Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-09-27 19:24:58
Üzenet elküldve: 2016-09-27 19:24:58
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'Tereth ébredése//
*Kisvártatva újból megjelenik a hatalmas démoni fej az égen, a Derengő Fa elhunyt, kellemetlen, és... olyan furcsa érzés keríti hatalmába a mágust. Lehetséges, hogy a nagy hatalmú, erős mágusok megérzik a lény hiányát? Elvégre a mágiája átjárt az egész világot, így meg kiveszik belőlük egy darab. Vagy nem is kell hozzá nagy hatalom, a gyenge és tanulatlan mágusok is megérzik? Esetleg mindenki? Vagy Lorew is csak bemeséli magának az érzést? Remek kérdések, de jelentéktelenek is, a szerzetes számára ez olyan, mintha egy parazita halt volna ki a testéből. A pozitív érzések gyengültek benne, együttérzés, szeretet, könyörület... Akár valóság, akár csak képzeli az egészet, a mellékhatás mindenképpen előnyös. Az új jelenet viszont cseppet sem dobogtatja meg a szívét, főleg a zárása.*
- Hát... ez kellemetlen, és problémákat vet fel *hümmög, amint a démonúrnő elhalálozik* Bizonyos logikai kérdésnek sem utolsó, hogy amennyiben az úrnő meghalt, és a helyét mestere veszi át, ő továbbra is vágyik-e a szolgálatainkra, vagy az életünkre? Hát reménykedjünk... Kérdésedre válaszolva pedig én még a legelején hódoltam be az úrnőnek, amint megjelent ez a sugár a templomban. A második probléma, hogy már remek üzenetet fogalmaztam meg fejben a démonúrnőnek, erre most meghalt. Így kezdhetem elölről...
*Nos igen, az élet soha nem egyszerű, de akkor immáron Sa'Terethhez kell fohászkodjon, aki korántsem biztos, hogy meghallgatja. A szolgája még vevő volt halandó férgek segítségére, és igen sok hasznos információt ki is facsart belőlük, de...
~ Sa'Tereth... mester... megtisztelő a jelenléted, és szeretnék az elsők közt lenni, aki köszönt a világunkban. Nemrég értesültem a sajnálatos hírről, részvétem a szolgád, a démonúrnő haláláért. Igazán szörnyű tragédia. Engedelmeddel úgy érzem, hogy mivel neki is hűséges szolgája voltam, immáron neked tartozom engedelmességgel. Türelmesen várom az utasításaidat. ~
Ezt úgy önmagában elégnek érzi, bemutatkozással nem vacakol, felesleges lenne, majd... ha a fohász meghallgattatik, akkor lesz értelme. Ellenben a következő események, az a lágy, kellemes, megnyugtató hang, nos... valami hasonlóan nagy ébredő erő, csak a másik oldalon? Milyen nyálas lenne. Mindenesetre nem akar elhamarkodott következtetéseket levonni, de hát... hat nagy szellemalak a legendákból meghalt, egy maradt. Valószínűleg nem ugyanazért jött, mint Lorew, hogy tiszteletét tegye a Mester előtt.*
*Kisvártatva újból megjelenik a hatalmas démoni fej az égen, a Derengő Fa elhunyt, kellemetlen, és... olyan furcsa érzés keríti hatalmába a mágust. Lehetséges, hogy a nagy hatalmú, erős mágusok megérzik a lény hiányát? Elvégre a mágiája átjárt az egész világot, így meg kiveszik belőlük egy darab. Vagy nem is kell hozzá nagy hatalom, a gyenge és tanulatlan mágusok is megérzik? Esetleg mindenki? Vagy Lorew is csak bemeséli magának az érzést? Remek kérdések, de jelentéktelenek is, a szerzetes számára ez olyan, mintha egy parazita halt volna ki a testéből. A pozitív érzések gyengültek benne, együttérzés, szeretet, könyörület... Akár valóság, akár csak képzeli az egészet, a mellékhatás mindenképpen előnyös. Az új jelenet viszont cseppet sem dobogtatja meg a szívét, főleg a zárása.*
- Hát... ez kellemetlen, és problémákat vet fel *hümmög, amint a démonúrnő elhalálozik* Bizonyos logikai kérdésnek sem utolsó, hogy amennyiben az úrnő meghalt, és a helyét mestere veszi át, ő továbbra is vágyik-e a szolgálatainkra, vagy az életünkre? Hát reménykedjünk... Kérdésedre válaszolva pedig én még a legelején hódoltam be az úrnőnek, amint megjelent ez a sugár a templomban. A második probléma, hogy már remek üzenetet fogalmaztam meg fejben a démonúrnőnek, erre most meghalt. Így kezdhetem elölről...
*Nos igen, az élet soha nem egyszerű, de akkor immáron Sa'Terethhez kell fohászkodjon, aki korántsem biztos, hogy meghallgatja. A szolgája még vevő volt halandó férgek segítségére, és igen sok hasznos információt ki is facsart belőlük, de...
~ Sa'Tereth... mester... megtisztelő a jelenléted, és szeretnék az elsők közt lenni, aki köszönt a világunkban. Nemrég értesültem a sajnálatos hírről, részvétem a szolgád, a démonúrnő haláláért. Igazán szörnyű tragédia. Engedelmeddel úgy érzem, hogy mivel neki is hűséges szolgája voltam, immáron neked tartozom engedelmességgel. Türelmesen várom az utasításaidat. ~
Ezt úgy önmagában elégnek érzi, bemutatkozással nem vacakol, felesleges lenne, majd... ha a fohász meghallgattatik, akkor lesz értelme. Ellenben a következő események, az a lágy, kellemes, megnyugtató hang, nos... valami hasonlóan nagy ébredő erő, csak a másik oldalon? Milyen nyálas lenne. Mindenesetre nem akar elhamarkodott következtetéseket levonni, de hát... hat nagy szellemalak a legendákból meghalt, egy maradt. Valószínűleg nem ugyanazért jött, mint Lorew, hogy tiszteletét tegye a Mester előtt.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-09-26 11:29:29
Üzenet elküldve: 2016-09-26 11:29:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
-Nem értem, miért szeretnéd, hogy bízzak benned. Miért lenne ez annyira elvárt? *Kérdezi csípősen. Semmi közük egymáshoz. Az egy dolog, hogy Idya fejben már nem csak a mai éjszakát tervezte a szerzetessel, de attól még nem lesz az ölebe. Azt ki kell érdemelni...* Alkonyatkor találkoztunk, pirkadatkor elválunk. Mint egy egyéjszakás kaland: nem tudunk semmit a másikról, csupán kiélveztük egymás társaságát. Pontosabban én a tiédet, de ez már részletkérdés. A lényeg, *Tér vissza az eredeti vonalra.* Hogy nem bízom benned. Jelen pillanatban nem tudom, mihez kezdjek, így rád vagyok utalva, de nehogy azt hidd, hogy ettől kevésbé szeretnélek megkínozni vagy megölni. Világos?
*Talán kicsit hosszabbra sikerült a monológ a szükségesnél, de nem árt tisztázni a helyzetet. Kaján vigyorral figyeli, ahogy Lorew megpróbál feltápászkodni, inkább kevesebb, mintsem több sikerrel. Aztán másodszorra csak összejön neki, indulhatnak is a temetőbe. A tündér, apró termete miatt, nehezen tartja a lépést a felnőtt férfival, nagyokat ki kell lépnie, hogy le ne maradjon.*
-A... ha... *Bólogat, mintha értené, miről van szó.* Behódoltál, mielőtt győzedelmeskedtek volna az élőholtak? Ennyire reménytelen volt a helyzet vagy... *Elég furcsán hangzik.* Örömmel behódoltál egy démoni hatalomnak? *Számára elképzelhetetlen, hogy bárki előtt is fejet hajtson, de ahogy a szerzetest ismeri, ahogy eddig viselkedett, nem lenne meglepve, ha készséggel elfogadná az alárendelt szerepet. Ellene sem tiltakozott. Persze üvöltött és majdnem ájulásba menekült a fájdalom elől, de nem küzdött annyira, ahogy egy értelmes, erős embertől elvárná. Ha jobban belegondol, az első ostorcsapás után szinte felkínálta magát, pedig akkor még lett volna esélye megúszni mindazt, ami utána következett.
A temetőbe érve kicsit hátramarad, hagyja Lorewet érvényesülni. Fogalma sincs, mit csinál, mi járhat a fejében, de ha ezzel élve megússza a megszállást, akkor csak hálás lehet érte.*
-Nem értem, miért szeretnéd, hogy bízzak benned. Miért lenne ez annyira elvárt? *Kérdezi csípősen. Semmi közük egymáshoz. Az egy dolog, hogy Idya fejben már nem csak a mai éjszakát tervezte a szerzetessel, de attól még nem lesz az ölebe. Azt ki kell érdemelni...* Alkonyatkor találkoztunk, pirkadatkor elválunk. Mint egy egyéjszakás kaland: nem tudunk semmit a másikról, csupán kiélveztük egymás társaságát. Pontosabban én a tiédet, de ez már részletkérdés. A lényeg, *Tér vissza az eredeti vonalra.* Hogy nem bízom benned. Jelen pillanatban nem tudom, mihez kezdjek, így rád vagyok utalva, de nehogy azt hidd, hogy ettől kevésbé szeretnélek megkínozni vagy megölni. Világos?
