Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 22:21:58
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn Strissa //

*Csend honol, nyugalom, a sötét szempár fürkészi a jégszín tekintetet… néhány pillanat mely a lány számára örökkévalóság… végül a karvaly mozdul… kezei s teste a föld felé indul de lenem veszi szemeit a szemben állóról… Felmarja a pénzes zacskót az 50 Arannyal. Majd Krenor Anios elteszi azt. . Még egy aprót dob rajta ellenőrzésként, hogy megbecsülje az értéket… tompa csörrenés ahogy az érmék egymáson gördülnek. Végigméri még egyszer a lány alakját sokat sejtető apró mosollyal arcán. Végül visszavonul a sötétségbe, elnyeli alakját a sikátor óvó árnyzuhataga… Így döntött… Darel még áll néhány pillanatot s vár, figyel. Meg sem hallja a lány mikor azért hálálkodik az isteneknek, hogy épp erre járt … Csak ezután fordul meg mikor az eltévedés okát magyarázza a fiatal lány s arról beszél, hogy vissza szolgáltatja a pénzt… Ránézésre nem lehet túl gazdag, a páncélzata egyszerű, főként a bőr dominál a fontosabb részeknél valóban fémmel kiegészítve. Jól karbantartott de azért látható, hogy nem a vitrinben van tartva… Posztó inge inkább paraszti mintsem nemesi anyagú, köpenye mely szintén posztó, mélyzöld, semmi különös nincsen benne, de a célját megteszi, melegen tartja ha kell s megóvja az eső viszontagságaitól. Inkább tűnik zsoldosnak így jobban megfigyelve … No, nem mintha a pénz számítana, nem is méltatja szóra. Egy kurta mozdulattal lecsatolja válláról a köpenyt és a lány felé nyújtja a mélyzöld anyagot mely adhat némi meleget a remegő lánynak.

-Tessék, De most Jöjjön.

* Hangja nyugodt, de határozott. Válaszra nem várva megfogja a lány kezét és elindul visszafelé. Most nincs idő ellenkezni… A fogadóról beszélt az ijedt lány hát akkor a főtér a cél, nem sok helyet ismer a városban de ezt azért még ő is nehezen véti el, főleg hogy egyszerűen csak követi a főutat, amin idefelé is tartott… Az árnyas kis utcák tökéletes rejtek helyek, s az e-fajta egyének kedvelik ezeket és az is bizonyos, hogy nem járnak egyedül… Nem kockáztat, nem maradhatnak itt, jobb nem kísérteni a sorsot feleslegesen…
Léptükben hallgatja a lány történetét melyben az iménti idegennel való kellemetlen találkozását taglalja. Mikor tisztes távba érnek s már az útról, amin jönnek látható a főtéren álló masszív szökőkút alakja akkor lassít a tempón. Végül megáll a lánnyal szemben, elengedi a kezét s hallgatja a bemutatkozást, úgy illendő, hogy ő is ezt tegye ha már a másik is így cselekedett.*

-Az én nevem Darel, a pénzért pedig ne fájjon a feje… csak pénz…

*Igaz keményen megdolgozott érte mióta a városba ért, de akkor is csupán pénz. Karjait maga előtt keresztbe fonja s úgy beszél tovább*

-Leg közelebb azért lehetőleg más útvonalon próbáljon eltévedni

*Enged meg magának egy kósza mosolyt amolyan megnyugtatásként a talán még most is remegő lánynak majd aprót biccent a pegazus irányába ahol csendesen lóg magában a fogadó cégére.*

-Hát ott volna a Pegazus.


1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 22:05:01
 ÚJ
>Mtach Liner avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Szelíd

// Szorít az idő //

*Mtach örömmel látja, hogy az óriás megszakítja az őrködést és csatlakozik hozzá. Csapkodja a madarakat, nem törődve azzal, hogy őt is megcsípik, ahogy a többieket. Ahogy Ralt biztatja, az már Mtachnak sok. Ő nem lenne képes erre. Ha valaki becsinál a nehézségektől, az magára vessen, gondolja magában az ork. Lehet, hogy Ricuko tud hatni a kis fél-elfre, de az ork lány ezzel nem foglalkozik. Azzal viszont már igen, amit az óriás neki mond.*
- Há' de ha itt marad, aztán nekünk pont a tőrei kellenének?
*A helyzet végül megoldódik. Lehet, hogy pont Ricukonak köszönhetően Ralier összeszedi magát és feláll. A remegő lábaitól Mtach nem sokat vár, de legalább a rózsákat megkapja. A vörössel és Ricukóval hárman érnek a szobához. Mtach rózsadobálása nem jár sikerrel. Arra számított, hogy a vénasszony sokkot kap a virágoktól, de nem így történik. Az ork megint nem értett valamit, ez gyakran előfordul. Ricuko a dobócsillagait hajigálja a varázsigéket mormoló füstalakra, de ezzel sem ér el semmit. Amikor az öreglányt veszi célba, akkor is csak annyi a sikere, hogy az elejt mindent a kezéből és feléjük indul. Az ajtó becsapódik mögöttük, innen már nincs menekvés.

Az ork lány hiába próbál ráálni a kádra, az billeg alatta. Leugrik, hogy ne legyen még nagyobb baj. A vérbe nem áll bele, inkább felborítja az egész kádat, hogy a banya ne tudjon belefeküdni. Ha a vértől megfiatalodik, akkor ezt nem szabad neki megengedni. Ha a kád kiürül, akkor felállítja, mert az öreglányt még meg kell csapolni. Előbb viszont odaáll a fellógatott fiú mellé és jó erősen rácsap a láncokra. Elég magas és a kardjával még messzebbre ér. Így próbálja kiszabadítani a gyereket, amíg a többiek remélhetőleg lekötik az öregasszonyt. A füstalakkal is csinálna valamit, de nem tud. Bosszantják az ilyenek, akiket nem lehet elérni.
A vörös készül valamire, mert a kalapács mellé megszerzi a szögeket. Mtach látja, hogy a fél-elf még mindig csak szerencsétlenkedik, a lány simán elveszi tőle, ami nála van. A banya az óriás és Ral felé közeledik. Mtach úgy sejti, hogy Ricuko meg fogja oldani a helyzetet, Ral meg vagy összeszedi magát vagy belemarnak a furcsa öreglány körmei. Ő maga a fiúval törődik és ha levágja a plafonról, akkor behajítja valamelyik sarokba, hogy ne legyen útban. Nem érdekli, hogy a szegény embernek melyik végtagját töri így el, ahogy az sem, hogy épp egy szúrt seb tátong a gyereken. Ha ezzel megvan, akkor megvárja, mit csinál a vörös a kalapáccsal és a szögekkel. Ha valahogy megsebzi a vénasszonyt, akkor Mtach belöki azt a kádba és utána igyekszik megdöfködni a tőrökkel. Aztán pedig megpróbál tüzet csiholni a szerzett eszközökkel. Ha sikerül, akkor a kádban lévő, jó esetben vérző nőt igyekszik felgyújtani. Úgy értette a verset, hogy ha ez sikerül, akkor a banya eltűnik. A foglyot meg kiszabadították és talán a füstalaknak ennyi elég lesz. Bár a mágusoknál sosem tudni. Ha a vörös vagy Ricuko halálos veszélybe kerülnének, akkor Mtach azonnal rátámad a banyára és igyekszik levágni annak egyik karját.*

A hozzászólás írója (Mtach Liner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.15 22:12:43


