Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-03 19:34:19
Üzenet elküldve: 2013-01-03 19:34:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Hűvös szél tépázza a kopasz fák ágait, s az alatta ülő nő holdfehér tincseit, melyek most ezüstös szárnyakként hagyják el vállait. Máskor hű szeretőként simulnak hozzá, halovány folyamként omlanak alá, de most... tünékeny násztáncot lejtenek hangja lágy folyamán. A dallam halkan lüktet, mégis velőig mar, mit hangszeréből előcsal. Koromsötét nyomokat karcolva az éjbe, behatolva a sírkövek közti résekbe, le a mélybe, hol szerettei nyugszanak. Más talán könnyekkel áztatná sírhalmukat, ám az ő szemében nincs semmi szomorúság. Mindössze beletörődés és lemondás. Rég volt már, hogy elhagyta otthonát, s igazán sosem bánta meg. Tiszta szívéből szerette azt az életet, melyet választott, akkor is ha szülőföldjétől távol sodorta a végzet.
Keze egy pillanatra megáll. Ujjai szinte odafagynak a jegesen izzó húrokra. Ajkai csendesen felsóhajtanak, majd kedves mosolyra görbülnek.*
- A régi szép időkre!
*Löttyint ki maga mellé a lábánál lévő flaskából, majd vet egy pillantást a háta mögött feszülő hideg kőre.*
- Szép volt, igaz?
*Simít végig kissé nosztalgiázva a cikornyás véseten, majd fejét hátravetve iszik egykori barátja/kedvese tiszteletére. Rég elváltak, fogalma sincs minek nevezze. Csak ezután siklik pillantása a közeledő alakra.*
- Éj vándora, lépj elő és igyál velem a tiszteletükre!
*Emeli meg a vélt irányba a vöröslő nedűt. Közben megfordul fejében, hogy csak képzelete játszik megint vele, s valójában nincs ott senki. Sebaj, ha így van a holtakon kívül úgy sem hallja más, hogy már megint magában beszél.*
A hozzászólás írója (Melange Carrissia Lyssa di Vega) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.03 19:37:33
Keze egy pillanatra megáll. Ujjai szinte odafagynak a jegesen izzó húrokra. Ajkai csendesen felsóhajtanak, majd kedves mosolyra görbülnek.*
- A régi szép időkre!
*Löttyint ki maga mellé a lábánál lévő flaskából, majd vet egy pillantást a háta mögött feszülő hideg kőre.*
- Szép volt, igaz?
*Simít végig kissé nosztalgiázva a cikornyás véseten, majd fejét hátravetve iszik egykori barátja/kedvese tiszteletére. Rég elváltak, fogalma sincs minek nevezze. Csak ezután siklik pillantása a közeledő alakra.*
- Éj vándora, lépj elő és igyál velem a tiszteletükre!
*Emeli meg a vélt irányba a vöröslő nedűt. Közben megfordul fejében, hogy csak képzelete játszik megint vele, s valójában nincs ott senki. Sebaj, ha így van a holtakon kívül úgy sem hallja más, hogy már megint magában beszél.*
A hozzászólás írója (Melange Carrissia Lyssa di Vega) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.03 19:37:33
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-12-26 11:53:12
Üzenet elküldve: 2012-12-26 11:53:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*A temető. Halottak mindenütt. Halottak a föld alatt, a lábunk alatt. És ki tudja, hogy hányan. Száz? Ezer? Tízezer? Ki tudja, hány test fekszik a föld alatt. Azt hinné az ember, hogy egy sötételf megszokta a halottak közelségét. Elvégre a föld alatt nem sokat temetnek, ahhoz képest, amennyit ölnek. Hát, Syn esetében ez komoly tévedés. Maga részéről nincs hozzászokva a vérhez, maximum az állatokéhoz. Letérdel egy mohos sírkő elé, és elolvassa a nevet. Ezután feláll, és halkan megszólal, mintha csak a halotthoz beszélne: -Nyugodj békében! *Ezután sarkon fordul, és visszamegy a folyópartra.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-12-15 19:13:54
Üzenet elküldve: 2012-12-15 19:13:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Tiszteletteljesen, méltósággal lép be a temetőbe. A helyszín nem alkalmas arra, hogy játékokat játsszon, kiélve komolytalanságát, na és persze a tahóságának sem itt kéne emlékművet állítani. Érdeklődve, de távolságtartóan szemléli a sírokat. Mindig is tisztelte, félte a halottakat. Ez az egyetlen amit nem tud, és nem is akar tréfára venni. A holtak figyelnek, legalábbis, az ő hite szerint. Ennek ellenére most nem fél. Úgy érzi, a halottak lelkeinek semmi indokuk bántani őt, és ha mást nem is ezt szilárdan hiszi. Megakad a neve az egyik sírfeliraton. Egy ősi családnév, ami örökre beleégett az emlékezetébe. Az övé. Noha levetette ezt a nevet amikor elszökött, Most újra a legváratlanabb helyen találja magát szembe vele. A sírt már jó ideje nem gondozták. Bellgaraf lehajol, és megtörölgeti a nevet, hogy most már az egészet lássa. Elmosolyodik. Tanult erről a rokonáról, noha nem túl pozitív körítéssel. Ő is ugyanúgy elszökött, mit Bellgaraf, és renegát életet választotta, a család szent köteléke helyett. Gyengéden lepucolja a sírt, és elhatározza, hogy majd visszajön, és tesz rá valami áldozatot. Egyszer, talán. Most viszont mát tényleg siet. Hátha, egy bizonyos valakibe ütközik a folyóparton.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-12-14 10:37:07
Üzenet elküldve: 2012-12-14 10:37:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
*Hazafelé átvág a temetőn is. Nem tudja pontosan miért, de szereti a temetőket. Nem, nem boszorkány vagy nem imád semmilyen sötét istenséget, de szereti azt a nyugalmat ami a temetőkben uralkodik. És ez itt is megvan. A sírok között járkál, a neveket olvasgatja, magában történeteket kreaál, hogy ki hogyan élt, hogyan halt meg. Egy kislány, Eva csak öt évet élt. Biztos valami gonosz betegség. Archibald Fortellas viszont majdnem a százat is megélte. ~Archie bácsi vagy nagyon magányos volt, és remeteéletet élt, vagy rengeteg unoka, rokon és hasonlók között élte le élete utolsó szakaszát. Inkább legyen az utóbbi~ Minde sír sajátos stílust, sajátos egyéniséget tükrözött. Egy nagy, gazdag család sírhelyének az árnyékában egy magányos, kettéhasadt sírkő van. ~Biztos a szolgálójuk volt~ Darenne magában már rég felvette Arthenior kis temetőjét a kedvenc itteni helyei közé, azonnal a szívébe zárja a csendes, néptelen területet. *
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-12-11 18:20:55
Üzenet elküldve: 2012-12-11 18:20:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Épp kinyitja a kaput, amikor rossz érzése támad. Gyorsan beleszagol a levegőbe, először csak a már jól ismert szagokat fedezi fel, de aztán valami furcsaságra lesz figyelmes. Ezt a szagot ismeri, de ez valahogy nem illik a temetőbe, hiszen miért is lennének a temetőben farkasok? Ezt sehogy sem érti. De nem is izgatja túlságosan, hiszen a farkasoknak ő jó barátja.
Így elkezd beljebb haladni a temető kopott sírkövei között. Csak lassan és óvatosan, mint mindig, most is felülkerekedik rajta az évek alatt elsajátított tudás.
Aztán hirtelen nagy recsegésre és ropogásra lesz figyelmes, valami közeledik. És az a valami nem kicsi. Ekkor Insi megérezi, hogyha ezzel a hatalmas valamivel szembekerülne, bizony nem ő kerülne ki győztesen. Így elkezd futni a kijárat felé, de hiába.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.12.11 18:50:23, a következő indokkal:
Jelek javítása.
Így elkezd beljebb haladni a temető kopott sírkövei között. Csak lassan és óvatosan, mint mindig, most is felülkerekedik rajta az évek alatt elsajátított tudás.
