Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-07 16:45:08
Üzenet elküldve: 2015-12-07 16:45:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
- Hát ebben igazából nem látjuk másként a dolgokat. Igazából, tudod te, hogy magának a temetkezésnek milyen célja az megmaradtakra nézve? *Fordul a lány felé.* Ezt sokfelé tapasztaltam. Nem feltétlenül az elhunyt érdekeit szolgálja, inkább afféle átmenet a rokonok számára, hogy átsegítse őket arra az időszakra, amikor az illető már nem lesz velük. Legalábbis a nagyobb városokban biztos. Hogy ez jó-e vagy sem… *Megvonja a vállát.* Az már lényegtelen.
*A lány szavaira és mosolyára nem reagál, mit is mondhatna? Hiszen tényleg csak követte, nem fog még nagyobb hazugságokba feledkezni, amikor valójában az történt, amire a lány is gondolt először.
Éppen újabb történet mesélésébe fogna, amikor meglepetten fordul oldalra, hirtelen Frey is beszélni kezdett, magáról, hogy merről jött, na meg erről a fura fazonról, akit csak Tatának hív.*
- Ez sok mindent megmagyaráz rólad. *Mosolyodik el. Hát persze, hogy egy vénembertől tanult a lány, ez valahol meg is látszik felfogásán, ami egyrészt fiatalos és üde, másrészt zárkózott és makacs, akár csak egy vénemberé. Nem is kérdez semmit, nem esik ebbe a hibába, inkább folytatja, és a lány kérdésére reagál.*
- Hogy miket tanultam én, az én „Tatámtól”. *Emeli kezét idézőjelet formálva.* Az enyém nem volt öreg, sőt. Ember volt, évei száma bár a mi korunkban talán soknak tűnnek, tekintve, hogy milyen korán halunk, de a teste mégis fiatal volt. Hosszú sötétbarna, hullámos haja úgy omlott a hátára, hogy az ember szinte azonnal bele akarta fúrni magát. Mosolyának vonala pedig ezt a temetőt is felvirágoztatná. Hát még a járása… *Szívja be fogai között a levegőt, igen kicsit elidőzött a külső tényezőkön.* Na mindegy, a lényeg, hogy Niselle rengeteg mindenre megtanított. Többek között arra az egyszerű tényre, hogy csak egyszer élünk, másrészt pedig arra, hogy az ösztöneinkre figyelnünk kell. Nem csak arra emlékeztetnek minket, hogy olyanok vagyunk, mint az állatok. Biztos jártál már úgy, hogy elkövettél egy hibát, majd később rájöttél, hogy valójában mi lett volna a megoldás. Niselle szerint ez az ösztön, amit már a hiba megejtésének pillanatában érzünk valójában, pusztán csak nem figyelünk rá. Mások szerint persze az az ösztön, amit egy hirtelen gondolattól felajzva tesz meg az ember, ám szerinte nem. És hiszek is ebben. Az én ösztönöm pedig azt súgta, hogy ha most hagylak egyedül elmenni, az később hiba lesz. A tied mit mond?
A hozzászólás írója (Caleth Wynr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.07 16:47:07
- Hát ebben igazából nem látjuk másként a dolgokat. Igazából, tudod te, hogy magának a temetkezésnek milyen célja az megmaradtakra nézve? *Fordul a lány felé.* Ezt sokfelé tapasztaltam. Nem feltétlenül az elhunyt érdekeit szolgálja, inkább afféle átmenet a rokonok számára, hogy átsegítse őket arra az időszakra, amikor az illető már nem lesz velük. Legalábbis a nagyobb városokban biztos. Hogy ez jó-e vagy sem… *Megvonja a vállát.* Az már lényegtelen.
*A lány szavaira és mosolyára nem reagál, mit is mondhatna? Hiszen tényleg csak követte, nem fog még nagyobb hazugságokba feledkezni, amikor valójában az történt, amire a lány is gondolt először.
Éppen újabb történet mesélésébe fogna, amikor meglepetten fordul oldalra, hirtelen Frey is beszélni kezdett, magáról, hogy merről jött, na meg erről a fura fazonról, akit csak Tatának hív.*
- Ez sok mindent megmagyaráz rólad. *Mosolyodik el. Hát persze, hogy egy vénembertől tanult a lány, ez valahol meg is látszik felfogásán, ami egyrészt fiatalos és üde, másrészt zárkózott és makacs, akár csak egy vénemberé. Nem is kérdez semmit, nem esik ebbe a hibába, inkább folytatja, és a lány kérdésére reagál.*
- Hogy miket tanultam én, az én „Tatámtól”. *Emeli kezét idézőjelet formálva.* Az enyém nem volt öreg, sőt. Ember volt, évei száma bár a mi korunkban talán soknak tűnnek, tekintve, hogy milyen korán halunk, de a teste mégis fiatal volt. Hosszú sötétbarna, hullámos haja úgy omlott a hátára, hogy az ember szinte azonnal bele akarta fúrni magát. Mosolyának vonala pedig ezt a temetőt is felvirágoztatná. Hát még a járása… *Szívja be fogai között a levegőt, igen kicsit elidőzött a külső tényezőkön.* Na mindegy, a lényeg, hogy Niselle rengeteg mindenre megtanított. Többek között arra az egyszerű tényre, hogy csak egyszer élünk, másrészt pedig arra, hogy az ösztöneinkre figyelnünk kell. Nem csak arra emlékeztetnek minket, hogy olyanok vagyunk, mint az állatok. Biztos jártál már úgy, hogy elkövettél egy hibát, majd később rájöttél, hogy valójában mi lett volna a megoldás. Niselle szerint ez az ösztön, amit már a hiba megejtésének pillanatában érzünk valójában, pusztán csak nem figyelünk rá. Mások szerint persze az az ösztön, amit egy hirtelen gondolattól felajzva tesz meg az ember, ám szerinte nem. És hiszek is ebben. Az én ösztönöm pedig azt súgta, hogy ha most hagylak egyedül elmenni, az később hiba lesz. A tied mit mond?
A hozzászólás írója (Caleth Wynr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.07 16:47:07
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-07 14:01:50
Üzenet elküldve: 2015-12-07 14:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Szinte megvilágosodva néz a férfira.*
- Oh értem. Így más. *Mondja végül, csendesen.* - Tényleg másképp látjuk a dolgokat. A halál nekünk az élet velejárója. Gyerekkorunk óta úgy neveltek, hogy elfogadjuk azt. Mindenkinek megvan a maga ideje, s ha eljön nem kell elsiratni. Egyszer mindannyian meghalunk. De ha ez megtörténik, tiszteljük meg azzal a másikat, hogy méltó módón búcsúzunk el tőlük. A falunkba az a szokás, hogy egy nádból készült csónakba fektetjük az illetőt, s a kis tavunkon elégetjük. Szelleme visszaszáll az égben.
*Meséli a saját élményeit ezzel kapcsolatban. Nem a holtak látványa borította ki a Csonttemetőbe. Hanem a hagyaték, amit hagytak utánuk. Fejét megrázza, hogy a képeket kiverje a fejéből.*
- Sajnálom, akkor félreértettelek. De azt mondta, hogy miután elmentem, akkor jöttél rá, hogy mi a baj. Most meg itt vagy. *Mosolyodik kedvesen Calethra. Ám ez a mosoly már korán sem olyan önfeledt, mint pár nappal ezelőtt volt.
A továbbiakban csak csendben hallgatja a történteket. Különösnek véli, hogy milyen sok hasonlóság van köztük, még ha nem is ugyanúgy, ahogy gondolja. Újra maga elé néz. Térdeit átkarolja remegő kezekkel, fejét kemény lábhajlatára támassza. A férfi dallamos beszéde közben kezd lenyugodni. Egyre kevésbé érzi a fojtogató érzést a torkában, fejének fájása is kezd alább hagyni. Abba a félpercnyi szünetbe, amíg a férfi elhallgat, ő szólal meg.*
- A mi falunk a Nap Karavánpihenőtől nem messze fekszik. Rólam folyamatosan pletykák keltek szárnyra. Úgy mondják, hogy gyerekkorom óta különc voltam. Az a szokás, hogy nálunk vagy gyógyítónak, esetleg druidának állnak az elfek, vagy ha harcosok, akkor íjásznak. A falun belül maradnak, hiszen ott biztonságos, ott élnek közösségi életet, ritkán járnak el. Ezzel szembe én kicsiként is folyton az erdőket jártam. Minden nap egyre kijjebb és kijjebb merészkedtem. Az íjászat nem fogott meg, a kardok érdekeltek. Utoljára a családomba a nagyapám volt kardforgató. Az ő utolsó kardját csentem el, s gyakoroltam. Majd találkoztam a Tatával. Egy öreg ember, ősz hajakkal. Életének végén járt, én gondoztam. Vittem neki ételt, italt, rendbe tartottam. Cserébe a világ dolgairól mesélt. Különféle kalandokat, melyekben részt vett. Ez volt, mely arra ösztönzött, hogy a halála után erőt vegyek magamon, s bejelentsem, hogy elmegyek világot látni. Bátyám nem örült, nővérem őrjöngött. *Meséli egy kósza mosollyal az ajkain. Maga előtt látja ma is a képet, ahogy elmondja a terveit.
