Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-11 18:35:27
Üzenet elküldve: 2018-01-11 18:35:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Sokáig mocorog, feszeng, dühöng, kiáltozik a feltehetőleg az ajtóban álló férfivel, de mind hiába. Semmi és senki nem segít rajta, sőt, a rángatózás miatt a csuklóin keletkezett sebei is egyre jobban sajognak.*
- Mi?! Miféle úriember vagy te? Tényleg fogalmad sincs, hogyan kell bánni egy hölggyel!
*Mérgelődik még egy ideig, amihez az előbbi koránt sem illedelmes megszólítás még egy kis energiát adott neki, de hamarosan az is elfogy, kifullad és lenyugszik. Nem jutott előrébb. Ugyanúgy be van zárva, ugyanúgy meg van kötözve, s még a csuklói is fájnak. Reménytelenül dől hátra a székében, fogva tartója pedig egyetlen hangot sem hall tovább az ajtó túloldalán.
Alenia ismét megtörten bámulja a földet, néhány könnycsepp folyik le az arcán, miközben gondolkozik.*
~Biztos van valami oka, hogy ezt csinálja velem. Az emberek nem lehetnek ilyen gonoszak, még Sa'Tereth szolgálói is megmagyarázható okok miatt teszik azt, amit.~
*Még mindig van benne remény a világ iránt. Egyszerűen lehetetlen számára, hogy puszta szórakozásból, irigységből, kapzsisággal így bánjanak vele. Kell, hogy legyen rá valami magyarázat, amit ő még nem ért.*
- Ott van még? *Néz fel végül újra az ajtóra, és szólal meg az előbbieknél sokkal nyugodtabb, meghunyászkodóbb hangon. * Kérdezhetek valamit?
*Ezúttal tényleg csak kíváncsi valamire, de egyáltalán nem biztos benne, hogy a férfi szóba fog vele állni. Bizonyára nem is kötelessége beszélgetni vele. Mindenesetre egy próbát megér, hogy megtudja, miért kell itt ülnie megkötözve. Akkor talán ő is jobban elfogadja majd a helyzetét.*
- Ha igen, akkor jöjjön be, kérem! Látni szeretném a szemeit, mikor válaszol.
*Igen, már megint igényei és kérései vannak. Soha nem fogja megszokni, hogy itt nem ő parancsol, hanem neki parancsolnak.*
*Sokáig mocorog, feszeng, dühöng, kiáltozik a feltehetőleg az ajtóban álló férfivel, de mind hiába. Semmi és senki nem segít rajta, sőt, a rángatózás miatt a csuklóin keletkezett sebei is egyre jobban sajognak.*
- Mi?! Miféle úriember vagy te? Tényleg fogalmad sincs, hogyan kell bánni egy hölggyel!
*Mérgelődik még egy ideig, amihez az előbbi koránt sem illedelmes megszólítás még egy kis energiát adott neki, de hamarosan az is elfogy, kifullad és lenyugszik. Nem jutott előrébb. Ugyanúgy be van zárva, ugyanúgy meg van kötözve, s még a csuklói is fájnak. Reménytelenül dől hátra a székében, fogva tartója pedig egyetlen hangot sem hall tovább az ajtó túloldalán.
Alenia ismét megtörten bámulja a földet, néhány könnycsepp folyik le az arcán, miközben gondolkozik.*
~Biztos van valami oka, hogy ezt csinálja velem. Az emberek nem lehetnek ilyen gonoszak, még Sa'Tereth szolgálói is megmagyarázható okok miatt teszik azt, amit.~
*Még mindig van benne remény a világ iránt. Egyszerűen lehetetlen számára, hogy puszta szórakozásból, irigységből, kapzsisággal így bánjanak vele. Kell, hogy legyen rá valami magyarázat, amit ő még nem ért.*
- Ott van még? *Néz fel végül újra az ajtóra, és szólal meg az előbbieknél sokkal nyugodtabb, meghunyászkodóbb hangon. * Kérdezhetek valamit?
*Ezúttal tényleg csak kíváncsi valamire, de egyáltalán nem biztos benne, hogy a férfi szóba fog vele állni. Bizonyára nem is kötelessége beszélgetni vele. Mindenesetre egy próbát megér, hogy megtudja, miért kell itt ülnie megkötözve. Akkor talán ő is jobban elfogadja majd a helyzetét.*
- Ha igen, akkor jöjjön be, kérem! Látni szeretném a szemeit, mikor válaszol.
*Igen, már megint igényei és kérései vannak. Soha nem fogja megszokni, hogy itt nem ő parancsol, hanem neki parancsolnak.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-11 13:37:04
Üzenet elküldve: 2018-01-11 13:37:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A seb nem súlyos, csak egy mélyebb horzsolás, de minél többet mocorog és rángatja a kezét, annál fájdalmasabb, és a vérzés sem áll el. Lehet érdemesebb lenne kicsit lenyugodnia, és átgondolni a helyzetét a hisztizés és visítozás helyett, mert ezzel nem jut semmire. A férfi lelkiismeretesen próbál türelmes lenni vele, de nincsenek acélból az idegei. Teljes erőből csap rá az ajtóra, ami recsegve nyikkan ökle alatt.*
-Elég legyen, te kurva! *Nem üvölt, de érezni hangján, hogy nem sok választja el tőle.* Így is elég jó dolgod van, de ha tovább folytatod ezt, akkor garantálom, hogy nem lesz tovább ilyen kényelmes helyed. Igen, ez a kényelmes. Nem hogy ágyat nem fogsz kapni, addig örülj, amíg csak köteleket kaptál!
*Nem tudni, hogy azért nem tesz semmit vele, mert minden szava üres fenyegetőzés, vagy valami oknál fogva tényleg nem akarja bántani a lányt. Alenia reménykedhet, hogy bármi legyen is, megvédi fogva tartója haragjától.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A seb nem súlyos, csak egy mélyebb horzsolás, de minél többet mocorog és rángatja a kezét, annál fájdalmasabb, és a vérzés sem áll el. Lehet érdemesebb lenne kicsit lenyugodnia, és átgondolni a helyzetét a hisztizés és visítozás helyett, mert ezzel nem jut semmire. A férfi lelkiismeretesen próbál türelmes lenni vele, de nincsenek acélból az idegei. Teljes erőből csap rá az ajtóra, ami recsegve nyikkan ökle alatt.*
-Elég legyen, te kurva! *Nem üvölt, de érezni hangján, hogy nem sok választja el tőle.* Így is elég jó dolgod van, de ha tovább folytatod ezt, akkor garantálom, hogy nem lesz tovább ilyen kényelmes helyed. Igen, ez a kényelmes. Nem hogy ágyat nem fogsz kapni, addig örülj, amíg csak köteleket kaptál!
*Nem tudni, hogy azért nem tesz semmit vele, mert minden szava üres fenyegetőzés, vagy valami oknál fogva tényleg nem akarja bántani a lányt. Alenia reménykedhet, hogy bármi legyen is, megvédi fogva tartója haragjától.*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-10 23:46:48
Üzenet elküldve: 2018-01-10 23:46:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Maga is érzi, hogy ez az egész így egyáltalán nem lesz jó. Hamarosan elfogy a türelme, képtelen lesz logikusan gondolkozni, és egyszerűen hisztizni fog.
~Miért velem történik ez? Aleimordnak igaza volt, jobban oda kellett volna figyelnem, kivel és hová megyek el otthonról.~
Azt mondják, jobb később, mint soha, de ez a felismerés már tényleg túlságosan későn jött. Itt van egy dohos pincében, vagy miben, megkötözték, amiből képtelen szabadulni, ráadásul az előbbi kísérlete miatt még fel is horzsolta a csuklóját. Érzi is a sebből lassan serkenő vért a keze alatt. Valószínűleg nem súlyos, de Aleniának attól még borzalmasan fáj, és túl is reagálja a dolgot. Évek teltek el azóta, hogy utoljára megsérült, nem tudja megítélni a fájdalomból, hogy mennyire súlyos a sérülés.
Egyre jobban pánikba esik, ennek köszönhető az a hangos és hosszú sikoly is, amit csak akkor hagy abba, mikor az összes levegő kifogy a tüdejéből. Segítség helyett azonban csak a dörömbölés, és a már-már megszokott morcos hangot kapja.*
- Szóval ott állsz az ajtónál. Nem teheted ezt velem! Hallod?! Nem teheted! Minek kötöztél ide, ha már úgyis bezártál ebbe a lyukba?! Engedj ki innen!
*Rángatja meg ismét köteleit, dühösen feszeng a székben, majd újra hátradől, s duzzogó tekintettel bámulja a gyertyát. Igen, erről a hisztiről volt szó az előbb. Kezdi nagyon rosszul viselni, hogy semmi sem úgy történik, ahogy azt ő szeretné.*
- Engedj el! Vagy legalább mondd el, hol vagyok, oldozz el ettől a széktől, hozz egy ágyat, és akkor majd megnyugszom! Teljesen felesleges megkötöznöd, mikor rám zártad azt a nyavalyás ajtót.
*Vele nem szórakozhatnak így. Főnemesi család lányával egyszerűen nem bánhat így senki. Mégis mit képzelnek, mit fognak kapni ezért Aleimordtól? Majd megkapják tőle a magukét, az biztos, csak találják meg őket.
Bízik a bátyjában. Most először van rá szüksége úgy igazán, biztos benne, hogy nem fogja magára hagyni az egyetlen húgocskáját, még akkor sem, ha az utóbbi időben nem jöttek ki olyan jól egymással.*
*Maga is érzi, hogy ez az egész így egyáltalán nem lesz jó. Hamarosan elfogy a türelme, képtelen lesz logikusan gondolkozni, és egyszerűen hisztizni fog.