Aztán hirtelen nagy recsegésre és ropogásra lesz figyelmes, valami közeledik. És az a valami nem kicsi. Ekkor Insi megérezi, hogyha ezzel a hatalmas valamivel szembekerülne, bizony nem ő kerülne ki győztesen. Így elkezd futni a kijárat felé, de hiába.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.12.11 18:50:23, a következő indokkal:
Jelek javítása.
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-12-11 08:42:34
Üzenet elküldve: 2012-12-11 08:42:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Fagyosan recsegő falevelek zizegnek léptei alatt, ahogy vöröses pillantása lassúdad keringővel végigsiklik a sírhantokon. Keres valakit, de talán csak régi cimborájához, a Kaszáshoz jött. Ajkain gonoszdi vigyor munkál, sejtelmes, ugyanakkor nem sok jót sugall, gyengébb érzésű érkezőket kirázhatja tőle a hideg. Aztán egy mozdulat töri meg a belső csendet. Felemeli kezét és kifésüli arcából haját. Vérszín hollótincsei eleven cseppekként peregnek le ujjai közt, majd ahogy a szél feltámad valósággal megelevenednek. Orrlyukain szürke füstpamacsok tódulnak ki. Elméjében pedig egyetlen gondolat ölt formát*
"Megérkeztem hát."
"Megérkeztem hát."
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:25:16
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:25:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
* A Templomból egyenesen a Temetőbe érkezik meg, ahol szintén megáll, mert alaposabban szemügyre akarja venni az itt nyugvó halottakat. A temető hangulata csendes, és vérfagyasztóan hideg, így aki félős, az könnyen megriad ezen a területen.Ellenben ő, szívében nyugalommal indul el az első soron, hogy a még leolvasható neveket alapos tanulmányozás alá vegye.
~ Grektan Zdarzo, szabó. Látom nem értél sokáig. Kegyetlen egy világ az biztos. ~ Mosolyodik el, közben elhalad két sír mellett, amit már az idő elkoptatott. Megáll egy díszes sír mellett, ahol ügyeltek arra, hogy az idő viszontagságai ne koptassák el az írást, így tisztán leolvassa róla a következő nevet.
~ Rgathotro Urkand, zsoldos. Szép kort megéltél, azonban a halál mindenkiért eljön. ~ Ejti ki a szavakat, majd ezután halad tovább, hogy még több érdekes sírral találkozzon, hogy a nevek hangzásából, szakmájából és életkorából levonja a saját következtetéseit. Miközben nézelődik, addig helyi ködpamacsok alakulnak ki, ami földöntúli hangulatot ad a helynek. Harmadik sorban talál egy nagyon érdekes egyént.
~ Troilvil Trattan, nemes. Biztosan kitagadott a családod, mert nem voltál jó bárány! Remélem rám ez a sors nem vár. ~ Sóhajt egyet, mert sosem lehet az ember biztos magában. Lassan úgy érzi, hogy a halottak szemlélődésére kellő időt szánt már. Megjegyzi a sort, és hogy pontosan melyik sírnál járt, aztán a Folyópart felé veszi az irányt, hogy egy kis időt ott is eltöltsön.*
~ Grektan Zdarzo, szabó. Látom nem értél sokáig. Kegyetlen egy világ az biztos. ~ Mosolyodik el, közben elhalad két sír mellett, amit már az idő elkoptatott. Megáll egy díszes sír mellett, ahol ügyeltek arra, hogy az idő viszontagságai ne koptassák el az írást, így tisztán leolvassa róla a következő nevet.
~ Rgathotro Urkand, zsoldos. Szép kort megéltél, azonban a halál mindenkiért eljön. ~ Ejti ki a szavakat, majd ezután halad tovább, hogy még több érdekes sírral találkozzon, hogy a nevek hangzásából, szakmájából és életkorából levonja a saját következtetéseit. Miközben nézelődik, addig helyi ködpamacsok alakulnak ki, ami földöntúli hangulatot ad a helynek. Harmadik sorban talál egy nagyon érdekes egyént.
~ Troilvil Trattan, nemes. Biztosan kitagadott a családod, mert nem voltál jó bárány! Remélem rám ez a sors nem vár. ~ Sóhajt egyet, mert sosem lehet az ember biztos magában. Lassan úgy érzi, hogy a halottak szemlélődésére kellő időt szánt már. Megjegyzi a sort, és hogy pontosan melyik sírnál járt, aztán a Folyópart felé veszi az irányt, hogy egy kis időt ott is eltöltsön.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-25 12:55:30
Üzenet elküldve: 2012-11-25 12:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Kíváncsisága megint nagyobbnak bizonyult mint a munka kedved így mintsem azon az úton ment vissza a főtérre ahonnan jött, inkább egy újonnan felfedezett keskeny ösvényen indult el. Nem sokkal később a temető nagy vaskapuja előtt tálalja magát. Egy pár pillanatig habozik, mindig is idegenkedett a temetőktől. A halállal nincs semmi gondja hisz az élet rendes velejárója. De mindig is furcsállta, hogy a halottakat nem adják vissza a természetnek. Nagy levegőt véve belép a kapun és csöndben sétálgat a sírok között.*
~Sajnos itt sem tudnak egyenlőek lenni.~
*Gondolja szomorúan mikor észreveszi, hogy nem minden sír egyforma. Van mely hatalmas kőből épült kripta, de vannak ahol csak egy egyszerű kereszt jelöli valakinek a nyughelyét. Halkan elmormol egy imát a halottakért. Majd visszafordul, ekkor veszi észre a másik ösvényt mely meredeken lefele vezet. Ahogy jobban megfigyeli víz zúgását véli felfedezni. Kicsit megkönnyebbülve veszi arra fele az irányt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.25 15:11:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
~Sajnos itt sem tudnak egyenlőek lenni.~
*Gondolja szomorúan mikor észreveszi, hogy nem minden sír egyforma. Van mely hatalmas kőből épült kripta, de vannak ahol csak egy egyszerű kereszt jelöli valakinek a nyughelyét. Halkan elmormol egy imát a halottakért. Majd visszafordul, ekkor veszi észre a másik ösvényt mely meredeken lefele vezet. Ahogy jobban megfigyeli víz zúgását véli felfedezni. Kicsit megkönnyebbülve veszi arra fele az irányt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.25 15:11:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-23 02:15:07
Üzenet elküldve: 2012-11-23 02:15:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ismerős vagy, bár lennél ismeretlen...//
*Nehéz köd hömpölyög fel a folyó felől. A dohos szag befurakszik az orrlyukakba, megüli a sírkertet. Korán van még ahhoz hogy a virágok illata elfedje a föld nyers, édeskés lehelletét.
Az ősz az elmúlás évszaka. Árnyszínű köpönyegét hideg kezek vonták össze mellkasán, csontszínű tincsei sápadtan derengenek a szövet fekete anyagán, s a fedetlen üstök így messzire világít.
Nem szégyelli azt, hogy a sírok közt kóborol. Mi másnak csak kihalt éj neki fényes nappal lenne, ez természetes élettere éppen úgy mint a holtak társasága. Halk bagázs az, lidérc a hím köztük. Mondják, a sírkertet kísértetek járják éjjelente s hogy a felszíniek babonásan félik az éjszaka középső óráit.
Halovány fénnyel izzó savó szemeiben talán a hold ezüst visszképe tükröződik vissza beteg csillogással. Az obszidiánból faragott éles arc, ragadozó lépte, csendes mozgása s az oly döglött tekintet elegendő lenne hogy jelenésnek lássa bárki a fekete matériákba bújtatott alakot.
Egyik oldalán hosszútőr vigyorog. Ezüstcsatú övéről koponya, s tekercstok a másik oldalon, vállán kopott táska... tartalma hiányos még, nem húzza le Narzuth inas vállát.
Egy síremléket őrző szárnyas teremtmény szobra mellé telepedik. Talapzaton áll az elhunyt halma fölött, kezeiben pálca. Hosszan elnézi antropomorf mégis másvilági alakját vonásait igen komolyan kutatva. Motozás rezzen egy sírhalom sarkában, éjjeli rágcsáló fut át a hantok között megérezve a mélységi vendég jelenlétét.
