Arthenior - Temető
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Templom (új)
TemetőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

980. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:15:16
 ÚJ
>Nauros, a Megégetett avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Visszafelé a kapukat nyitva találja, tehát nem kell ezzel is bajlódnia. Viszont, nem úgy mint az előző látogató, ő becsukja maga mögött az ajtót. Szám szerint egyetlen egyszer volt itt, akkor sem sokáig, de azt érzi, hogy a temetőt csupán "átutazásra" használják az emberek. A sírok gondozatlanok, némelyiket már teljesen ellepte a gaz. Csak a középen kitaposott ösvény jelzi, hogy errefelé még járnak emberek. Csendben halad át, ahogyan az előbb is tette. A távolban már felsejlik a part. *
~Hogy is mondták? Az erdőn át? Inkább megkérdezek valakit... ~
*Nem gyakran állnak vele szóba az emberek, de ez nem lehet olyan nagy kérés. Mikor kilép a partra, visszafordul, hogy becsukja maga mögött a kaput. *

979. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-07-15 12:39:06
 ÚJ
>Coof Iagha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Hatalmas léptekkel vág át a holtak kertjén, ami az ő hosszú lábaival nem nehéz. Szíve közben pedig egyre csak gyorsabban dobog. Hiába, ha egy gyerek elveszik, az nagy zűrzavarral jár.
Coof útközben tekintetével embereket keres, hátha ők látták Eront, de a lány balszerencséjére egy lélek sincs talpon. Ezen már bosszankodnia sincs ideje.
Egyik kaput a másik után vágja ki, de be nem csukja, arra nincs ideje.
A távolból egy bagoly figyeli a szőke óriást. Az állat nem érti, hogy miért olyan sietős neki. Ez talán azért van, mert a madár egyedül nőtt fel, és élete során csak saját magáért felet. Senki mással nem törődött.
Eddig Coof is ilyen volt. Bár vannak családtagjai, mindenkinek egy a dolga: vigyázni a bőrére. Ez a szabály a földeken. Azonban most, hogy a lány szárnya alá vett egy kis tündért, aki elveszett, megtudta, hogy mi a felelősség, és annak kínzóbb része: a lelkiismeret furdalás.*

978. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:22:54
 ÚJ
>Nauros, a Megégetett avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Csendben vág át a temetőn. Ahogy fekete köpenyében jár a sírok között, akár maga a halál is lehetne. Nem időzik itt sokat. A sírfeliratokat nem olvassa el, csak halad tovább. *
~Nekik jó. Ők már régen eltűntek erről a borzalmas világról. ~
*Nauros sohasem állt pozitívan a világhoz. Gyermekkorában semmibe vették, megégetése óta csak a Kedves Ember volt egyetlen társasága, most pedig senkije sincsen. Kedve lenne elővenni a tőrét és fültől fülig elmetszeni a saját torkát.
Nem. A halálnak még nincs itt az ideje. Ha jönni fog nem tehet ellene semmit, de amíg nincs itt miért pazarolja el az életét? Inkább felgyorsítja lépteit, hogy gyorsabban odaérjen a templomhoz. Talán újabb varázslatokat sajátíthat el. Átvág a temetőn, és a következő kapun is áthaladva végre megérkezik a templomhoz. *

977. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-07-10 22:22:59
 ÚJ
>Ailincy Nilyna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Miután felébred hosszú álmából a könyvtárban, idegesen veszi észre, hogy már másnap van. A könyveket visszateszi helyére, majd kifut a templomból, és a templomkerten át egészen a temetőig sétál.* ~Talán elnézhetnék az erdőszéli tisztásra... igen régen jártam már ott, és amikor útjaim arra vetettek engem, valahogy mindig elnyomott az álom. Túl kellemes a hangulata, én pedig mindig túl álmosan érkeztem oda, most viszont kicsit kipihentebben érkeznék, és rám is férne egy kis meditálás.~ *Miközben boncolgatta magában a témát már a temető végében jár, és óvatosan elindul a sziklák között a folyópartra. Most éppen nagy a köd, szóval a szokottabbnál is jobban odafigyel, hogy hova teszi a lábát.*

976. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-07-04 01:18:27
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*A temetőbe lyukad ki a folyópartról felbaktatva, furcsa hogy valakinek eszébe jutott ezt a két helyszínt összekötni egy ösvénnyel és kapuval. Bár a virágoknak víz kell valahonnan, de egy kút egyszerűbb lett volna. Hát legalább már ezt is tudja, és ha úgyis itt van, talán benéz a könyvtárba is. Ez egészen jó ötletnek tűnik, el is indul az épület felé. Séta közben a sírköveket és feliratokat figyeli, nem mintha lenne esély rá hogy bárkit is ismert volna. Mivel a mágián kívül nem igazán hisz semmi természetfelettiben, sőt tulajdonképpen abban is biztos hogy a varázslatnak is van ésszerű magyarázata, csak még nem találták meg, ezért semmi oka félni a temetőtől. Ugyanolyan hely mint bármelyik másik, csak itt holttestek vannak a lába alatt.*

975. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-27 17:53:06
 ÚJ
>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Mint halottnak a csók//

*Némán mered a másik szemébe, mit sem téve, míg a férfi tápászkodik. Nem mozdul, hisz nem szólították fel rá, addig pedig tehet bármit mestere, egy centivel sem megy odébb, még fekvő helyzetében sem. Ez csupán csak addig tart, míg végül állásra nem utasítják. Akkor lomhán előbb ülőhelyzetbe tornássza magát, segítségül használva tépett karjait, melyek csuklóin ott éktelenkednek a halált okozó sebek. Marcangolva, fognyomokkal csúfítva, miként egy eszét vesztett eredar hátrahagyta. Mert bizony az volt, mi vesztét okozta, ezt azonban aligha tudhatja bárki is, a tett cselekvőjén kívül.
A teremtmény mozgása egész bizonytalan. Pillantását le sem veszi uráról, végig követve annak mozdulatait, mit sem törődve saját ügyetlenkedésével. Ha fel kell állni, hát megteszi, még akkor is, ha időbe telik, elvégre ez a parancs. Lábra kell állnia, kerül, amibe kerül, a felé nyújtott kezet azonban nem tagadja meg. Fakó kézfeje hamar a másik tenyerében landol, már amennyire hamar ez bekövetkezhet. Lábai meg-megremegnek, míg egyensúlyra és erőre lel az ernyedtségből kitörni vágyó tagokkal. Súlya néha rá is terhelődik teremtője végtagjára, egész addig, mígnem kész megállni saját lábain, kiegyenesíteni hátát, s immáron talpon állva figyelni új életének adományozóját.
Mint értetlen csecsemő, hallgatja a kiejtett nevet. A szavak minden bizonnyal neki szólnak, csakhogy a név nem sejtet vele semmit. Csak bámul tovább, további utasításokat várva alkotójától, mit sem törődve a többi szövegeléssel, leszámítva a nevet. Egy név, mellyel valószínűleg őt szándékszik illetni mestere. Egy név, melyet tőle kapott, s melyre ezentúl hallgatni fog, valahányszor meghallja a mély és érdes hangszínen felhangozni. "Szabad", "rab", "ember", "démon", "holt", "élő", "gyermek"... Ezek mind oly szavak, melyekkel őt illeti az Egy, ki számára létezik. Ezekre tehát mind hallgatnia kell, az említett név helyett. Mégis minek ennyi megszólítás? Miért vannak a kiejtett szavak, miközben utasítás nem hangzik el? Egyetlen parancs, kérés, követelés... Semmi, csupán szavak, melyek semmi oly erővel nem bírnak, mik cselekvésre késztetnék. Egy dolog viszont biztos. Ha parancsolója úgy kívánja, hát lesz ő Lonea Silame Hyolde, szabad, rab, ember, démon, élő, holt, sőt, gyermeke is, vagy akárki más, minek hívni óhajtja. Hisz mit ő kíván, annak úgy kell lennie, tehát miként hívni akarja, azzá kell válnia.
Mozdulatlansága csak akkor törik meg, mikor végre oly szavakat hall, mik mozgásra bírják. Lassú, kissé még bizonytalan léptekkel indul meg mestere után, követve őt, egytől-egyig lábnyomaiba lépve. Akár egy gyermek, ki apja nyomaiban ugrándozik, egyikről a másikra, miközben követi azt. Ő azonban nem ugrándozik. Nem is figyeli, hová lép. Tekintete minduntalan az előtte haladó hátát figyeli, le sem véve róla vöröslő pillantását. Léptei mértékét csupán az előtte haladó léptei határozzák meg. Nem maradna le, de tolongni sem képes mögötte, lassabb tempójának hála. Pont emiatt az igyekvés miatt bukdácsol néha, olykor el is esve, hogy aztán felkelve onnan, bármiféle gond, pisszenés, vagy panasz nélkül folytathassa tovább útját, mit teremtője mutat neki.*

974. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-27 15:31:27
 ÚJ
>Fängus Ghodarion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Mint halottnak a csók//