Fejét hirtelen kapja fel.*
- Mire? *Kérdez vissza. Kíváncsi ő mindenre, de most mire is?*
*Szinte megvilágosodva néz a férfira.*
- Oh értem. Így más. *Mondja végül, csendesen.* - Tényleg másképp látjuk a dolgokat. A halál nekünk az élet velejárója. Gyerekkorunk óta úgy neveltek, hogy elfogadjuk azt. Mindenkinek megvan a maga ideje, s ha eljön nem kell elsiratni. Egyszer mindannyian meghalunk. De ha ez megtörténik, tiszteljük meg azzal a másikat, hogy méltó módón búcsúzunk el tőlük. A falunkba az a szokás, hogy egy nádból készült csónakba fektetjük az illetőt, s a kis tavunkon elégetjük. Szelleme visszaszáll az égben.
*Meséli a saját élményeit ezzel kapcsolatban. Nem a holtak látványa borította ki a Csonttemetőbe. Hanem a hagyaték, amit hagytak utánuk. Fejét megrázza, hogy a képeket kiverje a fejéből.*
- Sajnálom, akkor félreértettelek. De azt mondta, hogy miután elmentem, akkor jöttél rá, hogy mi a baj. Most meg itt vagy. *Mosolyodik kedvesen Calethra. Ám ez a mosoly már korán sem olyan önfeledt, mint pár nappal ezelőtt volt.
A továbbiakban csak csendben hallgatja a történteket. Különösnek véli, hogy milyen sok hasonlóság van köztük, még ha nem is ugyanúgy, ahogy gondolja. Újra maga elé néz. Térdeit átkarolja remegő kezekkel, fejét kemény lábhajlatára támassza. A férfi dallamos beszéde közben kezd lenyugodni. Egyre kevésbé érzi a fojtogató érzést a torkában, fejének fájása is kezd alább hagyni. Abba a félpercnyi szünetbe, amíg a férfi elhallgat, ő szólal meg.*
- A mi falunk a Nap Karavánpihenőtől nem messze fekszik. Rólam folyamatosan pletykák keltek szárnyra. Úgy mondják, hogy gyerekkorom óta különc voltam. Az a szokás, hogy nálunk vagy gyógyítónak, esetleg druidának állnak az elfek, vagy ha harcosok, akkor íjásznak. A falun belül maradnak, hiszen ott biztonságos, ott élnek közösségi életet, ritkán járnak el. Ezzel szembe én kicsiként is folyton az erdőket jártam. Minden nap egyre kijjebb és kijjebb merészkedtem. Az íjászat nem fogott meg, a kardok érdekeltek. Utoljára a családomba a nagyapám volt kardforgató. Az ő utolsó kardját csentem el, s gyakoroltam. Majd találkoztam a Tatával. Egy öreg ember, ősz hajakkal. Életének végén járt, én gondoztam. Vittem neki ételt, italt, rendbe tartottam. Cserébe a világ dolgairól mesélt. Különféle kalandokat, melyekben részt vett. Ez volt, mely arra ösztönzött, hogy a halála után erőt vegyek magamon, s bejelentsem, hogy elmegyek világot látni. Bátyám nem örült, nővérem őrjöngött. *Meséli egy kósza mosollyal az ajkain. Maga előtt látja ma is a képet, ahogy elmondja a terveit.
Fejét hirtelen kapja fel.*
- Mire? *Kérdez vissza. Kíváncsi ő mindenre, de most mire is?*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-07 11:00:59
Üzenet elküldve: 2015-12-07 11:00:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
- Nem idegenkedek, csak másképp látom a dolgokat. Ha valaki meghalt, azon már nem segít, ha földet hánysz felé. Ugyanúgy elporlad, mint ha az erdőben oszlana semmivé. A lényeg itt van. *Mutat mutatóujjával a fejére. Valahogy nem tudja annyira komolyan venni ezeket a dolgokat, a természettel sem áll olyan szoros kapcsolatban, mint a lány.
Fél szemmel látja is, hogy nincs jól, de nem firtatja a dolgot még, inkább beszél tovább. És felkacag a kérdésen.*
- Miből gondolod? Talán én már hamarabb elindultam ide, mint te, csak eddig a temető más részein jártam, így azt is mondhatnám, hogy te követtél. *Tipikus, ugyanezt játszotta el Kattel is a Kikötőben, csak azt jobban megszervezte.
Ugyanúgy mosolyog, amikor a lány megfogja a kezét.*
- Tudom. *Fordul felé.* Ezért is mondtam, hogy talán. Én kíváncsi vagyok, de ettől függetlenül ő még mondhatta volna, hogy nem. Tudta mit vállal, hiszen ő maga mondta, hogy korhadtak az ágak. Mégis belement. *Mondja csendesen. Rég nem gondolt már erre a dologra, most jól esett neki valakivel kibeszélni, még ha nem is szorult rá az efféle terápiára, hiszen ő már akkor letudta a dolgot magában.*
- Persze a faluban hamar híre ment, a szülei engem hibáztattak, amiért belevittem a rosszba, ezzel megoszlott a közösség. A bajokat persze később is csak tetőztem, így nem véletlen, hogy meg is léptem, amint tudtam. Az, ami ott volt, nem volt nekem való. Az emberek csak azt nézték, mit csinál a másik. Ha egyszer megittam egy sört, anyám a faluvégén már úgy tudta, hogy beájultam egy patakba. A pletyka ezen része nem tetszik. De őket mulattatta. Erre persze magamtól nem eszméltem rá. Kellett hozzá még valaki, akitől sokat tanultam. Az, ahogy ő látta a világot, ahogy élte a napjait, olyan mérgezően hatott rám, hogy a mai napig nem találok mást, aki ennyire hatással lett volna rám. *Persze meg van az oka, hogy miért pofázik ennyit magáról, még ha a lánynak szokatlan is. A legtöbben nem gondolnák róla első ránézésre, hogy csak úgy fecsegni kezd magáról, pedig nagyon is jól tudja, hogy ez csak neki használ. Talán lassan a lány is rájön.*
- Kíváncsi vagy rá? *Fordul oldalra.*
- Nem idegenkedek, csak másképp látom a dolgokat. Ha valaki meghalt, azon már nem segít, ha földet hánysz felé. Ugyanúgy elporlad, mint ha az erdőben oszlana semmivé. A lényeg itt van. *Mutat mutatóujjával a fejére. Valahogy nem tudja annyira komolyan venni ezeket a dolgokat, a természettel sem áll olyan szoros kapcsolatban, mint a lány.
Fél szemmel látja is, hogy nincs jól, de nem firtatja a dolgot még, inkább beszél tovább. És felkacag a kérdésen.*
- Miből gondolod? Talán én már hamarabb elindultam ide, mint te, csak eddig a temető más részein jártam, így azt is mondhatnám, hogy te követtél. *Tipikus, ugyanezt játszotta el Kattel is a Kikötőben, csak azt jobban megszervezte.
Ugyanúgy mosolyog, amikor a lány megfogja a kezét.*
- Tudom. *Fordul felé.* Ezért is mondtam, hogy talán. Én kíváncsi vagyok, de ettől függetlenül ő még mondhatta volna, hogy nem. Tudta mit vállal, hiszen ő maga mondta, hogy korhadtak az ágak. Mégis belement. *Mondja csendesen. Rég nem gondolt már erre a dologra, most jól esett neki valakivel kibeszélni, még ha nem is szorult rá az efféle terápiára, hiszen ő már akkor letudta a dolgot magában.*
- Persze a faluban hamar híre ment, a szülei engem hibáztattak, amiért belevittem a rosszba, ezzel megoszlott a közösség. A bajokat persze később is csak tetőztem, így nem véletlen, hogy meg is léptem, amint tudtam. Az, ami ott volt, nem volt nekem való. Az emberek csak azt nézték, mit csinál a másik. Ha egyszer megittam egy sört, anyám a faluvégén már úgy tudta, hogy beájultam egy patakba. A pletyka ezen része nem tetszik. De őket mulattatta. Erre persze magamtól nem eszméltem rá. Kellett hozzá még valaki, akitől sokat tanultam. Az, ahogy ő látta a világot, ahogy élte a napjait, olyan mérgezően hatott rám, hogy a mai napig nem találok mást, aki ennyire hatással lett volna rám. *Persze meg van az oka, hogy miért pofázik ennyit magáról, még ha a lánynak szokatlan is. A legtöbben nem gondolnák róla első ránézésre, hogy csak úgy fecsegni kezd magáról, pedig nagyon is jól tudja, hogy ez csak neki használ. Talán lassan a lány is rájön.*
- Kíváncsi vagy rá? *Fordul oldalra.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-07 10:24:02
Üzenet elküldve: 2015-12-07 10:24:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Áttetsző smaragdokkal néz a férfira, fejét enyhén félrehajtja. Valamiért nem haragszik, hogy követik, hiszen így nem kell gondolataival foglalkozni. Van más, ami elterelje. Egy újabb ellentmondás a lányban. Épp ő volt, aki menekült a férfi elől, hogy többet ne beszéljenek arról, mi vele történik, s épp örül annak, hogy látja, hisz nem kell foglalkoznia azzal, mellyel amúgy foglalkoztak. Fura egy nap ez.