*Talán kicsit hosszabbra sikerült a monológ a szükségesnél, de nem árt tisztázni a helyzetet. Kaján vigyorral figyeli, ahogy Lorew megpróbál feltápászkodni, inkább kevesebb, mintsem több sikerrel. Aztán másodszorra csak összejön neki, indulhatnak is a temetőbe. A tündér, apró termete miatt, nehezen tartja a lépést a felnőtt férfival, nagyokat ki kell lépnie, hogy le ne maradjon.*
-A... ha... *Bólogat, mintha értené, miről van szó.* Behódoltál, mielőtt győzedelmeskedtek volna az élőholtak? Ennyire reménytelen volt a helyzet vagy... *Elég furcsán hangzik.* Örömmel behódoltál egy démoni hatalomnak? *Számára elképzelhetetlen, hogy bárki előtt is fejet hajtson, de ahogy a szerzetest ismeri, ahogy eddig viselkedett, nem lenne meglepve, ha készséggel elfogadná az alárendelt szerepet. Ellene sem tiltakozott. Persze üvöltött és majdnem ájulásba menekült a fájdalom elől, de nem küzdött annyira, ahogy egy értelmes, erős embertől elvárná. Ha jobban belegondol, az első ostorcsapás után szinte felkínálta magát, pedig akkor még lett volna esélye megúszni mindazt, ami utána következett.
A temetőbe érve kicsit hátramarad, hagyja Lorewet érvényesülni. Fogalma sincs, mit csinál, mi járhat a fejében, de ha ezzel élve megússza a megszállást, akkor csak hálás lehet érte.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-09-25 22:50:51
Üzenet elküldve: 2016-09-25 22:50:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Ez könnyebben megy, mint gondolta. Szeretné ezt gondolni a talpra állás után is, de valahogy érzi, hogy nem lesz ez olyan könnyű.*
- Sosem csapnálak be *jegyzi meg, mert hát valahol fáj neki, hogy Idya még mindig ekkora törésnek éli meg, hogy meg kell bízzon benne. Azonban nagyon sok idő nincs az efféle formaságokra, fogy az éjszaka, így hasra fordul, amint leszállt róla a tündér, majd feltápászkodik. A terv jó, azonban esélytelen. A kezei nem tud súlyt helyezni, elvégre nemrég még két darabban voltak a kézfejei, így egy másodperc után visszazuttyan a földre. Legközelebb inkább térdeire nehezedik, és úgy fel, legalább a lábai nagyjából épségben vannak, így járni, ha nehezen is, de tud. Kicsit szédeleg, de hát ezért nem lehet felelősségre vonni, a löketek okozta erőt meg ellensúlyozza a sétapálca. Így el is jutnak a temetőbe, miközben Lorew igyekszik felvázolni a helyzetet:*
- Szóval egy időben közreműködtem a terveiben, csapatot alkottam egy dadogós élőhalottal. Sajnos idővel eltűnt, és azóta sem akadtam a nyomára, ráadásul ő volt az összekötőm a fenti hölggyel, szóval... szóval elvesztettem a kapcsot, de talán az ajánlata még nem tűnt el ettől, elvégre nem az én hibám volt a dolog. Én toboroztam is híveket, de hát mikor eltűnt a hulla, és nem tudtam kapcsolatba lépni a felsőbb erővel, akkor nem tudtam semmivel meggyőzni őket. Tehát én mindent megtettem... és talán most találkozhatok vele személyesen, így az égen megejtett beszédje után kedvesnek tűnik. Bizonyára a mestere is rendes démon, csak hát azért mégsem kedvelem a gondolatot... kicsit elkalandoztam. Szóval a lényeg, hogy talán megjelenik.
*A temetőben Lorew körbejár, keres valami jelet (már azt leszámítva, hogy a fénysugár színe megváltozott), esetleg éppen éledő hullákat, vagy... bármit. Amennyiben ilyet nem talál, úgy kénytelen lesz újból megkísérelni a múltkorit - ami egyébként hatásosnak is tűnt, mert hamarosan rátalált egy élőhalott -, és szólítani a lényt, hátha meghallgatja a kérését. Mármint eddig egyszer megtette, aztán a hulla eltűnése után nem vett róla tudomást, de talán most, hogy megvolt végső győzelme, már ráér apróságokkal foglalkozni. Talán Lorew eddig azért nem kapott választ, mert már teljesítette a feladatát. Ő is, és Dodo is, elvégre minden információt eljuttattak a templomból és barakkból hozzá. A térdelést ezúttal kihagyja, az a múltkor is érzékeny pont volt. Inkább csak marad a talpain, és úgy szólítja. Remélhetőleg nem szaporodott a hölgy munkája a világ leigázása miatt.
~Élőholtak úrnője, világunk leigázója~ kezdi eltűnődve, bár igazából az úrnő sem erőltette meg magát soha a formaságok végett. Mindegy, ő azért erőlködik, habár sosem volt erőssége. ~Hűséges szolgád, Lorew Mazoral szeretné kifejezni gratulációját, és további utasításokat vár.~ A száját nem nyitja ki ehhez, hallani ettől jobban úgysem fogja hallani az entitás, másnak meg semmi köze az ő dolgaihoz. Ki tudja, ki hallgatózik úton-útfélen. Mondjuk senki, erről megbizonyosodott a körbejárásnál, de mégis, fő az óvatosság.*
*Ez könnyebben megy, mint gondolta. Szeretné ezt gondolni a talpra állás után is, de valahogy érzi, hogy nem lesz ez olyan könnyű.*
- Sosem csapnálak be *jegyzi meg, mert hát valahol fáj neki, hogy Idya még mindig ekkora törésnek éli meg, hogy meg kell bízzon benne. Azonban nagyon sok idő nincs az efféle formaságokra, fogy az éjszaka, így hasra fordul, amint leszállt róla a tündér, majd feltápászkodik. A terv jó, azonban esélytelen. A kezei nem tud súlyt helyezni, elvégre nemrég még két darabban voltak a kézfejei, így egy másodperc után visszazuttyan a földre. Legközelebb inkább térdeire nehezedik, és úgy fel, legalább a lábai nagyjából épségben vannak, így járni, ha nehezen is, de tud. Kicsit szédeleg, de hát ezért nem lehet felelősségre vonni, a löketek okozta erőt meg ellensúlyozza a sétapálca. Így el is jutnak a temetőbe, miközben Lorew igyekszik felvázolni a helyzetet:*
- Szóval egy időben közreműködtem a terveiben, csapatot alkottam egy dadogós élőhalottal. Sajnos idővel eltűnt, és azóta sem akadtam a nyomára, ráadásul ő volt az összekötőm a fenti hölggyel, szóval... szóval elvesztettem a kapcsot, de talán az ajánlata még nem tűnt el ettől, elvégre nem az én hibám volt a dolog. Én toboroztam is híveket, de hát mikor eltűnt a hulla, és nem tudtam kapcsolatba lépni a felsőbb erővel, akkor nem tudtam semmivel meggyőzni őket. Tehát én mindent megtettem... és talán most találkozhatok vele személyesen, így az égen megejtett beszédje után kedvesnek tűnik. Bizonyára a mestere is rendes démon, csak hát azért mégsem kedvelem a gondolatot... kicsit elkalandoztam. Szóval a lényeg, hogy talán megjelenik.
*A temetőben Lorew körbejár, keres valami jelet (már azt leszámítva, hogy a fénysugár színe megváltozott), esetleg éppen éledő hullákat, vagy... bármit. Amennyiben ilyet nem talál, úgy kénytelen lesz újból megkísérelni a múltkorit - ami egyébként hatásosnak is tűnt, mert hamarosan rátalált egy élőhalott -, és szólítani a lényt, hátha meghallgatja a kérését. Mármint eddig egyszer megtette, aztán a hulla eltűnése után nem vett róla tudomást, de talán most, hogy megvolt végső győzelme, már ráér apróságokkal foglalkozni. Talán Lorew eddig azért nem kapott választ, mert már teljesítette a feladatát. Ő is, és Dodo is, elvégre minden információt eljuttattak a templomból és barakkból hozzá. A térdelést ezúttal kihagyja, az a múltkor is érzékeny pont volt. Inkább csak marad a talpain, és úgy szólítja. Remélhetőleg nem szaporodott a hölgy munkája a világ leigázása miatt.
~Élőholtak úrnője, világunk leigázója~ kezdi eltűnődve, bár igazából az úrnő sem erőltette meg magát soha a formaságok végett. Mindegy, ő azért erőlködik, habár sosem volt erőssége. ~Hűséges szolgád, Lorew Mazoral szeretné kifejezni gratulációját, és további utasításokat vár.~ A száját nem nyitja ki ehhez, hallani ettől jobban úgysem fogja hallani az entitás, másnak meg semmi köze az ő dolgaihoz. Ki tudja, ki hallgatózik úton-útfélen. Mondjuk senki, erről megbizonyosodott a körbejárásnál, de mégis, fő az óvatosság.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-09-05 21:27:03
Üzenet elküldve: 2016-09-05 21:27:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eddigi tapasztalatai alapján valahogy úgy képzeli, hogy a halál is csak egy állapot. Nem olyan félelmetes, mint ahogy azt sokan gondolják. Lehet, hogy azért, mert eddigi életében voltak olyan pillanatok, melyek keservesebbek voltak annál. Így hát a temetőben a legnagyobb nyugalommal sétál. Akik odalent vannak már nem kínoznak, és nem kínoztatnak. Mélyebben tehát nem gondol bele Moonxylwery szavaiba. Akkor rájöhetne, hogy igenis kínozhatnak.
