Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3106. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-08 09:59:51
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

- Hát erdőszellem. A fákban, a növényekben, az állatokban lakik. Vigyázza a természetet. *Magyarázza nagy elánnal. Maga inkább csak természetkedvelő, de elismeri a felsőbb hatalmakat is.*
- Egyesek úgy gondolják, hogy az erdőszellem maga Eeyr, én nem gondolkodtam ezen, a természetre vigyázni kell, aztán kész. *Vonja meg a vállát.* Amúgy, ha az erdőben lennék egy csomó szuper patakot tudnék mutatni, amiben fürödni lehet. *Ragadja meg a lány kezét.*
- Deee... itt a városban a Pegazusból nyílik egy fürdőház, ott még úgy sem voltam, menjünk oda. *Bólint mosolyogva.* Utána majd eszünk egy jót. *Egész felcsigázza az ötlet, szeret új helyeket felfedezni és a fürdőház különösen jó ötletnek tűnik.*
- Hát nem voltál szabad? *Húzza fel szemöldökét, mikor fejével int a templomkerten keresztül a szegénynegyed irányába, s a lány kezét továbbra is fogva, ha engedi elindul. Nincs különösebb szándéka ezzel, teljesen véletlenül adódott így, nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.*
- Imádom a szabadságot! Oda megyek ahová csak akarok és úgy, ahogy akarom. Persze sokszor nehéz pénz nélkül, de eddig mindig megéltem. Az erdő megadja, amit csak akarsz. *Magyarázza.* És hogy lenne jobb, hogy nem engednek utadra? *Kerekedik el szeme, miközben a templomkert kapuját megnyitva, immár közelednek a szegénynegyed felé.*
- Amúgy nem tudom, hogy nekem ez honnan jött... egyszer csak legyintgettem a kezemmel *Mutatja buzgón kaszálva a levegőben.* mondtam néhány hülyeséget és bumm! Rajtam lett egy varázsköpeny. Meg állatokat is tudok szelídíteni, bár az biztos az elbűvölő pofám miatt van! *Nevet fel, miközben már az újraépülő házak közé lépnek.*
- Majd megpróbállak tanítani és te meg mesélsz az életedről. *Mosolyog a lányra.* Nem olyan sokat kell mennünk, hamarosan odaérünk és lemoshatjuk az út porát. *Mutat előre, megpróbálva a lány arca mellett, közelebb hajolva megmutatni az irányt.*


3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-04 21:09:56
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

*A büntetésre és a szellemes dologra felkapja fejét, úgy hunyorog Pyr-ra.*
- Milyen erdőszellem? *Rázza fejét kissé hitetlenül, arra gondolva, csak valami főnők, egy látható, kézzel fogható teremtmény, akit így hívnak. Lehet, hogy vallásos, bár nem éppen nézte ki ezt eddig a férfiból. Felül a fekvő helyzetéből, ujjait összekulcsolja és a magasba emelve nyújtózkodik, vállában a csontok külön-külön kattannak, ahogy kicsavarodnak kissé.*
- Én is éppen kérdezni akartam. *Mosolyodik el, felállva a fűből kezét nyújtja a másiknak, hogy felsegíthesse.*
- De nem kell, hogy meghívj. *Tudja, hogy sovány és hogy elég piszkos, de ez nem a pénz, inkább a hosszú út hibája.* De előtte... *Pillant körbe, mintha látna a kertben a városból bármit is.* Nincs itt valami fürdő? Igazán megejtenék már egy tisztálkodást, az utóbbi hetekben nem mondanám ezt rendszeres szokásomnak. *Vallja be, majd, ha Pyr is felkelt, megindul, remélve, hogy a másik mutatja az utat.*
- Félre érted. *Rázza hevesen a fejét.* Ezt nem külsőség miatt kaptam. Haza akartam menni. *Ecseteli vállát vonva, egyre kevésbé érzi, hogy ez tabu téma lenne. Pyr is mesél magáról, így Rhoen úgy érzi, kevesebb feszültséggel is kezelheti a helyzetet.Nem beszélve az előbbi jelenségtől, olyan nyugodtság öleli körbe, hogy azt érzi, legszívesebben csak mondaná és mondaná, de azért sikerül visszafognia magát.* De jobb is volt, hogy nem engedték. Így ismertem meg azt az elfet, akiről az imént meséltem. *Mosolyog, eleinte ragyogó, szinte szerelmes szemekkel, majd pár pillanatig sötét árnyalat burkolja el azt a tekintetet, mígnem ismét kitisztul, semlegessé válik.*
- Én is szívesen tanulnék ilyesmit, csak talán nincs hozzá tehetségem. *Konyul le a szája kissé.* Bár bevallom utána olvastam és létezik egy nagyon drága bájital, mely növeli az affinitást. Nem születtem mágusnak, nem folyik az eremben hasonló, így sokszor eszembe jut ez a dolog. De fogalmam sincs, honnan szerezhetnék be egy ilyet. *Vonja meg vállát, bár valójában érdekli a dolog csak nem tudja, hogyan kéne belekezdenie.*
- Biztosan képes lennél! *Löki meg oldalról nevetve, hangjában viszont nem gúny cseng, őszintén gondolja így.*


3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-02 16:06:37
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Eeyr útján//

*Arra riad, hogy ott alszik el a könyv felett, a Könyvtár mély csendjében. Megrázza a fejét, mintha csak az álmosságot akarná kirázni belőle. Hátradől, úgy néz körül, igyekezve eltakarni a száját és a hatalmas ásítást, ami kikívánkozik rajta, több kevesebb sikerrel. Aztán a tarkójára fonja a két kezét, egy kicsit billegve a széken, de szerencsére nem esik el vele, hogy aztán azzal keltsen közfeltűnést az alig neszező könyvtár csendjében.
Hamarosan visszatér majd, biztos benne. De most kikívánkozik a szabad levegőre.
Gondosan visszapakolja a két vaskos kötetet oda, ahonnan elvette őket, egy kissé lábujjhegyre állva, a középen ülő csuhás Eeyr pap figyelő tekintetétől kísérve. Tiszteletteljesen biccent neki, ahogy elhagyja a termet, és elindul kifelé a Templom gyertyákkal megvilágított, hatalmas, oszlopos belső terén keresztül ki, a Templomkertbe.
Ahogy elhalad az oltár mellett, megérinti annak kisugárzása. A hatalmas kőoltár súlyos, nehéz zöldje szinte hívón szólítja. Pedig Isqnek, ha őszinte akar lenni magához, idegen egy kicsit a fölé és köré magasodó hűvös, sziklából kifaragott, égbe magasodó kőépítmény, a város Eeyr-temploma. ~Mégis, nem mondhatni hogy rideg lenne. Sőt.~
De most csupán elhalad az oltár mellett, ki, a Templom két oldalát körbeölelő tavaszi kertbe, és a kavicsokkal felszórt úton a hátsó, csendesebb részre sétál, gyönyörködve az üde zöld tavasz látványában.
Kényelmes padokat talál itt, amik pont megfelelnek a céljának: egy kis elmélkedésre.*




3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-30 17:59:15
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Vissza a városba//

*Először a Könyvtárat látogatja meg. Az elmúlt időkben, miután akkor régen a Namos-házban ráérzett az olvasás ízére, nagyon sokat olvasott, Kimmeri legnagyobb örömére. Aki régen, amikor még Isqeha gyerek volt, minden igyekezete és rábeszélő képessége mellett sem tudta rávenni őt az olvasásra.
A félelf fiú ezerszer inkább csavargott és csatangolt, sokszor napokra, hetekre eltűnve a vadonban, egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedve az apró elf falut körülölelő hatalmas erdőségben. Hosszú órákon át tanulmányozta a növények életét, vissza-visszatérve ugyanazokra az eldugott helyekre, ősöreg tisztásokra és messzire ellátó hegyormokra, az évszakok váltakozásától újra és újra megbűvölten.
Így jutott el először egy medve elől menekülve Artheniorba is.
Aztán visszatért, többször is. Szerencsére Vadvédben is volt könyvtár, na meg persze ott volt a labor.
Hazatérve, az unalmas téli napokon Isq Kimmeri összes könyvét elolvasta, volt amelyiket többször is.
Meg vég nélkül hallgatta az öreg gyógyító mester fejtegetéseit mágiáról, a régi időkről, az új istenekről, a növények gyógyító erejéről, a különféle gyógyító eljárások hasznáról és káráról, a kóklerekről és szélhámosokról, akik csak kicsalják a pénzt a hiszékeny emberektől és még ki tudja mi mindenről, vég nélkül is hosszasan, de most már egyáltalán nem tartotta olyan unalmasnak, mint régebben. Rádöbbent, micsoda tudás rejtőzik az idős elf fejében, és igyekezett minél többet, még többet tanulni tőle. Kimmeri meg persze boldog volt, és végre beigazolódni látta, hogy mennyire érdemes volt magához vennie az elárvult kis félelfet.
Mert Isq ráébredt, hogy egy reggelen elérkezik majd a nap, amikor már nem lesz majd kit hallgasson, és egyedül marad. És annak a napnak a fényében más megvilágításba kerül majd minden.
Így aztán nagyon jól megvoltak ők ketten az öreggel a télen. De tavasszal Kimmeri maga kezdte el nyaggatni, hogy térjen vissza a városba. Hát végül, igazat adva neki, elindult.
És most eljut végre az artheniori Könyvtárba!
Megilletődve lép be a Templomba, körbejárja a gyertyákkal megvilágított, hatalmas, lenyűgöző kőoltárt középen, azután elindul a kis ajtó felé, hogy belépjen a Könyvtárba.
Odabent, a kör alakú teremben közel egy egész óra hosszáig csak mászkál, miután belépéskor szinte félénken biccent az asztalnál ülő, láttára felnéző Eeyr papnak. Igyekszik persze senkit nem zavarni, de nem nyugszik, amíg végig nem böngészi a hatalmas, plafonig nyúló polcok kínálatát.
Egyszerűen nem tudja, mivel kezdje, amikor végre rászánja magát, hogy leüljön az egyik asztalhoz. Végül kiválaszt egy könyvet, ami a ritka állatokról és az alkímiában felhasználható, belőlük kinyerhető alapanyagokról szól, és egy másikat, ami a Nap és a Hold hatását ismerteti a mágiára, és hamarosan mély olvasásba merül.*


