Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-05-01 13:07:23
Üzenet elküldve: 2014-05-01 13:07:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
- Ne ne ne! * Rázza a fejét, s próbálja Lethet lebeszélni arról, hogy nyilat lőjön bárhova is. A dolog azonban mégis megtörténik, s így már tudhatják is, hogy itt rejtőzködnek valahol. Ha azt is megfigyelték, hogy merről lőtték ki a nyilat, akkor pedig végképp elárulták magukat.
Őrség sincsen, mint azt később meghallja, őket pedig már keresik és csak idő kérdése, hogy mikor találnak rájuk. Semmi értelme tehát tovább rejtőzködni, a férfit pedig amúgy sem szívesen hagyná cserben, hiszen az nem árulta el őket.
Közelebb hajol Lethez és elsuttogja neki hirtelenjében kitalált tervét.*
- Háromra előrerontok, rendben? Fedezz! * Mondja, s közben próbál magabiztosnak tűnni, ám hangja remeg, s ezt hallhatja az ezüsthajú is. Híján van a jó ötleteknek, úgyhogy bármit szívesen meghallgat.*
- Vagy ha van jobb ötleted akkor szívesen hallgatom. A fickó segítségre szorul. * Tolja arrébb az avart, hogy lássa a fejjel lefelé lengedező férfit. Már csak azért is jó volna gyorsan kitalálni, hogy Rylen még eszméleténél legyen és tudjon segíteni nekik. Nem volna jó, ha ájultan kellene kimenteni, pedig ha sokáig lóg még így akkor benne van a pakliban.
Ha Leth rábólint, akkor elszámol háromig, majd előrelendül, s görbeélű kardjával a hosszú, nyálkás nyelv tövére suhint. Most amúgy sem tudná azt védekezésre használni a csontos rusnyaság, hiszen éppen azzal tartja fogva Rylent.
Ha Leth nemet mond, akkor viszont hallgatja a tervét, reménykedve, hogy az jobb az övénél. Nehezen vallja be magának, de fél. Szerencsére azonban nincs egyedül, aminek igazán örül, s valamilyen szinten biztonságérzetet nyújt neki Leth jelenléte.*
- Ne ne ne! * Rázza a fejét, s próbálja Lethet lebeszélni arról, hogy nyilat lőjön bárhova is. A dolog azonban mégis megtörténik, s így már tudhatják is, hogy itt rejtőzködnek valahol. Ha azt is megfigyelték, hogy merről lőtték ki a nyilat, akkor pedig végképp elárulták magukat.
Őrség sincsen, mint azt később meghallja, őket pedig már keresik és csak idő kérdése, hogy mikor találnak rájuk. Semmi értelme tehát tovább rejtőzködni, a férfit pedig amúgy sem szívesen hagyná cserben, hiszen az nem árulta el őket.
Közelebb hajol Lethez és elsuttogja neki hirtelenjében kitalált tervét.*
- Háromra előrerontok, rendben? Fedezz! * Mondja, s közben próbál magabiztosnak tűnni, ám hangja remeg, s ezt hallhatja az ezüsthajú is. Híján van a jó ötleteknek, úgyhogy bármit szívesen meghallgat.*
- Vagy ha van jobb ötleted akkor szívesen hallgatom. A fickó segítségre szorul. * Tolja arrébb az avart, hogy lássa a fejjel lefelé lengedező férfit. Már csak azért is jó volna gyorsan kitalálni, hogy Rylen még eszméleténél legyen és tudjon segíteni nekik. Nem volna jó, ha ájultan kellene kimenteni, pedig ha sokáig lóg még így akkor benne van a pakliban.
Ha Leth rábólint, akkor elszámol háromig, majd előrelendül, s görbeélű kardjával a hosszú, nyálkás nyelv tövére suhint. Most amúgy sem tudná azt védekezésre használni a csontos rusnyaság, hiszen éppen azzal tartja fogva Rylent.
Ha Leth nemet mond, akkor viszont hallgatja a tervét, reménykedve, hogy az jobb az övénél. Nehezen vallja be magának, de fél. Szerencsére azonban nincs egyedül, aminek igazán örül, s valamilyen szinten biztonságérzetet nyújt neki Leth jelenléte.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-29 21:51:08
Üzenet elküldve: 2014-04-29 21:51:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Szelíd
*Hát még mekkorát kapna rézvörös hajjal áldott fejére, ha a temető sorai közé vezetné kocsiját. Ám nem bolond, helyén van az esze, így megkerüli ezt is. Mély hallgatásba merül, még elméjének szapora kerekeit is elnémítja, míg megemlékszik az elmúltakra. Magához hívta őket a Tervező, az ősatya, hogy lelkükből teremtse meg az új, még náluk is jobb önmagukat. Ziq is reméli, ha elszólítja, vissza már úgy fog térni, hogy nem lesz szükség korszerűsítésre, mint másoknak, mikor letelik az idejük.
De nem is akar búskomor gondolatokba merülni, megy tovább szekerével, s már látja a folyót a távolban. Szerencsére elég gyors kis csacsikat fogott magának, így nem kell aggódnia, hogy túl késő lesz, mire kiér a közeli erdőségbe.*
De nem is akar búskomor gondolatokba merülni, megy tovább szekerével, s már látja a folyót a távolban. Szerencsére elég gyors kis csacsikat fogott magának, így nem kell aggódnia, hogy túl késő lesz, mire kiér a közeli erdőségbe.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-29 17:55:46
Üzenet elküldve: 2014-04-29 17:55:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Vaslábú Argus//
//Úton//
-Értem mire gondol! *Rynut szeme megcsillan.* Teljesen érthető... De gondolom magának kell megkezdeni a keresést, ugyebár? *Nem vár választ.* Mindenesetre valóban kíváncsi vagyok mit keres.
//Temetőben//
*Halad nyugodtan a mágus mellett, majd amikor elérnek a temetőkapuhoz rossz érzések öntik el, és haragosan néz a másikra, de valószínűleg nem veszi észre.
Ezután Argus nagyjából pucérra vetkőzik, de Pero ezt nem várja meg, hanem oda megy egy fához, nekidől és a lábát kezdi nézni.*
~Hát megőrült szegény? Hajjaj, de meg...~
*Egyszer csak a semmiből megjelenik egy lány szelleme, és Rynut valóban ahogy mondta: nem lepődik meg. Legyint egyet. Majd újra ránéz a halovány lányra, de ezúttal megijed, becsukja a szemét és megtörli, majd felnéz, de a szellem eltűnt.*
-Nos?
//Úton//
-Értem mire gondol! *Rynut szeme megcsillan.* Teljesen érthető... De gondolom magának kell megkezdeni a keresést, ugyebár? *Nem vár választ.* Mindenesetre valóban kíváncsi vagyok mit keres.
//Temetőben//
*Halad nyugodtan a mágus mellett, majd amikor elérnek a temetőkapuhoz rossz érzések öntik el, és haragosan néz a másikra, de valószínűleg nem veszi észre.
Ezután Argus nagyjából pucérra vetkőzik, de Pero ezt nem várja meg, hanem oda megy egy fához, nekidől és a lábát kezdi nézni.*
~Hát megőrült szegény? Hajjaj, de meg...~
*Egyszer csak a semmiből megjelenik egy lány szelleme, és Rynut valóban ahogy mondta: nem lepődik meg. Legyint egyet. Majd újra ránéz a halovány lányra, de ezúttal megijed, becsukja a szemét és megtörli, majd felnéz, de a szellem eltűnt.*
-Nos?
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-29 17:32:08
Üzenet elküldve: 2014-04-29 17:32:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rynut War'pero//
//Gazdagnegyed//
*Argus lassabban készül el, mint a társa. Pero már a teraszon várja a mágust, s határozottan kijelenti, hogy kész az útra. Argus végigméri a csomagját, majd bólint.*
-Először a temetőbe megyünk. *pár pillanatig gondolkodik, hogy mit is mondjon.* Erőt kell gyűjtenem. Útközben elmondom, hogy milyen is a Keresés.
//Úton//
*Már lassan a templomkertnél tartanak, amikor a mágus végre megszólal.*
-Szóval a Keresés. Nehéz pontosan megfogalmazni, de azért megpróbálom elmagyarázni. Mondjuk, hogy valaki lát egy látomást, amely homályos, és érthetetlen. Akkor nem tehet mást, mint az első számára bizonyos pontot megkeresi, és ott keres egy újabb nyomot, amely mutatja a további utat. És így halad előre, amíg megkapja a választ. Leegyszerűsítve így néz ki. Bár ez így nem hangzik túl jól, de ennél jobban nem tudom most magának elmagyarázni. Természetesen ennél sokkal összetettebb a dolog.
//Temetőben//
*A mágus megáll a bejárat előtt, és lelassít. Egy békés, kellemes tempót diktálva halad előre. Elmegy a temető végébe azokhoz a sírokhoz, amelyeket már senki nem gondoz. Azokhoz, akiknek már a hozzátartozóik is velük nyugszanak. Megáll egy sír előtt, leteszi a tarisznyáját, s letérdel.*
-Köszöntelek! *mondja hangosan.*
*Lassú mozdulatokkal leveszi a talárját, és összehajtva lerakja maga mellé a földre, ügyelve arra, hogy ne rakja rá a sírra. Utána leveszi az ingét, s az alkarvédőit is.*
-Meztelen vagyok, mint mindenki te előtted.
*Lehajol, homlokával megérintve a sírt.*
-Látsz engem, hadd lássalak én is! *suttogja halkan.* Látsz engem, hadd lássalak én is! *kérleli azt, akihez beszél.*
*Felemeli a homlokát a sírról, s nyújtja a bal kezét a sír felé, de hamar feleszmél, s a jobb kezével érinti meg a sírt.*
-Érintesz engem, hadd érintselek téged! *suttogja.* Érintesz engem, hadd érintselek téged!
*Feláll, s bal lábbal finoman rálép a sírra.*
-Taposlak, taposs el engem. *suttogja*
*Egy fekete hajú kislány szellemképe jelenik meg halványan a mágus előtt. A leányzó alig lehet tíz éves, mezit láb, szakadt ruhában.*
-Taposlak, taposs el engem. *A hangja elcsuklik az utolsó szavaknál, mint akiben szörnyű emlékeket idézne fel a szertartás. Meglátja a lányt, s pár pillanattal később a lábaiból kimegy az erő, és rárogy a sírra.*
*A lány rámutat az mágusra, akinek a szeméből potyognak a könnyek.*
-Erős vagyok, akár csak te. *suttogja halkan, s erőtlenül.* Erős vagyok, akár csak te! *kiáltja a végét.*
*Fél térdelő helyzetbe hozza magát, s jobb kezét a sírra helyezi. Szemét csak a sírra szegezi, nem néz a lányra.*
-Eskümért szívvel fizetek. *mondja normál hangerőn.*
*A lány eltűnik, de Argus még percekig nem kell fel, vagy néz fel. Csak a sírra figyel.*
//Gazdagnegyed//
*Argus lassabban készül el, mint a társa. Pero már a teraszon várja a mágust, s határozottan kijelenti, hogy kész az útra. Argus végigméri a csomagját, majd bólint.*
-Először a temetőbe megyünk. *pár pillanatig gondolkodik, hogy mit is mondjon.* Erőt kell gyűjtenem. Útközben elmondom, hogy milyen is a Keresés.
//Úton//
*Már lassan a templomkertnél tartanak, amikor a mágus végre megszólal.*
-Szóval a Keresés. Nehéz pontosan megfogalmazni, de azért megpróbálom elmagyarázni. Mondjuk, hogy valaki lát egy látomást, amely homályos, és érthetetlen. Akkor nem tehet mást, mint az első számára bizonyos pontot megkeresi, és ott keres egy újabb nyomot, amely mutatja a további utat. És így halad előre, amíg megkapja a választ. Leegyszerűsítve így néz ki. Bár ez így nem hangzik túl jól, de ennél jobban nem tudom most magának elmagyarázni. Természetesen ennél sokkal összetettebb a dolog.
