Arthenior - Temető
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Templom (új)
TemetőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

280. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:56:32
 ÚJ
>Rhakarn Karog avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

*Mint az erdő, a temető is eléggé felkelti az érdeklődését. Talán kicsit jobban is, de ebben nem egészen biztos, csak abban, hogy itt kicsit otthonosabban érzi magát. Kicsit járkál a sírok között, vizsgálgatja őket, olvasgatja a neveket, de csak ismeretlen emberek nyughelyeit találja. Egy-egy síron, apró jegyzeteket találni, melyek felfednek, kis részleteket az illető életéből, például, hogy mivel foglalkozott vagy mibe halt bele. Rhakarn elkeseredetten veszi észre, hogy az ilyen kis megjegyzések legtöbbjének egy a lényege: valamilyen háborúban vagy csatában halt meg. "Szomorú, bár ilyen világot élünk." Még nézelődik kicsit, majd az égre tekint. "Kezd nyugovóra térni a nap. Bár fáradt még nem vagyok, de már innék egy jó pohár bort, esetleg még el is beszélgetek valakivel, ha úgy adódik." A temetőben még lassabban, de ahogy kiér belőle már valamivel gyorsabb léptekkel halad uticélja felé.*


279. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:36:04
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Kinek a számára mi marad, és mit rejt a világ. Egy dalnok lánynak, kinek lelke csupa tűz és szenvedély, még sok kellemes dolgot hozhat az eljövendő míg egy vándornak, ki már csak a holtak közt él, csupán éjbe borult az idő. Persze a dal nem volt több ízelítő csupán egy igen hosszú történetből, melyben a szerelem is főszerepet kapott bár milyen rövidnek tetszett is, mégis halhatatlan maradt. Valóban szerette is azt a hölgyet, akit védelmezni volt hivatott, még akkor is, ha sosem bontakozott ki közöttük semmi, hiszen nem arra esküdött fel, és egy lovag számára mindennél fontosabb volt a becsület, és a kötelesség. Még akkor is, ha biztos volt benne, hogy a papnő viszonozta volna az érzéseit. A sors néha furcsa játékot űz, s az idő túl rövidre szabatott, sem hogy kiderülhetett volna lehetett-e volna ebből valaha több.*
- Nekem már csak az éj bársonya, és magányos útja marad, hol a hozzád hasonlók néha felbukkannak, mint csillagok a felhős éjszakán.
Mit mondhatnék? Mindkettőnk élete másról szólt, és más körül forgott. Persze különben ugyan arról szólna minden költemény, és hamar ráunna a világ a kobzosok énekeire.
*A holtak hona hol a lánynak csak egy-egy szereplő pihen a múltjából légyen az bármily jelentős is, mégis csupán egy hely, hova néha téved nosztalgiázni, míg az Kerlonnak már az otthona igen régóta. Van olyan lélek, kit nem halálra, hanem életre ítélnek, és hogy melyik a könyörtelenebb, arról nagyon nehéz lenne elvitatkozni, hiszen aki az egyiket kipróbálta, másikban nem igen van tapasztalata, így aztán igazán alapja sem nagyon lenne ennek a vitának. Az viszont tény, hogy az idő az évszak miatt is hűvös, és a Temető vendégmarasztaló árnya még nem nyúlt ki egyikük felé sem úgy, hogy örök maradásra bírja őket.
Talán valóban szép végszó a finom bor és a kellemes társaság után ez a dal a mai estére, és erre a találkozásra, azt pedig már nagyon régóta nem fürkészi, mit is hoz számára a jövő, hiszen számára már régen nincsen jövő, csupán a múlt, melyben örökre megdermedt az idő maga.*
- Azon a bálon én biztosan ott leszek, ott találkozhatunk.
*Búcsúzik a dalnok hölgytől, hogy aztán az ő alakja is belevesszen az éjszakába, hiszen oly sokakkal ellentétben számára akkor kezdődik az élet, ha lemegy a nap.*


278. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-08 18:22:35
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

*Egyensúly. Vékony mezsgye álom, s való közt. Oly nehéz rálelni, s ennél is könnyebb elveszíteni. De ha van egy cél mely ott lebeg lángoló fénycsóvaként az alagút végén valamivel könnyebb csak előre nézni, s ingatagságát, valamint az azzal járó viszontagságokat elfogadni. Ha azt hallja valaki szomorú dolog holtak közt dalolni általában nem arra gondol, amit a két kobzos élt most együtt át. Bármilyen sötét is az éj, mindig akadnak fények.*
- Vér, s szerelem, lángoló ékkő és kincset jelentő tűz, alkohol mámora jelentette derű, pirosló gyümölcsök, virágok szirmai, tiltott dolgok... A Vörös az én színem.
*Fűzi hozzá somolyogva a másik szavaihoz, miközben feje fölé emelt karokkal nyújtózik egyet, s újra hátradől. Az előadás helyszínét említő kérdésre egyenlőre csak vállat von.*
- Ezen még gondolkozom.
*Hirtelen semmi épkézláb ötlet nem jut eszébe. Minek ferdítsen akkor? A finom élcelődést pedig inkább elengedi füle mellett. Nincs most olyan hangulatban, hogy felvegye a kesztyűt. Meg valahogy groteszknek érezné flörtölni egykori kedvese sírja felett, mart magát ismerve ebből úgy is az lenne. Erről jut eszébe, hogy még nem is nézte meg magának a másikat férfiként. Eddig csak a dalnokot látta benne. Hamar bepótolja ami kimaradt, s szemtelen őszinteséggel siklik végig Kerlon minden apró porcikáján tekintetével. A lényeget ilyen fényviszonyok mellett is kivenni ugyebár, de ebbe inkább nem megy bele, mert még a végén másfelé terelné a beszélgetést. Szerencsére közben a másik beadja derekát, s énekelni kezd elterelve erről a butaságról Lyssa gondolatát. A végén kellő szünetet hagyva megszólal.*
- Szép dallam volt. Méltó lezárása ez a mai napnak. Hűvösre fordult az idő, ideje, hogy ne csak a holtak, hanem mi is megpihenjünk... Egyébként azt pletykálják a városbéli dalos pacsirták, hogy lesz valami bál. Ha jól emlékszem a Dwirinthalen kúriában.
*Kacsint rá mielőtt távozóra fogná jelezvén, ha a másik is úgy gondolja akkor ott találkoznak. Ezután odahajol és nyom egy csókot a bárd arcára, aztán feláll és hullámzó léptekkel elindul a kapu felé. Nem szereti a könnyes búcsúkat, s feleslegesnek is tartja akkor, ha nem sokára újra látják egymást, így csak válla fölül hátrapillantva dob egy csókot Kerlonnak, majd fejére húzza csuklyáját, s egyé válik az árnyakkal. Vidám dudorászása még sokáig hallik a sírköveken visszaverődni, bár talán csak a szél játszik a férfi érzékeivel. Egy biztos, a nő egy ideig nem feledi el ezt az estét.*


277. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-08 16:50:42
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Az árnyak világa azt vonzza csupán, ki még nem járta meg azokat. Démont látott ő eleget, s nem kevésbé sokszínű forgatag az, sem mint az angyalok világa, de maradásra bírni nem tudta soha egyik sem, ahogy nem is fogja. Ugyan azon érem két oldala, ugyan azon hibákat követve el, másként csupán, s a kettő között ott áll ő, egy karddal a kezében, aki csak az egyensúlyt keresi egy bolond világban, ahol a remény is régen halott. Ennyi, ami számára adatott.*
- Gondolod, hogy a szenvedélynek színe lehet? Se nem fehér az se nem fekete, sokkal inkább vörös, mint a bor, melyet most megosztunk. Vörös mely, ha engedi ugyan úgy lobban fel a legtisztább, és a legsötétebb lélek mélyén is. Nem kell, azt keresnek sem a hold ragyogásában, sem a fekete éjszakában, ahol megtalálod csupán egy bolond pillanatban, barátja a bor társa a zene, és mi hozza egy szép hölgy csillogó tekintete.
*Persze teljesen más az ok, mely miatt vér szennyezi a pengét, de a lányé és az övé is a jelek szerint bőven ihat. A féltékenység talán gyakoribb, mint maga a szerelem. Szívből szeretni kevesen képesek, birtokolni sokan vágynak, pedig kevesen tudják, még lelkük sem az övék igazán, nem hogy egy másik lélek.
Nem tartja kegyetlennek. Több mint valószínű a hölgy inkább csak felelőtlen volt, vagy nem törődöm, ki a vágyak lángjától fűtve szenvedély szárnyán utazott, nem gondolva a következményekre. Hol pedig olyan csábul, ki már nem szabad, nem csak a csábító hibás ott, de az is, akit elcsábítanak. Csalfa szívért pedig érdemes-e vért ontani, mindenki próbálja azt maga megmondani.*
- Szóval egy Halál madár hiányzik csak már? Díszes lenne a társulat, s mond tudsz már helyet is, ahol debütálna a kis csapat?
*Sokkal inkább csak élcnek szánja a megjegyzés, hiszen annyira még nem ismeri a várost, de kétli, hogy bármely fogadó több zenész fellépését fizetné egyszerre, egy gazdagabb család rendezvénye talán, de még azt sem tudja vannak-e hasonlók erre. Ahány város, annyi szokás.*
- Nos legyen, de ne mondja, hogy nem szóltam előre. Ha nem azt kapja mit vár, már mondhatja, hogy nem kér belőle.
*Lágy dallam kél, melyet maga az éj kísér. Mélabús hangok, könnyed dallamok, sűrűsödik az éj. Talán a lant játéka, melynek hatására megelevenedik a táj, talán csak közeleg a hajnal, hogy az éj legsötétebb órája eljő immár. *
Fekete éjszakában sötét árny,
Fekete világban suhogó denevér szárny.
Fekete köpeny száll a szélben,
Fekete vér csepeg csendben, éjsötétben.

Sötét táncot jár, a két alak,
Amire a nap felkel, e világon csak egy marad.
Suhogó árnyak, pallosok zenéje,
Húsba mar a kard,
Eddig sem volt esélye.

Éjszínű pallos tépi fel a sodronyt,
Vért ihat ismét, Egy életet kiolt most.
Örök a tánc, véget soha nem ér,
Vörössel keveredik a fekete vér.

Sötét lelkű vándor, elátkozott kardja,
Ismét egy halandó tiszta lelkét marja.
Kárhozott úton bolygó fekete lélek,
Vissza út nincsen, örökre eltévedt.

Holtlélek az élők világban,
Bolyong egyedül örökké magában.
Holt lélek eleven testben,
Élőholt vámszedő,
Hideg, s kíméletlen.

Maga választotta útját,
Maga idézte a véget.
Sötét árny halad,
Elátkozott pallos lebben,
Egy élet szikrákja kihuny,
Egy lélek eltűnik a fekete csendben.

Fehér kristályból koponya,
A keresztvas fehér lidérc otthona.
Hideg fénnyel izzik fel,
S huny ki hirtelen.
Hideg fény metszi az éjszakát kegyetlen.

Lassan áll vissza nyugalom,
Sötét árny tűnik el úttalan utakon.
Lassan, a nap, visszatér az élet,
Csak az egyet, mit elvitt,
Azt sújtja örök ítélet.

Eltűnik a fekete vándor,
Elűzi a fény,
Eltűnik a pallos,
Nincs hatalma, az élet ígéretén.
Visszajön még, ahogy az éj leszáll,
Akkor magának új áldozatot talál.




276. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-08 15:59:03
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

*Szavakat vesztegetni? Hiszen cimborák közt egyetlen sem lehet felesleges, a kimondatlanok pedig a legértékesebbek, mint az a sokat mondó pillantás, melyet most Melan Kerlonra vet.*
- Pedig a Hold sötét oldala, az árnyak világa sokkal izgalmasabb. Kit ne vonzana jobban egy csábító démon az angyalarcú délibáb helyett. Bár a férfiak zöme elérhetetlent kerget, ezért hódolnak oly merészen a szépségnek. De aki egyszer megtapasztalja milyen egy szenvedélyes szólam ölelése azontúl csak arra vágyik.
*Somolyog.*
- Mesélj hát nekem dalnok. Had' halljam a hangod, legyen dalod bármilyen keserű is. Különben is öreg vagyok már a tündérmesékhez.
*Egy érett, sokat látott nő szavai ezek, nem egy hamvas szépségé, ki előtt ott áll még az élet. Mögötte vannak bonyolult viszonyok, szenvedélyes pillanatok és csalódások egyaránt.*
- Szóval egy fejvadásszal osztottam meg a borom. Sebaj! Legalább nem egy elvetemült kriptaszökevény vagy. Én szerencsésnek mondhatom magam. Ritkán szorulok rá a kardomra. Ha a szükség úgy hozta inkább mentem el házi tanítónak és szűrtem össze szórakozás gyanánt a levet a ház urával vagy idősebb fiaival, mint bérbe adjam a pengém, de ízlések és pofonok. Félre ne érts, cseppet sem vetlek meg azért amit csinálsz. Mindössze nem kedvelem a véres ügyleteket. Bár néhányba így is sikerült már belekeverednem.
*Kacsint.*
- A féltékenység sajnos zöld szemű szörnyeteget varázsol a legtöbbekből, s ha nem tartják rabláncon...
*Vállat von.*
- Legtöbbször mielőtt bármire fény derült volna tovább álltam.
*Teszi hozzá mielőtt szívtelen bestiának nézi őt Kerlon.*
- A régi szép idők.
*Nevet.*
- Bohó ifjúság, követtünk el mindannyian rengeteg őrültséget. Legalább lesz mit mesélnünk öreg napjainkon a lelenceknek.
*Félig már lemondott arról, hogy egyszer sajátja lesz, így jövőre néző terveit is nélkülük szövögeti, ha valamiért szóba kerül az ilyesmi.*
- Szeretem a bonyolult dolgokat.
*Mosolyodik el. Reméli ez elég lesz, hogy végre megeredjen a férfi nyelve.*
- Pont a Halálmadár hiányzott. Már csak egy szarkát és pávát kell kerítenünk.
*Hogy ő milyen madár? Jó kérdés. Inkább elmerül a muzsikálásban, minthogy választ adjon rá. Vagy talán csak arra vár a dalnok magától jöjjön rá, s mondja ki helyette...*


275. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-05 17:37:07
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Egy kedves, vonzó hölgy, ki oly sokat látott, szép csillagos este, és finom óbor. Mi fűszerezze mindezt? Az ő bús története, melyre szót vesztegetni is kár, hát még ilyen társaságot, és efféle bort hozz.
Egy hölggyel vitatkozni sosem érdemes. Jóra nem vezet, hiszen csak másként szemlélik a dolgokat, és a saját szemszögökből általában ugyan úgy igazik van nekik is. Az ritka alkalom, amikor benne oly magasra csapnak a szenvedély lángjai, hogy attól űzve cselekedjen, hogy elérjen bármit, hiszen látszat csupán a világ, értéketlen csillámpor, nem több, s kinek fejében az örökkévalóság lapjai peregnek, annak egy-egy pillanat már oly keveset tartogat.*
- Igen hölgyem, mindkettő hozzátartozik, s együtt alkotnak egészet. Mégis hány költő énekelte meg az éj bársonyát? Míg a csillagok fényét számtalan. Mindenki sokkal inkább vonzódik a széphez, még ha csak illúzió csupán, vagy valami furcsa délibábhoz, melyet reménynek hívtok, mint a komor valósághoz.
*Pár szóban megfogalmazni pedig mindazt, amit ő tesz, vagy amivé lett, nagyon nehéz. Valóban ítéleteket hajt végre. Egy vadász csupán, ha nagyon kisarkítjuk a dolgokat, de ez mégsem ilyen végtelenül egyszerű.*
- Ha úgy tetszik, ezt is, azt is. Ez a lant álca csupán, hiszen ki félne egy szakadt, bolondos vándor kobzostól? Senki. Bejutok így mindenhova, és talán még emlékezni sem nagyon fognak rám, hiszen bárd is akad annyi, mint csillag az égen. Amennyiben egy körözvényért jutalom jár, és nem csak koholt vádak, akkor akár a hatóságét is. Elvégre megélni valamiből, mindenkinek meg kell, és sajnos az utazás is költségekkel jár.
*Vonja meg a vállát, hogy hiába is oly spártaiak az igényei, azért a semmiből ő sem él meg.*
- A másik már összefonódik. Ha úgy tetszik, ki felsőbb hatalmak jelölik, és pedig utána nézek, hogy valóban úgy van-e. Bővebben ne kérdezd, bonyolult lenne. Amennyiben igen, akkor számára sok minden véget fog érni, az élet is az árnyékvilágban.
*Maga a társulat érdekes gondolat. Sosem tartozott sehova, főleg hosszútávon nem, hiszen fej, lélekvadászként hamar kiadták volna az útját bárhonnan.*
- Sosem maradok sokáig egy helyen. Ha egy ilyen halálmadárnak, mint én hasznát tudod venni a társulatban.
*Hagyja nyitva a kérdést, ahogy a lanttért nyúl, hogy csatlakozzon a lány játszotta dallamhoz.*



274. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-05 16:17:42
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