*Egy darabig még a lány fölött görnyed, és a reá meredő vörös szempárokba fúrja saját, élettelen ónixgömbjeit, melyek még azután sem tükröznek érzelmet, hogy megteremtette gyermekét. Persze ő legbelül örül, sőt büszke mind magára, mind a szépséges élőhalottjára, ennek fizikai tükrözésének viszont nyoma sincs. És jó eséllyel nem is lesz, hisz maga Fängus is félig halott már. A nekromancia mellékhatása ez, hisz minden felélesztésnél a saját lelke egy darabját ülteti a gyermekébe, így egy idő után el fog fogyni minden, ami élőlénnyé teszi, hacsak nem talál módot lelke regenerálására.
Lassan kezd feltápászkodni helyéről, hogy adjon majd helyet az újszülöttnek, és ahogy fölötte tornyosul, még jobban szemügyre veszi azt.
~Csinos teremtés, mi tagadás... Ezerszer átkozott lészen ama szörnyeteg, mely kioltotta élte drága parazsát.~
A szitokszavak azonban mit sem segítenek már szegénykén, és igen, a nekromanta legbelül sajnálja is őt. Miért is ne sajnálná? Hisz élt, az élet pedig boldog, bármennyire is utálja ő eme boldog időszakot, így megéri a sajnálkozást. Egyesek szeretik az életet... Az, hogy a férfi ezt utálja, egyéni szemlélet, s tudja ezt jól ő is, mint ahogy azt is, hogy a legtöbben szerették az életet. Fängus pedig meglehetősen empatikus lélek, még akkor is, ha néha ennek szerves ellentétét képes a világ felé mutatni.
Továbbra is a vörös szempárokba mered, szinte elvész azokban a tomboló lángú halott lélektükrökben, amelyek holtak, mégis olyannyira élőek...*
- Kelj fel, gyermekem. *Néz le rá sajnálkozóan, és segítő kezet is nyújt felé, ha esetleg még ügyetlenül megy számára a mozgás.
Nem titok, azért választott ő friss sírt, hogy a feltámasztott mozgáskoordinációja még elég emberies legyen. Kicsit furcsa lenne, ha az utcán állandóan egy részeg embert támogatna, aki nem mellesleg állandóan hörög, és irtózatos bűzt áraszt magából. Sokkalta hasznosabb egy friss hulla, hisz' azokra bárki rámondhatja, hogy sánta, és néma szegényke, nem mellesleg a szaguk is elviselhető, mondhatni, a föld kellemes illatát árasztják magukból. Pont, mint egy földműves. Igen, egy gyönyörű, sápadt, sánta és néma földműves. Miért is ne?*
- A halál katlanjából támogattalak vissza, Lonea Silame Hyolde. *figyelmesen mered a lányra, aki ekkora már felállhatott, hogy hallgat-e régi nevére* - Feltámogattalak, cserébe viszont szolgálóm légy. Mestered kedves lészen hozzád, mint egyetlen igaz gyermekéhez, szeretete pedig épp oly' hasonló, mintha egyetlen igaz gyermeke lennél.
*Mondja, miközben ásójára támaszkodik, és midőn mondandójával végzett, elhajítja a szerszámot a bokrosba.*
- Szabad vagyon, és mégis rab. Ember vagyon, és mégis démon. Holt vagyon, és mégis élő. Te vagyon az egyetlen igaz gyermekem.
*Közelebb lép, majd simogatni kezdi szolgája gyönyörűséges haját, miközben mélyen a szemébe néz. Mintha holmi pókhálót fogna, oly selymes és tünékeny hajkoronával rendelkezik. Igazi mestermű.
Csakhamar abbahagyja eme kedves, "apai" gesztust, és hátat fordítva gyermekének, elkezd sétálni a folyópart irányába, azon keskeny ösvényen át, ami a temetőből odavezet.*
- Jöjj, gyermekem. *Mormogja mély basszusán, és be is várja őt, amint elindult, hogy együtt menjenek.*


973. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:38:46
 ÚJ
>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Mint halottnak a csók//

*Ki hitte volna, hogy egyszer pont ő lesz az, ki új létre kap jogosultságot, holott elsőnek célját el sem végezte. Lelke bosszúszomjas lényként tombol a másik világ sötétjében, s úgy is marad, hisz teste felett másik lény veszi át a hatalmat. Más élet birtokába kerül, mi talán véghezviszi azt, mit neki nem sikerült. Az élőholt sápadt bőrétől merőben eltér a sötét anyag, melybe újonnan bugyolálták testét. Alakja semmi változást nem mutat a csók után sem. Mozdulatlan marad és élettelen, egész valója, míg el nem foglalja új trónusát a szellem, mit mágiával juttattak uralomra, hogy aztán szolgaként bevégezve kövesse urát. Mikor viszont megérkezik, a két szem azonnal felnyílik, vörösen meredve a világra. Az új, szokatlan világra, mely bár hatalmas, mégis szűk, s egyetlen alak körül mutatkozik. Azonnal felismeri őt, kétség nincs benne. Ő az, kit egész létével szolgálnia kell.
A test önkéntelen venne levegőt, mindhiába. Szükségét nem érzi a műveletnek, csupán berögződött reflex, mi még az élettel járt. Vörössé vált pillantását azonban le sem veszi a fölötte lévőről. Csak bámulja őt, furcsa, engedelmes csillogással. Teste közben mindvégig mozdulatlan fekszik ott, hol az élet leheletére sor került, nem is oly rég, s hol kinyíltak szemei.
Az új teremtménynek nem jutnak eszébe szavak. Nem jut eszébe semmi. Egyetlen egy gondolat férkőzik csak fejébe, melytől szabadulni képtelen és nem is akar. A minden, mi szemei előtt van. Oly közel magasztos alakja, minek csak szólására vár. Csak arra, hogy nyíljanak ajkai, szavakat formálva, hogy azzal utasítsa alkotását. Mert ő az egyetlen, ki megteheti. Ő az egyetlen, kinek hallja szavait, kit lát és elfogad. A férfi, kiért bármit hajlandó megtenni, még csak kérnie sem kell, ugyanakkor mégis, hisz parancsa nélkül cselekedni képtelen. ~Mester...~*

972. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-27 11:59:44
 ÚJ
>Fängus Ghodarion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Mint halottnak a csók - Lonea Silame Hyolde//

*Egy magas, szikár árny battyog komótos tempóban a sírkövek alkotta kusza labirintusban. Eme sötét éjszakán tejfehér ködfátyol borult a holtak végső nyughelyére, és a magas, szikár árny sem lát messzebb a legközelebbi sírkőnél. Kezében ásó éktelenkedik, ijesztő, üres, sötétben kavargó szemei pedig egy friss sírt keresnek, egy olyat, ami alig lehet néhány napos.
Egyelőre azonban keresése kudarcra van ítélve, ősrégi és annál csak egy fokkal fiatalabb sírok tömkelege mellett halad el, amelyekben a halottak már csupán apró porhüvelyek, használhatatlan ócskaságok.
Léptei nyomán a köd kettéválik, majd újra összetömörül. Ebből is látszik, hogy a folyó milyen hatalmas erő, a holtak szellemeivel vállvetve olyan sűrű ködöt alkotnak, amit halandó képességekkel rendelkező lény el nem viselhet. És Fängus sincs ezzel másképp; a puszta levegővétel is annyi párát juttat aszott tüdejébe, hogy menten köhögnie kell, ám ő olyat nem tud, így be kell érnie oldala szúró fájdalmával. Arca azonban továbbra is a megszokott, az egykedvű, savanyú arckifejezés, melyen kívül más érzelmet még senki emberfia nem látott rajta.
Szemei átsiklanak az öreg sírboltokon; unja már az eredménytelen keresést, mely semmi gyümölcsöt nem hoz számára. Inkább letér a nemesi nyughelyek utcáiról, semmint továbbra is a porhüvelyeket kutassa. Talán a közemberek és ismeretlenek sírjánál sikerrel jár.
A ködöt továbbra is harapni lehet, minden lélegzetvétel embert próbáló. Egy kósza szellő fúj most a magas, sötét árnnyal szemben, fellibbentve hosszú, fekete bőrköpenyét, melytől a férfi még sejtelemesebben hat. Azonban a gyenge szellő csakhamar kámforként tűnik el, a köpeny visszakerül eredeti helyére, azonban hála az apró légmozgásnak, a köd egy kicsivel ritkásabbá válik, így könnyebben kiszúrhatja célját a különös figura.
Kisvártatva meg is találja azt, amit eddig keresett; a fal mellett, egy friss sír, a föld még puha, nyirkos a ködtől, és a sírkő is olyan frissen faragott, hogy szinte még meleg. Pár napos lehet csupán, a benne lévő halott kis szerencsével még érintetlen, semmiféle megátalkodott féreg nem költözött még be testébe.
Komor arccal a sír elé vág, és szemügyre veszi a feliratot, majd gondosan megjegyzi a nevét.
~Lonea Silame Hyolde~
Leguggol a sír elé, egy darabig mg a felirattal szemez, és gondolataiba mélyed. Mikor elérkezettnek látja az időt, bólint, feltápászkodik, és a földbe üti az ásót. Az leső adag föld elhányva. Majd még egyszer. És megint, mígnem az ásó vasfeje valami keményet talál. Lefejti a rozoga, kezdetleges fakoporsóról a többi földet is, és az ásófejet erősen belevágja.
Éles reccsenés hasít végig a temetőn, ahogy a koporsó fedele beszakad. Innentől már a puszta kéz dolga, hogy a halottat kiemelje a tejfehér lányt a végső nyughelyéről. Úgy tűnik, nem foglalkoztak nagyon vele, levetették ruháját, beledobták a fatákolmányba, és hagyták, hogy az enyészetévé váljon. A magas, szikár árny a ruházata alól elővesz egy gondosan összehajtogatott ruhadarabot, majd lassan, óvatosan felöltözteti a lány élettelen testét, és mikor ezzel megvan, fölé hajol, két tenyerét mellkasa fölé helyezi egy láb magasságban, és mély, morgásra emlékeztető nyelven kántál valamiféle dallamot. Vállaiból kisvártatva fekete, kígyóra emlékeztető sugarak tekeregnek végig karjain, amelyek az ujjainál öt-öt részbe szakadnak, és így szállnak egyenesen a halott szíve felé, és ahogy azok lassan beszivárognak a lélek rejtekhelyébe, a férfi a lány fölé hajol, száját kitátja, és egy másik sötét, tekergőző indul el onnan egyenesen a lány szája felé, aki akkor hasonlóképp tesz mint a férfi, és engedi, hogy belé költözzön eme sötét lélek. "Az utolsó csók". Így hívják a nagymesterek a Nekromancia Nagytemplomában ezt a varázslatot, mellyel életbe hívják a holtakat.
Ha minden sikerül, néhány perc múlva a lány feleszmél halálából, és tudatát vesztett, szolgálásra teremtett lényként fogják üdvözölni az élőholtak körében, aki azt fogja lesni, mi éppen a mestere kívánsága. És ez az első lépés Fängus utolsó céljához.*


971. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:40:40
 ÚJ
>Coinleach Loon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Siss, Bato//

*Egészen a temetőig üldözik a lányt, aki behúzódik egy sírkő mögé. Balszerencséjére azt hiszi, elrejtőzött, és sejtelme sincs róla, hogy a két férfi megpillantja a kikandikáló fekete hajcsomót.
Coinleach csendre inti a szerzetest és halk léptekkel közelíti meg a sírkövet. Az elf könnyedsége még egy avardarabot sem rezzent meg, ezért esélytelen, hogy Siss meghallja őt, míg mögé lopódzik. Köpenyének egyik zsebébe nyúl, és egy réti ármány főzettel átitatott kendőt vesz elő. A szárított virágokból készített főzet hatása kábító, és a gyógynövényekben alaposan jártas mágus sokáig remélte, hogy ezt soha nem kell bevetnie senki ellen, azonban most eljött az idő.
Erősen Siss arcára szorítja, aki akárhogy kapálózik, vagy küzd, nem tudja legyőzni a réti ármány erejét és azonnal elájul. Az eszméletlenség a legerősebb férfiakat is órákra ledönti a lábáról.
Coinleach int Batonak, hogy segítsen neki felemelni a lányt.*
- Nem akartam ezt, de muszáj volt, remélem te is tudod. Vigyük be a templomba, meg szeretném mosdatni, aztán kitaláljuk, hogy hogyan tovább.

970. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:42:35
 ÚJ
>Esyae Rugarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

// Nara//

* Meg lehet egy világosabb helyen vagy verőfényes napsütésben, feltűnne a lányon úrrá levő komorság. De a szemekből kiveszett ragyogást sem veszi észre, hisz az a néhány gyertya mely a fényességet adja, vidáman csillannak meg a barna szempárba. A hamis mosoly valódinak tűnik e homályba burkolózó helyen. *
- Egyedül? Senkinek, se jó egyedül. * hajtatja le kissé fejét, majd mély lélegzetet vesz, hogy újra félemelet fejjel tekintsen előre.*
- Mindig azt hisszük, hogy egyedül jobb, egyedül könnyebb és egyedül erősebbek vagyunk. Nem bánthat senki, de mi bánthatunk másokat, mert nem kötődünk hozzájuk. De attól még, történek velünk rossz dolgok, attól még vannak érzéseink, akinek nincsenek lelketlen és egy lelketlen ember, halott ember. Te halott ember akarsz lenni?
* Tekintetét a lányra függeszti, hogy lássa mennyire is nyerte el tetszését, a már túlontúl is komoly megjegyzést. Talán csak azért ilyen fogékony a lányra, mert ezt nézve közel hasonló cipőben járnak. A kapu említésére csak a mutatott irányba néz, s bólint. Szemöldökét felhúzza, s érdekes tekintettel mered rá, bár remélhetőleg ez nem látszik. *
~ Nyugodt? És aztán kinek? ~
* Valamiért nem tud osztozni a lány véleményében. Ő cseppet sem nyugodt most. És a helynek sem ad semmi nyugalmat, az a tudat, hogy bár élettelen maradványok fekszenek a föld alatt, mégis ezer meg egy lélek van jelen. S jelenleg kettőjükön kívül csak ők mozognak. A hideg futkos, minden porcikáján legyen akár nappal vagy éjszaka. Rossz emlékek fűzik a temetőkhöz. Így gyorsabbra is veszi lépteit, a fenének se kell ilyenkor az ital. Így igazából számára semmi humorosat, nem lát abban, amit a lány annak vél. Bár kétségkívül, a kettő sűrűn jár karöltve. Oldja? A frászt oldja! Inkább csak még jobban szabadulni akar a helytől. Minden bizonnyal, maga is szórakoztatóban találná a helyzetet, ha két kortynál többet ivott volna, de így csak egy erőltetett mosolyra futja. A kapun kívülre jutva, láthatóan megkönnyebbül, igaz erről csak a lejjebb eresztett vállak és a kevésbé cikázó tengerkék szemek árulkodnak. De tartása még közel sem annyira fesztelen, mint mielőtt kitették volna a lábukat a templomból. Jó néhány sürgetőbb lépés után kezd csak lassítani tempóján, mikor már úgy érzi, biztonságos távolságban van a lelkek seregétől. *
- S mi elől menekülsz ennyire? * mert nem véletlen, ha valaki nem akar társaságot maga mellé, titka van, bár csak egyszerűen nem szívleli az emberek társaságát. Bár erre rácáfol, az hogy így magával invitálta, pedig még sosem találkoztak. Ajánlja fel a lehetőséget a kérdéssel, hogy a lány elmondja a titkát, hisz talán sosem találkoznak többet, miután elválnak útjaik. *

969. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-20 11:50:45
 ÚJ
>Nara Ronx avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Esyae//

*A lelkiismeretéről érkezett kérdésre eltűnik szemeiből a csillogás. A vigyor marad de már hamis, bár azon múlik minden hogy Es mennyire jól olvas az ilyenekből, főleg ebben a félhomályban. A további szavakra inkább ismét arra fordul amerre az idegen lépkedett, megengedve végre a komorságnak hogy helyet találjon arcán. Bár a hallottak miatt is lehetne, igazából csak félig figyel partnerére, lekötik helyette a rossz emlékek. Annyira elmereng hogy a felszólításra nem is eszmél, csak a léptek kopogására fordul gondolataiból kizökkenve a távozó után hogy sietve felzárkózzon. Mosolya már nem is tér vissza, ellép Es mellett és közben rá sem nézve válaszol ahogy igyekezve kinyitja az ajtót.*
-Jobb nekem egyedül.
~És mindenki másnak.~
*Bár ezzel pont ellentmond annak amit az előbb felvetett, valahogy nem tűnik fel neki. Gyorsan távozik és csak kint áll meg hogy a másikat bevárja, nagyot sóhajtva próbálja kiűzni fejéből azt amit sosem fog elfelejteni. Ebben egy újabb kortyot hív segítségül, és már ismét kicsivel jobb kedvűen nyújtja az üveget a kilépő felé, másik kezével a temetőt határoló kőfal távolabbi végének irányába mutat.*
-Arra van egy kapu a folyó felé.
*Látszik is ahogy egy ösvény veszik el arrafelé az alacsonyan megülő ködben.*
-Bár ez is egy egész... *Itt már összeszorítja ajkait hogy megakadályozza a nevetést.*
-Békés, nyugodt hely.
*Számára legalábbis igen humorosnak hat így spiccesen a "nyugodjon békében" mondásra reflektáló szóvicce, amit egy-két sírfeliraton is talán olvasni lehetne ha a sötétség és a köd nem rejtené magába őket. Rövidet kacag is saját viccén, bár nem illő viselkedés ez egy temetőben de ilyenekkel nem foglalkozik. Indul is előre hogy vezesse az utat, nem szeretné azért ha társa felbukna a ködben. Sikeresen elfeledtette magával negatív gondolatait, és még mindig kuncogva halad, fejét félig hátrafordítva szól Es felé ismét.*
-Bocs itt valahogy mindig ilyen szellemes megjegyzések jutnak az eszembe.
*A "szellemes" szót kissé kiemeli és elnyújtja, aztán továbbra is halkan nevetgélve vezeti a másikat a folyóparthoz vezető meredek ösvény felé. Sosem hitt a túlvilágban hisz akkor már rég visszajött volna valaki hogy kísértse. Legalább ha a szőke ódzkodik a holtak közelségétől, a bugyuta viccei kissé oldják a hangulatot.*

968. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-18 23:00:17
 ÚJ
>Smondir Nag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A temetőbe érve már alább, hagy a jókedv. Eszébe jut Smondirnak mestere akire haragszik azért amit vele tett. Itt hagyta őt egyedül szenvedni és még csak meg se tanított neki mindent rendesen. A mágus ahogy megy a sírok között azt veszi észre, hogy mérge már mindenkire kihat már dühös az összes holtra is hiszen ők már pihennek odalent megmentve a világ kínjától és szenvedéstől melyet mások okozhatnak nekik. Smondir nem akar meghalni de már szívesen pihenne és örülne ha békén hagynák és nem zavarnák a maga ura akar lenni. El is dönti, hogy most egy kicsit lepihen és oldalt meglát egy fát és letáborozik mellé. A holló leszáll előtte oldalra billenti fejét és őt kezdi nézni.*
- Igen jól látod pihenek már majdnem egy napja megállás nélkül megyek neked köszönhetően. Szerintem nekem is kijár a pihenés.
*A mondata végén a holló közelebb ugrál hozzá majd a földet kezdi kapirgálni. Néha-néha csőrével is belekap a földbe. Majd mikor korogni kezd Smondir gyomra egy méretes kövér kukacot kap be a holló amit egybe le is nyel.*
- Jól van te nyertél sietek tovább, hogy majd a nap végén ehessek nyugodtan. Te sosem bírod ki, hogy ne neked legyen igazad!
*Majd a mágus feltápászkodik és tovább indul a folyópart irányába.*


967. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:59:32
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Aldren Gauthrus//