A válaszra csak arra fordítja a fejét, amerre Caleth is. Neki nem kell erőlködnie, hogy lássa ki van a sírra írva.*
- Furcsa neve van. *Jegyzi meg, majd újra visszanéz a másikra.* - Nem tudtam, hogy a városból származol
*Bár nem is érti, hogy miért lepődik meg rajta. Talán mert akivel eddig futotta össze a sors, egyikük sem a városból származott. Mintha itt senki sem lakna, mindenki csak átutazó lenne. Vagy csak rossz helyen keresett helyieket.*
- Meglehet. *Néz újra maga elé.* - Csak a Csonttemetős események után, nekem úgy tűnt, mintha idegenkednél minden halottól.
*Szól csendesen. Torkát marja valami, érzi, hogy ott van egy gombóc, mely nem akar eltűnni. Nagyot nyel, de az továbbra is ott van, fejét, s szemét is tovább kínozza a fájdalom. Továbbra is csak maga elé néz, még akkor is, amikor a férfi lehuppan mellé. Szavai kissé furcsák, főleg ahogy elkezd beszélni. Valamiért csak egy valamire tud gondolni.*
- Követtél?
*Bukik ki száján a kérdés. De ha nem is kap választ, akkor is, immár oldalra nézve figyeli a férfit. Annak arcélét, orrát, szemeit figyeli. Ajkait, ahogy beszél. Csendesen hallgatja végig a közlendőt.
Tévedett nem innen származik. De attól még a nagyszülei élhettek itt. Ez nem zárja ki egymást. A történet végén együtt érzően szólal meg.*
- Sajnálom. *S ezzel egyidejűleg remegő kezével a férfi kezét megfogja. Vékonyka ujjaival meg is szorítja gyengéden. Ritkán érint meg a szőkeség meg mást, erre már hamar rájöhetett a másik. Mintha idegenkedne mások érintésétől. Vagy csak így szokta meg.
Alig pár pillanatig tart, de már el is veszi a kezét.*
- De nem a te hibád. *Jelenti ki határozottan.*
*Áttetsző smaragdokkal néz a férfira, fejét enyhén félrehajtja. Valamiért nem haragszik, hogy követik, hiszen így nem kell gondolataival foglalkozni. Van más, ami elterelje. Egy újabb ellentmondás a lányban. Épp ő volt, aki menekült a férfi elől, hogy többet ne beszéljenek arról, mi vele történik, s épp örül annak, hogy látja, hisz nem kell foglalkoznia azzal, mellyel amúgy foglalkoztak. Fura egy nap ez.
A válaszra csak arra fordítja a fejét, amerre Caleth is. Neki nem kell erőlködnie, hogy lássa ki van a sírra írva.*
- Furcsa neve van. *Jegyzi meg, majd újra visszanéz a másikra.* - Nem tudtam, hogy a városból származol
*Bár nem is érti, hogy miért lepődik meg rajta. Talán mert akivel eddig futotta össze a sors, egyikük sem a városból származott. Mintha itt senki sem lakna, mindenki csak átutazó lenne. Vagy csak rossz helyen keresett helyieket.*
- Meglehet. *Néz újra maga elé.* - Csak a Csonttemetős események után, nekem úgy tűnt, mintha idegenkednél minden halottól.
*Szól csendesen. Torkát marja valami, érzi, hogy ott van egy gombóc, mely nem akar eltűnni. Nagyot nyel, de az továbbra is ott van, fejét, s szemét is tovább kínozza a fájdalom. Továbbra is csak maga elé néz, még akkor is, amikor a férfi lehuppan mellé. Szavai kissé furcsák, főleg ahogy elkezd beszélni. Valamiért csak egy valamire tud gondolni.*
- Követtél?
*Bukik ki száján a kérdés. De ha nem is kap választ, akkor is, immár oldalra nézve figyeli a férfit. Annak arcélét, orrát, szemeit figyeli. Ajkait, ahogy beszél. Csendesen hallgatja végig a közlendőt.
Tévedett nem innen származik. De attól még a nagyszülei élhettek itt. Ez nem zárja ki egymást. A történet végén együtt érzően szólal meg.*
- Sajnálom. *S ezzel egyidejűleg remegő kezével a férfi kezét megfogja. Vékonyka ujjaival meg is szorítja gyengéden. Ritkán érint meg a szőkeség meg mást, erre már hamar rájöhetett a másik. Mintha idegenkedne mások érintésétől. Vagy csak így szokta meg.
Alig pár pillanatig tart, de már el is veszi a kezét.*
- De nem a te hibád. *Jelenti ki határozottan.*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-07 09:57:06
Üzenet elküldve: 2015-12-07 09:57:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Hát talán nem erre a fogadtatásra számított, de végtére is, mit várhat egy követő? Már lassan lehetne zaklatásnak is nevezni, ami művel, ami nem is áll tőle távol. De valamiért kedveli a szöszikét, talán a másvilágból érkezett világlátása miatt, amivel ritkán találkozik, és persze kicsit sajnálja is, próbálna rajta segíteni, de az nem engedi.
Valami magyarázatot azonban kell adnia, ezért improvizál.*
- Nagyanyám sírja itt van. *Mutat a legközelebbi sírra.* Úgy hívták, hogy… *Hunyorogva hajol közelebb, hogy lássa a nevet.* Ostoba Pippah. *Húzza el a száját. Remek, a lehető legrosszabbat sikerült kiszúrnia. Szemét forgatja, majd torkát köszörülve fordul vissza a lányhoz.
Igazából, nem kérdezte, hogy van a másik, az mégis egyből rávágja, hogy jól. Ékes bizonyítéka ez az ellenkezőnek. Ráadásul az életvidám emberek viszonylag ritkán járnak a temetőbe sírni, így e nélkül is tudta volna mi a helyzet, így viszont biztos.*
- Hát, talán félreismertél. *Helyezi le a hátsóját a lány mellé, és maga elé bámul. Vannak még módszerei a tarsolyában.*
- Tudod, rájöttem valamire miután elmentél. Bár én faggattalak sokáig, nem volt arányos a dolog azzal, amit te tudsz rólam. Úgyhogy, ha már a holtakról kérdeztél, hát el is mondok valamit. Elég messze születtem innen, egy faluban, amit Othusnak hívtak. Tipikus söpredék volt. Volt egy barátom, Gerold. Hasonló volt hozzám, csak ő magas volt, nyurga és kicsit félős is. Gyakran jártunk kíváncsiskodni mások házához, hogy megtudjuk mit csinálnak. NA és tudod, ez a falu, éppen az erdei utak központjában volt, így gyakran voltak átutazóink. Egy nap jött egy nő. Kicsit ijesztően nézett ki, szemei dülledtek voltak és mélyen a koponyájában ültek, orra széles és nagylyuku, ráncosodott már, haja itt-ott kopott, és valamiféle sötét aura lebegte körbe. Mindenképpen meg akartuk tudni mire készül, ám miután letakarta a szállásként kapott háza ablakait, így azt találtam ki, hogy másszunk fel a fára és a nád tető lyukas részén át lessünk be. Gerold nem akarta, félt a fára mászni, mondván, hogy ezek már öregek és korhadtak az ágai, de én csak rábeszéltem, mondván, hogy ő a könnyebb, neki kell felmennie, én majd lent örködök. Innen kitalálhatod mi történt. Már kellő magasságban volt, hogy rálásson a házra, amikor a talpa alatt egy ág letört, késő volt, hogy megkapaszkodjon, így lezuhant. *Mondja komoran maga elé nézve. Azzal most nem törődik, hogy ez a történt ellentmond annak, hogy itt lenne a nagyanyja sírja.* Talán, ha nem vagyok olyan kíváncsi, ha nem erőltetem rá a dolgot, még mindig élne.
*Hát talán nem erre a fogadtatásra számított, de végtére is, mit várhat egy követő? Már lassan lehetne zaklatásnak is nevezni, ami művel, ami nem is áll tőle távol. De valamiért kedveli a szöszikét, talán a másvilágból érkezett világlátása miatt, amivel ritkán találkozik, és persze kicsit sajnálja is, próbálna rajta segíteni, de az nem engedi.
Valami magyarázatot azonban kell adnia, ezért improvizál.*
- Nagyanyám sírja itt van. *Mutat a legközelebbi sírra.* Úgy hívták, hogy… *Hunyorogva hajol közelebb, hogy lássa a nevet.* Ostoba Pippah. *Húzza el a száját. Remek, a lehető legrosszabbat sikerült kiszúrnia. Szemét forgatja, majd torkát köszörülve fordul vissza a lányhoz.
