Merengéséből a templom lépcsője ébreszti fel, ugyanis majdnem elesik benne. Furcsa, hogy máris így eltalál ide, így visszaszokott a városhoz. Az emberek nem nézik úgy ki, mint amire számított. Megtanulta érzelmeit nem kimutatni, de még mindig fortyog benne a düh a nem-eredar fajok ellen, de a napokban újabb dolgok iránt is elkezdett érdeklődni. Ilyen például az ellenkező nem...
Gyorsan fellépked a lépcsőfokokon, majd belép a hatalmas ajtón az óriási terembe. A segítségére siető papot leintve keres egy szabad helységet, ahol nyugodtan meditálhat és gyakorolhat. Hamar meg is találja ezt a régies bútorokkal rendelkező kicsiny szobát, ami gyakorlóhelységként funkcionál.
Az egész napot gyakorlással tölti, késő délutánig, amikor is elindul hazafelé, hogy aztán anyjával együtt elinduljon a találkozóra. Agyilag egy kicsit lefárasztotta a tanulást, de ez a kis séta jót tesz neki...*
*A szegénynegyedi rejtekhelyükön beszélgetnek éppen anyjával, amikor halk kopogtatásra lesz figyelmes. Senki nem tudja, hogy itt lakik bárki is. Meera megy ajtót nyitni, majd egy levéllel kezében tér vissza. Az eredar azonnal tűzre dobja, miután elolvasta azt.
- Mi volt az? *Kérdezi anyját a fél-eredar. Meera közli vele, hogy egy bizonyos 'Arlaos Twikkle tanácsos' meghívta őt az Artheniori Erdő szélén lévő tisztásra, tíz nap múlva este. Ez elég nagy gond, ugyanis senki nem tudja, hogy hol lakik ez a két eredar. "De akkor mégis ki lehet ez a tanácsos?" Meera még nem tudja, hogy mi legyen, Lathnak viszont kezd felébredni a kalandvágya. Nem kérdezősködik, és nem beszél sokat, nem akarja még jobban felidegesíteni anyját, aki éppen Hywen, az öreg félszemű torkát akarja kikapni a helyéről, de az megesküdött, hogy Ő nem árulta el a búvóhelyet.*
//A találkozó napján, délelőtt//
*Meera döntött: elmennek a találkozóra. Lathban az elkövetkezendő tíz napon a kalandvágy, a félelem és szorongás, és az önbizalom érzései kavarogtak. Nem tudja, hogy mit érezzen most, ma este lesz a találkozó. Anyjáról semmi érzelmet nem tud leszűrni, de biztos, hogy feszült. Legalább is Lath így gondolja.
Az elmúlt napokban voltak párszor vadászni, Lath leste anyja mesterkedését, volt amikor neki kellett csinálnia Meera 'kérésére'. Így teltek a napok. A fél-eredar már tervezett ellátogatni a templomba, hogy gyakoroljon varázsolni, mert már rég nem tanult a 'szabályok' és a szabvány szerint.
Most határozta el magát. Szól is anyjának, megmondja neki, hogy délután már otthon lesz, hogy aztán elmehessenek arra a bizonyos találkozóra. Meera vonakodva, de elengedi a fiát.
Az egész úton gondolkodik. Átgondolja eddigi élményeit, tapasztalatait. Azt, amit most tanult a napokban, amit még kisebb korában, és mindent, amit a varázslásról tud. Merengéséből a templom lépcsője ébreszti fel, ugyanis majdnem elesik benne. Furcsa, hogy máris így eltalál ide, így visszaszokott a városhoz. Az emberek nem nézik úgy ki, mint amire számított. Megtanulta érzelmeit nem kimutatni, de még mindig fortyog benne a düh a nem-eredar fajok ellen, de a napokban újabb dolgok iránt is elkezdett érdeklődni. Ilyen például az ellenkező nem...
Gyorsan fellépked a lépcsőfokokon, majd belép a hatalmas ajtón az óriási terembe. A segítségére siető papot leintve keres egy szabad helységet, ahol nyugodtan meditálhat és gyakorolhat. Hamar meg is találja ezt a régies bútorokkal rendelkező kicsiny szobát, ami gyakorlóhelységként funkcionál.