*Azért Lyra koránt sem látja ennyire sötéten a világot, mint a bárd. Az ő szeme előtt sosem a végső cél lebeg, hanem inkább a jelen. A mámorító pillanat.*
- Jól látod barátom. Egy hölggyel vitatkozni múló időpocsékolás. Eleve eldöntött küzdelem, bár esetünkben talán nem.
*Utal rá, hogyha az ellenkező nemet szenvedély s vonzalom hajtja, ott a férfi bármit megtesz, hogy a nő óhaját s saját vágyát csillapítsa. Ám őket látszólag más motiválja, persze könnyen meglehet, hogy érzéki csalódás az, hogy felülemelkedtek az ösztönök világának szabályain. Idővel úgy is kiderül merre sodródnak. Egymás karjaiba, vagy távolabb.*
- Kinek az ítéletét hajtod végre? A sajátod, vagy egy felsőbb erőét?
*Csillan kérdőn az akvamarin szempár.*
- A sötétség bársonya ugyanúgy hozzátartozik a éjhez, mint a csalárd csillagok. Lelkek vagyunk mind az űrben. Egyedül fénylő pontok a végtelen mélykék szőnyegen, de ha összeállunk maradandót alkothatunk.
*Mutat fel kedvenc csillagképére, melyről nevét kapta.*
- Ezért kérdeztem. Régóta járom a világot. S egyik célom, hogy alkossak egy saját társulatot. Nincs is szebb, mikor összhangba kerülnek a hangszerek...
*Hunyorog mosolyogva a csillagokra, majd előveszi lantját, s üveghangokon vidám dallamot kezd pengetni, várva, hogy a másik beszálljon. Nem vár ígéretet. Mindössze azt, hogy ezt az estét önfeledten élvezhesse. Azt ahogy a húrok egymásba csapva alkotnak igéző dallamokat...*


273. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-05 01:38:14
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*A lánynak végül is részben igaza van. Egy pillanat sem ér többet a másikánál, hiszen egyik sem ér semmit. Múló illúziók csupán a létnek nevezett kaotikus forgatagban, melyben a rendnek már lassan nyomait is elmossa a káosz. Itt sem lesz ez másként, mint bárhol másol. Idővel mindenki fejére vonja az ítéletet így, vagy úgy.*
- Igazad van. Egy hölggyel vitatkozni oly botorság. Az az igazi pazarlás, elvégre annyi kellemesebb dologgal tölthető az idő.
*Van, hogy a vereség hordozza a győzelmet, csak sokan sokszor túl büszkék ahhoz visszalépjenek. Hányszor sikerült végül úgy győztesen kikerekednie egy csatából, ha ő fújt visszavonulót. Főleg hölgyekkel szemben.
Kevesen látják át a taktikai visszavonulás bölcsességét, és hogy nem mindig mindent egy pillanatban kell eldönteni, egy csatában, vagy egy szópárbajban. Mindig az csupán a kérdés, mi is volna az igazi cél. Persze sokaknak nincs, sokak nem is látják, úgy élnek a pillanatnak, hogy még azt sem képesek megélni igazán.
A lány története igazán kellemes emlékeket idéz, melyeknek csak ritka, ha nem szomorú vége szakad. Volt az ő életében is egy rövid szakasz, melyben talán azt mondhatta volna, igen kellemes. Volt? Melyikben is talán? S ha az emlékek oly régen történtek igazak-e még azok? Nem-e csak az idő, és a memória, mely sosem felejt kegyetlen játéka csupán?
Átnyújtja a bort, elvégre a hölgy hozta, és most rajta a sor. Lassan hallgat el a lant, és kerül a kard mellé, ahogy kérdés borús időket idéz.*
- Idejét sem tudom már. Nagyon régóta. Ítéletként járom a világot, és kiért eljövök, nem vágyja táraságom, s kin segítek, tudni sem fogja, hogy a világon vagyok. Kinek ilyen, kinek olyan sors adatott.
*Jegyzi meg egy halovány mosoly mögött, mely inkább a múlt fájdalmas emlékeit leplezni hivatott, sem mint a vidám hangulatot tovább szítani.*
- De húgom, miért lett téma egy ilyen szép hölgy mellett a mélabús halálmadár? Mióta neves az éjszaka bársonyáról nevető csillagai helyett? Ha így van, ennek a világnak még talán maradék esze is oda lett. Igyál húgom, s talán hagyom rád a történeteket. Aligha adhatok én neked olyat, melyben gyakori vendég a nevetés. Idézhetek én de csupán mint senki szívesen nem lát, komor tragédiát.


272. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-05 01:08:47
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

*Bor, s a nők. Milyen gyakran vetik össze e két dolgok, mint élvezetek vagy bűnök forrását. Akár a Hold két arca tartoznak össze, az érkezők szívét gyakran megtévesztve. Vöröslő ajkak és nedű ekképp kapcsolódnak össze, s sűrítik egyetlen mosolyba a kimondhatatlant. A lankák ragyogását őszi délután, a szél hangját, a virágok édes illatát. Tünékeny pillangó száll egyik válláról a másikra át, szájában ott a fűszál, háta mögött érdes fatörzs, talpa alatt a nyirkos föld. Lelke ott van, hová megpihenni tér. Egy fényes tisztás szélén az erdő szívében, egyik fa árnyas tövében.
Kissé révetegen pillant a másikra, ki hozzá hasonlóan megadja az óbornak, ami jár. Lyssa is így tesz majd, ha visszakapja, azonban nem sietnek sehová. Hagyja, hogy Kerlon kiélvezze illatát, ismerkedjen zamatával, majd aprókat kortyolgatva fedezze fel titkait. Valóban igazi kincs, ezt maga is tudja, ám a pazarlásról másképp vélekedik.*
- Vétek volna? Aligha. Ki mondta, hogy ez a hely vagy óra méltatlan egy ilyen italhoz. Különleges pillanatra tartogattam, s úgy vélem ez az.
*Mondja mosolyogva. Arcáról sugárzik nem kíván erről tovább vitázni. Valóban így gondolja. Szeme pedig sosem hazudik.*
- Érdekes felvetés. Volt már számomra is édes a veszteség.
*Hagyja el gyöngyöző ám halk kacaj ajkát. Ő is érzi, hogy ez a téma már már az illendőség határát feszegeti, elvégre mégis csak egy temetőben vannak, mégsem bírja visszatartani. Sőt, igazándiból nem is bánja. A vöröslő nektárnak és a remek társaságnak hála egyre jobb hangulatban van.*
- Aligha lehetsz tőlem pár évvel öregebb, micsoda beszéd ez?
*Dönti oldalra enyhén fejét, majd enyhén megcsóválja.*
- Kedves emlékeknek tetszenek. Nekem is akad pár ilyen. Köztük néhány előadás. Szerettem azokat az időket, amikor a Míthával jártuk a világot. Bárdok, táncosok és akrobaták, mint egy nagy család. Mond csak, te mindig egyedül utaztál? Magányosnak tűnsz.
*Mondja ki nyíltan amit gondol. Ehhez az esthez valahogy nem illik a köntörfalazás.*


271. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-04 23:49:41
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Van pár dolog azért, amiben ő sem ismeri a tréfát, és aminek megadja a kellő tiszteletet még akkor is, ha nem sok ilyen akad ezen a világon. A bor ezek közé tartozik. Még meg sem kell ízlelnie ahhoz, hogy érezze, itt most valami egészen mással van dolga, mint eddig.
A finom óbor olyan, mint az ügyes, tapasztalat szerető, minden ízében sugárzik belőle a gyönyör, melyet ígért. Már az illata is régmúlt nyarakról, napsütésről, és zsíros földről beszél, kiadós esőről, s oly borászok szakértelméről, kiknek azóta már deresbe hajlott az üstöke.
Ez már nem játék. Igazi kincs, és ehhez mérten is bánik vele. Először csak az illatában gyönyörködik, majd lassan ízleli meg, mint ahogy egy finom hölgy csókját illik, kellő tisztelettel, s felfedezve minden apró titkát.
Eddig tartott a borvedelés, és a mulatság. Ezt már nem fogja benyakalni. Ezt nem arra teremtették az istenek, hanem arra, hogy műértő lelje benne örömét.*
- Vétek húgom. Vétek ily nektárt a sötét sírok komor perceire pazarolni. Gyönyörű hölgy, lágy dallam, s édes csókok mellé való az ilyen bor. Nem egy temető béli iszogatáshoz.
*Ha nem lelte halálát a hullámsírban hát az ő baja. Tovább tapodhatja a világ földjét, és új leckéket tanulhat, mielőtt lelke tovább állhat.*
- Mindenki így van ezzel. Persze kérdés mit kapok ha nyerek, és mit ha veszítek?
*A félmosoly, mely megjelenik a bárd arcán pedig talán pikánsabb dolgokra utal, melyeket egy temető nyugalmában említeni illendő lenne.*
- Ó húgom öreg vagyok én már bohócnak. Jobbára, ha táncot ropok az a macabra csupán. A dallam viszont valóban gyönyörű. Régi estéket idéz, még atyám házában tartott bálok, és esték hangulatát, melyek hosszúra nyúltak. Néha váltotta a holdat a nap az égen, mire véget értek.
*Kellemes és bús emlékek, régi képek. Sosem volt jóban az apjával, és még 16 is alig volt, amikor sikerült annyira összezördülnie vele, hogy örökre elváltak útjaik. Persze így is volt jobb. Soha nem értettek egyet semmiben. Amíg fegyverforgatást akart tanulni, és mágiát, az örege csak arra szánta, hogy valami kövér menyecskét vegyen el, hogy házasodjanak a vagyonok, és csak a mérőket, meg a vékákat számolja. Sosem volt az neki való élet. Talán az egyetlen döntés volt, amit sose bánt meg, hogy akkor elváltak útjai az apjáéitól, és hogy nem hagyta, hogy az örege ráerőltesse az akaratát.*


270. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-04 23:23:53
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

- Erre inni kell!
*Kurjant fel, s ekkor veszi észre, hogy az üveg alján alig van már pár csepp. Még jó, hogy kettőt hozott magával. Egy kisebbet és egy valamivel nagyobbat. Utóbbi fogyott ugyan el, ebben viszont finomabb nedű bugyog. Különleges alkalmakra tartogatta, s bár látszólag ez nem az mégis kinevezte annak, hiszen ritka, hogy a temetőben leljen valaki ivócimborára. Egyszerre szürreális és mulattató.*
- Tessék.
*Nyújtja át sokat sejtető mosollyal megadva Kerlon számára az esélyt, hogy behozza lemaradását, elvégre a nő valamivel korábban kezdte az ivást. Ha belekóstol nyelvén érezheti szétterülni a zamatos óbort. Fűszeres telt íze kitűnően illik az este különös hangulatához, a holtak honához.*
- Él és virul. A hullámsír végül másé lett.
*Tisztázza a félreértést, mert olybá tűnik a férfi fejébe vette, hogy márpedig meghalt szegény lélek, de aztán nem firtatja tovább a témát. A hideg rázza attól, hogy halálról beszéljen a holtak közt.*
- Nyerni jobban szeretek.
*Csillannak fel szemei, ahogy eszébe jut néhány feledhetetlen fogadás és emlékezetes kártyaparti, mely megadta eddig élete sava-borsát. Azonban Kerlon téved, ha azt hiszi magában fog táncolni. Nem páva, vagy fiatal csitri aki kedvét leli benne, ha mások előtt illegetheti magát. Érettebb ő annál.*
- A tánc sosem volt magányos mulatság. Ha a lantot választod nekem marad a hallgatás.
*Vár még egy kicsit, aztán letelepedik korábbi helyére, s szemeit lehunyva élvezi ki a másik által teremtett melódiát, hagyva, hogy képzelete a dal szárnyán szálljon, s a csillagok közé repüljön. A végén csak rámosolyog a bárdra.*
- Szép dallam.
*Aztán hagyja, hogy szavai hosszan kongjanak a csendben. Egyelőre nincs kedve tovább fűzni árját, s elsodorni vele a pillanat varázsát. Inkább kiélvezi az ital és a zene mámorát.*


269. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 22:50:58
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