Igazából, nem kérdezte, hogy van a másik, az mégis egyből rávágja, hogy jól. Ékes bizonyítéka ez az ellenkezőnek. Ráadásul az életvidám emberek viszonylag ritkán járnak a temetőbe sírni, így e nélkül is tudta volna mi a helyzet, így viszont biztos.*
- Hát, talán félreismertél. *Helyezi le a hátsóját a lány mellé, és maga elé bámul. Vannak még módszerei a tarsolyában.*
- Tudod, rájöttem valamire miután elmentél. Bár én faggattalak sokáig, nem volt arányos a dolog azzal, amit te tudsz rólam. Úgyhogy, ha már a holtakról kérdeztél, hát el is mondok valamit. Elég messze születtem innen, egy faluban, amit Othusnak hívtak. Tipikus söpredék volt. Volt egy barátom, Gerold. Hasonló volt hozzám, csak ő magas volt, nyurga és kicsit félős is. Gyakran jártunk kíváncsiskodni mások házához, hogy megtudjuk mit csinálnak. NA és tudod, ez a falu, éppen az erdei utak központjában volt, így gyakran voltak átutazóink. Egy nap jött egy nő. Kicsit ijesztően nézett ki, szemei dülledtek voltak és mélyen a koponyájában ültek, orra széles és nagylyuku, ráncosodott már, haja itt-ott kopott, és valamiféle sötét aura lebegte körbe. Mindenképpen meg akartuk tudni mire készül, ám miután letakarta a szállásként kapott háza ablakait, így azt találtam ki, hogy másszunk fel a fára és a nád tető lyukas részén át lessünk be. Gerold nem akarta, félt a fára mászni, mondván, hogy ezek már öregek és korhadtak az ágai, de én csak rábeszéltem, mondván, hogy ő a könnyebb, neki kell felmennie, én majd lent örködök. Innen kitalálhatod mi történt. Már kellő magasságban volt, hogy rálásson a házra, amikor a talpa alatt egy ág letört, késő volt, hogy megkapaszkodjon, így lezuhant. *Mondja komoran maga elé nézve. Azzal most nem törődik, hogy ez a történt ellentmond annak, hogy itt lenne a nagyanyja sírja.* Talán, ha nem vagyok olyan kíváncsi, ha nem erőltetem rá a dolgot, még mindig élne.
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-05 00:30:34
Üzenet elküldve: 2015-12-05 00:30:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Az érzékei teljesen eltompulnak főként a fáradtság miatt. Nem hallja a lépteket maga mögött. A hangra hirtelen rázódik össze, kissé meg is ugrik ültében. Szétnéz, hogy merről is jön a hang. Teljesen figyelmetlen volt. Ismerős a hang, hiszen alig pár perce, vagy tán órája? - a szürke ég miatt nem tudja eldönteni, hogy milyen idő is van - váltak el.*
- Mit keresel itt?
*Kérdezi félszegen, ahogy felnéz a mellé álló férfira. A könnycseppet, s annak útját letörli remegő kezével, de tudja, hogy már így is látták. A férfi szövege után, csak egy halk megjegyzést tesz.*
- Oh.
*Suttogja szinte, majd maga elé néz. Furcsa érzés keríti hatalmába. Szeme, s akörül a feje is fáj. Szúró fájdalom, melyet eddig nem érzett. Fogait összeszorítja, de még így is érzi. Sose érzett ezelőtt még ilyet. Egy kósza mosolyt erőltet magára, úgy néz fel újra.*
- Jól vagyok.
*Biztosítja Calethet.*
- Nem volt szükséges utánam jönnöd. De... Honnan tudtad, hogy itt vagyok? *A szőkeség számára persze nem egyértelmű, hogy az utána jövés és a követés az két azonos fogalom. Az ő elképzeléseiben akár valahol a városba is megláthatta, vagy épp a temető előtt.*
- Úgy tudtam, hogy téged nem nagyon izgatnak a holtak.
*Néz körbe e temetőben. Talán részben ezért is választotta ezt a helyet. A legtöbb nép idegenkedik a holtaktól. Ő valahogy közel érezte magát hozzájuk. Egy kiközösített magányos lánynak nem volt túl sok beszélgető partnere otthonában. Családján és a Tatán kívül. Smaragd szemeivel újra felnéz a férfira, de fejének fájása nem múlik el. Felhúzott térdeire könyököl, s remegő kezekkel fogja meg a fejét. Valójában csak a sírás környékezi, de mivel ezelőtt még nem sírt nem tudja, hogy milyen érzés is ez. S ezért nem is tudja, hogy minek az előjele ez a fájdalom. De csak halántékát fogja.*
*Az érzékei teljesen eltompulnak főként a fáradtság miatt. Nem hallja a lépteket maga mögött. A hangra hirtelen rázódik össze, kissé meg is ugrik ültében. Szétnéz, hogy merről is jön a hang. Teljesen figyelmetlen volt. Ismerős a hang, hiszen alig pár perce, vagy tán órája? - a szürke ég miatt nem tudja eldönteni, hogy milyen idő is van - váltak el.*
- Mit keresel itt?
*Kérdezi félszegen, ahogy felnéz a mellé álló férfira. A könnycseppet, s annak útját letörli remegő kezével, de tudja, hogy már így is látták. A férfi szövege után, csak egy halk megjegyzést tesz.*
- Oh.
*Suttogja szinte, majd maga elé néz. Furcsa érzés keríti hatalmába. Szeme, s akörül a feje is fáj. Szúró fájdalom, melyet eddig nem érzett. Fogait összeszorítja, de még így is érzi. Sose érzett ezelőtt még ilyet. Egy kósza mosolyt erőltet magára, úgy néz fel újra.*
- Jól vagyok.
*Biztosítja Calethet.*
- Nem volt szükséges utánam jönnöd. De... Honnan tudtad, hogy itt vagyok? *A szőkeség számára persze nem egyértelmű, hogy az utána jövés és a követés az két azonos fogalom. Az ő elképzeléseiben akár valahol a városba is megláthatta, vagy épp a temető előtt.*
- Úgy tudtam, hogy téged nem nagyon izgatnak a holtak.
*Néz körbe e temetőben. Talán részben ezért is választotta ezt a helyet. A legtöbb nép idegenkedik a holtaktól. Ő valahogy közel érezte magát hozzájuk. Egy kiközösített magányos lánynak nem volt túl sok beszélgető partnere otthonában. Családján és a Tatán kívül. Smaragd szemeivel újra felnéz a férfira, de fejének fájása nem múlik el. Felhúzott térdeire könyököl, s remegő kezekkel fogja meg a fejét. Valójában csak a sírás környékezi, de mivel ezelőtt még nem sírt nem tudja, hogy milyen érzés is ez. S ezért nem is tudja, hogy minek az előjele ez a fájdalom. De csak halántékát fogja.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-05 00:15:03
Üzenet elküldve: 2015-12-05 00:15:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Teljesen belefeledkezik gondolataiba, arról mereng mi zajlik vajon a Pihenőben, az otthonában, vagy éppen a lány fejében. Saját fantáziája, jelenleg egészen tiszta, mindenféle perverziótól mentes kibontakozását a Barakk nyíló ajtaja szakítja meg. Ahogy sejtette, a kilincset belülről nyitó kézhez egy szőke lobonc tartozik és az a kecses kiállás, amire számított. Na persze, kissé hevesebben távozik, mint, ahogy szokott, de éppen ezért Caleth is kapja magát és utána ered. Követi az utcákon és már tudja is merre tartanak, persze nem az erdő, de mégsem annyira meglepő a dolog, hogy a lányt útja erre vezette.
Ellenkező irányba indul meg a kapu után, majd szinte osonva kerüli meg a kőtömbre lecsüccsenő lányt. A hideg szellő, mintha az itt levők suttogása lenne, úgy érinti minden egyes alkalommal. Persze, egyébként nem hisz a túlvilági életben, aki meghalt az meghalt és kész, ám az elmúlt napok gyökeresen megváltoztatták a gondolatmenetét, ezért kétesen néz rájuk. Amikor közeledik a lány felé, már nem is oson annyira, bár szeretné meglepni, de itt már nincs esélye, ezért mielőtt még esetleg a lány felnézhetne, megszólal.*
- Reméljük ezek már nem fognak feltámadni. *Jegyzi meg félig mókás kedvében. És ekkor lép közelebb. Ha csak a lány nem törli (bár akkor a mozdulatot venné észre), akkor rögtön fel is tűnik neki a szeme alatti nedvesség. Igyekszik kedves mosolyt magára erőltetni.*
- Te sem gondoltad komolyan, hogy magadra hagylak. *Áll meg előtte és színpadiasan széttárja a karját.* Sosem tudtak még lerázni.