Az egész napot gyakorlással tölti, késő délutánig, amikor is elindul hazafelé, hogy aztán anyjával együtt elinduljon a találkozóra. Agyilag egy kicsit lefárasztotta a tanulást, de ez a kis séta jót tesz neki...*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 22:46:12
Üzenet elküldve: 2012-04-29 22:46:12
ÚJ
- Csak óvatosan!
*Szól a leányzó után, akit úgy látszik, hogy a kreált, ezüstös formák kissé meg is ijesztettek. Nem egyszer alkalmazta már őket a férfi, azonban most az átlagnál is jobban sikerültek, melyen még a vörös is meglepődött - talán csak a templom hatása miatt.
A kis hölgyet viszont úgy látszik, hogy csípős nyelvvel áldották meg, ami jelen esetben még Mordachnak is tetszik. Ha már valaki arra vetemedik, hogy lopjon, akkor ne bújjon el a sarokban gyávaként, hanem igen is nyissa ki a száját.*
- Pedig nézze csak, milyen szépen táncolnak!
*Mondja halálosan nyugodtan, s az egyik alakra mutat, mely egy női testként jár táncot a fél-elf leányzó körül, s pillanatokon belül el is tűnik egy oszlop mögött, amit a másik kettő is követ. A templom pedig újra félhomályba burkolózik, az ezüstös alakok már csak az emlékekben létezhetnek. A leányzónak úgy látszik, nem igazán tetszettek a kreált formák, amit dacos hangneme is mutat, melyből könnyen meg lehet állapítani, hogy a finom kezek mögött valóban egy hölgy lapul, aki valamiért próbálja elrejteni szépségét.*
- No és szabad tudni, mi az a kivételes eset? Akár még segíthetnék is... Úgyse hallja senki más... *közelebb lép, széttárja kezeit, ekkor azonban megpillant egy elfet a hölgyemény mellett* Vagy mégis...
*Vonja fel egyik szemöldökét, miközben az idegen férfire mered. Eddig észre sem vette, hogy ő is itt van... Valamit nagyon magyaráz a leányzónak, Mordach pedig nem éppen ért minden egyes mondatot tisztán, de azt viszont igen, hogy épp a 'bemutatkozós' résznél tart. "Ez is aztán jól időzített az ismerkedéshez..." Néz az idegenre kissé gúnyos ábrázattal és furcsán, miközben kihúzza magát, kardjait pedig megigazgatja oldalán. Mintha a beszélgetésükből egy szót sem hallott volna, úgy kezd kérdezősködni.*
- Csak nem a cinkostárs?
*Intézi egyben mindkettejük felé, majd nyugodt léptekkel odasétál a legközelebbi padhoz, és kényelmesen elhelyezkedik rajta, miközben leinti a csuhásokat, hogy nem történt semmi probléma. Egy másodperc alatt fut végig a gondolat rajta, hogy pont most jelent meg az az alak, mikor a hölgy is, és ez a heves ismerkedés... Nem biztos, hogy minden stimmel a férfivel, bár egyelőre Mordach nem fog beleszólni a dolgokba, ismerkedjen csak. Úgy látszik, a leányzó igen bátor, s a vörös mintha látna benne egy halom ügyességet is, melynek segítségével ki tudja magát húzni a bajból. Persze, azért végső esetben természetesen közbe fog avatkozni, bár remélhetőleg erre nem fog sor kerülni. Semmi kedve kardot rántani, főleg nem egy ilyen kellemes meditáció után.*
*Szól a leányzó után, akit úgy látszik, hogy a kreált, ezüstös formák kissé meg is ijesztettek. Nem egyszer alkalmazta már őket a férfi, azonban most az átlagnál is jobban sikerültek, melyen még a vörös is meglepődött - talán csak a templom hatása miatt.
A kis hölgyet viszont úgy látszik, hogy csípős nyelvvel áldották meg, ami jelen esetben még Mordachnak is tetszik. Ha már valaki arra vetemedik, hogy lopjon, akkor ne bújjon el a sarokban gyávaként, hanem igen is nyissa ki a száját.*
- Pedig nézze csak, milyen szépen táncolnak!
