Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-23 23:40:24
Üzenet elküldve: 2014-06-23 23:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
* A kis dobótőrrel nem foglalkozik, nem olyan fontos az most. Majd talán a fegyverkovácsnál feltölti hiányos készleteit holnap. Úgy tűnik a döglött denevér tetszik a rosszarcúnak, mert nem kezd rögtön heves tiltakozásba, sőt mintha mély gondolkodóba esne azok láttán.*
- Hü?
* Kérdi ő is, kíváncsiskodva, hogy vajon megfelel-e a két tetem, s ekkor az ő arcába világítanak a lámpással. Pupillái összeszűkülnek, hátrébb is lép, kezét maga elé tartva, s fejét elfordítja. Kellemetlen, de úgy hiszi még mindig lehetne kellemetlenebb is, ha nem működik együtt.*
- Rendben!
* Kontráz rá ő is, mikor a sasorrú rábólint az ajánlatra. Mi lehet még egy temetőben? Körbefordul, s elég lehetetlennek ítéli meg a helyzetet. Denevérből akad bőven a fákon, de hogy változatosabb legyen az étlap a szörnyetegeknek nem ártana egy mókus sem, esetleg egy macska. Szerencséjére pont lát is egyet, mely az egyik távoli sírkő márványtábláján ücsörög.*
- Komám.. Az ott a tied.. * Böki oldalba Rylent, mert az biztos, hogy ő nem fog macskát ölni. Túlzottan kedves neki a sajátja, s rágondolva hamar le is tett a cirmos legyilkolásáról. A fák ágain azonban nem csak denevérek lógnak.
Bagoly figyel sárga gombszemeivel. Szemtanúja az egész éjszakának, de ha sikerül Sybillának eltalálnia akkor már nem sokáig.*
- Sajnálom.. * Szorítja össze ajkait, s előveszi a két megmaradt dobótőrt. Ha az első találat nem sikerül akkor utána hajítja a másikat is. Úgy érzi többet jelenleg nem tud tenni. Hátrafordul remélve, hogy Rylen már elkapta azt a kövér kandúrt. Lethre is vet egy pillantást és ha a lánnyal találkozik tekintete akkor bólint egyet, majd ha sikeresen eltalálta a madarat akkor odadobja az első két denevér mellé.*
- Sok kell még azoknak a... valamiknek?
* Fonja keresztbe karját és a temető kijárata felé sandít. Ám most már úgy sem lenne értelme menekülni. Már nem is érdekli miféle lényeknek van szüksége ilyesmire, már csak egy kérdés furdalja az oldalát.*
- Mik vagytok ti? Miféle átok ül rajtatok?
* Kérdi inkább a lámpást tartó úriembertől, ám tekintetét végig a hosszú nyelvű béka szemű szépségen tartja. Ha ez nem jó a két előtte állónak akkor vészesen kifogyott az ötletekből és segélykérő pillantást vet a hóhajú Lethil-re, majd Rylen-re.*
* A kis dobótőrrel nem foglalkozik, nem olyan fontos az most. Majd talán a fegyverkovácsnál feltölti hiányos készleteit holnap. Úgy tűnik a döglött denevér tetszik a rosszarcúnak, mert nem kezd rögtön heves tiltakozásba, sőt mintha mély gondolkodóba esne azok láttán.*
- Hü?
* Kérdi ő is, kíváncsiskodva, hogy vajon megfelel-e a két tetem, s ekkor az ő arcába világítanak a lámpással. Pupillái összeszűkülnek, hátrébb is lép, kezét maga elé tartva, s fejét elfordítja. Kellemetlen, de úgy hiszi még mindig lehetne kellemetlenebb is, ha nem működik együtt.*
- Rendben!
* Kontráz rá ő is, mikor a sasorrú rábólint az ajánlatra. Mi lehet még egy temetőben? Körbefordul, s elég lehetetlennek ítéli meg a helyzetet. Denevérből akad bőven a fákon, de hogy változatosabb legyen az étlap a szörnyetegeknek nem ártana egy mókus sem, esetleg egy macska. Szerencséjére pont lát is egyet, mely az egyik távoli sírkő márványtábláján ücsörög.*
- Komám.. Az ott a tied.. * Böki oldalba Rylent, mert az biztos, hogy ő nem fog macskát ölni. Túlzottan kedves neki a sajátja, s rágondolva hamar le is tett a cirmos legyilkolásáról. A fák ágain azonban nem csak denevérek lógnak.
Bagoly figyel sárga gombszemeivel. Szemtanúja az egész éjszakának, de ha sikerül Sybillának eltalálnia akkor már nem sokáig.*
- Sajnálom.. * Szorítja össze ajkait, s előveszi a két megmaradt dobótőrt. Ha az első találat nem sikerül akkor utána hajítja a másikat is. Úgy érzi többet jelenleg nem tud tenni. Hátrafordul remélve, hogy Rylen már elkapta azt a kövér kandúrt. Lethre is vet egy pillantást és ha a lánnyal találkozik tekintete akkor bólint egyet, majd ha sikeresen eltalálta a madarat akkor odadobja az első két denevér mellé.*
- Sok kell még azoknak a... valamiknek?
* Fonja keresztbe karját és a temető kijárata felé sandít. Ám most már úgy sem lenne értelme menekülni. Már nem is érdekli miféle lényeknek van szüksége ilyesmire, már csak egy kérdés furdalja az oldalát.*
- Mik vagytok ti? Miféle átok ül rajtatok?
* Kérdi inkább a lámpást tartó úriembertől, ám tekintetét végig a hosszú nyelvű béka szemű szépségen tartja. Ha ez nem jó a két előtte állónak akkor vészesen kifogyott az ötletekből és segélykérő pillantást vet a hóhajú Lethil-re, majd Rylen-re.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-22 00:41:37
Üzenet elküldve: 2014-06-22 00:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy érzi, megint sikerült eltévednie a sétája közben, nem kevésre rá viszont eszébe jut, hogy pontosan mit is akart ezzel a kerülővel. Szüksége van egy kevés gyógynövényre és alapanyagra, amivel keverhet magának a szokásos illatszereket. Bár annyira nem uralkodik rajta ezen nőies vonás, hogy nagyobb választékot is felhozzon, általában egy jellegzetes illatot támogat, amelyet gyengén magára csepegtet, ő sem szereti, ha túl erősen, de valamennyire mégis. Neki is állna, hogy megszerezze az első komponensét hozzá és egy hosszabbra nyúló keresés után már meg is leli az egyik síron. Be is hálózta a rosszindulatú növény az egyik sír kövét, ezzel is rátapadva és elszívva a holt test utolsó tápanyagait. Vad tüskéivel tartja gyilkos ölelésben és nem akarja ereszteni, Nestar pedig ismeri a tövisek mérgét, nem kívánja fájdalmas érintéseit. A környéki legendák olyanokat rebesgetnek, hogy az akaratlanul elhunyt lelkekben felhalmozódó gyűlölet és harag táplálja ezt a gyilkos kúszónövényt és a bosszúvágyukból készül a mérge. Ezen mendemondák viszont nem gátolják Nestart abban, hogy a növény levelét felhasználva később egy értékes illatkomponenshez jusson, csak előtte neki is ki kell majd morzsoltatnia és főznie az összes méreganyagot, ami nem olyan kis munka.*
~Ez is mutatja, hogy valamennyi azért mégis igaz a történetekből, hiszen kevés gonoszabb szándékú növényről vannak ismereteink, ráadásul a helyválasztása is elég optimális ehhez. Bár alá kéne vetnem pár pontosabb vizsgálatnak is, de egyelőre nem érdeklődöm az ilyen mérgező anyagok iránt, még bőven ráér.~
*Felszerelést nem hozott magával, ezt később is bánni fogja. Mivel se a növénynek, se a sír szentségének nem akar ártani, a közelben keres egy elszáradt, otthagyott virágszálat, melynek a szárával próbálja rendezni a környezetet, majd miután belátja ennek a reménytelenségét, egyesével elkezdi kifele irányítva letörni a növény tüskéit, megtisztítva az utat a számára értékesebb levelek irányába. Keres egy kisebbet, majd a száránál letöri, mivel a levél érintése is erős viszketést válthat ki.*
~Nehogy már legyen egy része, ami nem ártalmas~
*Morgolódik magában. Ezek után felvesz a földről egy pár méretes, még nem túl száraz falevelet, melybe be tudja csomagolni, ezek után zsebre vágja és mehet is tovább. Illetve, elsőnek visszafordul, mert tényleg elkezdi zavarni, hogy nincs nála semmi sem, amivel gyűjthetne. *
~Ez is mutatja, hogy valamennyi azért mégis igaz a történetekből, hiszen kevés gonoszabb szándékú növényről vannak ismereteink, ráadásul a helyválasztása is elég optimális ehhez. Bár alá kéne vetnem pár pontosabb vizsgálatnak is, de egyelőre nem érdeklődöm az ilyen mérgező anyagok iránt, még bőven ráér.~
*Felszerelést nem hozott magával, ezt később is bánni fogja. Mivel se a növénynek, se a sír szentségének nem akar ártani, a közelben keres egy elszáradt, otthagyott virágszálat, melynek a szárával próbálja rendezni a környezetet, majd miután belátja ennek a reménytelenségét, egyesével elkezdi kifele irányítva letörni a növény tüskéit, megtisztítva az utat a számára értékesebb levelek irányába. Keres egy kisebbet, majd a száránál letöri, mivel a levél érintése is erős viszketést válthat ki.*
~Nehogy már legyen egy része, ami nem ártalmas~
*Morgolódik magában. Ezek után felvesz a földről egy pár méretes, még nem túl száraz falevelet, melybe be tudja csomagolni, ezek után zsebre vágja és mehet is tovább. Illetve, elsőnek visszafordul, mert tényleg elkezdi zavarni, hogy nincs nála semmi sem, amivel gyűjthetne. *
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-19 21:09:51
Üzenet elküldve: 2014-06-19 21:09:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* A lány a temetőbe ér, eltolja a nagy vaskaput, besurran a sírkertbe. Egyenesen egy kettős sírhoz viszik könnyed kecses léptei. Szemeire könnyfátyol telepszik, de így is ki tudja venni szülei nevét. Némán fejet hajt, elrebeg magában egy kérést szülei óvásáért. A csokrot elhelyezi a névtábla mellett, csókot lehel a hideg márványra. Csendesen kilopakodik a sírkertből, hagyja nyugodni a halottakat. *
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-15 08:13:05
Üzenet elküldve: 2014-06-15 08:13:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*A Sybilla által elhajított tőrökből kettő talál el denevért, a harmadik apró fegyver valamivel messzebb hullik be a fű közé, így nem is biztos, hogy megtalálja az éjjeli, esős-holdfényes időben.
