Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-24 00:45:25
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

*Eleve nem számított rá, hogy a férfi így mögé settenkedik, ám a kérdése még furcsábbnak bizonyul. Már hogyan fázhatna, amikor folyamatosan zsibbasztja a forróság, ahogyan Zaraun érintései végigfutnak minden porcikáján.
A hűvös este fuvallatai, csak megakadályozzák, hogy elájuljon, és könnyű tollpiheként hulljon alá a szikrázó városra.*
-Ezt vegyem, vallomásnak?
*Mosolyog magában, a sötét égre bámulva, ahogy a két nyomtalanul tovarepülő denevér után néz.
Hazudna, ha azt mondaná, ő már érzett ilyesmit.
Az újabb ölelésre válaszul, átkulcsolja kezeit Zarauné felett. A hűvös arc, puha érintése, olyan jóleső érzéssel tölti el, mintha már a csúszós selyemtakarói között feküdne. Merengve néz a messziségbe.*
-Akár még telhet is. Tudod, hogy minden csak rajtad múlik. Azt is tudod, hogy én mennyire örülnék, ha együtt maradnánk. Csak ne érezd úgy, hogy megbilincsellek, gondolom megszoktad már a változatos éjjeleket...
*Az ölelő karok tartásából kiszabadulva hátrafordul a sötételhez, és buja mosollyal arcán, gyengéden a földre dönti. Teste neki is együtt mozog a férfiéval, arca egy pár centire áll meg a földön heverőétől. Körülöttük csak a csend.*
-Gondolod, hogy kibírod majd velem?
*Kérdezi lágyan csengő hangon.
A némaság körbezárja az egész tornyot. Csak néha töri meg, egy apró reccsenés, zörej az ódon szerkezetben, Pár lehulló törmelékdarabka, a lépcsők ropogása, ahogy súlyukkal és a gravitációval küzdenek. Az idő és az anyag vetélkedése már rég eldöntött játszma. Már csak az a kérdés, mikor marcangol szét mindent vasfogaival, miközben már teremti is helyére az újat, a szebbet, a jobbat. Az idő mindent elvesz. Az emlékeket, a szerettetek, az életünket, mégis fontosak vagyunk. egy folyamat részei, mert hiába ragadja el leggörcsösebben vigyázott értékeinket, valamit mindig ad cserébe. Mindenre gyógyír, így vagy úgy, de megoldás. Hiszen most is, csak várni kellett. Sok idő telt már el azóta, hogy Ayrisz egyedül tengette mindennapjait. csak várnia kellett, s most itt van valaki, akit az idő, maga küldött.
Szép ajándék.
Zaraun arca fölött. A vörös szemekben elveszve.
Hazugság amit a sötételfekről beszélnek. Hogy a piros szemekben csak a vér, és kegyetlenség összpontosul, nincs bennük sem fény, sem kegyelem, könyörület, hogy egyetlen pillantásukkal tépik darabokra az embert, hogy józan érzelem elrejtve sincs sehol, csak harag és vérszomj ami gyűlöletes fényét adja. hazugság. Ayrisz mélyen bennük kutat, hol egyikbe, hol másikba pillantva. Látszik bennük a forróság, a szenvedély, számára a vörös szempár többet mutat holmi szadista vágyakozásnál. Észi bennük, hogy éreznek. A bíbor tekintet mindig melegséggel tölti el.
A hold kékes csillogása furcsa kontrasztot feszt az íriszekre.
Így görnyed még egy darabig a sötételf felett, lábaik félig meddig lent lógnak a levegőben, így feljebb kell csúsznia. Tisztán hallható a testük közt súrlódó ruháik sercegése, az alattuk megkorduló padló nyikorgása.
Ayrisz keze végigszalad a szikár felsőtesten, lefelé a férfi oldalán. Közelebb hajol. Haja ráomlik a földre, egy pár tincs a sötétef arcát csiklandozza. Kézfeje lassan utat talál magának Zaraun inge alá, s már kezdenének is végigsimítani a hasát.
Halk suttogás hagyja el a lány száját.*
-Nem akarsz?...
*Mellettük elenyészően kezdődik valami nesz, kattogás, eleinte teljesen jelentéktelennek tűnik. Azután pár hangosabb nyekkenés után, kis faldarabok potyognak a padlóra Zaraun feje mellé. Ayrisz zavartan néz fel a tetőre, majd tágra nyílt szemekkel pattan fel a földről, maga után rángatva a férfit is. A következő percben már szakad is le, az előbb még felettük lévő tetőrész, hangos robajjal magával sodorva a cserepek és gerenda útjába eső padlórészletet is.*
-Te jó ég!
*Rohan a megmaradt fapadló szélére. Négykézlábra ereszkedve néz le a mélyben végighúzódó utcára.*
-Remélem nem volt lent senki! Zaraun, akár meg is halhattunk volna. Látom te vonzod a bajt.
*Szíve olyan hevesen kalapál, majd kiúgrik a helyéről. Az adrenalin elöntötte egész szervezetét. A lent ropogó törmelék őket is könnyedén magával vihette volna. Elég forró volt a helyzet. Aggódó arccal tekint fel a sötételfre.*
-Minden rendben? Egészben vagy?
*Siet vissza Zaraun-hoz.*
-lehet, beszarinak nézel, de nem mennénk inkább le? Csodálatosan szép itt a kilátás, de most egy kicsit megijedtem. Nem lenne jó, ha ránk omlana az épület.
*görcsösen szorongatja a férfi kezét, és húzza a lépcső felé. Hihetetlen módon, sikerült neki is átugrania a sötét szakadékot ami a lépcsősorban éktelenkedett. A sötétben rejtőző lyukak sem szegték nyakát a fekete lépcsőkön. Leérve az utcára, jól szemügyre veszi a porfelhőből lassan kivehető törmelékkupacot.
Sérültnek szerencsére nyomát sem látni. Ugyan olyan csend, és kihaltság övezi a területet mint eddig. Csak néhány szomszédos házban gyújtottak világot. Kezét dörzsölgetve méregeti a cserepek, kő és fa keverékét.*
-Hát ilyet máskor inkább ne csináljunk, jó? Azt hittem szívinfarktust kapok. Ha jobban belegondolok egy hajszálon múlott az életünk.
*Tapicskolja tenyerével lüktető mellkasát.*

1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-23 22:46:16
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Ayrisz Emeraad//


