//Idya//
*Ez könnyebben megy, mint gondolta. Szeretné ezt gondolni a talpra állás után is, de valahogy érzi, hogy nem lesz ez olyan könnyű.*
- Sosem csapnálak be *jegyzi meg, mert hát valahol fáj neki, hogy Idya még mindig ekkora törésnek éli meg, hogy meg kell bízzon benne. Azonban nagyon sok idő nincs az efféle formaságokra, fogy az éjszaka, így hasra fordul, amint leszállt róla a tündér, majd feltápászkodik. A terv jó, azonban esélytelen. A kezei nem tud súlyt helyezni, elvégre nemrég még két darabban voltak a kézfejei, így egy másodperc után visszazuttyan a földre. Legközelebb inkább térdeire nehezedik, és úgy fel, legalább a lábai nagyjából épségben vannak, így járni, ha nehezen is, de tud. Kicsit szédeleg, de hát ezért nem lehet felelősségre vonni, a löketek okozta erőt meg ellensúlyozza a sétapálca. Így el is jutnak a temetőbe, miközben Lorew igyekszik felvázolni a helyzetet:*
- Szóval egy időben közreműködtem a terveiben, csapatot alkottam egy dadogós élőhalottal. Sajnos idővel eltűnt, és azóta sem akadtam a nyomára, ráadásul ő volt az összekötőm a fenti hölggyel, szóval... szóval elvesztettem a kapcsot, de talán az ajánlata még nem tűnt el ettől, elvégre nem az én hibám volt a dolog. Én toboroztam is híveket, de hát mikor eltűnt a hulla, és nem tudtam kapcsolatba lépni a felsőbb erővel, akkor nem tudtam semmivel meggyőzni őket. Tehát én mindent megtettem... és talán most találkozhatok vele személyesen, így az égen megejtett beszédje után kedvesnek tűnik. Bizonyára a mestere is rendes démon, csak hát azért mégsem kedvelem a gondolatot... kicsit elkalandoztam. Szóval a lényeg, hogy talán megjelenik.
*A temetőben Lorew körbejár, keres valami jelet (már azt leszámítva, hogy a fénysugár színe megváltozott), esetleg éppen éledő hullákat, vagy... bármit. Amennyiben ilyet nem talál, úgy kénytelen lesz újból megkísérelni a múltkorit - ami egyébként hatásosnak is tűnt, mert hamarosan rátalált egy élőhalott -, és szólítani a lényt, hátha meghallgatja a kérését. Mármint eddig egyszer megtette, aztán a hulla eltűnése után nem vett róla tudomást, de talán most, hogy megvolt végső győzelme, már ráér apróságokkal foglalkozni. Talán Lorew eddig azért nem kapott választ, mert már teljesítette a feladatát. Ő is, és Dodo is, elvégre minden információt eljuttattak a templomból és barakkból hozzá. A térdelést ezúttal kihagyja, az a múltkor is érzékeny pont volt. Inkább csak marad a talpain, és úgy szólítja. Remélhetőleg nem szaporodott a hölgy munkája a világ leigázása miatt.
~Élőholtak úrnője, világunk leigázója~ kezdi eltűnődve, bár igazából az úrnő sem erőltette meg magát soha a formaságok végett. Mindegy, ő azért erőlködik, habár sosem volt erőssége. ~Hűséges szolgád, Lorew Mazoral szeretné kifejezni gratulációját, és további utasításokat vár.~ A száját nem nyitja ki ehhez, hallani ettől jobban úgysem fogja hallani az entitás, másnak meg semmi köze az ő dolgaihoz. Ki tudja, ki hallgatózik úton-útfélen. Mondjuk senki, erről megbizonyosodott a körbejárásnál, de mégis, fő az óvatosság.*