Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-26 12:09:38
Üzenet elküldve: 2017-09-26 12:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Szemeit lecsukja, és úgy várja, hogy a hatalmas ork kilapítsa őket. Eltelik pár másodperc, aztán még pár, és még mindig nem érez fájdalmat. Két lehetőség van. Vagy olyan gyorsan és fájdalommentesen halt meg, hogy már a túlvilágon van, és ezért nem érez semmit. A másik lehetőség pedig, amihez már lassan ki is nyitja a szemeit, az az, hogy most megmenekült.
Atehaner ott áll mellette, ellenfelük pedig borzalmasan hangosan üvöltve kínlódik. ~Szóval ez az a varázslat.~ Néz nagyokat. Halott már Atehanertől arról a bizonyos varázslatról, ami rémálmokat ébreszt az áldozat elméjében, de most láthatja először. Azonban nincs ideje tovább gondolkodni, mert a hústorony túl hamar magához tér, és az ő kedvese a célpontja.
~Csinálnom kell valamit!~ Kezei reszketnek, ahogy összeszorítja őket. Gyorsan Irianára pillant, aki szegény pára még mindig azt hiszi Meiráról, hogy valami nagy hatalmú varázsló, pedig még egyetlen igazi varázslatot sem használt. Most itt az ideje.*
- Nem, nem fog sikerülni...
*Suttog maga elé, majd felemeli a kezeit, és mormolni kezdi a varázsigét. Csak reméli, hogy azzal a bizonyos jégesővel nem okoz majd több kárt, mint amennyi hasznot. A többiek már hallottak arról, hogy Meira elméletben képes erre a varázslatra, így talán ők tudni fogják, mi történik, és fedezékbe bújnak, az orkokra viszont csúnyán ráijeszthet.
Hamarosan az ige végéhez ér, és ha minden jól megy, jégdarabok kezdenek potyogni az égből.
Kicsi az esélye, hogy sikerüljön, legalábbis Meira így gondolja, egyáltalán nem bízik magában. Ha mégis sikerül, akkor ámultan figyeli a művét, miközben próbál fedezékbe bújni saját varázslata elől.
Ha mégsem sikerül, akkor talán túlságosan is izgult miatta, önbizalom hiányában pedig képtelen a varázslatra. Ez esetben csak ijedten szorongatja a díszes tőrét, amivel talán még meg tudja magát védeni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó harminc lépéses körzetében diónyi jégdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel, könnyebb sebeket okozva (3). A hatás egy körig tart.
*Szemeit lecsukja, és úgy várja, hogy a hatalmas ork kilapítsa őket. Eltelik pár másodperc, aztán még pár, és még mindig nem érez fájdalmat. Két lehetőség van. Vagy olyan gyorsan és fájdalommentesen halt meg, hogy már a túlvilágon van, és ezért nem érez semmit. A másik lehetőség pedig, amihez már lassan ki is nyitja a szemeit, az az, hogy most megmenekült.
Atehaner ott áll mellette, ellenfelük pedig borzalmasan hangosan üvöltve kínlódik. ~Szóval ez az a varázslat.~ Néz nagyokat. Halott már Atehanertől arról a bizonyos varázslatról, ami rémálmokat ébreszt az áldozat elméjében, de most láthatja először. Azonban nincs ideje tovább gondolkodni, mert a hústorony túl hamar magához tér, és az ő kedvese a célpontja.
~Csinálnom kell valamit!~ Kezei reszketnek, ahogy összeszorítja őket. Gyorsan Irianára pillant, aki szegény pára még mindig azt hiszi Meiráról, hogy valami nagy hatalmú varázsló, pedig még egyetlen igazi varázslatot sem használt. Most itt az ideje.*
- Nem, nem fog sikerülni...
*Suttog maga elé, majd felemeli a kezeit, és mormolni kezdi a varázsigét. Csak reméli, hogy azzal a bizonyos jégesővel nem okoz majd több kárt, mint amennyi hasznot. A többiek már hallottak arról, hogy Meira elméletben képes erre a varázslatra, így talán ők tudni fogják, mi történik, és fedezékbe bújnak, az orkokra viszont csúnyán ráijeszthet.
Hamarosan az ige végéhez ér, és ha minden jól megy, jégdarabok kezdenek potyogni az égből.
Kicsi az esélye, hogy sikerüljön, legalábbis Meira így gondolja, egyáltalán nem bízik magában. Ha mégis sikerül, akkor ámultan figyeli a művét, miközben próbál fedezékbe bújni saját varázslata elől.
Ha mégsem sikerül, akkor talán túlságosan is izgult miatta, önbizalom hiányában pedig képtelen a varázslatra. Ez esetben csak ijedten szorongatja a díszes tőrét, amivel talán még meg tudja magát védeni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó harminc lépéses körzetében diónyi jégdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel, könnyebb sebeket okozva (3). A hatás egy körig tart.
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-25 22:39:16
Üzenet elküldve: 2017-09-25 22:39:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem, hogy elkezdjen egy csapat megtermett orkkal viaskodni, sajnálatos módon azonban ez nem kívánságműsor, és a zöldek korábbi nihilizmusukat semmibe véve törnek most rá a csapatra. Iriana kapja a legkisebb darabot, úgy fest, test a testhez mért arányban viszont így is neki a legkellemetlenebb a helyzete, főleg, miután a zöldbőrű ájultan lapítja ki a papnövendéket. Ideje sincs Batonak felocsúdni, és a kicsi segítségére sietni, hisz másik monstrum töri meg a köd egyenletes fehérségét, és a kezdeti rohamot eleinte elég sikeresen, az ork emberfeletti erejének betudhatóan viszont igen hamar kevéssé szerencsés pozícióban állja útját. Ennek tudható be, hogy a csata hevétől a fülében lüktető vér, az egyes viaskodók mozdulatainak, nyögéseinek, kiáltásainak hangját könnyedén túlharsogó kondulással találkozik Rinon az ork kezében súlyosnak ható ásó kellemetlenebbik felével. Egy van itt, és bár eddig csak sejti, az üvöltésekből egyértelművé válik, hogy Meira és Atehaner is egy nyűgös ork rosszabbik felével szemeznek. Bato nem tud szétszakadni: Rinont csúnyán elkalapálja ez a monstrum, Iriana pedig lassan megfullad, de talán még neki van a legtöbb ideje. Meria és Atehaner, ha másért nem, a létszám fölényük okán kapnak most a szerzetestől másodlagos prioritást, figyelmét pedig az észre nem vehetetlen bestia felé fordítja, immáron teljes egészében. Minél előbb harcképtelenné teszi ezt a vadat, annál előbb segíthet a többieken. Több sem kell, még mielőtt a lomha fenevad új támadásba lendülhetne, Bato egy gyors mozdulattal felvértezi magát, mielőtt egyenesen a kisebb lényeket ropiként tördelő karok közé veti magát, belharcba bonyolódik, hogy ne élvezze az ork a fémek előnyét a szerzetessel szemben. A varázslat után nincs ideje két ütést mérni a támadóra, így először még saját boldogulását könnyítvén nem a lábára támad, hanem a monstrum közelebb eső hóna alá, az egyik karját remélhetőleg némileg elzsibbasztva, önnön vaskos mancsok közé záródását elkerülendő.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
*Kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem, hogy elkezdjen egy csapat megtermett orkkal viaskodni, sajnálatos módon azonban ez nem kívánságműsor, és a zöldek korábbi nihilizmusukat semmibe véve törnek most rá a csapatra. Iriana kapja a legkisebb darabot, úgy fest, test a testhez mért arányban viszont így is neki a legkellemetlenebb a helyzete, főleg, miután a zöldbőrű ájultan lapítja ki a papnövendéket. Ideje sincs Batonak felocsúdni, és a kicsi segítségére sietni, hisz másik monstrum töri meg a köd egyenletes fehérségét, és a kezdeti rohamot eleinte elég sikeresen, az ork emberfeletti erejének betudhatóan viszont igen hamar kevéssé szerencsés pozícióban állja útját. Ennek tudható be, hogy a csata hevétől a fülében lüktető vér, az egyes viaskodók mozdulatainak, nyögéseinek, kiáltásainak hangját könnyedén túlharsogó kondulással találkozik Rinon az ork kezében súlyosnak ható ásó kellemetlenebbik felével. Egy van itt, és bár eddig csak sejti, az üvöltésekből egyértelművé válik, hogy Meira és Atehaner is egy nyűgös ork rosszabbik felével szemeznek. Bato nem tud szétszakadni: Rinont csúnyán elkalapálja ez a monstrum, Iriana pedig lassan megfullad, de talán még neki van a legtöbb ideje. Meria és Atehaner, ha másért nem, a létszám fölényük okán kapnak most a szerzetestől másodlagos prioritást, figyelmét pedig az észre nem vehetetlen bestia felé fordítja, immáron teljes egészében. Minél előbb harcképtelenné teszi ezt a vadat, annál előbb segíthet a többieken. Több sem kell, még mielőtt a lomha fenevad új támadásba lendülhetne, Bato egy gyors mozdulattal felvértezi magát, mielőtt egyenesen a kisebb lényeket ropiként tördelő karok közé veti magát, belharcba bonyolódik, hogy ne élvezze az ork a fémek előnyét a szerzetessel szemben. A varázslat után nincs ideje két ütést mérni a támadóra, így először még saját boldogulását könnyítvén nem a lábára támad, hanem a monstrum közelebb eső hóna alá, az egyik karját remélhetőleg némileg elzsibbasztva, önnön vaskos mancsok közé záródását elkerülendő.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:03:20
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:03:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Ideje sincs megsértődnie a légypiszkon, mert úgy megrántják az ásót tartó karjait, hogy azok majd kiugranak a helyükről.*
- Áú! *Rimánkodik a tündér, és próbálja még az ujjvégeivel tartani az ásót. Zsákos immáron nem csak Rinont, de Irianát is becsmérelte, ezek után pedig neki is kijár a verbális támadásokból.*Így hogyan ássak, te majom?!
