Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-03 22:49:03
 ÚJ
>Malissta Pallasies avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Aokin Uehoshi//

*Miután Malissta elmondta a gondolatait a templomról a férfi rögtön vissza is kérdez, ami a lányt kicsit sem lepi meg. Szinte tudta, hogy ez lesz, ezért is mosolyodik el majd amilyen gyorsan csak tud válaszol neki.*
- Ha jól tudom mágiát tanulnak ott. Az olvasásról meg azt tudom, hogy mindenki megtalálja, ami érdekli. Én még sosem voltam ott, de talán majd egyszer meglátogatom én is azt a helyet. Viszont eddig még nem volt különösebb okom, hogy oda menjek.
*Kicsit meggyorsítja a lépteit, nem szereti a szegénynegyedet viszont, ha a másik irányba mentek volna az sokkal hosszabb gyalogtúra lett volna. Ez a legrövidebb út, mégha nem is a legkellemesebb.*




1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-03 20:48:52
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Endon Mohrinel//

*Mordokhai elgondolkodva hallgatja Endon mondandóját. Végül rászánja magát és megszólal.*
- Nos, nem rajongom a gazdagokért sem. Túl sokat gondolnak magukról. Beszélgetni sem szeretek velük. Sokat tapasztaltam ezen társadalmi rétegről. Úgy gondolják, hogy ők egy felsőbbrendű faj, mint mi egyszerű közemberek. Nem szeretek közöttük tartózkodni. Bár a nőket kedvelem, de a gazdak hölgyek szintén fenn hordják az orrukat. Csodálkozom, hogy nem buknak fel benne. Én a pénzemet mindig a szükséges dolgokra költöm. Sosem érdekelte a szép ruhák. Szóval a köznépből származó nők sokkal jobban érdekelnek, mint a vagyonos családból származóak. Esetleg még azokkal is szívesen ismerkedek, akik tudnak bánni a fegyverrel.
*Elhallgat. Ennél bővebben nem tudja elmondani a gazdagokról alkotott csúf és közönséges véleményét. Meg feltételezi, hogy ez Endont amúgy sem érdekli. Csak tájékoztatás képpen oktatta ki. Amikor társa a harctudományáról érdeklődik, akkor akarva-akaratlanul is elmosolyodik.*
- A kardforgatás az egyetlen amihez igazán értek. Már persze, ha az ivást nem számítjuk. De ettől függetlenül nem mondanám, hogy jól használom a pengét. De sok embernél jobb vagyok. Ehhez nem fér kétség. De mindenkire ráfér a gyakorlás. Rám meg főleg, mert közel sem vagyok jó, mint a kóbor lovagok nagy része. Vagy akármelyik gazdagabb kardforgató. Akiket fegyvermester képzett, azokkal szemben nem hiszem, hogy lenne esélyem. De egy tolvajt le tudnék győzni. Persze ez szintén a tolvajtól függ. Ha csak fele olyan jó lennék, mint azok az emberek akik a lovagokat tanítják vívni, már örülnék. Igazából verekedni jobban szeretek. Illetve a késsel vívott párbajokat kedvelem. A sivataig törzsek szoktak így küzdeni. Csak egy kés és semmi más. Ott mutatkozik meg igazán, hogy ki mit tud. Egy kardpárbajban a fizikai erős sokkal inkább háttérba szorul, mint egy késpárbajban. Mert a kard ugyebár hosszú, legalábbis hosszabb, mint a tőr. Ezért nem kell erősnek lenned, elég ha gyors és ügyes vagy. A késnél szükséged van az izmaidra, mert ott ugyebár rúgásokat is lehet alkalmazni. Szóval sokkal inkább kedvelem a kést. Ennek ellenére azzal sem bánok olyan mesterien, mint mások hiszik. Inkább a gyorsaságra koncentrálok mindig. A kardvívásban pedig csak akkor kell az erő, hogyha test-test elleni szituáció alakul ki. Az pedig igazi ritkaság.
*Miután végzett a véleménye kifejtésével, örömmel nyugtázza, hogy végre kiértek a nyomortanyáról.*


1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-03 19:45:35
 ÚJ
>Endon Mohrinel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Mordokhai Elladur //

*Humoros hangvétellel elkezd beszélni.*
- Hehe. Hát barátom látom nem nyerte el tetszésed a szegénynegyed. Hát nem vagy ezzel egyedül én is ki nem állhatom. De ne aggódj lassan a gazdagnegyedbe érünk. Ott aztán már nem fogsz csalódni a látványban. Gyönyörű épületek és szép lányok min legeltetheted szemed.
*Nem hazudott már tényleg lehetett látni a gazdagnegyed legmagasabb épületét. Végre van mit néznie. Még azt az alig látszó épületet is szívesebben nézte mint minden mást körülötte. Elvégre itt bárhová is veti pillantását, bármerre is néz mindenen ott lapul a vastag koszréteg. De hát inkább ez mint megkerülni a várost. Majd körülnéz hátha itt már talán verekednek. De ismét csalódnia kellet ugyanis csendes minden. Csak a lomhán vánszorgó tömeg mozog. A koldulók szinte olyanok mintha meghaltak volna.*
"Lehet, hogy történne itt bármi izgalmas ha nem lennének városőrök. Vagy ahogy csak én hívom őket: ünneprontók. De mondjuk ha nem lennének ezek a patkányok akkor teljes anarchia lenne amibe könnyen belehalnék. Vagy hátradőlve nevetnék ahogy az emberek a káoszba sodorják a várost. De mindig lesz valaki aki békét akar és ledönti a káoszt. Amit az ember nem uralhat azt elpusztítja. Vagy amit nem ismer azt is. Elvégre minden szinte minden értelmes lénynek ez a logikája. Még ha be se vallja magának."
- Mellesleg Mordokhai mégis mennyire bánsz jól az oldaladon lógó kardal? Minél erősebb az ellenfél annál többet tanulhatok tőle. Legalább is ha túlélem.


1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-03 19:14:58
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Malissta Pallasies//

*Aokin érdeklődve hallgatja a lányt. Érdekes helynek képzeli el azt a templomot de, főleg egy mondat üti meg a fülét amire egyből rá is kérdez.*
-Hogy-hogy tanulni meg olvasni? Ott olyat is lehet? Mit tanulnak és miről olvasnak?
*Miközben ezt kérdezi aközben a környezetet is figyeli. Felismeri, hogy a szegénynegyedben van. A városnak ezt a részét utálja a legjobban. Arthenioron kívül még sehol máshol nem látott ilyet. Nem is szeret ezért itt átmenni de, talán a lány se és ezért megy így. De az is lehet, hogy ő mindig ilyen.*


1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-03 10:26:35
 ÚJ
>Nomac Larr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Kissé megcsapja szemeit a kinti fény. A Pegazusból lépett ki az imént a nyílt utcára. Az év ezen szakának igen csípősek a reggelei. Lehelete már látszik ahogyan beszívja, majd kifújja a levegőt. Kissé összébb húzza magán a ruhát, majd vissza pillant a Pegazus ajtaja felé, melynek ajtaja ismét kinyílik majd becsukódik. Nomacot ha követi Lissbeth, akkor Nomac nyomában egy alacsonyabb ám annál szemrevalóbb leányka lép ki a macskaköves utcára. A lány barátja Noctis, a fekete cicuka-micuka, tejtől csöpögő bajusszal forgolódik, hogy körbenézhessen az utcán hiszen már majdnem egy napja legalább nem járt idekinn. *
-Ejj de felvágták a nyelvedet kis asszonyka az éjcaka! Mond csak bunkóval aludtál?
*Kérdi a lánytól, hiszen az az imént igen fennhordott orral tette helyre jóképű fél-elfünket. Persze tudja Nomac, hogy mind csak színjáték volt, de szeret bolondozni a Lánnyal. Szavai végén még a nyelvét is kiölti a lány felé és szemeiben a vidámságot fedezheti fel a lány ha belenéz Nomac íriszeibe. Mikor a lány megindul előrefelé Nomac engedelmesen követi és mellette halad a lány által kiszemelt útvonalon. Miközben haladnak előrefelé úgy érzi a férfi, hogy valamit csak kell mondania a másiknak arról miért is akar a Dwirinthalen-kúriába menni.*
-Igen mindenképp el kell mennem a kúriába, mert találkoznom kell Denawarien Dwirinthalennel. Ismered őt? Nem sokat hallottam, csak annyit tudok róla illetve az egész családról hogy mélységiek. Márpedig a mélységiek, előfordul hogy sötét isteneknek hódolnak és torz tetteket visznek véghez. Nem tudom, hogy ebben a családban van e ilyesmi, azonban azt tudom, hogy szükségem van munkára. És állítólag Artheniorban ők az egyik leggazdagabb család. Csak akad náluk valami amivel szolgálhatom őket... és ha csak egy hajam szála is görbülne .. haha.. no persze nem hiszem hogy ilyesmikre kellene gondolnom.
*Hessegeti el a gondolatokat és rámosolyog biztatóan a lányra. Való igaz nem sok jót hallani a sötételfekről, kitűnően bánnak a fegyverekkel, nem az örömködésről és a vidámságról híresek viszont annál inkább a kínzásaikról és a beteges hajlamaikról. Hallott már olyat is Nomac hogy minél ősibb, minél hosszabbra visszanyúló egy sötételf családfája, annál büszkébben a leszármazottak ám annál betegebbek is. Megesett olyan is a rossz nyelvek szerint amikor azért hogy ne szakadjon meg a vérvonal a sötételf testvérek egymással háltak. Efféle gondolatok jutnak most eszébe Nomacnak, de nem rosszindulatból hanem mert úgy érzi, hogy egy pókfészekbe megy. Izgul, hogy kap e munkát vagy hogy egyáltalán túl éli e. De mint mindig most is optimista, hiszen ismeri jól a Nyuszika és a Medve esetét amikor a Nyuszika le akarta vágni a kertjében a füvet. De a végére .. a sok rosszakaró, rossz gondolat elvette a kedvét a Nyuszikának attól hogy a Medvétől elkérje a fűkaszáját. Kuncog magában, régi történet ez, még szülőhazájában hallotta.*
-Be is jöhetsz velem, de azt is megértem ha nem akarsz.. de mindenképp várjál meg légy oly szíves mert utána mennék a Piacra.
*Fordul Lissbethhez, majd ismét maga elé néz nehogy orra essen.*