A hím vonásai oly rezdületlenek mintha kőből lennének faragva... valahol éppoly idegenesek is mint ez angyali lénynek a káosz világából. Pillantásában elégedettség-fény villan. Ki tudja...? Sziklából faragott rokonának lábához telepedik, hideg kőnek támasztja a hátát. Pilláit lehunyja ám a feszült éberség sehogy sem tűnik el... sőt, még feszültebb lehet csak a benyomása figyelő szemeknek ha ilyenek akadnak. Mintha a pokol-íriszek mindig készek lennének a világra nyílni s kárhozat virágait citálni magukkal. Az élők nem szeretik. Kellemetlen érzés annak aki látja noha nem torz feszes teste, s arca is gőgös, nemes halotti maszk.
Zavaró aurája ott rezeg, belesimul a névtelen, éjszakai csendbe. Láthatatlan érzékkel nyúl ki a távolba, s érzi hogy nyakában, finoman szőtt inge alatt ezüst lánca elkezd bőréhez hevülni.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.23 13:48:00, a következő indokkal:
Jeljavítás. A fejléc dupla perjel közé rakandó.
*Nehéz köd hömpölyög fel a folyó felől. A dohos szag befurakszik az orrlyukakba, megüli a sírkertet. Korán van még ahhoz hogy a virágok illata elfedje a föld nyers, édeskés lehelletét.
Az ősz az elmúlás évszaka. Árnyszínű köpönyegét hideg kezek vonták össze mellkasán, csontszínű tincsei sápadtan derengenek a szövet fekete anyagán, s a fedetlen üstök így messzire világít.
Nem szégyelli azt, hogy a sírok közt kóborol. Mi másnak csak kihalt éj neki fényes nappal lenne, ez természetes élettere éppen úgy mint a holtak társasága. Halk bagázs az, lidérc a hím köztük. Mondják, a sírkertet kísértetek járják éjjelente s hogy a felszíniek babonásan félik az éjszaka középső óráit.
Halovány fénnyel izzó savó szemeiben talán a hold ezüst visszképe tükröződik vissza beteg csillogással. Az obszidiánból faragott éles arc, ragadozó lépte, csendes mozgása s az oly döglött tekintet elegendő lenne hogy jelenésnek lássa bárki a fekete matériákba bújtatott alakot.
Egyik oldalán hosszútőr vigyorog. Ezüstcsatú övéről koponya, s tekercstok a másik oldalon, vállán kopott táska... tartalma hiányos még, nem húzza le Narzuth inas vállát.
Egy síremléket őrző szárnyas teremtmény szobra mellé telepedik. Talapzaton áll az elhunyt halma fölött, kezeiben pálca. Hosszan elnézi antropomorf mégis másvilági alakját vonásait igen komolyan kutatva. Motozás rezzen egy sírhalom sarkában, éjjeli rágcsáló fut át a hantok között megérezve a mélységi vendég jelenlétét.
A hím vonásai oly rezdületlenek mintha kőből lennének faragva... valahol éppoly idegenesek is mint ez angyali lénynek a káosz világából. Pillantásában elégedettség-fény villan. Ki tudja...? Sziklából faragott rokonának lábához telepedik, hideg kőnek támasztja a hátát. Pilláit lehunyja ám a feszült éberség sehogy sem tűnik el... sőt, még feszültebb lehet csak a benyomása figyelő szemeknek ha ilyenek akadnak. Mintha a pokol-íriszek mindig készek lennének a világra nyílni s kárhozat virágait citálni magukkal. Az élők nem szeretik. Kellemetlen érzés annak aki látja noha nem torz feszes teste, s arca is gőgös, nemes halotti maszk.
Zavaró aurája ott rezeg, belesimul a névtelen, éjszakai csendbe. Láthatatlan érzékkel nyúl ki a távolba, s érzi hogy nyakában, finoman szőtt inge alatt ezüst lánca elkezd bőréhez hevülni.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.23 13:48:00, a következő indokkal:
Jeljavítás. A fejléc dupla perjel közé rakandó.
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-16 23:25:51
Üzenet elküldve: 2012-11-16 23:25:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//felfedező úton//
*Furcsa fintora a sorsnak, hogy a lány útját épp egy temetőbe vezette. Ő maga is vég egy fintort, de azért megindul keresztül az öreg sírkövek és kripták között. Ha már erre jár, szétnéz. Figyeli a kriptákon lévő címereket, rúna írásokat. Minden bizonnyal nemesi családok felmenői fekszenek itt. A rúnajeleket nem tudja megfejteni, így hogy miféle üzenetet rejtenek az öreg sziklafalak, számára rejtély marad. Ahogy szétnéz, bizony jól látszik a vagyoni különbség a holtak nyughelyei között. Van kinek csak egy összekötözött fa keresztre jutotta, míg másnak hatalmas kripta szolgál örök nyughelyül. A legtöbb mégis a szilárd kőkereszt.*
~Hát az meg mi lehet?~
*teszi fel a kérdést, amint megpillantja a nagy magnóliafát. Közelebb lépdelve megszemléli a díszes sírkövet is.*
~Nagy mészárlás... Sosem hallottam még róla...~
*vonja meg a vállát, hisz ilyesmi mindennapos ebben a világban. Minden bizonnyal a hely történetében játszott fontos szerepet. Halad tovább előre, míg egy újabb kaput meg nem pillant. Ez már kőből van, és utána meredeken ereszkedik lefelé az út, ami ha jól látja valami folyóhoz visz.*
*Furcsa fintora a sorsnak, hogy a lány útját épp egy temetőbe vezette. Ő maga is vég egy fintort, de azért megindul keresztül az öreg sírkövek és kripták között. Ha már erre jár, szétnéz. Figyeli a kriptákon lévő címereket, rúna írásokat. Minden bizonnyal nemesi családok felmenői fekszenek itt. A rúnajeleket nem tudja megfejteni, így hogy miféle üzenetet rejtenek az öreg sziklafalak, számára rejtély marad. Ahogy szétnéz, bizony jól látszik a vagyoni különbség a holtak nyughelyei között. Van kinek csak egy összekötözött fa keresztre jutotta, míg másnak hatalmas kripta szolgál örök nyughelyül. A legtöbb mégis a szilárd kőkereszt.*
~Hát az meg mi lehet?~
*teszi fel a kérdést, amint megpillantja a nagy magnóliafát. Közelebb lépdelve megszemléli a díszes sírkövet is.*
~Nagy mészárlás... Sosem hallottam még róla...~
*vonja meg a vállát, hisz ilyesmi mindennapos ebben a világban. Minden bizonnyal a hely történetében játszott fontos szerepet. Halad tovább előre, míg egy újabb kaput meg nem pillant. Ez már kőből van, és utána meredeken ereszkedik lefelé az út, ami ha jól látja valami folyóhoz visz.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-12 19:20:11
Üzenet elküldve: 2012-11-12 19:20:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Morhen és Sis fölvetése is alapvetően jó...
Ám a lány elmélete abban az esetben könnyen megbukhat, ha az a bizonyos szél pont, hogy a farkas melletti járatból fúj és a lángot azért irányítja a másik oldalra. Ez relatív, de bátraké a szerencse és Morhen... bátor.
Az javasolja induljanak el a farkas melletti járaton át lefelé...
Morhen halad elől, után Sistyra.
A lépcsők, amik lefelé haladnak régiek, nyirkosak és szélesek, ám a plafon fejük fölött kicsit szűkül...
Nagy szerencséjük, hogy hoztak tüzet így óvatosan, de le bírnak haladni a lépcsőn.
Hosszú percek után, vízcsöpögésre lesznek figyelmesek fejük fölül... Egy hosszú és viszonylag széles folyosóra értek. Ám ez a folyosó egy egészen nagy katakomba... számos bejárat és számos kijárat található itt. Egyes ajtók lerácsozva míg egy másik... egy másik alul kikaparva. Ez az ajtó középtájon van és a rács alatt egy kaparás nyom és egy nagyobb állatnak elegendő nagyságú átjáró található... Az állat nem kicsi, ami itt ki és be járhat. Egy nagyobb kutya... vagy farkas...
Valószínűleg jó erőben is van... a meglazult köveket fel bírta ásni és kiutat bírt csinálni.
