Arthenior - Temető
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Templom (új)
TemetőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-31 22:27:56
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Tény, hogy a templom üresnek és kihaltnak látszott, de ettől függetlenül sem fog egy ilyen pengét ott elővenni, és nézegetni. A temető ezerszer nyugodtabb hely, főleg a nap ezen szakaszában. Most már teljes mértékben kihaltnak tetszik, ennek ellenére sem veszi félvállról az óvatosságot, szépen lassan körbesétál néhányszor, meggyőződik róla, hogy tényleg nem fogja semmiféle meglepetés érni. Eztán félrevonul az egyik kis eldugott sarokba a fák közé, ez már olyan pontja a temetőnek (meg gyakorlatilag magának a városnak is) ahol nem sokszor járnak az emberek, elfek és egyéb lények. Valójában egy-egy szerzetes megfordulhat itt hajnalban, hogy a növényeket rendbe tegye, de azt leszámítva... Közeleg a naplemente, ilyenkor már ritkaságszámba megy, ha bárki erre téved. Röviden tökéletes hely az ilyen magánügyekre.
Szépen lassan előveszi a szütyőjéből a kék bársonyba bebugyolált tőrt, majd kitekeri, és egy darabig csak meredten bámul rá. Utoljára a forgatagon vette alaposan szemügyre, úgyhogy megragadja az alkalmat, és megismételje a cselekedetet. Szépen lassan végighúzza ujját a kígyómotívumon, miközben végiggondolja, mire is készül. Talán a tőr összeköti a démonnal, viszont talán amaz nem tudja, hogy Lorew mennyire elszánt, hogy bármit megtenne érte. Vagy talán csak a végső elhatározásra vár? Hogy a szerzetes szólítsa? Nos, ez menten ki fog derülni. Lehetséges, hogy a fonál addig nem biztosít lehetőséget az átjárásra, amíg Lorew meg nem nyitja, és lehet, hogy amint megnyílik, a démon azonnal megfosztja a férfit józan eszétől... Habár reménykedik benne, hogy legalább addig nem tesz benne maradandó kárt, amíg át nem adta a pengét.
Újra felvillan az eszében az öreg pap beszámolója, miszerint naplemente után képes volt követni a démont. Hát most még nem ment le a nap, de igazából nem is akar kutatni a lény után, ha esetleg amaz nem akarja. Legalábbis csak akkor vetemedne erre, ha már minden kötél szakad. Neki tökéletesen megfelelne az egyirányú fonál, hogy a démon akkor beszéljen vele, amikor ő akar, és csak ő tudjon olvasni a szerzetes gondolataiban és érzéseiben, fordítva ne működjön. Viszont mielőtt bármit is tenne, egy hirtelen ötlettől vezérelve megvágja a pengével az ujját. Apró vágás, éppen csak akkora, hogy egy cseppnyi vér jusson a pengére, hátha ez is segít a démonnak kapcsolatot teremteni. Ha nem, hát nem fog belehalni egy ekkora vágásba. Mindkét kezével ráfog a tőr markolatára, és igyekszik valami meditációhoz hasonlót véghez vinni. Pontosan azt teszi, mint reggel, igyekszik az álmában látott alakra koncentrálni, mind a nőre, mind a démonra, hagyja hogy ez a kettő váltsa egymást. Közben igyekszik egyfolytában azt ismételgetni magában, hogy bármit megtenne a démonnak, hajlandó teljes mértékben alárendelni magát akaratának. Valahogy arról is szeretné meggyőzni, hogy egyáltalán semmi fenyegetést nem jelent, ha jelentene sem akarna ártani neki, csak átadni a pengét, de hát ez úgyis ki fog derülni, ha véletlen szerencsével jár, és a démon valamilyen formában bejut a fejébe, akár csak egy rövid időre is. Ha pedig nem történik semmi, úgy visszabugyolálja a pengét a bársonyba, majd visszamegy a templomba.*


999. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-29 11:55:26
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

