Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-09 10:16:06
Üzenet elküldve: 2013-09-09 10:16:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomalerana sokkos állapotban van, de fokozatosan magához tér. A dalra teljesen magához tér, legalább is úgy néz ki, valójában, viszont majdhogynem megőrült. Kiugrik hordozója kezéből, és beleveti magát a jobb oldali járatba miközben a dalt énekli, néhány métert szalad, mikor megbotlik, és padlót fog. Ez eléri, hogy végre ismét önmaga legyen, na nem teljesen, csak félig-meddig, de legalább nem teljesen őrült, bár a bezártság miatt rettegés tölti meg a szívét. Remegve fölül, és körbepislant. Próbálja visszaszerezni uralmát remegő teste felett. Ahogy ott ül, körbenéz, és fél attól amit látni, fog.*
*Echomalerana sokkos állapotban van, de fokozatosan magához tér. A dalra teljesen magához tér, legalább is úgy néz ki, valójában, viszont majdhogynem megőrült. Kiugrik hordozója kezéből, és beleveti magát a jobb oldali járatba miközben a dalt énekli, néhány métert szalad, mikor megbotlik, és padlót fog. Ez eléri, hogy végre ismét önmaga legyen, na nem teljesen, csak félig-meddig, de legalább nem teljesen őrült, bár a bezártság miatt rettegés tölti meg a szívét. Remegve fölül, és körbepislant. Próbálja visszaszerezni uralmát remegő teste felett. Ahogy ott ül, körbenéz, és fél attól amit látni, fog.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-08 22:42:04
Üzenet elküldve: 2013-09-08 22:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Kalys előbb indul el, minthogy a tudnivalókat elmondja. A gnóm megy vele és hamarosan egy nagy robajt hallanak. Porfelhő indul el felfelé és Tikron egy kicsit hátrébb is húzódik. A férfiak kiabálásából kiderül, hogy beomlott egy újabb sír. Ezek szerint annyira aláásták a talajt, hogy ilyen labilis lett. Talán egy egész labirintus rejtőzne a temető alatt?
Amit Kalys elmond, az elég furcsa sírrablókra utal. Henua Tikron nem hallott még olyan fosztogatókról, akik énekelnek a tett elkövetése közben. Vagy túl részegek vagy túl buták lehetnek ahhoz, hogy ne jusson eszükbe, ezzel feltűnést keltenek.*
- Felettébb különös. Természetesen segítek, mehetünk. De ha végeztünk, érdemes volna feltölteni a járatokat földdel, mert így elég veszélyes hellyé válhat a temető a beomló talaj miatt.
*A gnóm elindul és utána jön Kalys. Tikron reméli, hogy Tilli hamarosan előkerül és ő is csatlakozik hozzájuk. Talán nem lesz itt akkora veszély, ha ilyen gyengeelméjű sírrablókról van szó. A gnóm vigyáz, hogy ne guruljon ki a lába alól a kő és mindig szorosan kapaszkodik, amibe tud. Ha leér és meglátja a kis csapatot, akkor köszönti őket.*
- Üdvözletem, hölgyem és uraim! Henua Tikron vagyok és Kalys lekísért, hogy Önökkel tartsak a sírrablók után.
*A lány fiatal, csinos és nagyon magas, egy kicsit talán be is húzza a hátát, hogy elférjen. Mellette viszont van egy másik gnóm. Tikron örül ennek és reméli, hogy nem kerül majd olyan elvarázsolt állapotba a fajtársa, mint a fogadóban az öreg. Itt nem kéne ennek bekövetkeznie. A másik gnóm egy kissé ziláltnak tűnik, de Tikron tudja, hogy ők sokszor hajlamosak elfeledkezni a külsőségek fontosságáról.
Van még egy Kalyshoz hasonló alak, íjjal a hátán, aminek idelenn lehet, hogy nem veszi sok hasznát. Ha bemutatkoznak, figyel a nevekre, de közben megnézi a járatot is. Ő gond nélkül el fog férni. Most hasznára van az apró termete.
Váratlanul felcsendül a dal, amit Kalys emlegetett. Az íjász mondja is, hogy ez a sírrabló hangja. A szöveget tisztán lehet érteni és a gnóm el is kezdi elemezni.*
- Tudják, hogy itt vagyunk és már bele is szőtték az énekbe. Szerintem a sírfosztogatás már szakrális esemény a számukra és talán ezért dalolásznak közben. Kalys, tud olyan térképről, ami szerint ezek haladhatnak? A dal szerint egy térképről nézik ki a sírok helyeit. Talán valami belső jelölésekről lehet szó itt a járatokban?
*A dalocskából még az derül ki, hogy nem a halottakkal együtt eltemetett ékszerekért, vagyontárgyakért jön az illető, hanem csontokért. Azokat pedig a templomba szánja. Ez jó hír, ha meglesz a tettes, akkor az eltűnt csontokat is vissza lehet szerezni. Feltéve, hogy tényleg nem csinált velük mást, csak nézegette őket az oltáron.
Tikron nézi a falakat, hogy lát-e rajtuk olyan jelzést, ami a csontok helyeire utalna. Elmond egy varázslatot is, amivel talán megtud valamit, ha nemrég járt itt a sírrabló és ha sikerül a varázslat.*
A varázsló egy Rövidtávú emlékezet nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 10 körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, s szabadon kereshet közöttük.
*Kalys előbb indul el, minthogy a tudnivalókat elmondja. A gnóm megy vele és hamarosan egy nagy robajt hallanak. Porfelhő indul el felfelé és Tikron egy kicsit hátrébb is húzódik. A férfiak kiabálásából kiderül, hogy beomlott egy újabb sír. Ezek szerint annyira aláásták a talajt, hogy ilyen labilis lett. Talán egy egész labirintus rejtőzne a temető alatt?
Amit Kalys elmond, az elég furcsa sírrablókra utal. Henua Tikron nem hallott még olyan fosztogatókról, akik énekelnek a tett elkövetése közben. Vagy túl részegek vagy túl buták lehetnek ahhoz, hogy ne jusson eszükbe, ezzel feltűnést keltenek.*
- Felettébb különös. Természetesen segítek, mehetünk. De ha végeztünk, érdemes volna feltölteni a járatokat földdel, mert így elég veszélyes hellyé válhat a temető a beomló talaj miatt.
*A gnóm elindul és utána jön Kalys. Tikron reméli, hogy Tilli hamarosan előkerül és ő is csatlakozik hozzájuk. Talán nem lesz itt akkora veszély, ha ilyen gyengeelméjű sírrablókról van szó. A gnóm vigyáz, hogy ne guruljon ki a lába alól a kő és mindig szorosan kapaszkodik, amibe tud. Ha leér és meglátja a kis csapatot, akkor köszönti őket.*
- Üdvözletem, hölgyem és uraim! Henua Tikron vagyok és Kalys lekísért, hogy Önökkel tartsak a sírrablók után.
*A lány fiatal, csinos és nagyon magas, egy kicsit talán be is húzza a hátát, hogy elférjen. Mellette viszont van egy másik gnóm. Tikron örül ennek és reméli, hogy nem kerül majd olyan elvarázsolt állapotba a fajtársa, mint a fogadóban az öreg. Itt nem kéne ennek bekövetkeznie. A másik gnóm egy kissé ziláltnak tűnik, de Tikron tudja, hogy ők sokszor hajlamosak elfeledkezni a külsőségek fontosságáról.
Van még egy Kalyshoz hasonló alak, íjjal a hátán, aminek idelenn lehet, hogy nem veszi sok hasznát. Ha bemutatkoznak, figyel a nevekre, de közben megnézi a járatot is. Ő gond nélkül el fog férni. Most hasznára van az apró termete.
Váratlanul felcsendül a dal, amit Kalys emlegetett. Az íjász mondja is, hogy ez a sírrabló hangja. A szöveget tisztán lehet érteni és a gnóm el is kezdi elemezni.*
- Tudják, hogy itt vagyunk és már bele is szőtték az énekbe. Szerintem a sírfosztogatás már szakrális esemény a számukra és talán ezért dalolásznak közben. Kalys, tud olyan térképről, ami szerint ezek haladhatnak? A dal szerint egy térképről nézik ki a sírok helyeit. Talán valami belső jelölésekről lehet szó itt a járatokban?
*A dalocskából még az derül ki, hogy nem a halottakkal együtt eltemetett ékszerekért, vagyontárgyakért jön az illető, hanem csontokért. Azokat pedig a templomba szánja. Ez jó hír, ha meglesz a tettes, akkor az eltűnt csontokat is vissza lehet szerezni. Feltéve, hogy tényleg nem csinált velük mást, csak nézegette őket az oltáron.
Tikron nézi a falakat, hogy lát-e rajtuk olyan jelzést, ami a csontok helyeire utalna. Elmond egy varázslatot is, amivel talán megtud valamit, ha nemrég járt itt a sírrabló és ha sikerül a varázslat.*
A varázsló egy Rövidtávú emlékezet nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 10 körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, s szabadon kereshet közöttük.
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-08 14:50:52
Üzenet elküldve: 2013-09-08 14:50:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Ahogy azt Echnal előre jósóolta, a tündérnek semmi hasznát nem veszik. Nem elég, hogy harc esetén összekuporodva sírna az egyik sarokban, de még annyit sem tud megtneni, hogy a saját lábán kövesse a zsoldost. Echnal legszívesebben itt hagyná, hogy szembesüljön azzal mit is vállalt. Tapasztalta már, hogy a túlzott bajtársiasság bajba sodorta az egész csapatot, mert úgy döntöttek, hogy magukkal viszik sérült társukat.
Echnal fáklyája még mindig ég, de örül neki, hogy Torer is gyújt egyet. Nem fél tőle, hogy kialudnának mielőtt kiérne, és a plusz fény jó szolgálatot is tehet még. A tündér állapota miatt Echnalra hárul a térkép készítése, melyet bizonyos távolságokban módosít, hiszen egyik kezében a fáklya, másikban a tőre.
Az elágazáshoz érve először a zsoldos is elbizonytalanodik, s sajnos az idő nem segít sokat a jelek megfejtésén. Echnal csak annyira tud gondolni, hogy az x, már a kifosztott sírokat, vagy éppen a kiszemelt sírokat jelöli, hiszen ahonnan ők jöttek, már nincs mit ellopni. Ilyen alapon bármerre indulhatnak, s szerencsére a járatok nem fognak időközben változni, hogy eltévedjenek benne, tehát csak a térképet kell majd visszafelé követni. Ám alig jut el a gondolatmenet végére, mikor felcsendül az az idétlen ének. A hangok minden irányból rohamozzák meg a triót, de ez anynira nem meglepő, hiszen idelent elég komoly a visszhang - ezt leginkább a háruk mögül érkező hangforrás igyekszik megerősíteni.
Echnal végrehajt egy egyszerű varázslatot, mely ha sikerrel zárul, úgy arra ösztökéli a zsoldost, hogy induljon arra, amerre nincs ellenség. Amennyiben mindkét - vagy érthetetlen esetben midnhárom - irányból érkezik valaki, úgy aligha van mit tenni, mint csupán berohanni az egyik járatba, s kihasználva a szűk folyosót, egyesével megküzdeni az érkezőkkel. Ha a varázslat hatására nem érzékel senkit, úgy egyedül, fáklya nélkül indul el az egyik járat felé, hátha közelebb érve már sikerül találnia valakit.*
A varázsló egy Életérzékelés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül, 10 méter sugarú körben megérzi, ha élőlények vannak a közelében.
*Ahogy azt Echnal előre jósóolta, a tündérnek semmi hasznát nem veszik. Nem elég, hogy harc esetén összekuporodva sírna az egyik sarokban, de még annyit sem tud megtneni, hogy a saját lábán kövesse a zsoldost. Echnal legszívesebben itt hagyná, hogy szembesüljön azzal mit is vállalt. Tapasztalta már, hogy a túlzott bajtársiasság bajba sodorta az egész csapatot, mert úgy döntöttek, hogy magukkal viszik sérült társukat.
Echnal fáklyája még mindig ég, de örül neki, hogy Torer is gyújt egyet. Nem fél tőle, hogy kialudnának mielőtt kiérne, és a plusz fény jó szolgálatot is tehet még. A tündér állapota miatt Echnalra hárul a térkép készítése, melyet bizonyos távolságokban módosít, hiszen egyik kezében a fáklya, másikban a tőre.