1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-02 20:39:33
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Endon Mohrinel//

*Elindulnak hát a főtérről a szegénynegyedbe. Mordokhai fel volt készülve a látványra s az mégis meglepte. Így készüljön fel, majd legközelebb bármire is. Nem probléma, mert biztos benne, hogyha csak úgy besétált volna ide akkor inkább megfordul és közli Endonnal ama kívánságát, miszerint inkább megkerüli az egész város és úgy jut el a barakkba, mint sem, hogy ezen a nyomortanyán keresztül menyjen. De mivel erre nem került sor, így inkább enyhe undorral az arcán indult el a koldulók, tolvajok és hasonló tiszteletre nem méltó népség között. A kezét a tőrjére csúsztatja, mert az erszényét abszolút nem érzi itt biztonságban. Persze nem áll szándékában senkit sem megölni, de egy vágásból vagy egy aprócska, de ugyanakkor fájdalmas sebből már sok ember tanult. Az ilyen pillanatokban szokott magában hálát rebegni az úrnak, hogy az Elladur családba született és nem egy ilyen helyre. Még akkor is, hogyha ezt az ajándékot később eldobta magától a kalandvágya miatt. Ennek ellenére, hogyha egy ilyen mocsokba születik bele mint ami itt van, akkor valószínűleg ma ő zsebmetsző vagy pedig egy bérgyilkos aki nem ismer se istent se embert. Amikor Endon megkérdezi, hogy mennyire nyerte el a tetszését eddig a város, elgondolkodik egy picit majd válaszol neki.*
- Nos, ezt majd akkor kérdezd meg, amikor már kötbejártam az egészet. Az istállón, a fogadón, a főtéren és mostmár a szegénynegyeden kívül még sehol sem voltam. Az istállóban látszott, hogy hozzáértő emberek dolgoznak, a fogadóban kiváló a sör és a környezet is hangulatos, a főtér szintén egy szép hely volt. Ez pedig...ezt még a hátam közepére sem kívánom soha többé, de valószínűsítem, hogy egyszer még legalább fogom látni. Hiába, a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogyan én szeretném. Sajnos. Pedig akkor sokminden jobb lenne ebben a már eléggé megromlott világban.*
*Az utolsó mondata után felnevet. Mások számára kellemes lehet a nevetése, de ő ezzel nem foglalkozik. Csak mulatságosnak találja azt, hogy kissé sokra becsüli magát. Ezt általában nem szokta nyíltan mások tudomására hozni, de a beszédjéből egyenesen következik, hogy sokkal előbbre valónak tartja a saját dolgait és gondolatait a másokénál. Nem önszántából, egyszerűen csak ilyen a természete.*


1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-02 17:23:51
 ÚJ
>Endon Mohrinel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Mordokhai Elladur //

*Most, hogy társával ilyen könnyen megvitatták az utat beléptek a szegénynegyedbe. Igyekezett lassan menni, hogy társa ki még soha nem járt itt jobban körülnézzen. Habár jobb lenne, ha inkább belehúzna és minél előbb a gazdagnegyedbe kalauzolná, hogy lásson valami szépet. Elvégre itt csak romos házak, csövesek, nyomorékok és beteg emberek vannak. Bár a tömegben vannak közemberek és nemesek is, de hát ők nem itt élnek. Látni pusztán öltözékükön.*
- Remélem, hogy nem futunk tolvajba. Még én lennék a bűnös, amiért egy nyilat lőnék a hátába. Meg, ha nem jönne össze, akkor pénz nélkül a barakkban semmire nem megyünk.
"Abban is bízok, hogy Mordokhainak nincs semmi sötét rosszakarója még a múltjából. Nem hiányzik, hogy miatta valaki agyonüssön vagy leszúrjon. Mondjuk azt mondta törvénytisztelő ember. Azoknak nem sűrűn van sötét múltjuk."
*Gondolatait félretéve a tömegen legelteti szemét. Hol gazdag, hol szegény embert lát. De főleg szegényekkel van teli az utca. Egyesek csodálkoztak azon mégis, hogyan tudja pusztán a kinézetéről meghatároznia azt, hogy valakinek kb mennyi pénze lehet. Nem kimondottan vele született adottság. Ez csak pusztán megfigyelés, amire minden értelmes ember képes.*
"Tényleg még meg sem kérdeztem Mordokhaitól, hogy, hogy tetszik neki a város."
- Na és Mordokhai milyennek találod Artheniort? Bár tudom, hogy a város legrondább pontján vagyunk, de ahogy elnéztem a főtér tetszett neked.


1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-01 22:10:36
 ÚJ
>Eris Ludus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Megfontolt

*Újra a szegénynegyedben. Eris, egyszerűségükben is elég mutatós ruhái ellenére is gyakran megfordul itt, hiszen a magafajtát vonzza mások nyomorúsága. És lám, új játékszerére (játékostársként egyelőre túlzás lenne gondolni rá) is itt talált rá. Eris ezúttal arra megy, amerre a gnóm, bár igyekszik nem mutatni, hogy vezetésre van szüksége, nehogy fény derüljön erre a kicsit sebezhető pontjára.
Közben megint eldob egy-egy aranyat, ha több koldust lát egy helyen, hadd civódjanak rajta, addig sem unatkoznak.*


1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-30 22:18:26
 ÚJ
>Malissta Pallasies avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Aokin Uehoshi//

*A szerzetes a nyújtózkodás után követi Malissta-t. Neki csak természetes, hogy ha már találkozott valakivel, akinek ismeretlen a város akkor azt körbe vezesse. Legalább addig sem kell egy helyben ülnie. Ennek az izgága lánynak, amúgy sem az a kedvenc elfoglaltsága. Ahogy halad a szegénynegyed felé a szerzetes megint kérdez, mire ő csak mosolyog, s kedvesen válaszol.*
- A templom. Hát, hogy őszinte legyek nekem egy hatalmas szemetgyönyörködtető épület, ahol rengeteg pap van. De hallottam, hogy egyesek mágiát tanulni járnak oda, mások imádkozni, megint mások csak tanulni, meg olvasni. Viszont azt mindenki tudja, hogy spirituális helyként van számon tartva. Szerintem a sok varázslat miatt, de ebben nem vagyok biztos.
*A válaszát már a szegénynegyedben mondja, miközben azon gondolkodik, vajon melyik lenne a legrövidebb út a temolomba. Majd mikor rájön már nem is kell gondolkodnia az irányokon, csak menni a lábai után.*




1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-28 18:42:17
 ÚJ
>Mtach Liner avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Szelíd