- Így igaz. A szabadság a legtöbb mid lehet, s a becsület az egyetlen, mi örökké elkísér, minden más, csak illúzió.
*Ami ez után következik azt ellenben már nehezen állná nevetés nélkül. Az hogy ki mit érdemel, sokszor csupán annak a kérdése, hogy ki az, akinek a választ feltesszük.*
- Hidd el tánc volt az a halállal méghozzá kegyetlen. Ha tehetném inkább választanám egy tőr döfését, mint a cápák fogainak fagyos ölelését.
*Persze azt meg kell vallania, sok mindent próbált már, egyedül a tenger világát nem ismerte soha ki igazán. Élt és volt hajósok között is, bár nem sokáig, és a vízen imbolygó világot sosem tudta megszokni igazán. Messze nem lenne ő olyan jó táncos, mint egy vérbeli tengerész.*
- Tudod húgom, nem minden bukás hoz magával felemelkedést, a sors csak ritkán olyan, mint a bősz hullám verés. Van hogy magával ragad, s nem ereszt többé soha, hiába van ott palánk, árboc vagy vitorla. Fény és árnyak csalóka játékok, sokszor két érem egy azon oldala. Nem több az csupán. A cél választ, te döntesz, nyersz, vagy romlásba döntetsz.
*Az üveg ismét megtér gazdájához utószor talán, hiszen az sem bőség szaru, nem tart örökké benne a folyékony kincs.*
- Igen. Ismertem, s velem maradt örökké, mely szép volt valaha fájó sebet hagyott, mely nem gyógyul soha, de szót se rá többet.
*Ha a lány táncolni akar hát legyen, de ő nem tart vele, a lant lesz most a partnere. S szokásával ellentétben nem a lágy szeleket a vihart hívja most, mely hajókat zúz össze, városokat dönt romba. Táncolni akart a lány, hát azt olyan melódiára lehet, mely lángokat szít, s nem elfolyt, ütemesen pendülnek a húrok, hogy háborognak a sírok. Had fújjanak nekik most ébresztőt, hisz oly messze még a vég ítélet, addig várni, idő lesz még temérdek.*



268. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 22:21:22
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

- Takarónk a csillagos ég, mesénk a Hold mögül kél, s míg tiszta éjjeleken van mi átmelegít valóban nincs okunk panaszra testvér.
*Költ hozzá helyeslőn néhány sort.*
- Ki mondta, hogy haláltánc volt az?
*Hunyorog rá társára.*
- Mulatságra vágyott a legénység, így megmutatták az úrnak hol a helye. Hidd el kiérdemelte.
*Veti közbe.*
- Aki törvényeiket nem tiszteli, annak ugyebár a tengerben. A kérdés az volt közéjük akar-e tartozni. Más választása nem lévén elfogadta hát csendes kabinjában a magányt. Egyszer fenn, egyszer lenn.
*Kortyol lassan.*
- Olyan igazság ez, melyet csak az érthet ki egyszer maga is átéli. Bukás, s felemelkedés, árnyak és fény, bűvös örvénylés... akár az életé. Szerelem és halál.
*Pillant rá.*
- A szerelmes szívre!
*Húzza meg az üveget, mikor visszakerül hozzá ismét.*
- Sokat beszélsz, de táncolni vajon tudsz-e dalnok?
*Pattan fel hirtelen, s meghajol előtte jó mélyen.*
- Elég folyékony bátorságot vettél már hozzá magadhoz?
*Vonja fel kihívóan szemöldökét.*
- Még el sem mondtad melyik te dalod.
*Elvégre úgy járja, ha ő már megmutatta a másik is felfedje a titkot.*


267. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 21:51:42
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Bolond lenne az, ki rangsorolni akarná a művészetet. Hiszen játék az csupán, s az vessen magára, ki még az is komolyan is veszi. Szűz papnő holnap, ki ma kurtizán, s szerelmes balladát kér egyik, míg másik vígad sok véres csatán. Attól függ csak az, ki szemléli, nem mástól. Távol áll az bármi rangsorolástól.
Részéről még azt sem szereti, mikor a sok dalnok tehetségét sáraranyért vesztegeti. Persze míg neki ez kedvtelés, másnak addig maga a kemény élet. Neki kardja keresi azt, mint másnak az ének.*
- Tized vagy kilenced, nem ér az semmit. Megad a világ mindent ami kell, s a többit minek cipelni? Egy jó kard, egy finom bor, húst a parázsra, egy tüzes csók. Ki képes gondolni még másra? Szél szárnyán bármikor újra kél a dal. Alkony szüli, és nyugodni tér a pirkadattal.
*Körbe jár az üveg lassan fogy a bor, hiszen nem kímélik, nincs okuk rá, kincs az mint a vér. Bolondok kik fecsérlik.*
- Ha ítélet hozol legyen az mindig gyors és tiszta. Te ne akarj olyan lenni, ki a más vérét élvezettel issza. Egyszerű feladat, bonyolítani kár, még egy hájas papnak is kijár a gyors, tiszta halál.
*Szép történet a szerelem, még akkor is ha véges szomorú, legalább tudod mit veszítettél, s emléke marad, még akkor is ha ború. Míg meg nem ízleled nem is éltél, és ha megöli szíved, legalább nemes halál végzett veled.*
- Akkor hát igyunk egy szerelmes szívre, és a békére, mi neki kijutott, sose gyászold ő már jobb helyen van, hova került ott. Semmi nem lehet gonosz mint a szerelem éltet, s halálba vezetve is hozhat gyönyörű véget.
*Bár ő mondhatná el magáról, hogy nem bánt semmit sem, hogy tiszta a lelki ismerete, de mi sem áll távolabb tőle. Valaha volt esküjét már soha be nem válthatja. Van kinek béke, vagy kinek vezeklés a sorsa.*
- Nem csak te vagy így vele, de ne aggódj, amíg a bor kitart, addig elűz minden bajt. Utána pedig vagy a sors épít utat neked, vagy merre sosem jártál még találod tán azt meg.



266. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 21:31:40
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

*Inkább hasonszőrű saját oldalán, s ez a maga nemében megtisztelő. Bár dalos pacsirták közt aligha létezne rang. Laza, kimondatlan szövetség az övék, íratlan játékszabályokkal. Lehet asztaluk egy sírhant, háttámlájuk hideg márvány, akkor is szívélyesebben látja vendégül Lyssa Kerlont, mint bárki tenné a boszorkányok óráján, ha hívatlanul bekopogtatna hozzá. Bár ha kérdenék ő azt mondaná, dalával csalogatta ide rokonlelkű társát.*
- Ám egy nevet talán belekarcolhatna.
*Nevetnek akvamarinjai rá, bár ajkai nem görbülnek ezúttal mosolyra. Mindössze szája sarkában ver fészket a hiányzó görbület, melynek félbevágott párja hamarosan megjelenik a másik ajkán.*
- Egy tized itt, kilenc odaátra.
*Tartja magasba az italt, s miután meghúzza átadja.*
- Bár meg kell hagyni táncolni ők is tudnak.
*Húzódik lassan mosolyra szája.*
- Főleg, ha egy hajó pallórája kényszerítik őket.
*Vonja meg vállát jót derülve a kellemes emléken.*
- Mondanám, hogy bűnbánat, de egy fikarcnyi lelkifurdalás sem böködi oldalam. Egykor volt 'barátom' szunnyad idelenn.
*Tekint ismét a filigrán vonásokra, mellyel a kőre rótták szeretője nevét.*
- Inkább a matrózoktól csömörlöttem meg. A tengert szeretem.
*Vált sebtében témát remélve a férfi követi majd kimondatlan óhaját.*
- Hosszú út áll mögöttem. Mióta a társulatom feloszlott nem igazán találom a helyem.
*Fogalma sincs miért mondja ezt most el, ráadásul pont egy idegennek, de Kerlon valahogy bizalmat ébreszt benne. Bár könnyen meglehet tévesen. Van valami nyugtalanító a szemében...*


265. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 21:10:30
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Milyen érdekes. Hol látnak szívesen egy vándort, ki a sötét éjben kóborol? A temetőben egy sírhant szélén csupán. A képek melyeket ő még valaha régen láthatott is, mikor még városok emelkedtek melyeket nem a mocsokból építettek, és melyeknek igaz lelkű lovagok védték falait, volt ez valamikor régen még máshogy is.
Persze tanúja volt ő a bukásnak, mint oly sok másnak, s a változás nem mindig kegyes, hova a világ magától süljed, onnan ritkán emelik fel. Most sincs ez másként. Bottal verik ki a koldust a gazdag negyedből, és éhezik a szegény, míg amaz dőzsöl.
Szép világ. Szemfedelet borít rá a csillagos ég, de még a holdnak tiszta sugarai is csak szennyesek lesznek, ha végig simítanak rajta, és felhők közé bújik utána szép arca.*
- Szívesen húgom, a szívem már úgyis régen húz a holtak honába. Nincs oly villám, mely kristályt váj fekete márványba.
*Leoldja a kardot, oda ő sem visz viszályt, hol békével látják. Tisztességért cserébe gonoszul nem fizet. Ki kiérdemelte már, legalább itt övezze tisztelet.
Újra magához veszi hát az üveget és hol bőven akad, ott ő sem kezd takarékoskodni. Kár lenne. Itt most igazán nincs miért bánkódni.
A lány megjegyzése pedig régi vendéget csal elő a hideg félmosolyt, mely érzelmeket nem, de iróniát annál inkább hozott.*
- Igen, tartok tőle húgom, előbb kapnánk bort egy boszorkánytól, s táncot mellé, mint paptól egy jó szót, akár szükségünk kérné. Hájas pökhendi népség, mindig is csak Izsák kosarát nézték. A föld nékik épen elég ha meghagyják. Szegénység itt, s majd kérd a jussod odaát.
*Csodálatos világ, fizesd a tizedet ide, a kilencedet oda, s ha szükséget látsz, csak a temető ki meghallgat, vagy az éj vándora.*
- Hanem húgom, mi hozott téged a halál honába? Rokonaid vannak idelent, nyugodalmat találva? Kedvesed szíve hűlt ki az élettől, vagy csupán te csömörlöttél meg ettől a mocsok tengertől?



264. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 20:57:22
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

*Lyra szívében is lakoznak sötét titkok, többek közt az is miért temette el nevének azon részét, melyből becézése ered. Lyssandrah. Óh de rég susogta fülébe a szél, vagy fújta hószín tincsei közé bárki. Rég érezte magát egyedül, élvezte az idilt, s a nyugalmat is száműzte életéből.*
- A villám is sebet váj a föld húsába, a mélyben mégis e csapásból születik az egyik legszebb dolog: a kristályok. Apró homokszemekből, melyeknek kell ez az égi erő, hogy összeálljanak. Talán a megpróbáltatások a Te lelkedből is újat kovácsolnak, egyszer...
*Leheli elmélyedve maga elé, mielőtt inna rá. Nem is sejtve még ezúttal méltó társra talált, már ami az ivást és az eszmefuttatást illeti.*
- Térj meg hozzánk.
*Int nagylelkűen a sírkő jobbja felé. Ő a bal oldalánál ül. Köztük borostyánnal benőtt hant terül. Az üveg pedig közéjük kerül.*
- Épp szavakkal is kínálni akartalak.
*Mosolyog rá.*
- Van még egy butykossal a tarsolyomban.
*Kacsint hozzá.*
- S ha mégis kevésnek bizonyulna...
*Vonja meg vállát a templom fények felé pillantva.*
- Ott talán újra tölthetjük.
*Jót somolyog saját elgondolásán. Érdekes kalandnak kínálkozik enyhén imbolyogva meggyőzni a templomszolgákat, hogy érveik már pediglen szilárd talajon állnak, s az italra igenis rászolgáltak. De Kerlon válasza hamar elhessegeti játszi képzelgéseit.*
- Egy boszorkány vállán.
*Csendül fel boszorkányos nevetése bearanyozva az éjszakát. Mintha még a csillagok is hunyorognának hirtelen. Delejes hangja magával ragadóan szikrázik a sötétben.*


263. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 20:34:40
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Boldog az, ki nem tudja még mennyit érnek nyugodt pillanatok, melyeket nem keserítenek emlékek, nem rontanak meg sötét tikok. S jobb annak, ki sosem tudja meg mennyit is érnek azok igazán. Talán nyugodt percei nem révén ő sem tudja talán.*
- Úgy legyen hát övék a béke. Nekik legalább megadatott, nekem csupán emléke. Régről mely talán nem is igaz. Elfedte a sötét idő, s megannyi kellemetlen emlék. Bolond az ki azt mondja gyógyít. Csupán mélyíti a sebeket, s feltépi róla a varrt, beforrni nem hagyja soha.
*Ahogy a hölgy meghúzza az üveget az becsületére válna még annak is, aki már igen csak szokva van az alkoholhoz. Talán olyan társat talált, akivel átihatja az éjszakát? Kevés az olyan mint ő, aki lassan mérték nélkül tudja magába dönteni az italt, mire az kikezdi testét, és elnyomja őt, de nem tovább csak az álmok mezejére, és oda sem sokáig.
Van kit nappal is fény övez, s van kit éjjel is démon követ, van kit védenek, s van ki védelmez, s van kinek harca örök.*
- Ha már a békét elutasítod. Helyet adsz nekem itt, ahol mindenki megpihenhet?
*S ha a hölgynek nincs kifogása ellene, akkor helyet foglal mellette a sírok tövében, esetleg ha kegyet sértés nélkül lehetséges, akkor az egyik sírkövön. Talán még a holt lélek sem veszi zokon a vándortól azt a pár percet, amit ott tölt, hova őt örökre letették.*
- Ha nem haragszol. Elkérném újra azt az üveget.
*Nem tudja meddig tart ki a bor, de itt van a kikötő nem messze és akad ott ivó is, bor is bőséggel, a gond talán inkább az, hogy nincs igazán kedve oda menni. Nem vonzza a vidám társasághoz semmi. Amennyiben ott megjelenne, annak talán mélabús melódia, és pár halál eset lenne a vége.*
- Csupán haza tértem. Elvégre hol lelhetne otthonra egy holló, ha nem a temetőben?



262. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 20:17:27
 ÚJ
>Melange Carrissia Lyssa di Vega avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

- A nyugodalmast hagyd meg kérlek nekik bátyám. Halottaknak való, ki élő inkább dalol. *Ereszt meg egy szívélyes mosolyt. S a csalóka árnyak talán fiatalabbnak mutatják most valós koránál, szemében mégis síri nyugalom honol. Derűs vonásai azonban hamar meglágyulnak amint visszakapja az üveget, mit nem átall férfiasan meghúzni. Bármely törpének becsületére válna ivótudománya, egyszerre hat bizarrnak és természetesnek, ahogy a vöröslő cseppek könnyedén legördülnek gyémánttorkán.*
- Mi szél hozott erre, hol a holló sem jár, csak magunkfajta vándor pengeti holt szívek húrjait? Békére akkor vágyom, ha magához ölel a halál. Addig kell még egy kis izgalom. Messze van még. Számodra is talán... *Pillant rá kajánul, finoman pedzegetve mennyire kapható vajon újdonsült társa a játékos élcelődésre.*


261. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 19:59:10
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Kevesen mondhatják el magukról, hogy otthonok van ott, hol az élőknek nincsen maradása. Kevesen, hogy az elmúlás nem rettenti, csupán barátja. Van, aki az élet pezsgő forgatagában érzi jól magát, és van, akit ott súlyt leginkább a magány.
Nem olyan nagy talány ez. A kérdés csupán az, kit mi köt, s hova. Van ki az árnyékvilághoz, s van ki már csak azon túlra. Kevesen szoktak örülni jöttének, hiszen az mit magában hordoz általában nem más, pusztán csak ítélet.
Mégis mily nagy tévedés, hogy az elmúlás szentélyében lenne oly sok halott lélek. Nincs itt több belőlük csupán ki valamiért oszló porhüvelyétől elszakadni nem képes. Többet találni belőlük még a piac nyüzsgő forgatagában is, hiszen mit ők vágynak, de már meg nem kaphatnak, az élet az, melyből kiszakadtak.
Közhely csupán, de mégis igaz, hogy a temető általában, nyugalmat, magányt adhat, még annak is, ki máshol békét nem talál. Őt sem más hajtotta ide. A következő, kinek bár nem fogja örömmel fogadni, de segítenie kell az átkelését, még várhat. Még várhat pár napot, vagy csupán pár pillanatot. Ugyan mit számít már?
A holt lelkek azonban kik mégis a temető magányát választották megtalálják azt, ki hozzájuk hasonlatos lehet, ki nem egy világban jár, s egyikben sincs otthon soha, hiszen egy bárnak hol lehetne hona?
Nem marasztalja az élet, és nem várja otthon, az éj lélek vadásza pedig hivatásból van örökké úton. Nem fogadja be a halál, és nem köti az élet. Még a harmadik kivel olykor kacérkodik, az is csak csalfa szerető, a művészet.
Ez az éjszaka azonban mégsem azt hozta amit várt. Pár kóborlelket, hold fényt, bús ódon melódiát, melynek szárnyán páran át is kelnek talán, hol ha jobb soruk nem is lesz, de mindenképpen tovább fordul velük a kerék. Ilyen a végzet, van akin át, van akire rálép.
A temetőben azonban a szélen kívül más is játszik, s a holt lelkekkel valaki együtt dalol. Ott hol eddig csak halál most mégis az élet is honol?
Lassan vezetik a hangok, marad el mögötte a csend, várnak a lelkek, nekik csupán eddig. Tovább, már csak egyedül megy. Fiatal lány a temetőben, s társasága is akad, még pedig olyan, mely kedvére való, egy palack finom bor, és kedves invitáló szó.
Szét nyílik az éj bársonya, s ha hívták lép hát elő az éj vándora. Elveszi az üveget, melyet felé nyújtottak, s miután jót húzott belőle adja az vissza.*
- Nyugodalmas éjt neked is húgom, ha már nekem nem, legalább neked békés legyen.



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965