1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 20:46:47
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Letörli arcáról a könnyeket, ahogy a főtér felé szalad, s oly gyorsan kapkodja a lábát, hogy még az egyik cipőjét is elhagyja. Nem zavartatja magát lekapja a másikat is és a sötétség felé hajítja, ahol a gazembert sejti. Halk puffanás jelzi csupán, hogy célt tévesztett. Nem baj, legalább halkabban tud szaladni. A bársonyszoknyája alul kissé szaggatott, csak úgy mint csipkegallérja a mellén. Ez mind nem számít, mert legalább egy darabban van sőt még a nyakláncát is visszaszerezte. Soha többé, még csak be sem teszi ide a lábát erre a környékre az hét szentség. Futtában még hátrafordul, hogy a fickó nem követi-e, s pont ekkor egy magas páncélos alakba ütközik. Arca érinti a hideg páncélt egy pillanatra, s megbotlana, de az erős karok megtartják. Ó nem. Csöbörből vödörbe. Gondolja, s felnéz a férfira. Elég egy pillantás is, hogy megállapítsa, ő nem az a tipikus bűnözőkategória, de legalább is nagyon reméli, hogy nem, hisz jelen pillanatban ő az egyetlen esélye. Reszket, de nem csak a hideg miatt. Ugyanolyan meglepett, kerek szemekkel bámul vissza a szőkés hajú páncélosra, de a nefelejcs lélektükrökből nem kevés segélykiáltás is olvasható. Szaggatottan kapkodja a levegőt szüntelenül. Könnyei már teljesen rászáradtak az arcára, vörös csíkot hagyva a porcelán bőrön.*
- A.. A.. férfi.. követett és.. * Próbálja elhadarni, amilyen gyorsan csak lehet, de úgy tűnik erre nincs szükség. Szipogva, remegő kezével a főútra nyíló egyik sötét sikátor felé mutat. Nem szól semmit, de nincs is rá szükség. A férfi átlátja a helyzetet és saját erszényét a sötétből újonnan kibontakozó alak felé hajítja. Nily visszatartja a lélegzetét is, semmi mást nem hall, csak a fülében dobogó adrenalint. Nem tudja mit lép majd erre, de jól láthatóan visszakozik, hisz kissé alul öltözött volna ahhoz, hogy szembeszálljon egy páncélos férfival, aki még figyelmezteti is. A rabló lassan előrébb lép, s a felülről világító holdsugaraktól arca hórihorgas kísértetté változik. Soha nem felejti el ezt a rémálmot idéző arcot. Kaotikus vigyorral az arcán az erszényért nyúl, majd visszaburkolózik a sötétségbe, ahová való, mint valami gonosz árny. A szürke fátylat hordó falak között már nem látszik alakja, egyszer s mindenkorra eltűnt. Nily még csak most fújja ki a benntartott levegőt. Izgalmában oly erősen szorította az obszidiáncsillagot, hogy az belefúródott kis tenyerébe, s kiserkentette a vérét. Alig hallhatóan felnyög, miután ezt észreveszi. Még csak most kezdi érezni, ahogy múlik az adrenalin a fájdalmat, s a tenyerébe pillant.*
- Óh.. * Összevérezte a selyemszalagot, de mit számít ez, hiszen életben van méghozzá sértetlenül. Remegő kezével beletúr kócos mogyoróbarna hajtengerébe és most először bátortalanul szemügyre veszi megmentőjét.*
- Hála Istennek, hogy maga erre járt, ha most nem lett voln... * Nem fejezi be a mondatot. Megköszörüli a torkát mert hirtelen zavarban érzi magát, amiért ilyen toprongyos a külseje. Az még hagyján, hogy mezítláb van, de fél válláról leszakadt a ruha ujja, s mintha az segítene, eltakarja szeplős vállát. Belegondolni sem mer, hogy mi történt volna, ha most nem fut össze a férfival, kinek még a nevét sem tudja, máris nagyon sokat köszönhet neki. Ki tudja mennyi pénz volt abban az erszénykében. A tompa fémes csilingelés arról árulkodik, hogy egész kis vagyonnal gazdagodhatott meg a rabló.*
- Hálával tartozom! A pénzét pedig visszakapja, természetesen. Ó de még hogy! Többet is! Tudja eltévedtem és.. és... * Próbálja leküzdeni a félelmét, ami csak fokozatosan kezd csillapodni. Úgy tekintget még mindig a sikátor felé, mint egy riadt állat.*
- Nilynek hívnak. A fogadóban szálltam meg. Éppen oda igyekeztem amikor.. amikor... * Könnyeivel küszködve inkább a macskaköveket bámulja.*
- Amikor követni kezdett. Nem tudtam lerázni sehogy. * Meséli el gyorsan a történeteket, hogy világossá váljon miért is kószál ő egyedül egy ilyen kései órán. Mindeközben az ajkát rágcsálja, s ide oda tekinget, csak éppen a férfi szemeibe nem.*
- Ümmm... Maga merrefelé tart? Ha elkísérne visszaadhatnám a pénzét! * Pillant lassacskán újra a férfira, szoknyájának redőit igazgatva. Reméli, hogy neki is éppen arra akad dolga, mert az biztos, hogy egy darabon nem óhajt egyedül kószálni.*

A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.15 20:48:57


1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 20:37:59
 ÚJ
>Zaranir Kharasnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

// PiPázgassunk//

*A pénzét a szobájában hagyta, de ilyen apróságokért nem akadnak be a Sors kerekei, egy emeleti olajozás után már megindulhat az utcák felé. Első gondolatai afelé irányulnak, hogy miféle dolga legyen, hiszen a pénze végén jár már most, a Pegazus pedig nem a hitelkeretéről híres és a jószívűségéről, mellyel osztja. *
~Minden esetre egyelőre keressünk valamit, ahonnan tárgyelvitelt lehet kieszközölni. Ha jobb kedvem akad, még fizetek is érte. Az életével fizetek és ilyenkor oly gáláns az ember, hogy azt a varázslórend árszabói is megirigyelnék. ~ *És, mint triviális megélhetőségi lehetőséget, keresi az áldozatát. Teljes lelki nyugalommal kóricál a város senkijei között (levetkezetlen szóhasználatok szerint a saját fajtája közt), bár ezt úri nyugalommal tűri, ameddig előre láthatóan vagyonra tehet szert. Már tizenhat éves kora óta nem koldult, nem ma kezdi el, sem kérni, se adni a pénzt a szerencsétlenek között. A házától oly 4-5 saroknyira, egy szebb napokat is megélt városőr teng-leng, látszólag feladat nélkül, azonban nem messze tőle egy szebb napokat megért holttest dől neki a ház falának. Eszébe jutna pár poén a fejvesztettségéről elhullott társának, azonban megelégszik azzal, hogy az őr a gyanús pillantásait tőle errébb teszi meg, szerény személye most érkezett. Bár szotyolahéjköpködő generálisunknak, aki képviselteti a műveltséget azzal, hogy nem átallik a holttest mellé célozgatnia örökségeit az utókornak, bizonyosan érdekes társadalomképi jellemzés, az épület sikátoron túli része (ebben a senkiföldjén szinte főútvonalnak számító, már egy kocsit is átengedni képes útszakaszra arcosuló oldala) még érdekfeszítőbb. Az épület romos címeréből keveset tudna kihámozni, azonban az ivóhelyek sosem tettek túl a „valaki kocsmája” és a „Véletlenszerűen sorsolt tulajdonság és egy állatnév” párosításon, így a Piás Patkány egy közepesen jó választás. Legalább az iváshoz. Ahogy benéz az ajtón, ami nem túl nehéz az apró lyukakon át (vagy a nem túl elegáns szétesni látszó ajtón) átall lesve. De úgy néz ki, hogy nyugodalommal benyithat. Kultúrbarbárként berúgja ezt a faszemetet a helyére és Djecket a pult mögött meglátva, mint ennek a szemétkupacnak a királyát, rápirít. Királyi szerencsétlenségére Raun és kedvese már nem esik a látószögén belül, pedig bizonyára visszafogottabb lett volna egy asszony jelenlétében.*
-Feltételezem, hogy maga ennek a kuplerájnak a felelős vezetője így megkérem, hogy a tisztánlátás végett a látszólag elégedetlen, életét nélkülözni vélő vendéget takaríttassa el vagy a fejét tételezze vissza a helyére, már csak a közméltóság és a hely megőrzése végett, mint vendégeket ijesztő tényezőt.
*Mondandóját ezzel rövidre zárta, a ’tulajdonosra’ válaszokra várakozó szemmel tekint.*


A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.15 20:42:53


1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 20:25:18
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//PiPázgassunk //

* Sietős lépteinek monoton zaja veri fel a szegénynegyed szűk kis utcácskáját, s a távoli hegyláncok csúcsai közt már éledezik a felkelő nap halovány fénye, mikor a fogadó elé ér. Rég volt már odabenn, nem mintha amúgy sokat lett volna itthon korábban, jobb ez a hely búvóhelynek, meg a piszkos üzletek lerendezéséhez, mint lakóháznak: a vakolat kívülről is óriási foltokban hiányzik, s a falat ökölnyi méretű lyukak tarkítják, benn pedig patkányok tucatjai vertek tanyát a poros, korhadt bútorok maradéka közt. Egy szoba van úgy ahogy használható állapotban, Zaraun szobája, ott legalább még egyben van a szalmaágy, meg a padló alatt akad elrejtve némi tartalék pénz, meg fegyverek, a szűkösebb időkre, no meg a pult mögött pár rosszabb minőségű lőre. Apropó, pénze fogytán, úgyhogy hamarosan be kell néznie, hogy feltöltse erszényét, de most fontosabb dolog hajtja, meg kell találnia Ayriszt.
A sors komikus fintora, hogy a lány találja meg őt; a hímet váratlanul éri a háta mögött harsanó éles hang, s mire megfordul a kisasszony már ugrik is a nyakába, csókjaival elhalmozva.
- Vártalak, de soká maradtál, úgyhogy kicsit aggódtam... meg persze nem tudtam mit kezdeni magammal. Mi tartott ennyi ideig? Meglett a gyűrű?
* Próbálja leplezni aggodalmát, melyet még ő maga sem tud hová tenni: mióta ilyen kis hősszerelmes ő?
- Szóval akadt egy vetélytársam? No és mondd, ő is ilyen jól bánik a pengével, mint én?
* Szemei résnyire szűkülnek, s hangját fenyegető gúny festi, de szürke képén ott ül a szokásos féloldalas, pimasz vigyor, ahogyan Ayrisz rég nem látott barátjáról beszél. Nem az a féltékeny típus, de általában nemes egyszerűséggel csak a torkát metszi annak, aki beleüti az orrát a dolgaiba- a Királylány vajon mit szólna, ha reggel vérbe fagyva találná ezt a Kay gyereket az ágyban?
- Amúgy is haza akartam már ugrani, kéne ez-az a szobából, meg néha amúgy sem árt ránézni a fogadóra, a csavargók hajlamosak befészkelni magukat...a patkányok és pókok közé...