3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-29 12:59:08
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

*Már a lánnyal együtt kacag az emlékek feltörése kapcsán, bár árnyékolja jó kedvét, azért már koránt sincs rá olyan hatással, mint korábban. Sőt, tulajdonképpen egész viccesnek is találja, hogy annak idején emiatt még verekedni is hajlandó volt.*
- Nem... neeeem... semmi baj! *Nevet ő is rázkódva a földön kissé.* Amúgy még neki is ugrottam az illetőnek, utána kaptam Pyctától, meg az Erdőszellemtől a büntetést, a némaságot. *Vállát vonja a kérdésre.* Kedvesnek tűnt, igazából az is volt. Csak így alakult. *Csendesedik el, nem akar Zsengéről sem rosszat, sem jót mondani, az emlékeiben a lány azért inkább pozitív színben tűnik fel, mint negatívban. Segít a témaváltás, bár nem a megfelelő módon, ez természetesen nem Rhoen hibája. Pyr az igazságtalan megbélyegzést, s az ezzel, illetve következményeivel okozott fájdalmat nehezen viseli el, dühíti. Életének volt egy része, mely élénken él benne, s mely miatt tulajdonképpen a szülőföldjét is elhagyta, ez is egy lányhoz, megalázásához és kivégzéséhez kötődik, nem csoda hát, hogy ilyen érzékenyen reagál. Nem veszi le Rhoenről tekintetét, bár megérzi az ökölbe szorított kezére simuló langyos másikat. Igyekszik úrrá lenni magán, az nyilvánvaló, hogy nem fog magából kikelve kiabálni, hiszen a célpontok egyébként is valószínűleg máshol járnak. Az azért feltűnik számára, hogy Rhoennek nem esik jól dühe, sőt, talán érzékenyen is érinti, a fürkésző, lágy tekintetek, az apró simítás lassan eléri célját és a tündér enged, persze véleménye attól még megvan a dologról.*
- Szokás, vagy sem. Nem szép dolog másokat megmérni külső jellemzőik alapján, én nem tenném sohasem. *Sóhajt fel, majd megpaskolja a lány kezét köszönetképpen és rákacsint.* Nem az én dolgom, nem firtatom. *Mosolyodik el, s immár teljes nyugalomban fekszik tovább, jól érzi magát. Mindkettejüknek megvannak az életük sötét és világos oldalai, ahogy a butaság is, legalábbis Pyr részéről. Ezek immár csak apró történések múltjukban, melyeket el lehet mesélni, de a jelenre talán csak tanulságképpen hatnak. Szándékosan tereli el Rhoen figyelmét, értve itt akár a a felrepülést, vagy kezének lágy mozdulatait, melyek akaratlanul is érintik olykor a lány vállát. Az elkerekedő szemekre immár vigyorog, tetszik neki, hogy lenyűgözte a lányt, ráadásul, ha eddig volt is bármi problémájuk az emlékek felhánytorgatásától, az most megszűnt.*
- Nem olyan régen fedeztem fel magamban a képességet, talán mindig bennem volt... nem tudom... a természetből merítek erőt, olykor a különböző elemekből, nem tudom igazán. *Csóválja meg fejét, aztán csillanó tekintettel néz a lányra:*
- Király, mi?! *Nevet fel.* Csomó ilyesmit tudok még, a legtöbbnek még a funkcióját sem ismerem. De úgy érzem ettől sokkal nagyobb dolgokat is tudnék véghezvinni, gyógyítani, meg ilyenek. *Gondolkodik el.*
- Amúgy... nem lenne kedved enni egyet? *Süti le szemét zavartan.* Talán már elcsendesült a Pegazus, elmehetnénk... meghívlak! *Bólogat hevesen.* Persze... maradhatunk is, ha szeretnél, kellemes itt a kertben. *Nyújtózkodik el a fűben.*


3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-27 21:56:39
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

- Micsoda? *Fakad ki magából, nevetését próbálja vissza tartani, kevés sikerrel.* Negyed óra múlva testvérévé fogadta? *Itt vége, kezét a szája elé emeli és hangos nevetés tör elő belőle.* Bocs... Bocsi. *Rázza meg fejét, oldalvást fekve apró teste rázkódik a kacarászástól.* Ez elég abszurd. Egyáltalán miért állsz le ilyenekkel? Ennél okosabbnak tűnsz. *Mosolyog és nem sértésnek, sőt inkább bóknak szánja előző szavait. Felül lévő kezét feje alá támasztja, úgy pillant hol az égre, hol a férfire.*
- Persze, nézőpont kérdése. Csak amíg téged lecsirkéznek, engem leköpnek. *Vonja meg a vállát.* A te szárnyaid pedig meseszépek, míg én nyálas vagyok. *Ismét nevet, de a férfi hamar elkomorul előző szavait hallva. Mikor Pyr szeme összeszűkül és keze ökölbe szorul, Rhoenben egy pillanatra emlékek robbannak fel, reflexszerűen nyúl utána, kezét egy pár pillanatra pihenteti Pyr kifehéredő ujjain. Óvatos érintés ez csupán, a lány apró, hideg ujjai próbálják a dühöt csillapítani. Nem tudja, sikeresen, vagy sikertelenül, de hamar el is emeli onnan egy halk szisszenés mellett. Nem tudja, hagyná-e a másik, ahogy azt sem, mégis mire gondolt, amikor odanyúlt. Semmi nem járt a fejében, csak megtette és most nem tudja, bánnia kellene-e.*
- Más környék, más szokások. *Megcsuklik egy hangyányit hangja, ahogy alsó ajkába harap, kissé szégyelli magát, hogy végül ezt megosztotta Pyr-ral, nem akarta őt feldühíteni. Valahol jól esett neki, hogy rá kérdeztek, de továbbra sem szeret másokat ingerültnek látni ezek miatt a dolgok miatt. Azt meg, hogy ennyi ismeretség után ilyen látványosan feldűhítette Pyr-t, végképp nem tudja hová tenni. Fogalma sincs, most mit kéne tennie vagy mondania, de csillagos szemű ekkor más dologról kezd mesélni.*
- Hát igen, elég nagy marhaság volt! *Nevet halkan, amikor Pyr is az oldalára fordul.*
- De szerencsére megmentettek és most felhőket bámulhatunk. Asszem' jövök egy sörrel nekik. *Bólogat haloványan, mintha csak egyet értene saját magával.*
- Ezt meg hogy érted? *Ráncolja homlokát, hirtelen arra tud gondolni, hogy az eső alatt sírást ért a másik, aminek nem nagyon örülne. Rhoen az utolsó, aki bárki előtt, vagy akár egymagában is sírdogálni kezdene. Szemével követi az ujj ívét, elmosolyodik a gondolattól.*
- Igen, az szuper lehetne. De így is biztosan egy élmény repülni, még ha nem is a felhőkig. *Mire ezt kimondja, valami fura mozdulatot tesznek előtte, minek következtében apró fényszerű szemcsék jelennek meg a templom kertjében. Rhoen sötét szemei visszatükrözik a látványt, szája tátva marad.*
- Láttam már mágust... *Suttogja.* De ez gyönyörű. *Ujjával az egyiket meg akarja érinteni, mint valami kisgyermek, de amikor hozzáérne, a kis fényszem eltűnik, mintha egy hópihe volna.*
- Ezt hogy csinálod? *Suttog továbbra is, mintha csak attól tartana, ha hangoskodik mindez eltűnik. Pyr szemeibe néz, ahogy az övében is tükröződnek a kis szemcsék és csak csendben fekszik, elveszve azokban az íriszekben, totál sokk és gyönyör alatt.*