~Miért velem történik ez? Aleimordnak igaza volt, jobban oda kellett volna figyelnem, kivel és hová megyek el otthonról.~
Azt mondják, jobb később, mint soha, de ez a felismerés már tényleg túlságosan későn jött. Itt van egy dohos pincében, vagy miben, megkötözték, amiből képtelen szabadulni, ráadásul az előbbi kísérlete miatt még fel is horzsolta a csuklóját. Érzi is a sebből lassan serkenő vért a keze alatt. Valószínűleg nem súlyos, de Aleniának attól még borzalmasan fáj, és túl is reagálja a dolgot. Évek teltek el azóta, hogy utoljára megsérült, nem tudja megítélni a fájdalomból, hogy mennyire súlyos a sérülés.
Egyre jobban pánikba esik, ennek köszönhető az a hangos és hosszú sikoly is, amit csak akkor hagy abba, mikor az összes levegő kifogy a tüdejéből. Segítség helyett azonban csak a dörömbölés, és a már-már megszokott morcos hangot kapja.*
- Szóval ott állsz az ajtónál. Nem teheted ezt velem! Hallod?! Nem teheted! Minek kötöztél ide, ha már úgyis bezártál ebbe a lyukba?! Engedj ki innen!
*Rángatja meg ismét köteleit, dühösen feszeng a székben, majd újra hátradől, s duzzogó tekintettel bámulja a gyertyát. Igen, erről a hisztiről volt szó az előbb. Kezdi nagyon rosszul viselni, hogy semmi sem úgy történik, ahogy azt ő szeretné.*
- Engedj el! Vagy legalább mondd el, hol vagyok, oldozz el ettől a széktől, hozz egy ágyat, és akkor majd megnyugszom! Teljesen felesleges megkötöznöd, mikor rám zártad azt a nyavalyás ajtót.
*Vele nem szórakozhatnak így. Főnemesi család lányával egyszerűen nem bánhat így senki. Mégis mit képzelnek, mit fognak kapni ezért Aleimordtól? Majd megkapják tőle a magukét, az biztos, csak találják meg őket.
Bízik a bátyjában. Most először van rá szüksége úgy igazán, biztos benne, hogy nem fogja magára hagyni az egyetlen húgocskáját, még akkor sem, ha az utóbbi időben nem jöttek ki olyan jól egymással.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-10 20:46:26
Üzenet elküldve: 2018-01-10 20:46:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*A kérdést hallva egy pillanatra megdermed, ez épp elég ahhoz, hogy kissé megnyugodjon. Már nem üvölt a lánnyal, de tekintete még mindig villámokat szór, ahogy ránéz.*
-Vajon mit akarhatunk egy főnemesi leszármazottól? *Kérdez vissza gúnyosan.* Nem, nem pénzt. *Válaszolja is meg a kérdését.* Nincs akkora szerencséd, annál bonyolultabb dolga lesz. Neked nem is kell tudnod, mi az, csak reménykedj, hogy határidőre teljesíteni tudja... *Érdes ujjai közé fogja a bájos arcot, egész közel hajol hozzá, Alenia érezheti csípős leheletét.* Különben kénytelenek leszünk nyomatékosítani a mondanivalónkat.
*Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, az ételt az asztalon hagyva távozik, ismét csend telepszik a kis szobára. A szökési kísérlete -már ha ezt annak lehet nevezni- sikertelennek bizonyul. Csuklója még egész könnyedén elfordul, habár az egyenetlen vas szék felhorzsolja a bőrét, de a kötéllel már meggyűlik a baja. Vastag, sűrűn sodort kender, aminek esze ágában sincs megadnia magát. Órák alatt talán sikerülne valamit elérnie, de ez a pár pillanat, mint halottnak a csók. A helyzet menthetetlennek tűnik...
Nem tudni, mit akart pontosan elérni a sikítással, de a várt hatás elmarad. A férfi türelmesen megvárja, míg kifogy a szuszból, majd bedörömböl az ajtaján.*
-Nem hall ám senki, úgyhogy feleslegesen töröd magad. Engem viszont már kezdesz nagyon kiborítani... *Teszi hozzá nagyot sóhajtva.* Nem tudom még, mit fogok kitalálni neked, de ha kell, a bokádnál felkötve lógatlak le a plafonról, hogy végre nyugton maradj.
*A kérdést hallva egy pillanatra megdermed, ez épp elég ahhoz, hogy kissé megnyugodjon. Már nem üvölt a lánnyal, de tekintete még mindig villámokat szór, ahogy ránéz.*
-Vajon mit akarhatunk egy főnemesi leszármazottól? *Kérdez vissza gúnyosan.* Nem, nem pénzt. *Válaszolja is meg a kérdését.* Nincs akkora szerencséd, annál bonyolultabb dolga lesz. Neked nem is kell tudnod, mi az, csak reménykedj, hogy határidőre teljesíteni tudja... *Érdes ujjai közé fogja a bájos arcot, egész közel hajol hozzá, Alenia érezheti csípős leheletét.* Különben kénytelenek leszünk nyomatékosítani a mondanivalónkat.
*Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, az ételt az asztalon hagyva távozik, ismét csend telepszik a kis szobára. A szökési kísérlete -már ha ezt annak lehet nevezni- sikertelennek bizonyul. Csuklója még egész könnyedén elfordul, habár az egyenetlen vas szék felhorzsolja a bőrét, de a kötéllel már meggyűlik a baja. Vastag, sűrűn sodort kender, aminek esze ágában sincs megadnia magát. Órák alatt talán sikerülne valamit elérnie, de ez a pár pillanat, mint halottnak a csók. A helyzet menthetetlennek tűnik...
Nem tudni, mit akart pontosan elérni a sikítással, de a várt hatás elmarad. A férfi türelmesen megvárja, míg kifogy a szuszból, majd bedörömböl az ajtaján.*
-Nem hall ám senki, úgyhogy feleslegesen töröd magad. Engem viszont már kezdesz nagyon kiborítani... *Teszi hozzá nagyot sóhajtva.* Nem tudom még, mit fogok kitalálni neked, de ha kell, a bokádnál felkötve lógatlak le a plafonról, hogy végre nyugton maradj.
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-10 17:14:14
Üzenet elküldve: 2018-01-10 17:14:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Örülne annak, ha lenne elég lélekjelenléte arra, hogy megfigyelje fogvatartója viselkedését. Egyelőre minden egyes pillanatban attól fél, hogy mikor lép át egy határt, és mikor kerül még az eddigieknél is rosszabb helyzetbe. Épp emiatt tudta rávenni magát arra is, hogy megegye azt a káposztafőzeléket is, bármennyire borzalmas is lesz, csak sajnos az engedelmességgel úgy látszik, már elkésett. A férfi egyre csak dühösebb, és dühösebb, Alenia pedig egyre jobban fél tőle.*
- Sajnálom!
*Nyüszíti. A hirtelen mozdulatok, a tányér csattanása, a hangos beszéd és az arcába mászó tekintet miatt csak még kényelmetlenebbül érzi magát. Mocorogni, helyezkedni kezd a székében, ami szintén arra utal, hogy mennyire nem érzi jól magát jelenlegi helyzetében.*
- Mit akartok a bátyámtól?!
*Kérdezi most már kiakadva. A félelem kiöli belőle az eddigi visszafogottságot és viszonylagos udvariasságot, most már minden szavánál remegnek ajkai, végleg uralma alá hajtja a kétségbeesés.
Kicsit fellélegezhet, mikor az ijesztő tekintet már nem pásztázza az ő szemeit közvetlen közelről, az viszont már kevésbé megnyugtató, hogy ismét egyedül marad ebben a lyukban. Vagyis a patkányokkal. Legalább lesz társasága, nem? Már kínjában gúnyolódik is magával, de minden rosszban van valami jó. Legalább nem kellett megennie azt a valamit. Még.
Az ajtó csukódik, a zár kattan, a gyertya ismét a szemébe világít. Ki gondolta volna, hogy egyszer még örülni fog ennek a helyzethez, merthogy sokkal jobb, mint azzal az alakkal lenni idebenn.
Egy ideig tehetetlenül ücsörög, majd ismét fészkelődni kezd. Egyik csuklóját elfordítja a kötélben, amennyire csak tudja, hátha ujjaival eléri a kötést. Ha igen, akkor körmével kapargatni kezdi a kötelet abban reménykedve, hogy ez segít bármiben. Ennyitől biztosan nem fog elszakadni, de ha még ki is szabadulna a kötelekből, akkor sem tudná kinyitni a zárt ajtót.*
~Miért kötöztek ide, ha be vagyok zárva?~
*Értetlenkedik magában, majd ha nem érez semmi lazulást a kötéseit illetően, akkor feladja, s fáradtan dől hátra a székben, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve fel nem kiált.*
- Segítség! *Hangos sikollyal adja a világ tudtára, hogy segítségre van szüksége, abba bele sem gondolva, hogy ezzel mennyit ronthat ismét a helyzetén.*
*Örülne annak, ha lenne elég lélekjelenléte arra, hogy megfigyelje fogvatartója viselkedését. Egyelőre minden egyes pillanatban attól fél, hogy mikor lép át egy határt, és mikor kerül még az eddigieknél is rosszabb helyzetbe. Épp emiatt tudta rávenni magát arra is, hogy megegye azt a káposztafőzeléket is, bármennyire borzalmas is lesz, csak sajnos az engedelmességgel úgy látszik, már elkésett. A férfi egyre csak dühösebb, és dühösebb, Alenia pedig egyre jobban fél tőle.*
- Sajnálom!
*Nyüszíti. A hirtelen mozdulatok, a tányér csattanása, a hangos beszéd és az arcába mászó tekintet miatt csak még kényelmetlenebbül érzi magát. Mocorogni, helyezkedni kezd a székében, ami szintén arra utal, hogy mennyire nem érzi jól magát jelenlegi helyzetében.*
- Mit akartok a bátyámtól?!
*Kérdezi most már kiakadva. A félelem kiöli belőle az eddigi visszafogottságot és viszonylagos udvariasságot, most már minden szavánál remegnek ajkai, végleg uralma alá hajtja a kétségbeesés.