Egy biztos, ez jel... jel arra, hogy nincsenek egyedül ebben a nyirkos katakombában.
Ha előre haladnak ezen a kies, sötét és árnyas helyen, elérik a végét a folyosónak és ott egy viszonylag díszesebb ajtót láthatnak, aminek a két szélén két farkas ül és vicsorog... mondhatni alázattal.
Mint azt már láthatták a farkas jelzi a helyes utat álltalába. Ha itt tovább haladnak talán új helyre jutnak, de megpróbálhatnak bemászni a kaparásos helyen... bár az eléggé kockázatos lépés...
Ami még érdekes az a két ajtónálló... farkas. Eléggé élethű az egyik... élethűbb mint a másik a félhomályban ez nem kivehető kifejezetten, ám mire odaérnek és rávilágítanak a vicsorgó lényre... hirtelen annak a szeme... megrezzen...*
*Morhen és Sis fölvetése is alapvetően jó...
Ám a lány elmélete abban az esetben könnyen megbukhat, ha az a bizonyos szél pont, hogy a farkas melletti járatból fúj és a lángot azért irányítja a másik oldalra. Ez relatív, de bátraké a szerencse és Morhen... bátor.
Az javasolja induljanak el a farkas melletti járaton át lefelé...
Morhen halad elől, után Sistyra.
A lépcsők, amik lefelé haladnak régiek, nyirkosak és szélesek, ám a plafon fejük fölött kicsit szűkül...
Nagy szerencséjük, hogy hoztak tüzet így óvatosan, de le bírnak haladni a lépcsőn.
Hosszú percek után, vízcsöpögésre lesznek figyelmesek fejük fölül... Egy hosszú és viszonylag széles folyosóra értek. Ám ez a folyosó egy egészen nagy katakomba... számos bejárat és számos kijárat található itt. Egyes ajtók lerácsozva míg egy másik... egy másik alul kikaparva. Ez az ajtó középtájon van és a rács alatt egy kaparás nyom és egy nagyobb állatnak elegendő nagyságú átjáró található... Az állat nem kicsi, ami itt ki és be járhat. Egy nagyobb kutya... vagy farkas...
Valószínűleg jó erőben is van... a meglazult köveket fel bírta ásni és kiutat bírt csinálni.
Egy biztos, ez jel... jel arra, hogy nincsenek egyedül ebben a nyirkos katakombában.
Ha előre haladnak ezen a kies, sötét és árnyas helyen, elérik a végét a folyosónak és ott egy viszonylag díszesebb ajtót láthatnak, aminek a két szélén két farkas ül és vicsorog... mondhatni alázattal.
Mint azt már láthatták a farkas jelzi a helyes utat álltalába. Ha itt tovább haladnak talán új helyre jutnak, de megpróbálhatnak bemászni a kaparásos helyen... bár az eléggé kockázatos lépés...
Ami még érdekes az a két ajtónálló... farkas. Eléggé élethű az egyik... élethűbb mint a másik a félhomályban ez nem kivehető kifejezetten, ám mire odaérnek és rávilágítanak a vicsorgó lényre... hirtelen annak a szeme... megrezzen...*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-12 14:37:56
Üzenet elküldve: 2012-11-12 14:37:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Óvatosan megy Sis oldalán, kezében a szálfegyverét fogja, s figyelmesen nézi a szobrokat. Az emberi alakokat, s a furcsa farkasszobrot, ami itt is visszatérő motívum, ahogy a családtagok körül, de első útján inkább csak arra figyel, nehogy bármelyik szobor felboruljon, rosszabb esetben megmozduljon és rájuk támadjon. Nem ismeri az itteni mágiákat, így nem tudhatja, hogy nincs-e valamilyen animáló mágia, ami életre kelti a szobrokat védelmi szempontokból. De amint végigjutnak sértetlenül, megnyugszik a lelke, s visszatér, hogy jobban szemügyre vegye a farkasok elhelyezkedését és a neveket.
Ezt addig csinálja, míg Sis a járatokat vizsgálja a fáklyával.*
- Csak tippelni tudok, de valószínűleg igazad van. A kérdés már csak az, hogy valami kincset őriz ott, vagy pedig azért őrzi azt a bejáratot, mert ott is be lehet jutni.
*Agyal a két lehetőségen, majd döntésre jut.*
- Menjünk arra, hátha egy másik bejáratot őriz, ha mégsem, akkor is talán még visszajöhetünk és választhatjuk a másik utat.
*Majd indul is előre, hogyha bármi veszély lenne, akkor tudja majd Sist védeni tőle.*
*Óvatosan megy Sis oldalán, kezében a szálfegyverét fogja, s figyelmesen nézi a szobrokat. Az emberi alakokat, s a furcsa farkasszobrot, ami itt is visszatérő motívum, ahogy a családtagok körül, de első útján inkább csak arra figyel, nehogy bármelyik szobor felboruljon, rosszabb esetben megmozduljon és rájuk támadjon. Nem ismeri az itteni mágiákat, így nem tudhatja, hogy nincs-e valamilyen animáló mágia, ami életre kelti a szobrokat védelmi szempontokból. De amint végigjutnak sértetlenül, megnyugszik a lelke, s visszatér, hogy jobban szemügyre vegye a farkasok elhelyezkedését és a neveket.
Ezt addig csinálja, míg Sis a járatokat vizsgálja a fáklyával.*
- Csak tippelni tudok, de valószínűleg igazad van. A kérdés már csak az, hogy valami kincset őriz ott, vagy pedig azért őrzi azt a bejáratot, mert ott is be lehet jutni.
*Agyal a két lehetőségen, majd döntésre jut.*
- Menjünk arra, hátha egy másik bejáratot őriz, ha mégsem, akkor is talán még visszajöhetünk és választhatjuk a másik utat.
*Majd indul is előre, hogyha bármi veszély lenne, akkor tudja majd Sist védeni tőle.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-07 23:03:32
Üzenet elküldve: 2012-11-07 23:03:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A hősiesség vakítón fénylő glóriájának terhét nyögő alak panaszára hátrapillant ütött-kopott vállvasa fölött a rőt.*
- Ne szenvedj már ilyen látványosan, mert menten sírva fakadok. Vagy én, vagy a temetői rém. Apropó... *torpan meg maga is, rámeredve a kőhalomra, amit éppen e pillanatokban rúgdal szét Lirwen. Ő maga féltérdre ereszkedve görgeti odébb a keze ügyébe esőket, hogy lássa, rejtenek-e valójában valamit.
A sóhajtozó bokor felől érkező neszekre felemeli fejét, megkeresi társa tekintetét, sajátjában a kimondatlanul is nyilvánvaló kérdés: "ez az, amire gondolok?"*
- Nem hiszem, hogy illenék megzavarnunk ezt a rémes pásztorórát. *Olcsó tréfáján még ő sem mosolyodik el, csak halk szusszanással zárja le a kurta kerülőt, amelyre kényszerültek.*
- Gyere, bajnokom. *int fejével hátrahagyott lovak felé* - Kerítsünk végre valami fedelet a fejünk fölé. Meg hallgatóságot legendás hősiességed adomáinak. Esetleg vacsorát és egy kancsó bort. Nem feltétlen ebben a sorrendben.
- Ne szenvedj már ilyen látványosan, mert menten sírva fakadok. Vagy én, vagy a temetői rém. Apropó... *torpan meg maga is, rámeredve a kőhalomra, amit éppen e pillanatokban rúgdal szét Lirwen. Ő maga féltérdre ereszkedve görgeti odébb a keze ügyébe esőket, hogy lássa, rejtenek-e valójában valamit.
A sóhajtozó bokor felől érkező neszekre felemeli fejét, megkeresi társa tekintetét, sajátjában a kimondatlanul is nyilvánvaló kérdés: "ez az, amire gondolok?"*
- Nem hiszem, hogy illenék megzavarnunk ezt a rémes pásztorórát. *Olcsó tréfáján még ő sem mosolyodik el, csak halk szusszanással zárja le a kurta kerülőt, amelyre kényszerültek.*
- Gyere, bajnokom. *int fejével hátrahagyott lovak felé* - Kerítsünk végre valami fedelet a fejünk fölé. Meg hallgatóságot legendás hősiességed adomáinak. Esetleg vacsorát és egy kancsó bort. Nem feltétlen ebben a sorrendben.