*Nem sokáig bírják azok az ujjak, a varázsló tanonc pedig a világ minden sértődöttségét ráerőlteti az arcára. Legszívesebben adna az orknak egy egészséges nyaklevest, de Galahass már előtte jár egy lépéssel, és lesújt a botjával. A sértődöttség aggodalomba kezd fordulni, amint az öntudatlan, balga lény magatehetetlen zuhanásba kezd egyenesen a kis tündér irányába. Iriana hamar a nyirkos föld és a bűzölgő Zsákos között találja magát. Mellkasán mintha tábortüzet gyújtottak volna, úgy perzsel a fájdalomtól. Kezdeti ijedtségében még levegőhöz sem jut, de szerencsére nagyobb a lány lelki békéje annál, hogy egy ilyen váratlan, kellemetlen fordulathoz ne tudjon alkalmazkodni. A kis orrlyukain épp elegendő oxigénhez jut ahhoz, hogy az ájulás egyelőre ne fenyegesse. Sajnos fájdalmas ára van minden lélegzetvételnek, ugyanis minden egyes belégzéskor úgy érzi, hogy szétrobban a mellkasa.
Nem tudja, mennyi idő telt el, amióta Zsákossal azt játsszák, hogy eljött az első éjszaka joga, de az semmiképp sem jó jel, hogy még senki nem vakarta le róla.*
~Biztosan ők is bajban vannak. Így még nem is várhatok segítséget.~
*Az ég szép, de nem annyira, hogy tovább bámulja azt tétlenül. Megpróbál a tőréért nyúlni, hátha kezdhet vele valamit, de a rajta pihenő ork test többek között ebben is megakadályozza. *
~Gratulálok! Most ásni se tudok és eszméletednél sem vagy. Ha tudnék, tapsolnék.~
*Zsákos bizonyára nagyon rosszul érezné magát, ha tudna olvasni Iriana gondolataiban, de per pillanat még sajátjai sincsenek; noha bugyuta megjelenéséből feltételezhető, hogy soha nem is voltak. A lány viszont szeretne nem a temetőben, de főleg nem így elhalálozni, és az ötletet rendtársából, Meirából meríti. Ha itt van a közelében a Jégkirályő, akkor talán ő is megpróbálkozhat valamivel! Veszítenivalója nincs, mert bizonyos benne, hogy előbb-vagy utóbb, de Meira kimenti majd őt, ahogyan a többieket is.*
~Úrnőm! Szorult helyzetben fordulok most hozzád. *A szóválasztását még ő is megmosolyogja, ilyen kellemetlen körülmények között is, majd többnyire szabad, bár sajgó jobbkarját az ég felé emeli.* Tudom jól, hogy a fejembe látsz, ezért az idő szűke miatt nem is konzultálnék veled a szándékaimról. Remélem, elnézed nekem!~
- Ha egy-- *a beszéd végképp nehezére esik a sajgó bordáktól* egyetértesz velem, Úrnőm, akkor add-- add most segítségül a fényed egy szikráját!
*Behunyja szemét és várja, hogy Eeyr istennő egyetért-e a tündér által választott szabadulási móddal, vagy sem. A lány nem fél, hisz mindenképp választ fog kapni az elkövetkezendő másodpercekben: keze vagy üresen marad, vagy egy hosszú tőr hideg markolatát fogja majd.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
*Ideje sincs megsértődnie a légypiszkon, mert úgy megrántják az ásót tartó karjait, hogy azok majd kiugranak a helyükről.*
- Áú! *Rimánkodik a tündér, és próbálja még az ujjvégeivel tartani az ásót. Zsákos immáron nem csak Rinont, de Irianát is becsmérelte, ezek után pedig neki is kijár a verbális támadásokból.*Így hogyan ássak, te majom?!
*Nem sokáig bírják azok az ujjak, a varázsló tanonc pedig a világ minden sértődöttségét ráerőlteti az arcára. Legszívesebben adna az orknak egy egészséges nyaklevest, de Galahass már előtte jár egy lépéssel, és lesújt a botjával. A sértődöttség aggodalomba kezd fordulni, amint az öntudatlan, balga lény magatehetetlen zuhanásba kezd egyenesen a kis tündér irányába. Iriana hamar a nyirkos föld és a bűzölgő Zsákos között találja magát. Mellkasán mintha tábortüzet gyújtottak volna, úgy perzsel a fájdalomtól. Kezdeti ijedtségében még levegőhöz sem jut, de szerencsére nagyobb a lány lelki békéje annál, hogy egy ilyen váratlan, kellemetlen fordulathoz ne tudjon alkalmazkodni. A kis orrlyukain épp elegendő oxigénhez jut ahhoz, hogy az ájulás egyelőre ne fenyegesse. Sajnos fájdalmas ára van minden lélegzetvételnek, ugyanis minden egyes belégzéskor úgy érzi, hogy szétrobban a mellkasa.
Nem tudja, mennyi idő telt el, amióta Zsákossal azt játsszák, hogy eljött az első éjszaka joga, de az semmiképp sem jó jel, hogy még senki nem vakarta le róla.*
~Biztosan ők is bajban vannak. Így még nem is várhatok segítséget.~
*Az ég szép, de nem annyira, hogy tovább bámulja azt tétlenül. Megpróbál a tőréért nyúlni, hátha kezdhet vele valamit, de a rajta pihenő ork test többek között ebben is megakadályozza. *
~Gratulálok! Most ásni se tudok és eszméletednél sem vagy. Ha tudnék, tapsolnék.~
*Zsákos bizonyára nagyon rosszul érezné magát, ha tudna olvasni Iriana gondolataiban, de per pillanat még sajátjai sincsenek; noha bugyuta megjelenéséből feltételezhető, hogy soha nem is voltak. A lány viszont szeretne nem a temetőben, de főleg nem így elhalálozni, és az ötletet rendtársából, Meirából meríti. Ha itt van a közelében a Jégkirályő, akkor talán ő is megpróbálkozhat valamivel! Veszítenivalója nincs, mert bizonyos benne, hogy előbb-vagy utóbb, de Meira kimenti majd őt, ahogyan a többieket is.*
~Úrnőm! Szorult helyzetben fordulok most hozzád. *A szóválasztását még ő is megmosolyogja, ilyen kellemetlen körülmények között is, majd többnyire szabad, bár sajgó jobbkarját az ég felé emeli.* Tudom jól, hogy a fejembe látsz, ezért az idő szűke miatt nem is konzultálnék veled a szándékaimról. Remélem, elnézed nekem!~
- Ha egy-- *a beszéd végképp nehezére esik a sajgó bordáktól* egyetértesz velem, Úrnőm, akkor add-- add most segítségül a fényed egy szikráját!
*Behunyja szemét és várja, hogy Eeyr istennő egyetért-e a tündér által választott szabadulási móddal, vagy sem. A lány nem fél, hisz mindenképp választ fog kapni az elkövetkezendő másodpercekben: keze vagy üresen marad, vagy egy hosszú tőr hideg markolatát fogja majd.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-23 09:18:01
Üzenet elküldve: 2017-09-23 09:18:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*Az események kissé felgyorsulnak. Noha legelőször Bato kapcsol, aki meditációja végeztével rájöhet, hogy bizony az orkok lábát érdemes támadni, azon belül is belső combjuk és ágyékuk környékét, attól összerogyhatnak. Ezt a tudást nem is kell sokáig magában tartania, mert elérkeznek oda, hogy Zsákos ásójáért nyúlva csak a levegőbe markolhat, hiszen Iriana elszedte azt helyéről, és legyen bármilyen erős is Zsákos, fél kézzel azért nem fog lobogtatni egy majd fél mázsás konstrukciót, melyet a tündéres ásókatapult jelentene. Így viszont csak taszajt egyet Galahasson, és visszafordul, hogy a tündértől vegye el az ásót, majd azzal hadakozhasson tovább.*
-Add ide, légypiszok!
*Bömböli a képzeletben már talán vele randevúzó tündérnek, miközben fölé magasodva elkezdi tépni a szerszámot kezéből.
Persze ez nem bölcs döntés, mert így a megtántorodott, ám egyensúlyát hamar visszaszerző atya gondosan kezelésbe veheti hátulról, és botjának jól célzott ütésével kiüti az orkot, aki eszméletét vesztve egyenesen a gondolataiból még nem teljesen felébredt tündérre veti magát. Jókora kulcscsont alatt találhatja magát a büszke anya nem is olyan sokára. Noha az ork elintézése sokkal prózaibb volt, mint egy jégvihar, az ásó még nála van, a baj csak az, hogy most levegőt venni is alig tud, a súlyos test alá szorulva. Ettől biztosan lesz pár lila foltja.
Galahass fordul is vissza, hiszen oldalról két fém tárgyat is lobogtató még nagyobb ork közeledik, hogy letarolja Batot és Rinont, akikhez sajnos már a színes bőrű bika ér oda előbb, de hátha még így is segítségükre lehet. A nevén nem nevezett monstrum most két nem túlságosan felfegyverzett ellenfélbe botlik, akiket pengéjének egy-egy suhintásával bírna jobb belátásra, de ez sajnos csak az ő terve marad. Bato kiváló, többszörösen megfontolt ám reflexszerű mozdulatba kezd, mellyel az ork húsvagdalóját szedné el, ám a lendület és némi szerencse segítségével orkunk sikeresen kitépi kezét a rátekeredni készülő markok erős szorításából, éppen csak azelőtt, hogy a csuklójára olyan támadás érkezne, minek nyomán elejtené a fegyvert. De nem is baj ez, legalább nem haltak meg, sőt, az ork rohama is megtörik így olyan módon, hogy Bato kicsit oldalt-hátul támadó helyzetben marad. Rinon botjával támogatná meg csapatvezérük lefegyverzését, de sajnos nem bánik még vele elég ügyesen, hogy az orknak egy vállán lecsúszó bot hagyta apró vörös foltnál nagyobb sebet tudjon okozni. Ekkor lendül a monstrum ásót fogó karja is. Rinon ezt biztosan nem fogja szerencsés napjai között számontartani, egy süvítő fémlap, az ásó feje, áll ugyanis arcába oldalról még azelőtt, hogy kezét a támadásból védekezőleg vissza tudná húzni. Füle csengésnek indul, és esélyes, hogy egy ekkora maflást nem úszott meg maradandó seb nélkül, de ezt egyelőre nem tudja felmérni, mert a fájdalomtól forogni kezd a világ, pár pillanattal később pedig elájul.
