//Mesélő 3//
*Fújtat kissé, mikor az őr ismét megszólal, kissé kezdik már idegesíteni. Lassan hátra fordul és közelebb lép a három férfihoz.*
-Kérem! Vagy halkítsanak kicsit, ha megtennék, vagy menjenek ki, ugyanis a betegnek inkább biztatás kéne, mint baljós és megalapozatlan feltevések és megjegyzések. Köszönöm.
*Ismét a beteghez fordul.*
-Akkor lássuk mi van még. Most adok valamit, amitől talán kissé lemegy a láza. Remélhetőleg jobban lesz, ameddig kiderítjük, mi is a probléma.
*Ismét táskájához nyúl, a koccanások újra halkan zajonganak.*
~Hol lehet? Itt kell lennie. Nem lehet, hogy otthon hagytam! Mindegy. Ez is megteszi.~
-A következő szer, legyezőfűből készült. Ez gyakorlatilag egy tea, melegen kellemesebb lenne, viszont a kényelem most olyan luxus, ami elhanyagolható.
*Egy apró pohárba tölti az italt, amit ugyancsak táskája mélyéből vesz elő. Ezt is az öreg szájához emeli, és mint az előbb, kicsit dönt a fején, hogy ne keljen erőlködnie.*
-Lehetőleg ne aludjon el, kérem. Fontos lenne a későbbiekben, hogy tudjon felelni az esetlegesen felmerülő kérdésekre.
*Kiütés, esetleg apró búbok jelét keresi a nyakán és a végtagjain. Reménykedik benne, hogy nem a fekete halál, vagy annak egyik változata de nem lehet teljesen biztos benne, amíg nem talál erre utaló jeleket.*
~Ha szerencsénk van és kihúzza még néhány napig, biztos nem pestis. Az jó esetben végezne vele két, vagy talán három nap után. Viszont ha mégis, az nem lesz egyszerű. Nem éppen vetne rám jó fényt, ha az első betegem rögtön meg is halna.~
-És akkor az első kérdés. Mióta jelentkeznek a tünetek, valamint mik ezek? A kedves lánya már adott valamilyen szintű felvilágosítást, de persze ezt maga biztos jobban tudja.