A görnyedt, pöttöm alak ránéz az elé dobott két tetemre, majd a sötét hajúra, s miután a fehér hajú is elmondta a magáét, hümmög egy sort. Nyurga társa követi a példáját, ismét bemutatja igencsak ritkás szókincsét.*
- Hü, hü...
*Miután a horgas orrú végiggondolja a kapott ajánlatot, halkan szólal meg, a lámpást ezúttal a nyakig sáros lány felé tartva.*
- Rendben. Lőjetek mókust, meg hasonlókat. Az is megteszi talán. Már ha találtok ilyesmit éjjel...
*Még halkabban nevet, bár arckifejezésén nem látszik meg különösebben, hogy mosolyogna hozzá, pusztán a ritmusosan kilehelt levegő tanúsítja ezt.*
- Mi nem vagyunk jó vadászok. A magam hajlott háta, és a barátom esze járása nem az ilyesmihez való. De ha így segítetek, akkor segítsetek.
*S azzal elvonul, maga után intve a nyurgát is, hogy betemessék az előzőleg feltárt sírt lassan.*
*A Sybilla által elhajított tőrökből kettő talál el denevért, a harmadik apró fegyver valamivel messzebb hullik be a fű közé, így nem is biztos, hogy megtalálja az éjjeli, esős-holdfényes időben.
A görnyedt, pöttöm alak ránéz az elé dobott két tetemre, majd a sötét hajúra, s miután a fehér hajú is elmondta a magáét, hümmög egy sort. Nyurga társa követi a példáját, ismét bemutatja igencsak ritkás szókincsét.*
- Hü, hü...
*Miután a horgas orrú végiggondolja a kapott ajánlatot, halkan szólal meg, a lámpást ezúttal a nyakig sáros lány felé tartva.*
- Rendben. Lőjetek mókust, meg hasonlókat. Az is megteszi talán. Már ha találtok ilyesmit éjjel...
*Még halkabban nevet, bár arckifejezésén nem látszik meg különösebben, hogy mosolyogna hozzá, pusztán a ritmusosan kilehelt levegő tanúsítja ezt.*
- Mi nem vagyunk jó vadászok. A magam hajlott háta, és a barátom esze járása nem az ilyesmihez való. De ha így segítetek, akkor segítsetek.
*S azzal elvonul, maga után intve a nyurgát is, hogy betemessék az előzőleg feltárt sírt lassan.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-13 23:38:57
Üzenet elküldve: 2014-06-13 23:38:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Lendületből ugrik át a kerítésen. Nem törődik a kapu nyitásával. Laza földön ér talajt. Egy pillanatra megtorpan, és a friss hantra ereszti szemét. Arca megrándul, ahogy egy termetes földrögöt arrébb rúg. Az mint valamely lecsapott fej gurul, és csattan érett dinnyeként darabokra a mállott gránitszobor talapzatán.
Szeme elé véres kép úszik. A meglepett férfiarc… Mintha a testtelenség újdonsága meghatotta volna az arcot, úgy nézett szembe a végzetével a sebhelytől lógó szemhéjú, marcona tolvaj.
Rosszkor, rossz helyen, rossz tárgyhoz ragadt a keze.
Nem az ő dolga. Már nem.
A másik oldalon hangosan csattan mögötte a temető kapuja, ahogy a folyópartra ér.
Arthenior veszélyes környék most, nem kockáztathatja meg az őröket. Lapulnia kell a városban, lapulni most pedig nem tud, minden porcikája feszíti, hevíti, sújtásra szítja.
Itt nem lehet. Tudja jól.*
Szeme elé véres kép úszik. A meglepett férfiarc… Mintha a testtelenség újdonsága meghatotta volna az arcot, úgy nézett szembe a végzetével a sebhelytől lógó szemhéjú, marcona tolvaj.
Rosszkor, rossz helyen, rossz tárgyhoz ragadt a keze.
Nem az ő dolga. Már nem.
A másik oldalon hangosan csattan mögötte a temető kapuja, ahogy a folyópartra ér.
Arthenior veszélyes környék most, nem kockáztathatja meg az őröket. Lapulnia kell a városban, lapulni most pedig nem tud, minden porcikája feszíti, hevíti, sújtásra szítja.
Itt nem lehet. Tudja jól.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-09 23:01:52
Üzenet elküldve: 2014-06-09 23:01:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*A kissé homályos légkörben eltöltött délután után bántja a szemét az erős fény. Hunyorogva kilép a hatalmas kapun és könnyed léptekkel lesétál a lépcsőn. Sokat megtudott Arthenior történelméről és még biztos számos dologra fény derült volna, de nem volt kedve tovább maradni. Körülnéz, majd találomra elindult a templom mellett. Az égen sötét felhők gyülekeznek, ami nem sok jót ígér.*
~Furcsa, hogy ezt az emberek többsége nem érzi időben, pedig ha nagyon koncentrálok, akkor még a készülő eső illatát is érzem.~
*Kissé hátrébb megpillant egy kertkaput, így lépteit arra igazítja. Olyan , mintha az ajtó beékelte volna magát a vastag kőkerítés közé. Finoman belöki.*
~Meg se nyikordult, pedig jó réginek néz ki!~
*Szeme figyelemre veszi a lába előtt elterülő temetőt.*
~Milyen gondos.~
*Ekkor meghallja a közelben csörgedező folyó halk morajlását. Leheletnyit elmosolyodik, majd a faragott síremlékek mellett ellépkedve elindul felé.*
A hozzászólás írója (Erindell Cordella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.09 23:04:49
~Furcsa, hogy ezt az emberek többsége nem érzi időben, pedig ha nagyon koncentrálok, akkor még a készülő eső illatát is érzem.~
*Kissé hátrébb megpillant egy kertkaput, így lépteit arra igazítja. Olyan , mintha az ajtó beékelte volna magát a vastag kőkerítés közé. Finoman belöki.*
~Meg se nyikordult, pedig jó réginek néz ki!~
*Szeme figyelemre veszi a lába előtt elterülő temetőt.*
~Milyen gondos.~
*Ekkor meghallja a közelben csörgedező folyó halk morajlását. Leheletnyit elmosolyodik, majd a faragott síremlékek mellett ellépkedve elindul felé.*
A hozzászólás írója (Erindell Cordella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.09 23:04:49
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-06 17:54:23
Üzenet elküldve: 2014-06-06 17:54:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*Arca egy pillanatra megfeszül, amint hallgatja a torzszülött kifejti véleményét. Még a gondolat is gyomorforgatóan hat rá. Akárkinek vagy akárminek a sírjai felett állnak akkor sem fogja hagyni hogy ilyesfajta halottgyalázást műveljenek szerencsétlen földi maradványaival. A förtelem belevilágít a szemébe, ösztönösen nyílna a szája hogy elküldje oda ahonnan jött, de próbál higgadt maradni.*
~Azt felejtsék el ezek a valamik, hogy akármibe is segíteni fogok nekik, legkevésbé ölbe tett kézzel nem fogom végignézni.~ *Haragos pillantást tesz a lámpást tartóra, majd félre lép egyet a mellette álló nő felé, hogy kikerüljön a vakító fényből.*
-Mi féle pokolbéli teremtményeket gondoztok ? *Próbálja szóval tartani őket, amíg kitalál valamit hogy kitudja használni túlerejüket. De először tudnia kell hogy a két lány mire kapható, így még egy lépéssel közelebb húzódik hozzá és olyan halkan suttog hogy kizárt hogy a torz szülőt meghallja.*
-Én nem fogom hagyni hogy ez a kettő csak így csonkolja ezeket a szerencsétleneket. Gondolj csak bele hogy ha a te családod tagjai feküdnének ott. Segítetek vagy nem ? *Néz a nőre és reméli hogy egy véleményen vannak.*
*Arca egy pillanatra megfeszül, amint hallgatja a torzszülött kifejti véleményét. Még a gondolat is gyomorforgatóan hat rá. Akárkinek vagy akárminek a sírjai felett állnak akkor sem fogja hagyni hogy ilyesfajta halottgyalázást műveljenek szerencsétlen földi maradványaival. A förtelem belevilágít a szemébe, ösztönösen nyílna a szája hogy elküldje oda ahonnan jött, de próbál higgadt maradni.*
~Azt felejtsék el ezek a valamik, hogy akármibe is segíteni fogok nekik, legkevésbé ölbe tett kézzel nem fogom végignézni.~ *Haragos pillantást tesz a lámpást tartóra, majd félre lép egyet a mellette álló nő felé, hogy kikerüljön a vakító fényből.*
-Mi féle pokolbéli teremtményeket gondoztok ? *Próbálja szóval tartani őket, amíg kitalál valamit hogy kitudja használni túlerejüket. De először tudnia kell hogy a két lány mire kapható, így még egy lépéssel közelebb húzódik hozzá és olyan halkan suttog hogy kizárt hogy a torz szülőt meghallja.*
-Én nem fogom hagyni hogy ez a kettő csak így csonkolja ezeket a szerencsétleneket. Gondolj csak bele hogy ha a te családod tagjai feküdnének ott. Segítetek vagy nem ? *Néz a nőre és reméli hogy egy véleményen vannak.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:23:45
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:23:45
ÚJ
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*Belenéz a nyitott sírba, amit a két alak az imént ásott ki. Legfőképpen az érdekli, hogy van-e benne valami koporsón kívül. És ha igen, akkor az mozog-e. Mert ha igen, akkor sürgősen elkezd tanakodni, hogy mégis hogy segíthetne rajta. Az elmúlt percek eseményei teljes bizonyosságot adtak arról, hogy se a fekete hajú, per pillanat sáros ruhájú társnője, sem pedig a férfi nem fog itt hagyni semmi élő lényt. Ami persze emberi formájú. És mivel ő sem szívesen kerülne ilyen helyzetbe, és ha mégis, akkor ő is szívesen venné, ha segítenének rajta. Gondolataiban még egy felvetés ültette el magját. Ha vannak is a nyílt sírban élő emberi lények, akkor azok, hogy hogy nem adnak ki hangokat. Szemeit összehúzva a jobb látás miatt néz a mélybe. Hiszen úgy tűnik, vele nem foglalkoznak, így a két alak mögött szabadon mozoghat. Ha így van, akkor a lehető leghalkabban készül a sírba ugrani, megvizsgálni, hogy mi is van abban. Tervétől Sybilla tántorítja el. Tekintetét felemeli a lányra.*
~Komolyan? Segíteni? Remélem, ez csak valami vicc akar lenni.~*Néz rá, miközben kezeit kérdőn felemeli. Sírba ugrástól eltekint, ahogy figyeli a lány mozdulatait. Hogy elterelje a figyelmet róla, ha netalán fenyegetésnek vennék, hogy előveszi a késeit, ismét megszólal.*
- Valóban, hiányozni nem fognak senkinek sem. Kinek tűnne fel, hogy a frissen felásott földet, újra felássák, hogy az ott nyugvónak egy-két testrészét, szervét kivegyék. Csak ezeket szeretik? A zsigereket nem? Szív? Máj? Esetleg vese? Milyen állatok is ezek?
