Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-23 22:08:56
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban... //

*A kérdés nyitott marad, érzi a hangsúlyból, hogy neki kellene befejeznie. Ha nem a tulajdona, akkor mégis micsodája? Nevelt gyermekének a dadája? A lakótársa? Valaki, akit csak úgy ismer? Ő is érzi, hogy ennél több, de nem találja a megfelelő kifejezést.*
-Most még nem tudom.
*Nem akar hazudni, ezért inkább elismeri, hogy nem talál rá szót. Talán ez nagyon bután hangzik, talán nem is fog jól elsülni, de néha már úgy érzi, bármit mond is, akaratán kívül olyan szerencsétlenül válogatja a szavakat, hogy csak rontani tud a helyzeten.
-Hogy a te... Mi? Te mikor költöztél oda?
*A visszakérdezésre egészen megzavarodik, látszik rajta, hogy ez felkészültlenül érte. Az rendben van, hogy nem figyeli minden percben, hogy a lányok mit csinálnak, de hogy ez nem tűnt fel neki...
Most először úgy érzi, az mindent megoldana, ha homlokával megvizsgálhatná a fal állóképességét, lehetőleg jópár erőteljes csapás keretében. Létezik, hogy ez elkerülte eddig a figyelmét? Igaz, hogy nem szokott bejárni a lányokhoz, Camilla szobájába még kevésbé, hiszen egyszer átnézte a hagyatékát, azóta nem járt arra. Viszont érzi, hogy ezzel most nagyon elrontotta.*
-De...
*Lassan nem is mert a minimumnál többet beszélni, de érzi, hogy az előbbit még ki kell javítania valahogy, elmagyarázni, hogy pontosan mire gondolt. Bár lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha csak simán újra kezdhetné, akkor talán sikerülne félreértések nélkül elmondani, hogy mit szeretett volna.
Ujjai kicsit rászorítanak Ellira kezére, nem fájón, épp csak annyira, hogy érezze, nem akarja, hogy karját elrántva ki tudjon viharzani a konyhából. Eddig mindig hagyta, hogy tovább mérgesedjen a helyzet, de most nem fogja ennyiben hagyni a félreértéseket, muszáj, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.*
-Őszinte vagyok, a magam módján.
*Elképzelhető, hogy kicsit morcos lenne a hangja? Az egyenes, dolgok közepébe vágó beszéd nem tartozik legfőbb erényei közé, csak akkor folyamodik ehhez, ha elkerülhetetlen.*
-Nem akarom, hogy elmenj, de ha el akarsz... Már nem tarthatlak vissza.
*Reméli, ez elég egyértelmű és lényegre törő, talán korábbi érthetetlen megnyilvánulását is feledteti.*
-Tudod, hogy nem könnyű velem az élet, jól fontold meg.
*Bár a vőlegény nem jelent többé potenciális riválist, mégis ki tudja, hogy szeretne-e maradni. Minden oka meglenne, hogy gyűlölje a hímet, de vajon arra van-e jó indíték, hogy miért akarjon vele élni.*

A hozzászólás írója (Volaryon Inglathael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.23 22:18:17

1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-23 21:34:29
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban... //

*Óvatosan megfújja a gőzölgő teát, majd aprót kortyol belőle, de mivel még így is túl forró, ezért inkább lerakja Volaryon csészéje mellé. Most, hogy a függönyökön már nem tud beszökni a Nap fénye, parázs fűtötte félhomály telepszik a konyhára.*
- Tehát, ha nem vagyok többé a rabszolgád...?
*A mondat vége elveszik, nyitva hagyva a kérdést. Tekintete lesiklik az ébenszín kézre, mely az ő ujjait zárja édes bilincsbe, és egy pillanat erejéig elveszíti a megkezdett gondolatfonalat.
Igen, erre lenne szüksége. Érezni akarja, hogy nem pusztán sejtésekre vagy illúziókra alapozta döntését, hanem a felszín alatt mélyebb dolgok húzódnak meg... Aztán a pillanat elröppen és Ellirának muszáj visszatérnie, hogy az összekuszálódott fonalakat megpróbálja kibogozni. Kérdőn kapja pillantását a másikra és már-már rémült arckifejezést ölt.
* ~ Mit akarok tenni? ~ *
Hát... azt hitte beszélgetni, de mivel érzi, hogy ezzel még nincs lezárva a kérdés, így inkább kivár, amíg Volaryon kicsit jobban kifejti álláspontját.
Megnyugvást azonban ezek a szavak sem nyújtanak és Ellira vonásai egyre inkább a kísértetet látott ember arckifejezését idézik.*
- Camilla szobája? Úgy érted az én szobám? Én nem gondoltam, hogy... Vagy szeretnéd, hogy elmenjek?* Szaporán emelkedő mellkassal kapargatja össze a gondolatfoszlányokat, hogy értelmes mondatokba sűrítse őket, de próbálkozása sikertelennek bizonyul. Egyelőre még nem szabadítja ki ujjait a másik kezéből, mert hinni akarja, hogy valamit félre értett, hisz azzal tényleg elveszítené mindenét, ha elhagyná a Volaryon-Nia kettőst. Nem adta elég egyértelműen a mélységi tudtára, hogy marad? Így még mindig azt az egyetlen értelmezési módot tudja leszűrni, hogy mennie kell...hacsak... Az éjbőrű férfi nem a csalódástól tartva kerülgeti a forró kását. Szalmaszálként kapaszkodik ebbe a lehetséges megfejtésbe és ahelyett, hogy kiszabadítaná magát, közelebb lép.*
- Nem akarod, hogy itt maradjak?* Szinte kérlelőn gördülnek le a szavak a rózsás ajkakról, miközben a másik arcát fürkészi, ha helyes a feltételezése, úgy Volaryon még mindig nem őszinte és ez így nem maradhat tovább. Már csak az a kérdés, hogy alkalmazza-e ő is ezt a körmönfont módszert az információk előhúzására, vagy inkább mondja meg nyíltan, amit gondol. Végül ez utóbbi mellett dönt és csendesen még hozzáfűzi.*
- Mert, ha maradok, akkor muszáj lesz egy közös nyelvet kitalálnunk. Mi is legyen a neve...
*Már-már játékos fény költözik a barna szempárba, ahogy lassan oszlik a bénító kétségbeesés. Hisz miért fogná a kezét, ha el akarná küldeni?*
- Mondjuk...Őszinteség?


