Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2519_ember-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-10-19 10:49:07
Üzenet elküldve: 2015-10-19 10:49:07
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadás//
*Hát végül a hintó begördül a temetőbe, Lorew pedig kiszállhat, hogy újból kinyújtóztassa a tagjait. Nem tartott olyan soká az út, sőt, meglepően gyors ez a hintó (vagy csak a társaság jó, ki tudja?), de ennek ellenére is a szerzetes utál egy helyben lenni. Egyszerűen a kiszállás után kiélvezi, hogy úgy mozog, ahogy ő akar, ez a fajta szabadság rettentően fontos neki. A következő másodpercben pedig már újult erővel képes koncentrálni a rejtvény megfejtésére, és ezúttal végre lehetőségük nyílik a puszta elmélkedést gyakorlatba átvezetni. Legalább lovasszobrot nem lát sehol, ez részben annyit tesz, ebben igazuk volt, a lószobor rossz irány. Ugyanakkor nyikorogni sem nyikorog még alattuk semmi, de talán csak idő kérdése...*
- Patkó? *egy rövid időre megütközik, de nem igazán vár választ, nem kérdés volt ez, inkább csak sima dörmögés. Szokott ilyet, nagyon gyakran, annak a jele, hogy még életben van. A gnóm szavai inkább elgondolkoztatják, mármint nem az előérzet (ha minden alkalommal meghalt volna, mikor rossz előérzete volt, nos...), inkább a hullákkal kapcsolatos. Na meg a jel...*
- Nos, például elhozhattuk volna a gyöngyöt *tűnődik el* De ki tudja, valószínűleg nem segítene. Nekem meg se mukkant, és még ha vissza is adná a rejtvényt, azzal sem lennénk előrébb. Vagy csak vigasztalom magunkat, amiért nem hoztuk el... *ez most egészen számára sem tiszta, hogy tényleg hiszi, hogy nem lennének előrébb, vagy csak menti a menthetőt* Ugyanakkor nem, a legkevésbé sem tervezünk hullák elméjével játszani, jobb híján körbenézünk, keresünk bármit, aminek tizenhéthez van köze. Ez jó eséllyel valami kripta, vagy ahhoz hasonló lesz. Esetleg egy sír, de biztosan valamiféle nem természetes talaj.
*A föld nem nyikorog, tehát valami kripta padlóján lenne érdemes keresni a fémet, esetleg kőborítású sírokon, de az olyanok igencsak ritkák. Ez tulajdonképpen eddig egyszerűnek látszik: adott a temető, azon belül az olyan helyek, aminek a talaját halandó formálta, és nem a természet. Ezeket megvizsgálva (ha jó helyen vannak) valamelyiknek köze lesz a tizenhéthez valamilyen formában. Ha pedig ez megvan, a hold meg fogja mutatni a keresett nyikorgó lóval kapcsolatos részt. Vajon hol a trükk?*
- Azért jöttünk ide, hogy ellopjunk valamit valakitől, aki már régen meghalt *dörmögi Vi szavaira, majd a maradékra csak megrántja a vállát* Igen, arra is, meg mindenhol, azért nem akkora ez a hely, hogy... jó, elég nagy, de hát időnk mint a Lihanechi tó, nemde?
*Ebben a pillanatban lát meg egy árnyat elsuhanni a sírok között. Enyhén megrázza a fejét, nem egészen biztos, hogy megcsalta-e a szeme, vagy tényleg volt ott valaki. Tesz néhány lépést abba az irányba, amerre az árnyat látta, majd gyorsan végigpillant társain, hogy valaki más is látta-e, vagy csak Lorew őrült meg. Amikor viszont visszafordítja a fejét, újból megpillantja az árnyat, ezúttal kisuhanni a temető kapuin a folyópart felé.*
- Azt hiszem, most találkoznom kell valakivel *jegyzi meg, mintha mi sem volna természetesebb az éjszaka közepén* Kezdjék el nyugodtan, ha túlélem, majd találkozunk, legkésőbb a kúriában.
*És amilyen nyugodtan ezt végigmondta, legalább olyan nyugodtan kezd el a temető kapuja felé futni, afelé a pont felé, ahol legutoljára látta a furcsa árnyékot.*
*Hát végül a hintó begördül a temetőbe, Lorew pedig kiszállhat, hogy újból kinyújtóztassa a tagjait. Nem tartott olyan soká az út, sőt, meglepően gyors ez a hintó (vagy csak a társaság jó, ki tudja?), de ennek ellenére is a szerzetes utál egy helyben lenni. Egyszerűen a kiszállás után kiélvezi, hogy úgy mozog, ahogy ő akar, ez a fajta szabadság rettentően fontos neki. A következő másodpercben pedig már újult erővel képes koncentrálni a rejtvény megfejtésére, és ezúttal végre lehetőségük nyílik a puszta elmélkedést gyakorlatba átvezetni. Legalább lovasszobrot nem lát sehol, ez részben annyit tesz, ebben igazuk volt, a lószobor rossz irány. Ugyanakkor nyikorogni sem nyikorog még alattuk semmi, de talán csak idő kérdése...*
- Patkó? *egy rövid időre megütközik, de nem igazán vár választ, nem kérdés volt ez, inkább csak sima dörmögés. Szokott ilyet, nagyon gyakran, annak a jele, hogy még életben van. A gnóm szavai inkább elgondolkoztatják, mármint nem az előérzet (ha minden alkalommal meghalt volna, mikor rossz előérzete volt, nos...), inkább a hullákkal kapcsolatos. Na meg a jel...*
- Nos, például elhozhattuk volna a gyöngyöt *tűnődik el* De ki tudja, valószínűleg nem segítene. Nekem meg se mukkant, és még ha vissza is adná a rejtvényt, azzal sem lennénk előrébb. Vagy csak vigasztalom magunkat, amiért nem hoztuk el... *ez most egészen számára sem tiszta, hogy tényleg hiszi, hogy nem lennének előrébb, vagy csak menti a menthetőt* Ugyanakkor nem, a legkevésbé sem tervezünk hullák elméjével játszani, jobb híján körbenézünk, keresünk bármit, aminek tizenhéthez van köze. Ez jó eséllyel valami kripta, vagy ahhoz hasonló lesz. Esetleg egy sír, de biztosan valamiféle nem természetes talaj.
*A föld nem nyikorog, tehát valami kripta padlóján lenne érdemes keresni a fémet, esetleg kőborítású sírokon, de az olyanok igencsak ritkák. Ez tulajdonképpen eddig egyszerűnek látszik: adott a temető, azon belül az olyan helyek, aminek a talaját halandó formálta, és nem a természet. Ezeket megvizsgálva (ha jó helyen vannak) valamelyiknek köze lesz a tizenhéthez valamilyen formában. Ha pedig ez megvan, a hold meg fogja mutatni a keresett nyikorgó lóval kapcsolatos részt. Vajon hol a trükk?*
- Azért jöttünk ide, hogy ellopjunk valamit valakitől, aki már régen meghalt *dörmögi Vi szavaira, majd a maradékra csak megrántja a vállát* Igen, arra is, meg mindenhol, azért nem akkora ez a hely, hogy... jó, elég nagy, de hát időnk mint a Lihanechi tó, nemde?
*Ebben a pillanatban lát meg egy árnyat elsuhanni a sírok között. Enyhén megrázza a fejét, nem egészen biztos, hogy megcsalta-e a szeme, vagy tényleg volt ott valaki. Tesz néhány lépést abba az irányba, amerre az árnyat látta, majd gyorsan végigpillant társain, hogy valaki más is látta-e, vagy csak Lorew őrült meg. Amikor viszont visszafordítja a fejét, újból megpillantja az árnyat, ezúttal kisuhanni a temető kapuin a folyópart felé.*
- Azt hiszem, most találkoznom kell valakivel *jegyzi meg, mintha mi sem volna természetesebb az éjszaka közepén* Kezdjék el nyugodtan, ha túlélem, majd találkozunk, legkésőbb a kúriában.
*És amilyen nyugodtan ezt végigmondta, legalább olyan nyugodtan kezd el a temető kapuja felé futni, afelé a pont felé, ahol legutoljára látta a furcsa árnyékot.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-10-17 23:58:37
Üzenet elküldve: 2015-10-17 23:58:37
ÚJ
![>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2519_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
~ Temető. ~ * Milyen nyugodt hely! Sehol egy árva lélek, nincs az a nyüzsgés, mint máshol a városban, így nyugodtan ülhet le az egyik sirkőre és eszegetni kezdi a nem túl nagy szakértelemmel megvizsgált ebédjét, mely leginkább ilyen-olyan gombákból, makkból és a többi erdei jóból áll. Dél lehet. A levelek rozsdavörös tengere és a még a fákon lévő sárgák összhangja őszi hangulatot ad a helynek - mily' meglepő, lévén, hogy ősz van -, amihez még a hűvös levegő és csepergő eső is hozzájárul. Viszont Tuwub szemét vakargatva kémleli az égboltot, majd összeszorítja fogait, mikor egy szimte teljesen szabályos "D" betű rajzolódik ki a holdból. Mivel írni/olvani nemigen tud, így biztosan nem azért ijedt meg, mert fél a D-ktől. Ellenben már lassan egy hónapja nem mutatott be áldozatot, ezért aggódik.
