Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-15 12:57:06
Üzenet elküldve: 2012-07-15 12:57:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
Halottak, szellemek, és ki tudja milyen félszerzetek lepik eme helyet. A Vándor lépked az örök nyugvóhelyek körül és gondolkodik, vajon ki élte még úgy sanyarú fiatal korát mint ő? Kinek haltak meg tűzben árban vagy rabló gyilkosságban a szülei? Kérdésekre nem kap választ még ha hangosan kérdezi is. Lassú léptekkel közeledik a templom felé. Furcsa érzés kezdi gyötörni. Mintha be kellene mennie a templomba.
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-15 01:18:26
Üzenet elküldve: 2012-07-15 01:18:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Vénülő átok//
*Caram sikeresen használja Gleadyss íját, célzása pontos, így a démon elpusztul. Ezzel egy időben Caram, valamivel távolabb tőlük, erőtlenül a porba zuhan. Hirtelen élessé válik a csönd. Pár pillanatig semmi nem mozdul. Érezni a levegőben a várakozást. 'Vajon tényleg vége? Ennyi volt?' Majd ez az érzés egy szempillantás alatt meg is szűnik, hallani újra a szél zúgását, a fák neszezését. Maga mellett örömmel látja, hogy Coinleachnek nincs komolyabb baja. Gyengéden végigsimít arcélén, majd készül felállni, hogy leporolja magát valamelyest. Kezére helyezi súlyát, épp emelkedne fel, mikor felszisszen és vissza is ül rögtön. Kell egy kis idő, míg összeszedi magát. A karján a seb lüktet, a kisebb karcolások is mind egyszerre válnak fájdalmassá, mint apró forró égető pontok az egész testén. Vesz egy nagy levegőt és, mint mindig, figyelmen kívül hagyja sebeit. Inkább Hawult követi a szemével, aki Caram mellé ér. Gleadyss összeszorított fogakkal feláll és ő is a sötételfhez sétál. Egyrészt ideje visszavenni fegyverét illetve a kíváncsiság is hajtja, sikerrel jártak-e: megszűnt-e az átok. Odaérve, mintha nem is Caramot látná. Egy fiatal sötételf terül el a földön. 'Működött a varázs, de úgy tűnik ő nem úszta meg olyan könnyedén, mint a mi' gondolja*-Nem néz ki valami jól.*veti oda Hawulnak. Ahogy nézi az alakot, régről feljövő emlékek tolakodnak elméjébe, melyekről úgy hitte végleg sikerült megszabadulnia. Egy pillanatra felrémlik az elf gondolataiban, hogy ott is hagyhatná sérülten Caramot minden segítség nélkül, és ebben az a legrosszabb, valahol még örülne is ennek. De mégis egy élő lét múlik most a döntésén. Képtelen magára hagyni és szíve mélyén nem is akar rosszat egy sebesült lénynek sem. Így készségesen letérdel és óvatosan maga felé fordítja a testet. Ujjhegyével kitapintja gyengén lüktető pulzusát. Megtalálja a súlyosan vérző sebet az oldalán. A mágushoz fordul * -Maradt még valamennyi gyógynövényünk, amit fel tudunk használni? *kérdi reménykedve, majd hozzáteszi* -Szükségünk lesz vízre is!*néz körbe hátha akad valami, amit használhatna a seb bekötözéséhez. Leválaszt egy kis ruhadarabot Caram elnyűtt ruhájáról és a sebre szorítja. Szabad kezével a táskájába kotorászik maradék növény után. Talál is két szál gyökeret és felmutatja Coinleachnek.*-Ez az összes, amim van, ha ez segít. Bár itt a temetőben is érdemes körülnézni, biztos van itt gyógyfű, ami enyhítené a sebesülést. *veti fel ötletként.*
*Caram sikeresen használja Gleadyss íját, célzása pontos, így a démon elpusztul. Ezzel egy időben Caram, valamivel távolabb tőlük, erőtlenül a porba zuhan. Hirtelen élessé válik a csönd. Pár pillanatig semmi nem mozdul. Érezni a levegőben a várakozást. 'Vajon tényleg vége? Ennyi volt?' Majd ez az érzés egy szempillantás alatt meg is szűnik, hallani újra a szél zúgását, a fák neszezését. Maga mellett örömmel látja, hogy Coinleachnek nincs komolyabb baja. Gyengéden végigsimít arcélén, majd készül felállni, hogy leporolja magát valamelyest. Kezére helyezi súlyát, épp emelkedne fel, mikor felszisszen és vissza is ül rögtön. Kell egy kis idő, míg összeszedi magát. A karján a seb lüktet, a kisebb karcolások is mind egyszerre válnak fájdalmassá, mint apró forró égető pontok az egész testén. Vesz egy nagy levegőt és, mint mindig, figyelmen kívül hagyja sebeit. Inkább Hawult követi a szemével, aki Caram mellé ér. Gleadyss összeszorított fogakkal feláll és ő is a sötételfhez sétál. Egyrészt ideje visszavenni fegyverét illetve a kíváncsiság is hajtja, sikerrel jártak-e: megszűnt-e az átok. Odaérve, mintha nem is Caramot látná. Egy fiatal sötételf terül el a földön. 'Működött a varázs, de úgy tűnik ő nem úszta meg olyan könnyedén, mint a mi' gondolja*-Nem néz ki valami jól.*veti oda Hawulnak. Ahogy nézi az alakot, régről feljövő emlékek tolakodnak elméjébe, melyekről úgy hitte végleg sikerült megszabadulnia. Egy pillanatra felrémlik az elf gondolataiban, hogy ott is hagyhatná sérülten Caramot minden segítség nélkül, és ebben az a legrosszabb, valahol még örülne is ennek. De mégis egy élő lét múlik most a döntésén. Képtelen magára hagyni és szíve mélyén nem is akar rosszat egy sebesült lénynek sem. Így készségesen letérdel és óvatosan maga felé fordítja a testet. Ujjhegyével kitapintja gyengén lüktető pulzusát. Megtalálja a súlyosan vérző sebet az oldalán. A mágushoz fordul * -Maradt még valamennyi gyógynövényünk, amit fel tudunk használni? *kérdi reménykedve, majd hozzáteszi* -Szükségünk lesz vízre is!*néz körbe hátha akad valami, amit használhatna a seb bekötözéséhez. Leválaszt egy kis ruhadarabot Caram elnyűtt ruhájáról és a sebre szorítja. Szabad kezével a táskájába kotorászik maradék növény után. Talál is két szál gyökeret és felmutatja Coinleachnek.*-Ez az összes, amim van, ha ez segít. Bár itt a temetőben is érdemes körülnézni, biztos van itt gyógyfű, ami enyhítené a sebesülést. *veti fel ötletként.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-12 14:27:08
Üzenet elküldve: 2012-07-12 14:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Vénülő átok//
*A lény nagyon egy tucatban akarja tudni a társaságot, mert miután Hawul megsebzi a fenevadat, pontosan a másik két elf mellé vágja a gyilkost.
