Arthenior - Temető
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Templomkert (új)
Templom (új)
TemetőFolyópart (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1608. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-23 22:26:17
 ÚJ
>Hamrein Glovmoor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Meglehetősen hátborzongató látványt nyújt a temető a fekete viharban. A szél süvít a kripták és sírhelyek között, a fák hajladoznak a sötétségben. Lovával ügyesen szlalomozik a sírok között, hamar a temetőhely végére ér. Felmenői is itt nyugszanak valahol, de értelmét nem látja, hogy felkutassa sírhelyüket. A holtakkal nincs se beszéde, se dolga.
Az ég felé kémlel, sűrű felhők mintha lassan szakadoznának, hamarosan pirkadni is fog. A folyóparton készül megpihenni, az eső is mintha alábbhagyott volna.*



1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-14 19:09:50
 ÚJ
>Cleyhan Wunharaal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A kihalt temetőben haladva végre egymaga lehet, összezárva gondolataival. Útközben neki-nekiesik néhány sírkőnek, de hát ilyen ez a bódult állapot, majd véget ér.* ~Mikor ér már véget ez a förtelem város?~
*Karjával mozdulatokat tesz, közben valamit mormog, mint aki varázslatra készül. Nem történik semmi. Előhúzza csont tőrét, kissé hadonászik vele, mint aki el akar kergetni valakit. Rövid dülöngélés után visszateszi, majd továbbtámolyog.*
-Abogrrrr!
*Üvölti.*
-Jövök már Abogr!
*A sírok lassan eltünedeznek, Cleyhan pedig tovább vonszolja magát.*



1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-09 16:13:38
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake //

*Már kirajzolódni látszik előtte a templom kapuja, lelkiekben már boldogan maga mögött hagyta ezt a hátborzongató helyet. Minden porcikája elkívánkozik innen, lehetőleg mihamarabb.
~Na, már mindjárt...~
Egy pillanat műve az egész. Patadobogásra kapja fel a fejét, de abban a pillanatban már ő maga is a levegőben van.
Tüdejéből kiszorul a levegő, ahogy a lóra rántva nyekken egyet.*
- Ugh...
*Nem egészen így tervezte a temető gyors elhagyását, és kétségei vannak afelől, hogy a marcona éppen egy dézsa kellemes forró vízhez fuvarozná innen, hogy lemossa róla az út porát.*
~Még hogy Arthenior biztonságos város. Kinek?~
- Azonnal tegyél le te anyaszomorító!
*Vicsorogja. Nem állja meg fickándozás nélkül, egyúttal le is teszteli elrablója erejét. Sajnos túl jó erőben van, aligha tud kicsusszanni szorult helyzetéből, hacsak a másik kimondottan nem engedi el. Ennél többet nem is tud kivenni a másikból. *
- Ki a fakóvérű, te szemtelen martalóc? E-ressz!
*Szótagolja az utolsó szót, hátha hamarabb eljut a férfi agyáig, na meg a pániktól sem jut úgy levegőhöz, hogy egyben mondja ki, de ez már mellékes.*



1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-09 09:41:20
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 619
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*Forr benne a düh. Nem úgy sült el ez a dolog, ahogy számította. Igaz, egy kissé talán túl messzire ment azzal a szakállcsonkítással, de szemet szemért. A törpék büszke népség. Hát még a mélységiek!
Mindazonáltal, a történtek alapján a törp uraságnak, úgy tűnik, nem esett nagyobb baja. A szakállára pedig Suudra asszonyság biztos talál valami praktikát a "jóságos nagyanyó" hagyatékából.
Hirtelen jön az ötlet, amikor megpillantja a sírok között igyekvő alakot. A karcsú kis test szinte kínálja magát. Emlékek zúdulnak Kharasshi tudatába: lesből ugratták vágtába a lovaikat a folyóparton. Fivéreivel az oldalán csaptak le. Hajtotta őket az ifjonti vér. Micsoda portyák voltak azok!
Megrántja a kantárt és a lány elébe vág. Hátasa már tudja, mi a teendő, amikor Kharasshi kihajol a nyeregből. Amikor elragadja a madárcsontú teremtést, már a súlyából tudja, hogy ismét sikerült beleválasztania. A fekete tincsek kusza szövevényéből előtűnő fülecskék csak megerősítik.*
- Egy nyikkanást se, fakóvérű, vagy itt érsz véget! *mordul erélyesen.* - És ne ficánkolj, ha jót akarsz!
*Azért keményen fogja maga előtt a nyeregben a zsákmányt, hiszen a fegyverövéből látja, hogy nem holmi cselédecske. Nem is lassít a tempón, hogy mielőbb kiérjenek a senkiföldjére. Addig talán veszteg marad a kicsike, hiszen remélhetőleg nem akarja a megtermett csődör patái alatt, vagy ha nem is ott, nagy valószínűséggel nyakát szegve végezni.*