* Ő nyit be először a Piás Patkányba, a jól ismert dohos, áporodott szag fogadja, s már kézen fogva a lányt indulna is a lépcső felé, mikor megpillant egy alakot a pult mögött ácsorogni. Az idegen háttal áll neki, föl-le hajolgat és magában motyog, úgy tűnik egy részeg csavargó vetemedett a piakészlet kifosztására. *
- Khm...
* Köszörüli meg torkát hangosan, peckesen kihúzva magát,cseppet a lány elé állva.*
- A szoba ára 8 arany/éjszaka, meg a kitűnő italok sincsenek ám ingyen! Tölthetek tán valamelyikből? Vagy már megoldotta egyedül, mi?
* A rongyos csavargók erre általában eliszkolnak, nincsen nekik fél aranyuk se szállásra, a mélységinek csak ritkán kell erőszakot alkalmazni, hogy a kéretlen vendégeket kiebrudalja. Volt már rá példa persze, hogy valaki a városőrök elől bujdosva tért be az elhagyatott, romos fogadóba, még fizetni is fizetett Zaraunnak, hogy meghúzhassa itt magát pár napra, s a hím ott segít a rászorulókon ahol csak tud, így egy zsíros összeg fejében nem dobta fel az illetőket. A "vendég" vajon mi célból tévedt ide?*



1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 19:45:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

//Vaslábú Argus//

*A vezér kaján mosollyal hallgatja Argus esdeklését, eme mosolya pedig még szélesebbre szalad, mikor meghallja a csont roppanását. Felsóhajt, majd közelebb lépdel a férfihoz, kicsit odébb tessékeli az igen tettrekész és szemrevaló nőt, majd leguggol Argus elé - persze ezt úgy teszi, hogy méretes kését egy percig sem ereszti el, és egyben azt sem hagyja, hogy a férfi figyelmét ez elkerülje.*
- Rendben, élni hagylak. De csak egy feltétellel. Ha nem jár el a szád. Te kérlek, elestél. Nekimentél egy fának, verekedők közé sétáltál és épp egy ököl útjába léptél... Nem érdekel. De ha megtalál az őrség, tudni fogom, hogy te köptél. És hidd el, akad még, aki utánad eredjen. Nem lesz nehéz felismerniük a betört képed. Megértetted?
*Hangja gúnytól csöpög, pillantása mereven a férfira szegeződik. Megvárja, míg amaz legalább bólint egyet, majd magára hagyja a többiekkel.*
- Csináljatok vele, amit csak akartok.
*Veti még oda a többinek válla fölött.
A sötételf nőnek több sem kell, újra kioszt neki pár rúgást.., egészen az eszmélete elvesztéséig.
Argus a szegénynegyed egy másik sikátorában ébred, valahol a negyed mélyén, másnap hajnalban. Amit észrevehet fájó orrán és tagjain kívül, hogy épp megszabadítják köpenyétől és egyik lábbelijét is félig lehúzták már róla az ébredése pillanatáig.
Akinél a köpenye van, az el is iszkol vele, azonban aki a cipőjétől szabadította volna meg, már nem bíbelődik ezzel, inkább elrohan ő is.
Senki nem segíti fel Argust, inkább elkotródik minden nincstelen, aki eddig körülállta a könnyen szerezhető 'vagyon' reményében.*


1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 19:01:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

//Szorít az idő//

*Ral lassan összeszedi magát, legalábbis feláll a sarokban, ahol eddig kucorgott. A lábai remegnek és valahogy sokkal jobban érzi is a kezeiben a sajgást, mint eddig - ami a földszinti sötétben botorkálás eredménye. Nem érzi olyan erősnek magát, hogy ő maga is szembenézzen azzal, akit keresnek, így a rózsákat -úgy, ahogy vannak, vázával együtt- átadja Mtachnak.
A kis csapat utolsójaként merészkedik ki a folyosóra, még Synalys előtt sem hajlandó oda kilépni.
Az ork érkezik elsőnek a szobához, aminek ajtaja kivágódott, utána az óriás, mögöttük a vörös hajú lány a kalapácsával, s legutolsóként Ral.
Mtach annyit ér el a rózsákkal való dobálózással, hogy elvonja az aszott nő figyelmét. Ő lehajol a rózsákért, s finoman görcsös ujjai közé csipkedve felteszi őket. Réveteg bámulja hosszú pillanatokig a vörös szirmokat, majd még simogatni is kezdi őket.
A füstalakba dobált dobócsillagok ugyanúgy nem tesznek kárt a jelenésben, ahogy eddig sem, az alak csak felhördül, visszhangján 'Bolondok!'-nak titulálja a társaságot.
A következő pillanatban a dobócsillagok már a nő keze felé repülnek, aki bár elejti a kezében lévő fegyvert és a rózsákat is, más sérülés nem esik rajta, mint amit a tenyerét végigcsikaró tövisek okoznak.
Viszont láthatólag haragra gerjed, morogva közelít az óriás és társai felé, akik mögött az ajtó becsapódik és nyithatatlanná válik.
Mintha csak repülne, lebegne a föld felett. Ugyan a hosszú, földig érő lepelben, amit visel, nem látszik, hogy valójában lépked-e, de összességében olyan hatást kelt, mintha csak suhanna.
Közben Mtachnak nem sikerül a kád szélére állnia, az megbillen vele, tehát csak két választása van: beleállni a kádba, amiben rohamosan gyűlik a fiú vére; avagy mellette állva, és magasságát kihasználva megpróbálni elérni a láncokat, hogy kiszabadítsa a mostanra alélt suhancot. Akárhogyan is dönt, az látszik a láncokon, hogy egy-egy jó erős csapást már nem fognak kiállni.*
- Van egy ötletem. Tartsd fel a szipirtyót valahogy!
*Súgja oda Ricukonak Syn, majd elmarja a remegő Ral kezéből a szögeket.
Az öregasszony nem foglalkozik saját elejtett fegyverével - puszta kézzel, mardosásra készen begörbített ujjaival, még mindig csak érthetetlenül morogva, és sárga, tűszerűen hegyes fogaival vicsorogva közeledik Ricuko és a háta mögött megbújt Ral felé.
Közben a füstalak tovább mormolja az igét, immáron láthatóan is a vénasszony felé. Láthatólag nem tesz semmit, amivel akadályozná a négyes munkáját... Talán az ő imája miatt lehet lassú a szipirtyó mozgása?*


1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 18:47:31
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn Strissa //

*Hosszú még az éjszaka, s a legutóbbi már-már megmagyarázhatatlan eseményeknek hála úgysem tud aludni, gondolva itt a rögtönzött háló társsal történtekre melyeken jót derül magában. Nem is dől vissza a kényelmes ágyba, az utóbbi évekbe kissé elszokott a luxustól, a szabad ég és az utazás nem nyújtott ilyen kiváltságokat, csupán igen ritkán… Mivel aludni úgysem tud hát gondolja elindul, hogy szemügyre vegye a barakkot amiről a mágus barátja beszélt a minap. Ráférne egy kis mozgás, még a végén elkényelmesedik itt a város nyújtotta luxusban… Magasan kúszik az ezüstszín hold a fekete égbolton, megvilágítva a városka különféle utcáit, épületeit. Egy alak lépdel a sötét félhomályban csizmája halk, tompa koppanása jelzi útját. A fogadóból kilépve a főtér irányából érkezik a szegény negyedben egyenest a főúton. Az utcák szinte konganak az ürességtől, néhány árny játszik boldog játékot csupán a halovány fényeknek köszönhetően. Macskanyávogás, s egyéb neszek közepette egy sikoly is megtöri az éj viszonylagos csendjét… Ez rántva ki gondolataiból a vonuló alakot, léptei nem változnak, csupán tekintete indul el a vízhangos utca néhány irányába, ahogy fürkészi a hang forrást, sikertelenül…
Szürke házak, sikátorok sora követi egymást ahogy halad, nem sok teremtett lélekkel találkozik menet közben egymaga a holdfényes fő utcán. Hirtelen hang csapja meg a fülét s ez már jóvalta közelebbi mint az iménti sikoly, valaki keres az éjszakában… női hang… de a tulajdonos változatlanul sehol… mígnem… újabb szólítás már egészen közelről, jobbra fordítja tekintetét mert onnan hallja a hangot épp egy utca torkolata felől amely a fő útra nyílik… *

-Hahó…?

