Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-20 00:15:40
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

-Köszönöm, de egyedül is menni fog.
*Lassan kisétál az ajtón, összehúzva magán a kabátot. Tétován lépeget a nyikorgó lépcsőkön, míg le nem ér az említett alsó szintre. Innentől kezd izgalmassá válni a dolog. Mivel sem a hiányzó világítás, sem a ház kedves kis vendégei, a patkányok sem könnyítik meg a dolgát. Ami most a mosdóajtó megtalálása. végül csak sikerül. Dolga elvégeztével, még elidőzik kicsit a kézmosó tálnál. A falakon pókok, hideg van, igazi felüdülés lesz visszamenni a szobába. És itt merül fel a kérdés, valóban vissza akar-e menni. Kétségtelen, hogy szimpatikus neki a sötételf, és nem mellesleg igazán jól is néz ki, de Ayrisz tisztában van a szándékaival. Természetesen semmi gondja az ilyesmivel, de tudván Zaraun kétes nőügyeiről, nem hiszi, hogy felajánlaná neki ártatlanságát. Egyszerűbb lenne, ha haza menne. Végül is, a sérült kezű, nem igazán akadályozhatná meg ebben. Vagy mégis? Hiába Ayrisz minden bátorsága, és állóképessége, ereje híján van a férfival szemben. Na meg aztán, semmi kedve végig kopogni a negyedet, a mezítlábas úthoz pedig, már túl hideg a föld. Nincs hát más választása, vissza ballag a felső szobába.
Itt újra megdöbben. Zaraun, egy szál alsóban feszít az ágyon, alig betakarózva, kezében egy üveg borral. Ráadásul jófajtával. Először is meglepődik, a nagymértékben alul öltözött sötételfen, másodszor elképzelni sem tudja, honnan varázsolta elő az italt, és ha eddig is volt neki, mért nem azt vette elő, először?
-Remélem, örömöd telik benne, hogy nem tudok hazamenni. Ne törd disznóságokon a kis kobakod, kérlek, úgysincs mit megfogni rajtam. Sajnálatosan inkább apám mellméretét örökölhettem, pechedre.
*Ledobja magától a kabátot, és az ágyra huppan. Sértődött arccal néz a rossz arcú sötételf szemeibe.
Ha esetleg mégis akarna tőle valamit, hát azt lesheti. Ayrisz lerúgja magáról csizmáit, és törökülésbe helyezkedik. A biztonság kedvéért magán hagyja harisnyáját is. Feszült arca azonban egy pillanatra megenyhül.*
-Remélem már jobban vagy.
*A kijelentést megpecsételve, kiveszi az üveget a férfi kezéből, s jó nagyot kortyol a borból. Zaraun szerencsétlenségére, de még inkább az ő szerencséjére, jól bírja az alkoholt. Csendben ül tovább az ágyon. Jobbját kinyújtva, végig simítja az égett sebet, hideg kezével. Töprengő arcán, most sajnálat vonul át. sajnálja, hogy a sötételf megsérült, de még jobban sajnálja, hogy ő nem tudott előbb lépni. Talán meg akadályozhatta volna az egészet. Vissza gondolva a történtekre, elfogja a félelem. Mi lett volna, ha a férfi a kezei között halt volna meg, most, hogy végre társasága akadt, még ha ilyen idegesítően buzog is benne a tettvágy. Már ami, az ágyat illeti. Ha most halott lenne, még ezen sem mulathatna. Szomorúság, és aggodalom. Ez az ami most az emberlányban mozgolódik, miközben ujjai a sebet tapintják. Hála az égnek, csak egy seb. Egy seb, Zaraun vállában, de nem Ayrisz szívében.*

A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.20 00:26:12


1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 23:19:48
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Ayrisz Emeraad//


* Zaraunt is jóleső érzéssel tölti el a pattogó tűz látványa, néha hajlamos azon kapni magát, hogy a lángokra meredve hosszabb időre elbambul. A meleggel nem igazán foglalkozik, egyáltalán nem az a fázós fajta, s a fájdalommal érkező hőhullámoknak köszönhetően amúgy sem érezné, ha fázna.
Válaszként a lány szavaira csak némán mosolyog, inkább a most következő megpróbáltatás köti le gondolatait. Amíg Ayrisz tüsténkedik, nagyokat húz a kesernyés vörös nedűből, nagy kár, hogy partnere az effajta bort nem szívleli, de ő tudja. Kárba veszni nem fog.
Az égetés hogyne fájna, a mélységi vicsorítva, összeszorított szemekkel markolássza a szalmát, meg az ágyneműként funkcionáló szürkés lepedőt, ahogy az izzó parázs a sebéhez ér. Ahogy résnyire kinyitja szemeit a leányzó dekoltázsa tárul fel előtte a lenge felsőrész nyakánál és neki esze ágában sincs elfordulni, vagy legalább újra lehunyni szemeit. Gyógyírként fogja fel fájdalmára a formás, feszes keblek látványát, ám tekintetét hamar el kell kapnia, hisz érkezik a dorgálás.
- És nem sebesülten?
* Sziszegi érdeklődően miután a lány végzett a parázzsal való sanyargatásával. A kérdésre ismételten csak mosolyog és elismerően bólint, valóban hálás magának amiért a Királylány után ment ott a főtér szökőkútjánál. Ha nem tette volna, talán már ruháitól is megfosztva, holtan heverne saját vérében a Szegénynegyedben. Arról nem is beszélve, hogy most egy igen szemrevaló, csinos teremtés ücsörög az ágya szélén, hiányos öltözékben. A selyem ujjatlan épp csak annyit enged láttatni, hogy megmozgassa a férfi fantáziáját, de a titokzatosság is megmarad, mely még inkább fokozza a vágyat. Most ott ül neki háttal a nő, ball válla mezítelenül villan ki a ruhája alól, s Zaraunnak most rögvest kedve lenne szorosan a lány hátához húzódni, combjaival körülfogni, s csókokkal elhalmozni puha bőrét, nyakától válláig.
Ám lüktető fájdalma, a méreg maradéka és a bor bódító hatása együttesen, kábítóan nehezednek vállára, rettentően fáradtnak és tompának érzi magát, így képtelen elmozdulni abból a helyzetből, ahogyan helyet foglalt a szalmán.*
- Az illemhelyiség a földszinten van, a pult előtt jobbra nyílik az ajtaja. Remélem nem vagy túl finnyás, s a pókoktól sem tartasz. Elkísérjelek?
* A felajánlás inkább csak költői, bár ha a lány viszolyog attól, hogy egy kísértetjárta romra emlékeztető idegen házban bóklásszon egyedül, akkor a házigazda a fájdalom ellenére is lekíséri a szép hölgyet. Abban az esetben, ha erre nincs szükség, Zaraun feltápászkodik, lerugdossa lábairól bakancsát, megoldja nadrágszíját, s kibújik bőrnadrágjából, a falhoz hajítva a felesleges ruhaneműket. Miután végzett a vetkőzéssel, egy szál rongyos alsóneműben bújik a takaróként használatos foltos lepedő alá, s az ágy alól előkotor egy újabb üveg bort, ezúttal ha minden igaz egy édeset.
Amikor a nő visszaérkezik-mert remélhetőleg nem szökik ki a sötét éjszakába, csak úgy szó nélkül- az ágyon ülve, hátát a falnak támasztva várja, odanyújtva neki az újabb üveg nedűt.*
- Ez már édes! Na és mondd, hogyan hálálhatnám meg amit értem tettél? Feltételezem, nem szeretnél az éjszaka közepén hazaindulni a Szegénynegyeden keresztül, s én sem örülnék neki, ha hagynálak egyedül elmenni.
* Az éjszaka odakinn valóban veszélyes, erre sérült válla is kitűnő példa, ám, a mélységi egyszerűen csak nem mondja ki, hogy szeretné, ha a lány maradna éjszakára. Pedig így van, számtalan ötlet fut át az agyán az éjszakát és kettejüket illetően, ahogyan jól esne neki a vágytól fűtötten a nőstényhez simulni, ugyanúgy annak karjaiban elaludni is. Úgy tűnik ez a sérülés egy érzelgős anyámasszony katonáját faragott belőle, melyet egyenlőre még buzgón leplez.*


