//Úton a sziklák között//
//Bress//
*A félbeharapott szót inkább már meg sem hallja. Az önbizalomkérdéshez nem fűz többet, elvégre igaza van. Kinek mi táplálja az egóját.
A férfi definíciója az orgyilkosokról helytálló manapság. Tényleg rengeteg barom van a szakmában, akik nem érdemlik meg, hogy benne legyenek.*
- Ez főként a zsengébbekre és tapasztalatlanokra igaz. Van egy tőr a kezükben, és azt hiszik, ők uralják az alvilágot. Hogyne! Ám ha tényleg ez a legelfogadottabb felfogás napjainkban, akkor bizony nevezhetsz nyugodtan régimódinak.
*A kémkedés fárasztó és idegtépő tud lenni, de a közhiedelemmel ellentétben az esetek kilencven százalékában ez nem csak abból áll, hogy az illető ácsorog egy sarkon vagy épp fekszik egy asztal alatt és fülel. Ez inkább a kapcsolatokról szól és arról, hogy tudja, hova kell mennie vagy mit kell tennie egy adott információfoszlánnyal. Bizonyára ezt Bress is tudhatja nagyjából, amennyiben végzett már hasonló munkát.*
- Irigyek!? Talán. Többnyire inkább lesajnálnak vagy lenéznek. Végül is mindegy, egyre megy.
*A hízelgésre szemét Bressre mereszti.*
- Úgy van. Várnia kell, kapitány úr, de még mennyit!
*A hajó említésére nem szól semmit, már kikacagta magát így is. A társulás ötlete viszont most elgondolkodtatja.*
- Kikérem magamnak! Nem vagyok én mohó, sem kapzsi. Csak szeretek egy bizonyos színvonalon élni, amelyhez nem mindegy, mennyi a jövedelmem. Bár ne hidd, kedvesem, hogy nem vágyom izgalomra vagy kalandokra.
*Főként a kapcsolatok része tetszik neki a dologban. Munkájának alapvető követelménye, hogy legyen kikhez fordulni munkaügyekben. No de társulások ide vagy oda, nem hinné, hogy sokáig eltűrne ennyi semmirekellőt egy helyen.*
- Fulladásmentes jó étvágyat!
*Elhúzza a nyársat a tűz felől és óvatosan elkezdi elfogyasztani a halat. No persze nem úgy, mint egy állat, vigyáz a szálkákra. Azonban a férfi következő kérdései mintha szálkák lennének, úgy ingerlik a torkát.*
- Ezeket költői kérdéseknek veszem tőled. Megint csak annyit tudok tőled kérdezni, hogy mi hasznom lenne belőle? Szolgálni egy férfit egész életen át, mint holmi cseléd vagy rabszolga, na az nem az én asztalom. No meg gyerekek!? Ha! Hát ezt úgy veszem, hogy inkább meg sem kérdezted.
*Ugyan hogy lenne pont neki utódja, amikor a szegénynegyed gyermekei visítva szaladnak el előle, ha meglátják? Nem anyatípus, ez nyilvánvaló. Férfiakból meg jutott neki bőven élete során, s mondhatni egyik jobban kihasználta őt, mint a másik. Köszöni szépen, nem kér többet. Szereti a függetlenségét.*
- Gondolom, neked van otthon feleséged és legalább fél tucat gyermeked, jól mondom? Csak mert olyan családközpontúnak nézel ki, tudod.