Kicsit fellélegezhet, mikor az ijesztő tekintet már nem pásztázza az ő szemeit közvetlen közelről, az viszont már kevésbé megnyugtató, hogy ismét egyedül marad ebben a lyukban. Vagyis a patkányokkal. Legalább lesz társasága, nem? Már kínjában gúnyolódik is magával, de minden rosszban van valami jó. Legalább nem kellett megennie azt a valamit. Még.
Az ajtó csukódik, a zár kattan, a gyertya ismét a szemébe világít. Ki gondolta volna, hogy egyszer még örülni fog ennek a helyzethez, merthogy sokkal jobb, mint azzal az alakkal lenni idebenn.
Egy ideig tehetetlenül ücsörög, majd ismét fészkelődni kezd. Egyik csuklóját elfordítja a kötélben, amennyire csak tudja, hátha ujjaival eléri a kötést. Ha igen, akkor körmével kapargatni kezdi a kötelet abban reménykedve, hogy ez segít bármiben. Ennyitől biztosan nem fog elszakadni, de ha még ki is szabadulna a kötelekből, akkor sem tudná kinyitni a zárt ajtót.*
~Miért kötöztek ide, ha be vagyok zárva?~
*Értetlenkedik magában, majd ha nem érez semmi lazulást a kötéseit illetően, akkor feladja, s fáradtan dől hátra a székben, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve fel nem kiált.*
- Segítség! *Hangos sikollyal adja a világ tudtára, hogy segítségre van szüksége, abba bele sem gondolva, hogy ezzel mennyit ronthat ismét a helyzetén.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-10 13:07:00
Üzenet elküldve: 2018-01-10 13:07:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Habár nem látja a férfi arcát, csak a szemeit, tekintetéből kiolvashatja, hogy már nagyon elege van a lányból. Azonban az is feltűnhet neki, már ha van elég lélekjelenléte hozzá, hogy ilyen apróságokat megfigyeljen, hogy haragját nem rajta tölti ki. Minden egyes feleselése nyomán, ökölbe szorulnak az erős markok, biztos szívesen lekeverne egyet szegénynek, de türtőzteti magát.*
-Tanúsíts egy kis önuralmat!
*Mordul Aleniára, és megpróbálja a szájába tenni a kocsonyás lével teli kanalat, ám az ő türelme sem végtelen. Ahogy a puha ajkak bezáródnak, elveszti a fejét. Elege van az egészből, és hogy pont neki kell erre a libára vigyáznia, míg a többiek kinn vannak a városban.*
-Elég volt! *A tányér csattan az asztalon. Lehajol, hogy mélyen a barna szempárba nézhessen.* Most majd megtanulod, hogy nem az van, amit te akarsz, és jobban jársz, ha engedelmeskedsz, különben semmi nem marad belőled, amit visszaadhatnánk a bátyádnak.
*Felegyenesedik, és sietve az ajtó felé indul.*
-Majd még jövök, addig gondolkozz el azon, amit mondtam. És vigyázz a patkányokkal!
*Teszi még hozzá vigyorogva, és eltűnik a sötétben, magára hagyva a szőkeséget. Ismét kattan a zár, és csak a gyertya szaporán táncoló lángja adhat némi vigaszt e sötét lyukban.*
*Habár nem látja a férfi arcát, csak a szemeit, tekintetéből kiolvashatja, hogy már nagyon elege van a lányból. Azonban az is feltűnhet neki, már ha van elég lélekjelenléte hozzá, hogy ilyen apróságokat megfigyeljen, hogy haragját nem rajta tölti ki. Minden egyes feleselése nyomán, ökölbe szorulnak az erős markok, biztos szívesen lekeverne egyet szegénynek, de türtőzteti magát.*
-Tanúsíts egy kis önuralmat!
*Mordul Aleniára, és megpróbálja a szájába tenni a kocsonyás lével teli kanalat, ám az ő türelme sem végtelen. Ahogy a puha ajkak bezáródnak, elveszti a fejét. Elege van az egészből, és hogy pont neki kell erre a libára vigyáznia, míg a többiek kinn vannak a városban.*
-Elég volt! *A tányér csattan az asztalon. Lehajol, hogy mélyen a barna szempárba nézhessen.* Most majd megtanulod, hogy nem az van, amit te akarsz, és jobban jársz, ha engedelmeskedsz, különben semmi nem marad belőled, amit visszaadhatnánk a bátyádnak.
*Felegyenesedik, és sietve az ajtó felé indul.*
-Majd még jövök, addig gondolkozz el azon, amit mondtam. És vigyázz a patkányokkal!
*Teszi még hozzá vigyorogva, és eltűnik a sötétben, magára hagyva a szőkeséget. Ismét kattan a zár, és csak a gyertya szaporán táncoló lángja adhat némi vigaszt e sötét lyukban.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:29:04
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:29:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Még, hogy szögesdrótok. Szegény lány már ezekben a kötelekben is úgy érzi magát, mintha folyamatosan egy éles pengét húzogatnának a csuklóin. Alenia kezei egyáltalán nem dolgos kezek, bőre is selymes, rettentően érzékeny. Meg is ijed, hogy netán még ennél is rosszabb helyzetbe kerül, ami egyre jobban arra ösztönzi, hogy inkább engedelmeskedjen elrabolja minden szavának, minthogy további szenvedésre kárhoztassák.
Már majdnem ráveszi magát, hogy kinyissa a száját, és némán tűrje, ahogy belétömik azt az undormányt, de az utolsó pillanatban mégis elfordul. Ekkor a tányér hangosan csattan az asztalon, Aleniát pedig csak kötelei akadályozzák meg abban, hogy ijedtében kiugorjon a székéből.*
- Ne! Én engedelmes szeretnék lenni, csak egyszerűen nem megy. Hányingerem van attól az izétől, nem várhatja el, hogy megegyem.
*Néhány könnycsepp folyik le az arcán. Eddig azt hitte, hogy a világ legrosszabb dolga, amikor szülei üvöltöznek vele, vagy elzavarják otthonról, de nem. Az a nyomába sem ér ennek a szörnyűségnek, és a legrosszabb, hogy tudja, előbb vagy utóbb de meg kell ennie azt a valamit, a kérdés, csak az, hogy mennyivel hozza magát még rosszabb helyzetbe a tiltakozással. A kezei már sajognak, hisz az előbb ismét túl sokat rángatózott kötéseiben, amik persze egyáltalán nem hajlandóak lazulni.
Akkor érzi csak igazán megalázva magát, mikor a férfi egyszerűen hátat fordít neki, hogy itt hagyja a sötét, nyirkos teremben egyedül, és ő semmit nem tehet ellene, vagyis de...*
- Ne menjen el! *Szól utána.* Megeszem! Megeszem, csak kérem, ne bántson még ennél is jobban, azt nem bírnám...
*Hajtja le a fejét megtörten. Engedelmeskednie kell, ha életben akar maradni, persze ez nem változtat semmin. Ha meg akarják ölni, lehet bármennyire is engedelmes, meg fogják.
Ha a férfi visszajön hozzá, felemeli a fejét, és arcába lógó tincsekkel néz rá, majd bizonytalanul újra kinyitja a száját várva az első falatot, és ezúttal úgy is marad.*
*Még, hogy szögesdrótok. Szegény lány már ezekben a kötelekben is úgy érzi magát, mintha folyamatosan egy éles pengét húzogatnának a csuklóin. Alenia kezei egyáltalán nem dolgos kezek, bőre is selymes, rettentően érzékeny. Meg is ijed, hogy netán még ennél is rosszabb helyzetbe kerül, ami egyre jobban arra ösztönzi, hogy inkább engedelmeskedjen elrabolja minden szavának, minthogy további szenvedésre kárhoztassák.
Már majdnem ráveszi magát, hogy kinyissa a száját, és némán tűrje, ahogy belétömik azt az undormányt, de az utolsó pillanatban mégis elfordul. Ekkor a tányér hangosan csattan az asztalon, Aleniát pedig csak kötelei akadályozzák meg abban, hogy ijedtében kiugorjon a székéből.*
- Ne! Én engedelmes szeretnék lenni, csak egyszerűen nem megy. Hányingerem van attól az izétől, nem várhatja el, hogy megegyem.
*Néhány könnycsepp folyik le az arcán. Eddig azt hitte, hogy a világ legrosszabb dolga, amikor szülei üvöltöznek vele, vagy elzavarják otthonról, de nem. Az a nyomába sem ér ennek a szörnyűségnek, és a legrosszabb, hogy tudja, előbb vagy utóbb de meg kell ennie azt a valamit, a kérdés, csak az, hogy mennyivel hozza magát még rosszabb helyzetbe a tiltakozással. A kezei már sajognak, hisz az előbb ismét túl sokat rángatózott kötéseiben, amik persze egyáltalán nem hajlandóak lazulni.
Akkor érzi csak igazán megalázva magát, mikor a férfi egyszerűen hátat fordít neki, hogy itt hagyja a sötét, nyirkos teremben egyedül, és ő semmit nem tehet ellene, vagyis de...*
- Ne menjen el! *Szól utána.* Megeszem! Megeszem, csak kérem, ne bántson még ennél is jobban, azt nem bírnám...
*Hajtja le a fejét megtörten. Engedelmeskednie kell, ha életben akar maradni, persze ez nem változtat semmin. Ha meg akarják ölni, lehet bármennyire is engedelmes, meg fogják.
Ha a férfi visszajön hozzá, felemeli a fejét, és arcába lógó tincsekkel néz rá, majd bizonytalanul újra kinyitja a száját várva az első falatot, és ezúttal úgy is marad.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-09 13:52:57
Üzenet elküldve: 2018-01-09 13:52:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*A sál takarásában ugyan nem látszik, de a férfi mosolya egyre szélesedik a lányt hallgatva. Látszik, hogy sosem került még hasonló helyzetbe, nem rabolták el, nem volt megfosztva a jogaitól, azt is nehezére eshet elviselni, hogy nem az történik és úgy, ahogy ő akarja.*
-Ne kényeskedj! Örülj annak, hogy nem szöges dróttal tekertük körbe a kis csuklóidat, és tömtük be a szádat izzadt, büdös rongyokkal! Ha sokat hisztizel, meg is fogom tenni, úgyhogy élvezd a helyzeted, amíg lehet.