1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-08 23:55:23
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Meredek ösvényen halad fölfelé, amely a folyópartról vezet a temető kapujáig. Most ad igazán hálát azért a jó vásárért, amit az új csizmája megvételekor sikerült nyélbe ütnie. Kényelmes, stabil és egyelőre úgy tűnik bőven kibírja majd a zordabb időket is. Annál kellemetlenebb ugyanis nincs, mikor a legrosszabb időben megy tönkre egy lábbeli. Hát ha valamit, akkor azt nem állhatja. Pedig ha valaki, akkor Rilka bőven kimeríti a lábbeli amortizáló kifejezést, mert évek óta folyton mozgásban van.
Nem bír megülni a fenekén túl sokáig, bár előre sosem tervez semmit.
Belép a temető kapuján, és ha lehet, még annál is gyorsabban szedi a lábát, mint korábban, bár most nem csak a forró fürdő gondolata sarkallja igyekvésre.
Nem szereti a temetőket. Sosem rajongott értük, de mióta hallotta azt a pletykát a szefós öregtől, még jobban idegenkedik az ilyen helyektől.
~Mindenkinek lehetnek félelmei, na.~ Nyugtatja magát.
Amint lehet, maga mögött hagyja az egészet, és fellélegezve lép be a templomkertbe.*


1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-05 21:33:26
 ÚJ
>Suudra Whramm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Galin, Kharasshi//

*A hirtelen magához térülő, és hevesen kapálózó Galin olyannyira meglepi az asszonyságot, hogy épp csak nem terül el egy sírkövön, mikor ő maga is megugrik. Amint visszanyeri egyensúlyát, maga elé kapja jó öreg bárdját ijedtében. Nem érti, mi történt. Tán teljesen elment szerencsétlen talmid vadász társának az esze, mikor úgy kinyúlt? Ő azonban úgy tűnik, sértetlenül megússza a rőt szakállú kirohanását, ellenben a sötéltelfnek már nincs ilyen szerencséje. Láthatólag igen be is pöccen, és megelégeli a különös népséget. Nem is csoda, hisz elég nagy türelmet igénylő jellemvonásokkal van megáldva mindkettő.
Galin csörömpölő földre huppanása, a mélységi késlengetése és a furcsábbnál furcsább mondatok röpködése közepette azt se tudja, hova nézzen. Egyikről a másikra kapkodja a tekintetét, ugrál össze-vissza, mígnem a vörös szakállköltemény lemetszésre kerül. Akkor aztán felbődülve hátrahőköl, s még a pipa is majdnem kiesik a szájából. Ennek biz a fele se tréfa! Levágni egy törp szakállát! Ehhez volna néhány keresetlen szava. Csakhogy a sötételf rögvest felé fordul, és neki is jól megmondja a magáét.*
-Szóval bugris, meg jöttment, he? *veszi magára az összes sértő jelzőt amit csak talál a másik szavaiban.*
-Mifelénk a pendelyes kisjánykák nem hisztériáznak ennyit! *háborog, miközben a férfi útnak indul, otthagyva őket a temetőben.*
-Ezek a megátalkodott, semmirekellő, túlméretezett nyavalyások! Tudtam én, hogy egyik sem különb a másiknál! *mérgelődik hangosan, majd jól felszívja magát, hozzákészülve egy kiadós köpéshez. Oldalra hajolva azonban egy sírral találja szemben magát. Ezért aztán a másik irányba fordul, ahol szintén hasonló kép tárul a szeme elé.*
-Hogy a fene vigye el! *fogja vissza magát.* Mán mióta itten toporgunk ezen az átokverte helyen?! *Csak most fordul a levágott szakállú társa felé.*
-Hát csakhogy magához tért! Aztat mondom én, hogy menjünk innen tovább, mielőtt még több szerencsétlenség ér minket. Így megpusztulunk mielőtt egy rendes drahunt találnánk! Hallja -e?! Eszéné' van, he? *néz fürkészően Galin képébe, hogy megbizonyosodjon épelméjűségéről.*
A szakálla miatt meg ne bánkódjék, no! Ha elhagytuk ezt a nyüves temetőt, hát csinálok én magának olyan szakállkölteményt, amit az is megirigyel aki nem törp! Nekem elhiheti! Elég ha a hajamra pillant, hogy megbizonyosodjék arról, nem csak fényezem ám magamat. *biztatja kissé a talmid vadászt, hátha újult erőre kap, s végre eltalpalhatnak innen. Elvégre tudja ő, mekkora sérelem az, ha egy fajtársának megtépázzák az arcszőrzetét. Felháborító! Mérge azonban mégis lassan elillan. Egyébként is ritkán haragtartó típus, és ez esetben valahol mélyen tudja, hogy talán kissé igazságtalanul bántak az idegen figurával. Még ha ezt nem is vallja be magának.*