~ Jobb lesz mihamarabb valami városi közelébe férkőzni, mert nem lehet mindig akkor szerencsém, mint legutóbb. ~ Gonol vissza a legutóbbi alkalomra, amikor egy fáradt, sebzett lány szaladt a markaiba ott, ahol a madár sem jár. Most nem várhatja ugyanezt el, így mikor végez a gombákkal, a város felé veszi az irányt. *
~ Jobb lesz mihamarabb valami városi közelébe férkőzni, mert nem lehet mindig akkor szerencsém, mint legutóbb. ~ Gonol vissza a legutóbbi alkalomra, amikor egy fáradt, sebzett lány szaladt a markaiba ott, ahol a madár sem jár. Most nem várhatja ugyanezt el, így mikor végez a gombákkal, a város felé veszi az irányt. *
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-10-15 10:03:20
Üzenet elküldve: 2015-10-15 10:03:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A Fogadás//
*Egyik kezével átfogja a másik csuklóját és kislányos mosolyt ejt meg a gnómot védelmező óriás felé, bár a hirtelen jött mozdulatot nem érti, ahogy azt sem miféle babáról beszél az.*
- De hát ő nem baba. Felnőtt, csak kicsi testben. *Okoskodik kicsit, mintha az óriás nem tudná mi is az a gnóm, pedig láthatóan jóban vannak, de hát Vi számára semmi sem olyan egyértelmű. Na meg a másik, amint megakad… *
- Akár száz évig is? *Vakarja a fejét. Ez számára új. Hogy lehet az, hogy egyes fajok ilyen sokat élhetnek, míg mások, mint az emberek, akár ő és Hu csak a felét, azt is csak jobb esetben.
Láthatóan ez a gondolat kissé eltereli a figyelmét, csak Hu egy mondatfoszlányára kapja fel a fejét.*
- Igen, a hold mozog. Szárnyal az égen. Tudniillik ugyanis, hogy menekül a nap elől. Ő mondta nekem. *Pillant ki a hintóból egy pillanatra, majd visszafordul a társai felé, de nem szól amíg meg nem érkeznek. Ekkor lenyűgözött arccal, éteri mosollyal néz körbe a holtak lakhelyén, pillanatnyilag el is feledkezve ittlétük okáról.*
- Olyan gazdag ez a hely. *Fordul lelkesen Hu felé, majd egy pillanatra elkomolyodik a szakállas koldust nézve.* Aztán ne lopj el semmit. *Emeli meg fenyítően a mutatóujját Lorew felé és meg is indul apró lábaival, egész magabiztosan, de azért mégis Rapa közelségét keresve, bármi is történjék, nem árt ha valami megvédi, már pedig a mágusból és a gnómból ezt kevésbé nézné ki.
Botja végét olykor a földhöz érintve, mint egy vándor úgy jár a kísérteties kövek között. Igazából valamiféle jelre vár, hogy merre kéne haladniuk, mit kellene tenniük, de egyelőre csendesek a szellemek, nem üzennek semmit, nem jön egy hirtelen fuvallat sem, hogy utat jelöljön. Így hát a sírokat figyeli, egyesével mindegyiket, de vasnak nyoma sincs egyik körül sem. Ahogy a templomban látott szobrokkal kapcsolatban, itt is felmerül a fejében a kérdés, ugyan minek kell a halottaknak emléket állítani, de ezúttal szavakkal nem fejezi ki.*
- Ti hova rejtenétek egy patkót itt? *Veti fel helyette ezt a kérdést.* Csak, mert én oda. *Mutat a temető hátsó, elhanyagolt részére.*
*Egyik kezével átfogja a másik csuklóját és kislányos mosolyt ejt meg a gnómot védelmező óriás felé, bár a hirtelen jött mozdulatot nem érti, ahogy azt sem miféle babáról beszél az.*
- De hát ő nem baba. Felnőtt, csak kicsi testben. *Okoskodik kicsit, mintha az óriás nem tudná mi is az a gnóm, pedig láthatóan jóban vannak, de hát Vi számára semmi sem olyan egyértelmű. Na meg a másik, amint megakad… *
- Akár száz évig is? *Vakarja a fejét. Ez számára új. Hogy lehet az, hogy egyes fajok ilyen sokat élhetnek, míg mások, mint az emberek, akár ő és Hu csak a felét, azt is csak jobb esetben.
Láthatóan ez a gondolat kissé eltereli a figyelmét, csak Hu egy mondatfoszlányára kapja fel a fejét.*
- Igen, a hold mozog. Szárnyal az égen. Tudniillik ugyanis, hogy menekül a nap elől. Ő mondta nekem. *Pillant ki a hintóból egy pillanatra, majd visszafordul a társai felé, de nem szól amíg meg nem érkeznek. Ekkor lenyűgözött arccal, éteri mosollyal néz körbe a holtak lakhelyén, pillanatnyilag el is feledkezve ittlétük okáról.*
- Olyan gazdag ez a hely. *Fordul lelkesen Hu felé, majd egy pillanatra elkomolyodik a szakállas koldust nézve.* Aztán ne lopj el semmit. *Emeli meg fenyítően a mutatóujját Lorew felé és meg is indul apró lábaival, egész magabiztosan, de azért mégis Rapa közelségét keresve, bármi is történjék, nem árt ha valami megvédi, már pedig a mágusból és a gnómból ezt kevésbé nézné ki.
Botja végét olykor a földhöz érintve, mint egy vándor úgy jár a kísérteties kövek között. Igazából valamiféle jelre vár, hogy merre kéne haladniuk, mit kellene tenniük, de egyelőre csendesek a szellemek, nem üzennek semmit, nem jön egy hirtelen fuvallat sem, hogy utat jelöljön. Így hát a sírokat figyeli, egyesével mindegyiket, de vasnak nyoma sincs egyik körül sem. Ahogy a templomban látott szobrokkal kapcsolatban, itt is felmerül a fejében a kérdés, ugyan minek kell a halottaknak emléket állítani, de ezúttal szavakkal nem fejezi ki.*
- Ti hova rejtenétek egy patkót itt? *Veti fel helyette ezt a kérdést.* Csak, mert én oda. *Mutat a temető hátsó, elhanyagolt részére.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-10-08 14:51:52
Üzenet elküldve: 2015-10-08 14:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A fogadás//
*A meddő találgatás közepette Calwor teljesen elbambul, Vi megállapítására lesz csak figyelmes, "A fa, az recseg. A vas nyikorog...", erre már szívja is tele tüdejét, hogy szóáradatot zúdítson a brigádra, de Lorew megelőzi a felkiáltásával. Az ezt követő kifejtésre bőszen bólogat, a szakállas szavai egészen értelemszerűen hangzanak, így nem tud mást, csak egyetérteni a korábban említettekkel.*
-Mhm.
*Szúrja közbe néha teljesen véletlenszerűen, majd amint szóhoz jut, így szól:*
-A fém biztosan nyikorog. Főleg ha rozsdás és öreg. Mindemellett fém csak katakombákban van. Gondolom. Nem ismerem a környékbeli temetkezési szokásokat, de kissé furcsállnám. Lovas kapu talán? De az nem alattunk van. Csatornafedő? Na mindegy. Én is amondó vagyok, hogy majd meglátjuk mi van a temetőben, mivel állunk szemben, mit találunk hirtelen és mire lelünk kutakodás közben.
*A meglepően gyorsan elmotyogott - nagyjából céltalan - monológ után lassan meg is érkeznek a temetőbe, ahol kiszállva újra kedvenc időtöltésének hódol:*
-Hát itt vagyunk. Hirtelen sem ló, sem tizenhét, de jó előérzetem van. Szerintem megtaláljuk amit keresünk.
*Hadarja, s közben gondolatai már még egy lépéssel, egyébként teljesen feleslegesen, tovább lépnek.*
-Egyébként, ha csak nem akarjuk megerőszakolni-
*Grimaszol a szó közben.*
- valaki elméjét, pláne egy rég halott valakiét, hogyan tervezünk tovább haladni? Hogy fogjuk megkapni a következő jelünket? Nyilván nem titeket kell kérdeznem, gondolom ti is annyit tudtok mint én. Azt hiszem majd ezt is megtudjuk idővel.
*Ha a társulat eközben már elindult a kapu felé, velük tart, és nyitva tartja a szemét, hátha kiszúr, nagyjából bármit, amire akár csak nyomokban utalhatott a mondóka.*
-Hátborzongató ez a hely.