Valódi kíváncsisággal lépdel a sírok között, néhol a nyakát nyújtogatja, bele-beleszagolva a levegőbe, érzi-e a rothadás finom illatát. Még az Úrnőtől is elszakad bámulás közben, csak Démon akcióira rezzen vissza a külvilágba.*
- Nem mennek sehová *rázza meg fejét, hosszú karjával hadonászva mellé. Tulajdonképpen sajnálja. Szívesen megnézne magának egyet. Visszatér a matróna mellé, jelezve, hogy készen áll a további útra.*
*Eddigi tapasztalatai alapján valahogy úgy képzeli, hogy a halál is csak egy állapot. Nem olyan félelmetes, mint ahogy azt sokan gondolják. Lehet, hogy azért, mert eddigi életében voltak olyan pillanatok, melyek keservesebbek voltak annál. Így hát a temetőben a legnagyobb nyugalommal sétál. Akik odalent vannak már nem kínoznak, és nem kínoztatnak. Mélyebben tehát nem gondol bele Moonxylwery szavaiba. Akkor rájöhetne, hogy igenis kínozhatnak.
Valódi kíváncsisággal lépdel a sírok között, néhol a nyakát nyújtogatja, bele-beleszagolva a levegőbe, érzi-e a rothadás finom illatát. Még az Úrnőtől is elszakad bámulás közben, csak Démon akcióira rezzen vissza a külvilágba.*
- Nem mennek sehová *rázza meg fejét, hosszú karjával hadonászva mellé. Tulajdonképpen sajnálja. Szívesen megnézne magának egyet. Visszatér a matróna mellé, jelezve, hogy készen áll a további útra.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-09-04 19:54:22
Üzenet elküldve: 2016-09-04 19:54:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A szavaira a hím csak bólint. Valószínűleg sikerült megértenie a lényeget bár ez azért nem ilyen egyszerű. Azok az átkozott hullák képesek furcsa együtteseket, szinte már gólemeket kialakítani. Erről is halott pár nappal ezelőtt bár természetesen nem lehet feltétel nélkül hinni a parasztok lázálmaiban.
Útjuk egy másik kapun keresztül vezet kifele, egyenesen a város temetőjébe.*
- Remélem nem most akarnak magukhoz térni. *jegyzi meg, nem mintha félne, csak egyszerűen ez a város, holtak tekintetében légveszelyesebb területe.
Démon semmi különöset nem érez. Az egyik sírról elkerget egy mókust, egy másikon gond nélkül szökken keresztül.*
* A szavaira a hím csak bólint. Valószínűleg sikerült megértenie a lényeget bár ez azért nem ilyen egyszerű. Azok az átkozott hullák képesek furcsa együtteseket, szinte már gólemeket kialakítani. Erről is halott pár nappal ezelőtt bár természetesen nem lehet feltétel nélkül hinni a parasztok lázálmaiban.
Útjuk egy másik kapun keresztül vezet kifele, egyenesen a város temetőjébe.*
- Remélem nem most akarnak magukhoz térni. *jegyzi meg, nem mintha félne, csak egyszerűen ez a város, holtak tekintetében légveszelyesebb területe.
Démon semmi különöset nem érez. Az egyik sírról elkerget egy mókust, egy másikon gond nélkül szökken keresztül.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-24 07:33:55
Üzenet elküldve: 2016-08-24 07:33:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sajnos egyelőre nem tud mit kezdeni az emberszerű beütésével, elvégre is faji besorolásban oda tartozna... ha nem lenne félig egy rothadó zombi.*
-Éjjelente nem... aludni így elég kényelmetlen. De napközben mindig. Hidd el így a legjobb mindenkinek.
*Ha meglátnák az arcát valószínűleg egy ideig lidérces álmaik lennének főleg azoknak, akik gyenge idegzetűek. Lényegében ezzel szívességet tesz a népnek.
Kissé meglepődik mikor a nő elkezdi sorolgatni, hogy ki hol fekszik sőt még egy-két dolgot tud is mondani róluk. A nemeshölgy történetének végén hűvös hangján csak ennyit felel.*
-Tragikus.
*Lám így múlik el a világ legszebb asszonya is, aki csupán múló állapot volt. Igazából az, hogy mennyire igaz amit a nő beszél totálisan nem érdekli mivel ő maga is képes kegyes hazugságokra ha akar.*
-Egy tégla? *kérdezi döbbenten.* -Hihetetlen. *csóválja meg fejét. A halál mindenhol képes áldozatokat szedni és megvan az a pikantériája, hogy különbözőképpen képes elragadni az áldozatokat. Bizonyára így élvezetesebb az egész.*
-Tényleg tudsz ezt-azt.
*A jóslásra használt marokkövek ismerős látványt nyújtanak számára. Régebben gyakran hordott ő maga is ilyeneket a zsebében de ha minden igaz ezek már nincsenek meg. Bár egy ekkora köpeny ki tudja miket rejteget.*
-Értem. Egyébként is felesleges lenne a gyász ami pusztán egy társadalmilag bevett szokás. Elvégre a halottnak teljesen mindegy már. Azt mondják végtisztesség... kérdem én. Ha nem hallhatja és láthatja már akkor minek? Nem-nem. *csóválja meg fejét.* -Ez csak a "gyászolók" lelki békéjéül szolgál.
*A gyászolók szót enyhe gúnnyal ejti ki.*
-Most még annyira nem is... inkább éjjel. A legjobb hely a nyugalomra hiszen a holtak nem bántanak, meghallgatnak és nem kérdeznek vissza.
*Sajnos egyelőre nem tud mit kezdeni az emberszerű beütésével, elvégre is faji besorolásban oda tartozna... ha nem lenne félig egy rothadó zombi.*
-Éjjelente nem... aludni így elég kényelmetlen. De napközben mindig. Hidd el így a legjobb mindenkinek.
*Ha meglátnák az arcát valószínűleg egy ideig lidérces álmaik lennének főleg azoknak, akik gyenge idegzetűek. Lényegében ezzel szívességet tesz a népnek.
Kissé meglepődik mikor a nő elkezdi sorolgatni, hogy ki hol fekszik sőt még egy-két dolgot tud is mondani róluk. A nemeshölgy történetének végén hűvös hangján csak ennyit felel.*
-Tragikus.
*Lám így múlik el a világ legszebb asszonya is, aki csupán múló állapot volt. Igazából az, hogy mennyire igaz amit a nő beszél totálisan nem érdekli mivel ő maga is képes kegyes hazugságokra ha akar.*
-Egy tégla? *kérdezi döbbenten.* -Hihetetlen. *csóválja meg fejét. A halál mindenhol képes áldozatokat szedni és megvan az a pikantériája, hogy különbözőképpen képes elragadni az áldozatokat. Bizonyára így élvezetesebb az egész.*
-Tényleg tudsz ezt-azt.
*A jóslásra használt marokkövek ismerős látványt nyújtanak számára. Régebben gyakran hordott ő maga is ilyeneket a zsebében de ha minden igaz ezek már nincsenek meg. Bár egy ekkora köpeny ki tudja miket rejteget.*
-Értem. Egyébként is felesleges lenne a gyász ami pusztán egy társadalmilag bevett szokás. Elvégre a halottnak teljesen mindegy már. Azt mondják végtisztesség... kérdem én. Ha nem hallhatja és láthatja már akkor minek? Nem-nem. *csóválja meg fejét.* -Ez csak a "gyászolók" lelki békéjéül szolgál.
*A gyászolók szót enyhe gúnnyal ejti ki.*
-Most még annyira nem is... inkább éjjel. A legjobb hely a nyugalomra hiszen a holtak nem bántanak, meghallgatnak és nem kérdeznek vissza.
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-23 14:39:35
Üzenet elküldve: 2016-08-23 14:39:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elhúzza szája szélét. Talán egy picivel jobban nyeregbe érzi magát, mert a színlelés szagát véli érezni a csontmaszkos szavain. Így már mindjárt nem olyan félelmetes: ha ez is kellemkedik, hazudik vagy titkolódzik, miként mások, az emberszerűvé teszi. Az segít szétfoszlatni az ijesztő halálmázat.*
- Nem minden nap rejted hát el maszk mögé az arcod? - *Keresztbefonja kezeit, odaszilárdul a sírbolt mellé, ami mögött elbújt. Mit veszíthet alapon tovább beszél. Sóhajtva a másik sírra simítja tenyerét.*
- Egy régvolt nyugszik itt. - *Hamiskásan felpislog, bár még mindig kissé feszélyezi a hórihorgas idegen, lassan kezd visszatalálni alaptermészetéhez.* - A betűk már nem látszanak a fedlapon, mert lemosta az idő meg az esőzések, de az állt rajta: Neadron Drenil - egy becsületes ember. Az is volt. Valószínűleg ezért volt már itt életének huszonhetedig évében. Vagy lehet hogy összekevertem egy másikkal.
