Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-04-02 19:29:40
Üzenet elküldve: 2014-04-02 19:29:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
*A nyurga végül magára hagyja a párost, s kis büntetése után folytatja is az ásást. Csak egyszer hagyja abba egy pillanatra a magához képest fürge munkát; mikoris kihúzza magát, s böfög egy hatalmasat. A hangja jól kivehető mindenki számára, ahogy aztán az ezzel járó szag is. Olyan szag, akár a kanálisé, mely egyben dögkútként is szolgál. Sűrű felhő-szerűen érkezik a gusztustalan, gyomorforgató áldás, s hiába a még mindig szitáló köd, a párától nehéz levegőben nagyon lassan oszlik szét.
Erre már az alacsony nem is egy jól irányzott rúgással felel, hanem egyszerűen hozzávágja a lámpást. Az előbb a magas fején csattan, majd elgurul abba az irányba, ahol az előbb halál lelte az egeret. Még mindig világít, hiszen a fém kalitka megőrizte a belé zárt üveget és a mögötte égő gyertyafélét.*
- Hü! Mébánc?
*Kiált a nyurga, s minden eddiginél erősebben döfi a földbe az ásót.*
- Ne kiabálj! Azt akarod, hogy észre... Hé, oda figyelj! Levágtad a lábat, kereshetünk másikat, teee, te szerencsétlen marha!
*Az alacsony saját haját tépi - már ami még van neki. Ahogy megindul a messzire került lámpásért, ismét szinte szökdécselve-bicegve, láthatóvá válik, hogy fejét alig keretezi efféle szőrzet. Itt-ott kisebb csomókban mered csak az ég felé alig arasznyi hosszan.
Lehajol a fényforrásért, s ebben a pillanatban kirajzolódik Syb számára a púpos ijesztően kidülledő szeme, mely már-már olyan, akár egy békáé, és a papagájcsőr szerű horgas orr.
Egész közel jár ekkor a még mindig lapuló Sybhez és az útnak indult Leth-hez és Ryn-hez, így most végképp csak rajtuk múlik, észreveszi-e őket, vagy sem.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.02 21:06:02, a következő indokkal:
Elgépelések.
*A nyurga végül magára hagyja a párost, s kis büntetése után folytatja is az ásást. Csak egyszer hagyja abba egy pillanatra a magához képest fürge munkát; mikoris kihúzza magát, s böfög egy hatalmasat. A hangja jól kivehető mindenki számára, ahogy aztán az ezzel járó szag is. Olyan szag, akár a kanálisé, mely egyben dögkútként is szolgál. Sűrű felhő-szerűen érkezik a gusztustalan, gyomorforgató áldás, s hiába a még mindig szitáló köd, a párától nehéz levegőben nagyon lassan oszlik szét.
Erre már az alacsony nem is egy jól irányzott rúgással felel, hanem egyszerűen hozzávágja a lámpást. Az előbb a magas fején csattan, majd elgurul abba az irányba, ahol az előbb halál lelte az egeret. Még mindig világít, hiszen a fém kalitka megőrizte a belé zárt üveget és a mögötte égő gyertyafélét.*
- Hü! Mébánc?
*Kiált a nyurga, s minden eddiginél erősebben döfi a földbe az ásót.*
- Ne kiabálj! Azt akarod, hogy észre... Hé, oda figyelj! Levágtad a lábat, kereshetünk másikat, teee, te szerencsétlen marha!
*Az alacsony saját haját tépi - már ami még van neki. Ahogy megindul a messzire került lámpásért, ismét szinte szökdécselve-bicegve, láthatóvá válik, hogy fejét alig keretezi efféle szőrzet. Itt-ott kisebb csomókban mered csak az ég felé alig arasznyi hosszan.
Lehajol a fényforrásért, s ebben a pillanatban kirajzolódik Syb számára a púpos ijesztően kidülledő szeme, mely már-már olyan, akár egy békáé, és a papagájcsőr szerű horgas orr.
Egész közel jár ekkor a még mindig lapuló Sybhez és az útnak indult Leth-hez és Ryn-hez, így most végképp csak rajtuk múlik, észreveszi-e őket, vagy sem.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.02 21:06:02, a következő indokkal:
Elgépelések.
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:39:03
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:39:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem egy szem – ezzel megelégszem//
*Szemével a sötétséget pásztázza hátha megtalálja a vele együtt lopakodó két idegent és mintha egy pillanatra meg is pillantaná egyiküket, ám ekkor az eddig lomhán haladó magasabb alak lecsap valamivel valamire, nem tudja hogy mivel, de úgy érzi hogy nem is szeretné megtudni. Még a hideg is végigfut a hátán és valahol aggódik hogy nehogy valamelyik idegent találta meg. De ahogy telnek a feszült másodpercek a nyurga megfordul és elindul ugyanazzal a vontatott tempójával.*
~Mi az isten lehet ez??~ *Próbál magyarázható indokot találni, de azt biztosra tudja hogy nem normális.*
*A nyurga lassan elhalad előtte és feltűnik neki hogy az alak kegyetlen púpos. Ahogy elhalad előtte fejét megfordítva a sírkő másik oldalán folytatja a leskelődést. A két ismeretlen ekkor újra egymás mellett áll és néhány pillanat és egy bokán rúgás után újra a nyurga kezébe kerül az ásó. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindul abba az irányba amerre a nyurga keresett valakit vagy valamit. Valahogy úgy gondolja hogy a másik két idegenbe szövetségesre lelhet ha le akarja győzni ezt a két valamit. Útja közben próbálja megtartani szerencséjét és nem zajt csapva haladni.*
*Szemével a sötétséget pásztázza hátha megtalálja a vele együtt lopakodó két idegent és mintha egy pillanatra meg is pillantaná egyiküket, ám ekkor az eddig lomhán haladó magasabb alak lecsap valamivel valamire, nem tudja hogy mivel, de úgy érzi hogy nem is szeretné megtudni. Még a hideg is végigfut a hátán és valahol aggódik hogy nehogy valamelyik idegent találta meg. De ahogy telnek a feszült másodpercek a nyurga megfordul és elindul ugyanazzal a vontatott tempójával.*
~Mi az isten lehet ez??~ *Próbál magyarázható indokot találni, de azt biztosra tudja hogy nem normális.*
*A nyurga lassan elhalad előtte és feltűnik neki hogy az alak kegyetlen púpos. Ahogy elhalad előtte fejét megfordítva a sírkő másik oldalán folytatja a leskelődést. A két ismeretlen ekkor újra egymás mellett áll és néhány pillanat és egy bokán rúgás után újra a nyurga kezébe kerül az ásó. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindul abba az irányba amerre a nyurga keresett valakit vagy valamit. Valahogy úgy gondolja hogy a másik két idegenbe szövetségesre lelhet ha le akarja győzni ezt a két valamit. Útja közben próbálja megtartani szerencséjét és nem zajt csapva haladni.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-31 19:45:25
Üzenet elküldve: 2014-03-31 19:45:25
ÚJ
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szem egy szem – ezzel megelégszem//
*Ahogy leguggol, köpenye teljesen eltakarja testét. Belőle csak egy sziluett látszódik. Nem úgy mint, társnője, aki fehér bőrével, és piros ruhájával szinte már-már világot ebben a kényes szituációban. Nem is árt neki, hogy egy kicsit összesározta magát. Egy halk hangforrást maga mögül meghal, mire íját leereszti. Az íjat tartó kezével támaszkodva a földön fejét hátraforgatja. Mintha valaki lenne mögöttük, de senkit nem lát. Csak a sírköveket. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy szellemek járkálnak körülöttük, akik egyik pillanatban feltűnve, hangokat csapnak körülöttük, mikor pedig oda figyelne, akkor már nincs ott semmi. Mikor visszafordul a nyurga alak felé, hiszen azt sem kéne szem elől téveszteni veszi csak észre, hogy Syb mellől egy apró kis egér fut ki. Habár a lány figyelmezteti, hogy ne visítson fel, neki esze ágában sem volt. Rengeteg kisegeret mentett már meg komisz macskák elől. Ahogy figyeli az egér útját a férfi felé, abból egyszerre csak. Valami kinő. Valami csápszerű. Szemei kikerekednek, szája is tátva marad. Egérke meg eledel lett.
