// Ki mint vet, úgy arat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Engur Valis //
*Honnan ismer? Talán ez a legjobb kérdés, ami nem csak a te fejedben fog megfordulni. Múltad kísértő árnya talán a bábmester, vagy valaki, aki elég mélyre ásott mögötted maradt úton, esetleg valaki, akit te is jól ismersz. Talán egy Varjú, kit nem öltél meg, de látott mindent. Talán egy egyszerű ember, aki mindig a sarkadban volt, hogy árnyadnak szegődjön.
Az égető, perzselő vas érintése elkeserítő lehet, hiszen kényelmetlen dolog egy ilyen fokba kapaszkodni. Hát még a többibe. Időd pedig folyton fogy, nem teketóriázhatsz.
Mászásod közben lassan érezheted, hogy minden homokszem átkerülésével a felső üvegrészből az alsó félbe, nő a hőmérséklet. Nem égetően sürgető, sokkal inkább az lehet, hogy ha elfogy a homok fentről, nem juthatsz már ki innen.
Talán fájna, ha még éreznéd, ahogy balodba ég a vas, bőröd pedig vöröslik, de hiába az érzéketlen felület, ha a fájdalom mélyebbre akar férkőzni. Ekkor lesz útban a fekete obszidián. Mely kemény és rossz hővezető. Szerencsédre ezzel talán nem számolt a csapda készítője. Kérdés, hogy ez csak első blikk, vagy a való!
Bal tenyered talán óvva lett, ám a jobb még égni fog, mire ott is biztonságot nyújtó, fekete anyagot juttat a mágia. Ezután valóban könnyebb lesz eljutni a létra tetejére és megszerezheted a kulcsot. Lejutva, pontosan passzolni fog a zárba, nyílik is az ajtó és ki is léphetsz, hogy láthasd, miként fog hamarosan fellángolni az eddig téged rejtő fémhenger körül a tűz és minden bizonnyal elviselhetetlen hőség lesz odabent. Ezzel egy időben a ketrec részt, ahol a kulcs volt, az egybefüggő fém testtől egy lap választja el, ahogy becsúszik az illesztésnél. Így zárt volna el téged a forró, tüzes csapda és égtél volna bent, mint egy kis disznó.
A helyiség egyik falán, egy ajtó fölött mágikus fénnyel felizzik pár betű. Láthatod, azt írja: erre. Egyértelmű utalás, merre kell folytatnod az utad, ha ki szeretnél jutni. Vagy esetleg keresel még más utat, hátha találsz valamit csapdád helyszínén?*
// Yani Oldl //
*Szavai süket fülekre találnak, hiszen a báb már nincs ott, se más, ki hallhatná. S ha hallaná is, ki tudja, választ ad-e bárki. Az pedig már csak részletkérdés, hogy mennyire lesz igazságos, ha Yani egy kezét adja azért, hogy ölt. Magánya választott volt, bárki élhet remeteként, nem fogja még átérezni tettei súlyát. Főleg, ha önkényesen véget is vet neki. Talán megúszhatta volna mindezt, ha élete utolsó percéig elvonultan él.
Tíz évvel ezelőtti énje se szabadulhatna könnyen, egyetlen megoldás létezik a kijutásra, élve. Ezt akár agresszív valaki, akár a nyugalom szobra, attól még nem fognak a téged béklyózó láncok elpattanni.
Mozdulataidnak szaporább iramot kell adnod, hiszen félelmed nem lassítja a feléd közeledő vasakat, ahogy merednek, egyre közelebb, egyre fenyegetőbben.
Nem csapódik le a kő, nem így zúzza ripityára a csinos kis kézfejet. Amikor megérinti, a felső közeledni kezd az alsó felé, melyre tenyered fektetted, hogy nem túl gyorsan, de a közeledő vasnál sebesebben tegye azt tönkre. Ám ahogy elrántod, megáll és az előbb talán észre se vetted, de ezzel párhuzamosan a csapda gyilkos fele is lassult. Biztonságot csak akkor nyerhetsz, ha végérvényesen is megszabadulsz kézfejedtől és a két zúzó követ összeérinted, közöttük húsoddal, csontoddal.