*Egy tőlük kissé távolabb eső, szintén sziromhintette nyughelyre mutat.*
- Lehet, hogy ő inkább a másikban fekszik, ez meg itt egy nemeshölgyé, akit így hívtak: Estraella Marain. Őrá azt mondták, a világ leszebb asszonya. Volt egy szakajtónyi angyalarcú, tejfölszőke gyermeke, szép háza, derék omló selymes haja, minden ujján aranygyűrű. Hetvennél is több évet élt ezen a világon, és városszerte sokan ismerték és szerették. A szegényeket, az árvákat is segítette, meg csinos vagyont adományozott a templomnak is, hogy tartsa rendben a sírkertet. Egy nap hintója nélkül ment két csokor rozmaringért, nem akarta a szolgálóját elszalasztani. Egy csavargó elvágta a torkát, a vérébe fagyva találták meg másnap a szegénynegyedben.
*Rilai beszédéből igen nehéz megállapítani, hogy mennyi benne az igazság. Nem hiába tölti életét azzal, hogy más emberek viselkedését hajlítgatja saját kezéhez: vagy kicsit bolond, és teljesen indokolatlanul kezd csevegő hangú mesékbe régtől holt emberekről ezzela szabad szemmel jól láthatóan is félelmetes küllemű figurával, vagy hazudik mint a vízfolyás.*
- Az meg ott, azt is tudom: A kovácsmesteré. Goffnak hívták. Egy nap tégla esett a fejére, és az szétloccsant, mint az érett görögdinnye. - *Tanulság nincs, hacsak nem egyértelmű: a halál ezerféleképpen jöhet el, és nem válogat. Na de miért is kezdtünk ebbe bele? Rilai hevesen megrázza fejét.*
- Nekem itt nincsen halottam. - *Mondja határozottan, majd a hitkövekből emelt halomra mutat a pad mellett.* - Azok ott jóslásra való marokkövek. Régi hitűek tartanak ilyesmit a sírjukon. Eljárok ide gondolkozni, mert itt csend van.
*Elhúzza szája szélét. Talán egy picivel jobban nyeregbe érzi magát, mert a színlelés szagát véli érezni a csontmaszkos szavain. Így már mindjárt nem olyan félelmetes: ha ez is kellemkedik, hazudik vagy titkolódzik, miként mások, az emberszerűvé teszi. Az segít szétfoszlatni az ijesztő halálmázat.*
- Nem minden nap rejted hát el maszk mögé az arcod? - *Keresztbefonja kezeit, odaszilárdul a sírbolt mellé, ami mögött elbújt. Mit veszíthet alapon tovább beszél. Sóhajtva a másik sírra simítja tenyerét.*
- Egy régvolt nyugszik itt. - *Hamiskásan felpislog, bár még mindig kissé feszélyezi a hórihorgas idegen, lassan kezd visszatalálni alaptermészetéhez.* - A betűk már nem látszanak a fedlapon, mert lemosta az idő meg az esőzések, de az állt rajta: Neadron Drenil - egy becsületes ember. Az is volt. Valószínűleg ezért volt már itt életének huszonhetedig évében. Vagy lehet hogy összekevertem egy másikkal.
*Egy tőlük kissé távolabb eső, szintén sziromhintette nyughelyre mutat.*
- Lehet, hogy ő inkább a másikban fekszik, ez meg itt egy nemeshölgyé, akit így hívtak: Estraella Marain. Őrá azt mondták, a világ leszebb asszonya. Volt egy szakajtónyi angyalarcú, tejfölszőke gyermeke, szép háza, derék omló selymes haja, minden ujján aranygyűrű. Hetvennél is több évet élt ezen a világon, és városszerte sokan ismerték és szerették. A szegényeket, az árvákat is segítette, meg csinos vagyont adományozott a templomnak is, hogy tartsa rendben a sírkertet. Egy nap hintója nélkül ment két csokor rozmaringért, nem akarta a szolgálóját elszalasztani. Egy csavargó elvágta a torkát, a vérébe fagyva találták meg másnap a szegénynegyedben.
*Rilai beszédéből igen nehéz megállapítani, hogy mennyi benne az igazság. Nem hiába tölti életét azzal, hogy más emberek viselkedését hajlítgatja saját kezéhez: vagy kicsit bolond, és teljesen indokolatlanul kezd csevegő hangú mesékbe régtől holt emberekről ezzela szabad szemmel jól láthatóan is félelmetes küllemű figurával, vagy hazudik mint a vízfolyás.*
- Az meg ott, azt is tudom: A kovácsmesteré. Goffnak hívták. Egy nap tégla esett a fejére, és az szétloccsant, mint az érett görögdinnye. - *Tanulság nincs, hacsak nem egyértelmű: a halál ezerféleképpen jöhet el, és nem válogat. Na de miért is kezdtünk ebbe bele? Rilai hevesen megrázza fejét.*
- Nekem itt nincsen halottam. - *Mondja határozottan, majd a hitkövekből emelt halomra mutat a pad mellett.* - Azok ott jóslásra való marokkövek. Régi hitűek tartanak ilyesmit a sírjukon. Eljárok ide gondolkozni, mert itt csend van.
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:49:30
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:49:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lám mily csodálatos a beszéd. A csinos pofika hamarosan előbukkan a csuklya alól és a lány nem menekül homlokegyenest arra amerre lát.*
-Hallottál már temetőt működni gondnok nélkül? *kérdez vissza meglepettséget színlelve.* -Könnyen lehet, hogy már láttál csak nem éppen így. *mutat végig saját magán, a csontmaszknál pedig pár másodpercre megáll.
A kérdésre lepillant a sírboltra ami neki roppant imponáló egyébként.*
-Még a gondnokok sem tudnak minden itt nyugvóról. Egyébként ez csak egy aprócska szirom... sajnos csokorra nincs pénzem és hát a támogatás sem mondhatni bőkezűnek. De az az érzésem, hogy te tudod. Ha lennél olyan kedves és beavatnál... *réved el vöröses szempárja a mandulaszemekben, mint aki kutakodik vagy olvasna benne.*
-Azt mondtad rendszeresen jársz ide. Gyászolod halottaid?
A hozzászólás írója (He'zor Yelizius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.23 11:50:15
*Lám mily csodálatos a beszéd. A csinos pofika hamarosan előbukkan a csuklya alól és a lány nem menekül homlokegyenest arra amerre lát.*
-Hallottál már temetőt működni gondnok nélkül? *kérdez vissza meglepettséget színlelve.* -Könnyen lehet, hogy már láttál csak nem éppen így. *mutat végig saját magán, a csontmaszknál pedig pár másodpercre megáll.
A kérdésre lepillant a sírboltra ami neki roppant imponáló egyébként.*
-Még a gondnokok sem tudnak minden itt nyugvóról. Egyébként ez csak egy aprócska szirom... sajnos csokorra nincs pénzem és hát a támogatás sem mondhatni bőkezűnek. De az az érzésem, hogy te tudod. Ha lennél olyan kedves és beavatnál... *réved el vöröses szempárja a mandulaszemekben, mint aki kutakodik vagy olvasna benne.*
-Azt mondtad rendszeresen jársz ide. Gyászolod halottaid?
A hozzászólás írója (He'zor Yelizius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.23 11:50:15
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:08:19
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:08:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rilai pedig ténylegesen megfigyeli: bár nem érti, milyen rendszer szerint szórja a rejtélyes alak a szirmokat, de inkább tűnikneki úgy, hogy valami megadott rítus szerint jár-kel a sírhantok között. Persze, ahogyan várható volt, a sírhelyek némaságát megtörik a lány kapkodó mozdulatai, így olyan nagyon nem is meglepő, ha a csóka kiszúrja őt a fejkő mögött már messziről. Az már inkább meglepő, hogy a maszkos párbeszédet kezdeményez. A lány igyekszik nem riadtnak tűnni, ahogy kióvakodik, hogy a magas, köpenyes alakot megnézze közelebbről is. Egyik előrehulló tincsét füle mögé tűri, hátára veti arcát eddig takaró csuklyát.*
- Sosem hallottam még, hogy gondoka lenne ennek a temetőnek. - *Válaszol végül kétkedve, és egy bizonytalan lépést tesz a csontmaszkos felé.* - És sosem láttalak még erre járni-kelni, pedig mondhatni, hogy rendszeresen járok erre.