*Zárja le a céltalan hablatyolását, egy újabbal.*
-Máskor annyira nem is, de ezzel a rejtélyes feladattal-
*Félbeszakítja saját mondandóját, azon ritka pillanatok egyike ez, mikor síri csendben marad.*
*A meddő találgatás közepette Calwor teljesen elbambul, Vi megállapítására lesz csak figyelmes, "A fa, az recseg. A vas nyikorog...", erre már szívja is tele tüdejét, hogy szóáradatot zúdítson a brigádra, de Lorew megelőzi a felkiáltásával. Az ezt követő kifejtésre bőszen bólogat, a szakállas szavai egészen értelemszerűen hangzanak, így nem tud mást, csak egyetérteni a korábban említettekkel.*
-Mhm.
*Szúrja közbe néha teljesen véletlenszerűen, majd amint szóhoz jut, így szól:*
-A fém biztosan nyikorog. Főleg ha rozsdás és öreg. Mindemellett fém csak katakombákban van. Gondolom. Nem ismerem a környékbeli temetkezési szokásokat, de kissé furcsállnám. Lovas kapu talán? De az nem alattunk van. Csatornafedő? Na mindegy. Én is amondó vagyok, hogy majd meglátjuk mi van a temetőben, mivel állunk szemben, mit találunk hirtelen és mire lelünk kutakodás közben.
*A meglepően gyorsan elmotyogott - nagyjából céltalan - monológ után lassan meg is érkeznek a temetőbe, ahol kiszállva újra kedvenc időtöltésének hódol:*
-Hát itt vagyunk. Hirtelen sem ló, sem tizenhét, de jó előérzetem van. Szerintem megtaláljuk amit keresünk.
*Hadarja, s közben gondolatai már még egy lépéssel, egyébként teljesen feleslegesen, tovább lépnek.*
-Egyébként, ha csak nem akarjuk megerőszakolni-
*Grimaszol a szó közben.*
- valaki elméjét, pláne egy rég halott valakiét, hogyan tervezünk tovább haladni? Hogy fogjuk megkapni a következő jelünket? Nyilván nem titeket kell kérdeznem, gondolom ti is annyit tudtok mint én. Azt hiszem majd ezt is megtudjuk idővel.
*Ha a társulat eközben már elindult a kapu felé, velük tart, és nyitva tartja a szemét, hátha kiszúr, nagyjából bármit, amire akár csak nyomokban utalhatott a mondóka.*
-Hátborzongató ez a hely.
*Zárja le a céltalan hablatyolását, egy újabbal.*
-Máskor annyira nem is, de ezzel a rejtélyes feladattal-
*Félbeszakítja saját mondandóját, azon ritka pillanatok egyike ez, mikor síri csendben marad.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-10-03 17:22:13
Üzenet elküldve: 2015-10-03 17:22:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A fogadás//
//úton//
*Mikor hallja Vi megjegyzését a halott gnómokról, a hintóba épp bekászálódó Calwort védelmező mozdulattal magához öleli, mintegy elhúzva őt a veszélyesen locsogó nőszemélytől, Rapa izmos karja védelmezően takarja ki a gnóm mellkasának legalább felét.*
-Baba nem halott, nem halott még száz évig! Rapa tesz róla! *jelenti ki határozottan, aztán az út hátralévő részében nem szól, feltéve, hogy valaki direkt nem kérdezi őt. Helyette szép illedelmesen igyekszik összehúzni magát, és az ablakon bámul kifelé, no nem a homlokzatok és terek szépségét csodálva, inkább gyanús mozgásokra lesve az árnyékok között. Hiába, a nehéz hegyi élet arra tanította, hogy mindig kész legyen megvédeni magát.*
//temető//
*A temető kapujához érve és a hintóból kimászva megmozgatja kissé elgémberedett tagjait, ellenőrzi a lándzsája hegyét és megigazítja övén durván megmunkált, de élesen tartott bárdját, vállán a medveprémet és a temető vaskerítésén vágott kapura függeszti tekintetét. Egy pillanatnyi szünet után lenéz útitársaira -Lorewet mellmagasságban, Vit és Calwort inkább a dereka felé találja meg- és lassan elmosolyodik.*
-Keressünk patkó!
//úton//
*Mikor hallja Vi megjegyzését a halott gnómokról, a hintóba épp bekászálódó Calwort védelmező mozdulattal magához öleli, mintegy elhúzva őt a veszélyesen locsogó nőszemélytől, Rapa izmos karja védelmezően takarja ki a gnóm mellkasának legalább felét.*
-Baba nem halott, nem halott még száz évig! Rapa tesz róla! *jelenti ki határozottan, aztán az út hátralévő részében nem szól, feltéve, hogy valaki direkt nem kérdezi őt. Helyette szép illedelmesen igyekszik összehúzni magát, és az ablakon bámul kifelé, no nem a homlokzatok és terek szépségét csodálva, inkább gyanús mozgásokra lesve az árnyékok között. Hiába, a nehéz hegyi élet arra tanította, hogy mindig kész legyen megvédeni magát.*
//temető//
*A temető kapujához érve és a hintóból kimászva megmozgatja kissé elgémberedett tagjait, ellenőrzi a lándzsája hegyét és megigazítja övén durván megmunkált, de élesen tartott bárdját, vállán a medveprémet és a temető vaskerítésén vágott kapura függeszti tekintetét. Egy pillanatnyi szünet után lenéz útitársaira -Lorewet mellmagasságban, Vit és Calwort inkább a dereka felé találja meg- és lassan elmosolyodik.*
-Keressünk patkó!
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-30 18:35:35
Üzenet elküldve: 2015-09-30 18:35:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy dönt, hogy ismét ellátogat a temetőbe. Megint kiszellőztette a fejét az erdőszéli tisztáson, most pedig egy újabb tisztelet kört tesz. Nem szokott ennyit járni temetőbe, de most nagyon változik belső állapota is, megerősítésre és átgondolásra van szüksége mindenben. Ezt pedig úgy kaphatja meg, hogyha nyugodt környezetben mereng, lehetőleg valami motivációt is keresve. Ezért is van most itt, a temető mindennek nevezhető, csak nem zsúfoltnak és hangosnak - ennél békésebb helyet nem találni egész Lanawinon valószínűleg. Bár talán ez meredek kijelentés. De a környéken bizonyosan. Ha úgy gondolja, hogy kellő mennyiségűt agyalt a dolgain, és lerótta a tisztelet kört, akkor tovább áll. Egyenesen az istállóba. Hogy miért, még maga sem tudja teljesen biztosan, talán utazni akar, és ahhoz keres valami hátast. Vagy nem.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-30 00:23:28
Üzenet elküldve: 2015-09-30 00:23:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A folyópart felől érkezik. Nem kis kerülőt tesz meg így. Végül is, valahol a szegénynegyedben fog majd kikötni, de nem egyből oda ment a főtérről, hanem gyakorlatilag az egész várost körbe megkerülvén jut el célállomásához. Ami nem baj, mert közben több dolgot is elvégzett már, és még van teendője. Például a temetőben leróhatja az egyetlen kört, amit le szeretne róni. Nem, nem a szülei, az túl tipikus és egysíkú már, mindenkinek meghalnak egyszer. Inkább egy régi bajtársa, akinek az emléke a mai napig erősen fejében él. Kicsiként ismerkedett meg vele, együtt kezdtél el az egész lopkodást csinálni, játékból, akkor még, tán tízévesen nem igazán értették ezt az egész nagy Világot. Aztán persze ennek meglett a böjtje. Barátnéja még a tizenhét évet sem élhette meg, mert felakasztották. Egyszerűen kivégezték. Ó, nem a városőrség, hanem valami kicsi helyi szegénynegyedbeli vezérke, aki talán ha két szűk sikátort uralhatott embereivel az egész negyedben. De különös módon, mindenkit kivégzett, aki arra merészkedett engedély nélkül. Márpedig, ha a tolvaj menekül, és ez a legjobb út, nincs mit tenni - így történt meg az eset. Persze aztán a kisvezért eltávolította egy nagyobb, akinek embere üldözte barátnőjét - na, őt nem sikerül kivégezni. Az ő főnöke gondolkodott embere biztonságáról, és inkább kipaterolta az egész hóbelevancot. Így még a bosszút sem lehet véghez vinni. Nincs mit tenni.
Miután lerótta a tiszteletkört, továbbáll. Innen már egyenes út vezet a negyedekbe a templomkerten át.*
Miután lerótta a tiszteletkört, továbbáll. Innen már egyenes út vezet a negyedekbe a templomkerten át.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-27 12:54:34
Üzenet elküldve: 2015-09-27 12:54:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fängus Ghodarion//
*A gyermek attól fél, amitől megtanítják félni. Persze, vannak ösztönös félelmek, mint a sötétség, vagy a ragadozók, amik születésünktől fogva a természetünk részét képezik, hiszen a túlélést szolgálják. A legtöbb félelmet azonban tanulja az ember - vagy ez esetben, az elf.