A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 23:37:51


1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 22:14:18
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

-Gondolod, nem tudom mit kell tennem, a sebeddel?
*Mosolyog gúnyosan a férfira.*
-Ah...Azt hiszem, jobb lett volna hozzám menni, itt célszerűbb a sebed rejtett, az egész kócerájt felégetni. Az édes bort is jobban szerem, nem beszélve a kedves lakótársaidról.
*Kedvét leli a heccelésben, de ennek most nincs itt az ideje. Leül a férfi mellé, és kibogozza a kötések közül. Csúnya seb, de nem vészes. Ha nem fertőződik el, nem lesz vele gond. Ayrisz odamegy a rozoga kis tűzhelyhez, és begyújtja. Ahogy fellobban az első láng, a szobát is sárgás fénybe borítja. Ezt szereti a legjobban a tűzben, az aranyló fényeket. Kabátját ledobva, visszasiet a sötételfhez, és egy kis parazsat nyom a sebéhez, amit a piszkafa végére tűzött.*
-Remélem fáj. megérdemled, amiért így megijesztettél.
*Lassan meleg lesz a szobában, és már tűnnek is a lány testéről a libabőrök. Reméli, hogy mikor közel hajol Zaraun-hoz, ő nem lát be az ujjatlanja nyakán. Ha megemlítené, biztosan megütné. Így is nagy dorgálásról maradt le, amiért lent az utcán, úgy tett mintha nem hallotta volna a sebesült szavait. Erről jut eszébe:*
-Amúgy, nem, nem vagy izgató sebesülten, úgyhogy ezt ne nagyon játszd el még egyszer.
*Hangja most nem hordoz különösebb érzelmeket. Csak úgy félvárról intézi őket, közben a sebre figyel. Az égetést a másik oldalon is megismétli. Szépen összeégett, nem kell varrni. Végezve a munkálatokkal, még letörli csuklójával a seb körüli szenet, majd a férfira mosolyog.*
-Na látod, milyen jó, hogy utánam jöttél?
*Újra visszaül a sötételf mellé. A földre ledobott kötéseket nézi, köztük finom, csipkekendőjét, amit barnára festett a rászáradt vér. Valószínűleg nem hordja már többet. Kicsit pőrének érzi magát, nem mintha a mellette ülő, félmeztelen férfin több ruha lenn. Barna csizmáján, fekete harisnyáján, és combközépig érő, szürke selyem felsőjén kívül nincs más rajta, már az alsóneműt leszámítva. Bár igen szereti ezt az ujjatlant. Világos galambszürke, alját és dekoltázsát vajszínű csipke szegélyezi. Vékony pántja mindig lecsúszik bal válláról, de ez általában minden ruhájával így van. A táskák sem akarnak megmaradni rajta, pedig nem ferde, és nem is kisebb a másiknál. Ezt sosem értette. A lényere visszatérve, most kicsit alul öltözöttnek véli magát. Bár csupasz karjait melegíti a tűz melege, mégis kirázza a hideg, ahogy barna hajának, laza kontyából kiálló rakoncátlan tincsei néhol megcsiklandozzák a nyakát. Újra zavarban. Ó milyen "rég" is tapasztalta már ezt az érzést. gyorsan visszaveszi magára gyűrött kabátját, és combjait összeszorítva foglal ismét helyet az ágyon.*
-Nem szeretnék pofátlan lenni, de tudod hideg volt a földön, és sürgősen el kéne jutnom a mosdóba.
*Alsó ajkát harapdálva, rugózni kezd a szalmán, széles vigyorral méregetve az ajtót.*
-Esetleg megmondanád, hol van?


1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 21:23:30
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Ayrisz Emeraad//


* A sötételf valahol az ájulást és eszmélést elválasztó keskeny mezsgyén egyensúlyozhat, ám még nem dőlt el az irány, hisz forog vele a világ, miközben patakokban indul meg homlokáról a verejték. Úgy tűnik egyenlőre magánál marad, ám a külvilág oly távolinak hat számára, az ingerek, a szagok és fények tompák, mintha mindent csak elmosódottan a szeme sarkából látna. A legrosszabb az egészben-a hullámokban rátörő fájdalom mellett-, hogy tudatában van a történéseknek, s mozdulni, szólni is próbál, de nem tudja, hogy ajkait elhagyja-e egyetlen szó is, vagy csak elméjében visszhangoznak gondolatai.
Elmosódottan látja Ayrisz alakját, ahogy előtte térdel, igazából a számszeríjvessző kihúzását már nem is érzi, viszont az eltávolítás módja meglepi. Ahogy a mozdulatokból ki tudja venni a nő hozzáértő módon először eltöri a vállán átfúródott vesszőt, majd véletlenül sem roncsolva a szöveteket, helyesen, a kimeneti seb felé húzza ki azt. Micsoda megnyugvás, szégyenszemre ápolásra szorul, ráadásul egy mihaszna öreg bánt így el vele, de legalább jó kezekben van.
A fájdalom ellenére is érzi a lány forró, puha ajkait, ahogyan sebére tapadnak, hogy kiszívják a még véráramba nem jutott mérget. Ezzel biztosan javultak esélyei, ám a szervezetébe jutott gyilkos nedű még mindig dolgozik, ahogyan a fertőzés veszélye is fennáll.
- Jj-jól áll a vér, Ki-királylány!
* Nyögi a bókot a lány vértől maszatos arcát látván, fájdalomtól torzult mosollyal, az ezt követő nevetésbe viszont kis híján belefullad. A humorérzékét legalább nem veszítette még el, ez biztosan jó hír. Nagy szája ellenére viszont sosem tűrte jól a fájdalmat, de makacssága és becsülete nem engedi, hogy megszenvedjen egy ilyen kis karcolást. A tréfálkozás pont jó álca, legalábbis szerinte.
A következő mozdulatokból csak annyit lát, hogy kötözik a vállát, de ennél pontosabban nem képes felfogni az ellátás mikéntjét, persze ha magánál lenne sem értené a lány technikáját. Zaraun minden bizonnyal egyszerűen csak körbetekerné a sebet, aztán kész.
Most egy idegen hangot hall, nyilván dolgozik a méreg, s a képzelete szórakozik vele, ám ha így van kér még abból a szerből, mert most vetkőzni látja a hölgyet. A lázas vágyálomban lekerül róla a kopott kabát, s az alatta rejlő csipkés ruhanemű- ó, hogy ő mennyire is szereti a nőstényeken a csipkét-, és az ujjatlan felsőrész alól felsejlenek kívánatos idomai.*
- Ilyen iz...izgató vagyok sss...érült...en? Ha igggen, ké-rek még-egy vesszőt a jobb v-vállamba iss!*
*Artikulálja kiszáradt ajkaival, ám nem tudja, hogy a nő hallja-e szavait, mert ő most látszólag valaki máshoz beszél. De vajon kihez? Zaraun minden erejét összeszedve koncentrál, pórbál valamelyest feltápászkodni, s közben szemét erőltetve azon küzd, hogy kivegye az idegen vonásait.
- Csak... ezt ne! Inkább meghalok, mint-hogy ő...raj...rajta múljon a zéletem...
* Hadonászik még működő karjával hevesen, ám magatehetetlenül, látszólag komolyan is gondolja amit mond.*
~ Én mint férj, na persze...~
* Fut át mellékesen egy kósza gondolat háborgó elméjén, ám most inkább mélyen sűrűsödő, kitörni készülő dühöt érez mellkasában, ahogyan saját kicsi erszényét látja az elf kölyök markaiban landolni. Most az egyszer viszont nem szól egy szót sem, csak hagyja, hogy a ki nem törő düh átjárja testét, ahogy magában szitkozódva az égnek emeli tekintetét. Úgy érzi kezd magához térni, legalábbis a szédülés alább hagyott, cserébe erősödött a fájdalom, s elfogta a kellemetlen émelygés. Ha minden igaz felállni már fel tud, ám ez a feltápászkodás inkább nevezhető bénázásnak, épp olyan, mint mikor részegen próbál hazatámolyogni.
- Menjünk...hozzám, itt lakom két utcányira. Ezek biztos azért vártak itt rám.
* Köp az öreg tetemére dühödten, s tesz pár ingatag lépést az indulás irányába, viszont támaszték nélkül képtelen járni. Megpróbál a falnak dőlni, de az bal kézre esik, az a karja viszont használhatatlan, felemelni sem nagyon tudja, nemhogy megtámasztani magát vele.*
- Úgy tűnik a kilátást a toronyból ma nem tudom megmutatni... Ha csak nem ragaszkodsz hozzá...
* Mosolyog kínjában, majd kérdőn és egyben bocsánatkérően néz a lányra, ahogyan jobb karját átemeli vállán. Úgy mint a padon ülve a főtéren, ám most némi testsúly is nehezedhet a csinos vállakra, épp csak annyi, hogy visszatartsák Zaraunt az eleséstől.*
- Nem kell, hogy a hátadon cipelj, de egy kis segítséget még kérnék. Van nálam az ilyen esetekre tű és cérna, de előtte ki kéne égetni a sebet. Ha én csinálnám minden bizonnyal beleájulnék. Finom borom is van, ha azon tanakodnál miért is éri ez meg neked.*
* Vigyorog ahogy battyogva elindulnak Zaraun otthona, a Piás Patkány fogadó felé. Mikor odaérnek a rozoga épület elé a nyikorgó ajtót belökve enyhe dohos penészszag csapja meg orrukat, belül korhadt bútorok, és viszonylag jó állapotban lévő pult fogadja őket. Nem véletlen, hogy a mélységi olyan kevés időt tölt otthon... A lépcső felé int, mely recseg-ropog léptük alatt, félő, hogy ott helyben beszakad, ám valahogy felérnek az emeletre, melynek szűk folyosójáról egész sok szoba nyílik. Némelyik ajtaja tárva-nyitva, az egyik helyiségből egy méretes patkány rohan ki az orruk előtt, eltűnve valamelyik sötét sarokban.
- Üdvözöllek nálam, Királylány! Nem épp egy palota, de legalább jó lepukkant!
* Kacag az utolsó szobába benyitva, melyben egy rozoga fakeretes, szalmával megrakott ágy, egy éjjeli és egy ruhásszekrény, egy összeeszkábált tűzhely és egy mosakodó edény kapott helyett. Fájdalomtól sziszegve leül az ágyra, s felemel a földről egy bontatlan üveg bort, a dugó tompa pukkanással szabadul, és Zaraun a lány felé nyújtja a finom nedűt.
- Remélem szereted a száraz vöröset! És ha még megtennéd értem... fertőtleníti kéne a sebet... Az ital szerintem túl finom, hogy kilocsoljuk, a tűzhöz pedig ott találsz fát és gyújtóst.
* Mutat a tűzhely mellé, miközben fél kézzel legombolja szálkás felsőtestéről kilyuggatott drága ingét. Most már igazán szégyelli magát, nem is a koszos otthon miatt, hanem a tehetetlensége végett... Rászorul a nőre, bár a gondoskodása kétség kívül nagyon is jól esik a mélységinek. A nőstényektől nem effajta kényeztetéshez van szokva, ez a helyzet új neki. *