*Persze ügyel rá, hogy hangját átszűrje annyira, hogy ne színezze a félsz vagy a bizalmatlanság, pedig hát nyilván nyugtalanítja a csontpofa, meg a mögötte megvillanó, aggasztó színű szempár. A lány, mint e krónika jegyzője megjegyezte korábban, igen babonás: a hórihorgas alak olyatén benyomást kelt benne, mintha maga a Halál jött volna el tenni egy sétát ma ide, hogy számba vegye a sírkertben nyugvó katonáit. Jobb ötlet híján tovább beszél.*
- Tudod-e, kinek a sírjára vetsz virágot? - *Az egyik beszakadt sírboltra mutat, aminek felhasított, megrepedt kőlapján úgy hevernek a vörös szirmok, akár három élénk színű vércsepp egy gyűrött, szürke vásznon. Önkéntelenül is összehúzza magát és fázósan megdörzsöli karjait, pedig kicsit sincsen hideg. Azt latolgatja, érdemes-e további párbeszédbe bocsátkoznia a baljós alakkal, vagy inkább slisszoljon el, ahogy csak alkalma nyílik rá.*
*Rilai pedig ténylegesen megfigyeli: bár nem érti, milyen rendszer szerint szórja a rejtélyes alak a szirmokat, de inkább tűnikneki úgy, hogy valami megadott rítus szerint jár-kel a sírhantok között. Persze, ahogyan várható volt, a sírhelyek némaságát megtörik a lány kapkodó mozdulatai, így olyan nagyon nem is meglepő, ha a csóka kiszúrja őt a fejkő mögött már messziről. Az már inkább meglepő, hogy a maszkos párbeszédet kezdeményez. A lány igyekszik nem riadtnak tűnni, ahogy kióvakodik, hogy a magas, köpenyes alakot megnézze közelebbről is. Egyik előrehulló tincsét füle mögé tűri, hátára veti arcát eddig takaró csuklyát.*
- Sosem hallottam még, hogy gondoka lenne ennek a temetőnek. - *Válaszol végül kétkedve, és egy bizonytalan lépést tesz a csontmaszkos felé.* - És sosem láttalak még erre járni-kelni, pedig mondhatni, hogy rendszeresen járok erre.
*Persze ügyel rá, hogy hangját átszűrje annyira, hogy ne színezze a félsz vagy a bizalmatlanság, pedig hát nyilván nyugtalanítja a csontpofa, meg a mögötte megvillanó, aggasztó színű szempár. A lány, mint e krónika jegyzője megjegyezte korábban, igen babonás: a hórihorgas alak olyatén benyomást kelt benne, mintha maga a Halál jött volna el tenni egy sétát ma ide, hogy számba vegye a sírkertben nyugvó katonáit. Jobb ötlet híján tovább beszél.*
- Tudod-e, kinek a sírjára vetsz virágot? - *Az egyik beszakadt sírboltra mutat, aminek felhasított, megrepedt kőlapján úgy hevernek a vörös szirmok, akár három élénk színű vércsepp egy gyűrött, szürke vásznon. Önkéntelenül is összehúzza magát és fázósan megdörzsöli karjait, pedig kicsit sincsen hideg. Azt latolgatja, érdemes-e további párbeszédbe bocsátkoznia a baljós alakkal, vagy inkább slisszoljon el, ahogy csak alkalma nyílik rá.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-22 12:51:27
Üzenet elküldve: 2016-08-22 12:51:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha Rilai ténylegesen megfigyeli a maszkos tevékenységét akkor észreveheti, hogy a rózsaszirmok a legelhanyagoltabb, megdőlt, mély hasadékokkal szelte sírokra vagy éppen a kövekre hullanak. Mint aki igyekszik kicsit szebbé varázsolni az elfeledett holtak nyughelyét. Micsoda érző lélek!
Ha az a bizonyos avar nem zörren akkor sem térne ki a maszkos látómezejéből a kékszürke csuklyás alak. Egyértelmű, hogy előle igyekszik óvó helyet keresni és ez széles mosolyt csal a maszk mögött rejlő ismeretlen arcra. Mindig így kezdődik és valahogy ezen pillanatok a mai napig képesek voltak megtartani a varázst.
Mikor az utolsó csepp szirom is új otthont talál magának a maszkos mindkét kezét a fekete köpeny alá rejti és pár lépést tesz meg a sírkő mögött kucorgó idegen felé.*
-Nem kell elrejtőznöd.
*Kifejezetten barátságos hangnemben köszön azonban van e mögött mindig valami különös... az a bizonyos maszk által megszűrt baljós hang amitől az emberek hátán futkos a hideg.*
-Nincs itt mitől félni. A holtak nem bántanak és én sem. A temető gondnoka vagyok.
*A csontmaszkos egyébként nem vesztegette idejét. Alig horgonyzott le máris sikerült elvágni egy ostoba némber hitvány torkát, volt szerencséje félholtra kínozni egy tündért és megismerni egy sötét lelkű mélységit. Hogy most mi fog következni az nagyban függ az idegentől.*
*Ha Rilai ténylegesen megfigyeli a maszkos tevékenységét akkor észreveheti, hogy a rózsaszirmok a legelhanyagoltabb, megdőlt, mély hasadékokkal szelte sírokra vagy éppen a kövekre hullanak. Mint aki igyekszik kicsit szebbé varázsolni az elfeledett holtak nyughelyét. Micsoda érző lélek!
Ha az a bizonyos avar nem zörren akkor sem térne ki a maszkos látómezejéből a kékszürke csuklyás alak. Egyértelmű, hogy előle igyekszik óvó helyet keresni és ez széles mosolyt csal a maszk mögött rejlő ismeretlen arcra. Mindig így kezdődik és valahogy ezen pillanatok a mai napig képesek voltak megtartani a varázst.
Mikor az utolsó csepp szirom is új otthont talál magának a maszkos mindkét kezét a fekete köpeny alá rejti és pár lépést tesz meg a sírkő mögött kucorgó idegen felé.*
-Nem kell elrejtőznöd.
*Kifejezetten barátságos hangnemben köszön azonban van e mögött mindig valami különös... az a bizonyos maszk által megszűrt baljós hang amitől az emberek hátán futkos a hideg.*
-Nincs itt mitől félni. A holtak nem bántanak és én sem. A temető gondnoka vagyok.
*A csontmaszkos egyébként nem vesztegette idejét. Alig horgonyzott le máris sikerült elvágni egy ostoba némber hitvány torkát, volt szerencséje félholtra kínozni egy tündért és megismerni egy sötét lelkű mélységit. Hogy most mi fog következni az nagyban függ az idegentől.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-22 11:31:21
Üzenet elküldve: 2016-08-22 11:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rilai ismét annál a bizonyos sírnál ücsörög, és markolássza a hitköveit. Igazából gyakran jár ide mostanában - zaklatott lelkének egyfajta gyógyírül szolgál a csendes zug a temetőben, ahol békében rendezheti a gondolatait, és emlékezhet ennél a fejkőnél. Ez nem egy nagyon díszes sírbolt egyébként, de nem is kifejezetten kicsi, vagy elhanyagolt, mint amilyen a szegény népek nyugvóhelye szokott lenni: Egy magas, szürke gránitkő elmosódott vésettel, melyet dúsan benőtt már a borostyán. Ezek levele a közelgő ősz végett felöltötték rőt és narancsbarna díszruhájukat, és kacska ujjaik tekeregve ölelik körül a nagy, lapos kőtálat a síron, meg a kicsi padot amellett. A kőtálon vagy tucatnyi színes marokkő hamozódik. Van köztük átlátszó, rózsacirmos, sárga, tengerkék, jádezöld, haragvó vörös és szénfekete is. A lány most épp a ködszínű fehéreset markolássz, miközben törökülésben kuporog a padon. Olyannyira belemélyedt a gondolataiba, hogy sokáig fel sem neszel a halk léptek ritmusára a közelben.
Aztán meglátja a vérfagylaló fickót, aki itt is, ott is megáll szirmot szórni egy-két hantra. Rilai csodálkozva grimaszol, s ha van alkalma rá, némán tanulmányozza annak tevékenységét. Mivel a lány rémesen babonás, rövidesen meggyőzi magát: valami sötét varázsló lehet, vagy árnymágus, de semmiképp sem valami békés látogató, aki szerette emlékét jött ápolni. Nyilván marha kíváncsi rám, miben mesterkedik, de a világért nem startolna rá a villogó szemű idegenre, hogy "helló-szia, ármánykodunk?". Amikor úgy látja, az alak felé veszi az irányt, jobbnak látja, ha besimul a sírkő mögé, ha teheti. A lába alatt felzörren az avar, a hitkő koccanva landol a padocskán, a kékszürke csuklyát az arcába rántva a hűs gránitra simulva leskelődik tovább - már persze, ha nem veszik észre.*
*Rilai ismét annál a bizonyos sírnál ücsörög, és markolássza a hitköveit. Igazából gyakran jár ide mostanában - zaklatott lelkének egyfajta gyógyírül szolgál a csendes zug a temetőben, ahol békében rendezheti a gondolatait, és emlékezhet ennél a fejkőnél. Ez nem egy nagyon díszes sírbolt egyébként, de nem is kifejezetten kicsi, vagy elhanyagolt, mint amilyen a szegény népek nyugvóhelye szokott lenni: Egy magas, szürke gránitkő elmosódott vésettel, melyet dúsan benőtt már a borostyán. Ezek levele a közelgő ősz végett felöltötték rőt és narancsbarna díszruhájukat, és kacska ujjaik tekeregve ölelik körül a nagy, lapos kőtálat a síron, meg a kicsi padot amellett. A kőtálon vagy tucatnyi színes marokkő hamozódik. Van köztük átlátszó, rózsacirmos, sárga, tengerkék, jádezöld, haragvó vörös és szénfekete is. A lány most épp a ködszínű fehéreset markolássz, miközben törökülésben kuporog a padon. Olyannyira belemélyedt a gondolataiba, hogy sokáig fel sem neszel a halk léptek ritmusára a közelben.