Mirit ráadásul mindig érdekelte a mágia. Ő nem hercegnő akart lenni, hanem varázsló. A halállal pedig gyerek létére találkozott eleget, hiszen a saját anyja sírjánál talált rá a nekromanta, apja pedig még azelőtt életét vesztette. Ő pedig minden óvás és intés ellenére semmit nem szeretne jobban, mintha valahogy vissza tudná hozni őket.
Persze, nem így. Csalódott arcot is vág, mikor megtudja, hogy a madár inkább báb, mint élőlény. Az még érthető, hogy ő ezt az árat fizeti, sőt, mintegy magától értetődő. De ezek szerint nem tud feltámasztani.*
- Akkor nem tudsz visszahozni valakit teljesen? Csak így... *keresi a megfelelő szót a gyermek, végül jobb híján azt nyögi ki:*
- Így félig? *ebből Fängus is értheti, mégis milyen reményt táplál a lány, mi lehet az, ami meggátolta abban, hogy sikoltva rohanjon az életéért az élőholt madár láttán. Életében először látott valamit, aminek lehet köze a feltámadáshoz, és ezáltal bizonyítékot vél látni arra, hogy lehetséges. Ha ezt meg lehet csinálni, látszólag minden erőfeszítés nélkül, akkor egészen biztos - legalább is a gyermeki logika szerint - hogy a másik is lehetséges, csak nehezebb.*
- Indulhatunk. *összeszedi magát, leporolja ruhácskáját, mintha sokat segítene rajta vele, és követi a varázslót, még mindig a fent köröző madarat figyelve, épp csak annyiszor pillantva az útra, hogy ne essen orra, és lássa, merre jár a varázshasználó. Fogalma sincs arról, hogy egy élőholttal fogja megosztani a lakhelyet, s lehet, nem csak az kérdés, hogyan tartja távol Fängus tőle a ghoult, hanem az is, hogyan tartja Mirimát távol minden más veszélytől házon belül és kívül. A kíváncsiság épp oly veszélyes lehet, mint amennyire dicséretes.*
*A gyermek attól fél, amitől megtanítják félni. Persze, vannak ösztönös félelmek, mint a sötétség, vagy a ragadozók, amik születésünktől fogva a természetünk részét képezik, hiszen a túlélést szolgálják. A legtöbb félelmet azonban tanulja az ember - vagy ez esetben, az elf.
Mirit ráadásul mindig érdekelte a mágia. Ő nem hercegnő akart lenni, hanem varázsló. A halállal pedig gyerek létére találkozott eleget, hiszen a saját anyja sírjánál talált rá a nekromanta, apja pedig még azelőtt életét vesztette. Ő pedig minden óvás és intés ellenére semmit nem szeretne jobban, mintha valahogy vissza tudná hozni őket.
Persze, nem így. Csalódott arcot is vág, mikor megtudja, hogy a madár inkább báb, mint élőlény. Az még érthető, hogy ő ezt az árat fizeti, sőt, mintegy magától értetődő. De ezek szerint nem tud feltámasztani.*
- Akkor nem tudsz visszahozni valakit teljesen? Csak így... *keresi a megfelelő szót a gyermek, végül jobb híján azt nyögi ki:*
- Így félig? *ebből Fängus is értheti, mégis milyen reményt táplál a lány, mi lehet az, ami meggátolta abban, hogy sikoltva rohanjon az életéért az élőholt madár láttán. Életében először látott valamit, aminek lehet köze a feltámadáshoz, és ezáltal bizonyítékot vél látni arra, hogy lehetséges. Ha ezt meg lehet csinálni, látszólag minden erőfeszítés nélkül, akkor egészen biztos - legalább is a gyermeki logika szerint - hogy a másik is lehetséges, csak nehezebb.*
- Indulhatunk. *összeszedi magát, leporolja ruhácskáját, mintha sokat segítene rajta vele, és követi a varázslót, még mindig a fent köröző madarat figyelve, épp csak annyiszor pillantva az útra, hogy ne essen orra, és lássa, merre jár a varázshasználó. Fogalma sincs arról, hogy egy élőholttal fogja megosztani a lakhelyet, s lehet, nem csak az kérdés, hogyan tartja távol Fängus tőle a ghoult, hanem az is, hogyan tartja Mirimát távol minden más veszélytől házon belül és kívül. A kíváncsiság épp oly veszélyes lehet, mint amennyire dicséretes.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-27 10:35:56
Üzenet elküldve: 2015-09-27 10:35:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel//
*Olybá tűnik, a lány nem szalad el sikongatva az élőhalott láttán, sőt, inkább érdeklődik. Ilyen gyermekből is kevés van, hiszen egy életösztönnel rendelkező egyén egy ilyen dolog láttán egyből a bőrét menti, és nyakába szedi a lábát.*
- A varázslók és a halottidézők közti mezsgyén függök.
*Bölcs a lány. Illetve a faluja vénei azok, de ő is, hogy ilyenek megjegyez.*
- Igen. *Bólint enyhén.* - Akárhányszor feltámasztok egy halottat, én is egyre hasonlatosabbá válok hozzájuk.
*Kérdez is. Ez még jobb. Felkeltette az érdeklődését? Elég furcsa érdeklődési köre van a lánynak, de biztos megvan rá a maga oka... Talán látott már egyet, s mást, amit mások nemigen pillantanak meg földi életükben.*
- Bábnak lehetne mondani. Amikor emberekkel teszem ezt, ott kissé nehezebb, próbálnak ellenállni az erőmnek.
*Élettelen lélektükreivel feltekint az égre, ahol a madár köröz, várva azt, hogy ők is elinduljanak. Talán már tényleg ideje lenne elindulni. Csak még azt kell kitervelnie, hogy miképp állítsa meg Lonea gyermekét, hogy ne falja fel szegény, újdonsült, örökbefogadott, és leginkább élő gyermekét. Minden erejére szüksége lesz, de kordában fogja tartani.*
- Jöjj velem. Hazaviszlek.
*Olybá tűnik, a lány nem szalad el sikongatva az élőhalott láttán, sőt, inkább érdeklődik. Ilyen gyermekből is kevés van, hiszen egy életösztönnel rendelkező egyén egy ilyen dolog láttán egyből a bőrét menti, és nyakába szedi a lábát.*
- A varázslók és a halottidézők közti mezsgyén függök.
*Bölcs a lány. Illetve a faluja vénei azok, de ő is, hogy ilyenek megjegyez.*
- Igen. *Bólint enyhén.* - Akárhányszor feltámasztok egy halottat, én is egyre hasonlatosabbá válok hozzájuk.
*Kérdez is. Ez még jobb. Felkeltette az érdeklődését? Elég furcsa érdeklődési köre van a lánynak, de biztos megvan rá a maga oka... Talán látott már egyet, s mást, amit mások nemigen pillantanak meg földi életükben.*
- Bábnak lehetne mondani. Amikor emberekkel teszem ezt, ott kissé nehezebb, próbálnak ellenállni az erőmnek.
*Élettelen lélektükreivel feltekint az égre, ahol a madár köröz, várva azt, hogy ők is elinduljanak. Talán már tényleg ideje lenne elindulni. Csak még azt kell kitervelnie, hogy miképp állítsa meg Lonea gyermekét, hogy ne falja fel szegény, újdonsült, örökbefogadott, és leginkább élő gyermekét. Minden erejére szüksége lesz, de kordában fogja tartani.*
- Jöjj velem. Hazaviszlek.
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-19 07:20:03
Üzenet elküldve: 2015-09-19 07:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
* Belép a temetőbe. Ugyan nem sokat akart maradni, hiszen igyekszik a barakk felé, hogy edzhessen. De úgy gondolja, ha már erre jár, akkor megnézi ezt a helyet is. Azt mondták neki, hogy érdekes ez a temető. Látszik, hogy hol van a nemesség sírja és hol a pórnépé. Ez így is van. A nemesség sírjai teljesen jó állapotban vannak ellentétben a pórnépével. Az övéké, ki van dőlve, koszos, pókhálós. Természetesen oda már nincs is kiépítve rendes ösvény, ami persze a nemességnél megvan. Úgy dönt nem marad tovább. Sarkon fordul is kilép a temetőből. *
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-15 19:30:24
Üzenet elküldve: 2015-09-15 19:30:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A kert keserédes látványa után, egy sokkal szomorúbb téma jön szembe Siennel. A temető. Se szeretteinek, se ismerőseinek nincs itt sírja, viszont elkeseríti az a tudat, hogy másoknak bizonyára itt nyugszik a családja. Néhány sírnál kénytelen megállni, elolvasni a nevet és az évszámokat. Érdeklődéssel figyeli a szép faragványokat és a rúnákat, gondolatait megfogják ezek a kultúrai elemek. Ám a nemesek sírboltjainak látványától egy enyhe fintor fut át az arcán. Ugyan nem veti meg a nemességet, sohasem akart közéjük tartozni, nem is irigyelte még őket egyszer sem életében. Tökéletesen meg van elégedve a saját kis boltjával, a Szegénynegyeddel és vendégkörével. Viszont komikus, ahogy szegényes sírok merednek az égnek gondozatlanul, míg a gazdagabbak egész építményt emelnek haláluk alkalmából.
