//Galin, Kharasshi//
*A hirtelen magához térülő, és hevesen kapálózó Galin olyannyira meglepi az asszonyságot, hogy épp csak nem terül el egy sírkövön, mikor ő maga is megugrik. Amint visszanyeri egyensúlyát, maga elé kapja jó öreg bárdját ijedtében. Nem érti, mi történt. Tán teljesen elment szerencsétlen talmid vadász társának az esze, mikor úgy kinyúlt? Ő azonban úgy tűnik, sértetlenül megússza a rőt szakállú kirohanását, ellenben a sötéltelfnek már nincs ilyen szerencséje. Láthatólag igen be is pöccen, és megelégeli a különös népséget. Nem is csoda, hisz elég nagy türelmet igénylő jellemvonásokkal van megáldva mindkettő.
Galin csörömpölő földre huppanása, a mélységi késlengetése és a furcsábbnál furcsább mondatok röpködése közepette azt se tudja, hova nézzen. Egyikről a másikra kapkodja a tekintetét, ugrál össze-vissza, mígnem a vörös szakállköltemény lemetszésre kerül. Akkor aztán felbődülve hátrahőköl, s még a pipa is majdnem kiesik a szájából. Ennek biz a fele se tréfa! Levágni egy törp szakállát! Ehhez volna néhány keresetlen szava. Csakhogy a sötételf rögvest felé fordul, és neki is jól megmondja a magáét.*
-Szóval bugris, meg jöttment, he? *veszi magára az összes sértő jelzőt amit csak talál a másik szavaiban.*
-Mifelénk a pendelyes kisjánykák nem hisztériáznak ennyit! *háborog, miközben a férfi útnak indul, otthagyva őket a temetőben.*
-Ezek a megátalkodott, semmirekellő, túlméretezett nyavalyások! Tudtam én, hogy egyik sem különb a másiknál! *mérgelődik hangosan, majd jól felszívja magát, hozzákészülve egy kiadós köpéshez. Oldalra hajolva azonban egy sírral találja szemben magát. Ezért aztán a másik irányba fordul, ahol szintén hasonló kép tárul a szeme elé.*
-Hogy a fene vigye el! *fogja vissza magát.* Mán mióta itten toporgunk ezen az átokverte helyen?! *Csak most fordul a levágott szakállú társa felé.*
-Hát csakhogy magához tért! Aztat mondom én, hogy menjünk innen tovább, mielőtt még több szerencsétlenség ér minket. Így megpusztulunk mielőtt egy rendes drahunt találnánk! Hallja -e?! Eszéné' van, he? *néz fürkészően Galin képébe, hogy megbizonyosodjon épelméjűségéről.*
A szakálla miatt meg ne bánkódjék, no! Ha elhagytuk ezt a nyüves temetőt, hát csinálok én magának olyan szakállkölteményt, amit az is megirigyel aki nem törp! Nekem elhiheti! Elég ha a hajamra pillant, hogy megbizonyosodjék arról, nem csak fényezem ám magamat. *biztatja kissé a talmid vadászt, hátha újult erőre kap, s végre eltalpalhatnak innen. Elvégre tudja ő, mekkora sérelem az, ha egy fajtársának megtépázzák az arcszőrzetét. Felháborító! Mérge azonban mégis lassan elillan. Egyébként is ritkán haragtartó típus, és ez esetben valahol mélyen tudja, hogy talán kissé igazságtalanul bántak az idegen figurával. Még ha ezt nem is vallja be magának.*