//Ördögi Örökség//
*Miután a paphoz intézi a kérését, Ysdeneri elindul a templom ajtaja felé, ami a temető felé vezet. Most már nem várja meg, hogy Therumon nyisson ajtót, hanem igyekszik kifelé. Reméli, hogy Elena és a lovag is jönnek utána Zavarja a félhomály is, de még inkább az, amit megtudott és amit sejt, ezért nagyon sürögve hagyja el a hatalmas kőépületet.
Kilépve megérinti arcát a friss levegő és a tűző Nap melege mintha új élettel töltené el. Eszébe jut, amit a pap mondott. A Naphoz hasonlította őt és az elf lány valóban nagyon szereti a napfényt és a meleget.
Elindul a felfelé vezető, rövid utacskán, ami a temetőbe visz. Eszébe jut, hogy mennyire ódzkodik ettől a helytől. Itt van a nagyszülei sírja. Volt egy tanítványa, akinek a szüleit egy utazás során megtámadták, kirabolták és megölték. Ők is itt vannak eltemetve. Szegény kis gyereknek majd megszakadt a szíve és ez Ysdeneri számára is nagyon fájó emlék. Kellemesebben gondol vissza arra, hogy előző nap udvarlójával járt itt, mikor a folyópartra mentek. Tremon társaságában már könnyebb volt elviselni a helyet, miközben beszélgettek.
Ha itt vannak vele a többiek, akkor hozzájuk szól:*
- Elena, Ön is érzi a melegséget és a békét, ami a nyakláncból jön? Nagyon különös, amit Leirel mondott.
*A lány nem csak arra gondol, hogy Elenát a Holdhoz hasonlította a pap. Egy anya, aki megszüli a gyermekét, kötődik hozzá és így talán könnyebben el tudja képzelni, hogy halála után a kicsi érez belőle valamit. De ezt a koldust először látták. Az elf lány nem hiszi, hogy a lélekerő mindig ugyanúgy öröklődik. Lehetett itt valami kapcsolat, amit talán a rózsa és a levél hozott létre köztük. Megfogja a láncot és még mindig érzi, amit első alkalommal is.*
- Jó a kérdése egyébként. Nekem is eszembe jutott, hogy honnan szerezte ezeket. A koldusok ritkán járkálnak 60 arany értékű ékszerrel. Therumon, úgy van, ahogy mondja. A templomban lerajzoltam az ábrát és ha Leirelnek eszébe jut róla valami, akkor biztosan mondani fogja.
*Elhalad a temető kapujánál álló törp mellett. Elég kellemetlen a levegő. Nem olyan dohos, mint egy zárt templomban, de rossz. Talán csak a hely teszi kellemetlenné az elf lány számára. A folyóról megint feljön a pára és ködben úszik a temető. Így még nehezebb lesz találni valamit. A lány gondolkozik, hogy merre induljanak. Balra vannak olyan nemesi sírboltok, amiken címerek vannak, talán ott kéne kezdeni a keresést. Ráadásul ide főleg olyan családokat temettek, akik a háború idején haltak meg. Ahogy nézelődik, meglátja, hogy az a törp, akit a temető kapujánál látott, még mindig ott áll és szemeivel keres valakit.*
"Ki az, aki egy temetőben beszél meg találkozót?"
*Látja, hogy térkép van a kezében, ebből gondolja, hogy nem idevalósi az ősz harcos. Reméli, hogy emögött nem a ház áll, de inkább a lovaghoz fordul:*
- Therumon, látja azt a törpöt, aki mellett eljöttünk? Még mindig ott áll, mintha várna valakire. Nem tudhat arról, hogy mi ide készültünk, de már sok furcsa dolgot láttunk ma. Lenne olyan kedves és megkérdezné?
*Elvégre mégsem az asszonyok dolga ez és egy ilyen csinos lánytól még talán félreértené a kérdést az idegen. Ysdeneri jobbnak látja, ha a két harcos beszél egymással.*