Meira és Atehaner eddig nem bonyolódtak harcba, azonban a ködből lassan kibontakozik az, akit már észlelhettek. A "Ganyé" névre hallgató ork még társainál is szélesebb egyed, kezében a felkészülési idejét szimbolizálandó nem ásó, hanem méretes husáng, és őszintén meglepődik, mikor két őt szemrevételező alak bontakozik ki a ködből. Nem így Ate, aki igéjét elmormolva pont erre a pillanatra várt. Lerázza, az amúgy is inkább hátrébb húzódni vágyó Meira kezét magáról, kissé gorombán viselkedve is ezzel, de megmentve őket egy kisebb kilapulástól, ugyanis az elffélék köztudottan gyorsabbak az orkféléknél, így átkozásra kész mutatóujjával Atehaner a félelem fátylába bugyolálhatja a közeledő tekintetét. Művét pedig azonnal meg is szemlélheti.*
-Neee!
*Üvölti az egész temetőt betöltő hanggal.*
-Ő az én fiam! Nem vehetitek el, neee!
*Elevenedik meg a látkép előtte, és elborult, üveges szemeivel Atehanerre, majd Meirára néz, akiket a varázslat nyomán most legádázabb ellenségeinek tekint. Orrlyukai kitágulnak, kezében pedig emelkedik a husáng.*
-Rühes kuruzsló, kilapítalaaaak!
*Indítja meg a nehéz fegyvert közvetlenül az őt elvarázsoló felé.*
*Az események kissé felgyorsulnak. Noha legelőször Bato kapcsol, aki meditációja végeztével rájöhet, hogy bizony az orkok lábát érdemes támadni, azon belül is belső combjuk és ágyékuk környékét, attól összerogyhatnak. Ezt a tudást nem is kell sokáig magában tartania, mert elérkeznek oda, hogy Zsákos ásójáért nyúlva csak a levegőbe markolhat, hiszen Iriana elszedte azt helyéről, és legyen bármilyen erős is Zsákos, fél kézzel azért nem fog lobogtatni egy majd fél mázsás konstrukciót, melyet a tündéres ásókatapult jelentene. Így viszont csak taszajt egyet Galahasson, és visszafordul, hogy a tündértől vegye el az ásót, majd azzal hadakozhasson tovább.*
-Add ide, légypiszok!
*Bömböli a képzeletben már talán vele randevúzó tündérnek, miközben fölé magasodva elkezdi tépni a szerszámot kezéből.
Persze ez nem bölcs döntés, mert így a megtántorodott, ám egyensúlyát hamar visszaszerző atya gondosan kezelésbe veheti hátulról, és botjának jól célzott ütésével kiüti az orkot, aki eszméletét vesztve egyenesen a gondolataiból még nem teljesen felébredt tündérre veti magát. Jókora kulcscsont alatt találhatja magát a büszke anya nem is olyan sokára. Noha az ork elintézése sokkal prózaibb volt, mint egy jégvihar, az ásó még nála van, a baj csak az, hogy most levegőt venni is alig tud, a súlyos test alá szorulva. Ettől biztosan lesz pár lila foltja.
Galahass fordul is vissza, hiszen oldalról két fém tárgyat is lobogtató még nagyobb ork közeledik, hogy letarolja Batot és Rinont, akikhez sajnos már a színes bőrű bika ér oda előbb, de hátha még így is segítségükre lehet. A nevén nem nevezett monstrum most két nem túlságosan felfegyverzett ellenfélbe botlik, akiket pengéjének egy-egy suhintásával bírna jobb belátásra, de ez sajnos csak az ő terve marad. Bato kiváló, többszörösen megfontolt ám reflexszerű mozdulatba kezd, mellyel az ork húsvagdalóját szedné el, ám a lendület és némi szerencse segítségével orkunk sikeresen kitépi kezét a rátekeredni készülő markok erős szorításából, éppen csak azelőtt, hogy a csuklójára olyan támadás érkezne, minek nyomán elejtené a fegyvert. De nem is baj ez, legalább nem haltak meg, sőt, az ork rohama is megtörik így olyan módon, hogy Bato kicsit oldalt-hátul támadó helyzetben marad. Rinon botjával támogatná meg csapatvezérük lefegyverzését, de sajnos nem bánik még vele elég ügyesen, hogy az orknak egy vállán lecsúszó bot hagyta apró vörös foltnál nagyobb sebet tudjon okozni. Ekkor lendül a monstrum ásót fogó karja is. Rinon ezt biztosan nem fogja szerencsés napjai között számontartani, egy süvítő fémlap, az ásó feje, áll ugyanis arcába oldalról még azelőtt, hogy kezét a támadásból védekezőleg vissza tudná húzni. Füle csengésnek indul, és esélyes, hogy egy ekkora maflást nem úszott meg maradandó seb nélkül, de ezt egyelőre nem tudja felmérni, mert a fájdalomtól forogni kezd a világ, pár pillanattal később pedig elájul.
Meira és Atehaner eddig nem bonyolódtak harcba, azonban a ködből lassan kibontakozik az, akit már észlelhettek. A "Ganyé" névre hallgató ork még társainál is szélesebb egyed, kezében a felkészülési idejét szimbolizálandó nem ásó, hanem méretes husáng, és őszintén meglepődik, mikor két őt szemrevételező alak bontakozik ki a ködből. Nem így Ate, aki igéjét elmormolva pont erre a pillanatra várt. Lerázza, az amúgy is inkább hátrébb húzódni vágyó Meira kezét magáról, kissé gorombán viselkedve is ezzel, de megmentve őket egy kisebb kilapulástól, ugyanis az elffélék köztudottan gyorsabbak az orkféléknél, így átkozásra kész mutatóujjával Atehaner a félelem fátylába bugyolálhatja a közeledő tekintetét. Művét pedig azonnal meg is szemlélheti.*
-Neee!
*Üvölti az egész temetőt betöltő hanggal.*
-Ő az én fiam! Nem vehetitek el, neee!
*Elevenedik meg a látkép előtte, és elborult, üveges szemeivel Atehanerre, majd Meirára néz, akiket a varázslat nyomán most legádázabb ellenségeinek tekint. Orrlyukai kitágulnak, kezében pedig emelkedik a husáng.*
-Rühes kuruzsló, kilapítalaaaak!
*Indítja meg a nehéz fegyvert közvetlenül az őt elvarázsoló felé.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-22 16:35:08
Üzenet elküldve: 2017-09-22 16:35:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Lilagőzös álmokat aligha fog okozni Irianának a Zsákosnak titulált - vélhetően - haramia, de roppant szimpatikusnak találja tőle a gesztust, hogy hajlandó foglalkozni vele. Sok profi ásó még csak szóra sem méltatta volna a cingár tündért, de nem Zsákos! Irianának rá kell markolnia az orrcimpájára, nehogy véletlen könnybe lábadjon a szeme ettől a nemes gesztustól, de a nedvek visszatartásában nem segít ez a ködös környezet.*
~Olyan rendes! Azokban a szemekben egy tapasztalt ásó minden tudása lapul meg. Minden tiszta és érthető, Zsákos!~
*A lány arckifejezése egy büszke anyukáéhoz hasonlítható a leginkább: csillogó szemek, összeszorított ajkak és felhúzott áll. Gyorsan keres is egy ásót, mielőtt kitör belőle a bőgés. Mutatná Zsákosnak, hogy az a kissé ütött-kopott szerszám, amit maga mellett talált jó lesz-e, de ő épp Rinont becsmérli, aztán összeakaszkodik Galahassal. Szó szerint. *
~Ilyet nem illik mondani! *bosszankodik, aztán gyorsan végigméri a vörös bajtársnőjét, hogy mégis mi indokolhatta ezt a megjegyzést* Ő egy nagyon csinos leányzó, még ha a mi Meiránk mellett nehéz is kitűnni. Egyébként meg mindenkinek a magánügye, hogy mivel keresi a kenyerét! Ostoba ez a Zsákos, ha illegális sírásóként még neki áll itt feljebb!~
*Az Iriana-Zsákos szerelem hamarabb meghalt, minthogy bárki is drukkolni kezdhetett volna nekik. A tündér fontolóra veszi, hogy gerincen vágja az ásó-mentorát, de tekintve, hogy ellenséges vonalak mögött tartózkodik, és egy elfuserált próbálkozás azt jelentené, hogy neki harangoztak, így ezt hamar el is veti. Meg hát, a szíve mélyén azért még szimpatikus neki Zsákos, csak előbb kérjen szépen bocsánatot Rinontól! Egy másik lehetőség, hogy eldobja az ásót és visszasétál a barátaihoz, de tekintve, hogy teljesen lényegtelen melyik oldalon áll hasznavehetetlenül, inkább megtámasztja az ásót a hasával, köt egy rögtönzött lófarkat magának - ahogy elég ritkán látni őt -, aztán ásni kezd. Méghozzá azt, amit a nem túl szimpatikus úriemberek - bár továbbra sem tisztázottak a nemek, csak azt tudni, hogy így is-úgyis csúnyák - nemrég betemettek. Egyrészt mindenkit érdekelhet, hogy ki vagy kik lapulnak a földhalom alatt, másrészt ott puhább a föld, ezért könnyebb ásni is.*
~Ez a két bolond! *veti tekintetét egy-egy földhalom kiásása után az offenzívába lépett orkokra* Nem is tudják, hogy Meira kegyeiben állnak. Megfagyasztja, aztán szilánkokra töri őket, vagy csak figyelmeztető jégtüskéket fog kilőni rájuk? Még én sem tudom, hát még ők!~
*Még utoljára az Ate kezét szorító Meira irányába néz, újból előveszi a büszke anyuka arckifejezését és bőszen bólogat. Ezzel kívánja jelezni, hogy bárhogy is dönt Meira - életben hagyja-e az orkokat vagy sem -, ő teljességgel támogatja a lányt.*
~Micsoda remek asszony!~
*Azzal belefeledkezik az ásásba, amiben bevallhatjuk, hogy kriminális munkát végez. Fizikailag képtelenség, de mintha több föld lenne azon a síron, mint mielőtt elkezdte volna kiásni.*
*Lilagőzös álmokat aligha fog okozni Irianának a Zsákosnak titulált - vélhetően - haramia, de roppant szimpatikusnak találja tőle a gesztust, hogy hajlandó foglalkozni vele. Sok profi ásó még csak szóra sem méltatta volna a cingár tündért, de nem Zsákos! Irianának rá kell markolnia az orrcimpájára, nehogy véletlen könnybe lábadjon a szeme ettől a nemes gesztustól, de a nedvek visszatartásában nem segít ez a ködös környezet.*