*Nézi két alak hátát, ahogy kérdéseivel bombázza őket. Fegyvereit még mindig készenlétbe tartva, ha gyanús mozdulatot tennének. Főként a lány irányába.*
- Ez csak egyszerű halott gyalázás. Amit a legtöbb kultúrában nem szeretnek, vagy legalább kétkedve fogadnak. Így érthető, hogy nem mindenki örül eme tetteteknek. Óvatosabban kéne bóklásznotok temetőkben éjszaka. Manapság már sok a beteges ember, akik valamilyen oknál fogva éjszaka szeretnek temetőkbe járni.
*Közben tekintetével figyeli a lány mozdulatait. Majd elismerően bólogat, és mosolyodik el, annak tette látván.*
- Esetleg tudunk nektek lőni egy kis mókust, vagy varjakat.
*Ajánlja fel, az eső első cseppjei kíséretében.*
*Belenéz a nyitott sírba, amit a két alak az imént ásott ki. Legfőképpen az érdekli, hogy van-e benne valami koporsón kívül. És ha igen, akkor az mozog-e. Mert ha igen, akkor sürgősen elkezd tanakodni, hogy mégis hogy segíthetne rajta. Az elmúlt percek eseményei teljes bizonyosságot adtak arról, hogy se a fekete hajú, per pillanat sáros ruhájú társnője, sem pedig a férfi nem fog itt hagyni semmi élő lényt. Ami persze emberi formájú. És mivel ő sem szívesen kerülne ilyen helyzetbe, és ha mégis, akkor ő is szívesen venné, ha segítenének rajta. Gondolataiban még egy felvetés ültette el magját. Ha vannak is a nyílt sírban élő emberi lények, akkor azok, hogy hogy nem adnak ki hangokat. Szemeit összehúzva a jobb látás miatt néz a mélybe. Hiszen úgy tűnik, vele nem foglalkoznak, így a két alak mögött szabadon mozoghat. Ha így van, akkor a lehető leghalkabban készül a sírba ugrani, megvizsgálni, hogy mi is van abban. Tervétől Sybilla tántorítja el. Tekintetét felemeli a lányra.*
~Komolyan? Segíteni? Remélem, ez csak valami vicc akar lenni.~*Néz rá, miközben kezeit kérdőn felemeli. Sírba ugrástól eltekint, ahogy figyeli a lány mozdulatait. Hogy elterelje a figyelmet róla, ha netalán fenyegetésnek vennék, hogy előveszi a késeit, ismét megszólal.*
- Valóban, hiányozni nem fognak senkinek sem. Kinek tűnne fel, hogy a frissen felásott földet, újra felássák, hogy az ott nyugvónak egy-két testrészét, szervét kivegyék. Csak ezeket szeretik? A zsigereket nem? Szív? Máj? Esetleg vese? Milyen állatok is ezek?
*Nézi két alak hátát, ahogy kérdéseivel bombázza őket. Fegyvereit még mindig készenlétbe tartva, ha gyanús mozdulatot tennének. Főként a lány irányába.*
- Ez csak egyszerű halott gyalázás. Amit a legtöbb kultúrában nem szeretnek, vagy legalább kétkedve fogadnak. Így érthető, hogy nem mindenki örül eme tetteteknek. Óvatosabban kéne bóklásznotok temetőkben éjszaka. Manapság már sok a beteges ember, akik valamilyen oknál fogva éjszaka szeretnek temetőkbe járni.
*Közben tekintetével figyeli a lány mozdulatait. Majd elismerően bólogat, és mosolyodik el, annak tette látván.*
- Esetleg tudunk nektek lőni egy kis mókust, vagy varjakat.
*Ajánlja fel, az eső első cseppjei kíséretében.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:22:01
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:22:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
* Ami igaz az igaz. Az óvatosságra csak vállat von. Egyedüli akcióit csendesen, észrevétlenül megoldotta eddig, ám most sok minden másra is oda kellett figyelnie, mi miatt ez nem valósulhatott meg. Például a mellette álló férfi miatt, kinek most az arcába világít az egyik torzszülött. Syb elfordítja a fejét, de tekintetét azért továbbra sem szakítja el a hozzá közelebb álló púposról. Ha nagyon taktikázna akkor úgy számítaná, hogy erőfölénybe vannak: A nyurga nyelvébe hosszú barázdát vágott, a púposról pedig még nem is derült ki, hogy van e valami rendellenessége amit előnyére kovácsolhat, ráadásul egy fővel többen is vannak, Leth pedig a sírok közt sokkal távolabbról akármikor kifeszítheti az íját. Ezeket tudván kétli, hogy oly könnyűszerrel elbánnának velük, mindannak ellenére nem próbálja feszegetni a húrt, a púpos reszelős hangjából amúgy is hallani a türelmetlenséget.*
- És miféle... miféle szörnyszülött állatok amik ilyenekkel táplálkoznak?
* Érzi, hogy keserű nyál gyűl a szájában, de nem köp. Fintorát viszont nem tudja palástolni, az egyöntetűen látszik fehér arcán. Ahogy Leth is tette már előtte ő is megpróbál bepillantást nyerni a sírba, ahol a másik kettő ásni kezdett, majd bólint.*
- Rendben van.. Akkor hát állatok...
* Visszacsúsztatja kardját a helyére, jelezve, hogy hajlandó az együttműködésre, ám gyorsan elő is tudja rántani azt, ha arra kerülne a sor. A temető amúgy is tele van denevérekkel, elég csak egy kicsit jobban körülnézni. Nem tudja, hogy két társa hogy reagál majd az elhangzottakra, mindazonáltal valami azt súgja neki, hogy jobban tenné, ha nem akadékoskodna. Jelentőségteljes pillantást vet a mellette álló Rylenre, majd ellép mellőle és a hozzájuk legközelebb álló magas fa ágaira pillant, melyen ott lógnak fejjel lefelé a kis vérszívók. Elővesz három dobótőrt és egyszerre elhajítja. Máskor jól céloz, bár a sötétség valamelyest tompíthatja a pontosságát. Ha sikerül neki felveszi a földről a lehullott tetemeket, kihúzza belőle a kis szúrós játékszert, beletörli annak élét nadrágjának oldalába majd visszasétál a sírhoz és a nyurga elé dobja őket.*
- Ez megteszi? Vagy valami nagyobb kell az állataitoknak?
* Kérdi, bár közben lehet, hogy két társa már ügyködött valamit. Bár az is lehet, hogy ők nem hajlandóak az együttműködésre.*
* Ami igaz az igaz. Az óvatosságra csak vállat von. Egyedüli akcióit csendesen, észrevétlenül megoldotta eddig, ám most sok minden másra is oda kellett figyelnie, mi miatt ez nem valósulhatott meg. Például a mellette álló férfi miatt, kinek most az arcába világít az egyik torzszülött. Syb elfordítja a fejét, de tekintetét azért továbbra sem szakítja el a hozzá közelebb álló púposról. Ha nagyon taktikázna akkor úgy számítaná, hogy erőfölénybe vannak: A nyurga nyelvébe hosszú barázdát vágott, a púposról pedig még nem is derült ki, hogy van e valami rendellenessége amit előnyére kovácsolhat, ráadásul egy fővel többen is vannak, Leth pedig a sírok közt sokkal távolabbról akármikor kifeszítheti az íját. Ezeket tudván kétli, hogy oly könnyűszerrel elbánnának velük, mindannak ellenére nem próbálja feszegetni a húrt, a púpos reszelős hangjából amúgy is hallani a türelmetlenséget.*
- És miféle... miféle szörnyszülött állatok amik ilyenekkel táplálkoznak?
* Érzi, hogy keserű nyál gyűl a szájában, de nem köp. Fintorát viszont nem tudja palástolni, az egyöntetűen látszik fehér arcán. Ahogy Leth is tette már előtte ő is megpróbál bepillantást nyerni a sírba, ahol a másik kettő ásni kezdett, majd bólint.*
- Rendben van.. Akkor hát állatok...