// Szorít az idő //

*Az ork lány nem sok újat lát a másik szobában. A vörös jól leírt mindent. Az egyetlen furcsaság, hogy itt nem tombolnak a varjak az ablaknál. Olyan, mintha ez a szoba ellentéte lenne a másiknak. Ott össze-vissza vannak szórva az írások, itt meg rend van. A vénasszony rendet tart. De ki lakhat a másikban? Ha egyáltalán lakik ott valaki és nem a mágus rendezte el ezt az egészet, hogy velük játsszon.
Mtach visszamegy és közben megint ránéz a nagyon elcsendesült óriásra. Lesz mit megbeszélni, ha ezzel végeztek. Odabent a vörös már kibugyolálja az elrejtett tárgyat. Megvan a kulcs, de mellette egy igen ronda kígyó is tekereg. Mtach egy kicsit hátrébb áll és elkezd gondolkodni. A kígyók irtóznak a tűztől, legalábbis ő így tudja. Tüzet lehet gyújtani, mert van szerszám. Elő is szedi azokat, amiket a lenti szoba asztaláról elhozott és nekiáll tüzet csiholni. Miközben végzi a mozdulatokat, odaszól a vörösnek:*
- Ne mozdulj! Csinálok tüzet és elzavarom.
*Egy hosszú bot végét kellene meggyújtani, de itt nincs olyan. Óvatosnak kell lennie, mert ha a papírok is lángra kapnak, akkor az egész szobára átterjedhet a tűz és végül belőlük is csak füst marad, mint az időnként megjelenő és eltűnő játékmesterből. Amíg Mtach próbál szikrát gyújtani, párszor ránéz a hüllőre is.* "Piros kígyó koponyamintákkal, ilyen nincs! Valaki ráfestette."
*Ha kész a tűz, akkor jut eszébe a versike. Talán pont ide illik, de ha nem, a helyzetet akkor is megoldja. A fél-elfnél vannak a virágok, úgyhogy most szükségük van a sarokban remegő fiúra:*
- Ralier, adj egy rózsát! Meggyújtom és elijesztem vele a kígyót!
*Mtach szívét nem dobogtatják meg a virágok. A bűzös mocsár sokkal szebb volt neki egy színpompás mezőnél. Ezt a kígyót tényleg el akarja zavarni, hogy végre meglegyen a kulcs és belenézhessenek abba a könyvbe, ami talán a megoldást rejti. Ha kap rózsát, akkor lángra lobbantja és a kígyó felé nyújtja. Ha az hátrál és már messze van a vöröstől, akkor Mtach a másik kezében fogott karddal odasújt, hogy levágja a hüllő fejét. Elég hosszú a penge ahhoz, hogy a keze távol legyen és ne harapja meg ez a furcsa élőlény. Mtach nem néz az üveg felé, de hallja, hogy a madarak még mindig ostromolják. Ha betörnek ide és még mindig vadak lesznek, akkor kíméletlenül ellenük fog fordulni, miután végzett a kígyóval és hárítja, vágja őket, ahogy tudja. Valakinek pedig majd ki kell nyitnia a könyvet is eközben.*


1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-28 17:37:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

//Szorít az idő//

*Mtach a másik szobában valóban nem fedezhet fel annál többet, amit Syn is elmondott, a függönyt elhúzva szintén az a látvány fogadja, mint a szomszédban, egyetlen apró különbséggel. A varjak ezt az ablakot nem rohamozzák, sőt, nyomuk sem látni attól függetlenül,hogy a könyvtár-szerű szoba ablaka előtt már szinte élő felhőként rajzanak.
Syn kibontja a bőrerszény száját szorosan összefogó zsinórt, így már kinyithatja a tárolóeszközt, melynek mélyén ott lapul az aprócska kulcs ugyan... de egy kisebbecske kígyó társaságában. Utóbbi méretét tekintve nem tűnik túl ijesztőnek, ám a lámpás fényében kivehető mintázata annál inkább az. Élénkpiros testén széles fekete keretbe foglalt hófehér koponyaminták sora húzódik végig gerincén, azt sejtetve, hogy mérge bizony az erősebbek közül való. Ha ez még nem lenne elég, ébredés jeleit is mutatja, lassan megmozdul, s az erszény belső, tartós sötétjéből a külső, valamivel nagyobb fény felé emelkedik, hogy aztán a búvóhelyét tartó kéz felé vegye az irányt, sűrű nyelvöltögetések közepette.
Ralier továbbra is a sarokban kucorog, pedig a vörös hajú lánynak igaza van: össze kellene szedje magát, mert szükség van rá is. Talán most még nagyobb is, mint eddig.
Közben a varjak ostroma az ablaküveg ellen nem hagy alább, s sűrű csőrkoppanásaik eredménye kezd is már meglátszani - az öreg üveg megadja magát, pár reccsenés után repedezni kezd.*


1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-27 20:58:03
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Ayrisz Emeraad//


* Az éjszakai égbolt tündöklő csillagait szemléli a barna fürtökön keresztül, így szuszog békésen a lány puha bőrére, vállának támasztott fejjel, miközben kíváncsian várja feleletét. Tőle szokatlan módon nyílt meg ismét és vallott őszintén csöpögős érzelmeiről, s ezúttal a romantikus szavak nem üresen, a kéjsóvár csábítás puszta eszközeként szóltak, hanem valóban vannak mögöttük a lány iránt táplált komoly érzelmek. Persze a hím e téren tapasztalatlan, nem nagyon tudja őket hová tenni, vagy értelmezni, s azzal sincs tisztában, hogy ez nem-e múló szeszély csupán. Lehet, hogy bilincs- és nem az általa olykor kedvelt formában - de, hogy minden csak tőle függne, ezt ő máshogy látja. *
- Hmmm... -* Először nem is nagyon tudja, hogy a fejében kavargó kusza gondolatait hogyan is öntse szavakba érthető módon, mikor még neki sem sikerült őket megérteni, de valahogy mégiscsak meg kell próbálnia, ha valamikor, hát most.* - az, hogy meddig bírom ki melletted, nem hiszem, hogy tőlem függne. Nyilván addig, amíg jól érzem magam veled.
* Homályosan fogalmaz, hisz találgatásokról és érzésekről beszél, azokat pedig nehéz ám szavakba önteni; ő nagyjából tudja, hogy mire gondol, de ezt kifejezni nem egyszerű. Megszokta a változatos estéket, azt, hogy kötöttségek nélkül, ragadozó módjára vadászhat a szebbél-szebb nőstényekre az éjben, s amint megvoltak dobhatja is őket félre. Jogos a kisasszony aggodalma, milyen biztosíték van arra, hogy őt nem fogja félrehajítani, mint valami megunt játékszert, miután már nem találja olyan szórakoztatónak? Igazából semmi. Viszont, a puding próbája az evés, ahogy mondani szokás.*
- Úgyhogy tegyél róla, hogy kibírjam veled! Be kell vallanom, eddig egészen jól csinálod! Mellesleg... miért vágynék másra, mikor itt van nekem egy ilyen fiatal és vonzó leányzó?
* Elég is a fárasztó, hülye bölcselkedésből meg morfondírozásból, arcának szokatlan komolysága elillan ismét, szürke képére visszakúszik a széles, pajkos vigyor, vörös szemeiben újra felgyúl a vidám lángocska. Költői kérdését egy puha cuppanós csókkal pecsételi meg a nőstény arcán, aki erre már dönti is hátára. A csodás, meghitt látképtől és bókjaitól így tűzbe jött volna a nőstény? Nem ő lenne az első...
Miért is ne, egy kis buja kényeztetés igencsak jólesne neki, a mellkasán végigszaladó ujjak érintésétől máris kellemes bizsergés fut át gerince mentén, a hűvös kézfejek forró tapintásától bőrén pedig már halk sóhajra nyílnak ajkai. Hát hogyne akarná a nőt, napok óta kívánja, s már kezei csúsznának is ruhája alá, hogy illatos bőrét simítva megszabadítsa őt ruháitól, de ekkor hirtelen hangos zaj kél fejük felett. Szemeivel követi a lány tekintetét, s egyszerre mozdulnak, fürgén pattannak fel a földről, egy hajszálnyival elkerülve az aláhulló tetőgerendákat, amik a padló egy jelentős részét is magukkal ragadják a mélybe. *
~ Te jó ég, bizony... rohadt tető, miért pont most?!?! ~
* Ha a szokványosnál valamelyest gyorsabban is szedi a levegőt, az nem az ijedtségtől, vagy a szélsebes talpra szökkenéstől van, egy fenét! Az egyetlen amit érez - mármint a bőrnadrág igen kellemetlen szűkösségén kívül- az mérhetetlen csalódottsága: már épp kezdett forrósodni a hangulat, de a szenvedélyes lángokat a rájuk omló tető hidegvíz módjára oltotta ki. Még jó, hogy a lány épp a macskaköveken összezúzódott törmeléket vizslatja, legalább nem látja a hím vérben forgó szemeit. De vonásai egy csapásra kisimulnak, mikor a Királylány aggódó arccal fordul vissza felé.*
- Semmi bajom, nem volt az olyan közel azért. Te is jól vagy? Valóban jobb ha indulunk, az a biztos.*
* Lefelé szinte rohannak, a nőstény látszólag egy percnél sem akar többet maradni az omladozó toronyban a szükségesnél, csak úgy repül a hiányzó lépcsőfokok felett, a hím kénytelen gyorsítani előtte, hogy az nehogy a nyakában kössön ki. Kiérve behajtja maga után az ajtót, csak óvatosan, attól tartva, hogy a kattanó zártól kártyavártként omlik rájuk az egész épület. Bár az mókás halál lenne, annyi szent.*
- Nesze nekem változatos éjjel, igaz? Na gyere ide, aztán fújd ki magad, elmúlt a veszély.
* Gyengéden húzza magához a szívét tapicskoló lánykát, mellkasához hajtja óvatosan a fejét, hadd hallja csak a hím lassú, nyugodt szívverését. Ujjai védelmezőn fonják körbe a barna tincseket, még egy puszit is nyom a feje búbjára, aztán ujjaival lágyan megemeli a nő állát, hogy tekintetük egybeforrjon.*
- Nem lett semmi bajod, ez a lényeg. Viszont odafönt... mit akartál kérdezni, mielőtt dörögve ránk szakadt volna az ég?
*Mély hangja kíváncsian suttog, érdeklődve fürkészi a gyönyörű gesztenyeszín íriszeket, megpróbálva kiolvasni belőlük bármit is.*
- Innen hova tovább? Gondolom már haza... és... esetleg folytathatnánk azt, amit fönn elkezdtünk.
* Végigsimítja a nőstény hátát, s kezei a karcsú derekat kulcsolva állapodnak meg, egy leheletnyit közelebb húzva magához a lányt. Szemei egy pillanatra sem engedik a másik tekintetét, kíméletlenül fogva tartják azt, s gondolatban már a párnák közt egymásba kapaszkodva, csókokkal halmozza el a kívánatos, vágytól égő forró testet.*



