//Szorít az idő//
*A versformába öntött találós kérdés láthatólag nem tetszik a füstalak által összegyűjtött négyesnek, olyannyira nem, hogy az ork hölgy hamar ki is fejti róla a véleményét, egy igen frappáns kétsorossal, majd még ezzel a lendülettel földhöz is vágja az órát. Az üvegből készült tartály csörömpölve hullik ezernyi apró darabra, s szórja szét homokját a földön, így a többiek hosszasan csodálhatják a szemeken aranylóan megcsillanó fényt.
Ám percek múltán kiderülhet, hogy a homokóra nem olyan könnyen pusztítható, mint amilyennek vékony üvege és a benne található ártatlan, tehetetlen tartalom tűnik. A homokszemek lassan egy csoportba kúsznak, akárcsak az üvegtörmelék, majd egy kisebb, szintén aranyszínű villanás kíséretében az egész holmi újra eggyé alakul, a sérülések egyetlen nyoma nélkül.
Ez után már Synalys vagy Ricuko magához veheti a tárgyat, melyről kiderült, nem kell annyira félteni. Az óriás, bár méreteiből adódóan kissé nehézkesen, de talán annál hatékonyabban kutathatja át a szekrényt, így csupán percek kérdése, hogy megbizonyosodjon arról, hogy feltételezése helytálló. Az egyik polc mögött felfedezhet egy ugyanolyan négyszögletes mélyedést, amilyen a homokóra fából készült talpa, ám előbb ki kell emelje a polcot, hogy az órát bele illessze.
Ahogy az óra talpa a mélyedésbe kerül, egy apró kattanást lehet hallani, majd a homokóra megmozdul, elfordul a mélyedéssel együtt, a szektény hátsó lapja pedig lassan szétnyílik és kétfelé húzódik. A valóban erőltetetten lassú eseményt -eltelhet talán jó negyed órányi idő is, mire a rés akkorára tágul, hogy az óriás és az ork is át tudja magát préselni rajta- olyan súrlódó zaj kíséri, mint mikor kő siklik kövön, mellé pedig jellemző, nyikorgó-kattogó hang is társul - az ajtó nyitószerkezetéé.
A szétnyíló rejtett ajtó mögött egy újabb szoba látható, melynek bár függönyei egytől-egyig be vannak húzva, mégis szinte vakító a bent uralkodó zöldes fény, melyet mindössze két olajlámpás áraszt magából. Ezek a lámpások az egyébként szinte teljesen üres szobában, a szoba közepén elhelyezett asztalon állnak, s megvilágítják a szoba túlsó oldalán álló, felfelé vezető lépcsőt.
Ha a négyes belép a szobába, az asztalon, a lámpások mellett, egy egyszerű, fújt üveg vázában hosszú szárú rózsákat találhatnak -összesen huszat-, egy aranyozott keretű kézitükröt, két darab kisebb, egyszerű tőrt, kalapácsot és hosszú szögeket -megközelítőleg egy emberi maroknyit-, valamint tűzgyújtásra alkalmas eszközöket -ebből is kettőt-, és egy szakadt lapot, mely így szól az üzenet:*
"Sűrű felhők gyülekeznek,
S leszáll az est.
Varjak éhes hadai érkeznek,
A széllel vérszag terjed.
Hiba volt őt visszahozni,
Fiatalsága vérre szomjas..."
*A sorok tovább nem olvashatók, a lap alja hiányzik, s a jobb megfigyelők azt is észrevehetik, hogy a papír bal széle sem egyenes, mintha késsel hasították volna, hanem foszlott.
Kisvártatva megint előkerül a füstalak, méghozzá a lépcső tövében, ám ezúttal nem nevet. A már ismert, egész kórus hangján hihetetlen mélységű komolyság érezhető.*
- Armanngataranza. Nagyon szereti a szépet, a rusnyát ki nem állhatja. *itt egy pillanatnyi szünetet tart* - Fogják, amiről úgy gondolják, szükség lehet rá. Jól gondolják meg, mert később talán nem térhetnek vissza ide.
*Ismét nem hagy időt kérdésekre, ahogy érkezett, úgy távozik is, ismét szertefoszolva a levegőben, felkavarva a kis szoba egyébként is dohos, poros levegőjét.*