Az elágazáshoz érve először a zsoldos is elbizonytalanodik, s sajnos az idő nem segít sokat a jelek megfejtésén. Echnal csak annyira tud gondolni, hogy az x, már a kifosztott sírokat, vagy éppen a kiszemelt sírokat jelöli, hiszen ahonnan ők jöttek, már nincs mit ellopni. Ilyen alapon bármerre indulhatnak, s szerencsére a járatok nem fognak időközben változni, hogy eltévedjenek benne, tehát csak a térképet kell majd visszafelé követni. Ám alig jut el a gondolatmenet végére, mikor felcsendül az az idétlen ének. A hangok minden irányból rohamozzák meg a triót, de ez anynira nem meglepő, hiszen idelent elég komoly a visszhang - ezt leginkább a háruk mögül érkező hangforrás igyekszik megerősíteni.
Echnal végrehajt egy egyszerű varázslatot, mely ha sikerrel zárul, úgy arra ösztökéli a zsoldost, hogy induljon arra, amerre nincs ellenség. Amennyiben mindkét - vagy érthetetlen esetben midnhárom - irányból érkezik valaki, úgy aligha van mit tenni, mint csupán berohanni az egyik járatba, s kihasználva a szűk folyosót, egyesével megküzdeni az érkezőkkel. Ha a varázslat hatására nem érzékel senkit, úgy egyedül, fáklya nélkül indul el az egyik járat felé, hátha közelebb érve már sikerül találnia valakit.*
A varázsló egy Életérzékelés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül, 10 méter sugarú körben megérzi, ha élőlények vannak a közelében.
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-08 11:24:37
Üzenet elküldve: 2013-09-08 11:24:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
//Tikron//
*A férfi hálásan biccent a gnóm felé, majd elkezdi vezetni a lejárat felé. Eközben nagy zajt hallani, mi a beomlásnak köszönhető. A lyukból por száll fel, nem kis mennyiségben, most azonban még nem látni mekkorák a károk.*
- Mi volt ez? *kiabál előre Kalys, mire egy nagydarab, igencsak szőrös alak visszaszól.*
- Egy újabb sír omlott be. Nem nemesi, valószínűleg csak a talaj meggyengülése végett történt. Ahogy viszont látom, a lenti csapat kettévált. A zsoldos, a csöppség és Torer beszorultak, azt mondják elmennek felderítik a járatot. *dörmögi hangosan, mély, érces hangon.*
- A szerencse nem minket pártol. *sóhajtja Kalys.*
- Ha tényleg segíteni szeretne... Egy, vagy ki tudja hány alak sírokat fosztogat éjszaka. A furcsa az, hogy esténként valami elmebeteg dalocska hangzik fel előtte, nem mellesleg a sírokat nem felülről, hanem alulról fosztják ki. Ezek után a sírkő és egyéb dolgok a járatokba omlanak. Az urunk felbérelt néhányakat, hogy járjanak utána az ügynek. Pontosabban nem is csak ő, hanem még néhány nemes. Ebben kellene segítség. A felkutatásban és abban, hogy fényt derítsünk erre az egészre. *mondja el a férfi a lényeget, s ekkorra már a lejárathoz is érnek.*
- Ha készen áll, akkor akár le is mehet. Ne aggódjon, megyek ön után. Néhányan már vannak is lent ezen az oldalon.
//A zsoldos és a tündér//
*A tündért úgy tűnik sokkolták a történtek. Torer azonban szilárdan áll lábán, s fáklyát gyújt, amint szemei szokják kicsit a fényviszonyokat. Így már mindent jobban látni. A járat még mindig csak az a vésett oldalú alagútszerűség. Amit Echnal és Echomalerana is láthat. Csontok nincsenek, csak néhány kőtörmelék, melyek sírkövekből származhatnak. A nyomok ezek között vezetnek. Mikor a zsoldos felveti az indulás lehetőségét, az ifjú harcos bólint, majd ha a tündér még mindig korábbi állapotában van, egyszerűen felkapja őt egyik karjára és már viszi is. A tapasztaltabbat előre engedi. Úgy tűnik nagyon bízik az idősebb tapasztalatában és tudásában.
Idővel a falakon jelzéseket látni. X-ek és egyenes vonalak sokasága, kusza összevisszaságban. Rendszer nincs benne. Hol egyiket látni, hol másikat, vagy egymás után egyből sokat, esetleg keverve a két jelzést. Ennek talán semmi jelentősége, és csak a csákányok, vagy a járatásásra használt eszközök nyomai ezek. Vagy mégsem? Hamarosan egy előre megjósolt elágazáshoz érnek a kalandorok. Egy hármas elágazáshoz. Azon járat szélén, amelyikben vannak, két 'x' szerepel, míg a másik kettőn egyenes vonalak. A két járat átlósan visz előre jobbra és balra, egy 'y' formát alkotva az érkezők ösvényével.*
- Most merre? *hangzik el Torer kérdése.
S mintha erre adna választ, a korábban általa is előadott dalocska felcsendül. A gond csak az, hogy mindkét járat felől hallani. Sőt, valójában még hátuk mögül is.*
//Az íjász és a gnóm (+ Tikron, amennyiben lemegy)//
*A gnóm bizony a jó nagyra nőtt emberi nőszemélyhez pottyan. Mellette az ismeretlen úgy tűnik, szintén íjász, mi lehet, hogy nem túl kecsegtető ezekben a járatokban. A por miatt még nehézkesen látni, de néhány perc múlva, ahogy ülepszik a hirtelen felszálló koszhalom, látni, hogy fentről fény tör be. A kijárat tehát biztosítva a hármasnak, ellenben a másik kettővel.*
- A nevem Veriar. *mutatkozik be az idegen, kit eddig még nem látott.
A férfi mellkasán a nemrégiben elhagyott nemesi ház címere díszeleg. A gnómot felsegíti, amennyiben elfogadja a felé nyújtott kart, utána pedig láthatóan a lehetőségeken agyal. Tekintetét a járat további része felé fordítja.*
- Maradjunk és szedjük szét azt a rakást, vagy haladjunk tovább? A hátunk mögé már nemigen kerülhetnek, fent maradni fog egy őr. *magyarázza a helyzetet, és kínálja fel a válaszlehetőségeket.*
- Ami a mérges gázt illeti, a temetőben több ilyen le- és feljárat van, a gáz ott kiszivároghatna, ami nem túl előnyös. Mi is kaptunk volna belőle, ha fent vagyunk, ha nem. *tájékoztatja Ulippot.
Amennyiben Tikron úgy dönt, hogy lemászik a járatba, vele és Kalyssal bővül a csapat. Ulippo már tudja, hogy hogy hívják a férfit, ennek ellenére az bemutatkozik neki és az íjásznak is. Ezek után azonban felhangzik a néhányak által már hallott dalocska, méghozzá az előttük tátongó járatból.*
- Ez ő. *hallatszik Veriar fogai közül szűrve.*
//Mindenki aki lent van/lesz ebben a körben//
*'Csontok, csontok, csontok! Elpakolni mind, mert ezért jöneeeek. Látni a térképen, csontok, csontok, csontok! Elpakolni mindet, mert ők pont ezért jönnek. Csontok, csontok, csontok! Haza vinni őket, és megtisztítanííí. Csontok, csontok, csontok! Oltárra pakolni, és ott csodálnííí! Szépek, szépek, szépek! Csontok, csontok, csontok! Szépek, csontok, csontok...'*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 11:29:12
//Tikron//
*A férfi hálásan biccent a gnóm felé, majd elkezdi vezetni a lejárat felé. Eközben nagy zajt hallani, mi a beomlásnak köszönhető. A lyukból por száll fel, nem kis mennyiségben, most azonban még nem látni mekkorák a károk.*
- Mi volt ez? *kiabál előre Kalys, mire egy nagydarab, igencsak szőrös alak visszaszól.*
- Egy újabb sír omlott be. Nem nemesi, valószínűleg csak a talaj meggyengülése végett történt. Ahogy viszont látom, a lenti csapat kettévált. A zsoldos, a csöppség és Torer beszorultak, azt mondják elmennek felderítik a járatot. *dörmögi hangosan, mély, érces hangon.*
- A szerencse nem minket pártol. *sóhajtja Kalys.*
- Ha tényleg segíteni szeretne... Egy, vagy ki tudja hány alak sírokat fosztogat éjszaka. A furcsa az, hogy esténként valami elmebeteg dalocska hangzik fel előtte, nem mellesleg a sírokat nem felülről, hanem alulról fosztják ki. Ezek után a sírkő és egyéb dolgok a járatokba omlanak. Az urunk felbérelt néhányakat, hogy járjanak utána az ügynek. Pontosabban nem is csak ő, hanem még néhány nemes. Ebben kellene segítség. A felkutatásban és abban, hogy fényt derítsünk erre az egészre. *mondja el a férfi a lényeget, s ekkorra már a lejárathoz is érnek.*
- Ha készen áll, akkor akár le is mehet. Ne aggódjon, megyek ön után. Néhányan már vannak is lent ezen az oldalon.
//A zsoldos és a tündér//
*A tündért úgy tűnik sokkolták a történtek. Torer azonban szilárdan áll lábán, s fáklyát gyújt, amint szemei szokják kicsit a fényviszonyokat. Így már mindent jobban látni. A járat még mindig csak az a vésett oldalú alagútszerűség. Amit Echnal és Echomalerana is láthat. Csontok nincsenek, csak néhány kőtörmelék, melyek sírkövekből származhatnak. A nyomok ezek között vezetnek. Mikor a zsoldos felveti az indulás lehetőségét, az ifjú harcos bólint, majd ha a tündér még mindig korábbi állapotában van, egyszerűen felkapja őt egyik karjára és már viszi is. A tapasztaltabbat előre engedi. Úgy tűnik nagyon bízik az idősebb tapasztalatában és tudásában.
Idővel a falakon jelzéseket látni. X-ek és egyenes vonalak sokasága, kusza összevisszaságban. Rendszer nincs benne. Hol egyiket látni, hol másikat, vagy egymás után egyből sokat, esetleg keverve a két jelzést. Ennek talán semmi jelentősége, és csak a csákányok, vagy a járatásásra használt eszközök nyomai ezek. Vagy mégsem? Hamarosan egy előre megjósolt elágazáshoz érnek a kalandorok. Egy hármas elágazáshoz. Azon járat szélén, amelyikben vannak, két 'x' szerepel, míg a másik kettőn egyenes vonalak. A két járat átlósan visz előre jobbra és balra, egy 'y' formát alkotva az érkezők ösvényével.*
- Most merre? *hangzik el Torer kérdése.
S mintha erre adna választ, a korábban általa is előadott dalocska felcsendül. A gond csak az, hogy mindkét járat felől hallani. Sőt, valójában még hátuk mögül is.*
//Az íjász és a gnóm (+ Tikron, amennyiben lemegy)//
*A gnóm bizony a jó nagyra nőtt emberi nőszemélyhez pottyan. Mellette az ismeretlen úgy tűnik, szintén íjász, mi lehet, hogy nem túl kecsegtető ezekben a járatokban. A por miatt még nehézkesen látni, de néhány perc múlva, ahogy ülepszik a hirtelen felszálló koszhalom, látni, hogy fentről fény tör be. A kijárat tehát biztosítva a hármasnak, ellenben a másik kettővel.*
- A nevem Veriar. *mutatkozik be az idegen, kit eddig még nem látott.
A férfi mellkasán a nemrégiben elhagyott nemesi ház címere díszeleg. A gnómot felsegíti, amennyiben elfogadja a felé nyújtott kart, utána pedig láthatóan a lehetőségeken agyal. Tekintetét a járat további része felé fordítja.*
- Maradjunk és szedjük szét azt a rakást, vagy haladjunk tovább? A hátunk mögé már nemigen kerülhetnek, fent maradni fog egy őr. *magyarázza a helyzetet, és kínálja fel a válaszlehetőségeket.*
- Ami a mérges gázt illeti, a temetőben több ilyen le- és feljárat van, a gáz ott kiszivároghatna, ami nem túl előnyös. Mi is kaptunk volna belőle, ha fent vagyunk, ha nem. *tájékoztatja Ulippot.