3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-24 11:50:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Alázatosság//

- Ahelyett, hogy belátnád, hogy hibáztál, még mindig szajkózod a magadét. *Csóválja meg a fejét az atya fáradtan. Úgy tűnik, nem tudnak közös nevezőre jutni, de szerencsére Arenihnek nem is kell.*
- Te magad mondtad, hogy rászolgáltál, ha én úgy érzem. *Teszi hozzá, hisz korábban tényleg Asheelaxa mondta ezt neki. Ő pedig úgy érzi, a lány rászolgált a hangnemre a viselkedésével és fafejűségével.
Arenih nem ért semmit félre, egyszerűen nem hagyja, hogy az orránál fogva vezesse bárki. Sok mindent megélt, jót, rosszat és szörnyűt a templomban, látott már egy s mást, nem olyan könnyű már az orránál vezetni. Nem is azt akarja, hogy tessen neki, vannak szabályok és törvények, amelyeket be kell tartani.
A földre hulló papírdarab nem érdekli, a kissé zagyva magyarázatot pedig igyekszik megérteni de nehezen megy.*
- Miről beszél, te lány? *Kérdi értetlen képpel. Nem érti, hogy miféle két személy és mit tart lezártnak és fogad el. Miféle béke. Az egész mondat értelmetlen.*
- Ha szépen kérted volna az elején és nem pörölsz itt velem perceket, talán el is meséltem volna neked, de a viselkedésed függvényében nem vagyok hajlandó a követeléseidre válaszolni. *A "kell" szavak helyett, jobban hallgatott volna a "kérem"-re, de Asheelaxa a viselkedésével sok kaput bezárt maga előtt.*
- Most már ideje indulnod. *Mutat az ajtó felé Arenih a lány kérdésére halovány mosollyal.
Asheelaxa túl sokat képzel magáról, szó sincs "ütleg" szerzetesekről, de aki ennyire tiszteletlen a főpappal, ne számítson sok jóra. A csuhások egyáltalán nem lépnek fel támadólag, egyszerű megjelenésük inkább csak a perpatvarnak szól. Semmiféle fenyegetést nem látnak a zavart lányban, de örülnek, hogy távozik végre.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.24 11:50:37


3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-23 18:31:00
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

*Akaratlanul is a felhőket fürkészi, bár pillantása olykor a még mellette üldögélő lány alakján pihen meg. Mikor Rhoen melléfekszik, elégedetten mosolyodik el, hogy a kellemes beszélgetés immár kényelmesebb berkekben folytatódjon. A föld nem hideg ugyan, de a szárnyai puhák, s ettől nagyobb súlyt is kibírnának, nem érez e kapcsán problémát.*
- Persze! *Dobja át az egyik lábát a másikon.* Az például egészen kacsalakú, úszkál az égen. *Mutat előre ujjával és amorf felhőalakra, ami valóban hasonlíthat egy apró szárnyasra.*
- Áh, gyerekes volt, meg nem is illettünk össze, komolyodni akartam, meg aztán egy másik fiú után is érdeklődött, bár állítólag testvérének fogadta. Úgy tizenöt perc után. *Húzza el a száját, majd vállát vonja meg.* Régen volt. *Lábat is vált, hogy kényelmesebben helyezkedjen el, emez már kissé zsibbadt, s a lány meséje közben tovább fürkészi a tiszta eget. Meglepődik, hallhatóan Rhoen nem büszke származására, melyre Pyr csak legyint egyet lágyan.*
- Ugyan! Hiszen megtalálható benned két faj értéke is. Szerintem ez márpedig jó, de úgyis az a lényeg, hogy te fogadd el magad. Most, ha én sértődnék meg minden csirkézésen, én sem lennék előrébb, hát nem teszem. *Okoskodik egy picit, bár nem szándékosan, próbálja biztatni a lányt. A szemeiből sok minden nem olvasható ki, talán vidámság, jó kedv, tisztaság és az ég felhő nélküli kékje, persze ezek a szemek azonnal összehúzódnak, amint a seb keletkezése körülményeiről szó esik.*
- Hooogy? De hát miféle büntetés ez? Én csak némaságot kaptam! *Háborodik fel azonnal, még keze is ökölbe szorul. Nem tudja elképzelni, hogy mi sarkalhat valakit hasonló tettre, csak méltatlankodva csóválja fejét.*
- A pucérság butaság volt, egész jól tűröm a viszontagságokat, azt hittem, hogy nem lesz gond. Erdőmélyben végig így éltem. Itt nem sikerült. *Csóválja meg fejét.*
- Az elfek már csak ilyenek! *Sóhajt fel, felidézve Pycta és Lyz jóságát, az őt befogadó csapat kedvességét, majd felnevetve nézi a sütkérező lányt, az emlékek bár távoliak, de kellemesek. Maga is odafordul, kezét feje alá fúrja, egészen vízszintesbe dől, s a szemeket kezdi fürkészni.*
- Felhő? *Nevet fel.* De remélem belőled nem jön eső! Bárcsak azok lennénk, akkor egész magasra tudnánk repülni! *Mutat félkört másik, felül lévő szabad kezével.*
- Én is magasra tudok, de azért nem annyira. *Pillant fel, próbálva bemérni a felhők távolságát.*
- Deeeee... tudok például ilyet! *Kacsint a lányra, majd kezével a lány válla felett közvetlen lágy táncmozdulatokba kezd, így az még akkor is látványos, ha éppen nem történne semmi. Persze azért reménykedik, hogy sikerül a varázs, hiszen az apró ezüstcsillagok tánca általában elkápráztató, maga legalábbis nagyon kedveli.*

A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.

3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-23 03:10:47
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Alázatosság//

*Ahseelaxa az atya leteremtő szavaira elhallgat. Először csalódás és bánat elegye önti el. Lehunyja szemeit, mert érzi, ahogy ismét felhorgadó dühe söpör el benne mindent, amit aztán a bizalmatlanság, bizonytalanság érzései követnek. Mély levegőt véve úrrá lesz kusza, bonyolult érzésein. Hosszú pillanatok telnek el így, míg kiegyensúlyozza lelki mérlegét. Mikor kinyitja felemás szemeit, így szól nyugodt és fáradtan csengő hangon.*
- Nem tettem semmit és nem értünk egyet sok mindenben. – *Feleli Arenih kétkedésére.*
- Főleg, abban, hogy mire szolgáltam rá. – *Az atyával folyamatosan félreértik egymást, ahogy szinte senkivel nem találja már hosszú ideje a közös nevezőt. Biztos benne, hogy sokszor nem is egyazon dologról vagy személyről beszélnek, mintha mindenkivel folyamatosan elbeszélnének egymás mellett, vagy olyan akadályok gördülnek elé, hogy se tettekben, se szóban nem tudta magát kifejezni. Ahogy őt, úgy ő sem ért már sok mindent. Bonyolult és rengeteg dolgot másképpen lát, lehet annyira eltávolodott mindenkitől, hogy már nem is fogja tudni magát megértetni senkivel és vice versa. Sose tartotta magát hibátlannak, sem tökéletesnek, sőt szeret fejlődni, tanulni, de már ahhoz is sokszor fáradtnak érzi magát. Mostanában megfordult a fejében, lehet előröl kéne mindent kezdenie, egy tiszta lappal, magához hűen, de úgy, hogy közben valami új dologba is belefog, de előbb még egyszer megpróbál harmóniát találni és beilleszkedni.
Az atyát, gondolatai közben is figyelmesen hallgatja, ha nem is tetszik Ahseelaxának, amiket a fejéhez vág, nem haragszik a főpapra, amire nem válaszol az nem a beleegyezés, nemtörődömség, tiszteletlenség jele, csupán már hiábavalónak vagy még nagyobb kuszaságot okozónak véli, ha belefolyna eme részletekbe. Igyekszik egyértelműen fogalmazni.*
- A levelet magának szántam, a Fény Úrnője főpapjának, azért adtam, hogy egyértelműen jelezzem, hogy a két személyt, akikről zömében szól, lezártnak tekintem és elfogadom, ami volt elmúlt. Béke. Nem bolygatom többé. – *A pergamen a földre hull, Ahseelaxa otthagyja.*
~ Egy farkas egyszer választ párt, ha társa elpusztul, akkor maga marad. ~
*A druida lány itt egyfajta párhuzamot lát, Xonar falkátlansága és valahol a fogadott cölibátusa között. A korábbi szemvillanó fellépését sem fenyegetésnek szánta, csupán nyomatékos beleegyezésnek, hogy megértette állataira vonatkozóan az elhangzottakat, hogy ezért is engedi el az erdőben farkasát és verebét, hogy senkit se zavarjanak többét.*
- Hogy miért kellene elmesélnie? – *Bántja fülét az él, az atya kérdésében. Főleg, hogy a saját száját annyi kérdés és kérés hagyta el, amikre sokszor nem kapott választ vagy segítséget. Düh nem, de enyhe dacosság fogja el egy röpke pillanatra, de aztán ez is hamar elillan. Bár felötlik benne, az ötlet, hogy használhatná kifejezett meggyőző képességét, hogy szóra bírja az atyát, de elveti, mint egy nyamvadt kiskaput, mert csak a baj lenne belőle, szóval őszintén felel.*
- Mert szépen kértem, mert vannak történések, amikről többet kell tudnom, de nem kell elmesélnie. – *Válaszolja az atyának és ebből talán kiérezhető, hogy ha az elf lány is tudna, arról, hogy mi történt itt, és hogy kihalt meg, talán jobban átérezné, mint azt Arenih felindultságában először gondolta.*
- Hadd kérdezek egyet atyám, de ne vegye arcátlanságnak. Hozta már ki más is ennyire a sodrából, mint én? – *Fanyar mosoly jelenik meg arcán, ami kérdést egyszerre szán olyannak, amire nagyon is érdekli a válasz és költőinek, de majd a főpap eldönti, hogy felel-e rá vagy sem. Ekkor jelennek meg az ütleg szerzetesek, de Ahseelaxa nem reagál támadólag, bántja a dolog persze, nem ismeretlen számára a testi fenyítés. Félreértések és a korábbi puskaporos levegő miatt fenyegetést látnak benne és az állataiban.*
- Megyek, megyek már. Viszlát, a jobb sors áldja! – *Arenih, ha a fentiekre várt válaszokon, véleményeken kívül, nem fűz hozzá egyebet, az elf lány kimegy a templomból és indul a város közeli erdőbe, annak szellemében, hogy megpróbálja jószágai társaságában egy tisztább mederbe terelni a dolgokat, a folyó parti táborban, szemtől szemben mindenkivel, bizakodva a legjobbakban. A templom ajtóban még meg is áll, nem siet, sehová, már csak azért is, nehogy úgy érezze az atya, hogy a druida lány otthagy csapot-papot. Csak a válasza után indul el, meg fáradt is hozzá, hogy futkorászón, mint valami pók a falon.*


