//Az igazság ára//
*A bolond kis törpét ki így, ki úgy üdvözli, de ebben az eleve szokatlan helyzetben ez nem is annyira meglepő. Először a lelkes Grükre sandít, mint egyetlen reményforrására a bajban, már amennyire ezt a csuklya alól meg lehet ítélni, és erősen bólogat a tájékoztatásával kapcsolatban – bár hamar rájön, hogy a morcos nagydarab lehet a vezér.*
- Grük, rendben, úgy lesz, úgy foglak, köszönöm! *De még mielőtt előrelépve illőn üdvözölhetné a vezetőjüket is, mogorvaságától még jobban elbátortalanodik, így az eddigi dadogása többszörösével motyog, pár lépéssel el is távolodik a szekértől, mint egy rossz gyerek, aki attól tart, hogy mindjárt irdatlan sallert kap. Tekintettel a holmikra ez nem is csoda: ahogy ellebbenti a ponyvát, Denjaar és a többi pakoló-kíváncsiskodó jól láthatja, hogy a szekéren valóban nincs meg minden, ami kell – lehetetlen is lenne egy ekkora eszközre felhalmozni azt, amit Denjaar felírt.
Leginkább sok tömbnyi pergamen lehet feltűnő, abból meg is van a kívánt adag, ha valaki jól fel tudja mérni az arányokat. Emellett ironikusan kis halom gyakorlófegyver található, vegyesen kardok és fapajzsok, logikátlanul egymásra dobálva. Csoda, ha együtt két tucatot. Oldalt néhány szál faanyag felpakolva, ez sem sok, nem is elég, ha valamit építeni szeretnének, de legalább van. Merthogy gyakorlóbábu, az nincs. A halmon egy alaktalan vászonzsák pihen, talán az egyenköpenyeké.*
- A szekér az enyém… *Folytatja a törpe ijedt, sipító hangon a lovak miatt, de csak úgy záporoznak a kérdések, alig bír rájuk felelni.* Még kelleni fog… Izé… De nagyon süt a nap, erről később, később!
*Mikor végre úgy tűnik, hogy bemehetnek, megnyugszik egy kissé, nem is kell nagyon noszogatni. Fürge léptekkel vonul az épület felé, kissé eltávolodva a többiektől, legalább is nem is adja jelét, hogy hallott volna bármit is Brox elsuttogott szavaiból. Ahogy végre elrejtőzhet a napfény elől, leveti a csuklyáját. Arca kissé torznak tűnhet, nem valami szép szerzet, busa szemöldöke van, mélyen ülő szemei pedig ide-oda cikáznak.*
- Itt van nálam, minden itt van nálam, az iratok, igen. *Magyarázza köpenyét paskolva.* Semmi baj nem lesz, semmi, semmi!
*Ahogy beérnek a helyiségbe, Denjaar gesztusától vezérelve a törpe lehuppan a székbe. Először vár, aztán észbe kapva benyúl a köpeny alá, és előhalászik egy bőrzacskót. Amikor meghallja a kérdéseket, rekedtesen nevet.*
- A tanácsos úr fontos ember. Igen. Azt mondja nekem, hogy ejnye te Xazdaar, vidd el ezeket te az udvarból, úgyis van az a szekered. Vigyél több lovat is, kell nekik. Már az őröknek. Aszondja. Mutatta, hova, de tudom ám! Tudom! Hehe. *A fejére bök mutatóujjával.* Azt mondta, így mondta, az öreg mérges lesz, de adjam oda neki eztet. *Azzal átnyújtja a bőrzacskót az első jelentkezőnek, aki öt szép, Arthenior címerét ábrázoló pecsétet találhat benne.
Ezután a köpenyből a megbízólevelek, szépen, viaszpecsételve is előkerülnek, a tanácsos vélhető kéz- és aláírásával díszítve, valamint egy papír, amely külön Denjaarnak szól. „A népek tanácsával megegyezésben feljogosítom arra, hogy toborozzon és megszervezze Arthenior város őrségét” – írja – „és az őrség vezetőjeként jelölöm ki.”
Xazdaar csöndben várakozik, amíg mindenki megszemléli, amit hozott, de nem fűz hozzá semmilyen kommentárt. Nagyon kényelmesen üldögél, bágyadt tekintettel nézi a berendezést, mint aki jól végezte dolgát. Néha a helyiségben hallani, ahogy cuppant egyet-egyet, de hangot nem ad ki, csak mozgatja tovább a száját, ahogy eddig is tette.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.08 01:01:40