//Temetőben//
*A mágus megáll a bejárat előtt, és lelassít. Egy békés, kellemes tempót diktálva halad előre. Elmegy a temető végébe azokhoz a sírokhoz, amelyeket már senki nem gondoz. Azokhoz, akiknek már a hozzátartozóik is velük nyugszanak. Megáll egy sír előtt, leteszi a tarisznyáját, s letérdel.*
-Köszöntelek! *mondja hangosan.*
*Lassú mozdulatokkal leveszi a talárját, és összehajtva lerakja maga mellé a földre, ügyelve arra, hogy ne rakja rá a sírra. Utána leveszi az ingét, s az alkarvédőit is.*
-Meztelen vagyok, mint mindenki te előtted.
*Lehajol, homlokával megérintve a sírt.*
-Látsz engem, hadd lássalak én is! *suttogja halkan.* Látsz engem, hadd lássalak én is! *kérleli azt, akihez beszél.*
*Felemeli a homlokát a sírról, s nyújtja a bal kezét a sír felé, de hamar feleszmél, s a jobb kezével érinti meg a sírt.*
-Érintesz engem, hadd érintselek téged! *suttogja.* Érintesz engem, hadd érintselek téged!
*Feláll, s bal lábbal finoman rálép a sírra.*
-Taposlak, taposs el engem. *suttogja*
*Egy fekete hajú kislány szellemképe jelenik meg halványan a mágus előtt. A leányzó alig lehet tíz éves, mezit láb, szakadt ruhában.*
-Taposlak, taposs el engem. *A hangja elcsuklik az utolsó szavaknál, mint akiben szörnyű emlékeket idézne fel a szertartás. Meglátja a lányt, s pár pillanattal később a lábaiból kimegy az erő, és rárogy a sírra.*
*A lány rámutat az mágusra, akinek a szeméből potyognak a könnyek.*
-Erős vagyok, akár csak te. *suttogja halkan, s erőtlenül.* Erős vagyok, akár csak te! *kiáltja a végét.*
*Fél térdelő helyzetbe hozza magát, s jobb kezét a sírra helyezi. Szemét csak a sírra szegezi, nem néz a lányra.*
-Eskümért szívvel fizetek. *mondja normál hangerőn.*
*A lány eltűnik, de Argus még percekig nem kell fel, vagy néz fel. Csak a sírra figyel.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-27 21:47:31
Üzenet elküldve: 2014-04-27 21:47:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Beérve a temetőbe a köd sűrűségében szinte teljesen elveszik a kis gnóm a maga ősz hajával, szakállával és szürke ruhájával. Azon sem csodálkozna különösképpen, ha valaki egyszer csak belé botlana de azért csak remélni tudja, hogy erre azért nem kerül sor, kis sétája alatt. Próbál nem nekimenni semminek. Se sírnak, kismacskának, akárminek. Pipájából nagyot szív. Orrán lassan kiengedi a füstöt, ezzel együtt szívva a következő adagot tüdejébe.*
~Még szerencse, hogy most van ekkora köd, amikor először járok erre, különben a végén még meglepően könnyen menne valami.~
*A füst, mely orrlyukain keresztül távozik, azonnal beleolvad a mindent átjáró, sűrű ködbe. Kicsivel gyorsabbra kapcsolja lépteit, szeretne minél kevesebb időt eltölteni ezen a helyszínen, amikor egyszer csak BUMM. A gnóm a földön. Annyira sietett, hogy azt a kis látótávolságát is elfelejtette kihasználni, amivel még gazdálkodhatna, de nem. A lába beakadt valami kisebb kőben, vagy egy megrongált, letörött síremlékben. Nem is igazán érdekli, miben botlott meg, sokkal inkább aggasztja a kiömlött dohány, ami a botjára aggatott kis szütyőből pottyant ki az esésnél.*
~Hogy a fene enné meg ezt az Istenverte temetőt!~
*Legelőször a kis lila szövet tartalmát vizsgálja meg, mennyi maradt benne és mennyi hiányzik, de megnyugodott arckifejezéssel nyugtázza, hogy nem túl sok. A maradékot, ami jelenleg a földön hever, jobbjával megpróbálja valamennyire összekotorászni és pipájába helyezi. Összeszedi magát és elindul egy kis (hozzá képest már kicsivel nagyobb) vaskerítés felé, mely bár homályosan, de eléggé kivehető ahhoz, hogy meg lehessen állapítani róla, mi is az.*
~Még szerencse, hogy most van ekkora köd, amikor először járok erre, különben a végén még meglepően könnyen menne valami.~
*A füst, mely orrlyukain keresztül távozik, azonnal beleolvad a mindent átjáró, sűrű ködbe. Kicsivel gyorsabbra kapcsolja lépteit, szeretne minél kevesebb időt eltölteni ezen a helyszínen, amikor egyszer csak BUMM. A gnóm a földön. Annyira sietett, hogy azt a kis látótávolságát is elfelejtette kihasználni, amivel még gazdálkodhatna, de nem. A lába beakadt valami kisebb kőben, vagy egy megrongált, letörött síremlékben. Nem is igazán érdekli, miben botlott meg, sokkal inkább aggasztja a kiömlött dohány, ami a botjára aggatott kis szütyőből pottyant ki az esésnél.*
~Hogy a fene enné meg ezt az Istenverte temetőt!~
*Legelőször a kis lila szövet tartalmát vizsgálja meg, mennyi maradt benne és mennyi hiányzik, de megnyugodott arckifejezéssel nyugtázza, hogy nem túl sok. A maradékot, ami jelenleg a földön hever, jobbjával megpróbálja valamennyire összekotorászni és pipájába helyezi. Összeszedi magát és elindul egy kis (hozzá képest már kicsivel nagyobb) vaskerítés felé, mely bár homályosan, de eléggé kivehető ahhoz, hogy meg lehessen állapítani róla, mi is az.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-27 19:13:22
Üzenet elküldve: 2014-04-27 19:13:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Temető mellett járva az íjával keresi a piactérre vezető utat, de hirtelen rossz érzése lesz a temetőtől. *
-Hmmm.
~Nagyon furcsa érzésem van, talán rossz felé járok, nem szeretnék semmi rosszat látni vagy rosszba keveredni. ~
*Gyorsabb tempóba veszi az irányt, fejét lehajtva és koncentrál az útjára, a piactérre vezető útra. *
~Hm, még ha nem is emberrel, de egy táblával találkoznék akkor könnyebb lenne az odafele út, lehet kerülök, pedig az nem kéne, mert hulla fáradt vagyok. ~
*Csüggedt fejet vág majd megdörzsöli a fáradt szemeit és erőt vesz magán. *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.04.28 14:09:54, a következő indokkal:
Mondatkezdések javítás.
-Hmmm.
~Nagyon furcsa érzésem van, talán rossz felé járok, nem szeretnék semmi rosszat látni vagy rosszba keveredni. ~
*Gyorsabb tempóba veszi az irányt, fejét lehajtva és koncentrál az útjára, a piactérre vezető útra. *
~Hm, még ha nem is emberrel, de egy táblával találkoznék akkor könnyebb lenne az odafele út, lehet kerülök, pedig az nem kéne, mert hulla fáradt vagyok. ~
*Csüggedt fejet vág majd megdörzsöli a fáradt szemeit és erőt vesz magán. *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.04.28 14:09:54, a következő indokkal:
Mondatkezdések javítás.
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-26 09:29:24
Üzenet elküldve: 2014-04-26 09:29:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
*A két rusnyaság figyelmét eléggé leköti az elkapott férfi ahhoz, hogy ne vegyék észre, ahogy a sötételf előbukkan a sír mögül. Azonban a kilőtt nyíl - épp csak hajszálnyival ugyan, de elvéti a hosszan ívelő nyelvet, de a nyurga vállát röptében azért felsérti.*
- Hü?
*Kapja oldalra fejét rögtön, aminek következtében a nyelve végén lógó férfi vele együtt lendül, éppcsak elkerülve egy másik sírkövet, így nem trafálja azt telibe, viszont így kardcsapása sem ér célt.*
- Nincs őrség, az a két nyamvadt megkötözve fekszik a kapuban. Hol van a többi?
*A választ meg sem várja, elindul vissza a felbolygatott sírhoz, ahol bele is túr a rongyos táskába, hogy elővegye a kötelet, amiből le is nyisszant annyit, ami a férfi megkötözéséhez elég lehet.*
*A két rusnyaság figyelmét eléggé leköti az elkapott férfi ahhoz, hogy ne vegyék észre, ahogy a sötételf előbukkan a sír mögül. Azonban a kilőtt nyíl - épp csak hajszálnyival ugyan, de elvéti a hosszan ívelő nyelvet, de a nyurga vállát röptében azért felsérti.*
- Hü?
*Kapja oldalra fejét rögtön, aminek következtében a nyelve végén lógó férfi vele együtt lendül, éppcsak elkerülve egy másik sírkövet, így nem trafálja azt telibe, viszont így kardcsapása sem ér célt.*
- Nincs őrség, az a két nyamvadt megkötözve fekszik a kapuban. Hol van a többi?
*A választ meg sem várja, elindul vissza a felbolygatott sírhoz, ahol bele is túr a rongyos táskába, hogy elővegye a kötelet, amiből le is nyisszant annyit, ami a férfi megkötözéséhez elég lehet.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-20 18:47:56
Üzenet elküldve: 2014-04-20 18:47:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
~Ismét a temető... Nem szeretem azokat a helyeket, ahová rövid időn belül vissza kell menni. Változatosságra vágyom. Változatosság kell nekem.!~
*Hallatszanak a mondatok fejében, ahogy lépésről lépésre halad előre. Nem jut semmi eszébe, mellyel elkerülhetné a hosszú percekig tartó kínos csöndet, melynek elébe néznek ha így folytatják, butaságokat pedig nem akar mondani, inkább nem igazán szólal meg. Tekintetével körbetekint a temetőn, hátha megpillant valamit, amelyről beszélni tudhatna, esetleg megmutatni a másiknak egy tárgyat, egy sírt, ami talán felkelthetné az érdeklődését, de semmi. Pár lépés után, viszont megpillant egy sírkövet, mely előtt olyan gyertya foglalja a helyet, mely tetején nincs ott a kis fénylő tűz, mely jelezné a személy gyászát, kinek köze lehetett az elhunythoz. Ha távolabb lenne, mint egy-két láb, valószínűleg nem menne oda meggyújtani, elvégre miért strapálja magát ilyenekkel, de egy ehhez hasonló kis kitérőbe még ő sem hal bele, valamint végre lehetősége akad kipróbálni újonnan tanult varázslatát. Annyira beleéli magát a próba gondolatába, hogy teljesen elfelejtkezik eredeti céljáról, miszerint valami érdekességet hoz fel beszélgetésük újraélesztése véget, pedig ez pont az a dolog lenne, ami talán még a vörös szépséget is érdekelheti. A következő pillanatban már a gyertya előtt guggol, és kezét mellé rakva, tekintetével szuggerálni kezdi a kis viasztömböt.*
-Iste Frangeretur.