* Visszacsúsztatja kardját a helyére, jelezve, hogy hajlandó az együttműködésre, ám gyorsan elő is tudja rántani azt, ha arra kerülne a sor. A temető amúgy is tele van denevérekkel, elég csak egy kicsit jobban körülnézni. Nem tudja, hogy két társa hogy reagál majd az elhangzottakra, mindazonáltal valami azt súgja neki, hogy jobban tenné, ha nem akadékoskodna. Jelentőségteljes pillantást vet a mellette álló Rylenre, majd ellép mellőle és a hozzájuk legközelebb álló magas fa ágaira pillant, melyen ott lógnak fejjel lefelé a kis vérszívók. Elővesz három dobótőrt és egyszerre elhajítja. Máskor jól céloz, bár a sötétség valamelyest tompíthatja a pontosságát. Ha sikerül neki felveszi a földről a lehullott tetemeket, kihúzza belőle a kis szúrós játékszert, beletörli annak élét nadrágjának oldalába majd visszasétál a sírhoz és a nyurga elé dobja őket.*
- Ez megteszi? Vagy valami nagyobb kell az állataitoknak?
* Kérdi, bár közben lehet, hogy két társa már ügyködött valamit. Bár az is lehet, hogy ők nem hajlandóak az együttműködésre.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-02 10:13:37
Üzenet elküldve: 2014-06-02 10:13:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
- Hárman vagytok és nem valami óvatosak. Már reggel meghaltunk volna, ha nem így van.
*Látja be a púpos, ám hangja megrovón reszelős, kiérezni belőle a dühöt még mindig.*
- Nem érdekel, ki jöhet még. Most hárman vagytok,. Ha nem segítetek, könnyen elbánunk mindőtökkel. Aztán úgyis miénk, amiért jöttünk, s itt se leszünk, mire a többi beér titeket.
*Lámpáját a férfi felé emeli, maga előtt tartva, hogy elvakítsa kissé, arra az esetre, ha támadni szándékozna. Ő a vehemensebb mind közt, így úgy érzi, joggal tart attól, hogy ő emel rájuk elsőként fegyvert most, még annak ellenére is, hogy a sötét hajú, nyakig sáros lány sebesítette meg az azóta is csak hümmögő társát.*
- Csak darabok kellenek. Állatoknak odakint. Lábak, kezek, meg szemek. Azt szeretik legjobban. Főleg a frisset. Ugyan kinek hiányoznának ezek? Nekik már ugyan nem. És senki meg nem tudná, vissza is temetjük őket. De az állatoknak ennie kell. Élőt nem fogunk lekaszabolni ezért. Ezt ti sem várhatjátok.
*Egy pillanat szünetet tart, s mintha halkan nevetne. Ám ez alig kivehető, mert az eső újra megered, s dobrokolni kezd a köveken, ruhákon.*
- De ha az úr nem tudja tűrtőztetni magát, választhatják a kevésbé békés utat is, s megküzdhetünk. Úgy legalább valóban teljesen friss húst kap majd a jószág...
- Hárman vagytok és nem valami óvatosak. Már reggel meghaltunk volna, ha nem így van.
*Látja be a púpos, ám hangja megrovón reszelős, kiérezni belőle a dühöt még mindig.*
- Nem érdekel, ki jöhet még. Most hárman vagytok,. Ha nem segítetek, könnyen elbánunk mindőtökkel. Aztán úgyis miénk, amiért jöttünk, s itt se leszünk, mire a többi beér titeket.
*Lámpáját a férfi felé emeli, maga előtt tartva, hogy elvakítsa kissé, arra az esetre, ha támadni szándékozna. Ő a vehemensebb mind közt, így úgy érzi, joggal tart attól, hogy ő emel rájuk elsőként fegyvert most, még annak ellenére is, hogy a sötét hajú, nyakig sáros lány sebesítette meg az azóta is csak hümmögő társát.*
- Csak darabok kellenek. Állatoknak odakint. Lábak, kezek, meg szemek. Azt szeretik legjobban. Főleg a frisset. Ugyan kinek hiányoznának ezek? Nekik már ugyan nem. És senki meg nem tudná, vissza is temetjük őket. De az állatoknak ennie kell. Élőt nem fogunk lekaszabolni ezért. Ezt ti sem várhatjátok.
*Egy pillanat szünetet tart, s mintha halkan nevetne. Ám ez alig kivehető, mert az eső újra megered, s dobrokolni kezd a köveken, ruhákon.*
- De ha az úr nem tudja tűrtőztetni magát, választhatják a kevésbé békés utat is, s megküzdhetünk. Úgy legalább valóban teljesen friss húst kap majd a jószág...
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-06-01 02:31:22
Üzenet elküldve: 2014-06-01 02:31:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Úgy dönt, hogy hasznosabb lesz, ha a romhalmaz bámulása helyett inkább tovább indul. Némi baktatás után talál is egy ösvényt, ami valahova felfelé vezet. A messzeségben mintha egy tornyot vélne felfedezni, ezt azonban nem tudja megállapítani, túlságosan is távol van tőle.*
- Végül is...próba szerencse.*Jegyzi meg az örök bölcsességet csak úgy saját magának egy kis biztatásképp. Elindul hát felfele a gnóm, aminek mondjuk nagyon nem örül. Rühell felfele menni, gyűlöl és amikor csak teheti, inkább megfosztja magát ettől a lehetőségtől. Most azonban kénytelen élni vele, hiszen nem hiábavaló. Erre úgy tíz percnyi kínlódás után rá is döbben. Megpillant egy kőfalat s abban egy kaput. Ez erőt ad neki és kis idő múlva már a kapu túlsó felén van. Arról, hogy hol is, fogalma sincs, mert az egész helyet beborítja a háta mögül származó köd.
Megvonja a vállát és elindul előre, aztán orra bukik és halkan elkáromkodja magát. Felcihelődik a puha talajról és miután alaposan leporolta magát, nekiáll szemrevételezni elesésének okát. Legnagyobb meglepetésére egy sírkő okozta neki ezt a kellemetlenséget.*
- Így jár, aki alacsony...*Morogja, aztán valamiért lesz egy olyan érzése, hogy Arthenior temetőjébe jutott be sikeresen.*
~Micsoda kihalt hely. Sehol egy teremtett lélek.~
*Mondjuk annak nem is örülne, ha lelkekkel kéne találkoznia az éjszaka kellős közepén egy számára idegen temetőben. Na nem mintha Wrekur hinne az ilyesmiben, de hát a mágia is egy érdekes dolog, ami olyat teremthet, amit sokan el sem mernek képzelni. Így hát akár a visszajáró lelkekben is hihet, de egyelőre inkább megmarad a "Hiszem, ha látom!" elvénél.
Nemsokára kénytelen rádöbbenni, hogy milyen egy szép helyre érkezett meg. Ezért megérte felfelé baktatni azon a meredek ösvényen. Igazán tiszteletre méltóak a lakosok, ha ennyit fáradoztak. Egy "ostrom" után emlékművet állítani igazán nagy figyelmesség. Bár, ahogy a gnóm hallotta, nem volt az nagy csata. Vér volt, halottak és orkok. Semmi más. Orkok, akik megerőszakolták az asszonyokat, majd felgyújtottak mindent és szépen lassan tovább álltak. Nem mintha Wrekurnak baja lenne a mostani ork népséggel, azok nem tehetnek róla, hogy olyanok, amilyenek. Az akkoriakhoz meg valószínűleg nincs is közük.*
- Végül is...próba szerencse.*Jegyzi meg az örök bölcsességet csak úgy saját magának egy kis biztatásképp. Elindul hát felfele a gnóm, aminek mondjuk nagyon nem örül. Rühell felfele menni, gyűlöl és amikor csak teheti, inkább megfosztja magát ettől a lehetőségtől. Most azonban kénytelen élni vele, hiszen nem hiábavaló. Erre úgy tíz percnyi kínlódás után rá is döbben. Megpillant egy kőfalat s abban egy kaput. Ez erőt ad neki és kis idő múlva már a kapu túlsó felén van. Arról, hogy hol is, fogalma sincs, mert az egész helyet beborítja a háta mögül származó köd.
Megvonja a vállát és elindul előre, aztán orra bukik és halkan elkáromkodja magát. Felcihelődik a puha talajról és miután alaposan leporolta magát, nekiáll szemrevételezni elesésének okát. Legnagyobb meglepetésére egy sírkő okozta neki ezt a kellemetlenséget.*
- Így jár, aki alacsony...*Morogja, aztán valamiért lesz egy olyan érzése, hogy Arthenior temetőjébe jutott be sikeresen.*
~Micsoda kihalt hely. Sehol egy teremtett lélek.~
*Mondjuk annak nem is örülne, ha lelkekkel kéne találkoznia az éjszaka kellős közepén egy számára idegen temetőben. Na nem mintha Wrekur hinne az ilyesmiben, de hát a mágia is egy érdekes dolog, ami olyat teremthet, amit sokan el sem mernek képzelni. Így hát akár a visszajáró lelkekben is hihet, de egyelőre inkább megmarad a "Hiszem, ha látom!" elvénél.
Nemsokára kénytelen rádöbbenni, hogy milyen egy szép helyre érkezett meg. Ezért megérte felfelé baktatni azon a meredek ösvényen. Igazán tiszteletre méltóak a lakosok, ha ennyit fáradoztak. Egy "ostrom" után emlékművet állítani igazán nagy figyelmesség. Bár, ahogy a gnóm hallotta, nem volt az nagy csata. Vér volt, halottak és orkok. Semmi más. Orkok, akik megerőszakolták az asszonyokat, majd felgyújtottak mindent és szépen lassan tovább álltak. Nem mintha Wrekurnak baja lenne a mostani ork népséggel, azok nem tehetnek róla, hogy olyanok, amilyenek. Az akkoriakhoz meg valószínűleg nincs is közük.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-31 17:40:59
Üzenet elküldve: 2014-05-31 17:40:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Liamont Lebrias Harz, Din'tari Shimaz//
*A tőr célt talál, méghozzá még ügyesebben is mint remélte. Éppen annyira sértette meg a célpontot, hogy az felfigyeljen a jelenlétére. Bár ha kicsit mélyebbre sikerült volna a seb az se lett volna túl nagy probléma, pár perc múlva úgyse fogja érdekelni már az illetőt. Az alak megtorpan, viszont nem úgy tűnik, hogy nagyon felfogta volna, hogy mi is történik körülötte, vagy legalábbis túlzottan nem érdekli.