*Szakad félbe a már nem először hallott szavak rövid halmaza egy tompa puffanás kíséretében, ahogy egy alacsony alak csapódik a fiú mellkasának… Hirtelen éri a támadás de az első reflexszerű mozdulat, hogy a szinte visszapattanó alak után nyúl s annak felkarját kapja el meggátolva az igen csúnya esést… a meglepettséget ő sem nagyon tudja leplezni még maga is meglepődik a reflexszerű mozdulaton. Kerek, értetlen tekintettel bámul egy pillanatra az alakra, miközben tartja. Hirtelen sok kérdés merül fel benne de az egyik legelső az, hogy mit keres egy lány egyedül az éjszaka közepén ezen a helyen szinte nemesinek tűnő ruházatban… De nem húzódik sokáig a zavar s kérdéseken sem soká elmélkedik… Könny borította szemek s apró könny patakok áztatta orcácska, csapzott haj, szakadtas öltözet ahogy jobban megfigyeli. A mogyoróbarna hajzuhatag mögött pedig újabb sötét mozgást érzékel… tekintetét leemeli a lányról és a távoli alakra fordítja annak válla felett ahogy az botorkálva közelít arcán egyértelmű dühvel itt ott meg tépázott ruházattal… Nem kell sok ész, hogy valaki összerakja a kirakóst… Gyorsan átfut agyán a gondolat… ezek sosem járnak egyedül… biztos benne… egy esélye van…
Elengedi a lányt és egy lépést tesz félig elé, leakasztja egyik erszényét az övéről, majd az érkező irányába hajítja. Komótosan száll a hideg éjben a bőrszütyő, röptében enyhén megpördülve, a férfi előtt csapódik a macskakőre, halk csörrenéssel, ahogy az érmék egymásnak verődve zenélnek egy rövid szólamot… a sötét figura megtorpan, s arcán pillanatnyi értetlenséggel tekint le a lába elé csapódó barna bőrzacskóra. Majd az idegen irányába, a kék szempár egyenest az övébe fúródik…*

-Fogd és menj, vagy egyikünk nem tér haza…

*Arca rezzenéstelen, a mondat rövid és velős, mindent elárul mire szükség lehet jelen helyzetben, se többet se kevesebbet… Hátán a másfél kezes kard az mi igazán nyomatékosítja a rövid mondatot ha a mostanra a támadásoktól és a jelenettől kitisztult fejű alak végiggondolja a helyzetet. Meglehet a közelben vannak a társai, ezt Darel nem tudhatja, de jelenleg egye maga van s az egyetlen remény ebben a pillanatban, hogy a saját rongyos életet fontosabb s a néhány csengő arany talán kárpótlás…
Feszült pillanat… Vár…*


1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 16:42:56
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

* Csíp, rúg, harap és mindenféle egyéb bevált praktikát is bevet, mint a karmolás és a klasszikus ágyékon rúgás. Valamelyikkel csak sikere lesz, ha már ennyi mindennel bepróbálkozik. Sikoltani nem bír, csak hangosan nyöszörögve próbálja kirántani egyetlen ékszerét, amit a részeg fickó eltulajdonított tőle. Valamit ugyan kitép a kezéből, de nem látja jól, a szemében összegyűlt könnyektől. Lehet, hogy a férfi gallérjának darabkáját, de ha szerencséje van akkor a nyakláncát kaparintja vissza és eszeveszett mód rohanni kezd. Kirohan a fényre, ahol nappal nyüzsögni szoktak az emberek, hátha mégis megpillant valakit, egy járókelőt, akárkit. Arcáról patakokban folynak már a könnyek ő pedig meg sem áll, rohan tovább a széles utcán. Ezek után egy átlagos fogadóba sem fog betérni, ezt itt most megfogadja magának. Ott nyüzsögnek az ilyen részeg alakok. Pedig ő szentül hitte, hogy egyszerűen eljuthat a főtérre, mégis eltévedt mert a szűk kis utcácskák mind egyformának tűntek.*
- Hahó, van itt valaki?
* Kiáltja. A széles utca két oldalán lakóházak sorakoznak. Ha a férfi még követi, akkor Nily nem tántorodik vissza bekopogtatni minden házikóba. Hacsak meg nem lát még valakit a téren magán kívül. Tovább szalad, mert az utca már ismerős. Ezen az úton juthat el a főtérre, ahol már biztonságban lehet és ott már városőrök is vannak. Meg sem áll egészen addig.*

A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.15 17:06:09


1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 16:13:09
 ÚJ
>Djeckal a Rumos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// PiPázgassunk //

*A múltkori nőcske után még kissé bizsereg teste, ám nem az újabb áldozat okán. Most nem könnyűvérű nőcskére vágyik, s nem is csengő aranyakat kerget, sokkal inkább valami alkohol, valami bódító, valami kábító, mi kellemesen cirógatja elméjét, míg részeges mámorába merül.
Szegénynegyed utcáit róva keres egy kis helyet, hátha talál olcsó lőrét, nem kell most drága nedű. Bőven elég keserű pálinka, hiszen íze lehet bármily rossz, mégiscsak isteni manna. Csepegjen csak le torkán, forrassza oda utolsó szavait és taszítsa sötétbe, hogy csak kezét-lábát együtt használva tudjon előrébb jutni.
Talál is magának egy szimpatikus helyet. A cégérre van írva, Piás Patkány csapszék és egyéb. Érdekes névválasztás, de már nem tudják meglepi ilyesmi részletek. Az se zavarná, ha Patkány a Köcsögben lenne a neve, ő akkor is bemegy és magáévá tesz pár üveg italt.
Hát, a nyikorgó ajtó mögött remélt kocsmahelyiség rosszabb, mint álmodni merte. Mindegy, csak legyen egy kis tartalék a pult mögött. Azt se bánja, ha egymaga kell igyon mindenből, legalább jókedve garantált lesz. Így került a pult másik oldalára rögvest, átsietve az egész helyiségen, pár üres, poros üveget félregurítva, csak talál legalább egy kis töményet, ha már csapra vert hordóból nem pezseg sehol habos sör, se szőlőből bor, hogy szomját olthassa vele. De az eksztázist meglelheti a pálinkában, vagy más, még annál is erősebb italban, ha rejtőzik valahol ilyen.*
- Hol bujkálsz, drága kincsem? Gyere Djeck bácsihoz!


1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 15:24:18
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Vigyorgó telihold trónol a sötét égbolton és kékes sugaraival világítja meg Arthenior utcácskáinak macskaköveit. Ilyenkor már rég nyugovóra tértek a polgárok, hajnali hármat üthet az óra. Két alak sietős sziluettje kergetőzik az egyik kihalt kis sikátorban. Hangjuk visszhangot ver, ahogy vitatkoznak.*
- Világosan megmondtam, hogy nincs! Hagyjon már békén! * Szólal fel a nő, ahogy előtűnik az egyik sarkon. Bár próbálja magabiztosan ejteni szavait, hangjából mégis kicseng a félelem s a rettegés. A lány sietősebbre veszi lépteit, de az alak tovább követi mint egy levakarhatatlan sötét árnyék.*
- Pedig bársonyszoknyát hordasz. Csak van a kis erszénykédben pár fillér egy szegény kalmárnak. * Suttogja kaotikusan az előtte siető törékeny alaknak. A férfi beéri a lányt és az oldalán lógó kis bőrerszénykéje felé kap. Lynn megtorpan és megfordul. Kirántja a fickó kezéből az erszényt, majd próbál kiszabadulni a szorításból, merthogy mindeközben erőszakosan magához vonja a lánykát. Erős alkoholos leheletétől felfordul a lány gyomra is és elfordítja a fejét.*
- Eresszen el! * Kapkodja a levegőt az ijedtségtől, mint egy kismadár. Sikeresen kicsusszant az erős karok szorításából és rohanni kezd a sötét utcán, maga sem tudja merre, csak el innen... el innen messzire.*
~ Megmenekültem vajon?~ * Most már kifújhatja magát. Kiabálni segítségért nem lett volna értelme, hisz balga aki a város ezen részén kószál ily kései órákban.* ~ Óh, de balga voltam én is.~ * Azonban valami hiányzik. Nilynn mélyen kitakart nyakát tapogatva hirtelen megtorpan. Az édesanyjától kapott selyemszalag, az obszidián briliánssal.*
- Eltűnt! * Suttogja a sötét levegőbe. Az éjszaka hidegétől párafellegek szállnak fel minden lélegzetvételére.*
- Ellopta... * Szorítja össze dércsípte ajkacskáit. Neki szüksége van arra, hiszen tőle kapta. Az egyetlen emléke megboldogult édesanyjától, nem lehet, hogy egy koszos bűnöző kezébe kerüljön. Bátortalan lépésekkel elindul visszafelé. A nefelejcskék szemek a sötétet fürkészik, minden mozgásra odafordítja mogyoróbarna kobakját. Mellkasa minden lélegzetvételnél megemelkedik a fekete bársony és a fehér csipke szorításában. A férfi sehol, Lynn pedig zsákutcába kerül. Borzongva pillant fel a magas az előtte magasodó falakra, s lemondóan megfordul. Az alak ott áll az utca végén, s nem mozdul. Lynn majdnem felsikolt, de erőt vesz magán és elindul felé.*
~ Csak nyugodtan. Odaadom neki az erszényt. Igen. Cserébe. És akkor így rendben leszünk.~ * Cipőjének halk koppanásai hallatszanak csak, ahogy visszhangot vernek a sötét sikátorban. Lynn úgy érzi, mintha a szíve a torkán át próbálna menekülni, de nem fordulhat vissza. Annál jobban kell neki az ékszer. Megáll a férfi előtt.*
- Jó... Jó uram. Kérem adja vissza a... * A férfi felmutatja a nyakláncot és elvigyorodik. Megmutatva ezzel sárga mosolyát.*
- Gyere ide szépségem. Vissza kapod.. majd mindjárt. * Erőszakosan belekapaszkodik a bársonyszoknyájába, Lynn pedig segélykérően felsikolt.*

A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.15 15:38:58, a következő indokkal:
Kérésre



1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 14:53:00
 ÚJ
>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Ki mint vet, úgy arat //