1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 19:21:10
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar// //16+//

*Ayrisz rezzenéstelen arccal nézte végig a két fiú kétségbeejtően szánalmas halálát. Ám a nyílvessző kizökkentette nyugalmából, erre ő sem számított. Miközben a férfi közeledett Zaraun felé, már ő is felállt a ládáról, és szaladni kezdett a sebesült felé. Most, mire odaér a félholt sötételfhez a mellette heverő holttesttel, aggódva térdel a férfi mellé, és dönti testét sajátjához, hogy nyugalomban felmérhesse a helyzetet.*
~Jaj ne, az az átkozott vénember. Mit tett?~
*Gyorsan a férfi elé térdel, és tövénél megmarkolja a vállából kiálló nyílvesszőt.*
-Sajnálom, de ez most fájni fog.
*A nyíl, szerencsére teljesen átfúródott a vállon, tehát nem lesz annyira fájdalmas az eltávolítása. Sokkal rosszabb lenne, ha még a hegyet is ki kéne játszani, az izmokat, és inakat összeroncsolva, és úgy még a felépülés is sokkal hosszadalmasabb folyamat. De most elég, ha csak ketté töri a vesszőt. Így is tesz, a letört felet elhajítja, és a másikat a férfi háta felől húzza ki. Közben az ő arca is fájdalmat tükröz, szinte érzi amit Zaraun, ahogy hallgatja fájdalmas sziszegését. Megszagolja a nyílhegyet. A vér átható, fémes szaga mellet, egy másik, csípős aromát fedez fel.*
~Méreg, az hát.~
*Egyik kezével, lehámozza a férfi válláról a ruháit, másikkal pedig megtámasztja azt, nehogy előre bukjon. Miután végre akadálytalanul hozzáférhet a sebhez, megfogja másik vállat is, a lyuk felet.*
-Nyugi, rendbe jössz. Csak várj egy kicsit.
*Arcát a sötételf felé közelíti, és ajkai nemsoká, találkoznak a forró sebbel. Gyorsa szívni kezdi a méregtől keserű vért. Közben egyre gyűlnek a földön, a feketéllő vérfoltok, amiket Ayrisz köp a kövekre. Kicsit beleszédül a fullasztó vérszagba, de most nem állhat meg, hiszen a méreg gyorsan terjed. A csendben csak a köpések, és az azok utáni légszomjas lélegzet vételek ismétlődő sora hallatszik. Néhány vérpaca a földön fekvő, halott apa arcán is landol. Persze őt ez már nem zavarja, fakó tekintettel réved a semmibe, s az arcán egyre szaporodó, mérgezett vér mennyisége lassan vörösre festi azt. Visszakapja amit ajándékul adott.
Mikor a lány már elég vért szívott ki ahhoz, hogy minimális legyen a méreg mennyisége a testben, letörli csupa vér arcát, és a sötételfet az egyik hát falához húzza. Nem könnyű munka, hisz legalább kétszer nehezebb nála. Nekidönti a porladó falnak és leoldja, a nyaka közé tekert sálját. Talán most ez is jó lesz. Kabátja alól, előveszi egyik hosszú markolatú tőrét, és Zaraun kulcscsontjához támasztja. A sálat körbetekeri a férfi válla alatt végigvezetve, úgy, hogy a seb a "kötés" mellett, a karja felé essen. Ráköti a vállára, a tőrt is hozzákötve ahhoz, majd jó erősen megcsomózza. A tőrt elforgatva, elszorítja a vérkeringést, így a méreg már nem terjedhet tovább a teste felé. De persze ez most nem elég, muszáj még tennie valamit, hogy elálljon a vérzés. Nehogy meg kelljen majd fosztani a sebesültet karjától. Hirtelen egy vékonyka hangra üti fel fejét.*
-Néni! Láttam mi történt a férjeddel. Gyorsan hazaszaladtam ezért.
*A kis elf fiúcska áll Ayrisz előtt, kezével egy nagy, kissé lyukas kendőt nyújtva a lány felé. Valószínűleg az egyik fal mögül figyelte a "műsort", és ahogy meglátta a bajfordulatot, hamar haza sietett a kötésért. A lány, megkönnyebbült mosollyal veszi át a textíliát, és egy gyors mozdulattal ketté tépi. Tökéletesen tiszta. Egyik felét a seb első-, másikat a hátsó végéhez gyűri, majd ledobja magáról kabátját, és leveszi csipkés felsőrészét. Az alatta hordott selyem-ujjatlan Jól megmutatja, nőies vonásait. Vékony derekát, és formás csípőjét, nem nagy, de szép formájú melleit. A csipkés lajbit összecsavarva, átköti a két rongycsomót, így már jól tamponálva a csúnya sebet. Kész! Megkönnyebbülve dől hátra, kezeivel megtámasztva magát. Nagyot sóhajt.
-Köszönöm! megmentetted a karját. Légy szíves, és jelezd a bácsinak, MOST, melyikőtök esélyesebb a túlélésre.
*Gúnyosan, az ájuldozó férfira mosolyog. Feláll, és odasétál az egyik halott fiúhoz, hogy megtörölhesse véres kezeit a ruhájában. Makulátlan. Visszatérve magára kapja kabátját, amit néhol sötétre színezett a vér, mikor összefogdosta ázott kezeivel. Újra a kisfiúhoz fordul.*
-Mond csak, szimpatikus neked ez a bácsi? Kedvesnek tartod?
-Nem.
*Mondja határozottan a kis utcagyerek.*
-Hát akkor, kérlek ne hidd, hogy a férjem! Csak nem hiszed, hogy leállok egy ilyen fráterrel? Ha-ha.
*Kedvesen a fekvő férfi felé hajol, majd kotorászni kezd ruhái között. Meg is van, az erszény, amit a halottaktól zsákmányolt még a délelőtt. Vidáman a kisfiú kezébe hajítja.*
-Tessék, ez talán elég ár, az életéért. Aztán vigyázz rá!
*Nevetve útjára indítja a kis suhancot, majd odadől a falhoz, a sötételf mellé. Arcát felé fordítva, halkan megszólítja.*
-Jobban vagy? Hol laksz? Bár ha olyan koszos, mint itt minden, akkor jobb lenne, ha inkább hozzám jönnél. És rendesen eltudnálak látni. Persze csak majd ha fel tudsz állni. Ha minden igaz, pár perc és jobban leszel. Segítek járni, de azt csak nem várhatod el, hogy a hátamon cipeljelek, még a végén orra esek veled együtt.
*Tréfálkozik, miközben Zaraun arcát fürkészi, reakcióját várva.*