3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-22 21:38:17
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

*Pyr szövegelésén jókat mosolyog, néhol felnevet, iszonyat jól érzi magát a beszélgetésben és a férfi társaságában. Mikor Pyr a fűbe fekszik, a lány száját húzva töpreng pár pillanatig, majd ő maga is leheveredik, egész óvatosan, a szárnyakhoz a lehető legkevesebb kellemetlenséggel hozzáérve. A hátán fekszik és az eget bámulja, felhők százai hömpölyögnek felettük.*
- Tudtad, hogy azok ott vízből vannak? *Kérdi, ujjával az egyikre mutatva.* Egyszer olvastam egy könyvben. Persze, lehet, hogy csak valami mese. *Mondjuk abba gondolva, hogy onnan fentről víz szokott jönni, annyira nem tűnik nagy butaságnak. ~De akkor ott fent miért fehér, ha itt lent átlátszik?~ Hunyorog gondolataiba merülve, majd ismét Pyr szavai zökkentik ki.*
- Egy lányt? *Továbbra is az eget nézi, kezét hasán pihenteti összekulcsolva.* Mi történt? Nem jött be neki a humorod? *Fintorog, jelentsen ez bármit is.*
- Királyság? Hah! *Nevet fel, ismét valami újat hallott a saját fajáról.* Sok mindennek nevezném, de királyságnak nem. Sem ember, sem elf, sem sötételf nem vagyok. Nem tartozok sehova sem. *Ecseteli, de nem szánakozva. Ezt a tényt már elég régen feldolgozta, könnyedén átsiklik már felette.*
- Jaz? Jaaa, igen, a főnököd. *Veszi hirtelen a levegőt, részben, mert eszébe jutott, részben mert röstelli, hogy egy pillanatra már is elfelejtette. Mondjuk mellette szóljon, hogy Pyr elég sok mindent mesélt neki.* Mit csináltatok? *A következő kérdésre a férfi felé fordul fejével, ahogy azt Pyr is megteszi. Most egymásra néznek, Rhoen pedig ismét csak kutakodni próbál azoknak a villódzó szemekben.*
- Hogy elhalkultál. *Jegyzi meg félmosollyal.* Tettem valamit, amit nem kellett volna. *Vonja meg ismét a vállát, bár ő maga is tudja, ez nem épp kielégítő válasz. Szóra nyitja a száját, de aztán csak visszacsukja és ismét az eget kezdi bámulni. Maga sem tudja eldönteni, vajon ő nem akar beszélni erről, vagy fél, hogy Pyrt valójában nem érdekli.*
- Megfáztál? *Pillant most ő azzal a tekintettel amivel előbb őrá néztek.* Miért voltál fél pucér hidegben? *A szituációt csak úgy tudja elképzelni, hogy szakadó esőben tántorog az erdő felől egy fénylő szemű tündér, mint az kiderült. ~Pont, mint egy bukott istenség.~ Jut eszébe, mert, bár nem vallásos, szórakozás céljából ilyen témákban is olvasgatott néha. A gondolattól a hideg is kirázza és valamiért szomorúság fogja el egy pár lélegzetvételnyire.*
- Az enyémet? Hmmm, igen. Kétszer is. Mikor megszülettem, meg mielőtt eljöttem onnan. Az elfek nagyon jóságosak. *Mondja és ezt tényleg így is gondolja.*
- Évekig éltem együtt egy elffel. Ha ő akkor nem lett volna, talán úgy járok, mint te azon a napon az elfek nélkül. *A nap, ami eddig a templom felől sütött, most egy fa tetejénél jár, kissé elhagyva az égbolt közepét, Rhoen pedig sütteti magát benne, Pyr puha szárnyainak kényelmében.*
- Olyan, mintha én magam is egy felhő lennék. *Nevet, nyakát behúzva, mert az egyik tollszem egy fura ponton csikizi a hátát és az egész gerince zsibbadni kezdett tőle egy kicsit. Nem akar felemelkedni, hogy megint visszadőljön, véletlenül sem akarja, hogy kárt tegyen Pyr szárnyaiban, főleg, hogy kiderült, érzi, ha hozzáér. Így csak az oldalára fordul, Pyr felé, egy fél karnyi távolsággal tőle.*


3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-22 20:41:19
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

*Kellemesen elkuncorászik, elgöcög a lány mellett, láthatóan kijönnek, tulajdonképpen gondolkodásuk és viselkedésük is hasonló, talán még a koruk is, bár fajukban másképp mérik az eltelt éveket. Csak felnevet azon, hogy visszakapja, persze, ha már alaposabban ismernék egymást minden bizonnyal a birkózás következne, azért erre most még nem kerül sor.*
- Érdekes filozófia.
*Gondolkodik el a hallottakon, valójában teljesen logikusnak, de némi ellentmondásosnak is tartja amit Rhoen mond. Azonban, mint a legtöbb sokat mondott kifejezésnek, nyilvánvalóan ennek is van kivétele, amivel teljes mértékben egyetért.*
- Auccs! *Dörzsöli meg orrát nagy látványosan, hogy aztán képét felfújva hasonlóan háborodjon fel.* Hééj! Az az orrom volt!
*Mintha Rhoen nem tudná. Azonban ezúttal is széles vigyort kap, a duzzogó sértődés helyett.*
- Jah... senkit... egy lányt akartam, de hát nem igazán jött össze. *Vonja meg a vállát, majd inkább Rhoen kezeit nézi szárnyain. Engedelmesen tűri, ahogyan tollaival bánnak, valójában, ha a kezek a tollak tövéhez érnek, ott az érzékenyebb, de tekintve, hogy a kérdés hangosan nem hangzik fel, így előzetesen nem válaszol rá, persze a véletlen mindig érdekes szituációkat szül. Így Rhoen hamarosan kacagással szembesülhet.*
- Igen, tündér vagyok... de ez csikiz! *Kacarászik tovább, majd elgurul, s miután megnyugszik veszi szemügyre az értékesnek tűnő ékszereket.*
- Félelf! Azta! Szerintem még nem is találkoztam eggyel sem! *Kiált fel elcsodálkozva, s a hegyes füleket alaposabban simítja át, tekintve, hogy első élménye hasonló szerzettel.* Királyság.
*Bólogat aztán, majd vállát megvonva, csapja tarkójára kezét és vágódik hátra a fűben, hátán fekve, egyik lábát a másikon lógázva. Szárnyát nyitva hagyja szándékosan a lány mögött, így, ha kedve támadna elterülni, puhára dőlhet ő is.*
- Felőlem! Nekem itt is nagyon jó. Végre nem csinálok semmit, fú, Jaz szétdolgoztatott.
*Fújtat, persze ez nem igaz. Valójában ittak és káromkodtak, előtte meg apjával veszekedtek egy sort, ha a pakolást nem számolja, sok mindent nem csinált, mégis úgy érzi.*
- A tarkódon... *Mondja csendesen oldalra fordított fejjel.* mi az a vonal? Láttam, mikor a hajad félresöpörted. *Jegyzi meg csendesen.*
- De nem akarok tolakodó lenni, jó hosszúnak tűnik, a hajadtól eddig nem láttam. *Fűzi hozzá.* Nekem nincs sérülésem szerintem... bár folton összekarcolgatom magam... viszont mikor a városba érkeztem alaposan megfáztam. Mondjuk fél pucéran jöttem a hidegben... teljesen érthető. *Motyogja.* Ami azt illeti, akkor is elfek mentették meg az életem, elég ramatyul voltam már. *Sóhajt fel.*
- Neked mentették meg már az életed? *Kérdezi hirtelen felcsillanó szemekkel.*