* A halovány holdfényben alig látható arcán a sejtelmes somolygás, tudja jól, hogy a Királylány könnyűszerrel átszökken majd az utolsó, méretes akadályon.*
~ Gyerünk kislány, csak bátran!~
* A negyed nyirkos kövezetén is késlekedés és finnyázás nélkül szívta ki a nyíl ütötte sebéből a mérget, aztán a testőrökkel is játszi könnyedséggel számolt le a tisztáson, ráadásul már harmadik napja veri vissza a hím ágyba csábító ostromát, úgyhogy ez a kisasszony százszorta talpraesettebb annál, hogy egy egyszerű tátongó lyuk a lépcsőzetben kifogjon rajta. Lehet, hogy az elmúlt napokat a hóhajú végigbénázta, majdnem meghalt a mérgezett nyíltól, aztán a szőke szajha is kicsúszott karmai közül, de ez most más, legrosszabb esetben is elkapja kezével a lányt, mielőtt az a mélybe zuhanhatna.
- Persze, előbb elvittelek vacsorázni, aztán megfürdettelek a főtéri szökőkútban, most pedig hagyom, hogy egy rozoga templomtoronyban lapítsd magad palacsintává. Ez teljesen úgy hangzik, mint valami beteges rituális szertartás, nem? Háhááá!
* Vérszín szemei vadul villannak az éjben, még kinyújtott kezének ujjait is karmokként meresztgeti a lány felé, kitűnően játszva egy őrült, megszállott gyilkos szerepét.*
- Elkaplak, ígérem!
* Nem kell csalódnia, eddig egyik kísérője sem tudott ekkorát ugrani ennél a pontnál, mindegyiket úgy kellett kipecázni a lépcső alól, mint valami vergődő pontyot... De a Királylány megveti egyik lábát a peremen, s az erős férfikéz rögvest karjára kulcsol és már át is lendíti őt a holtponton.*
- Nem rossz, nem rossz, de van még hová fejlődni!
* Pimasz egy megjegyzés, de mosolyogva kacsint is mellé, ebből a lány talán már tudhatja, ez dicséretnek számít az arcoskodó hímtől. Lefelé már egyszerűbb lesz, ott nem felfelé kell ugrabugrálni, maximum a lépcsőn való hosszú-hosszú, cseppet fájdalmasnak ígérkező bukfencezéstől kell tartani, de majd ott is elkapja a férfi.
Valóban bámulatos látvány terül eléjük a tető hiányzó részén kitekintve, igazi fényjáték, ahogyan felettük a csillagok, előttük, alattuk pedig a város elszórt fáklyái és az házikók ablakain kiszűrődő lámpások fénylenek. Ezért a látványért bizony még a hím is oda van, ez is azon kevés dolgok egyike, melyek elő tudják csalogatni szentimentális, gyengédebb énjét. A másik ilyen... nos, az elmúlt napok tapasztalata alapján úgy tűnik, hogy Ayrisz. Miután tekintete végigfutott az égen ő is odaballag a tető szélén ücsörgő kisasszonyhoz, s terpeszben, szorosan mögötte foglal helyet, lábait kilógatva a mélység fölé. Kezeivel úgy öleli át a kis testet, mintha csak mellkasára tenné kezét, s puha csókot lehel a nő nyakára. Vállára támasztja állát, így szuszog fülébe.*
- Jajj, de jó már ez a kis nyugalom. Gyakran feljövök ide, olyan háborítatlan és békés, szeretek innen lenézni a városra. Nézni a sok bénázó őrt, meg az utcai bunyókat, ilyesmi.
* Végül is sokkal jobb, mint a patkányok közt a dohos fogadó félhomályában, az biztos. Néha egy-egy üveg piát is felhoz, s kényelmesen elkortyolgatja láblóbálás közben, aztán az üres üvegeket meg lehajigálja föntről, lehetőleg mozgó célpontokra. Ha meg nem egyedül jön... nos, ez a padló már sok mindent látott...
- Örülök, hogy felhoztalak, így azért sokkal jobb, mint egyedül. Nem fázol, ugye? Itt azért már fúj a szél.*
* Ő éppenséggel cseppet sem érzi, hogy hideg lenne, de a tető elég huzatos ilyen magasságban. Még egy csókot nyom a puha bőrre, valahová a lány füle mögé, aztán nagyot sóhajtva, tarkóra tett kézzel dől hátra a recsegő padlóra, mire egy ijedt denevérpár éles hangon visítozva röppen le a tetőgerendák sötétjéből, egymás körül cikázva, alig egy lábnyira Ayrisz fürtjei felett repülnek ki a lyukon, bele az éjszakába.*
- Nézzenek oda, a kis szerelmes pár.
* Tekintetével a denevéreket követi, de alig mondja ki a szavakat, már rá is jön, hogy ez bizony félreérthető megjegyzés egy ilyen romantikus helyzetben. De hát... miért is ne?*
- Jól érzem magam veled, te jány! És most nem vagyok részeg és még csak a halálomon sem vagyok! Sok nővel voltam már életemben, de egyel sem éreztem így magam. Azt sem bánnám, ha innentől minden esténk így telne... persze időnként beiktatnánk a lerészegedést, meg a gyilkolászást is, csak úgy módjával. Mit szólsz?
* A nőstény mögött heverészve, annak fürjeit, arcát kémlelve beszél, lágy, dallamos hangján, de úgy gondolja jobb, ha ismét szorosan átöleli a másikat, s így is tesz. Hűvös arcát puhán nyomja Ayrisz arcához és ismét ringatni kezdi, mint reggel a konyhában.*

1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-23 20:30:24
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

*A sötét lépcsőkön felfelé lépkedve, jó párszor csak pár centin múlik, hogy Ayrisz visszaguruljon az elejére, a nagy fakapuhoz. Valahogyan azonban mégiscsak sikerül éppen végigkövetnie az előtte léptető férfit. Ahogy fentebb érnek az omladozó vakolat kifogy a lány keze alól. Bár Zaraun kezén kívül már nincs miben kapaszkodnia, a fal hiányának köszönhetően útjukat már a hold is remekül megkönnyíti. Legalábbis addig, amíg el nem jutnak egy hatalmas lépcsőhiányig.
Ayrisz halálra vált arccal követi szemével a sötételf ugrását, s a landolástól aláhulló néhány toronymorzsát.*
-Hát, nem igazán nyugtatsz meg.
*Hebegi. Szemöldökeit összevonva méregeti az előtte tátongó sötétséget.*
-Mi..Mi van ha leesek? Kitöröm a nyakam. Hidd el nekem, a zuhanás nem jó halál, lehet, hogy már a földet érés előtt megáll a szívem. Semmi mókás nincs benne.
*Hadarja. Már szinte látja maga előtt a romantikus este tragikus végét. Ám most csak nem futamodhat meg, mit szólna a sötételf, ha Ayrisz fogná magát és lelépne. "Ég veled, sajnos ez a szakadék kettőnk közé állt. Agyő." És már el is tűnik a csigalépcső fordulójában. Valószínűleg nem jutna sokáig, és végigszánkázna az egész eddig megtett úton. Így is, úgyis meghal, mi veszteni valója van?
Hátrálva pár lépést nagyot sóhajt.*
~Csak egy ugrás... Mindössze ennyi...~
-Hát jó! De kapj el, légyszives. Vagy így akarsz lerázni? Egyszerűbb ha elküldesz.
*Árokugrásról nem volt szó, na mindegy. Még egy pár lépést hátrál, majd hirtelen neki indul. Jó nagyot ugrik, a tőle telhető legnagyobbat. Előre vetett lába már el is éri a túlpart peremét, ám ez csak félsiker, s úgy tűnik, a vészes dőlés a kudarcot jelzi. Szerencsére nem egyedül van, s kapaszkodni vágyó keze nem a semmit markolja, hanem Zaraun erős vállát.
Gyorsan felhúzza magát, s másik lábát is a szilárd talajra rakja. Megkönnyebbülve vigyorog a sötételfre, miközben zihálva a szívéhez kap.*
-Hát, lefelé majd esek. Úgy könnyebb lesz.
*Nevet jókedvűen.*
-Na, hol vannak azok a csillagok? Remélem megérte kockáztatnom az életemet. Ha-ha.
*A nyikorgó fapadlón kívül, nincs más ami hangot adna odafent. A hiányos tetőcserepek lyukain átszűrődő holdfény ezüstös oszlopokkal szövi át a sötét, homályos teret. Jobb oldalt nem jelenik meg újra a fal, így olyan a hej, mint egy nagy erkély korlát nélkül, a hatalmas lyukon pedig ott szikrázik a város. A fénye olyan mintha egy víztükör mutatná az eget, melyen ott fénylenek a csillagok.*
-Bámulatos!
*Ayrisz odasiet a padló széléhez és leül, jobb lábát a semmiben lóbázva, bal térdére hajtja fejét. Lenyűgöző az éji táj. A város fényes házai még jól láthatóak, de a messziségben felsejlenek a hegyek csipkés gerincei.
A lány szemében csillog az egész város. Gondolatai, szinte téli lehelete módjára szálnak ki fejéből, és tűnnek el, a párizsikék égbolton. Csak gyönyörködik a látványban, ilyet még nem látott. Persze látta már az esti várost a hegyek közül, de az nem volt ilyen közeli. Most olyan, mintha a semmiben lebegne a város felett. csodás érzés, és még csodásabb, hogy Zaraun is itt van vele. nem érzi magát magányosnak, mióta itt van, vidámabbak a napjai. Maga sem tudta, mennyire szüksége volt egy ilyen emberre. Az az sötételfre. Ő valami érthetetlen melegséggel tölti el, minden szavával. Talán... Talán ő is így érzi ezt.*

1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-23 17:29:51
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Ayrisz Emeraad//