A férfi halk sziszegéssel ül fel, hiába ő is érzi a fájdalmat. Már-már éppen azt fontolgatja, hogy újra támadásba lendül - részben azért mert az elfek nem igazán igyekeznek ez ügyben, másrészt pedig mert már eléggé forr a vére - ám Caram megelőzi, és a további támadásokat meg is hiúsítja. Végez a bestiával.
Hawul csalódik, mert a lényt a halálát (?) követően semmivé foszlik, ezzel megakadályozva, hogy a férfi megízlelhesse a húsát.
A gyilkos nem tudná megmondani, hogy meddig ültek ott, míg Caram megpróbál felállni, ám az erőlködés közben összecsuklik.
Hawul nagy nehezen, de végül feláll és a sötételf felé lépdel. Testében még mindig nem múlt el a fájdalom, de valamilyen perverz módon még élvezi is, hogy szenved egy kicsit. A nőhöz közelebb érvén látja, hogy az öregedésnek nyoma sincs, s már-már egy csinos fehérnép fekszik a lábai előtt. Elhatározza, hogyha végleg vége lesz ennek a hacacárénak, beruház egy sötételfre, aki áruba bocsátotta a testét. Valószínűleg kevés ilyen van, valamint nem is kér keveset, de a pénzt végül úgy is visszaszerzi...*
- Ha a mágus felébredt, ide is el kéne egy kis segítség * mondja Gleadyssnek, ki láthatólag valamicskét ért a sebek kezelésének - míg a gyilkos inkább csak azok ejtésében.*
*A lény nagyon egy tucatban akarja tudni a társaságot, mert miután Hawul megsebzi a fenevadat, pontosan a másik két elf mellé vágja a gyilkost.
A férfi halk sziszegéssel ül fel, hiába ő is érzi a fájdalmat. Már-már éppen azt fontolgatja, hogy újra támadásba lendül - részben azért mert az elfek nem igazán igyekeznek ez ügyben, másrészt pedig mert már eléggé forr a vére - ám Caram megelőzi, és a további támadásokat meg is hiúsítja. Végez a bestiával.
Hawul csalódik, mert a lényt a halálát (?) követően semmivé foszlik, ezzel megakadályozva, hogy a férfi megízlelhesse a húsát.
A gyilkos nem tudná megmondani, hogy meddig ültek ott, míg Caram megpróbál felállni, ám az erőlködés közben összecsuklik.
Hawul nagy nehezen, de végül feláll és a sötételf felé lépdel. Testében még mindig nem múlt el a fájdalom, de valamilyen perverz módon még élvezi is, hogy szenved egy kicsit. A nőhöz közelebb érvén látja, hogy az öregedésnek nyoma sincs, s már-már egy csinos fehérnép fekszik a lábai előtt. Elhatározza, hogyha végleg vége lesz ennek a hacacárénak, beruház egy sötételfre, aki áruba bocsátotta a testét. Valószínűleg kevés ilyen van, valamint nem is kér keveset, de a pénzt végül úgy is visszaszerzi...*
- Ha a mágus felébredt, ide is el kéne egy kis segítség * mondja Gleadyssnek, ki láthatólag valamicskét ért a sebek kezelésének - míg a gyilkos inkább csak azok ejtésében.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-09 23:04:42
Üzenet elküldve: 2012-07-09 23:04:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Amint a nyílvessző megkezdi útját a lény felé, Caram érzi, hogy izmaiból az utolsó csepp erő is elfogyott. Megtámaszkodik maga előtt a földön, és a lélegzetét is visszafojtva figyelni, célba talál-e.
A lény szertefoszlik, mégsem történik semmi, őrjítően hosszú ideig. A sötételf immár így sem bírja tartani magát, a földre ereszkedik, és vár, miközben rettegése újult erővel tér vissza. Lehet, hogy az öregasszony se tudott mindent? Lehet, hogy egyáltalán nem is lehet megtörni az átkot? Vagy csak ő rontott el valamit? Lehet, hogy a lény csak elmenekült, de nem pusztult el?
Már kis híján feladja a reményt, amikor valami mintha változni kezdene a szeme előtt heverő kezén. A változás először alig látható, csak néhány apró ránc tűnik el lassan, majd a nagyobbak is, míg végül az összes felszívódik. Caram szeretne felkelni, hogy ellenőrizze, teljesen rendbejött-e, de ha visszafiatalodott is, az ereje nem tért vissza. Egyetlen próbálkozás után a világ ismét homályba borul körülötte, majd tudatára teljes homály borul.*
A lény szertefoszlik, mégsem történik semmi, őrjítően hosszú ideig. A sötételf immár így sem bírja tartani magát, a földre ereszkedik, és vár, miközben rettegése újult erővel tér vissza. Lehet, hogy az öregasszony se tudott mindent? Lehet, hogy egyáltalán nem is lehet megtörni az átkot? Vagy csak ő rontott el valamit? Lehet, hogy a lény csak elmenekült, de nem pusztult el?
Már kis híján feladja a reményt, amikor valami mintha változni kezdene a szeme előtt heverő kezén. A változás először alig látható, csak néhány apró ránc tűnik el lassan, majd a nagyobbak is, míg végül az összes felszívódik. Caram szeretne felkelni, hogy ellenőrizze, teljesen rendbejött-e, de ha visszafiatalodott is, az ereje nem tért vissza. Egyetlen próbálkozás után a világ ismét homályba borul körülötte, majd tudatára teljes homály borul.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-08 23:11:36
Üzenet elküldve: 2012-07-08 23:11:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Vénülő átok//
*A nyíl mintha szándékosan lassítaná sebességét, elhúzva ezzel becsapódásának idejét. Mindenki feszült, a piros fény még a cél elérése előtt kialszik, így már nem lehet tudni biztosan, hogy hova megy a vessző. Az végül bele fúródik a lény testébe. Az fájdalmas üvöltéssel jelzi ezt, majd hirtelen semmivé foszlik.