*Mondja halálosan nyugodtan, s az egyik alakra mutat, mely egy női testként jár táncot a fél-elf leányzó körül, s pillanatokon belül el is tűnik egy oszlop mögött, amit a másik kettő is követ. A templom pedig újra félhomályba burkolózik, az ezüstös alakok már csak az emlékekben létezhetnek. A leányzónak úgy látszik, nem igazán tetszettek a kreált formák, amit dacos hangneme is mutat, melyből könnyen meg lehet állapítani, hogy a finom kezek mögött valóban egy hölgy lapul, aki valamiért próbálja elrejteni szépségét.*
- No és szabad tudni, mi az a kivételes eset? Akár még segíthetnék is... Úgyse hallja senki más... *közelebb lép, széttárja kezeit, ekkor azonban megpillant egy elfet a hölgyemény mellett* Vagy mégis...
*Vonja fel egyik szemöldökét, miközben az idegen férfire mered. Eddig észre sem vette, hogy ő is itt van... Valamit nagyon magyaráz a leányzónak, Mordach pedig nem éppen ért minden egyes mondatot tisztán, de azt viszont igen, hogy épp a 'bemutatkozós' résznél tart. "Ez is aztán jól időzített az ismerkedéshez..." Néz az idegenre kissé gúnyos ábrázattal és furcsán, miközben kihúzza magát, kardjait pedig megigazgatja oldalán. Mintha a beszélgetésükből egy szót sem hallott volna, úgy kezd kérdezősködni.*
- Csak nem a cinkostárs?
*Intézi egyben mindkettejük felé, majd nyugodt léptekkel odasétál a legközelebbi padhoz, és kényelmesen elhelyezkedik rajta, miközben leinti a csuhásokat, hogy nem történt semmi probléma. Egy másodperc alatt fut végig a gondolat rajta, hogy pont most jelent meg az az alak, mikor a hölgy is, és ez a heves ismerkedés... Nem biztos, hogy minden stimmel a férfivel, bár egyelőre Mordach nem fog beleszólni a dolgokba, ismerkedjen csak. Úgy látszik, a leányzó igen bátor, s a vörös mintha látna benne egy halom ügyességet is, melynek segítségével ki tudja magát húzni a bajból. Persze, azért végső esetben természetesen közbe fog avatkozni, bár remélhetőleg erre nem fog sor kerülni. Semmi kedve kardot rántani, főleg nem egy ilyen kellemes meditáció után.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 22:12:37
Üzenet elküldve: 2012-04-29 22:12:37
ÚJ
*"Ohh, a Kerubi tánc!" - emlékszik vissza növendék éveire Xirian; egy nosztalgikus mosoly is megjelenik arcán, elvégre rég nem látta már ezt a varázslatot. Érzi, ahogy elméjére nyugalom telepszik, s eme mágikus légkörben gondolatai madártávlatból integethetnek a valóság szikár talajának. "Remélem, egyszer én is képes leszek efféle varázslatot végrehajtani." A hatalom-irányítás páros mindig is vonzotta Xiriant. "Egy mágusnál egyáltalán nem hátrány, ha tiszteli az uralom meglétét, s ő maga minél magasabbra szeretne jutni eme hierarchiát jelképező létrán. Természetesen csak és kizárólag nemes célok vezérelhetik a hatalommal bírót, ezért sziklaszilárd jellem szükséges ahhoz, hogy valakiből igazán hatalmas egyén válhasson."
Gondolataiból a lány méltatlankodása zökkenti ki. Hirtelen azt sem tudja, hol van, ám néhány pillanat múlva elméje ismét visszatér a realitás mezejébe, az idősík jelen pontjába. Odasétál a hátráló lányhoz, majd így szól hozzá suttogva:*
- Artheniorban nem szokás lopni, szigorú törvények védik a magántulajdont. Úgy látom, hogy a kard tulajdonosa szerencsére nem érzi megsértve magát, ám egy bocsánatkérést helyénvalónak tartanék.
*Úgy érzi, kicsit tárgyilagos volt. Mielőtt válaszolhatna, vagy tehetne valamit, gyorsan megszólal ismét:*
- Szeretnék bemutatkozni. Xirian ex Impernah a nevem, nemrég érkeztem Artheniorba. Nem először járok itt, szóval ha bármiben nehézségeid adódnának, szívesen állok rendelkezésedre.