*Suttogja, majd, csupán saját maga szórakoztatása véget csettint is hozzá egyet. Egy apró mosollyal arcán nyugtázza a dolgot, mely a varázslat sikerességétől függően lesz erőltetett vagy természetes. Felállva, ismét körbepillant a nőt keresve, kinek eddig élvezhette, habár szűkszavú, de csodás társaságát, de sehol senki.*
~Te idióta! Nem szóltál... Valószínűleg nem vette észre, hogy elléptem tőle... Francba!~
*Belerúg egy előtte lévő fűcsomóba, majd dühösen tovább indul a fogadó irányába, immár egyedül.*
A varázsló egy Szikrapattintás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Hallatszanak a mondatok fejében, ahogy lépésről lépésre halad előre. Nem jut semmi eszébe, mellyel elkerülhetné a hosszú percekig tartó kínos csöndet, melynek elébe néznek ha így folytatják, butaságokat pedig nem akar mondani, inkább nem igazán szólal meg. Tekintetével körbetekint a temetőn, hátha megpillant valamit, amelyről beszélni tudhatna, esetleg megmutatni a másiknak egy tárgyat, egy sírt, ami talán felkelthetné az érdeklődését, de semmi. Pár lépés után, viszont megpillant egy sírkövet, mely előtt olyan gyertya foglalja a helyet, mely tetején nincs ott a kis fénylő tűz, mely jelezné a személy gyászát, kinek köze lehetett az elhunythoz. Ha távolabb lenne, mint egy-két láb, valószínűleg nem menne oda meggyújtani, elvégre miért strapálja magát ilyenekkel, de egy ehhez hasonló kis kitérőbe még ő sem hal bele, valamint végre lehetősége akad kipróbálni újonnan tanult varázslatát. Annyira beleéli magát a próba gondolatába, hogy teljesen elfelejtkezik eredeti céljáról, miszerint valami érdekességet hoz fel beszélgetésük újraélesztése véget, pedig ez pont az a dolog lenne, ami talán még a vörös szépséget is érdekelheti. A következő pillanatban már a gyertya előtt guggol, és kezét mellé rakva, tekintetével szuggerálni kezdi a kis viasztömböt.*
-Iste Frangeretur.
*Suttogja, majd, csupán saját maga szórakoztatása véget csettint is hozzá egyet. Egy apró mosollyal arcán nyugtázza a dolgot, mely a varázslat sikerességétől függően lesz erőltetett vagy természetes. Felállva, ismét körbepillant a nőt keresve, kinek eddig élvezhette, habár szűkszavú, de csodás társaságát, de sehol senki.*
~Te idióta! Nem szóltál... Valószínűleg nem vette észre, hogy elléptem tőle... Francba!~
*Belerúg egy előtte lévő fűcsomóba, majd dühösen tovább indul a fogadó irányába, immár egyedül.*
A varázsló egy Szikrapattintás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-19 15:32:11
Üzenet elküldve: 2014-04-19 15:32:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
*A másodperc tört része alatt lejátszódik a cselekmény, ugyanis a bukfenc közbe hirtelen valami rátekeredik a bokájára, mintha egy inda vagy egy kötél tekeredett volna rá. Ám ez a valami egy pillanat alatt felemelte mintha egy kisebb táskát emelne fel az ember a földről. Következő pillanatba már fejjel lefelé látja közelről a nyurgábbikat és tény ami tény közelebbről visszataszítóbb mint távolról tűnt. Ekkor érezte meg hogy mintha lábai elkezdenének zsibbadni ami kicsit megrémíti de próbál higgadt maradni és a következő lépéseit átgondolni. Viszont azt a bűz amit áraszt a nyurga, leírni lehetetlen, de amikor szólásra nyitja eléggé foghíjas pofáját majdnem elhányja magát.*
-Nem tudom miről beszélsz te dög. Ha elengedsz ígérem hogy elfelejtem ezt a mellényúlásodat és élve távozhattok.- *Próbál erélyesen fellépni hátha ez a valami egy pillanatra elbizonytalanodik és ezt kihasználva megszökhet. Óvatosan kardja után nyúl egyik kezével másikkal egy teljesen ellentétes irányba bök a kezével hogy elterelje a nyurga figyelmét magáról és a másik kettőről és hangosan elkiáltja magát.*
-ŐRSÉG SÍRRABLÓK!!!!- *Magába reménykedik hogy ez a csel beválik és kardjával eltudja vágni a nyurga hosszú nyelvét. *
*A másodperc tört része alatt lejátszódik a cselekmény, ugyanis a bukfenc közbe hirtelen valami rátekeredik a bokájára, mintha egy inda vagy egy kötél tekeredett volna rá. Ám ez a valami egy pillanat alatt felemelte mintha egy kisebb táskát emelne fel az ember a földről. Következő pillanatba már fejjel lefelé látja közelről a nyurgábbikat és tény ami tény közelebbről visszataszítóbb mint távolról tűnt. Ekkor érezte meg hogy mintha lábai elkezdenének zsibbadni ami kicsit megrémíti de próbál higgadt maradni és a következő lépéseit átgondolni. Viszont azt a bűz amit áraszt a nyurga, leírni lehetetlen, de amikor szólásra nyitja eléggé foghíjas pofáját majdnem elhányja magát.*
-Nem tudom miről beszélsz te dög. Ha elengedsz ígérem hogy elfelejtem ezt a mellényúlásodat és élve távozhattok.- *Próbál erélyesen fellépni hátha ez a valami egy pillanatra elbizonytalanodik és ezt kihasználva megszökhet. Óvatosan kardja után nyúl egyik kezével másikkal egy teljesen ellentétes irányba bök a kezével hogy elterelje a nyurga figyelmét magáról és a másik kettőről és hangosan elkiáltja magát.*
-ŐRSÉG SÍRRABLÓK!!!!- *Magába reménykedik hogy ez a csel beválik és kardjával eltudja vágni a nyurga hosszú nyelvét. *
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-19 00:24:42
Üzenet elküldve: 2014-04-19 00:24:42
ÚJ
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*Hátát a sírkőnek támasztja. Látja, hogy a sírkő mögött rejtőző férfi elindul feléljük. Meghallja, hogy az egyik sírásó hajának a színét emlegeti.*
~Francba.~ *Kap a fejéhez, egyik kezével haját összefogja. A férfi egy bukfencet készül vetni, hogy melléjük érjen, amikor is egy valami hirtelen ragadja el. Ajkait egy halk nyöszörgés hagyja el. Nem érti hogy mi is folyik itt valójában. Eltelik néhány pillanat, ami közben társa kikandikál a sírkő mögül. Hajának színét ismét meghallva tudatosul benne a sírásó kérdése is. Hát persze, hogy őket keresik. Szinte egyszerre mozdulnak Sybbel, és fejére húzzák a csuklyát.*
- Azt hiszem, hogy ezt a bakimat sajnálom. *Morogja suttogva maga elé. Valóban sajnálja, hogy lebuktak, akár csak félig is. Mélyen az arcába húzza a csuklyát, megfordul, majd feltérdel, s úgy tekint ki a sírkő mögül, remélve, hogy nem veszik észre a sötétségben az egyébként is sötét köpenyét a sötét bőrével. Ekkor látja csak, hogy az idegen férfi fejjel lefelé lóg. Bokáját..egy nyelv tartja fogva, ami a vékony szájából származik. Néhány pillanatig tátott szájjal bámul, majd visszahuppan a földre, hátát ismét a sírkőnek vetve. Oldalra sandít Sybre, hogy az milyen állapotban van. Megnyugtatja a látvány, hogy ő sem viseli jobban a látottakat. Remélve, hogy nem kiabálja túl szíve dobogását, halkan megszólal.*
- Használjuk ki előnyünket. A sírkők takarásából talán el tudjuk érni, néhány támadással, hogy engedjék el a férfit. Aztán talán élve ki is juthatnánk innen. Habár engem most már roppantul érdekel, hogy mik is ők, és mit is csinálnak.
*Teszi hozzá még a végére, majd meg sem várva újdonsült barátnője válaszát elindul egy másik sírbolt rejteke mögé. Néhány sírral arrébb, hogy elterelje figyelmüket a lényeknek, íját felhúzva kilő egy nyilat. Gyorsan cselekszik, igyekszik nem a fejjel lefele lógó férfit eltalálni, hanem az azt tartó nyelvet. Ha nem is találja el, és bitangul mellé lő siettében, akkor is legalább arra jó, hogy elterelje a figyelmüket. Halkan osonva ismét helyet vált, és kinéz magának egy másik sírkőt. Oda érve, látja hogy a férfiak által ásott sír nincs olyan messze tőle. Ha így folytatja útját, és remélve, hogy a lánynak is sikerülne valahogy elterelni a tagok figyelmét, talán megnézhetné, hogy mit is akarnak kiásni.*
*Hátát a sírkőnek támasztja. Látja, hogy a sírkő mögött rejtőző férfi elindul feléljük. Meghallja, hogy az egyik sírásó hajának a színét emlegeti.*
~Francba.~ *Kap a fejéhez, egyik kezével haját összefogja. A férfi egy bukfencet készül vetni, hogy melléjük érjen, amikor is egy valami hirtelen ragadja el. Ajkait egy halk nyöszörgés hagyja el. Nem érti hogy mi is folyik itt valójában. Eltelik néhány pillanat, ami közben társa kikandikál a sírkő mögül. Hajának színét ismét meghallva tudatosul benne a sírásó kérdése is. Hát persze, hogy őket keresik. Szinte egyszerre mozdulnak Sybbel, és fejére húzzák a csuklyát.*
- Azt hiszem, hogy ezt a bakimat sajnálom. *Morogja suttogva maga elé. Valóban sajnálja, hogy lebuktak, akár csak félig is. Mélyen az arcába húzza a csuklyát, megfordul, majd feltérdel, s úgy tekint ki a sírkő mögül, remélve, hogy nem veszik észre a sötétségben az egyébként is sötét köpenyét a sötét bőrével. Ekkor látja csak, hogy az idegen férfi fejjel lefelé lóg. Bokáját..egy nyelv tartja fogva, ami a vékony szájából származik. Néhány pillanatig tátott szájjal bámul, majd visszahuppan a földre, hátát ismét a sírkőnek vetve. Oldalra sandít Sybre, hogy az milyen állapotban van. Megnyugtatja a látvány, hogy ő sem viseli jobban a látottakat. Remélve, hogy nem kiabálja túl szíve dobogását, halkan megszólal.*
- Használjuk ki előnyünket. A sírkők takarásából talán el tudjuk érni, néhány támadással, hogy engedjék el a férfit. Aztán talán élve ki is juthatnánk innen. Habár engem most már roppantul érdekel, hogy mik is ők, és mit is csinálnak.
*Teszi hozzá még a végére, majd meg sem várva újdonsült barátnője válaszát elindul egy másik sírbolt rejteke mögé. Néhány sírral arrébb, hogy elterelje figyelmüket a lényeknek, íját felhúzva kilő egy nyilat. Gyorsan cselekszik, igyekszik nem a fejjel lefele lógó férfit eltalálni, hanem az azt tartó nyelvet. Ha nem is találja el, és bitangul mellé lő siettében, akkor is legalább arra jó, hogy elterelje a figyelmüket. Halkan osonva ismét helyet vált, és kinéz magának egy másik sírkőt. Oda érve, látja hogy a férfiak által ásott sír nincs olyan messze tőle. Ha így folytatja útját, és remélve, hogy a lánynak is sikerülne valahogy elterelni a tagok figyelmét, talán megnézhetné, hogy mit is akarnak kiásni.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-18 22:00:48
Üzenet elküldve: 2014-04-18 22:00:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
* Felkeltette a púpos alak figyelmét az elhajított kavics. Vajon ez jó nekik? Nem várja inkább meg,hogy kiderüljön már mászik is előre, oly nesztelen, amennyire csak a talaj viszontagságai engedik. Akadálymentesen halad egy darabig, ám mikor megpillantja a halszemű rút fizimiskáját örült, ha nem kiáltja el magát. Ehelyett csak halkan szentségel, s finoman megérinti az előtte haladó Leth lábát. Mindezt azért tette, hogy megállásra késztesse, mert a dülledt szemű tag vészesen közel volt hozzájuk, s nem óhajtott vele találkázni. Kissé balul sül el a dolog, mert hogy ezüsthajú barátnőjét mindez váratlanul éri, következő mozdulata pedig hangosabbra sikerül, mint szerették volna.*
~ Ó a szentségit .. ~ * Így most részben az ő hibája is lesz, ha lebuknak. Már hallja is valamelyik alak hangját a sírkövek mögül, ahová Lethhel együtt meghúzódnak. Háta a hideg márványkőhöz ér, melyre már takarót szőtt a borostyán.