1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-04 21:02:50
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*Iriana ép, és kacag, bár az, hogy a földre zuhanva kezdi a szabadulásának első perceit, nem túl biztató.*
-Baj van?
*Kérdi tétlenül, de ennél aggódóbb tekintettel a tündértől, aki ránézésre kvázi sértetlen, mégis nehézkesen mozog. Amint idővel vagy magától, vagy ennél egy kicsit hamarabb, a tündérlány segítségével rájön, hogy csak a zsibbadás az oka, Bato máris bátran nyúl a lányért, hogy a karjánál fogva felsegítse, és igény szerint eltámogassa, vagy egyenesen a karjaiban vigye el az ellátásra szoruló bajtársukhoz. A csapat egyik fele már össze van verbuválva, és úgy fest relatív biztonságban van, a másik fele felől hangos zajok hallatszódnak továbbra is. Mikor oda fordítja a tekintetét, a ködön át szűrten látja, ahogy egy hatalmas test puffanással terül el a földön. Körülötte három, a egyenként a két lábán álló kisebb humanoid forma sugározza a jó hírt: a veszély elmúlt. Egyelőre. Körbe-körbe pillant azért Bato, és amennyire a ködben lehet, fülel is, hátha egy újabb támadó csörtet erre felé, közben pedig kezével intene a párnak és az atyának, azonban két figura távolodni látszik.*


A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.04 21:04:55


1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-04 12:00:55
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 619
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Galin, Suudra//

- Hát néném, a szívnek senki nem parancsol. Sem ész érvek, sem akarat *fűzi közbe a nagy igazságot kissé keserédes mosolyfélével. Suudra további szavai viszont elkomorítják a képét. "Pulyával a karon nem lehet kalandozgatni!" Mintha Illuse morgolódását hallaná. De az a megátalkodott nőstény mégsem szabadult meg a szíve alatt szárba szökő élettől, amíg még lehetett. Igyekszik nem gondolni rá, hogy minden bizonnyal most már apa. Nem gondol rá, mert valószínűleg sosem fogja látni őket. Illuse tesz róla. És most még Ydrisst is elveszítette. Suudra pedig épp ezeknek a fájdalmas és keserű emlékeknek a lezárt dobozát kezdi el feszegetni. Szerencsére a törp uraság dolga egy kicsit eltereli a témát.*
- Már meg ne bántódjék, de azt már igazán a naccsádra bízom, mert ha valamit biztos nem vágyom látni, akkor az egy törpe pucér ülepe!
*A jóságos nagymama praktikái, úgy tűnik, a szakállast is magához térítik, már csak így elmondásra is. Viszont ebben aztán nem sok köszönet van a cipekedő Kharasshi számára. Nem elég, hogy ütik-rúgják, Galin még szavakkal se kíméli.
Az ifjabb D'Rake fivér bizony sokkal több türelemmel bír, mint a legtöbb fajtársa, de semmiképp nem végtelennel.
Leveti a válláról a kapálózó törpét, méghozzá úgy, hogy jókorát nyekkenjen, aztán már pördül is a kezébe a kés és... nyissz. Egy bő maréknyi szakállal lép hátra a törpétől, és teszi is el a pengét.*
- Egy másik fajtámbéli a torkodat vágta volna el ezért, ezt ne feledd! *hördül dühösen.* - A figyelmetlenségem okán sérültél meg, ez igaz, de nem hagytalak a sorsodra. A vállamra vettelek, pedig egy satnyább öszvér összecsuklana alattad, a házamba engedtelek volna, míg jobban leszel. Megmentettem ezt a jóasszonyt attól, hogy betörd a fejét! *mutat Suudrára.*
- Te meg *fordul az asszonyság felé, de aztán egy mordulással magába fojtja a mondandóját. Inkább ellép mellette és a kengyelbe lépve visszaszáll a nyeregbe.* - Nem titkolózom, de csak a bugrisok teregetik ki az életüket mindenféle jöttment idegennek. *A marék szakállat megköti egy zsineggel és a nyeregtáskába süllyeszti. Igazából maga se tudja miért. Aztán lova véknyába vágja a csizmáját és otthagyja a kettőst, mielőtt a dolog tovább gyűrűzne.*


1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-03 19:53:00
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Suudra, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalma!//

*Ott a mélysárga rekettye bokor árnyékában guggol egy mezítelen fenekű törp poronty. Körülötte a békesség hamvai hintáznak a nap fényében, s pihe-puha arcát, min még híre sincs a férfiasság legfőbb védjegyének, a nap mosolygós sugarai festik arany színűre. Halk sóhajai szétszélednek a nyílt mezőn, hogy vidám táncot járjanak a szeleburdi szellőcskékkel. Idilli kép, amibe hamarosan belekotnyeleskedik egy kormos képű sötételf, és egy telt, kerek idomokkal megáldott őszülő törpasszony nagy feje, na meg az a maró érzés, mi a felszabadító erőlködés közben porontyunk hátsóját célozza meg. Vékony, gyermeki hangjából csak egy erőtlen sikolyra telik, majd mintha újból fejbe vágnák, mély oroszlán üvöltést hallatva felriad a felzaklató félálomból.*
-Ne, csak azt ne!
*Annyira kényelmesnek bizonyult a termetes férfi széles válla, hogy vörös szakállasunknak sikerült az álom világ peremére kisétálnia, hogy onnan lenézve tarkón csapja a felismerés: fél a magasban! Szemei úgy pattannak fel, mint a törp az ágyról, kinek csípős paprikával kenték be a fenekét, s habozás nélkül elkezdi ütni-vágni a cipekedő urat.*
-Tegyél le, te pipamocsokban meghentergett majom! Ti nem fogjátok ám senkinek a likát bekenni csípőssel! Nem bizony! Nem fogsz te engem elvinni, hogy megkínozz! Nem bizony! Én aztán nem fogok csípős seggel üríteni! Nem bizony!
*Ha nem engedi, hát igyekszik jobbra-balra, előre-hátra billegni a melák vállán, s ezzel is nehezítve a dolgát, ha még nem lett volna elég neki a jó súlyban lévő, felpáncélozott harci szakállas cipelése.*
-Egyébként meg teszetosza az agyad helye, te álnok fattyú!
*Bömböli kétségbeesetten a vörös mélynövésű, miután egyre inkább csak azon van, hogy kiszabaduljon két lábon járó, biológiailag is élő börtönéből.*