Néhány ilyenhez homlokráncolva lép közelebb, próbálja kivenni a kopottas rúnákat. Útja közben még a temető közepén álló emléktáblára is vet egy pillantást. Mintha csak városnézésen lenne. De amennyire lehet nem vesztegeti az idejét, tovább indul a folyó felé. Már hallja is a habok csobogását.*
Néhány ilyenhez homlokráncolva lép közelebb, próbálja kivenni a kopottas rúnákat. Útja közben még a temető közepén álló emléktáblára is vet egy pillantást. Mintha csak városnézésen lenne. De amennyire lehet nem vesztegeti az idejét, tovább indul a folyó felé. Már hallja is a habok csobogását.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-13 17:53:18
Üzenet elküldve: 2015-09-13 17:53:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Belép a temetőbe, mindenfelé sírok. Látja, hogy a természet megviselte a temető egy részét. Persze nem az egészet, a nemesi családok sírjai teljes tisztaságban, rendben vannak. Míg a parasztoké, a por népé... a sírok el vannak dőlve, pók hálója szövi be őket, koszosak. Kissé megviseli ez a jelenség a lány, egyébként sem tiszta lelkét. Nem is bírja nagyon a látványt, kilép a temetőböl és a templomkert felé veszi irányát. Ki is alakul benne gy rövid terv. El szeretne menni edzeni, úgy tudja, hogy a barakkban lehet. Kilép a temetőből. *
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-10 16:51:27
Üzenet elküldve: 2015-09-10 16:51:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fängus Ghodarion//
*Hegyesfülű, az tény, és náluk bizony tovább tart a gyerekkor... de ez a törékeny, csöppnyi lánykán csak a beszédében látszik. Egyedül azon lehet kiszúrni, hogy bizony nem öt-hat éves, mint amennyinek a külseje mutatja a füleit leszámítva. Az elfek tovább élnek ugyan, de szellemileg és testileg is lassabban érnek, mint az emberek. Talán ennek is köszönhető, hogy felnőttként megfontoltabbak, és nem sietik el a dolgokat. Ja, kérem, akinek van ideje...
Viszont pont ez az, ami miatt aligha lenne egyedül a kislánynak esélye túlélni. Még sokáig marad kicsiny és gyenge. Ha nincs, aki gondját viselje és megvédje, a természet erői is megteszik azt, amit jó eséllyel tenne meg egy részeg verőlegény, vagy aberrált elmebeteg is a Szegénynegyed sikátoraiban.*
- Köszönöm, nagyon szépen köszönöm! *hálálkodik, és máris a furcsa férfi nyomába szegődik, ám amaz megtorpan, és a következő pillanatban bizony az elképedt lányka nem tudja, hogy most izgatott legyen, vagy halálra rémüljön, mikor a halott madár megelevenedve, izzó zöld szemeivel rá mered, majd szárnyra kap.*
- De... de nem élt. Visszahozta... felélesztette! *néz értetlenül, most válva számára nyilvánvalóvá, hogy a előtte álló varázshasználó. Akkor minden bizonnyal ezzel van összefüggésben a kinézet és a ruházat. Így csak varázsló néz ki. Homályosan feldereng valami apukája, meg a faluja tanítója szavaiból, hogy a mágiának mindig ára van, minél hatalmasabb, annál súlyosabb.*
- A bácsi varázsló. *nem kérdez, megállapít.*
- Ezért olyan a bőre és a szeme? A falum vénei mindig mondták, hogy a varázslásnak ára van. Biztos erre gondoltak... *szemét le nem venné semmi áron a fölöttük köröző madárról.*
- Ő most él? Vagy inkább olyan, mint egy báb, és a bácsi mozgatja? *kérdez, és talán ez az érdeklődés is arról árulkodik, hogy kicsit többet ért meg a dolgok működéséről, mint azt a kora alapján gondolhatnák. Ki tudja? Még talán tanítvány is lehetne belőle.*
*Hegyesfülű, az tény, és náluk bizony tovább tart a gyerekkor... de ez a törékeny, csöppnyi lánykán csak a beszédében látszik. Egyedül azon lehet kiszúrni, hogy bizony nem öt-hat éves, mint amennyinek a külseje mutatja a füleit leszámítva. Az elfek tovább élnek ugyan, de szellemileg és testileg is lassabban érnek, mint az emberek. Talán ennek is köszönhető, hogy felnőttként megfontoltabbak, és nem sietik el a dolgokat. Ja, kérem, akinek van ideje...
Viszont pont ez az, ami miatt aligha lenne egyedül a kislánynak esélye túlélni. Még sokáig marad kicsiny és gyenge. Ha nincs, aki gondját viselje és megvédje, a természet erői is megteszik azt, amit jó eséllyel tenne meg egy részeg verőlegény, vagy aberrált elmebeteg is a Szegénynegyed sikátoraiban.*
- Köszönöm, nagyon szépen köszönöm! *hálálkodik, és máris a furcsa férfi nyomába szegődik, ám amaz megtorpan, és a következő pillanatban bizony az elképedt lányka nem tudja, hogy most izgatott legyen, vagy halálra rémüljön, mikor a halott madár megelevenedve, izzó zöld szemeivel rá mered, majd szárnyra kap.*
- De... de nem élt. Visszahozta... felélesztette! *néz értetlenül, most válva számára nyilvánvalóvá, hogy a előtte álló varázshasználó. Akkor minden bizonnyal ezzel van összefüggésben a kinézet és a ruházat. Így csak varázsló néz ki. Homályosan feldereng valami apukája, meg a faluja tanítója szavaiból, hogy a mágiának mindig ára van, minél hatalmasabb, annál súlyosabb.*
- A bácsi varázsló. *nem kérdez, megállapít.*
- Ezért olyan a bőre és a szeme? A falum vénei mindig mondták, hogy a varázslásnak ára van. Biztos erre gondoltak... *szemét le nem venné semmi áron a fölöttük köröző madárról.*
- Ő most él? Vagy inkább olyan, mint egy báb, és a bácsi mozgatja? *kérdez, és talán ez az érdeklődés is arról árulkodik, hogy kicsit többet ért meg a dolgok működéséről, mint azt a kora alapján gondolhatnák. Ki tudja? Még talán tanítvány is lehetne belőle.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-10 16:29:52
Üzenet elküldve: 2015-09-10 16:29:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel//
*Fängus csupán ebben a minutumban veszi észre, hogy a lány hegyesfülű. Ha pedig hegyesfülű, az azt jelenti, hogy nagy eséllyel egyidős Fängussal, vagy csak nem sokkal fiatalabb nála. Meglehetősen furcsa ez egy embernek, hiszen látni egy gyermeket, akinek hasonló élettapasztalata van, mint az ominózus embernek, nos, az is egy a rengeteg furcsa dolog közül. A fajok sajátosságai, a velejáró javakkal és hátrányokkal együtt.*
- Persze, hogy velem jöhetsz. De szavadon foglak, s bizton remélem, hogy jó leszel.
*Már indulna is, hogy mutassa az utat, de hirtelen megtorpan. Majdnem elfelejtkezett a sólyomról. Arról a jókora szárnyas lényről, aki a kezében fityeg ernyedten, holtan.
Ahogy immár hátat fordít a lánynak, átnéz válla felett, és bár íriszei nem árulják el, mégis úgy érezheti, hogy őt nézi.*
- Majdnem elfelejtettem. Megmutatom, hogy miben vagyok még különb másoktól.
*A földre ejti a madarat, majd leguggol mellé. Szétfeszíti a csőrét, majd saját száját is kitátja, és zöldes köd tör elő belőle, egyenesen a madár szájához gomolyogva. Egy teljesen másfajta Utolsó Csók, ez az állatoknál használatos, hiszen azoknál kevesebb erő kell a teljes kontrollhoz, így evidens, hogy a varázslat sem lesz olyan koncentrált.
Ahogy a varázslat sikerül, a madár szíve zöldesen felizzik, olyannyira fényesen, hogy az a tollakon keresztül is látszik, majd kinyitja szintén zöld fényárban úszó lélek(telen)tükreit. Első dolga az, hogy felkel, s a lányra pillant, éhes szemekkel, mint aki mindjárt ráugrik a csöppnyi teremtésre, és kivájja szemeit.*
- Nem.
*Morogja az egyértelmű és félreérthetetlen parancsot, majd némi tétovázás után a lény rá sem hederít a lányra, inkább mesterét figyeli.*
- Fel, a magasba, s kövess minket, gyermekem.
*A szárnyas felvijjog, majd a levegőbe röpül, és amíg el nem indulnak, a fejük felett köröz, jó magasan.*
*Fängus csupán ebben a minutumban veszi észre, hogy a lány hegyesfülű. Ha pedig hegyesfülű, az azt jelenti, hogy nagy eséllyel egyidős Fängussal, vagy csak nem sokkal fiatalabb nála. Meglehetősen furcsa ez egy embernek, hiszen látni egy gyermeket, akinek hasonló élettapasztalata van, mint az ominózus embernek, nos, az is egy a rengeteg furcsa dolog közül. A fajok sajátosságai, a velejáró javakkal és hátrányokkal együtt.*
- Persze, hogy velem jöhetsz. De szavadon foglak, s bizton remélem, hogy jó leszel.