A lényt megölte a kis csoport. Az áldozat megvolt az elején, már csak az eredményre várnak. Hosszú percek múlnak el, mire egy kis javulás fellelhető. Caram nem öregszik tovább, majd gyorsuló ütemben tűnnek el az öregség nyomai. Mintha visszafelé forgatnák az idő kerekét és fiatalítanának meg egy öregasszonyt. Egy-két perc már csak, s újra eredeti alakjában díszeleg, amelyet az átok előtt tudhatott magáénak. Fiatal, hajlékony és gyors.
De az átok visszafordítása sem mulasztja el a komoly sérülést. A seb, melyet szerzett, a folytonos mozgás miatt csak súlyosbodott, így az lassítja a sötételfet. Most már csak társaira hagyatkozhat, akik ha szerencséje van, segítenek neki, hogy eljusson egy orvosig, még mielőtt késő lenne. Ugyanez vonatkozik a többiekre is, csakhogy nekik nincsenek súlyos, életveszélyes sérüléseik.*
/Köszönöm a kitartást, ezennel elengedlek titeket! További jó játékot!/
*A nyíl mintha szándékosan lassítaná sebességét, elhúzva ezzel becsapódásának idejét. Mindenki feszült, a piros fény még a cél elérése előtt kialszik, így már nem lehet tudni biztosan, hogy hova megy a vessző. Az végül bele fúródik a lény testébe. Az fájdalmas üvöltéssel jelzi ezt, majd hirtelen semmivé foszlik.
A lényt megölte a kis csoport. Az áldozat megvolt az elején, már csak az eredményre várnak. Hosszú percek múlnak el, mire egy kis javulás fellelhető. Caram nem öregszik tovább, majd gyorsuló ütemben tűnnek el az öregség nyomai. Mintha visszafelé forgatnák az idő kerekét és fiatalítanának meg egy öregasszonyt. Egy-két perc már csak, s újra eredeti alakjában díszeleg, amelyet az átok előtt tudhatott magáénak. Fiatal, hajlékony és gyors.
De az átok visszafordítása sem mulasztja el a komoly sérülést. A seb, melyet szerzett, a folytonos mozgás miatt csak súlyosbodott, így az lassítja a sötételfet. Most már csak társaira hagyatkozhat, akik ha szerencséje van, segítenek neki, hogy eljusson egy orvosig, még mielőtt késő lenne. Ugyanez vonatkozik a többiekre is, csakhogy nekik nincsenek súlyos, életveszélyes sérüléseik.*
/Köszönöm a kitartást, ezennel elengedlek titeket! További jó játékot!/
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-07 15:41:35
Üzenet elküldve: 2012-07-07 15:41:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Vénülő átok//
*A magához térő mágus szörnyen érzi magát, de hamar felméri a helyzetet. A lény mindenkit harcképtelenné tett. Egyedül Caram az, aki még képes küzdeni. Coinleach feszülten figyeli az eseményeket, mintha kicsit le is lassulna minden. Hallja, mikor az íj idege megfeszül, majd a pattanást, ahogyan a nyíl remélhetőleg halálos útjára indul. Halk nesszel hasítja a levegőt.*
"segíts most fuvallat
vigyázd e nyilat,
vezesd az acélt
találjon célt!"
*Mormol el egy imát gyorsan, hogy ezzel biztosan a célpontnak irányítsa a lövedéket.*
*A magához térő mágus szörnyen érzi magát, de hamar felméri a helyzetet. A lény mindenkit harcképtelenné tett. Egyedül Caram az, aki még képes küzdeni. Coinleach feszülten figyeli az eseményeket, mintha kicsit le is lassulna minden. Hallja, mikor az íj idege megfeszül, majd a pattanást, ahogyan a nyíl remélhetőleg halálos útjára indul. Halk nesszel hasítja a levegőt.*
"segíts most fuvallat
vigyázd e nyilat,
vezesd az acélt
találjon célt!"
*Mormol el egy imát gyorsan, hogy ezzel biztosan a célpontnak irányítsa a lövedéket.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-06 22:37:58
Üzenet elküldve: 2012-07-06 22:37:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Vénülő átok//
*Caram maga is meglepődik, hogy - főleg a szerencsének köszönhetően - sikerül eltalálnia a lény fejét. Ez azonban nem bizonyul elégnek annak megöléséhez.
Amikor homályosodni kezd körülötte a világ, egy pillanatra megijed, hogy veszített, és vagy elájul, mert öreg teste erőtartalékai mostanra kimerültek, vagy most fog végezni vele az átok. Csakhogy ezek közül egyik sem valósul meg, bár ami valójában történik, az is annyira abszurd, mint egy lázálom.
Coinleach és az öregasszony utasításait követve Caram újabb nyílvesszőt ránt ki a földből, és ereje utolsó morzsáit összekaparva felhúzza az íjat.*
Mélység istenei, most segítsetek *suttogja, majd megcélozza a fénylő gömböt, és kilövi a nyilat.*
*Caram maga is meglepődik, hogy - főleg a szerencsének köszönhetően - sikerül eltalálnia a lény fejét. Ez azonban nem bizonyul elégnek annak megöléséhez.
Amikor homályosodni kezd körülötte a világ, egy pillanatra megijed, hogy veszített, és vagy elájul, mert öreg teste erőtartalékai mostanra kimerültek, vagy most fog végezni vele az átok. Csakhogy ezek közül egyik sem valósul meg, bár ami valójában történik, az is annyira abszurd, mint egy lázálom.
Coinleach és az öregasszony utasításait követve Caram újabb nyílvesszőt ránt ki a földből, és ereje utolsó morzsáit összekaparva felhúzza az íjat.*
Mélység istenei, most segítsetek *suttogja, majd megcélozza a fénylő gömböt, és kilövi a nyilat.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-06 16:42:38
Üzenet elküldve: 2012-07-06 16:42:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Vénülő átok//
*A teremtmény Hawullal van elfoglalva. Jelenleg mintha nem is érzékelne mást a férfi jelenlétén kívül. Ez hiba a részéről, de nem is tűnik túl okosnak, ellenben éhesnek és vérszomjasnak annál inkább. Fejét lehajtja, hogy lehetőség szerint felfalja a gyilkost, de az okosabbnak bizonyul. Megsebzi a lényt, aki azonnal magasan hátra rántja fejét, ezzel korrigálva a Caram látásromlásából és a démon elmozdulásából következő céltévesztést és a nyíl egyenest a fejébe fúródik.