* Kiválóan szórakozik, vigyorogva hintáztatja a kapálódzó lányt föl-alá izmos karjaiban, annak súlyát meg sem érzi, de a csúszós kövezettel persze nem számol: csizmájának ázott talpa hangos nyikkanó hangot hallatva csúszik ki alóla, előbb csak meglepődött arcot vágva meginog, majd mintha csak az égbe akarná hajítani a kacarászó Királylányt, akkora hátast dob a hűs vízbe, hogy azt öröm nézni. Összeszorított szemekkel merül el a magasra felcsapó hullámok közt, orra rögvest teleszalad vízzel, s egy pillanat múltán már kaján vigyorral bukkan felszínre csurom vizes képe, hangosan, a nyelt víztől krákogva nevetve a kisasszonyra.*
- Hupsz, bocsi! Hát ez jól sikerült, bár valahogy nem így akartam. Jól vagy?
* Ez inkább csak amolyan költői kérdés, látja, hogy a lánynak kutya baja, kényelmesen üldögél a férfi ölében, s bármennyire is próbál durcás, komoly arcot vágni, bájos pofija csak mosolyra húzódik végül.
- Huhh, ezt nevezem ám frissítő fürdőnek! Fogadjunk, hogy máris tisztább a fejed, Királylány! A lázat nem komálom, de az ágyban veled egy hét... hmmm...!
* Pajzán megjegyzését most is el kell viccelni valamivel, úgyhogy kezével egy maroknyi vizet csap az éppen feltápászkodó kisasszonyra, aki tüstént vissza is huppan az ölébe. A férfi, mint egy bolhás, ázott dög megrázza hószín sörényét miközben szájával prüszköl, mint egy ló, igen mókás látványt nyújt, ahogy grimaszolva csapdos hosszú üstökével, vízpermetet vetve a lágyan fodrozódó, csillogó vízfelszínre.
- Persze, hogy megnézzük azt a tornyot, ma nincs az az isten, vagy ember, aki utunkba állhatna, ha kell egy seregnyi felszarvazott fickón vágom magam keresztül az odavezető úton!
* Színpadiasan mutogat, mintha kardot forgatna így derékig a vízben ücsörögve, hangzatosan affektál eltökélt arcot vágva, színésznek is kitűnő, sőt, talán jobb, mint harcosnak. Végtére is több színjáték, csibészség és rafináltság kell ahhoz a zsivány bűnözéshez, meg szoknyapecérkedéshez, amit kiválóan űz. De a megnyerő alakítást a meghitt csend, s a nőstény igéző, közeledő szemei szakítják félbe. A gesztenyebarna szempár óvatosan közelít a vörös íriszekhez, s nedves, puha ajkaik forrón olvadnak egybe. A hím szorosabbra fonja ölelését a karcsú derékon , tenyerével lágyan simítja a lány csurom vizes hátát, s csak csókolja szenvedélyesen a sörtől keserédes ajkakat. Ahogy lenni szokott, arra a pár lélegzetvételnyi időre megszűnik a külvilág, Zaraun csak a bizsergést és a fokozódó vágyat érzi, nem hall ő sem tücsökzenét, sem vízcsobogást, már csak akkor, mikor ajkaik búcsút intenek egymástól.
Majdnem kicsúszik a száján valami hülye tréfa, szóvicc, vagy incselkedő megjegyzés, amivel megtörhetné a rájuk telepedett csendet, de úgy dönt mégsem teszi. Ez a szökőkutas mutatvány a végén a hosszú, forró csókkal olyan jól sikerült, hogy kár lenne ilyen gyorsan elrontani. Inkább gyengéden megsimítja a nedves arcocskát, aztán ismét ölbe kapva a lányt talpra kecmereg, s felverve a békésen fodrozódó víztükröt kikászálódik a szökőkútból. Óvatosan, maga felé fordítva teszi le a lánykát, fejét mosolyogva dönti homlokának.*
- Akkor hát, Királylányom, irány a torony!
* Egymásba karolva indulnak neki a Szegénynegyed már oly jól ismert macskaköves kis utcáinak, de most nem a legutóbbi, baljóslattal kecsegtető útvonalat követik, inkább kerülnek cseppet délnek. Persze a házak itt is ugyanolyan romosak, a sikátorokban förtelmes bűz és por terjeng, de legalább senki sem állja útjukat vérükre szomjazva. Ruháik gyorsan száradnak, csak itt-ott érezhető még bőrükön egy-egy ázott foltocska, de teljes a szélcsend, így a nyirkos érzés csak nem olyan kellemetlen. Az ég is tiszta, szürke fellegeknek nyomát sem látni ezen az éjjelen, kiváló alkalom ez a csillagnézésre.
Útközben jókedvűen cseverésznek, Zaraun talán megoszt egy-két történetet gyerekkorából, mikor még ártatlan kislurkóként rohangált az utcán a mezítlábas szegénygyerekek közt. Nem volt túl sok cimborája, hiszen ő a többi, szakadt kölyöktől eltérően tehetősebb családban nevelkedett, jól nevelt, udvarias, ám kényes kis fickó volt, az utca mocskában éldegélő gyerekek gyakran jól el is páholták. De mosolyogva, derűsen mesél élményeiről, hisz azóta sok minden változott, s a fényűző, puccos élet már a múlté, valahol a két világ közt tengődik, bőségesen markolva a sikátorok mocskából és a gazdagok negédes életéből egyaránt.*
- Meg is érkeztünk végre. Na mit szólsz, megmásszuk? Elég rozoga, omladozó szegény, figyelj, hogy hová lépsz. Remélem a denevérektől nem félsz.
* A toronyhoz egykor egy templom is tartozott, de azt a negyed lakói önkényesen elbontották, köveit elhordták, némely lakóházul szolgáló hodály bizony abból épült a környéken. A városőrség a tornyot nem engedte szétlopni, egy időben őrtoronyként szolgálhatott, de mára már elhagyatottan áll, kulcsra zárt vastag tölgyfaajtaja törhetetlenül utasítja vissza a hívatlan vendégeket. S ha törni nem lehet, marad az elegánsabb megoldás:
a mélységi elengedi a lányka kezét, s nadrágja zsebéből két sodrott fémdrótot húz elő, az egyik valamivel véknyabb, ám hosszabb, mint a másik. Mutatóujját csendre intve a Királylányt szájához emeli, aztán halkan, de szorgosan matatva a méretes kulcslyukba dugja a tolvajfelszerelésként szolgáló drótokat. Pár alig hallható kattanás, s a zár máris enged, hiába, nem először hoz már ide nőcskét, persze ezt Ayrisz jobb ha nem tudja. Hangtalanul lenyomja a kilincset, s maga elé engedve a lányt belép ő is a korom sötétbe, behajtva maga után a tölgyfaajtót.*
- Amíg ilyen sötét van majd én vezetlek, föntebb már elég holdfény fog átszűrődni a lyukakon, hogy te is láss.
* A nő nem láthatja, de egy kövezett csigalépcső vezet felfelé, szélén, s olykor közepén is ásítozó lyukakkal tarkítva. Mindenesetre a vaksötétben is kiválóan tájékozódó férfi úgy vezeti kézen fogva, lassan a lányt, hogy az lehetőleg ne lépjen egyik résbe sem. Pár forduló, s a sziklafal kezd egyre hiányosabbá válni, most már feltekintve Ayrisz is láthatja a beszűrődő fehéres fényben szálldogáló porszemeket, meg az óriási, leomlott részeket a falon, lépcsőn. Bizony, olyan részek várnak rájuk, ahol nincsen fal, mibe támaszkodhatnának, s olykor több lépcsőfok is hiányzik a felfelé vezető úton, melyeken csak átszökkenve lehet túljutni. Az egyik ilyenhez érve a sötételf megállítja partnerét, előbb ő szökken át fürgén, csizmájának talpa visszhangzó koppanással veri fel a lerakódott port, majd kezét nyújtva int a lánynak, hogy ugorjon bátran ő is, ez semmi, vár még rájuk a java. Ha fárasztó lenne a mászás megállhatnak olykor egy kurta pihenőre, hogy újult erővel folytathassák a torony bevételét.
Az utolsó fordulóban a lépcsőfokoknak hirtelen szakad vége, lépteik nyomán pattogva, sercegve, apró törmelékdarabok és kosz hull alá a mélybe. Jó 5-6 lépésnyit kellene szökkenniük, s máris a torony tetején, az omladozó tetőszerkezet alatt lesznek. A korhadt gerendák és cserepek az egyik oldalon egy jó nagy lyukban hiányoznak, kitekintve a résen gyönyörű látvány nyílik a városra- habár nincsenek olyan magasan, hogy messzire ellássanak- s a sötét eget díszítő számtalan fényes égitestre. A hím kissé hátrál, szeme résnyire szűkül és kecsesen, pontosan röppen át a meredély felett, talpa olyan hangtalanul ér a kövezetre, mint a macska tappancsai. *
- Most te jössz, kicsi lány, nagy levegő, nagy lendület, én meg nagyon remélem, hogy el tudlak kapni, ha baj van.
* Leguggol a toronypadlás szélén, s az utolsó lépcsőfoknál ugrásra készülő Királylány felé nyújtja a kezét.*
- Gyerünk, menni fog!