1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-02 18:32:08
 ÚJ
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*Újra végignéz az ismét kihalt, s csendes temetőn. Micsoda pusztítás. Gondolja ahogy a szétzúzott koponyájú orkra pillant, majd a jég által borított sírkövekre. Aztán a serényen gyógyító Irianára, és a súlyosan sérült Rinonra irányul a tekintete. El sem hiszi, hogy ez a káosz neki is köszönhető. Részese volt valami, valami szörnyűnek.
Hosszasan csóválja a fejét, és magában a ~Nem! Nem! Nem!~ szavakat kántálja. Csoda, hogy nem sírja el magát szegény lány, még túl fiatal ehhez. Sérült karját fogva feláll a földről, és akkor veszi észre a távozó Atehanert.*
- Ate...
*Reménykedve néz utána, hogy a férfi talán nem hagyta magára, de csalódnia kell. A sötételfet nem látja újra perceken belül, Meirán pedig úrrá lesz a félelem. Csak néhány ork volt, élőhalottak sehol. Mi lesz ha azok is megjelennek? Nem akarja tudni.
A harc után pihenésre van szüksége, így nem sok hasznát veszik.*
- Iriana, mentsd meg Rinont. *Néz rá kérlelően.* Ha valami kderül, esetleg nyomot találtok, akkor a mágustoronyban megtaláltok.
*Azzal a közben az ő kezébe vándorolt holmikat Galahassnak adja át, majd ide-oda dülöngélve, fáradtan a tisztás felé veszi az irányt.*


1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-01 15:43:12
 ÚJ
>Suudra Whramm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Galin, Kharasshi//

*Meglehet talán, hogy Suudra ízlése kissé sajátos, ami a férfiakat illeti. És jó néhány más dologban is. De a jelenlegi példánál maradva, tényleg erős túlzás szerencsétlen sötételfet nyeszlettnek titulálni. Valószínűleg a legtöbb épeszű hölgyemény vonzó küllemű hímnek tulajdonítaná, azonban ezen törpasszony kissé más szűrőn keresztül nézi a világot, mint az átlag. Hogy ez népének jellegzetessége, vagy csak az ő újabb furcsasága, azt jelenleg több mélynövésű nő hiányában nehéz volna megmondani. Akárhogy is, az ő szemében a tagbaszakadt, vastag nyakú uraságok a nyerőek, akik nem csak erős karokkal, hanem terebélyes pocakkal is rendelkeznek széles, és nem kevésbé szőrös mellkasuk alatt. Pont amilyen az ő drága édesapja is volt! Mert biz tekintélyes megjelenésű törp volt, ehhez kétség sem fér! Ezért lehet, hogy a türelmes mélységinek ilyen jelzők jutnak, a kellő vastagságú zsírréteg hiányában. Noha az asszonyság dicséretnek szánná szavait, előfordulhat, kissé felsült eme próbálkozása.
Azonban a magas idegen félbehagyott mondata nem kerüli el a figyelmét. Ha sok dologhoz nem is, de a kis híján kifecsegett, elejtett információk nyakon csípéséhez van érzéke.*
-Áhhá! *csattan fel a hangja, s közben egyik sűrű szemöldökét is felvonja. Már épp belekezdene a rejtély hangos fejtegetésébe a saját, kicsavart észjárásának megfelelően, ha a mélységi nem előzné meg a hirtelen jött faggatózásával. Először annyira nem tudja mire vélni, hogy egy pillanatra a szava is elakad, de aztán puffogva leinti a hozzá képest talán fiatalnak nevezhető alakot.*
-Micsoda kérdések mán ezek? Fess, vagy nem fess... Há úgy festek én itten, mint aki meg akarna házasodni? Abban a maga magasságában mán biz igen különös lehet a levegő, ha ennyi sületlenséget beszél miatta! Pulyával a karon nem lehet kalandozgatni! Meg drahunt fogni! *szólja le a nevetséges ötletet, majd hirtelen mintha megvilágosodna.*
-Micsoda egy furmányos figura maga! Így akarja elterelni az eseményeket a saját kis titkáról. Bizony ám, a Suudra figyelmét nem kerüli el, hogy titkol valamit! De a maga füstös képű fajtája mán csak ilyen sumákolós! Úgy féltik minden apró kis dolgukat, mintha a törp azt is megenné a zsíros kenyere mellé. Még fingani is csak suttyomban mernek! *jártatja a száját miután úgy véli, leleplezte a cselt. ~Bezzeg a mi derék törp vérünk!~ teszi még hozzá magában, mire újra eszébe jut az ájult -vagy legalább is annak tűnő- Galin is. Ha esetleg idő közben még nem tért volna magához, hát most újabb ötlettel áll elő, hogyan ébresszék fel az alélt szakállast.*
-Az én jóságos nagyanyám úgy mondotta anno, hogy csípős paprikából kell kenőcsöt készíteni, és annak az ülepére kenni, aki ilyen makacsul szendereg. Attól aztán megébred rögvest, úgy ám!

