//Szorít az idő//
*Az ork lány és Ricuko sikeresen bejutnak a házba. Az óriás közben tesz valami vicces megjegyzést. Mtach nem nagyon érti a viccet, de az óriás vigyorogva mondja, úgyhogy ebből rájön, hogy tréfának szánta a mondatot. Az értelmét látja, nagyjából ugyanaz, amit ő is elmondott. Csak megrázza a fejét, mert nem érti, hogy mi ezen a vicc. Talán ez is egy olyan dolog lesz, amit Ricukótól majd egyszer megkérdez. Az óriás sokat viccel és az orkot kezdi érdekelni, hogy ezt miért is csinálja.
Mikor betörik az ajtót, az óriás még egy tűzszerszámot is ad Mtachnak. Az ork lány átveszi és keres fáklyát, de sajnos nem talál. Zsebrevágja az eszközt és tovább próbálkozik a karddal és a lábai mozdulataival. Valami nekiütődik a sötétben és Raliernek nagy szerencséje, hogy az ork lány épp nem sújt arra a karddal. Csak azért úszta meg, mert a véletlen érintésből Mtach tudta, hogy ez nem támadás, csak valamelyik társa ugyanúgy nem lát a sötétben és nekiment.
Valaki elesik és ez megint Ralier lesz, mert az óriás nagyobbat szólna, ha elesne. És azok után, hogy Mtachnak volt szerencséje tapasztalni, milyen gyorsan és ügyesen mozog Ricuko, meg is lepődne, ha pont ő esne el. Az ork lánynak sikerül felfeszíteni egy szekrényt, de se a vöröst, se mást nem rejti a bútor. Csak göncöket talál benne. Gondolja, hogy talán ezeknek még hasznát veszi, ezért a nyakába terít egy vastagabb, durvább szövésű valamit és egy vékonyabb, ruhaszerű anyagot is. Nem látja, mi az, csak kitapogatja. A vörös viszont sehol sincs. Hiába kiabálnak Ricukóval együtt, nem kapnak választ. A szoba másik végében viszont feltűnik valami fény.
Az ork lány közelebb helyezkedik a fényhez és először megnézi, amire rávetül. Furcsa látvány tárul elé, mivel pácolt, alapos és hosszas munkára utalóan kidolgozott szekrényeket ugyanúgy lát, mint ócska ládákat. Mintha a szoba fele tartozna csak a szegénynegyedbe.*
- Mi a franc? Összecsórták a gazdagok bútorait, de fáklyára már nem tellett?
*Az ork lány odamegy a szekrényhez és a kard hegyével feszíti ki az ajtót. Ha ott bent rejtőzik valami, ami ki akar ugrani, akkor nem áll elé. Inkább majd oldalról csapja le. Végül nincs mit lecsapni. Benéz és a szekrény majdnem olyan, mint általában az ilyen bútorok. Polcok és ruhák. Keresi, hogy honnan jön a fény? Zöldes-sárgás fény, ami nem a legjobb, de egy kicsit segít. De honnan jön?
Alul van egy homokóra, kétökölnyi tartályokkal. Mtach próbál a lefolyt homokból rájönni, hogy mennyi idő telhetett el. Az pedig nem sok.
Ahogy a számok váltakozása, ez a homokóra is visszaszámlálás a halálig. De nem a vörös haláláig. A füstalak azt mondta, itt el van dugva valaki. És a csapattal majd csak akkor foglalkozik, ha ezt a valakit kiszabadították vagy ha a titkos fogoly meghalt.*
- A füstös azt mondta, a harmdik nap végén fog el valakit a csapatból. A homokórán ez egy nap akar lenni, ami lefolyt? Mer' még kétszer ennyi van. És ha megvan a fogoly vagy meghal, akkor van két napunk megtalálni a vöröst.
*A versikét elég idiótának találja, ahogy általában minden verset. Mtach nem az a költői típus, sem a szépségét, sem a gondolkodását tekintve. Viszont ismer ork mondásokat és ezt a rejtvényt is egy ilyennel közelíti meg.*
- Hát ez nem volt bezárva. És ha a homokóra a kulcs, akkor én tudok erre egy ork verset:
"Szeretném a homokórát megállítani!
Mondta az ork és összetörte a homokórát."
*A minden rímet és ritmizálást nélkülöző ork "költemény" elmondásával Mtach megfogja az üveg időmérőt és izomból földhöz vágja.*