*Teljesen belefeledkezik gondolataiba, arról mereng mi zajlik vajon a Pihenőben, az otthonában, vagy éppen a lány fejében. Saját fantáziája, jelenleg egészen tiszta, mindenféle perverziótól mentes kibontakozását a Barakk nyíló ajtaja szakítja meg. Ahogy sejtette, a kilincset belülről nyitó kézhez egy szőke lobonc tartozik és az a kecses kiállás, amire számított. Na persze, kissé hevesebben távozik, mint, ahogy szokott, de éppen ezért Caleth is kapja magát és utána ered. Követi az utcákon és már tudja is merre tartanak, persze nem az erdő, de mégsem annyira meglepő a dolog, hogy a lányt útja erre vezette.
Ellenkező irányba indul meg a kapu után, majd szinte osonva kerüli meg a kőtömbre lecsüccsenő lányt. A hideg szellő, mintha az itt levők suttogása lenne, úgy érinti minden egyes alkalommal. Persze, egyébként nem hisz a túlvilági életben, aki meghalt az meghalt és kész, ám az elmúlt napok gyökeresen megváltoztatták a gondolatmenetét, ezért kétesen néz rájuk. Amikor közeledik a lány felé, már nem is oson annyira, bár szeretné meglepni, de itt már nincs esélye, ezért mielőtt még esetleg a lány felnézhetne, megszólal.*
- Reméljük ezek már nem fognak feltámadni. *Jegyzi meg félig mókás kedvében. És ekkor lép közelebb. Ha csak a lány nem törli (bár akkor a mozdulatot venné észre), akkor rögtön fel is tűnik neki a szeme alatti nedvesség. Igyekszik kedves mosolyt magára erőltetni.*
- Te sem gondoltad komolyan, hogy magadra hagylak. *Áll meg előtte és színpadiasan széttárja a karját.* Sosem tudtak még lerázni.
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-04 23:06:35
Üzenet elküldve: 2015-12-04 23:06:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Végül csak visszatér a valóságba, s mikor rájön, hogy mit is művel kezeiből remegve hullanak ki a gyarkoló fegyverek. Végül kapkodva veszi fel, s visszasiet az asztalhoz. Kedvesen mosolyog az ifjúra, s már csatolja is vissza az övére kardját. Haját zavartan s kissé idegesen igazgatja füle mögé, akkor is ha tudja, hogy nem sokáig fog ott maradni.
Megfordulva, szinte kiviharzik a Barakkból. Haja utána lobog, Szoknyája egy-egy lépésnél fellibben, zárt köpenyének alja, mely a szoknyájával egy időben ér véget szintén lebeg utána. Meg sem látja, nem is hallja meg Caleth közeledtét. Nem úgy Alyna. Ő éles vijjogással jelzi a veszélyt, de a szőkeség felé sem hederít. Ujjait automatikusan a szörnyikéje fejére helyezi, s paskolgatja meg.
Nem tudja, hogy hová tart, csak azt tudja, hogy mozgásba legyen, s minél kevesebb ember vegye körbe.
S ennek a legmegfelelőbb helye... Beletelik egy kis időbe, amíg megtalálja a Temetőt. Párszor eltéved a városa, s így úgy tűnhet, minta csak császkálna minden cél nélkül.
Mikor megérkezik érdekes látvány fogadja. Sose járt még itt ezelőtt, de hallott már róla. Ők a halottakat csak elégetik, így tisztelegnek előttük. De úgy tűnik, hogy itt máshogy vannak ezzel. Az ódon sírok közöt sétál. A fákról minden levél lehullott már, varjak krákognak ijesztően. A földet elsárgult, sáros avar takarja, elnyomja a léptek zaját. A város zajától itt szinte teljes csend honol. Ijesztő, de mégis jótékony csend.
Egy nagyobb kőtömböt néz ki magának a szőkeség, s leül annak tövébe. Lábait felhúzza, s egy darabig csak néz maga elé. Újra átéli gondoltaban a halálát. Hogy fejéből kizárjon mindent fejét a mögötte tornyosuló kőből készült fejfába kezdi verni a fejét. Mikor rájön, hogy ez sem használ fejét csak hátraveti annak, szemeiből egy kósza könny folyik alá.*
*Végül csak visszatér a valóságba, s mikor rájön, hogy mit is művel kezeiből remegve hullanak ki a gyarkoló fegyverek. Végül kapkodva veszi fel, s visszasiet az asztalhoz. Kedvesen mosolyog az ifjúra, s már csatolja is vissza az övére kardját. Haját zavartan s kissé idegesen igazgatja füle mögé, akkor is ha tudja, hogy nem sokáig fog ott maradni.
Megfordulva, szinte kiviharzik a Barakkból. Haja utána lobog, Szoknyája egy-egy lépésnél fellibben, zárt köpenyének alja, mely a szoknyájával egy időben ér véget szintén lebeg utána. Meg sem látja, nem is hallja meg Caleth közeledtét. Nem úgy Alyna. Ő éles vijjogással jelzi a veszélyt, de a szőkeség felé sem hederít. Ujjait automatikusan a szörnyikéje fejére helyezi, s paskolgatja meg.
Nem tudja, hogy hová tart, csak azt tudja, hogy mozgásba legyen, s minél kevesebb ember vegye körbe.
S ennek a legmegfelelőbb helye... Beletelik egy kis időbe, amíg megtalálja a Temetőt. Párszor eltéved a városa, s így úgy tűnhet, minta csak császkálna minden cél nélkül.
Mikor megérkezik érdekes látvány fogadja. Sose járt még itt ezelőtt, de hallott már róla. Ők a halottakat csak elégetik, így tisztelegnek előttük. De úgy tűnik, hogy itt máshogy vannak ezzel. Az ódon sírok közöt sétál. A fákról minden levél lehullott már, varjak krákognak ijesztően. A földet elsárgult, sáros avar takarja, elnyomja a léptek zaját. A város zajától itt szinte teljes csend honol. Ijesztő, de mégis jótékony csend.
Egy nagyobb kőtömböt néz ki magának a szőkeség, s leül annak tövébe. Lábait felhúzza, s egy darabig csak néz maga elé. Újra átéli gondoltaban a halálát. Hogy fejéből kizárjon mindent fejét a mögötte tornyosuló kőből készült fejfába kezdi verni a fejét. Mikor rájön, hogy ez sem használ fejét csak hátraveti annak, szemeiből egy kósza könny folyik alá.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-01 13:05:20
Üzenet elküldve: 2015-12-01 13:05:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Szomorú igazság//
*Az nem éri váratlanul, hogy Loganorr térdre zuhan, a könnyei sem, számított rá, de próbál úgy tenni, mintha nem látná a másik arcán lepergő könnycseppeket.
Nem érzéketlen ő, dehogy, nem is gondolja a másikat emiatt kevesebbnek vagy gyengébbnek, egyszerűen csak nem akarja zavarba hozni. Egy nőt átölelne, csitítgatná, egy másik férfit nem lehet úgy vigasztalni.
Hát próbálja az észérvek felől megfogni a dolgot. Ő hiszi, hogy igaza van.
Éppen számíthatott volna egy nagy pofonra, talán számított is, csak nem érdekelte, úgy volt vele, bevállalja, ha ez kell, de az ütés erejére nem készült, így hát pont a hantra zuhan.
Sajgó állát dörzsöli.
Aztán feltápászkodik.*
- Egen. Megbeszélhetjük ezt így is, barátom. Mert előbb-utóbb majd belátod, igazam van. De *és itt felemeli a kezét*, menjünk inkább a Barakkba. Ott nekem eshetsz a szavaim miatt, vagy a gondolataim miatt, vagy bármiért. Itt ez a hely nem való erre. Egy temetőben nem való verekedni.
*Az arca már kezd lilulni, de kihívóan néz Loganorr szemébe.*
- Jössz akkor?
A hozzászólás írója (Norke Steyhn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.01 13:06:54
*Az nem éri váratlanul, hogy Loganorr térdre zuhan, a könnyei sem, számított rá, de próbál úgy tenni, mintha nem látná a másik arcán lepergő könnycseppeket.
Nem érzéketlen ő, dehogy, nem is gondolja a másikat emiatt kevesebbnek vagy gyengébbnek, egyszerűen csak nem akarja zavarba hozni. Egy nőt átölelne, csitítgatná, egy másik férfit nem lehet úgy vigasztalni.
Hát próbálja az észérvek felől megfogni a dolgot. Ő hiszi, hogy igaza van.
Éppen számíthatott volna egy nagy pofonra, talán számított is, csak nem érdekelte, úgy volt vele, bevállalja, ha ez kell, de az ütés erejére nem készült, így hát pont a hantra zuhan.
Sajgó állát dörzsöli.
Aztán feltápászkodik.*
- Egen. Megbeszélhetjük ezt így is, barátom. Mert előbb-utóbb majd belátod, igazam van. De *és itt felemeli a kezét*, menjünk inkább a Barakkba. Ott nekem eshetsz a szavaim miatt, vagy a gondolataim miatt, vagy bármiért. Itt ez a hely nem való erre. Egy temetőben nem való verekedni.
*Az arca már kezd lilulni, de kihívóan néz Loganorr szemébe.*
- Jössz akkor?