3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-22 19:21:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Dongnor, Morwon//

*Az atya meghallgatja őket és lassan sikerül összekaparnia, hogy mekkora is a gond.*
-Sötét idők jönnek... de, most nem ez a lényeg, segítenünk kell rajtatok.
*Majd meg is indul az oltár felé, ahol mindkettejük sebeit elláthatják. A kezdeti figyelem után megnyugtatóan lankad az érdeklődés feléjük, még ha buzgó papnövendékek érdeklődnek is az istennő megnyilvánulásának számító rítus után. Nem mindennap lehet látni ilyesmit Morwon kezéről letörölgetik a fekete masszát, a kristálytiszta víz miatt azonban el is veszti az uralmat a végtagja felett, ideiglenesen. Most érezheti először, hogy nincs meg a karja. Arsenornak könnyebb a dolga, még ha a tisztogatás ugyanúgy fájdalmas a számára, számára komolyabb bajokat nem jelent ez. Az atya kinézete és hangja, még ha a szavakat nem is tudják kiérteni, megnyugtatóan fenséges és amint ráteríti a kezét a sebesült részre egy kellemes derengés kezdi átjárni azt és láthatják, ahogy lassan visszahúzódik az izom a csontra, a bőr a húsra és sebeik bezáródnak. Még ha pénzben nem is jutalmazódtak meg, de legalább jót cselekedtek és az épségük rendben van.*


3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-22 11:14:21
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

*Rhoen most szembe került Pyrral, aki szárnyait kieresztve foglal helyet mellette a fűben. Kék szemeit fürkészi, mintha keresne bennük valamit.*
- Hogy turpissááág? *Löki meg Pyr vállát kezével, ugyanannyi erővel mint előbb Pyr őt az öklével. Hosszú idő után ez az alak az első, aki mellett nem feszeng annyira, sokkal könnyedebben áll Pyrhoz és saját magához is.*
- Dehogynem, akik nem ellenségként indultak, lehetnek barátok. Sőt. Nekem senki nem lett a barátom aki eleve ellenségként indult velem. *Vonja meg a vállát. Ezek érdekes kérdések amiket lehetne filozofikus irányból is szemlélni, de persze nem erőlteti a férfira, csak ha azt veszi észre ő is szeretne beszélgetni efféle dolgokról.* Csak egy mondás, amit egyszer hallottam és most eszembe jutott. *A férfi még belekezd valamibe, aztán Rhoen észreveszi, hogy ajkait nézi és hirtelen elhallgat. A lány félszegen elmosolyodik, egy pillanatra úgy hiszi, nem csak ő érzi azt a furcsa dolgot a másik féllel kapcsolatban.*
- Nincs semmi az orrodon! *Hunyorog és megpöcköli Pyr orrát, persze nem erősen. Reméli nem veszi rossz néven, majd, mikor a szárnyakra térnek, Rhoen bólint és gyengéden simít végig a férfi szürke tollazatán.*
- Milyen puha! *Szinte alig ér hozzá, nehogy kárt tegyen benne vagy hasonló, de így is legszívesebben belebugyolálná magát, annyira kellemes érzetet adnak a tollak.*
- Senkit? *Valóban meglepődik, még keze is megfagy egy pillanatra a simogatás közben, Pyrt elég romantikus alkatnak képzelte el. ~Vajon érzi, ahogy simogatom a tollakat?~ Megtisztelve érezné magát és ami azt illeti, vicces lehet kapaszkodni Pyrba, ahogy felviszik őt a föld fölé. Repülés? Hát ilyet még csak madaraknál látott.* És akkor te egy... *Kérdi, remélve, hogy Pyr befejezi, mi is ő akkor igazából. A másik kezeitől nem húzódik el, a fülén végigsimuló ujjaktól megborzong, régen értek hozzá ilyen gyengéden.*
- Ami azt illeti, csak félig vagyok elf. *Pillant vissza a szárnyakról a csillagos szeműre, kissé keserves ábrázattal arcán.* Nem tudom ki az apám, meg azt sem, hogy él-e vagy hal. De azt tudom, hogy akinek apámnak kellett volna lennie már a földdel egyenlő. *Kezeivel összecsavarja haját, feje tetején kontyba köti egy laza mozdulattal és melegében kifújja száján a levegőt. Tarkóján egy hosszú vonal húzódik végig, be a ruhája alá háta felé.*
- Haha! Köszönöm. Nem sokat jelentenek nekem, csak az idők során gyűjtögettem össze őket, egy-két emlék csatlakozik hozzájuk. *Nyúl ő maga is a füléhet most. Észre vette, hogy a mondatot, miszerint szereti az elfeket egész halkan mondta és nagyon kíváncsi lenne rá, mi jutott Pyr eszébe.*
- Majd valamikor megismerném őket, de most jó itt! *Hunyja le szemeit, arcát a nap felé fordítja.*


3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-21 17:25:43
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Rhoen//

*Egész kellemesen alakul a délután. A nap sejtelmes fénye beborít mindent, de nem erőszakosan, csak épp egy leheletnyi erővel. Rátelepszik a környező fűre, a padra, a fákra, s vállukra is kedvesen. Tán a reggeli harmatot bőséggel felszárította az itt-ott még kissé magas, nyíratlan udvarban. Az atyáknak bizonyára akad jobb dolga is, mint, hogy sarlóval a kézben görnyedjenek, de Pyr nem bánja és egyébként sem erre koncentrál.*
- Azt mondod? *Húzza fel szemöldökét egy pillanatra, míg elgondolkodva zárja össze kezét hátradőlve tarkóján.* De várj... és akkor, akik nem voltak ellenségek, nem lehetnek barátok? *Kezd hirtelen ugrálásba a szemöldök a homlokon, alant széles vigyor kíséretében. Nem egy filozofikus alkat, azért megvan a magához való esze.*
- Áh, akkor okés, már cidriztem, hogy mi van?! *Hüledezik teátrálisan, még kezét is széttárva maga mellett, mielőtt újra tarkójára csapja. Aztán persze kíváncsian akad meg szava, az apró cseresznyeajkak vékonyra szelídülő játékán és a látható pillanatnyi zavartságon. Játékosan vág morcos tekintetet, s ujjával fenyegetve kérdezi:*
- De, ugye nem valami turpisság jutott eszedbe? Hümm... *Vakarja meg állát, mielőtt kitör belőle a nevetés.*
- Ugyan! Csak ugratlak, ne vegyél komolyan! Nem firtatom, a te dolgod! *Nyújtózkodik egy hatalmasat ismét, s közben az egyenesedő lányra mosolyog őszintén.*
- Sima ügy! Ha akarod akár most is indulhatunk! Szívesen elmegyek veled! *Bólogat bőszen máris a fák lombjait fürkészve, mintha csak ott járnának. Rhoen a legkedvezőbb pillanatot találja meg az önvallomásra, így ismét a szemeibe nézhet. Bólogatva hallgatja, néha elkerekedő szemekkel memorizálja történetét, a lány, mintha csak tharg földről beszélne, de aztán meggyőzi magát arról, hogy ez más lehet. A neve nem derül ki, de nem is fontos, ha Rhoen szeretné hát elmondja, jelenleg úgyis melege van, így megejtheti a kigombolkozást.*
- Szóval beilleszkedni, tanulni. Aham, világos... de... van valami az orromon, vagy mi? *Kissé előrehajolva, közvetlen közelről szemléli meg a szemébe fúródó szemeket, gyakorlatilag a lány arcába bámul, ha teheti, kíváncsian fürkészve saját égszínkékeivel.*
- Nyugodtan megmondhatod! *Ismét kitör belőle a nevetés, aztán, ha még ott lehet a lány előtt, játékosan vállba is bokszolja, persze csak enyhén, szelíden.* Hát fel! Fel az égbe, te kis butus! *látszik, hogy nem gondolja komolyan, sőt igazából az is látható, hogy szimpatizál a cseresznye ajkakkal, a huncut szemekkel és a némi zavartsággal is. Persze Pyr nem zavartatja magát, nem az a fajta.*
- Nem, még senkit. *Csóválja meg szomorkásan a fejét.* De örülök, hogy bejön! *Mondja kissé fojtott hangon, mert már hátrafelé figyel, s még mindig előrehajolva terjeszti ki, mindkét nagy, szürkés szárnyát maga mellett.* Szeretem. Sokunknak hiányzik és senkinek sem tollas. De kinéznek miatta, voltam már csirke, harci kakas, kakadu... igazából nem zavar, az ő dolguk. *Vonja meg a vállát, aztán gondol egyet és a lány mellé közel telepszik.*
- Fogd meg nyugodtan, lehet tapizni! Nem forró! *Nevet fel.* Jaz úgy hívott, Ékestollú! *Vágja ki büszkén, mert ez a gúnynév még tetszik is neki.*
- Bár... ez inkább a pofámra igaz... mármint, hogy ékes... jár, mint a motolla, mint már bizonyára megtapasztalhattad. *Jelenti ki.*
- Neked meg szépek az ékszereid! *Mondja hirtelen, s máris matatásba kezd a lány fülénél, nem zavartatja magát. Hacsak hirtelen mozdulatára Rhoen el nem húzódik, ujjait futtatja a hegyes fül vonalán, végig az ékszereken.*
- Ez a fényes például kifejezetten szép! *Dicséri meg.* Amúgy én nagyon bírom az elfeket! *Mondja csendesen.*
- Ismerek is egy csapatot, képzeld! Bemutassalak nekik? *Kérdezi hirtelen Pyctáékra gondolva, akikről ugyan nem tudja éppen merre járnak, lehet már visszatértek Vadvédbe.*


