*Egyszerű, kopott házak, koszos utcák. Tagadhatatlanul ez a Szegénynegyed. A város kevésbé izgalmas része. Már-már nyomasztó. "Nem szeretek itt lenni." Sol sietősebbre fogja lépteit. Az egyik sikátorból orrfacsaró bűz üti meg az orrát. "Vajon mi lehet az?" Az ingét az orrára húzza, úgy közelíti meg a helyet. Úgy tűnik, hogy az itt élő emberek ezt a sikátort egyfajta szeméttárolónak használják, van itt minden: lyukas hordó, törött veder, zöldséghulladék, egyszóval mindenféle és fajta szemét. Bár ezeknek sincs jó illata, de mégsem ezt érzi. Nem, ez valami más lesz. "Az emberek mi mindent ki nem dobnak?!" suhan át az agyán, miközben a bűz forrását kutatja. "Ha lenne nálam egy kis kordé, egy csomó mindent még meg lehetne menteni." A bűz egyre elviselhetetlenebb. Megbotlik valamiben, hasra esik.*
- Aúúú! *Kiállt fel, majd feltápászkodik és szemügyre veszi, hogy miben esett el. "Atyaég!" A lába előtt egy többnapos tetem fekszik, az árasztja magából ezt az éktelen szagot. A kíváncsiság legyőzi a józan észt és szemügyre veszi halottat. "Idősödő férfi, kifejezetten emberi vonásai lehettek." Állapítja meg magában. "A ruházata alapján nem ebben a negyedben lakott, de nem is nemes. Nézzük csak, van-e nála valami." Megtalálja az erszényét, felhasították az oldalát, üres. Az egyik zsebében talál egy szépen faragott nyelű bicskát. "De szép! Neked már úgysem lesz rá szükséged." Azzal zsebre vágja. Talál még egyéb iratokat is, nem nézi mi az, elteszi. "Biztos van nála egy rejtélyes nyaklánc is. Az ilyen talált hulláknál mindig van. Gyere csak, hadd nézzem a nyakláncod, de pokoli nehéz vagy! Bár a bűzöd jobban zavar." És tényleg, egy furcsa mintázatú, ezüst láncú medalion csillan meg Sol kezében a délutáni napfényben. Nyakába akasztja, a medált az ing mögé rejti. Szétnéz, azért fő az óvatosság, de nem lát senkit. Gyors léptekkel visszaindul, amerre jött, majd a legrövidebb úton a piacra siet.*