*mutatkozik be Xirian, majd várja, hogy a lány kezet nyújtson neki, s ő is hasonlóképp elárulja nevét. A varázslatot végrehajtó férfihoz egyelőre nem szól semmit - nem szeretne párhuzamosan két párbeszédet folytatni.*
Gondolataiból a lány méltatlankodása zökkenti ki. Hirtelen azt sem tudja, hol van, ám néhány pillanat múlva elméje ismét visszatér a realitás mezejébe, az idősík jelen pontjába. Odasétál a hátráló lányhoz, majd így szól hozzá suttogva:*
- Artheniorban nem szokás lopni, szigorú törvények védik a magántulajdont. Úgy látom, hogy a kard tulajdonosa szerencsére nem érzi megsértve magát, ám egy bocsánatkérést helyénvalónak tartanék.
*Úgy érzi, kicsit tárgyilagos volt. Mielőtt válaszolhatna, vagy tehetne valamit, gyorsan megszólal ismét:*
- Szeretnék bemutatkozni. Xirian ex Impernah a nevem, nemrég érkeztem Artheniorba. Nem először járok itt, szóval ha bármiben nehézségeid adódnának, szívesen állok rendelkezésedre.
*mutatkozik be Xirian, majd várja, hogy a lány kezet nyújtson neki, s ő is hasonlóképp elárulja nevét. A varázslatot végrehajtó férfihoz egyelőre nem szól semmit - nem szeretne párhuzamosan két párbeszédet folytatni.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:43:36
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:43:36
ÚJ
*Már csak alig pár centi választja el a kardtól. Lassan nyúl érte. A szíve hevesebben kalapál az izgatottságtól. Mindjárt megvan, mindjárt megkaparintja és itt sincs. Mint a kámfor úgy tűnik el. De az élet ismét áthúzta a terveit, a szerencse nagyasszonya ismét nem az ő pártját fogja. Erről megbizonyosodik, mikor ujjak fonódnak a kezére, s lassan a kéz gazdájának hangja fel is csendül a fülében. "Lebuktam!" Rezzen meg, s riadalmában még sikkantani is elfelejt. Tekintetét Xirian felé kapja, de még így is alig tudja kivenni az arcvonásokat, hogy az idegen arca alig pár centire van tőle. Futni kéne, de egész egyszerűen földbe gyökereztek a lábai, és itt még nincs is vége a csapásnak. A tekintetét a kiszemelt áldozat felé fordítja, és szemei csak hatalmasabbra nőnek, amint a három ezüstös alakot megpillantja. "Nagyon.. nagyon lebuktam!" Mintha segítséget várna fog a férfi kezére, amint az alakok felé indulnak, majd észbe kapva tépi is ki vékonyka kezét a finom szorításból és hátrébb ugrik, minek végeredménye a mögötte lévő pad pár centire való eltolása, és egy alapos hátfájás, amit az ülőalkalmatosság széle okozott. Fájdalmasan nyög is egyet, de az ijedelem nagyobb a fájdalomnál. A félhomályban már jobban kirajzolódott Mordach alakjára pillant, majd már kicsit durcásabb arccal kezdi el hessegetni a körötte gomolygó alakokat.*
- Ez egyáltalán nem szórakoztató.. Kivételes eset volt.. és kivételesként valamelyik úriember eltűntethetné ezeket, mert nehezen tudom eldönteni, hogy borzalmasan ijesztő, vagy mérhetetlenül idegesítőek ezek a valamik.. De egy biztos.. egyáltalán nem tetszik..
*Mint egy hisztis fruska oly morcosan pillant ismét hol az egyik, hol a másik idegenre, majd inkább kilép apadok soraiból, óvatosan hátrálva az ezüstös alakok elől.*
- Ez egyáltalán nem szórakoztató.. Kivételes eset volt.. és kivételesként valamelyik úriember eltűntethetné ezeket, mert nehezen tudom eldönteni, hogy borzalmasan ijesztő, vagy mérhetetlenül idegesítőek ezek a valamik.. De egy biztos.. egyáltalán nem tetszik..