*Már indulna is, hogy mutassa az utat, de hirtelen megtorpan. Majdnem elfelejtkezett a sólyomról. Arról a jókora szárnyas lényről, aki a kezében fityeg ernyedten, holtan.
Ahogy immár hátat fordít a lánynak, átnéz válla felett, és bár íriszei nem árulják el, mégis úgy érezheti, hogy őt nézi.*
- Majdnem elfelejtettem. Megmutatom, hogy miben vagyok még különb másoktól.
*A földre ejti a madarat, majd leguggol mellé. Szétfeszíti a csőrét, majd saját száját is kitátja, és zöldes köd tör elő belőle, egyenesen a madár szájához gomolyogva. Egy teljesen másfajta Utolsó Csók, ez az állatoknál használatos, hiszen azoknál kevesebb erő kell a teljes kontrollhoz, így evidens, hogy a varázslat sem lesz olyan koncentrált.
Ahogy a varázslat sikerül, a madár szíve zöldesen felizzik, olyannyira fényesen, hogy az a tollakon keresztül is látszik, majd kinyitja szintén zöld fényárban úszó lélek(telen)tükreit. Első dolga az, hogy felkel, s a lányra pillant, éhes szemekkel, mint aki mindjárt ráugrik a csöppnyi teremtésre, és kivájja szemeit.*
- Nem.
*Morogja az egyértelmű és félreérthetetlen parancsot, majd némi tétovázás után a lény rá sem hederít a lányra, inkább mesterét figyeli.*
- Fel, a magasba, s kövess minket, gyermekem.
*A szárnyas felvijjog, majd a levegőbe röpül, és amíg el nem indulnak, a fejük felett köröz, jó magasan.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-09 17:32:45
Üzenet elküldve: 2015-09-09 17:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fängus Ghodarion//
*Riogatták elégszer sötételfekkel, meséltek neki rémmeséket a mélységiek kegyetlenségeiről - de azt elsőre látja, hogy az előtte álló, bárki legyen is, mentes a sötételf vértől. Pontosan a szeme az. Egyetlen egy elfvérűnek nem lehet ilyen tekintete. Három szín létezik belőle. Tisztavérűnél és fél-elfnél kék vagy zöld, mélységinél vörös vagy lila. Nincs más lehetőség.
Attól azért összerezzen, hogy Fängus keményen summázza a helyzetét. Igen, valóban elég kevés esélye lenne megérni a felnőttkort egyedül az utcán, még az első telét túlélni is. Hiába gyermek, ez a kegyetlen valóság még az ő tudatába is utat talál.
Szóval tényleg hajlandó lenne otthont adni neki. Akkor nem lehet rossz ember, hiszen nem a kinézet, hanem a cselekvés dönti el, ki milyen, erre még anyukája tanította.
Arra is választ kap, mindig ilyen volt-e a férfi külseje. És a gyermeki egyszerűséggel értelmezi: igen, a külseje mindig ilyen volt.*
- Értem, mire gondol. *nyúl a hegyes füléhez. Na igen, elf gyereket nem látni az utcán, gúnyolják is a többiek nem keveset. Arról már nem is beszélve, hogy neki, sokakkal ellentétben, nincs hova hazamennie.*
- Akkor a bácsival mehetek? Jó leszek, ígérem! *jut végül döntésre, és a csillagokat leígérné az égről, csak végre megint legyen fedél a feje felett.*
*Riogatták elégszer sötételfekkel, meséltek neki rémmeséket a mélységiek kegyetlenségeiről - de azt elsőre látja, hogy az előtte álló, bárki legyen is, mentes a sötételf vértől. Pontosan a szeme az. Egyetlen egy elfvérűnek nem lehet ilyen tekintete. Három szín létezik belőle. Tisztavérűnél és fél-elfnél kék vagy zöld, mélységinél vörös vagy lila. Nincs más lehetőség.
Attól azért összerezzen, hogy Fängus keményen summázza a helyzetét. Igen, valóban elég kevés esélye lenne megérni a felnőttkort egyedül az utcán, még az első telét túlélni is. Hiába gyermek, ez a kegyetlen valóság még az ő tudatába is utat talál.
Szóval tényleg hajlandó lenne otthont adni neki. Akkor nem lehet rossz ember, hiszen nem a kinézet, hanem a cselekvés dönti el, ki milyen, erre még anyukája tanította.
Arra is választ kap, mindig ilyen volt-e a férfi külseje. És a gyermeki egyszerűséggel értelmezi: igen, a külseje mindig ilyen volt.*
- Értem, mire gondol. *nyúl a hegyes füléhez. Na igen, elf gyereket nem látni az utcán, gúnyolják is a többiek nem keveset. Arról már nem is beszélve, hogy neki, sokakkal ellentétben, nincs hova hazamennie.*
- Akkor a bácsival mehetek? Jó leszek, ígérem! *jut végül döntésre, és a csillagokat leígérné az égről, csak végre megint legyen fedél a feje felett.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-09 15:21:24
Üzenet elküldve: 2015-09-09 15:21:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel//
*Emberi ábrázata és sötét bőre miatt legtöbbször egy mélységi és egy ember románcának titulálják, de olybá tűnik, a lány felfedezni véli benne ennek a ténynek a nemlétezését. Akármilyen fiatal is valaki, sötételfet láthatott már, azok mindenhol ott vannak, legfőképp ott, ahol nem kéne.*
- Persze. Gyermek vagy még, s halálra ítéltetett, ha az utca pora nevel fel. Kell neked valaki, ki gondoskodik rólad, s ha a Sors úgy hozta, hogy én leszek, hát magamra öltöm e csöppnyi terhet.
*Aztán mély levegőt véve folytatja mondandóját, ezúttal saját külsőségire rátérve.*
- Nem... Egykoron olyan gyermek voltam, mint te. Csupán én más voltam, mint a többiek. Mondd, érezted már úgy, hogy a többi gyermektől kissé elütsz?
*Talán ha érzékeny, illetve közös ponton tapogatózik, könnyebben a bizalmába fogadja a lányka. Bár ahogy elnézi, nem lesz különösebben nehéz, tipikus naiv leány. Mindegyiknek ez okozza a vesztét.*
*Emberi ábrázata és sötét bőre miatt legtöbbször egy mélységi és egy ember románcának titulálják, de olybá tűnik, a lány felfedezni véli benne ennek a ténynek a nemlétezését. Akármilyen fiatal is valaki, sötételfet láthatott már, azok mindenhol ott vannak, legfőképp ott, ahol nem kéne.*
- Persze. Gyermek vagy még, s halálra ítéltetett, ha az utca pora nevel fel. Kell neked valaki, ki gondoskodik rólad, s ha a Sors úgy hozta, hogy én leszek, hát magamra öltöm e csöppnyi terhet.
*Aztán mély levegőt véve folytatja mondandóját, ezúttal saját külsőségire rátérve.*
- Nem... Egykoron olyan gyermek voltam, mint te. Csupán én más voltam, mint a többiek. Mondd, érezted már úgy, hogy a többi gyermektől kissé elütsz?
*Talán ha érzékeny, illetve közös ponton tapogatózik, könnyebben a bizalmába fogadja a lányka. Bár ahogy elnézi, nem lesz különösebben nehéz, tipikus naiv leány. Mindegyiknek ez okozza a vesztét.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-01 23:15:41
Üzenet elküldve: 2015-09-01 23:15:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fängus Ghodarion//
*Még mindig könnyek közt bólint. Gyerek még, hisz a csodákban, de már csak a kicsikben. Olyan, hogy valaki visszatér a halálból, tudomása szerint nem létezik. Ezt ilyen korán kellett megtanulnia. Egy gyereknek, aki még az idő fogalmát is nem rég sajátította el, hirtelen rá kellett jönnie, mit jelent az, hogy véglegesen, mit jelent az, hogy megváltoztathatatlan. Ilyenkor nehéz elhinni, hogy van igazság a világon...*
- Nincs... *szipogja, mikor azt kérdezik, van-e hova mennie. Hogyan lenne? Utcára tették... szemrebbenés nélkül, épp hogy csak az anyja temetése után.*
- Senki nem maradt. *teszi hozzá. Majdnem megint zokogásban tör ki attól, hogy ismét emlékeztetik arra, mennyire egyedül maradt.
A hirtelen érkező ajánlattól viszont annyira meglepődik, hogy sírni is elfelejt. Egyszerűen annyi rosszat kapott, hogy már kezdte elfelejteni, hogy van kedvesség is a világon. Ezért ekkora meglepetés, hogy valaki, jó pár napja először, kedves hozzá.*
- Tényleg? *kérdi bizonytalanul, mint aki nem hisz a fülének.*
- A bácsinál... a bácsinál maradhatnék egy ideig?