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-07 22:43:50
Üzenet elküldve: 2012-11-07 22:43:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Nem úgy értettem, hogy _most_... hanem majd később. *morogja, miközben Wilmort után battyog.
Kezét fegyverövébe akasztva sétál a templom háta mögé.*
- Nem hiszem el egyébként én sem, de ez van. *vonja meg a vállát* Sajnos megint nekem kell a hősnek lennem.
*Láthatóan ez rettentően rosszul esik Lirwennek. Sóhajt is egy nagyot, és csak úgy körülnéz , hogy ha már itt vannak, tényleg úgy is tegyen, mintha csinálna valamit... de az az igazság, hogy nem számít semmi támadásra. A temető nem kifejezetten az a hely, ahol el tudná képzelni, hogy rablógyilkosok várnak éjszaka az áldozataikra. Elvégre ki járkál itt éjszaka? Hmmm...
Megáll az egyik halom előtt, és belerúg. A kövek szétgurulnak.*
- Úgy tűnik, járt erre valaki...
*Wilmort felé pillant, és hagyja a levegőben lógni a mondatot, akárcsak a bokrok mögül érkező halk sóhajt.*
Kezét fegyverövébe akasztva sétál a templom háta mögé.*
- Nem hiszem el egyébként én sem, de ez van. *vonja meg a vállát* Sajnos megint nekem kell a hősnek lennem.
*Láthatóan ez rettentően rosszul esik Lirwennek. Sóhajt is egy nagyot, és csak úgy körülnéz , hogy ha már itt vannak, tényleg úgy is tegyen, mintha csinálna valamit... de az az igazság, hogy nem számít semmi támadásra. A temető nem kifejezetten az a hely, ahol el tudná képzelni, hogy rablógyilkosok várnak éjszaka az áldozataikra. Elvégre ki járkál itt éjszaka? Hmmm...
Megáll az egyik halom előtt, és belerúg. A kövek szétgurulnak.*
- Úgy tűnik, járt erre valaki...
*Wilmort felé pillant, és hagyja a levegőben lógni a mondatot, akárcsak a bokrok mögül érkező halk sóhajt.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-07 22:31:47
Üzenet elküldve: 2012-11-07 22:31:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Metsző pillantás a felelet arra a legcsekélyebb mértékben sem visszafogott röhögésre, ami a másik torkából felszakad. Egyéb válaszra nem méltatja a fickót, épp eleget tanakodott, miként viselje új életét, amit a menekvés rákényszerített. Ha Wilmortként, hát úgy.
Csücsörítve morran, ahogy lekászálódik saját hátasáról, rozsdás vértjének éktelen nyekergése és csikorgása közepette. A foghíjas - tulajdonképpen rostélyát veszített - sisakból kiszabadítja fejét, verítéktől csatakos, rőt lobonca úgy tapad homlokára, mintha zsírral tapasztották volna oda.*
- Istállót. Egy temetőben... *veti oda foghegyről, fejcsóválva, míg kiköti hátasát egy cölöphöz.* - No, ha eligazítottad a nemlétező lovászfiút, végére járhatnánk ennek a szóbeszédnek. Halkan jegyzem meg, egy árva mukkot sem hiszek el belőle. De ha a nyugalomhoz csak ez hibádzik...
Csücsörítve morran, ahogy lekászálódik saját hátasáról, rozsdás vértjének éktelen nyekergése és csikorgása közepette. A foghíjas - tulajdonképpen rostélyát veszített - sisakból kiszabadítja fejét, verítéktől csatakos, rőt lobonca úgy tapad homlokára, mintha zsírral tapasztották volna oda.*
- Istállót. Egy temetőben... *veti oda foghegyről, fejcsóválva, míg kiköti hátasát egy cölöphöz.* - No, ha eligazítottad a nemlétező lovászfiút, végére járhatnánk ennek a szóbeszédnek. Halkan jegyzem meg, egy árva mukkot sem hiszek el belőle. De ha a nyugalomhoz csak ez hibádzik...
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-07 22:15:53
Üzenet elküldve: 2012-11-07 22:15:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nagy fekete csataló hátán érkezik a két szakadt vándor. Persze nem mindig voltak ezek, ez látszik rajtuk. Lirwen mellvértje látott jobb időket... szebb időket, amikor még páncélja fényesítése sem volt saját dolga.*
- No, azt hiszem, megérkeztünk... Wilmort.
*Rövid hörrenéssel tör fel belőle a röhintés: ezt a nevet megszokni nehéz lesz. Mármint megszokni röhögés nélkül kimondani. Pedig a temetőhöz nem illik az efféle jókedv. Köhint hát egyet, és lecsusszan lova nyergéből. Lirwen fémes zörrenéssel ér földet, és amíg a másik férfi leszáll a magas lóról, addig megveregeti IV. Rucio széles, izmos nyakát.*
- Mindjárt találunk egy istállót neked, ne aggódj. *becézgeti paripáját.*
- No, azt hiszem, megérkeztünk... Wilmort.
*Rövid hörrenéssel tör fel belőle a röhintés: ezt a nevet megszokni nehéz lesz. Mármint megszokni röhögés nélkül kimondani. Pedig a temetőhöz nem illik az efféle jókedv. Köhint hát egyet, és lecsusszan lova nyergéből. Lirwen fémes zörrenéssel ér földet, és amíg a másik férfi leszáll a magas lóról, addig megveregeti IV. Rucio széles, izmos nyakát.*
- Mindjárt találunk egy istállót neked, ne aggódj. *becézgeti paripáját.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-11-03 19:53:28
Üzenet elküldve: 2012-11-03 19:53:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Sistyra ámulva megy végig a szobrokkal szegélyezett folyosón. Lassan halad, ugyanis minden egyes szobrot alaposan megnéz. Számon tartja, mikor melyik oldalon van a farkas, és tündér agyacskája hamar felfogja, hogy ez nyilván a vérvonalat jelöli. A harmadik párosnál ahogy benéz a férfit keretező boltozatba, kicsit megijed, hiszen a férfi a kezében tartja fejét. Morhen mellé lépdel, onnan szemlélődik tovább, de nem szól egy szót sem, fél, hogy túlságosan is visszhangozna a hely. A nagy teremben az alapítótagnál Sis végképp eltátja száját. Számára már a kripta is észveszejtő volt, hát még ez a kész alagútrendszer a föld alatt. A tündér lány már csak ki szeretne innen jutni. Eszébe jut egy régi trükk, amit még gyerekkorában egy barátja mutatott neki. A kezében tartott fáklyával Előbb a jobb, majd a bal alagút elé lép, és a járat bejáratába tartja a fényt. Állítólag a láng behúz, abba az alagútba, amerre a kijárat van, ugyanis a levegő arra tud áramlani. A balnál mintha megrebbent volna a láng, a jobbnál viszont semmi, hiszen az vezet az alagút további mélységeibe.*
- Nos, Morhen, van ötleted, merre jutunk ki hamarabb? *Kérdezi halkan, és szinte suttogó hangját is felkapja a terem, és sokáig pattog ide-oda a falakon, mire elhal. Nem mer közel menni a félelmetes farkashoz, ám talán eszébe jut valami bolondos fejtegetés, amit meg is oszt társával.*
- Mi van, ha azért van jobb oldalt a farkas, mert azt a járatot őrzi... Méghozzá úgy tűnik, elég vérmesen.