A hozzászólás írója (Norke Steyhn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.01 13:06:54
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-01 12:53:49
Üzenet elküldve: 2015-12-01 12:53:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szomorú igazság//
*A jelöletlen sírok felé mennek. A szomorú látvány végül megtöri a gátat végkép. A friss sírhant elé zuhan, a térdére és a földet markolva sír némán.*
~Még a neve sincs rajta, az én átkozott nevem, ha nem ismer meg még most is élne. Szegény, szegény Yinám, szegény meg nem született gyermekem.~
*Norke beszámolója még szomorúbbá tette a történteket. Nem érti mi történhetett, talán megbetegedett hirtelen, amúgy is olyan törékeny volt az egészsége. Dühös a sorsra, ami ilyen kegyetlenül elszakította tőle ilyen gyorsan asszonyát.*
~Olyan szép terveik voltak, miért kellett ennek így történnie? Átkozott legyen a kegyetlen sors, amiért ezt tette.~
*Az építész szavai a dühe közepette érik és csak azt tudja, hogy asszonyát, aki most már halott sérti. Talán csak rosszkor érik ezek a szavak, de mindenesetre könnyes szemmel ugrik fel és haragosan fordul szembe vele.*
-Azt akarod mondani, hogy megőrült? Azt akarod mondani egy nemes asszonyra, aki itt fekszik a sírban, hogy... az én feleségemre te... gyalázatos!
*Az összes fájdalma csattan a pofonban, amit ad, hogy rendre utasítsa ezt a szégyentelen pórt, a csalódása, a haragja mind összegyűlik benne.*
*A jelöletlen sírok felé mennek. A szomorú látvány végül megtöri a gátat végkép. A friss sírhant elé zuhan, a térdére és a földet markolva sír némán.*
~Még a neve sincs rajta, az én átkozott nevem, ha nem ismer meg még most is élne. Szegény, szegény Yinám, szegény meg nem született gyermekem.~
*Norke beszámolója még szomorúbbá tette a történteket. Nem érti mi történhetett, talán megbetegedett hirtelen, amúgy is olyan törékeny volt az egészsége. Dühös a sorsra, ami ilyen kegyetlenül elszakította tőle ilyen gyorsan asszonyát.*
~Olyan szép terveik voltak, miért kellett ennek így történnie? Átkozott legyen a kegyetlen sors, amiért ezt tette.~
*Az építész szavai a dühe közepette érik és csak azt tudja, hogy asszonyát, aki most már halott sérti. Talán csak rosszkor érik ezek a szavak, de mindenesetre könnyes szemmel ugrik fel és haragosan fordul szembe vele.*
-Azt akarod mondani, hogy megőrült? Azt akarod mondani egy nemes asszonyra, aki itt fekszik a sírban, hogy... az én feleségemre te... gyalázatos!
*Az összes fájdalma csattan a pofonban, amit ad, hogy rendre utasítsa ezt a szégyentelen pórt, a csalódása, a haragja mind összegyűlik benne.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-01 12:24:10
Üzenet elküldve: 2015-12-01 12:24:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Szomorú igazság//
*Loganorr csendesen lépked vele, Norke kétli, hogy egyáltalán érzékeli-e a környezetét azóta, hogy láthatóan felfogta, hogy a pihen szó örök megpihenést jelent.
A fiatalember végignéz a Temető bal oldalán a kerítés mellett, ahol az az asszony mondta. Névtelen sírok. Jeltelenek. Lehangoló látvány, mintha akik a hantok alatt nyugszanak minden nyom nélkül jártak volna Lanawin földjén.
Norke persze nem biztos abban, hogy hol alussza örök álmát Loganorr felesége, és vele a gyermekük -igen, a gyermeket ő sokkal jobban sajnálja, akármekkora is volt még, ő nem tehetett semmiről-, azt sem tudja biztosan, itt vannak-e, de azt igen, hogy a barátját nem hagyhatja kételkedni. Azzal megölné, majdnem úgy, mintha kardot döfne a szívébe. És Braxtonnar nem ezt érdemli.
Így hát végignéz a hantok során, míg leghátul észrevesz egyet, ami még friss, pár napos lehet csak. Arrafelé veszi az irányt, majd megáll a jeltelen sír lábánál.*
- Ez az. Itt vannak.
*Elengedi Loganorr karját, helyette a vállát fogja meg, bátorítóan megszorítja.*
- Sajnálom, barátom. Itt vannak. Mondjuk így, mert a baba nincs itt valójában, csak a feleséged. ~Remélem, bár biztosan nem tudom, de hát neki ezt kell hinnie. És igaz is lehet. A sikátorban nem fekszik. Ez a legfrissebb sír. Csak nem dobták a folyóba.~
*Ez után Norke halkan elmond mindent, amit kiderített, csak ott változtat a mesén, hogy biztosra mondja, Braxtonnar felesége ezen a helyen nyugszik.*
- Ezt tudtam meg *zárja az elbeszélést, aztán újra a kékesszürke szempárba néz.* Nem a te hibád. Te megtettél mindent. Jó helyen hagytad, biztos helyen, jó szobában, étele és itala volt. Ha segítség kellett volna neki, csenget és rohannak a cselédek. Tudom, én is eltöltöttem egy éjszakát a Pegazusban Sayuával, láttam, hogy megvan minden kényelem. Ő mégis elindult, bolyongott, rosszul lett, azt mondják, de nem a Pegazusba vitette magát vissza, hanem egy olyan házba került. De még ott se maradt, azt mesélték, akik látták, hogy valósággal kiszökött onnan, és csak csatangolt. Loganorr, bocsáss meg nekem, de az kell hogy mondjam, teljesen elborulhatott az elméje, hogy így bolyongott. Fura volt már akkor is, mikor találkoztam vele, aznap este, mikor felfogadtál. Mintha ott se lett volna. Mintha csak egy üres kagylóhéj lett volna, de... hát, szerintem nem volt teljesen rendben, na. Odafent. Vagy odabent.
*Elmezavarra, vagy lelki betegségre gondol a fiatalember, és bármennyire is nem való megszólni azt, ki már nem védekezhet, ugyanakkor az élőnek ezt is mérlegelni kell, hogy ne magát eméssze és hibáztassa.*
*Loganorr csendesen lépked vele, Norke kétli, hogy egyáltalán érzékeli-e a környezetét azóta, hogy láthatóan felfogta, hogy a pihen szó örök megpihenést jelent.
A fiatalember végignéz a Temető bal oldalán a kerítés mellett, ahol az az asszony mondta. Névtelen sírok. Jeltelenek. Lehangoló látvány, mintha akik a hantok alatt nyugszanak minden nyom nélkül jártak volna Lanawin földjén.
Norke persze nem biztos abban, hogy hol alussza örök álmát Loganorr felesége, és vele a gyermekük -igen, a gyermeket ő sokkal jobban sajnálja, akármekkora is volt még, ő nem tehetett semmiről-, azt sem tudja biztosan, itt vannak-e, de azt igen, hogy a barátját nem hagyhatja kételkedni. Azzal megölné, majdnem úgy, mintha kardot döfne a szívébe. És Braxtonnar nem ezt érdemli.
Így hát végignéz a hantok során, míg leghátul észrevesz egyet, ami még friss, pár napos lehet csak. Arrafelé veszi az irányt, majd megáll a jeltelen sír lábánál.*
- Ez az. Itt vannak.
*Elengedi Loganorr karját, helyette a vállát fogja meg, bátorítóan megszorítja.*
- Sajnálom, barátom. Itt vannak. Mondjuk így, mert a baba nincs itt valójában, csak a feleséged. ~Remélem, bár biztosan nem tudom, de hát neki ezt kell hinnie. És igaz is lehet. A sikátorban nem fekszik. Ez a legfrissebb sír. Csak nem dobták a folyóba.~
*Ez után Norke halkan elmond mindent, amit kiderített, csak ott változtat a mesén, hogy biztosra mondja, Braxtonnar felesége ezen a helyen nyugszik.*
- Ezt tudtam meg *zárja az elbeszélést, aztán újra a kékesszürke szempárba néz.* Nem a te hibád. Te megtettél mindent. Jó helyen hagytad, biztos helyen, jó szobában, étele és itala volt. Ha segítség kellett volna neki, csenget és rohannak a cselédek. Tudom, én is eltöltöttem egy éjszakát a Pegazusban Sayuával, láttam, hogy megvan minden kényelem. Ő mégis elindult, bolyongott, rosszul lett, azt mondják, de nem a Pegazusba vitette magát vissza, hanem egy olyan házba került. De még ott se maradt, azt mesélték, akik látták, hogy valósággal kiszökött onnan, és csak csatangolt. Loganorr, bocsáss meg nekem, de az kell hogy mondjam, teljesen elborulhatott az elméje, hogy így bolyongott. Fura volt már akkor is, mikor találkoztam vele, aznap este, mikor felfogadtál. Mintha ott se lett volna. Mintha csak egy üres kagylóhéj lett volna, de... hát, szerintem nem volt teljesen rendben, na. Odafent. Vagy odabent.