*Morogja. Szórakoztató a szőkeséget hallgatni, de mint a legtöbb férfi, ő sem képes elviselni hosszútávon a rinyát. Közben előkészíti a cseppet sem bizalomgerjesztő ebédjét.*
-Rohadtul nem érdekel, éhes vagy-e, és ha igen, mire fáj a fogad! Szokd meg, itt nem te dirigálsz! Azt eszed, amit adunk. Ha nem eszed magadtól, beléd tömjük, de ez... *Emeli fel a tányért az orra elé.* Mindenképpen beléd fog kerülni.
*A fenyegetőzés hatásosnak bizonyul, úgy tűnik, Alenia hajlandó lesz megetettetni magát. Nyitott szája felé nyújtja a kanalat, ám az utolsó pillanatban hangosan koccannak a fogai, és megint ott tartanak, mint az előbb.*
-Na, ide figyelj! *Csapja az asztalra dühösen a tányért.* Nekem erre nincs időm. Elhiszem, hogy a kisasszony töltött borjúhoz, fürjtojáshoz, és tejszínes krumplihoz van szokva, de ez a gonosz bácsikat nem érdekli. *Gügyög hozzá lesajnálóan.* Ha nem tetszik a kaja, legyen! *Tárja szét a kezeit megadóan.* Majd megeteted magad, ha elég éhes leszel, én nem szenvedek veled többet.
*Még egy utolsó, utálkozó pillantást vet a lányra, majd elindul kifelé a dohos helyiségből.*
*A sál takarásában ugyan nem látszik, de a férfi mosolya egyre szélesedik a lányt hallgatva. Látszik, hogy sosem került még hasonló helyzetbe, nem rabolták el, nem volt megfosztva a jogaitól, azt is nehezére eshet elviselni, hogy nem az történik és úgy, ahogy ő akarja.*
-Ne kényeskedj! Örülj annak, hogy nem szöges dróttal tekertük körbe a kis csuklóidat, és tömtük be a szádat izzadt, büdös rongyokkal! Ha sokat hisztizel, meg is fogom tenni, úgyhogy élvezd a helyzeted, amíg lehet.
*Morogja. Szórakoztató a szőkeséget hallgatni, de mint a legtöbb férfi, ő sem képes elviselni hosszútávon a rinyát. Közben előkészíti a cseppet sem bizalomgerjesztő ebédjét.*
-Rohadtul nem érdekel, éhes vagy-e, és ha igen, mire fáj a fogad! Szokd meg, itt nem te dirigálsz! Azt eszed, amit adunk. Ha nem eszed magadtól, beléd tömjük, de ez... *Emeli fel a tányért az orra elé.* Mindenképpen beléd fog kerülni.
*A fenyegetőzés hatásosnak bizonyul, úgy tűnik, Alenia hajlandó lesz megetettetni magát. Nyitott szája felé nyújtja a kanalat, ám az utolsó pillanatban hangosan koccannak a fogai, és megint ott tartanak, mint az előbb.*
-Na, ide figyelj! *Csapja az asztalra dühösen a tányért.* Nekem erre nincs időm. Elhiszem, hogy a kisasszony töltött borjúhoz, fürjtojáshoz, és tejszínes krumplihoz van szokva, de ez a gonosz bácsikat nem érdekli. *Gügyög hozzá lesajnálóan.* Ha nem tetszik a kaja, legyen! *Tárja szét a kezeit megadóan.* Majd megeteted magad, ha elég éhes leszel, én nem szenvedek veled többet.
*Még egy utolsó, utálkozó pillantást vet a lányra, majd elindul kifelé a dohos helyiségből.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-09 01:35:49
Üzenet elküldve: 2018-01-09 01:35:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Valóban fogalma sincs, meddig ücsörög egyedül ebben a koszfészekben, de az biztos, hogy számára egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre hangokat hall az ajtó túloldaláról. Egyelőre nem tudja, kik azok, de van egy olyan sejtése, hogy nem azért jöttek, hogy elengedjék.
Az ajtó kinyílik, de a teremben nem lesz sokkal világosabb. A férfiből, aki besétál a fényviszonyok miatt nem lát sokat, csak a hasonló fekete ruhákat ismeri fel, mint amiket az az alak viselt, aki a tisztáson megtámadta őket. Arról még nem tud megbizonyosdni, hogy a két személy ugyanaz, de minden bizonnyal együtt vannak.*
- Fogalma sincs arról, mi az a vendégszeretet.
*Válaszolja sértődötten a gúnyos megjegyzésre. Ezeknek tényleg halvány lila gőzük sincs arról, hogyan kell bánni egy hölggyel. A felsőbbrendűség érzetét még a félelem sem tudja kiölni belőle, de fél annyira, hogy ezt ne adja a másik tudtára. *
- Nem, nem vagyok éhes.
*Vágja rá a kérdésre azonnal, pedig de, éhes. A Heilgronnal való vacsorára készülve már órák óta semmit nem evett, de az a férfi nem gondolhatja komolyan, hogy pont azt fogja megenni, amit ő ad neki.
Lenne még pár kérdése, például, hogy mit akarnak a bátyjától, és mit tettek Luninarival, de a dolgok túl gyorsan történnek, és a következő dolog amire felfigyel, az már a tálban lévő valami savanyú bűz. Azt a békát még képes lenyelni, hogy a férfi az előbb tökéletességét kritizálta, de az kizárt dolog, hogy ő megegye azt az izét.*
- Mondtam, hogy nem kell! Nem fogom megenni azt a maszatot.
*Tiltakozik, miközben próbál odébb mászni, de a kötelek szorosan tartják, a szék pedig túl nehéz neki ahhoz, hogy saját súlyával együtt arrébb araszolhasson.
Aztán eszébe jut, ami a tisztáson történt. Szemrebbenés nélkül képesek lettek volna lelőni mindkettejüket, ha nem engedelmeskednek. Ez a gondolat ismét elbizonytalanítja Aleniát. Esetlenül fordítja fejét a kanál felé, és ki is nyitja a száját egy pillanatra, de ahogy ismét megérzi az "étel" szagát, hangos koccanással zárja össze fogait és rántja el ismét a fejét.*
- Nem megy. Képtelen vagyok megenni, undorító. Ha azt akarja, hogy egyek, hozzon valami normális ételt!
*Szeretne engedelmeskedni, mert az élete sokkal fontosabb az undoránál, arról nem is beszélve, hogy még mindig nem tud semmit Luninariról és Aleimordról, de egyszerűen képtelen rá. Már most hányingere van, pedig még egy falatot sem tömtek a szájába.*
*Valóban fogalma sincs, meddig ücsörög egyedül ebben a koszfészekben, de az biztos, hogy számára egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre hangokat hall az ajtó túloldaláról. Egyelőre nem tudja, kik azok, de van egy olyan sejtése, hogy nem azért jöttek, hogy elengedjék.
Az ajtó kinyílik, de a teremben nem lesz sokkal világosabb. A férfiből, aki besétál a fényviszonyok miatt nem lát sokat, csak a hasonló fekete ruhákat ismeri fel, mint amiket az az alak viselt, aki a tisztáson megtámadta őket. Arról még nem tud megbizonyosdni, hogy a két személy ugyanaz, de minden bizonnyal együtt vannak.*
- Fogalma sincs arról, mi az a vendégszeretet.
*Válaszolja sértődötten a gúnyos megjegyzésre. Ezeknek tényleg halvány lila gőzük sincs arról, hogyan kell bánni egy hölggyel. A felsőbbrendűség érzetét még a félelem sem tudja kiölni belőle, de fél annyira, hogy ezt ne adja a másik tudtára. *
- Nem, nem vagyok éhes.
*Vágja rá a kérdésre azonnal, pedig de, éhes. A Heilgronnal való vacsorára készülve már órák óta semmit nem evett, de az a férfi nem gondolhatja komolyan, hogy pont azt fogja megenni, amit ő ad neki.
Lenne még pár kérdése, például, hogy mit akarnak a bátyjától, és mit tettek Luninarival, de a dolgok túl gyorsan történnek, és a következő dolog amire felfigyel, az már a tálban lévő valami savanyú bűz. Azt a békát még képes lenyelni, hogy a férfi az előbb tökéletességét kritizálta, de az kizárt dolog, hogy ő megegye azt az izét.*
- Mondtam, hogy nem kell! Nem fogom megenni azt a maszatot.
*Tiltakozik, miközben próbál odébb mászni, de a kötelek szorosan tartják, a szék pedig túl nehéz neki ahhoz, hogy saját súlyával együtt arrébb araszolhasson.
Aztán eszébe jut, ami a tisztáson történt. Szemrebbenés nélkül képesek lettek volna lelőni mindkettejüket, ha nem engedelmeskednek. Ez a gondolat ismét elbizonytalanítja Aleniát. Esetlenül fordítja fejét a kanál felé, és ki is nyitja a száját egy pillanatra, de ahogy ismét megérzi az "étel" szagát, hangos koccanással zárja össze fogait és rántja el ismét a fejét.*
- Nem megy. Képtelen vagyok megenni, undorító. Ha azt akarja, hogy egyek, hozzon valami normális ételt!