1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-22 19:12:27
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Valóban jobb lett volna, ha az élet még vár a kemény leckékkel, abból már amúgy is jutott a lánykának, hiszen elég rágondolni, hogy milyen helyzetben van most, ha nem is teljesen van tisztában vele. Egy sötételf tulajdona, nyakán valójában nyakörv és nem ékszer díszeleg, és a karperecek a vékonyka csuklókon is könnyen összekapcsolhatók, hogy bilincsként funkcionáljanak, ha Volaryon úgy látja jónak.
És mégis jelenleg Volaryon áll a legközelebb ahhoz a fogalomhoz, amit egyesek családként szoktak emlegetni most, hogy Ellira eltűnt.
Az igazság mégis fontosabb, mint a jó kedve - ebben a mélységinek igaza van.
A pakolással a lányka hamar megvan - nem nagyon van sok csomagolni való, így mikor gazdája benéz, már készen találja.
A megérkező utazóládába így gyorsan berak mindent, még marad is hely bőven, nem is kell sokat várni, hogy megjelenjen lent, Ellira volt szobájában.*
- Itt vagyok, mit segítsek? *kérdi, különösebb lelkesedés nélkül. Nem várható el tőle, hogy a jelen helyzetben különösebben vidám legyen...*

1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-22 17:37:08
 ÚJ
>Calathes Rainaniar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Sybilla //

* A jáde íriszek üdén, szórakozottan fénylenek át a hűs esőfüggönyön, talán jókedvének bizonyítékaként széles mosolya is felsejlik a sötétben. Mitől is lenne rossz kedve, hisz meleg vacsora és tető oltalma várja ma este, s a hölgyike is élvezetes társaságnak ígérkezik: talpraesett, eszes kis nőcske, látszólag szeme sem rebbent a sejtelmes fenyegetésre. A célzást persze érti a Róka, vigyorogva biccent a tőrös monológra, vette a lapot, ez nem kérdéses.
Tekintetével lomhán követi a pislákoló lámpás halovány fényét az omladozó falon, lépte nyomán recsegve jajdulnak a fokok, majd a csörrenő kulcsok verik fel a viszonylagos csendet. Zavarban lenne a kis tolvaj? Lehet, hogy nem gyakori nála a vendég, pláne nem az idegen hímek, tolvaj létére lerí róla, hogy tisztességes hölgy és nem egy zűllött cafka. Bájos arcának előkelő íve, szemeinek hetvenkedő fénye, nem kétséges, hogy ereiben nemesek vére csörgedez. Akár egy csiszolatlan gyémánt.
Fejét lehajtva, a házigazda után lép be a tetőtéri, dohos szobába. Előbb falnak támasztja az asztalkát, óvatosan mellé teszi a lámpást, hogy maradék tartalma ki ne cseppenjen, majd megszabadul ázott, bőrből készült cirádás cipőjétől, minek orra szokatlan módon felkunkorodik és visszahajlik. Csak eztán emeli tekintetét a szobára, érdeklődve, alig láthatóan bólogatva méri végig a repedezett, kopott falakat, a korhadó tetőszerkezetet, a szorgosan szövögető kis pókokat és a szegényes berendezést. Ha szándékában állna sem tudna mit elemelni innen, értéktárgyaknak egyelőre nyomát sem leli. De amúgy nem egy finnyás alak, sőt, életének nagy részét dohos pincékben, trágyaszagú istállókban és sátrakban töltötte, ha nem épp a csillagos ég alatt a szabadban.
- Nagyon otthonos kis hajlék. De ne fáradj, elég ha leteríted nekem a szőnyegem a földre, valahová a kandalló elé, elücsörgök én azon.
* Valóban kellemesnek találja a kuckót, nem csicsás, de nem is túl lepukkant, egészen egyedi kis szoba, olyan igazi alvilági fészek. Ahogy gondolta, nem túl gyakori erre a vendég, de a házigazda nem piromkodik illedelmesen, lazán bevágja a latyakos lábbeliket az asztalka alá. Végül is ő van itthon. Amíg a tűz fellobban, a fél-elf kibújik kopott, hosszú vörös köpenyéből, tenyerével lesöpri róla a makacs esőcseppek maradékát, aztán a fotel támlájára teríti a ruhadarabot, a köpeny alatt megbúvó éles sarlójával együtt. Buggyos, fehér nadrágja és szürke, csaknem térdig érő inge egészen száraz maradt, így kényelmesen elhelyezkedhet végre törökülésben a kandallónál, a térdelő lány mellett.
- A húsból és a pástétomból csak akkor fogyasztok, ha az nem disznóból van. Esetleg ha akadna némi kenyér is...
* Nem szeretne nagyon illetlen lenni, de hát annak a gyűrűnek ott a kecses ujjon ára van, nem olcsó bizsu az, na. A kandalló lángja békésen ropog szikrákat hányva, s a tetőn az esőcseppek moraja muzsikál, majd a szoba is hamarost megtelik jóleső meleggel, igazán kellemes most a lobogó tűzfénynél üldögélni. A férfi szalmaszín hajába túr, a tincsek is már csaknem egészen megszáradtak, ajkait jóleső sóhaj hagyja el.*
- Áhh, így már sokkal kellemesebb. Az előbb említetted, hogy... ritka itt a vendég, mint a fehér holló. Hogy lehet egy ilyen fiatal, elragadó lányka ily magányos? Vagy az nem is vágyik társaságra, csacsogó hölgyekre, meg erős férfikarra?
* Ideje talán némileg levedleni a kígyóbőrt, cseppet közvetlenebbnek és kevésbé sejtelmesnek, ravaszdinak tűnni, végül is vacsorához készülődnek és nem harchoz. Különben is, motyója karnyújtásnyira, a szőnyeg szélén hever tőle, s egy vékonyka, rövid penge még mindig tokjában pihen az ing takarásában.
Persze kérdése így rögtön az elején igencsak közvetlennek, szemérmetlennek tűnhet, ezt ő is tudja, a jáde szemek merészen felsejlenek. *
- Vagy a tolvajkodáshoz a társasági élet nem megy?