Aztán meglátja a vérfagylaló fickót, aki itt is, ott is megáll szirmot szórni egy-két hantra. Rilai csodálkozva grimaszol, s ha van alkalma rá, némán tanulmányozza annak tevékenységét. Mivel a lány rémesen babonás, rövidesen meggyőzi magát: valami sötét varázsló lehet, vagy árnymágus, de semmiképp sem valami békés látogató, aki szerette emlékét jött ápolni. Nyilván marha kíváncsi rám, miben mesterkedik, de a világért nem startolna rá a villogó szemű idegenre, hogy "helló-szia, ármánykodunk?". Amikor úgy látja, az alak felé veszi az irányt, jobbnak látja, ha besimul a sírkő mögé, ha teheti. A lába alatt felzörren az avar, a hitkő koccanva landol a padocskán, a kékszürke csuklyát az arcába rántva a hűs gránitra simulva leskelődik tovább - már persze, ha nem veszik észre.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-21 03:58:12
Üzenet elküldve: 2016-08-21 03:58:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol most a Halál arat...//
*A város a legrizikósabb és egyben legkönnyebben teljesíthető szakasza útjának, attól függően, hogy milyen útvonalat rajzol magának az utcahálón. Mindaddig természetesen nem lehet tudomása az Artheniorban uralkodó állapotról, amíg azt bőrén nem tapasztalja, de "szerencsére" a Kikötőtől odáig van rá mind módja, mind ideje, hogy több forgatókönyvet is legyártson. Ez egyébként is remek időölőnek tűnik, ha nem akarja egész úton a Másik patronáló megjegyzéseit hallgatni.
Semmi sem új, s mégis az: ez az érzetkettős mindenhová elkíséri most. A várost övező dombok mellett van egy, aminek a tetején évtizedekkel (talán századokkal) ezelőtt elültettek egy fát, ami máig megőrizte helyét a halom legmagasabb pontján. Annak felvigyázó szeme alatt vívta különc párbaját a sötétbőrű elffel. Beljebb, a városfalakon belül pedig minden majd minden utcasarokra jutni fog, ha nem is hasonló, de legalább annyira élénk történetdarab.*
- Ez a hely olyan, mintha nem lépne előre az időben. *A falak alá érve már azt is tudja, hogy merre kerüljön.*
*A város a legrizikósabb és egyben legkönnyebben teljesíthető szakasza útjának, attól függően, hogy milyen útvonalat rajzol magának az utcahálón. Mindaddig természetesen nem lehet tudomása az Artheniorban uralkodó állapotról, amíg azt bőrén nem tapasztalja, de "szerencsére" a Kikötőtől odáig van rá mind módja, mind ideje, hogy több forgatókönyvet is legyártson. Ez egyébként is remek időölőnek tűnik, ha nem akarja egész úton a Másik patronáló megjegyzéseit hallgatni.
Semmi sem új, s mégis az: ez az érzetkettős mindenhová elkíséri most. A várost övező dombok mellett van egy, aminek a tetején évtizedekkel (talán századokkal) ezelőtt elültettek egy fát, ami máig megőrizte helyét a halom legmagasabb pontján. Annak felvigyázó szeme alatt vívta különc párbaját a sötétbőrű elffel. Beljebb, a városfalakon belül pedig minden majd minden utcasarokra jutni fog, ha nem is hasonló, de legalább annyira élénk történetdarab.*
- Ez a hely olyan, mintha nem lépne előre az időben. *A falak alá érve már azt is tudja, hogy merre kerüljön.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-19 17:25:49
Üzenet elküldve: 2016-08-19 17:25:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A sírok között lépkedve úgy érzi otthon van. Most kivételesen nem sötétben tanyázik itt hanem fényes nappal. Maga a látvány elég ijesztő lehet. Egy tetőtől talpig fekete ruhás maszkos magas valami járkál a kőtömbök között. A jelenlegi helyzetből kiindulva könnyen lehetne az az első gondolat, hogy egy sétáló hulla... és valljuk be ez a megállapítás nem áll távol a valóságtól.
Kezében egyetlen vörös rózsát tart aminek szirmaiból egy-két véletlenszerűen kiválasztott sírnál leszakít egyet és ráejti. Hogy miért? Na az aztán a jó kérdés! A környezettel nem sokat foglalkozik illetve azokkal sem akik esetlegesen ezen percekben elhaladnak mellette. Bár kétli, hogy lenne valaki aki mellette menne el... inkább nagy ívben megkerüli akinek van még némi józan esze. Látszólag nagyon elmerül abban amit csinál, de lehet ez csak egy megtévesztés, és közben a vöröses szempár éberen fürkészik mindenféle mozgást.*
*A sírok között lépkedve úgy érzi otthon van. Most kivételesen nem sötétben tanyázik itt hanem fényes nappal. Maga a látvány elég ijesztő lehet. Egy tetőtől talpig fekete ruhás maszkos magas valami járkál a kőtömbök között. A jelenlegi helyzetből kiindulva könnyen lehetne az az első gondolat, hogy egy sétáló hulla... és valljuk be ez a megállapítás nem áll távol a valóságtól.
Kezében egyetlen vörös rózsát tart aminek szirmaiból egy-két véletlenszerűen kiválasztott sírnál leszakít egyet és ráejti. Hogy miért? Na az aztán a jó kérdés! A környezettel nem sokat foglalkozik illetve azokkal sem akik esetlegesen ezen percekben elhaladnak mellette. Bár kétli, hogy lenne valaki aki mellette menne el... inkább nagy ívben megkerüli akinek van még némi józan esze. Látszólag nagyon elmerül abban amit csinál, de lehet ez csak egy megtévesztés, és közben a vöröses szempár éberen fürkészik mindenféle mozgást.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-13 08:32:16
Üzenet elküldve: 2016-08-13 08:32:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*A főnök meglehetősen halk ma. Igazából nem nagyon figyel Verner mindenbizonnyal gyomorforgató hangszínű szavaira, sőt, gondolataira sem. Végül aztán a sírok sorait átfésülve újdonsült élőholtunk megtalálja a sírt. Már csak a nők kellenének, meg némi zsiradék, aztán mondhatná, hogy a "sírba meg azon is túl", meg elcsavarhatna pár fejet, mégsem lenne belőle baj bárhol és bárhányszor teszi is. De a túlvilági édenkert rossz időre hivatkozva idén elmarad, így csak ez a Lanawin marad helyetge sovány vigaszként. Persze egy kis munkával hemzseghetne a város halott kisasszonyoktól...
Na de vissza a sírhoz. Sed sírja igen puritán környezetéhez mérten. Egy sírkő, benne a felirat:
Gforden Sed
demonológus, holt kutató
"Fekete virágnak is barna a töve!"
Mellette pedig egy gránit székecske szépen kimunkáltan, a sírra nézve áll. Mintha csak a megfáradt férges megsegítésére tette volna oda valaki.*
//Halotti beszéd//
*A főnök meglehetősen halk ma. Igazából nem nagyon figyel Verner mindenbizonnyal gyomorforgató hangszínű szavaira, sőt, gondolataira sem. Végül aztán a sírok sorait átfésülve újdonsült élőholtunk megtalálja a sírt. Már csak a nők kellenének, meg némi zsiradék, aztán mondhatná, hogy a "sírba meg azon is túl", meg elcsavarhatna pár fejet, mégsem lenne belőle baj bárhol és bárhányszor teszi is. De a túlvilági édenkert rossz időre hivatkozva idén elmarad, így csak ez a Lanawin marad helyetge sovány vigaszként. Persze egy kis munkával hemzseghetne a város halott kisasszonyoktól...
Na de vissza a sírhoz. Sed sírja igen puritán környezetéhez mérten. Egy sírkő, benne a felirat:
Gforden Sed
demonológus, holt kutató
"Fekete virágnak is barna a töve!"
Mellette pedig egy gránit székecske szépen kimunkáltan, a sírra nézve áll. Mintha csak a megfáradt férges megsegítésére tette volna oda valaki.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-11 00:23:49
Üzenet elküldve: 2016-08-11 00:23:49
ÚJ
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*Nos, az életben a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy azt elképzeljük. Nem a miénk a legnagyobb gazdagnegyedi kúria (egyik sem), nem főtanácstag az apánk, és legkevésbé sem hálunk a legvonzóbb hölgyekkel. De néha... nagy ritkán... ha a szél a jó irányból fúj, és a felsőbb erők meghallják a kívánságodat... nos, akkor még a halálban se történnek úgy a dolgok, ahogy elterveztük.*
~ Hö? Csak még öt percet... ~
*De sajnos az a szemét zsarnok ura és parancsolója nem hagyja neki, kirázza az ágyából, amit a rongyok képeznek, amikbe valaki kedvesen belebugyolálta. Eris, ki más lehetett volna...*
- Blöh... *köpne egyet, de teljesen kiszáradt a szája. Jobb híján köpést imitál, de nem javul az érzés. Köhögni kéne, vagy ilyenek, mert valami a torkán akadt, ezt tisztán érzi. Ahogy mozdul, az érzés is változik, ő pedig oda is nyúl a nyakához. Kicsit lyukas, meg van benne néhány féreg, de hát nem tudhatták, hogy ez a fickó fel fog támadni. Igazából ő sem tudta.*
- Egyébként... én magamtól haltam meg... *tápászkodik fel, a hangja meg olyan, mintha valami túlvilági hörgés lenne. Egyébként az is* Itt már senki sem tiszteli a szabad akaratot? Meg kéne keresnem... *Erist...* Guffos Sed sírját. Majdnem... meg kéne keresnem *Erist!* Gforden Sed sírját, ez az!