1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:30:58
 ÚJ
>Avelai Janar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

// A baj ma sem kerül el //

*Avelai egy kiadós alvás után ébredezni próbál, sajnos a könnyed kelését meg akadályozza a hasogató fej fájás amit a tarkójára mért ütés okoz, és egyéb kellemetlen bizsergést érez leláncolt végtagjaiból. Egy idő után sikerül össze szednie magát és szép lassan kinyitja szemét. Egy üres, ütött kopott házban találja magát. Próbál valami tám pontot találni, hogy kitalálja merre és mikor van, de mind hiába.* ~ Hurrá ~ * Jegyzi meg magában a rabul ejtett elf. Miután sikerül teljesen felébredni megpróbálja jobban felmérnie a terepet. Egy ajtót sikerül észre venni a háta mögött, bár sokra nem megy vele először is ki kéne szabadulnia* ~ Remélem az a két bolond már keres engem.~
* Megpróbál mozgolódni, hát ha sikerül valamelyik végtagját kiszabadítania a láncokból, de bal szerencséjére elég szoros a lánc így eleinte semmire nem megy vele. * ~ Hogy az isten verje meg azokat kis senkiházikat, csak kerüljenek a kezem közé tuti kibelezem őket.~ * Még párszor meg dicséri elrablóit, hogy kiélje magában a hirtelen felgyülemlett dühét, majd mély levegőt vesz és lenyugszik.*
- Hahhóóó, valaki??? Tudom, hogy ennyire szeretek de most már elengedhetnétek!
* Még a választ várva újra mozgolódni kezd, hátha most sikerrel jár, közben kardjai hon léttét keresi. *


1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 17:58:57
 ÚJ
>Lirtilsasda Sliedima avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Hamar visszaér, és örömmel nyugtázza, amint a sikátorok félhomálya körbeöleli testét.* ~Na, mit csinálják? Menjek haza, vagy kódorogjak még? Elsétálok a könyvtárba, hátha találok valami érdekes mesét, amit elmesélhetek majd a többieknek.~ *Elképzeli, amint a többiek köréje gyűlnek, hogy hallgassák. gyakran mesélnek egymásnak történeteket, de azok hirtelen kitalált ötletek csupán. Sokkal másabb, ha valaki egy szerez egy érdekes, jól megírt történetet. És Lirtil nagyon szeret olvasni. Ritka dolog ugyan ha valaki megtanul, iskola nélkül, de idősebb testvérei megtanították olvasni, és írni, bár az nem megy neki annyira. A számolás művészetébe is beavatták, de arról ők sem tudtak sokat, így hát ezen a téren az ő tudása is hiányos maradt. Hosszú léptekkel elindul, hogy minél előbb odaérjen.*


1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 17:40:25
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Ayrisz Emeraad// //16+//

~ No lám, miből lesz a cserebogár?~
* Meglepetten vonja fel szemöldökeit a Királylány döntésére, pláne gúnyos, könyörtelen szavaira. Látja, hogy szemeiben a zavarodottság mellett gyilkos lángocska lobban, mely Zaraunt is feltüzeli; most legszívesebben ott helyben leteperné a fiatal kisasszonyt. De most más dolga van, így visszafordul a két fajankó felé. A lány kellő távolságban van, így ha harcra kerül a sor nem eshet bántódása.
- Csak nem anyuci kicsi fiacskái? Apropó, szólíthatlak titeket testvérnek? Elvégre nekem is volt némi közöm anyátok melleihez... értitek ugye?
* Ayrisz nem láthatja, de a mélységi arca kegyetlen, vérszomjas grimaszt vesz fel, szavai mint méreg csepegnek a gúnytól, ahogyan prédájára leső vadként tekint a két fiúra, akik a szúró megjegyzést hallva türelmüket vesztve törnek előre. Mellőzve bármily taktikát, vagy tervet, fej-fej mellett, fegyverüket magasra emelve rohamoznak. Zaraun épp erre számított tőlük, kezében máris ott terem az éjfekete penge, s olyan kecsesen és könnyedén fordul ki jobbra a roham elől, mintha csak táncolna. A kisebbik fiú viszont máris fél térdre rogy, s arcára fagy a rémület, ahogy oldalára szorított ujjai közül kibuggyan sűrű, vörös vére. Testvére lassan eszmél, s ha lehet még inkább dühbe gurul sérült öccse láttán, sebzett bika módjára ront ismét ellenfelének. Zaraunnak most sincs nehezebb dolga, sőt, ez már túl könnyű, ismét kitér a roham útjából, fejét leszegve elkerül egy vízszintes vágást, majd egy újabbat, ekkor homlokegyenest előreszökken, egészen a böhöm orra elé, s egy villámgyors mozdulattal hasába mártja pengéjét. Szórakozhatott volna még tovább is, ám a testvérek csepp kihívást sem jelentettek számára; az idősebbik is üveges tekintettel dől el, akár egy krumpliszsák.
A sötételf végignéz áldozatain, s Ayrisz tekintetét keresve kihúzza magát, mint aki jól végezte dolgát, ám ekkor vészjósló kattanás üti meg fülét, valahonnan a ház sarka felől. Ösztönösen földre dobná magát, ám a távolság túl kicsi ahhoz, hogy elkerülje a bajt, vállába iszonyatos fájdalom hasít a testén átfúródó számszeríjvessző nyomán. Jobb kezéből tehetetlenül kiejti tőrét, a macskakövön térdepelve sérült vállához kap, s fogait összeszorítva, az égető érzéstől felszisszenve a támadó irányába emeli tekintetét.
A sarokról, amerről ők is jöttek, a felszarvazott, és immáron fiait vesztett apa közelít felé súlyos léptekkel, újabb vesszőt helyezve a nyílpuskára.*
- Most megdöglesz, te féreg! Először a feleségem, most pedig a drága fiaim! Én fogok hát végül léket ütni a koponyádba!
* Hangjában keserűség, harag és vérszomj keveredik, szeme őrülten fénylik az éj sötétjében. Eddig végig lesben állhatott, s várhatta a megfelelő alkalmat a támadásra, ám bosszúvágya olyannyira elvakította, hogy hagyta fiait elesni. Most pedig vérszemet kapva közvetlen közelről akarja kivégezni a mélységit. Végzetes hiba, hisz a sebzett, sarokba szorított vadállat a legveszélyesebb. Ahogyan 2-3 lépésnyi távolságba ér a fegyvertelen, sebzett Zarauntól, a sötételf nagy levegőt vesz, egy hirtelen mozdulattal előránt cipője szárából egy aprócska pengét, s egyenesen az óvatlan férfi szívébe hajítja azt. A számszeríj tompa csattanással hullik ki az apa kezéből, majd ő maga is elterül a nyirkos köveken.
Nem maradt több ellenfél, ám Zaraun az ájulás szélén áll, forog vele a világ és lángol a válla, lassan az egész karja, úgy tűnik a nyílhegy méregbe lehetett mártva. Tekintetével most már kétségbeesetten keresi a lányt.*
- Azt...hiszem...ke-kell némi sssegítség!
* Nyögi felé kínjában félhangosan, ahogyan próbálja magát legalább térden állva megtartani.*
- Mekkora...szé-gyen...