Amennyiben Tikron úgy dönt, hogy lemászik a járatba, vele és Kalyssal bővül a csapat. Ulippo már tudja, hogy hogy hívják a férfit, ennek ellenére az bemutatkozik neki és az íjásznak is. Ezek után azonban felhangzik a néhányak által már hallott dalocska, méghozzá az előttük tátongó járatból.*
- Ez ő. *hallatszik Veriar fogai közül szűrve.*
//Mindenki aki lent van/lesz ebben a körben//
*'Csontok, csontok, csontok! Elpakolni mind, mert ezért jöneeeek. Látni a térképen, csontok, csontok, csontok! Elpakolni mindet, mert ők pont ezért jönnek. Csontok, csontok, csontok! Haza vinni őket, és megtisztítanííí. Csontok, csontok, csontok! Oltárra pakolni, és ott csodálnííí! Szépek, szépek, szépek! Csontok, csontok, csontok! Szépek, csontok, csontok...'*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 11:29:12
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-07 21:43:20
Üzenet elküldve: 2013-09-07 21:43:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
*Az erős szél miatt nem a könyvekben oly romantikusan ábrázolt, ködös temető tárult a lány szeme elé, de ezt egy cseppet sem bánta. Sosem találta izgalmasnak a horror történeteket, ahol a főhősök valamiért mindig arra a közös elhatározásra jutottak, hogy az lesz a leghelyesebb, ha az éjszaka közepén egyenesen a temetőbe menekülnek. Hogy érezzen bármiféle kötődést is az olvasó, ha a szereplők látszólag azon munkálkodnak, hogy a leglehetetlenebb, legelőnytelenebb szituációkba kerüljenek? Ezek a könyvek általában arra voltak jók, hogy picit megeddzék Iriana csuklóját, mert már az első tíz oldal után felvette azt az elszörnyedő olvasó pózát, ahol két tenyerével, az arcát felnyomva támasztja a fejét.
A szélt viszont szereti. Összekócolja a haját, és kész gyötrelemmé tette a csuklya fenntartását, de nincs is kellemesebb érzés, mint a dühöngő szélben széttárt kezekkel, ég felé fordított arccal állni. Egyike azon érzéseknek, amiket csakis a természet adhat nekünk, a tündéreket pedig születésüktől kezdve arra tanítanak, hogy szeressék, tiszteljék, becsüljék a környezetük.
A sírok tömkelege nem zavarta meg Iriana nyugalmát, látott és átélt már borzalmasabb dolgokat is a halálnál. Akik itt nyugszanak, azokra már a föld ölelő karjai vigyáznak, és örök megnyugvásban pihenhetnek. Bizonyos szempontból irigylésre méltóak ezek az emberek; olyan kényelmes lenne befeküdni az egyik sírba és soha fel nem kelni belőle. Régen nem csak eljátszott a gondolattal, de komolyan fontolóra vette, hogy az embertelen megpróbáltatások elől inkább a halál megnyugvásába meneküljön. „Régen”… szinte minden, ami összeszorítja az apró szívét, ezzel a szóval kezdődik. A szél máris nem felszabadítóan, hanem sokkal inkább pusztítóan hatott. A távoli felhőkben nem a tisztaság látszott, hanem a ború; az a megmagyarázhatatlan, lehangoló érzés.
Ha ez most egy horror történet lenne, egy csontváz áttörné a földet, megragadná a lány lábát, és magával rántaná a mélységbe. Lehetséges, hogy a napsütés miatt, de ez most sem akar megtörténni. Iriana különös mosollyal veszi elő a zsebéből azt a világoszöld színű italkát, amit még idefelé menet fedezett fel a zsebében – a kosznyomok alapján valahol a szegénynegyedben juthatott hozzá.*
~ Nahát, vajon mi történne, ha egy pár cseppet ráöntenék valamelyik sírra? Na jó, nem szeretnék úgy bevonulni a történelembe, mint aki kataklizmát okozott ezen a világon. Butácskák azok a horror sztorik, de eleget olvastam belőlük ahhoz, hogy tudjam, temetőkben nem kísérletezgetünk!
A szélt viszont szereti. Összekócolja a haját, és kész gyötrelemmé tette a csuklya fenntartását, de nincs is kellemesebb érzés, mint a dühöngő szélben széttárt kezekkel, ég felé fordított arccal állni. Egyike azon érzéseknek, amiket csakis a természet adhat nekünk, a tündéreket pedig születésüktől kezdve arra tanítanak, hogy szeressék, tiszteljék, becsüljék a környezetük.
A sírok tömkelege nem zavarta meg Iriana nyugalmát, látott és átélt már borzalmasabb dolgokat is a halálnál. Akik itt nyugszanak, azokra már a föld ölelő karjai vigyáznak, és örök megnyugvásban pihenhetnek. Bizonyos szempontból irigylésre méltóak ezek az emberek; olyan kényelmes lenne befeküdni az egyik sírba és soha fel nem kelni belőle. Régen nem csak eljátszott a gondolattal, de komolyan fontolóra vette, hogy az embertelen megpróbáltatások elől inkább a halál megnyugvásába meneküljön. „Régen”… szinte minden, ami összeszorítja az apró szívét, ezzel a szóval kezdődik. A szél máris nem felszabadítóan, hanem sokkal inkább pusztítóan hatott. A távoli felhőkben nem a tisztaság látszott, hanem a ború; az a megmagyarázhatatlan, lehangoló érzés.
Ha ez most egy horror történet lenne, egy csontváz áttörné a földet, megragadná a lány lábát, és magával rántaná a mélységbe. Lehetséges, hogy a napsütés miatt, de ez most sem akar megtörténni. Iriana különös mosollyal veszi elő a zsebéből azt a világoszöld színű italkát, amit még idefelé menet fedezett fel a zsebében – a kosznyomok alapján valahol a szegénynegyedben juthatott hozzá.*
~ Nahát, vajon mi történne, ha egy pár cseppet ráöntenék valamelyik sírra? Na jó, nem szeretnék úgy bevonulni a történelembe, mint aki kataklizmát okozott ezen a világon. Butácskák azok a horror sztorik, de eleget olvastam belőlük ahhoz, hogy tudjam, temetőkben nem kísérletezgetünk!
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-07 17:54:38
Üzenet elküldve: 2013-09-07 17:54:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Urfang feje még mindig kótyagos egy kicsit, de már kezd kitisztulni.*
-Jól vagyok.- *válaszol az íjásznak, majd a nő felé fordul*- Igen, én is ez ügyben jöttem. Tulajdonképpen épp megfigyelést végeztem odafent, amikor beomlott alattam a talaj. Olyan itt a föld mint az ementáli. Nem is értem miért jöttek le maguk, hisz nagyon veszélyes itt. Nekem odafent kiváló ötleteim támadtak, arra jutottam, hogy ezek a járatok nyilvánvalóan összefüggésben vannak a csontok eltűnésével. Az az ötletem támadt, hogy ki kéne füstölni az itt áskálódókat. Vagy kiönteni mint az ürgéket. A legbiztosabb az lenne, ha valamilyen mérges gázt pumpálnánk ide. De sajnos már túl sokan ereszkedtek le közülünk, úgyhogy amíg lent vannak addig nem vethetjük be ezt a kiváló tervet. No és most már én is ide jutottam, úgyhogy valami mást kell kitalálni. Maguk jutottak valamire? Van valami épkézláb tervük?
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.08 14:36:03, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Urfang feje még mindig kótyagos egy kicsit, de már kezd kitisztulni.*
-Jól vagyok.- *válaszol az íjásznak, majd a nő felé fordul*- Igen, én is ez ügyben jöttem. Tulajdonképpen épp megfigyelést végeztem odafent, amikor beomlott alattam a talaj. Olyan itt a föld mint az ementáli. Nem is értem miért jöttek le maguk, hisz nagyon veszélyes itt. Nekem odafent kiváló ötleteim támadtak, arra jutottam, hogy ezek a járatok nyilvánvalóan összefüggésben vannak a csontok eltűnésével. Az az ötletem támadt, hogy ki kéne füstölni az itt áskálódókat. Vagy kiönteni mint az ürgéket. A legbiztosabb az lenne, ha valamilyen mérges gázt pumpálnánk ide. De sajnos már túl sokan ereszkedtek le közülünk, úgyhogy amíg lent vannak addig nem vethetjük be ezt a kiváló tervet. No és most már én is ide jutottam, úgyhogy valami mást kell kitalálni. Maguk jutottak valamire? Van valami épkézláb tervük?
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.08 14:36:03, a következő indokkal:
Jelpótlás.
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-07 17:01:42
Üzenet elküldve: 2013-09-07 17:01:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Elizabeth örömmel nyugtázza, hogy a temetőben nincsen senki. Leül az egyik sír szélére, majd előveszi nyilait, hogy kiélezze őket. Mindegyik hegyét egyesével megtapogatja, aminek következtében tele lettek az ujjai pöttyökkel. Mikor végez a hegyezéssel, ad magának egy kis kitérőt, hogy körülnézhessen. Megáll két sír előtt. A szülei oda vannak temetve. Nagy levegőt véve, letesz a sírokra két virágot, amelyeket még a tisztáson szerzett meg. Mikor végez, indul is tovább.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.07 17:22:34, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.07 17:22:34, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-07 14:29:59
Üzenet elküldve: 2013-09-07 14:29:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
* Már majdnem elindulnak, mikor egy újabb alak csatlakozik hozzájuk, aki Torerként mutatkozik be. Clisthe egy kicsit biccent felé. Mielőtt mást is tehetne a járat mennyezete beomlik a fejük felett. A nőnek mozdulni sincs ideje, de szerencséjére egy kéz megragadja és elrántja a lezúduló kőhalom alól. Az omlás sűrű porfelhőt magával, így kell egy kis idő mire meglátja, hogy a csapat kettévált. Hallja a zsoldos hangját a túloldalról, ebből rájön, hogy senkinek nem esett különösebb baja. Mikor leül a por körülnéz a járatban és észreveszi, hogy újabb alak érkezett, egy gnóm.
Nem nagyon beszédes, csak akkor szól, ha muszáj, így Veriar kérdését hallva ő már nem kérdez rá az újonnan érkezett állapotára. Ekkor ugrik be neki, hogy Ulippo is ott volt, mikor Hrodal elküldte őket a temetőbe.*
- Jól sejtem, hogy ön is az eltűnt csontok miatt van itt?
* Kérdezi.*
* Már majdnem elindulnak, mikor egy újabb alak csatlakozik hozzájuk, aki Torerként mutatkozik be. Clisthe egy kicsit biccent felé. Mielőtt mást is tehetne a járat mennyezete beomlik a fejük felett. A nőnek mozdulni sincs ideje, de szerencséjére egy kéz megragadja és elrántja a lezúduló kőhalom alól. Az omlás sűrű porfelhőt magával, így kell egy kis idő mire meglátja, hogy a csapat kettévált. Hallja a zsoldos hangját a túloldalról, ebből rájön, hogy senkinek nem esett különösebb baja. Mikor leül a por körülnéz a járatban és észreveszi, hogy újabb alak érkezett, egy gnóm.
Nem nagyon beszédes, csak akkor szól, ha muszáj, így Veriar kérdését hallva ő már nem kérdez rá az újonnan érkezett állapotára. Ekkor ugrik be neki, hogy Ulippo is ott volt, mikor Hrodal elküldte őket a temetőbe.*
- Jól sejtem, hogy ön is az eltűnt csontok miatt van itt?
* Kérdezi.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-07 14:07:50
Üzenet elküldve: 2013-09-07 14:07:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Az elf lány nem sokat tud meg. A tündérnek nem ismerősek a nevek, semmit nem tud az esetről vagy a házról. Egyszerűen egy elrablás áldozata. Már csak az lehet a kérdés, hogy miért pont őt rabolták el. Remélhetőleg együtt kiderítik majd.
Ysdeneri a törppel és a két tündérrel együtt befelé indul. Elena most nem mond semmit. Talán megszeppent a tündérférfi jelenlétében. Pedig mindig volt valami jó ötlete eddig. Talán ezen is túlteszi magát.
Az elf lány megtalálja a földön azt a kulcsot, amit a koldus adott Therumonnak. Ott a háznál, mikor a nemes meghalt, el akarta volna dobni, most viszont már egy kicsit máshogy látja. Ha a házba senki nem lép be, akkor is bajok történnek, mint itt a temetőben is. Valaki játszik velük és azt kell megtalálniuk. Therumonra gondol és máris érzi a csapatban az erős és határozott férfi hiányát. Dreack itt van, de Ysdeneri a lovagban jobban bízott. Nagyon reméli, hogy a férfi még előkerül és nem lesz semmi baja. Rövid ismeretség volt, de egy nemeslelkű embert ismert meg a lovag személyében.
Az elf lány arra gondol, nem lehet véletlen, hogy a kulcs őrzője távozott, de a házat nyitó tárgy itt maradt. Kénytelenek lesznek minden bátorságukat összeszedni, a félelmet és a megszokott kényelemhez ragaszkodást félretenni. Előbb-utóbb be kell menniük a házba. Előtte viszont Leirelt újra útba kell ejteniük. Ysdeneri még nem tudja, mit titkolhat a pap, de valamit biztosan.