~Olyan rendes! Azokban a szemekben egy tapasztalt ásó minden tudása lapul meg. Minden tiszta és érthető, Zsákos!~
*A lány arckifejezése egy büszke anyukáéhoz hasonlítható a leginkább: csillogó szemek, összeszorított ajkak és felhúzott áll. Gyorsan keres is egy ásót, mielőtt kitör belőle a bőgés. Mutatná Zsákosnak, hogy az a kissé ütött-kopott szerszám, amit maga mellett talált jó lesz-e, de ő épp Rinont becsmérli, aztán összeakaszkodik Galahassal. Szó szerint. *
~Ilyet nem illik mondani! *bosszankodik, aztán gyorsan végigméri a vörös bajtársnőjét, hogy mégis mi indokolhatta ezt a megjegyzést* Ő egy nagyon csinos leányzó, még ha a mi Meiránk mellett nehéz is kitűnni. Egyébként meg mindenkinek a magánügye, hogy mivel keresi a kenyerét! Ostoba ez a Zsákos, ha illegális sírásóként még neki áll itt feljebb!~
*Az Iriana-Zsákos szerelem hamarabb meghalt, minthogy bárki is drukkolni kezdhetett volna nekik. A tündér fontolóra veszi, hogy gerincen vágja az ásó-mentorát, de tekintve, hogy ellenséges vonalak mögött tartózkodik, és egy elfuserált próbálkozás azt jelentené, hogy neki harangoztak, így ezt hamar el is veti. Meg hát, a szíve mélyén azért még szimpatikus neki Zsákos, csak előbb kérjen szépen bocsánatot Rinontól! Egy másik lehetőség, hogy eldobja az ásót és visszasétál a barátaihoz, de tekintve, hogy teljesen lényegtelen melyik oldalon áll hasznavehetetlenül, inkább megtámasztja az ásót a hasával, köt egy rögtönzött lófarkat magának - ahogy elég ritkán látni őt -, aztán ásni kezd. Méghozzá azt, amit a nem túl szimpatikus úriemberek - bár továbbra sem tisztázottak a nemek, csak azt tudni, hogy így is-úgyis csúnyák - nemrég betemettek. Egyrészt mindenkit érdekelhet, hogy ki vagy kik lapulnak a földhalom alatt, másrészt ott puhább a föld, ezért könnyebb ásni is.*
~Ez a két bolond! *veti tekintetét egy-egy földhalom kiásása után az offenzívába lépett orkokra* Nem is tudják, hogy Meira kegyeiben állnak. Megfagyasztja, aztán szilánkokra töri őket, vagy csak figyelmeztető jégtüskéket fog kilőni rájuk? Még én sem tudom, hát még ők!~
*Még utoljára az Ate kezét szorító Meira irányába néz, újból előveszi a büszke anyuka arckifejezését és bőszen bólogat. Ezzel kívánja jelezni, hogy bárhogy is dönt Meira - életben hagyja-e az orkokat vagy sem -, ő teljességgel támogatja a lányt.*
~Micsoda remek asszony!~
*Azzal belefeledkezik az ásásba, amiben bevallhatjuk, hogy kriminális munkát végez. Fizikailag képtelenség, de mintha több föld lenne azon a síron, mint mielőtt elkezdte volna kiásni.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-10 16:24:50
Üzenet elküldve: 2017-09-10 16:24:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Nolie után indult, de ki tudja, mikor lesz legközelebb a környéken, ezért muszáj megállnia a temetőben néhány percre. Persze csak egyetlen dolog van Arthenior temetőjében, ami Norit valaha is ide vonzza, ez pedig nem más, mint apja sírja.
Legutóbb akkor járt itt, mikor évek múltán újra átlépte Arthenior határát, miután kiszabadult a föld alatti rejtekhelyről. Akkor borzalmas állapotban találta édesapja sírját, és egy egész éjszakán keresztül próbálta rendbehozni a gazok által benőtt sírkövet. Most sem néz ki jól, mert sok idő eltelt azóta, de még mindig jobb állapotban van, mint mikor évekre magára hagyták.
Most nincs sok ideje, így csak kicsit tudja rendezgetni a sírt, és gondolkozni néhány sort azon, vajon az a kedves férfi mit gondolhat most az ő kicsi lányáról. Ha még mindig élne, biztosan nem egy céltalan gyilkost nevelt volna belőle.*
- Mi lett a drága kislányodból, apám? *Teszi fel a költői kérdést.* Sajnálom...
*Rázza meg a fejét, mielőtt könnyek szöknének a szemébe. Ő sem ezt akarta, ő is egy nyugodt, szeretetteljes életet tervezett magának, ám a sors, a halál, és maga az élet közbeszólt. Egy biztos, most már nincs visszaút. Nori rálépett egy ösvényre, amin végig kell sétálnia, s most már nem térhet le róla, míg meg nem hal.
Ezekkel a gondolatokkal nézi még a sírt egy darabig, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve, futva indul tovább a város irányába.*
Legutóbb akkor járt itt, mikor évek múltán újra átlépte Arthenior határát, miután kiszabadult a föld alatti rejtekhelyről. Akkor borzalmas állapotban találta édesapja sírját, és egy egész éjszakán keresztül próbálta rendbehozni a gazok által benőtt sírkövet. Most sem néz ki jól, mert sok idő eltelt azóta, de még mindig jobb állapotban van, mint mikor évekre magára hagyták.
Most nincs sok ideje, így csak kicsit tudja rendezgetni a sírt, és gondolkozni néhány sort azon, vajon az a kedves férfi mit gondolhat most az ő kicsi lányáról. Ha még mindig élne, biztosan nem egy céltalan gyilkost nevelt volna belőle.*
- Mi lett a drága kislányodból, apám? *Teszi fel a költői kérdést.* Sajnálom...
*Rázza meg a fejét, mielőtt könnyek szöknének a szemébe. Ő sem ezt akarta, ő is egy nyugodt, szeretetteljes életet tervezett magának, ám a sors, a halál, és maga az élet közbeszólt. Egy biztos, most már nincs visszaút. Nori rálépett egy ösvényre, amin végig kell sétálnia, s most már nem térhet le róla, míg meg nem hal.
Ezekkel a gondolatokkal nézi még a sírt egy darabig, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve, futva indul tovább a város irányába.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-10 14:55:48
Üzenet elküldve: 2017-09-10 14:55:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*A dolgok kezdenek kicsúszni a kis csapat irányítása alól. Most már nem csak az élőholtak inváziójától kell tartaniuk, a legnagyobb bajuk most az orkokkal van, akiket Rinonnak sikerült szépen felbőszítenie. Kicsit mérgelődik is magában, hogy hogy lehet ilyen eszetlen a vörös, aztán rájön, hogy valószínűleg ő sem csinálta volna jobban, és Rinonnak legalább volt annyi bátorsága hogy kiálljon a csapat mellett, és kimondja a véleményét a sírásókról.
A tény viszont tény, hogy ezzel a lépéssel csak a túlélési esélyeiket csökkentette, mert két nyugodt orkkal lehet még mit kezdeni, de két dühössel már kevésbé.
Ijedten néz fel Atehanerre. Eszébe jut a beszélgetésük az orkokról, mikor megismerték egymást. Meira akkor azt mondta neki, hogy örül, ha nem kell zöldbőrűek közelébe kerülnie, erre most tőlük kéne megvédenie magát. Felettébb kellemetlen helyzet.
A lány teste megremeg, Atehaner pedig csak egy szorítást érezhet a kezén, mikor Meira meghallja a hátuk mögül érkező zajokat. A lány félve szorítja párja kezét, ilyen éles helyzetben már nem is akkora a szája, mint az általában lenni szokott.
Hirtelen azt is elfelejti, hogy tud varázsolni, nemhogy azt, hogy Iriana a jegek úrnőjeként emlegette őt, és egyébként is túl veszélyes lenne a jégesővel próbálkozni úgy, hogy az egész csapat ennyire közel áll egymáshoz. Ijedtében csak annyit tud tenni, hogy előrántja az övébe tűzött tőrét, amit persze nem is igazán tud használni.
Hirtelen megfordul. Ami vicces az egészben, hogy ez a fordulat szinte Atehanerrel egyszerre történik, és szerencsére a férfi lélekjelenléte sokkal jobban dolgozik, mint Meiráé.*
- Sikerült? *Kérdezi tanácstalanul a varázslatról. Ha sikerült, talán jobb lenne rögtön ártalmatlanná tenni a tőrrel, de mivel nem tudja, ki, és mi ólálkodik mögöttük, jobb ha nem hadonászik egy éles pengével a vakvilágba. Hátrébb lép csak párat, s tágra nyílt szemekkel figyeli, mi rejtőzik a ködben.*
*A dolgok kezdenek kicsúszni a kis csapat irányítása alól. Most már nem csak az élőholtak inváziójától kell tartaniuk, a legnagyobb bajuk most az orkokkal van, akiket Rinonnak sikerült szépen felbőszítenie. Kicsit mérgelődik is magában, hogy hogy lehet ilyen eszetlen a vörös, aztán rájön, hogy valószínűleg ő sem csinálta volna jobban, és Rinonnak legalább volt annyi bátorsága hogy kiálljon a csapat mellett, és kimondja a véleményét a sírásókról.
A tény viszont tény, hogy ezzel a lépéssel csak a túlélési esélyeiket csökkentette, mert két nyugodt orkkal lehet még mit kezdeni, de két dühössel már kevésbé.
Ijedten néz fel Atehanerre. Eszébe jut a beszélgetésük az orkokról, mikor megismerték egymást. Meira akkor azt mondta neki, hogy örül, ha nem kell zöldbőrűek közelébe kerülnie, erre most tőlük kéne megvédenie magát. Felettébb kellemetlen helyzet.
A lány teste megremeg, Atehaner pedig csak egy szorítást érezhet a kezén, mikor Meira meghallja a hátuk mögül érkező zajokat. A lány félve szorítja párja kezét, ilyen éles helyzetben már nem is akkora a szája, mint az általában lenni szokott.
Hirtelen azt is elfelejti, hogy tud varázsolni, nemhogy azt, hogy Iriana a jegek úrnőjeként emlegette őt, és egyébként is túl veszélyes lenne a jégesővel próbálkozni úgy, hogy az egész csapat ennyire közel áll egymáshoz. Ijedtében csak annyit tud tenni, hogy előrántja az övébe tűzött tőrét, amit persze nem is igazán tud használni.