*Az ember azért születik, hogy nappal a silány, halandó világban éljen, este pedig elszabaduljon a tudata, és akár felsőbb létsíkokra is átevezzen, a világ olyan jelenségeivel ismerkedjen meg, amely az egyszerű nappali lény számára felfoghatatlan. Egyes irányzatok szerint a nappali élet az álom, és az éjszakai a valóság, habár Lorew ezt nehezen tudta elképzelni. Már csak azért is, mert az éjszakákról az emberfiának nincsenek olyan emlékei, mint a nappalokról. Persze ezt is megmagyarázzák, nappal a nappalokra emlékszel, és éjjel az éjszakákra, és talán éjjel, álmodban (vagy épp a való világban) is pont ilyen tanácstalanul gondolsz a nappali életre. Persze az ilyen elméletek nem többek, mint ostoba képzelgések olyanok részéről, akik nem tudnak többet tenni a világból való elszabadulás érdekében.
Ugyanakkor a mai reggelen talán először érezte úgy életében, hogy bárcsak tényleg úgy lenne, bárcsak az álmok volnának a valóság, és a démon, akit látott, tényleg létezne. Persze csak a gnóm árus homályos találgatásai folytak össze a fejében, és ebből alakult ki az álomkép, a démon, melynek két alakja van, egy emberi, és egy valódi. Nincs csapdába esve, ahogyan azt a vörös hajú nő ecsetelte, szabadon váltogathatja, melyik formájában akar mutatkozni. Az emberi egy gyönyörű nő, fehér, opálos szemekkel, hófehér hajjal, és hasonló bőrszínnel. A démoni forma és azokon az alapokon nyugszik, amelyeket a gnóm árus fektetett le, hatalmas kígyószerű lény szárnyakkal, éles fogakkal, méreg csorog a szájából, fekete és halálos. Talán gyógyíthatatlan, ki tudja? Nem a részletek érdekelték, hanem egyszerűen az összkép volt túl csodálatos ahhoz, hogy igaz legyen. Álomszerű, nem is hiába. Enyhén csalódottan csóválja a fejét, miközben a sírok közt lépked, még nehezére esik feldolgozni a tényt, hogy mindez csupán egy egyszerű álom volt. Reménykedhetne olyasmiben, hogy valamiféle üzenet, vagy jel, de igazából tudja, hogy csak saját képzelőerejét hozzátette az árustól elhangzott legendatöredékhez, és többnyire ebből született ez a kép, amelyet álmában látott, és érzett is. Talán ez egy dolognak a jele, hogy ideje lenne felkeresnie az öreget wegtorenből, és rákérdezni a démonra, mivel lassanként kezd becsavarodni a ténytől, hogy nem tud valamit. Illetve inkább attól, hogy egy ilyen fontos dolgot nem tud.
Valójában a tisztásra akart menni, kicsit kiszellőztetni a fejét, na meg hogy leküzdje a fáradtság még rá-rátörő hullámait, de most hirtelenjében kedve lenne visszamenni, és szembenézni a végső mentsvárral: vagy tud neki segíteni, vagy soha az életben nem fogja megtudni, hogy ki is az a démon, aki a Wagner nevű vadászt megölte. Az égre emeli a tekintetét, majd egy erőteljes sóhajjal nyugtázza a gondolatmenetet, jelezvén a világnak: ezt nem akarja elkapkodni. Jövője ezen az apróságon áll vagy bukik, így hát aligha kellene sürgetni. Azt már régen megtanulta, hogy jobb reménnyel meghalni, mint anélkül élni. Talán pont ez az, ami miatt inkább kitart eredeti terve mellett, és továbbsétál a tisztás irányába, hogy kicsit összeszedhesse a gondolatait. Sosem volt nagy híve a meditációnak, de néha nem árt.*


998. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-27 20:46:28
 ÚJ
>Félarcú Annorona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Annorona elhagyva a folyópartot a temetőbe jön, azon belül is a családja sírjához. A lány visszaemlékszik, hogy éjszaka idejött, idecipelte az igazi és a mostohaanyját, a mostoha apját és bátyját, kiásta a gödröt, beletette a hullákat, amiket megégett függönyökbe csavart - a ház teljesen leégett, és Annorona majdnem odaveszett miközben a hullákat menekítette csak ezért a gesztusért -, és lopott hajókötelekkel kötözte össze azt. Betemette őket, és egy egyszerű fakeresztet fabrikált saját kezével, és belevéste mindannyiuk nevét. Ezután órákon keresztül ült az esőben, hiszen nem tudott elmenni. Egyszerűen nem vitte rá a lélek, és ereje sem volt rá.
Ezúttal is így tesz, ugyanott foglal helyet, és szomorúan látja, hogy a keresztet valaki, vagy valami kettétörte, és az igazi anyjának a nevét kikarcolta.* ~Biztosan egy rosszakaróm. Vagy az enyém, vagy anyáé.~ *Gondolja, és a fadarabért nyúl, hogy megigazítsa. Bár nincs nála semmi, hogy újra összerakja, de azért a letört részt nekitámasztja a kereszt aljának. Némán mered maga elé, mire egy varjú rárepül a sírhelyre, amit azóta ellepett a gaz. Belemered Annorona szemébe, és hangosan felkárog. Ezután tovább is repül. A lány kezével kitépkedi a a gazdarabokat és a sír mellé dobja őket.*
- Szeretlek titeket. *Suttogja, és elindul a templomkert felé.*


997. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-27 18:16:16
 ÚJ
>Mirima Adlanniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Fängus Ghodarion//

*Miri még nem hallott elég rémtörténetet a túlvilági kísértetekről, vagy a megelevenedő holtakról, és amúgy is el van foglalva a saját fájdalmával. Ráadásul neki már meg kellett tanulni a keserű valóságot a temetőkről. Itt nem zombik és démonok nyugszanak a földben, hanem valaki szerettei. Látott már sok fekete ruhás férfit is nőt ugyanúgy sírni, vagy virágot hozni egy-két sírhoz. Kit gyakrabban, kit ritkábban... ő is vadvirágokból szedett kis csokrot, azt helyezte a sírkő elé, mikor megérkezett.
Könnyein keresztül felnézve a kérdezőre először észre sem veszi a furcsaságokat. Sem a sötét szemeket, sem a szerencsétlenül járt madarat.*
- Az anyukám. *szipogja, és még mindig térdeltében próbál úrrá lenni a könnyein, de azok még mindig csak jönnek és jönnek. Legalább már a síráson annyira felülkerekedett, hogy szipogássá szelídült.*


996. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-27 11:23:25
 ÚJ
>Zilyan Zalain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második esély - Ryrin//

*Hosszú idő telik el, mire elérik a város határát a folyóparton haladva. Ám egyszer azért csak odaérnek. Zilyan kíváncsian figyeli, ahogy a lovag virágot kezd szedegetni. Vadvirágokat, melyek így a nyár végével nyílnak. Talán nem olyan élénk és vidám színekben, mint a tavaszi, vagy nyár elejiek, mégis színesek és kedvesek. A kis tündér szó nélkül segít, maga is begyűjtve jó pár szálat, melyet a lovag felé nyújt. Igaz nem tudja, miért is készül a kis rendezett csokor, de a segítőkészség a vérében van.*
-Ott is alszol?
*Kérdezi meg meglepetten. Ez az elvonulás dolog eléggé érthetetlen számára, de azért nem túlságosan aggódik miatta. Ám a lehetőség, hogy bemehet ő is, ráadásul egészen a könyvtárig, és ott olvashat, kellően felvillanyozza.*
-Akkor én is veled vonulok kicsit. Bár mágiát nem tudok tanulni, mert nincs pénzem, de olvasni szeretek.
*Mondja vigyorogva, hiszen nagyon örül a lehetőségnek, főleg, hogy az olvasás ingyen van.*
-De azért a várost is megnézem, ha nem baj. Még soha nem láttam a várost.
*Ezt mintha már említette volna. Közben megérkeznek a temetőhöz. Zi némileg elkerekedett szemekkel bámulja a sírokat.*
-És mindegyik alá temettek valakit?
*Nem kicsit csodálkozik el a dolgon. Fura egy hely ez a temető. Végül megállnak az egyik sírhant mellett.*
-Hát... lehet még rózsaszín is, de a kéket jobban szeretem. A zöldet is szeretem, de nem annyira. És a sárga is szép, meg a piros.
*Na tessék. Kellett ez? Hát nem egyszerűbb ennél a kék?*
-Ha úgy gondolod, hogy ne kék legyen, nekem mindegy. Mindegyik szín szép.
*Nem teszi hozzá, hogy kivéve a feketét és a szürkét.*
-Aham. *Igyekszik nagyon szomorú képet vágni, és sajnálni azt, aki meghalt.* Mi az a szívroham?
*Kérdezi meg végül halkan, mert fogalma nincs miféle dolog lehet az. Mindenesetre abban biztos, hogy veszélyes, mert bele lehet halni. És ha így van, akkor azért az nem annyira jó. Hallgatja a búcsúzás szavait, és döbbenten pillant fel Ryrinre.*
-Azt mondtad az előbb, hogy itt nyugszik. Hát hol járhat akkor máshol? Feltámadt?
*Teljesen nem érti a dolgot, és a lovag szavai egészen összezavarták. Mert aki meghalt, az meghalt, és az már nem megy sehová. Azt el szokták hamvasztani halotti máglyán. Na jó, itt a földbe temetik. De akkor hogyan mondhatja azt Ryrin, hogy bárhol is jársz? Felsóhajt, és pislog párat a lovag arcát fürkészve. Mindezt persze menet közben teszi, hiszen maguk mögött hagyják a sírhantot, tovább indulnak a város felé.*


995. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-27 10:44:26
 ÚJ
>Fängus Ghodarion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Mirima Adlanniel//