1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 16:29:13
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

-Egyedül nőttem fel, tíz éves koromtól. Eleget tudok az életről. Az a gyerek életrekész. Nem erővel, ésszel fog túlélni, ahogy én is tettem. Tumol mit mikor tegyek, és hogy melyik oldalon áljak ha az életem a tét. Valószínűleg, ha a fiúra törnek kétségbe esettségében leszúrja a támadóit.
*Hallkan követi a férfi lépteit, a földet bámulva. Arcán békés mosollyal.*
-Gondolj bele! Mennyivel jobb ember lesz, mintha csak hidevérrel tenné. A félelem nagy úr kikezdi az idegeket, de a ridegség a lelkünket rohasztja szét, és azt már nem menti meg senki.
*Hangja most nem a megszokott. Komoran hasít az éjszakába. Mosolya mintha könnyeit takarná, a hallk, élettelen szavai, és fénytelen lesütött szemei rövid időre felcsillanak, ahogy a férfi érintését érzi a kézfején. Ez a sötétekf, mindíg képes zavarba hozni, és elérni, hogy elöntse a forróság. Ez már nem az elsö. Azonban nem maradnak ilyen nyugalomban sokáig. Egy sarkon befordulva két ember törnerá a férfira.*
~Cafka? Szajha? Kik ezek a nyomorultak?~
*Hirtelen az fordul meg a fejében, talán a nemrég említett asszony fiai lehetnek. Úgy is néznek ki, látszik a szemükben a félelem, nyilván csak a becületért jöttek most ide. Szavaikra, Ayrisz arcán, kétségbe esett kényszermosoly terül el.*
~Elmehetek? Elengednek? Mégis mit képzelnek rollam, ki vagyok, egy tehetelen ringyó?~
*Zaraun arcáról kiolvassa annak üzenetét, de nem szándékozik itt hagyni.*
-Köszönöm uraim, hogy sértetlen távozást biztosítanak nekem. De azthiszem most itt maradok. Biztos vagyok benne, hogy nem esik majd bántódásom.
*Fagyos tekintetévek, szinte belemászik az alacsonyabbik, nagyfogú fiú fejébe. Ragyogó szemei, most tompafényűek, zavarodottak, szinte ölni képes velük.*
-Előbb halnak meg, mint hogy hozzám eljutnának.
*Mintha nem is ő lenne. Maga sem érti mi ez, de már egész kiskora óta megvan benne. Ha veszélyben érzi az életét, hidegvérű, és gúnyos lesz. Nem sokan látják ezt a szeméiségét, de talán nem is baj. Kicsit rémisztő. Leiül, egy közelben fekvő ládára, kereszbe teszi lábait, és a közelben álló Zaraun-ra vigyorog.*
-Jó szórakozást!

A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 16:33:45


1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 15:51:42
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Ayrisz Emeraad//


*Lám-lám, az a bájos ártatlanság. Valóban, a lány még oly fiatal-bár Zaraun sem az a vénség- és annyira naív, látszik, hogy az igazságtalan és kegyetlen világ még nem ragadta el senkiét. Vagy a mélységi valóban beteg lenne? Ha így is van, a kórt az anyatejjel együtt szívta magába még kisdedként, vagy a sors fertőzte meg, mikor elragadta tőle szüleit.*
- Túl kedves vagy, Ayrisz. Az a két gyermek felcseperedve egymás torkának fognak ugrani, az elf nem fogja megélni a felnőtt kort a városnak ezen részén. Talán már reggelre meggyilkolják, csupán az új, csillogó gyűrűjéért. A szürke viszont életre termett, ő túl fogja élni.
* Hangjában némi keserűség lappang, ám próbál tárgyilagos maradni, mellőzni az érzelmeket. Legyen ez egy lecke a lánynak, a való életből, legalábbis abból, melyben a mélységi éli mindennapjait.*
- Csodálkozom, hogy egy ilyen bájos teremtést még nem raboltak el ezeken az utcákon.
* Vált témát inkább, elég volt a kioktató hangnemből, újra visszatér arcára a megszokott üde mosoly, ahogyan sajátos módon teszi a szépet partnerének.*
- Ha találkozunk, én biztos nem lettem volna olyan vajszívű!
* Nevet a lányra folytatva a szövegelést, s hüvelykujjával gyengéden megsimogatja Ayrisz kézfejét, ahogyan a torony felé menet befordulnak egy sarkon, és szembetalálják magukat két fiatal, kardot szorongató pasassal.
- Nocsak, kit fújt erre az éjjeli szél?! Ő az új cafkád, mélységi kutya?
* Köpi az egyik útonálló a becsmérlő szavakat, s mindketten fenyegetőn Zaraun felé emelik kardjaikat. Az egyik magas, tagbaszakadt fickó, mélyen ülő aprócska szemekkel, ő az, aki beszél, a másik aki egy fél lépéssel társa mögött áll, alacsony, kissé görnyedt kapafogú férfi, talán a húszas éveinek elején.
- Szajha, te moszt elmehecc, veled nincen dolgunk, cak eszzel a ganéval!
*Jut szóhoz a szőke, alacsonyabb figura, tisztán hallhatóan ajkai közt kitüremkedő két foga nem csak a kinézetét teszi komikussá, de a beszéddel is meggyűlik a baja. Zaraun elengedi a hölgy kezét, s őt védve kissé előrébb lépve néz szemeibe.*
~ Ha akarsz, most elmehetsz.~
* Gondolja némán, s ezt talán szavak nélkül, tekintetével is kifejezi a nőnek. Ayrisz választhat, kihúzva magát a bajból megússza sértetlenül, míg lehet, vagy marad és kockáztatja életét.*



1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 14:18:02
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

*Gyengéden kihúzza kezét a férfiéból.Kedvesen mosolyogva leguggol, a csakódott kisfiúhoz. Gyűrűsujjáról lehúzza egyik ékszerét, és átnyújtja az elfnek.*
-Ne is törődj, ezzel a mogorva bácsival! Szegény beteg, nem tudja miket beszél. Azzal barátkoztok akivel akartok, ez a legnagyobb érték az életben. A szabad döntés joga.
*Felsandít a sötételfer, egy kissé gúnyos félmosojjal, és gyűrűje köré hajtogatja a kisfiú ujjait.*
-Sajnos most csak enyit adhatok, de ha eladod szép pénzt kaphatsz érte. Okosan költsétek el, közösen.
*Felállva még megborzolja a gyermek fejét, majd tovbb indulnak. Léptei koppanását szinte elnyomja a kabócák éjji dala. Nem is emlékszik mikort vette vissza. Egy idő után újra megszólal.*
-Igen, erre járok minden reggel. És dél után is, mivel ha haza akarok menni, muszáj itt átjönnöm. Mindíg hozok magammal egy kis élelmet, hátha találok valakit akinél jobb helye van mint nálam. De a templomban még nem voltam. Szerintem ki fogom bírni a mászást, ha a lábaim is eggyetértenek.
*Vidáman megpaskolja combját, a térde felett, majd újra belekarol a férfiba. Szeret naponta végigjönni ezen a helyen. Valahogy családiasabb mint a puccos gazdagnagyed. A sok zajongó suhanc gyerek, mind ugyan olyan egyedül van, mint ő volt. Mármien kicsit is segít rajtuk, ő tudja, mennyit számít akár egy kedves szó is. Ezért zavarta kicsit Zaraun megvető szavai. Bizonyára őt is zavarná, ha csak a faja miatt nem szólnának hozzá. Márpedíg ez a gyermek valószínűleg semit nem vétett ellene, így nem érdemel megkülönböztetést. De nem hagyhatja, hogy ez elrontsa a kedvét, kiszámíthatalan ugyan, de jószándékúnak tűnik új ismerőse. Ennyivel nem vágja el magát, a lány előtt.*