*Elmezavarra, vagy lelki betegségre gondol a fiatalember, és bármennyire is nem való megszólni azt, ki már nem védekezhet, ugyanakkor az élőnek ezt is mérlegelni kell, hogy ne magát eméssze és hibáztassa.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-01 11:42:34
Üzenet elküldve: 2015-12-01 11:42:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szomorú igazság//
*Megpillantja Norke arcát, ahogy óvatosa közelít felé és lelassul a szívverése egy pillanatra. Tekintete részvétteljesen, arca pedig bánatosan közvetíti felé a szomorú igazságot, ami minden lépésével közelebb ér. Mikor a nevét mondja a hideg a szívébe markol. Az arca hamuszürke lesz és a szemében kihuny a fény.*
-Ne... nem...
*Halkan szól, abban sem biztos, hogy kimondta.*
~Hol pihen? Meghalt... Yina... a gyerekem. Mindkettő meghalt.~
*A vihar előtti csend uralkodik el a lelkén, mikor akkora a fájdalom, hogy nem tud egyből kitörni, mert magával vinné az ép elmét is. Védi még a tudata. Norke hangja az utolsó gát még a józan cselekedetek és velőt rázó fájdalmas ordítás között. Hagyja, hogy a férfi megfogja a karját és lépked mellette, szinte élettelenül a temető felé. Nem fogja fel, még nem tudja felfogni csak a tudta, a szíve még nem akarja érteni. Percek csak, amik elválasztják attól a fájdalomtól, ami egész életében kísérni fogja ezután. A temetőbe lépve a hullámok nagyobbra csapnak és a gát már reped, amikor a ködbe burkolódzó keresztek között lépked, szinte vakon csak Norke vezetésére hagyatkozva.*
*Megpillantja Norke arcát, ahogy óvatosa közelít felé és lelassul a szívverése egy pillanatra. Tekintete részvétteljesen, arca pedig bánatosan közvetíti felé a szomorú igazságot, ami minden lépésével közelebb ér. Mikor a nevét mondja a hideg a szívébe markol. Az arca hamuszürke lesz és a szemében kihuny a fény.*
-Ne... nem...
*Halkan szól, abban sem biztos, hogy kimondta.*
~Hol pihen? Meghalt... Yina... a gyerekem. Mindkettő meghalt.~
*A vihar előtti csend uralkodik el a lelkén, mikor akkora a fájdalom, hogy nem tud egyből kitörni, mert magával vinné az ép elmét is. Védi még a tudata. Norke hangja az utolsó gát még a józan cselekedetek és velőt rázó fájdalmas ordítás között. Hagyja, hogy a férfi megfogja a karját és lépked mellette, szinte élettelenül a temető felé. Nem fogja fel, még nem tudja felfogni csak a tudta, a szíve még nem akarja érteni. Percek csak, amik elválasztják attól a fájdalomtól, ami egész életében kísérni fogja ezután. A temetőbe lépve a hullámok nagyobbra csapnak és a gát már reped, amikor a ködbe burkolódzó keresztek között lépked, szinte vakon csak Norke vezetésére hagyatkozva.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-11-25 20:35:06
Üzenet elküldve: 2015-11-25 20:35:06
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Azt hitte a sűrű sötét erdő után nem lesz sötétebb és félelmetesebb, de a temető számára az. Besötétedik mire ideér a gazdagnyegyedből, így ez még inkább fokozza benne a félelmetes érzést, na meg az itt-ott felbukkanó károgó fekete holló is nagyban közrejátszik ebben. Személyes véleménye szerint a sötétségtől nem kell félni, és ha az ember belesétál a sötétbe, behunyja szemeit, és megpróbál eggyé válni a sötét környezettel akkor ez kikerülhető, de Kai nem elég bátor ehhez, főleg itt a temetőben nem. Hogy akkor miért van itt? Nos ami idevezette az nem más, mint az évek során elveszített szerettei, akiknek hiánya után igazán nagy űr tátong lelkében. Ezek a nagyszülei, őket szerette, nem úgy mint a szüleit, akiktől egész életében csak a rosszakat és a lenézést kapta. A sírok között botorkálva igyekszik a mosolygós öregekre gondolni, és a velük együtt töltött gyermekkori időkre. Málhazsákjából elővesz egy szál fehér gyertyát, és leszúrja a földbe, majd egy tűzszerszám segítségével meggyújtja a kanócot. Amíg a gyertya le nem ég addig guggolva nézi a lángot, ami mintha az emlékeit is intenzívebben táplálná. Az öregek biztosan büszkék lennének arra, hogy ilyen fiatalon a saját lábára állt, és útnak indult annyi rossz emléket hagyó év után. Ezen gondolataiba mereng mindaddig, amíg a lobogó láng egy utolsó pislákolással meg nem szűnik, és át nem változik sűrűbb füsté. A fiú szemeinek sarkából könnycseppek buknak ki, és gurulnak végig az arcán, majd talpra áll.*
~Nyugodjatok békében.~
*Szemeit törölgetve hagyja el a temetőt, ideje ismét visszamenni a szállásra, és nem csak pár órát szunyókálni, hanem egy kiadósat aludni remélhetőleg megszakítás nélkül reggelig.*
~Nyugodjatok békében.~
*Szemeit törölgetve hagyja el a temetőt, ideje ismét visszamenni a szállásra, és nem csak pár órát szunyókálni, hanem egy kiadósat aludni remélhetőleg megszakítás nélkül reggelig.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-11-23 18:03:39
Üzenet elküldve: 2015-11-23 18:03:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daron Siseve//
*A lány még egy darabig nézelődik, mikor meghallja a dalnok halk hangját.*
- Ó nem kiéltem magam.
*Suttogja mosolyogva.*
-Mehetünk a Folyópartra.
*Súgja válaszul Daronra. Lassan lépdel a sírok között, mert még elidőzne itt egy picit, csak nem akarja az idejét húzni a dalnok kísérőjének. Kinyitja a Temető kapuját és kilép rajta.*
*A lány még egy darabig nézelődik, mikor meghallja a dalnok halk hangját.*
- Ó nem kiéltem magam.
*Suttogja mosolyogva.*
-Mehetünk a Folyópartra.
*Súgja válaszul Daronra. Lassan lépdel a sírok között, mert még elidőzne itt egy picit, csak nem akarja az idejét húzni a dalnok kísérőjének. Kinyitja a Temető kapuját és kilép rajta.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-11-21 14:33:38
Üzenet elküldve: 2015-11-21 14:33:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Névtelen Sley//
*Daron egyenes háttal, előkelő módon lépdel a sírok közt. Illedelmességével ad tiszteletet a holtaknak. Nyugodt tekintettel figyeli ahogy Sley meg-megáll néhány sírnál, megtisztogatva őket. Hogyha tud, a dalnok is segít valamelyest, bár ő inkább igyekszik egy kis távolságot tartani a síremlékektől.*
- A legtöbb sírt rendben tartják. Nagyon sok család lakik itt, akik generációk óta nem hagyták el a várost. Néhány lakónak még talán az ük-üknagyapja is városi volt. *Meséli halkan Daron.* Meg persze, a templom is igen szép, így a csuhások is igyekeznek rendben tartani a környéket. Ez igen becsülendő. *teszi hozzá végül halkan.* Még időzhetünk itt egy keveset, hogyha kegyed szeretné. A folyópart innen nincsen messze, szóval van időnk bóklászni.
*Daron egyenes háttal, előkelő módon lépdel a sírok közt. Illedelmességével ad tiszteletet a holtaknak. Nyugodt tekintettel figyeli ahogy Sley meg-megáll néhány sírnál, megtisztogatva őket. Hogyha tud, a dalnok is segít valamelyest, bár ő inkább igyekszik egy kis távolságot tartani a síremlékektől.*
- A legtöbb sírt rendben tartják. Nagyon sok család lakik itt, akik generációk óta nem hagyták el a várost. Néhány lakónak még talán az ük-üknagyapja is városi volt. *Meséli halkan Daron.* Meg persze, a templom is igen szép, így a csuhások is igyekeznek rendben tartani a környéket. Ez igen becsülendő. *teszi hozzá végül halkan.* Még időzhetünk itt egy keveset, hogyha kegyed szeretné. A folyópart innen nincsen messze, szóval van időnk bóklászni.