*Ugyanazon nap estéjén gázol újra a temető ködében, midőn felélesztette gyermekét, ki most valahol a szegénynegyedben pihen, s várja gazdája eljöttét. Az azonban még várat magára. Jelenleg fekete kezei a sólymot tartják, lábánál fogva, a szárnytól felfelé csupasz, inkább keselyűre emlékeztető torzó a lépések ritmusára fityeg, szagából ítélve pedig legalább már egy hata halott lehet. Nyaka módszeresen kitekeredve, habár teste egyenest előre néz, üveges szeme a hátrahagyott területeket kémleli.
Miközben az éjsötét jelenés a tejfehér ködöt hasítja, sírásra lesz figyelmes. Keserves, gyermeki sírásra. Lassan fordítja a fejét a hang irányába, majd némi habozás után lábai meg is indulnak arra. Ahogy csizmája néha-néha meg-megkoppan a szépen kijárt ösvényen porában, a gyermeki alak kezd előtte kirajzolódni. A tekintete átsiklik a síró alak fölött, és a sírokon fut végig, belenyilall a felismerés.
~ Hisz' eme helyen vettem magamhoz gyermekem! ~
Egy darabig még elidőzik a köd horizontján lévő, felnyitott sírbolton, ahonnan kiásta gyermekét, majd az igazi gyermekre fordítja tekintetét. Lenéző, arrogáns, és lélektelen tekintete gyakorta próbál kontaktust teremteni az már a másikon múlik, hogy sikerül-e.*
- Netán szeretted nyugszik eme földben, leányom?
*Kérdi szokásos gyenge, de mély hangján, és bonyolult nyelvezetén. Gondolja, hogy a válasz igen, hiszen másképp nem sírna egy ismeretlen sírja felett, de már az "illem" megkívánja eme formaságot.*


994. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-26 22:23:24
 ÚJ
>Mirima Adlanniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Van a Temetőben jó pár jelentéktelen, dísztelen sírhely. Sokon még név sincs, csak egyszerű kőtábla jelzi, hogy itt nyugszik valaki. Semmit nem mondanak el, még a díszesen vésettek sem arról, hogy kiket hagyott hátra az elhunyt, vagy hogy mennyire volt fontos a családjának. Semmit nem közölnek az érzelmi szálakról, legfeljebb egy diszkrét "Gyászolja özvegye és gyermekei" feliratot.
A sírkövön, ami előtt a lányka térdel és pityereg, csak egy név olvasható: Miralea Adlanniel. Ha kérdeznék, elpityeregné, hogy az édesanyja fekszik itt a földben. Az utolsó élő rokona, apját már jó pár évvel ezelőtt elvesztette, mikor a vadászcsapaton, aminek ő is tagja volt, zöldbőrűek ütöttek rajta, és a szerepek vadász és préda közt pillanatok alatt cserélődtek fel.
Ő még elf temetést kapott... Mirima anyját már embermód a földbe temették. Még csak egy facsemete sem kerülhetett a sír fölé, csak egy darab hideg kő. Ehhez a kőhöz zarándokol ki a kislány minden áldott nap, és meséli el az aznap történteket - árvaként egyre kevesebb jó dolgot - amíg végül általában sírásba nem fordul a dolog.
Ruhácskája még utolsó jótevőjétől való kis zöld szoknyaruha, s ennek megfelelően még nem viselte meg sem az idő, sem a körülmények túlzottan. Amíg az idő engedi, a kislány rendszeresen tisztálkodik a folyóparton, és a ruháját is kimossa. Más már amúgy sem nagyon maradt neki. Az intéző, aki a kevés vagyont volt hivatott kezelni, amíg Mirima nagykorú lesz, mindenéből kiforgatta és kidobta az utcára...
A meséléssel már végzett, most éppen a keserves sírásnál tart a sírkőre borulva. Szívszorító látvány... de aki errefelé járatos, annak számára aligha újdonság.*


993. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-26 20:41:32
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Második esély - Zilyan//