1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-22 12:44:25
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A negatív élmények után tanulunk óvatosabbnak lenni, azok fejlesztik ki a bizalmatlanságot és távolságtartást, intenek minket, hogy gondoljuk meg, kit engedünk a szívünk mélyéig is. Ameddig nincs rossz tapasztalat, addig ok sincs az óvatosságra, ezért fontos, hogy Nia megkapja a leckét ebből is. Igaz, hogy a hím sem épp így képzelte el, hogy a kislánynak pont a dajka eltűnésének kapcsán kelljen megtapasztalnia, de már nem tehet ellene. Nem fogja azt hazudni, hogy csak egy kis időre ment el, hogy nem miattuk, hogy hamarosan visszajön és minden olyan lesz, mint régen... Ilyen szempontból egyenrangúként kezeli Niát, még ha fájdalmas is, inkább hallja az igazat, mint valami mézzel átitatott hazugságot.
Céltalanul pakolászik, egyszer ide rak mindent, majd oda, mintha nem is lenne teljesen ura a tetteinek. Ideje lenne végre újra elővennie a régi eszét. Miért akarja megtartani ezt a sok kacatot? Női ruhák, csecsebecsék, apró kiegészítők. Mi haszna van neki ebből? Eladhatja, netán magasabb körökben mozgó pártfogót is szerezhet efféle ajándékokkal. Na tessék, csak bele kell gondolnia, máris elkezdenek mozogni a fogaskerekek, jelezve, hogy az élet sem állhat meg, mennie kell mindennek tovább, ahogy régen.
Inkább saját szobájába megy, gyorsabban végez ott, hiszen nincs sok dolog, amit tényleg vinnie kellene. Ahogy felér a lépcsőn, futólag beles Nia szobájába, megnézni, hogy hogy boldogul a kislány, nincs-e szüksége segítségre valamihez. Ha szükséges a jelenléte, akkor marad, ha nem, úgy zavartalanul megy tovább a saját szobája felé. Utolsó órák ebben a koszfészekben, utána végre újra élvezheti a neki kijáró színvonalat. Ki tudja, talán idővel még cselédet is fogadhat. Szándékosan fordítja figyelmét a jövőre, kalkulál, tervezget, hogy az üzletnek hogyan is kellene mennie ahhoz, hogy tényleg megengedhessen magának efféle luxust. Niának tanárt kell szereznie, de lehetőleg olyat, aki vigyáz is rá, foglalkozik vele szinte egész nap, nem csak napi pár órácskát. Fontos, hogy megfelelő nevelést kapjon, később csakis úgy lehet igazán hasznára, ha művelt ifjú hölggyé érik.
Kintről jövő kiáltás zökkenti ki töprengéséből, nyilván megérkezett a szekér, amit rendelt. A pakolást félbe hagyva siet le, kezet fog a két emberrel, majd irányítja őket, hogy az utazóládákat pontosan hova is vigyék. Egy kerül Nia szobájába, egy a hímébe, egy pedig a lentibe. Ameddig a csomagolás teljesen a végére nem ér, ők odakint várakoznak, Volaryon pedig újra a kislány szobájába lép.*
-Ha itt végeztél, majd odalent is szükségem van a segítségedre.
*Maga sem érti, miért, de nem akar több időt egyedül tölteni Ellira volt szobájában, már az is megnyugtatóbb lenne, ha a kislány közben ott csacsogna mellette mindenről, bármiről.*

1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-21 21:08:25
 ÚJ
>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Ailly Ithesti//

*A nő ezt a vitát hamar lezárta bár igaz is, hogy ez nem a legalkalmasabb idő ezeknek a dolgoknak a megvitatására. A férfi viselkedése semmilyen reakciót nem vált ki Alonból. Miközben a képébe röhögnek ő egy tincset kivesz a szeméből a vonásai nem változnak. Akkor se mikor a férfi egy durva mozdulattal ráveti magát a hölgyre.*
~Cotard ez gyalázatos. Szégyen, hogy ilyen jó ismertségünk során most kell majd megbüntesselek. Ha hazaértünk akkor majd nem kapsz enni ma csak holnap. Azért a saját kötelességünket el kell végezni.~
*A nő sorsa Alont kimondottan nem érdekli de, a saját becsülete és jó híre igen. Nem hagyhatja, hogy egy egyszerű útonálló kirabolja őt. Teljes erejéből hozzávágja a férfihez a borosüveget és lendületből nekiugrik előrenyújtott lábbal.*

1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-21 17:34:44
 ÚJ
>Ailly Ithesti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Dongnor Alonuard//

-Persze, teljesen igaza van. Ahogy a mondás tartja, öregember nem vénember.-*Fűzi hozzá a vitához. Ailly éles eszűnek mondhatja magát, látja, hogy a helyszín nem a legjobb a védekezésre hisz helyszűkében vannak. Itt semmit se tudna kezdeni íjával, így azt visszahelyezi hátára. Megpróbálja eljátszani a rémült, semmihez se értő nemes kisasszonyt. Sikítani nem fog, ezt ne várja tőle senki, de azt, hogy rémült tökéletesen eljátssza. Azonban álarca mögött mosolyog és lassan kezét hátracsúsztatja, hogy kedves kis tőrjét használhassa, ha kell. Dongnor azonban hiába próbálkozik kedvességgel a modortalan férfi az arcába röhög, nem épp a leggusztusosabb módon. Sárga fogai kivillannak, persze csak azok amik még megvannak. Hirtelen a betolakodó Ailly felé vetődik, alkarjával a lány torkához nyomva szorítási célzattal, de az túl erősre sikerül így Ailly köhécselve veszi a levegőt. Úgy dönt tőrét még nem használja egy kis fojtogatás még nem árthat, de gyönyörű bőrén nyomot hagyhat. Ekkor érzi meg az enyhe szúrást a bordái alatt. Amennyire tud letekint, hogy vajon mi leledzik arra, és bár nem látja a torkához szorított kartól, azért sejti, hogy egy szúrószerszámmal veszélyeztetik életét. Ujjai szorosan markolják a tőrének nyelét. Közben a büdös utcai söpredék Dongnorhoz beszél.*
-Na te kis nemesi fattyú, meg kéne ajándékoznod engem, ha már látogatást tettem itt ebben a csicsa hintóban. Mondjuk úgy pár száz arany megfelelnek. Persze nem muszáj adni pénzt, de akkor a csinos kis hölgy zsigereivel távozom.-*Ezt felettébb mókásnak találja és sárga fogait újra kivillantva elröhögi magát.-

1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-21 14:33:50
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Vagy épp később fájna kevésbé, mikor már eleve nem feltétlenül járna a bizalma, mikor már elég idős lenne ahhoz, hogy ne tekintse a felnőttek minden szavát igaznak, és magukat a felnőtteket mindentudónak. Mikor már lennének saját gondolatai, kételyei.
Ám mégis kénytelen már most tenni egy lépést efelé. A gyermeki bizalom könnyen jön - egyszer. A mostani pofon az Élettől már meg fogja nehezíteni a következő próbálkozó dolgát. Már nem lesz olyan egyszerű a kislány bizalmába férkőzni.
Már az is sokat segít, hogy Volaryon nem löki el, hogy engedi odabújni, és az a pár határozott szó is elegendő Nia számára, bár ettől még tényleg hajlandó lenne elfogadni bármennyi köteléket, csak maradhasson a mélységi közelében.
Úgy tűnik, idejében távolodik el, mielőtt még kellemetlen lenne a közelsége a férfi számára, és kénytelen elismerni, hogy számára is egyszerűbb lenne egy dajka segítsége. Ám ezúttal valóban nem fog olyan könnyen megbízni benne, még ha ettől néha udvariatlannak is tűnik majd.
Valami nincs rendben, mert Volaryon majdnem addig vacakol a gombokkal, mint ameddig Niának tartana - de nem bánja, mert így nem kell olyan hamar elmennie gazdája közeléből. Végül csak elindulhat összeszedni a holmiját. Pár ruha van, amit még Ellira hajtogatott össze gondosan, azokat sikerült különösebb gyűrődés nélkül kivenni a szekrényből, aztán ott a takaró, amit szintén Ellira hozott... azt nem viszi magával, dönti el hirtelen felindulásból. Csak a ruhadarabokat, alsóneműit, meg a kevés játékot és tanszert pakolja össze, amik még kellhetnek később.*