Hatalmas üvöltés következik, de a lény még mindig áll. Üvölt, de most mintha kitisztulna előtte a kép. A sötételf felé ront ismét, Hawult oldalra csapva egy erős lendítéssel, majd hirtelen megáll. A jelenés mellkasát kezdi kaparni ijedten, Caram körül pedig homályosodni kezd a világ. Csak ő és a rémség van most már csak. Társai eltűnnek egy pillanat alatt, helyüket a homály veszi át.*
- Hallgass a társadra! Támadd a szívét és vess véget ennek, mielőtt te végeztetsz be. Segítek, de nem bírok sokáig, a testem sorsát hamarosan követi erőm és lelkem is. *mondja egy ismerős hang. A nő, az öregasszony rekedtes hangját hallja, ki nemrégiben feláldozta magát. Ekkor a lény mellkasán apró vörös gömb jelenik meg, olyan, mint a tűz.*
- Találd el, amíg még látod! Mutatom neked a célt, de el kell találnod így, vagy úgy! *suttogja még a hang, majd eltűnik minden. A társak visszakerülnek a helyükre és eltűnik a homály a hanggal együtt. Caram továbbra is látja a furcsa vörös fényt a lény szíve előtt, a többiek azonban nem.
Coinleach eközben magához tér. A feje fáj, testét apróbb vágások borítják, ami a felé száguldó törmelék eredménye. Hawul közvetlen az elf páros mellett ér földet a lény csapása után.*
*A teremtmény Hawullal van elfoglalva. Jelenleg mintha nem is érzékelne mást a férfi jelenlétén kívül. Ez hiba a részéről, de nem is tűnik túl okosnak, ellenben éhesnek és vérszomjasnak annál inkább. Fejét lehajtja, hogy lehetőség szerint felfalja a gyilkost, de az okosabbnak bizonyul. Megsebzi a lényt, aki azonnal magasan hátra rántja fejét, ezzel korrigálva a Caram látásromlásából és a démon elmozdulásából következő céltévesztést és a nyíl egyenest a fejébe fúródik.
Hatalmas üvöltés következik, de a lény még mindig áll. Üvölt, de most mintha kitisztulna előtte a kép. A sötételf felé ront ismét, Hawult oldalra csapva egy erős lendítéssel, majd hirtelen megáll. A jelenés mellkasát kezdi kaparni ijedten, Caram körül pedig homályosodni kezd a világ. Csak ő és a rémség van most már csak. Társai eltűnnek egy pillanat alatt, helyüket a homály veszi át.*
- Hallgass a társadra! Támadd a szívét és vess véget ennek, mielőtt te végeztetsz be. Segítek, de nem bírok sokáig, a testem sorsát hamarosan követi erőm és lelkem is. *mondja egy ismerős hang. A nő, az öregasszony rekedtes hangját hallja, ki nemrégiben feláldozta magát. Ekkor a lény mellkasán apró vörös gömb jelenik meg, olyan, mint a tűz.*
- Találd el, amíg még látod! Mutatom neked a célt, de el kell találnod így, vagy úgy! *suttogja még a hang, majd eltűnik minden. A társak visszakerülnek a helyükre és eltűnik a homály a hanggal együtt. Caram továbbra is látja a furcsa vörös fényt a lény szíve előtt, a többiek azonban nem.
Coinleach eközben magához tér. A feje fáj, testét apróbb vágások borítják, ami a felé száguldó törmelék eredménye. Hawul közvetlen az elf páros mellett ér földet a lény csapása után.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-02 19:24:02
Üzenet elküldve: 2012-07-02 19:24:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Vénülő átok//
* Ha Hawult meglehetne rémíteni, most bizonyára fülét-farkát összehúzva reszketne az egyik sírkő mögött. Sőt, ha Hawult meglehetne rémíteni, valószínűleg a lény most könnyű szerrel végezne vele, hisz Caram azt mondta a lény könnyen felhasználja más félelmét. Szerencsére Hawul a félelmet eddig csak áldozatai szemében látta, így most sem kell elrohannia, inkább mérlegeli a helyzetet.
A mágus kidőlt, és az elf rögtön a segítségére sietett. Szép dolog, de valószínűleg itt többről van szó, mint bajtársiasságról.
Caram megkapta a másik nő íját, de Hawul kételkedik benne, hogy a 'vénségnek' jelenleg lenne annyi ereje, hogy rendesen felhúzza az íjat.
A lény egyenesen Hawul felé ront. Buta jószág, ha lenne egy kis esze akkor végezne a sérültekkel.
A démon egyik karja hasznavehetetlen, csak csapkod vele össze-vissza. Hawulnak tehát arról az oldalról kell támadnia, majd mikor lecsap a sérült karjával, gyorsan irányt vált és megsebzi a lényt.
Lehetőleg nem ejt halálos sebet, bár azt nem tudja, hogy Caram miatt, vagy mert kezdi szórakoztatni a harc.*
* Ha Hawult meglehetne rémíteni, most bizonyára fülét-farkát összehúzva reszketne az egyik sírkő mögött. Sőt, ha Hawult meglehetne rémíteni, valószínűleg a lény most könnyű szerrel végezne vele, hisz Caram azt mondta a lény könnyen felhasználja más félelmét. Szerencsére Hawul a félelmet eddig csak áldozatai szemében látta, így most sem kell elrohannia, inkább mérlegeli a helyzetet.
A mágus kidőlt, és az elf rögtön a segítségére sietett. Szép dolog, de valószínűleg itt többről van szó, mint bajtársiasságról.
Caram megkapta a másik nő íját, de Hawul kételkedik benne, hogy a 'vénségnek' jelenleg lenne annyi ereje, hogy rendesen felhúzza az íjat.
A lény egyenesen Hawul felé ront. Buta jószág, ha lenne egy kis esze akkor végezne a sérültekkel.
A démon egyik karja hasznavehetetlen, csak csapkod vele össze-vissza. Hawulnak tehát arról az oldalról kell támadnia, majd mikor lecsap a sérült karjával, gyorsan irányt vált és megsebzi a lényt.