*Szeretne engedelmeskedni, mert az élete sokkal fontosabb az undoránál, arról nem is beszélve, hogy még mindig nem tud semmit Luninariról és Aleimordról, de egyszerűen képtelen rá. Már most hányingere van, pedig még egy falatot sem tömtek a szájába.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-08 22:20:55
Üzenet elküldve: 2018-01-08 22:20:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Nem tudhatja, mennyi ideig volt eszméletlen, és az időérzéke is cserben hagyja a csendes, sötét szobában. Tíz perc, húsz, esetleg harminc, de lehet, hogy már egy óra is eltelt, mióta magához tért, mikor zajok szűrődnek át az ajtó túloldaláról. Motoszkálás, beszélgetés tompa moraja hallatszik, majd kattan a zár, és egy férfi lép be rajta. Testét vastag, bő, fekete ruhát takarják, nehéz lenne megsaccolni az alkatát, arcát sál takarja.*
-Felkeltél, kislány? *Kérdezi gúnyosan.* Remélem, tetszik az új helyed, mert még egy ideig élvezheted a vendégszeretetünket. Az csak a bátyádon múlik, pontosan meddig.
*Közben tálakat pakol az asztalkára, és egy kis fém lábasból ragacsos, híg löttyöt mer az egyikbe.*
-Éhes vagy? Nem mintha számítana, enned kell, hogy megérje törni magukat érted. Én is meg lennék sértődve, ha lemondok mindenről, és cserébe egy alig élő, legyengült spinét kapok vissza. Mondjuk... *Végignéz rajta.* Azért most sem vagy egy főnyeremény. *Höhörészik.* Na, de nem szórakoztatni akarlak, csak megetetni.
*A teli tányérral és egy kanállal a kezében sétál a lány elé. Érezheti az étel savanyú szagát, mintha több napos káposztából főzték volna a trutyit, amit most le akarnak tolni a torkán.*
-Mondd szépen, Á!
*Nem tudhatja, mennyi ideig volt eszméletlen, és az időérzéke is cserben hagyja a csendes, sötét szobában. Tíz perc, húsz, esetleg harminc, de lehet, hogy már egy óra is eltelt, mióta magához tért, mikor zajok szűrődnek át az ajtó túloldaláról. Motoszkálás, beszélgetés tompa moraja hallatszik, majd kattan a zár, és egy férfi lép be rajta. Testét vastag, bő, fekete ruhát takarják, nehéz lenne megsaccolni az alkatát, arcát sál takarja.*
-Felkeltél, kislány? *Kérdezi gúnyosan.* Remélem, tetszik az új helyed, mert még egy ideig élvezheted a vendégszeretetünket. Az csak a bátyádon múlik, pontosan meddig.
*Közben tálakat pakol az asztalkára, és egy kis fém lábasból ragacsos, híg löttyöt mer az egyikbe.*
-Éhes vagy? Nem mintha számítana, enned kell, hogy megérje törni magukat érted. Én is meg lennék sértődve, ha lemondok mindenről, és cserébe egy alig élő, legyengült spinét kapok vissza. Mondjuk... *Végignéz rajta.* Azért most sem vagy egy főnyeremény. *Höhörészik.* Na, de nem szórakoztatni akarlak, csak megetetni.
*A teli tányérral és egy kanállal a kezében sétál a lány elé. Érezheti az étel savanyú szagát, mintha több napos káposztából főzték volna a trutyit, amit most le akarnak tolni a torkán.*
-Mondd szépen, Á!
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-08 16:07:38
Üzenet elküldve: 2018-01-08 16:07:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Ki tudja, mennyi ideig volt ájult, de talán jobb volna ha fel sem ébredt volna. A feje elviselhetetlenül fáj, amit ő még sokkal rosszabban is tűr, mint a legtöbben, hisz még soha nem sérült meg igazán, meg pedig egyszer sem ütötték. Fájdalmas nyöszörgések és elviselhetetlen szédülés közepette próbálja valamelyest összeszedni magát. Mihelyst nem forog körülötte a világ, megpróbál megmozdulni, talán felállni is, de már a mozgásban is problémákba ütközik. Az érdes kötelek, amik nem az ő finom bőréhez lettek kitalálva, csuklóira és bokáira szorulnak, a legapróbb mozdulatokon kívül teljes béklyóban tartva őt.*
- Au...
*Nyüszít fel, mikor a kecmergés miatt a kötelek még jobban csuklóiba vágnak. Hamar rá kell jönnie, hogy bizony nem szabadulhat belőlük, és ha tovább rángatja őket csak a bőrét sérti fel velük. Így is épp eléggé fáj már szegénynek, nincs szükség arra, hogy ki is sebesedjen a kötél alatt.
Feszengés helyett inkább körbenéz az egyáltalán nem bizalomgerjesztő helyiségben, már amennyit lát belőle. Az igazat megvallva a pislákoló gyertya most még bántja is a szemeit ebben a sötétben. A sáros, mocskos padló és falak látványára, vagy inkább érzésére undorodva húzza el a száját, és ahogy egyre jobban magához tér arra is rájön, hogy fázik, nagyon fázik.*
- Van itt valaki? Kérem!
*Szólal meg végül, mikor már van hozzá elég ereje, s reménykedve pillant az ajtó felé, mintha csak azt várná, hogy azon túl meghallja valaki könyörgését.
~Hol lehet Luninari?~
Jut eszébe a lány is, akiről fogalma sincs, hogy mit tettek vele. Talán őt is elrabolták, és most egy hasonló helyen szenved ő is.
Persze az ajtó mögül, s máshonnan sem kap egyelőre választ, hosszú ideig csak vacogva ül a nyirkos teremben a székhez kötözve. Minden amit most érez, az kétségbeesés és csalódottság. Hát mégis igaz, hogy létezik világunknak az a szörnyű árnyoldala, aminek létezését eddig nem akarta elhinni. Nem akarta, s most a saját bőrén tapasztalja.*
*Ki tudja, mennyi ideig volt ájult, de talán jobb volna ha fel sem ébredt volna. A feje elviselhetetlenül fáj, amit ő még sokkal rosszabban is tűr, mint a legtöbben, hisz még soha nem sérült meg igazán, meg pedig egyszer sem ütötték. Fájdalmas nyöszörgések és elviselhetetlen szédülés közepette próbálja valamelyest összeszedni magát. Mihelyst nem forog körülötte a világ, megpróbál megmozdulni, talán felállni is, de már a mozgásban is problémákba ütközik. Az érdes kötelek, amik nem az ő finom bőréhez lettek kitalálva, csuklóira és bokáira szorulnak, a legapróbb mozdulatokon kívül teljes béklyóban tartva őt.*
- Au...
*Nyüszít fel, mikor a kecmergés miatt a kötelek még jobban csuklóiba vágnak. Hamar rá kell jönnie, hogy bizony nem szabadulhat belőlük, és ha tovább rángatja őket csak a bőrét sérti fel velük. Így is épp eléggé fáj már szegénynek, nincs szükség arra, hogy ki is sebesedjen a kötél alatt.
Feszengés helyett inkább körbenéz az egyáltalán nem bizalomgerjesztő helyiségben, már amennyit lát belőle. Az igazat megvallva a pislákoló gyertya most még bántja is a szemeit ebben a sötétben. A sáros, mocskos padló és falak látványára, vagy inkább érzésére undorodva húzza el a száját, és ahogy egyre jobban magához tér arra is rájön, hogy fázik, nagyon fázik.*
- Van itt valaki? Kérem!
*Szólal meg végül, mikor már van hozzá elég ereje, s reménykedve pillant az ajtó felé, mintha csak azt várná, hogy azon túl meghallja valaki könyörgését.
~Hol lehet Luninari?~
Jut eszébe a lány is, akiről fogalma sincs, hogy mit tettek vele. Talán őt is elrabolták, és most egy hasonló helyen szenved ő is.
Persze az ajtó mögül, s máshonnan sem kap egyelőre választ, hosszú ideig csak vacogva ül a nyirkos teremben a székhez kötözve. Minden amit most érez, az kétségbeesés és csalódottság. Hát mégis igaz, hogy létezik világunknak az a szörnyű árnyoldala, aminek létezését eddig nem akarta elhinni. Nem akarta, s most a saját bőrén tapasztalja.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-08 12:07:58
Üzenet elküldve: 2018-01-08 12:07:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
//Alenia//
*Alenia kótyagosan, fájó fejjel ébred egy sötét helyiségben. Tagjai elnehezülnek, alig bírja mozgatni őket, de ha akarná is nehezére esne, ugyanis mind a lábai, mind a kezei egy hűvös, öntöttvas székhez vannak kötözve. Amint tisztul a látása, alkalmat kap, hogy jobban felmérje a környezetét. A szoba alig négy lépés hosszú, és legfeljebb ugyanilyen széles. A berendezés szerepét egyetlen kis asztalka látja el, amin egy olvadó gyertya pislákol, ez az egyetlen fényforrás. Vele szemben egy tömörnek tűnő faajtó. A falak és a padló vizenyős, sáros, minta csak egy földbe vájt lyukba dugták volna be.
Egyedül van, és egy jó darabig nem is kap társaságot.*
//Alenia//
*Alenia kótyagosan, fájó fejjel ébred egy sötét helyiségben. Tagjai elnehezülnek, alig bírja mozgatni őket, de ha akarná is nehezére esne, ugyanis mind a lábai, mind a kezei egy hűvös, öntöttvas székhez vannak kötözve. Amint tisztul a látása, alkalmat kap, hogy jobban felmérje a környezetét. A szoba alig négy lépés hosszú, és legfeljebb ugyanilyen széles. A berendezés szerepét egyetlen kis asztalka látja el, amin egy olvadó gyertya pislákol, ez az egyetlen fényforrás. Vele szemben egy tömörnek tűnő faajtó. A falak és a padló vizenyős, sáros, minta csak egy földbe vájt lyukba dugták volna be.
Egyedül van, és egy jó darabig nem is kap társaságot.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-01-05 22:55:49
Üzenet elküldve: 2018-01-05 22:55:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kicsit talán morbid, ámde tesz egy kis kitérőt a holtak felé, még úgyis, hogy egyetlen rokonát sem helyezték itt nyugovóra. A Templomkert felől érkezik, s bár eddig sem harsány módon dúdolva, csordát megszégyenítően trappolva járt-kelt a városban, itt igyekszik különösen csendben haladni. Elvégre a holtaknak meg kell adni a tiszteletet, nem túl bölcs dolog megzavarni nyugalmukat. Még a végén vissza találnak térni, s ilyen vagy olyan módon kísértik a botor halandót, ki felzavarta őket.