Hirtelen megfordul. Ami vicces az egészben, hogy ez a fordulat szinte Atehanerrel egyszerre történik, és szerencsére a férfi lélekjelenléte sokkal jobban dolgozik, mint Meiráé.*
- Sikerült? *Kérdezi tanácstalanul a varázslatról. Ha sikerült, talán jobb lenne rögtön ártalmatlanná tenni a tőrrel, de mivel nem tudja, ki, és mi ólálkodik mögöttük, jobb ha nem hadonászik egy éles pengével a vakvilágba. Hátrébb lép csak párat, s tágra nyílt szemekkel figyeli, mi rejtőzik a ködben.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-07 11:23:02
Üzenet elküldve: 2017-09-07 11:23:02
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Atehaner szívesen kiásná a hullát, ha arról van szó. Sokkal többet megtudhatnának a lopással kapcsolatban - maximum azt, hogy rossz felé keresgélnek, de az is valami-, ráadásul ez a csapat gyorsan végezne is. Sokan vannak, az mindig előny.
Miközben ezen gondolkodik, már csak akkor veszi észre, hogy az egyik unszimpatikus alak az ásót nem rendeltetésszerűen kívánja használni, mikor lendül az eszköz. A félvér annyira meglepődik, hogy szinte megmozdulni is alig tud, ezért ennek a helyzetnek a megoldását a többieknek kell kitalálnia.
Talán nem csoda, az első Galahass lesz, aki közbeszól az orkoknak, bár Atehaner nem annak a harcos típusnak nézte őt.
Ezzel teljesen le van kötve, és persze csak akkor veszi észre a hátuk mögött közeledő valakit, mikor már majdnem odaért. Talán marad annyi ideje, hogy kinyújtsa a kezét, és megcsinálja azt a rémálmos varázslatot. Bár nem biztos, hogy hasznos lenne, ha valaki össze-vissza rohangálna, és esetleg nagy fejszével - vagy ki tudja, mi van nála - vaktában elkezdene csapkodódni. Persze az sem biztos, hogy ilyen hirtelenségben sikerül neki a varázslat, de hirtelen ijedtségben most csak ennyire képes.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusz
*Atehaner szívesen kiásná a hullát, ha arról van szó. Sokkal többet megtudhatnának a lopással kapcsolatban - maximum azt, hogy rossz felé keresgélnek, de az is valami-, ráadásul ez a csapat gyorsan végezne is. Sokan vannak, az mindig előny.
Miközben ezen gondolkodik, már csak akkor veszi észre, hogy az egyik unszimpatikus alak az ásót nem rendeltetésszerűen kívánja használni, mikor lendül az eszköz. A félvér annyira meglepődik, hogy szinte megmozdulni is alig tud, ezért ennek a helyzetnek a megoldását a többieknek kell kitalálnia.
Talán nem csoda, az első Galahass lesz, aki közbeszól az orkoknak, bár Atehaner nem annak a harcos típusnak nézte őt.
Ezzel teljesen le van kötve, és persze csak akkor veszi észre a hátuk mögött közeledő valakit, mikor már majdnem odaért. Talán marad annyi ideje, hogy kinyújtsa a kezét, és megcsinálja azt a rémálmos varázslatot. Bár nem biztos, hogy hasznos lenne, ha valaki össze-vissza rohangálna, és esetleg nagy fejszével - vagy ki tudja, mi van nála - vaktában elkezdene csapkodódni. Persze az sem biztos, hogy ilyen hirtelenségben sikerül neki a varázslat, de hirtelen ijedtségben most csak ennyire képes.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusz
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-03 08:20:37
Üzenet elküldve: 2017-09-03 08:20:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Már föld van rajta.
*Mondja a nagyobbik Ate kérdésére, és barátnője szavaira felelve kissé fel is emeli hangját.*
-Nem volt túl ügyes!
*Ezután a bájcsevely kissé vérmesebbre vált. Noha Iriana felvetése még röhögést is kivált, Rinon szavai egyértelmű nemtetszést váltanak ki a sírásók arcáról is leolvashatóan. Rozsdás fogaskerekek csikorgásának csendje áll be, melyet Bato hangtalan felismerése tör meg, miszerint orkjaink leggyengébb pontja az ágyékuk és combjuk belső oldala.*
-Zsákos, mutasd meg a kislánynak hogyan kell ezt jól csinálni!
*Szólal meg végül a nagyobbik, mire a kisebb ork ásót ragadván közelít Irianához. Megáll előtte, kicsit fújtat, majd a földbe szúrja az ásót, mely nyers erejétől az amúgy sem túl sziklás talajú temetőben nyelének tövéig süllyed. Irianára emeli tekintetét, majd oldalra lép egyet, és egy iszonyatosat igyekszik Rinonra sózni valahol arc tájékon. Mások talán olyasmiket hánynának a leány szemére, hogy ő az értelmetlen, vagy legalább valami hasonlót üvöltenének, mint amit ő mondott. Nos, orkéknál ez nem teljesen így van.*
-_Vöröss kurvaaa_!
*Hangzik fel a csatakiáltás, mire a másik ork húshegy is elkezd a kis csapat felé kocogni. Rinon érezheti is az ütés szelét, azonban egy ében bot közbeszól, és zseniálisan téríti el az ütést. A bot végén pedig nem más áll, mint Galahass. Hogy honnan varázsolta elő az alkarnyi husángnál picit hosszabb fegyvert, az rejtély. Na persze egy sértett orknál csak egy olyan sértett ork dühösebb, aki nem tudta megverni a sértegetőt. Zsákos az ásójáért nyúl tehát, hogy móresre taníthassa az egész bandát.
És a bajnak ezzel még nincs vége. Meira és Ate kendőzöttnek szánt léptek zaját hallhatják maguk mögül halk nesz formájában, noha képet nem látnak hozzá.
Így állnak hát. Zsákos a kisebbik ork éppen Rinonra igyekszik rávetni magát Galahasson keresztül, míg a nagyobbik, névtelen ork lapátját nyelének közepén fogva, húsvagdalóját pedig baljában villogtatva robog pár lépéses távból az előbb nevezettek oldala felé, hátuk mögül pedig halk neszeket hall Meira és Atehaner is, mellyel, ha nem köti le figyelmüket túlságosan a hirtelen roham, akár kezdhetnek is valamit.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Már föld van rajta.
*Mondja a nagyobbik Ate kérdésére, és barátnője szavaira felelve kissé fel is emeli hangját.*
-Nem volt túl ügyes!
*Ezután a bájcsevely kissé vérmesebbre vált. Noha Iriana felvetése még röhögést is kivált, Rinon szavai egyértelmű nemtetszést váltanak ki a sírásók arcáról is leolvashatóan. Rozsdás fogaskerekek csikorgásának csendje áll be, melyet Bato hangtalan felismerése tör meg, miszerint orkjaink leggyengébb pontja az ágyékuk és combjuk belső oldala.*
-Zsákos, mutasd meg a kislánynak hogyan kell ezt jól csinálni!
*Szólal meg végül a nagyobbik, mire a kisebb ork ásót ragadván közelít Irianához. Megáll előtte, kicsit fújtat, majd a földbe szúrja az ásót, mely nyers erejétől az amúgy sem túl sziklás talajú temetőben nyelének tövéig süllyed. Irianára emeli tekintetét, majd oldalra lép egyet, és egy iszonyatosat igyekszik Rinonra sózni valahol arc tájékon. Mások talán olyasmiket hánynának a leány szemére, hogy ő az értelmetlen, vagy legalább valami hasonlót üvöltenének, mint amit ő mondott. Nos, orkéknál ez nem teljesen így van.*
-_Vöröss kurvaaa_!
*Hangzik fel a csatakiáltás, mire a másik ork húshegy is elkezd a kis csapat felé kocogni. Rinon érezheti is az ütés szelét, azonban egy ében bot közbeszól, és zseniálisan téríti el az ütést. A bot végén pedig nem más áll, mint Galahass. Hogy honnan varázsolta elő az alkarnyi husángnál picit hosszabb fegyvert, az rejtély. Na persze egy sértett orknál csak egy olyan sértett ork dühösebb, aki nem tudta megverni a sértegetőt. Zsákos az ásójáért nyúl tehát, hogy móresre taníthassa az egész bandát.
És a bajnak ezzel még nincs vége. Meira és Ate kendőzöttnek szánt léptek zaját hallhatják maguk mögül halk nesz formájában, noha képet nem látnak hozzá.
Így állnak hát. Zsákos a kisebbik ork éppen Rinonra igyekszik rávetni magát Galahasson keresztül, míg a nagyobbik, névtelen ork lapátját nyelének közepén fogva, húsvagdalóját pedig baljában villogtatva robog pár lépéses távból az előbb nevezettek oldala felé, hátuk mögül pedig halk neszeket hall Meira és Atehaner is, mellyel, ha nem köti le figyelmüket túlságosan a hirtelen roham, akár kezdhetnek is valamit.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-03 00:07:37
Üzenet elküldve: 2017-09-03 00:07:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A templomkert lassan elmarad mögötte, eléri a temető kőfalát, de inkább a kőfal vonalát követi, ahelyett, hogy átvágna a sírboltokkal és sírkövekkel telehintett területen.
Nincs kedve a sok nyughatatlan lélek között átvezetni a gebét, akkor inkább a hosszabb utat választja a folyó felé. A holtak csak az elmúlásra emlékeztetik, neki pedig esze ágában sincs elmúlni még, most, amikor olyan közel van a céljához. Ő igenis nyomot hagy a világban, s ha kell, ezért felégeti az egészet, ha teheti vérrel és tűzzel írja meg a saját legendáját. Az embernépek, meg a ványadt elfek talán hisznek abban, hogy lesz következő életük, de Vaszív hiszi, tudja, hogy számára csak ez az egyetlen élet adatott meg, hogy nincs olyan átkozott isten, amelyik képes volna arra, hogy örök életet adjon neki. Keserű nyállal a szájában, a kezdeti lelkesedés átadja a helyét valamiféle rossz érzésnek, amely végigköveti, amíg elhalad a temető mellett. A lelkesedés helyett azonban megteszi a harag, éppen olyan jó gyújtós apadó erejének zsarátnokaira, hogy újult erővel lángoljon fel benne az akarat.