Csend.. Néma csend..
Lassan fordul a sötételf felé, s smaragdszín szemeivel a tekintetére vadászik. Hallja, hogy a púpos meg a másik fogtak valamit. Furcsa ostorcsapás szerű hangot hall, majd az egyikük felszólal.
Hogy jobban lássa mi is történik, muszáj megint kilesnie a sírkő mögül, s ekkor látja a fejjel lefelé lógó Ryn-t, kit elkapott egy hosszú nyelvű szörnyféleség. Syb rögvest visszahúzódik a sírkő takarásába, s miután elhangzik a " Hol a fehér" kérdés, már nyúl is és Leth kobakjára húzza a fekete csuklyát. Most már csak az a kérdés, hogy vajon a férfi elárulja-e őket. Akárhogy is Syb már tőrének markolatán nyugtatja jobbját, s ha lebuknának, akkor nem lesz rest segíteni a szorult helyzetben lévő férfinak. Attól a hosszú nyelvtől most lenne a legkönnyebb megszabadítani, de minek játsszon a szerencséje ellen. Lehet, hogy a férfi lesz oly jó s nem említi meg őket. *
* Felkeltette a púpos alak figyelmét az elhajított kavics. Vajon ez jó nekik? Nem várja inkább meg,hogy kiderüljön már mászik is előre, oly nesztelen, amennyire csak a talaj viszontagságai engedik. Akadálymentesen halad egy darabig, ám mikor megpillantja a halszemű rút fizimiskáját örült, ha nem kiáltja el magát. Ehelyett csak halkan szentségel, s finoman megérinti az előtte haladó Leth lábát. Mindezt azért tette, hogy megállásra késztesse, mert a dülledt szemű tag vészesen közel volt hozzájuk, s nem óhajtott vele találkázni. Kissé balul sül el a dolog, mert hogy ezüsthajú barátnőjét mindez váratlanul éri, következő mozdulata pedig hangosabbra sikerül, mint szerették volna.*
~ Ó a szentségit .. ~ * Így most részben az ő hibája is lesz, ha lebuknak. Már hallja is valamelyik alak hangját a sírkövek mögül, ahová Lethhel együtt meghúzódnak. Háta a hideg márványkőhöz ér, melyre már takarót szőtt a borostyán.
Csend.. Néma csend..
Lassan fordul a sötételf felé, s smaragdszín szemeivel a tekintetére vadászik. Hallja, hogy a púpos meg a másik fogtak valamit. Furcsa ostorcsapás szerű hangot hall, majd az egyikük felszólal.
Hogy jobban lássa mi is történik, muszáj megint kilesnie a sírkő mögül, s ekkor látja a fejjel lefelé lógó Ryn-t, kit elkapott egy hosszú nyelvű szörnyféleség. Syb rögvest visszahúzódik a sírkő takarásába, s miután elhangzik a " Hol a fehér" kérdés, már nyúl is és Leth kobakjára húzza a fekete csuklyát. Most már csak az a kérdés, hogy vajon a férfi elárulja-e őket. Akárhogy is Syb már tőrének markolatán nyugtatja jobbját, s ha lebuknának, akkor nem lesz rest segíteni a szorult helyzetben lévő férfinak. Attól a hosszú nyelvtől most lenne a legkönnyebb megszabadítani, de minek játsszon a szerencséje ellen. Lehet, hogy a férfi lesz oly jó s nem említi meg őket. *
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-13 11:07:37
Üzenet elküldve: 2014-04-13 11:07:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
*Az oldalt egy fejfának csapódó kavics kelt akkora zajt, hogy felkeltse a púpos érdeklődését. Pár pillanatig meredten figyel abba az irányba, majd a lámpást felvéve meg is kezdi bicegős útját arrafelé.*
- Az ótvaros mindenit, van ott valaki?
*Károgja el magát, s erre már az egyébként épp a lábat a kezében tartva nézegető nyurga is felfigyel.
A púpos pár lépés után elhallgat, s meg is áll. Még mindig arrafelé figyel és fülel, amerről a zajt hallotta az előbb. Oly feszülten van csendben, hogy meg sem moccan, nehogy akár egy roppanó ízülete is megtéveszthesse.
Így Sybnek van alkalma és ideje odébb kúszni - azonban, mivel a pöttöm szerzet még levegőt is alig vesz, az apró esőcseppek halk duruzsolása közt megüti a fülét a pocsolyába toccsanás zaja.*
- Hogy a rosseb! Nem járatod velem a bolondját! Hol vagy! Elő veled!
*Fordul a következő hang irányába, ahol ebben a másodpercben tűnik fel az árulkodó fehér folt, mely szinte világít a sarlóhold ráeső fényében.*
- Hü! Otta ni! Fehér megy, otta ni!
*Morogja mély torokhangon és akárcsak a púpos, ő is megindul a hang irányába. Egyik sántikál, másik lassan vonul, maga előtt lengő karral, mintha csak lebegne.
Ryn vetődik egyet, amivel közelebb is kerül hozzájuk, így végül ő kerül mindkettő látóterébe. Azonban a kis terv nem épp úgy sül el, ahogy tervezte. A vékony alak nyelve felé is kicsap, egyik lábát találja el, a lábszára közepe táján, rácsavarodik, s meg is rántja előbb maga felé, majd felfelé, mígnem fejjel lefelé lógatja a férfit. Ryn annyit érezhet, hogy ahol a lény megragadta, mintha apró tűk százai mélyednének bőrébe, kellemetlen zsibbadást okozva, mely lassan kúszik végig lábában, combja és felsőteste irányába. Emellé még a lógás miatt, a fejébe is vér tódul.*
- Mit akarsz te itt, he?
*Morogja arcába igen közelről a horgas orr alól az erősen foghíjas száj. Csúnya, ráncos gnóm-arc mocsárszínű szemei szegeződnek rá, s a lámpás fénye. Külön bíztató, hogy az alak felől áradó szagok alapján sem a fogmosást, sem a fürdést nem ismeri hírből sem.*
- Te nem vagy fehér. Hol a fehér? Kik vannak veled? Bújjanak elő!
*Az oldalt egy fejfának csapódó kavics kelt akkora zajt, hogy felkeltse a púpos érdeklődését. Pár pillanatig meredten figyel abba az irányba, majd a lámpást felvéve meg is kezdi bicegős útját arrafelé.*
- Az ótvaros mindenit, van ott valaki?
*Károgja el magát, s erre már az egyébként épp a lábat a kezében tartva nézegető nyurga is felfigyel.
A púpos pár lépés után elhallgat, s meg is áll. Még mindig arrafelé figyel és fülel, amerről a zajt hallotta az előbb. Oly feszülten van csendben, hogy meg sem moccan, nehogy akár egy roppanó ízülete is megtéveszthesse.
Így Sybnek van alkalma és ideje odébb kúszni - azonban, mivel a pöttöm szerzet még levegőt is alig vesz, az apró esőcseppek halk duruzsolása közt megüti a fülét a pocsolyába toccsanás zaja.*
- Hogy a rosseb! Nem járatod velem a bolondját! Hol vagy! Elő veled!
*Fordul a következő hang irányába, ahol ebben a másodpercben tűnik fel az árulkodó fehér folt, mely szinte világít a sarlóhold ráeső fényében.*
- Hü! Otta ni! Fehér megy, otta ni!
*Morogja mély torokhangon és akárcsak a púpos, ő is megindul a hang irányába. Egyik sántikál, másik lassan vonul, maga előtt lengő karral, mintha csak lebegne.
Ryn vetődik egyet, amivel közelebb is kerül hozzájuk, így végül ő kerül mindkettő látóterébe. Azonban a kis terv nem épp úgy sül el, ahogy tervezte. A vékony alak nyelve felé is kicsap, egyik lábát találja el, a lábszára közepe táján, rácsavarodik, s meg is rántja előbb maga felé, majd felfelé, mígnem fejjel lefelé lógatja a férfit. Ryn annyit érezhet, hogy ahol a lény megragadta, mintha apró tűk százai mélyednének bőrébe, kellemetlen zsibbadást okozva, mely lassan kúszik végig lábában, combja és felsőteste irányába. Emellé még a lógás miatt, a fejébe is vér tódul.*
- Mit akarsz te itt, he?
*Morogja arcába igen közelről a horgas orr alól az erősen foghíjas száj. Csúnya, ráncos gnóm-arc mocsárszínű szemei szegeződnek rá, s a lámpás fénye. Külön bíztató, hogy az alak felől áradó szagok alapján sem a fogmosást, sem a fürdést nem ismeri hírből sem.*
- Te nem vagy fehér. Hol a fehér? Kik vannak veled? Bújjanak elő!
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-12 12:47:30
Üzenet elküldve: 2014-04-12 12:47:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Pyrkon//
*Halad tovább a megkezdett úton, visszafelé a városba, a temetőn át. Az esőnek még mindig lóg a lába, a levegőt valahogy egyre nehezebbnek érzi, köpenye alatt még karján is meredeznek a szőrszálak.
Kezdi megszokni ezt az érzést is ugyanúgy, ahogy bármi mást, amit a fizikai való, az emberi test produkál. Némelyik rettentő furcsa volt. Sőt, mi több, egyszerűen borzasztó. Például az evilági táplálékok össze-vissza zabálása utáni hascsikarás és a cifra; na meg az erős szédülés és a másik irányba, visszafelé kiadott töménytelen mennyiségű italok, keserű epével keveredve... Ezek a jelenségek megkeserítették első néhány hetét, együtt jártak kezdeti botladozásaival. Még szerencse, hogy a női forma egy sajátosságát, a havibajt nem kell elszenvedje. Bár szereti a vér látványát akkor is, ha sajátja serken, azt azért visszataszítónak érezné, ha minden hónapban majdcsak egy hétig, megállíthatatlanul csordogálna egy olyan helyről, ami sokkal érdekesebb, izgalmasabb és hasznosabb dolgokra való egyébként.*
~Fujj, még belegondolni is ocsmány! Hogy lehet azt mosolyogva tűrni?!~
*Kissé megborzong, összerezzen, de ha ezt bárki látná is, könnyen foghatná a hűvösödő időjárásra.*
~Szeretem azt a jó eszedet, te!~
*A férfi hallgat, de Rahil nem szólongatja, nem faggatja tovább. Csak lépdel tova a temető felé, s hagyja, hogy a másik végiggondolja a választ, feleleveníti a talán fájó emlékeket...
Magában vigyorog is hozzá, ha a pillanatnyilag eljátszott szerep nem kötné, még billegne, táncolna is káröröme hevében.
Azonban hiába várja úgy a másik felől érkező ismételt, erőteljes érzéshullámokat, hogy már-már beleremeg... Azok gyanúsan elmaradnak.
Megtorpan és hátranéz, hátha csak nem vette észre, hogy a vágy lendületében túl gyorsan haladt a másikhoz képest... De nem látja lemaradva. Azért remélte, hogy meglátja őt valamelyik síron magába roskadva, de rozsdaszín íriszei nem fedezik fel a Csontost, akármerre is néz.
Szemöldökei ismét rosszallóan ugranak össze, nem érti, mi történhetett.*
~Talán lecsapott volna rá, aki elől bújkál? Nem, azt megéreztem volna. A gyűlöletet vagy félelmet, fájdalmat... Talán csak ő hagyott itt engem. Ennyire elbambultam volna?~
*Mélyet sóhajt, bár az ismét felgyülemlő dühtől szaggatottan tódul tüdejébe a páradús levegő. Kezei ismét ökölbe szorulnak a köpeny hosszú ujjának takarásában.*
~Ocsmány féreg. Ellopott több mint fél órát az időmből! Pocséklás, életre érdemtelen mocsok...~
*Hiába szitkozódik magában, még mindig üresen kongó gyomra egy újabb mordulással figyelmezteti arra, hogy ez is elfecsérelt idő.