1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-21 12:27:53
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Sajnos a veszteség is az élet része, meg kell tanulni együtt élni ezzel az érzéssel. Talán jobb is, hogy a kislány megkapja a leckét az élettől, később lehet, hogy csak jobban fájna egy ilyen pofon.
Szeme megrebben, ahogy a kislány átöleli és próbál bújni hozzá. Tudja, hogy mivel ő a felnőtt, neki kellene megvigasztalnia, de mit mondhatna? Még magában sem tudta lerendezni a dolgot, folyamatosan saját magát marcangolja Ellira eltűnése miatt, mégis mi nyugtatót mondhatna egy gyereknek? Tekintete meredten tapad a szemközti falra, agya pedig újfent csődöt mond, képtelen kisütni valami logikus feleletet, amivel javíthatna a helyzeten. Egyik tenyere a kislány hátára simul, párszor végigcirógatva, mielőtt hagyná, hogy eltávolodjon. Ez a legjobb, amire hirtelen gondolni tudott, talán értékelhető gesztus.*
-Sosem foglak.
*Túl sok pénze nyugszik már a lányban ahhoz, hogy csak úgy megváljon tőle, nem véletlenül tett mg minden tőle telhetőt, hogy visszaszerezze, amikor Ellira magával akarta vinni. Az üzleti befektetés akkor sem lesz más, ha történetesen beszél és édesen tud pislogni. Tervei vannak Niával, hogy ha eléggé megnőtt, akkor napközben legyen a szeme, aki a folyó üzleteket felügyeli, ameddig ő békésen meghúzódhat az árnyékban. Nem fogja csak úgy elhagyni, túl sok pénzt és időt áldozott már rá a csöppségre.*
-Mindenképpen lesz új dajka, aki rendesen gondodat tudja viselni, legfeljebb légy óvatos, ne engedd magadhoz közel.
*Korai lenne máris másokkal szembeni ridegségre okítani Niát? lehet, ő sem így képzelte volna, de Ellira eltűnése fájón leckéztette meg most mindkettejüket. A hím szavai a saját fejében is visszhangot vernek, miközben próbálja kezének remegését rejteni, hogy az apró gombokkal boldoguljon, kényszeredetten mosolyodik el. Hiszen ő is beleragadt a nő hálójába, ami most, hogy elment, szinte fojtogatón csavarodik köré, próbálja lerántani, hogy adja fel, adjon fel mindent. Nem teheti, túl sokat vesztett már az életben, túl sokszor kellett már elölről kezdenie, hogy tudja, mindenből fel lehet állni, bármi történjen, lehet még emelt fővel járni.
Sokáig tart, de végül csak sikerül, a ruhácska begombolva, ő pedig elküldi Niát, hogy a saját kis holmiját szedje össze. Talán neki is azzal kellene kezdeni, de mégsem veszi lépteit az emelet felé, hanem a földszinti hálóba lép. Minden olyan, mintha Elli csak egy pillanatra ment volna el a piacra, de bármikor visszatérhetne. El kéne égetnie a ruhákat, minden emléket, amit itt hagyott, mégsem képes rá, lassú mozdulattal pakol mindent egy helyre, hogy ha megérkeznek a rendelt szekerek, rajtuk az utazóládákkal, már csak abba kelljen tenni az elvinni kívánt dolgokat.*

1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-21 11:52:53
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //

*A Varjúvadász nagyon alapos a rajzolásban. Nem kapkodja el, tudja, hogy kell csinálni. A bárdok közül még nem volt szerencséje olyanhoz, aki harcosnak is jó lenne. A történetet viszont olyan ábrázattal hallgatja, mintha rossz véget ért volna.*
- Na, azért nem tragikus a történet, hiszen itt vagyok előtted. Túléltem. A testem tele van sebekkel és majdnem ott maradtam, de csak majdnem. Ami majdnem az, az nem az. Azért a kalóztámadások keményebbek voltak, hiszen ott képzett harcosokkal kellett megmérkőznünk. És ha ők tízen jöttek, az nem négy fegyverest és hat tölteléket jelentett, hanem tíz veszedelmes tengeri medvét. Itt a mellkasomon ez a nagy vágást az egyik ilyen csatában kaptam. Megneszelték, hogy egy nemesi család ajándékát visszük a hajón. Annyi aranyat, hogy ha ketten együtt állnánk a mérlegre, akkor is nehezebb lenne! Kemény menet volt...
*Ahogy alakul a rajz, a lány is mesél az eseményről, amiben a sebet szerezte. Moy hallgatja, hogy a szálak kezdenek összeérni. Mégiscsak volt neki valami barátnőféléje, még ha ezt nem is nevezné így a nevén. Az Úrhölgy, akiről a kártyát mintázta és akit a Hősszerelmes kapján ábrázolt férfi valószínűleg már elvett. Tehát ez a történet. Szerelmesekről szól, de a Varjúvadász beleszövi a szomorúságot. Délen rossz sora van egy feleségnek. Szerinte.*
- De hát honnan tudhatnád biztosra, hogy az Úrhölgy is így járt? Lehet, hogy a Hősszerelmessel mégis jó élete lett. Nem minden alakul a látott sémák szerint. És ennek a karomnak a nyakadban mi a története? Emlékül adta neked?
*A gyerekek megint felkeltik a lány érdeklődését. Moynak meggyőződése, hogy csak magát nyugtatja a sorsa elfogadásával. Már nem tud rajta változtatni, de valahol azért mégis vágyik arra, amit egy gyerek a szülőktől kap.*
- A félelfek egy évesek voltak, mikor távoztam. A másik meg csak két hónapos. Nem kötődtem annyira hozzájuk. Azt mondják, az anyák azért állnak mindig közelebb a gyerekhez, mert bennük él a kezdetektől fogva. Érzik minden rúgását. És ugye ahogy világra jön, azt se lehet elfelejteni...
*Moynak hirtelen eszébe jut, hogy a lány talán nincs is tisztában azzal, hogy hogyan történik mindez. Gondol egyet és rákérdez arra, amire nem igazán illik. Az illemszabályok nagy részét amúgy is feleslegesnek találja, mivel az évek során már látta, mennyi képmutatás van mögöttük. Sokszor pont erre jók, semmi másra.*
- Varjúvadász, te d***tál már férfiakkal? Vagy akár más nőkkel? Mármint tudod, hogy miből lesz a cserebogár?
*Ha azt mondja, hogy a lányokhoz vonzódik, akkor Moy nem fogja elítélni ezért. Külsőleg nem férfias, de természetét tekintve nagyon kemény lány. Sok férfinél is keményebb és ha női példakép nem volt előtte, nem volt kitől tanulni, mit adnak neki a férfiak, akkor lehet, hogy nőkkel is próbálkozott. Az eddigi szavaiból az tűnik ki, hogy a férfiak érdekelnék, csak valami elérhetetlen álomképként létezik előtte az, aki őt tudná szeretni és ő is viszont tudná szeretni.
Moy elszunyókál és arra ébred fel, hogy a lány keze ott van a mellkasánál. Ahogy felébred, rámarkol a kis kacsóra.*
- Mint anyám. Mikor már nagyobb voltam és már magamtól betakaróztam, ő akkor is jött és elrendezgette, mert gondoskodni akart. Köszönöm, de nem fáztam.
*Ezzel le is veszi magáról a takarót és visszaadja a Varjúvadásznak. Felül és odatérdel a rajzhoz. Vendégségben nem illik elaludni, de ez megint csak egy olyan szabály, amit fölöslegesnek tart. Miért ne aludjon, ha a szervezete ezt kívánja? Őrségben persze más volt, hiszen ott életek múlhattak rajta. Abban viszont biztos, hogy ezt a lányt nem sértette meg. Ő is ugyanolyan szabad madár, mint Moy, ha nem szabadabb és érti, mi történik. A Medve most nem mond semmit, csak csendben nézi, ahogy készül a rajz. Már látja bárd kidolgozását, a lamellás vértet, ami az egyik legnehezebb feladat, hiszen nagyon aprólékosan kell kidolgozni. A férfi kíváncsi, hogy a vérten látható holló alakja is rákerül-e a lapra. Csillogó szemekkel, izgatott várakozással telt mosollyan nézi a lány kezeit, ahogy haladnak a papíron életre keltve azt, ami a fejében megjelenik.*
"Csodálatos dolog ez, a művészet csodálatos!"

1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-21 03:20:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542

Játékstílus: Szelíd

//Dariel, Natrosz//

*Az őrök nem tévesztik szem elől Natrosz kezét, mely egy ideje már kardja markolatán pihen. Ketten két irányba, lassan kezdenek közelíteni, míg a szószóló is közelebb lépdel, ám ő Dariel felé igyekszik.*
- Dobj magad elé mindent, ami nálad van. Ha nekem kell előhalásznom bármit is valamilyen rejtett zugból a ruhádban, garantálom, hogy ma este már olyanokkal kell megosztanod az ágyad, akik értékelni fogják a nagy szádat. Na gyerünk!
*Az őr hangja halk volt, mégis tekintélyt parancsoló. Többen is végigkövették az eseményeket az utca emberei közül, kikből most jópáran tovább álltak. Lehet, hogy ők már sejtik mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele? Elvégre sok hasonló helyzetet láttak már, és az őrök is átéltek már nem egy forró helyzetet. De vajon a két delikvens is ilyen sokatlátott férfiú? Hamarost kiderül.*

1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-20 23:46:07
 ÚJ
>Sybilla Ragnor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Szelíd