A távolból már érződik a folyó édeskés illata, öklét rázza a temető hátramaradó sötét foltja felé, megfogadva, hogy őt bizony senki sem fogja a nyüvek martalékává alázni, hogy acéllal a kezében, őrült vicsorral a pofájában fog elmúlni, miközben körülötte üvölt és lángol a világ.*
Nincs kedve a sok nyughatatlan lélek között átvezetni a gebét, akkor inkább a hosszabb utat választja a folyó felé. A holtak csak az elmúlásra emlékeztetik, neki pedig esze ágában sincs elmúlni még, most, amikor olyan közel van a céljához. Ő igenis nyomot hagy a világban, s ha kell, ezért felégeti az egészet, ha teheti vérrel és tűzzel írja meg a saját legendáját. Az embernépek, meg a ványadt elfek talán hisznek abban, hogy lesz következő életük, de Vaszív hiszi, tudja, hogy számára csak ez az egyetlen élet adatott meg, hogy nincs olyan átkozott isten, amelyik képes volna arra, hogy örök életet adjon neki. Keserű nyállal a szájában, a kezdeti lelkesedés átadja a helyét valamiféle rossz érzésnek, amely végigköveti, amíg elhalad a temető mellett. A lelkesedés helyett azonban megteszi a harag, éppen olyan jó gyújtós apadó erejének zsarátnokaira, hogy újult erővel lángoljon fel benne az akarat.
A távolból már érződik a folyó édeskés illata, öklét rázza a temető hátramaradó sötét foltja felé, megfogadva, hogy őt bizony senki sem fogja a nyüvek martalékává alázni, hogy acéllal a kezében, őrült vicsorral a pofájában fog elmúlni, miközben körülötte üvölt és lángol a világ.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-09-01 08:57:35
Üzenet elküldve: 2017-09-01 08:57:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Bato nem egy módfelett buta, talán egy kicsit naiv, de relatíve intelligens ember. Ennek ellenére az ork őt meggyőzte, és bár egyértelmű, hogy ezek a fickók rosszban sántikáltak, a méretes fickó válasza, miszerint egy társukat földelik, a kopasznak tökéletesen elfogadható - engedély ide vagy oda. Ha Bato egy alvilági figura lenne, ő sem járna a templomba engedélyért, ha egy társát munka közben érte utol a végzete, ezek meg csak a maguk durva, nyers módján teszik tiszteletüket. Ismeretes az orkokról, hogy nem az a gyászos fajta. A többiek szavából, még ha sokuk kendőzi is, a bizalmatlanságot véli kihallani a szerzetes. Egy kivétel ez alól Rinon, aki nyíltan sértegeti az orkot, bár lévén, az a fajta maguk közt is hasonlóképpen beszél egymással, Bato elképzelései szerint nem egy hozzájuk képest aprócska emberlánytól fogja felvenni a fenyegetést. A fél füllel történő hallgatózáson túl egyelőre nem tesz mást Bato, nem szakítja meg a koncentrációját, de szerencsére igény sincs rá, hogy felszólaljon, hisz a talpraesett csapat szépen intéz mindent, ő csak mintha felügyelni lenne itt. Irianára persze érdemes figyelni, olyan kis naivnak tűnik, és törékenynek. Bár Bato sejti, hogy több van a szavai mögött, mint amennyit hallatni szeretett volna a lány, mert hát amilyen pici olyan okos, mégis megmosolyogja az aranyos felajánlását, miközben tovább figyel és koncentrál.*
*Bato nem egy módfelett buta, talán egy kicsit naiv, de relatíve intelligens ember. Ennek ellenére az ork őt meggyőzte, és bár egyértelmű, hogy ezek a fickók rosszban sántikáltak, a méretes fickó válasza, miszerint egy társukat földelik, a kopasznak tökéletesen elfogadható - engedély ide vagy oda. Ha Bato egy alvilági figura lenne, ő sem járna a templomba engedélyért, ha egy társát munka közben érte utol a végzete, ezek meg csak a maguk durva, nyers módján teszik tiszteletüket. Ismeretes az orkokról, hogy nem az a gyászos fajta. A többiek szavából, még ha sokuk kendőzi is, a bizalmatlanságot véli kihallani a szerzetes. Egy kivétel ez alól Rinon, aki nyíltan sértegeti az orkot, bár lévén, az a fajta maguk közt is hasonlóképpen beszél egymással, Bato elképzelései szerint nem egy hozzájuk képest aprócska emberlánytól fogja felvenni a fenyegetést. A fél füllel történő hallgatózáson túl egyelőre nem tesz mást Bato, nem szakítja meg a koncentrációját, de szerencsére igény sincs rá, hogy felszólaljon, hisz a talpraesett csapat szépen intéz mindent, ő csak mintha felügyelni lenne itt. Irianára persze érdemes figyelni, olyan kis naivnak tűnik, és törékenynek. Bár Bato sejti, hogy több van a szavai mögött, mint amennyit hallatni szeretett volna a lány, mert hát amilyen pici olyan okos, mégis megmosolyogja az aranyos felajánlását, miközben tovább figyel és koncentrál.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-28 10:47:42
Üzenet elküldve: 2017-08-28 10:47:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Meira talán nem téved olyan sokat és Rinon tényleg megbolondult. De más is biztos hasonló elmeállapotban lenne, hogyha egy ilyen erőszakos személyiséggel dugták volna be egy olyan társaságba, ahol minél szürkébbnek kell lenned és engedékenyebbnek. Ezek után talán nem akkora csoda, hogy a lány megpróbálja kiélni az agresszivitását, hogyha csak szavak formájában is. Ráadásul a csapat legnagyobb része nem tűnik túl aktívnak és valakinek a kezébe kell vennie az irányítást. Szerencsére Bato még időben észbe kap, majd követi Galahass és a többiek sem hagyják Rinont egyedül a vesztébe rohanni. A lány még a háta mögül, illetve maga mellől hallja a többiek kérdéseit, válaszait, de magabiztosságát fitogtatva, nem fordul feléjük. Persze legbelül ő is fél, de nincs az az isten, sőt még Sa'Tereth kedvéért sem mutatná ezt ki. Továbbra is biztosan áll a két lábán, aprócska termetét kihúzza, habár így sem ér fel talán az ork mellkasáig sem. A botját erősen markolja, ujjbegyei elfehérednek és feszülten várja a következőket.*
- Az én életemnek még van értelme, nem úgy mint a magadfajta söpredéknek. Nektek kéne odafeküdni. Habár igaz, hogy mi kevesen vagyunk ahhoz, hogy elég nagy gödröt ássunk neked.
*Feleli a kis vörös, mikor felajánlják neki, hogy nyugodtan befeküdhet a gödörbe. Kicsit kezdenek benne elharapózni az indulatok, amit a gúnyos sértegetés nem segít csitítani. Még ő is érzi, hogy kezd ezzel messzire menni, de sosem olyan ember hírében állt, aki könnyedén visszafogja magát, ha dühről van szó. Igazából magában mélyen reméli, hogy valaki mellé áll és kicsit hátranyomja, megakadályozva ezzel, hogy még jobban kinyirassa magát.*
*Meira talán nem téved olyan sokat és Rinon tényleg megbolondult. De más is biztos hasonló elmeállapotban lenne, hogyha egy ilyen erőszakos személyiséggel dugták volna be egy olyan társaságba, ahol minél szürkébbnek kell lenned és engedékenyebbnek. Ezek után talán nem akkora csoda, hogy a lány megpróbálja kiélni az agresszivitását, hogyha csak szavak formájában is. Ráadásul a csapat legnagyobb része nem tűnik túl aktívnak és valakinek a kezébe kell vennie az irányítást. Szerencsére Bato még időben észbe kap, majd követi Galahass és a többiek sem hagyják Rinont egyedül a vesztébe rohanni. A lány még a háta mögül, illetve maga mellől hallja a többiek kérdéseit, válaszait, de magabiztosságát fitogtatva, nem fordul feléjük. Persze legbelül ő is fél, de nincs az az isten, sőt még Sa'Tereth kedvéért sem mutatná ezt ki. Továbbra is biztosan áll a két lábán, aprócska termetét kihúzza, habár így sem ér fel talán az ork mellkasáig sem. A botját erősen markolja, ujjbegyei elfehérednek és feszülten várja a következőket.*
- Az én életemnek még van értelme, nem úgy mint a magadfajta söpredéknek. Nektek kéne odafeküdni. Habár igaz, hogy mi kevesen vagyunk ahhoz, hogy elég nagy gödröt ássunk neked.
*Feleli a kis vörös, mikor felajánlják neki, hogy nyugodtan befeküdhet a gödörbe. Kicsit kezdenek benne elharapózni az indulatok, amit a gúnyos sértegetés nem segít csitítani. Még ő is érzi, hogy kezd ezzel messzire menni, de sosem olyan ember hírében állt, aki könnyedén visszafogja magát, ha dühről van szó. Igazából magában mélyen reméli, hogy valaki mellé áll és kicsit hátranyomja, megakadályozva ezzel, hogy még jobban kinyirassa magát.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-21 15:31:13
Üzenet elküldve: 2017-08-21 15:31:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Sajnos diplomáciai eligazításra még nem került sor a Namos házban, így a többi lány verbális megfejeléssel indította a társalgást az orkokkal. Nem nagyon okolhatóak ezért, hiszen mi mást feltételezzen pár sírásó orkról az ember, ha nem azt, hogy ezek bizony rosszban sántikálnak. Mégis, talán eredményesebb volna nyitottabban hozzájuk állni. Ha másért nem, hát azért, hogy a bizalmukba férkőzve könnyebben felvehessék velük a harcot, mint így. Ha ezek a szimpatikus alakok most rohamra indulnak, akkor bizony nem sok idő lesz varázsigéket mormolni.
Ate is hasonlóképp gondolkodhatott, mert csak egy hullavizittel próbálkozott be, és jelét sem adta a galádok felé, hogy ő bármivel is vádolná őket. Iriana meglepődne, ha odaengednék a férfit, de egy próbát feltétlen megért.