Újabb mély sóhaj, ezúttal már önnyugtató szándékkal, majd rövid gondolatmenet. Tovább menjen-e a fogadó felé, ahol legfeljebb ha félig sült húst kap - vagy vissza a partra vagy erdőbe, ahol gondoskodhat maga a friss étekről? Mivel utóbbi kedvezőbben hangzik és valamivel közelebb is van, hát amellett dönt. Vissza is fordul, nem foglalkozva vele, ki mit gondolhat róla épp, ha látja. Ismét sietős, hosszú léptekkel halad, hátha behozhat még valamicskét a Csontos miatt elvesztett időből.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.12 12:52:44
*Halad tovább a megkezdett úton, visszafelé a városba, a temetőn át. Az esőnek még mindig lóg a lába, a levegőt valahogy egyre nehezebbnek érzi, köpenye alatt még karján is meredeznek a szőrszálak.
Kezdi megszokni ezt az érzést is ugyanúgy, ahogy bármi mást, amit a fizikai való, az emberi test produkál. Némelyik rettentő furcsa volt. Sőt, mi több, egyszerűen borzasztó. Például az evilági táplálékok össze-vissza zabálása utáni hascsikarás és a cifra; na meg az erős szédülés és a másik irányba, visszafelé kiadott töménytelen mennyiségű italok, keserű epével keveredve... Ezek a jelenségek megkeserítették első néhány hetét, együtt jártak kezdeti botladozásaival. Még szerencse, hogy a női forma egy sajátosságát, a havibajt nem kell elszenvedje. Bár szereti a vér látványát akkor is, ha sajátja serken, azt azért visszataszítónak érezné, ha minden hónapban majdcsak egy hétig, megállíthatatlanul csordogálna egy olyan helyről, ami sokkal érdekesebb, izgalmasabb és hasznosabb dolgokra való egyébként.*
~Fujj, még belegondolni is ocsmány! Hogy lehet azt mosolyogva tűrni?!~
*Kissé megborzong, összerezzen, de ha ezt bárki látná is, könnyen foghatná a hűvösödő időjárásra.*
~Szeretem azt a jó eszedet, te!~
*A férfi hallgat, de Rahil nem szólongatja, nem faggatja tovább. Csak lépdel tova a temető felé, s hagyja, hogy a másik végiggondolja a választ, feleleveníti a talán fájó emlékeket...
Magában vigyorog is hozzá, ha a pillanatnyilag eljátszott szerep nem kötné, még billegne, táncolna is káröröme hevében.
Azonban hiába várja úgy a másik felől érkező ismételt, erőteljes érzéshullámokat, hogy már-már beleremeg... Azok gyanúsan elmaradnak.
Megtorpan és hátranéz, hátha csak nem vette észre, hogy a vágy lendületében túl gyorsan haladt a másikhoz képest... De nem látja lemaradva. Azért remélte, hogy meglátja őt valamelyik síron magába roskadva, de rozsdaszín íriszei nem fedezik fel a Csontost, akármerre is néz.
Szemöldökei ismét rosszallóan ugranak össze, nem érti, mi történhetett.*
~Talán lecsapott volna rá, aki elől bújkál? Nem, azt megéreztem volna. A gyűlöletet vagy félelmet, fájdalmat... Talán csak ő hagyott itt engem. Ennyire elbambultam volna?~
*Mélyet sóhajt, bár az ismét felgyülemlő dühtől szaggatottan tódul tüdejébe a páradús levegő. Kezei ismét ökölbe szorulnak a köpeny hosszú ujjának takarásában.*
~Ocsmány féreg. Ellopott több mint fél órát az időmből! Pocséklás, életre érdemtelen mocsok...~
*Hiába szitkozódik magában, még mindig üresen kongó gyomra egy újabb mordulással figyelmezteti arra, hogy ez is elfecsérelt idő.
Újabb mély sóhaj, ezúttal már önnyugtató szándékkal, majd rövid gondolatmenet. Tovább menjen-e a fogadó felé, ahol legfeljebb ha félig sült húst kap - vagy vissza a partra vagy erdőbe, ahol gondoskodhat maga a friss étekről? Mivel utóbbi kedvezőbben hangzik és valamivel közelebb is van, hát amellett dönt. Vissza is fordul, nem foglalkozva vele, ki mit gondolhat róla épp, ha látja. Ismét sietős, hosszú léptekkel halad, hátha behozhat még valamicskét a Csontos miatt elvesztett időből.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.12 12:52:44
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-10 16:10:18
Üzenet elküldve: 2014-04-10 16:10:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
*Már érzi hogy közel lehet a két másik bujkálóhoz. Hogy kik ők, mit keresnek itt azt nem tudja viszont abban biztos hogy nem ezzel a két embernek nem nevezhető lénnyel vannak, hiszen akkor több mint valószínű hogy már csatlakoztak volna ehhez a hulla jó bulihoz. Mindenesetre az nyugtatja hogy képességeihez hatalmas szerencse is társult mellé segítségül hiszen elég régóta lopakodik ilyen közel a két lényhez mégse vették észre. Ahogy egyik sír takarásából lopódzik a másikig fél szemét folyamatosan az idegeneken tartja és figyeli mindkét mozdulatát, de hirtelen a nyurga kihúzza magát és böffent egy embereset. Ezzel nem is lenne probléma de a bűz amivel elárasztja a környéket egyszerűen gyomorforgató. Csuklyája oldalával fogja be orrát és próbál a száján át lélegezni hogy a koncentrált szag ne kerüljön az orrába, de így is elképesztő a szaga. Keveredik benne minden ami kicsit is kapcsolódik az enyészethez. Ezután "dulakodni" kezd a két lény és egy hangosabb párbeszéd is lezajlik közöttük.*
~Azt idáig is sejtettem hogy nem sírrabló ez a két elmebajnok, de most már biztos vagyok benne hogy valamiféle mágiához kell nekik. Vagy esetleg egyikük elhasználódott lábát kívánják lecserélni egy alig használtra.~ *A második gondolatát csak saját maga sorakoztatása végett rakta össze, de mintha nem is két minden bizonnyal veszélyes lény elől lopakodna még talán el is nevetné magát, de így csak egy mosolyt enged meg magának. Ahogy indul tovább és ép kilép a sírkő biztonságot nyújtó árnyékából mintha megpillantaná az egyik bujkálót, nem is olyan messze tőle. Ezüstös haja egy pillanatra feltűnik előtte majd egy sírkő takarásába eltűnik és egy pillanat múlva úgy érzi hogy figyelik és ekkor tekintetük találkozik.*
~Na végre megvagytok. Kiderítem kik vagytok.~ *Határozza el magát és a két sírkő között a a lámpás által bevilágított részt megpróbálja egy bukfenccel leküzdeni. Előtte felméri a terepet hogy nehogy meghallja az éppen neki hátal álló nyurga aki éppen akkor veszi fel a lámpást.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.13 10:46:32, a következő indokkal:
Világidegen szó javítása.
*Már érzi hogy közel lehet a két másik bujkálóhoz. Hogy kik ők, mit keresnek itt azt nem tudja viszont abban biztos hogy nem ezzel a két embernek nem nevezhető lénnyel vannak, hiszen akkor több mint valószínű hogy már csatlakoztak volna ehhez a hulla jó bulihoz. Mindenesetre az nyugtatja hogy képességeihez hatalmas szerencse is társult mellé segítségül hiszen elég régóta lopakodik ilyen közel a két lényhez mégse vették észre. Ahogy egyik sír takarásából lopódzik a másikig fél szemét folyamatosan az idegeneken tartja és figyeli mindkét mozdulatát, de hirtelen a nyurga kihúzza magát és böffent egy embereset. Ezzel nem is lenne probléma de a bűz amivel elárasztja a környéket egyszerűen gyomorforgató. Csuklyája oldalával fogja be orrát és próbál a száján át lélegezni hogy a koncentrált szag ne kerüljön az orrába, de így is elképesztő a szaga. Keveredik benne minden ami kicsit is kapcsolódik az enyészethez. Ezután "dulakodni" kezd a két lény és egy hangosabb párbeszéd is lezajlik közöttük.*
~Azt idáig is sejtettem hogy nem sírrabló ez a két elmebajnok, de most már biztos vagyok benne hogy valamiféle mágiához kell nekik. Vagy esetleg egyikük elhasználódott lábát kívánják lecserélni egy alig használtra.~ *A második gondolatát csak saját maga sorakoztatása végett rakta össze, de mintha nem is két minden bizonnyal veszélyes lény elől lopakodna még talán el is nevetné magát, de így csak egy mosolyt enged meg magának. Ahogy indul tovább és ép kilép a sírkő biztonságot nyújtó árnyékából mintha megpillantaná az egyik bujkálót, nem is olyan messze tőle. Ezüstös haja egy pillanatra feltűnik előtte majd egy sírkő takarásába eltűnik és egy pillanat múlva úgy érzi hogy figyelik és ekkor tekintetük találkozik.*
~Na végre megvagytok. Kiderítem kik vagytok.~ *Határozza el magát és a két sírkő között a a lámpás által bevilágított részt megpróbálja egy bukfenccel leküzdeni. Előtte felméri a terepet hogy nehogy meghallja az éppen neki hátal álló nyurga aki éppen akkor veszi fel a lámpást.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.13 10:46:32, a következő indokkal:
Világidegen szó javítása.
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-10 15:09:58
Üzenet elküldve: 2014-04-10 15:09:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szem, egy szem – ezzel megelékszem//
*Már lassan megérkezik a szerinte szellemet rejtő sírhoz. Mikor is az egyik alak, nem mervén embernek nevezni őket, elböffentette magát. Lethilhal elhúzza a száját, a hang hallatán. A büffentéssel még túl sok baja nem is lenne, ám, egy könnyed kis szellővel az aromáját feléjük sodorja. Szinte azonnal megmerevedik, ahogy hozzájuk is elér a szag. Orra elé azonnal odaemeli köpenyének egy részét, hogy azon keresztül vegye a levegőt. Ám ez sokat nem segít rajta. Érzi, ahogy gyomra kavarog. Ez a szag emlékezteti a halotti tetemek egybegyűjtött rothadt szagára. Bárhogy is próbálkozott, ezt a szagot sose tudta elviselni. Inkább úgy dönt, hogy egy ideig takarékra veszi lélegző funkcióját.
Közben hátranézve próbálja figyeli az eseményeket. A lámpás elgurul feléjük. Lethilhal még jobban összehúzza magát.*
~Lábát? Ezek nem is azért ássák ki a holtakat, hogy azokkal eltemetett értékeit elvegyék? Ezeknek a testrészük kell?~
*Agya folyamatosan kattog, azon gondolkozva, hogy mégis mi szükségük lehet emberi testrészekre. Csakis valamilyen mágia alapanyagra tud gondolni. Ahogy a másik, tagbaszakadt férfi elindul felé, lassan kirajzolódnak annak értékei. A púp az még csak hagyján, bárkinek lehet, elvileg azt megsimogatva még szerencsét is hozna. De ahogy tovább figyeli a férfit, ez a szerencse-gondolat szinte rögtön félre is dobja. A férfi kidülledő szemeivel, rémséges pofájával nem épp a legbizalom gerjesztőbb. Ezért is igyekszik még jobban kikerülni a férfi lehetséges látszögéből. Ám ekkor egy kéz fonódik mögötte a lábára. Habár sejti, hogy ez csak Syb lehet, mégis hirtelen éri az érintése, akkor mikor ő meg elindulni akar. Hogy egyensúlyát megtartsa, s ne essen olyan hangosan, a szabad lábával előre lépve kitámassza magát. Csakhogy ez a művelete nem sikerül zajmentesen, köszönve ezt a vizes avarnak, amely olyan hangot adott ki, mintha pocsolyába lépett volna. Kezeivel a már közel járó sírkőn támasztja meg magát.