1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-23 19:47:58
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban... //

-Rendben.
*Ismét csak bólint, és ennyit tesz hozzá. nem fogja Niának megemlíteni az eseményeket, úgyis fiatal még, talán meg sem értené ennek a jelentőségét. Igaz, a kicsi az egész helyzettel nincs tisztában, így még kevésbé fogná fel a mostani események súlyát.
Követi a nőt, szinte sejtette, hogy a konyha felé fognak tartani. Nem is baj, csak ne felejtse el behúzni a függönyöket odalent, mert kezd felkelni a nap, az pedig nem fog jót tenni neki. Jobb is, hogy ilyen semleges terepen beszélgetnek, leülhetnek egymással szemben, hogy így tárgyalják meg, miként is tovább. Újabb kétség csap fel a hímben: lehet, hogy csak a vőlegényével nem akart elmenni, de amúgy nincs maradása tovább? Hiszen megkapta az áhított szabadságát, mi sem lenne természetesebb, mint messzire elkerülni ezek után azt a házat, ahova rossz emlékek fűzik. Vajon tényleg negatív benyomást őrizget magáról mindarról, ami az utóbbi időben történt?
A konyhába lépve elsőnek az ablakhoz megy, elhúzza a sötétítőket, majd ez után fordul vissza Ellira felé, aki az asztalnak támaszkodva szegezi neki az első kérdést. Nem válaszol azonnal, komótosan sétál közelebb, hogy bögréjét az asztalra rakja.*
-Tehát nem vagy többi a rabszolgám.
*Igaz, hogy főleg az adott helyzet kényszerítette ki belőle a szavakat, de visszavonni nem fogja a feloldozást. Az alvilágban is van becsület, még ha másként is működik, mint azt a felszíniek megérthetnék, nem fog gúnyt űzni saját szavainak súlyából.
Hirtelen ötlettől vezérelve nyúl előre, hogy megfogja a nő kezét, tekintetét az övébe mélyeszti. Csak egyszer tudná megérteni miképp is működik a másik... Annyira érthetetlen dolgokat tesz néha, hogy a hím úgy érzi, kitörik a nyaka, ha követni akarja.*
-Most, hogy szabad vagy, mit szándékozol tenni?
*Így, hogy ki is mondja, hirtelen óriási ostobaságnak érzi a kérdést, így megköszörüli a torkát, hogy kicsit korrigáljon.*
-Úgy értem, hogy mivel Camilla szobája felszabadult, így én átköltözöm a földszintre, így pedig odafent marad egy üres szoba.
*Vajon szándékosan csinálja, hogy nem beszél nyíltan és egyértelműen? z amolyan rossz beidegződés, egészen hozzászokott, hogy mindig körmönfontan, hátsó utakon közelítse meg a témát. Lehet, hogy ez fogja megdönteni egyébként jó szándékúnak induló terveit? A történtek után csúnya lenne egy ilyen kis apróságon elcsúszni.*

1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-23 19:11:21
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban... //

*Ezúttal tiszteletben tartja Branig döntését, hisz vélhetően nincs szüksége még egy tárgyra, mely hűtlen menyasszonyára emlékeztetné. Az ezüstlánc nem időzött sokáig a másik tenyerében és furcsán nehéznek tűnik, ahogy újra a kecses nyakhoz simul. Aprót biccent, de még nem érezi az áhított nyugalmat vagy a megkönnyebbülést, s aggodalma töretlen, miközben egyik része, mely az igazságra vágyott, a bűntudat maró érzésével kínozza. Mégsem állítja meg a távozót. Nem szakadhat két felé.
Ajtó csukódik, retesz kattan és Ellira remegőset sóhajt, ahogy múltjának ezen szakaszát lezárja. Pedig, ha tudná, hogy saját kezével írta alá a halálos ítéletet, ugyanabban a veremben találná magát, melyből épp az imént mászott ki. Áldott tudatlanság...
Léptei előbb a konyhába, majd az emeletre viszik, Volaryonhoz hasonlóan, megnyugvást, megnyugtatást keresve, bár benne ráadásként még ott motoszkál az is, minden akarata ellenére, hogy vajon jól döntött-e.
Az ajtóban állva már jönne a kigondolt válasz, miért szeretne beszélni, de meglepetésére nincs szükség magyarázkodásra, mert a mélységi is úgy érzi, hogy muszáj átrágni bizonyos dolgokat.
Tekintetével követi a felemelkedő alakot és a barna szempár szinte issza az apró részleteket. A hófehér, kicsit rendezetlen tincseket, a szép szabású ében arcot és az enyhe csodálkozást tükröző szempárt. Tudni akarja az igazságot és tiszta lappal szeretne kezdeni mindent. Persze ehhez két személy kell, de a nehéz gondolatok olyan könnyedén szállnak el az érintés nyomán, mintha ott sem lettek volna.*
- Nem szeretném, ha megtudná...
*Sóhajt egyet és végre enyhül valamicskét a mellkasát szorító nyomás is. Ha a józan ész nem kötné még mindig, most biztosan a sötételf karjában bizonyosodna meg döntésének helyességéről, de jól tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Előbb még ki kell találniuk, hogy mi is ez egyáltalán, ha nem tulajdonos-tulajdon közötti kapcsolat.
Természetesen a konyha felé húzza az esze, hisz két "ismerős", hol máshol beszélné meg a dolgait? Nem egy hatalmas ágyon, az biztos... Egyébként sem mondhatni, hogy kedves emlékek kötnék a hím hálószobájához, sokkal inkább a kínos helyzetek színhelyéül azonosítja. Így végül tétován indul el a lépcsőn lefelé és hacsak Volaryon meg nem állítja, hogy az ágyába cipelje, akkor kettesben érkeznek meg a narancsszín fénybe öltözött helyiségbe. Ott azonban újabb problémával szembesül, nevezetesen, hogy honnan is kéne elkezdeni a hirtelen megváltozott helyzet átbeszélését. Szembefordul választottjával és bár kimerítette a váratlan történések sora, nem foglal helyet, csípőjét az asztalnak támasztja, mert nem szeretne elszakadni Volaryon megnyugtató közelségétől.*
- Tehát nem vagyok többé a rabszolgád?