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-11-21 13:06:08
Üzenet elküldve: 2015-11-21 13:06:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daron Siseve//
*A dalnok kedvesen előre engedi a lányt, mire ő belép a temető kapuján. Halkan lépdel a sírok közt és meg-meg áll egy-egy sír előtt. Egy kifejezetten régi sírnál még le is guggol, hogy jobban szemügyre vehesse a síremlék feliratát. Óvatosan végígsimtja ujjait a síremlék keresztjén. Megvizsgálja a frissen odatett virágokat és elmosolyodik.*
~Milyen régen lehetett. 100-110 éve?~
*Gondolja és föláll.*
~És mégis veszik a fáradtságot.~
*Daronra néz mosolyogva és tovább sétálgat a sírok között. A legtöbb sírnál megállt és megvizsgálta. Egy-két sírt még meg is tisztított a száraz virágoktól, gallyaktól, levelektől. Mindenféle korból volt ott, mindenféle ember sírja. Gyermektől, az öregemberig mindenki volt ott. Lovagok, művészek, kovácsok, nemesek, mindenféle ember feküdt a föld alá temetve.*
~Itt nincsen megkülönböztetve, hogy ki micsoda, kár, hogy az életben ez nem így működik.~
*A dalnok kedvesen előre engedi a lányt, mire ő belép a temető kapuján. Halkan lépdel a sírok közt és meg-meg áll egy-egy sír előtt. Egy kifejezetten régi sírnál még le is guggol, hogy jobban szemügyre vehesse a síremlék feliratát. Óvatosan végígsimtja ujjait a síremlék keresztjén. Megvizsgálja a frissen odatett virágokat és elmosolyodik.*
~Milyen régen lehetett. 100-110 éve?~
*Gondolja és föláll.*
~És mégis veszik a fáradtságot.~
*Daronra néz mosolyogva és tovább sétálgat a sírok között. A legtöbb sírnál megállt és megvizsgálta. Egy-két sírt még meg is tisztított a száraz virágoktól, gallyaktól, levelektől. Mindenféle korból volt ott, mindenféle ember sírja. Gyermektől, az öregemberig mindenki volt ott. Lovagok, művészek, kovácsok, nemesek, mindenféle ember feküdt a föld alá temetve.*
~Itt nincsen megkülönböztetve, hogy ki micsoda, kár, hogy az életben ez nem így működik.~
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-11-21 08:29:48
Üzenet elküldve: 2015-11-21 08:29:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A templomot elhagyva a kikövezett úton halad végig a temetőn is átívelő úton. Kissé sáros az idő de szerencsére csizmája elég jól bírja a strapát. Vagy három hónapja vette egy kiváló bőrművestől akivel nehéz volt zöldágra vergődni az árat illetően. De végül csak sikerült egy mindkettőjüknek elfogadható árat mondani így megegyeztek benne. Nem bánta meg a száz aranyat mert igazi mestermunka a csizma és ezt a mai nedves, esős idő jól le is tesztelte. Út közben oldalra pillant a sírokra s végignéz köztük. Nem egy bizalomgerjesztő látvány s ha minden jól megy ő még soká fog ide kerülni. Útját most a folyópart felé veszi.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-11-19 14:33:36
Üzenet elküldve: 2015-11-19 14:33:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Arcátlan. Még hogy a képességei nem megfelelőek. Ha a gnóm taktikája abban rejlik, hogy a nő egójára hat, úgy a megjegyzés betalál. Loka szűkülő szemekkel méregeti a férfit, ajkai elvékonyodnak a sértésre. De nem szólal meg, míg a másik be nem fejezi a mondandóját.*
- Vagy úgy. *mondja jeges hangon, miközben kezeit a zsebeibe mélyeszti.*
- Gondolkodni fogok. *teszi hozzá. Nem tudott meg elég információt ahhoz, hogy biztosra mondja a következő találkozót. Azt pedig várhatja az alak, hogy utána menjen, vagy könyörögjön, bizonygassa, hogy rátermett a feladatra. Számára ez nem a rátermettségről szól. Neki csak az számít, hogy céljait elérje. Ha ez a bizonyos társaságot ki tudja használni, úgy meggondolja, ott legyen-e a Pegazus fogadóban másnap. De még nem sikerült kiderítenie, hogy valóban hasznára válnak-e.
Mikor a gnóm hátat fordít, nem köszön el, nem biccent. Ahogy az alak távolodó sziluettjét nézi a sötétben, ő is dolgára indul.*
*Arcátlan. Még hogy a képességei nem megfelelőek. Ha a gnóm taktikája abban rejlik, hogy a nő egójára hat, úgy a megjegyzés betalál. Loka szűkülő szemekkel méregeti a férfit, ajkai elvékonyodnak a sértésre. De nem szólal meg, míg a másik be nem fejezi a mondandóját.*
- Vagy úgy. *mondja jeges hangon, miközben kezeit a zsebeibe mélyeszti.*
- Gondolkodni fogok. *teszi hozzá. Nem tudott meg elég információt ahhoz, hogy biztosra mondja a következő találkozót. Azt pedig várhatja az alak, hogy utána menjen, vagy könyörögjön, bizonygassa, hogy rátermett a feladatra. Számára ez nem a rátermettségről szól. Neki csak az számít, hogy céljait elérje. Ha ez a bizonyos társaságot ki tudja használni, úgy meggondolja, ott legyen-e a Pegazus fogadóban másnap. De még nem sikerült kiderítenie, hogy valóban hasznára válnak-e.
Mikor a gnóm hátat fordít, nem köszön el, nem biccent. Ahogy az alak távolodó sziluettjét nézi a sötétben, ő is dolgára indul.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-11-18 07:56:50
Üzenet elküldve: 2015-11-18 07:56:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A gnóm kicsit kezdi unni, hogy a nő egy kérdésére sem felel meggyőzően és egyértelműen. Leginkább arra nem, hogy vállalja e, a feladatot vagy sem. A hajnal első napsugarai lassan a temető fölé kúsznak, és a pára kezd felszáradni, azonban a hideg nyirkos levegő még érezteti hatását, amelyet a gnóm a kezdeti lelkesedése hiányában lassan kezd megérezni.*
- Későre jár hölgyem és ön nem felelt a kérdésemre. De semmi gond, megértem önt a feladat bizonyára túl bonyolult és nehéz önnek lehet, hogy a társaim nem mérték fel teljes valójában az ön kvalitásait! Gondolja át az ajánlatomat, és ha érdekli, egy nap múlva találkozzunk a Pegazus fogadónál.
*Majd a nőre mosolyog és a temető kijárata felé veszi az irányt.*
*A gnóm kicsit kezdi unni, hogy a nő egy kérdésére sem felel meggyőzően és egyértelműen. Leginkább arra nem, hogy vállalja e, a feladatot vagy sem. A hajnal első napsugarai lassan a temető fölé kúsznak, és a pára kezd felszáradni, azonban a hideg nyirkos levegő még érezteti hatását, amelyet a gnóm a kezdeti lelkesedése hiányában lassan kezd megérezni.*
- Későre jár hölgyem és ön nem felelt a kérdésemre. De semmi gond, megértem önt a feladat bizonyára túl bonyolult és nehéz önnek lehet, hogy a társaim nem mérték fel teljes valójában az ön kvalitásait! Gondolja át az ajánlatomat, és ha érdekli, egy nap múlva találkozzunk a Pegazus fogadónál.
*Majd a nőre mosolyog és a temető kijárata felé veszi az irányt.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-11-17 21:08:16
Üzenet elküldve: 2015-11-17 21:08:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Szolgálatot a városnak. Magasról tesz erre a városra, a benne élőkre pedig… Nos, a legtöbbjükre azokra is. Birkák ezek mind. De nincs is ezzel gond, így felhasználhatóak.
A sötétben a nő nem tudja kivenni az ábrázatát, de a gnóm hangjából aggódás hallható ki. ~Ennyire szívén viselné ezt a várost?~ Loka elfojt egy apró kacajt, s tovább faggatózik.*
- Nem mozgok ilyen körökben. *és fogalma sincs arról sem, hogyan kerülhetne be. Viszont ha ebben a kis köpcös meg a barátai segítséget nyújthatnak, akkor úgy látszik, megéri belemenni a dologba.*
- Maga tán igen? És a társai? *tipikus patkányok. Az egyik azt hiszi, a nagyok közé tartozhat, míg a többi ugyanolyan saras a dolgok mibenlétét illetően, ahogyan azok, akiket szemmel tartanak.*
- Információkat… *mormogja maga elé. Kötve hiszi, hogy a sok bamba városőr meg hivatalnok bármi értelmesebbet el tudna mondani, mint hogy mit evett előző nap.*
*Szolgálatot a városnak. Magasról tesz erre a városra, a benne élőkre pedig… Nos, a legtöbbjükre azokra is. Birkák ezek mind. De nincs is ezzel gond, így felhasználhatóak.
A sötétben a nő nem tudja kivenni az ábrázatát, de a gnóm hangjából aggódás hallható ki. ~Ennyire szívén viselné ezt a várost?~ Loka elfojt egy apró kacajt, s tovább faggatózik.*
- Nem mozgok ilyen körökben. *és fogalma sincs arról sem, hogyan kerülhetne be. Viszont ha ebben a kis köpcös meg a barátai segítséget nyújthatnak, akkor úgy látszik, megéri belemenni a dologba.*
- Maga tán igen? És a társai? *tipikus patkányok. Az egyik azt hiszi, a nagyok közé tartozhat, míg a többi ugyanolyan saras a dolgok mibenlétét illetően, ahogyan azok, akiket szemmel tartanak.*
- Információkat… *mormogja maga elé. Kötve hiszi, hogy a sok bamba városőr meg hivatalnok bármi értelmesebbet el tudna mondani, mint hogy mit evett előző nap.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965