Bent meglátják, hogy a nemes nő már jön kifelé, véres ruhában és bekötött karral. Ysdenerinek lelkiismeretfurfalása nincs attól, hogy csak most mennek be megnézni a nőt. Nem hallottak segélykiáltást. Ha a tündérférfi kiabálását tompán hallották, a nemesasszony magasabb hangját is meg kellett volna hallaniuk. Talán a kis elkényeztetett leányzó nem mert annyi erőt beleadni a hangjába, amennyit kellett volna.
Most, hogy látja, mi történt, segít neki. Nem egy mélyről jövő gyűlölet miatt beszélt és gondolkodik róla rossz szájízzel. Egyszerűen gyanakszik. Óvatosan megy oda a nőhöz, készen arra, hogy az esetleg ellenséges lesz. Ha van esze, akkor ilyen sérüléssel nem tesz hirtelen mozdulatokat, de ki tudja, ki ez? Nem ismerik, csak úgy odacsapódott hozzájuk.
Ysdeneri látja a kötést, amit a nő csinált. Egészen ügyes, mégsem olyan elesett ez a nemes.*
- Megengedi, hogy megigazítsam a kötést? Csúnya seb. Még szerencse, hogy nem a fejére esett. Ma már nem az első lett volna, aki meghal.
*Ha a nemes nem ellenkezik, Ysdeneri szoros kötést csinál, amivel kitartanak a templomig. Ott majd a gyógyító papokra kell bízni.
Az elf lány alaposan megnéz mindent idebenn. Az enyészet és a futónövények megtalálták ezt a helyet is. Moha és penész, pókhálók és tompa doh uralja a sírhelyet. A falon lát egy kis részt, ami tiszta. Megnézi, hogy ott van-e nyoma bármilyen friss tevékenységnek. Aki behozta ide a tündért, az talán csak bedobta, de lehet, hogy itt is elrejtett valamit.
Olyan ez, mint valami rejtvény, amit versenyeken szoktak feladni. Csak itt életekkel játszik az a bizonyos valaki, a rejtélyes ismeretlen. Az elf lány óvatos és nézi, hogy nem leselkedik-e rájuk még valami veszély, újabb labilis kő. Megpróbálja azt a helyet is megnézni, ahonnan a fekete hajú lányt eltaláló darab kiesett.
Az elf lány legszívesebben kirohanna erről a helyről, de ezt nem meri megtenni. Talán épp itt van a rejtvény újabb kulcsa. Koponyák és csontvázak mindenfelé, az egyiknek betört a feje, de nem esett le. Talán a kő találta el vagy a tündér a fészkelődés közben. Ysdenerinek mindene reszket ezen a helyen. Már a Therumonnal történtek is megijesztették, de itt bent még rosszabb. És amikor meglátja a fehér rózsát a háttérben, akkor sikít fel. Érdekes módon a holtak maradványai, a vér és a leomlott plafondarab között ez a szép virág a legijesztőbb. Nem lehet itt régóta, hisz elfonnyadt volna. Talán Kazgoval együtt hozták. Vagy azért rabolták el őt, mert volt nála egy ilyen?
Az elf lány nem meri magánál tartani a rózsát. Egyiküknek se ajánlaná. Még a nemesnek sem, hiszen akinél eddig ilyen virágot láttak, az mind meghalt. Ha valaki fel akarná kapni a virágot, Ysdeneri nem engedi. Ha oda kell állni, ha le kell fogni valakit, azt is megteszi, de nem akarja, hogy bármelyikük emiatt haljon meg.*
- Menjünk innen, kifelé mindenki! Látták a fehér rózsát, az minden bajnál ott volt eddig. És azt a leesett faldarabot is követheti egy másik. Gyorsan a templomba kell érnünk, nehogy a hölgy sebe rosszabb legyen. Elnézést, hogy is hívják? Én Ysdeneri vagyok.
*Ha senki nem próbálkozik a rózsát felvenni, akkor az elf lány is elindul kifelé. Közben még egy dolgot kérdez a tündértől:*
- Kazgo, ez a fehér rózsa Önnél volt tegnap?
*Az elf lány nem sokat tud meg. A tündérnek nem ismerősek a nevek, semmit nem tud az esetről vagy a házról. Egyszerűen egy elrablás áldozata. Már csak az lehet a kérdés, hogy miért pont őt rabolták el. Remélhetőleg együtt kiderítik majd.
Ysdeneri a törppel és a két tündérrel együtt befelé indul. Elena most nem mond semmit. Talán megszeppent a tündérférfi jelenlétében. Pedig mindig volt valami jó ötlete eddig. Talán ezen is túlteszi magát.
Az elf lány megtalálja a földön azt a kulcsot, amit a koldus adott Therumonnak. Ott a háznál, mikor a nemes meghalt, el akarta volna dobni, most viszont már egy kicsit máshogy látja. Ha a házba senki nem lép be, akkor is bajok történnek, mint itt a temetőben is. Valaki játszik velük és azt kell megtalálniuk. Therumonra gondol és máris érzi a csapatban az erős és határozott férfi hiányát. Dreack itt van, de Ysdeneri a lovagban jobban bízott. Nagyon reméli, hogy a férfi még előkerül és nem lesz semmi baja. Rövid ismeretség volt, de egy nemeslelkű embert ismert meg a lovag személyében.
Az elf lány arra gondol, nem lehet véletlen, hogy a kulcs őrzője távozott, de a házat nyitó tárgy itt maradt. Kénytelenek lesznek minden bátorságukat összeszedni, a félelmet és a megszokott kényelemhez ragaszkodást félretenni. Előbb-utóbb be kell menniük a házba. Előtte viszont Leirelt újra útba kell ejteniük. Ysdeneri még nem tudja, mit titkolhat a pap, de valamit biztosan.
Bent meglátják, hogy a nemes nő már jön kifelé, véres ruhában és bekötött karral. Ysdenerinek lelkiismeretfurfalása nincs attól, hogy csak most mennek be megnézni a nőt. Nem hallottak segélykiáltást. Ha a tündérférfi kiabálását tompán hallották, a nemesasszony magasabb hangját is meg kellett volna hallaniuk. Talán a kis elkényeztetett leányzó nem mert annyi erőt beleadni a hangjába, amennyit kellett volna.
Most, hogy látja, mi történt, segít neki. Nem egy mélyről jövő gyűlölet miatt beszélt és gondolkodik róla rossz szájízzel. Egyszerűen gyanakszik. Óvatosan megy oda a nőhöz, készen arra, hogy az esetleg ellenséges lesz. Ha van esze, akkor ilyen sérüléssel nem tesz hirtelen mozdulatokat, de ki tudja, ki ez? Nem ismerik, csak úgy odacsapódott hozzájuk.
Ysdeneri látja a kötést, amit a nő csinált. Egészen ügyes, mégsem olyan elesett ez a nemes.*
- Megengedi, hogy megigazítsam a kötést? Csúnya seb. Még szerencse, hogy nem a fejére esett. Ma már nem az első lett volna, aki meghal.
*Ha a nemes nem ellenkezik, Ysdeneri szoros kötést csinál, amivel kitartanak a templomig. Ott majd a gyógyító papokra kell bízni.
Az elf lány alaposan megnéz mindent idebenn. Az enyészet és a futónövények megtalálták ezt a helyet is. Moha és penész, pókhálók és tompa doh uralja a sírhelyet. A falon lát egy kis részt, ami tiszta. Megnézi, hogy ott van-e nyoma bármilyen friss tevékenységnek. Aki behozta ide a tündért, az talán csak bedobta, de lehet, hogy itt is elrejtett valamit.
Olyan ez, mint valami rejtvény, amit versenyeken szoktak feladni. Csak itt életekkel játszik az a bizonyos valaki, a rejtélyes ismeretlen. Az elf lány óvatos és nézi, hogy nem leselkedik-e rájuk még valami veszély, újabb labilis kő. Megpróbálja azt a helyet is megnézni, ahonnan a fekete hajú lányt eltaláló darab kiesett.
Az elf lány legszívesebben kirohanna erről a helyről, de ezt nem meri megtenni. Talán épp itt van a rejtvény újabb kulcsa. Koponyák és csontvázak mindenfelé, az egyiknek betört a feje, de nem esett le. Talán a kő találta el vagy a tündér a fészkelődés közben. Ysdenerinek mindene reszket ezen a helyen. Már a Therumonnal történtek is megijesztették, de itt bent még rosszabb. És amikor meglátja a fehér rózsát a háttérben, akkor sikít fel. Érdekes módon a holtak maradványai, a vér és a leomlott plafondarab között ez a szép virág a legijesztőbb. Nem lehet itt régóta, hisz elfonnyadt volna. Talán Kazgoval együtt hozták. Vagy azért rabolták el őt, mert volt nála egy ilyen?
Az elf lány nem meri magánál tartani a rózsát. Egyiküknek se ajánlaná. Még a nemesnek sem, hiszen akinél eddig ilyen virágot láttak, az mind meghalt. Ha valaki fel akarná kapni a virágot, Ysdeneri nem engedi. Ha oda kell állni, ha le kell fogni valakit, azt is megteszi, de nem akarja, hogy bármelyikük emiatt haljon meg.*
- Menjünk innen, kifelé mindenki! Látták a fehér rózsát, az minden bajnál ott volt eddig. És azt a leesett faldarabot is követheti egy másik. Gyorsan a templomba kell érnünk, nehogy a hölgy sebe rosszabb legyen. Elnézést, hogy is hívják? Én Ysdeneri vagyok.
*Ha senki nem próbálkozik a rózsát felvenni, akkor az elf lány is elindul kifelé. Közben még egy dolgot kérdez a tündértől:*
- Kazgo, ez a fehér rózsa Önnél volt tegnap?
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-07 10:06:29
Üzenet elküldve: 2013-09-07 10:06:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Ysdeneri kérdésére Kazgo a fejét rázza, egyik név sem ismerős neki, senki olyannal nem találkozott még, akinek köze lehetne ezekhez a megnevezésekhez. Ez a nyom tehát zsákutca, nem érdemes vele többet foglalkozni. A csapat létszáma időközben megfogyatkozik, Therumon ugyanis a sűrű ködbe vész, lehetetlen nyomait követni, csak remélni lehet, hogy nem vár rá is az a sors, ami a gazdagnegyedbeli szerencsétlenekre. Ysdeneri, ahogy visszatér a társaihoz, a földön, szinte pontosan lábai előtt, csillogó tárgyra lehet figyelmes. Lehajolva egy kulcsot találhat a fűben, nem is akármilyet, hanem pontosan azt, amelyiket Therumon kapott még a koldustól, a ház kulcsát. A lovag valószínűleg elejthette, így kerül az most át a tánctanárnőhöz.
A köd tovább hömpölyög, Dreack az első, aki belép a kriptába, őt követi a két tündér, majd pedig Ysdeneri, ha nem szeretne egyedül kinn maradni. Jogában áll, ha szíve inkább húzza a baljós ködhöz, mint a félelmetesen, sötéten ásító kriptabelsőhöz. Egyik sem tűnik épp ideális választásnak, ám a többiek mégis a zárt hely mellett döntenek, rejtsen az bármit. Még Kazgo is visszamerészkedik, igaz, szorosan Elena oldalán maradva. Odabent a korábban már leírt látvány fogadja őket, kiegészülve a sérült Caletniával. Jogosan szegezhetik neki egyből a kérdést, hogy mi történt vele, esetleg a nemesebb lelkűek még segítségüket is felajánlhatják, ha netán lelkiismeret-furdalás támadna bennük. Gonoszul kibeszélték ezt a nőt, mialatt ő idebent rostokolt sérülten.
A bejáratnál egyesül a kis csapat, ha Ysdeneri is a bejutás mellett döntött, innentől Caletnián is múlik, hogy friss levegőre áhítozik vagy marad a többiekkel, akik befelé igyekeznek Dreack vezetésével. Alaposabban is meg akarja magának nézni ezt az építményt, emlékeket hív elő, titkokat sugall. Érzi, hogy idebent kell találniuk valamit, addig nem tágíthat, amíg meg nem leli. A mennyezet egészen masszívnak tűnik, szinte érthetetlen, miként eshetett ki belőle egy akkora darab kő, ami az eredár nőt eltalálta. A falakat többnyire már moha, penész fedi, csak egy körülbelül tenyérnyi rész van, ami tisztának látszik. Körben csontvázak fekszenek, porosan, pókhálósan, üresen ásító szemgödrökkel. Még ha a családnak tudomása is van a kripta létezéséről, nem úgy tűnik, hogy túl gyakran látogatnék, mégis... Az az egyedül árválkodó, fehér rózsa különös, tiszta színével szinte világít a sötétségben. A föld akár tiszta is lehetne, ha nem heverne ott a lelökött csontváz, aminek koponyáját sikerült össze is törni, így fejének teteje meglehetősen érdekesen áll, mintha valami nem engedte volna, hogy leesen a helyéről. A levegő kellemetlen és dohos, nem biztos, hogy egészséges túl sokáig idelent tartózkodni.*
*Ysdeneri kérdésére Kazgo a fejét rázza, egyik név sem ismerős neki, senki olyannal nem találkozott még, akinek köze lehetne ezekhez a megnevezésekhez. Ez a nyom tehát zsákutca, nem érdemes vele többet foglalkozni. A csapat létszáma időközben megfogyatkozik, Therumon ugyanis a sűrű ködbe vész, lehetetlen nyomait követni, csak remélni lehet, hogy nem vár rá is az a sors, ami a gazdagnegyedbeli szerencsétlenekre. Ysdeneri, ahogy visszatér a társaihoz, a földön, szinte pontosan lábai előtt, csillogó tárgyra lehet figyelmes. Lehajolva egy kulcsot találhat a fűben, nem is akármilyet, hanem pontosan azt, amelyiket Therumon kapott még a koldustól, a ház kulcsát. A lovag valószínűleg elejthette, így kerül az most át a tánctanárnőhöz.
