//Második szál//
//Ruha teszi a sötételfet//
//Zárás//
*Mikor a nő felvéve az ő idegesítő szokását visszabök, úgy néz rá, mint aki majd elpityeregi magát.*
-Hé! A végén még meglátszik rajtam.*Kicsit hátrébb is lép, ezek után pedig a sötételf megemlíti, hogy most már valóban ideje lenne lefeküdnie aludni, de az általa említett esti mesét, még azért meghallgatná. Ekkor ül ki a megdöbbenés következő hulláma Mady arcára, hiszen ő ezt csak viccből mondta. Mivel kiskorában neki is mindig mondtak, hogy hamarabb el tudjon aludni, szinte természetesnek vette, hogy minden más gyerek is megkapja ugyan ezt a kiváltságot. De így felnőtt fejjel, már persze tudja, hogy ez nem így van, lehet, hogy éppenséggel Dreyia sem hallott még soha egyet sem. Sőt, amiket mesélt a családjáról, szinte mérget venne rá, hogy így van.
Miután odaér az ágyhoz, már nem tart sokáig letépni róla a fedőtakarót, de a temérdek díszpárna egyesével történő biztonságos helyre fektetése már jóval több energiát vesz ki belőle. Csupán a kedvencét tartja meg és leheveredik, hogy magára terítse a takarót és összeölelkezve a párnával, immár csukott szemmel kezd bele a történetbe, amit ő is sokat hallgatott, mikor kicsi volt.*
-Az esti mesék, amiket én hallottam, általában egy barna mezei nyusziról szóltak. Talán pont azért is, mert az egyetlen rongybabám is az volt, puszinyuszinak hívták.*Magyarázza, bár érződik a hangjában a fáradtság.*
-Puszinyuszi minden hajnalban kiugrált az otthonából, hogy beszerezze a friss répát a szomszéd gazda kertjéből, majd vissza, hogy neki lásson a napi teendőinek, kitakarítani a konyhát, a szobáját és répalevest főzni. A répalevese híres volt az egész erdőben. Persze ezt senki nem akarta beismerni, csupán irigységből, mert minden este más fiúnyuszi vacsorázott nála. Szerette ezeket az étkezéseket, mert mindig jót beszélgetett és legalább nem érezte magát annyira magányosnak. Azonban minden este ugyan úgy végződött, hogy a látogató a végén megköszönte a vacsorát és hazament, őt egyedül hagyva a mosogatni valóval. Ez így telt minden egyes nap. Aztán egyik reggel, miközben épp a répákat szedegette össze, találkozott egy fehér fiúnyuszival. Azt hitte, hogy ő is meg akarja hívatni magát, hozzá vacsorára, de ekkor meglepő dolgot hallott először életében Puszinyuszi, a fehér meghívta magához vacsorára. Hirtelen nem tudott mit kezdeni a dologgal, hiszen másnál ő még eddig nem járt, gyorsan hazasietett és biztos, ami biztos főzött egy adag répalevest, azzal indult este át a fiúnyuszihoz. Mikor megérkezett a fehér megköszönte az ajándékot, elrakta és az asztalhoz kísérte, ahol már várta a gőzölgő lucernafőzelék. Puszinyuszi belekóstolt és rádöbbent, hogy ilyen finom ételt eddig még nem kóstolt, aminek a vendéglátója is igazán örült, egész este beszélgettek. Majd mikor elérkezett a búcsúzás ideje, Puszinyuszi felajánlotta, hogy legalább hadd mosogasson el, de a fehér nyuszi erősen tiltakozott, így hazaugrált. Másnap a fiúnyuszi beállított a fazékkal, amiben előző nap Puszinyuszi az ételt vitte át, az szépen el volt mosogatva, így eltette és meghívta aznap estére magához vacsorára. A fehér nyuszi örömmel fogadta és meg is jelent estére, szépen kifésült bundával, két szép fej káposztával a kezében, amit ajándéknak szánt Puszinyuszinak.*Itt némi hatásszünet következik, gondolhatja a másik, de valójában csak elbóbiskol egy pillanatra a nő, majd újra megébredve folytatja a mesét.*
-Eddig még soha nem kapott egyik vendégétől sem ajándékot, a nagy meghatottságtól ki is csordult egy könnycsepp a szeméből. Miután pedig elköltötték a vacsorájukat, ugyancsak jó hangulatban, a fehér nyuszi minden szó nélkül felállt és elmosogatott mindent, amit csak talált, hiába ellenkezett Puszinyuszi, hajthatatlan volt. Nem-Nem, erősködött, majd ezek után szépen elköszönt és lelépett. Úgy érezte most valahogy más volt ez a látogatás, annyira udvarias és kedves volt vele a fehér nyuszi. Másnap elővette a kapott két szép fej káposztát, hogy valami finomat főzzön belőle, azonban miközben darabolta megakadt a kés valami keményben. Szétnyitotta a zöldséget és nagy meglepetésére egy kulcs volt becsúsztatva a levelei közé. Nézegette egy darabig, nem értette mi történhetet, így felkerekedett és meglátogatta a fiú nyuszit, hátha már égen-földön keresi a hiányzó kulcsot, de az nem nyitott ajtót. Gondolt egyet a nyuszi… és belepróbálta a zárba… *De a mese fonala helyett a nő már csak az ütemes szuszogást hallhatja és a nőt, ahogy az ágyban a kedvenc díszpárnáját szorongatja alvás közben. Így sajnos a mese vége lemaradt, bár igaz, ahány lány mesélte neki ezt a történetet, mindig annyiféle végkimenetele volt az egésznek, ami folyamatosan új és új élményeket csempészett az estéjébe.*