1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-23 15:50:17
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Nem akarja hallani, miről beszélgetnek, de sajnos a füle túl éles, lábai pedig nem viszik elég gyorsan. Amikor a férfi nevét kiáltja, megtorpan, de nem fordul vissza. Mintha csak egy haldokló utolsó kérését hallaná: vigyázzon rá.*
-Eddig sem tettem mást.
*Súgja a szavakat, inkább csak önmagának, nem is várja, hogy bárki más meghallja. Bár állandóan morgott és zsörtölődött, mégis vigyázott két tulajdonára, ahogy tudott és kellett. Ha Ellira valóban marad, akkor nem lesz ez másként, főleg most, hogy a nő önként látszik maradni.
Ettől még nem szakítja meg útját, hagyja, hogy ha Ellira kedvese után akar rohanni, hát tegye, ő maga Nia szobájába lép. Eredeti terve az volt, hogy felkelti a kicsit, hogy elmondja neki dajkája távozását, majd karjaiba zárva nyugatassa mindkettejük lelkét, de így ez már felesleges. Mégsem akar egyedül lenni, így csak a földre ül, hátát az ágynak vetve, némán töpreng és vár.
A léptek közeledésével egyenesen arányban kezd egyre hevesebben verni a szíve is. Nem ment el... Itt maradt, annak ellenére is, hogy szabadon távozhatott volna, mert a hím feloldotta a köteléket. És mégis itt van, ismerősen hangzó lépései egyre közelebb hozzák.
Felpillant ültéből, amikor nyílik az ajtó, kicsit hunyorognia kell a beszűrődő fény miatt, de ez nem akadályozza meg, hogy a nőalak arcát keresse egyből.*
-Úgy látom, nem kell búcsúzkodnom.
*Különös késztetést érez arra, hogy felpattanva máris odalépjen hozzá, és magához húzza, így nyugtatva meg önmagát is, hogy nem tévedett, tényleg hozzá tartozik. Ehelyett csak ül, szemében egyfajta különös csodálat ül, ahogy nézi az ajtóban állót.*
-Rendben.
*Most már megmozdul, jó lesz, ha valóban leülnek beszélgetni, ezek az események elég felkavaróak voltak, és nyilván mindkettejüknek vannak kérdései, amikre választ várnak. Ujjai akaratlanul is megsimítják Elli kezét, miközben átveszi a bögrét, majd maga is elhagyja a helyiséget, halkan csukva be az ajtót. Innentől két esélyes, mehetnek akár az ő szobájába is, de a konyhába is, amelyiket Ellira kényelmesebbnek találja.*
-Nia örülni fog, hogy nem mentél el.
*Zavartan köszörüli a torkát, csak remélni tudja, hogy ezzel nem ront el mindent. Újabban rossz szokása, hogy a lehető legrosszabbul válogatja meg a szavait, összekuszálva ezzel mindent.*

A hozzászólás írója (Volaryon Inglathael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.23 16:10:19

1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-23 12:59:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban – rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Hallja, ahogy Volaryon kiabál... De nem tesz támadó mozdulatot... Nem tesz, így pedig Bran rájön, hogy máskor se tenné. Most, hogy itt van, odavetné életét, hogy könnyű szerrel kiolthassa, eljátszadozhasson vele, de Elli visszafogja, mégsem bántja. Szóval tévedett, s keserűsége még erősebben tépi lelkét.
Bár Volaryon megrendíti, Ellira közelsége némileg megnyugtató. Rablánc? Hát nem tévedett akkor, valóban szolgájaként tartja az ő... Nem, most már nem... Rabláncon tartja a saját Elliráját. Brannak többé semmi köze hozzá. A szavak egyre csak csepegnek Ellira vágyott ajkairól, miket mindig is meg akart kóstolni, ízlelni, lopni akart bűnös csókot, átkozott szenvedéllyel, titokban, hogy a szülők ne is sejthessék. Nem lenne boldog? Miből gondolja? Hogy ez a féreg nem képes kimutatni a valódi érzelmeit? Aztán már csak meredten nézi a nyakláncot. De nem marad sokáig ott, hiszen újra kattan Ellira nyakában.*
- Ezt nem fogadhatom el...
*Búzakék szemébe könny gyűlik, bár hangja erős. Megtörni látszik, s remegő szemét elfedvén, megfordul.*
- Volaryon!
*Csattan fel, ismét keményen, mikor a sötételf már a lépcső tetejére ért.*
- Ajánlom, hogy úgy vigyázz rá, mintha legféltettebb kincsed volna.
*Ennyit mond és már viharzik is kifelé. Nem érdekli semmi, sebes léptei egyre csak mélyebbre vezetik a szegénynegyed sikátorai között. Még mindig nem képes felfogni semmit teljesen. Ellirát rabként tartja Volaryon, aki tagadott minden érzelmet, mintha éppen csak attól tartana, hogy tulajdonát elveszi. Mintha nem is nőként, pusztán tárgyként tekintene rá. Bran szerette volna halálukig, mindent megadott volna neki, s még többet is, mégis azt választotta, aki rabságban tartja. Ezért küzdött? Ezért vált az "igazság bajnokává"? Hogy egy ilyen harcban, melyben előnytelen fölényt is fel tudott sorakoztatni, kikapjon? Mi értelme volt hát két évig mindent megtenni az igazságért és még két évet eltölteni azzal, hogy kereste? Életének utóbbi évei mind hazugságot jelentettek? S előtte? Talán soha nem is szerette volna, ha Bran lesz a férje...
Ez a gondolat az utolsó csepp volt abba a kis pohárba, mi lelkét hivatott szimbolizálni. A mérgező genny kicsordult belőle és Bran a sikátorban összeesett. Az egyik falnak dőlve nyögött fel fájdalmában. Könnyei már arcát áztatják, de csak folynak... Nem hüppög. Nem sír... Csak maró könnyei égetik sápadt arcát. Kiveszett belőle az élet. Üresen kéklő tekintettel néz a sötétségbe. Ez fogja magába fogadni. Így hát léptek helyett már a földön kúszva mászik tovább, s eszébe jutnak azok a napok, azok a percek, azok az alkalmak, mikor látta Ellirát. Az első alkalom, mikor még kisfiú volt, Ellira pedig csak egy kislány. Megdöbbentően aranyos, ártatlan és abban a szent pillanatban beleszeretett Branig. A hátára fordul és a csillagokat nézi. Lehozta volna mindet neki. Még a nagy Holdat is... És többé soha, senki nem hallott Branigről.*