*Kicsit megveregeti mellkasát, mintha csak lélegezne még, és ez olyan sokat számítani, majd egy hirtelen mozdulattal megkíséreli szájából távozásra bírni a férgeket, bogarakat, csúszómászókat, egyéb kicsiket. A maradékot meg lenyeli. Az mégis csak egyszerűbb. Kivéve, hogy az egyik megkísérel a torkánál kimászni, de hát semmi sem lehet tökéletes.*
- Igazából elég bután érzem magam emiatt *hörög morcosan* Szinte biztosra veszem, hogy te tudod, hol az a sír, én meg majd itt keresgélhetem egész éjjel. Beavatásnak elég vacak. Nem is kértem, hogy avassanak be. És hol vannak az élőholt nők?
*Közben persze megindul, csak kicsit elgémberedtek a lábai, mivel éppen halott volt, mikor felébresztették. Szépen szisztematikusan végig fogja böngészni a sírok feliratait, már amennyit a holdfény enged, így előbb vagy utóbb, de elér az említett Gwuffoshoz, ha pedig ez bekövetkezik, akkor rákérdez:*
- Ez itt megteszi? Megtaláltam. Most már le kéne fürdenem, nem is kicsit, azt hiszem a kukacok egy része bejutott a bőröm alá. Kellemetlen, ahogy csiklandoznak.
//Halotti beszéd//
*Nos, az életben a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy azt elképzeljük. Nem a miénk a legnagyobb gazdagnegyedi kúria (egyik sem), nem főtanácstag az apánk, és legkevésbé sem hálunk a legvonzóbb hölgyekkel. De néha... nagy ritkán... ha a szél a jó irányból fúj, és a felsőbb erők meghallják a kívánságodat... nos, akkor még a halálban se történnek úgy a dolgok, ahogy elterveztük.*
~ Hö? Csak még öt percet... ~
*De sajnos az a szemét zsarnok ura és parancsolója nem hagyja neki, kirázza az ágyából, amit a rongyok képeznek, amikbe valaki kedvesen belebugyolálta. Eris, ki más lehetett volna...*
- Blöh... *köpne egyet, de teljesen kiszáradt a szája. Jobb híján köpést imitál, de nem javul az érzés. Köhögni kéne, vagy ilyenek, mert valami a torkán akadt, ezt tisztán érzi. Ahogy mozdul, az érzés is változik, ő pedig oda is nyúl a nyakához. Kicsit lyukas, meg van benne néhány féreg, de hát nem tudhatták, hogy ez a fickó fel fog támadni. Igazából ő sem tudta.*
- Egyébként... én magamtól haltam meg... *tápászkodik fel, a hangja meg olyan, mintha valami túlvilági hörgés lenne. Egyébként az is* Itt már senki sem tiszteli a szabad akaratot? Meg kéne keresnem... *Erist...* Guffos Sed sírját. Majdnem... meg kéne keresnem *Erist!* Gforden Sed sírját, ez az!
*Kicsit megveregeti mellkasát, mintha csak lélegezne még, és ez olyan sokat számítani, majd egy hirtelen mozdulattal megkíséreli szájából távozásra bírni a férgeket, bogarakat, csúszómászókat, egyéb kicsiket. A maradékot meg lenyeli. Az mégis csak egyszerűbb. Kivéve, hogy az egyik megkísérel a torkánál kimászni, de hát semmi sem lehet tökéletes.*
- Igazából elég bután érzem magam emiatt *hörög morcosan* Szinte biztosra veszem, hogy te tudod, hol az a sír, én meg majd itt keresgélhetem egész éjjel. Beavatásnak elég vacak. Nem is kértem, hogy avassanak be. És hol vannak az élőholt nők?
*Közben persze megindul, csak kicsit elgémberedtek a lábai, mivel éppen halott volt, mikor felébresztették. Szépen szisztematikusan végig fogja böngészni a sírok feliratait, már amennyit a holdfény enged, így előbb vagy utóbb, de elér az említett Gwuffoshoz, ha pedig ez bekövetkezik, akkor rákérdez:*
- Ez itt megteszi? Megtaláltam. Most már le kéne fürdenem, nem is kicsit, azt hiszem a kukacok egy része bejutott a bőröm alá. Kellemetlen, ahogy csiklandoznak.
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-08 13:34:36
Üzenet elküldve: 2016-08-08 13:34:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
- Lássátok feleim szemetekkel mi vagyok! Bizony, sötétség és korom vagyok. Mennyi malasztban támasztalak fel én téged, és adom neked ezt a világot pusztításod tárgyává!
*Sátáni kacagás, földöntúli hang. Valahol, egy ismeretlen helyen egy Démon poéta alkot éppen, mielőtt nekiesne a munkának. Éjfélre jár. A napi rutin szerint ideje feltámasztania egy adag holtat.*
-Mindig csak a gondok.
*Dohog magában továbbra is, minthogy most legjobb talpnyalói sincsenek jelen megengedheti magának a lazaságot. De aztán kezdődik a művelet. Apró szertartás, egy levágott ártatlan szűz a rend kedvéért. Talán csak a hangulatot fokozza.*
~Tudja a fene.~
*Gondolja maga Sa'argathot is.*
~Ja, hisz az én vagyok.~
*Ezzel el is kezd ősi szavakat, sőt... inkább valamilyen más hangkészlet, másik világ nyelvét használva szavakat formálni. Nyekeg, búg, zúg.*
~Te meg mi a retkes főtanács nyalásért nem jössz már a szolgálatomra?!~
*Mennydörgi a hang ismét Verner fejében.*
~Kifelé!~
*Ordít megint a Mester a maga magasztos hangján, és Verner is érezheti, hogy igen, eljött a pillanat, hogy végre továbbképezze magát. Valaki olyan ajánlattal rukkolt elő, amit nem lehet sem visszautasítani, sem meghálálni. Újra erőt adott neki, hogy még ha maga is végezte be életét, most egy másik céllal ajándékozza meg őt. Ugyanis ezt az élményt, melyet a húson áthatoló penge okoz, és ezt az új tiszta látásmódot, melyet ő kapott, fogja terjeszteni innentől a Mester szolgálatában.*
~Keresd meg Gforden Sed sírját gyermekem, és jöjj, szolgálj engem!~
*Szól még utoljára a hang, majd elhal a gyönyörűen rettentő hangkavalkád az újdonsült élőhalott fejében.*
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
- Lássátok feleim szemetekkel mi vagyok! Bizony, sötétség és korom vagyok. Mennyi malasztban támasztalak fel én téged, és adom neked ezt a világot pusztításod tárgyává!
*Sátáni kacagás, földöntúli hang. Valahol, egy ismeretlen helyen egy Démon poéta alkot éppen, mielőtt nekiesne a munkának. Éjfélre jár. A napi rutin szerint ideje feltámasztania egy adag holtat.*
-Mindig csak a gondok.