A köd tovább hömpölyög, Dreack az első, aki belép a kriptába, őt követi a két tündér, majd pedig Ysdeneri, ha nem szeretne egyedül kinn maradni. Jogában áll, ha szíve inkább húzza a baljós ködhöz, mint a félelmetesen, sötéten ásító kriptabelsőhöz. Egyik sem tűnik épp ideális választásnak, ám a többiek mégis a zárt hely mellett döntenek, rejtsen az bármit. Még Kazgo is visszamerészkedik, igaz, szorosan Elena oldalán maradva. Odabent a korábban már leírt látvány fogadja őket, kiegészülve a sérült Caletniával. Jogosan szegezhetik neki egyből a kérdést, hogy mi történt vele, esetleg a nemesebb lelkűek még segítségüket is felajánlhatják, ha netán lelkiismeret-furdalás támadna bennük. Gonoszul kibeszélték ezt a nőt, mialatt ő idebent rostokolt sérülten.
A bejáratnál egyesül a kis csapat, ha Ysdeneri is a bejutás mellett döntött, innentől Caletnián is múlik, hogy friss levegőre áhítozik vagy marad a többiekkel, akik befelé igyekeznek Dreack vezetésével. Alaposabban is meg akarja magának nézni ezt az építményt, emlékeket hív elő, titkokat sugall. Érzi, hogy idebent kell találniuk valamit, addig nem tágíthat, amíg meg nem leli. A mennyezet egészen masszívnak tűnik, szinte érthetetlen, miként eshetett ki belőle egy akkora darab kő, ami az eredár nőt eltalálta. A falakat többnyire már moha, penész fedi, csak egy körülbelül tenyérnyi rész van, ami tisztának látszik. Körben csontvázak fekszenek, porosan, pókhálósan, üresen ásító szemgödrökkel. Még ha a családnak tudomása is van a kripta létezéséről, nem úgy tűnik, hogy túl gyakran látogatnék, mégis... Az az egyedül árválkodó, fehér rózsa különös, tiszta színével szinte világít a sötétségben. A föld akár tiszta is lehetne, ha nem heverne ott a lelökött csontváz, aminek koponyáját sikerült össze is törni, így fejének teteje meglehetősen érdekesen áll, mintha valami nem engedte volna, hogy leesen a helyéről. A levegő kellemetlen és dohos, nem biztos, hogy egészséges túl sokáig idelent tartózkodni.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-06 22:52:09
Üzenet elküldve: 2013-09-06 22:52:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomalerana halálosan, vagyis majdnem halálosan megijed amikor a fölöttük lévő föld megindul. Csak néz föl, és a lábai legyökereznek, ha nem ragadná meg egy kéz és rántaná el akkor biztos halál várna rá. Még mindig sokkos állapotban van amikor Echnal elkezd kiabálni. Szinte fel se fogja ami történik. Amikor a zsoldos elindul ő remegő térdekkel követi, és fogja a papírt, próbálja rajzolni a térképet, de ezt elég nehéz sokkos állapotba, miközben járni is alig tud. Egy pár lépést tesz, majd térdei összecsuklanak, amikor végleg felmondja a szolgálatot minden izma, és elveszti az irányítást a teste fölött. Lerogy a fal tövébe és csak bámul maga elé.*
*Echomalerana halálosan, vagyis majdnem halálosan megijed amikor a fölöttük lévő föld megindul. Csak néz föl, és a lábai legyökereznek, ha nem ragadná meg egy kéz és rántaná el akkor biztos halál várna rá. Még mindig sokkos állapotban van amikor Echnal elkezd kiabálni. Szinte fel se fogja ami történik. Amikor a zsoldos elindul ő remegő térdekkel követi, és fogja a papírt, próbálja rajzolni a térképet, de ezt elég nehéz sokkos állapotba, miközben járni is alig tud. Egy pár lépést tesz, majd térdei összecsuklanak, amikor végleg felmondja a szolgálatot minden izma, és elveszti az irányítást a teste fölött. Lerogy a fal tövébe és csak bámul maga elé.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-06 17:10:45
Üzenet elküldve: 2013-09-06 17:10:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
-Brrr- *borzong meg.* ~Kísérteties hely. Egyszer talán én is itt leszek eltemetve.~ *Megrázza magát. Nem akar azon töprengeni, hogy mi lesz majd, ha meghal. Jobban szeret a mának élni. Körülnéz a sírok között. Szomorúsággal tölti el a tudat, hogy egyszer ennyi embert lemészároltak... A nemes családok díszes, drága sírjaihoz ér.* ~De szeretnék olyan gazdag lenni, hogy ilyen drága dolgokat megengedhessek magamnak!~ *gondolja vágyakozva. Aztán eszébe jut, hova indult.* ~Nem is maradok tovább ezen a kísérteties helyen, megyek is tovább!~
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-05 21:00:53
Üzenet elküldve: 2013-09-05 21:00:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok //
*Végre indulhatnának, mikor egy újabb sorscsapás érkezik, ám most nem egy okoskodni vágyó nő, hanem egy jókora adag föld képében. Amint a por elül, Echnal körbetekinthet, hogy mégis mit okozott ez az egész, s igencsak keserűen konstatálja, hogy a csapat szétvált. Első látásra a tündér és a Torer nevezetűvel ragadt a járatban, melyet most már muszáj lesz végigjárniuk, hiszen jelenleg nincs kilátásban kijárat.*
- Hall valaki? *kiáltja át a többieknek, feltéve ha élnek. Ami azt illeti van a tarsolyában egy-két varázslat, ami megkönnyítené a kommunikációt, vagy akár a kijutást is, de semmi kedve erre pazarolni az energiáját. Akár érkezik válasz, akár nem, így folytatja:*
- Tovább megyünk és felderítjük a járatot. Addig takarítsátok el innen ezt az akadályt. Ha egy mód van rá, ne kísérjétek meg a továbbhaladást.
*Echnal visszafordul a másik kettőhöz, s vállat von. Vagy hallották, vagy nem. Vagy hallgatnak rá, vagy nem. Ami azt illeti midnen zsoldos csak a saját életéért felel, de mindenki tudja, hogy minél többen néznek szembe az ellenséggel, annál több esélyük van a győzelemre. Na persze most lehet, hogy nem is lesz túl harcias az ellenfél, arról nem is beszélve, hogy a társai nők - ha nem számolja Torer és Veriart.
Remélhetőleg még a tündérnél vannak a térkép készítésére alkalmas eszközök, de ha nem, úgy újat ad nekik, bár nem túl boldogan.*
- Indulhatunk?
*Végre indulhatnának, mikor egy újabb sorscsapás érkezik, ám most nem egy okoskodni vágyó nő, hanem egy jókora adag föld képében. Amint a por elül, Echnal körbetekinthet, hogy mégis mit okozott ez az egész, s igencsak keserűen konstatálja, hogy a csapat szétvált. Első látásra a tündér és a Torer nevezetűvel ragadt a járatban, melyet most már muszáj lesz végigjárniuk, hiszen jelenleg nincs kilátásban kijárat.*
- Hall valaki? *kiáltja át a többieknek, feltéve ha élnek. Ami azt illeti van a tarsolyában egy-két varázslat, ami megkönnyítené a kommunikációt, vagy akár a kijutást is, de semmi kedve erre pazarolni az energiáját. Akár érkezik válasz, akár nem, így folytatja:*
- Tovább megyünk és felderítjük a járatot. Addig takarítsátok el innen ezt az akadályt. Ha egy mód van rá, ne kísérjétek meg a továbbhaladást.
*Echnal visszafordul a másik kettőhöz, s vállat von. Vagy hallották, vagy nem. Vagy hallgatnak rá, vagy nem. Ami azt illeti midnen zsoldos csak a saját életéért felel, de mindenki tudja, hogy minél többen néznek szembe az ellenséggel, annál több esélyük van a győzelemre. Na persze most lehet, hogy nem is lesz túl harcias az ellenfél, arról nem is beszélve, hogy a társai nők - ha nem számolja Torer és Veriart.
Remélhetőleg még a tündérnél vannak a térkép készítésére alkalmas eszközök, de ha nem, úgy újat ad nekik, bár nem túl boldogan.*
- Indulhatunk?
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-05 20:13:51
Üzenet elküldve: 2013-09-05 20:13:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Tikron sétál a temetőben kitaposott úton, amit néhol már megkísérelt benőni a fű. A természet nagyon erősen jelen van ezen a helyen, hiszen amit magára hagynak, azt az enyészet és az erősebb életformák kaparintják meg. A temető pedig pont az a hely, amit gondozgatnak ugyan, de egy jó nagy része teljesen magára van hagyva. Sok kidőlt sír van, ami bizonyosan megélt már nagy viharokat valós és átvitt értelemben is.
A gnóm elsétálgat ezek között, de annyira nézelődik és figyel a lépteire és a rögös útra, hogy Tillit már nem látja sehol. Ekkor megáll és alaposan körbenéz. Nem akarja fogadott leányát csak úgy elveszíteni ezen a baljós helyen. Még akkor sem szeretné ezt, ha a fiatal lány számára nem is oly borzasztó és lélekrengető a holtak emlékhelyeinek birodalma. Körülnéz, hogy Tilli hátrébb van-e a ködös részen vagy esetleg előrébb, mert kerülőúton haladt. Sehol nem látja és elkezd egy kicsit aggódni. Egy ilyen helyen senkinek nem kellene gonosz gondolatokkal a fejében járnia, de vannak olyanok, akiknek semmi sem szent. Akik nem ismernek tiszteletet, csak érdekeket és a saját, kifordított, eltorzult érzéseiket, vágyaikat, amiket ki akarnak elégíteni. A gnóm nem akar kiabálni, mert azt nem illik ezen a helyen. Tilli megmondta, hogy őt nem kell félteni, de mégis jobb lenne maga mellett tudnia.
A nézelődés közben meglát három fáklyás embert, akik egy gödör mellett állnak. Az egyik bele is ugrik és a nagy, szőrös társa pedig a gnóm elé siet. Tikron a szablyája közelében tartja a kezét, hátha itt sírrablókról van szó, akik fényes nappal dolgoznak. Elég nagy feltűnést keltenek, úgyhogy ha sírrablók, akkor vagy nagyon meggondolatlanok vagy nagyon sietnek, hogy most álltak neki.
Az idegen, Kalys kérdéséből az derül ki, hogy épp az ellenkezője történik. A sírrablók megállítására készülő csapat tagjaiba futott bele a gnóm.*
- Üdvözlöm, Kalys! Henua Tikron a becsületes nevem. Sajnos nem tudom, hogy miről beszél. Én éppen leányommal indultam vissza a városba, de attól tartok, hogy valamerre elkalandozott itt a temetőben.
*Elgondolkozik azon, ami itt történik. Valakik fosztogatják a sírokat és többen már odalent keresik az elkövetőket. Milyen temető az, ami alatt járatok húzódnak? Furcsa alakok lehetnek ezek a sírrablók és semmit sem becsülnek. Ha ennyire nem tisztelik a halottak nyugalmát és a hozzátartozók emlékeit, akkor nyilván az élőket sem. Az ilyeneket pedig meg kell állítani és ez egy nemes ügy, amiben Tikron szívesen segít, ha tud. Biztos benne, hogy Tilli is felajánlja a segítségét, ha előkerül.*
- Nos, mint mondtam, váratlanul ért ez a dolog, de nagyon szívesen segítek. Annyit kérek, hogy mondja el nagyjából, mit tudnak és utána mehetünk a lejárathoz. Egy fontos kérésem van Önökhöz. Ha látják a lányomat, kék-narancssárga ruhában, megmondanák neki, merre mentem? Igazán jólelkű és tud is vigyázni magára. Biztosan fel fogja ajánlani a segítségét.