Ahogy ránéz Sybillára, látszik, hogy szinte ugyanarra gondolnak. Intésével nem vitatkozik. Bármi is ez, nagyon nem jó számukra. Tanulva hibáiból egyszerre figyel maga elé, a lába elé, és hátra is, nehogy a melákok észrevegyék őket. Lépteit, nem arra viszi, amerről jöttek. Érdekli, hogy tényleg szellemek vannak-e, vagy valaki nagyon csúfos játékot űz-e velük, s elindul azon irányba, ahonnan az előbb halk zajt hallott, egy sírkő felé. Ha ott nem talál semmit, indul majd csak el a kijárat felé.*
*Ahogy leguggol, köpenye teljesen eltakarja testét. Belőle csak egy sziluett látszódik. Nem úgy mint, társnője, aki fehér bőrével, és piros ruhájával szinte már-már világot ebben a kényes szituációban. Nem is árt neki, hogy egy kicsit összesározta magát. Egy halk hangforrást maga mögül meghal, mire íját leereszti. Az íjat tartó kezével támaszkodva a földön fejét hátraforgatja. Mintha valaki lenne mögöttük, de senkit nem lát. Csak a sírköveket. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy szellemek járkálnak körülöttük, akik egyik pillanatban feltűnve, hangokat csapnak körülöttük, mikor pedig oda figyelne, akkor már nincs ott semmi. Mikor visszafordul a nyurga alak felé, hiszen azt sem kéne szem elől téveszteni veszi csak észre, hogy Syb mellől egy apró kis egér fut ki. Habár a lány figyelmezteti, hogy ne visítson fel, neki esze ágában sem volt. Rengeteg kisegeret mentett már meg komisz macskák elől. Ahogy figyeli az egér útját a férfi felé, abból egyszerre csak. Valami kinő. Valami csápszerű. Szemei kikerekednek, szája is tátva marad. Egérke meg eledel lett.
Ahogy ránéz Sybillára, látszik, hogy szinte ugyanarra gondolnak. Intésével nem vitatkozik. Bármi is ez, nagyon nem jó számukra. Tanulva hibáiból egyszerre figyel maga elé, a lába elé, és hátra is, nehogy a melákok észrevegyék őket. Lépteit, nem arra viszi, amerről jöttek. Érdekli, hogy tényleg szellemek vannak-e, vagy valaki nagyon csúfos játékot űz-e velük, s elindul azon irányba, ahonnan az előbb halk zajt hallott, egy sírkő felé. Ha ott nem talál semmit, indul majd csak el a kijárat felé.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-31 18:17:40
Üzenet elküldve: 2014-03-31 18:17:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
* Talán egyszerre kezdenek el szitkozódni Lethel, mikor egyikük talpa alatt roppan a száraz faág. Syb lelapul amennyire csak lehet, térde is könyöke is szép sáros lesz, ám ezzel most nem foglalkozik. Félrehúzva a képbe kerülő kórókat kikukucskál, hogy lássa a feléjük közeledő alakot, s felkészüljön az esetleges támadásra. Tőrének markolatát szorongatja, s még a lélegzetét is visszatartja. A bokorszerű növény alatt azonban egy egér táborozott, s jól megnézte magának Sybet, kinek leginkább sikítani támadt volna kedve, majd alaposan megszurkálni a kis rágcsálót, ám megemberelte magát. Szép volna ha pár nappal ezelőtti szörnyű éjszakája után egy ártatlan kis egérke megijesztené. Pontosabban szólva megijeszti, mikor a feléjük közeledő humanoidhoz szalad. Syb mutatóujját ajkaihoz érinti, jelezve Lethnek, hogy ne beszéljenek most, majd újból kipillant, s ekkor látja a furcsa mozgású nádszál vékony alakot, s a feje mögül elővillanó hosszú csápokat, melyekkel megközelíti a cincogó rágcsálót.* ~ Ó a szentségit! Ez nem ember, ez nagyon nem.. Hogy az a ragyaverte...~ * Amit lát hirtelenjében feldolgozhatatlan.
Saját bőre túl fehér, a ruhája pedig piros, s ezt tudván könnyedén észrevehető mozgó célpont lehet még a bokrok mögött is, ezért nem is zavarja, mikor sáros lesz a ruhája, sőt még rá is segít valamelyest kezével. Int Lethilnek, hogy induljon el visszafelé amerről jöttek, s közben ő a földről felvesz egy kisebb kavicsot, ha megint hangzavart csapnának, akkor elhajítja egy másik irányba, hogy elterelje magukról a figyelmet. Tanulva Leth hibájából figyel hová lép, nem kísérti a szerencséjüket.*
* Talán egyszerre kezdenek el szitkozódni Lethel, mikor egyikük talpa alatt roppan a száraz faág. Syb lelapul amennyire csak lehet, térde is könyöke is szép sáros lesz, ám ezzel most nem foglalkozik. Félrehúzva a képbe kerülő kórókat kikukucskál, hogy lássa a feléjük közeledő alakot, s felkészüljön az esetleges támadásra. Tőrének markolatát szorongatja, s még a lélegzetét is visszatartja. A bokorszerű növény alatt azonban egy egér táborozott, s jól megnézte magának Sybet, kinek leginkább sikítani támadt volna kedve, majd alaposan megszurkálni a kis rágcsálót, ám megemberelte magát. Szép volna ha pár nappal ezelőtti szörnyű éjszakája után egy ártatlan kis egérke megijesztené. Pontosabban szólva megijeszti, mikor a feléjük közeledő humanoidhoz szalad. Syb mutatóujját ajkaihoz érinti, jelezve Lethnek, hogy ne beszéljenek most, majd újból kipillant, s ekkor látja a furcsa mozgású nádszál vékony alakot, s a feje mögül elővillanó hosszú csápokat, melyekkel megközelíti a cincogó rágcsálót.* ~ Ó a szentségit! Ez nem ember, ez nagyon nem.. Hogy az a ragyaverte...~ * Amit lát hirtelenjében feldolgozhatatlan.
Saját bőre túl fehér, a ruhája pedig piros, s ezt tudván könnyedén észrevehető mozgó célpont lehet még a bokrok mögött is, ezért nem is zavarja, mikor sáros lesz a ruhája, sőt még rá is segít valamelyest kezével. Int Lethilnek, hogy induljon el visszafelé amerről jöttek, s közben ő a földről felvesz egy kisebb kavicsot, ha megint hangzavart csapnának, akkor elhajítja egy másik irányba, hogy elterelje magukról a figyelmet. Tanulva Leth hibájából figyel hová lép, nem kísérti a szerencséjüket.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-31 12:40:56
Üzenet elküldve: 2014-03-31 12:40:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
*Ryl egészen halkan közelít, a sírok köves jelzései valamivel biztonságosabb rejteket nyújtanak, mint az ágas-bogas területek, amit a két nő választott. A férfi talpa alatt csak a fűszálak, gyomnövénykék lapulnak a felázott földhöz.
Syb alaposan belefürdik a sárba a bokorszerű növény alatt, s ahogy a száraz kóróágakat odébb húzza, ugyan ismét zajt csap, a mozdulat tal felzavar egy ott megbújt egeret is, aki előbb rávillantja kis gombszemeit, beleszimatol a levegőbe, majd menekülőre fogja. Épp az ellenkező irányba inal, a közeledő felé.*
- Hü?
*Csillogtatja meg ismét a bő szókincsét az alak, aztán egy szemvillanás alatt szűnik meg lomhának lenni. A két nő számára a sötétben nem teljesen kivehető, mi történik, de azt láthatják, hogy a magas, nádszálvékony valaki feje felől hosszú nyúlvány csap ki az apró négylábú felé, majd ugyanilyen gyorsan vissza is húzódik... a piciny, fürge állat motoszkálása pedig nem hallatszik többé.
A nyurga ácsorog még egy ideig, teljesen mozdulatlanul, továbbra is nagyjából négy lépésnyire a két nőt rejtő susnyástól, majd lemondóan "Hü"-zik még egyet és megindul visszafelé.
Leth-nek tehát nincs oka ellőni a nyilat, de talán jobb is így, hiszen a húr percekig tartó kifeszítésében kezdett már elfáradni a karja. Így, ha el akarná lőni a nyilat mégis, nem biztos, hogy az akkora erővel érne célt, ahogy azt ő szeretné.
A nyurga visszatér az alacsonyhoz, akin Ryl -ha alaposabban megfigyeli- már a jelenlegi távolságból láthatja, hogy nem csak alacsony, még púpos is a háta.
Az ásás abbamarad, a két alak pusmog kicsit, a nyurga ismét kap egy bokánrúgást, majd már ő folytatja a munkát. Az alacsonyé ismét az őrszem szerep, s ehhez ismét magasra emeli a lámpást. Azonban ezúttal jobban figyel, szemét csak egy-egy pillantás erejéig veszi le a környékről, hogy azt is megnézze, hogy halad társa a gödörrel.*
*Ryl egészen halkan közelít, a sírok köves jelzései valamivel biztonságosabb rejteket nyújtanak, mint az ágas-bogas területek, amit a két nő választott. A férfi talpa alatt csak a fűszálak, gyomnövénykék lapulnak a felázott földhöz.
Syb alaposan belefürdik a sárba a bokorszerű növény alatt, s ahogy a száraz kóróágakat odébb húzza, ugyan ismét zajt csap, a mozdulat tal felzavar egy ott megbújt egeret is, aki előbb rávillantja kis gombszemeit, beleszimatol a levegőbe, majd menekülőre fogja. Épp az ellenkező irányba inal, a közeledő felé.*
- Hü?
*Csillogtatja meg ismét a bő szókincsét az alak, aztán egy szemvillanás alatt szűnik meg lomhának lenni. A két nő számára a sötétben nem teljesen kivehető, mi történik, de azt láthatják, hogy a magas, nádszálvékony valaki feje felől hosszú nyúlvány csap ki az apró négylábú felé, majd ugyanilyen gyorsan vissza is húzódik... a piciny, fürge állat motoszkálása pedig nem hallatszik többé.