*Sistyra ámulva megy végig a szobrokkal szegélyezett folyosón. Lassan halad, ugyanis minden egyes szobrot alaposan megnéz. Számon tartja, mikor melyik oldalon van a farkas, és tündér agyacskája hamar felfogja, hogy ez nyilván a vérvonalat jelöli. A harmadik párosnál ahogy benéz a férfit keretező boltozatba, kicsit megijed, hiszen a férfi a kezében tartja fejét. Morhen mellé lépdel, onnan szemlélődik tovább, de nem szól egy szót sem, fél, hogy túlságosan is visszhangozna a hely. A nagy teremben az alapítótagnál Sis végképp eltátja száját. Számára már a kripta is észveszejtő volt, hát még ez a kész alagútrendszer a föld alatt. A tündér lány már csak ki szeretne innen jutni. Eszébe jut egy régi trükk, amit még gyerekkorában egy barátja mutatott neki. A kezében tartott fáklyával Előbb a jobb, majd a bal alagút elé lép, és a járat bejáratába tartja a fényt. Állítólag a láng behúz, abba az alagútba, amerre a kijárat van, ugyanis a levegő arra tud áramlani. A balnál mintha megrebbent volna a láng, a jobbnál viszont semmi, hiszen az vezet az alagút további mélységeibe.*
- Nos, Morhen, van ötleted, merre jutunk ki hamarabb? *Kérdezi halkan, és szinte suttogó hangját is felkapja a terem, és sokáig pattog ide-oda a falakon, mire elhal. Nem mer közel menni a félelmetes farkashoz, ám talán eszébe jut valami bolondos fejtegetés, amit meg is oszt társával.*
- Mi van, ha azért van jobb oldalt a farkas, mert azt a járatot őrzi... Méghozzá úgy tűnik, elég vérmesen.
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:31:18
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:31:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Sis rátapint a lényegre. Szó szerint, míg Morhen tapasztalatának és józan eszének köszönhetően átvitt értelemben adja meg a választ.
A lovagok sisakja csatában zárva van, a lovak szeme pedig nyitva... ez így logikus. Nem utolsó sorban ennek vallási okaik is vannak. A lovagot nyitott szemmel viszi át a túlvilágra a lova... Legalábbis ennél a családnál ez a szokás.
Sis a lovak szemeit nyitja meg, míg Morhen a lovagok rostélyát zárja le...
Feszült csönd és hirtelen az álfal közeléből mély hangok szűrődnek ki. Olyanok, mint mikor két kő elgördül egymáson.
Kisvártatva pedig a fal felnyílik előttük és, hogy meg legyen a napi riadalom is, amint a fal felemelkedik a szarkofág sír hirtelen belecsapódik a falba. Mert, hogy eddig kicsit mint valami domborművek kiemelkedtek abból...
Ha a két kalandor folytatja útját, egy hosszú, viszonylag széles folyosóra lépnek. Mely inkább egy hatalmas családi sírbolt, mint sem valami folyosó.
Itt ismét új sírok és emlékek várják Őket. Közel tíz nyughely van bent, egy-egy kis mellékhajóba, ám ezek már komoly emlékművek. Faragott szobrok, melyek dicsőségesen állnak, térdelnek vagy ülnek a sírokon. Valószínű Ők voltak a család legidősebbjei vagy ősei.
Az érdekesség, hogy a jobb oldalon csak férfiak, míg a balon csak nők vannak. A szarkofágokon valaha olvashatóak voltak a nevek is, de többé már nem láthatóak...
A jobb oldali első férfi egy dicső alak. Hatalmas ördögberetván támaszkodik és büszkén áll egyenes derékkal a síron. Valami bajnok, mivel nincs lova, de páncélzata gyönyörű. Arcán a kő durvaságának ellenére minden ránc látható. Vele szembe valószínűleg hitvese a bal oldalon, egy gyönyörű ember nő. Ő a sírján ül és hosszú fodros ruhája betakarja sírjának egy részét és lábát. Haja szépen ki van faragva és arcán könnyed mosoly ül. Nézi a bajnokot és ábrándozik róla még itt is... a sírban is. A sírjának nekidőlve pedig ott szunnyad a félelmetes fekete farkas... valószínű a családnak Ő volt a vér szerinti tagja.
A második páros eléggé eltér... A férfi egész biztos lovag, mert sisakjának alakja és rostélya olyan mint a kintieké. Csőrös bascinet sisak. A rostély le van csukva, így arca nem látható és két kezével pajzsán támaszkodik. A síron áll és feje dicsőn néz a magasan lévő plafonra. A fekete farkas pedig ezúttal Ő mellette trónol. Vele szembe egy érdekes nő... a szobor egy elf nemes leányt ábrázol. Göndör haj, hegyes fülek és kecses ívű arc. Két kezét pedig széttárja és Ő is a magasba néz, ruhája akár a patyolat olyan sima.
A harmadik pár ezúttal más... eléggé morbid.
A nő egy gyönyörű ember. Tiara van a fején és nemesi tartással tekint át férjére. Alakja nagyon telt és nőies, haja sima egyenes és egy hosszú fonat van benne... Morhenba még meg is fogalmazódhat, hogy szoborhoz képest egész szép.
A férjjel már más a helyzet. Egy magasztos férfit láthatnak kőből, páncélban, ám valami nincs rendben vele. A szobor a fejét a kezében tartja, míg a másik kezével egy pörölyre támaszkodik. Valószínűleg kivégezték vagy csatában lelte a halálát. A farkas ezúttal is a férfi oldalán van. Konkrétan mögötte fekszik és kinéz a mellékhajóból.
Jön a negyedik pár, ahol érdekes módon a bal oldali mellékhajó üres teljesen. Ha benéznek a jobb oldalra, egy gazdag polgári ruhába bújtatott férfit láthatnak aki ül a síron és gondolkodik. Kopasz teljesen és arca gondterhelt... a farkas a lába előtt előtt hever és néz fel a gazdájára. Lehet, ez a sarj nem talált magának pár és ahogy látszik idő előtt is halt meg. Erre talán a lábánál lévő üres homokóra utal, amit szintén kőből van.
Végül az ötödik páros...
A bal oldalon egy páncélba bújtatott magas nőszemélyt láthatunk. Haja fel van tűzve és tekintete szúrósan mered át hasonlóan páncélos férjére. A nő kezében kard, míg a férfi kezében pika látható. És ezúttal két farkast láthatunk... mind a kettőt a nő mellett ülve.
Ők lehettek talán az első generáció... Ahogy így végigmentek az ember szerű szobrok közt felmerülhet bennük a kérdés, vajon miért nem lehet tudni ki volt az első-e titokzatos famíliában?
A kérdésükre nem kell soká várni, mert amint kicsit tovább lépkednek, a fény rávetül a terem végében lévő utolsó szoborra...
Amint közelebb mennek, hogy az utolsó szobrot megnézzék, kiszélesedik a terem és meglátják az alapító atyát.
Akinek neve is jól olvasható: 'Ser Wilchem de Lass'
A sír nagyobb mint a többi. Félig a földbe van süllyesztve és kör alakú. Ser Wilchem pedig úgy ül a síron, akár valami trónon. Sisakja jobb térdén nyugszik és jobb kezét rajta tartja. Haja rövid, szakálla igényesen ápolt. Tekintete csakúgy rá mered a belépőkre. Páncélja igényes és részletes. Hátán farkasbőr palást van és egy lánccal van rákötve... Bárki is faragta mestermű.
Jobbján pedig ott ül az eddigi legfélelmetesebb farkas. Egy vicsorgó felpáncélozott fekete ordas. Fején külön sisak van, ami igényesen rá van méretezve. Olyan mintha a farkas fejére öntötték volna azt a vasat. Csak álla van szabadon. Nyakán nagy szöges nyakörv és hátán is felszíjazott páncél. Az ordas páncélja is olyan szépen ki van vitelezve, akár csak gazdájáé.
Az ordas neve pedig: 'Mirannis de Lass'
Ez arra utal, hogy a farkas a család tagja volt. Érdekes egy szokás... így már meg is van válaszolva a kérdés, hogy miért jelent meg az állat mindenhol. Családtagokként kezelték a de Lassok őket.
Most már csak azt kell eldöntsék, hogy e sivár sírboltból jobbra avagy balra mennek-e. A jobb oldali út még mélyebbre visz, míg a bal oldali kis kapu egyenes egy másik helyre... Át kell gondolják vajon van-e jelentősége a nőknek és férfiaknak valamint a farkas jelenlétének, ebben az esetben...*
*Sis rátapint a lényegre. Szó szerint, míg Morhen tapasztalatának és józan eszének köszönhetően átvitt értelemben adja meg a választ.