*A kérdés, hogy mutasson-e valami érdekeset, figyelmen kívül kerül, mert már mutatott. A kislány ugyanis most nézi meg alaposan magának a felnőttet, és tágra nyílnak a kisírt szemek. Nem épp egy szívmelengető látvány - inkább olyasvalakinek tűnik, akivel ijesztgetik a gyerekeket, nem olyannak, aki gondoskodik róluk.*
- Még... még sosem láttam senkit akinek ilyen nagyon-nagyon sötét volt a bőre meg a szeme. A bácsi mindig ilyen volt? *Áh igen, a gyermek, akibe még nem nevelték be a felnőttekre olyannyira jellemző előítéleteket. Sem azt, hogy nem feltétlenül kell kimondania, amire gondol.*
*Még mindig könnyek közt bólint. Gyerek még, hisz a csodákban, de már csak a kicsikben. Olyan, hogy valaki visszatér a halálból, tudomása szerint nem létezik. Ezt ilyen korán kellett megtanulnia. Egy gyereknek, aki még az idő fogalmát is nem rég sajátította el, hirtelen rá kellett jönnie, mit jelent az, hogy véglegesen, mit jelent az, hogy megváltoztathatatlan. Ilyenkor nehéz elhinni, hogy van igazság a világon...*
- Nincs... *szipogja, mikor azt kérdezik, van-e hova mennie. Hogyan lenne? Utcára tették... szemrebbenés nélkül, épp hogy csak az anyja temetése után.*
- Senki nem maradt. *teszi hozzá. Majdnem megint zokogásban tör ki attól, hogy ismét emlékeztetik arra, mennyire egyedül maradt.
A hirtelen érkező ajánlattól viszont annyira meglepődik, hogy sírni is elfelejt. Egyszerűen annyi rosszat kapott, hogy már kezdte elfelejteni, hogy van kedvesség is a világon. Ezért ekkora meglepetés, hogy valaki, jó pár napja először, kedves hozzá.*
- Tényleg? *kérdi bizonytalanul, mint aki nem hisz a fülének.*
- A bácsinál... a bácsinál maradhatnék egy ideig?
*A kérdés, hogy mutasson-e valami érdekeset, figyelmen kívül kerül, mert már mutatott. A kislány ugyanis most nézi meg alaposan magának a felnőttet, és tágra nyílnak a kisírt szemek. Nem épp egy szívmelengető látvány - inkább olyasvalakinek tűnik, akivel ijesztgetik a gyerekeket, nem olyannak, aki gondoskodik róluk.*
- Még... még sosem láttam senkit akinek ilyen nagyon-nagyon sötét volt a bőre meg a szeme. A bácsi mindig ilyen volt? *Áh igen, a gyermek, akibe még nem nevelték be a felnőttekre olyannyira jellemző előítéleteket. Sem azt, hogy nem feltétlenül kell kimondania, amire gondol.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:46:30
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:46:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel//
- Az anyukád...
*Ismétli a keserű szavakat, majd szemével továbbra is a lány, no meg a sírkő között pásztáz. Ő nem emlékszik anyjára, de az elbeszélések szerint az meghalt, mikor született, Fängus első élőhalottja pedig anyja volt. Oszladozott, bűzlött, de vidáman ringatta a nevetgélő babát. Elég rémisztő látvány lehetett, és lelkiekben még ő is mosolyog, amikor eszébe jut a sztori.
Azonban ez a kegyetlen, keserű valóság. A valóság, ahol Fängus nem mosolyog, az anyák már nem élednek föl, és gyermekek borulnak le őseik sírja előtt. Hiába a holtlélek, a fekete ruhás akkor is emberszívvel rendelkezik. És az emberszív összeszorul egy ilyen helyzet láttán.*
- Mondd, gyermekem, van hová menned? Van fedél főd felett, és szerető családod, ki felnevel?
*Ahogy elnézi a lány keserűségét, nagy eséllyel nem lesz a válasz. Talán az anyja volt az egyetlen gyámja, és az árva kölykök az utcán bizony gyakran halálra vannak ítéltetve. Ha nem a válasz, a sötét jelenés leguggol a lány mellé, jéghideg, ébenfekete kezét pedig vállára teszi.*
- Ha nincs hová menned, nálam elélhetsz ideig-óráig. Ételt, s italt megkaphatsz, s minden mást, mit akarsz.
*Amennyiben a válasz azt sugallja, hogy van hová mennie, akkor az előbbi kérdés meg sem történik. Azonban ha elhangzottak a szavak, ha nem, a következő mondat bármely' helyzetben felhangzik.*
- Mutassak neked valami érdekeset?
*Céloz ezzel a halott sasra, ami talán eddig elkerülte a lány figyelmét. Talán még most sem vette észre.*
- Az anyukád...
*Ismétli a keserű szavakat, majd szemével továbbra is a lány, no meg a sírkő között pásztáz. Ő nem emlékszik anyjára, de az elbeszélések szerint az meghalt, mikor született, Fängus első élőhalottja pedig anyja volt. Oszladozott, bűzlött, de vidáman ringatta a nevetgélő babát. Elég rémisztő látvány lehetett, és lelkiekben még ő is mosolyog, amikor eszébe jut a sztori.
Azonban ez a kegyetlen, keserű valóság. A valóság, ahol Fängus nem mosolyog, az anyák már nem élednek föl, és gyermekek borulnak le őseik sírja előtt. Hiába a holtlélek, a fekete ruhás akkor is emberszívvel rendelkezik. És az emberszív összeszorul egy ilyen helyzet láttán.*
- Mondd, gyermekem, van hová menned? Van fedél főd felett, és szerető családod, ki felnevel?
*Ahogy elnézi a lány keserűségét, nagy eséllyel nem lesz a válasz. Talán az anyja volt az egyetlen gyámja, és az árva kölykök az utcán bizony gyakran halálra vannak ítéltetve. Ha nem a válasz, a sötét jelenés leguggol a lány mellé, jéghideg, ébenfekete kezét pedig vállára teszi.*
- Ha nincs hová menned, nálam elélhetsz ideig-óráig. Ételt, s italt megkaphatsz, s minden mást, mit akarsz.
*Amennyiben a válasz azt sugallja, hogy van hová mennie, akkor az előbbi kérdés meg sem történik. Azonban ha elhangzottak a szavak, ha nem, a következő mondat bármely' helyzetben felhangzik.*
- Mutassak neked valami érdekeset?
*Céloz ezzel a halott sasra, ami talán eddig elkerülte a lány figyelmét. Talán még most sem vette észre.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-01 17:33:03
Üzenet elküldve: 2015-09-01 17:33:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Legendán túl//
*Valóban nem zavarja senki (a varjak maradhatnak, azok nem pletykálnak. Habár vicces, máskor nem szoktak errefelé körözni, egyet-egyet ha látni néha), szépen befurakodhatok az oldalt lévő fák közé (még egy jó pont a szerzetességnek, mivel nem volt lehetősége meghízni, így befér kis helyekre is), majd pedig belekezdhet a meditációba. Persze itt mutatkoznak meg az apró hiányosságok, például hogy a meditációra sosem fektetett elég nagy hangsúlyt, így sajnálatos módon nem is képes rendesen koncentrálni, néha óhatatlanul is elkalandoznak a gondolatai. A nyugtató érzés, amely szétárad a testében, szinte átlöki a félálom állapotába, ahol pedig aztán végképp nem lehet parancsolni a gondolatoknak. Néha fel is kell rázza magát, nehogy ténylegesen elnyomja az álom. Egyáltalán hogy tud ilyesmire gondolni, miközben másik oldalról majdnem kiugrik a szíve, annyira izgatott, hogy vajon a démon felelni fog-e a hívására, méltónak találja-e arra, hogy válaszoljon neki.
A percek lassan múlnak, még akkor is hihetetlenül lassan, amikor elkalandoznak a gondolatai, ez főleg a nap állásán látszik. Az idő szinte megfagy, mikor meditálni szeretne az ember. Mindenesetre akárhogy is erőlködik, az egésznek nincs semmi eredménye. Amikor végképp beletörődött már a dologba, akkor egy fájdalmas sóhaj keretei között elkezd azon tűnődni, vajon hol is hibázhattak a dolgok? Első, és legegyszerűbb ötlet: a tőr nem az igazi. Ezt orvosolni lehet, ha valahogyan ráakad arra a bizonyos helyre, ahol a démon maradványai vannak, de útmutatás nélkül ez szinte esélytelen. Az öregtől sem kérdezheti, mert az már gyanús lenne. A második, hogy a wegtoreni pap tévedett, és a démon nem érheti el őt, csak ő a démont. Ezt könnyű lesz kideríteni. Aztán ott a harmadik, hogy a lény egyáltalán nem is akar kapcsolatba lépni vele. Mindenesetre a próbálkozását kudarc koronázta, ha mondhatja ezt, így hát jobb híján roppant csalódottan elkezdi visszatekerni a pengét a bársonyba.