1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-26 22:27:03
 ÚJ
>Faehrenn Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Kirina Vaeneqou//


* Fagyos, rezzenéstelen tekintetét érdeklődve fordítja a cincogó szőrcsomók felé, amik végre valahára lefetyelni kezdték eléjük tett vérét. Vajon mennyi idő múlva, s milyen hatással lesz rájuk a vörös nedű? Az is lehet, hogy semmilyen tünet nem fog jelentkezni rajtuk, de ha mégis, Kirinának valahogyan be kell azonosítania a mágikus eredetű mérget, ami nem lesz könnyű feladat, hisz Faehrennek sem sikerült. Persze ő a furmányos szerekhez csak alapszinten ért, tudása e téren inkább a mágikus esszenciákra és a hozzávalókra korlátozódik, az ellenszerek és komolyabb mérgek létrehozása már meghaladja képességeit; a bájitalok mestere mindig is lelketlen tanítványa volt.*
- Csapold hát... vagy segítenem kéne benne?
* Az engedélykérően felvetett fél mondatot nem tudja hová tenni, így kissé cinikus éllel kérdez vissza rekedtes mély hangján. Az előbb már említette, hogy a nő mellőzheti a hajbókolást, meg a túlzásba vitt alázatosságot, de úgy tűnik erre ismét emlékeztetnie kell. Persze nagy úr a megszokás, meg az alattomos kígyó így altatja áldozatát, mielőtt kíméletlenül belé marna.
Csak fejének alig látható biccentésével fogadja a felé nyújtott gőzölgő csészét, csontos ujjai habozás nélkül kulcsolódnak a hevült porcelánra. Testét egyre burjánzó mágikus iszonyat rágja szüntelen, egy kis égető érzés ujjbegyein már semmiség, a fájdalom csupán fakón, elvétve simítja érzékeit. Nagyot szippant a gőzölgő illatokból, próbálva felismerni az aromákból az egyes gyógyfüveket a forró lében, s ez nem is bizonyul nehéznek, hisz azok mondhatni klasszikus, jól bevált teafüvek: hárs, kamilla és talán némi hibiszkusz jellegzetes illata keveredik a felszálló párában, s a nedűbe kóstolva az intenzív ízek is szétáradnak a hím szájában. Ízletes, s legalább nem méreg.*
- Világunk egzotikus borzalmai mindig is kedvesek voltak szívemnek, a gyilkos, mágikus lények, nagy kár, hogy ez idáig csupán közvetve jutottam hozzájuk, ráadásul nem túl friss állapotukban.
* Talán lelkesebben beszél, mint ez idáig bármikor, mintha csak aranyos házi kedvencek tanulmányozásáról, vagy csodás mesebeli lényekről szóló történetekről beszélne. Pedig a vizsgálatok "tárgyai" leginkább karmokkal, agyarakkal megáldott lények maradékai, hol egy fél tetem, hol csak egy fej, vagy egy-egy szerv állt rendelkezésére, de a komoly áttörés sajnos még várat magára. Egyik vizsgált alany sem bizonyult többnek egyszerű torz, evilági teremtménynél, akkor sem, ha húsát nyers mágia itatta át.*
- És sajnos eddig nem akadtam kézzel fogható bizonyítékra a démonoknak nevezett pokoli teremtményeket illetően... Az írások rendkívül homályosak és hiányosak velük kapcsolatban, gyakran az elméletek is csak tévképzeteken és találgatásokon alapulhatnak. De ezek között is számtalan közös pont akad: nem erről a síkról származnak, rendkívüli hatalommal bírnak és ezáltal igen veszélyesek. Képzeld csak el gyermekem, mi lenne, ha ezek a történetek valósnak bizonyulnának, és egy ilyen egyed nyomára akadnánk, netalán magára a lényre, s valahogyan uralmunk alá tudnánk hajtani!
* Igen, hangja most már egyértelműen emelkedetten zeng, sejtelmes, mégis eltökélt tónusa némi őrült fanatizmust sejtetve tölti ki a kicsiny teret, szemeiben valóban tébolyodott lángocska gyúl, de csak egy lopott pillanatra csupán, ahogy felizzott, azzal a hévvel tova is tűnik. A Mesterből ismét a szokásos higgadt, rideg elegancia sugárzik, miután nyelve egyet a teából újra megszólal.*
- Talán szkeptikus vagy, de azt tudod jól, hogy minden mesének, hiedelemnek és legendának van valóság alapja. Az elmúlt közel 10 évben épp eleget bújtam a régibbnél-régibb könyveket, hogy azt állíthassam, kemény munkával, de felfedhetjük a bennük rejlő valóságot...



1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-26 21:47:46
 ÚJ
>Arathan Galranor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// Amilyen kártyát a sors oszt //

*Egy, kettő, három... Már megint tiszta kuri a kockákkal. Újabb aranyak vándorolnak a férfi zsebébe, aki hangos nevetéssel nyúl a földön heverő kis játékeszközök után.*
-Nos, urak, ki szeretné még próbára tenni a szerencséjét?
*Egyetlen, aranybarna tekintete végigjár a körívben összegyűlt embereken. Akad még vállalkozó szellemű vagy épp eleget vesztettek már? Az erszény tetemes súllyal húzza a derekára kötött övet, de a mohóság nem ismer határokat, sosem szabad megállni, ha van még esély több pénzre, netán valami értékes ajándékra.
Ütemesen dobálja a levegőbe a kockákat és kapja el, miközben végignézi, hogy áldozatai miként méregetik erszényük megcsappant tartalmát. Van, aki mérgesen vágja földhöz a kiürült tasakot és bosszút forralva távozik. Példáját többen követik, így a végére már csak egy bátor legény marad, aki meredten állja a félszemű pillantását. Ő még nem veszített eleget, benne buzog még az adrenalin, a bizonyítani vágyás, hogy megmutassa, van akkora legény, még ha állán nem is pelyhedzik szakáll.*
-Nos, mennyit szeretnél kockáztatni? Tudod, a szerencse forgandó, bármi megtörténhet.
*Azt számolgatja, hogy vajon az elszenvedett veszteségek után mennyire rúghat a bátorság. 10 arany? Netán 20? 25-nél biztosan nem több, de az is kellemes kis summa, a ma esti dorbézolás utáni alvóhelyet könnyedén kicsengetheti belőle.*
-Tedd a tétet, ha nem ijedtél meg és menjen.
*Ajkaira farkasvigyor költözik, ahogy végignézi, miként kerülnek előszámlálásra az aranyak. Tökéletes, kék kabátjának a zsebéből kisebb erszényt dob melléjük, több van benne, mint kellene, de annyi baj legyen. A szerencse is csak olyan, mint a könnyű nők, ha ügyesen bánik vele az ember, megtarthatja hosszabb távon is, hogy csak őt szolgálja. A kocka újra gurul, ismételten a félszemű győzelmét hozva.*