3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-20 21:47:25
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Pyr//

*Rhoen figyelését jelezve bólint, most már tudja, hogy a munkáltatóját Jaznek hívják. ~Szuper.~ Amint azt is megtudhatja, hogy Pyr egy kunyhóban lakik, vagy legalább lakott. Rhoen nem szándékozza elmondani még, hogy ő hol, akkor a férfi talán mindent félre értene. A férfi puha kézfogása ismét emlékezteti valakire, de ezúttal nem vörösödik el, amiért áldja is az eget. A történetet szívesen hallgatja, még ha nem is biztos, hogy minden igaz belőle. Látja, hogy Pyrnak jól esik mesélni, Rhoennek pedig az esik jól, hogy végre van kivel, annyi vándorlás után.*
- Ellenségekből lesznek legjobb barátok, mondják egyesek. *Mosolyog Pyr szemeibe, bár ő ezt az állítást nem tartja igaznak, sőt. Talán ez a szemeiben is látszik, de az nem számít most. Amikor viszont Pyr rákérdez a vörösödésre, hirtelen, nem tudja mit is mondhatna.*
- Nem, dehogy... *Füle egyre forróbb lesz, de úgy véli, nem eléggé ahhoz, hogy az arcán is meglátszódjon. Legszívesebben üvöltene, már csak azért is, mert sosem történt ilyesmi vele és rendkívül idegen érzés számára, azt sem tudja, hogy kezelje. Tudja, kire emlékezteti Pyr őt, de azt nem, hogy a teste miért viselkedik így.*
- Nem mondtál hülyeséget, dehogyis! *Rázza fejét hevesen, nem kislányosan, inkább elmélyülten, hogyan is fogalmazza meg azt, amit mondani szeretne.*
- Nem baj, beszélj csak, nem hallottam még ilyen keszekusza történetet, de igyekszem kibogozni. *Megtámaszkodik térdén fél kézzel, állát hanyagul nyomja tenyerébe, kissé össze nyomva ezzel orcáját, hörcsögös hatást keltve így, akarata ellenére.*
- Csak eszembe jutott valami az előbb. *Préseli ki kissé összenyomott ajkain. Egész édes képet festhet most, leszámítva a hosszú út alatt összeborzolt hajat és a kissé poros ruhákat. Egyébként meg kell hagyni, azért is hálás saját magának, hogy este megmosakodott a fogadóban, most nem érzi magát emiatt is kellemetlenül. ~Bakker, még a végén azért is elpirulnék!~ Pyr következő kérdése viszont ismét érkezik, amit bár ugyanúgy nehezen vesz, most nem jár hozzá hirtelen gyomorgörcs. Talán számított a kérdésre, talán nem olyan feszült már, ki a fene tudja.*
- Egyszer megmutathatnád a helyet! *Egyenesedik ki, egy kicsit még ki is virult. Szereti a természetet, még akkor is, ha hetekig mást sem látott, csak füvet, fákat, bogarakat meg egyéb nyalánkságokat. Először úgy gondolja, ezzel el is tereli a témát a kérdésről, de aztán úgy dönt, mégis felel rá. Pyr nyíltan áll Rhoenhez, ő is megérdemli, hogy egy-két információt megosszon vele.*
- Eddig? Hát kérlek szépen, nagyon messze innen. Több heti gyalogút, nagyon kevés alvással is. *Ecseteli, közben a szülőföldje felé mutat. Tanult egyet -s mást az irányokról, ha nem is pontosan, de megközelítően helyes irányban áll a keze.* Ott nőttem fel, erről a helyről nem is tudtam. Ott klánok vannak, akik nem éppen szeretik egymást. Mostanra az is lehet, hogy a két vezér halálával együtt a falvak is porrá lettek. *Vonja meg vállát, bár belül az egyik vezér halála nagyon is fáj neki, a másikra pedig még mindig haragszik, hiába ölte őt meg.*
- Hogy mi a célom? *Húzza száját kissé oldalra, mert talán pontosan ő maga sem tudja.* Először is be szeretnék végre illeszkedni valahova. Jelen esetben talán ide. Ha nem sikerül, megyek tovább. *Vonja meg ismét vállát, de valójában ez a kérdés is rendkívül foglalkoztatja.* Tanulni szeretnék, amennyit csak lehet. *Teszi még hozzá.
Pyr ekkor kissé kigombolkozik, Rhoen pedig nyel egy jókorát. Megfeszült állkapoccsal koncentrál Pyr szemeibe. ~Akkor sem! Nem nézek oda!~ Egy pillanatra még majdnem össze is szorítja őket, de rá jön, akkor lebukna, így csak erősen nézi a férfi szemeit.*
- Hogy... Mii? *Felel a kérdésre kérdéssel, de még továbbra is a szemeket nézi. Pár másodperccel később megengedi magának, hogy a szárnyakra pillantson, majd ismét Pyr arcára, de most már nem olyan saját magával szembeni erőszakkal.*
- Igen... Tetszik. *Vallja be.* Sosem láttam hozzád hasonlót. *Amint kimondja, meg is bánja és gyorsan kijavítja magát.* Mármint, szárnyakat. Olyat, mint te! *Talán kissé gyenge próbálkozás volt saját maga kijavítására, de valóban nem úgy értette, ahogy azt kimondta.*
- Vittél már fel vele másokat? *Kérdi csillogó szemekkel.* De mármint... *Elég butának érzi most magát, pedig nem az és ezt szeretné a másikkal is tudatni, de tényleg nem találkozott még ilyen lénnyel és elég érdekesen érintette a helyzet.*
- Nem néznek ki miatta? Már nem azért, mintha rossz dolog lenne, hanem mert egészen más, mint amiket eddig láttam. Pedig rengeteg élőlénnyel találkoztam már. Nem bántottak érte? *Kérdez rá végül egyenesen, nem akar kertelni. Nem szeretné, ha Pyr olyat tenne, amit egyébként nem szeretne. Nem szeretné, ha ez a felajánlás valami olyasmi dolog lenne, amit mindenki kér tőle, mint valami cirkuszi mutatványtól. Rhoennek is van egy olyan testrésze, ha az nevezhető annak, amit rettenetesen szégyell, ezért is futott át ez a gondolat az agyán. Bár egy vörös hajszín, ami miatt családok bomlottak fel, nem olyan érdekes dolog, mint egy szárny, de hát Rhoen is elég messziről jött, arra mások a szokások.*


3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-20 17:16:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Kincsvadászatra fel//