A nyurga ácsorog még egy ideig, teljesen mozdulatlanul, továbbra is nagyjából négy lépésnyire a két nőt rejtő susnyástól, majd lemondóan "Hü"-zik még egyet és megindul visszafelé.
Leth-nek tehát nincs oka ellőni a nyilat, de talán jobb is így, hiszen a húr percekig tartó kifeszítésében kezdett már elfáradni a karja. Így, ha el akarná lőni a nyilat mégis, nem biztos, hogy az akkora erővel érne célt, ahogy azt ő szeretné.
A nyurga visszatér az alacsonyhoz, akin Ryl -ha alaposabban megfigyeli- már a jelenlegi távolságból láthatja, hogy nem csak alacsony, még púpos is a háta.
Az ásás abbamarad, a két alak pusmog kicsit, a nyurga ismét kap egy bokánrúgást, majd már ő folytatja a munkát. Az alacsonyé ismét az őrszem szerep, s ehhez ismét magasra emeli a lámpást. Azonban ezúttal jobban figyel, szemét csak egy-egy pillantás erejéig veszi le a környékről, hogy azt is megnézze, hogy halad társa a gödörrel.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:07:08
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:07:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*Árnyékként suhan egyik sírkőtől a másikig és közben hol a talajt figyeli, hogy nehogy valami olyasmire lépjen amivel felhívhatja magára a figyelmet, hol pedig maga elé a két idegent. Hangtalanul közelít a két gyanútlan alakhoz. Már-már olyan közel van hozzájuk, hogy még a motyogást is meghallja, amikor is egy ágreccsenést lehet hallani, ami a csöndes éjszakába elég nagy zajt csap. Reflexből a földre ül és hátát egy sírkőnek vetve eszmél rá hogy a hang forrása nem ő volt. Óvatosan kinéz a sírkő mögül és látja hogy nem csak ő, de még a két idegen is hallotta a hangot, akik közül az egyik aki azelőtt az ásással foglalkozott elindul a hang feltételezett irányába, míg a másik aki idáig csak fütyörészett és nézelődött veszi kezébe az ásót és ott folytatja ahol társa félbehagyta.*
~Ezek kétlem hogy rendelkeznek akármilyen mágikus erővel.~
*Gondolja magába, majd így közelről megnézi magának a két szerencsétlent. Ahogy nézi őket, mint villám csap bele a felismerés, hogy a zajforrása lehetséges hogy a másik kettő idegen. *
*Árnyékként suhan egyik sírkőtől a másikig és közben hol a talajt figyeli, hogy nehogy valami olyasmire lépjen amivel felhívhatja magára a figyelmet, hol pedig maga elé a két idegent. Hangtalanul közelít a két gyanútlan alakhoz. Már-már olyan közel van hozzájuk, hogy még a motyogást is meghallja, amikor is egy ágreccsenést lehet hallani, ami a csöndes éjszakába elég nagy zajt csap. Reflexből a földre ül és hátát egy sírkőnek vetve eszmél rá hogy a hang forrása nem ő volt. Óvatosan kinéz a sírkő mögül és látja hogy nem csak ő, de még a két idegen is hallotta a hangot, akik közül az egyik aki azelőtt az ásással foglalkozott elindul a hang feltételezett irányába, míg a másik aki idáig csak fütyörészett és nézelődött veszi kezébe az ásót és ott folytatja ahol társa félbehagyta.*
~Ezek kétlem hogy rendelkeznek akármilyen mágikus erővel.~
*Gondolja magába, majd így közelről megnézi magának a két szerencsétlent. Ahogy nézi őket, mint villám csap bele a felismerés, hogy a zajforrása lehetséges hogy a másik kettő idegen. *
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-30 22:49:01
Üzenet elküldve: 2014-03-30 22:49:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*A dilemmáját, hogy mit is kéne kezdeni a két sírrablóval a lány hamar eldönti. Lévén, hogy ő is tolvaj, nem hagyják ott a rejtett árut. A lány vigyorgására szintén vigyorgással válaszol. Érdekesek ígérkezik az már biztos. Habár a lány tolvaj, a dolgait nem félti tőle. Nincs neki semmi olyan értékes portékája, amit a nő túl sok hasznot szerezne. Meg ha megtudná, hogy valamije is eltűnik, csak egy nyilat kell eresztenie a lány után. Jó nem a háta kellős közepére, elég csak a térdébe, bokájára. De belső ösztönei azt súgják, hogy a lánnyal ilyesfajta problémái nem lesznek. *
- Jogos. Az is lehet, hogy mágusok és épp egy holtat akarnak feltámasztani. *Suttogja vissza a lánynak.* - Vagy csak spontán kijönnek ásogatni a temetőbe.
*Próbál olyan halk lenni, amilyen csak tud, ahogy osonnak a sötétbe. Csakhogy nem volt elég óvatos. Egy apró pimasz gally épp a lába előtt járt, és úgy gondolta, hogy ott meg is pihen. De nem is akármilyen faágról van itt szó, hanem pont olyanról, amely a lány oly könnyed súlya alatt megroppan. Mit roppan? Törik, de még hogy! Hangosan. Ahogy meghallja a fütyögéstől elvonatkoztatva a csendes éjszakába az oly hangosnak tetsző ropogást rögtön megmerevedik. *
- Hogy az isten rugjon belé. *Sziszegi fogai között. Fejére még jobban ráhúzza a csuklyát. Az alól pillant ki. A fütyörészés rögtön abba marad. Ezt nem veszi jó jelnek. De azt sem, hogy a nyurga elindul felé. Sybilla tanácsát megfogadva a már amúgy is kéznél lévő íjára az amúgy is kéznél lévő nyilat ráhelyezi. Ha a férfinak akár egy rossz lépése, vagy szándéka is lesz, nem fog habozni. Lábát felemelve, most megnéz, hogy hova is lép, majd leguggol. *
*A dilemmáját, hogy mit is kéne kezdeni a két sírrablóval a lány hamar eldönti. Lévén, hogy ő is tolvaj, nem hagyják ott a rejtett árut. A lány vigyorgására szintén vigyorgással válaszol. Érdekesek ígérkezik az már biztos. Habár a lány tolvaj, a dolgait nem félti tőle. Nincs neki semmi olyan értékes portékája, amit a nő túl sok hasznot szerezne. Meg ha megtudná, hogy valamije is eltűnik, csak egy nyilat kell eresztenie a lány után. Jó nem a háta kellős közepére, elég csak a térdébe, bokájára. De belső ösztönei azt súgják, hogy a lánnyal ilyesfajta problémái nem lesznek. *
- Jogos. Az is lehet, hogy mágusok és épp egy holtat akarnak feltámasztani. *Suttogja vissza a lánynak.* - Vagy csak spontán kijönnek ásogatni a temetőbe.