A hozzászólás írója (Suudra Whramm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.01 15:56:44


1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-30 18:21:52
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 619
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Galin, Suudra//

- Hagyj már ezzel, én már... *sietősen elharapja a folytatást, ami majdnem kicsúszott a kiházasítás újbóli felemlegetésére. De ehhez semmi köze idegeneknek. Főleg két ilyen bolond törpének. A többi, sértésként neki dobált szó könnyedén lepereg róla. Ez a páros aztán igazi mázlista, hogy pont Kharasshival akadtak össze. Kevés mélységi akad Lanawinon, aki az ilyesmit ennyire béketűrőn viseli. De neki pont elég jutott testvérbátyja terrorjából felcseperedvén, hogy megtanulja megőrizni hidegvérét.
Azon mondjuk felhorkan kissé, amikor az asszonyság nyeszlettnek titulálja, vagy inkább nem is olyan nyeszlettnek, bár a látszat ellenére. Sok mindennek nevezték már Kharasshit az évek során, de a nyeszlett nem igazán volt közöttük. Megtermett, jó erőben lévő hím, mióta maga mögött hagyta a csikóéveket. Ahogy atyjáé, az ő alkata is inkább hajaz az embernépekére, mint a mélységiekre. Így aztán valóban hidegzuhanyként éri a jelző.*
- Miért? Tán nem elég fess kegyednek? *fordítja Galin lefelé csüngő képét Suudra felé élcelődve. Az imént mintha valami rándulást érzett volna a vállára vett törpétől. Persze az is lehet, hogy valami rémes vízió gyötri ájultában, ne adja az ég, esetleg már az alvilág kutyái cibálják, de ha csak szimulál, úgy éljen, bármelyiket jobban fogja kívánni, mint amit Kharasshitól kap. Igyekszik hát kiugrasztani a nyulat a bokorból... már ha van.*
- Mi nem klappol rajta? Nem elég dús a szakálla? kuszák a fogai? Teszetosza? Vagy csak nem elég férfi a talpán... vagy máshol *teszi hozzá gonoszkodva.*


1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-29 17:27:40
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Suudra, Kharasshi//

*Bevették! Mindkettejüket alaposan átverte a vörös szakállas uraság, s ehhez úgy igazándiból meg sem kellett erőltetnie kusza agytekervényeit. Spontán jött az egész ötlet, és csak a fejében élő, minden törpasszonyságra levetített képzelgése az, mi ezt a reakciót váltotta ki belőle. Sosem fogja elfelejteni édesanyja hirtelen hangulatváltozásait, miután gyerkőcei megint valami hihetetlen nagy ostobaságot követtek el. Legalábbis szerinte értelmetlen ökörségeket csináltak a kis porontyok, míg az ő gyermeki tudatukban minden apró csíntevés, és egyéb szórakoztató cselekedet egy hőstettként íródott meg a fejükben vezetett naplóban.
Most, az igazat megvallva nem bánná, ha a halál manifesztálódása ragadná magával, és vinné jó messzire a homlokon bólintott asszonyságtól. Láss csodát, úgy tűnik a kívánságát az égiek is meghallgatták, s a kormos bőrű úrnak álcázott halál, mert ő biztos abban, hogy vele van dolga, felkapja a vállára, hogy "vízszintesbe" rakják az urát. ~De nekem nincs is uram!~ Na jó, most már kezd kicsit nyugtalan lenni, és ami azt illeti lehet jobb lenne, ha most befejezné ezt a színjátékot. Leugrana a válláról, tarkón vágná, és rohanna is, hogy ne érje utol ez a hosszú lábú szörnyeteg. Nagy levegőt vesz, megfeszülnek az izmai... meghallja Dra hangját, aztán csak azt veszi észre, hogy a tüdejébe szorult a levegő. Amíg itt van, bizony nem tud menekülni. ~A rézfánfütyülősezüstbőlkovácsoltszárnyasát!~ Innen biza nincs menekvés. Sodródik az árral, míg lehetősége nem lesz megszökni.*

A hozzászólás írója (Galin Dargeroth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.29 17:30:27