*Mint egy hisztis fruska oly morcosan pillant ismét hol az egyik, hol a másik idegenre, majd inkább kilép apadok soraiból, óvatosan hátrálva az ezüstös alakok elől.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:29:48
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:29:48
ÚJ
*Mordachnak temérdek könyvet sikerült megkaparintania a könyvtár eldugottabb részeiben; bár úgy hitte, hogy a levegő templomában csak a levegővel kapcsolatos mágia tudományára lelhet, hát szerencséjére nagyot tévedett. A megfelelő tudásanyag elsajátításával már csak az a dolga maradt, hogy lelkében lángra lobbantsa a tüzet, mely jelenleg is oly hevesen ég, mint egy vulkánban. Fizikai testével kell még összhangba hoznia a lángnyelveket, mely a mostani meditáció során nagyon is sikeres lehet, hiszen senki sem tartózkodik rajta kívül a templomban, senki sem zavarja meg, emellett az időzítés is tökéletes: a nap lemenőben, s a lángnyelvek azok, melyek utat törhetnek a sötétségen.
Teljesen belemerül az elmélkedésbe, meditációba, azonban valami halk neszre mégis figyelmes lesz. Nem mozdul. Egyedül vörösen izzó szemeit nyitja ki, melyet körbeforgat a termen, ám még mindig nem mozdul. Azonban valami mozgás mégis ott lapul a látóterében, mégpedig egy finom kéz... mely a kardjáért nyúl?!
Mordach jelenleg nincs agresszív állapotában, ezért is történik az, hogy nem nyúl a kéz után. Ha sikerül neki, vegye csak el nyugodtan, s szaladjon vele... Ő nem fogja megállítani, talán más igen - s az a más nem is biztos, hogy túlságosan emberi. Ha a finom kéz eltűnik oldala mellől, akár a karddal, akár anélkül, a vörös halkan elmormol egy igét orra alatt, s csak várja a végkifejletet. Pillanatokon belül három nagyobb méretű ezüstös forma jelenik meg a férfi körül, amik azonban nem maradnak ott... Egyenesen célba veszik a tolvaj hölgyeményt. Természetesen nem bántják, ám ezek a kis jelenségek, melyek össze-vissza gomolyognak a hölgyemény körül, talán megtorpanásra késztetik - elvégre nem mindennapi látvány! Ekkor viszont Mordach nyugodtan, határozottan feláll a padról, a terem közepére sétál, s egyik kezét csípőjére rakja, másikkal pedig a jobb oldalán lógó, másik hosszúkardot kezdi kocogtatni.*
- Ejj, ejj...
*Cicceg miközben alattomos ábrázattal közelebb lép.*
- Azt mondják, lopni bűn lenne... Kivételes esetek persze lehetnek, reméljük, ez is az volt...
*Várja a magyarázatot a férfi, bár hangjában nincs semmi fenyegető. A leányzó arcát sajnos nem látja, egyedül a kezéből tudott rájönni, hogy hölgy, másból sajna nem.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
Teljesen belemerül az elmélkedésbe, meditációba, azonban valami halk neszre mégis figyelmes lesz. Nem mozdul. Egyedül vörösen izzó szemeit nyitja ki, melyet körbeforgat a termen, ám még mindig nem mozdul. Azonban valami mozgás mégis ott lapul a látóterében, mégpedig egy finom kéz... mely a kardjáért nyúl?!
Mordach jelenleg nincs agresszív állapotában, ezért is történik az, hogy nem nyúl a kéz után. Ha sikerül neki, vegye csak el nyugodtan, s szaladjon vele... Ő nem fogja megállítani, talán más igen - s az a más nem is biztos, hogy túlságosan emberi. Ha a finom kéz eltűnik oldala mellől, akár a karddal, akár anélkül, a vörös halkan elmormol egy igét orra alatt, s csak várja a végkifejletet. Pillanatokon belül három nagyobb méretű ezüstös forma jelenik meg a férfi körül, amik azonban nem maradnak ott... Egyenesen célba veszik a tolvaj hölgyeményt. Természetesen nem bántják, ám ezek a kis jelenségek, melyek össze-vissza gomolyognak a hölgyemény körül, talán megtorpanásra késztetik - elvégre nem mindennapi látvány! Ekkor viszont Mordach nyugodtan, határozottan feláll a padról, a terem közepére sétál, s egyik kezét csípőjére rakja, másikkal pedig a jobb oldalán lógó, másik hosszúkardot kezdi kocogtatni.*
- Ejj, ejj...