*A folyóparton leszakít néhány virágot és a szegényes választék ellenére viszonylag ízlésesen összeállítja, ugyanis a vidám képet mutató kert előtt egy sokkal szomorúbb részre tévednek először. A temető képe nem túl bizalomkeltő látvány, noha a sírok között honoló csend néha kellemes a városi zsibogástól félrehúzódó kalandornak.
A hosszú, emberektől mentes túra után most még sincs ilyen hangulata a lovagnak. A folyóparton továbbhaladva azonnal el tudtak volna jutni az Alrishul-rezidenciához, de két alapvető oka volt annak, hogy mégis ebből az irányból közelítik meg a gazdagok negyedét. Az első Zilyan, aki így a város nagyobb szeletét láthatja, mindenképpen újdonság varázsával eltöltve a kicsiny szívét.*
-Én mindenképpen bemegyek a templomba, mert oda szoktam járni gondolkodni. Lehet, hogy néhány napra elvonulok.
*Egy kis szünetet tart, majd folytatja.*
-Te pedig addig feltérképezheted a várost az öcsémmel, vagy akár jöhetsz mágiát tanulni is, feltéve, ha van pénzed, mert nem olcsó mulatság.
*Megnyugtatásként azért más lehetőséget is ajánl a kíváncsiskodó tündérnek.*
-Viszont van egy szép könyvtár is a templomban. Rengeteget lehet olvasni, csupa hasznos dologról. Az ingyen van.
*Rántja meg a vállát, hiszen ő maga is sok könyvet forgatott már az ódon falak között.*
-Even a barátom. Ő egy nagylelkű nemes, akinek az egyetlen hibája, hogy belefolyik időnként a politika mocskos világába. De ha valakit szeret, akkor ahhoz hűséges barátként viszonyul. Ő volt a hűbéruram, míg az esküm fel nem oldotta.
*Megáll egy sír előtt, majd válaszol a tündérnek és elmondja a kék ruháról formált véleményét.*
-Ez a ruhád is kék. Nem jobb lenne egy másik szín? Vagy ennyire szereted a kéket?
*Kérdezi, miközben a virágot a sírra helyezi. A lány reflektálása után néhány másodpercig csendben marad, míg felidézi az előtte nyugvó emlékeit.*
-Itt nyugszik Gars Roefem, a régi szolgám, majd Even komornyikja. Koldussorból emeltem fel és meg is hálálta. Szívroham vitte el szegényt egy évvel ezelőtt.
*A szolga persze nem abban az értelemben szolga, mint ahogy a tündér megélte a szolgaságot. Gars szabad szolga volt és önként szegődött a lovag és a nemes mellé.*
-A szellemek vezessenek az utadon, barátom, bárhol is jársz most!
*Köszön el, majd egy főhajtás után újra elindulnak a város felé. Innen már jól láthatóak a távolabb emelkedő városi épületek.*


992. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-24 05:36:34
 ÚJ
>Kriag Warko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

* Elhagyva a folyópartot, a harcos egy kőfallal találja szembe magát. Nem messze tőle, ott van a kapu, ami nyitva van, így Kriag könnyedén be tud sétálni. Először kissé értetlenül mered a kriptákra, hisz a törzsiek általában a tűznek adják halottaikat. Aztán egy kicsit arrébb, ahol a nagy kriptákat felváltják a kisebb, de ugyanolyan igényesen kifaragott sírkövek, egy nagyobb csoportosulásra lesz figyelmes. Kicsit Közelebb érve már eljutnak hozzá is a hangok, s bár nem mindent ért, világossá válik számára, hogy egy temetés folyik, s ez itt egy temető. Ez kissé megváltoztatja a dolgokat, hisz Kriag is, mint sok pusztai nép fia, meglehetősen babonás a szellemekkel kapcsolatban. Nem tartják szerencsés dolognak a holtak nyugalmának megzavarását, éppen ezért igyekszik sietve elhagyni a helyszínt. *


991. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-16 17:28:51
 ÚJ
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy találkozás//

*Mikor Myna arra kéri, hogy maradjon vele elmosolyodik és megsimogatja a buksiját. Viszont kevésbé tetszik neki ez a kihasználásos dolog, de ha ezzel segít neki megoldani a problémáját és láthatóan jobb kedve lesz tőle, hát kénytelen lesz belemenni a kis játékba.*
-Veled maradok és segítek is, de nem szeretném, hogy kihasználj ezért lesznek elvárásaim cserébe. *Mikor testvére az utazó köpenye alá néz kicsit zavarba jön, a férfiak merik így megbámulni a testét.* ~Azt a titokzatost kivéve a piacról, de még nem kérdezek róla semmit, amíg nem tudom kivel milyen kapcsolatban van könnyűvérű ikrecském.~
-Igen, ezek nélkül nehezen védtelek volna meg bárkitől is, viszont olyan kis semmi táncos ruhákat nem vagyok hajlandó felvenni. *Jelenti ki szárazon.*
-Szóval Lilly leszek, fekete parókában... Rendben, mondj el minden részletet amit tudnom kell. *Sóhajtja ki végül és meg jelenik szemében a csíny örömének szikrája. Régen kis korukba rengeteg fiút és lány összezavartak és úgy néz ki ez ma sem lesz másképp, mint a régi szép időkben.*


990. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-16 17:10:45
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy találkozás//