A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 14:31:35


1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-19 11:07:25
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Ayrisz Emeraad//


A Szegénynegyed sohasem alszik igazán, koszos utcáin éjszaka is koldusok, szajhák és zsebtolvajok lesik napi betevőjüket, alvilági alakok intézik kétes ügyleteiket a házak sarkán, sajátos halk, tompa duruzsolással bevonva a negyed omladozó falakkal szegélyezett olykor bűzös sikátorait.
Zaraun nemesi származása ellenére már sok-sok éve itt él, megtehette volna, hogy megválik örökölt fogadójától, mely az otthonát jelenti, és vesz magának egy takaros kis házikót mondjuk a Gazdagnegyedben, de esze ágában sincs innen lelépni. A helynek megvan a maga sajátos varázsa, főként az, hogy itt mindig zajlik az élet. A városnak ezen a részén nap-mint nap megfordulnak nemesek, gazdag artheniori polgárok, tisztes kovácsok, vagy kardforgatók, mágusok és boszorkányok, fejvadászok meg tolvajok is. A lanawini fajok mindegyike megtalálható eme zsúfolt negyedben, ám a színes kavalkádban elmerülve a bámészkodó igen gyorsan megválhat erszényétől, ne adj isten életétől.
Az egyik kis macskaköves utcát most magassarkú csizma ütemes kopogása zengi be, a sötételf és Ayrisz kézen fogva kerülgetik az út közepén sustorgó kis csoportokat, részegen támolygó őröket. Fel sem tűnik neki, hogy a lány keze hideg lenne, hisz az övé is az, mint mindig, akár egész teste, ám a puha érintés jóleső érzéssel tölti el. Zaraunnak most sem kellett csalatkoznia megnyerő modorában, hisz a lány kikötésekkel, de mégis vele tartott a távozás helyett. Semmi malacság és lerészegítés, úgy tűnik ezek voltak a feltételek... ha még egyáltalán emlékszik rájuk a nemesi ficsúr. Az ital valóban csodákra képes, ám a mélységi szerint ha valaki a bódító alkoholtól levedli gátlásait, az több ráhatással, de józanul is megválik tőlük. Apropó, a hosszú, kopott vászonkabát mit takarhat? Egy biztos, hosszú még az éjszaka.
- Oda tartunk, ahhoz a régi templomtoronyhoz! Remélem nem riadsz meg pár lépcsőfoktól és némi létrázástól.
* Mutat a magasba, egyenesen egy roskatag kőtemplom tornyára, valahol pár utcával előttük. Az építmény sötét sziluettje árnyékként szökik a magasba a halovány holdfényben, innen is tisztán kivehető, hogy jóval a negyed házai fölé magasodik. *
- Jártál már erre, Királylány? Sokan irtóznak a városnak ezen részétől, megvetik az itt élőket. Pedig nincs ennél jobb hely Artheniorban, főleg akkor, ha az ember nem kíván szem előtt lenni.
*Miközben beszél, eléjük toppan két rongyos, mezítlábas utcagyerek, markukat sóvárgón feléjük nyújtva. Az egyik kölyök egy csúnyácska arcú sötételf lányka, kosztól szürke hajtincsei gubancosan lógnak vállán, a másik gyerek meg egy maszatos képű, vézna kis elf fiúcska. Zaraun csípőre teszi szabad kezét, méregetőn tekint a kis koldusokra, majd ügyelvén arra, hogy erszényét fel ne fedje, előkotor némi pénzérmét nadrágja zsebéből. A pénzecskéket belehelyezi a mélységi kislány szürke tenyerébe, kissé előrehajol, s kedves hangon így szól.*
- Ez csak a tiéd, de amondó vagyok, jobban is megválogathatnád a cimboráid!
* Tekint a csalódott elf fiúcskára. Hiába, a fényes bőrű egykori fajtársak undorral töltik el, mint minden rendes sötételfet. Puhányok, kényesek, mégis felsőbbrendűnek érzik magukat az általuk csupán korcsfajzatoknak titulált mélységi rokonaiktól. Ez viszont egy másik történet, a világ manapság ilyen kegyetlen.*



1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-18 21:32:46
 ÚJ
>Casden Camilde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Caletnia vs. Casden //

*Úgy látszik nem jól mérte fel a távolságot. Az eredar kihasználva a pillanatot hogy, most Casden védtelen egyenesen rátámad és pengéjét a férfi combjába szúrja. Casden ezt már nem bírja felüvölt és sarlójával rácsap a nőre. Ez egy teljesen reflexszerű mozdulat észre sem veszi hogy, a másik most kiszolgáltatott és hogy, a másiknak sérült az egyik karja. Mondhatni ez csak hab a tortán. Eddig biztos volt a győzelmében és most egy kis kétsége támad efelől. A lábán lévő seb a további harcban hátráltatni fogja őt és ha nem kezeli el is vérezhet.*


1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-18 21:14:54
 ÚJ
>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Yaru Arrigan//

*A férfi történetét meghallva még alkalmasabbnak találja a munkára.*
~Nincs semmije és vannak ellenségei. Ha ügyes vagyok akár bábként is használhatom míg el nem rongyolódik. Utána könnyen el lehet tüntetni hisz a ruhája alapján nemrég érkezett a városba vagy koldus. Egy koldus vagy egy jöttment eltűnése pedig senkit sem érdekel. De tetszik ahogy önmagát fényezi előttem. A képességeit most jól fel sikerült mérnem de, vajon milyen lehet a lelke.~
*A kocsi egy szűk utcába ér. Alon egy fintorral az arcán néz ki az ablakon az után lévő koldusokra. Néhányat majdnem elüt a kocsi de, sem a kocsist sem a gazdáját nem érdekli ez.*


1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-18 19:04:16
 ÚJ
>Pyrkon Dravok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345

Játékstílus: Vakmerő

*Nem emlékszik rá, hogy járt volna valaha is a szegénynegyedben ilyen késői órán. Ahogy a macskakő kezd eltűnni a földről és helyén, immár a mocsok és sár kezd eluralkodni, óvatosabbra veszi lépteit. Bár este nem látni annyi kolduló embert, mivelhogy a többség alszik valahol, azért egy-két, még ébren lévő tesz egy próbát, hátha a langaléta megjutalmazza őket, némi arannyal. Fejrázva, ügyet sem vetve a szegényekre halad tovább, s a szinte üres utcákat figyeli. Ahhoz képest, hogy nappal mennyien vannak kint az utcán, este meglepően kevesen.*
~Valószínűleg vannak csoportok, melyek összetartanak és megosztják egymással a házaikat. Vagy mijüket...~
*Ennek ellenére is, félelem fogja el a mágust, melyet az innen-onnan jövő hangok gerjesztenek. Az eső még mindig úgy szakad, mintha dézsából öntenék. Az utcák hosszabbnak tűnnek, az épület szerű tákolmányok nagyobbnak.*


1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-18 18:11:05
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Caletnia vs. Casden //