// Calanthes //

* Nem úgy megy az, hogy csak szórjuk a pénzt, ha van mód a spórolásra, miért ne ragadná meg a lehetőséget egy amatőr tolvaj leányka? Jóllehet, a ravaszdinak majd bozontos haja is égnek áll, s kreol bőre elsápad a látottaktól. Tán majd messzire menekül, Sybnek ugyan mindegy. Az üzlet az üzlet, a gyanakvás pedig nem is oly alaptalan, merthogy az úton végig azon morfondírozik, hogyan könnyítsen majd a másik nehéz batyuján, mikor az alszik. Csalafintán bazsalyog, mint egy gonosz manó, a nagy koncentrációban még nyelve hegyét is kidugja dús ajkain. Sybilla esetében azonban kalkulálni kell a szeszéllyel is, de a töménytelenebb dózisban. Könnyen lehet, hogy meggondolja magát valamilyen furcsa ok folytán. A válasz voltaképpen meglepi, de kellemesen csalódik. Bár az évek során a lány elszokott a társaságtól, ezért lehet, hogy néha szokatlanul, vagy furcsán reagál, de azért ő sem óhajt mindig egyedül lenni. Sybilla a huszonkét évesek bölcsességével mér végig a mellette sétáló férfin.*
- Őőőh. Ha maga mondja... * Válaszolja kurtán, s továbbra sem szakítja el sanda pillantását a másikról, ki valamiért nem használja kámzsáját. Hamar választ is kap eme furcsaságra, s elmosolyodik. Az egész olyan kalandszagú a lánynak, s egyre kíváncsibb vajon miféle kincseket rejthet a hátán átvetett zsákocska. Csak egy pici lyuk kellene rá, akár most? Nem. Inkább majd később.*
- Hm? Óh, nem. Ki tudja, lehet, hogy a Róka megy most a Farkas barlangjába, nem igaz? Ahaha! Csak viccelek. Még, ha látszatra nem is tűnik úgy, de meg tudom ám védeni magam. * Válaszolja, smaragdzöld szeme pedig eltökélten csillog, azonban egy pillanatra, s nem többre csupán elveszettnek és megtörtnek látszik. Fél... de ezt a világért sem árulná el a másiknak, hiszen azzal csorbát ejtene törékeny női büszkeségén. Kihúzza magát, még az állát is feljebb emeli, csak olyan kisasszonyosan. A férfi mosolya ijesztő, csak úgy, mint az elhangzott szavak.*
- Tőrrel a párnám alatt szoktam aludni. * Úgy érzi, hogy ezt feltétlenül meg kell osztania a kereskedővel, s mindezt próbálja erőltetett unalommal, de a szemfüles hallgató hallhatja a remegést hangjában.*
- Itt! * Hirtelen lefordul az egyik sarkon, s máris egy törött faajtó előtt állnak. Sybilla kinyitja az ajtót, biccent a fél elfnek, hogy kerüljön csak beljebb, majd nagy nehezen bezárja maguk után, a zár kattanása után pedig szürkés porfelhő száll fel, Syb pedig köhécselni kezd. Egy sötét, kissé lerobbant lépcsőházban vannak, a vakolat itt-ott levált már és ázásnyomok enyhén savanykás szaga terjeng a levegőben. Sybilla leakaszt a falról egy olajlámpást, meggyújtja és elindul a felfelé vezető lépcsőn. Árnyéka megnyúlik a tompa fényű, lomha lángú lámpás fényében. Két emeletet megy, majd megáll egy újabb fa ajtó előtt, babrálni kezd a kulcsával. Zavarában elejti, mi miatt átkozódik is egy csöppet, majd az ajtó végre megnyílik.*
- Tádáá! * Óvatosan, mint egy macska, a másik arcát tanulmányozza, hogy vajon mit szól a látottakhoz. A lámpát leteszi az asztalra, majd otthonosan leveszi magáról hosszúszárú bőrcsizmáját és rendetlenül, mint egy csintalan rosszkislány az asztal alá hajítja. A szoba egyébként úgy néz ki, mint egy beépített tetőtér. Az egyik sarokban egy pók szorgalmasan szövögeti ezüsthálóját, s társai is így tesznek a repedésekben.*
- Helyezze kényelembe magát ő ravaszságod, amott a kanapén. Ne várj még. Így ni, most jó lesz. * Sybilla leporolja az egyetlen ülőalkalmatosságot: egy vörös fotelt, aminek kartámlájából kiáll egy rugó, de egyébként nagyon kényelmes.*
- Tudja, ritkán jönnek vendégek.. hmm jobban belegondolva soha nem is... szóval.. nem érdekes. Nincs itt hideg? * Egy öreg, száz évesnek kinéző kályhához igyekszik, fát pakolászik bele és begyújt. Ahogy a szobában ténykedik, esőtől nedves haja mindig a zavaros mozgás irányába libben, s ezt megunván laza kontyba köti, bár még így is kiszabadulnak ében tincsei és a lány vállát csiklandozzák, ő pedig emiatt dühösen fújtat.*
- Nos, van itthon sült hús, fokhagyma, majoranna és pástétom. Leöblíteni pedig víz. Remélem megfelel. * Mondja fel sem pillantva a kandalló előtt térdelve egy kopottas szőnyegen, s közben a piszkavassal a parazsat piszkálja.*


A hozzászólás írója (Sybilla Ragnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.20 23:46:58

1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-20 20:07:52
 ÚJ
>Keleti Natrosz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Találkozás//
* Keleti Kürtosz tágra nyitja száját az idegességtől. Hatalmas dűh kavarog benne, akár az izzó láva a vulkánok mélyén. Sokat jelent neki a díszerszénye és ez a félnótás a végén elnyeri tőle. " Sokszor mondták nekem, hogy ne ragaszkodjak túlságosan a dolgaimhoz, mert amit birtoklok, az birtokba vesz. Mit tehetnék most? Nem egyszerű legyőznöm a bennem rejlő akaratot, ami gőgösen beszél hozzám."
Keleti Natrosz mélyen tartó csendjében remegő hangon és lesütött szemmel mondja a következőket.*
- Nem tudom minek nevezzelek, ezek után nem is tudhatom az igazi nevedet, hiszen egy megrögzött hazudozó vagy, akit a rókák neveltek fel. Ezért vagy te ravasz. Ha van benned becsület és vér, akkor visszaadod nekem azt ami jár, különben bármerre jársz én megtalállak és megnyúzlak.
* Kalandorunk a kardján pihenteti a kezét. Szemében a harag lángja lobog, ami elemészti lelkét.*

1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-20 19:48:30
 ÚJ
>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Ailly Ithesti//

*A hölgy is ugyan olyan nyugodt mint Alon bár neki nagyobb oka is van rá. A férfinek éles helyzetben még sosem kellett harcolnia és nem is olyan erős. Inkább gyors de, ezt ebben a szűk kocsiban nem tudja kihasználni. Neki valóban van oka az idegeskedésre. Mégse teszi hanem nyugodtan válaszol a lánynak.*
-Kérem kisasszony ezzel én nem értek egyet. Cotardot én ezért fizetem. Kötelessége az ilyen helyzetekben megoldani a problémáimat. Ha ezt nem várhatom el tőle akkor ő felesleges az én számomra.
*A férfi bárdolatlan megjegyzéséhez pedig csak annyit fűz hozzá:*
-Elnézést uram de, modortalanság ilyet mondani egy hölgynek. Ezt a viselkedést nem tolerálom. Kérem távozzon a kocsimból.
*Közben továbbra is kezében tartja egyetlen fegyverét a borosüveget. Bár félti a drága nedűt.*

1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-20 19:38:17
 ÚJ
>Dynvorinagari Derve avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Alma messze a fájától//