Lehetőleg nem ejt halálos sebet, bár azt nem tudja, hogy Caram miatt, vagy mert kezdi szórakoztatni a harc.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-07-01 14:08:04
Üzenet elküldve: 2012-07-01 14:08:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Vénülő átok//
*Coinleach előtt hirtelen minden elsötétedik, tompa fájdalmat érez egész testében, majd mintha hirtelen egy teljesen más helyre kerülne. A csatazaj, mely eddig betöltötte a temetőt most elhalkult, tompa dübörgés és halk neszelés hallatszik egyedül. Az elf kinyitja szemét és egy mesés tó partján találja magát, amint a földön fekszik. Felemeli fejét, majd felül és alaposabban körbenéz.*
- Mégis hol vagyok? *kérdezi meglepődötten. Ekkor a tó felszínére vándorol tekintete, mert az gyengéden hullámozni kezd és mintha valami kiemelkedne belőle. Az egyre nagyobbá váló valami félelmet ébreszt a mágusban, aki botja után kapna, de nem találja sehol, így feláll és megfeszült testtel várja mi sül ki a dologból.*
- Gyere csak! Így is elbánok veled! *kiáltja, majd hamar eláll a szava, mert felismeri a jelenést, amit lát* - Egy tavi tündér... *ámul eképpen. Sokat hallott már ilyen lényekről mestereitől, de még sohasem látott hasonlót közelről. A szépséges női alak annyira ámulatba ejteti a férfit, hogy egy pillanatra el is feledkezik arról, hogy mégis hogy került a temetőből hirtelen ide.*
- Üdvözöllek mágus! *szólal meg a tóból előjövő teremtés, miközben egyre csak közeledik* - Úgy látom nagy bajban lehetsz.
*Az elf próbál válaszolni, de nem jönek szavak a torkára, nem tudja kinyitni a száját.*
- Ne beszélj most kérlek! *suttogja a tündér, mire testközelbe ér* - Csak rám figyelj, és arra amit most mondok neked! *hajol egészen közel a férfi füléhez úgy, hogy az lehelete csiklandozását érezi* Hatalmas várak dőltek már össze egy apró pont gyengesége miatt. Ellenfeled gyenge pontja a mellkasában lakozik. *súgja halkan, majd mint a köd, úgy szívódik fel és tűnik el a semmiben.
Coinleach egy pillanat alatt ráeszmél, hogy mi történik vele. Bizonyára elájult és ez csak egy álomkép, melyet a temető földjén heverve él át. Újra visszafekszik a földre, úgy, ahogy magához tért, majd lehunyja szemét és erősen koncentrál, hogy hátha magához tud térni az álomból.
Ez alatt a temetőben még ájultan heverő Coinleach nehezen kivehető szavakkal a következőket suttogja:*
- Csak a szívébe! Csak a szívébe!
*Coinleach előtt hirtelen minden elsötétedik, tompa fájdalmat érez egész testében, majd mintha hirtelen egy teljesen más helyre kerülne. A csatazaj, mely eddig betöltötte a temetőt most elhalkult, tompa dübörgés és halk neszelés hallatszik egyedül. Az elf kinyitja szemét és egy mesés tó partján találja magát, amint a földön fekszik. Felemeli fejét, majd felül és alaposabban körbenéz.*
- Mégis hol vagyok? *kérdezi meglepődötten. Ekkor a tó felszínére vándorol tekintete, mert az gyengéden hullámozni kezd és mintha valami kiemelkedne belőle. Az egyre nagyobbá váló valami félelmet ébreszt a mágusban, aki botja után kapna, de nem találja sehol, így feláll és megfeszült testtel várja mi sül ki a dologból.*
- Gyere csak! Így is elbánok veled! *kiáltja, majd hamar eláll a szava, mert felismeri a jelenést, amit lát* - Egy tavi tündér... *ámul eképpen. Sokat hallott már ilyen lényekről mestereitől, de még sohasem látott hasonlót közelről. A szépséges női alak annyira ámulatba ejteti a férfit, hogy egy pillanatra el is feledkezik arról, hogy mégis hogy került a temetőből hirtelen ide.*
- Üdvözöllek mágus! *szólal meg a tóból előjövő teremtés, miközben egyre csak közeledik* - Úgy látom nagy bajban lehetsz.
*Az elf próbál válaszolni, de nem jönek szavak a torkára, nem tudja kinyitni a száját.*
- Ne beszélj most kérlek! *suttogja a tündér, mire testközelbe ér* - Csak rám figyelj, és arra amit most mondok neked! *hajol egészen közel a férfi füléhez úgy, hogy az lehelete csiklandozását érezi* Hatalmas várak dőltek már össze egy apró pont gyengesége miatt. Ellenfeled gyenge pontja a mellkasában lakozik. *súgja halkan, majd mint a köd, úgy szívódik fel és tűnik el a semmiben.
Coinleach egy pillanat alatt ráeszmél, hogy mi történik vele. Bizonyára elájult és ez csak egy álomkép, melyet a temető földjén heverve él át. Újra visszafekszik a földre, úgy, ahogy magához tért, majd lehunyja szemét és erősen koncentrál, hogy hátha magához tud térni az álomból.
Ez alatt a temetőben még ájultan heverő Coinleach nehezen kivehető szavakkal a következőket suttogja:*
- Csak a szívébe! Csak a szívébe!