1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-29 14:17:30
 ÚJ
>Atehaner Nemarek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*Kezdi észrevenni, hogy mit csinál: bántja azokat, akik segítenek neki. Nem érti, hogy miért csinálja, csak azt, hogy a harcok kihozzák belőle a sötételfet. Azt, akit sosem kedvelt. Ismert pár sötételfet, volt, amelyik kedves volt hozzá és másokhoz is, nem rabolt, nem gyilkolt, nem ítélte el felemás vérét, de aki benne van, az más. Az az énje gonosz, a sok szenvedés gonosszá tette, és most másoknak is át akarja adni ezt az érzést. Kivételes pillanat, de az emberi énje felülkerekedik rajta. Elszégyenli magát, nagyon.*
- Én... Én sajnálom.
*Megfogja a gömböket és a papírt amik kapott hozzájuk, majd Meira kezébe nyomja.*
- Levegőzök egy picit. Meg kell nyugodnom.
*Elindul a folyópart felé. Ott talán most nincs senki, és nyugodtan tud gondolkozni.*


1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-28 12:56:22
 ÚJ
>Suudra Whramm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Galin, Kharasshi//

*Még szerencse, hogy az ő koponyája biz ilyen kemény! Az összefejelést követően ugyanis nem ő terül el, hanem a talmid vadász uraság, amit bizony nyomban be is tud saját kemény kobakjának. Elégedetten fel is horkan, miközben azért megdörzsöli a homlokán keletkezett fájdalmas puklit. Mikor azonban a szakállas nem szándékozik magához térni, kissé bosszús lesz. Erre még jön a sötételf azzal az igazán bunkó modorával, amitől aztán végképp bepöccen.*
-Még hogy flepnis, meg némber, mi?! Hálátlan, túlméretezett, füstös képű mélységi! És én még tisztes arát kerestem volna magának! *hápogja teljesen elképedve. Egy időre talán meg is feledkezik a kitartóan színlelő Galinról, annyira fennakad a sötételf szavain. Felháborodottan fújtat, pipafüstöt eregetve, amitől úgy fest, mintha valami felbőszült tömzsi, groteszk küllemű törpesárkány volna. A magas fickó azonban úgy tűnik, nem kötözködik többet a hangosan óbégató asszonysággal, inkább a kezébe veszi a dolgok irányítását. Ettől persze Suudra egyáltalán nem érzi jobban magát. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a bömbölését. Ezúttal azonban neki is be kell látnia, hogy így nem haladhatnak tovább, amíg a rőt szakállú itt fetreng.*
-Valamit biza tényleg kezdeni köll vele! Há' így nem lehet drahunt fogni! *ismeri el, miközben a sötét bőrű szerzet felnyalábolja az ájult törptársát.*
-Nem is olyan nyeszlett maga, mint ahogy kinéz! *szólal fel amolyan elismerésként, miközben csibukját szívogatva a nyomába ered, és talán meg is lapogatná a másik hátát - már amennyire feléri - amint alkalma nyílna rá, ha az nem beszélne már megint szamárságokat.*
-Az uram?! És még aszongya, mi gombáztunk be! Minden sötételf ilyen bolond vagy ez valami különleges képessége? *teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel.*


1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-23 17:37:44
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 619
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Galin, Suudra//

*Már-már azt hihetné az egyszerűbb történésekhez szokott halandó, hogy az események már nem tudnak egyéb kalamajkába csavarodni, de ő még ilyen bogot az életben nem látott! Ez a két törpe mintha egymásra licitálna a szerencsétlenkedésben. Ha szeleburdi, egymással birkózó kölyökkutyákat akarna szétválasztani a vihánc játék hevéből, azzal se lenne könnyebb dolga.
Kis híján ő is beszáll az esés-kelés körtáncába, az asszonyság ugyanis jóval nehezebb, mint elsőre gondolta. Az igazat megvallva még sosem próbált megemelni egy törpét, de rá kell jönnie, hogy a termet bizony szörnyen csalóka. Szerencsére azért sikerül némi korrigálás segítségével talpon maradnia. Nem így a naccsád! Kharasshi egy pillanatra zavarodott tanácstalansággal tárja szét a karjait, azt sem tudván, hogy most aztán melyik ütődöttnek segítsen. Ide-oda kapkodja a tekintetét. Az egyre sápadó szakállasról a négykézláb kutató tésasszonyra, aztán meg vissza. Valahol itt van az a pont, amikor feladja, elereszti a helyzetet, ahogy van, mert ez már leginkább valami zagyva álomra hajaz, mintsem bárminemű realitásra. Hosszan fújja ki a levegőt, miközben lüktető halántékát masszírozza.
Amikor az asszonyság visszatér a pipájával, Kharasshi inkább hátrál egy lépést. Ez a kettő itt több, mint ön- és közveszélyes.
A savószín törpszemek aztán a flaskáját kezdik el méricskélni, és érkezik egy célirányosan puhatolózó kérdés is mindemellé.*
- Még csak az kéne! *horkan fel Kharasshi.* - Felejtsd csak el azt a szeszt, némber! *Gyorsan el is teszi a flaskát.* Van nektek bajotok enélkül is *jegyzi meg az orra alatt morogva.*
- Mi lelt benneteket? Komolyan mondom, ilyen flepnis társaságot régen láttam, mint ti vagytok! Csak nem valami furcsa gombát ettetek, néném? *hunyorít az asszonyságra. Aztán feltűnik neki, hogy a szakállas megint elég ernyedten hever ott a sírkő mellett.*
- Ó, hogy a rosseb... *sóhajt.
Ezúttal már nem engedi oda az asszonyságot, hanem maga veszi kézbe a dolgokat. A törpe viszont nem tér eszméletre semmi szólongatásra, rázogatásra, de még a pofozgatásra se. Mindenesetre a ketyegője még bőszen dolgozik, ami azért jó hír.
Mit van mit tenni. Újabb beletörődő sóhaj után felnyalábolja az ájultat és a vállára veszi, mint egy zsák krumplit. Ha nem lenne ilyen jókötésű hím, bizony rogyadoznának a lábai. Így is küzd, hogy a büszkeségén ne essen csorba.*
- Gyere *szól hátra Suudrának* -, itt lakom a közelben. Vízszintesbe rakjuk az uradat, aztán ha úgy van, kerítünk neki gyógyítót.