*Hát igen, folyik a vér, azonban mindhiába, valószínűleg kézfejében összesen nincs annyi vér, amennyi ahhoz kéne, hogy az ajtó kinyíljon. No de mire is valók az ujjak? Elvégre ha az a titokzatos valaki megadta arra is a lehetőséget, hogy saját testének darabjait belevágja, akkor szinte biztos, hogy nem tud elég vért kicsorgatni magából, hogy nyílásra bírja az ajtót. Sikerül is két ujját lemetssze, és habár ez az ügyetlenebbik keze, a fájdalom nem válogat... a mutató- és középső ujj pedig lezuhan, le egészen a sötét csatorna végéig. Azonban ez nem vezet eredményhez, tovább pedig képtelen vagdosni az ujjait, a fájdalom elviselhetetlenné válik. Késével felvágja a csuhája ujját, majd először a kézfejét akarja bekötözni, majd meggondolja magát, és kicsivel a könyöke fölé csinál egy szoros kötést, de úgy, hogy még lógjon bőven az anyagból, amivel majd bekötözheti a csonkot... már ha képes lesz a műveletre, amit kitalált.
Miután nagyjából hozzászokott a fájdalomhoz, de legalább már képes újra az emelvényen lévő lyuk fölé görnyedni, és a kés hegyével ezúttal könyökhajlatát célozza meg. Itt nem kell olyan nagy sebet ejteni, hogy jöjjön bőven vér, azonban a terve ennél kicsit nagyobb. Ahogyan az ujjainál is csinálta, igyekszik minél többször felemelni a kést, és lesújtani vele, közben persze a részt, amelyet a csapások érnek, úgy tartja, hogy a vér lehetőleg lefolyjon a kis lyukon. A lelógó csuhadarabot előzőleg átdobta a vállán, és jól is tette, hiszen enélkül a művelet nélkül már jó eséllyel elég véres lenne, akkor meg mire jó? Terve pedig nem kevesebb, mint hogy teljes alkarját belehajítja a csatornába, hiszen... minek aprózza el? Csak több fájdalmat okoz, ha szépen lemetszi maradék ujjait, majd a kézfejét, és csak aztán az alkarját. Na meg nem végtelen a rendelkezésre álló idő sem, tehát jobb lesz nagyban gondolkozni (nem tudhatja bár, de ha tudná, hogy mások mennyi időt kaptak, bizonyosan másképpen állna hozzá a dolgokhoz). Jó eséllyel nem lesz képes első nekifutásra megszabadulni az alkarjától, azonban most már azt a kiváltságot sem engedheti meg magának, hogy összekuporodjon a földön, és úgy üvöltsön, mert sebét végig a llyuk mellett kell tartsa. Elvégre ne vesszen kárba egyetlen értékes vércsepp sem...*


1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 10:41:52
 ÚJ
>Kagan Jokaar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ki mint vet, úgy arat//

*Kagan bizonyára rosszul lát a fájdalomtól, bár nem segít rajta, hogy még lett volna ideje.*
"Persze, hogy elárult hol van a kulcs. Úgyis itt halok meg."
*Ezzel visszaroskad a székre. Fogalma sincs róla, hogy merre menjen, mit csináljon. Ha sikerül is kijutnia innen, akkor is a szegénynegyedbe jut vissza, ahol a sebe minden bizonnyal elfertőződik. Akkor meg minden mindegy. Utolsó reményfoszlányként, kutatja a helységet, hátha talál valamit - akármit -, ami a segítségére lehet. Ekkor lát meg egy ajtót felette az "erre" felirattal. Nem hisz a szemének. Ez is biztos a fájdalom miatt van. Hát persze a fájdalom.*
"De mi van ha mégse?"
*Ez a rövid kis mondatocska, mi elindítja. Nagy nehézségek árán, feltápászkodik a székről és elkezdi vonszolni magát az ajtó felé. Mivel az továbbra is a helyén marad, egyre erősebben hiszi, hogy mégsem lehet marhaság amit csinál. Amint eléri a célját, megbizonyosodik róla, hogy az ajtó nagyon is valóságos. Sőt, a kötszer is valóságos, amire rálelt. Kagan nem áll felcser hírében, de ha nem hagyja, hogy a fájdalom el vegye az eszét és egy kicsit oda tud figyelni a dolgára, akkor talán el tudja állítani a vérzését. Mivel éppenséggel elhagyta az a kevés ereje ami volt, visszabotorkál a késhez, amivel felvágta a hasát. Utána megint az ajtóhoz megy és egy jó nagyot vág a gyolcsból. Bekötözi a sebét és még három réteg kötszert teker rá. Nem érzi, hogy jobb lenne. Ellenben tisztában van vele, hogy a vérzést valószínűleg sikerült csökkentenie, vagy a legjobb esetben elállítania. Kinyitja az előtte álló ajtót és elkezd előre botorkálni. Nem tudja, hogy mi vár rá, de annál amit itt kellett csinálnia magával, csak jobb lehet. Persze lehet, hogy téved, de erre gondolni sem mer.*

A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.15 13:25:15, a következő indokkal:
Kérésre



1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 01:32:54
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

-Menj csak a második vendégszobába, ott van ágynemű, és minden ami kell. Vacsorázhatsz is ha akarsz.
*Kay kabátját elvéve, a hálószobához siet. Ott azonban különös csend fogadja. A holdfényben fürdő ágyban, üresen lapulnak a vastag takarók.*
-Zaraun...
*A szája elé kapja a kezét, egy pillanatra megforgatva fejében a gondolatot, mi van ha elment. Azon az este is, a másodikon, akkor is elment volna, ha Ayrisz nem kel fel, és találja meg időben. Most is megsértődött volna? Mikor már olyan jól mentek a dolgok? Nem, az nem lehet, meg kell néznie mindenhol. A konyhába tartva, kilépve a hálóból, Kay-ba ütközik.*
-Felszívódott a vendéged?
*Ideges fejrázás közben, gyengéden messzebb löki a fiút. Kétségtelenül boldog hír lenne a számára, ha megtudná, a lányt csúnyán faképnél hagyták, és így csak ketten maradnak a házban.
Nem is engedi magát, és az őt eltoló kis kézre fog.*
-Elment?
-És ha igen? Miért jöttél ide?
*Rántja el kézfejét.*
-Mert tele van az asztal. Meg akartam kérdezni, hova tegyem a tányérokat.
-Milyen tányérokat?
*Az asztalon érintetlen vacsora pihen, hatalmas, megkönnyebbült sóhajt kiváltva ayrisz-ből.*
~Hála az égnek. Csak nem szed magának ételt, ha itt akar hagyni. De akkor most hol lehet?~
-Edd csak meg azt! Én most megyek.
*Menne is, csakhogy nem tud. Lassan megérzi az ujjai közé fonódó forró férfikezet. Megfordulva máris szemben találja magát, Kay kristálytiszta, ragyogó kék tekintetével. Most is olyan komoly nyugalommal, és titokzatosan néz, mint régen. Titokzatosan, mintha nem lenne képes megnyílni senkinek, mindent csak úgy részben mutat meg magából, hogy belül kaparásszon a nyughatatlanság: Ez még nem minden, valami még van a felszín alatt. Ez mindig is idegesítette Ayriszt, és most sincs ez máshogy. Zavartan próbálja elhúzni kezét, hogy ajtót nyithasson.*
-Légyszíves, engedj el! Meg kell keresnem Zaraun-t.

*Ezt annyira utálja. Kay, vérszegénységét, és hogy ilyen makacs. Szörnyű, miért nem képes egyszerűen feladni. Gonoszság, de Ayrisz örült volna, ha Zaraun otthon van, és esetleg elküldi egy melegebb éghajlatra. Vagy legalábbis ha ott van, Kay biztosan nem engedné meg magának azt amit most. De vajon hova mehetett? Valószínűleg Ayrisz után, így célszerű ha a toronynak veszi az irányt.
A hajnali fények bíborában fürdő utca kövei, lángolva szikráznak talpa alatt. A lerobbant házak tetőcserepeit már fényárba vonták a napsugarak. Néhány tűzfalon, a feléledő utcai emberek árnyéka játszik.
A már-már félkómában vánszorgó lánynak van annyi sütnivalója, hogy miután a toronynál nem találkozott össze a sötételfel, ne ugyan azon az úton mennyen haza, amin Kay-al jött, így a mélységi fogadója felé indul. A köveket róva, maga elé révedve morfondírozik magában. "Ó bár sose tért volna vissza az a haszontalan fiú.", "Ó, hogy maradtam volna otthon az este." Hőbörög. Egészen addig míg meg nem akad a szeme valamin a közelben. Egy ismerős alak közeleg felé, szürke bőrén szinte világít fehér haja, a tűző napsugarakban fürödve.*
-Zaraun!
*Ered futásnak, s nemsoká a férfi nyakába ugorva öleli át a megkerült sötételfet. Kezeit vállai felett átkulcsolva, megcsókolja Zaraun nyakát, arcát és száját, majd csillogó szemekkel visszaérkezik lábujjhegyről, a földre.*
-Azt hittem már elmentél, és ott kell maradnom... Mindjárt elmesélem. Úgy örülök, hogy megtaláltalak!
*Megsimogatva a hamuszürke arcot, meggyőződik róla, hogy valóban Zaraun-e akit így megszeretgetett, de szerencsére nem csalódik. A sötételfel, pont a fogadója előtt állnak, így nem röstelkedik megkérni, hogy had aludjon kicsit nála. Hiszen egész éjjel nem pihent, de azért kézen fogja a férfit, és elmeséli neki a történteket, a gyűrű megtalálásától, a jelenleg a házában alvó, -kedves- vendégig.*

A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.15 07:20:17, a következő indokkal:
Durva helyesírási hiba javítása



1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-14 20:53:04
 ÚJ
>Kirina Vaeneqou avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Faehrenn Dwirinthalen //