*Cicceg miközben alattomos ábrázattal közelebb lép.*
- Azt mondják, lopni bűn lenne... Kivételes esetek persze lehetnek, reméljük, ez is az volt...
*Várja a magyarázatot a férfi, bár hangjában nincs semmi fenyegető. A leányzó arcát sajnos nem látja, egyedül a kezéből tudott rájönni, hogy hölgy, másból sajna nem.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:18:18
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:18:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Templomkert
Ez utáni hozzászólás:
Templom
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Templomkert
Ez utáni hozzászólás:
Templom
*A Templomba lépve néhányat pislog Xirian. A csillagok által megvilágított szabadtól belépve még éles elf szemeinek is szokatlan a gyertyák gyenge, homályos fényforrása. Körbepillant, alig vannak itt: néhányan ülnek a padokban, valószínűleg imádkoznak, vagy csak gondolataikba merülve ülnek. Mikor már hozzászokik szeme a Templom 'világosságához', megpillantja a lány karcsú kontúrját. Épp egy vörös hajú férfi felé araszol, s minden jel arra utal, hogy el szeretne csenni valamit a férfitól. Mivel Xirian messze áll, nem látja mi az a tárgy, de tudja, meg kell akadályoznia a lányt a lopásban. Halk, de gyors léptekkel indul meg felé, majd a megfelelő pillanatban elkapja a lopakodó vékony kezét, s halkan a fülébe súgja:*
- Ne tedd!
- Ne tedd!
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:05:16
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Templomkert
Ez utáni hozzászólás:
Templom
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Templomkert
Ez utáni hozzászólás:
Templom
*Errefelé a házak mindig is ámulatba ejtették. Sokkal szebbek, mint feléjük az ócska kalyibák. Akár csak a gazdag negyedben. Ó, hogy szeretne egyszer egy olyan házban élni. Vagy legalább egy olyanban, ami nem akar a fejére dőlni. Na de ismét nemez a lényeg a napjának ezen részében.
Végre megérkezik a templomhoz. Kissé tétován fékez le a hatalmas faajtó előtt, de jelnek veszi, hogy szélesre van tárva, így hangtalanul lép be. Köszönést fölöslegesnek tartja, hisz mégsem azért jött ide, hogy lopás előtt felhívja magára a figyelmet. A gyertyák lángjai által biztosított félhomály nyújt segítséget, hogy észrevétlenül járhasson és kelhessen, csak az a baj, hogy itt még ő sem olyan jártas. Hunyorogva pillant körbe, hátha valakit észrevesz, aki megfelelő áldozat lehet. Lassan lépdel oszlopról oszlopra, míg végül meg nem csillan valamin az egyik gyertya lángja. A lányka oda is kapja a tekintetét, egy férfi alakját megpillantva. A lángok nyújtotta fényben vörösesnek hatnak a borzas tincsek, de ki tudja, hogy természetes fényben milyen színt ölthetnek. De most nem is ez a lényeg. Inkább a tárgy, amin a láng oly hívogatóan csillant meg. Ajkai elégedett mosolyba húzódnak, és észrevétlenül indul is meg a padok között, hogy hangtalanul bújjon meg a vörös hajú férfi mögött. Ha sikerrel jár, és van annyi kézügyessége bizony akár most el is tulajdoníthatja azt a szépen kidolgozott kardot, amely az idegen oldalán lóg és csak arra vár, hogy a lány végre megkaparinthassa. Óvatosan nyúl a kard felé izgatottan az alsó ajkába harapva, hátha egyszerűen megkaparinthatja és bajba sem kerül. Ha pedig az övé lesz bizony csakis jó pénzért fog megszabadulni tőle.*
Végre megérkezik a templomhoz. Kissé tétován fékez le a hatalmas faajtó előtt, de jelnek veszi, hogy szélesre van tárva, így hangtalanul lép be. Köszönést fölöslegesnek tartja, hisz mégsem azért jött ide, hogy lopás előtt felhívja magára a figyelmet. A gyertyák lángjai által biztosított félhomály nyújt segítséget, hogy észrevétlenül járhasson és kelhessen, csak az a baj, hogy itt még ő sem olyan jártas. Hunyorogva pillant körbe, hátha valakit észrevesz, aki megfelelő áldozat lehet. Lassan lépdel oszlopról oszlopra, míg végül meg nem csillan valamin az egyik gyertya lángja. A lányka oda is kapja a tekintetét, egy férfi alakját megpillantva. A lángok nyújtotta fényben vörösesnek hatnak a borzas tincsek, de ki tudja, hogy természetes fényben milyen színt