*Próbál olyan halk lenni, amilyen csak tud, ahogy osonnak a sötétbe. Csakhogy nem volt elég óvatos. Egy apró pimasz gally épp a lába előtt járt, és úgy gondolta, hogy ott meg is pihen. De nem is akármilyen faágról van itt szó, hanem pont olyanról, amely a lány oly könnyed súlya alatt megroppan. Mit roppan? Törik, de még hogy! Hangosan. Ahogy meghallja a fütyögéstől elvonatkoztatva a csendes éjszakába az oly hangosnak tetsző ropogást rögtön megmerevedik. *
- Hogy az isten rugjon belé. *Sziszegi fogai között. Fejére még jobban ráhúzza a csuklyát. Az alól pillant ki. A fütyörészés rögtön abba marad. Ezt nem veszi jó jelnek. De azt sem, hogy a nyurga elindul felé. Sybilla tanácsát megfogadva a már amúgy is kéznél lévő íjára az amúgy is kéznél lévő nyilat ráhelyezi. Ha a férfinak akár egy rossz lépése, vagy szándéka is lesz, nem fog habozni. Lábát felemelve, most megnéz, hogy hova is lép, majd leguggol. *
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-30 20:53:17
Üzenet elküldve: 2014-03-30 20:53:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
* A lány válaszára savanyú arckifejezés ül vonásaira. Fehér bőre csak tovább sápad.*
- Ettől tartottam. * Mondja de még mindig suttogva, hisz nem óhajtja magukra vonni a két fickó figyelmét. Két fickó mondom, pedig koránt sem biztos, hogy azok. Syb kíváncsian körbekémlel még, hunyorogva próbálja kivenni mit ténykednek, ám csakhamar rájön, hogy közelebb kell osonniuk. Némán int fejével Lethnek, hogy a bokrok és sűrűn nőtt gazok mögött megbújva talán észrevétlenül megtehetik, ám ezzel párhuzamban baljós előérzete is támad.*
- Kérded ezt egy tolvajtól? * Néz oldalvást a lányra, s elvigyorodik. Kérdése válasz is egyben, hisz felfedte kilétét az obszidián bőrű elf előtt. Tolvaj ő, s nem riad vissza egy kis tisztességtelenségtől, ám most érzékei visszavonulót fújnak és azt suttogják neki: nem szabad! nem szabad!*
- Egyelőre még csak lessük ki őket. Lehet hogy nem is sírrablók.. Hanem valami egész másról van szó. * Vonja föl sokatmondóan egyik fekete szemöldökét. Éppen mondana még valamit, mikor hallja társa alatt roppanó száraz ágacskát, mely most bizonyára elárulta őket. Gyorsan kattognak fogaskerekei, azonnal biccent Lethnek, hogy kapjon a fegyveréért, s álljon készen. A füttyszó elhalkul, s már biztosra veszi, hogy tudomást szereztek jelenlétükről. Ő maga is hosszú tőréért nyúl, s a földre lapulva lassan félretolja maga előtt az ágakat, hogy kikukucskáljon. Ha bármi gyanúsat lát a közeledő alakon, akkor nem várja meg, hogy odaérjen hozzájuk, akkor előre figyelmeztetni fogja, hogy ne közelítsen.*
A hozzászólás írója (Sybilla Ragnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.30 20:53:36
* A lány válaszára savanyú arckifejezés ül vonásaira. Fehér bőre csak tovább sápad.*
- Ettől tartottam. * Mondja de még mindig suttogva, hisz nem óhajtja magukra vonni a két fickó figyelmét. Két fickó mondom, pedig koránt sem biztos, hogy azok. Syb kíváncsian körbekémlel még, hunyorogva próbálja kivenni mit ténykednek, ám csakhamar rájön, hogy közelebb kell osonniuk. Némán int fejével Lethnek, hogy a bokrok és sűrűn nőtt gazok mögött megbújva talán észrevétlenül megtehetik, ám ezzel párhuzamban baljós előérzete is támad.*
- Kérded ezt egy tolvajtól? * Néz oldalvást a lányra, s elvigyorodik. Kérdése válasz is egyben, hisz felfedte kilétét az obszidián bőrű elf előtt. Tolvaj ő, s nem riad vissza egy kis tisztességtelenségtől, ám most érzékei visszavonulót fújnak és azt suttogják neki: nem szabad! nem szabad!*
- Egyelőre még csak lessük ki őket. Lehet hogy nem is sírrablók.. Hanem valami egész másról van szó. * Vonja föl sokatmondóan egyik fekete szemöldökét. Éppen mondana még valamit, mikor hallja társa alatt roppanó száraz ágacskát, mely most bizonyára elárulta őket. Gyorsan kattognak fogaskerekei, azonnal biccent Lethnek, hogy kapjon a fegyveréért, s álljon készen. A füttyszó elhalkul, s már biztosra veszi, hogy tudomást szereztek jelenlétükről. Ő maga is hosszú tőréért nyúl, s a földre lapulva lassan félretolja maga előtt az ágakat, hogy kikukucskáljon. Ha bármi gyanúsat lát a közeledő alakon, akkor nem várja meg, hogy odaérjen hozzájuk, akkor előre figyelmeztetni fogja, hogy ne közelítsen.*
A hozzászólás írója (Sybilla Ragnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.30 20:53:36
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-29 19:09:31
Üzenet elküldve: 2014-03-29 19:09:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
*A fütyörészés töretlen lendülettel hallatszik, s egyre közelebbről, ahogy a két nő közeledik. Ugyanúgy egyre hangosodik az ásó újabb és újabb csattanása a még friss sírdombon, ahogy időről időre beleváj a földbe.
A két nő a sírhelyek közt halad, a bokrossá nőtt gaz és fejfák, fejkövek takarásában, s lassanként közelebb is jutnak a másik pároshoz. Négy parcellát, a távolság alig felét tudhatják maguk mögött, mikor Leth rálép egy vastagabb gallyra, ami csizmája alatt a sárba süppedve végül elroppan. Az íjhúrra helyezett nyílvesszőre, úgy tűnik, jobban ügyelt mint lépteire.
A füttyszó elhalkul, az ásás hangjai is elcsitulnak, annak biztos jelét adva, hogy az ág roppanása elég hangos volt ahhoz, hogy a páros észrevegye azt.
Mély a csend, nagyon is mély. Az alacsony alak a zaj irányába fordítja a lámpást, s hunyorogva pillant arrafelé. Nem kérdez semmit, meg sem szólal, csak egyszerűen oldalba könyökli a nyurgát, majd megfogja az ásó nyelét, hogy megtartsa azt.
A nyurga tétovázik, ajkai közt kicsúszik egy halkan eldünnyögött "Hü?" kérdés, melyre nem kap választ.
Ryl egyelőre megússza azt, hogy észrevegyék, így ha továbbra is figyeli a történéseket, azt láthatja, hogy az alacsony alak a földre állítja fényforrást, majd maga folytatja az ásást, igaz jóval lassabb ütemben, mint ahogyan azt a társa tette. A nyurga alak pedig a nők felé vonszolja magát. Léptei lomhák, igen görbe tartása miatt vállai előre esnek, két karja pedig emiatt szinte csak csüng, hintázik leginkább csak S-betűt formázó teste előtt.
A férfi azt is megállapíthatja már így ránézésre is, hogy ennek az alaknak annyi köze lehet a fegyveres harchoz az alkata miatt, mint amennyi köze egy rigónak van a tejhez.
Mindezt a nők csak akkor tudhatják, ha a legokosabb húzás: a rejtőzködés helyett kukucskálnak. Ha inkább meglapultak, akkor csak a pár pillanatnyi feszült csendet, majd az újrakezdett ásás hangjait figyelhetik meg.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.29 19:11:37
*A fütyörészés töretlen lendülettel hallatszik, s egyre közelebbről, ahogy a két nő közeledik. Ugyanúgy egyre hangosodik az ásó újabb és újabb csattanása a még friss sírdombon, ahogy időről időre beleváj a földbe.
A két nő a sírhelyek közt halad, a bokrossá nőtt gaz és fejfák, fejkövek takarásában, s lassanként közelebb is jutnak a másik pároshoz. Négy parcellát, a távolság alig felét tudhatják maguk mögött, mikor Leth rálép egy vastagabb gallyra, ami csizmája alatt a sárba süppedve végül elroppan. Az íjhúrra helyezett nyílvesszőre, úgy tűnik, jobban ügyelt mint lépteire.
A füttyszó elhalkul, az ásás hangjai is elcsitulnak, annak biztos jelét adva, hogy az ág roppanása elég hangos volt ahhoz, hogy a páros észrevegye azt.
Mély a csend, nagyon is mély. Az alacsony alak a zaj irányába fordítja a lámpást, s hunyorogva pillant arrafelé. Nem kérdez semmit, meg sem szólal, csak egyszerűen oldalba könyökli a nyurgát, majd megfogja az ásó nyelét, hogy megtartsa azt.
A nyurga tétovázik, ajkai közt kicsúszik egy halkan eldünnyögött "Hü?" kérdés, melyre nem kap választ.
Ryl egyelőre megússza azt, hogy észrevegyék, így ha továbbra is figyeli a történéseket, azt láthatja, hogy az alacsony alak a földre állítja fényforrást, majd maga folytatja az ásást, igaz jóval lassabb ütemben, mint ahogyan azt a társa tette. A nyurga alak pedig a nők felé vonszolja magát. Léptei lomhák, igen görbe tartása miatt vállai előre esnek, két karja pedig emiatt szinte csak csüng, hintázik leginkább csak S-betűt formázó teste előtt.
A férfi azt is megállapíthatja már így ránézésre is, hogy ennek az alaknak annyi köze lehet a fegyveres harchoz az alkata miatt, mint amennyi köze egy rigónak van a tejhez.