1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-26 15:51:31
 ÚJ
>Keleti Natrosz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Találkozás //
* A hangulat egyre forróbb és sürgeti kalandorunkat az idő, mivel sietni kell egy munkát végre hajtani. Főhősünknek nehéz feladnia a díszerszényét. Fejében cikáznak a gondolatok. Megfojtsa, leszúrja, megverje-e a tolvajt. De gondolataiban a városőrök is segítenek a jelenlétükkel. Nyilvánosan nem tesz semmit, mert fogdába rakják.*
" A mestereim arra tanítottak ,hogy használjak fel mindent, amit lehet, ebbe beletartozik a gond is."
* A gondolat menet után. Natrosz, leküzdi a magában bizonyítani vágyó belső énjét. Meglepően fog cselekedni.*
- Nagyon ügyes vagy! Leleményes és minden helyzetben feltalálod magad. Valamikor a segítségedre lesz szükségem.
*Keleti Natrosz ott hagyja a díszerszényét és előveszi a arany tallérjait. A tolvaj, Dariel Dotranov ott hagyja a díszerszénnyel, ami 30 arannyat tartalmaz!
Elköszön az őröktől és tovább lép.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.26 16:00:23, a következő indokkal:
Jelpótlás.



1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-26 11:11:05
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Ahhoz képest, hogy a mélységi milyen helyzetben talált rá, a mostani élete még így is jónak mondható. Biztonságot, fedélt, ételt, ruhát, figyelmet kap, nincs rossz sora a státuszjelölő apróságok ellenére sem. Az egyetlen, amit Volaryon nem tud megadni, az a szeretet, a valódi család érzete, de leginkább azért, mert már ő is alig tudja, mit is jelent a család. Valaha volt, de testvérén kívül idegennek érzett mindenkit. Csak Kyne láthatta, milyen a hím valójában, hogy képes szeretni. Amióta ő elment, azóta az érzelmek mérséklődtek, nem i éli meg őket olyan intenzíven és nem is mutatja. Pillanatnyi változást talán maga Ellira volt képes hozni, aki megmozgatott benne valamit, de ennek is nyoma veszett.
Megérti a vidámság hiányát, ő maga sem szívesen teszi, de mégsem hagyhat itt mindent a csőcselék kedvére. Ami értékes és még használható lehet, azt vinni kell, még ha esetleg fájdalmas is. Mikor Nia belép, épp az utazóláda mellett térdel, ruhákat helyezve bele vigyázva, hogy az esetleges szálkák ne károsítsák a szövetet. Még mindig hihetetlen, hogy az egykori Camilla hagyatékai közt kifejezetten drága ruhaköltemények is akadtak.*
-Szeretnél innen valamit?
*Az ágyon puha párnák, egy kis ládikóban különféle ékszerek, a többségük ugyan értéktelen bizsu, de talán akad olyan, ami a kislányt kicsit fellelkesítené. Volaryonnak nem szokása a szemtől szembeni ajándékozás, egyszerűbb így adni valamit, legalább nem kell a hálálkodással szembenéznie, és Nia is jobba jár, hiszen ténylegesen kedvére valót találhat. A komód tetején apró kis dísztárgyak sorakoznak, a hím meglátása szerint nem többek, mint porfogók, amiknek csakis a női lélek tud szerepet tulajdonítani, de a kislány akár ezekből is választhat, ha valami elnyeri a tetszését. Mivel értéktelenek, a mélységi nem is tölt velük több időt, inkább újra a szekrényhez lép, hogy újra átnézze, melyik ruha érdemes a szállításra. Az előkelőbb darabok később akár még Niának is jól jöhetnek, csak egy alapos tisztítás, a gombok kicserélése és senki sem mondaná meg, hogy akár több tíz évet is egy szekrényben álltak. Nem hiába kereskedő, jó szeme van efféle dolgokhoz, lényegében bármihez, ami a pénzzel van összefüggésben. Talán az sem meglepő, hogy ennek fényében az emberi kapcsolatokkal mennyire ügyetlen.*


1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-25 01:19:04
 ÚJ
>Sybilla Ragnor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Szelíd

// Calanthes //

A vörös ajkacskák széle megremeg, és finoman feljebb emelkedik, hiszen a férfi nem panaszkodik. Jó.. Nagyon jó. Ami azt illeti, nem sok olyan dolgot láthat, ami megérné a kockázatot, hogy eltulajdonítsa, leszámítva azért egyet. Ez az egy a kályha párkányán csücsül: egy zafírokkal és vérkővel kirakott ékes serleg, aminek inkább eszmei értéke van a lány számára. A régi, poros asztalon könyvek impozáns halmaza hever, mellette pár színes üvegcsével, egy bronzosan csillogó kristálygömbbel, valamint egyéb beazonosíthatatlan objektumokkal. A bezárt zsalugáter előtt egy madzagon, száradó mindenféle ruhanemű, antracit szürke bársonyruha, hozzá illő ezüst fűző és egy buggyos batiszt alsószoknya, ami miatt majd később szégyenkezik. Syb arrébb huppan és megütögeti maga mellett a helyet a padlószőnyegen, majd újból a ropogó tűz felé tartja kezeit. Furcsán néz a már mellette törökülésben ülő buggyos nadrágú férfira.*
- Csak nem vegetáriánus vagy? Kenyér persze akad fekete és ánizs kenyér is.
* Vékony ujján, a kandalló fényében különösen szépen ragyog új szerzeménye. Teljesen a hatalmába kerítí ez a szépség, s nem is figyel oda a másikra, csak amikor meghallja a "magányos" szót. Keserű félmosolyra húzódnak a kárminvörös ajkak.*
- Jól érzem magam egyedül. Nincs felelősség, nincs kötelesség, csak szabadság. * Zárja rövidre a dolgot, s a választól elég magának valónak tűnhet a lányka, pedig ez koránt sincs így. Érzi, hogy elvörösödik, de nem a kályha erős hőjétől, hiába is próbálja arra fogni. Egy pillanatra elszakítja tekintetét a tűzről és a személyeskedő kérdés után a mellette ülő szemébe tekint. A tűz fénye lomhán mozog a másik arcán. Syb pedig mogorván hunyorogva fenyegetően a férfi felé szegezi mutatóujját.*
- Hé! Vigyázz, mert éhen maradsz, vegetáriánus Róka. HAH!.. És egyébként is.. a rókák mióta nem esznek di...
* Mondatát nem fejezi be, mert furcsa neszt hall valahonnan, s hátrafordulván meglátja őt...
- Ruggz?!
A manó éppen könyékig a férfi táskájában turkál, pont megharapja egyetlen fogával az egyik ékszert, ellenőrizve annak értékét, majd a nő hangjára összerezzen, és úgy tűnik, eszeveszett mód a padlás szegleteit analizálja, potenciális menekülési pontokat keresve, csakhogy Syb dühödten, keresztbe font karral közelít felé elállva a menekülő útját vékony harisnyás jobb lábával, s elgáncsolja.*
- Veszed le róla a mocskos mancsodat, te kis átokfajzat!
* Ami a keze ügyébe akad, azt vágja a kis zöld alakhoz. Először egy vastagabb könyvet, melynek címe: A tenyérjóslás. Miután azt hozzávágta drasztikusabb módszerhez folyamodva a jobb kezében lévő piszkavasat emeli a magasba, s szemében zöld lánggal a maga 175cm-vel valóságos robosztusként magasodik a manó fölé. Ruggz megszeppenve elvigyorodik, megmutatva ezzel tűhegyes, sárga fogacskáját. Syb undorodva elfintorodik. Koszos kis mancsával visszaadja a lánynak, az eltulajdonított brosst, majd összegömbölyödik a sarokban, várva az elkerülhetetlen büntetést. A tolvaj egyik sötét szemöldöke a magasba emelkedik, s lassan leereszti a piszkavasat. Hogy is bánthatná egyetlen társaságát, ki szórakoztatta unalmasabb napokon, s ez által megmentette az magány őrületétől. A lány szép vonásai meglágyulnak, majd beletörődött sóhajt hallatva, int Ruggz-nak, hogy tűnjön el, s az csakhamar el is tűnik.*
- Sajnálom. Esetleg.. adhatok egy másik zsákot, vagy befoltozhatom. * Mondja, miközben odaadja a férfi kezébe a brosst. Már teljesen száraz hajába túr, félrefújva homloka elől egy tincset és lehajol a jóskönyvért, ami az asztalra visszatéve kissé felporzik. Az asztal melletti szekrényből kivesz két cserép csészét és megtölti meleg rózsa teával. Visszasétálva a kályha elé újból helyet foglal, s az egyiket a kereskedő kezébe adja, a sajátjába pedig belekortyol. Két kézzel fogja a csészikét, mint ahogy a nemes családoknál szokás.*
- Házi kedvencek... Ha az embernek nincsenek rokonai, kell valami, ami szórakoztatja, nem igaz? Neked van családod? * Kényelmesen helyezkedik a szőnyegen, maga mellé téve a csészét.*