ölthetnek. De most nem is ez a lényeg. Inkább a tárgy, amin a láng oly hívogatóan csillant meg. Ajkai elégedett mosolyba húzódnak, és észrevétlenül indul is meg a padok között, hogy hangtalanul bújjon meg a vörös hajú férfi mögött. Ha sikerrel jár, és van annyi kézügyessége bizony akár most el is tulajdoníthatja azt a szépen kidolgozott kardot, amely az idegen oldalán lóg és csak arra vár, hogy a lány végre megkaparinthassa. Óvatosan nyúl a kard felé izgatottan az alsó ajkába harapva, hátha egyszerűen megkaparinthatja és bajba sem kerül. Ha pedig az övé lesz bizony csakis jó pénzért fog megszabadulni tőle.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 15:31:29
Üzenet elküldve: 2012-04-29 15:31:29
ÚJ
*A könyvtárostól elköszönve visszatér a Templomba. "Mindenesetre még visszajövök... érdemes lenne elolvasni azokat a történeteket, és jó lenne valamit találni a népünk történetéről is... még az is lehet, hogy találnék olyan régi feljegyzéseket, amelyek holdcsillag rúnákkal vannak feljegyezve." tűnődik. "Nos, legközelebb." Azután a főpapon gondolkodik el... "vajon ismeri ezt a réges-régi történetet? Tudhat valamit az amulettről? Ha a népemet ismeri, márpedig engem rögtön felismert, és nyilván Arthenior alapításának történetéről is tud, akkor ismerheti Ethole Firwhin és az akkor itt élő elfek történetét is. De az amulettről nagyon kevesen tudhattak... legközelebb talán beszélek vele." dönti el magában.
Délutánra jár. Nys úgy dönt, egyelőre elhalasztja a Temető-beli látogatást, és visszamegy a Pegazusba. Éhes, és még nem tudja, hol fog éjszakázni. Mégegyszer körülnéz a Templomban, aztán kilép a Templomkert napfényben fürdő pompájába.*
Délutánra jár. Nys úgy dönt, egyelőre elhalasztja a Temető-beli látogatást, és visszamegy a Pegazusba. Éhes, és még nem tudja, hol fog éjszakázni. Mégegyszer körülnéz a Templomban, aztán kilép a Templomkert napfényben fürdő pompájába.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 07:27:58
Üzenet elküldve: 2012-04-29 07:27:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Ez előtti hozzászólás:
Kovacsmuhely
Ez utáni hozzászólás:
Templom
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Ez előtti hozzászólás:
Kovacsmuhely
Ez utáni hozzászólás:
Templom
*A kovács után visszamegy a piactérre, ott is megnézi milyen új választékok vannak. A piacot elhagyva érkezik meg a gazdagnegyedbe ahol pár katonai őrjáratba botlik, mindkét alkalommal kérdezősködnek tőle, mert állítólag az egyik házba ismeretlenek betörtek. Nem az ő gondjának tartja, mikor végzett a gazdagoknál, akkor vár rá a Templomkert nyugalma, hogy a mai munkához kissé lenyugodjon. Nem siet a Templomba hanem lassú léptekkel közelít.
"Lassan járj tovább érsz."Jut eszébe egy mondás amit régen hallott már. A templomba érkezik, találkozik egy-két ismerős csuhás barátjával, akikkel mindig szokott beszélgetni új dolgokról. Mikor őket letudta akkor beáll a többiek közé munkára, ellesni tőlük a fogásokat, mind a gyógyítás művészetében, mind pedig a többi tevékenységükben. Jobban be akar illeszkedni közéjük, meg akar felelni náluk. Végezetül a kódexeket kezdi el másolni, ami időigényes feladat, de közben olvashat és okosodhat. Délben távozik a templomból.*
"Lassan járj tovább érsz."Jut eszébe egy mondás amit régen hallott már. A templomba érkezik, találkozik egy-két ismerős csuhás barátjával, akikkel mindig szokott beszélgetni új dolgokról. Mikor őket letudta akkor beáll a többiek közé munkára, ellesni tőlük a fogásokat, mind a gyógyítás művészetében, mind pedig a többi tevékenységükben. Jobban be akar illeszkedni közéjük, meg akar felelni náluk. Végezetül a kódexeket kezdi el másolni, ami időigényes feladat, de közben olvashat és okosodhat. Délben távozik a templomból.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-28 00:34:40
Üzenet elküldve: 2012-04-28 00:34:40
ÚJ
*A földöntúli temetőt magára hagyva, egy ismerős épület következik számára, a templom. Tanácsra van szüksége a papoktól, útmutatásra. Nem látja szégyennek, hogy papoktól kérjen útmutatást, hiszen romokban az élete.