*Myna nagyon örül a találkozásnak és ölelésnek ezért szorosan bújik hozzá a testvéréhez. Neki a bőre is olyan finom mint a sajátja, csak alatta jóval izmosabb helyenként. Még az illata is ugyanaz, olyan mintha saját magát ölelhetné.* ~A saját utam járni?~
-Most már maradj velem! Segíthetnél is nekem, mert van egy kis problémám és pont egy hasonmást kerestem, de helyette valami fontosabbat kaptam! Azt hittem már nincs is vér szerinti családom... azt hittem csak álmodtalak, de itt vagy! Itt vagy velem! *Sikerül megnyugodnia és a szájába harapva mosolyodik el végigmérve testvérét az utazóköpenyét széthajtva.*
-Fú, te aztán izmos vagy! Tudod támadt egy remek ötletem, csak ruhát kéne cserélned. *Szemei csak úgy csillognak, majd most jól megszívat bárkit a testvérével, senki se gondolná, hogy van egy ikertestvére, főleg amiket kapott információkat reggel a fogadóban Morf a kis játékuk közben. ~Még én se tudtam, hogy van.~ Miközben a ruhán gondolkozik, el kezdi ecsetelni a tervét.*
-Szóval arra gondoltam, hogy te semlegesebb tudsz lenni tőlem jelenleg és kicsit játszhatnánk valakivel, aki úgy tudja van egy nővérem Lilly, majd lesz egy fekete parókád is és el kell játszani a nemes kisasszonyt, aki mellém szeretne testőrt. Na de majd együtt találkozunk vele itt és én lebeszéllek erről a tervről és ennyi. *Megvonja a vállát.* Rá jöttem, hogy nem volt jó ötlet. *Csillogó szemekkel néz testvérére, aki miatt már elég jó kedve van és gondolkozik valamin Morfiusz ellen is.*


989. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-16 17:05:07
 ÚJ
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy találkozás//

*Testvére elejti a tőrt és így le is engedi a kezeit, amit megragadott mielőtt kárt tett volna magában ikre. Most hogy végre újra együtt vannak nem nagyon akarja elengedni a csuklóját, de mikor látja Myna szemeiben a ledöbbenést és a meglepettséget, inkább elengedi azonnal.* ~Annyira örülök neked, csak ne lennél ilyen szomorú... biztos az a hülye férfi miatt van...~
-Igen én vagyok az Myna. *Mondja kedvesen és viszonozza az ölelést, jobbját még a másik fejére is teszi és úgy vonja magához, hadd sírja ki magából minden fájdalmát.*
-Én vissza akartam menni, de láttad, hogy engem is vonszoltak magukkal. *Mondja szomorúan, de igyekszik nem rontani a hangulaton még jobban.*
-Amint elég idős voltam megszöktem tőlük és kerestelek, de sajnos csak annyit tudtam meg, hogy egy tolvajbanda magával vitt. Azóta kereslek és megtanultam a kardforgatást, hogy bármi van kimenthesselek, de úgy látom azóta már a saját utad járod. ~Remélem van hely számomra is az életedben, amit most mentettem meg.~


988. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-16 17:04:47
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy találkozás//

~Itt a vég és kezdek megőrülni? Egy újabb belső hang szólal bennem?~ *Majd valaki megfogja a csuklóját, de nem Morfiusz jött utána, ez nem egy olyan kéz, inkább mint az övé, a sajátja, egy női kéz... amint oldalra néz kikerekednek a szemei. ~Én tényleg megbolondultam?~ Kezéből a földre esik a tőr és vele együtt az álla is szinte, ahogy felméri a hasonmását, aki mellette áll és azt mondja neki, hogy hiányzott meg emlékszik e rá. Amint bele néz Mira szemeibe, amik az élettől csak úgy tüzelnek kezd érezni valamit a szívében és rég elnyomott emlékképek törnek fel.* ~Hát nem álmodtam, hogy létezik egy ikertestvérem? Olyan boldogan játszottunk a családi kúriában... Gazdag nemesi család voltunk... Egyik este megtámadtak és mikor elestem ő nézett rám kétségbeesetten, hogy ne hagyjanak ott az utcán... Nem a tükörképem és beképzelt barátom volt, hanem Ő!~
*Amint emlékképek jutnak eszébe újra megjelenik a remény benne, hogy van még értelme élni.*
-Mira? Tényleg te lennél? *Kérdezi félénken, bár tudja a választ és meg is öleli a másik lányt és el kezd újra sírni, talán ő megérti és nem tudja hogy került ide, de pont jókor jó helyen az biztos.*
-Miért hagytatok magamra? *Tőr ki belőle az első kérdés, bár tudja testvérének nem sok beleszólása volt, a szolgák idősebbek és erősebbek voltak.*
-Ugye megbosszultad, hogy otthagytak engem?


987. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:59:34
 ÚJ
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy találkozás//

*Mira látja, hogy a temető felé távozik sietősen ikertesója és nem foglalkozik vele mennyire lehet feltűnő, de utána ered. ~Még szerencse, hogy közel álltam meg a temetőhöz.~ Mikor be lép a számára nem túl kedves helyszínre, akkor meglátja testévér egy sírkőnél letérdelni. Lassan közelít hozzá és a csuklyát is hátradobja a fejéről. Hirtelen felegyenesedik Myna és felemeli a kezeit egy tőrrel, elég vészjósló a jelenet, így nem tétovázik és gyorsan ott terem mellette és felkészül, hogy elkapja csuklóját a lánynak, mielőtt valami nagy hülyeséget tenne.* ~Nem veszíthetlek el még egyszer, hisz most találtam rád újra oly hosszú évek után.~
-Myna hagyd abba! Ne tedd meg, várj! *Szólal meg hangosan miközben mellé ér.*
-Annyira hiányoztál! Emlékszel rám? *Mikor a kisírt szemű tükörképével néz szembe szíve ellágyul és szívében melegség árad szét.* ~Itt van, látom, fogom és érzem őt.~


986. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:59:19
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Egyedül//

*Myna a temetőbe érve le dől egyik térdére egy elhanyagolt sír mellé, jobb keze a sírkő tetején van és vérzik a nem rég körmét belevájt helyeken. Bal kezén a síron támaszkodik és szemeiből a könnyek csak úgy folynak arcán, majd az állánál összetalálkozva hullnak a földre.*
~Miért lök el így magától? Hogyan dőlhettem be neki? Hogy eshettem a saját csapdámba?~
*Elkeseredésében kicsit jobban összeszedve magát felhúzza magát jobb kezével és a lábán lévő tőrhöz nyúl. ~Úgy se tűnik fel nekik a hiányom egyhamar, hisz mint kurtizán bármerre járhatok...~
Maga elé tartja a tőrt és kihúzza a tokjából, a penge tükröződéséből nézi kisírt szemeit. Bal csuklójával le törli könnyeit és elmosolyodik a gondolaton, hogy véget vethet nyomorult életének, mert az egyetlen jó dolognak is ideje korán vége lett.
~Nem érdekel mi lesz ezután, de végre nyugalomra térhetek.~
Emeli a pengét mindkét kezével szorítva és a gyenge szellővel szembe állva tartja, hogy a szívébe márthassa gyönyörű tőrét.*


985. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:06:23
 ÚJ
>Ailincy Nilyna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*A temetőbe érvén, a szokásos hideg kezd megint futkosni a hátán. Ilyenkor olyan érzései támadnak, mintha figyelnék őt. Egy olyan helyen van most, ahol legjobb tudomása szerint egyetlen egy ismerőse sincs eltemetve, vagy vérrokona, vagy akárki, akiről tudnia kéne. Miközben halad az úton, néhány sírhelynél megáll, elolvassa a feliratokat, a neveket, aztán újra elindul. Próbál minél kevesebbszer letérni az útról, épp csak néha billeg odébb egy-egy sírkőhöz, majd vissza. Lassan lépdel, mélyeket lélegezve próbál teljesen észrevétlen lenni, hogyha valaki mégis lenne itt, még az se vegye észre. Léptei mint a macskának, észrevétlen, mégis enyhén fürge. Szemei ide-oda mozognak, fürkészik mi van körülötte. Szinte egy örökkévalóságig tart, mire végre annyira közel ér a Temető végéhez, hogy elkezdje hallani ahogy a víz csobog. A Temető ködös területén a baglyok huhogásán kívül ez a víz adja az egyetlen hangot. Kicsit gyorsít a tempón, hogy gyorsabban elérjen a kapuhoz, melyet ezután maga mögött hagyva, a sziklák között levő meredek úton leérjen a Folyópartra.*


984. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-16 14:51:25
 ÚJ
>Ryakim Sindri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

*Meglepő jókedvvel sétálgat kényelmesen a sírkövek között, halkan dudorászva. Egy-egy szebb példánynál meg is áll, elolvasgatja a neveket, aztán indul tovább. Egy szép nagy kört tervezett menni aztán be a templomba, de vízcsobogás üti meg a fülét. Meg is pillant a hang irányában egy kaput ami, de sokat még nem lát mögötte. Egy kiadós fürdés nem ártana, bár abban nem biztos hogy a városhoz ilyen közel ejtené ezt meg, ha tudna a fürdő létezéséről biztosan azt választaná, most viszont legalább egy sétát megér hogy utánajárjon mi is csobog itt a közelben. Felhagy hát a nevekkel és sírkövekkel és célirányosan indul el az ösvényen ami a folyópartra vezet.*


983. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-11 16:48:39
 ÚJ
>Raiina Presträ avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Ahogy kilép a kertből, s a temető enyhén ködös, kísértetiesen csöndes levegőjét szippantja be, elemi borzongás rázza meg. Libabőr ütközik ki porcelán bőrén, s gerince mentén enyhe hidegrázás szalad végig. Végiglépdel a sírkövek között, puhán, mint egy ragadozó nagymacska, vigyázva, hogy érintetlenül, és sértetlenül hagyjon mindent, melyhez nem kéne érnie, amit nem kéne megbolygatnia. Néhány sírkőnél elidőzik, neveket olvasgatva, azonban egyik sem tűnik számára ismerősnek, egyikben sem látja meg akár csak egykori ismeretségeinek jelzett halálát. Pedig, ha emlékezne saját nevére, akkor tudhatná, hogy anyja ebben a temetőben nyugszik, név híján azonban minden komor sírkő csak egy elmúlt élet, egy elszállt lélek jele. Egy nagyobb építménynél, látszólag valami nemes kriptájánál elidőzik, tekintetével felmérve a terepet, azonban ez is ugyanolyan hasztalannak tűnik, mint bármi más. Mire az ösvény végére ér, mely minden valószínűség szerint a folyóparthoz viszi majd, elkezdi feladni magában a reményt, hogy valaha válaszokat talál. Így hát, mikor elhagyja a temető komorságát, már csak arra koncentrál, hogy új életét képes legyen sikeresen elkezdeni, hogy megtalálja új helyét a világban.*


982. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-06 20:17:58
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

* Belép a temetőbe, mivel úgy gondolta, ha már úgyis az erdőszéli tisztás felé igyekszik akkor beugrik ide is és megnézi, hogy mi maradt a kis rendrakásából, amit nagyjából 6 napja rakhatott. Megpillantva az általa rendbe rakott sírokat látja, hogy semmilyen mértékű változás nem történt, minden ugyanúgy maradt. A sírokat nem verték ismét szét, túl sok por sem szállt rá a leporolt sírokra. Ezután már indulni készül, nem sokat vár hát az indulással. Nagyjából két percet tölt a temetőben és már indul is tovább, az erdőszéli tisztásra. *


981. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:01:59
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Pegazus fogadó felé//

* Amint belép a temető területére szeme átvándorol a temető melletti hatalmas épületre, gondolatai szerint a templom lehet az. * ~ Úgy döntöttem mégsem egyenesen a Pegazus fogadóba megyek, előbb körül nézek, mindenhol, bejárom egész Artheniort. Majd, ha mindent láttam, szépet és csúnyát egyaránt akkor majd, elmegyek a fogadóba és egy jó vajsör mellett fogom kipihenni a végtelen hosszú városnézést. ~ * A temető ködben és párában áll, Xanven alig lát bármit is. Megnéz és elolvas minden egyes sírt ami csak található és olvasható a temetőben. A nemesi családok sírjától a szegény, elfeledett senkik sírköveikig. Szemre vételez minden egyes családi címert, megpróbálja memorizálni a családnevekhez a címerek kinézeteit; tudja, hogy valószínűleg a családok nagy része már kihalt ez azonban nem zavarja őt. Mikor azonban az elfeledett senkik sírjaikhoz ér elöntik őt az érzelmei. Ezen érzelmek kiváltanak belőle néhány szép szót.:*
- Olyan... olyan szép dolog visszagondolni, hogy itt minden egyes törött, kidőlt, elkopott, szétzúzott sír egy-egy személyé. Minden sír egy külön embert, egy külön lelket, egy külön személyiséget őriz. Ebbe pedig elképesztő belegondolni. * Xanven megpróbálja felállítani az eldőlt sírokat, a poros sírokat pedig leporolja, míg az eltörteket pedig megpróbálja összeállítani. Egy öregasszony jön erre és meglátja mit is művel Ärta. Nagyot csodálkozik. Majd megszólal:*
- Édes fiam! Azok a sírok már több száz évesek. Elfáradtak már a lelkek őrzésében. Hagyd őket hát!
*Xanven abbahagyja egy poros sír leporolását és odalép az öreghez, majd így szól:*
- Kihez jött?
- Az édesapámhoz, 30 éve hunyt el. *Válaszol az öregasszony elérzékenyülve. Minek láttán Xanven fölfogja, hogy az öregasszony szeretne egyedül lenni az apja lelkével. Így úgy dönt, hogy tovább áll és megnéz valami mást, mondjuk a templomot. El is indul a macskaköves úton a kijárat felé. Még egyetlen egyszer visszanéz az öregasszonyra, ki akkorra már egy sír fölött térdel. Majd előre fordul és tovább áll nem zargatja többet a lelkeket. *

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.02 19:19:08, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965