A hozzászólás írója (Sybilla Ragnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.25 01:21:35


1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-24 21:04:59
 ÚJ
>Naxarida Xanyor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //

*Csak helyeselni tud a Medve megjegyzésére. Fejét fel is kapja, szeme megcsillan a Holdfényben. Úgy van. A férfi nagyon, nagyon jól mondja! Sosem gondolta így végig, de ez az, ami az ő életét is előre hajtja. Az unalom. Megunja a régit, nem kíván visszatekinteni rá, monotonná, elcsépelté válik, és mire észbe kapna, már messze viszi a lába, új kihívás, új élet, új rejtekhely, új kocsma, új éjszaka felé.
Szélesen elmosolyodik és bólogat.*
- Úgy van! Újdonság nélkül nincsen élet. Menni kell, ha már nyűg a világ.
*Mikor a Medve arról érdeklődik, hogy milyen állat karma, elgondolkodik. Az Úrhölgy mintha említette volna, de már nem jut eszébe a neve. Festményt is látott róla, le is tudná rajzolni, de inkább megpróbálja szavakba önteni, mert tudja, hogy túl sok időt fecsérelne el azzal, ha újabb lapot ragadna.*
- Macskaféle, igen, valóban. Bojtos, hegyes fülekkel, hatalmas tappancsokkal. Nem nagyobb, mint egy ember, de izmos és gyors. Nyomot ritkán hagy. Legalábbis az Úrhölgy annak idején ezt mesélte. A fehér medvét is említette - *mosolyodik el szélesen, és végig méri a férfit.* - Te nem vagy fehér medve - *csóválja meg a fejét konklúzióként.
Sokkal inkább az északi erdőségek nagytestű, nagymancsú ragadozójához tudná hasonlítani a férfit, ki termetre legalább akkora, ha nem nagyobb, mint a fehér medvék, ám bundájuk barna. Grizzlyként szokták őket emlegetni szerencsés vadászok, kik túlélték a találkozást velük.
A Medvével jót szórakoznak a férfiak gyenge teljesítményén, és ez meg is lepi egy cseppet. Hisz a férfi abszolút magára vehetné, hogy nem értékeli nagyra az ágyjeleneteket, és a férfi nem felé irányuló sértésnek nézhetné. Sokszor történt már ilyen, és sok olyan férfit is látott, aki ennek nyomán bizonyítani kívánta saját rátermettségét, megbolondult, és egy levakarhatatlan idióta lett, akinek csak az járt a fejében, hogy őt mihamarabb ágyba vihesse.
Ám a Medve nem ilyen, és ez tetszik neki. Nem veszi magára a kritikát, és ez jó dolog.
A férfinek öltöző nőkre felvonja a szemöldökét, és elneveti magát. Elképzeli a parádézó, bajszos, finom vonású asszonyt, és valahogy nem áll össze a kép.*
- Abszurd - *közli határozottan.* - Bár ha neki ez a kívánsága, hát csinálja, ha így tetszik neki…
*Férfiszerelemnek már volt tanúja, az sem érdekelte különösképpen. Mindenki azt tesz magával, amit kedve szottyan. Amíg nem próbálják rákényszeríteni magukat, addig neki ezzel semmi problémája nincsen.
Kissé lebiggyesztett ajkakkal, de érdeklődve hallgatja a Medve szavait. Majd belefog a saját véleményébe.*
- Ez ugyanolyan dolog, mint az evés vagy az ivás. Kell. Néha elhatalmasodik az emberen, és akkor kajtatni kell, amíg el nem csendesedik. Nem lehet tőle nyugodni, nem megy a koncentrálás, botlik az ember, és hibázik. Csak nem rendszeresen jön elő, hanem általában valamely ígéretesebbnek tűnő hím esetén - *megrántja a vállát, és megcsóválja a fejét, mély sóhaj kíséretében.* - Aztán a legtöbbről kiderül, hogy patetikus, szentimentális barmok, akik nyafogó anyámasszony katonává alacsonyodnak, ha meg kellene küzdeni valamiért. Az ember ilyenkor megrántja a vállát, enged, megkíméli őket a szenvedéstől és magának is időt nyer, hisz nem vesztegetik el az idejét az ostobaságaikkal és a sértődésükkel. Nincs bennük kitartás, nem kedvelik a kihívást, és utána úgy henteregnek, mintha ők lennének a császárok, de a végén mind ugyanolyan gyámoltalanul nyög… - *osztja meg tapasztalatait a Medvével.
Nem is érti kifejezetten, mit ért a Medve az alatt, hogy félne közel engedni másokat önmagához. Ez… Ez egyszerűen csak egy furcsa gondolat. Sejti, hogy az érzelmekről beszél, de általában nagyon jól megvan ezek nélkül is. Néha pedig az élet elé sodor egy-egy ilyen kivételes embert, mint a Medve, vagy az Úrhölgy. Ilyenkor pedig jókat lehet fecsegni, aztán ez elég is neki egy jó időre. Vagy legalábbis, addig, míg az újabb embert elé nem hozza a szél. Addig ki szokta bírni. Időnként meginog ugyan, és az imént emlegetett, gyenge „férfikarokba” hullik, de hamar rájön, hogy ez nem egy célravezető elfoglaltság, és letesz róla.
Meglepetten tekint a Medvére, mikor az elnézést kér, majd elmosolyodik.*
- Nem történt semmi - *tényleg nem. Megpróbált valamit, ami úgy tűnik, nem egy célravezető tevékenység, ez nem a Medve hibája, inkább a cselekvéssel lehetnek gondok, így ki is veszi az eszköztárából.
Inkább furcsállotta azt, hogy a férfi az anyjához hasonlítja, ilyet még sosem tettek vele, és ezt kissé talán nehezen veszi be a gyomra, ennek szólt a flegma vállrántás.
Mert ezzel most mit kezdjen? Ő nem anyja senkinek, neki sem volt, azt sem tudja, azt hogy kell… Persze, gyereket csinálni bárki tud, az nem művészet, de anyának lenni… Az ő anyja elhagyta. Ennyit tud erről a szerepkörről. Se többet, se kevesebbet.
Ennyi pont elég neki ahhoz, hogy ne is akarjon anya lenni.
A szőrre tett megjegyzésre szélesen elvigyorodik, majd legyint a Medvére, és visszahelyezi a takarót a zsákba, ahol eddig is volt.
Ha a férfi jobban megnézi a rajzot, láthatja, hogy a jobb alsó sarkában furcsa szimbólum ül. Könnyed, begyakorolt kézmozdulattal rajzolt, összeolvasztott szignó talán. N. K. X. A betűk összeolvasztott, furcsa formációja, melyből talán első pillantásra nehezen lehet kiolvasni a tanított jelek vonalát, ám a figyelmes szemlélőnek feltűnhet.
Látja az óvatos mozdulatot, amivel a Medve kezeli a lapot, majd elmosolyodik.*
- Viasszal kell lekenni, akkor nem fog elmaszatolódni - *kissé furcsának találja, hogy a rajzát más kezében látja. A legtöbb művét el szokta égetni, kivéve a lapjait.
Senkinek nincs rájuk szüksége, ő pedig nem fogja magával cipelni.
Valahogy mégis azt érzi, hogy a Medvénél jó helye lesz ennek a darab fecninek. Ajka őszinte félmosolyba húzódik, ahogy a Medve köszönő szavait hallgatja, kezét háta mögött összefogja, bár a férfi láthatja, hogy kissé talán feszülten tördeli azokat.
Nem szokott ő az ilyenhez, nem is tudja, mit kellene most mondania. Egy dolog biztos, a Medvének tetszik a papíros.
Inkább legyint, és a válla felett, kissé talán hányavetien odadobja.*
- Másom nagyon nincs - *mint minden alkalommal, mikor dicséretet kap, és nem tudja kezelni.
Vállát még mindig kissé fesztülten rántja meg, ahogy elfordul a Medvétől, hogy felemelje a földről a kis faggyúmécsest. Aztán eszébe jut, hogy erre még lehet, hogy szükség lesz, így nem fújja el, csak a kezében tartja.
Így figyeli, ahogy a Medve magára ölti a páncélt. A kapcsok csattanását, a lamellák halk súrlódását. Sosem hordott ilyesmit, el is ítélte, ha egy magafajta így próbálja védeni testét, nem pedig képességeinek fejlesztésével, de a Medve jelleméhez illik, és ezt teljességgel el tudja fogadni. Nem érzi megszégyenítőnek, hogy mint harcos, ilyet visel.
Fél mosollyal biccent a másik megállapítására, ahogy az égre néz. Valóban, lassan közeledik a hajnal. Nem akar nagyon tenni-venni, csak a férfi elkészülésére vár.
Látja, hogy a Medve mintha elgondolkodott volna valamin, ám csak akkor válik számára világossá a dolog, amikor ki is mondja ezeket a gondolatokat.
Elmosolyodik a kérésre, és biccent.*
- Egyszeri polgárra nem vadászom. Mit tesznek ők? Semmit. Legfeljebb irigyeik vannak. Politikusok, alvilágiak, uzsorások, kuruzslók, gyilkosok, drogbárók, kalózok… Ezek az én vadjaim. Más nem is jelent kihívást. Gyilkolni nem művészet. Úgy ölni, hogy az esélyek ellened szólnak: ez tesz valakit igazán jó Varjúvadásszá. A családod biztonságban van, és ha a lelkeden segít, megígérhetem, hogyha megtudok valamit arról, hogy az ő fejüket akarják, akkor szólok - *őszintén beszél, látszik gesztusaiból, és vonásainak komoly, mégis derűs voltából.
A meghívásra azonban kicsit elbizonytalanodik. Meredten bámul a pislákoló faggyúlángba, majd végül a Medve arcára néz, és biccent.*
- Ám legyen, elfogadom, ám előtte menjünk le a folyóra fürdeni. Reggel van, ilyenkor szoktam úszni egyet, mikor még a hajók nem indultak meg a kikötőből.
*Még sosem kapott ilyen meghívást, és kicsit furcsán is érzi magát, de hát mi rossz sülhet ki belőle?
Végtére is semmi, így nincs oka annak, hogy nemet mondjon rá.*