1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-22 20:25:45
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Igen, lehetett volna nyugodalmasabb is ez az este, de ettől még nem szabadna a sok részlet között elsikkadnia a jó híreknek. Mégis ebben a pillanatban az köti le legkevésbé, hogy nem kell tovább rejtőznie saját démonai és a megfoghatatlan éji árnyékok elől, melyek pokollá tették számára a sötétséget. Igaz volt, amit mantraként mondogatott magának: Sosem volt gyilkos, s lám mégis az imént tört darabokra nem egy, de rögtön két szívét is. Hiába szeretné összeragasztani mind a kettőt, ő is tudja, hogy ez lehetetlen.
Szavait egyelőre Branighez intézi, mert Volaryon sértett csalódottságával nem tud mit kezdeni. Szeretne hozzávágni valamit, vagy a karjába vetni magát, hogy visszatartsa, de amíg a mélységi nem őszinte magához, addig hiába próbálkozna tovább. Nem véletlen esett túlzásokba, de úgy látszik ez is csak újabb félreértésekhez vezetett.
Már eldöntötte, hogy itt marad és még nagyon sok idejük lesz a félreértések tisztázására, de az ingatag lábakon álló vőlegénynek nagyobb szüksége van rá.*
- Olyan ajándékot adtál nekem, amit soha nem tudnék meghálálni. Kitartottál mellettem, bíztál bennem és kiderítetted az igazságot, de nem lennél boldog mellettem. Látod? Még Volaryon is menekül tőlem, pedig elég makacs egy alak...
*Tényleg tréfálkozna ebben a cseppet sem vidám helyzetben? Minden bizonnyal, hisz arcán szomorú mosoly játszik, ahogy a másik vonásait kutatja.*
- Tessék, ezt neked adom...* Halk kattanással nyílik az ezüstösen fénylő nyaklánc csatja, hogy egy finom mozdulattal Branig markába záródjon. Ő maga is tudja, hogy nem pótolhatja az elvesztett szerelmet, de ez minden vagyona.*
- És meg ne próbálj valami őrültséget csinálni, mert...bár nem olyan módon szeretlek, ahogy azt szeretnéd, fontos vagy nekem. Akár hiszed, akár nem.
*Mennyivel könnyebb őszintén elmondani mindent és nem a zavarosban halászni elejtett megjegyzések után...Szavait követően átöleli a férfit, ha az engedi és fejét a másik mellkasához támasztja. Hagyja elgurulni a nehéz gondolatokat, hogy pár szívdobbanásnyi ideig csak a pillanat varázsába burkolózhasson. A nyár illatú köpenybe suttogja bele szavait mielőtt elengedné vőlegényét. Örökre.*
- Vigyázz magadra és Napfény kísérjen utadon!
*A szemeiben csillanó könny a bizonyíték arra, hogy minden szót komolyan gondolt. Nem egyszerű dolog elengedni a múltat, de meggyőződése, hogy csak így lehet boldog jövője.
Biztosan tudni akarja, hogy Branig megérti őt és ha nem is ma, de egyszer tovább lép, ezért addig marad, amíg szükségesnek látja. Teljesen a férfire bízza ennek az időpontját és nem sürgeti. Az élet apró szikráját szeretné látni a kék szempárban és, ha kell akár a napfelkeltét is megvárja, mielőtt nyikorogva felnyögnének a zsanérok. Más körülmények között büszkeséggel töltené el, hogy nem fakad sírva és nem tetézi Branig baját egy zokogó hölgy megvigasztalásával, de a bántó ürességen kívül nem érez mást.
Amint a vőlegény elhagyja a házat és becsukódik mögötte az ajtó, hirtelen rászakad az események súlya. Azzal nyugtatja magát, hogy idegesen kavargó gyomra nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszul döntött. Döntött és ezen már nem lehet változtatni. Muszáj lefoglalnia magát, ezért a konyhába megy, hogy egy teát készítsen. A lassan gyöngyöző víz azonban túl sok időt hagy a történtek újragondolására és az ismerős bűntudat is mardossa belülről, így amint a gőzölgő ital elkészült, felkapja a csészéket, hogy minél hamarabb az emeletre vigye őket.
Nia szobájának ajtaja résnyire nyitva van, beszélgetés zaját nem hallani, így jó esetben Volaryon mindent halott a lenti beszélgetésből, csivitelés híján pedig vélhetően a kicsit sem ébresztette fel.
Vállával óvatosan meglöki az ajtót és pillantása az ágynak támaszkodó Volaryonon állapodik meg. Az apró fénysugár, mely a földszinti lámpás fényéből származik, megfesti a földön ülő alakot és Ellira alakja köré és fénycsíkot rajzol.*
- El sem búcsúzol?
*Suttogva ejti a szavakat, nehogy a csöppséget felébressze, bár ezen igyekezete valószínűleg felesleges a lenti - kicsit sem halk - események után. Ajkán halvány mosoly húzódik, de nem annyira bolond, hogy örömet, vagy hálát várjon, bár egy leheletnyi megkönnyebbülésnek azért örülne... Itt maradt, nem ment el és nem azért, mert nem volt más választása.*
- Beszéljük meg egy pohár tea mellett.
*Óvatosan megemeli az egyik bögrét és ugyanazt a kérlelő hangsúlyt használja, amit odalenn. Természetesen nem fog örökké ott ácsorogni... Volaryonnal nem olyan türelmes, mint a váratlanul betoppant vőlegénnyel, mert egy kis része azért még dühös a mélységire, de egyúttal szeretné végre kideríteni az igazságot is. Kínosan lassan telnének az évek egy vadidegen mellett...*