*A férfi kérdésére, hogy segítenie kellene-e, csupán halk, gúnyos kuncogás tör fel mellkasából. Kissé a hiénák vihogására emlékeztető fújtatás ez, de hamar abba is hagyja, hisz nem kívánja megsérteni Mesterét.*
- Ha akarnál segíteni, akkor sem hagynám, Mester - *fordul az asztal alatt álló kosarak felé, és kezd kiemelni minden kupacból egyet-egyet.* - Gondoltam zavarna, hogyha csúszómászókkal bíbelődnék, de hogyha nem probléma… - *rántja meg a vállát, szemében még mindig ott ég az előbbi gúny vidám szikrája.
Oh, mennyire hiányzott ez neki!
Befőttes üvegeket készít, üveg tölcséreket, vaskor posztót. Az asztalra halmozza a kosarakat, melyekből a vájt fülű sötételfhez pikkelyes testek örvénylésének hangja szüremlik.
Vastag solymászkesztyűt húz, baljára, és vasat fog, mielőtt kinyitja az első kosár fedelét. Jobbja csupasz, így könnyebb őket megszorítani.
Int a hímnek, hogy lépjen hátrébb, majd felnyitja a fedelet. Kecses királykobra kígyózik elő belőle, csuklyáját támadóan szétnyitva. lassú mozdulatokkal tereli kifelé a fonott börtönből, így a kígyó már az asztalon táncol.*
- Sok nyavalyát látni errefelé is. Pontosan mit kerestél, Mester? Más világból közénk szakadt lényeket?
*Beszéd közben a vas hirtelen csattan az asztalon, a kígyó fújtatni kezd. Marna, ha fejét nem szorítaná le a nehéz fogó. Jobbjával villám gyorsan nyúl a tekergőző test felé, kitámasztva a fejet, és már emeli is az egyik lefedett befőttes üvegre. A kígyó mar, mérge kristálytiszta patakként csordogál a befőttes üveg aljára.*
- Démon vér… - *elgondolkodva emeli fel az állat fejét, és magafelé fordítja, farkasszemet nézve az állattal. Merész dolog lenne? Az. De nem fél a haláltól, hisz igájába hajtotta már. A kígyó nyelve orrát éri, majd vissza is kerül a helyére, és lefedi a kosarat.*
- Micsoda kísérletsorozat… - *mereng el, miközben monoton nyugalommal folytatja a munkáját, és új kosárból engedi ki a benne lakozó hüllőt.
Nem tekint mestere felé, de hangjából hallható, hogy elgondolkodtatta az ötlet, melyet a hím felvetett.*
- Mit mondanak az írások? - *mert ha csak homályos találgatások, és semmi konkrétum, akkor nehéz dolguk lesz. Ha viszont valakinek már sikerült megidéznie egy ilyen teremtményt… Nos, akkor nekik is lehet esélyük.
Újabb befőttesüveg telik, ezúttal fekete mamba mérgével. Hányaveti módon hajítja vissza kosarába az állatot, és csapja rá a fedelet.*
- Sok dolgunk lesz a télen - *jegyzi meg, a feladat nagyságán töprengve. De ha lehetne ebből valami… Akkor tökélyre vihetné mesterségét! Főleg, ha közben a hím vérének mérgét is kivonná.*


1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-14 19:58:29
 ÚJ
>Arathan Galranor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// Ki mint vet, úgy arat //

*Nagy játékos ő maga is, de el sem tudja képzelni, ki az, akinek ilyen szórakozás jut eszébe. Egészen biztos benne, hogy valaki éppen őket lesi, miképp próbálnak a levegővel takarékoskodni, egymást lesve, míg egyikük elveszik. Beteg egy elme lehet, akinek ilyen próba jut eszébe, de korán ivott a medve bőrére, ha azt hitte, hogy a félszemű csak úgy hagyja magát elveszejteni. Nagyon is buzog benne az élni vágyás, ez pedig felülír minden más törvényt.
Látja a csillanó könnyeket, de nem engedheti meg magának, hogy a legkisebb hatást is tegyék rá. Csak két választása van: élni vagy meghalni. Az életet csakis a lány halálának árán nyeri el, nincs más kiút, így kénytelen hamis reményt táplálni belé pillantásával, míg végül meg nem pillantja a vörös foltokat. Amennyire érzi, hozzá most érnek a kövek, tehát jobb helyzetben van, de ez még nem elég. Most nem ronthat, most kell még jobban odafigyelnie, hogy a légzési ritmusa ne boruljon fel.*
-Egy nagy levegő... Gyorsan vége.
*Kétszeri kilégzésre, vigyázva ejti a szavakat, hogy ezzel se rontsa túlzottan a saját esélyeit. Innen már nincs kiút, Erinának is tudnia kell. A legtöbb, amit Arath most tehet, egy végső tanács, hogy miképp ne nyújtsa a nő saját szenvedését. Ha gyorsan nyel egy nagy korty levegőt, a kövek egy pillanat alatt összeroppantják, megkímélve így a hosszas vergődéstől.
Addig tartja a szemkontaktust, ameddig tudja, legalább azért, hogy szegény lány tudatában legyen: nincs egyedül a végső percekben. Van valaki, aki látja, tud róla, és talán, ha kikerül innen élve, még emlékezni is fog rá.
Ha eljön az elkerülhetetlen, hogy a lány teste a biztos halálra roncsolódik, szemét lehunyva fordítja el a fejét, hogy a látvány véletlenül se késztesse a szükségesnél nagyobb levegővételre. Ha Erina meg is hal, ki tudja, meddig tart, amíg a játszma véget ér és biztonságban tudhatja magát. Nem változtat a légzés ritmusán, minden idegszálával erre koncentrál, akármekkora nyomást is érez az oldalán. Ha megadja magát, ha egy pillanatra meginog, akkor vége a kalandnak, csakis saját magát mentheti meg a kövektől, amelyek életét óhajtják venni. Nem elég a nő halála, az is kell, hogy eközben ő életben maradjon, lehetőleg sérülések nélkül, már ha ez lehetőséges.*


1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-14 19:28:26
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Ki mint vet, úgy arat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

// Engur Valis //

*Honnan ismer? Talán ez a legjobb kérdés, ami nem csak a te fejedben fog megfordulni. Múltad kísértő árnya talán a bábmester, vagy valaki, aki elég mélyre ásott mögötted maradt úton, esetleg valaki, akit te is jól ismersz. Talán egy Varjú, kit nem öltél meg, de látott mindent. Talán egy egyszerű ember, aki mindig a sarkadban volt, hogy árnyadnak szegődjön.
Az égető, perzselő vas érintése elkeserítő lehet, hiszen kényelmetlen dolog egy ilyen fokba kapaszkodni. Hát még a többibe. Időd pedig folyton fogy, nem teketóriázhatsz.
Mászásod közben lassan érezheted, hogy minden homokszem átkerülésével a felső üvegrészből az alsó félbe, nő a hőmérséklet. Nem égetően sürgető, sokkal inkább az lehet, hogy ha elfogy a homok fentről, nem juthatsz már ki innen.
Talán fájna, ha még éreznéd, ahogy balodba ég a vas, bőröd pedig vöröslik, de hiába az érzéketlen felület, ha a fájdalom mélyebbre akar férkőzni. Ekkor lesz útban a fekete obszidián. Mely kemény és rossz hővezető. Szerencsédre ezzel talán nem számolt a csapda készítője. Kérdés, hogy ez csak első blikk, vagy a való!
Bal tenyered talán óvva lett, ám a jobb még égni fog, mire ott is biztonságot nyújtó, fekete anyagot juttat a mágia. Ezután valóban könnyebb lesz eljutni a létra tetejére és megszerezheted a kulcsot. Lejutva, pontosan passzolni fog a zárba, nyílik is az ajtó és ki is léphetsz, hogy láthasd, miként fog hamarosan fellángolni az eddig téged rejtő fémhenger körül a tűz és minden bizonnyal elviselhetetlen hőség lesz odabent. Ezzel egy időben a ketrec részt, ahol a kulcs volt, az egybefüggő fém testtől egy lap választja el, ahogy becsúszik az illesztésnél. Így zárt volna el téged a forró, tüzes csapda és égtél volna bent, mint egy kis disznó.
A helyiség egyik falán, egy ajtó fölött mágikus fénnyel felizzik pár betű. Láthatod, azt írja: erre. Egyértelmű utalás, merre kell folytatnod az utad, ha ki szeretnél jutni. Vagy esetleg keresel még más utat, hátha találsz valamit csapdád helyszínén?*

// Yani Oldl //

*Szavai süket fülekre találnak, hiszen a báb már nincs ott, se más, ki hallhatná. S ha hallaná is, ki tudja, választ ad-e bárki. Az pedig már csak részletkérdés, hogy mennyire lesz igazságos, ha Yani egy kezét adja azért, hogy ölt. Magánya választott volt, bárki élhet remeteként, nem fogja még átérezni tettei súlyát. Főleg, ha önkényesen véget is vet neki. Talán megúszhatta volna mindezt, ha élete utolsó percéig elvonultan él.
Tíz évvel ezelőtti énje se szabadulhatna könnyen, egyetlen megoldás létezik a kijutásra, élve. Ezt akár agresszív valaki, akár a nyugalom szobra, attól még nem fognak a téged béklyózó láncok elpattanni.
Mozdulataidnak szaporább iramot kell adnod, hiszen félelmed nem lassítja a feléd közeledő vasakat, ahogy merednek, egyre közelebb, egyre fenyegetőbben.
Nem csapódik le a kő, nem így zúzza ripityára a csinos kis kézfejet. Amikor megérinti, a felső közeledni kezd az alsó felé, melyre tenyered fektetted, hogy nem túl gyorsan, de a közeledő vasnál sebesebben tegye azt tönkre. Ám ahogy elrántod, megáll és az előbb talán észre se vetted, de ezzel párhuzamosan a csapda gyilkos fele is lassult. Biztonságot csak akkor nyerhetsz, ha végérvényesen is megszabadulsz kézfejedtől és a két zúzó követ összeérinted, közöttük húsoddal, csontoddal.
Így már csak újabb bátorságpróbán múlik, hogy sikerül-e kijutnod. Elviseled-e elég ideig a fájdalmat, hogy megállítsd az életedre törő veszélyt? Vagy félúton feladod és hited szerinti istened lába elé veted magad, önként?*