1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-24 18:46:41
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //

*Jól elbeszélgetnek itt a csillagos ég alatt, amit a csekélyke tető azért nagy vonalakban látni enged. Mikor a lány méltatja a kalózokat, Moy arra gondol, hogy igaz, amit mond, de ezek akkor is gazfickók, akikkel sokszor meggyűlt a baja. Ha egy kocsmában valamelyik ivócimboráról kiderült, hogy úgy egyébként kalóz, már egy kicsit más szemmel nézett rá. Ettől függetlenül volt olyan, akivel egész jól megértették egymást a poharazgatás közben. Azt se hitte volna soha, hogy egy hivatásos bérgyilkossal fog diskurálni annak otthonában és még élvezi is a társaságot.*
- Az élet tele van meglepetésekkel és ezt én nagyon is értékelem. A megszokott dolgok egy idő után unalmasak lesznek. Új kenyér, új tálba.
*Siralmas tapasztalatokról esik szó. Olyan vidékről, ahol az asszonyoknak nincs becsületük - legalábbis a Varjúvadász szerint. Moy azért úgy gondolja, nem eszik annyira forrón a kását. Hallomás alapján nem veszi teljesen biztosra, hogy délen minden családban az van, amit a lány látott. Artheniorról is vannak feljegyzések, vélemények, de kivétel mindig akad. Néha kisebb, néha nagyobb számban.
Moy a karom talizmán történetét már sokkal nagyobb érdeklődéssel hallgatja. Egy tárgy, amihez személyes emlék kötődik. Ő nem sok ilyet őrzött meg, sőt talán semmit. Sok helyen járt, sok dolgot hagyott maga mögött. Az emlékeket a fejében és a szívében őrzi, nem a zsebében, de persze semmi baja azzal, ha valakinek ezek fontosak. A kártyalapot, amit a Varjúvadász készít, biztosan meg fogja őrizni, hiszen ez egy különleges találkozás emléke.
Elgondolkozik azon az állaton, hogy miféle lehet. Ő is hallott már a hideg észak furcsa élőlényeiről, de lehet, hogy ez más, mint amiről neki beszéltek. Gondolkodva piszkálja a szakállát és hümmög. Majd kíváncsian kérdezi:*
- Ez valami északi macskaféle lenne? Egyszer utazott velünk egy pár vadász, akik északról jöttek. Ők meséltek történeteket a vastag bundájú állatokról, amik ott vannak. Azt mondták, van hófehér medve is, ami vízi állatokra vadászik. Ezek olyanok, mint a halak, csak sokkal nagyobbak és bajszuk is van. Csoda egy világ lehet arra.
*A felvilágosultságot érintő kérdésre a lány egy gúnyos kacajt hallat. Moy is nevet vele. Sok nő megsértődne, zavarba jönne egy ilyen kérdésen és épp ezért sok férfi nem is teszi fel. Ők ketten viszont már nagyon nyíltan, meglepő nyíltsággal beszélnek egymással. Egyikük sem az a típus, aki belepirulna az ilyesmibe és Moynak nagy öröm, hogy ilyen nővel is találkozhat.
A válasz ugyanolyan közönyös, mint amikor a szülőkről vagy a szerelemről beszélgettek. Moy érti, hogy a lánynak nem voltak túl jók az élményei. Lehet, hogy rosszak se voltak, csak egyszerűen hidegen hagyja az, amit egy férfi egy nővel szokott csinálni. Vagy nő a nővel, hiszen olyan is van. Ez pedig a másik dolog, amin a lány megsértődhetett volna, de úgy látszik, ez nem következett be. Ő is félvállról vett módon válaszol:*
- Jól van, no! Nekem nincs kifogásom ez ellen egyébként. Láttam nőket, akik szintén nem érezték magukat nőnek és inkább hozzájuk hasonlóakkal szórakoztak. Az egyik még bajuszt is festett magának* - meséli Moy, majd egy nagy hahotázásba kezd, ahogy visszagondol arra a nőre a kikötőben, akiben tényleg alig volt nőiesség. Páran férfinek is nézték.
Egy dolgot viszont fontosnak tart megjegyezni és ezt a lány szemeibe nézve mondja a rajz mellett térdelve:*
- Én meg azt mondom, hogy nem kell mindig a múltból kiindulni. Ha tízszer nem volt jó, lehet, hogy a tizenegyedik lesz valami óriási. Én is túl vagyok egy pár alkalmi eseten, de nem azok a legjobbak. Ha szeretsz valakit, akihez ragaszkodsz is, na azzal a legjobb. Ez is elmúlik, mint a délibáb és az éjszaka, de nyomot hagy. Szép nyomot. Ha félsz a közeledbe engedni másokat, mert arra gondolsz, hogy visszaélnek ezzel vagy talán hogy mégsem, hanem olyan jó lesz, hogy utána sóvárogni fogsz utána, mikor már véget ért, akkor is sok örömtől foszthatod meg magad.
*Moy sóhajt egyet, ahogy visszagondol eddigi szerelmeire és az együtt töltött évekre. Az egyiknek jó vége lett, a másiknak kevésbé jó, de semmit nem bánt meg. Mindent ugyanígy csinálna, ha újrakezdhetné.
A felébredése kicsit morcosra sikeredett és a lány legörbülő szája láttán Moy mosolyogva kér elnézést és közben odatenyerel a lap mellé.*
- Nem akartalak ám megbántani. Csak elmondtam, ami eszembe jutott. Látod, van itt bőven szőr, ami melegít.
*Ha a lány még érezteti egy kicsit a sértettséget, Moy nem fogja örökké nyugtatgatni. Nem szokása az ilyesmi. Egyszer bocsánatot kér, ha hibázott és esetleg tesz valamit kiengesztelésképpen is, de nem omlik össze és nem emlegeti mindig a megbánást. Ezt feleslegesnek találja.
A rajz utolsó vonalainak a lapra kerülése közben már nem a Varjúvadász kezeit nézi, hanem az arcát. Azt kutatja, hogy milyen érzések kerítik ilyenkor a hatalmukba. A Varjúvadász szépen kidolgozza a páncélt a hollóval együtt és a bal felső sarkot is betölti. Mikor átadja, Moy csak csodálja a lapot. Egy ideig nem is foglalkozik azzal, hogy a lány miként pakol közben. Nagyon szép munkának találja. Az ötletek és a kivitelezés egyensúlyban vannak, pontos és tetszetős kártya. A férfi megnézi a lap minden részét. Látta, hogy készül, de most mégis más. Neki ez nem csak egy nyeremény egy vidám kártyázásból. Örök emlék lesz ez a Varjúvadászról. Mikor felnéz, a lány már valószínűleg elrendezte a dolgait. Moy nem rakja el a kártyát, hanem a kezében fogja, hogy véletlenül se maszatolódjon el valamelyik része.
A Varjúvadász szemeibe néz egy elégedettséget, nyugalmat és bizalmat sugárzó mosollyal és így mondja:*
- Köszönöm! Nagyon szépet alkottál és tudod, mi tetszik benne a legjobban? Szerintem ha bárki mást megkértem volna, hogy adjon valmait emlékbe, akkor olyat adott volna, ami az ő kis tárgya, de nem kell neki. Te meg rajzba öntötted, amit gondolsz rólam és ebből rajzolódsz ki valójában. Mint egy tükör. Egy gyémánt a posztóba csavarva.
*Moy egy kicsit leteszi a kártyát a padlóra, amíg felöltözik. Belebújik a gyolcsingbe és a nadrágjába tűri azt, majd ráhúzza a páncélt is. Nem ártana neki ez a kis őszi idő, de akkor sem akar ő játszani a hideggel.*
- Elröppent ez az éjszaka a varjakkal együtt. Lassan már nyit a piac és megnézhetjük azt a törp lókupecet, akit mondtam.
*Nem sürgeti a lányt. Ha még valamit akar itt csinálni, azt Moy megvárja. A gyomra közben jelez, hogy ideje lenne valamit harapni. Otthon finom fogás van: sült fácán, amit az anyja készített. A férfi egy pillanatra elgondolkodik, ahogy a lányra néz. Már egészen megbíznak egymásban és Moy nem fél tőle. Miért is tenné, mikor látja a kemény külső tüskék mögött a kellemesebb valóságot? Az viszont már más kérdés, hogy ha egyszer a sors Moy családját is a Varjúvadász látóterébe sodorja, akkor vajon mit tesz? Meghívná egy kora hajnali reggelire, de mégis tanakodik, hogy megtegye-e. A lány megtisztelte azzal, hogy elhívta őt az otthonába, még ha ez ideiglenes is. A férfi végül úgy dönt, hogy kész tények elé állítja a lányt.*
- Én ennék valamit és szívesen megosztanám veled is az otthoni ételt, amit a már emlegetett anyám csinált. Megígérsz nekem egyetlen dolgot? Ha valaki egyszer a Befe család egy tagját jelölné ki varjúnak, akkor megtalálod a módját, hogy a vadászat ne legyen sikeres?
*Az apja elismert bőrdíszműves és az itt élő testvéreinek is jól megy, ahogy anyja mondta. Irigy emberek pedig mindig vannak és néha a legalávalóbb módszerrel próbálják a sikeresebbeket megfosztani attól, amit elértek. Valószínűnek tartja, hogy a lány nem ellenkezik, de figyeli az arcát, hogy mit olvashat le róla. Az ő szakmájában a barátságok nem mindig számítanak és egy ilyen kérés nagyon nagy kérésnek is számíthat.*