*Dynvorinagari óvatosan lépdel a vörös ruhás alak után, különösen figyel, hogy ő mindig lássa a célszemélyt, de az ne láthassa őt, vagy ha igen, akkor csak pillanatokra. Nem ismeri a várost különösebben, így nem tudja mi a célja a célpontnak, de feltételezi, hogy az őrség védelmét akarja megszerezni.~Ha az őrséghez akar fordulni akkor jobb, ha gyorsan csinálok valamit, de ha az őrökkel akarna védekezni szólhatna valamelyik őrjáratnak, de akkor mit akarhatnak? Egyelőre elég lesz követni őket, bár valahogy ki kéne kémkedni mit beszélgetnek. Talán lehetne valamit tenni az ügy érdekében.~Ezzel körbenéz, hogy vannak-e itt utcakölykök, akik pár aranyért hajlandók hallgatózni. Sajnos nem lát olyan csoportot akiket felbérelhetne, ezért marad a követés módszerénél, amit bizony megdöbbentően felforgat ama tény, hogy a vörös elkezd futni, a nő, akit szerencséjére meglát, pedig egy nyílvesszőt helyez az idegre.~Ez nem tűnik jó, helyzetnek, de talán lehet belőle valamit kihozni.~Megszaporázza lépteit, és közelít a pároshoz, már majdnem odaér amikor a vörös ismét megjelenik, és valószínűleg mond valamit a nőnek. Erre inkább megáll, és egy ház rejtekébe húzódik, a vörös már láthatta őt, nem akar kockáztatni, csak annyira lép a romok mögé, hogy azért lásson, de némileg takarásban is legyen, bár a legtöbben nem szokták kiszúrni a tömegben, lévén, hogy minél inkább próbál beleolvadni, és nem csak akkor, ha dolgozik.*

1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-20 19:19:01
 ÚJ
>Dariel Dotranov avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Találkozás//

- Jah, hát tudja.. ilyen.. aranyos állat.. nagy szemekkel... gyerekkoromban így hívták vadászgörényemet! Amikor kérlel, akkor mindig mereszti a nagy tündibündi szemeit. - *Csuklik el hangja végül. Szegény Bambi még oly fiatal volt, amikor nyársa szúrva végezte.*
- Hééhé, maga elsiklik a részletek felett? Milyen akadémiát végzett? Ez az ogre nem is tudja mit beszél, az előbb még idegen voltam, már meg a szerelme? Fogadjunk, hogy a nevemet sem tudja. Tudod a nevemet, tulok? - *Bök a Keletire.* - Na látja, sántít ott valami, össze-vissza kambázik, maguk meg az én véremet szívják. Ugyan mi ebben a nevetséges? Hogy a tisztes polgár nem sétálhat a csórik közt atrocitás nélkül? A rend éber kutyái meg tréfát űznek belőlem? Ezt én itt befejeztem, vagy elviszik innen ezt az embert, vagy idekéretem a felettesüket!


1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-20 18:27:21
 ÚJ
>Naxarida Xanyor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //

*A tustoll hangtalanul siklik keze nyomán, ahogy szépen áthúzza a lényeges körvonalakat. Időnként vár, hogy száradjon, vagy éppen a tintába kell mártania a hegyet, mert a mohó papír minden fekete folyadékot leszívott a tollról. Türelemmel viseltetik iránta.*
- Vannak, de a legtöbben csak a nyelvüket köszörülik, és kardot is csak díszből hordanak - *fanyalog, hisz eddig neki nem volt szerencséje olyan bárdhoz, aki a szájhősködésen kívül máshoz értett volna.
Komoran hallgatja a Medve elbeszélését.
Nem tetszik neki a gondolat, hogy lehetséges lett volna, hogy ez a találkozás meg se történhessen. Mindezt egy rakás, ostoba, irigy hímszajha miatt.
Elhessegeti a gondolatot egyelőre, hisz a rajzra kell figyelnie. Mire a férfi befejezi a történet mesélését, addigra el is készült a tusos kiemeléssel.
A vörös tintáért nyúl, hogy kiemeljen egy-két részletet általa, ezzel hangsúlyozva a bárd élét, a páncél lamelláinak vonalát, és a sziklát, mely egyelőre még üresen áll.
A sebére vonatkozó kérdésre elmosolyodik. Színes szénceruzát vesz magához, és folytatja a munkát, ám most az ő története következik. Önmagának is meglepő módon, szívesen beszél a Medvének erről.*
- Három éve, nyugaton. Felfedeztek. Az egyik városőrnek sikerült elkapnia egy jó vágással. Menekülőre kellett fognom a dolgot. Sikerült lerázni őket, de már nagyon el voltam gyengülve. Nem éltem volna túl, hogyha nem jókor vagyok jó helyen - *hatásszünetet tart, míg megfaragja a ceruzát, majd folytatja mind a munkát, mind a beszélést.* - A küldöttségi kúriák padlásán akartam volna meghúzni magam. Eleinte jó ötletnek tűnt, de amikor este tovább akartam állni, megszédültem, és egy erkélyre zuhantam. Egy északi nemes lánya tartózkodott akkor a kúriában, tárgyalni jöttek a házasságáról. Befogadott. Magam sem tudom, miért, és szerintem ő sem tudta megmondani. Köntörfalazott, nem hagyta, hogy a nyugatiak megtaláljanak. Jókat beszélgettünk éjszakánként. Egy déli herceg akarta elvenni. Szerelmesek voltak, mint két gyerek - *hangjába komorság vegyül, szemöldökét összeráncolja, majd sóhajt.* - Szerintem nem tartott sokáig a fellángolás. Úgyhogy most az Úrhölgy valahol délen aszalódik egy csinos szobában, megfosztva minden szabadságától. Délen nem bánnak kesztyűs kézzel a feleségekkel…
*Gondolataiba süpped. Ceruzát vált a homokszínről sötétbarnára. Keze tiszta szénmaszat, ahogy elkeni a felvitt színt, de az összkép nagyon látványos keze nyomán.
Érdeklődve hallgatja a Medve beszámolóját az életéről. Nem élt nyugodalmasan. Sőt, mi több, gyermekeket hagyott hátra. Több asszonynak is. Ismét eszébe jut, hogy vajon mi késztethette arra a szüleit, hogy a mogorva Vén Tomnál hagyják, és eltűnjenek. Hisz egy anya kihordta, ha nem kívánta volna a jöttét, akkor elvetette volna a magzatot az első sehonnai kuruzslóval. Legalábbis ő biztos így tenne, ha nem kívánt gyermeket hordana a szíve alatt. Nem pottyantaná a világra. Addig sem tud vadászni.*
- Nem hiányoznak néha napján? - *érdeklődik.
Hisz mégis a férfi vére. Elgondolkodna azon, hogy mi történt velük, amióta nem látta őket, mivé cseperedtek.
Biztos kíváncsi lenne rá. Bár ez nem jelenti azt, hogy a férfit is érdekli a további sorsuk. Ő megtette, amit megtehetett, önmaga megtagadása nélkül.
A férfi válasza után csend telepszik rájuk. Ő rajzol, míg a Medve a Holdat szemléli a rongyos tetőn át. Hamarosan már csak az egyenletes, alvó légzést hallja.
Hangtalanul teszi maga mellé a nyújtódeszkát, és lép a zsákjához. Vékony pamuttakarót húz ki belőle, és a férfira teríti. Nem is igazán érti a mozdulat célját, mert miért akarna ő gondoskodni a Medvéről? Egyszerű, tanult magatartásforma, melyet még Norahnától látott valamikor.
Már nem is tudja, mi volt a története, de az asszonyhoz köti.
Ez után telepszik vissza az eddigi helyére, és nyúl ismét a tushoz, hogy befejezze a rajz eddig üresen maradt sarkát.
Mire a Medve felébred, minden bizonnyal el is készül vele.*

1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-20 18:15:54
 ÚJ
>Nayuz Shaliel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Caram Solithian//

*Caramnak tetszik az előadás, amit Nayuz meg is ért. Valóban, nagy kópék ők ketten, ahogy Caram is mondta.*
- A város becsületét megvédeni? Az már rég elveszett, de szerintem is a karavánpihenőbe kellene mennünk. Bár bizonyára rengetegen jelentkeztek erre a "megbízásra"... Egy ilyen fontos dolgot, mint a jelentkezés, csak nem tarthatnak meg a mező közepén.
Bizonyára a Hold Karavánpihenőnél, talán esetleg a Főtéren van a gyülekező...
*Elege van a mismásolásból és a szavak csűrés-csavarásából. Caram az egyik legjobb barátja, vele nem kell szórakozni.*
- Na jó, Caram az az igazság, hogy fogalmam sincs, hogy hol kell gyülekezni. De biztos van valaki aki tudja. Menjünk a főtérre és kérdezzük meg ősi ellenségeinket, a városőröket. Mondhatom barátságos beszélgetés lesz, de csak így tudhatjuk meg, hogy hol kell gyülekezni.

A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.20 18:16:10

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416