Így már csak újabb bátorságpróbán múlik, hogy sikerül-e kijutnod. Elviseled-e elég ideig a fájdalmat, hogy megállítsd az életedre törő veszélyt? Vagy félúton feladod és hited szerinti istened lába elé veted magad, önként?*
// Arathan Galranor //
*A bőr elég erős, hogy fogva tartsa félszemű hősünk, így szabadulásod ki van zárva. Most és így, biztosan. Természetesen nincs nála se fegyver, se semmi más, mit érezhetne.
A játék elkezdődik és eddig vezetsz, hiszen képes vagy nyugodt maradni. Ellenben régi ágymelegítőd finom vonalú ruhájában, láthatóan aggódik és csak-csak közelebb kerül a véghez. Saját lélegzetvételeid is magukhoz mérten arányosan kezdik közelebb hozni a köveket, de így is Erina van rosszabb helyzetben. Amit csak fokozna, ha valóban sírni kezdene. Kétségtelen biztosítanád túlélésed vele.
A lány szemeibe könnyek szöktek így is, mintha ő is beletörődött volna saját halálába. Vagy csak bízik benne, hogy a hős lovag megmenti? Remélheti még joggal, hogy aki egyszer elhagyta, most nem fogja és mindketten megmenekülnek? Vagy a tündérmesék rabjaként, olcsó ámítás ez, hiú remény, ábránd csupán, mit bordáival egyetemben zúz szét a két kő.
Szólhatsz hozzá, tudsz is, ennyit bőven, de a kövek már oldaladhoz értek. Hiába, tüdőd megtöltéséhez több levegő kell, mint a szemben lévő leányzónak. Ám a zaklatott ifjú hölgy nem szívja teljesen tele, így nem tud rendesen gazdálkodni vele. S ahogy őt is elérik, egyre szorítva, már nem csak a lelki fájdalom, a félelem okozza könnyeit, de a fájdalom is. Halványsárga, foltos, kicsit szakadt ruhájának oldalán, hogy a kövek érik, vörösre színeződik, ahogy elkezdi lassan összezúzni karcsú testét a végzetes csapda. Ez sem képes lelkedre hatni, hogy megpróbáld megmenteni? Szívtelen vagy hát, kinek nem számít, ha egy érző lény hal miatta? Hiú ábránd csupán, hogy te leszel Erina hőse?*
// Kagan Jokaar //
*A bátorság szobrát sem rólad mintázták, de talán ez is olyasmi, mi tovább tart életben. Ellenben megjegyzésed már inkább tűnik ostobaságnak. Még ha reakció nélkül is marad, a bábot nem hatja meg, mesterét még annyira sem.
S hiheted viccnek is a dolgot, ettől még a szerkezet rajtad van és életed veszélyben. Szerencséd, hogy nyugalmad túlmutat a pánikon, mit ez okozhat. Ám sajna sikerül elindítani a visszaszámlálást, amint mellesleg az sem segítene, ha visszaülnél. Pedig az sem lenne egy annyira ostoba ötlet.
Időd fogytán, bár csak most indult, de magad is tudhatod, hogy egy perc nem hosszú idő, főleg nem akkor, ha testedből kell kivájni a kulcsot.
Döfésed sikeres, nem téveszt célt, ám elhatározásod kevés, a fájdalom sok, így torkodon hang fog feljönni, akárhogy erőszakolod magadra a csendet. A vágás, hová a kulcsot rejtette a bábmester, nem túl nagy, vágnod sem kell sokat, ha nem akarod magad kínozni. Persze, nagyobb helyet kel csinálnod, hiszen most ki kell szedni, amihez több kell, ráadásul puszta kézzel teszed. Testedben forróságot érzel, főleg a kinti, nyirkos, hűvöshöz képest. Mondhatni, kellemes...
A kulcs nem akad egyből a kezedbe, időd pedig pereg, a homokszemek egymás után fordulnak át és lassan elkeseredhetsz, hogy itt lel rád a vég.
Csak mikor már félelmed arra sarkalna, hogy nagyobb rést vágj magadra, akkor kerül ujjaid közé a kis fém kulcs. Fájó sebedből véres markodban a megkaparintott jutalom, amiért képes voltál magadon ilyen tortúrát végrehajtani. A zár kattan és le tudod szedni a szerkezetet. Nem kell neki sok, de nem azon mód csapódik össze. Hiába a sok idő, míg testedből a kulcsot megszerezted, még lett volna elég, hogy egy nagy levegőt vegyél. De csak pillanatok kérdése és valóban, hangos csattanással záródik össze a két fél, téve egyetlen vasszűzzé a fejre való készítményt.
