//Sa’argathot Ébredése//
*Valahogy jobb idekint, még annak dacára is, hogy a holtak közé igyekeznek, és sötétedés után a temető sosem barátságos hely. Már a szóbeszéd szerint. Rynizz maga élvezi a békés légkört, a varázslat mentességet, és a bántó fényoszlop hiányát.
Húga kérdésén röviden elgondolkodik, és apró, elégedett mosolyt fojt el. Végre úgy fest sikerült elérni, hogy számítson szava, fel is ír saját magának egy elméleti jó pontot a többi ezer közé.*
-Mondjuk, ha meg akarsz szabadulni az ellenségeidtől. Nincs hulla, nincs bűntett.
*Első gondolata, mint általában praktikus, és fanyar gúnnyal átitatott.*
-Amúgy nem, nem hiszem. Láttuk mit tesz az élő testtel, éreztük milyen pusztán a közelében tartózkodni, mindez nem ad túl sok reményt arra nézve, hogyha értelmes lény vonul bele majd valami más történik.
*Utal az almával, és a galambbal végzett kísérletre.*
-Mondjuk ugye az is kétséges mennyire tekinthető értelmesnek az, aki ilyesmit önszántából bevállal. Persze, ha lenne mód beszélni az önfeláldozó idiótával, miután elenyészett.
*Hagyja nyitva a mondatot, és posztol le maga is a kis ház előtt. Tekint körbe érdeklődőn, minden csendes, kihalt, igazán egy jó munkakör lehet ez. Valahonnan tűz ropogása hallatszik, és a házat megkerülve látszódnának is a hatalmas gödör mélyéről feltörő lángok. Az egyetlen azonban, ami momentán kellő bizonyossággal szolgál arról, hogy megfelelő időpontban érkeztek az a feltámadó szél irányának változása, mely most feléjük fújja a jellegzetes, égő hús szagát.
Még jut idő egy kelletlen fintorra Rynizz részéről, de ekkor Moon üdvözlése konkrét eredménnyel jár, és reá a válasz, no meg a hang tulajdonosa is érkezik odabentről.*
-Mi dolguk itt?
*Nem épp szívélyes a fogadtatás, ahogy a kilépő, magas, testes alak sem tűnik kifejezetten ember, sötételf, vagy bárminemű faj barátjának. A borotváénak, és a szappanénak sem, tekintve szakállas arcát, és piszkos öltözékét.*
-Üdv! Egy tetemet szeretnénk vételezni, tisztességes szándékokkal persze.
*Veti be Ryz a létező legelbájolóbb vigyorát, ahogy egyből a lényegre tér. A hatás nem marad el, és a temető szolga olyan pillantásokkal méri rögvest végig, mint a féltő atya, kinek egy szem lányát kérte épp feleségül az egyértelműen kicsapongó, léhűtőnek tűnő szoknyabolond.*
-A pénz nem számít.
*Tér rá gyorsan Rynizz a hozomány dolgára, még mielőtt kosarat kapnának.*
-Csak friss legyen!
*Teszi hozzá még egyéb óhajait, valahol érezve, hogy ebből lassan nem fog jól kijönni, pillant hát húgára, majd nagy sóhajjal vallja be hadarva szándékaikat a sírásó aggasztó méregetésének kereszttüzében.*
-A templomba vinnénk.
~Möh. Egyre jobb, a végén megnősülök, és egyből özvegyülök.~
-Kísérleti céllal.
~Nem, nem gyakorlok a nászra.~
-Hogy a fényoszlopot vizsgáljuk. A mesterek tudnak róla.
*Dobja be még utolsó, véleménye szerint meggyőző érvét.*