Ilyenkor persze az ember igyekszik mondogatni magában, hogy számos magyarázata van annak, miért nem sikerült, és a nagyja kiküszöbölhető, megpróbálhatja újra... De valójában ilyenkor egyszerűen csak hatalmába keríti az elkeseredettség. A reményvesztettség. Minden egyéb csak hasztalan vigasztalásnak tűnik, és a lelke legmélyebb bugyráig elhiszi, hogy már sosem fog működni a dolog. Azonban az utolsó pillanatban, mikor a finom anyaggal éppen lefedné a tőr pengéjének maradékát, egy pillanatra megvillan benne pontosan ugyanaz a szempár, amit álmában látott. Pontosan ugyanaz? Nincs ideje szemügyre venni, mivel hirtelen lilássá válik, majd pedig végérvényesen eltűnik. A szerzetes azonnal kibugyolálja a pengét, hátha láthat még valamit, még valami apróságot, esetleg az előző folytatását, de hiába, nem történik semmi. A penge "hallgat", így Lorew újra elkezdi betekerni, a végén még direkt vár is egy kicsit, hátha megint az utolsó pillanatban jelenik meg valami, de úgy fest, a látomásnak egyelőre vége. Elsüllyeszti a szütyőjében a pengét, viszont mégsem rögtön a templomba megy vissza, helyette a tisztás mellett dönt. Messze még a teljes sötétség (na jó, annyira nem, viszont a hold fénye ad elég világosságot).*
*Valóban nem zavarja senki (a varjak maradhatnak, azok nem pletykálnak. Habár vicces, máskor nem szoktak errefelé körözni, egyet-egyet ha látni néha), szépen befurakodhatok az oldalt lévő fák közé (még egy jó pont a szerzetességnek, mivel nem volt lehetősége meghízni, így befér kis helyekre is), majd pedig belekezdhet a meditációba. Persze itt mutatkoznak meg az apró hiányosságok, például hogy a meditációra sosem fektetett elég nagy hangsúlyt, így sajnálatos módon nem is képes rendesen koncentrálni, néha óhatatlanul is elkalandoznak a gondolatai. A nyugtató érzés, amely szétárad a testében, szinte átlöki a félálom állapotába, ahol pedig aztán végképp nem lehet parancsolni a gondolatoknak. Néha fel is kell rázza magát, nehogy ténylegesen elnyomja az álom. Egyáltalán hogy tud ilyesmire gondolni, miközben másik oldalról majdnem kiugrik a szíve, annyira izgatott, hogy vajon a démon felelni fog-e a hívására, méltónak találja-e arra, hogy válaszoljon neki.
A percek lassan múlnak, még akkor is hihetetlenül lassan, amikor elkalandoznak a gondolatai, ez főleg a nap állásán látszik. Az idő szinte megfagy, mikor meditálni szeretne az ember. Mindenesetre akárhogy is erőlködik, az egésznek nincs semmi eredménye. Amikor végképp beletörődött már a dologba, akkor egy fájdalmas sóhaj keretei között elkezd azon tűnődni, vajon hol is hibázhattak a dolgok? Első, és legegyszerűbb ötlet: a tőr nem az igazi. Ezt orvosolni lehet, ha valahogyan ráakad arra a bizonyos helyre, ahol a démon maradványai vannak, de útmutatás nélkül ez szinte esélytelen. Az öregtől sem kérdezheti, mert az már gyanús lenne. A második, hogy a wegtoreni pap tévedett, és a démon nem érheti el őt, csak ő a démont. Ezt könnyű lesz kideríteni. Aztán ott a harmadik, hogy a lény egyáltalán nem is akar kapcsolatba lépni vele. Mindenesetre a próbálkozását kudarc koronázta, ha mondhatja ezt, így hát jobb híján roppant csalódottan elkezdi visszatekerni a pengét a bársonyba.
Ilyenkor persze az ember igyekszik mondogatni magában, hogy számos magyarázata van annak, miért nem sikerült, és a nagyja kiküszöbölhető, megpróbálhatja újra... De valójában ilyenkor egyszerűen csak hatalmába keríti az elkeseredettség. A reményvesztettség. Minden egyéb csak hasztalan vigasztalásnak tűnik, és a lelke legmélyebb bugyráig elhiszi, hogy már sosem fog működni a dolog. Azonban az utolsó pillanatban, mikor a finom anyaggal éppen lefedné a tőr pengéjének maradékát, egy pillanatra megvillan benne pontosan ugyanaz a szempár, amit álmában látott. Pontosan ugyanaz? Nincs ideje szemügyre venni, mivel hirtelen lilássá válik, majd pedig végérvényesen eltűnik. A szerzetes azonnal kibugyolálja a pengét, hátha láthat még valamit, még valami apróságot, esetleg az előző folytatását, de hiába, nem történik semmi. A penge "hallgat", így Lorew újra elkezdi betekerni, a végén még direkt vár is egy kicsit, hátha megint az utolsó pillanatban jelenik meg valami, de úgy fest, a látomásnak egyelőre vége. Elsüllyeszti a szütyőjében a pengét, viszont mégsem rögtön a templomba megy vissza, helyette a tisztás mellett dönt. Messze még a teljes sötétség (na jó, annyira nem, viszont a hold fénye ad elég világosságot).*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-09-01 13:47:25
Üzenet elküldve: 2015-09-01 13:47:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Legendán túl//
* A temető halott, mint azok kinek otthona. Néhány varjú csak követik a szerzetes lépteit a sírok között. Károgva repülnek tova, vagy éppen néhány szárnycsapással telepednek le az öreg fa ágára, ahova Lorew is lekuporodik. Bár a nap lemenőben van, s narancsvörösre festi az égalját, néhány óra még van, mire újra a sötétség veszi át az uralmat az ég felett. Apró vágás valóban nem fájdalmas, kövér cseppbe gyűlik össze a vér a szerzetes ujján. A penge hegyén alaktalanul folyik szét a vörös élet. Tompán fénylik az acél Lorew kezében, eddig semmi különös. Gondolataiban felváltva jelenik meg a gyönyörű nő s a rémséges nem evilági alak, bár meg lehet a férfi pont ellenkezőleg gondol rá. Érezheti, hogy mindkettő csak ábránd egy sötétségből s reményből gyúrt ideál. Nem formálódik, pont ugyan olyan, mint amilyen a hajnal eljövetelével illant el képzeletéből. Hasztalannak tűnik a próbálkozás, nem történik semmi. Hogy a teljes sötétség hiánya vagy csak egy kitaláció volt, hogy érdekesebb legyen a történet. Csalódottság ülhet Lorew szívébe, amiért hasztalan volt a próbálkozása. Óvatosan tekeri körbe a bársonyba a pengét, az anyag másik csücskét hajtaná éppen rá, megpillantja benne saját magát, hihetné ezt, sűrű pillák mögül mélyen ülő opál szempár villan fel egy pillanatra, mely aztán bíborrá változik, melyben gyöngyházszínű cirádák ülnek. Néhány pillanat az egész, akár egy hirtelen jött látomás. A későbbiekben több nem történik, ha a szerzetes újra próbálkozna. *
* A temető halott, mint azok kinek otthona. Néhány varjú csak követik a szerzetes lépteit a sírok között. Károgva repülnek tova, vagy éppen néhány szárnycsapással telepednek le az öreg fa ágára, ahova Lorew is lekuporodik. Bár a nap lemenőben van, s narancsvörösre festi az égalját, néhány óra még van, mire újra a sötétség veszi át az uralmat az ég felett. Apró vágás valóban nem fájdalmas, kövér cseppbe gyűlik össze a vér a szerzetes ujján. A penge hegyén alaktalanul folyik szét a vörös élet. Tompán fénylik az acél Lorew kezében, eddig semmi különös. Gondolataiban felváltva jelenik meg a gyönyörű nő s a rémséges nem evilági alak, bár meg lehet a férfi pont ellenkezőleg gondol rá. Érezheti, hogy mindkettő csak ábránd egy sötétségből s reményből gyúrt ideál. Nem formálódik, pont ugyan olyan, mint amilyen a hajnal eljövetelével illant el képzeletéből. Hasztalannak tűnik a próbálkozás, nem történik semmi. Hogy a teljes sötétség hiánya vagy csak egy kitaláció volt, hogy érdekesebb legyen a történet. Csalódottság ülhet Lorew szívébe, amiért hasztalan volt a próbálkozása. Óvatosan tekeri körbe a bársonyba a pengét, az anyag másik csücskét hajtaná éppen rá, megpillantja benne saját magát, hihetné ezt, sűrű pillák mögül mélyen ülő opál szempár villan fel egy pillanatra, mely aztán bíborrá változik, melyben gyöngyházszínű cirádák ülnek. Néhány pillanat az egész, akár egy hirtelen jött látomás. A későbbiekben több nem történik, ha a szerzetes újra próbálkozna. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965