// Arathan Galranor //

*A bőr elég erős, hogy fogva tartsa félszemű hősünk, így szabadulásod ki van zárva. Most és így, biztosan. Természetesen nincs nála se fegyver, se semmi más, mit érezhetne.
A játék elkezdődik és eddig vezetsz, hiszen képes vagy nyugodt maradni. Ellenben régi ágymelegítőd finom vonalú ruhájában, láthatóan aggódik és csak-csak közelebb kerül a véghez. Saját lélegzetvételeid is magukhoz mérten arányosan kezdik közelebb hozni a köveket, de így is Erina van rosszabb helyzetben. Amit csak fokozna, ha valóban sírni kezdene. Kétségtelen biztosítanád túlélésed vele.
A lány szemeibe könnyek szöktek így is, mintha ő is beletörődött volna saját halálába. Vagy csak bízik benne, hogy a hős lovag megmenti? Remélheti még joggal, hogy aki egyszer elhagyta, most nem fogja és mindketten megmenekülnek? Vagy a tündérmesék rabjaként, olcsó ámítás ez, hiú remény, ábránd csupán, mit bordáival egyetemben zúz szét a két kő.
Szólhatsz hozzá, tudsz is, ennyit bőven, de a kövek már oldaladhoz értek. Hiába, tüdőd megtöltéséhez több levegő kell, mint a szemben lévő leányzónak. Ám a zaklatott ifjú hölgy nem szívja teljesen tele, így nem tud rendesen gazdálkodni vele. S ahogy őt is elérik, egyre szorítva, már nem csak a lelki fájdalom, a félelem okozza könnyeit, de a fájdalom is. Halványsárga, foltos, kicsit szakadt ruhájának oldalán, hogy a kövek érik, vörösre színeződik, ahogy elkezdi lassan összezúzni karcsú testét a végzetes csapda. Ez sem képes lelkedre hatni, hogy megpróbáld megmenteni? Szívtelen vagy hát, kinek nem számít, ha egy érző lény hal miatta? Hiú ábránd csupán, hogy te leszel Erina hőse?*

// Kagan Jokaar //

*A bátorság szobrát sem rólad mintázták, de talán ez is olyasmi, mi tovább tart életben. Ellenben megjegyzésed már inkább tűnik ostobaságnak. Még ha reakció nélkül is marad, a bábot nem hatja meg, mesterét még annyira sem.
S hiheted viccnek is a dolgot, ettől még a szerkezet rajtad van és életed veszélyben. Szerencséd, hogy nyugalmad túlmutat a pánikon, mit ez okozhat. Ám sajna sikerül elindítani a visszaszámlálást, amint mellesleg az sem segítene, ha visszaülnél. Pedig az sem lenne egy annyira ostoba ötlet.
Időd fogytán, bár csak most indult, de magad is tudhatod, hogy egy perc nem hosszú idő, főleg nem akkor, ha testedből kell kivájni a kulcsot.
Döfésed sikeres, nem téveszt célt, ám elhatározásod kevés, a fájdalom sok, így torkodon hang fog feljönni, akárhogy erőszakolod magadra a csendet. A vágás, hová a kulcsot rejtette a bábmester, nem túl nagy, vágnod sem kell sokat, ha nem akarod magad kínozni. Persze, nagyobb helyet kel csinálnod, hiszen most ki kell szedni, amihez több kell, ráadásul puszta kézzel teszed. Testedben forróságot érzel, főleg a kinti, nyirkos, hűvöshöz képest. Mondhatni, kellemes...
A kulcs nem akad egyből a kezedbe, időd pedig pereg, a homokszemek egymás után fordulnak át és lassan elkeseredhetsz, hogy itt lel rád a vég.
Csak mikor már félelmed arra sarkalna, hogy nagyobb rést vágj magadra, akkor kerül ujjaid közé a kis fém kulcs. Fájó sebedből véres markodban a megkaparintott jutalom, amiért képes voltál magadon ilyen tortúrát végrehajtani. A zár kattan és le tudod szedni a szerkezetet. Nem kell neki sok, de nem azon mód csapódik össze. Hiába a sok idő, míg testedből a kulcsot megszerezted, még lett volna elég, hogy egy nagy levegőt vegyél. De csak pillanatok kérdése és valóban, hangos csattanással záródik össze a két fél, téve egyetlen vasszűzzé a fejre való készítményt.
Egy ajtót látsz meg a szoba végében, felette a felirat: erre. Nyilván nem a véletlen műve a mágikusan fénylő betűk helyzete. Kérdés, hogy fel tudsz-e állni.
Ha megindulsz, az ajtó mellett láthatsz egy jó adag kötszert, amivel elláthatod a sérülésed. Részben. Remélhetőleg időben kijutsz és találsz egy felcsert, hogy összevarrjon.*

// Rather Kirsel //

*Jól teszi, hogy nem szól közbe. A bábot nem érdekelné, ha Rather beszélne, az ő mondandója egyszeri és nem kerül megismétlésre.
De amint vége a sokknak és belekezdesz őrült háborgásodba, lassan rájöhetsz, hogy telik az időd. Ezért is jöhet jól, hogy felbőszült önmagad gondolkodás nélkül kezd vért ontani. Cseppjeid viszont kevésnek bizonyulnak, talán ha tudnád, mennyi kell, micsoda gonoszság, hogy erről nem esett szó. Micsoda mocskos gonoszság!
Szerencsére a fájdalom csekély ahhoz képest, ha egy ujjad vágtad volna bele. De ki tudja, elég lesz-e a véred, nem vágyja-e húsod is a bábmester?
Több vér és még annál is több vér, ontod magadból, amennyire csak tudod. Ám az emelvény bántalmazásával nem jutsz sokkal többre. Viszont eléred a pontot, amikor rájössz, miként sürgetheted meg a játékot. Ujjaidat veszed kezelésbe, kés alá fekteted őket, hogy a lyukba hatolhassanak, s lesújtasz először, majd másodszor. Végül ennyi volt, mire a fájdalom elviselhetetlen lesz és kénytelen vagy megállni. Fájdalmad idővel elviselhetőbb lesz, addig pedig láthatod, hogy az ajtó még tart, a zár ugyanúgy van, mint eddig. Kevés.
Kénytelen leszel tovább haladni. Vajon mennyi az áldozat, mit fel kell ajánlanod? Képes leszel rá időben, vagy dühöd végül aranyba fullaszt? Ideje lesz döntened, hiszen időd fogytán!*

// Naahharien Rhyll //

*Bizony, a szíjak fognak, nem tudsz a szerkezethez nyúlni. S nem is érnél vele sokat, de erről mit sem sejthetsz. Az egyszerű mechanika és mágia együttes munkáját nem tudod megállítani, csak ha leveszed magadról.
Rossz álom, csak félelmed kivetülése a tudatalattidból, míg alszol. Bájos elképzelés, kár, hogy nem így van. Ez itt a hús-vér valóság, tele kínnal és fájdalommal.
Az idő peregni kezd, talán félelmed az egyetlen, mi inkább sarkall, mint a gördülő szemcsék. Késsel a kezedben kerülsz mellé és hajtod végre az első mozdulatot. Kezed elmerülhet a nyitott részben és kutathatja a kulcsot. Ám nem kell semmi többet vágni, darabolni, sikerül meglelni a zsigerei közt a kis tárgyat, mi máskor fémesen csillogna, most csak vér csöpög róla. A lukat hozzá kell meglelned és hamarost vetheted is le magadról a kis játékszert. Képzelheted, mi lett volna, ha mélyebben rejtőzik a kulcs, tovább tart megtalálni és előbb pereg át az utolsó homokszem az alsó üveg búrába. De hogy képzeleted kiegészüljön, a levetett szerkezet hirtelen kattan és a szád alsó és felső részéhez illesztett fémek elválnak egymástól, mivel valóban, kis cafatokra tépte volna a szádat.
Valószínű, hogy a vér és a fém ízét egy darabig nem mosod ki ajkaid közül, szerencsére sérült szájszegleteid nem vészesek, inkább csak akkor nyilall enyhe fájdalom belé, ha arckifejezésedet váltod, főleg az ott használt izmokkal.
Te is meglátsz egy ajtót, felette az "erre" felirat izzik mágikus betűkkel. Jobb lesz arra tartani, ha érzel magadban elég erőt.*


1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-14 17:57:45
 ÚJ
>Zaranir Kharasnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