*Arja látszólag kezd beletörődni abba, hogy a térképet a templomban kell hagynia. Az atya egyértelműsítette, hogy milyen esetben adja ki a templom az apró térképet, ahhoz pedig a kalandor lánynak társakat kell találnia, lehetőleg és ez nagyon fontos, Eeyr hitű társakat, akik majd segítik őt küldetésében.
Arenih is tudja, hogy nehezen teljesíthető szabályt hozott, de csak így látja biztosítottnak, hogy a megjelölt helyen talált dolog, bármi is legyen az, jó kezekbe kerül. Maga sem tudhatja, mi lehet az, de jobb, ha a Fény Istennőjének hívei lelik meg és nem Sa'Tereth követői, még a végén ellenük használnák fel.*
- Úgy legyen, én itt leszek. *Mosolyog megértőn Arenih atya Arjára. Bármennyire is megkedvelte a lányt, nem adhatja ki a kezébe a templom falai közt eddig rejtőző térképet.*
- Eeyr fénye vezesse lépteid, leányom! *Köszön el maga is Arjától és végigköveti tekintetével, ahogy a lány elhagyja a templomot, majd visszaindul a könyvtárba.*

//Alázatosság//

- Azt mondod, de a szavaid és a tetteid az ellenkezőjét hirdetik. *Mondja kétkedve Arenih, ne, látszik enyhülni.*
- Nem tudom, mi közöm van nekem ahhoz, hogy te mit szeretnél tenni az állataiddal. A városba se hozhattad volna be a farkast, nemhogy a templomba! *Nem ijeszti meg a lány szemeinek villanása, sokkal komolyabb veszélyekkel is szembenézett már, mint egy eltévelyedett lány haragja.*
- Akkor menj tüstént, vissza az erdőbe és vidd magaddal az állataidat is. *Int az atya a templom ajtaja felé, láthatóan kezdi megunni ezt a vitatkozást a lány részéről. Törvényt sértett, mégis még mindig a saját szavait szajkózza.*
- Mit képzelsz, te lány, ismered tán a csuhást, hogy így minősíted? Én szóltam rád, amikor tiszteletlen hangot ütöttél meg vele szemben. Meg vagy zavarodva talán? *Kérdi és egyre növekszik benne a düh, mert Asheelaxa nemhogy belátná tévedését még vádaskodni kezd.
A lány mellkasán nem izzik fel semmi, hisz nincs nála zafír csillagszilánk és magába sem olvasztott ilyesmit.*
- Rászolgáltál! *Dörren az atya.*
- Nem érdekelnek ezek a dolgok, nem hozhatsz állatot a templomba és nem lehetsz tiszteletlen az Ő csuhásaival, ha tetted a fejedre olvassák! *Bár jámbor embernek mondják, kezd valóban zabos lenni, mert ez már olyan parttalan vita, amellyel nem is kellene foglalkoznia, ha volnának városőrök, most kitetetné innen a zavarodottnak látszó lányt.*
- "Kell"? "Kérdezned kell"? *Mondják, hogy a pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat a környezetére. Arenih egy pillanatra döbbenten elhallgat.
Ráadásul Asheelaxa olyan dolgot kérdez, amely komoly megpróbáltatást jelentett az atya számára. Csaknem meghaltak, csaknem felfalta őket a sötétség. Azon kevesek, akik velük harcoltak, mind megszenvedték azt a hatot.
Amikor pedig a lány felé lép, hogy valamit a ruhájába csúsztasson, akkor természetesen nem hagyja, elhátrál egy lépést a felé nyúló kéz elől és haragosan néz Asheelaxa kezére és a papírra.*
- Mit képzelsz? Mi ez? *Kérdi. A lány nagyon rossz tolvaj, mert ilyesmire nem képes, a cselekménybe az atyának is van beleszólása.*
- Nem tudom, mi ez és azt sem, hogy hol a helye. *Dörren, amikor lerázza magáról a döbbenetet.*
- Mondd, kérlek el, miért kellene neked mindez után még mesélnem neked?
*Láthatóan ez az út nem járható Asheelaxa részéről, valamit nagyon változtatnia kell a viselkedésén, ha szót szeretne érteni Arenih atyával, mert egyre mélyebbre ássa magát a szemében. Pár csuhás szerzetes is megjelenik a hosszúra nyúló beszélgetés végére, ők pedig már nem csak a szavak nyelvén tudnak beszélni.*


3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-20 01:50:45
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Alázatosság//

- Tudom, hol vagyok. – *Az atya hozzáállása nem lepi meg, valahogy mindig ide lyukadnak ki a dolgok. Ahseelaxa se tudja miért jött ide, csak jönnie kellett. Nem tervezett el semmit, idejét sem tudja mikor tervezett el úgy igazán, részletesen előre valamit, mert úgy sem tud megvalósítani semmit és már kimondhatatlanul fáradt is hozzá, és egy újabb csalódásért nem akar már gürcölni. Teológiai vitába maga sem bocsátkozik, nem vitázni jött ide, tisztázni és lezárni valamit, de érzi és tudja, hogy egyiket sem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Ahogy hallgatja Areniht érzi, dühe lassan felülkerekedik elméjén.*
- Az állataimmal nem szándékozom hosszú távon a városban maradni, amint tehetem visszatérek az erdőbe és elengedem őket. – *Ragyogózöld és sötétbarna szemei az atyára villannak. Visszafogja magát, mert már tudja miért van itt, felindultsága is lassan elapad.*
- Nem érveltem. Egyik dolog se volt észérv, amit mondtam. És nem, annyit adok, amennyit tudok, amennyim maradt. Ha úgy lenne atyám, ahogy maga mondja, már rég nem lennék itt. – *Mondja, fáradt fásultsággal.*
- Annak a csuhás szerzetesnek pedig, akivel összeszólalkoztam, szerintem az se igaz, amit kérdez. Ezért is zártam vele, már belépéskor rövidre a dolgot és maradjon is így. – *A mellkasán kékes fénnyel izzik fel a belé olvadt zafír csillagszilánk, mely a hűség és a tisztaság jelképe. Mellkasához szorítja kezét, mely forrósodni kezd.*
- Nem a hangnemet kérem ki. Ha úgy véli rászolgáltam, akkor megérdemlem. Túl sokat várnék el? Nem hiszem. Atyám, szeretném, ha tudna és megértene valamit, aminek köze van az állataimhoz, akikre valahol úgy tekintek, mint a gyermekeimre. A farkasoknak nem jó a közmegítélésük, pedig, gondolná-e, hogy életükben egyszer választanak párt és alapítanak falkát. A verebek pedig, a hétköznapiságuk mellett, az életrevalóságot, a ragaszkodást, a kitartást jelentik számomra, hiszen például a költöző madarakkal ellentétben, dacolnak a téllel is és túlélnek a legzordabb körülmények között is.
*Leengedi mellkasára szorított karját, amint Arenih közelebb lép hozzá és kérdőre vonja, hogy mit kell megtennie.*
- Kérdeznem kell! Hallottam hírét a templomban történteknek. Elmesélné nekem atyám részletesen, hogy mi történt itt? Az elejétől a végéig. Kérem, megtenné ezt nekem? – *Kérdi és kérleli halvány mosollyal Ahseelaxa a Fény Úrnőjének főpapját.*
- És még valami, azt hiszem, ennek tudja, hol van a helye. – *Ingének mellső zsebéből egy sárga foltos, két oldalas, szakad, gyűrött, összehajtott pergament vesz elő, amit a közvetlen közelében álló atya díszes csuhájának a belső zsebébe csúsztat vissza, akárcsak valami mestertolvaj, aki visszahozott egy kilopott valamit.*


3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-19 19:38:00
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Kincsvadászatra fel//

*A lány kétkedően néz az atyára, amikor az azzal biztatja, hogy bizonyára talál olyan Eeyr hithű kalandorokat, akikkel együtt kitervelheti a kutatást, ahogy nagyon paposan fogalmaz: Eeyr figyelő tekintete mellett.
De aztán arra gondol, hogy talán igaza van az atyának. Talán az a furcsa képessége, aminek segítségével rábukkan dolgokra, rejtekhelyekre, eldugott ajtókra, talán az segíthet tényleg abban is, hogy társakra leljen a kutatásban.
Végül is, eléggé furcsa volt, ahogyan Neniyzonba is belebotlott, még ha a törpe nem is jött vissza vele ide, a Templomba. Mégiscsak az ő révén talált rá erre a furcsa, rejtélyes térképre!
Dehát semmiképpen sem kellene meg szabad Arenih atyával vitatkoznia, azt érzi.
Ha ő úgy látja jónak, akkor biztosan jobb, ha a térkép itt marad, a Templom védelme alatt.
Hogyha valakit érdekel, ha valakinek beszél róla, annak meg tudja mutatni itt a Templomban is végtére. Meg azért Arja jól emlékszik arra, hogy mi is szerepel a térképen.
~Az út és a folyó találkozásától nyugatra 500 lépésnyire. Ott volt a nagy keresztezett jel!~ gondol vissza az ábrára.
Nagyot sóhajt.*
- Rendben, atyám. *hajtja meg a fejét, pont ahogyan kislánykorában tanulta.*
- Ha találok Arthenior városában, vagy bárhol olyan, a szívében Eeyrt hordozó embert, vagy bármilyen fajú elszánt kalandort, aki hinni fog nekem, akkor visszatérek vele ide, a Templomba. *~Vagy ha megtalálom újra Nent, és esetleg hajlandó a kincskeresés helyett belevágni Eeyr nevében ebbe a kalandba.~ gondolja sóhajtva.*
- Minden jót, Arenih atya! *köszön el, meghallgatva, ha bármit mond még neki útravalóul a Templom és Eeyr elhivatott szolgáló papja, aztán elgondolkodva elhagyja a megszentelt kőépületet.*