Egy ajtót látsz meg a szoba végében, felette a felirat: erre. Nyilván nem a véletlen műve a mágikusan fénylő betűk helyzete. Kérdés, hogy fel tudsz-e állni.
Ha megindulsz, az ajtó mellett láthatsz egy jó adag kötszert, amivel elláthatod a sérülésed. Részben. Remélhetőleg időben kijutsz és találsz egy felcsert, hogy összevarrjon.*
// Rather Kirsel //
*Jól teszi, hogy nem szól közbe. A bábot nem érdekelné, ha Rather beszélne, az ő mondandója egyszeri és nem kerül megismétlésre.
De amint vége a sokknak és belekezdesz őrült háborgásodba, lassan rájöhetsz, hogy telik az időd. Ezért is jöhet jól, hogy felbőszült önmagad gondolkodás nélkül kezd vért ontani. Cseppjeid viszont kevésnek bizonyulnak, talán ha tudnád, mennyi kell, micsoda gonoszság, hogy erről nem esett szó. Micsoda mocskos gonoszság!
Szerencsére a fájdalom csekély ahhoz képest, ha egy ujjad vágtad volna bele. De ki tudja, elég lesz-e a véred, nem vágyja-e húsod is a bábmester?
Több vér és még annál is több vér, ontod magadból, amennyire csak tudod. Ám az emelvény bántalmazásával nem jutsz sokkal többre. Viszont eléred a pontot, amikor rájössz, miként sürgetheted meg a játékot. Ujjaidat veszed kezelésbe, kés alá fekteted őket, hogy a lyukba hatolhassanak, s lesújtasz először, majd másodszor. Végül ennyi volt, mire a fájdalom elviselhetetlen lesz és kénytelen vagy megállni. Fájdalmad idővel elviselhetőbb lesz, addig pedig láthatod, hogy az ajtó még tart, a zár ugyanúgy van, mint eddig. Kevés.
Kénytelen leszel tovább haladni. Vajon mennyi az áldozat, mit fel kell ajánlanod? Képes leszel rá időben, vagy dühöd végül aranyba fullaszt? Ideje lesz döntened, hiszen időd fogytán!*
// Naahharien Rhyll //
*Bizony, a szíjak fognak, nem tudsz a szerkezethez nyúlni. S nem is érnél vele sokat, de erről mit sem sejthetsz. Az egyszerű mechanika és mágia együttes munkáját nem tudod megállítani, csak ha leveszed magadról.
Rossz álom, csak félelmed kivetülése a tudatalattidból, míg alszol. Bájos elképzelés, kár, hogy nem így van. Ez itt a hús-vér valóság, tele kínnal és fájdalommal.
Az idő peregni kezd, talán félelmed az egyetlen, mi inkább sarkall, mint a gördülő szemcsék. Késsel a kezedben kerülsz mellé és hajtod végre az első mozdulatot. Kezed elmerülhet a nyitott részben és kutathatja a kulcsot. Ám nem kell semmi többet vágni, darabolni, sikerül meglelni a zsigerei közt a kis tárgyat, mi máskor fémesen csillogna, most csak vér csöpög róla. A lukat hozzá kell meglelned és hamarost vetheted is le magadról a kis játékszert. Képzelheted, mi lett volna, ha mélyebben rejtőzik a kulcs, tovább tart megtalálni és előbb pereg át az utolsó homokszem az alsó üveg búrába. De hogy képzeleted kiegészüljön, a levetett szerkezet hirtelen kattan és a szád alsó és felső részéhez illesztett fémek elválnak egymástól, mivel valóban, kis cafatokra tépte volna a szádat.
Valószínű, hogy a vér és a fém ízét egy darabig nem mosod ki ajkaid közül, szerencsére sérült szájszegleteid nem vészesek, inkább csak akkor nyilall enyhe fájdalom belé, ha arckifejezésedet váltod, főleg az ott használt izmokkal.
Te is meglátsz egy ajtót, felette az "erre" felirat izzik mágikus betűkkel. Jobb lesz arra tartani, ha érzel magadban elég erőt.*