Mindezt a nők csak akkor tudhatják, ha a legokosabb húzás: a rejtőzködés helyett kukucskálnak. Ha inkább meglapultak, akkor csak a pár pillanatnyi feszült csendet, majd az újrakezdett ásás hangjait figyelhetik meg.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.29 19:11:37
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-29 18:39:53
Üzenet elküldve: 2014-03-29 18:39:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*Szemével a két ismeretlent követi, amikor is egy kissé mulatságos dolog szemtanúja, ugyanis az egyik bagoly rárepül az éppen kikötött ló hátára és pöffeszkedve foglalja el helyét. A ló persze nem úgy viselkedik mint aki észrevenné, vagy az is történhetett hogy ugyan észrevette de annyira bele van merülve a zöld fű legelésébe hogy teljesen hidegen hagyja. Ám egy pillanatra úgy tűnik hogy a két ismeretlen alak felfedezi, hiszen egyikük a másikuk után pillant oda a rejtekéül szolgáló sírkőre, ám tekintetüket gyorsan más irányba fordítják.*
~A fenébe majdnem észrevettek. Nem tudhatom hogy barátságosak vagy ellenségesen fognak hozzám viszonyulni.~ *Gondolkodik magába, majd arra a következtetésre jut, hogy egyenlőre csak messziről figyeli a két idegent és ha netán sötét varázslók lennének és valami olyasmi dologba kezdenének aminek köze lehet a halottak feltámasztásához azonnal közbe avatkozik. A szél ekkor újabb hangokat sodor hozzá, mégpedig az ellenkező irányból. Először csak egy fényforrást lehet kivenni, majd két alakot is a fény körül.*
~Valószínűleg valami lámpás lehet. Nem érzek mágiát a közelbe.~ *Morfondírozik alig halhatóan és tekintetével hol az újonnan érkezőket, hol a másik kettőt figyeli. Ahogy figyelmét egyik csapatról a másikra emeli, az újonnan érkezők valamiféle ásó félével az egyik sírt takaró földet kezdik el megbontani.*
~Átkozott sírrablók.~ *sziszeg fel már-már halhatóan és kardját kihúzva elindul úgy a két sírrabló irányába hogy ha lehetőség van rá a másik két alak ne lássa meg....*
A hozzászólás írója (Rylen Mearyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.29 18:53:38
*Szemével a két ismeretlent követi, amikor is egy kissé mulatságos dolog szemtanúja, ugyanis az egyik bagoly rárepül az éppen kikötött ló hátára és pöffeszkedve foglalja el helyét. A ló persze nem úgy viselkedik mint aki észrevenné, vagy az is történhetett hogy ugyan észrevette de annyira bele van merülve a zöld fű legelésébe hogy teljesen hidegen hagyja. Ám egy pillanatra úgy tűnik hogy a két ismeretlen alak felfedezi, hiszen egyikük a másikuk után pillant oda a rejtekéül szolgáló sírkőre, ám tekintetüket gyorsan más irányba fordítják.*
~A fenébe majdnem észrevettek. Nem tudhatom hogy barátságosak vagy ellenségesen fognak hozzám viszonyulni.~ *Gondolkodik magába, majd arra a következtetésre jut, hogy egyenlőre csak messziről figyeli a két idegent és ha netán sötét varázslók lennének és valami olyasmi dologba kezdenének aminek köze lehet a halottak feltámasztásához azonnal közbe avatkozik. A szél ekkor újabb hangokat sodor hozzá, mégpedig az ellenkező irányból. Először csak egy fényforrást lehet kivenni, majd két alakot is a fény körül.*
~Valószínűleg valami lámpás lehet. Nem érzek mágiát a közelbe.~ *Morfondírozik alig halhatóan és tekintetével hol az újonnan érkezőket, hol a másik kettőt figyeli. Ahogy figyelmét egyik csapatról a másikra emeli, az újonnan érkezők valamiféle ásó félével az egyik sírt takaró földet kezdik el megbontani.*
~Átkozott sírrablók.~ *sziszeg fel már-már halhatóan és kardját kihúzva elindul úgy a két sírrabló irányába hogy ha lehetőség van rá a másik két alak ne lássa meg....*
A hozzászólás írója (Rylen Mearyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.29 18:53:38
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-29 17:22:34
Üzenet elküldve: 2014-03-29 17:22:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*Ahogy a két távoli alak megjelenik sejtése azonnal beigazolódik. Az, hogy társnője nem válaszol a kérdésére, hogy mégis mit csinál ő, most egy szempillantás alatt el is felejtődik. Magában már csak erkölcsi harcot vív. A köd szitálásra csak fejébe húzza csuklyáját. A mély sötétségbe egyébként is könnyen észrevehető haja fehérsége miatt. Jobb ha rejtekben maradnak. *
- Hogy hogy mit csinálnak?*Néz Sybillára szinte már vigyorogva.* - Ezek szerintem tényleg sírt rabolnak. Két dolgot csinálhatunk. *Suttogja halkan.* - Vagy leütjük őket és amit ki akarnak rabolni, azt mi visszük el, vagy tisztességesek leszünk és nem leszünk hulla rablók. Ha nem ütjük le őket, akkor kihasználva, hogy ők nem tudnak rólunk, kicsit eljátszunk az idegrendszereikkel. Egy kis növényzörgés, de a növényzetbe nincs senki. Egy kísérteties bagolyhuhogás utánzása. Vegyük el kedvüket egy újabb éjszakai-temető túrától. Mh?
*Néz szinte csillogó szemekkel az ébenfekete hajú leányzóra. A szikla mögött guggolva az egyik sír körül mozgást érzékel. Óvatosan azon sírbolt felé kukucskál ki, amelyről a hangot érzékelte, de csak a szobrot látja. Elindulna óvatosan azon sír irányába, mert belső ösztönei azt súgják, hogy ott igenis lapul valaki. Ekkor Sybilla épp az ellenkező irányba indul el a vegetációk takarásába. Félretéve rossz érzését követi a lányt. Azért ha szemével nem is, fülét hegyezve figyeli, hogy moccan-e meg valaki ama sírhely irányából. Válláról lekapva az íját, egy nyilat kivéve oson. Nem szeretné, hogyha bárki is hátulról támadná meg őket.*
*Ahogy a két távoli alak megjelenik sejtése azonnal beigazolódik. Az, hogy társnője nem válaszol a kérdésére, hogy mégis mit csinál ő, most egy szempillantás alatt el is felejtődik. Magában már csak erkölcsi harcot vív. A köd szitálásra csak fejébe húzza csuklyáját. A mély sötétségbe egyébként is könnyen észrevehető haja fehérsége miatt. Jobb ha rejtekben maradnak. *
- Hogy hogy mit csinálnak?*Néz Sybillára szinte már vigyorogva.* - Ezek szerintem tényleg sírt rabolnak. Két dolgot csinálhatunk. *Suttogja halkan.* - Vagy leütjük őket és amit ki akarnak rabolni, azt mi visszük el, vagy tisztességesek leszünk és nem leszünk hulla rablók. Ha nem ütjük le őket, akkor kihasználva, hogy ők nem tudnak rólunk, kicsit eljátszunk az idegrendszereikkel. Egy kis növényzörgés, de a növényzetbe nincs senki. Egy kísérteties bagolyhuhogás utánzása. Vegyük el kedvüket egy újabb éjszakai-temető túrától. Mh?
*Néz szinte csillogó szemekkel az ébenfekete hajú leányzóra. A szikla mögött guggolva az egyik sír körül mozgást érzékel. Óvatosan azon sírbolt felé kukucskál ki, amelyről a hangot érzékelte, de csak a szobrot látja. Elindulna óvatosan azon sír irányába, mert belső ösztönei azt súgják, hogy ott igenis lapul valaki. Ekkor Sybilla épp az ellenkező irányba indul el a vegetációk takarásába. Félretéve rossz érzését követi a lányt. Azért ha szemével nem is, fülét hegyezve figyeli, hogy moccan-e meg valaki ama sírhely irányából. Válláról lekapva az íját, egy nyilat kivéve oson. Nem szeretné, hogyha bárki is hátulról támadná meg őket.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-29 16:53:36
Üzenet elküldve: 2014-03-29 16:53:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
* Fehér hajú férfitársuk már eszébe sem jut, bizonyára inába szállt a bátorsága. Syb is most valami hasonlót érez, ahogy az éjszakai állat sárga tányérszemeibe pillant. Vállvonással jelzi csupán Lethnek, hogy nem tudja mi rá a válasz, ám nem is sokat morfondírozik már rajta, inkább saját és barátosnője irháját próbálja megóvni.*
- Én nem foglalkoznék vele. Férfiak... mind egyformák. * Mondja neki, de mondata végét már csupán suttogva ejti, s előre fókuszál a két alakra. Hiába a sűrűn szitáló párafelleg, a lámpás tompa fénypászmáját innen is jól látni. Karon ragadja Lelthet s ha tudja arrébb húzza őt egy szikla mögé, hogy ne legyenek szem előtt. Nem tudja ki a két alak, de olyan érzése van, nem volna jó, ha észrevennék őket.*
- Mit csinálnak ezek? * Vonja fel gyanakvóan sötét szemöldökét, s Lelthre pillant, mintha tőle várná a magyarázatot. Hallja, hogy beszélgetnek. Egy már biztos: hogy a két alak rosszban sántikál, legalább is Sybilla szerint.*
- Túl késő van már ahhoz, hogy ezek ketten csak ártatlanul sétálgassanak és virágot hozzanak elhunyt rokonaiknak, nem gondolod? * Kérdi, s olyan érzése támad, hogy nincsenek egyedül. Hunyorogva pillant az egyik bokor felé, ahonnan mozgást sejtett, s tán amögött leledzik a mágus férfi, ám az éjszaka sötét leple alatt aligha tudja észrevenni.*
- Nézzük meg közelebbről mit csinálnak. * Suttogja, s a fák, bokrok mögött megbújva próbál közelebb férkőzni a pároshoz.*
* Fehér hajú férfitársuk már eszébe sem jut, bizonyára inába szállt a bátorsága. Syb is most valami hasonlót érez, ahogy az éjszakai állat sárga tányérszemeibe pillant. Vállvonással jelzi csupán Lethnek, hogy nem tudja mi rá a válasz, ám nem is sokat morfondírozik már rajta, inkább saját és barátosnője irháját próbálja megóvni.*
- Én nem foglalkoznék vele. Férfiak... mind egyformák. * Mondja neki, de mondata végét már csupán suttogva ejti, s előre fókuszál a két alakra. Hiába a sűrűn szitáló párafelleg, a lámpás tompa fénypászmáját innen is jól látni. Karon ragadja Lelthet s ha tudja arrébb húzza őt egy szikla mögé, hogy ne legyenek szem előtt. Nem tudja ki a két alak, de olyan érzése van, nem volna jó, ha észrevennék őket.*
- Mit csinálnak ezek? * Vonja fel gyanakvóan sötét szemöldökét, s Lelthre pillant, mintha tőle várná a magyarázatot. Hallja, hogy beszélgetnek. Egy már biztos: hogy a két alak rosszban sántikál, legalább is Sybilla szerint.*
- Túl késő van már ahhoz, hogy ezek ketten csak ártatlanul sétálgassanak és virágot hozzanak elhunyt rokonaiknak, nem gondolod? * Kérdi, s olyan érzése támad, hogy nincsenek egyedül. Hunyorogva pillant az egyik bokor felé, ahonnan mozgást sejtett, s tán amögött leledzik a mágus férfi, ám az éjszaka sötét leple alatt aligha tudja észrevenni.*
- Nézzük meg közelebbről mit csinálnak. * Suttogja, s a fák, bokrok mögött megbújva próbál közelebb férkőzni a pároshoz.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-28 22:45:26
Üzenet elküldve: 2014-03-28 22:45:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*A bagoly nem zavartatja magát sem a két nő, sem a nyugtalan ló megérkezése miatt. Fejét forgatva mered rájuk még egy ideig, lustán pislog párat, majd huhog is ismét egy sort, mintha csak közölni akarna valamit. Közben már nyitogatja szárnyát is, s megemelkedik kicsit, majd miután újra kényelmes fogást talál, el is reppen. Nem megy messzire, a ló nyergére ül, s onnét pislog nagyokat a két nőre. A ló ezt úgy tűri, mintha észre sem vette volna, hogy nagyjából két-három kilónyi súllyal több nehezedik hátára. Nyugodt morgolódással áll neki a közeli, gondozatlanabb sírhely tövében nőtt füvet és virágokat legelészni.