A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.19 19:39:17


3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-19 18:51:16
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Rhoen//

*Természetesen széles vigyora azonnal lebuktatja, bár sejtette előre, a lány értelmes és nyílt tekintetű, nem olyan, akit csak úgy be lehet csapni, így a vigyor séta közben sem marad el.*
- Jaz... *Egészíti ki a hallottakat.* A munkaadóm. Morcos, magának való figurának tűnik, de amúgy rendben van teljesen. *Magyarázza csendesen.* És nem, nem horgásztam. Egy hataaaalmas szörny volt, akivel Dattal harcoltunk. Dat egy srác, aki a kunyhómba mászott, én meg rázártam az ajtót. Nem szép dolog bepofátlankodni más lombházába. Persze utána jóba lettünk, segítettük egymást. *Beszéd közben hevesen gesztikulál, jól esik neki a mesélés. Most valahogy más érzete van, mint Jazzel, ott azért mégiscsak munkaadó és munkás beszélgetése zajlott, még, ha mindent haveri alapra tettek is. A lány kezét puhán fogja meg, érzi annak melegét, s szelíden vezeti, mintha ki tudja mióta barátkoznának már, menet közben észreveszi a lány arcának pírját, amire megint csak kíváncsiság fogja el.*
- Mit vörösödsz? *Kérdezi fürkészve.* Hülyeséget mondtam? Nem gáz ám, megmondhatod nyugodtan, néha csak úgy össze-vissza beszélek, ez azóta van, hogy a némasági fogadalmam alól feloldottak. *Nevet fel, aztán ismét csak nyíltan a szemekbe néz, amíg helyet foglal. Tetszik neki, ahogyan a fűbe ül. Látszik rajta, hogy élvezi az időt és mindazt, mi körbeveszi. Vidámnak és kedvesnek tűnik, nem bánja, hogy találkoztak. Maga nem vetkőzik, hátul két helyen kivágott mellénye alatt már nem hord semmit. Mellkasa így is jóformán fedetlen, pont megfelelőnek érzi a hőmérsékletet.*
- Egy napja? *Hördül fel előre hajolva.* Hát eddig hol voltál? *Nem veszi észre, hogy Rhoen erről nem biztos, hogy akar beszélni.* Erdőmélye amúgy észak, észak-keletre van Artheniortól asszem, bár sosem voltam jó térképészetből. *Nevet maga is.* Hatalmas rengeteg számos titokkal és lénnyel, aki ismeri, annak sem veszélytelen, de én jól éreztem magam ott, csak egyedül voltam. A magányt meg nehezen viselem. *Szontyolodik el. Néhány emlék neki is eszébe jut, mondjuk ezek nem kedvesek.*
- Én ott születtem és nőttem fel Erdőmélyén. Ide a városba, Artheniorba *Mondja ki ismét.* Csak később kerültem, miután Vadvédet elhagytam, meg a többieket. *Vonja meg a vállát.* Azóta magánvállalkozó vagyok. Csinálom, amit lehet, hogy tanulni tudjak, meg meditálgatni a templomban. *Kuncog.* Neked mi a célod? *Kérdezi ismét a lány szemeibe bambulva, közben kissé megnyitja mellényét is, valóban erősen tűz a nap, olykor lehunyt szemekkel fordítja arcát a fénybe, hogy így fürössze meg.*
- Tetszik a szárnyam? *Kérdezi vigyorogva.* Szerintem már fel tudnálak kicsit vinni, ha akarod! *Kacsint rá a lányra. Korábban már volt, akivel tervezte, de akkor még gyenge volt. Azonban a lány nem tűnik súlyosnak, sőt, kifejezetten karcsú alakja van, már amennyire így a kecses fedetlen vállakból meg tudja ítélni.*


3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-18 23:02:18
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Pyr//

*Rhoen észre veszi a kék szempárt, de mire reagálhatna rá, Pyr már beszélni is kezd.*
- Nem! Nem volt poén! *Nevetve fonja össze karjait melle előtt, Pyr szemébe pillant.*
- Akkor szia Pyr! *Észre veszi a pillanatnyi remegést, de nem tudja hová tenni. Mikor a férfi behatárolja a találkozásukat, igenlően bólint.*
- Igen, arra én is emlékszem. Előtted jött be valami barna hajú alak, asszem' vele jöttél. *Emlékszik vissza arra, aki provokálta azt a "töpörödöttet", hogy Pyr szavaival éljen. Érdekelné, mi lett abból az egészből, de nem kérdez rá, annyira nem fontos most.*
- Igen... *Felelne, de Pyr hirtelen kiborul, amire bár megrezzen, gyorsan leplezi az egészet és csak mosolyog.*
- Igen, értem. *Megköszörüli a torkát és már előre mosolyog azon, amit mondani tervez.*
- Pikkelyes dög? Úgy érted, horgásztál? *Emeli fel szemöldökét, tudva, hogy a másik nem erre gondolt, de azt is, hogy megint sántít. Tudja magáról, hogy látszik, hogy nem igaz, amit mond, sőt, talán még direkt is csinálja. A következő szavaival kapcsolatban nem szól semmit, őt ugyan nem zavarja, hogy nagyszájú, Rhoen amúgy sem szeret túlságosan sokat beszélni, a káromkodás meg egyáltalán nem foglalkoztatja. Azok is csak szavak, mint a többi.
Amikor Pyr a kezéért nyúl, engedi azt és kézen fogva sietnek arra, amerre a férfi vezeti. Ismét a szárnyakra pillant, amikor a férfi valami furcsa dolgot csinál velük a hátán. Egyszerűen nem érti ennek az egésznek a működését, de nem tudja hogyan kérdezzen rájuk. Mondhatni csodálja ezeket a szárnyakat és nem mint valami furcsa dologként látja őket, sokkal inkább különlegesnek. Mondjuk maga Pyr is elég különösen néz ki, a szemei, a haja, az arca. ~Még rá is hasonlít egy kicsit.~ Eszébe jut egy emlékkép, mire elmosolyodik és elpirul. ~Mi a jó édes...?~ Kikerekedett szemmel pillant maga elé, továbbra is vörösen. Soha nem viselkedik így, mármint sem ő, sem a teste. ~Most meg azt fogja hinni, hogy a kezétől pirultam el! A francba is!~ Lesüti szemeit, így igyekszik tovább Pyr mellett. A szabadságos dolgot szinte meg sem hallja, jelenleg el van foglalva azzal, hogy a férfi nehogy meglássa az arcát.
Mikor egy kertbe érnek, Rhoen már mondhatni ismét normális állapotba kerül, az arcszínét illetően. Pyr leül egy padra, Rhoen pedig, hogy szemben lehessen vele, helyet foglal a zöld füvön, törökülésben, a puha növényzet kellemes illata megcsapja orrát. Leveti magáról köpenyét és maga mellé dobja, a friss levegő és a napfény kellemesen éri fedetlen vállát és karját.*
- Egy napja vagyok csak civilizált környéken, szóval még nem vagyok ezen a szinten. *Nevet, mondjuk inkább Pyr panaszkodásán.* De szerintem egy három nap és én is menekülni fogok onnan. *Biccent a város közepe felé. A következő kérdésre egy hangyányit összehúzza szemeit, idegesen vakargatja meg nyakát.*
- Erdőmélyről? *Húzza az időt.* Azt nem tudom hol van, nem a közelben nőttem fel. A Dan klántól jöttem el. Meg a Roktól is. *Ráncolja szemöldökét és egy kiálló virággal szórakozik maga mellett a fűben.* Szóval messziről. *Aztán, csak, hogy terelhesse a témát, ő is bedob egy kérdést, nem akar olyasmiről beszélni, hogy honnan jött. Nem túl vidám téma és Pyrral egy sokkal kellemesebb hangulatot sikerült megteremteni, nem akarja ilyen irányba elvinni a témát, a férfi sem valószínű, hogy érdeklődne efelől.*
- És te itt nőttél fel? Egyébként mi a hely neve egyáltalán? Eddig csak abban a Pegazusban jártam, ahol téged is láttalak. *Pillant vissza a virág babrálásából.*

A hozzászólás írója (Rhoen Dan'rok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.18 23:13:10


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3087-3106