*Reydis büszkén sétál gazdája mellett és a bámészkodó tekinteteket kacér mosollyal jutalmazza meg. Kicsit nyugodt, hogy házának ajtaját és a kaput zárva hagyják, mert ki tudja mit hoz a sors és még vissza térhetnek oda. Pár láb távolság után sajnos jobb kezén a seb felszakad és így vér nyomokat hagyva maga után folytatja útját a temető kertje felé. Itt már puhább a föld és kevésbé fáj tenyere. A kisebb időzéseknél a síroknál kihasználva a pillanatokat kezét el tartva a földtől pihenteti és várja a tovább indulást. A sírokat ő is nézegeti, de neveket nem lát rajtuk és néha kérdőn néz Aldrus felé, hogy miért hozza ide őt. Vélhetően tetszik neki a hely, de a lánynak inkább végig fut hátán a hideg ettől a helyszíntől, mert nem szeret az elmúlásra és a halálra gondolni. Mikor elhagyják az egyik sírt, a lány figyelmetlen és sebes kezével egy éles nagyobb kavicsba lép, aminél nem tudja tovább színlelni keze fájdalmát és véletlen hangot ad ki, pedig ő csendben akarta tűrni végig az utat.*
-A fe... *és amint ráeszmél, hogy ez nem fejben hangzik el elharapja az ajkát és megrázza még jobban vérző mancsát és megy tovább, mint ha semmi se történt volna. Persze, ha megállnak akkor is tétovázik meg mutatni a sebet, nem akar gyengének tűnni már az út legelején.*

966. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:36:59
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Reydis Syna//

*Úgy tűnik, mindketten készen állnak. Már csak el kell indulniuk. Rendes ember lévén, Aldren bezárja maguk után az ajtót és a kaput is. Nem valószínű, hogy visszatérnek még ide, mégis, sosem lehet tudni. Lehet, hogy egyszer a kényszer, vagy csupán a kedvtelés visszavezényli őket erre a helyre. Akkor pedig jobb, ha zárva vannak az ajtók, még annak ellenére is, hogy a félvér mondhatni az összes bent lapuló értéktárgyat tönkretette. Már na volt olyan bent egyáltalán.
Hogy tovább büntesse kedvencét, nem engedi, hogy kiegyenesedve járjon. Neki tökéletes az, ha a lány lábai mellett közlekedik, ezzel is kiemelve saját nagyszerűségét. Mert mi más lehetne, ha már egy ilyesfajta némbert erre bír késztetni? Bizonyára elég sok erre élő pacák irigyli tőle ezen tehetségét, mit nem áll szándékában megosztani másokkal. Ez az ő saját kedvtelése, mivel együtt elég sok kellemetlenséget is el kell viselnie, mi erősebbé teszi. Megölni nem fogja, az biztos, tehát csakis erősítheti.
A templomkerten át a temető felé veszi az irányt, magával húzva kutyáját is. Nem tart pihenőt, s azt sem hagyja, hogy Rey tartson, hiszen az ebnek bírnia kell azt, mit gazdája bír. Sőt, sok esetben még többet is képesnek kell lennie megtenni, ha úgy hozná a szükség. A sírok közt azonban elidőzik. Aldren alaposan megjegyezteti társaságával, milyen is a valódi mocsok. Hogy milyen a holtakat rejtő föld szaga. Milyen a tapintása, miközben itt-ott belesüppednek a lábak, vagy akár az ujjak. Hogy tovább húzza az időt, meg is áll az egyik sírnál. Nem jelent számára semmit az ott elásott holt. A sírkő is oly kopott már, hogy a név sem vehető ki rajta. Még az a moha festhette zöldre, mi később a nagy esőzések során lesodródott az erősen megkopott kőről. Nincs ott más, csak egy idegen, ennek ellenére úgy tesz, mintha... Majd tovább megy egy másik sírhoz, majd egy harmadikhoz, lassacskán végigbarangolva a temetőt, kisebb szüneteket hagyva. El azonban még mindig nem szándékozik hagyni ezt a helyet.*

965. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-05-31 10:41:41
 ÚJ
>Zigi'sun Topip avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Még a Templomban//

*Csupán úgy hozzávetőlegesen két órát képes olvasgatni, lapozgatni a könyveket, amik a napmágiáról szólnak. A végén becsukja, majd kifújja magát, és fejét ráhajtja a könyvekre.*
~Milyen jó lenne ha fejembe szállna a tudás.~
*Ami önmagában talán kevés lenne, mivel temérdek aranyra is szüksége lesz főleg úgy, hogy megvan a kockázata annak, hogy hiába tanítják nem lesz fogékony, vagy nem marad meg a tudás.*
~Viszont a pénzem akkor is odavan.~
*Megragadja kicsike botját, majd elhagyja a könyvtárat, míg végül magát a templom épületét. Jól érzi itt magát, de kellő felkészültség híján csak lefárassza magát fejben, így ideje felfrissülni kicsit. Mondjuk úgy, hogy megemlékezik a régi családtagokról és bajtársakról.*
-Elnézést. A temetőt merre találom?
*Érdeklődik Zigi, majd miután megkapja az útirányt el is indul.*