1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-21 17:48:16
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Suudra, Kharasshi//

*Apró koccanás, tompa zaj, majd egy artikulálatlan győzelmi kiáltás, mi ha nem is kelti fel a sírjaikban örök álmukat élvező holtakat, azért biztosan némi vad éllel is megpaprikázza álmaikat. Csak aztán nehogy tényleg felkeljenek, mint nem is olyan rég a Kikötőben.*
-Há, eltaláltalak te mocsok!
*Mutat az esést ülepével tompító asszonyságra, és csak azután jön rá, hogy bizony most jókorát tévedett, miután alaposan megvizsgálja az ujja végén csücsülő személyt. ~De hisz ez ez... Dra!~ Rögtön elképed, és belefehéredik a meglepetésbe. Nagyot nyel, majd újból elterül a földön... Ezek után bármennyire is keltegetik, bármennyire is rázogatják húsos testét nem igazán akar majd magához térni, hisz ha szembe kellene nézni az Aranyasszonyság esetleges dühével... abból semmi jó nem sülne ki. Ezért eszméletvesztést tettet, és míg nem bizonyosodik meg arról, hogy a nőstény már nem orrol rá, ő bizony nem ébred fel.*


1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-17 22:39:52
 ÚJ
>Iriana Skendarus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Megfontolt

//Templomi túra//

*Először csak a mamlasz szuszákolás közbeni hanghatásaiból mer arra következtetni, hogy hatott a varázs, de a vértócsa hiánya végleg megnyugtatja, hogy Zsákos egyelőre még az élők közt marad. Annyi gondja akadt már ezzel a flótással, hogy amint magához tér, jól kupán is fogja vágni. Az eddig ráfolyt vér eddig a forróságával bosszantotta a tündért, de most már kezd elviselhetetlenül hideg lenni. Az sem segít, hogy egy merő izzadság a teste, és hogy az adrenalin-löket elmúltával az egész szituáció egyre csak kellemetlenebbé válik. Fáradt, nyűgös, bosszús.*
- Nem tanítottak meg rá, hogy apró hölgyekre esni illetlenség?
*A frusztráció és az egyre kritikusabb oxigénhiány érdekes jeleneteket szül.*
- Ne haragudj! Tudom, hogy eszméletlen voltál.
*Hiába bámulja azt a bamba pofát, szó nem, csak egy apró nyálcsepp készülődik elhagyni az ork száját. Iriana nem is küszködik tovább. Belátja, hogy csak az értékes energiáját pazarolná, ha még több tervet eszelni ki a zsákként ránehezedő Zsákos eltávolítására. A távolban mintha kiabálásokat hallana, de nem igazán tud most erre koncentrálni. Végül Bato az, aki megszabadítja őt a koloncától, de ideje sincs válaszolnia a feltett kérdésre, mert sürgetőbb teendő van terítéken.*
- Rinon!
*Ijedt kiáltásából a többiek csak egy rekedtes nyöszörgést hallhatnak. Azonnal csavar egyet a csípőjén, kikúszik Zsákos alól, majd talpra áll. Utóbbi nem tart sokáig, ugyanis az elgémberedett lábai megmakacsolják magukat, és csak visszazuhan a földre. Most nem háton szenved, hanem hason. Legszívesebben rászólna a kezeire, hogy hagyják az erőlködést és csak aludjanak egy jót itt ezen a pihe-puha földecskén, de tudja, hogy nem teheti. Rinon bajban van. Amint újra levegőhöz jut, kócos és jégkínozta hajai mögül Bato felé fordul, ahogy eltolja mellkasát a földről.*
- Au! *kineveti magát szerencsétlenségében* Azt hiszem, vinned kell!
*Ha Bato elszállítja a tündér levél testét Rinonhoz, akkor Iriana megpróbál ma még egy lelken segíteni az istennője hozzájárulásával. Ezúttal már nem kételkedne a gyógyítás sikerességében, hiszen ha azt a szamárpadba való Zsákost megmentette a haláltól, akkor biztosan kegyelmes volna a tűzhajúhoz is.*


A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.