1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-22 17:11:38
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban – rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Mit érdekli őt a féreg sértegetése... Nem is méltatja válaszra, elég, ha ő tudja, hogy bár fenyegette a nőt még korábban, bántódása sosem esett.
Látja, hogy a nő mennyire remeg, ez pedig tovább hergeli a kéretlen vendég ellen. Idejön, és egy pillanat alatt felborítja az életüket, ami egyre gördülékenyebben haladt. Tegnap még olyan szép volt minden, ma pedig maga a pokol.*
-Mit érdekel? MIT ÉRDEKEL?
*Már kiabál, egyszerűen nem akarja elhinni, hogy a nő ilyet kérdezhet. De valóban, mit érdekli? Nem csak a tulajdonát félti? Hiába akarja ezt hinni, már a puszta feltételezés is felháborítja. Nem, itt valami másnak kell megbújnia.*
-Azért, mert el akart szakítani tőlem.
Ahogy a finom női kéz az arcához ér, Ellirára pillant, aki megint ott áll előtte. A fizikai kontaktus bizalmat feltételezne, ehhez képest olyan ostobaságot kérdez, amire elkerekednek a szemei. Elvágná-e a nő torkát, ha már nem lenne rá szüksége?*
-Tehát csak ennyit nézel ki belőlem? Komolyan azt hiszed, hogy bántanálak?
*Ez most talán fájdalmasabban érinti, mint az egész eddigi együtt véve. Hiszen azért szédült meg, amikor meglátta a nyitott ajtót, mert azt hitte, nem tudja megvédeni, amikor magához húzta a nőt, azt is azért tette, hogy ha a földön kúszó féreg támadni akarna, megóvhassa. Ezek után a nő tényleg úgy gondolja, hogy a hím saját kezűleg venné életét? Elrántja a fejét, és tesz egy lépést hátra. Ez már túl sok.*
-Mit tudsz te az igazi énemről? Amikor meg akartam volna mutatni, ellökted.
*Hiába próbálja haraggal leplezni, nem lehet teljesen elfedni azt a fájdalmat, ami dühödt arcvonásaira rányomja a bélyegét, és ami tekintetébe bánatos lángokat csihol. Hogy is hihette, hogy majd pont egy felszíni lesz képes a lelke mélyére látni, megérteni, hogy mit rejteget, hogy micsoda teher nehezedik rá, hogy mekkora gyászt cipel magával már hosszú ideje?
Mintha valaki kést forgatna benne, úgy hallgatja, hogy a nő miket mond a vőlegényének. Nem mehet vele. Szóval szeretne, de kényszerűnek érzi, hogy maradnia kell. Vőlegény... Már csak emiatt darabokra tudná szaggatni, de mégsem teszi. Annyira egyszerűen véget vethetne mindennek, visszaállítva egy minden eddiginél szigorúbb hierarchiát, amiből nem lenne visszaút. De tényleg akarja ezt? Tekintete Ellira hátára mered, elkeseredetten próbálja egykori önmaga darabkáit összekapargatni. Nyugalom, hidegség, szervezettség. Hova lett mindezen tulajdonsága most?*
-Ha ennyire vele akarsz menni, menj. Ha csak a rablánc köt ide, úgy tekintsd semmisnek.
*Fejét lehajtva beszél, fehér tincsei elrejtik az arcát. Hiába az önzősége, a ködön át is érzékeli, hogy ez így nem lehet. Ha a felszíni férfi távozik, magával viszi a hírt, hogy kedvese rabszolgaként él, akkor pedig bizonyára egy hadsereg jönne a megmentésére, amit sötételfként nem élhetne túl, biztosan meglincselnék, jobb esetben azonnal, rosszabb esetben hosszas kínzás után. Az a racionális döntés, hogy hagyja menni a nőt, mentve ezzel a saját és Nia életét.
Nem pillant fel, nem érdekli már semmi, szótlanul, bizonytalan léptekkel indul a lépcső felé. Majd ő elmondja a kislánynak, hogy többet ne várja a dajkáját, mert az itt hagyta őket. De miért érzi úgy, hogy minden lépéssel mélyebb seb keletkezik benne?
Ennek megfelelően a felsegítős művelet végét sem várja ki, ha Branig utána is szól, elereszti a füle mellett.*