*Ha megkapja a kellő információkat, Henua Tikron el is indul a gödör felé, hogy csatlakozzon a galád csapatot felderítő társasághoz.*
*Tikron sétál a temetőben kitaposott úton, amit néhol már megkísérelt benőni a fű. A természet nagyon erősen jelen van ezen a helyen, hiszen amit magára hagynak, azt az enyészet és az erősebb életformák kaparintják meg. A temető pedig pont az a hely, amit gondozgatnak ugyan, de egy jó nagy része teljesen magára van hagyva. Sok kidőlt sír van, ami bizonyosan megélt már nagy viharokat valós és átvitt értelemben is.
A gnóm elsétálgat ezek között, de annyira nézelődik és figyel a lépteire és a rögös útra, hogy Tillit már nem látja sehol. Ekkor megáll és alaposan körbenéz. Nem akarja fogadott leányát csak úgy elveszíteni ezen a baljós helyen. Még akkor sem szeretné ezt, ha a fiatal lány számára nem is oly borzasztó és lélekrengető a holtak emlékhelyeinek birodalma. Körülnéz, hogy Tilli hátrébb van-e a ködös részen vagy esetleg előrébb, mert kerülőúton haladt. Sehol nem látja és elkezd egy kicsit aggódni. Egy ilyen helyen senkinek nem kellene gonosz gondolatokkal a fejében járnia, de vannak olyanok, akiknek semmi sem szent. Akik nem ismernek tiszteletet, csak érdekeket és a saját, kifordított, eltorzult érzéseiket, vágyaikat, amiket ki akarnak elégíteni. A gnóm nem akar kiabálni, mert azt nem illik ezen a helyen. Tilli megmondta, hogy őt nem kell félteni, de mégis jobb lenne maga mellett tudnia.
A nézelődés közben meglát három fáklyás embert, akik egy gödör mellett állnak. Az egyik bele is ugrik és a nagy, szőrös társa pedig a gnóm elé siet. Tikron a szablyája közelében tartja a kezét, hátha itt sírrablókról van szó, akik fényes nappal dolgoznak. Elég nagy feltűnést keltenek, úgyhogy ha sírrablók, akkor vagy nagyon meggondolatlanok vagy nagyon sietnek, hogy most álltak neki.
Az idegen, Kalys kérdéséből az derül ki, hogy épp az ellenkezője történik. A sírrablók megállítására készülő csapat tagjaiba futott bele a gnóm.*
- Üdvözlöm, Kalys! Henua Tikron a becsületes nevem. Sajnos nem tudom, hogy miről beszél. Én éppen leányommal indultam vissza a városba, de attól tartok, hogy valamerre elkalandozott itt a temetőben.
*Elgondolkozik azon, ami itt történik. Valakik fosztogatják a sírokat és többen már odalent keresik az elkövetőket. Milyen temető az, ami alatt járatok húzódnak? Furcsa alakok lehetnek ezek a sírrablók és semmit sem becsülnek. Ha ennyire nem tisztelik a halottak nyugalmát és a hozzátartozók emlékeit, akkor nyilván az élőket sem. Az ilyeneket pedig meg kell állítani és ez egy nemes ügy, amiben Tikron szívesen segít, ha tud. Biztos benne, hogy Tilli is felajánlja a segítségét, ha előkerül.*
- Nos, mint mondtam, váratlanul ért ez a dolog, de nagyon szívesen segítek. Annyit kérek, hogy mondja el nagyjából, mit tudnak és utána mehetünk a lejárathoz. Egy fontos kérésem van Önökhöz. Ha látják a lányomat, kék-narancssárga ruhában, megmondanák neki, merre mentem? Igazán jólelkű és tud is vigyázni magára. Biztosan fel fogja ajánlani a segítségét.
*Ha megkapja a kellő információkat, Henua Tikron el is indul a gödör felé, hogy csatlakozzon a galád csapatot felderítő társasághoz.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-05 12:29:27
Üzenet elküldve: 2013-09-05 12:29:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok - Tikron//
*Az apró termetű népség tagja nyugodtan sétálgat a temetőben, mígnem egy érdekes csoportosulást láthat. Három férfi áll, fáklyákkal kezükben, egy láthatóan nagy gödör mellett. Egyikük átadja fáklyáját a másiknak, mikor látja megérkezni a gnómot, közben a harmadik leugrik a lyukba. A magas, vékony, borostás állú, barna, rövid, borzos hajú férfi az érkező elé léptet, gyors lépésben és megáll. Karját előre nyújtja kézfogást indítványozva.*
- Üdvözletem! A nevem Kalys. Ön is a temetőt fosztogató miatt jött? Ha igen, odavezetem a gödörhöz, amin lejuthat a járatokba. A többiek már lent vannak. Vagy... Esetleg vannak még többen is? A folyó felől még senki nem érkezett önön kívül. *mondja az alak kérdő tekintettel.*
//Ulippo//
*A csapatot kissé visszafogottan, sírok felett maradóan támogató gnóm is megérkezik végre. Nem csoda, hogy eddig tartott idáig jutnia, hisz' nem lehet egyszerű kisebb termetével tartani a lépést. Úgy tűnik nem is sikerült, legkisebb bánatára. Ulippo kényelmesen hallgatja Kalys szavait, amit fajtársához intéz. Ez azonban nem lesz így sokáig, ugyanis az alatta lévő sír beomlik. Nem is akárhova csöppen. Pontosan az eddig lent lévők közé, ezzel szétválasztva a csapatot, hála az eddig alatta lévő földtömegnek és a sírkőnek. A keletkezett torlasz oldalán legurul. Legalján egy halom csont között találja magát, melyek már igencsak korosak lehettek, tekintve, hogy a gnóm súlya alatt is törtek. Mikor kinyitja összeszorított szemei és feje is kezd helyére kerülni, látása pedig kettősből egyesbe formálódik a fejét ért ütés után, az íjászt találhatja maga előtt, egy ismeretlen alakkal.*
- Jól van? *kérdi meg tőle az eddig még csak látásból sem ismert férfi.*
//A zsoldos, a tündér és az íjász//
- Én nemigazán tudok ilyen térképről. A sírokat feljegyezték, hogy melyik hol van, olyan térkép van is. Mi is az alapján fogunk csak tudni tájékozódni. Ami viszont a járatokat illeti, tudomásom szerint nem is kellene létezniük. *mondja az újonnan érkező alak, ki most ugrott le.
Echnal tudhatja is, hogy ki az. Egy fiatal, aligha húszas éveiben járó fiú ugrott közéjük és most a zsoldos mellé áll. Izmos, erős testalkatú gyerek, testét azonban már most, ily korban is harci sebek tarkítják.*
- Üdv, Torer vagyok. *mutatkozik be azoknak, akikkel még nem találkozott.
Közben Veriar csak nézve a járatot a csapat mögött áll. Nem szól semmit. Ezek szerint várható volt, hogy idővel melléjük szegődik még valaki. A járat a csapat felett hamarosan beomlik. Veriar magához rántja az íjász nőt, míg Torer a tündért. A csapat kénytelen kelletlen ketté válik, egyik fele azonban egy fővel, Ulippoval bővül, ki most már Clisthe Sagel csoportját bővíti. Bár furcsa módon, de Echomalerana óhaja teljesült. A jelentkezők ketté váltak, azonban nem valószínű, hogy pont erre a megoldásra gondolt.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.05 18:18:42, a következő indokkal:
Kérésre.
*Az apró termetű népség tagja nyugodtan sétálgat a temetőben, mígnem egy érdekes csoportosulást láthat. Három férfi áll, fáklyákkal kezükben, egy láthatóan nagy gödör mellett. Egyikük átadja fáklyáját a másiknak, mikor látja megérkezni a gnómot, közben a harmadik leugrik a lyukba. A magas, vékony, borostás állú, barna, rövid, borzos hajú férfi az érkező elé léptet, gyors lépésben és megáll. Karját előre nyújtja kézfogást indítványozva.*
- Üdvözletem! A nevem Kalys. Ön is a temetőt fosztogató miatt jött? Ha igen, odavezetem a gödörhöz, amin lejuthat a járatokba. A többiek már lent vannak. Vagy... Esetleg vannak még többen is? A folyó felől még senki nem érkezett önön kívül. *mondja az alak kérdő tekintettel.*
//Ulippo//
*A csapatot kissé visszafogottan, sírok felett maradóan támogató gnóm is megérkezik végre. Nem csoda, hogy eddig tartott idáig jutnia, hisz' nem lehet egyszerű kisebb termetével tartani a lépést. Úgy tűnik nem is sikerült, legkisebb bánatára. Ulippo kényelmesen hallgatja Kalys szavait, amit fajtársához intéz. Ez azonban nem lesz így sokáig, ugyanis az alatta lévő sír beomlik. Nem is akárhova csöppen. Pontosan az eddig lent lévők közé, ezzel szétválasztva a csapatot, hála az eddig alatta lévő földtömegnek és a sírkőnek. A keletkezett torlasz oldalán legurul. Legalján egy halom csont között találja magát, melyek már igencsak korosak lehettek, tekintve, hogy a gnóm súlya alatt is törtek. Mikor kinyitja összeszorított szemei és feje is kezd helyére kerülni, látása pedig kettősből egyesbe formálódik a fejét ért ütés után, az íjászt találhatja maga előtt, egy ismeretlen alakkal.*
- Jól van? *kérdi meg tőle az eddig még csak látásból sem ismert férfi.*
//A zsoldos, a tündér és az íjász//
- Én nemigazán tudok ilyen térképről. A sírokat feljegyezték, hogy melyik hol van, olyan térkép van is. Mi is az alapján fogunk csak tudni tájékozódni. Ami viszont a járatokat illeti, tudomásom szerint nem is kellene létezniük. *mondja az újonnan érkező alak, ki most ugrott le.
Echnal tudhatja is, hogy ki az. Egy fiatal, aligha húszas éveiben járó fiú ugrott közéjük és most a zsoldos mellé áll. Izmos, erős testalkatú gyerek, testét azonban már most, ily korban is harci sebek tarkítják.*
- Üdv, Torer vagyok. *mutatkozik be azoknak, akikkel még nem találkozott.
Közben Veriar csak nézve a járatot a csapat mögött áll. Nem szól semmit. Ezek szerint várható volt, hogy idővel melléjük szegődik még valaki. A járat a csapat felett hamarosan beomlik. Veriar magához rántja az íjász nőt, míg Torer a tündért. A csapat kénytelen kelletlen ketté válik, egyik fele azonban egy fővel, Ulippoval bővül, ki most már Clisthe Sagel csoportját bővíti. Bár furcsa módon, de Echomalerana óhaja teljesült. A jelentkezők ketté váltak, azonban nem valószínű, hogy pont erre a megoldásra gondolt.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.05 18:18:42, a következő indokkal:
Kérésre.