A lovagok sisakja csatában zárva van, a lovak szeme pedig nyitva... ez így logikus. Nem utolsó sorban ennek vallási okaik is vannak. A lovagot nyitott szemmel viszi át a túlvilágra a lova... Legalábbis ennél a családnál ez a szokás.
Sis a lovak szemeit nyitja meg, míg Morhen a lovagok rostélyát zárja le...
Feszült csönd és hirtelen az álfal közeléből mély hangok szűrődnek ki. Olyanok, mint mikor két kő elgördül egymáson.
Kisvártatva pedig a fal felnyílik előttük és, hogy meg legyen a napi riadalom is, amint a fal felemelkedik a szarkofág sír hirtelen belecsapódik a falba. Mert, hogy eddig kicsit mint valami domborművek kiemelkedtek abból...
Ha a két kalandor folytatja útját, egy hosszú, viszonylag széles folyosóra lépnek. Mely inkább egy hatalmas családi sírbolt, mint sem valami folyosó.
Itt ismét új sírok és emlékek várják Őket. Közel tíz nyughely van bent, egy-egy kis mellékhajóba, ám ezek már komoly emlékművek. Faragott szobrok, melyek dicsőségesen állnak, térdelnek vagy ülnek a sírokon. Valószínű Ők voltak a család legidősebbjei vagy ősei.
Az érdekesség, hogy a jobb oldalon csak férfiak, míg a balon csak nők vannak. A szarkofágokon valaha olvashatóak voltak a nevek is, de többé már nem láthatóak...
A jobb oldali első férfi egy dicső alak. Hatalmas ördögberetván támaszkodik és büszkén áll egyenes derékkal a síron. Valami bajnok, mivel nincs lova, de páncélzata gyönyörű. Arcán a kő durvaságának ellenére minden ránc látható. Vele szembe valószínűleg hitvese a bal oldalon, egy gyönyörű ember nő. Ő a sírján ül és hosszú fodros ruhája betakarja sírjának egy részét és lábát. Haja szépen ki van faragva és arcán könnyed mosoly ül. Nézi a bajnokot és ábrándozik róla még itt is... a sírban is. A sírjának nekidőlve pedig ott szunnyad a félelmetes fekete farkas... valószínű a családnak Ő volt a vér szerinti tagja.
A második páros eléggé eltér... A férfi egész biztos lovag, mert sisakjának alakja és rostélya olyan mint a kintieké. Csőrös bascinet sisak. A rostély le van csukva, így arca nem látható és két kezével pajzsán támaszkodik. A síron áll és feje dicsőn néz a magasan lévő plafonra. A fekete farkas pedig ezúttal Ő mellette trónol. Vele szembe egy érdekes nő... a szobor egy elf nemes leányt ábrázol. Göndör haj, hegyes fülek és kecses ívű arc. Két kezét pedig széttárja és Ő is a magasba néz, ruhája akár a patyolat olyan sima.
A harmadik pár ezúttal más... eléggé morbid.
A nő egy gyönyörű ember. Tiara van a fején és nemesi tartással tekint át férjére. Alakja nagyon telt és nőies, haja sima egyenes és egy hosszú fonat van benne... Morhenba még meg is fogalmazódhat, hogy szoborhoz képest egész szép.
A férjjel már más a helyzet. Egy magasztos férfit láthatnak kőből, páncélban, ám valami nincs rendben vele. A szobor a fejét a kezében tartja, míg a másik kezével egy pörölyre támaszkodik. Valószínűleg kivégezték vagy csatában lelte a halálát. A farkas ezúttal is a férfi oldalán van. Konkrétan mögötte fekszik és kinéz a mellékhajóból.
Jön a negyedik pár, ahol érdekes módon a bal oldali mellékhajó üres teljesen. Ha benéznek a jobb oldalra, egy gazdag polgári ruhába bújtatott férfit láthatnak aki ül a síron és gondolkodik. Kopasz teljesen és arca gondterhelt... a farkas a lába előtt előtt hever és néz fel a gazdájára. Lehet, ez a sarj nem talált magának pár és ahogy látszik idő előtt is halt meg. Erre talán a lábánál lévő üres homokóra utal, amit szintén kőből van.
Végül az ötödik páros...
A bal oldalon egy páncélba bújtatott magas nőszemélyt láthatunk. Haja fel van tűzve és tekintete szúrósan mered át hasonlóan páncélos férjére. A nő kezében kard, míg a férfi kezében pika látható. És ezúttal két farkast láthatunk... mind a kettőt a nő mellett ülve.
Ők lehettek talán az első generáció... Ahogy így végigmentek az ember szerű szobrok közt felmerülhet bennük a kérdés, vajon miért nem lehet tudni ki volt az első-e titokzatos famíliában?
A kérdésükre nem kell soká várni, mert amint kicsit tovább lépkednek, a fény rávetül a terem végében lévő utolsó szoborra...
Amint közelebb mennek, hogy az utolsó szobrot megnézzék, kiszélesedik a terem és meglátják az alapító atyát.
Akinek neve is jól olvasható: 'Ser Wilchem de Lass'
A sír nagyobb mint a többi. Félig a földbe van süllyesztve és kör alakú. Ser Wilchem pedig úgy ül a síron, akár valami trónon. Sisakja jobb térdén nyugszik és jobb kezét rajta tartja. Haja rövid, szakálla igényesen ápolt. Tekintete csakúgy rá mered a belépőkre. Páncélja igényes és részletes. Hátán farkasbőr palást van és egy lánccal van rákötve... Bárki is faragta mestermű.
Jobbján pedig ott ül az eddigi legfélelmetesebb farkas. Egy vicsorgó felpáncélozott fekete ordas. Fején külön sisak van, ami igényesen rá van méretezve. Olyan mintha a farkas fejére öntötték volna azt a vasat. Csak álla van szabadon. Nyakán nagy szöges nyakörv és hátán is felszíjazott páncél. Az ordas páncélja is olyan szépen ki van vitelezve, akár csak gazdájáé.
Az ordas neve pedig: 'Mirannis de Lass'
Ez arra utal, hogy a farkas a család tagja volt. Érdekes egy szokás... így már meg is van válaszolva a kérdés, hogy miért jelent meg az állat mindenhol. Családtagokként kezelték a de Lassok őket.
Most már csak azt kell eldöntsék, hogy e sivár sírboltból jobbra avagy balra mennek-e. A jobb oldali út még mélyebbre visz, míg a bal oldali kis kapu egyenes egy másik helyre... Át kell gondolják vajon van-e jelentősége a nőknek és férfiaknak valamint a farkas jelenlétének, ebben az esetben...*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-29 15:40:29
Üzenet elküldve: 2012-10-29 15:40:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Miután sikerrel csiholt tüzet, a tűzszerszámokat ismét zsebébe mélyeszti, majd magának is levesz egy fáklyát és Sis fáklyájának segítségével meg is gyújtja azt. Így már több fény is áll rendelkezésükre, arról nem is beszélve, hogy nagyobb területet tudnak átvizsgálni egyszerre. Egyik kezében a bot, másikban a fáklya, így néz körül a folyosón. Míg a tündér az egyik kárpitot nézi, addig a férfi a másikat veszi szemügyre. Aztán ahogy meglátja több helyen is a farkast, már rájön, hogy miért a fekete farkasos urna nyitotta meg ezt az utat.*
- Úgy tűnik ennek a családnak a védelmezője vagy egyik lovagi felmenőjének társa lehetett a farkas, mert sok helyen ott van. Csak azon gondolkozom, hogy a kárpitokon valódi farkas van vagy csak úgy van ott, mint egy védelmező szellem, s csak képletesen kell érteni a jelenlétét minden eseményen. *Hát igen, van egy kis tapasztalata, hogy a családok a kedvenc istenük, szellemük alakját maguk mellé tetetik a sírban, hogy vigyázza őket holtukban is, ezért nem kell minden képet, s ábrázolást valósághűek venni.