Nem tudva, hogy a púpos alak mennyire hallotta meg a pocsolya zaját, de amennyire csak tudja és Sybilla is engedi neki, felrántja a lányt a földről és fedezékbe vonulnak egy sírkő mögé. A fejéről lecsúszik a kamzsa, s fehér haja szinte világít a sötétségben. Ha sikerül bebújniuk a sír mögé, ahogy oldalra néz, megpillant egy másik alakot azon sírbolt mögül, ahol szellemeket vélt felfedezni. Szemei kikerekednek, ahogy az illetőt figyeli. Nem tudja, hogy ez az alak is-e a másik kettővel van e. Csak egy szürke köpenyt és barna csizmát lát. *
*Már lassan megérkezik a szerinte szellemet rejtő sírhoz. Mikor is az egyik alak, nem mervén embernek nevezni őket, elböffentette magát. Lethilhal elhúzza a száját, a hang hallatán. A büffentéssel még túl sok baja nem is lenne, ám, egy könnyed kis szellővel az aromáját feléjük sodorja. Szinte azonnal megmerevedik, ahogy hozzájuk is elér a szag. Orra elé azonnal odaemeli köpenyének egy részét, hogy azon keresztül vegye a levegőt. Ám ez sokat nem segít rajta. Érzi, ahogy gyomra kavarog. Ez a szag emlékezteti a halotti tetemek egybegyűjtött rothadt szagára. Bárhogy is próbálkozott, ezt a szagot sose tudta elviselni. Inkább úgy dönt, hogy egy ideig takarékra veszi lélegző funkcióját.
Közben hátranézve próbálja figyeli az eseményeket. A lámpás elgurul feléjük. Lethilhal még jobban összehúzza magát.*
~Lábát? Ezek nem is azért ássák ki a holtakat, hogy azokkal eltemetett értékeit elvegyék? Ezeknek a testrészük kell?~
*Agya folyamatosan kattog, azon gondolkozva, hogy mégis mi szükségük lehet emberi testrészekre. Csakis valamilyen mágia alapanyagra tud gondolni. Ahogy a másik, tagbaszakadt férfi elindul felé, lassan kirajzolódnak annak értékei. A púp az még csak hagyján, bárkinek lehet, elvileg azt megsimogatva még szerencsét is hozna. De ahogy tovább figyeli a férfit, ez a szerencse-gondolat szinte rögtön félre is dobja. A férfi kidülledő szemeivel, rémséges pofájával nem épp a legbizalom gerjesztőbb. Ezért is igyekszik még jobban kikerülni a férfi lehetséges látszögéből. Ám ekkor egy kéz fonódik mögötte a lábára. Habár sejti, hogy ez csak Syb lehet, mégis hirtelen éri az érintése, akkor mikor ő meg elindulni akar. Hogy egyensúlyát megtartsa, s ne essen olyan hangosan, a szabad lábával előre lépve kitámassza magát. Csakhogy ez a művelete nem sikerül zajmentesen, köszönve ezt a vizes avarnak, amely olyan hangot adott ki, mintha pocsolyába lépett volna. Kezeivel a már közel járó sírkőn támasztja meg magát.
Nem tudva, hogy a púpos alak mennyire hallotta meg a pocsolya zaját, de amennyire csak tudja és Sybilla is engedi neki, felrántja a lányt a földről és fedezékbe vonulnak egy sírkő mögé. A fejéről lecsúszik a kamzsa, s fehér haja szinte világít a sötétségben. Ha sikerül bebújniuk a sír mögé, ahogy oldalra néz, megpillant egy másik alakot azon sírbolt mögül, ahol szellemeket vélt felfedezni. Szemei kikerekednek, ahogy az illetőt figyeli. Nem tudja, hogy ez az alak is-e a másik kettővel van e. Csak egy szürke köpenyt és barna csizmát lát. *
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-06 11:02:58
Üzenet elküldve: 2014-04-06 11:02:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Pyrkon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem néz szét különösebben. Nem nagyon érdekli most, ki mindenki fordul meg a temetőben, csak szeli a ködöt a parcellák tömkelege közt a temető túlvégét jelentő kis kapu felé. Most nem csak az életről és halálról -főleg a halálról- való gondolkodást nem tartja fontosnak, arra sincs ingerenciája, hogy bajt keverjen, mint máskor, mikor társaságba kerül. Bár nem kételkedik benne, hogy ezúttal is akadnak itt olyanok, akik pár gondolatot súgnának holt szeretteiknek, dacára a számukra egész rút időnek, de még ez sem foglalkoztatja. Bár máskor élvezi a temetőben körülötte lévők fájdalmát, most még ezeket az érzéseket is elengedi füle mellett. Lelke bezárult az emberi bordák kelepcéjébe, szemei előtt csak két cél lebeg: enni és megtalálni. Minden más eltörpül e kettő mellett.
Bár időnként, ha nincs kedve ahhoz, hogy maga okozzon fájdalmat másnak, hogy az őt gyötrő érzéseken csüngjön, olyankor is ellátogat a temetőbe, s egy találomra kiválasztott sírhelynél úgy tesz, mint aki holtját siratja, pusztán azért, hogy érezze mások veszteségét és bánatát... most azonban ennyi kevés lenne. Az nem csillapítaná a vágyat, hogy elmetsszen egy torkot, és jóízűen szürcsölje a haldokló vérét, míg az ki nem szenved.
Bírná még étlen, ez tény. Egész sokáig ki tudja húzni anélkül, hogy nyers húst tömne az emberi gyomorba. Viszont ahhoz már elég régóta él, hogy tudja, minél éhesebb, annál könnyebben veszíti el türelmét, annál könnyebben támadnak aljas gondolatai, s annál könnyebben veszíti el a józan fejjel gondolkodás képességét.
Lépdel továbbra is, köpenyét összébb húzva magán elől. Bár ő maga különösen szereti a ködös időt, akárcsak a mennydörgő viharokat, az emberi test, melybe bő húsz éve került, megérzi a hideget.*
~Enni, aztán megtalálni. Enni és megtalálni...~
*Jár fejében szüntelenül a kissé hergelő gondolat, ahogy a kapu felé közelít. S bár ezen gondolatok közé beférkőzik azért egy érzés - egy, ami minden egyébnél erősebb; egy, ami elől teljesen nem tud elzárkózni - lépéseinek lendülete töretlen marad.
Ez az érzés más, mint a többi, mi körül veszi. Nem a halottak siratása, nem valami szeretett személy távozása miatt érzett bánat... Valódi kétségbeesett, tétova gyötrelem. Máskor, ha nem lenne konkrét célja, amit türelmetlenül, mielőbb el akar érni, kutatni kezdené az érzés forrását, hogy igazán közel merészkedve élvezhesse ki azt. Ahogy megborzongatja romlott lelkét, ahogy boldogsággal tölti el szívét, s hideg borzongás-hullámként tör végig gerincén... De most mást tart előbbre valónak.
Enni, és megtalálni a fehér hajút, kinek szemei oly vágykeltően hasonlóak sajátjaihoz.
Apró mosoly terül el arcán, mikor végre egy nagy lépéssel kerül közelebb hozzá: mikor végre átjut a temető fából eszkábált kis kapuján.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem néz szét különösebben. Nem nagyon érdekli most, ki mindenki fordul meg a temetőben, csak szeli a ködöt a parcellák tömkelege közt a temető túlvégét jelentő kis kapu felé. Most nem csak az életről és halálról -főleg a halálról- való gondolkodást nem tartja fontosnak, arra sincs ingerenciája, hogy bajt keverjen, mint máskor, mikor társaságba kerül. Bár nem kételkedik benne, hogy ezúttal is akadnak itt olyanok, akik pár gondolatot súgnának holt szeretteiknek, dacára a számukra egész rút időnek, de még ez sem foglalkoztatja. Bár máskor élvezi a temetőben körülötte lévők fájdalmát, most még ezeket az érzéseket is elengedi füle mellett. Lelke bezárult az emberi bordák kelepcéjébe, szemei előtt csak két cél lebeg: enni és megtalálni. Minden más eltörpül e kettő mellett.
Bár időnként, ha nincs kedve ahhoz, hogy maga okozzon fájdalmat másnak, hogy az őt gyötrő érzéseken csüngjön, olyankor is ellátogat a temetőbe, s egy találomra kiválasztott sírhelynél úgy tesz, mint aki holtját siratja, pusztán azért, hogy érezze mások veszteségét és bánatát... most azonban ennyi kevés lenne. Az nem csillapítaná a vágyat, hogy elmetsszen egy torkot, és jóízűen szürcsölje a haldokló vérét, míg az ki nem szenved.
Bírná még étlen, ez tény. Egész sokáig ki tudja húzni anélkül, hogy nyers húst tömne az emberi gyomorba. Viszont ahhoz már elég régóta él, hogy tudja, minél éhesebb, annál könnyebben veszíti el türelmét, annál könnyebben támadnak aljas gondolatai, s annál könnyebben veszíti el a józan fejjel gondolkodás képességét.
Lépdel továbbra is, köpenyét összébb húzva magán elől. Bár ő maga különösen szereti a ködös időt, akárcsak a mennydörgő viharokat, az emberi test, melybe bő húsz éve került, megérzi a hideget.*
~Enni, aztán megtalálni. Enni és megtalálni...~
*Jár fejében szüntelenül a kissé hergelő gondolat, ahogy a kapu felé közelít. S bár ezen gondolatok közé beférkőzik azért egy érzés - egy, ami minden egyébnél erősebb; egy, ami elől teljesen nem tud elzárkózni - lépéseinek lendülete töretlen marad.
Ez az érzés más, mint a többi, mi körül veszi. Nem a halottak siratása, nem valami szeretett személy távozása miatt érzett bánat... Valódi kétségbeesett, tétova gyötrelem. Máskor, ha nem lenne konkrét célja, amit türelmetlenül, mielőbb el akar érni, kutatni kezdené az érzés forrását, hogy igazán közel merészkedve élvezhesse ki azt. Ahogy megborzongatja romlott lelkét, ahogy boldogsággal tölti el szívét, s hideg borzongás-hullámként tör végig gerincén... De most mást tart előbbre valónak.
Enni, és megtalálni a fehér hajút, kinek szemei oly vágykeltően hasonlóak sajátjaihoz.
Apró mosoly terül el arcán, mikor végre egy nagy lépéssel kerül közelebb hozzá: mikor végre átjut a temető fából eszkábált kis kapuján.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-06 09:59:38
Üzenet elküldve: 2014-04-06 09:59:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Mora, Rahil //
*A páros sétája lényegében eseménytelen unalomba fullad, mikor a temetőbe érnek. Mosolyogva tekint Morára, de egy pillanat múlva már ismét az érzelmek teljes hiányát rajzolja le tekintete. Ismét előkerülnek a gondolatok.*
~Kellett neki megtalálnia engem! Csak a baj van vele!
Mit beszélek? Örülnöm kéne neki, hogy találkoztunk és nem halt meg! De... De lehet, hogy egyszerűbb lett volna... Könnyebb... Nem kellene bűntudatot éreznem. Bár, miért ne kéne? Minden egyes nap bűntudatom volt, amikor eszembe jutott, csak... Nem is tudom, mikor jutott utoljára eszembe. Nincs is bűntudatom, legalábbis, eddig nem volt...~
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!
*Hangos kiáltással, fejét markolva esik össze a földön, nővére mellett, ahogy a gondolatai előássák magukat fejében.*
-Nem... Nem tudom mi legyen.
*Homloka érinti a talajt és szinte suttogva mondja a szavakat, miket húga még tökéletesen érthet, ha figyel rá, de rajtuk kivül más már nem.*
-Mi... Mi lenne, ha kicsit áttennénk ezt a találkát. Kicsit... Kicsit sok volt ez nekem így egyszerre.