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-30 17:01:51
Üzenet elküldve: 2012-06-30 17:01:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Vénülő átok//
*Caramnak nem sikerül megállítania a démont. Gleadyssnek nem marad ideje félreugrani, így a sötételf alatt találja magát. Esését kezével próbálja tompítani, de sérült jobbjával magát sem bírja el, nemhogy a rázuhant Caramot. A fájdalomtól kicsúszik a karja és elterül a földön. Megpróbálja magát kihúzni a sötételf alól, felszisszen, ahogy ránehezedik a kezére. Feláll és látja Caram sebzett oldalát.* -Igen, én megvagyok. *felel a kérdésre. Gleadyss nem fáradozik a visszakérdezéssel, egyértelmű Caram állapota. Inkább a kérésére válaszol.* -Itt az íjam. Fogd. *veszi fel a földről és nyújtja tétovázás nélkül, bár kissé féltve, értékes fegyverét Caramnak. Majd körülnéz, felméri a helyzetüket és nem örül a látványnak. Yordi még áll és a démon a férfi felé mozog. Nem messze tőle egy test hever a porban. Gleadyss szíve dübörög mellkasában. -Coinleach! *kiált. Kivesz tegezéből és leszúr a földbe Caram mellé három nyilat.*-Ennyinek elégnek kell lennie.*veti oda Caramnak, majd a mágushoz rohan a törmelékek közte. Letérdel mellé és a férfi fejét az ölébe veszi. 'Még lélegzik.' könnyebbül meg. Eközben észreveszi fején a sebet. Saját ruhájával próbálja felitatni a vért és nyugtatólag beszél hozzá. Reméli nem vesztette el teljesen az eszméletét és a férfi hallja őt. Visszafojtott lélegzettel emeli Caramra tekintetét, ha kell irányítani, tudja a lövésben.*
*Caramnak nem sikerül megállítania a démont. Gleadyssnek nem marad ideje félreugrani, így a sötételf alatt találja magát. Esését kezével próbálja tompítani, de sérült jobbjával magát sem bírja el, nemhogy a rázuhant Caramot. A fájdalomtól kicsúszik a karja és elterül a földön. Megpróbálja magát kihúzni a sötételf alól, felszisszen, ahogy ránehezedik a kezére. Feláll és látja Caram sebzett oldalát.* -Igen, én megvagyok. *felel a kérdésre. Gleadyss nem fáradozik a visszakérdezéssel, egyértelmű Caram állapota. Inkább a kérésére válaszol.* -Itt az íjam. Fogd. *veszi fel a földről és nyújtja tétovázás nélkül, bár kissé féltve, értékes fegyverét Caramnak. Majd körülnéz, felméri a helyzetüket és nem örül a látványnak. Yordi még áll és a démon a férfi felé mozog. Nem messze tőle egy test hever a porban. Gleadyss szíve dübörög mellkasában. -Coinleach! *kiált. Kivesz tegezéből és leszúr a földbe Caram mellé három nyilat.*-Ennyinek elégnek kell lennie.*veti oda Caramnak, majd a mágushoz rohan a törmelékek közte. Letérdel mellé és a férfi fejét az ölébe veszi. 'Még lélegzik.' könnyebbül meg. Eközben észreveszi fején a sebet. Saját ruhájával próbálja felitatni a vért és nyugtatólag beszél hozzá. Reméli nem vesztette el teljesen az eszméletét és a férfi hallja őt. Visszafojtott lélegzettel emeli Caramra tekintetét, ha kell irányítani, tudja a lövésben.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-28 23:06:46
Üzenet elküldve: 2012-06-28 23:06:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Vénülő átok//
*Caram felkiált fájdalmában, ahogy a lény eltalálja az oldalát, és Gleadyssnek löki. Kétségbeesetten próbálja visszanyerni az egyensúlyát, de sikertelenül, így fellöki az elfet, és vele együtt zuhan a földre. Néhány másodpercig mozdulatlan marad, és próbálja felmérni, mely testrészei maradtak egyben, majd nagy nehezen ülő helyzetbe küzdi magát.*
A francba *nyögi, részben, mert oldalába ennyi mozgástól is még erősebben hasít a fájdalom, részben, mert látja, hogy már csak Hawul van talpon. Nagy levegőt vesz, hogy kiáltson neki, de a fájdalom miatt ösztönösen ki is fújja, így csak egészen halk beszédre futja a levegőjéből.*
Meg ne öld, az istenekre...
*Elmormol egy gyors imát félig-meddig elfeledett isteneihez, és felegyenesedik.*
Jól vagy? *pillant le Gleadyssre, aki, a korát leszámítva, alig fest jobban, mint ő. Újabb ötlete támad, hogyan végezhetne ő a démonnal, ezért a választ alig megvárva már fel is teszi a következő kérdést.* Kölcsönkérhetem az íjadat egy percre?
*Természetesen tudja, hogy ez a terve is legalább olyan gyenge lábakon áll, mint az eddigiek. Öreges gyengesége most még kevésbé akadályozza, bár a bájital hatása lassacskán elmúlik, sokkal nagyobb baj az oldalát perzselő fájdalom, az, hogy nagyon régen lőtt már íjjal, és persze az is, hogy a folyton mozgó démon egyáltalán nem könnyű célpont. Ennek ellenére úgy dönt, ad magának egy esélyt, ha Gleadyss hajlandó kölcsönadni neki minden bizonnyal nagy becsben tartott fegyverét. Amennyiben az elf igennel válaszol, és átadja az íjat, Caram igyekszik elfelejteni a sebét, és újabb imát mormolva a démon feje felé repít egy nyílvesszőt.*
*Caram felkiált fájdalmában, ahogy a lény eltalálja az oldalát, és Gleadyssnek löki. Kétségbeesetten próbálja visszanyerni az egyensúlyát, de sikertelenül, így fellöki az elfet, és vele együtt zuhan a földre. Néhány másodpercig mozdulatlan marad, és próbálja felmérni, mely testrészei maradtak egyben, majd nagy nehezen ülő helyzetbe küzdi magát.*
A francba *nyögi, részben, mert oldalába ennyi mozgástól is még erősebben hasít a fájdalom, részben, mert látja, hogy már csak Hawul van talpon. Nagy levegőt vesz, hogy kiáltson neki, de a fájdalom miatt ösztönösen ki is fújja, így csak egészen halk beszédre futja a levegőjéből.*
Meg ne öld, az istenekre...
*Elmormol egy gyors imát félig-meddig elfeledett isteneihez, és felegyenesedik.*
Jól vagy? *pillant le Gleadyssre, aki, a korát leszámítva, alig fest jobban, mint ő. Újabb ötlete támad, hogyan végezhetne ő a démonnal, ezért a választ alig megvárva már fel is teszi a következő kérdést.* Kölcsönkérhetem az íjadat egy percre?
*Természetesen tudja, hogy ez a terve is legalább olyan gyenge lábakon áll, mint az eddigiek. Öreges gyengesége most még kevésbé akadályozza, bár a bájital hatása lassacskán elmúlik, sokkal nagyobb baj az oldalát perzselő fájdalom, az, hogy nagyon régen lőtt már íjjal, és persze az is, hogy a folyton mozgó démon egyáltalán nem könnyű célpont. Ennek ellenére úgy dönt, ad magának egy esélyt, ha Gleadyss hajlandó kölcsönadni neki minden bizonnyal nagy becsben tartott fegyverét. Amennyiben az elf igennel válaszol, és átadja az íjat, Caram igyekszik elfelejteni a sebét, és újabb imát mormolva a démon feje felé repít egy nyílvesszőt.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-28 20:52:31
Üzenet elküldve: 2012-06-28 20:52:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Vénülő átok//
*A démon hamarabb észhez tér, mint kellene. Ahogy látja a felé lendülő Caramot, felé kap mindkét kezével. Az egyik egyenesen a védekezésre alkalmas tőrrel találkozik, melynek eredménye egy fájdalommal telt üvöltés, a másik ellenben eltalálja a nőt. Nagy erővel taszítja arrébb, miközben komoly, vérző sebbel ajándékozza meg a nem túl gyors személyt.