*Lám, csak jól teszi, hogy nem fordít figyelmet a karján lévő foltra, és inkább folytatja a támadást. A férfi nyilván azt hiszi, attól, mert nagyjából van fogalma róla, hol van Caletnia, képes lesz felvenni vele a harcot. Legalábbis ezt mutatja az elkeseredett próbálkozás, hogy még többet fedjen fel az eredarból. Persze abba is belegondolhatna, hogy amíg ő üvegcsékkel dobálózik, addig teljesen védtelen gyakorlatilag minden része, köztük főleg a combja, amit Caletnia már hosszú óráknak tűnő másodpercek óta igyekszik elérni szablyájával. Viszont megéri, bőven megéri a látvány... a vér. Habár a támadása ismét nem tökéletes, ez már aligha zavarja, hiszen amint sikerül kirántania a a fegyvert a férfi lábából, mindent el fog árasztani a vér. Már csak annyi a baj, hogy így elég védtelen, hiszen egyik karja el van törve hála a kriptában történt incidensnek, így azt most nem tudja használni. Ellenkező esetben kezében lehetne a tőre, védhetné a sarló esetleges csapásait, így viszont eléggé kiszolgáltatottnak érzi magát ebben a pár másodpercben. Attól függetlenül, hogy a férfi megpróbál visszatámadni, vagy csak a fájdalmat igyekszik feldolgozni, ő a szablya kirántására fog törekedni, hiszen tudja, hogy ellenfelében így teheti a legnagyobb kárt. Ha ez sikerül, illetve tud teremteni újfent pár lépés távolságot, akkor újra láthatóvá válik, hiszen ennyi kék trutyival a testén már felesleges lenne próbálkozni a láthatatlansággal. No meg egy ilyen seb után nem valószínű, hogy a férfi még harcképes lesz. De hát ki tudja? Ugyanakkor egy enyhe fintorral az arcán méri végig a ruhán terjengő nagy kék foltot, majd megjegyzi:*
- Most új ruhát kell szereznem *hangja merengő, mintha már befejezettnek tekintené a harcot, holott erről szó sincs.*


1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-17 22:06:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Caletnia vs. Casden //

*Hihetné bárki, nem csak Caletnia, hogy az üvegcse, mi szétpattan mellette, ártalmatlan, még egy alantas kis lény számára is, nem hogy neki. De mégis sikerült elérni ezzel valamit. Méghozzá azt, hogy a nő egy része látható lesz. Nehéz lenne megmondani a fröccsenés nyomának alakjából, hogy melyik testrésze az, annyira lehet a lába, mint a karja is.
Casden hátrál, védekezőleg reagál a folt feltűnésére, de Caletnia sem fog tétlenkedni, támadásba lendül, alulról a comb felé. Az sem érdekli, hogy Casden egy újabb fiolát vág hozzá, ami ismét megfesti ruháját és bőrét, mellkasát főleg. De ez nem zavarja abban, hogy a combra menjen rá, szablyájával lesújtva rá.
Hiába minden, a támadás talál, Casden támadott lába erősen sérül, Caletnia pengéje belemerül és fájdalmasan érinti a vadászt a fém hidege. Ha a tervek szerint, csontig nem is képes belevágni, elég közel kerül hozzá, hogy a láb szinte teljesen használhatatlanná váljon. Ezek után aligha tud ugrálni, jobb lesz valahogy megoldani, hogy minél hamarabb végezzen, mert most már erősen vérzik, amint a penge távozik a combból. Cal pedig bizonyára van olyan értelmes, hogy erről tudomása legyen. Azon kívül, elég kiszolgáltatott a helyzete, amíg nem szedi ki és hátrál el pár lépést. Casden aligha lesz képes ezt kihasználni, hacsak nem számított már a támadásra és készült a viszonzásra. De még úgy is szerencsére lesz szüksége. És akkor még csak arról van szó, hogy túléli, az állapota pedig gy is kérdéses lehet.*


1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:51:18
 ÚJ
>Casden Camilde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Caletnia vs. Casden //

*Úgy látszik végre az istenek rámosolyogtak Casdenre. Ahogy eldobta az üvegcsét egy kevés ráfröccsent az eredarra.*
~Úgy látszik hogy, csak fel tudom találni magamat. Mostantól mindig fogok festékkel töltött üvegcséket tartani magamnál. A varázsital azért ehhez túl drága de, biztosra kell menni.~
*Mikor a sötétben meglátja hogy, egy folt lebeg a semmiben szélesen elmosolyodik és ha a folt a közelében van hátrébb ugrik és a kabátja alól a másik üvegcsét is oda dobja de, most már tud hova célozni.*


1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-16 16:40:29
 ÚJ
>Ralier Alrerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Szorít az idő//

*Mikor Mtach összetörte a homokórát, Ral azt hitte, hogy elbaltázta a, ha nem is egyetlen, de mindenképp fontos lehetőségüket. Viszont a homokóra csodák-csodájára szép lassan újra összeáll.
Pár perc múltán Ricuko, aki meg is találta a szekrénybe rejtett "kulcslyukat", már be is tudja illeszteni a homokórát a helyére.
Apró kattanás hallatszódik, majd az szekrény, ajtó módjára elkezd lassan kinyílni.
Mivel ő a legvékonyabb és legkisebb, először Ral surran be a nyíláson, de érzékeli, hogy nem sokkal utána már az időközben előkerült Synalys is behatol. Bár Ral sosem kedvelte őt igazán, de nagyon örül neki, hogy előkerült.
A szekrény mögött egy elegánsan, de kissé hiányosan berendezett kis szobában találják magukat.
A függönyök be vannak húzva, de a szobában lévő két olajlámpás vakító fényt áraszt magából.
A fényben jól látszódik a szoba végében lévő, felfelé vezető lépcső is.
A szoba berendezését egy apró asztal adja, ezen a két lámpáson kívül egy üveg vázával, benne húsz szál rózsával. Ezen kívül egy aranyozott keretű kézitükör, két darab kisebb, egyszerű tőr, egy kalapács és néhány szög, valamint két tűzgyújtásra alkalmas eszköz található az asztalon.
Ami viszont talán fontosabb, egy szakadt, talán könyvből kitépett lap, melyen egy újabb versike található. Ral végigolvassa, hátha most nagyobb sikerrel jár a talány megfejtésével.
Ami érdekes, hogy a lap alja, így a vers további része egyszerűen hiányzik. Sőt, Ral egy kis vizsgálódás után azt is észreveszi, hogy a lap bal széle sem egyenes, hanem foszlott, megtépett.*
- Ezt szerintem egy könyvből, valószínűleg valamiféle verseskötetből tépték ki. Vagy csak a mágus ezt a hatást akarja kelteni.
*Ral nekiáll gondolkozni a versen. "Hiba volt őt visszahozni, fiatalsága vérre szomjas." Talán valamiféle rég elfelejtett démonról, vagy esetleg egy eredarról van szó? "Sűrű felhők gyülekeznek, s leszáll az est. Varjak éhes hadai érkeznek, a széllel vérszag terjed."
Ral tovább gondolkodik:*
~ Valamiféle háború, vagy mészárlás? A démon, vagy eredar elkövetett egy hatalmas mészárlást, és most újra visszatért, hogy gyilkolhasson? ~
*Közben viszont újra megjelenik a füstalak, és elkezd beszélni. Az első szó értelmét Ral nem nagyon fogja fel. Ami utána jön, az viszont sokkal érdekesebb. Ral gondolkozik egy kicsit és elmondja véleményét a többieknek, akik időközben már bejutottak a szobába, és megnézték a verset:*
- Szerintem egy démonról, esetleg egy eredarról lehet szó, aki valamikor régen egy hatalmas mészárlást követett el, de most újra visszatért, vagy valaki megidézte, hogy gyilkolhasson. És csak szépeket eszik... mint a mesékben. Az "Armanngataranza" pedig talán a lény neve lehet.
*Közben Synalys is elmondja a saját ötletét, ami hasonló mint Ralieré. A füstalak pedig újra szertefoszlik, és ad még egy utolsó tanácsot, hogy amire szükségük van, azt vigyék.
Mtach és Synalys már el is vett jópár tárgyat, így Ralnak csak a tőrök és a rózsák maradnak.
Mivel a zsebében ott lapul saját tőre, így azokra csak egy pillantást vet. Végül "még jól jöhet" alapon az egyiket elteszi a zsebébe.
A rózsákkal nem nagyon tud mit kezdeni, végül úgy dönt hogy az egyiket rátűzi a ruhájára. Elég viccesen fest így, pirosban és fehérben, rózsával a ruhájában. Mintha találkára indulna titkos szerelméhez.
Azzal céltalanul leporolja magát, és így szól a többiekhez, jelezvén, hogy készen áll:*
- A lépcső tűnik az egyetlen útvonalnak. Indulhatunk?
*Aztán olyan butaságokon kezd el agyalni, hogy mi lehet az Armanngataranza visszafelé olvasva, hátha ebben is rejtőzik valami újabb rejtvény.*
~ Aznaratagnnamra.. ~