Sokáig nem történik semmi érdemleges, csak néhány apó, éppcsak tűhegynyi esőcsepp hideg koppanását érzi meg a hármas a homlokán. Nem is igazán az eső esik, inkább mintha a köd, a pára szitálna.
Aztán a távolban, a nőktől és a férfitól is egyformán messze, a temető másik végében kirajzolódik egy olajlámpás imbolygó fénye. Nem nagy, a távolság miatt nagyjából ujjbegynyi ez is, viszont ahhoz épp elég, hogy fényénél kirajzolódjon két alak. Egy alacsony, zömök valaki, és egy nála sokkal magasabb, a messzeségből szinte cérnaszál vékonynak tűnő figura.
Hangjukat nem hallani, de azt észre lehet venni, hogy közelednek. Igen lassan, de közelednek egy darabig. Egészen addig, hogy már jóval kivehetőbbé válik, hogy az alacsony szinte szökdécselve lépked, mintha sánta lenne, a másik pedig szinte suhan mellette, ugyanazzal a lassúsággal.
Aztán a kettő megáll, csattanások hangzanak fel: fa tompa koppanása egy másik fa eszközön, ahogy azok földet érnek. Hümmögés, morgolódás, rövid beszélgetés kivehetetlen szavai. Aztán az alacsony megrúgja a nyurgát, aki végül megragadja az egyik hosszú botot és a talajba vágja újra és újra, majd a kifordított földet egy kupacba szórja maguk mellett. Az alacsony csak áll mellette, továbbra is tartva a lámpást, figyelve hol az ásás műveletét, hol a környezetet, nem figyeli-e őket valaki.
A három alakig nem lát el, így halkan fütyörészni kezd, hogy jobban teljen az idő. Valami hajósdalt zeng, bár szinte a felismerhetetlenségig hamisan.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.28 22:55:50
*A bagoly nem zavartatja magát sem a két nő, sem a nyugtalan ló megérkezése miatt. Fejét forgatva mered rájuk még egy ideig, lustán pislog párat, majd huhog is ismét egy sort, mintha csak közölni akarna valamit. Közben már nyitogatja szárnyát is, s megemelkedik kicsit, majd miután újra kényelmes fogást talál, el is reppen. Nem megy messzire, a ló nyergére ül, s onnét pislog nagyokat a két nőre. A ló ezt úgy tűri, mintha észre sem vette volna, hogy nagyjából két-három kilónyi súllyal több nehezedik hátára. Nyugodt morgolódással áll neki a közeli, gondozatlanabb sírhely tövében nőtt füvet és virágokat legelészni.
Sokáig nem történik semmi érdemleges, csak néhány apó, éppcsak tűhegynyi esőcsepp hideg koppanását érzi meg a hármas a homlokán. Nem is igazán az eső esik, inkább mintha a köd, a pára szitálna.
Aztán a távolban, a nőktől és a férfitól is egyformán messze, a temető másik végében kirajzolódik egy olajlámpás imbolygó fénye. Nem nagy, a távolság miatt nagyjából ujjbegynyi ez is, viszont ahhoz épp elég, hogy fényénél kirajzolódjon két alak. Egy alacsony, zömök valaki, és egy nála sokkal magasabb, a messzeségből szinte cérnaszál vékonynak tűnő figura.
Hangjukat nem hallani, de azt észre lehet venni, hogy közelednek. Igen lassan, de közelednek egy darabig. Egészen addig, hogy már jóval kivehetőbbé válik, hogy az alacsony szinte szökdécselve lépked, mintha sánta lenne, a másik pedig szinte suhan mellette, ugyanazzal a lassúsággal.
Aztán a kettő megáll, csattanások hangzanak fel: fa tompa koppanása egy másik fa eszközön, ahogy azok földet érnek. Hümmögés, morgolódás, rövid beszélgetés kivehetetlen szavai. Aztán az alacsony megrúgja a nyurgát, aki végül megragadja az egyik hosszú botot és a talajba vágja újra és újra, majd a kifordított földet egy kupacba szórja maguk mellett. Az alacsony csak áll mellette, továbbra is tartva a lámpást, figyelve hol az ásás műveletét, hol a környezetet, nem figyeli-e őket valaki.
A három alakig nem lát el, így halkan fütyörészni kezd, hogy jobban teljen az idő. Valami hajósdalt zeng, bár szinte a felismerhetetlenségig hamisan.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.28 22:55:50
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-28 21:10:31
Üzenet elküldve: 2014-03-28 21:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*A folyópart felől közelíti meg a temetőt. Már nem a még meleg homokon sétál, hanem kemény ázott fekete földön, amin néhol pocsolya áll. A hold világítja meg a temetőt, amit néha egy-egy kósza felhő takar el, ilyenkor a néhány fáklya segít a tájékozódásba. A levegő hőmérséklete is érezhetően lecsökkent és már a lehelete is látszódik. Ez egy kicsit zavarja, hiszen nem normális hogy 2 perc alatt ennyit hűlt volna a levegő, de mivel érezni azt a tipikus "eső szagot" így nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel tovább. Tekintetét séta közben ide-oda forgatja és a sírkövek feliratát olvassa és közben az agya folyamatosan pörög, de figyelme nem lankad, hiszen jelenleg a Halál birodalmába jár. Ezeken a helyeken van esélye hogy összefut sötét varázslatot használó mágussal. És ez az egyetlen mágia ág amit nem tud elfogadni. Gondolataiba merülve már-már fennhangon filozofál.* ~Ezek az átkozott sötét varázslók. Hogy az ördögbe tudják magukat egy ilyen lehangoló hely közelébe jól érezni.~
*Egy kereszteződéshez érve éppen egy bagoly repül át előtte néhány lépésre, szájába az aznapi zsákmányával, amikor is hangokat sodor fülébe a szél, fejét reflexből a hangok irányába fordítja és halk léptekkel indul el arra. jobb kezét kardja markolatára csúsztatva egy szobor takarásába a hang forrásától néhány tíz méterre megáll és a két ismeretlen sötétbe burkolózó alak mozdulatait figyelve vár.*
*A folyópart felől közelíti meg a temetőt. Már nem a még meleg homokon sétál, hanem kemény ázott fekete földön, amin néhol pocsolya áll. A hold világítja meg a temetőt, amit néha egy-egy kósza felhő takar el, ilyenkor a néhány fáklya segít a tájékozódásba. A levegő hőmérséklete is érezhetően lecsökkent és már a lehelete is látszódik. Ez egy kicsit zavarja, hiszen nem normális hogy 2 perc alatt ennyit hűlt volna a levegő, de mivel érezni azt a tipikus "eső szagot" így nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel tovább. Tekintetét séta közben ide-oda forgatja és a sírkövek feliratát olvassa és közben az agya folyamatosan pörög, de figyelme nem lankad, hiszen jelenleg a Halál birodalmába jár. Ezeken a helyeken van esélye hogy összefut sötét varázslatot használó mágussal. És ez az egyetlen mágia ág amit nem tud elfogadni. Gondolataiba merülve már-már fennhangon filozofál.* ~Ezek az átkozott sötét varázslók. Hogy az ördögbe tudják magukat egy ilyen lehangoló hely közelébe jól érezni.~
*Egy kereszteződéshez érve éppen egy bagoly repül át előtte néhány lépésre, szájába az aznapi zsákmányával, amikor is hangokat sodor fülébe a szél, fejét reflexből a hangok irányába fordítja és halk léptekkel indul el arra. jobb kezét kardja markolatára csúsztatva egy szobor takarásába a hang forrásától néhány tíz méterre megáll és a két ismeretlen sötétbe burkolózó alak mozdulatait figyelve vár.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-28 20:29:56
Üzenet elküldve: 2014-03-28 20:29:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//
*A lány kérésére csak felül a ló hátára a lány mögé. Térdig sáros lábát próbálja minél távolabb tartani a lótól. Csizmáját a combjaira helyezi, ideiglenesen. Sybilla szavaira ő is hátrafordul. A férfi valóban nincs mögöttük. *
- Mh, vajon megsértődött volna? Pedig csak a tényt közöltem. Ő tudja. *Vonja meg a vállát. Nagyon nem foglalkozik vele. Hiszen alig egy fél nap telt el ismerkedésük óta. miközben mennek az eső is elállt. A levegő viszont lehűlt. Így átázott ruhái már nem annyira kényelmes viseletek. A levegőben még ott érződik a következő zápor illata. Erről tanúskodnak a felhők is az égen. *
- Fogadó, mi? Sose aludtam ilyen helyeken. Valahogy mindig frusztrált, hogy bármikor kirabolhatnak, ha ott vagyok. Főleg úgy hogy jobban ismerik a helyet, mint én. Egyébként te mivel is foglalkozol? *Teszi fel a kérdést a fekete hajú lánynak. Ő meg Pelava már elmondták neki nagyjából, meg igaz látható is volt, hogy az egyikük kardforgató, a másikuk meg íjász, de a hófehér bőrűről ez nem mondható el.