Galahass mintha másik bolygón lenne, és a legnagyobb problémája, hogy papír nélkül temetkeznek. A fegyverek, a hullák megkérdőjelezhető honnét léte, az eltűnt pergamen mintha nem is foglalkoztatná most. Papír nélkül nem szabad temetni!*
~Vajon ha lenne papírjuk, akkor Galahass testvér további szép napot kívánna nekik, és fütyörészve távozna?~
*Remélhetőleg nem, de az orkokat elnézve nem hogy papír nincs náluk, de az alapvető higiéniai elvárásokkal is hadilábon állnak. Mindenesetre, a tündér ódzkodik attól, hogy egyet nem értést generáljon társai közt, ezért sem Rinont, sem Meirát nem áll szándékában visszafogni. Utóbbi, azaz a jégkirálynő úgyis ura lesz a helyzetnek, ha elszabadulnának az indulatok. Hiába, Bato és Meira mellett aligha lenne mitől tartani!*
- Én szívesen segítek! Csak edzetlen a karom, és még nem is nagyon ástam ekkora szerszámokkal. De ha megmutatjátok a helyes technikát, akkor én beleadok apait-anyait! Amíg el nem fáradok persze, mert akkor le kell majd ülnöm kicsit.
*Részben szeretné kicsit altatni és megzavarni az orkokat, de valamennyire valóban unatkozik már a lány, és nem is szándékozik részt venni a sok vádaskodásban, az abból kifolyó vitában, aztán meg az esetleges vérontásban. Ő inkább ásna, mert legalább addig is produktív lenne, amíg a többiek nyakra mennek a papírok hiányában. Legszívesebben viszont a lakatos gnómmal beszélgetne, de ez az álma egyre távolibbnak tűnik. Mégsem kérdezheti meg Galahasst a csúnya szemnézések kellős közepén, hogy mi lett a lakcímmel, amit neki ígért.*
*Sajnos diplomáciai eligazításra még nem került sor a Namos házban, így a többi lány verbális megfejeléssel indította a társalgást az orkokkal. Nem nagyon okolhatóak ezért, hiszen mi mást feltételezzen pár sírásó orkról az ember, ha nem azt, hogy ezek bizony rosszban sántikálnak. Mégis, talán eredményesebb volna nyitottabban hozzájuk állni. Ha másért nem, hát azért, hogy a bizalmukba férkőzve könnyebben felvehessék velük a harcot, mint így. Ha ezek a szimpatikus alakok most rohamra indulnak, akkor bizony nem sok idő lesz varázsigéket mormolni.
Ate is hasonlóképp gondolkodhatott, mert csak egy hullavizittel próbálkozott be, és jelét sem adta a galádok felé, hogy ő bármivel is vádolná őket. Iriana meglepődne, ha odaengednék a férfit, de egy próbát feltétlen megért.
Galahass mintha másik bolygón lenne, és a legnagyobb problémája, hogy papír nélkül temetkeznek. A fegyverek, a hullák megkérdőjelezhető honnét léte, az eltűnt pergamen mintha nem is foglalkoztatná most. Papír nélkül nem szabad temetni!*
~Vajon ha lenne papírjuk, akkor Galahass testvér további szép napot kívánna nekik, és fütyörészve távozna?~
*Remélhetőleg nem, de az orkokat elnézve nem hogy papír nincs náluk, de az alapvető higiéniai elvárásokkal is hadilábon állnak. Mindenesetre, a tündér ódzkodik attól, hogy egyet nem értést generáljon társai közt, ezért sem Rinont, sem Meirát nem áll szándékában visszafogni. Utóbbi, azaz a jégkirálynő úgyis ura lesz a helyzetnek, ha elszabadulnának az indulatok. Hiába, Bato és Meira mellett aligha lenne mitől tartani!*
- Én szívesen segítek! Csak edzetlen a karom, és még nem is nagyon ástam ekkora szerszámokkal. De ha megmutatjátok a helyes technikát, akkor én beleadok apait-anyait! Amíg el nem fáradok persze, mert akkor le kell majd ülnöm kicsit.
*Részben szeretné kicsit altatni és megzavarni az orkokat, de valamennyire valóban unatkozik már a lány, és nem is szándékozik részt venni a sok vádaskodásban, az abból kifolyó vitában, aztán meg az esetleges vérontásban. Ő inkább ásna, mert legalább addig is produktív lenne, amíg a többiek nyakra mennek a papírok hiányában. Legszívesebben viszont a lakatos gnómmal beszélgetne, de ez az álma egyre távolibbnak tűnik. Mégsem kérdezheti meg Galahasst a csúnya szemnézések kellős közepén, hogy mi lett a lakcímmel, amit neki ígért.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-16 00:25:19
Üzenet elküldve: 2017-08-16 00:25:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Kalandos történet//
*A gyerekeknek olyan tempóban változnak a hangulata, ahogy más a levegőt szokta kapkodni egy hosszú futás után. Az előbb még egy különleges gyógyszerért lelkesedtek, most megint kicsit alább hagyott az öröm a tündér szavai nyomán.*
-Igaz, biztosan nem ástak volna el csak úgy gyógyszert. *Gondolkodik hangosan Mondy.* Talán valaki más ásta el az ő sírjához, de... de nem hiszem.
*Azt már megbeszélték, hogy valószínűleg nem kell kiásniuk semmilyen sírt. A nagy fejtörést a táskából előbukkanó nyuszi aranyos kis nózija szakítja félbe. A két lányból egyszerre szakad fel egy "Awwww", míg a fiúk arcán csak kedves mosoly jelenik meg a kis állatka láttán.*
-Milyen kis édes!
*Nézi nagy szemekkel Lonea.*
-Lányok, van egy kis dolgunk. *Szól Lot, mielőtt nagyon elolvadnának.* A Holdudvar a holdhoz köthető. *Fordul Sihen felé.* Lehet, ott találjuk a következő nyomot.
*Ez elég egyértelműnek tűnik ahhoz, hogy mindenki elfogadja.*
-Én még sosem voltam abban az udvarban, nem tudom, mit találhatunk ott, vagy mit kéne keresni.
*Mondja Mintea, miközben még mindig a lány táskáját bámulja, ahol nemrég előbukkant a fehér bunda.*
*A gyerekeknek olyan tempóban változnak a hangulata, ahogy más a levegőt szokta kapkodni egy hosszú futás után. Az előbb még egy különleges gyógyszerért lelkesedtek, most megint kicsit alább hagyott az öröm a tündér szavai nyomán.*
-Igaz, biztosan nem ástak volna el csak úgy gyógyszert. *Gondolkodik hangosan Mondy.* Talán valaki más ásta el az ő sírjához, de... de nem hiszem.
*Azt már megbeszélték, hogy valószínűleg nem kell kiásniuk semmilyen sírt. A nagy fejtörést a táskából előbukkanó nyuszi aranyos kis nózija szakítja félbe. A két lányból egyszerre szakad fel egy "Awwww", míg a fiúk arcán csak kedves mosoly jelenik meg a kis állatka láttán.*
-Milyen kis édes!
*Nézi nagy szemekkel Lonea.*
-Lányok, van egy kis dolgunk. *Szól Lot, mielőtt nagyon elolvadnának.* A Holdudvar a holdhoz köthető. *Fordul Sihen felé.* Lehet, ott találjuk a következő nyomot.
*Ez elég egyértelműnek tűnik ahhoz, hogy mindenki elfogadja.*
-Én még sosem voltam abban az udvarban, nem tudom, mit találhatunk ott, vagy mit kéne keresni.
*Mondja Mintea, miközben még mindig a lány táskáját bámulja, ahol nemrég előbukkant a fehér bunda.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-15 20:41:30
Üzenet elküldve: 2017-08-15 20:41:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kalandos történet//
-Szerintem szép kort megélt, nem betegségben halhatott meg. *Szép is a gyermeki élénk fantázia, na de biztos nem valami gyógyszert találnak, hisz akkor saját magára elhasználta volna szerencsétlen mára már halott valaki.*
-Ha lenne, saját magán segített volna vele. *Csóvája meg a fejét a tündér és a táskájában mocorgás lesz úrrá, majd egy kis nyuszi kukucskál ki és muszog az orrával, miközben nézelődik.*
-Nincs olyan hely a városban, ami a holdhoz köthető? *Érdeklődik, majd a kezével visszanyomja az állatkája fejét a táskába, nem lenne jó, ha megijedne és kiugrana a táskából, akkor lenne ám kergetőzés egy darabig, bármennyire is idomított kis cukiságról van szó.*
-Szerintem szép kort megélt, nem betegségben halhatott meg. *Szép is a gyermeki élénk fantázia, na de biztos nem valami gyógyszert találnak, hisz akkor saját magára elhasználta volna szerencsétlen mára már halott valaki.*
-Ha lenne, saját magán segített volna vele. *Csóvája meg a fejét a tündér és a táskájában mocorgás lesz úrrá, majd egy kis nyuszi kukucskál ki és muszog az orrával, miközben nézelődik.*
-Nincs olyan hely a városban, ami a holdhoz köthető? *Érdeklődik, majd a kezével visszanyomja az állatkája fejét a táskába, nem lenne jó, ha megijedne és kiugrana a táskából, akkor lenne ám kergetőzés egy darabig, bármennyire is idomított kis cukiságról van szó.*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-14 19:28:05
Üzenet elküldve: 2017-08-14 19:28:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Hullagyalázás//
*Úgy tűnik, szegény Nolie teljesen magára maradt, a hang esetleges tulajdonosa is cserben hagyja, pedig nagyon reménykedett benne, hogy lesz valaki a segítségére, és nem egyedül kell megoldania az iránytű körüli rejtélyt. Már azért is megtapsolhatná magát, hogy tudott egy hasznos varázslatot, és sikeresen el is végezte. Most már igazán átvehetné valaki más a gondolkodást. A sír körül sem talál semmi érdekeset, ami segíthetne neki. A fejfát sem találja, így még csak egy név vagy dátum sem áll a rendelkezésre, nem tudni, szerencséjére-e. Lehet csak félrevezetné. Jobb ötlete viszont már nincs, mágia nem jut az eszébe, amit tud, és a segítségére lehet, így kénytelen lesz keresni valakit, aki kisegítheti. Először a templomba megy, hátha ott ki tudják deríteni, van-e bármi különleges a kis szerkezetben, vagy egy rosszul elkészített, haszontalan tárgy, amit nem is véletlenül dobtak el. Igen, ez az ötlet határozottan használhatónak tűnik! Összekapkodja a cuccait a szomszéd sírról, az iránytűt a táskájába rejti, a napernyőt a csuklójára akasztja, és elindul a templom felé.*
*Úgy tűnik, szegény Nolie teljesen magára maradt, a hang esetleges tulajdonosa is cserben hagyja, pedig nagyon reménykedett benne, hogy lesz valaki a segítségére, és nem egyedül kell megoldania az iránytű körüli rejtélyt. Már azért is megtapsolhatná magát, hogy tudott egy hasznos varázslatot, és sikeresen el is végezte. Most már igazán átvehetné valaki más a gondolkodást. A sír körül sem talál semmi érdekeset, ami segíthetne neki. A fejfát sem találja, így még csak egy név vagy dátum sem áll a rendelkezésre, nem tudni, szerencséjére-e. Lehet csak félrevezetné. Jobb ötlete viszont már nincs, mágia nem jut az eszébe, amit tud, és a segítségére lehet, így kénytelen lesz keresni valakit, aki kisegítheti. Először a templomba megy, hátha ott ki tudják deríteni, van-e bármi különleges a kis szerkezetben, vagy egy rosszul elkészített, haszontalan tárgy, amit nem is véletlenül dobtak el. Igen, ez az ötlet határozottan használhatónak tűnik! Összekapkodja a cuccait a szomszéd sírról, az iránytűt a táskájába rejti, a napernyőt a csuklójára akasztja, és elindul a templom felé.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-14 15:55:30
Üzenet elküldve: 2017-08-14 15:55:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Kalandos történet//
*Mint megtudják a gyerekek, elég régi a sír, már tíz éves, úgyhogy ha volt is valaha kincs, amihez ez a sírfelirat kulcs volt, lehet, már rég kiásták, és elvitték. Mégsem csügged a kis csapat. Az egész egy játék, egy kalandos út, és ha nem találnak kincset célba érve, akkor is jól szórakozhattak.