Érdeklődve tanulmányozza a nemesi kriptákat, alaposan szemügyre veszi a címereket és próbálja memorizálni mellé a neveket is. Ha már ide költözött, nem árt, a helytörténettel is elkezd ismerkedni, majd elmélyülni. A nem éppen vidámságra okot adó hely végül mégis játékra csábítja. Újfent gondos szemrevételezés alá veszi a különböző címereket, majd azok alapján próbálja kitalálni, vajon mi minden történhetett az adott családdal, miért pont azokat a jelképeket választották. Eleinte még komolyan is veszi a képzeletbeli kutatást, de hamar meglódul a fantáziája. A tényeket elvégre nem fabrikálják, azoknak utána kell néznie, akkor miért is ne mulattathatná magát egy kicsit. Ebben persze semmi tiszteletlen szándék nincsen részéről, csupán egy apró, bohókás kitörés, amit hagyott a felszínre gyűrűzni.
Sétája eztán a magnólia fa felé vezetik. Tudja, hogy van ott egy emlékmű, és szeretné tiszteletét tenni ott, azonban hazugság lenne azt állítani, nem kíváncsi magára a fára sem. Elvégre Lanawin megannyi növénye közül az egyik kedvence ez a hatalmasra megnövő fajta, s szülőháza kertjében is megannyi órát eltöltött már a számára csodálatos virágok egyszerű nézésével. Lerója tiszteletét a síremléknél, majd egy rövid nézelődést követően egy szerény, visszafogott mosollyal az arcán indul tovább.*
Érdeklődve tanulmányozza a nemesi kriptákat, alaposan szemügyre veszi a címereket és próbálja memorizálni mellé a neveket is. Ha már ide költözött, nem árt, a helytörténettel is elkezd ismerkedni, majd elmélyülni. A nem éppen vidámságra okot adó hely végül mégis játékra csábítja. Újfent gondos szemrevételezés alá veszi a különböző címereket, majd azok alapján próbálja kitalálni, vajon mi minden történhetett az adott családdal, miért pont azokat a jelképeket választották. Eleinte még komolyan is veszi a képzeletbeli kutatást, de hamar meglódul a fantáziája. A tényeket elvégre nem fabrikálják, azoknak utána kell néznie, akkor miért is ne mulattathatná magát egy kicsit. Ebben persze semmi tiszteletlen szándék nincsen részéről, csupán egy apró, bohókás kitörés, amit hagyott a felszínre gyűrűzni.
Sétája eztán a magnólia fa felé vezetik. Tudja, hogy van ott egy emlékmű, és szeretné tiszteletét tenni ott, azonban hazugság lenne azt állítani, nem kíváncsi magára a fára sem. Elvégre Lanawin megannyi növénye közül az egyik kedvence ez a hatalmasra megnövő fajta, s szülőháza kertjében is megannyi órát eltöltött már a számára csodálatos virágok egyszerű nézésével. Lerója tiszteletét a síremléknél, majd egy rövid nézelődést követően egy szerény, visszafogott mosollyal az arcán indul tovább.*
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-12-31 11:46:06
Üzenet elküldve: 2017-12-31 11:46:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Tény ami tény, hogy a tündér egy határozottan semleges választ fogalmaz meg, amely igazából tényszerűen tálalja a tudását és hozzáértését. A doktor egy egyszerű fej hajtással veszi tudomásul a másik feleletét. Nem is kell erre egyelőre több szót pazarolni, hiszen van egy sokkal fontosabb és érdekesebb téma.*
- Értem. *Teszi hozzá komoly tekintettel és érdeklődő arccal.*
- Jöjjön sétáljon velem. *nyújtja ki a kezét, hogy előre engedje és megmutassa az irányt a tündérnek. Ha elindultak bele is vág a válaszába.*
- Nos. Mielőtt felelnék a kérdésére, szeretnék tisztázni valamit. *Ezen a ponton elhalkul és csendben sétál tovább másodperceken keresztül. Szemeivel a földet bámulja, majd a ködbe tekint és újra vissza. Szája összeszűkül, szemöldöke összeráncolódik. Látszik rajta, hogy vívódik. Majd hirtelen a semmiből megszólal.*
- A múltban több ilyen vitát, vagyis beszélgetést folytattam már. Minden esetben mélyen érintettük az adott témákat, amely az ésszerűség a logika és lélek alapvető irányultságai mentén zajlottak. Szeretnék szólni, hogy e kritériumok mentén nem a saját gondolataimat közvetítem, hanem a logika rideg fénye mellett keresem és mutatom meg a valóság tényét. Így ez a felkészületleneknek gyakran sértő, vagy érthetetlen. *Nem nagyképűség vagy egoizmus, hogy tudja miről beszél. Ha filozofálnak akkor abban nincs helye finomkodásnak csak összefüggéseknek, logikának és tényeknek. Az eddigi egyetlen aki értette az alkimista tanácsos volt. A lány felkészültnek tűnik így a doktor kíváncsi mi sül ki ebből.*
- Ha így is vállalja akkor bele mehetünk a dologba. *Mondja mosolyogva, mert ő már várja a beszélgetést.*
*Tény ami tény, hogy a tündér egy határozottan semleges választ fogalmaz meg, amely igazából tényszerűen tálalja a tudását és hozzáértését. A doktor egy egyszerű fej hajtással veszi tudomásul a másik feleletét. Nem is kell erre egyelőre több szót pazarolni, hiszen van egy sokkal fontosabb és érdekesebb téma.*
- Értem. *Teszi hozzá komoly tekintettel és érdeklődő arccal.*
- Jöjjön sétáljon velem. *nyújtja ki a kezét, hogy előre engedje és megmutassa az irányt a tündérnek. Ha elindultak bele is vág a válaszába.*
- Nos. Mielőtt felelnék a kérdésére, szeretnék tisztázni valamit. *Ezen a ponton elhalkul és csendben sétál tovább másodperceken keresztül. Szemeivel a földet bámulja, majd a ködbe tekint és újra vissza. Szája összeszűkül, szemöldöke összeráncolódik. Látszik rajta, hogy vívódik. Majd hirtelen a semmiből megszólal.*
- A múltban több ilyen vitát, vagyis beszélgetést folytattam már. Minden esetben mélyen érintettük az adott témákat, amely az ésszerűség a logika és lélek alapvető irányultságai mentén zajlottak. Szeretnék szólni, hogy e kritériumok mentén nem a saját gondolataimat közvetítem, hanem a logika rideg fénye mellett keresem és mutatom meg a valóság tényét. Így ez a felkészületleneknek gyakran sértő, vagy érthetetlen. *Nem nagyképűség vagy egoizmus, hogy tudja miről beszél. Ha filozofálnak akkor abban nincs helye finomkodásnak csak összefüggéseknek, logikának és tényeknek. Az eddigi egyetlen aki értette az alkimista tanácsos volt. A lány felkészültnek tűnik így a doktor kíváncsi mi sül ki ebből.*
- Ha így is vállalja akkor bele mehetünk a dologba. *Mondja mosolyogva, mert ő már várja a beszélgetést.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-12-31 09:24:05
Üzenet elküldve: 2017-12-31 09:24:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Alludrin//
- Nos, az tény, hogy nem tanultam anatómiát, így nem is nevezem magam orvosnak, még gyógyítónak sem. Valóban a sebek gyógyítása az, amire használhatók a segítő varázslatnak titulált igék. Valamennyit értek a gyógyfüvekhez, össze tudok keverni egy láz- vagy vérzéscsillapítót. Fertőző betegségekkel tényleg nem foglalkozom, nem is keresnek föl Artheinor lakói efféle bajaikkal, de ha a helyzet úgy hozza, legjobb tudásom szerint igyekszem segíteni.
* Mosolyog Assa.*
- Ami az istenségeket illeti, a válasz egyszerű. A kettőjükbe vetett hit nem zárja ki a másikat, sőt erősíthetik egymást. Miért ne férne meg az élet és áldás mágiája az egyensúly és haszon mágiájával?! Persze, az, aki Eeyr hívő, nem szimpatizál a vér és halál istenségével. Véleményem szerint, ha csak Teysus tanaival azonosulnék, önzővé válnék... Miért? Talán elítéli az ilyesmit?
* Hangjából és arckifejezéséből kiolvasható, hogy őszinte választ vár és nem fog haragudni, akárhogy is felel a Doktor. Tiszteletben tartja mások véleményét, míg nem próbálják meg őt megváltoztatni vagy kigúnyolni. Assa jótermészetű lány, aki tőle máshogy gondolkodó nézőpontját is el tudja fogani, ha valami okosságot hall, okul belőle, hiszen mindenkinek eltérő a motivációja, a céljai, ha időnként keresztezi egymást két ember (vagy más lény) életútja, az talán nem is véletlen.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.31 09:24:27
- Nos, az tény, hogy nem tanultam anatómiát, így nem is nevezem magam orvosnak, még gyógyítónak sem. Valóban a sebek gyógyítása az, amire használhatók a segítő varázslatnak titulált igék. Valamennyit értek a gyógyfüvekhez, össze tudok keverni egy láz- vagy vérzéscsillapítót. Fertőző betegségekkel tényleg nem foglalkozom, nem is keresnek föl Artheinor lakói efféle bajaikkal, de ha a helyzet úgy hozza, legjobb tudásom szerint igyekszem segíteni.
* Mosolyog Assa.*
- Ami az istenségeket illeti, a válasz egyszerű. A kettőjükbe vetett hit nem zárja ki a másikat, sőt erősíthetik egymást. Miért ne férne meg az élet és áldás mágiája az egyensúly és haszon mágiájával?! Persze, az, aki Eeyr hívő, nem szimpatizál a vér és halál istenségével. Véleményem szerint, ha csak Teysus tanaival azonosulnék, önzővé válnék... Miért? Talán elítéli az ilyesmit?