Végig követi minden mozdulatát amennyit látni lehet a ködben, az alak viszont nem teljesen úgy viselkedik mint ahogy azt megszokta. Legyen szó gyilkosról, csalóról, vagy csak egy sima gazdag nemesről, mind valamilyen szinten óvatos. A keze mozgására Eonarin ajkai vékony mosolyra húzódnak. Ezek szerint az illető megmutatja mit tud.
A támadása elől sikeresen kitér, viszont a mélységi lány számára érthetetlen okokból leemeli a fegyveréről a kezét.* ~Mit művel? A fejére ejtették?~
*Csak a homlokát ráncolja a kérdésre, ahogy a mosolyt sem tudja hova tenni, de legalább már valamennyire láthatja az arcát. Valóban nagyon hasonlít a leírásra és a képre...
Nem hatja meg az ártatlan beállás, ilyet ő is bármikor tudna produkálni, sőt, valószínűleg még hitelesebben is elő tudná adni magát. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve előreveti magát felkészülve rá, hogy valószínűleg az idegen megpróbál majd kitérni előle, de még ha el is próbál ugrani előbb-utóbb sikerül megpördülve kirúgnia a lábát alóla, és már a nyakához is szorítja az egyik pengéjét, a jobb karját pedig a térdével szorítja a földhöz, úgy figyeli meg közelebbről is a férfi arcvonásait. Ha ezt sikerül kiviteleznie, akkor a másik pengéjének a végével óvatosan arrébb söpör néhány tincset a férfi fülétől, közben fél szemmel a szabad kezét figyelve. Hegyes... Tehát egy elffel van dolga. Neki aztán lényegtelen, hogy elf, ember vagy más fajú az illető aki a listáján szerepel, a célpont viszont a leírás szerint ember. Ráadásul ez a...fiú még fiatalabbnak is tűnik jó pár évvel. Neki aztán nagyon nagy mázlija van, hogy a mélységi lányka nem az az "előbb támad, csak azután kérdez" típus. Legalábbis sokszor nem.
Felsóhajtva egyenesedik ki, elvéve a nyakától a pengéjét.*
- Nem ő az. *Jegyzi meg magának kissé lehangoltan miközben elteszi a szablyákat a helyükre, majd az elhajított dobótőréért indul. Tudja hol ért földet, nincs nehéz dolga azzal, hogy megtalálja. Tehát végig rossz nyomon haladt...*
*A tőr célt talál, méghozzá még ügyesebben is mint remélte. Éppen annyira sértette meg a célpontot, hogy az felfigyeljen a jelenlétére. Bár ha kicsit mélyebbre sikerült volna a seb az se lett volna túl nagy probléma, pár perc múlva úgyse fogja érdekelni már az illetőt. Az alak megtorpan, viszont nem úgy tűnik, hogy nagyon felfogta volna, hogy mi is történik körülötte, vagy legalábbis túlzottan nem érdekli.
Végig követi minden mozdulatát amennyit látni lehet a ködben, az alak viszont nem teljesen úgy viselkedik mint ahogy azt megszokta. Legyen szó gyilkosról, csalóról, vagy csak egy sima gazdag nemesről, mind valamilyen szinten óvatos. A keze mozgására Eonarin ajkai vékony mosolyra húzódnak. Ezek szerint az illető megmutatja mit tud.
A támadása elől sikeresen kitér, viszont a mélységi lány számára érthetetlen okokból leemeli a fegyveréről a kezét.* ~Mit művel? A fejére ejtették?~
*Csak a homlokát ráncolja a kérdésre, ahogy a mosolyt sem tudja hova tenni, de legalább már valamennyire láthatja az arcát. Valóban nagyon hasonlít a leírásra és a képre...
Nem hatja meg az ártatlan beállás, ilyet ő is bármikor tudna produkálni, sőt, valószínűleg még hitelesebben is elő tudná adni magát. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve előreveti magát felkészülve rá, hogy valószínűleg az idegen megpróbál majd kitérni előle, de még ha el is próbál ugrani előbb-utóbb sikerül megpördülve kirúgnia a lábát alóla, és már a nyakához is szorítja az egyik pengéjét, a jobb karját pedig a térdével szorítja a földhöz, úgy figyeli meg közelebbről is a férfi arcvonásait. Ha ezt sikerül kiviteleznie, akkor a másik pengéjének a végével óvatosan arrébb söpör néhány tincset a férfi fülétől, közben fél szemmel a szabad kezét figyelve. Hegyes... Tehát egy elffel van dolga. Neki aztán lényegtelen, hogy elf, ember vagy más fajú az illető aki a listáján szerepel, a célpont viszont a leírás szerint ember. Ráadásul ez a...fiú még fiatalabbnak is tűnik jó pár évvel. Neki aztán nagyon nagy mázlija van, hogy a mélységi lányka nem az az "előbb támad, csak azután kérdez" típus. Legalábbis sokszor nem.
Felsóhajtva egyenesedik ki, elvéve a nyakától a pengéjét.*
- Nem ő az. *Jegyzi meg magának kissé lehangoltan miközben elteszi a szablyákat a helyükre, majd az elhajított dobótőréért indul. Tudja hol ért földet, nincs nehéz dolga azzal, hogy megtalálja. Tehát végig rossz nyomon haladt...*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-31 16:12:15
Üzenet elküldve: 2014-05-31 16:12:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Eonarin Thraenaahla, Liamont Lebrias Harz//
*Shimaz léptei egyre lassulnak, mert úgy érzi, hogy egyre közelebb van a folyóparthoz ami tisztább és kellemesebb hangulatú. Elmereng a saját gondolataiba így nem figyelve a körülötte lévő dolgokat bár nem is látna semmit a sűrű köd rejtelmeiben.
A hajába túr közben sétál lassan előre, mintha itt lenne dolga a temetőben. Egy pillanatra megáll a lépte, mert az arcát megsértette egy ismeretlen repülő tárgy ami a ködből érkezett, talán szándékosan. Shimaz érzi, hogy ez egy fegyver okozta vágás. Érzi az arcán lefolyó vért ami lassan folyik le az álláig. A bal kezével lassan megtörli a tárgy okozta aprónak tűnő karcolását közben lassan a tőrje felé nyúl a jobb kezével és megmarkolja azt.
Nem hitte volna, hogy ilyen veszély leplezi a csendes temetőt ami szinte járatlan és csak pár kóbor lélek sétálgat erre felé, mint saját maga.
Várva a ködben lapuló egy vagy több személyt, nem érez nagy félelmet, mert nem olyan ijedős fajta, de azért feszülten várja az őt zargató személy vagy személyek következő lépését.
A Ködben észrevesz egy nála kisebb alakot aki egy régi, mohás sírkőre áll és megszólítja a Shimazt azzal a szóval, hogy "Megtaláltalak!"
Shimaz nem tud mit reagálni erre csak várja, hogy mi lesz a következő lépése. Elsőnek egy gyerekes csínynek veszi a dolgot, de amint leugrik a számára "kisember"-nek tűnő alak két élesnek tűnő szablyával a kezébe az első gondolta azt volt, hogy; Orrgyilkos *
~Mit akarhat ez tőlem?! ~
*A közelebb jövő ismeretlen alakot jobban látja, észreveszi, hogy ez egy lány. Belenéz a szemeibe. Din-nek tetszik a lány szeme.
Nem is erősködik annyira hisz tudja saját magáról, hogy nem csinált semmit így szabad léleknek állíthatja be magát. A jobb kezét elveszi a tőrjéről és "megadja" magát a kislánynak.
Nyugodt hanggal próbál hozzászólni a lányhoz. *
-Szia, mit akarsz tőlem?
*Shimaz lenéz a lányra a zöld, elbűvölő szemeivel a lány szemébe, és egy kis mosolyt körbit az ajkaival. Kíváncsi a lány következő reakcióira és arra, hogy mit akar tőle pontosan. Talán megakarja ölni a lány? *
*Shimaz léptei egyre lassulnak, mert úgy érzi, hogy egyre közelebb van a folyóparthoz ami tisztább és kellemesebb hangulatú. Elmereng a saját gondolataiba így nem figyelve a körülötte lévő dolgokat bár nem is látna semmit a sűrű köd rejtelmeiben.
A hajába túr közben sétál lassan előre, mintha itt lenne dolga a temetőben. Egy pillanatra megáll a lépte, mert az arcát megsértette egy ismeretlen repülő tárgy ami a ködből érkezett, talán szándékosan. Shimaz érzi, hogy ez egy fegyver okozta vágás. Érzi az arcán lefolyó vért ami lassan folyik le az álláig. A bal kezével lassan megtörli a tárgy okozta aprónak tűnő karcolását közben lassan a tőrje felé nyúl a jobb kezével és megmarkolja azt.
Nem hitte volna, hogy ilyen veszély leplezi a csendes temetőt ami szinte járatlan és csak pár kóbor lélek sétálgat erre felé, mint saját maga.
Várva a ködben lapuló egy vagy több személyt, nem érez nagy félelmet, mert nem olyan ijedős fajta, de azért feszülten várja az őt zargató személy vagy személyek következő lépését.
A Ködben észrevesz egy nála kisebb alakot aki egy régi, mohás sírkőre áll és megszólítja a Shimazt azzal a szóval, hogy "Megtaláltalak!"
