*Mosolyogva konstatálja, hogy bizony fiatal társa már szívesen pihenne meg valahol, hisz majd leragadnak a szemei. Viszont úgy véli, talán még egy vacsora belefér, így bólint a felkérésre.*
- Szíves örömest, jól esne egy tea, meg valami meleg étel lefekvés előtt, aztán meglátjuk, mit hoz a holnap *mondja halkan, de még mindig somolyogva, majd kilép a fiúval a templomkertbe.
A sötétben kicsit talán félelmetesnek hathat az ember számára, de mivel őt tünde szemekkel áldotta meg az ég, számára nem jelent bizonytalanságot a sötét, mert jól tájékozódik benne. Azért körülnéz gyorsan, és elgondolja, milyen szép lehet nappali fényben a hely, ám a finom étel és a zamatos gyümölcsből készült tea arra ösztökéli, hogy hamar átlépjenek a szegénynegyedbe.*
- Hogy merre járok, ha nem épp szülővárosomban? Messze még nem mentem, csupán a szomszédos városba, oda is csak látogatóba. Útban arrafelé teljesedik ki az artheniori erdő igazán, de messzi vidék az *magyarázza séta közben, és mint nemrég a piacon, most is vigyázva simítja egyik kezét az oldalán pihenő erszényére, melyben minden lépténél megcsörrennek az aranytallérok.
Még ilyen későn is lézengenek emberek errefelé, sokan tüzet raknak a ház előtt, és úgy próbálnak meleget varázsolni a hűvös éjszakába, illetve ott sütik meg az erdőből szerzett zsákmányokat.
Hiába, de megesik rajtuk a szíve, így egy-két gyermeknek odaajándékoz néhány aranyat, majd sietősen halad tovább a főtér felé, amennyiben Ardnak sincs több dolga errefelé.*