Sikeresen elrontottál mindent... *Utolsó mondata csak saját maga számára hallható, nem akarja, hogy nővérében is, még ha csak értelmetlen eredetű is, de bűntudat legyen. Saját magának is épp elég volt ezt hallania. Ő se tudja, hogy komolyan gondolja, vagy csak a pillanat beszél belőle. Vagy ezt sem akarja tudni, mint az elmúlt fél órában olyan sok mást.*
-A fogadóban mindig megtalálsz esténként. Jelenleg ott élek. Most kérlek menj...
*Ahogy Mora távozik tőle, felkel a földről és körültekint a temetőben padot, esetleg valami más, ülő alkalmatosságot keresve, de nem jár sikerrel. Lehet, hogy a sűrű köd az oka, de lehet, hogy szimplán nincs is itt egy sem. Nem sűrűn szokott erre járni, maximum, csupán csak átutazóban. Ebben az esetben is erre jut, hogy minél gyorsabban elhagyja ezt a helyet, úgyhogy ennek a tervnek eleget téve elkezd kifelé törtetni belőle, mikor egy ismerősnek tűnő személyt pillant meg. A távolságtól egyenlőre nem tudja eldönteni, hogy tényleg őt látja, akit, de reménykedik benne.*
~Remélem az a kis vörös lesz az, onnan a bálról! Mi is volt a neve? Rahel? Rahul? Esetleg Rihal? Jó kérdés...~
*Bár kedve nem lett sokkal jobb, de valamit javított rajta a lehetőség, hogy ezt a régi 'ismerősét' láthatja viszont. Reménykedik benne, hogy talán egy kis időre sikerül elfelednie húgát, ha nem is teljesen, de ráér akkor felidegesítenie magát vele, mikor ismét ott állnak / ülnek egymással szemben.*
~Ha nem is Rihal az, akkor sincs nagy probléma. Játszani mindenkivel lehet.~
*Ismét mosoly kezd növekedni arcán, de még csak a megszokott formának a töredéke látszódik. Pyrkon számára két dolog van, ami fel tudja dobni a napját, a vér és a vörös hajú nő. Etalon. Egyszerre a kettő pedig maga a mámor... Távolságot tartva, lassan követi a nőt, egyre közelebb kerülve hozzá, de nem feltűnően, persze, amennyire ez kivitelezhető az őt körülvevő környezet színeitől nagyban eltérő ruhájában. Csupán azt próbálja kideríteni, hogy úgy menjen oda, mint akivel már találkozott egyszer, vagy úgy, mint akivel még nem találkozott egyszer sem. Van különbség. Általában, akivel egyszer már találkozott, az próbálja elkerülni őt, de akivel nem találkozott még, azzal tiszta lapokkal kezdhet játszani, előitéletek nélkül.*
*A páros sétája lényegében eseménytelen unalomba fullad, mikor a temetőbe érnek. Mosolyogva tekint Morára, de egy pillanat múlva már ismét az érzelmek teljes hiányát rajzolja le tekintete. Ismét előkerülnek a gondolatok.*
~Kellett neki megtalálnia engem! Csak a baj van vele!
Mit beszélek? Örülnöm kéne neki, hogy találkoztunk és nem halt meg! De... De lehet, hogy egyszerűbb lett volna... Könnyebb... Nem kellene bűntudatot éreznem. Bár, miért ne kéne? Minden egyes nap bűntudatom volt, amikor eszembe jutott, csak... Nem is tudom, mikor jutott utoljára eszembe. Nincs is bűntudatom, legalábbis, eddig nem volt...~
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!
*Hangos kiáltással, fejét markolva esik össze a földön, nővére mellett, ahogy a gondolatai előássák magukat fejében.*
-Nem... Nem tudom mi legyen.
*Homloka érinti a talajt és szinte suttogva mondja a szavakat, miket húga még tökéletesen érthet, ha figyel rá, de rajtuk kivül más már nem.*
-Mi... Mi lenne, ha kicsit áttennénk ezt a találkát. Kicsit... Kicsit sok volt ez nekem így egyszerre.
Sikeresen elrontottál mindent... *Utolsó mondata csak saját maga számára hallható, nem akarja, hogy nővérében is, még ha csak értelmetlen eredetű is, de bűntudat legyen. Saját magának is épp elég volt ezt hallania. Ő se tudja, hogy komolyan gondolja, vagy csak a pillanat beszél belőle. Vagy ezt sem akarja tudni, mint az elmúlt fél órában olyan sok mást.*
-A fogadóban mindig megtalálsz esténként. Jelenleg ott élek. Most kérlek menj...
*Ahogy Mora távozik tőle, felkel a földről és körültekint a temetőben padot, esetleg valami más, ülő alkalmatosságot keresve, de nem jár sikerrel. Lehet, hogy a sűrű köd az oka, de lehet, hogy szimplán nincs is itt egy sem. Nem sűrűn szokott erre járni, maximum, csupán csak átutazóban. Ebben az esetben is erre jut, hogy minél gyorsabban elhagyja ezt a helyet, úgyhogy ennek a tervnek eleget téve elkezd kifelé törtetni belőle, mikor egy ismerősnek tűnő személyt pillant meg. A távolságtól egyenlőre nem tudja eldönteni, hogy tényleg őt látja, akit, de reménykedik benne.*
~Remélem az a kis vörös lesz az, onnan a bálról! Mi is volt a neve? Rahel? Rahul? Esetleg Rihal? Jó kérdés...~
*Bár kedve nem lett sokkal jobb, de valamit javított rajta a lehetőség, hogy ezt a régi 'ismerősét' láthatja viszont. Reménykedik benne, hogy talán egy kis időre sikerül elfelednie húgát, ha nem is teljesen, de ráér akkor felidegesítenie magát vele, mikor ismét ott állnak / ülnek egymással szemben.*
~Ha nem is Rihal az, akkor sincs nagy probléma. Játszani mindenkivel lehet.~
*Ismét mosoly kezd növekedni arcán, de még csak a megszokott formának a töredéke látszódik. Pyrkon számára két dolog van, ami fel tudja dobni a napját, a vér és a vörös hajú nő. Etalon. Egyszerre a kettő pedig maga a mámor... Távolságot tartva, lassan követi a nőt, egyre közelebb kerülve hozzá, de nem feltűnően, persze, amennyire ez kivitelezhető az őt körülvevő környezet színeitől nagyban eltérő ruhájában. Csupán azt próbálja kideríteni, hogy úgy menjen oda, mint akivel már találkozott egyszer, vagy úgy, mint akivel még nem találkozott egyszer sem. Van különbség. Általában, akivel egyszer már találkozott, az próbálja elkerülni őt, de akivel nem találkozott még, azzal tiszta lapokkal kezdhet játszani, előitéletek nélkül.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-05 22:56:02
Üzenet elküldve: 2014-04-05 22:56:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
~Ezt hívják úgy, hogy késő bánat, kedves barátnőm. Gondolkodtál volna előbb, most nem ütnéd bottal a nyomát. Mi lelt téged? Általában kőkemény elhatározásra jutsz, erre jön egy szépfiú és rögvest kevésbé leszel szilárd? Csak el ne olvadj!~
*Károgja elméjének gúnyosabbik lakója, akinek ezúttal súgva válaszol, kihasználva a temető felé vezető út néptelenségét. Így úgysem nézhetik majd bolondnak.*
- Nem tudod, miről beszélsz. Nem egyszerűbb lett volna megállítani, mint kutatni utána? Hatásos húzás lett volna, ezek szeretik az ilyesmit. Hagyni, aztán tenni azért, hogy mégse mehessen és elé toppanni... Sok szívet ez dobbant meg annyira, hogy teljesen behálózhasd, aztán azt tégy vele, amit akarsz.
~Legalább nekem ne próbálj hazudni. Mintha nem tudnék mindent... Kislány, ha nem tudnám, hogy lehetetlen, még azt is hinném, hogy beleestél.~
-Ugyan, kérlek!
*A beszélgetést rövidre zárja a gúnyos véleménynyilvánítás, de ez is volt a cél. Hogy a vájkáló, bíráló, kárörvendő gondolatok abbahagyják az elméje elleni rohamot és elcsituljanak, hagyják végre józanul végiggondolni a helyzetet, míg a folyópart felé veszi az irányt. Nem gondolná, hogy a fehér hajú Jelenség errefelé jött, de most nem is őt keresi - ezt félreteszi kicsit, míg éhségét nem csillapítja végre. Már korog a gyomra, nem sok híja, hogy egészen nagyokat morduljon, arra pedig nincs szükség. Ráadásul, míg éhes, addig a hang is jobban tombol és nehezebbé tesz... nagyjából mindent.
Lépései hosszúak, sietősek, hogy minél hamarabb maga mögött tudhassa a temető sírjait. Néha szeret itt elidőzni, merengeni az élet törékenységéről, múlandóságáról, ám most nem akarja ilyesmi miatt kitolni annak az idejét, hogy rábukkanjon a férfira. Épp elég időkiesés az is, hogy vadásznia kell, mert ehhez néptelen helyre kell vonuljon. Most nem akar azzal vesződni, ami az embervadászat folyamatát jelenti. Elég lenne neki tényleg egy nyúl is, egy kisebb őz, vagy bármi, amiért nem kell sokat küzdeni. Vagyis... kell, csak valahogy máshogy. Az izmait szívesen tornáztatná meg most -ha már úgyis egy pillanat alatt felébredt benne az ez iránti vágy a templomban-, viszont a szavakkal meg bájolgással nincs kedve bíbelődni pár falat húsért, amit a végén úgyis megkap. Mert ez nem kérdés. Úgyis csak elvenné...
A folyópart talán megfelelő hely lesz ahhoz, hogy zavartalanul elkaphasson és gyorsan befaljon valamit, és legalább még a víz is közel van, hogy lemoshassa magáról a vért. Vagy ha túl sokan lennének a parton, még mindig ott van lehetőségként az erdő, ahová behúzódhat, vagy akár ki is várhatja az est beálltát. Bár utóbbihoz nem igazán van kedve most, hiába tudja, hogy az lenne az igazán biztonságos választás, ha meg akarja őrizni kis titkát valódi mivoltáról.
Siet, ahogy csak tud, sötétzöld köpenye szinte lobog utána. Hajzuhataga nem különben: vörös tincsei meg-meglebbennek, aztán ismét vállaihoz, hátához csapódnak minden egyes hosszú lépése után.*
*Károgja elméjének gúnyosabbik lakója, akinek ezúttal súgva válaszol, kihasználva a temető felé vezető út néptelenségét. Így úgysem nézhetik majd bolondnak.*
- Nem tudod, miről beszélsz. Nem egyszerűbb lett volna megállítani, mint kutatni utána? Hatásos húzás lett volna, ezek szeretik az ilyesmit. Hagyni, aztán tenni azért, hogy mégse mehessen és elé toppanni... Sok szívet ez dobbant meg annyira, hogy teljesen behálózhasd, aztán azt tégy vele, amit akarsz.
~Legalább nekem ne próbálj hazudni. Mintha nem tudnék mindent... Kislány, ha nem tudnám, hogy lehetetlen, még azt is hinném, hogy beleestél.~
-Ugyan, kérlek!
*A beszélgetést rövidre zárja a gúnyos véleménynyilvánítás, de ez is volt a cél. Hogy a vájkáló, bíráló, kárörvendő gondolatok abbahagyják az elméje elleni rohamot és elcsituljanak, hagyják végre józanul végiggondolni a helyzetet, míg a folyópart felé veszi az irányt. Nem gondolná, hogy a fehér hajú Jelenség errefelé jött, de most nem is őt keresi - ezt félreteszi kicsit, míg éhségét nem csillapítja végre. Már korog a gyomra, nem sok híja, hogy egészen nagyokat morduljon, arra pedig nincs szükség. Ráadásul, míg éhes, addig a hang is jobban tombol és nehezebbé tesz... nagyjából mindent.