* Hangjából és arckifejezéséből kiolvasható, hogy őszinte választ vár és nem fog haragudni, akárhogy is felel a Doktor. Tiszteletben tartja mások véleményét, míg nem próbálják meg őt megváltoztatni vagy kigúnyolni. Assa jótermészetű lány, aki tőle máshogy gondolkodó nézőpontját is el tudja fogani, ha valami okosságot hall, okul belőle, hiszen mindenkinek eltérő a motivációja, a céljai, ha időnként keresztezi egymást két ember (vagy más lény) életútja, az talán nem is véletlen.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.31 09:24:27
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-12-30 08:49:54
Üzenet elküldve: 2017-12-30 08:49:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Szóval a tündér két istenség híve. Habár ezt a dolgot soha nem értette, de talán most lehetőség nyílik ennek a megértésére. A doktor valahogy úgy gondolta, hogy ha valaki hisz az egyik entitásban és élvezi annak hatalmát, vagy kegyét, akkor bizony cserébe kizárólagosságot követel a másik. Vagy legalábbis a doktor így vélekedik.*
- Azért azt nem mondhatom, hogy hasonló a szakterület, mivel a mágiával való gyógyítás nem számítható be a hagyományos orvoslásnak. Esetleg távoli rokonok. Ha jól veszem ki a szavaiból akkor ön ismer gyógyító praktikákat, de gondolom az anatómiában vagy a test működésében nem kimondottan jeleskedik. Ha tévedek, nyugodtan cáfoljon meg. *Teszi hozzá egy barátságos mosoly társaságában. Nem kötekedni akar csak a helyére tenni a dolgokat.*
- Én magam nem ismerek gyógyító mágiákat, sőt annyira nem is érzem hasznosnak, hogy erre erőt fecséreljek, hiszen a legjobb tudásom szerint a mágia jelenleg csak a sérüléseket képes gyógyítani. De mi van számos más megbetegedéssel, mint a tüdővész, a pestis, és számtalan fertőző betegség. Ezek kezelése, felismerése és megszűntetésére már nem terjed ki a mágia. Így a mágia igen korlátozott eszköz. Aki azzal áltatná magát, hogy orvos, vagy doktor, mert ezeket alkalmazza, az súlyosan téved. Ön esetleg gyógyítónak tartja magát? *A tündérek között vannak, sőt bőven akadnak olyanok, akik gyógyításra adják a fejüket, de persze olyannal még nem találkozott, aki a professzionális orvoslásban is kitűnne.*
- Mondja miért követi a két istenséget? Esetleg mind a kettő elkötelezett híve? *Tereli rá a szót az őt igazán érdeklő témára. Nem pszichologizálni akar, csak meg akarja érteni hogyan, lehet két istenségben hinni. Ez érdekes lélekhasadásokhoz vezethet, ha jobban jobban bele merül a téma kivesézésébe.*
*Szóval a tündér két istenség híve. Habár ezt a dolgot soha nem értette, de talán most lehetőség nyílik ennek a megértésére. A doktor valahogy úgy gondolta, hogy ha valaki hisz az egyik entitásban és élvezi annak hatalmát, vagy kegyét, akkor bizony cserébe kizárólagosságot követel a másik. Vagy legalábbis a doktor így vélekedik.*
- Azért azt nem mondhatom, hogy hasonló a szakterület, mivel a mágiával való gyógyítás nem számítható be a hagyományos orvoslásnak. Esetleg távoli rokonok. Ha jól veszem ki a szavaiból akkor ön ismer gyógyító praktikákat, de gondolom az anatómiában vagy a test működésében nem kimondottan jeleskedik. Ha tévedek, nyugodtan cáfoljon meg. *Teszi hozzá egy barátságos mosoly társaságában. Nem kötekedni akar csak a helyére tenni a dolgokat.*
- Én magam nem ismerek gyógyító mágiákat, sőt annyira nem is érzem hasznosnak, hogy erre erőt fecséreljek, hiszen a legjobb tudásom szerint a mágia jelenleg csak a sérüléseket képes gyógyítani. De mi van számos más megbetegedéssel, mint a tüdővész, a pestis, és számtalan fertőző betegség. Ezek kezelése, felismerése és megszűntetésére már nem terjed ki a mágia. Így a mágia igen korlátozott eszköz. Aki azzal áltatná magát, hogy orvos, vagy doktor, mert ezeket alkalmazza, az súlyosan téved. Ön esetleg gyógyítónak tartja magát? *A tündérek között vannak, sőt bőven akadnak olyanok, akik gyógyításra adják a fejüket, de persze olyannal még nem találkozott, aki a professzionális orvoslásban is kitűnne.*
- Mondja miért követi a két istenséget? Esetleg mind a kettő elkötelezett híve? *Tereli rá a szót az őt igazán érdeklő témára. Nem pszichologizálni akar, csak meg akarja érteni hogyan, lehet két istenségben hinni. Ez érdekes lélekhasadásokhoz vezethet, ha jobban jobban bele merül a téma kivesézésébe.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-12-30 06:45:25
Üzenet elküldve: 2017-12-30 06:45:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Alludrin//
* Assa az orvosokról úgy általánosságban nincs rossz véleménnyel, hiszen a mágusok között is sokan vannak, akik gyógyító varázsigéket tanulnak. A tündérke sem zárkózik el ilyesmitől, van is néhány ilyen típusú varázsige a tarsolyában, ezt azonban egyelőre nem osztja meg a férfival, hiszen az nem becsmérelte hivatását hangosan és arckifejezéséből sem következtet arra, hogy a "magafajta" unszimpatikus lehet Alludrinnak.*
- Örvendek, Doktor.
* Ahogy puha, meleg kezecskéi között érzi a hideg, csontos jobbot, pillanatra megint rossz érzés keríti hatalmába, de ezt ráfogja arra, hogy a Temető atmoszférája miatt hegyeződnek ki érzékei ilyesmire. Inkább foglalkozik az előbb földobott kérdéssel.*
- Én Eeyr és Teysus követője vagyok. Ha már Eeyrt hozta szóba, nos... Tőle származik az élet és áldás mágiája. Nagyjából hasonló a szakterületünk, csak más a megközelítés. Vagy ön sem veti meg a mágiát, ha a beteg helyzete megkívánja?
* Kék íriszeiből látszik, hogy nem üres bájcsevejt akar folytatni, valóban érdekli a válasz. Úgy érzi sok kérdése van, akár mágiahasználó az idegen, akár nem. Rengeteg mágus beleesik abba a hibába, hogy saját tudományát látja mindenek fölött állónak, a leghatalmasabbnak, pedig sok mindenről lemaradhat az, akit büszkesége nem enged kérdezni, nyitottnak lenni más mesterségére.*
* Assa az orvosokról úgy általánosságban nincs rossz véleménnyel, hiszen a mágusok között is sokan vannak, akik gyógyító varázsigéket tanulnak. A tündérke sem zárkózik el ilyesmitől, van is néhány ilyen típusú varázsige a tarsolyában, ezt azonban egyelőre nem osztja meg a férfival, hiszen az nem becsmérelte hivatását hangosan és arckifejezéséből sem következtet arra, hogy a "magafajta" unszimpatikus lehet Alludrinnak.*
- Örvendek, Doktor.
* Ahogy puha, meleg kezecskéi között érzi a hideg, csontos jobbot, pillanatra megint rossz érzés keríti hatalmába, de ezt ráfogja arra, hogy a Temető atmoszférája miatt hegyeződnek ki érzékei ilyesmire. Inkább foglalkozik az előbb földobott kérdéssel.*
- Én Eeyr és Teysus követője vagyok. Ha már Eeyrt hozta szóba, nos... Tőle származik az élet és áldás mágiája. Nagyjából hasonló a szakterületünk, csak más a megközelítés. Vagy ön sem veti meg a mágiát, ha a beteg helyzete megkívánja?
* Kék íriszeiből látszik, hogy nem üres bájcsevejt akar folytatni, valóban érdekli a válasz. Úgy érzi sok kérdése van, akár mágiahasználó az idegen, akár nem. Rengeteg mágus beleesik abba a hibába, hogy saját tudományát látja mindenek fölött állónak, a leghatalmasabbnak, pedig sok mindenről lemaradhat az, akit büszkesége nem enged kérdezni, nyitottnak lenni más mesterségére.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-12-29 19:59:36
Üzenet elküldve: 2017-12-29 19:59:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Egy fajtájához képest magas és jól szituált tündérke toppan elé. Szemügyre veszi orvosi szemmel méri meg a másikat, hiszen rég találkozott már tündérrel és mint kutató, szereti a ritka fajokat.
Úgy tűnik az orvos kifejezés sikeresen hatott a félénkségre és talán még nagyobb sikert is elért vele, mivel a másik egész sokat megoszt magáról. Leginkább a mágus kifejezés kelti fel az érdeklődését. Nincs különösebben jó véleménnyel a mágiáról és a legutóbbi vitája az alkimista mesterrel is igen parázs vitává fajult ezért érdekessé válik számára a másik.*
- Szóval mágus tetszik lenni kisasszony. *Felel mielőtt csontos újaival viszonozza az üdvözlés kézfogásos formáját. Érintése hideg és kissé kellemetlen, amely a megnyugtató bizalmat sugárzó hangjának erős ellentéte.*
- Mégis milyen mágikus praktikákat űz egy magafajta tündér, nem messze Eyre istenség templomától? *Dobja bele a beszélgetést a mélyvízbe célozgatva arra, hogy talán egy hívővel hozta össze a hajnali köd. Ezzel mintegy nyitva a másik csevegési szándékára.*
- Bocsásson meg. *Köszörüli meg a torkát.*
- A nevem Doktor Svideran. *Mondja kissé hűvösen, hiszen kellemetlen neki, hogy nem felelt illedelmesen a bemutatkozásra.*
- De szólítson Doktornak. Mások is így tesznek. *Nem is kedveli annyira, ha nevén szólítják, annyira megszokta, hogy a titulusával nevezgetik. Annyira megszokta már, hogy inkább ezt várja el mindenkitől. De persze ha a tündér mást szeretne, akkor lelke rajta.*
*Egy fajtájához képest magas és jól szituált tündérke toppan elé. Szemügyre veszi orvosi szemmel méri meg a másikat, hiszen rég találkozott már tündérrel és mint kutató, szereti a ritka fajokat.