Shimaz nem tud mit reagálni erre csak várja, hogy mi lesz a következő lépése. Elsőnek egy gyerekes csínynek veszi a dolgot, de amint leugrik a számára "kisember"-nek tűnő alak két élesnek tűnő szablyával a kezébe az első gondolta azt volt, hogy; Orrgyilkos *
~Mit akarhat ez tőlem?! ~
*A közelebb jövő ismeretlen alakot jobban látja, észreveszi, hogy ez egy lány. Belenéz a szemeibe. Din-nek tetszik a lány szeme.
Nem is erősködik annyira hisz tudja saját magáról, hogy nem csinált semmit így szabad léleknek állíthatja be magát. A jobb kezét elveszi a tőrjéről és "megadja" magát a kislánynak.
Nyugodt hanggal próbál hozzászólni a lányhoz. *
-Szia, mit akarsz tőlem?
*Shimaz lenéz a lányra a zöld, elbűvölő szemeivel a lány szemébe, és egy kis mosolyt körbit az ajkaival. Kíváncsi a lány következő reakcióira és arra, hogy mit akar tőle pontosan. Talán megakarja ölni a lány? *
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-31 15:37:22
Üzenet elküldve: 2014-05-31 15:37:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*Végre a lábát sújtó bénulás hatása elkezd távozni onnan és újra visszanyeri az irányítást rajta, ami kicsit megnyugtatja, viszont a feje még mindig rettentően hasogat a sírkővel találkozás óta és mintha arcán valami csordogálna, lomhán valami lefelé.*
~Nagyszerű még csak ez hiányzott.~ *Zárja le magába a dolgot, majd a neki háttal állóra emeli a tekintetét. Nem tudja hova tenni hogy mit keresnek itt, egyszerű utazók-e vagy pedig közönséges sírrablók nem tudja, de jelenleg a szövetségesei és ez ami számít. A torzszülött kérdésére felindultan válaszol.*
-Ha azt gondoljátok hogy hagyni fogjuk hogy néhány lény csak itt a városba testeken végezzen kísérleteket akkor rosszul hiszitek. *Majd pillantása a másik nőre szegezi, aki szintén valami meggyőző hazugsággal próbálja kimozdítani magabiztosságukból a két lényt. Egyik szemével követi a nő mozgását aki egy pillanatra lopva beletekint a nyitott sírba.*
-Semmi félképpen nem segíthetünk semmiféle módon. *Próbálja elvonni a hátsó nőről a figyelmet hogy kitudja deríteni a sír mikéntjét.* -Ha társaink, akik között egy mágus is van megtudnák hogy miféle dolgokba segédkeznénk igencsak mérgesek lennének ránk. *Végre teljesen visszanyeri az irányítást a teste felett és kardját maga elé szegezve a fekete hajú lány mellé áll és felé fordulva bólint egyet.*
*Végre a lábát sújtó bénulás hatása elkezd távozni onnan és újra visszanyeri az irányítást rajta, ami kicsit megnyugtatja, viszont a feje még mindig rettentően hasogat a sírkővel találkozás óta és mintha arcán valami csordogálna, lomhán valami lefelé.*
~Nagyszerű még csak ez hiányzott.~ *Zárja le magába a dolgot, majd a neki háttal állóra emeli a tekintetét. Nem tudja hova tenni hogy mit keresnek itt, egyszerű utazók-e vagy pedig közönséges sírrablók nem tudja, de jelenleg a szövetségesei és ez ami számít. A torzszülött kérdésére felindultan válaszol.*
-Ha azt gondoljátok hogy hagyni fogjuk hogy néhány lény csak itt a városba testeken végezzen kísérleteket akkor rosszul hiszitek. *Majd pillantása a másik nőre szegezi, aki szintén valami meggyőző hazugsággal próbálja kimozdítani magabiztosságukból a két lényt. Egyik szemével követi a nő mozgását aki egy pillanatra lopva beletekint a nyitott sírba.*
-Semmi félképpen nem segíthetünk semmiféle módon. *Próbálja elvonni a hátsó nőről a figyelmet hogy kitudja deríteni a sír mikéntjét.* -Ha társaink, akik között egy mágus is van megtudnák hogy miféle dolgokba segédkeznénk igencsak mérgesek lennének ránk. *Végre teljesen visszanyeri az irányítást a teste felett és kardját maga elé szegezve a fekete hajú lány mellé áll és felé fordulva bólint egyet.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:10:32
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:10:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Din'tari Shimaz, Din'tari Shimaz//
*Sok mindent hallott erről a városról. Hogy hatalmas, gazdag, sok a kereskedő és a szép hölgy, de zsoldos, tolvaj és gyilkos is akad szép számmal. Ugyan úgy, mint miden vándor, Liamont sem hagyhatja ki, hogy csak egyszer körbe ne sétáljon a helyen. Természetesen rögtön a ködös és hideg temetőbe téved. Szereti az ilyen helyeket, ahol csak leül egy sírkő mellé, a köd miatt senki sem látja. A gyenge látóhatár miatt nem igazán tud nézelődni, egyedül lehet a gondolataival. Most is ugyan ezt teszi, leül és azon kezd el, hogy honnan szerezhet egy kis pénzt. Szüksége lenne új fegyverre, esetleg ételre és szállásra, de azt pénz nélkül megoldja. A legközelebbi erődben majd keres magának menedéket, mondjuk egy kis kunyhót, vagy ha kell készít is, fog valami vadat és meg is van az ellátása, teljesen ingyen. Csak az a szerencsétlen kard! Még egy bűnözőtől lopta talán pár hónapja. Hát nem csoda, hogy engedték ellopni.
Lánccsörgésre lesz figyelmes. Megpróbál körülnézni, de nem lát semmit, így hát feláll és a hang forrása felé indul. Nincs semmi célja, csupán csak a kíváncsiság hajtja.
Mikor meghallja a nő hangját azt hiszi, hogy neki szól. Enyhén összeráncolja a szemöldökét, megpróbálja kivenni a nagy fehérségben azt aki hozzá szólt. Végül nem egy, hanem két alakot pillant meg, és igazából nem is hozzá beszélnek, hanem egymáshoz. Kíváncsian vár, hogy mi fog kisülni ebből.*
*Sok mindent hallott erről a városról. Hogy hatalmas, gazdag, sok a kereskedő és a szép hölgy, de zsoldos, tolvaj és gyilkos is akad szép számmal. Ugyan úgy, mint miden vándor, Liamont sem hagyhatja ki, hogy csak egyszer körbe ne sétáljon a helyen. Természetesen rögtön a ködös és hideg temetőbe téved. Szereti az ilyen helyeket, ahol csak leül egy sírkő mellé, a köd miatt senki sem látja. A gyenge látóhatár miatt nem igazán tud nézelődni, egyedül lehet a gondolataival. Most is ugyan ezt teszi, leül és azon kezd el, hogy honnan szerezhet egy kis pénzt. Szüksége lenne új fegyverre, esetleg ételre és szállásra, de azt pénz nélkül megoldja. A legközelebbi erődben majd keres magának menedéket, mondjuk egy kis kunyhót, vagy ha kell készít is, fog valami vadat és meg is van az ellátása, teljesen ingyen. Csak az a szerencsétlen kard! Még egy bűnözőtől lopta talán pár hónapja. Hát nem csoda, hogy engedték ellopni.
Lánccsörgésre lesz figyelmes. Megpróbál körülnézni, de nem lát semmit, így hát feláll és a hang forrása felé indul. Nincs semmi célja, csupán csak a kíváncsiság hajtja.
Mikor meghallja a nő hangját azt hiszi, hogy neki szól. Enyhén összeráncolja a szemöldökét, megpróbálja kivenni a nagy fehérségben azt aki hozzá szólt. Végül nem egy, hanem két alakot pillant meg, és igazából nem is hozzá beszélnek, hanem egymáshoz. Kíváncsian vár, hogy mi fog kisülni ebből.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-30 20:44:15
Üzenet elküldve: 2014-05-30 20:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Liamont Lebrias Harz, Din'tari Shimaz//
*Valahogy az elmúlt fél év túl nyugalmasnak bizonyult a számára, legalábbis ahogy azt az elmúlt napokban tapasztalta ez a légkör igencsak tompítja az érzékeit. A gazdag ficsúrnál is inkább belement a játékba -attól függetlenül, hogy a férfi összehazudott a testőrökről mindent-, helyett, hogy felfújta volna magát, felé szegezte volna az egyik fegyverét, és közölte volna vele, hogy tűnjön el és hagyja őt békén. Hiába, az unalom és a pillanatnyi szimpátia nagy úr tud lenni néhanapján. Ez főbenjáró bűn lenne az otthonában, hogy unatkozik. Ez azt jelentené, hogy nem végzi épp a munkáját, vagy pont emiatt kapna egy újat. Talán ezért a baljós érzésért is fut most hangtalan léptekkel. Nem kell túl nagy erőfeszítéseket tennie, nincs világos, ráadásul mindent belepett a köd. Ezen a helyen, még ha valaki pont jókor fordulna jó irányba -már ha van is egyáltalán itt valaki-, és veszi őt észre, akkor is csupán egy elsuhanó árnynak látnák, ami ijedősebbeknél könnyen hasonlítható a szellemekhez is.
Nem telik bele sok idő, míg indokolatlan lánccsörgésekre, vagy ahhoz hasonló hangokra lesz figyelmes. A célpontnak megfelelő személyleírású illetőt errefelé látták, de akinek a fejére ennyi pénz van kitűzve, az járna ilyen hangosan? Vagy úgy igazából bárki is lehetne annyira meggondolatlan, hogy a köd nagylelkű takarásában csörgésekkel tökéletesen jelezné a hollétét? Neki végül is mindegy mi a helytálló magyarázat a jelenségre, így legalább könnyebb dolga van és tökéletesen élhet a meglepetés erejével. A helyzet kétségkívül az ő pártját fogja függetlenül attól, hogy a zaj okozója-e a célpont, avagy sem. Minden neki kedvez. A célpont hangossága, az ő hangtalan haladása, a köd rejteke.