Caram egyenesen Gleadyssnek repül. A jelenség még nem elég tehetetlen és most újra támadni készül. Nem a nőneműeket veszi célba. Most Hawul felé ront. Karjaival veszettül kaszál maga előtt, jó néhány sírkövet szétzúzva. Járása ingatag, a teremtmény elvesztette az eszét is látszólag.
A törmelékkel folyamatosan találkoznak a jelen levők. Egy nagyobb darab fejbe vágja Coinleachot, aki szédülve borul a földre, vérző fejjel. Csak Hawul marad talpon és néz szembe a hatalmas fekete valamivel, mely már egy ideje csak egy szemmel rendelkezik és sebesült végtagokkal. Ha jobban megfigyeli, rájön, hogy a nemrégiben meglőtt kar, nem túl használható. Csak irányítatlan csapkodásra alkalmas, ha viszont egyszer elindul, nem bír irányt változtatni, amíg el nem éri mozgásának határát.*
*A démon hamarabb észhez tér, mint kellene. Ahogy látja a felé lendülő Caramot, felé kap mindkét kezével. Az egyik egyenesen a védekezésre alkalmas tőrrel találkozik, melynek eredménye egy fájdalommal telt üvöltés, a másik ellenben eltalálja a nőt. Nagy erővel taszítja arrébb, miközben komoly, vérző sebbel ajándékozza meg a nem túl gyors személyt.
Caram egyenesen Gleadyssnek repül. A jelenség még nem elég tehetetlen és most újra támadni készül. Nem a nőneműeket veszi célba. Most Hawul felé ront. Karjaival veszettül kaszál maga előtt, jó néhány sírkövet szétzúzva. Járása ingatag, a teremtmény elvesztette az eszét is látszólag.
A törmelékkel folyamatosan találkoznak a jelen levők. Egy nagyobb darab fejbe vágja Coinleachot, aki szédülve borul a földre, vérző fejjel. Csak Hawul marad talpon és néz szembe a hatalmas fekete valamivel, mely már egy ideje csak egy szemmel rendelkezik és sebesült végtagokkal. Ha jobban megfigyeli, rájön, hogy a nemrégiben meglőtt kar, nem túl használható. Csak irányítatlan csapkodásra alkalmas, ha viszont egyszer elindul, nem bír irányt változtatni, amíg el nem éri mozgásának határát.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-25 21:21:52
Üzenet elküldve: 2012-06-25 21:21:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
* Rejsod feláll, és kezét nyújtja Calirának.*
-Szabad?
* És ennyivel el is van intézve a dolog.*
-Engem teljesen hidegen hagy a varázslás...Tudod, piszok drága egy dolog az és nekem sohasem volt rá pénzem. Képzelj el engem, ahogy mindenféle hókuszpókuszokat csinálok. Vicces.* Rejsod vigyorog is hozzá.* Tanulni pedig sohasem szerettem, de veled szívesen tanulok.
* Calira arcán megint azt a kis huncut mosolyt látja. "Ennyire esetlen lennék?" Az eső már elállt, és mind a ketten egy formás kis szivárványt néznek. A kézfogással nem is próbálkozik, semmi kedve még egy ilyen futós menethez, bár Calira hűen állítja, csak az eső miatt volt. " Milyen bugyuta dolgokra gondolok én." Immár elindultak egymás melltett szorosan a Templomkert felé, és Rejsod már néhány szál virágot tudhatott magáénak a háta mögött, bár Calira ezt nem láthatja.*
-Szabad?
* És ennyivel el is van intézve a dolog.*
-Engem teljesen hidegen hagy a varázslás...Tudod, piszok drága egy dolog az és nekem sohasem volt rá pénzem. Képzelj el engem, ahogy mindenféle hókuszpókuszokat csinálok. Vicces.* Rejsod vigyorog is hozzá.* Tanulni pedig sohasem szerettem, de veled szívesen tanulok.
* Calira arcán megint azt a kis huncut mosolyt látja. "Ennyire esetlen lennék?" Az eső már elállt, és mind a ketten egy formás kis szivárványt néznek. A kézfogással nem is próbálkozik, semmi kedve még egy ilyen futós menethez, bár Calira hűen állítja, csak az eső miatt volt. " Milyen bugyuta dolgokra gondolok én." Immár elindultak egymás melltett szorosan a Templomkert felé, és Rejsod már néhány szál virágot tudhatott magáénak a háta mögött, bár Calira ezt nem láthatja.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-25 19:50:24
Üzenet elküldve: 2012-06-25 19:50:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
-Igazából engem érdekelne a templom... szívesen tanulnék. Szóóval... meglátjuk mi lesz, ha odaérünk. *nyugtázta egy szelíd mosollyal.*
-Magamról? *nézett maga elé a lány elgondolkozva... *hát. Messzi földről jöttem. Anyámat nem ismertem. Apámmal és a testvéreimmel éltem. Egészen a tűzvész napjáig. *szemét itt csillogni kezd, látszik hogy lenyel néhány könnycseppet.*
-de nem is érdekes... itt vagyok, ez a lényeg. Tanulni szeretnék. Varázsolni.
Szeretem a virágokat. És a színes köveket.
És van egy idegesítő szokásom. Egyfolytában dúdolok. *és egy mosolyt erőltet az arcára. Látszik, hogy felkavarták az emlékek, de el akarja őket fojtani.*
A hozzászólás írója (Calira Aeli) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.06.25 20:03:40
-Magamról? *nézett maga elé a lány elgondolkozva... *hát. Messzi földről jöttem. Anyámat nem ismertem. Apámmal és a testvéreimmel éltem. Egészen a tűzvész napjáig. *szemét itt csillogni kezd, látszik hogy lenyel néhány könnycseppet.*
-de nem is érdekes... itt vagyok, ez a lényeg. Tanulni szeretnék. Varázsolni.