A ló megbokrosodásakor rögtön leugrik annak hátáról. Miközben Sybilla próbálja nyugtatni a patást, addig ő felhúzza a csizmáját, hogy immár ne a felázott talajba taposson. Amint felegyenesedik és szétnéz először is a kerítés ötlik szemébe. Majd azon túl a temető. Ajkai mosolyra húzódnak. Mindig is kíváncsi volt egy ilyen helyre az éjszaka kellős közepén. Ahogy társnőjére pillant látja annak aggodalmas tekintetét. Bőre sikerült fehérségét még fehérebbé változtatni.*
- Ugyan már, mi történet itt? Ez csak egy temető. A holtak nem járkálnak köztük, hiszen egyszer már meghaltak. Ha meg mégis, akkor csak visszajuttatjuk őket a helyükre. Bár ha a kapun kívül maradunk, akkor meg végképp semmi bajunk nem lehet, nemde? *Mosolyog rá nyugtatólag.* - Habár biztos érdekes dolgok lehetnek ilyenkor. Talán kószál ott néhány sírrabló, akiket jól meg lehetne ijesztgetni, így zsákmányuktól is megfosztani.
*A lány kérésére csak felül a ló hátára a lány mögé. Térdig sáros lábát próbálja minél távolabb tartani a lótól. Csizmáját a combjaira helyezi, ideiglenesen. Sybilla szavaira ő is hátrafordul. A férfi valóban nincs mögöttük. *
- Mh, vajon megsértődött volna? Pedig csak a tényt közöltem. Ő tudja. *Vonja meg a vállát. Nagyon nem foglalkozik vele. Hiszen alig egy fél nap telt el ismerkedésük óta. miközben mennek az eső is elállt. A levegő viszont lehűlt. Így átázott ruhái már nem annyira kényelmes viseletek. A levegőben még ott érződik a következő zápor illata. Erről tanúskodnak a felhők is az égen. *
- Fogadó, mi? Sose aludtam ilyen helyeken. Valahogy mindig frusztrált, hogy bármikor kirabolhatnak, ha ott vagyok. Főleg úgy hogy jobban ismerik a helyet, mint én. Egyébként te mivel is foglalkozol? *Teszi fel a kérdést a fekete hajú lánynak. Ő meg Pelava már elmondták neki nagyjából, meg igaz látható is volt, hogy az egyikük kardforgató, a másikuk meg íjász, de a hófehér bőrűről ez nem mondható el.
A ló megbokrosodásakor rögtön leugrik annak hátáról. Miközben Sybilla próbálja nyugtatni a patást, addig ő felhúzza a csizmáját, hogy immár ne a felázott talajba taposson. Amint felegyenesedik és szétnéz először is a kerítés ötlik szemébe. Majd azon túl a temető. Ajkai mosolyra húzódnak. Mindig is kíváncsi volt egy ilyen helyre az éjszaka kellős közepén. Ahogy társnőjére pillant látja annak aggodalmas tekintetét. Bőre sikerült fehérségét még fehérebbé változtatni.*
- Ugyan már, mi történet itt? Ez csak egy temető. A holtak nem járkálnak köztük, hiszen egyszer már meghaltak. Ha meg mégis, akkor csak visszajuttatjuk őket a helyükre. Bár ha a kapun kívül maradunk, akkor meg végképp semmi bajunk nem lehet, nemde? *Mosolyog rá nyugtatólag.* - Habár biztos érdekes dolgok lehetnek ilyenkor. Talán kószál ott néhány sírrabló, akiket jól meg lehetne ijesztgetni, így zsákmányuktól is megfosztani.
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-28 19:34:01
Üzenet elküldve: 2014-03-28 19:34:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
* Megütögeti maga mögött a lova ülepét, jelezve a sötét bőrű leányzónak, hogy pattanjon fel mellé, s együtt elindulnak. Az idő egyre csípősebbé válik, s Sybnek magára kell kanyarítania köpenyét, hogy ne dideregjen. Sűrű párafellegeket lehet maga elé a levegőbe.*
- Vörös szemű harcosunk meggondolta magát és mégsem jött? * Kérdi félig hátrafordulva, majd belekapaszkodik a kantárszíjba, s gyorsabb tempóra ösztökéli lovát, hogy estére a fogadóba érjenek.*
- Tudok itt egy jó szálláshelyet. A pegazus fogadót. Szálltam már meg ott többször is, ezen az úton nemsokára odaérünk. * Mondja ezüst hajú társának. Az út azonban furcsa és szokatlan kanyarulatot vesz. Föléjük sárá lombmennyezetet szőnek a növények, s Syb rájön, hogy rossz irányba tartanak.*
- Letértünk az útról. * Torpan meg, s visszafordítja hátasát, aki viszont láthatott valamit, mert megbokrosodik, s előrerohan a nemkívánt irányba. Syb lehuppan róla, mielőtt ágaskodásával levetné a hátáról, s erősen meghúzza a kantárt, hogy lecsillapítsa.*
- Hóhó! Mit láttál Brath?! Nincs csemmi baj, csihadj le! * Mondja neki, s megsimogatja a csillapodó, ám még mindig fújtató állatot. Bagoly hátborzongató huhogása hallatszik, egészen közelről, Syb pedig odafordítja a fejét.*
- Tartsunk egy rövid pihenőt. * Mondja, bár nem azért mert kedve tartja, sokkal inkább a kényszer miatt, s Brathot a kantárnál fogva kiköti egy vaskerítéshez. Egy temető vaskerítéséhez.* ~ Hova kerültünk? ~ * Néz Lethilhalra, s tekintetén látszódik az aggodalommal vegyített kétely.*
- Rossz előérzetem van. * Mondja, s mikor meghallja a denevérek gyors szárnycsapásait, a fegyveréhez kap.*
* Megütögeti maga mögött a lova ülepét, jelezve a sötét bőrű leányzónak, hogy pattanjon fel mellé, s együtt elindulnak. Az idő egyre csípősebbé válik, s Sybnek magára kell kanyarítania köpenyét, hogy ne dideregjen. Sűrű párafellegeket lehet maga elé a levegőbe.*
- Vörös szemű harcosunk meggondolta magát és mégsem jött? * Kérdi félig hátrafordulva, majd belekapaszkodik a kantárszíjba, s gyorsabb tempóra ösztökéli lovát, hogy estére a fogadóba érjenek.*
- Tudok itt egy jó szálláshelyet. A pegazus fogadót. Szálltam már meg ott többször is, ezen az úton nemsokára odaérünk. * Mondja ezüst hajú társának. Az út azonban furcsa és szokatlan kanyarulatot vesz. Föléjük sárá lombmennyezetet szőnek a növények, s Syb rájön, hogy rossz irányba tartanak.*
- Letértünk az útról. * Torpan meg, s visszafordítja hátasát, aki viszont láthatott valamit, mert megbokrosodik, s előrerohan a nemkívánt irányba. Syb lehuppan róla, mielőtt ágaskodásával levetné a hátáról, s erősen meghúzza a kantárt, hogy lecsillapítsa.*
- Hóhó! Mit láttál Brath?! Nincs csemmi baj, csihadj le! * Mondja neki, s megsimogatja a csillapodó, ám még mindig fújtató állatot. Bagoly hátborzongató huhogása hallatszik, egészen közelről, Syb pedig odafordítja a fejét.*
- Tartsunk egy rövid pihenőt. * Mondja, bár nem azért mert kedve tartja, sokkal inkább a kényszer miatt, s Brathot a kantárnál fogva kiköti egy vaskerítéshez. Egy temető vaskerítéséhez.* ~ Hova kerültünk? ~ * Néz Lethilhalra, s tekintetén látszódik az aggodalommal vegyített kétely.*
- Rossz előérzetem van. * Mondja, s mikor meghallja a denevérek gyors szárnycsapásait, a fegyveréhez kap.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-28 19:00:36
Üzenet elküldve: 2014-03-28 19:00:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Egy szem, egy szem - ezzel megelégszem//
*Hideg az este, egész hideg. Még a sarlóhold ezüstös fénye is szinte fagyos, akárcsak a ragyogásában fürdő, lassan úszó felhőpamacsok. Közeledő eső illatát hordja az időnként fel-felkelő, kissé párás szellő.