1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-22 16:50:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Aligha lelnék egymásban örömüket ezek után. Bran minden lélekereje távozott testéből, életéhez sincs kedve, nem hogy máshoz. Nem véletlen kérte Volaryontól is a halált. Megváltásnak tekintené, s talán egy személy számára jót is tenne a féreg mélységi.*
- Nem vagyok olyan, mint te, hogy egy nőt bántsak.
*Csak ennyit mond, fénytelen pillantása áthatol Volaryon alakján, a mögötte lévő házrészen, s az egész negyeden... A semmibe vész pillantása, mintha nem is látna, csupán tekintetével fordulna a hang irányába. Még ilyenkor is él benne az erény, hogy nőnek nem árthat, s a tudat, hogy milyen arcátlan és a kormos képűekre jellemző eme erőszakosság. Nem képes elképzelni sem olyan helyzetet, hogy kezet emeljen Ellirára. Hiszen egészen idáig életét is kockára tette érte...
A felcsendülő szó... ~Tulajdonod?~ Végtelen visszhangot ver koponyájában és fájdalmasan mar szívébe. A sötételf tulajdona... Ezek után olcsó hazugság volna vőlegénynek hívnia magát. Csak egy szerencsétlen vesztes.
Mennyit ér egy élet, mi értelmét vesztette? Mennyit ér egy élet, minek lényege elveszett és már csak önmaga árnyéka, ha nem kevesebb... Mit ér egy meghasadt szív, melyet apró foszlánya az eredeti léleknek, mi ölel és próbálja bátorítani, további harcra sarkalni. Nem adhatja fel... S mégis megteszi.
A szavak fájón marnak tovább testébe, mintha eleven méreg kúszna szét bensőjében, emésztve mindent, mi valaha benne volt.*
- Azt hittem szeretsz, hogy rám vársz, hogy érted jöjjek... De látom, már találtál mást, kiben meglelted azt, kit szerettem volna, ha bennem találod...
*Nem képes kimondani a szót, nem jön ajkára, torkában apró gombócba állt, s egyre fojtogatóbb a tény, hogy ott van... S ezek után Elli képes saját húgát ajánlani neki... Mit sem tudhat róla, hogy mi történt azóta, hogy ő eltűnt... Hogy húga már férjnél van, mert nem bírt tovább várni arra, hogy Branig feladja és hozzá szaladjon megnyugvást és vigaszt keresve. Végül sikerrel járt és az egész család, mind a két család örült, de lám, most vészjósló madárként fog visszatérni, örök szégyenben maradva, míg csak el nem szárad lélektelen és megtört szívű teste.
Nagy nehezen sikerül felállnia, próbál kevésbé támaszkodni Ellira gyöngéd alakjára. Végül egy halvány mosoly jelenik meg arcán, szinte valódinak hat, sőt, egész hihető, hogy tényleg egy mosoly van arcán...*
- Rendben... Elmegyek...
*Megindul az ajtó felé, de megáll még Volaryon mellett.*
- Egy pillanatra, Uram. Megtenné, hogy kijön velem egy pár szó erejéig? Fontos lenne...
*Pillantása talán ismerős lehet a mélységinek. Biztos, hogy aki ilyen könnyen vette volna most el az életét, látta már a halál megnyugvását mások pillantásában... Mikor már tudja, hogy vége, nincs tovább. Ilyen pillantással tekint rá Bran most, és hangja is pusztán a kérlelés miatt nem üresen csendülő. Ellirát meg fogja próbálni bent tartani, hogy kettesben tudjon szót váltani a sötételffel.*

1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-21 23:10:18
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban – rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Remegés tépkedi megkínzott tagjait, ahogy üres tekintetét a zöld szempárba fúrja. Csalódott és dühös egyszerre… Itt lenne a lehetőség, hogy elmenjen örökre és mégis tollpihe módjára sodródik ide-oda a felsorakoztatott érvek, érzelmek és elhangzott szavak között. Volaryon könnyedén és minden megbánás nélkül vágná el a térdeplő nyakát, miközben Branig önként helyezné sorsát az éjsötét tenyérbe. Hát mindenki megbolondult ebben a házban?!*
- Miért érdekel, hogy bajom eshet? Mert kárt szenved a tulajdonod?* Hangjából ugyanaz a csalódottság érződik, mely már egy ideje arcán is sötét árnyékként ül és túlságosan zavarosak a gondolatai ahhoz, hogy a valódi mondanivalót szűrje le a szavakból. Azonban még így is eléggé beszédes a tény, hogy figyelme osztatlanul a Volaryoné és már nem érdekli, hogy az imént leplezte le az eddig fontosnak tartott hazugságot…
Rózsás kis buborékjának finom héja elpattant és teljes valójában mutatkozott meg a ház ura, aki nem olyan, mint amilyennek látni akarta. Tudja jól, hogy nem szabadna éreznie a remegő hullámot, mely húzná, tolná vissza a mélységi karjaiba, akinek következő kérdése hideg ujjakkal markol a lelkébe. Gyűlöli ezt. Nem akar ő lenni, akinek a döntésén életek múlnak, akinek egyetlen szava vagy mozdulata nyomán fények tűnnek el a tekintetekből. Pillanatnyi hallgatás után válaszol csak, ezúttal azonban némi düh is keveredik a szavak közé. *
- Hagysz választási lehetőséget? Elvennéd egy ember életét csak azért, mert hívatlanul érkezett… Ehhez nincs jogod, még akkor sem, ha önként ajánlja fel. Nem minden a tiéd, hogy rendelkezz felette.
*Miért nem egyértelmű ez Volaryonnak? Hiszen az élet, odalenn is értékes, vagy nem? Talán csak a felszíniek életét tartja ilyen kevésre…
Ellira sokáig ücsörgött a sötétségben, hagyva az éveket elsodródni, elbújni az igazság és az emlékek elől és ironikus, hogy megtalált bátorságát épp a földön térdelőnek köszönheti. Közel, egészen közel lép a mélységihez, hogy elvegye az előbbi szavak élét. Rákényszerítve ezzel a másikat, hogy a szemébe nézzen, ha kell akkor finoman maga felé fordítva az ében arcot.*
- Az én hibám, tudom. Már abban a sötét sikátorban felfedted az igazi énedet és csak álltattam magam… Nem vágnád-e el hasonló hidegvérrel az én nyakamat is, ha már nem lenne rám szükséged?
*Pillantását csak ekkor fordítja el a sötételfről, szinte erővel szakítva el magát a másik delejes vonzerejétől, hogy következő szavait Branighez intézhesse. Nem vár választ… A hideg szavak ellenére, ő már döntött és a szívére hallgat, az esze helyett.*
- Ellenkezőleg. Te kínzol engem. Idejössz, rám zúdítod a múlt képeit és elvárod, hogy ugyanaz legyek, aki évekkel ezelőtt. Aztán egy fél szívdobbanással később, eldobsz magadtól mindent? Nem éltem át még elég bűntudatot? A te halálod is az én lelkemen száradjon?* Kis szünetet tart és, ha kell, odalép, hogy felsegítse a férfit. Ezért is szerette volna, ha a mélységi sétál egyet, mert úgy biztosan nem keltette volna ismét életre azt a sárga szemű szörnyeteget, melyet végre Ellira is felismer.*
- Sajnálom, nem mehetek veled, de itt nem lehet vége az életednek. A családod hazavár, ahogy a húgom is egészen biztosan. Nem is értem, hogy miért nem vetted el őt… Amióta ismer, fülig szerelmes beléd, fiatalabb és százszor szebb, mint én.
*Arcán egy mosoly suhan át, ahogy felidézi a bájos arcot és a tengerkék szempárt, de nem időzik sokáig. Elhatározta, hogy életet ver Branigbe, ha bele szakad is.*
- Akkor lennék igazán boldog, ha te is az lennél, bár ez borzasztóan igazságtalanul hangzik ebben a helyzetben… Kérlek… A családomnak is tudnia kell, hogy jól vagyok és nem kell megmenteni.
*Óvatosan simítja meg a másik arcát és esdeklő pillantással kutatja az azúrszín tükröket. *
- Kérlek…