Szeretem a virágokat. És a színes köveket.
És van egy idegesítő szokásom. Egyfolytában dúdolok. *és egy mosolyt erőltet az arcára. Látszik, hogy felkavarták az emlékek, de el akarja őket fojtani.*
A hozzászólás írója (Calira Aeli) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.06.25 20:03:40
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-25 19:35:09
Üzenet elküldve: 2012-06-25 19:35:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
* Reysodnak most is jó kedve van, csak elkomolyodott. Megijedt, hogy megbántotta a lányt. De most, hogy tudja:semmi baj, kissé közelebb ment.*
-Akárha...nekem mindegy.Ahova kedved van, nekem tényleg igazán mindegy.
" Tényleg mindegy , bár tényleg nem lenne rossz a barakkba menni."
-Ahhoz át kell mennünk a templomkerten...Mesélj közben egy keveset magadról!
*" Vagy inkább sokat, rengeteget, én ráérek." Egy bugyuta mosolyt villantott, aztán várt, hogy mi lesz most.*
-Akárha...nekem mindegy.Ahova kedved van, nekem tényleg igazán mindegy.
" Tényleg mindegy , bár tényleg nem lenne rossz a barakkba menni."
-Ahhoz át kell mennünk a templomkerten...Mesélj közben egy keveset magadról!
*" Vagy inkább sokat, rengeteget, én ráérek." Egy bugyuta mosolyt villantott, aztán várt, hogy mi lesz most.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-25 18:16:40
Üzenet elküldve: 2012-06-25 18:16:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Hamar végez a hajfonással. Elég rutint sikerült már összeszednie benne.*
-És akkor... ha elállt az eső... irány a barakk? *kérdezi fáradt tekintettel. Nem sok kedve van egy temetőben ücsörögni. Szereti az esőt, meg amikor dörög, de azért a szíve már elhúzott a lelkek nyughelyéből. Kíváncsi a férfi terveire. Meg a szándékaira. Jó emberismerő hírében állt mindig is, de a férfi valamit összekevert benne. Ezek a morcosság-hullámok...*
-És akkor... ha elállt az eső... irány a barakk? *kérdezi fáradt tekintettel. Nem sok kedve van egy temetőben ücsörögni. Szereti az esőt, meg amikor dörög, de azért a szíve már elhúzott a lelkek nyughelyéből. Kíváncsi a férfi terveire. Meg a szándékaira. Jó emberismerő hírében állt mindig is, de a férfi valamit összekevert benne. Ezek a morcosság-hullámok...*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-25 15:55:38
Üzenet elküldve: 2012-06-25 15:55:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
* Rejsod ledobja magát a lány mellé, s nézi ahogy fonja a haját. Neki sohasem voltak efféle problémái.*
-Akkor rendben van..Engem nem vezérel semmiféle hátsó szándék...Csak nem nagyon vannak barátaim, és nagyon örülök, hogy van végre egy értelmes lény...Aki a társam...Egyenlőre. Bevallom nagyon szimpatikus voltál elsőre is, és most már igazán szeretnélek jobban megismerni...
* Rejsod nem csalt semmiben. Mindent úgy mondott ahogy kell. Tetszik neki ez a lány, és nem feltétlen úgy, bár lehet, hogy de. Viszont itt a csavar:egyenlőre csak tetszett neki...*
-Akkor rendben van..Engem nem vezérel semmiféle hátsó szándék...Csak nem nagyon vannak barátaim, és nagyon örülök, hogy van végre egy értelmes lény...Aki a társam...Egyenlőre. Bevallom nagyon szimpatikus voltál elsőre is, és most már igazán szeretnélek jobban megismerni...
* Rejsod nem csalt semmiben. Mindent úgy mondott ahogy kell. Tetszik neki ez a lány, és nem feltétlen úgy, bár lehet, hogy de. Viszont itt a csavar:egyenlőre csak tetszett neki...*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-25 14:33:16
Üzenet elküldve: 2012-06-25 14:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Végre egy biztonságot nyújtó fa. Hátrapillantva látja, hogy Reysod követi. "Pedig még nem tudja, hogy engem az eszemért kell szeretni... nem a külsőmért" gondolja magában a lány. Mikor a férfi is odaér, mintha csillogna a szeme. "Ennyire nem lehet érzékeny!" gondolja Calira miközben Reysod szélesre tárja előtte a temető kapuját.
Egy fa alatt találnak menedéket.*
-Az eső elől futottam. *mondja a lány szelíden. "Nem előled." gondolja, ám ezt nem teszi hozzá hangosan.*
-Lehet hogy neked a kedvenc sportod szétázni a dézsából ömlő esőben, de én éppen hogy csak megszáradtam. *kacsint a férfira, majd leül a fa tövébe és fonni kezdi a haját.*
Egy fa alatt találnak menedéket.*
-Az eső elől futottam. *mondja a lány szelíden. "Nem előled." gondolja, ám ezt nem teszi hozzá hangosan.*
-Lehet hogy neked a kedvenc sportod szétázni a dézsából ömlő esőben, de én éppen hogy csak megszáradtam. *kacsint a férfira, majd leül a fa tövébe és fonni kezdi a haját.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-06-25 14:25:09
Üzenet elküldve: 2012-06-25 14:25:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
* Reysod Calira után fut, és elszomorodik...Nagyon-nagyon elszomorodik. Nem erre számított. Már-már sír. Hamar utoléri a lányt, és megérkeznek együtt a temető hatalmas kapuja elé. Rejsod odamegy kinyitja, és közben a lányhoz szól:*
- Bocsáss meg, kérlek...Nem akartam ennyire...Nem tudtam...Minek futottál el?
*A válaszra várva, bementek a temtőbe, és beálltak egy hatalmas fa alá. Megint nagyon közel kerültek egymáshoz, testük összeért, de nem zavart senkit, mert most így volt hely. Az eső nem esett...Inkább ömlött az égből,és Rejsod imádkozot, hogy a lány maradjon vele.*
- Bocsáss meg, kérlek...Nem akartam ennyire...Nem tudtam...Minek futottál el?
*A válaszra várva, bementek a temtőbe, és beálltak egy hatalmas fa alá. Megint nagyon közel kerültek egymáshoz, testük összeért, de nem zavart senkit, mert most így volt hely. Az eső nem esett...Inkább ömlött az égből,és Rejsod imádkozot, hogy a lány maradjon vele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965