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-04 19:39:33
Üzenet elküldve: 2013-09-04 19:39:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Nem kifejezetten örül, amikor megtudja, hogy naponta tűnnek el a sírok. Főleg mert ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb a csont, ami azt jelzi előre, hogy nehezebb lesz csontokhoz jutnia. Bár azt se tartja kellemesnek, hogy hátulról meglepheti(k) őket őket valaki, esetleg valakik. De nem akar kimenni a sírok közül. Gyorsan ki is ötöl egy érvet, hogy ne kelljen mennie.*
-Rendben van akkor ne váljunk szét. Én csak a sírokhoz, és a csontokhoz értek, nem vagyok harcos, de szerintem nem nekem kéne felmennem könyvet keresni, mivel csak hallottam, hogy van ilyen nem lenne több esélyem megtalálni, mint nektek, esetleg valamelyik papot meg lehetne kérdezni, de azt se nekem, kéne, mert én vagyok a legalacsonyabb, és eme járatok se túl magasak, így előnyösebb vagyok, nálatok, mert nem kell lehajolnom, és könnyebben észreveszem a földön lévő dolgokat is, ha ilyen közel vagyok hozzá.*Valójában csak nem akarja, hogy csontok nélkül kelljen távoznia, és a nyomolvasáshoz sem ért, de ezt csak nem veszik észre olyan gyorsan."Légyszi maradhassak, légyszi maradhassak, légyszi maradhassak! Itt lent olyan jó, nem mint az élők között." Élvezi, hogy a temető alatt lehet, csak épp azt nem tartja kellemesnek, hogy nem lehet egyedül, vagyis inkább csak csontokkal körülvéve, de ezt is elviseli, ha csontokkal kecsegtet, aminél nincs értékesebb számára, vagyis talán csak egy egész hullának örülne jobban, mert az ugye nagyon cuki.*
*Nem kifejezetten örül, amikor megtudja, hogy naponta tűnnek el a sírok. Főleg mert ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb a csont, ami azt jelzi előre, hogy nehezebb lesz csontokhoz jutnia. Bár azt se tartja kellemesnek, hogy hátulról meglepheti(k) őket őket valaki, esetleg valakik. De nem akar kimenni a sírok közül. Gyorsan ki is ötöl egy érvet, hogy ne kelljen mennie.*
-Rendben van akkor ne váljunk szét. Én csak a sírokhoz, és a csontokhoz értek, nem vagyok harcos, de szerintem nem nekem kéne felmennem könyvet keresni, mivel csak hallottam, hogy van ilyen nem lenne több esélyem megtalálni, mint nektek, esetleg valamelyik papot meg lehetne kérdezni, de azt se nekem, kéne, mert én vagyok a legalacsonyabb, és eme járatok se túl magasak, így előnyösebb vagyok, nálatok, mert nem kell lehajolnom, és könnyebben észreveszem a földön lévő dolgokat is, ha ilyen közel vagyok hozzá.*Valójában csak nem akarja, hogy csontok nélkül kelljen távoznia, és a nyomolvasáshoz sem ért, de ezt csak nem veszik észre olyan gyorsan."Légyszi maradhassak, légyszi maradhassak, légyszi maradhassak! Itt lent olyan jó, nem mint az élők között." Élvezi, hogy a temető alatt lehet, csak épp azt nem tartja kellemesnek, hogy nem lehet egyedül, vagyis inkább csak csontokkal körülvéve, de ezt is elviseli, ha csontokkal kecsegtet, aminél nincs értékesebb számára, vagyis talán csak egy egész hullának örülne jobban, mert az ugye nagyon cuki.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-04 14:38:26
Üzenet elküldve: 2013-09-04 14:38:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi örökség//
*Végül megkegyelmez a kőnek, hiszen nem morzsolja porrá. Maga sem tudja miért, holott a gyermekdal csak még jobban bosszantja. Szinte már üvölt a fülébe, mintha csak körülötte lenne egy egész kórusnyi kisgyerek, akik gúnyosan, nevetve énekelnek neki. Mondani sem kell, az utolsó tettük lenne... ott helyben tépné szét mindegyiküket, függetlenül attól, hogy ő nem tud karmokat növeszteni. Legfeljebb újra használhatná a szablyáját... szépen lassan feldarabolná őket, míg csak apró cafatok maradnak belőlük. Azt pedig itt hagyná a kripta mélyén, majd kimenne, és az ottaniakkal is végezne. Mindegyikükkel, kivétel nélkül, a sorrend nem számít. Majd az ő tetemeiket is bedobná ide, és menne a dolgára...
Elkalandozott. A vállába nyilalló éles fájdalom rántja vissza a valóságba. Érdekes, hogy mennyire el tudja ragadni a képzelete, főleg amikor dühös. Pedig sosem tartotta magát annyira lobbanékonynak, mint a legtöbb eredart. Igyekezett mindig mosolygósnak mutatkozni, hiszen ez elengedhetetlen része az álcának, meg aztán egy idő után már a szokás hatalma, hogy a gonosz vigyor helyett is az angyali mosoly jelenik meg. Nincs rá túl jó hatással az itt töltött idő, de semmi pénzért nem szakítaná félbe. Életének legjobb mókája a halandók között gyilkolni, és rémületet kelteni. Ekkor jut eszébe, hogy bár kórus valóban nincs, azért a kintiek még ott vannak. Még valóra válthatná álmának rájuk vonatkozó részét... Nem, ez nem ő. Ez pusztán a dühe, amit a kő miatt érez. Nem olyan bolond, hogy nyilvános vérontásba kezdjen, meg amúgy is, ő már táplálkozott ilyen módon, nem is olyan rég. Értelmetlen öldöklés lenne, aminek nem annyira híve.
Ami viszont kétségkívül bosszantja, az a ruhája... látja a hosszú csíkokat, ahogy a vér végigfolyt a karján... az a vér, amely most ott gyűlik össze a földön egyetlen nagy köralakú tócsában. A föld pedig szomjazza ezt a vért, legalábbis abból, amilyen gyorsan szivárog belé, ez látszik. Caletnia ennek hatására csak elhúzza a száját, majd a véres ruhaujját leszakítja, és egyfajta kötésként (viszonylag ügyetlenül bár, de) felhelyezi. Ahhoz képest, hogy egy kézzel csinálta, egészen jó lett, talán a vérzés is el fog állni. Amint ezzel kész, úgy dönt, a többiek indokolatlanul sokáig váratják, így elindul a kripta kijárata felé, ahol valószínűleg szembetalálkozik azokkal, akik érte jönnek.*
*Végül megkegyelmez a kőnek, hiszen nem morzsolja porrá. Maga sem tudja miért, holott a gyermekdal csak még jobban bosszantja. Szinte már üvölt a fülébe, mintha csak körülötte lenne egy egész kórusnyi kisgyerek, akik gúnyosan, nevetve énekelnek neki. Mondani sem kell, az utolsó tettük lenne... ott helyben tépné szét mindegyiküket, függetlenül attól, hogy ő nem tud karmokat növeszteni. Legfeljebb újra használhatná a szablyáját... szépen lassan feldarabolná őket, míg csak apró cafatok maradnak belőlük. Azt pedig itt hagyná a kripta mélyén, majd kimenne, és az ottaniakkal is végezne. Mindegyikükkel, kivétel nélkül, a sorrend nem számít. Majd az ő tetemeiket is bedobná ide, és menne a dolgára...
Elkalandozott. A vállába nyilalló éles fájdalom rántja vissza a valóságba. Érdekes, hogy mennyire el tudja ragadni a képzelete, főleg amikor dühös. Pedig sosem tartotta magát annyira lobbanékonynak, mint a legtöbb eredart. Igyekezett mindig mosolygósnak mutatkozni, hiszen ez elengedhetetlen része az álcának, meg aztán egy idő után már a szokás hatalma, hogy a gonosz vigyor helyett is az angyali mosoly jelenik meg. Nincs rá túl jó hatással az itt töltött idő, de semmi pénzért nem szakítaná félbe. Életének legjobb mókája a halandók között gyilkolni, és rémületet kelteni. Ekkor jut eszébe, hogy bár kórus valóban nincs, azért a kintiek még ott vannak. Még valóra válthatná álmának rájuk vonatkozó részét... Nem, ez nem ő. Ez pusztán a dühe, amit a kő miatt érez. Nem olyan bolond, hogy nyilvános vérontásba kezdjen, meg amúgy is, ő már táplálkozott ilyen módon, nem is olyan rég. Értelmetlen öldöklés lenne, aminek nem annyira híve.
Ami viszont kétségkívül bosszantja, az a ruhája... látja a hosszú csíkokat, ahogy a vér végigfolyt a karján... az a vér, amely most ott gyűlik össze a földön egyetlen nagy köralakú tócsában. A föld pedig szomjazza ezt a vért, legalábbis abból, amilyen gyorsan szivárog belé, ez látszik. Caletnia ennek hatására csak elhúzza a száját, majd a véres ruhaujját leszakítja, és egyfajta kötésként (viszonylag ügyetlenül bár, de) felhelyezi. Ahhoz képest, hogy egy kézzel csinálta, egészen jó lett, talán a vérzés is el fog állni. Amint ezzel kész, úgy dönt, a többiek indokolatlanul sokáig váratják, így elindul a kripta kijárata felé, ahol valószínűleg szembetalálkozik azokkal, akik érte jönnek.*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-04 10:40:12
Üzenet elküldve: 2013-09-04 10:40:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Urfang bölcsen kivárja amíg a tenyeres-talpas parasztlegény elindul a temető irányába. Tipikusan az a fajta, aki csak úgy vonzza a bajt, nem szívesen lenne a közelében, amikor az épp megtalálja őt. Kivár még akkor is, amikor a sötét kis tündérke indul el, bár ő nem annyira tűnik balhés figurának, de valahogy mégis a halál szele lengi körül. Úgy dönt, hogy a másik nőszemélyt fogja követni, persze csak tisztes távolból. Megfigyeli ahogy a nő egy sír fölött hallgatózik, majd alászáll. Na ez az, amit ő nem fog megtenni. Azért jött a városba, hogy műhelyt nyisson, ahol repülő szerkezeteket építhet, az ő eleme a levegőben van, nem pedig a föld alatt. Halottak sírjából nyíló földalatti járatok, hát nem egy békés tudósnak való hely az egyszer biztos. Hisz a cél a csonttolvajok lefülelése, akik akár idefentről is érkezhetnek, de ugyan ki látná meg őket, ha mindenki odalent vizslat? Ő inkább kiválaszt egy kiváló takarást nyújtó sírkövet, ahonnan biztonságosan megfigyelheti a járatot. Ha megérkezne a tettes, akkor jól megfigyelheti és már rohanhat is Hrodalhoz a személyleírással. Azonban egy jó ideig nem történik semmi és furdalni kezdi a gondolat, hogy így talán teljesen kimarad a nyomozásból. Azt tervezi, hogy ha más nem is történne itt, akkor majd valahogy odacsapódik végül a társasághoz a jutalom reményében. Ekkor viszont egy gnóm és egy fiatal lányka tűnik fel a sírok között.*
~No lám, talán mégsem volt rossz ötlet felvenni ezt a megfigyelő pozíciót. Lássuk csak mi történik!~
A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.04 12:52:40
*Urfang bölcsen kivárja amíg a tenyeres-talpas parasztlegény elindul a temető irányába. Tipikusan az a fajta, aki csak úgy vonzza a bajt, nem szívesen lenne a közelében, amikor az épp megtalálja őt. Kivár még akkor is, amikor a sötét kis tündérke indul el, bár ő nem annyira tűnik balhés figurának, de valahogy mégis a halál szele lengi körül. Úgy dönt, hogy a másik nőszemélyt fogja követni, persze csak tisztes távolból. Megfigyeli ahogy a nő egy sír fölött hallgatózik, majd alászáll. Na ez az, amit ő nem fog megtenni. Azért jött a városba, hogy műhelyt nyisson, ahol repülő szerkezeteket építhet, az ő eleme a levegőben van, nem pedig a föld alatt. Halottak sírjából nyíló földalatti járatok, hát nem egy békés tudósnak való hely az egyszer biztos. Hisz a cél a csonttolvajok lefülelése, akik akár idefentről is érkezhetnek, de ugyan ki látná meg őket, ha mindenki odalent vizslat? Ő inkább kiválaszt egy kiváló takarást nyújtó sírkövet, ahonnan biztonságosan megfigyelheti a járatot. Ha megérkezne a tettes, akkor jól megfigyelheti és már rohanhat is Hrodalhoz a személyleírással. Azonban egy jó ideig nem történik semmi és furdalni kezdi a gondolat, hogy így talán teljesen kimarad a nyomozásból. Azt tervezi, hogy ha más nem is történne itt, akkor majd valahogy odacsapódik végül a társasághoz a jutalom reményében. Ekkor viszont egy gnóm és egy fiatal lányka tűnik fel a sírok között.*
~No lám, talán mégsem volt rossz ötlet felvenni ezt a megfigyelő pozíciót. Lássuk csak mi történik!~
A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.04 12:52:40
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-03 20:31:53
Üzenet elküldve: 2013-09-03 20:31:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
* Némán hallgatja a tündér ötleteit.*
~ Ha lenne ilyen térkép, azzal jócskán megkönnyítenénk a dolgunkat, de nem hiszem hogy van. Arról nyilván Hrodal is tudott volna.~
* Gondolja. Ugyan a többi dologgal nem ért egyet, de nem ad hangot nemtetszésének, pár percen belül meg teszi helyette a magát Veriarnak nevező íjász.
Mikor a zsoldos is elmondja a véleményét határozottan érzi a hangján, hogy nem örül a plusz két főnek, de ez Clisthe-t egyáltalán nem zavarja.*
~ Nem azért jöttem, hogy másokat szórakoztassak, hanem hogy pénz és egy kis tapasztalatot szerezzek.~
* Ha Ala elindul, azért a bizonyos térképért,akkor átveszi a felé nyújtott papírt és a szénrudat, hogy rögzítse merre mennek. Ha mégsem megy el, akkor némán követi a többieket és nyakát behúzva indul el a járatban.*
A hozzászólás írója (Clisthe Sagel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.03 20:35:00
* Némán hallgatja a tündér ötleteit.*
~ Ha lenne ilyen térkép, azzal jócskán megkönnyítenénk a dolgunkat, de nem hiszem hogy van. Arról nyilván Hrodal is tudott volna.~
* Gondolja. Ugyan a többi dologgal nem ért egyet, de nem ad hangot nemtetszésének, pár percen belül meg teszi helyette a magát Veriarnak nevező íjász.