1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-21 20:23:02
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Minden szépen alakul, Ellira az ő oldalát foglalja el, a férfi pedig önként kéri a halált. Túl idilli, ezért is törvényszerű, hogy össze kell omlania. Érzi, ahogy keze lecsúszik a nő derekáról, aki most vőlegénye mellé lép, onnan néz farkasszemet gazdájával. Miért nem megy már? Miért kéri azt a férget, hogy keljen fel?
A válaszra megrándul, mintha gyomron öklözték volna. Hogy ő menjen el? Hagyja itt a párocskát, hogy kedvükre leljék örömüket egymásban?*
-Ameddig ez itt van, nem megyek sehová. Nem foglak itt hagyni vele kettesben, hiszen meg sem tudod védeni magad.
*Vág vissza éles hangon. Esze ágában sincs távozni, de akkor mégis mit tehetne? Folyamodhat erőszakhoz, hogy elszakítsa a nőt a térdeplőtől, felrángassa az emeletre, és ott bezárja, amíg végez vele. De akár lelki terrort is könnyedén alkalmazhat, csak annyit kell tennie, hogy közli, ő felmegy Niához, amíg ők idelent beszélgetnek, egészen biztos, hogy Ellira értené a célzást. Miért nem mozdul mégsem? Maga sem tudja, talán azért, mert eredetileg sem ilyen módszerrel akarta maga mellett tartani az embernőt. Vajon máshogy nem lehet? Ha a hím most kilépne az ajtón, akkor itt hagyná mindenféle megbánás és utánagondolás nélkül? Ha igen, akkor talán jobb lenne hagyni, hadd menjen... De nem! Ennél önzőbb, nem fogja csak úgy, nagylelkűségből hagyni, hogy elmenjen. Hozzá tartozik, ezek után maradnia kell.*
-Tehát őt választod?
*Mintha belőle is kiveszett volna a harci kedv, Ellira ismét azt a fajta hangsúlyt hallhatja, amit aznap, amikor visszautasította a hím ajánlatát. Miért érinti ennyire mélyen már megint? Hiszen nem megfogadta, hogy többet nem hagyja magát ilyen idétlen helyzetbe kerülni? És mégis, most úgy áll itt, mint akit felszarvaztak.
~Azt hittem, ő is úgy érzi, hogy már itt van a helye Nia mellett. Mellettem...~
Gyűlöli ezt a fajta tehetetlenséget, ami újra szétárad benne. Soha többet nem akarta érezni, és most mégis, mintha vastag láncok kötnék, hogy bármit tesz, csak árthasson vele. Keze ökölbe szorul, arcát pedig elfordítja, hogy tekintetéből ne süssön a bánatos düh, amiért még azt sem tudja szép szóval megtartani, ami az övé.*
-Miért?
*Még ő is tudja, hogy ez ostoba kérdés, hiszen egy felszíninek egy fajtárs mellett lenne a helye, hiszen a mélység világa és kultúrája túl messze áll. Gyermeteg ostobaság volt azt képzelni, hogy Ellira azért hagyta magát odavonni, mert jólesett neki a hím közelsége. Szinte már fájdalmas, hogy csak a félelem bénította, amíg végül össze nem szedte a bátorságát, hogy szabaduljon.*
-Még arra sem méltó, hogy ránézz, hiszen már a térdein csúszik. Semmit nem tudna érted tenni, akkor mégis miért?