Úgy tűnik az orvos kifejezés sikeresen hatott a félénkségre és talán még nagyobb sikert is elért vele, mivel a másik egész sokat megoszt magáról. Leginkább a mágus kifejezés kelti fel az érdeklődését. Nincs különösebben jó véleménnyel a mágiáról és a legutóbbi vitája az alkimista mesterrel is igen parázs vitává fajult ezért érdekessé válik számára a másik.*
- Szóval mágus tetszik lenni kisasszony. *Felel mielőtt csontos újaival viszonozza az üdvözlés kézfogásos formáját. Érintése hideg és kissé kellemetlen, amely a megnyugtató bizalmat sugárzó hangjának erős ellentéte.*
- Mégis milyen mágikus praktikákat űz egy magafajta tündér, nem messze Eyre istenség templomától? *Dobja bele a beszélgetést a mélyvízbe célozgatva arra, hogy talán egy hívővel hozta össze a hajnali köd. Ezzel mintegy nyitva a másik csevegési szándékára.*
- Bocsásson meg. *Köszörüli meg a torkát.*
- A nevem Doktor Svideran. *Mondja kissé hűvösen, hiszen kellemetlen neki, hogy nem felelt illedelmesen a bemutatkozásra.*
- De szólítson Doktornak. Mások is így tesznek. *Nem is kedveli annyira, ha nevén szólítják, annyira megszokta, hogy a titulusával nevezgetik. Annyira megszokta már, hogy inkább ezt várja el mindenkitől. De persze ha a tündér mást szeretne, akkor lelke rajta.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-12-29 19:46:22
Üzenet elküldve: 2017-12-29 19:46:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Alludrin//
* Assa hallja ahogy az idegen kicsit közelebb merészkedik. Maga sem tudja, miért rejtőzött a sírkő mögé, hiszen nem olyan ijedős. Mégis valami rossz érzés kerítette hatalmába ahogy az úton közeledő alakot látta. Az végül mégsem ront rá, hanem megszólítja. A tündérke lassan kilép a kő takarásából, nem is készít elő fegyvert, varázslataiban jobban bízik már.*
- Üdvözlöm! Bocsásson meg... Doktor úr, én sem akartam megrémíteni, csak olyan rossz érzés fogott el itt, hogy azt sem tudtam hirtelen eldönteni, élő vagy egy holtnak a szelleme tart felém.
*Nevet fel halkan, hiszen egy temetőben mégsem illik kacarászni. Alaposabban szemügyre veszi az idegent, ha jól látja, egy fél- elf férfi az, arca kissé sápadt, de barátságosnak tűnik, hangja is kellemes, bizalmat ébreszt a lányban, de azért továbbra is óvatos. Néhány lépéssel közelebb megy és ha úgy látja, hogy tényleg nem kell tartania az elvileges orvostól, akkor finom kis kezét nyújtja egy kézfogásra.*
- Assa Nides vagyok. És ha már így belecsaptunk a közepébe, én is elárulom a foglalkozásomat: mágus vagyok.
*Kissé nagyképűen hangozhatna ez a kijelentés, de a tündérkéről lerí, hogy szavait nem hencegésnek szánja, hanem próbál társalgást kezdeményezni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.03.03 10:14:09, a következő indokkal:
Jelek pótlása, javítása.
* Assa hallja ahogy az idegen kicsit közelebb merészkedik. Maga sem tudja, miért rejtőzött a sírkő mögé, hiszen nem olyan ijedős. Mégis valami rossz érzés kerítette hatalmába ahogy az úton közeledő alakot látta. Az végül mégsem ront rá, hanem megszólítja. A tündérke lassan kilép a kő takarásából, nem is készít elő fegyvert, varázslataiban jobban bízik már.*
- Üdvözlöm! Bocsásson meg... Doktor úr, én sem akartam megrémíteni, csak olyan rossz érzés fogott el itt, hogy azt sem tudtam hirtelen eldönteni, élő vagy egy holtnak a szelleme tart felém.
*Nevet fel halkan, hiszen egy temetőben mégsem illik kacarászni. Alaposabban szemügyre veszi az idegent, ha jól látja, egy fél- elf férfi az, arca kissé sápadt, de barátságosnak tűnik, hangja is kellemes, bizalmat ébreszt a lányban, de azért továbbra is óvatos. Néhány lépéssel közelebb megy és ha úgy látja, hogy tényleg nem kell tartania az elvileges orvostól, akkor finom kis kezét nyújtja egy kézfogásra.*
- Assa Nides vagyok. És ha már így belecsaptunk a közepébe, én is elárulom a foglalkozásomat: mágus vagyok.
*Kissé nagyképűen hangozhatna ez a kijelentés, de a tündérkéről lerí, hogy szavait nem hencegésnek szánja, hanem próbál társalgást kezdeményezni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.03.03 10:14:09, a következő indokkal:
Jelek pótlása, javítása.
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-12-29 19:29:34
Üzenet elküldve: 2017-12-29 19:29:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*A doktor csöndben elmélkedve sétálgat a temető hajnali ködös csendjében. Már vagy egy órája róhatja a köröket a sírboltok között, amelyekre igazából ügyet sem vet. Nem innen származik, nem tudja kik a nagy felmenői a városnak és igazából nem is nagyon érdekli. Persze mindez csak addig lehet így ameddig nem származik belőle valami haszna vagy előnye. Utána, már sokkalta érdekesebb a dolog. Ettől függetlenül a nemesek és szegények hullái is pontosan ugyan úgy rohadnak el a semmibe, így aki a földbe került, azzal már nem lesz különbség. Egyik hulla olyan, mint a másik, kivéve, ha újra járni kezd, mert akkor az egy igencsak minőségi váltást eredményez.
A sétálgatást és elmélkedést egy apró árny szakítja meg. A csend és magány úgy tűnik, hogy ma reggel nem szegődik a társaságába. A teremtés vélhetően előle szalad be egy sírkő mögé. Ez meglepi a doktort és meg is torpan nem messze a lány búvóhelyétől. Ilyen ijesztő lenne? Vagy csak ijedős a lány? Alapvető helyzetben ez nem érdekelné, de az is lehet, hogy nem is a félelem vezette a másikat a sírbolt mögé. Talán csak őrá vadászik. Az életére akar törni. A paranoia mindig velejárója a magányos és elszigetelt lelkeknek. mint a doktor. Így gyanakodva, összeráncolt szemöldökkel vár pár pillanatot, majd sóhajt egyet és inkább utána jár a dolognak, mintsem meglepje őt a félős lány, vagy dörzsölt haramia. Mindenesetre talmid csonttőrét megigazítja és ha kell, vagy szükség van rá, akkor be is tudja kenni egy sor igen kellemetlen méreggel. De talán erre nem lesz szükség, ezért talán a kommunikáció célravezetőbb lehet.*
- Üdvözlöm! Ne féljen, jöjjön elő. Nem akarom bántani. *Tart egy kis szünetet, majd még hozzáfűz egy általa megnyugtatónak vélt apró kiegészítést.*
- Orvos vagyok. *Nem bizonyos benne, hogy ez bejön, de úgy gondolja, hogy a társadalomban az orvosokra inkább pozitívan gondolnak. Ezért talán ez az információ oldhatja a félelmet.*
*A doktor csöndben elmélkedve sétálgat a temető hajnali ködös csendjében. Már vagy egy órája róhatja a köröket a sírboltok között, amelyekre igazából ügyet sem vet. Nem innen származik, nem tudja kik a nagy felmenői a városnak és igazából nem is nagyon érdekli. Persze mindez csak addig lehet így ameddig nem származik belőle valami haszna vagy előnye. Utána, már sokkalta érdekesebb a dolog. Ettől függetlenül a nemesek és szegények hullái is pontosan ugyan úgy rohadnak el a semmibe, így aki a földbe került, azzal már nem lesz különbség. Egyik hulla olyan, mint a másik, kivéve, ha újra járni kezd, mert akkor az egy igencsak minőségi váltást eredményez.
A sétálgatást és elmélkedést egy apró árny szakítja meg. A csend és magány úgy tűnik, hogy ma reggel nem szegődik a társaságába. A teremtés vélhetően előle szalad be egy sírkő mögé. Ez meglepi a doktort és meg is torpan nem messze a lány búvóhelyétől. Ilyen ijesztő lenne? Vagy csak ijedős a lány? Alapvető helyzetben ez nem érdekelné, de az is lehet, hogy nem is a félelem vezette a másikat a sírbolt mögé. Talán csak őrá vadászik. Az életére akar törni. A paranoia mindig velejárója a magányos és elszigetelt lelkeknek. mint a doktor. Így gyanakodva, összeráncolt szemöldökkel vár pár pillanatot, majd sóhajt egyet és inkább utána jár a dolognak, mintsem meglepje őt a félős lány, vagy dörzsölt haramia. Mindenesetre talmid csonttőrét megigazítja és ha kell, vagy szükség van rá, akkor be is tudja kenni egy sor igen kellemetlen méreggel. De talán erre nem lesz szükség, ezért talán a kommunikáció célravezetőbb lehet.*
- Üdvözlöm! Ne féljen, jöjjön elő. Nem akarom bántani. *Tart egy kis szünetet, majd még hozzáfűz egy általa megnyugtatónak vélt apró kiegészítést.*
- Orvos vagyok. *Nem bizonyos benne, hogy ez bejön, de úgy gondolja, hogy a társadalomban az orvosokra inkább pozitívan gondolnak. Ezért talán ez az információ oldhatja a félelmet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965