A hozzászólás írója (Ralier Alrerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.16 16:45:44


1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-10-15 20:28:34
 ÚJ
>Mtach Liner avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Szelíd

//Szorít az idő//

*Amíg Ralier nézeget és vizsgálódik, a vörös előkerül. Mtach magában örül, hogy nincs baja a lánynak, akit egészen megkedvelt. A vörös szól, hogy ezt nem kéne, de az ork lány sikeresen földhöz vágja a homokórát, ami össze is törik. Várja, hogy mi történik. Úgy gondolta, hogy ez a megoldás, így kell megfejteni a rejtvényt. Le sem tagadhatná, hogy ork. Nekik ritkán van közük az elvont gondolkodáshoz, ami a találós kérdésekhez szükségeltetik. A nyers erő alkalmazása viszont nem hoz semmi eredményt. Nem bukkan elő egy fogoly, nem lesz világos. A homokóra viszont újra összeáll a darabjaiból. Beletelik néhány perc, de a szemek összegyűlnek az újra felépülő üvegbe. A végén már olyan, mintha új lenne, egy karcolás sincs rajta. Mtach nagyon dühös lesz. Ez egy olyan valami, amit nem tud puszta kézzel vagy fegyverrel legyőzni és ez fenemód bosszantja.*
- Hogy a ménkű csapna a varázslós anyjába, aki ezt kitalálta...
*A vörös a melleihez szorítja a tárgyat és már azon gondolkodik, hogy el fogja adni. Mtach megint megállapítja, hogy a lánynak megvan a magához való esze. Ami itt mozdítható, azt el kell lopni. Senkinek nem fog hiányozni, majd rákenik az egészet a mágusra.*
"Csettintett egyet és huss, minden eltűnt! Mi nem láttunk semmit. Csak éljük túl. És találjam meg azt a füstös nyomorultat..."
*Amíg a vörös szorongatja a tárgyat, Ricuko jó nagyot hajol, hogy beférjen a szekrénybe. Az ork lány nem tudja, hogy mit keres a partnere, de bízik az óriás eszében. Már megmutatta, hogy van benne gógyi és arra itt szükség van. Ricuko elveszi a vöröstől a homokórát és berakja a szekrénybe. Talált valami lyukat, ahova ez pont befér.
Mtach hallja a kattanást, aztán megmozdul az óra és a szekrény hátlapja is. Ez egy titkos ajtó, amit így kellett működésbe hozni.*
- Szép volt, szivi!
*Mtach elismerően szól Ricukohoz, aki megint megmutatta, hogy meg tudja oldani a bonyolult helyzeteket. Az ork lány eddig még nem találkozott túl sok értelmes óriással, de itt van a kivétel.
A hátlap nagyon lassan megy szét. Sokat kell várni, hogy a két nagytestű átférjen az így keletkező ajtón. A vörös viszont karcsú, akár egy nyílvessző és alacsonyabb is, így hamar beszökik. Mtach legszívesebben inkább berúgná az egészet, hogy ne kelljen kivárni, de nem fér oda Ricukótól. Úgy dönt, hogy addig kipakolja a ruhákat a szekrényből. Ami rámegy, azt fel is veszi, így fogja elvinni, amit csak tud. Aztán majd eladja valahol. A csikorgó, köszörűk dobhártyát gyilkoló hangját utánó szerkezet végre teljes szélességében nyitva áll és ekkor Mtach is bemegy.
Bent egy elfüggönyözött helyiséget talál. A vörös az asztal alatt keres valamit, de Mtach először végignézi a szobát.*
"Ha van ablak, amit be lehet törni és be lehet rajta mászni, akkor minek ez a cécó a rejtett ajtóval? Hát ezt nem értem."
*Arra nem gondol, hogy még a függönyök is lehetnek álcázó berendezések, amik csak dísznek vannak itt. Lehet, hogy nincs is mögöttük ablak, csak arra hivatottak, hogy egy kicsit otthonosabbá tegyék ezt az eldugott lyukat. Két olajlámpás ad valami zöld fényt. Az asztal közepéről mindent bevilágítanak. Más is van mellettük, de ez megint olyan, mintha csak úgy összelopkodtak volna mindent és itt lerakták volna. A vörösnek már a kezében van a kalapács, mintha épp kőművesnek akarna állni.
Mtach megnézi a papírt. Bosszankodik, hogy már megint verset kell olvasni. Sose érdekelte az ilyesmi és nem is igazán érti ezeket, de a művészlelkeket sem. Amíg a karavánt őrizte, találkozott egy-két ilyennel. Volt egy lantos, aki mindenre tudott egy dalt és ilyeneket énekelt egyfolytában, mint ez a vers. A legszívesebben leütötte volna. Aztán persze mikor jöttek a hegyi oroszlánok, a nótáskedvű volt az első, akit leterítettek.*
- Persze még le is tépte az alját, nehogy el tudjuk olvasni. Ezt honnan szabták ki egyáltalán?
*Mtach nézi, hogy itt van-e a könyv vagy a másik darabka valahol, de hirtelen megint megjelenik a füstalak. Egy lépcső vezet felfelé és annak a lábánál tűnik fel. Megint össze-vissza beszél, legalábbis Mtach nem érti, mit akar azzal a furcsa szóval meg a többivel. A vörös gondolkodik és ki is talál valamit.*
- Nálunk is rettegtek a hétfejű sárkánytól, aztán kiderült, hogy az csak egy fa. A vérfarkas is csak mese.
*A "vámpírt" meg még csak nem is érti, hogy mi, nem hallotta még ezt a kifejezést.*
- Szerintem itt valami különc gyilkosról van szó. Azért jönnek a dögevők, mert ez mészárol agyba-főbe. Vagyunk négyen, el tudjuk ezeket vinni.
*Mtach a versből meg a füstös szavaiból ennyit ért, de gondolkozik. Megint körbenéz, hogy van-e itt könyv, amiből kitéphették a lapot vagy hogy a másik darab nincs-e a földön valahol. Ha nincs, akkor a cetlit odaadja Raliernek. A fiatal fiú nem beszélt eddig sokat, de Mtachank úgy tűnt, hogy értelmes. Talán addig nem akar megszólalni, amíg nem tud biztosat. Lehet, hogy pont ő fogja összerakni az egészet. Ezért is jó, ha nála van a papír.
Az ork lány a kardját elteszi a hüvelybe, hogy felszabaduljanak a kezei. Morog egyet, hogy ilyen ócskaságokat kell cipelni és mégcsak nem is fizetnek érte. A vörösnél van a kalapács, ő pedig elteszi a szögeket. Egy tűzszerszám már van nála, mert Ricukótól kapott, de a másik kettőt is megfogja. Amikor a maradékra néz, akkor ugrik be neki valami:*
- Na, szivi, Ralier, a többi a tietek. A rózsákat egyszerűbb a vázában hozni és szerintem az lesz a "szép", amit a mészáros szeret. A ronda meg talán ő maga, úgyhogy hozzuk a tükröt is, hadd jöjjön rá a frász. Höhöhö! Höhö-höhö!
*Mtach ezzel el is indul a lépcsőn felfelé. Készen áll arra, hogy ha kell, eldobjon mindent és kardot rántson vagy kitérjen egy támadás elől. Ha van korlát, akkor azt is felhasználja harci helyzetben, hogy belekapaszkodjon és úgy rúgja ki a támadó lábait vagy valami hasonlót csináljon.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416