Virág, gyertya nincs a hant környékén, teljesen elhagyottnak tűnik. A növényzet is azért kerülhette el a kopott követ, mert a szerzetesek kijárnak néha rendbe tenni azokat, amiket elhanyagolnak. Sok halott van, akinek nincsen már családja, vagy ha van is, nem Artheniorban élnek, azokkal a szerzetesek szoktak foglalkozni.*
-Egy beteg ember halt volna meg? Akkor lehet, hogy egy gyógyszert találunk az út végén! *Csapja össze kis kezecskéit Lonea.* Valami csodaszer, ami kigyógyíthat minden bajból.
-Nem hiszem, hogy van ilyen.
*Rázza a fejét Lot.*
-És mi van, ha még tovább kell mennünk? *Veti fel Mintea.* Ha a síron valami olyan jel van, ami a következő állomást jelöli?
*Meggondolandó, de mégis mi lehet az a hely? Nagy ez a város, és lehet, hogy a környező területeket is figyelembe kell venniük.*
*Mint megtudják a gyerekek, elég régi a sír, már tíz éves, úgyhogy ha volt is valaha kincs, amihez ez a sírfelirat kulcs volt, lehet, már rég kiásták, és elvitték. Mégsem csügged a kis csapat. Az egész egy játék, egy kalandos út, és ha nem találnak kincset célba érve, akkor is jól szórakozhattak.
Virág, gyertya nincs a hant környékén, teljesen elhagyottnak tűnik. A növényzet is azért kerülhette el a kopott követ, mert a szerzetesek kijárnak néha rendbe tenni azokat, amiket elhanyagolnak. Sok halott van, akinek nincsen már családja, vagy ha van is, nem Artheniorban élnek, azokkal a szerzetesek szoktak foglalkozni.*
-Egy beteg ember halt volna meg? Akkor lehet, hogy egy gyógyszert találunk az út végén! *Csapja össze kis kezecskéit Lonea.* Valami csodaszer, ami kigyógyíthat minden bajból.
-Nem hiszem, hogy van ilyen.
*Rázza a fejét Lot.*
-És mi van, ha még tovább kell mennünk? *Veti fel Mintea.* Ha a síron valami olyan jel van, ami a következő állomást jelöli?
*Meggondolandó, de mégis mi lehet az a hely? Nagy ez a város, és lehet, hogy a környező területeket is figyelembe kell venniük.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-13 23:54:43
Üzenet elküldve: 2017-08-13 23:54:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Hullagyalázás//
*Nolie továbbra is csak egymagában kiabál a temetőben, szerencséjére az a néhány lény, aki a környéken tartózkodik, vagy nem hallja, vagy nem érdekli, különben hamar őrültnek bélyegezhetnék. Az iránytű - talán meglepetés - nem tartogat használati utasítást a tündér számára, mivel összesen egy dologra lehet használni, és nem is igazán kell nagy tudás eme dolog felismeréséhez. Kevésbé meglepő módon más jelölés sincs igazán rajta. Eztán szemügyre veszi a beomlott sírt, mivel az avar alatt volt az eszköz, talán már a sír beomlása előtt is ott volt. Mondjuk, ha avarral temették be a koporsót, nem csoda, hogy beomlott. Fejfát nem talál, se sírkövet, mondjuk a kicsit lankásabb felső rész azt sugallja, hogyha volt is valamikor, vagy beleomlott a sírba, vagy pedig eltávolították, mintegy prevencióként.*
*Nolie továbbra is csak egymagában kiabál a temetőben, szerencséjére az a néhány lény, aki a környéken tartózkodik, vagy nem hallja, vagy nem érdekli, különben hamar őrültnek bélyegezhetnék. Az iránytű - talán meglepetés - nem tartogat használati utasítást a tündér számára, mivel összesen egy dologra lehet használni, és nem is igazán kell nagy tudás eme dolog felismeréséhez. Kevésbé meglepő módon más jelölés sincs igazán rajta. Eztán szemügyre veszi a beomlott sírt, mivel az avar alatt volt az eszköz, talán már a sír beomlása előtt is ott volt. Mondjuk, ha avarral temették be a koporsót, nem csoda, hogy beomlott. Fejfát nem talál, se sírkövet, mondjuk a kicsit lankásabb felső rész azt sugallja, hogyha volt is valamikor, vagy beleomlott a sírba, vagy pedig eltávolították, mintegy prevencióként.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-13 23:27:44
Üzenet elküldve: 2017-08-13 23:27:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kalandos történet//
-Nem tudom, ez a sír tíz éves már. *Válaszol az ennyi lenne az egészre, hát nem tudja hogy innen merre keresgéljenek tovább, rengeteg dologra utalhatnak a jelek, na de kiásni mégsem fogják tudni a sírt, hogy belenézzenek, na meg nem is lenne szabad. Sihen azt nézi inkább, hogy van e friss virág vagy valami hozva a sírhoz, mert ha van élő rokon, talán ő lehet a kulcs, persze az sem lenne szerencsés találkozás, hisz a kincset nem adná át csak úgy.*
-A holdnál nézhetjük úgy, hogy az egészséges szív az a teli és a félhold meg az ellentéte. *Többet nem nagyon tud segíteni, nem tudja merre mehetnének tovább, ha csak nem a betűkből álló kusza ösvényen, ami innen indul valamerre, ami megint lehet sokféle irány.*
-Nem tudom, ez a sír tíz éves már. *Válaszol az ennyi lenne az egészre, hát nem tudja hogy innen merre keresgéljenek tovább, rengeteg dologra utalhatnak a jelek, na de kiásni mégsem fogják tudni a sírt, hogy belenézzenek, na meg nem is lenne szabad. Sihen azt nézi inkább, hogy van e friss virág vagy valami hozva a sírhoz, mert ha van élő rokon, talán ő lehet a kulcs, persze az sem lenne szerencsés találkozás, hisz a kincset nem adná át csak úgy.*
-A holdnál nézhetjük úgy, hogy az egészséges szív az a teli és a félhold meg az ellentéte. *Többet nem nagyon tud segíteni, nem tudja merre mehetnének tovább, ha csak nem a betűkből álló kusza ösvényen, ami innen indul valamerre, ami megint lehet sokféle irány.*
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-08-13 23:06:03
Üzenet elküldve: 2017-08-13 23:06:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Kalandos történet//
*A gyerekeknek nagyobb szerencséjük van, mint a tündérnek, nem telik bele negyed óra, és megtalálják a sírkövet, amihez a rejtvény vezethette őket.*
-Milyen kedves kis versike.
*Morog Mondy az orra alatt.*
-Mit vártál? *Dorgálja a vörös.* Ez egy temető, minden vers unalmas és szomorú.
*Nem is meglepő, hogy egy letargikus szöveg van a kőre vésve, de ettől nem lettek okosabbak. Meghallgatják Sihen gondolatait, majd egy rövid csend áll be.*
-Ennyi lenne az egész?
*Mintea töri meg a hallgatást felháborodottan.*
-Ez nem is kincs, csak egy buta idézet.
*Úgy tűnik, senki sincs elragadtatva, hogy nem találtak kincset, csak egy egyszerű, semmitmondó sírfeliratot.*
-Keressünk más megoldást! *Jelenti ki Lot.* Biztos... biztos van valami más. A számokban, a névben, vagy csak a holdban... kell lennie valaminek, ami tovább vezet minket a kincs felé.
*Egyre jobban belelkesül. Ha ki is derül, hogy nincs kincs, még nem adják fel. Túl sok volt már eddig az izgalom, hogy könnyedén elengedjék a siker gondolatát.*
*A gyerekeknek nagyobb szerencséjük van, mint a tündérnek, nem telik bele negyed óra, és megtalálják a sírkövet, amihez a rejtvény vezethette őket.*
-Milyen kedves kis versike.
*Morog Mondy az orra alatt.*
-Mit vártál? *Dorgálja a vörös.* Ez egy temető, minden vers unalmas és szomorú.
*Nem is meglepő, hogy egy letargikus szöveg van a kőre vésve, de ettől nem lettek okosabbak. Meghallgatják Sihen gondolatait, majd egy rövid csend áll be.*
-Ennyi lenne az egész?
*Mintea töri meg a hallgatást felháborodottan.*
-Ez nem is kincs, csak egy buta idézet.
*Úgy tűnik, senki sincs elragadtatva, hogy nem találtak kincset, csak egy egyszerű, semmitmondó sírfeliratot.*
-Keressünk más megoldást! *Jelenti ki Lot.* Biztos... biztos van valami más. A számokban, a névben, vagy csak a holdban... kell lennie valaminek, ami tovább vezet minket a kincs felé.
*Egyre jobban belelkesül. Ha ki is derül, hogy nincs kincs, még nem adják fel. Túl sok volt már eddig az izgalom, hogy könnyedén elengedjék a siker gondolatát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965