1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-13 09:04:50
 ÚJ
>Grathunos Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A halál az elfek természetéhez is úgy kapcsolódik, mint bármelyik más fajéhoz. Ők sem halhatatlanok, hacsak nem folyamodnak valamelyik istenség kegyeihez. Mégis kétséges, hogy valaki is megkapná a halhatatlanság ajándékát. Családja is már sajnos ezen természeti jelleg áldozatává vált vagyis meghaltak már. Grathunos szülei, habár sok boldog nappal ajándékozták meg, régen nincsenek az élők soraiban. Útba ejti tehát, hogy kegyesen áldozzon néhány percet az emléküknek. Nem időzik sokat, mert dolga van és lehet újabb üzlet is kecsegtet majd a városban. Felhívja majd a nemesi vérvonalak figyelmét, abban a reményben, hogy igénu szerint eladhasson nekik is jó fajta ital készleteiből.
Nainak, odahaza, pedig egy kedves ajándékkal fog adózni hosszas távolléte fejében. Biztos benne, hogy leánya szeretettel fogadja mind őt, mind az ajándékot. Egy különleges lihanechi ajándékot szerez neki, de ezt nem óhajtja senkinek az orrára kötni, hogy mi is az.
Temetői látogatása után folytatja útját, melyet, mint most is, többnyire egyedül és lóháton tesz meg.*


1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-12 20:42:18
 ÚJ
>Suudra Whramm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Galin, Kharasshi//

*Tudta ő, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, ha törphősünk egy ilyen sötét pofát pillant meg maga előtt. Ha az eséstől nem lett elég ütődött, hát ez biztos hogy teljesen megzavarja az elméjét. Hát így is történik, még ha nem is tudni, melyik okozza a nagyobb problémát. De aggodalomra semmi ok! Ő már ott is terem, hogy orvosolja a gondot, na meg a sérültet. Ahogy tomporával arrébb billenti a mélységit, már hajol is le, és emelné tenyerét, hogy egy kiadós, törpasszonyhoz méltó képen törléssel helyrerázza társa fejében azt, ami összekeveredett. ~Na majd én rendet csinálok itt! Nem értenek ezek a nyűves sötételfek semmihez, csak a bajkeveréshez!~ határoz magában, miközben meglendíti kezét, és annyira rákoncentrál eme bonyodalmas műveletre, hogy neki csak igazán későn tűnik fel a feje felé közeledő, kábult kobak. Szerencséjére az a bizonyos sötételf gyorsabban reagál, így még épp időben elrántja a felé suhanó kemény sisak elől. Homloka ugyan így is hozzákoccan a durva fémhez, miközben elveszti az egyensúlyát. Az elkerülhetetlen, ám annál váratlanabb becsapódását fenekével tompítja, de legalább a feje megússza a csúnya találkozást.*
-Az ülepem! *bődül el fájdalmasan, kezét a kárt szenvedő testrészhez kapva. Majd összekócolódott, arcába borult haja közé túrva megdörzsölgeti a homlokán keletkezett aprócska puklit is.*
-Hát a maga agya teljesen meglágyult attól az eséstől, urasága?! *háborog az újabb orv támadásért, amit ezúttal saját törptársa kísérelt meg.*
-Hát mi vóna mán velem, ha ez a derék mélysé... *folytatná tovább, hirtelen jött bizalommal szólva az idegenről. Elvégre most már a megmentője is! Ezt nem lehet nem számításba venni. Szavai azonban egyszeriben elakadnak, amint rájön, hogy valami hiányzik.*
-A pipám! *kiált fel ismét, ezúttal még kétségbeesettebben, mint hátsója fájlalásakor. Riadtan körbenéz, majd kissé odébb meglátja az egyik sír tetején pihenve a csibukot, ami valószínűleg akkor repülhetett odáig, mikor esés közben kiesett a kezéből.
Megbocsáthatatlan! Nem is hagyja tovább várakozni a szerencsétlen eszközt. De mivel felvértezve és sajgó tomporral nehéz talpra állni, ő azonban nagyon siet, hát négykézláb mászik el odáig a sírkövek között. Odaérve leül az egyik sír mellé, és kezébe veszi az elvesztett tárgyat. Nagy kő esik le a szívéről, mikor látja, hogy nem esett csorba rajta.*
-Hát itt vagy! *mondja megkönnyebbültem, miközben úgy nézi a vén pöfékelőt, mintha egy régen látott családtaggal találkozna újra. Néhány percig nem is törődik a másik két figurával, hanem gondosan megtölti piáját, majd ismételten rágyújtva feltápászkodik, és fenekét dörzsölgetve battyog vissza a többiekhez.*
-No észhez tért -e mán, urasága? *kérdezi a szakállast, miközben elmélyült füstölése közepette végigméri fürkésző, savószín szemeivel. Mintha csak valami zseniális agyturkász lenne, aki elől bizony nem lehet eltitkolni, ha valaki véglegesen ütődötté válik.*
-Ha mán itt tartunk! Milyen itókát dugott maga az orra alá? *kíváncsiskodik a hosszú szerzetre pillantva. Elvégre jó kis szesz lehet az, ami így feléleszti a vöröst egy ilyen koccanás után.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1589-1608