Majd mivel nincs más hátra, így előre indulnak meg, hogy megérkezzenek egy látszólag zsákutcába.*
- Innen? Hát még nincs ötletem, de nézzünk szét, hisz a felszíni kriptából se láttuk meg elsőre a kiutat, hátha itt is megleljük. *Bíztatja kalandortársát, majd elkezdi vizsgálni a szembeötlő nagyságú szarkofágokat. S mivel Sis a lovakat vette célba, ő a lovagokat veszi szemügyre tüzetesebben. Majd áttér a lovakhoz is, mikor Sis a lovagokat nézegeti. Ő inkább a szarkofágokat tapogatja és kopogtatja végig, nem is gondol rá, hogy a szem vagy a rostélyos mozoghat, míg társa fel nem hívja rá a figyelmét. Nem is tétovázik, azonnal odalép mellé, s megvizsgálja a mozgó részt.*
- Hmmm. *Hümmög, majd átmegy a másik lovaghoz, ahol szintén mozog a rostélyos. Majd a lovaknál a szemeket nézi meg, s sejtése beigazolódik, azok is mozognak.*
- Van egy ötletem. Csukjuk le a rostélyokat és nyissuk ki a lovak szemeit, hisz ha harcba mentek, akkor rostély lent, hogy védje őket, a lovak szeme meg nyitva, mert... nos azt hiszem nem kell magyaráznom. *Mosolyodik el a helyzet ellenére is. S ha Sis nem ellenkezik, akkor segítségével végre is hajthatja a műveletet, s már csak az az idegőrlő várakozás marad, hogy kiderüljön tényleg hasznos gondolatmenet volt-e.*
*Miután sikerrel csiholt tüzet, a tűzszerszámokat ismét zsebébe mélyeszti, majd magának is levesz egy fáklyát és Sis fáklyájának segítségével meg is gyújtja azt. Így már több fény is áll rendelkezésükre, arról nem is beszélve, hogy nagyobb területet tudnak átvizsgálni egyszerre. Egyik kezében a bot, másikban a fáklya, így néz körül a folyosón. Míg a tündér az egyik kárpitot nézi, addig a férfi a másikat veszi szemügyre. Aztán ahogy meglátja több helyen is a farkast, már rájön, hogy miért a fekete farkasos urna nyitotta meg ezt az utat.*
- Úgy tűnik ennek a családnak a védelmezője vagy egyik lovagi felmenőjének társa lehetett a farkas, mert sok helyen ott van. Csak azon gondolkozom, hogy a kárpitokon valódi farkas van vagy csak úgy van ott, mint egy védelmező szellem, s csak képletesen kell érteni a jelenlétét minden eseményen. *Hát igen, van egy kis tapasztalata, hogy a családok a kedvenc istenük, szellemük alakját maguk mellé tetetik a sírban, hogy vigyázza őket holtukban is, ezért nem kell minden képet, s ábrázolást valósághűek venni.
Majd mivel nincs más hátra, így előre indulnak meg, hogy megérkezzenek egy látszólag zsákutcába.*
- Innen? Hát még nincs ötletem, de nézzünk szét, hisz a felszíni kriptából se láttuk meg elsőre a kiutat, hátha itt is megleljük. *Bíztatja kalandortársát, majd elkezdi vizsgálni a szembeötlő nagyságú szarkofágokat. S mivel Sis a lovakat vette célba, ő a lovagokat veszi szemügyre tüzetesebben. Majd áttér a lovakhoz is, mikor Sis a lovagokat nézegeti. Ő inkább a szarkofágokat tapogatja és kopogtatja végig, nem is gondol rá, hogy a szem vagy a rostélyos mozoghat, míg társa fel nem hívja rá a figyelmét. Nem is tétovázik, azonnal odalép mellé, s megvizsgálja a mozgó részt.*
- Hmmm. *Hümmög, majd átmegy a másik lovaghoz, ahol szintén mozog a rostélyos. Majd a lovaknál a szemeket nézi meg, s sejtése beigazolódik, azok is mozognak.*
- Van egy ötletem. Csukjuk le a rostélyokat és nyissuk ki a lovak szemeit, hisz ha harcba mentek, akkor rostély lent, hogy védje őket, a lovak szeme meg nyitva, mert... nos azt hiszem nem kell magyaráznom. *Mosolyodik el a helyzet ellenére is. S ha Sis nem ellenkezik, akkor segítségével végre is hajthatja a műveletet, s már csak az az idegőrlő várakozás marad, hogy kiderüljön tényleg hasznos gondolatmenet volt-e.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2012-10-29 10:03:37
Üzenet elküldve: 2012-10-29 10:03:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Temetők, kripták, holtak és a vonító sötét...//
*Miután lementek a lépcsőn, Morhennek köszönhetően fény gyúl a sötétségben, és szemük elé tárul mindaz, ami ott, lent, a folyosón várja őket. Sis a fáklya remegő lángjánál figyeli a falakon megelevenedő jeleneteket. Egy falikárpiton, ami egy véres csatát ábrázol, végigsimít. Kezére poros pókháló tapad, amit aztán kis szenvedéssel de leszed a kezéről. Tapadós az ilyesmi.*
"Ez a farkas nyilván valami családi kiskedvenc lehetett, hogy még az esküvőkön is ott volt." *Fut át az agyán, amikor már a negyedik képen találja meg a fekete állatot. Sistyra számára már az is ijesztő, ahogy odapingálták ezt a nagy vadat. Ha valódi lenne, talán közel se merne hozzá menni, az esküvőn táncolók helyében pedig nagy ívben kikerülte volna. Mikor megérkeznek a lovagi szarkofágok termébe, a tündérlány érdeklődve néz körbe. Egy szárnya egyre magasabbra emelkedve jelzi érdeklődését. Végigsimít az egyik ló oldalán, látja nyitott szemét, aztán tovább megy, és oldalra billentett fejjel sétál végig a furcsán álló fal mentén, kezét végighúzza annak felületén. Morhenre néz kérdőn. Közben elér a terem sarkába. A falak találkozásánál mintha kis szellő csapná meg az arcát, de nem biztos benne.*
- Nos, van ötleted, hogy innen hogyan tovább?
*Közben ahogy körbe-körbe jár, megfigyeli a többi szarkofágot is, és a csukott rostélyos lovag sírjánál megáll. Keze ahogy hozzáér a rostélyhoz, az egy kicsit megmozdulni látszik ettől, de alig észrevehető.*
- Morhen...Azt hiszem, hogy ez mozog.
A hozzászólás írója (Sistyra Eori) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 10:04:40
*Miután lementek a lépcsőn, Morhennek köszönhetően fény gyúl a sötétségben, és szemük elé tárul mindaz, ami ott, lent, a folyosón várja őket. Sis a fáklya remegő lángjánál figyeli a falakon megelevenedő jeleneteket. Egy falikárpiton, ami egy véres csatát ábrázol, végigsimít. Kezére poros pókháló tapad, amit aztán kis szenvedéssel de leszed a kezéről. Tapadós az ilyesmi.*
"Ez a farkas nyilván valami családi kiskedvenc lehetett, hogy még az esküvőkön is ott volt." *Fut át az agyán, amikor már a negyedik képen találja meg a fekete állatot. Sistyra számára már az is ijesztő, ahogy odapingálták ezt a nagy vadat. Ha valódi lenne, talán közel se merne hozzá menni, az esküvőn táncolók helyében pedig nagy ívben kikerülte volna. Mikor megérkeznek a lovagi szarkofágok termébe, a tündérlány érdeklődve néz körbe. Egy szárnya egyre magasabbra emelkedve jelzi érdeklődését. Végigsimít az egyik ló oldalán, látja nyitott szemét, aztán tovább megy, és oldalra billentett fejjel sétál végig a furcsán álló fal mentén, kezét végighúzza annak felületén. Morhenre néz kérdőn. Közben elér a terem sarkába. A falak találkozásánál mintha kis szellő csapná meg az arcát, de nem biztos benne.*
- Nos, van ötleted, hogy innen hogyan tovább?
*Közben ahogy körbe-körbe jár, megfigyeli a többi szarkofágot is, és a csukott rostélyos lovag sírjánál megáll. Keze ahogy hozzáér a rostélyhoz, az egy kicsit megmozdulni látszik ettől, de alig észrevehető.*
- Morhen...Azt hiszem, hogy ez mozog.
A hozzászólás írója (Sistyra Eori) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 10:04:40
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965