Lassan már ki is rajzolódik előtte az alak képe. Egyértelműen magasabb nála, viszont ekkora zajjal, amit ráadásul nem is páncél okoz biztos nem lehet valami nagy ellenfél. Hiába kerül hozzá közelebb, az alak háttal van neki, sehogy sem tudja így megállapítani a kilétét, az meg hogy csak így levágja most túl egyszerűnek tűnik, hiába passzol így első ránézésre a méret és a haj. Nem épp ő panaszkodott előbb az elpuhulásról? Legalább egy kis élvezetet vigyen bele.
Ennek gondolatára eltávolodik a célponttól, majd a köd kellő rejtekébe húzódva felé hajítja az egyik dobótőrét, hogy jobbik esetben a karját, vállát, vagy épp az arcát súrolja az elsuhanó tárgy, ő pedig az eldobása után ismét a ködbe vesz, gyors mozgással az oldalához kerülve, hogy még ha látszódna is a sűrű ködben, akkor se legyen már ott ahonnan a tőr repült. Ha mindezt valóban sikerül anélkül megtennie, hogy az idegen észrevegye, és még követni is tudja a helyzetét, felpattan az egyik sírkőre pár méterre az illetőtől. Valahogy zavarja a méretkülönbség.*
- Megtaláltalak! *Csilingel fel a dallamos hangja egy játékos, mégis vészjósló mosolygós pillantás kíséretében. Egy másodperc sem telik bele, hogy kimondta a mondatát, már ugrik is az alak felé kirántott szablyáival, hogy ha az illető nem elég gyors, akkor egy gyakorlott vágással azonnal végezzen is a célponttal.*
*Valahogy az elmúlt fél év túl nyugalmasnak bizonyult a számára, legalábbis ahogy azt az elmúlt napokban tapasztalta ez a légkör igencsak tompítja az érzékeit. A gazdag ficsúrnál is inkább belement a játékba -attól függetlenül, hogy a férfi összehazudott a testőrökről mindent-, helyett, hogy felfújta volna magát, felé szegezte volna az egyik fegyverét, és közölte volna vele, hogy tűnjön el és hagyja őt békén. Hiába, az unalom és a pillanatnyi szimpátia nagy úr tud lenni néhanapján. Ez főbenjáró bűn lenne az otthonában, hogy unatkozik. Ez azt jelentené, hogy nem végzi épp a munkáját, vagy pont emiatt kapna egy újat. Talán ezért a baljós érzésért is fut most hangtalan léptekkel. Nem kell túl nagy erőfeszítéseket tennie, nincs világos, ráadásul mindent belepett a köd. Ezen a helyen, még ha valaki pont jókor fordulna jó irányba -már ha van is egyáltalán itt valaki-, és veszi őt észre, akkor is csupán egy elsuhanó árnynak látnák, ami ijedősebbeknél könnyen hasonlítható a szellemekhez is.
Nem telik bele sok idő, míg indokolatlan lánccsörgésekre, vagy ahhoz hasonló hangokra lesz figyelmes. A célpontnak megfelelő személyleírású illetőt errefelé látták, de akinek a fejére ennyi pénz van kitűzve, az járna ilyen hangosan? Vagy úgy igazából bárki is lehetne annyira meggondolatlan, hogy a köd nagylelkű takarásában csörgésekkel tökéletesen jelezné a hollétét? Neki végül is mindegy mi a helytálló magyarázat a jelenségre, így legalább könnyebb dolga van és tökéletesen élhet a meglepetés erejével. A helyzet kétségkívül az ő pártját fogja függetlenül attól, hogy a zaj okozója-e a célpont, avagy sem. Minden neki kedvez. A célpont hangossága, az ő hangtalan haladása, a köd rejteke.
Lassan már ki is rajzolódik előtte az alak képe. Egyértelműen magasabb nála, viszont ekkora zajjal, amit ráadásul nem is páncél okoz biztos nem lehet valami nagy ellenfél. Hiába kerül hozzá közelebb, az alak háttal van neki, sehogy sem tudja így megállapítani a kilétét, az meg hogy csak így levágja most túl egyszerűnek tűnik, hiába passzol így első ránézésre a méret és a haj. Nem épp ő panaszkodott előbb az elpuhulásról? Legalább egy kis élvezetet vigyen bele.
Ennek gondolatára eltávolodik a célponttól, majd a köd kellő rejtekébe húzódva felé hajítja az egyik dobótőrét, hogy jobbik esetben a karját, vállát, vagy épp az arcát súrolja az elsuhanó tárgy, ő pedig az eldobása után ismét a ködbe vesz, gyors mozgással az oldalához kerülve, hogy még ha látszódna is a sűrű ködben, akkor se legyen már ott ahonnan a tőr repült. Ha mindezt valóban sikerül anélkül megtennie, hogy az idegen észrevegye, és még követni is tudja a helyzetét, felpattan az egyik sírkőre pár méterre az illetőtől. Valahogy zavarja a méretkülönbség.*
- Megtaláltalak! *Csilingel fel a dallamos hangja egy játékos, mégis vészjósló mosolygós pillantás kíséretében. Egy másodperc sem telik bele, hogy kimondta a mondatát, már ugrik is az alak felé kirántott szablyáival, hogy ha az illető nem elég gyors, akkor egy gyakorlott vágással azonnal végezzen is a célponttal.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-30 19:36:27
Üzenet elküldve: 2014-05-30 19:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*A púpos mintha tudomást sem venne róla. Sybék felé fordulva beszél, és állapítja meg hogy csak hárman vannak. Sybilla észjárásán elmosolyodik a csuklya alatt, amit persze senki sem lát. Szinte nem is van vele foglalkozva.*
- Jelenleg vagyunk csak hárman. De várjuk néhány társunkat. Egy kis éjszakai portyázásra indulunk, és itt találkozunk. Ha épp nem botlunk belétek. *Vonja meg a vállát, és próbálja természetes hangon előadni magát. Nehogy kitűnjön, hogy hazudik. De mivel úgysem figyelnek rá, mondhat bármit.* - Nemsokára megérkeznek. Valahogy nem szeretik, ha a nőiket és persze a társukat *Itt gondol a földön lévő férfira.* - épp fenyegetik.
*Hazudik tovább, remélve, hogy nem veti el a sulykot. Mivel minkét idegen alak vele háttal áll, csuklyáját hátra húzza, homlokáig, addig, amíg a fehér bőrű barátnője és a férfi felé kacsint, hogy ne árulja el őket a hirtelenbe vett hazugság miatt.
Íját leengedi, ahogy a púpos elindul a többiek felé. Pedig legszívesebben hátba lőné, hogy csak így tudomást sem vesz róla és hagyja ott. Magában fortyog pár mondat erejéig, majd csak megvonja a vállát. Ha nem csinál semmi gyanúsat nem lövi hátba, ami amúgy sem kenyere, ha már harcról van szó. Persze, amíg nem bántja a két alakot. A további eszmecserék erejéig csendben marad. Készenlétbe hagyja kezében a nyilat is és az íjat is.
A púpos mondata neki is szöget üt a fejébe. Ébenfekete hajú társnője hangot is ad az ő gondolatainak. Mikor Sybilla a mondat végére ér, lassan elindul a nyitott sír felé, amit most ásott ez a két, valami. Mert még mindig nem tudják, hogy mik is ezek valójában. *
~Segítene nekik a halál..~
- Csak akkor tudunk segíteni, ha megmondjátok hogy miben. Addig nem egyezünk bele semmilyen segítségnyújtásba. *Villannak meg szemei. A sír széléhez érve, fejét jobban előre hajtva belenéz abba, hogy mit is talál.*
*A púpos mintha tudomást sem venne róla. Sybék felé fordulva beszél, és állapítja meg hogy csak hárman vannak. Sybilla észjárásán elmosolyodik a csuklya alatt, amit persze senki sem lát. Szinte nem is van vele foglalkozva.*
- Jelenleg vagyunk csak hárman. De várjuk néhány társunkat. Egy kis éjszakai portyázásra indulunk, és itt találkozunk. Ha épp nem botlunk belétek. *Vonja meg a vállát, és próbálja természetes hangon előadni magát. Nehogy kitűnjön, hogy hazudik. De mivel úgysem figyelnek rá, mondhat bármit.* - Nemsokára megérkeznek. Valahogy nem szeretik, ha a nőiket és persze a társukat *Itt gondol a földön lévő férfira.* - épp fenyegetik.
*Hazudik tovább, remélve, hogy nem veti el a sulykot. Mivel minkét idegen alak vele háttal áll, csuklyáját hátra húzza, homlokáig, addig, amíg a fehér bőrű barátnője és a férfi felé kacsint, hogy ne árulja el őket a hirtelenbe vett hazugság miatt.
Íját leengedi, ahogy a púpos elindul a többiek felé. Pedig legszívesebben hátba lőné, hogy csak így tudomást sem vesz róla és hagyja ott. Magában fortyog pár mondat erejéig, majd csak megvonja a vállát. Ha nem csinál semmi gyanúsat nem lövi hátba, ami amúgy sem kenyere, ha már harcról van szó. Persze, amíg nem bántja a két alakot. A további eszmecserék erejéig csendben marad. Készenlétbe hagyja kezében a nyilat is és az íjat is.
A púpos mondata neki is szöget üt a fejébe. Ébenfekete hajú társnője hangot is ad az ő gondolatainak. Mikor Sybilla a mondat végére ér, lassan elindul a nyitott sír felé, amit most ásott ez a két, valami. Mert még mindig nem tudják, hogy mik is ezek valójában. *
~Segítene nekik a halál..~
- Csak akkor tudunk segíteni, ha megmondjátok hogy miben. Addig nem egyezünk bele semmilyen segítségnyújtásba. *Villannak meg szemei. A sír széléhez érve, fejét jobban előre hajtva belenéz abba, hogy mit is talál.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-30 19:30:30
Üzenet elküldve: 2014-05-30 19:30:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Liamont Lebrias Harz//
*Visszafordulva a Templomkerttől, a Temető sűrű ködében sétál a 195cm magas Elf, Shimaz. Oldaltáskája rázkódását egy lánchoz lehet hasonlítani. A temetőben ez a hang elég félelmetesnek tűnne egy, két félelmet ismerő alaknak aki erre jár.