A természet lassan nyugovóra tér. A leereszkedő éjjelben rekedt apró egerek is alig neszeznek már: egy-egy másodpercnyi gyors futást feszült csend és fülelés követ, míg el nem érik odújukat... Már amelyik.
Mire a sötétség rátelepszik a tájra - a sírhalmokra és fejfákra, a bagoly jóllakottan gubbasztva huhog a temető kerítésén, sárga tányér-szemeivel nagyokat hunyorítva. Néha csap egyet-kettőt széles szárnyaival, míg hegyes karmú ujjaival biztosabb, kényelmesebb fogást talál a kerítésen - aztán tovább pöffeszkedik a fa lécen.
Csak az ő hangja töri már meg a csendet - és a denevérek csettegése, ahogy gyors szárnyverésekkel szelik keresztül az éjszakát, hogy el-eltűnve a szemek elől, összefogdossák az éjjeli lepkéket.
Mondhatni, nyugalom van, már-már vihar előtti csend. De mi is zavarhatá meg a temető egyébként mély, háborítatlan békéjét?*
*Hideg az este, egész hideg. Még a sarlóhold ezüstös fénye is szinte fagyos, akárcsak a ragyogásában fürdő, lassan úszó felhőpamacsok. Közeledő eső illatát hordja az időnként fel-felkelő, kissé párás szellő.
A természet lassan nyugovóra tér. A leereszkedő éjjelben rekedt apró egerek is alig neszeznek már: egy-egy másodpercnyi gyors futást feszült csend és fülelés követ, míg el nem érik odújukat... Már amelyik.
Mire a sötétség rátelepszik a tájra - a sírhalmokra és fejfákra, a bagoly jóllakottan gubbasztva huhog a temető kerítésén, sárga tányér-szemeivel nagyokat hunyorítva. Néha csap egyet-kettőt széles szárnyaival, míg hegyes karmú ujjaival biztosabb, kényelmesebb fogást talál a kerítésen - aztán tovább pöffeszkedik a fa lécen.
Csak az ő hangja töri már meg a csendet - és a denevérek csettegése, ahogy gyors szárnyverésekkel szelik keresztül az éjszakát, hogy el-eltűnve a szemek elől, összefogdossák az éjjeli lepkéket.
Mondhatni, nyugalom van, már-már vihar előtti csend. De mi is zavarhatá meg a temető egyébként mély, háborítatlan békéjét?*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-23 19:48:25
Üzenet elküldve: 2014-03-23 19:48:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*A lányt úgy látszik nem viselte meg ez az információ annyira mint a szerzetest. Aokin ezzel a számára teljesen érthetetlen világfelfogással szemben nem tud semmit sem tenni. Hirtelen hiányozni kezdett neki a kolostor ahol mikor választ keresett egy nála bölcsebb mindig talált. De most egyedül kéne megértenie azt, hogy valaki elveszi valakinek az életét olyan okból melyet maga magyaráz be saját magának. Ez számára beteg és rideg gondolat. El sem tudja képzelni mitől válhat ilyenné egy ember. Hiszen testvérek vagyunk. Senki sem érdemli meg azt, hogy saját testvére vegye a vérét. Az ilyen alakokkal Aokin nem is tudja mit tenne. Ez első gondolata olyan, hogy saját maga megborzong tőle*
*A lányt úgy látszik nem viselte meg ez az információ annyira mint a szerzetest. Aokin ezzel a számára teljesen érthetetlen világfelfogással szemben nem tud semmit sem tenni. Hirtelen hiányozni kezdett neki a kolostor ahol mikor választ keresett egy nála bölcsebb mindig talált. De most egyedül kéne megértenie azt, hogy valaki elveszi valakinek az életét olyan okból melyet maga magyaráz be saját magának. Ez számára beteg és rideg gondolat. El sem tudja képzelni mitől válhat ilyenné egy ember. Hiszen testvérek vagyunk. Senki sem érdemli meg azt, hogy saját testvére vegye a vérét. Az ilyen alakokkal Aokin nem is tudja mit tenne. Ez első gondolata olyan, hogy saját maga megborzong tőle*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-21 16:26:42
Üzenet elküldve: 2014-03-21 16:26:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta igyekszik értelmes válasszal előállni a szerzetes számára, bár koránt sem biztos benne, hogy a férfi el tudja fogadni, vagy legalább meg tudja értani, amit mond neki. Maga is jól tudja, hogy helytelen ez az életmód, de nem lehet mit tenni ellene, mindenkinek szabad akarata van és vannak dolgok, amiket nem lehet megváltoztatni, ha már megszoktuk azokat. A rossz szokások nehezen múlnak el főleg, ha egy katonáról van szó. A legtöbben ezért nem szeretnek leszerelni, mert nem tudnak mit kezdeni magukkal a harc után.*
~Kár, hogy az emberek nem tudják megérteni egymást. Mindenkinek megvan az oka arra, amit tesz, csak nem biztos, hogy azt mások is jónak látják. És még csodálják, hogy vad öldöklésbe kezdenek. Nem értem én ezt a világot, de csak egyszer élünk használjuk ki a lehetőséget.~
*Gondolja magában, s így már mosolyogva folytatja az utat.*
*Malissta igyekszik értelmes válasszal előállni a szerzetes számára, bár koránt sem biztos benne, hogy a férfi el tudja fogadni, vagy legalább meg tudja értani, amit mond neki. Maga is jól tudja, hogy helytelen ez az életmód, de nem lehet mit tenni ellene, mindenkinek szabad akarata van és vannak dolgok, amiket nem lehet megváltoztatni, ha már megszoktuk azokat. A rossz szokások nehezen múlnak el főleg, ha egy katonáról van szó. A legtöbben ezért nem szeretnek leszerelni, mert nem tudnak mit kezdeni magukkal a harc után.*
~Kár, hogy az emberek nem tudják megérteni egymást. Mindenkinek megvan az oka arra, amit tesz, csak nem biztos, hogy azt mások is jónak látják. És még csodálják, hogy vad öldöklésbe kezdenek. Nem értem én ezt a világot, de csak egyszer élünk használjuk ki a lehetőséget.~
*Gondolja magában, s így már mosolyogva folytatja az utat.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:33:37
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:33:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin választ kap a lánytól és értelemeset mégsem tudja megérteni az így gondolkozó embereket.*
~Miért venné el bárki valakinek az életét csak azért mert neki hiányzik valami a sajátjából.~
*Ezen elgondolkozik és komoly arccal kezdi nézni a földet miközben némán lépked a lány mellett. Csak a botjának a halk döndülései a földön hangoznak. Egyszer látott Aokin csak halált. Mikor egyik testvére megölt másokat. Szintén testvéreket akikkel együtt tanult. Megpróbált közbeavatkozni de, túl gyenge volt. Még a mestereknek is nehezükre esett megfékezni Xou-t. Ölt de, büntetése mégsem halál lett hanem el lett űzve. Eddig Aokin azt hitte ez a jó döntés de, már nem biztos benne.*
*Aokin választ kap a lánytól és értelemeset mégsem tudja megérteni az így gondolkozó embereket.*
~Miért venné el bárki valakinek az életét csak azért mert neki hiányzik valami a sajátjából.~
*Ezen elgondolkozik és komoly arccal kezdi nézni a földet miközben némán lépked a lány mellett. Csak a botjának a halk döndülései a földön hangoznak. Egyszer látott Aokin csak halált. Mikor egyik testvére megölt másokat. Szintén testvéreket akikkel együtt tanult. Megpróbált közbeavatkozni de, túl gyenge volt. Még a mestereknek is nehezükre esett megfékezni Xou-t. Ölt de, büntetése mégsem halál lett hanem el lett űzve. Eddig Aokin azt hitte ez a jó döntés de, már nem biztos benne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965