* Körbenéz a téren. Nem tudja pontosan merre induljon, de azért csak határozottan nekiindul valamelyik szűk utca felé. Reméli, hogy nem lesz majd nehéz megtalálnia a gazembert. Annyit imádkozott már, hogy sikerrel járjon, de tudja, hogy segítség nélkül semmire sem megy. Lépteit felgyorsítja, így is oly sok egérutat hagyott neki, közben vigyáz, nehogy nekimenjen valakinek. *
~ Nem szeretnék viszályt szítani. Gyűlölöm az erőszakot és itt rengeteg olyan lény van, aki látszólag nincs jó hangulatában.~
* Mikor leesik neki mit gondolt, elmosolyodik. *
~ Ez ironikus! Utálom az erőszakot, de azért én akarok megölni egy jól megtermett vérszomjas embert bosszúból. Ebbe belegondolva olyan lehetetlennek tűnik. Itt vagyok én, tapasztalatom szinte semmi. Termetem jóval kisebb. A szél csaknem elfúj. Arcomon az erőszak és a vérszomj egyetlen jele sem vehető észre. Szende szűz vagyok. ~
* Csodálkozik, hogy Asmodeus nem röhögte ki, mikor beszámolt neki tervéről. Ő kinevette volna saját magát. Ráadásul még azt sem tudja hol keresse az embert. Még a nevét sem tudja. *
~ Bárcsak itt lenne Etran, ő tudná mit kell csinálni, ő tud nyomot olvasni, tapasztaltabb harc terén. Ölt már embert és tudja a harcmodorukat. Én még azt sem figyeltem meg akkor, mivel el voltam foglalva azzal az egyel, viszont őt nagyon megnéztem magamnak. Haja hosszú, szőkés és akkor össze volt fogva, hogy ne zavarja őt az öldöklésben. Páncélzata erős, fegyverzete dús. Mindenhonnan kardokat, tőröket rántott elő, ha kiverték volna a kezéből valamelyiket, de ez nem volt gyakori. Hosszasan készültek a csatára, mindent elterveztek. Nekem is készülnöm kéne, eltervezni minden kis részletet a rajtaütésre, de előbb meg kell találnom! Kígyó! ~
* Narí emlékszik, hogy a férfi szemébe belenézve pontosan olyan volt mintha egy kígyóval nézett volna farkasszemet, ugyanis szeme sárga, pupillája ovális. Ezen meglepődött akkor, de most el is gondolkozik rajta. *
~ Talán valami mutáns. Nem is ember, hanem kígyóember. Ilyenekről csak a mesékben és a legendákban hallani, szóval nem is biztos, hogy jól feltételezek. Mindenesetre, az biztos,hogy nem teljesen ember. ~
* Gondolataiból felébredve ráeszmél, hogy igen nagy utat tett meg eddig és a városnak ebben a felében még nem is járt. Itt minden sötétebb, lehangoltabb mint máshol. Mintha már nem is Artheniorban lenne. Dögszag terjeng, a patkányok száma jelentősen megnőtt, Emberek árulják magukat az utcán, ezek szerint itt még bordélyház sincs ahova mehetnének. Szakadt ruhás, mezítlábas, mocskos emberek járkálnak fel s alá. Néha megállítva egy egy jobban kinéző fiatalt kéregetni tőle. Narí reménykedik, hogy őt kihagyják a látóterükből és nem bombázzák kérdésekkel, amire sajnos hazudnia kell, mert van nála pénz, csak kevés és az neki kell. Azonban bármennyire is reménykedik, mégis odamegy hozzá egy kicsi, 10 év körüli gyerek. Haja rövid, fekete, de a portól és kosztól szürkésnek tűnik. Lábán van egy rongy, hogy védje a felfázástól. Teste köré egy köpeny van tekerve. Felnéz a sajnálkozó, kék szempárra és látszólag tetszik neki Narí rendellenessége. Felbátorodva szólal meg. *
- Csillag szemű szép néni, tudna egy kis élelmet adni? Apukám nagyon beteg, így nekem kell ellátnom a családot. Rajta kívül én vagyok az egyetlen férfi a családban.
* Narí elmosolyodik a költői túlzáson, amit a fiú magára használt és a bók is tetszik neki, mivel még senki sem fogadta ilyen jól csillag alakú pupilláját. Nincs sok pénze, de legszívesebben mindet a gyereknek adná. Rövid hezitálás után úgy dönt, hogy az igazat mondja. *
- Sajnos nekem sincs túl sok pénzem, de azért adok valamennyit, hogy tudj venni orvosságot és ételt a szüleidnek. Azzal megfogja a kisfiú apró kezét és a markába 15 aranyat rejt. Vigyázz rá jól. Hogy hívnak?
* Néz a fiú boldogságtól csillogó szemébe, Azt gondolja, hogy nem sokan voltak hozzá ilyen kedvesek eddig. *
- Clay Romny-nak hölgyem. Nagyon köszönöm a kedvességét! Az ég áldja meg!
* Mosolyog a kisfiú és megöleli Narí vékony derekát. A lány meghatódik. Biztos benne, hogy a szülei mondták neki, hogy ezt mondja, ha valaki hajlandó segíteni rajtuk, de akkor is valamit megrendített benne a nyomoruk. Ők sosem éltek így és nem is akarja, hogy ilyen sorsra jussanak mint ez az áldott kis teremtés és a családja. Ő is átkarolja Clay-t és ad egy csókot az okos fejére. Sok szerencsét kíván neki a továbbiakban és sokáig nézi, hogy a fiú hálálkodva elszalad. *
~ Nekem is ilyen fiam lenne, ha lenne gyerekem? * Kérdezi magától, de tudja, hogy sosem lesz gyereke. Etrant elveszítette mástól meg nem akar gyereket. Etran iránti szerelme annyira erős, hogy rajta kívül más férfira rá sem tudna nézni. Etran arcát felidézve végiggördül arcán egy könnycsepp. *