//Temető//

*Sötétben bizonyára hangulatosabb lenne, már amennyire hangulatosnak lehet nevezni egy temetőt. Kis fejét lehajtva lépked a sírok között, a sírköveken lévő ismeretlen nevek sokaságát fürkészi. Eszébe jutnak elvesztett szerettei, bajtársai, ismerősei, akik már nincsenek ezen a világon.*
~Egyszer majd találkozunk odafenn gnóm társaim.~
*Mintha valaki vagy valami meghallaná gondolatait, ugyanis a következő pillanatban egy fekete holló száll le elé, és szemben áll vele, csőre enyhén nyitva van. Zigi megáll, és a madár szemébe néz, majd végül elhessegeti botjával.*
~Nem szeretem a hollókat, sem a többi madarat.~
*A felfrissülés nem sikerül, csak inkább melankolikus állapotba kerül, de ezt a pár gondolatot és emléket megéri néha azokra fordítani, akik már nem lehetnek közöttünk. Így végül kicsike mosollyal arcán hagyja el a temetőt, kérve az égieket, vigyázzák és óvják fajtársait a rájuk leselkedő veszélyektől.*

964. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-05-29 16:09:09
 ÚJ
>Coinleach Loon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

*Miután hirtelen meggondolta magát, az erdő helyett a temető felé veszi az irányt. Ideérve azonnal megcsapja a hely furcsa energiája, mely valószínűleg az elhunytak maradványaiból áramlik kifelé a földből. Az erdei népek és köztük azok, akik közt ő is felnőtt nem állítottak ilyen síremlékeket, nem őrizték meg a halottjaik maradványait. Leggyakrabban hamvasztották a holttesteket, hiszen mindannyian tisztában voltak azzal, hogy az oszló tetem hogyan mérgezi az anyaföldet.
Coinleach számára éppen ezért nehezen érthető ez a temetkezési forma. A temető légköre majdnem megfullasztja, éppen ezért gyorsan tovább is áll és a város központja veszi az irányt.*

963. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-05-29 14:58:07
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Zaras - A tizenkettek kutatása//

*Az utolsó igazításokat is megcsinálja, így pont úgy néz ki, mintha nem is ásott volna egy aprócska gödröt a Temető egyik elhagyatott, lepusztult szegletébe. ~ Nyugodj békében, őseid ölelésében Margerilon, Ynsangar fia, Tiol hetedik harcosa, barátom, ki ezen az idegen földön vesztetted életed ~ Miután magában felkonferálja és az emlékétől elbúcsúzott, a halott lelkétől búcsúzó elf dalt kezdi alig hallhatóan, a dal eredeti, szörnyen lassú tempójában énekelni.*
- Estel,
Le ión odar lín
Ú ión naneth lín
a chéneg a ionneg
Danna si fuin
Tolo na rengy nin
Ne theilien
Fanuilos le linnathon
Nef aer, sí nef aearon!
*Még egy utolsó pillantást vet a névtelen, láthatatlan sírra, maga elé idézi a harcos arcát, majd elindul, immár a kompon visszaszerzett ékkő nélkül. Többé nem érez miatta sem bánatot, sem düht, még bosszúvágyat sem. Harcosként halt meg. Minden visszatért a rendes kerékvágásba. Most már magabiztosan, céltudatosan lépked a Templomkert felé. Meg kell találja a maradék, tizenegy harcost is. Hosszú út áll még előtte, azt nem is sejtve, hogy hamarosan az ellenség is mozgásba lendül.*

962. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-05-29 14:39:58
 ÚJ
>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50

Játékstílus: Vakmerő

* Szerezhetett volna több aranyat is, de most ezzel a nagyjából 30 tallérral is megelégszik. Most pedig át a temetőn és irány a város.
Hamar be is érkezik a sírok közé, ahol "kivételesen" nincsen kísérteties köd, csak korai napfény és langyos szellő. Na meg a távolban a reggeli utca zajai és a templom. Minden olyan ismerős, mintha egy évszázadot töltött volna el itt és csak tegnap ment volna el. És igaz eddigi életének nagy részét itt tengette és még csak egy fél éve hagyta el a várost, mégis olyan... Olyan, mintha hazaérkezne. Pedig tudniillik, neki nincsen otthona, vagy, ha mégis, hát nem ez a koszos tanya, hanem valami sokkal nyugodtabb hely. *

961. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-05-14 14:06:05
 ÚJ
>Norlamin Graros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Graros átér a templomkertből a közeli temetőbe, és a csendes, nyugodt, síri hangulat teljesen megtisztítja elméjét.* ~Jólesik a zsúfolt utcák után egy kis szabad levegő. Itt talán egy időre megnyugodhatok, és elrejtőzhetek a többi élőlény elől. A halottak mindig olyan nyugodtak. Néha úgy érzem, lenne mit tanulnom tőlük.~ *ilyen gondolatok futnak át megfáradt elméjén, miközben megpillant az egyik hantnál sírdogálni egy öregasszonyt. A sötételf hiába is próbálná, képtelen lenne együtt érezni a nővel. Graros néhány pillanatig még mélán bámulja az asszonyt, majd továbbindul úti célja a folyópart felé. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965