1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-24 17:23:08
 ÚJ
>Naxarida Xanyor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //

*A Medve csitító szavaira félmosoly terpeszkedik szét ajkain. Hát persze, a Medve túlélte, de ettől függetlenül felháborítónak, és kényelmetlennek tartja az esetet.*
- Sok lúd disznót győz. Sok szájhős maga alá teperheti a valódit - *toldja hozzá gondolatait, de végezetül megrántja a vállát, hisz valóban nincs miért aggódnia, ezek az idők már elmúltak, a Medve itt van, létrejött a találkozás.
A kalózok említésére felkuncog. Ohh, hát persze, a tengeri farkasok, akik ha szárazföldre lépnek, részeges, szoknyapecér balga, eltévelyedett vízi emlősökké válnak, akik nem találják meg az utat a szárazföldi életbe. Csak a kocsma és a hajó közti utat ismerik. Talán még a bordélyházig is eljutnak.*
- Azt meghiszem. Azok legalább fogtak kardot már életükben, és mikor dalba fognak, a saját tapasztalataikról szól - *mosolyogva csóválja a fejét.
Nem neki való élet, de mindenképpen vadregényes.
A Medve kérdésére megvonja a vállát. Hogy mi mondatja ezt vele? Megérzés. Tapasztalat talán.*
- Jártam délen. Láttam a háremeket. Az elzárt asszonyokat. Láttam a férfiak megbotránkozó tekintetét, mikor rám néztek, és hallottam a sikoltó asszonyokat. Egy északi dáma egy forró, kegyetlen világban. Alkalmazkodástól és szerelemtől fűtve. Ha a Hősszerelmes nem is volt zsarnok, neki is van egy családja, és van egy apja…
*Morózusan húzza tovább a vonalakat a papíron, mozdulatai azonban mégis lágyak, érzelmeit nem tükrözi a szénceruzák vonása.
A nyakláncra pillant, mikor a Medve megemlíti. El is felejti gyakran, hogy a nyakában van. Egy darabig pislog, ujjai közé fogja a karmot. Úgy tekint rá, mintha először látná, majd félmosoly terjeszkedik ajkára, és biccent.*
- A búcsúajándéka. Északi ragadozó karma. Azt mesélte, hogy három méteres hóban is kiszagolja a vad nyomát, és sosem hibázik. Sok harcos hullott el a városok védelmében a vad ellen. Okos, és intelligens. Gyakran jár a megerősített falak körül, emberekre támad, hisz így hús lesz bőven, ott mindig akad, ám mielőtt még túl sokan lennének, elhurcolja zsákmányát, és senki nem tudja követni a hóban. Azt mondja, emlékeztetem erre a vadra. Meg, hogy valami hiedelem szerint, aki viseli, az nyer a tulajdonságaiból. Kinek mit ajándékoz földi maradványa - *mosolyogva rántja meg a vállát, szeme meglágyul a régi emlék hatására.* - Nem hiszek a babonaságban, de kedvelem.
Érdeklődve hallgatja a Medve beszámolóját a gyermekektől. Nem tudja milyen érzés anyához-apához kötődni, így hozzászólni nem tud, de azért figyelmes.
A férfit láthatóan nem rázta meg, hogy ott kellett hagynia a porontyokat. Ez számára furcsa. Látva az anyákat, gyerekeket, kik egymás sírva keresik a tömegben. Az árvákat, kik anyjuk után kiáltanak, az apákat, kik fiaik halálakor sírva borulnak térdre.
Idegen. Különös. Felfoghatatlan. Érthetetlen.
Majd érkezik a kérdés, mely gúnyos nevetésre sarkalja.*
- Nem toronyban élő királylány vagyok, láttam már férfit - *rántja meg a vállát, lefitymálóan.* - Nőkkel? Ezt ugye nem gondoltad komolyan? - *érdeklődik, humorosan szúrós tekintettel a Medvére nézve, szemöldökét félig felvonva.* - Nagyban túlértékelt tevékenység, ha engem kérdezel…
*Már éppen engedné el a takaró szegélyét, mikor a férfi megmozdul, és elkapja kézfejét. Meglepődik, és megdermed egy pillanatra.
Főleg azok után, hogy a férfi az anyjához hasonlítja. Majd ajkát kissé durcásan lebiggyeszti, megrántja a vállát, és elrakja a takarót, jelezve, hogy őt nem érdekli.
Viszont az esetet megjegyezte magának, és rögzítette is a tudatában. A kedvesség, melyet annak idején Norahnától tanult nem kifizetődő, és nem szívesen fogadott, így kikerül az eszköztárából. Nem okozott benne a helyzet komolyabb lelki törést, csak egy apró jegyzet került eme cselekvés margójára: „Felesleges”.
A rajz is szépen kikerekedik. A holló a páncélra kerül, és az eddig üresen maradt bal felső sarokba is tusrajz körvonalazódik, szabad kézzel, mindenféle vázlatolás nélkül. Egy Medve, ki játékosan csap a feje körül kerengő varjú felé, kinek csőrében kávészem ül éppen.
Ez a vége.
Egy darabig még szemléli a rajzot, majd átnyújtja az ívet a Medvének, és nekiáll elpakolni a rajzeszközeit.
Nem szól semmit. Nem kér elismerést. Ő törlesztette az adósságát, ennyi elég neki.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416