"Readrin atya valószínűleg majd segít nekem."Amint belépett a szép épületbe, a szeme Readrin atyát fürkészi.Megtalálja az oltár előtt imádkozni, azt bevárja hogy befejezze. Elkezdenek beszélgetni, elmennek a saját kis kuckójába és két órán keresztül beszélgetnek, mindent megbeszélve és terheit ledobja teljesen. Megkönnyebbül, hogy végre beszélhet valakinek a sötétségéről, reméli nem hoz bajt Readrin atyára. Mikor elköszönnek egymástól, csak még jobban megerősödik, hogy véghez vigye változását.
"Egy nap gondolkozás az új életemről. Utána alszok egy jót." Egyezik meg magával, hogy a nap végén megint egy jót fog pihenni, egyrészt amennyit eddig sétált az nem kevés, másodsorban a gondolatai folyton fárasszák. A templomban még elintéz pár ügyet,végül a Templomkertet célozza meg sétájának színhelyéül.*
"Readrin atya valószínűleg majd segít nekem."Amint belépett a szép épületbe, a szeme Readrin atyát fürkészi.Megtalálja az oltár előtt imádkozni, azt bevárja hogy befejezze. Elkezdenek beszélgetni, elmennek a saját kis kuckójába és két órán keresztül beszélgetnek, mindent megbeszélve és terheit ledobja teljesen. Megkönnyebbül, hogy végre beszélhet valakinek a sötétségéről, reméli nem hoz bajt Readrin atyára. Mikor elköszönnek egymástól, csak még jobban megerősödik, hogy véghez vigye változását.
"Egy nap gondolkozás az új életemről. Utána alszok egy jót." Egyezik meg magával, hogy a nap végén megint egy jót fog pihenni, egyrészt amennyit eddig sétált az nem kevés, másodsorban a gondolatai folyton fárasszák. A templomban még elintéz pár ügyet,végül a Templomkertet célozza meg sétájának színhelyéül.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-23 19:37:29
Üzenet elküldve: 2012-04-23 19:37:29
ÚJ
- Tudod, a népemnek régen... réges-régen sokat ártott egy mágus. Így aztán nem nagyon kedveljük őket... de azt nem mondanám, hogy megvetjük. Közöttünk is akadnak nagytudású varázstudók. *nevet Nys.*
- De nem kell félned... nem ezen mérem a barátságot. Mágus és mágus, elf és elf, ember és ember között nagy különbségek lehetnek, nem igaz?
- Tiszta, nemes szívű legyen az a lélek, és önmaga. Én ilyesmin mérem a barátságot... *néz kedvesen Syamre.*
- De akkor Neked idővel el kell jutnod Lichanechbe... *gondolkodik el.*
- Vagy talán Lichanechi vagy, hogy vízmágiával foglalkozol? *jut hirtelen eszébe, azzal lenyomja a Könyvtárba vezető ajtó kilincsét, ahogy utoléri Syamet.*
- De nem kell félned... nem ezen mérem a barátságot. Mágus és mágus, elf és elf, ember és ember között nagy különbségek lehetnek, nem igaz?
- Tiszta, nemes szívű legyen az a lélek, és önmaga. Én ilyesmin mérem a barátságot... *néz kedvesen Syamre.*
- De akkor Neked idővel el kell jutnod Lichanechbe... *gondolkodik el.*
- Vagy talán Lichanechi vagy, hogy vízmágiával foglalkozol? *jut hirtelen eszébe, azzal lenyomja a Könyvtárba vezető ajtó kilincsét, ahogy utoléri Syamet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1006-1025