Mikor a zsoldos is elmondja a véleményét határozottan érzi a hangján, hogy nem örül a plusz két főnek, de ez Clisthe-t egyáltalán nem zavarja.*
~ Nem azért jöttem, hogy másokat szórakoztassak, hanem hogy pénz és egy kis tapasztalatot szerezzek.~
* Ha Ala elindul, azért a bizonyos térképért,akkor átveszi a felé nyújtott papírt és a szénrudat, hogy rögzítse merre mennek. Ha mégsem megy el, akkor némán követi a többieket és nyakát behúzva indul el a járatban.*
A hozzászólás írója (Clisthe Sagel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.03 20:35:00
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-03 17:27:52
Üzenet elküldve: 2013-09-03 17:27:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Lassan visszatér mindenki a mélázásból. Talán a tündér kirohanása volt az az esemény, ami miatt visszaereszkednek a földre. Elena is hasonlóan vélekedik a nemesről, mint Ysdeneri. Könnyen lehet, hogy mindkettejükből csak a női féltékenység beszél, hiszen egy csinos és nagyon magabiztos hölgyet láttak és akik hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, azok nem mindig szeretik ezt másban is látni. Úgy érzik, hogy versenytársra, ellenfélre találtak. Ysdeneriben ez tudatosul és noha igyekszik a tényekre koncentrálni és ok nélkül nem gyanakodni, mégiscsak valami hasonló dolgozik benne.
Elena a holtakkal való társalgást említi. Habár leszögezi, hogy szerinte a nemes nő nem ezt csinálja és Ysdeneri sem erre gondolt, újabb ötlete támad. Ha létezik valaki, aki képes holtakat megszólítani és beszélni velük, az nagy segítséget jelentene ezen a napon.*
- Elena, én sem úgy gondoltam, hogy szellemekkel társalog, hanem hogy csak úgy beszél magában, partner nélkül. De ismét jó ötletet adott, egy halottlátó vagy médium jól jönne nekünk. Talán Leirel tud valakit.
Dreack csak nézelődik, de nem szól bele a két lány szavaiba. Férfiként talán nem érdekli, amiről beszélnek és apró-cseprő női fecselynek találja. Kissé még mindig riadt, de figyel.
A tündér azt mondja, hogy előző este a városi fogadó felé ment és a következő emléke már az volt, hogy a sírboltban van. Vajon mi történhetett vele? Amikor nekik levelet kézbesített valaki, akkor máshol pedig egy embert raboltak el és oda rejtették, ahova nekik ma menniük kellett.*
- Ezt valaki pont így rendezte meg. Mi levelet kaptunk, ami elvezetett minket egy elátkozott házhoz, majd a szerzetesen keresztül a temetőhöz. Önt pedig elrabolták és bezárták ide. Nem fogja elhinni, de azért jöttünk ehhez a sírhoz, mert egy baljós madár szállt le rá, amit a háznál is láttunk. Ott öngyilkosságok történtek, amik mögött valójában rejtélyes alakok állnak. Ismerős Önnek Arenil Glodrak vagy az Elrithien családnév? Esetleg Leirel, a pap?
*Ysdeneri azt sejti, hogy a szerzetes keze mélyebben benne van a dologban, mint gondolták. Szűkszavú volt és megpróbálta elnyerni a bizalmukat, de az elf lányban gyanú maradt.
A kéz érintésére és az arc megsimítására a lovag végre megszólal. Nagyon rosszul van és csak annyit tud kérni, hogy fosszák meg a fegyvereitől. Remeg és a szemei lassan úgy kezdenek kinézni, mint a kolduséi. Még mindig énekelnek neki és akkor menekülni kell. Therumon karját senki nem fogja levágni, de lehet, hogy jobb, ha most távozik. Ysdeneri megijed, amikor a lovag megmarkolja a kezét és a hangjától is. Nem fenyegeti, inkább az az ijesztő benne, hogy ez az erős férfi reszket, mint a fátyolos függöny a szélfúvástól. A lány figyelmeztetni akarja a lovagot arra, amit ő maga mondott korábban. Hogy hiába adja át másnak valaki a fegyvert, ha a hangok énekelnek a fejében, akkor megtalálja a módot a halálra. Már Ysdenerire is átragad a félelem, hiszen lehet, hogy a lovag néhány perc múlva már nem fog élni. Ez nagyon megrázza az elf lányt. Ma ismerkedtek meg, egy kedves és segítőkész embert lát Therumonban, akiért nagyon nagy kár lenne. Mindenkiért kár, de akit ismer, azt még nehezebb elengedni. Nem meri azt mondani, hogy nem veszi el a fegyvereket. Ha ezt megtenné és Therumon kioltaná saját életét, a lányt örökké nyomasztaná a gondolat, hogy vér tapad a kezeihez. Elveszi, amit a lovag átad és Therumon ekkor feláll. Ysdeneri is feláll, mert fél, hogy valami rossz történik. Figyeli a lovag kezeit és egy darabig megy mellette. Hirtelen köd önti el az egész temetőt megmagyarázhatatlan módon. Ennyire gyorsan nem szokott leszállni, itt megint valami játszik velük. Therumon eltűnt, nem látja. Keresi egy darabig és kiáltozik utána, de hasztalan. A dalocska újra felcsendül és Ysdenerit tetőtől talpig rázza a félelem és a reszketés. Remegnek a kezei és az ideg elkezd lüktetni a nyakán.*
- Az istenek legyenek Önnel, Therumon, bárhová is megy! Remélem, még találkozunk!*kiált bele a semmibe. Nem mer tovább menni, mert ekkora ködben nagyon könnyű elesni. Ahogy a dal szól, arra gondol, hogy el akar innen menekülni. Akárhova, csak ne ezen a nagy nyílt helyen legyen.
Dreack befelé indul, hogy megkeresse a feketehajú lányt. A tündérek kint beszélgetnek és az elf nem is akar többször közbeszólni. Lehet, hogy a nemes nő csapdába csalta őket azzal, hogy nem jön ki, mintha valami történt volna vele. Ha bent lesben állna és rájuk támadna, Ysdeneri készen fog állni. Ha viszont tényleg megsérült és a régi épületből esetleg ráesett valami, akkor nem hagyhatják itt. Akkor mindegy, hogy tiszteletlen és nem szimpatikus, de az elf lány senkit nem akar a sorsára hagyni. Therumont is követte volna, ha nem veszik el a ködben.*
- Dreack, ha kijöttünk a nővel, akkor menjünk vissza a templomba! Biztos vagyok benne, hogy a szerzetes nem mondott el mindent.
*Lassan visszatér mindenki a mélázásból. Talán a tündér kirohanása volt az az esemény, ami miatt visszaereszkednek a földre. Elena is hasonlóan vélekedik a nemesről, mint Ysdeneri. Könnyen lehet, hogy mindkettejükből csak a női féltékenység beszél, hiszen egy csinos és nagyon magabiztos hölgyet láttak és akik hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, azok nem mindig szeretik ezt másban is látni. Úgy érzik, hogy versenytársra, ellenfélre találtak. Ysdeneriben ez tudatosul és noha igyekszik a tényekre koncentrálni és ok nélkül nem gyanakodni, mégiscsak valami hasonló dolgozik benne.
Elena a holtakkal való társalgást említi. Habár leszögezi, hogy szerinte a nemes nő nem ezt csinálja és Ysdeneri sem erre gondolt, újabb ötlete támad. Ha létezik valaki, aki képes holtakat megszólítani és beszélni velük, az nagy segítséget jelentene ezen a napon.*
- Elena, én sem úgy gondoltam, hogy szellemekkel társalog, hanem hogy csak úgy beszél magában, partner nélkül. De ismét jó ötletet adott, egy halottlátó vagy médium jól jönne nekünk. Talán Leirel tud valakit.
Dreack csak nézelődik, de nem szól bele a két lány szavaiba. Férfiként talán nem érdekli, amiről beszélnek és apró-cseprő női fecselynek találja. Kissé még mindig riadt, de figyel.
A tündér azt mondja, hogy előző este a városi fogadó felé ment és a következő emléke már az volt, hogy a sírboltban van. Vajon mi történhetett vele? Amikor nekik levelet kézbesített valaki, akkor máshol pedig egy embert raboltak el és oda rejtették, ahova nekik ma menniük kellett.*
- Ezt valaki pont így rendezte meg. Mi levelet kaptunk, ami elvezetett minket egy elátkozott házhoz, majd a szerzetesen keresztül a temetőhöz. Önt pedig elrabolták és bezárták ide. Nem fogja elhinni, de azért jöttünk ehhez a sírhoz, mert egy baljós madár szállt le rá, amit a háznál is láttunk. Ott öngyilkosságok történtek, amik mögött valójában rejtélyes alakok állnak. Ismerős Önnek Arenil Glodrak vagy az Elrithien családnév? Esetleg Leirel, a pap?
*Ysdeneri azt sejti, hogy a szerzetes keze mélyebben benne van a dologban, mint gondolták. Szűkszavú volt és megpróbálta elnyerni a bizalmukat, de az elf lányban gyanú maradt.
A kéz érintésére és az arc megsimítására a lovag végre megszólal. Nagyon rosszul van és csak annyit tud kérni, hogy fosszák meg a fegyvereitől. Remeg és a szemei lassan úgy kezdenek kinézni, mint a kolduséi. Még mindig énekelnek neki és akkor menekülni kell. Therumon karját senki nem fogja levágni, de lehet, hogy jobb, ha most távozik. Ysdeneri megijed, amikor a lovag megmarkolja a kezét és a hangjától is. Nem fenyegeti, inkább az az ijesztő benne, hogy ez az erős férfi reszket, mint a fátyolos függöny a szélfúvástól. A lány figyelmeztetni akarja a lovagot arra, amit ő maga mondott korábban. Hogy hiába adja át másnak valaki a fegyvert, ha a hangok énekelnek a fejében, akkor megtalálja a módot a halálra. Már Ysdenerire is átragad a félelem, hiszen lehet, hogy a lovag néhány perc múlva már nem fog élni. Ez nagyon megrázza az elf lányt. Ma ismerkedtek meg, egy kedves és segítőkész embert lát Therumonban, akiért nagyon nagy kár lenne. Mindenkiért kár, de akit ismer, azt még nehezebb elengedni. Nem meri azt mondani, hogy nem veszi el a fegyvereket. Ha ezt megtenné és Therumon kioltaná saját életét, a lányt örökké nyomasztaná a gondolat, hogy vér tapad a kezeihez. Elveszi, amit a lovag átad és Therumon ekkor feláll. Ysdeneri is feláll, mert fél, hogy valami rossz történik. Figyeli a lovag kezeit és egy darabig megy mellette. Hirtelen köd önti el az egész temetőt megmagyarázhatatlan módon. Ennyire gyorsan nem szokott leszállni, itt megint valami játszik velük. Therumon eltűnt, nem látja. Keresi egy darabig és kiáltozik utána, de hasztalan. A dalocska újra felcsendül és Ysdenerit tetőtől talpig rázza a félelem és a reszketés. Remegnek a kezei és az ideg elkezd lüktetni a nyakán.*
- Az istenek legyenek Önnel, Therumon, bárhová is megy! Remélem, még találkozunk!*kiált bele a semmibe. Nem mer tovább menni, mert ekkora ködben nagyon könnyű elesni. Ahogy a dal szól, arra gondol, hogy el akar innen menekülni. Akárhova, csak ne ezen a nagy nyílt helyen legyen.
Dreack befelé indul, hogy megkeresse a feketehajú lányt. A tündérek kint beszélgetnek és az elf nem is akar többször közbeszólni. Lehet, hogy a nemes nő csapdába csalta őket azzal, hogy nem jön ki, mintha valami történt volna vele. Ha bent lesben állna és rájuk támadna, Ysdeneri készen fog állni. Ha viszont tényleg megsérült és a régi épületből esetleg ráesett valami, akkor nem hagyhatják itt. Akkor mindegy, hogy tiszteletlen és nem szimpatikus, de az elf lány senkit nem akar a sorsára hagyni. Therumont is követte volna, ha nem veszik el a ködben.*
- Dreack, ha kijöttünk a nővel, akkor menjünk vissza a templomba! Biztos vagyok benne, hogy a szerzetes nem mondott el mindent.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965