*Frissen indult a reggel, a nap első sugarai most eltévesztették csukott szeme világát és más tájékokra vándoroltak. Jó is ez így egyelőre, hiszen ez nem az a nap, amikorra valami fontosat tervezett, inkább csak lelkileg felkészül a történésekre. De milyen történésekre? Még nem tudja. Viszont érzi, hogy az álmosságot elrabolták tekintetéből, a takaróját ismeretlen szellemkezek húzzák le. Most nem szabad pihennie. Hogy mi dolga akadhat, ami ily fontossá vált. De eddig sem úszott az ár ellen, ha úgy gondolják a felsőbb hatalmak, akkor ő nem áll ellent.*
*Első körben megétkezik, ünnepi alkalomból előbont egy üveg pálinkát és tölt magának a reggeli mellé. Mily alkalomból? Nem tudja, azonban az ismeretlenség izgalma kering a levegőbe a párolgó alkohollal vegyítve és azt az érzetet nyújtja, hogy most mindent meg lehet tenni. És amit meg lehet tenni, azt érdemes is megtenni. De még fel sem öltözött rendesen. Magára veti ruháit, de csak úgy sebbel-lobbal, mert siet. Majd megáll ott, ahol úgy érzi, hogy lennie kell. Vagy nem és hagyja, hogy üldözzék őt a cselekmények. Kinéz az ablakon, de a város nem változott sokat, nem történt semmi tájváltozás tegnap este óta, nem ég semmi és nem akaródznak ismeretlen hordák sem becsődülni az utcákról. Legfeljebb kéregetők, de azokat is kidobná. Akkor mitől van így feldobva, mit lelte? Mindenesetre, már indulásra kész, tehát kire vagy mire várjon. Jó, a cipőjét még fel kéne vennie, de ily apróságok nem állíthatják meg, legfeljebb visszafogják kevéssé. Még megigazítja magán felszerelését és fogai ápolása gyanánt még egy kis itallal elgargalizál a szájában, majd lenyeli. *


1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-14 13:53:06
 ÚJ
>Calathes Rainaniar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Sybilla //

* A lobogó tűz melege kellemesen nyaldossa hátát, jáde szemei pedig kényelmesen a szobácskát pásztázzák, de hegyes fülei mindvégig figyelnek vendéglátójának lágy hangjára. A könyvkupac látványa kedvére való, hisz a gondosan kiművelt, éles elme igen nagy erény, s oly ritka tolvajok, kufárok és alvilági gazfickók közt, de őszinte mosolyt csak a szárítókötélen hagyott buggyos alsószoknya látványa csal arcára. Megesik az ilyen, szégyenkezni kár lenne miatta.*
- Vegetáriánus? Áhh, szó sincs róla. Csak disznót nem eszem. És alkoholt sem fogyasztok, ha már itt tartunk. Ha forralsz vizet, van nálam némi teafű, ihatunk teát. Az ánizs kenyér pedig kitűnő lesz, köszönöm.
* Buggyos nadrágjának zsebében kotorászva bólint somolyogva, amolyan köszönetet kifejezve a lánynak az éjszakai szállásért, az étekért és a társaságáért. Ujjai közben megállás nélkül matatnak a buggyos nadrág zsebében, mely szerencsére jól elrejti azt a sok kacatot, mellyel meg van pakolva: van ott kicsiny pipa, hozzá dohány, apró erszény csörgő aranytallérokkal, egy-két kósza bizsu, bicska, meg ki tudja még mi, de a kutatás eredményeképp keze ügyébe akad végre a szárított virágokkal és füvekkel teli zsákocska. Előhúzza azt, s tenyerén tartva a nő felé emeli, szagolja csak meg bátran, ítélje meg intenzív illatáról, hogy kér-e kóstolót. A zsákocskát kellemes hibiszkusz, menta és narancsos aroma öleli körül, de némi szárított sivatagi rózsa szirma is lapul benne, kellemesen bódító varázslatos illatot- s nem utolsó sorban ízt- kölcsönözve a teakülönlegességnek.
Bizony, az a vágyott szabadság... furcsa dolog az, hisz ha nincsen, epekedik utána az ember, de ha eléri végre hamarost rátör a magány, s már dobná is félre, hogy ne legyen többé egyedül. De nincs sok ideje szemeit résnyire húzva elveszni szentimentális gondolatai közt, fenyegető hang téríti észhez, ám állja a mogorva tekintetet. Nem mondott ő semmi rosszat, csupán puhatolódzott egy cseppet... na jó, persze tudja ő jól, hogy kérdése kényes témát érintett, de nincs abban semmi rossz, ha egy kis sejtelmes feszültség öleli őket körül. Úgysem bíznak egymásban, ez pedig csak izgalmassá teszi az estét, egyikőjük sem tudhatja merre tartanak.
Halk neszezés üti meg fülét jobbjáról, a lánnyal egyszerre fordítják fejüket motyója felé, amiből egy csupasz kis lény lábai kandikálnak ki, úgy matat az ékszerek közt. A házigazda gyorsabban reagál, úgy látszik ismeri a csepp átokfajzatot, s habár dühödten és szigorúan utasítja rendre, az tisztán látszik, hogy nem akar ártani a pimasz jószágnak. Nagy hiba, hisz így a vakarcs sosem tanul rendet. Cal keze is mozdul, villámgyors mozdulattal kap nadrágszárához, s a tűzfényben megcsillanva szeli át a szobát apró dobócsillagja, hogy a szemtelen manó bal fülecskéjének legvégét a falhoz csippentse. Az jajveszékelve és fogait meresztgetve grimaszol Cal felé, inkább ijedtében és dühében, mintsem fájdalmában. Apró kezeivel kiszabadítja sebzett fülét a dobócsillag és a fal közül, majd gurgulázó-talán fenyegető- hangot hallatva elillan a szoba sötétjében.*
- A háziállatod? Kicsit neveletlen jószág...
* Hangja gúnyosan, de elégedetten csendül, tökéletesen sikerült kiviteleznie a dobást, a manó életben maradt, de egy rojt azért maradni fog fülecskéjén, emlékeztetve rá, hogy ne szórakozzon a kereskedő holmijával.*
- Egy folttal több már fel sem tűnik, van rajta bőven, megköszönném, ha összevarrnád. De a tartalmának ne kéljen lába, ha lehetséges!
* Derűsen mosolyog, inkább csak a tréfa kedvéért süti el a figyelmeztetést, nem gondolná, hogy a kisasszony annyira ügyes lenne, hogy feltűnés nélkül csenne el bármit is a zsákból.*
- Nincs nekem senkim, árva vagyok, se asszony, se állat, se cimborák. Ilyen egy vándorkofa élete, sehol sem időzöm annyi ideig, hogy legyen valakim. Na de te? Értem én, hogy szabadság... de miért jobb egy fiatal nőnek egyedül? Tán nem bízik az erősebb nemben?
* A teafüveket időközben a padlóra teszi, hisz italt azt már kapott, inkább pipáját és tömőjét húzza ki zsebéből, némi ópiumos dohánnyal egy újabb apró szütyőben. Kérdőn tekint a házigazdára, szabad-e vagy sem, ha igen, akkor szemeit a porcelán arcon legeltetve gondosan megtömi a kis fa eszközt, megszurkálja a dohányt, szájába veszi végét, majd két kovakövet előhalászva és egymásnak csattintva meggyújtja azt. Szemlesütve, elégedett arccal pöfékel karikákat a szoba félhomályába, a kis füstpamacsból összeálló körök lassan foszlanak szét előttük, hamarosan bódító ópium illatával betöltve a helyiséget.*
- Kipróbálod? Csak óvatosan, először erős lehet, de amúgy kellemes, nyugtató hatása van.



1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-14 11:52:06
 ÚJ
>Nomac Larr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Lissbeth Manraecas//

*A lány vicces szavain felnevet.*
-Ejj... haha... még hogy én bunkó? Haha...
*Nem kommentálja túlságosan a dolgot csak jót kuncog rajta. Valóban közös bennük a vidámság, a szurkálódás és emiatt Nomacnak is nagyon megtetszett a lány. És ahogy tudja inkább elhúzza a mai napot is, mert valahogy úgy érzi a lány menne már a saját maga útjára. De azért még előtte megdolgoztatja Nomac. Szépen egyesével el kell mutogatnia a másiknak hogy mi merre hogyan. *
-No mi fene? Tán csak nem esik valami?
*Feszíti ki tenyerét, hogy ellenőrizhesse a dolgot. De sehol egy eső csepp, sehol egy kósza hópihe így nem érti mire való a csuklya a lány fejecskéjén.*
-Ááá vagy úúgy.. Lissbeth Manraecas jelenleg nem Lissbeth Manraecas, hanem egy titokzatos vááándor...
*Éli bele magát szavaiba, és játékosan kezdi cukkolni a lányt miközben haladnak előrefelé.*
-.. ki tudja mit rejthet az a sötét kámzsa? Vajon egy szende szüzet? Vagy egy gyilkost? Esetleg egy beteges torzszülöttet? Nem tudni... de az biztos hogy valami egészen alacsony valakit takar a ruha. Lehet hogy egy...
*Előzi le a lányt és szembe fordul vele hogy utolsó szavát hangosan, gúnyolódva a másik szemébe mondhassa.*
-TÖRPE!!! VIGYÁZAT EMBEREK EGY GONOSZ TÖRPE VAN AZ UTCÁN!! ÓVAKODJATOK A TÖRPÉTŐL!!!
*Kiabálja hangosan és közben futásnak ered előrefelé mivel tart az esetleges megtorlástól. Csak fut, fut és fut.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416