1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-20 18:32:19
 ÚJ
>Nevlik Alivyanara avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

*A szegénynegyedbe érve a hangulata még unottabb lesz. A sok por, kosz, a romos, már dőlőfélben lévő házak, a szegény, piszkos, büdös, sovány és szakadt ruhájú emberek miatt nagyon gyorsan ki akar érni a város ezen részéből. Sosem szerette a szegényeket, mindig is jobbnak tartotta magát tőlük, hiszen nemes származású, fényűzés mellett nőt fel - na meg kardok között, ha a sötételf múltját is nézzük. Többen is odamennek hozzá pénzt kérni, de nem törődik velük, van jobb dolga is, mint szegényeknek pénzt osztani, azt a pénzt másra is fel tudná használni, nem ismeretlen emberek etetésére, akik saját maguk tehetnek a sorsukról.*

A hozzászólás írója (Nevlik Alivyanara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.20 18:32:44

1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-19 18:23:14
 ÚJ
>Kian Tiarnach avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*A lány egy pillanatra hátrasandít, de aztán már nem törődik vele. Hál' istennek tényleg csak kevés nyomorulttal találkoznak. Mivel a lány is gyorsít ő is megszaporázza a lépteit. Közben újra rágyújt egy pipára és elégedetten füstölögve haladnak át a nyomortanyán. Közben megint gondolkodóba esik.*
"Hogyha együtt fogunk utazni akkor szükségünk lesz élelemre. Ahhoz pedig pénz kell. Márpedig az éppen nincs túl sok nála. Csak amennyi szükséges."
*Szép lassan viszont kiérnek a szegénynegyedből és ráfordulnak a gazdagnegyedre.*

1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-19 18:12:57
 ÚJ
>Felina Arlynia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

* Meglepődik Kian reakcióján, hogy a nyomában lépked...valahogy nem pont úgy képzelte, hogy ő lesz a pengefogó. Kicsit hátra sandít, de utána, a terepet figyeli, az árnyak rezdülését. Érzi a magán a férfi pillantását, de most nem zavarja, talán máskor. Mivel a férfi nem kérdezett ezért nem feszegeti a témát. Inkább környezetükre összpontosít.Egy-két kéregető kolduson kívül nem igazán találkoznak senkivel. De hát kiszeret itt sétálgatni. Inkább felgyorsítja lépteit, minél hamarabb kikerüljenek erről a lepratelepről. Gyerekkorában elég időt töltött ilyen helyen és nem vágyik vissza. Így csendben minden idegszál megfeszülésével jutnak el a gazdag negyedig.*


1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-19 00:26:57
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Horace mire feleszmél, addigra a lány már messze jár. Nem is baj, hogy nem köszönt, hiszen úgyis utána megy.*
~Szegény, mégis csak megijesztettem.~
*Egy kis ideig még mered maga elé, aztán cselekszik. Visszapakolja a kulacsot.*
~A Főtérre megy. Biztosan a fogadóba.~
*Hosszan néz utána, majd sóhajt egyet és a nyomába ered. *

1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-18 23:19:13
 ÚJ
>Tithen Drake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Pár pillanatig minden átfut az agyán és gyanakodni kezd.*
-Köszönöm, de egy korty kevés lesz... csak ezért beleinni nem fogok... *mondja és kezével gyengéden eltolja magától.*
*Hátára vágja a zsákját.*
-Viszlát!
*Érzelem mentesen mélyen a szemébe néz a férfinak, majd a fogadó felé indul.*
~Nagyon fura ez a fickó. Pláne, hogy rám ijesztett. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki így szólít le.~

1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-18 22:39:49
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Horace rájön, hogy ésszerűbb lett volna, ha nem hátulról "támad" a lánynak. De már mindegy.*
-Nem akartam megijeszteni. *feleli gyorsan* -Csupán csak láttam, hogy itt elkél a segítség.
*Újra mosolyra húzza a száját, miközben a hátizsákját leteszi a lába elé a földre. Kis kutakodás után előveszi ő is a kulacsát. Díszes borítású.*
-Ivókutat nem tudok erre. A fogadó a legközelebbi lehetőség ismereteim szerint.
*Közelebb nyújtja a kulacsát, hogy elfogadja tőle a lány.*

1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-18 21:42:55
 ÚJ
>Tithen Drake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Mikor Tithen elrakni készül a kulacsát, hirtelen egy férfihangot hall mögüle. Megfagy a vér az ereiben, és összerezzen. Felkel a padról, felkapva a cókmókját és megfordul, hogy láthassa az idegent. Kicsit meglepődik, hogy egy magas emberrel találja szembe magát, aki épp rá mosolyog.*
-Ööö... csak a vizem fogyott el. *mutatja a kezében lévő üres kulacsot.* -Hálás lennék, ha tudna mondani egy ivókutat, vagy valami hasonlót itt a közelben.
*A fogadóba nem megy el fölöslegesen, ha akár a szegénynegyedben is ihat.*

A hozzászólás írója (Tithen Drake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.18 21:43:26

1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-18 21:07:41
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A szegénynegyedbe érve végre megpillantja azt a különös nőt egy padon ülve. A piactéren látta, amint egy hal lopásán ügyködött. A nő feltehetőleg azt hitte, hogy senki sem figyeli. Ám tévedett. Horace végignézte az egész manővert. El kellett ismernie, hogy profin csinálta. Igazából nem tudta ő sem, hogy miért követi. Egyszerűen csak nincs más dolga, valamint egy kis szimpátiát is érzett iránta. Miért ne?
Hátulról figyelte a nőt, aki néhány méterre tőle egy kulacsot tanulmányoz, majd hangosan felnyög. Horace-nak nem volt sok sejtése mi történhetett, de azért elindult feléje, hogy hátha tud segíteni. Mikor közvetlenül a nő hátához ért, kedvesen megszólította:*
-Elnézést, tudok valamiben segíteni?
*Remélte, hogy nem ijesztette meg annyira, és emiatt nem menekül el előle.*

1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-18 20:36:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542

Játékstílus: Szelíd

//Lamwen Eyoliel//

*Ahogy ketten is birkóznak az ócska nadrággal, végre szabad rálátás nyílik a beteg ágyékára. Amennyire Lamwen megtudja állapítnai, semmi különös nincs a férfi ezen tájékával, ám ahogy felméri a "terepet" hirtelen megpillanthatja a combon futó, kékes-lila vonalakat.
Ha lejjebb húzza a nadrágot, láthatja, hogy a véráramot mintázó csíkok a térdhajlatból indulnak ki, s ágaznak szerte szét.*
- Hát ez meg... micsoda? *kérdezi a beteg, értetlen kifejezéssel az arcán.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416