Lépései hosszúak, sietősek, hogy minél hamarabb maga mögött tudhassa a temető sírjait. Néha szeret itt elidőzni, merengeni az élet törékenységéről, múlandóságáról, ám most nem akarja ilyesmi miatt kitolni annak az idejét, hogy rábukkanjon a férfira. Épp elég időkiesés az is, hogy vadásznia kell, mert ehhez néptelen helyre kell vonuljon. Most nem akar azzal vesződni, ami az embervadászat folyamatát jelenti. Elég lenne neki tényleg egy nyúl is, egy kisebb őz, vagy bármi, amiért nem kell sokat küzdeni. Vagyis... kell, csak valahogy máshogy. Az izmait szívesen tornáztatná meg most -ha már úgyis egy pillanat alatt felébredt benne az ez iránti vágy a templomban-, viszont a szavakkal meg bájolgással nincs kedve bíbelődni pár falat húsért, amit a végén úgyis megkap. Mert ez nem kérdés. Úgyis csak elvenné...
A folyópart talán megfelelő hely lesz ahhoz, hogy zavartalanul elkaphasson és gyorsan befaljon valamit, és legalább még a víz is közel van, hogy lemoshassa magáról a vért. Vagy ha túl sokan lennének a parton, még mindig ott van lehetőségként az erdő, ahová behúzódhat, vagy akár ki is várhatja az est beálltát. Bár utóbbihoz nem igazán van kedve most, hiába tudja, hogy az lenne az igazán biztonságos választás, ha meg akarja őrizni kis titkát valódi mivoltáról.
Siet, ahogy csak tud, sötétzöld köpenye szinte lobog utána. Hajzuhataga nem különben: vörös tincsei meg-meglebbennek, aztán ismét vállaihoz, hátához csapódnak minden egyes hosszú lépése után.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-04 12:22:58
Üzenet elküldve: 2014-04-04 12:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
* Még a lélegzetét is visszafojtja, annyira koncentrál arra, hogy nehogy észrevegyék. Nedves tenyerében csuszkálni kezd a kavics, melyet gondosan felszedett, hogy ha arra kerül a sor elhajítva azt elterelje magukról a figyelmet. Az ásást folytatja az egyik férfi, s büffent is mellé, melynek illata gyomorforgató, s Sybnek vissza kell fojtania az öklendezést. Négykézláb oson Leth után, sárosan, félelemmel telve, de közben azért figyel, s hallgatja az igen furcsa szóváltást.* ~ Ezek lábakat vágnak? Másikat keresnek?!! ~ * Érzi,hogy ereiben megfagy a vér. Az alacsonyabbik furcsa mozgása már korábban is feltűnt neki, ám most, hogy a lámpa a földre került, s megvilágítja valamelyest tompa fényével csak még bizarrabbnak fest. Valami még nem stimmel, a hajával nincs különösebb gondja,valakinek hamar kihullik, vagy megőszül, mint a mágiahasználók többségének. Ám ahogy érte hajol megpillantja mellé a csúf pofázmányt is. Riadtan az ajkára tapasztja tenyerét, egyúttal becsukva leeső állát is.
Vészesen közen jár, s ezért Syb meg is torpan, nem moccan, nehogy a mozgással magukra vonja a - már bizonyosan nem emberi lény - figyelmét, s megfogja Leth csizmás bokáját is, ezzel próbálva megállásra késztetni. A sötét szurok mely a ruhájára tapadt most talán előnyére válhat, de a biztonság kedvéért:
Elhajítja a kis kavicsot.
Elég messzire hajítja, legalább is próbálja a távolabbi bokrok egyikét megcélozni, hogy elterelje magukról az esetleges figyelmet. Ha a két alak arra fordulna, akkor folytatja a kúszást a másik irányba, minél távolabb tőlük.*
* Még a lélegzetét is visszafojtja, annyira koncentrál arra, hogy nehogy észrevegyék. Nedves tenyerében csuszkálni kezd a kavics, melyet gondosan felszedett, hogy ha arra kerül a sor elhajítva azt elterelje magukról a figyelmet. Az ásást folytatja az egyik férfi, s büffent is mellé, melynek illata gyomorforgató, s Sybnek vissza kell fojtania az öklendezést. Négykézláb oson Leth után, sárosan, félelemmel telve, de közben azért figyel, s hallgatja az igen furcsa szóváltást.* ~ Ezek lábakat vágnak? Másikat keresnek?!! ~ * Érzi,hogy ereiben megfagy a vér. Az alacsonyabbik furcsa mozgása már korábban is feltűnt neki, ám most, hogy a lámpa a földre került, s megvilágítja valamelyest tompa fényével csak még bizarrabbnak fest. Valami még nem stimmel, a hajával nincs különösebb gondja,valakinek hamar kihullik, vagy megőszül, mint a mágiahasználók többségének. Ám ahogy érte hajol megpillantja mellé a csúf pofázmányt is. Riadtan az ajkára tapasztja tenyerét, egyúttal becsukva leeső állát is.
Vészesen közen jár, s ezért Syb meg is torpan, nem moccan, nehogy a mozgással magukra vonja a - már bizonyosan nem emberi lény - figyelmét, s megfogja Leth csizmás bokáját is, ezzel próbálva megállásra késztetni. A sötét szurok mely a ruhájára tapadt most talán előnyére válhat, de a biztonság kedvéért:
Elhajítja a kis kavicsot.
Elég messzire hajítja, legalább is próbálja a távolabbi bokrok egyikét megcélozni, hogy elterelje magukról az esetleges figyelmet. Ha a két alak arra fordulna, akkor folytatja a kúszást a másik irányba, minél távolabb tőlük.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-02 19:41:57
Üzenet elküldve: 2014-04-02 19:41:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Amint belép a temetőbe máris inkább visszakívánkozna az árnyékos templomkertbe. Nem mintha sok érdekeset tett volna ott, de egy padon szívesebben ücsörögne, a szegénynegyedi baleset miatt fájó vállát fogva, mint a romantikus napsütésben sétálni egy temetőben.*
~ Végül is egész meghitt lenne, ha nem vennének körül halottak. Meg persze elkárhozott lelkek akik nem találtak megnyugvást és arra ítéltettek, hogy örökkön a földet járják és óvatlan vándorok elemózsiáját lopják ki batyuikból.~
* A gondolata is elborzasztotta Arnswaldot, hogy valaki megszerezné az uzsonnáját. Meg persze a szellemek sem elhanyagolható tényezők, de azért mindenki beláthatja, hogy a frissen lőtt vad, vagy érett bogyó hiánya sokkal aggasztóbb. Elvégre kísértetekkel együtt lehet élni, de étel nélkül nem.*
~ Egész jól levezettem a gondolatmenetem. Ezért megérdemlek egy kupa bort. Mármint ha lenne miből megvennem azt.~
* Ehhez hasonló briliáns gondolatok röpködnek elméjében, miközben az esti szürkületben a mohatakaróval fedett sírkövek között halad. Néha felfigyel a síremlékek közötti neszre, de megelégszik azzal a gondolattal, hogy más kalandorok is szeretnek meghitt esti sétákat tenni a kihalt temetőben. Ebben az esetben pedig a kihalt, a szó legszorosabb értelmében értendő.*
~ Van egyáltalán ilyen kifejezés? Nem emlékszem, hogy sokszor hallottam volna. Mindegy, hiszen úgyis csak magamban beszélek. Erről jut eszembe rég beszéltem más emberekkel, vagy egyáltalán hangosan. Valamiért azonban úgy érzem nem egy majdnem kihalt, sötét temetőben kéne elkezdenem hangosan magamban beszélni. Igen, ez egy elég jó ötlet. A végén még teljesen bolondnak néznének. Csak az a kérdés, hogy ki nézne bolondnak egy remélhetőleg üres temetőben?~
*Amióta belépett a város kapuján talán most először nem gyanakodva lesi azt ki akarja őt bántani, hanem a gondolataiban elmerülve sétál, akárcsak az erdőben. Ami elég szokatlan, mivel egy temetőn sétál éppen keresztül. De hát elvégre valamilyen szinten ő is kalandor, akinek nem kéne félnie egy pár kőtömb alatt fekvő évek óta halott dologtól, akkor sem ha még nem gyilkolt le félszáz tengeri szörnyet fél kézzel. Arra még úgyis ráér, hogy vakmerően legyőzze a mesebeli szörnyet, és kimentse a királylányt a magas toronyból. Először úgyis a várost szeretné körbejárni, hogy feltérképezhesse a határait és fényt derítsen az igénybe vehető szolgáltatásokról. Gondol itt például a főtér közelében a tavernára és a nemrég látott templomra. Szerencsére jól megtudja jegyezni az útvonalakat, hiszen egy vándor mondhatni abból él, hogy tudja merre menjen. Hát kissé megszaporázza lépeit ugyanis a temetőt lassan mintha köd kezdené belepni, és az nem könnyítené meg az életét, ha a sűrű párában vakon bukdácsolna a sírok között.*
~ Végül is egész meghitt lenne, ha nem vennének körül halottak. Meg persze elkárhozott lelkek akik nem találtak megnyugvást és arra ítéltettek, hogy örökkön a földet járják és óvatlan vándorok elemózsiáját lopják ki batyuikból.~
* A gondolata is elborzasztotta Arnswaldot, hogy valaki megszerezné az uzsonnáját. Meg persze a szellemek sem elhanyagolható tényezők, de azért mindenki beláthatja, hogy a frissen lőtt vad, vagy érett bogyó hiánya sokkal aggasztóbb. Elvégre kísértetekkel együtt lehet élni, de étel nélkül nem.*
~ Egész jól levezettem a gondolatmenetem. Ezért megérdemlek egy kupa bort. Mármint ha lenne miből megvennem azt.~
* Ehhez hasonló briliáns gondolatok röpködnek elméjében, miközben az esti szürkületben a mohatakaróval fedett sírkövek között halad. Néha felfigyel a síremlékek közötti neszre, de megelégszik azzal a gondolattal, hogy más kalandorok is szeretnek meghitt esti sétákat tenni a kihalt temetőben. Ebben az esetben pedig a kihalt, a szó legszorosabb értelmében értendő.*
~ Van egyáltalán ilyen kifejezés? Nem emlékszem, hogy sokszor hallottam volna. Mindegy, hiszen úgyis csak magamban beszélek. Erről jut eszembe rég beszéltem más emberekkel, vagy egyáltalán hangosan. Valamiért azonban úgy érzem nem egy majdnem kihalt, sötét temetőben kéne elkezdenem hangosan magamban beszélni. Igen, ez egy elég jó ötlet. A végén még teljesen bolondnak néznének. Csak az a kérdés, hogy ki nézne bolondnak egy remélhetőleg üres temetőben?~
*Amióta belépett a város kapuján talán most először nem gyanakodva lesi azt ki akarja őt bántani, hanem a gondolataiban elmerülve sétál, akárcsak az erdőben. Ami elég szokatlan, mivel egy temetőn sétál éppen keresztül. De hát elvégre valamilyen szinten ő is kalandor, akinek nem kéne félnie egy pár kőtömb alatt fekvő évek óta halott dologtól, akkor sem ha még nem gyilkolt le félszáz tengeri szörnyet fél kézzel. Arra még úgyis ráér, hogy vakmerően legyőzze a mesebeli szörnyet, és kimentse a királylányt a magas toronyból. Először úgyis a várost szeretné körbejárni, hogy feltérképezhesse a határait és fényt derítsen az igénybe vehető szolgáltatásokról. Gondol itt például a főtér közelében a tavernára és a nemrég látott templomra. Szerencsére jól megtudja jegyezni az útvonalakat, hiszen egy vándor mondhatni abból él, hogy tudja merre menjen. Hát kissé megszaporázza lépeit ugyanis a temetőt lassan mintha köd kezdené belepni, és az nem könnyítené meg az életét, ha a sűrű párában vakon bukdácsolna a sírok között.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965