*Dohog magában továbbra is, minthogy most legjobb talpnyalói sincsenek jelen megengedheti magának a lazaságot. De aztán kezdődik a művelet. Apró szertartás, egy levágott ártatlan szűz a rend kedvéért. Talán csak a hangulatot fokozza.*
~Tudja a fene.~
*Gondolja maga Sa'argathot is.*
~Ja, hisz az én vagyok.~
*Ezzel el is kezd ősi szavakat, sőt... inkább valamilyen más hangkészlet, másik világ nyelvét használva szavakat formálni. Nyekeg, búg, zúg.*
~Te meg mi a retkes főtanács nyalásért nem jössz már a szolgálatomra?!~
*Mennydörgi a hang ismét Verner fejében.*
~Kifelé!~
*Ordít megint a Mester a maga magasztos hangján, és Verner is érezheti, hogy igen, eljött a pillanat, hogy végre továbbképezze magát. Valaki olyan ajánlattal rukkolt elő, amit nem lehet sem visszautasítani, sem meghálálni. Újra erőt adott neki, hogy még ha maga is végezte be életét, most egy másik céllal ajándékozza meg őt. Ugyanis ezt az élményt, melyet a húson áthatoló penge okoz, és ezt az új tiszta látásmódot, melyet ő kapott, fogja terjeszteni innentől a Mester szolgálatában.*
~Keresd meg Gforden Sed sírját gyermekem, és jöjj, szolgálj engem!~
*Szól még utoljára a hang, majd elhal a gyönyörűen rettentő hangkavalkád az újdonsült élőhalott fejében.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-08-02 15:14:56
Üzenet elküldve: 2016-08-02 15:14:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Nem szeret erre járni, most is inkább amennyire tudja, kikerüli a Temetőt. Lehajtott fejjel, alig felpillantva siet át rajta. Eszébe jut, amit mostanában hallott, hogy a halottak felkelnek sírjukból és visszajönnek, hogy magukkal vigyék az élőket is. Még a hideg is kirázza a gondolatra és félve pillant körül. Mi lesz, ha ezek a hallottak sem nyugszanak a föld alatt? Esetleg éjszaka előmásznak és álmukban támadják meg a városlakókat? Egészen megrémül a gondolatra. Miért nem állnak itt őrök, miért nem figyel senki? Vagy miért nem tesznek óvintézkedéseket?*
-Talán az egészet fel kellene perzselni. A holtak nem szeretik a tüzet, a fényt. *Felrémlik valamelyik régi olvasmánya a témával kapcsolatban, amiben egy bátor varázslóról írtak, aki hatalmas tűzvihart kavart, amiben elpusztultak a megelevenedett halottak. Vagy másmilyen szörnyek voltak? Esetleg hangyák, rengeteg hangya? Már nem emlékszik pontosan, de elhatározza, hogy amint tud, szerez az otthonául szolgáló romos kis lyukba egy rendes fáklyát, hogy ha egy éjjel tényleg élőholtak támadnak rá, tudjon védekezni. Így kissé megnyugodva, de azért sietősen sétál tovább.*
-Talán az egészet fel kellene perzselni. A holtak nem szeretik a tüzet, a fényt. *Felrémlik valamelyik régi olvasmánya a témával kapcsolatban, amiben egy bátor varázslóról írtak, aki hatalmas tűzvihart kavart, amiben elpusztultak a megelevenedett halottak. Vagy másmilyen szörnyek voltak? Esetleg hangyák, rengeteg hangya? Már nem emlékszik pontosan, de elhatározza, hogy amint tud, szerez az otthonául szolgáló romos kis lyukba egy rendes fáklyát, hogy ha egy éjjel tényleg élőholtak támadnak rá, tudjon védekezni. Így kissé megnyugodva, de azért sietősen sétál tovább.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-31 14:59:13
Üzenet elküldve: 2016-07-31 14:59:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*A mélységi beszámolója egészen hihetőre sikeredik. Annyira biztosan, hogy Nyph elhiggye neki. Így, hogy elmondja, hogy szolga volt, és elmenekült, már egyáltalán semmi ijesztő nincs benne. Még véletlenül sem.*
-Én eddig úgy tudtam, hogy a sötételfek nem állnak be csak úgy szolgának. *Visszamosolyog amikor az alma gazdát cserél, és a másikat is odanyújtja, ha kéri a férfi.*
-Nekem nagyon sok van otthon, és ön szemmel láthatóan éhesnek tűnik. *Nem megbántani akarja, ez csupán egy ténymegállapítás részéről, bár az is előfordulhat, hogy hibás gondolat.*
-És, ha szabad kérdeznem, akkor van valami célja, vagy csak úgy menekül, amíg el nem kapják? *A mosolya töretlen, hiszen nem akarja, hogy ez az alak sértésnek vegyen bármit, ami itt elhangzik.* ~Miért éppen egy temetőben pihen valaki? Ez annyira... furcsa.~ *A gondolattól még mindig nem tud elszakadni, mert ő annyira nem szereti ezt a ehlyet, és általában egyáltalán nem jön ide, csak ha dolga van.* ~Miért nem egy fogadóban alszik?~
*A mélységi beszámolója egészen hihetőre sikeredik. Annyira biztosan, hogy Nyph elhiggye neki. Így, hogy elmondja, hogy szolga volt, és elmenekült, már egyáltalán semmi ijesztő nincs benne. Még véletlenül sem.*
-Én eddig úgy tudtam, hogy a sötételfek nem állnak be csak úgy szolgának. *Visszamosolyog amikor az alma gazdát cserél, és a másikat is odanyújtja, ha kéri a férfi.*
-Nekem nagyon sok van otthon, és ön szemmel láthatóan éhesnek tűnik. *Nem megbántani akarja, ez csupán egy ténymegállapítás részéről, bár az is előfordulhat, hogy hibás gondolat.*
-És, ha szabad kérdeznem, akkor van valami célja, vagy csak úgy menekül, amíg el nem kapják? *A mosolya töretlen, hiszen nem akarja, hogy ez az alak sértésnek vegyen bármit, ami itt elhangzik.* ~Miért éppen egy temetőben pihen valaki? Ez annyira... furcsa.~ *A gondolattól még mindig nem tud elszakadni, mert ő annyira nem szereti ezt a ehlyet, és általában egyáltalán nem jön ide, csak ha dolga van.* ~Miért nem egy fogadóban alszik?~
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-31 14:38:40
Üzenet elküldve: 2016-07-31 14:38:40
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Eltévedtem. Erre keveredett az utam, és mivel nem sietek sehová megpihentem egy kicsit.
*Nem érzi azt, hogy ez ijesztő lenne, vagy furcsa. Hányszor aludt már el temetőben... Tudta, hogy az elfek nem mennek be oda, mind gyáva volt hozzá. Főleg az élőholtak dolog miatt.*
- Megszöktem. Szolga voltam és rosszul bántak velem, én pedig elmenekültem.
*Nem igazán érti, hogy miért magyarázkodik egy kisfiúnak. De legalább van társasága, ha nem is számít olyan nagynak. Szó szerint.
Mosolyogva elfogadja az almát, megköszöni, és rövid idő alatt el is tünteti.*
- Eltévedtem. Erre keveredett az utam, és mivel nem sietek sehová megpihentem egy kicsit.
*Nem érzi azt, hogy ez ijesztő lenne, vagy furcsa. Hányszor aludt már el temetőben... Tudta, hogy az elfek nem mennek be oda, mind gyáva volt hozzá. Főleg az élőholtak dolog miatt.*
- Megszöktem. Szolga voltam és rosszul bántak velem, én pedig elmenekültem.
*Nem igazán érti, hogy miért magyarázkodik egy kisfiúnak. De legalább van társasága, ha nem is számít olyan nagynak. Szó szerint.
Mosolyogva elfogadja az almát, megköszöni, és rövid idő alatt el is tünteti.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-28 16:22:29
Üzenet elküldve: 2016-07-28 16:22:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Megtudja, hogy a férfinak nem nyugszik itt senkije. Ekkor már kezdene aggódni, vajon mit keres itt akkor. Rablónak, fosztogatónak véli, de akkor meg minek állna le beszélgetni a fiúval, aki láthatóan gazdag? Hamarosan ki is derül, méghozzá a következő mondatában. Amin Nyph kicsit megütközik, és nagyot néz.*
-És miért pont egy temetőbe menekült? Nem egy szokványos búvóhely. *Legalábbis, ő nem ide jönne az biztos, de ugye mindenki más észjárással rendelkezik, lehet, hogy ennek itt nyomós oka van arra amit tesz. Szeretne segíteni a szürkének, és tudna is, de előbb meg szeretne bizonyosodni arról, hogy nincs semmi elnséges szándék benne, ezért beszélget vele.*
-És mit követett el, hogy nem kedvelik? *Igyekszik egszerűen csak kíváncsi kisgyereknek tűnni. Az is, de emellett egy kicsivel több is annál. Alapjában véve kedveli a mélységieket, mint ez itt, mert nevelőanyja is olyan, ez pedig több mint elég, hogy bizonyítsa azoknak kedvességét. Ez a fiú egyébként is csak azután ítél, hogy látja mi is folyik az emberekben. Elővesz két piros almát a táskájából, egyiket újdondült ismerőse felé nyújtja.*
-Kér? Nagyon finom, bár savanyú egy kissé.
*Megtudja, hogy a férfinak nem nyugszik itt senkije. Ekkor már kezdene aggódni, vajon mit keres itt akkor. Rablónak, fosztogatónak véli, de akkor meg minek állna le beszélgetni a fiúval, aki láthatóan gazdag? Hamarosan ki is derül, méghozzá a következő mondatában. Amin Nyph kicsit megütközik, és nagyot néz.*
-És miért pont egy temetőbe menekült? Nem egy szokványos búvóhely. *Legalábbis, ő nem ide jönne az biztos, de ugye mindenki más észjárással rendelkezik, lehet, hogy ennek itt nyomós oka van arra amit tesz. Szeretne segíteni a szürkének, és tudna is, de előbb meg szeretne bizonyosodni arról, hogy nincs semmi elnséges szándék benne, ezért beszélget vele.*
-És mit követett el, hogy nem kedvelik? *Igyekszik egszerűen csak kíváncsi kisgyereknek tűnni. Az is, de emellett egy kicsivel több is annál. Alapjában véve kedveli a mélységieket, mint ez itt, mert nevelőanyja is olyan, ez pedig több mint elég, hogy bizonyítsa azoknak kedvességét. Ez a fiú egyébként is csak azután ítél, hogy látja mi is folyik az emberekben. Elővesz két piros almát a táskájából, egyiket újdondült ismerőse felé nyújtja.*
-Kér? Nagyon finom, bár savanyú egy kissé.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965