Shimaz a nagy ködöt vágva halad előre közbe néz a lába elé, próbál vigyázni közben látja a mellette lévő zöldellő, mohás sírnak alig nevezhető síremlékeket. Mivel nagy része elég rossz állapotban van ezért nehezen lehet hasonlítani egy sírkőhöz.
Reméli, hogy hamar kijut ebből a ködből ezért gyorsabb tempóba vág és halad a folyópart irányába ahol csak egyenest kell menni, a kőfal mellett. *
A hozzászólás írója (Din'tari Shimaz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.30 19:34:58
*Visszafordulva a Templomkerttől, a Temető sűrű ködében sétál a 195cm magas Elf, Shimaz. Oldaltáskája rázkódását egy lánchoz lehet hasonlítani. A temetőben ez a hang elég félelmetesnek tűnne egy, két félelmet ismerő alaknak aki erre jár.
Shimaz a nagy ködöt vágva halad előre közbe néz a lába elé, próbál vigyázni közben látja a mellette lévő zöldellő, mohás sírnak alig nevezhető síremlékeket. Mivel nagy része elég rossz állapotban van ezért nehezen lehet hasonlítani egy sírkőhöz.
Reméli, hogy hamar kijut ebből a ködből ezért gyorsabb tempóba vág és halad a folyópart irányába ahol csak egyenest kell menni, a kőfal mellett. *
A hozzászólás írója (Din'tari Shimaz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.30 19:34:58
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-27 12:12:14
Üzenet elküldve: 2014-05-27 12:12:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
~ Ez is megteszi. ~ * Húzza ki magát látván, hogy csapása végtére is egy hosszabb sebet vág a nyurga nyelvén. Így már bizonyára kevésbé szívesen fogja használni és kevésbé eredményteljesen.*
- Honnan veszed, hogy csak hárman vagyunk? * Itt igazából a temető vaskapuja elé kikötött szerencsétlen Gherrodra gondol, ki aligha nyújtana segítséget hármójuknak, de végül is nem hazudik pluszba ezzel fenntarthatja a bizonytalanságot a másik kettőben. Próbál határozottságot erőltetni hangjába, ám szavai így is elég halkan kongnak. Hallva a vérfagyasztó kacajt Sybnek még inkább földbe gyökerezik a lába. Annak ellenére, hogy ennyire tart a két alaktól mégsem tágít a kába Rylen mellől. Ma nem hagyja itt a temetőben, ezt eldöntötte, de igazán örülne, ha valami effektív megmozdulása lenne, mert így eléggé egyedül érzi magát. A férfi felszólalása után csak szem forgat. Talán jobb lett volna, ha tartja a száját?
A nyurga lódíthat. A nekromanta halottakkal foglalkozik, akik már nem fickándoznak. ~ Várjunk csak? Szent egek.*
- Azt.. azt akarod mondani, hogy még élnek?
* Ez felettébb bonyolít a helyzeten és a lelkiismeretén, mivel semmilyen emberi élőlényt nem hagyna magára ezzel a két szörnyű lénnyel. A felé közeledő púpos felé szegezi most a pengét.*
- Ne közelíts, ha jót akarsz! Segítünk igen. De csak ha nem bántotok.
* Vágja rá rögtön, ám ez nagyban függ attól, hogy milyennemű segítség kellene a két szörnyetegnek. Csizmája orrával finoman megböki a férfit, jelezvén, hogy szüksége van a segítségére. Ha kell segíti talpra állítani.*
- És mégis miben kellene segíteni?
Kérdi, mert ha ki kell pótolni a hiányzó "alkatrészeket" akkor ő bizony nem vállalkozik. A válasz milyenségétől függ, hogy elkiáltja-e magát. " Jól jönne egy nyílzápor.." *
A hozzászólás írója (Sybilla Ragnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.27 12:14:11
~ Ez is megteszi. ~ * Húzza ki magát látván, hogy csapása végtére is egy hosszabb sebet vág a nyurga nyelvén. Így már bizonyára kevésbé szívesen fogja használni és kevésbé eredményteljesen.*
- Honnan veszed, hogy csak hárman vagyunk? * Itt igazából a temető vaskapuja elé kikötött szerencsétlen Gherrodra gondol, ki aligha nyújtana segítséget hármójuknak, de végül is nem hazudik pluszba ezzel fenntarthatja a bizonytalanságot a másik kettőben. Próbál határozottságot erőltetni hangjába, ám szavai így is elég halkan kongnak. Hallva a vérfagyasztó kacajt Sybnek még inkább földbe gyökerezik a lába. Annak ellenére, hogy ennyire tart a két alaktól mégsem tágít a kába Rylen mellől. Ma nem hagyja itt a temetőben, ezt eldöntötte, de igazán örülne, ha valami effektív megmozdulása lenne, mert így eléggé egyedül érzi magát. A férfi felszólalása után csak szem forgat. Talán jobb lett volna, ha tartja a száját?
A nyurga lódíthat. A nekromanta halottakkal foglalkozik, akik már nem fickándoznak. ~ Várjunk csak? Szent egek.*
- Azt.. azt akarod mondani, hogy még élnek?
* Ez felettébb bonyolít a helyzeten és a lelkiismeretén, mivel semmilyen emberi élőlényt nem hagyna magára ezzel a két szörnyű lénnyel. A felé közeledő púpos felé szegezi most a pengét.*
- Ne közelíts, ha jót akarsz! Segítünk igen. De csak ha nem bántotok.
* Vágja rá rögtön, ám ez nagyban függ attól, hogy milyennemű segítség kellene a két szörnyetegnek. Csizmája orrával finoman megböki a férfit, jelezvén, hogy szüksége van a segítségére. Ha kell segíti talpra állítani.*
- És mégis miben kellene segíteni?
Kérdi, mert ha ki kell pótolni a hiányzó "alkatrészeket" akkor ő bizony nem vállalkozik. A válasz milyenségétől függ, hogy elkiáltja-e magát. " Jól jönne egy nyílzápor.." *
A hozzászólás írója (Sybilla Ragnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.27 12:14:11
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-26 20:29:09
Üzenet elküldve: 2014-05-26 20:29:09
ÚJ
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
* Sienna megérkezik a városba a folyópartról. Egészen pontosan egy temetőbe ér. Esteledik már, az eső is elered. Ahogyan ott megy egyszer csak szembe jön vele 2 ork. Az orkok nem vennék őt észre, de Sienna nem tudja magát fékezni felvesz egy kavicsot a földről és az egyiket megdobja vele.*
- Gyertek, ti gyáva orkok! *- ingerli fel Sienna az orkokat, akik ránéznek és elindulnak felé.
Az egyik ork jóval kisebb, mint Sienna, sárga szeme gyűlölettől izzik, fegyvere egy sok harcot átélt szablya. A másikban feltűnő, hogy egyik szeme hiányzik, legalábbis be van kötve. Az ő fegyvere is kard, de valamivel hosszabb, mint társának. Egyiknél sincs pajzs.
Sienna félreáll a "félszemű" csapásából, de a "kisebbik" eltalálja a fiú lábát, amivel előnyt szerez. A másik újra lecsap, de ezt Sienna most saját kardjával hárítja. A másik már éppen újra csapni akar, amikor Sienna kitér a kardja elől és ellöki a sáros földre.
Sienna a másik felé csap, de az hárítja a támadást. Újabb próbálkozás. Újabb kudarc. Most az ork támad, felülről akar rácsapni Sienna fejére, de ő kardjával védekezik és egy gyors mozdulattal előveszi tőrét, s az orkot hasba szúrja. Az még ezt túléli, de legyengül. Sienna pontos és precíz csapással fejét veszi a védtelen orknak, aki a szúrásnál leejti fegyverét.
A fiú meg is feledkezik a másik orkról. Hátranéz, még éppen időben, hiszen az ork készül a csapásra. Sienna az utolsó pillanatban félreugrik, ezzel megmentve magát.
Sienna látja, hogy a másik ork túl nagy előnyben van, úgyhogy megfordul és elszalad. *
~ Nem vagyok gyáva, csak nem szeretek meghalni. ~ * Gondolja magában.*
- Gyertek, ti gyáva orkok! *- ingerli fel Sienna az orkokat, akik ránéznek és elindulnak felé.
Az egyik ork jóval kisebb, mint Sienna, sárga szeme gyűlölettől izzik, fegyvere egy sok harcot átélt szablya. A másikban feltűnő, hogy egyik szeme hiányzik, legalábbis be van kötve. Az ő fegyvere is kard, de valamivel hosszabb, mint társának. Egyiknél sincs pajzs.
Sienna félreáll a "félszemű" csapásából, de a "kisebbik" eltalálja a fiú lábát, amivel előnyt szerez. A másik újra lecsap, de ezt Sienna most saját kardjával hárítja. A másik már éppen újra csapni akar, amikor Sienna kitér a kardja elől és ellöki a sáros földre.
Sienna a másik felé csap, de az hárítja a támadást. Újabb próbálkozás. Újabb kudarc. Most az ork támad, felülről akar rácsapni Sienna fejére, de ő kardjával védekezik és egy gyors mozdulattal előveszi tőrét, s az orkot hasba szúrja. Az még ezt túléli, de legyengül. Sienna pontos és precíz csapással fejét veszi a védtelen orknak, aki a szúrásnál leejti fegyverét.
A fiú meg is feledkezik a másik orkról. Hátranéz, még éppen időben, hiszen az ork készül a csapásra. Sienna az utolsó pillanatban félreugrik, ezzel megmentve magát.
Sienna látja, hogy a másik ork túl nagy előnyben van, úgyhogy megfordul és elszalad. *
~ Nem vagyok gyáva, csak nem szeretek meghalni. ~ * Gondolja magában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965