//Házavatás//
*Örül neki, hogy ezt megbeszélték. Bár nem hinné, hogy Zeekx terjeszteni készült volna ilyesmit, mégis furán érezné magát, ha véletlenül olyasmi terjedne el róla a környéken, hogy alkalmanként tud kedves is lenni.
Saját fogalmai szerint új szomszédaival amúgy is akkor nem lesz majd semmi gondja, ha félnek, vagy legalább tartanak tőle, már pusztán zöld bőre miatt is.*
- Értem. *bólint aztán.* Azért, ha van kedved itt ehetsz sokat. A malacot pedig én is megkívántam. Meg itt a városban egyszerűbb is beszerezni gondolom, mint vaddisznót ölni.
*Ezek után elgondolkodva hallgatja Zeekx szavait a vadászatról a fővő és lassan el is készülő gomba mellett. Számára már az érdekes és különleges, hogy egy hím bevallottan nem ért ahhoz a mesterséghez, ami a harc után a talán a leginkább hímhez illő és méltó.
Persze nem voltak illúziói. Azt még ő is tudta, hogy a város az éppen azért város, hogy az ott összegyűltek ne sátrakban éljenek, és azt egyék, amit vadásznak, vagy azt ne egyék, amit nem sikerült elejteni. Igaz, hogy Zeekx sokat vándorolt, de amennyiben szavait jól értelmezte, mégiscsak városi gyerek. A papok pedig nyilván nem vadászni tanították. Ennek ellenére mégis elég jól képes leírni, hogyan képzel el egy medvevadászatot. Nagyjából meg is felel a valóságnak, bár mégis egy kis pontosításra szorul.*
- Nyíllal, messziről bármit el lehet találni. De egyszerűbb azonnal ölni. Egy medvét pedig nem lehet elintézni egyetlen lövéssel, csak úgy. Talán, hogyha sikerül átlőni a szemét, és a vessző egyenesen belefúródik az agyába. Még így sem biztos. A sebesült állat pedig nagyon veszélyes. Egy medvét különösen nem túl okos dolog feldühíteni. *magyarázza, bár nem hiszi, hogy utolsó mondata hosszasabb magyarázatra szorulna, végül is elég egyértelmű.*
- Ha felfedezi a leshelyed, és neked ront, akkor onnantól kezdve már azzal kell megölnöd, ami nálad van. Dárda meg kard jobb erre, de olyat nálunk nőstény nem nagyon hord. És, ha csak egyszer eltalál a mancsával, máris oda a fél arcod, vagy kitöri a nyakad. Ezért jobb, ha hímek verekednek vele. Ők azért csak erősebbek nálunk. Csapdákat felállítani pedig körülményes ilyen nagy állatnak, és sokszor nincs is rá idő. Az pedig külön fáradtság, hogy a prédát pont arra tereld, vagy csald, és nem is mindig sikerül. *magyarázza.*
- Egyszerűbb tehát távolról lőni, aztán rárontani több irányból, amíg meg van zavarodva. De, ha a körből kitör, könnyen az útjába kerülhetsz. Ezért nem vadásznak nőstények medvére. Tudod, értékesek vagyunk. *neveti el magát. Bár a legtöbben nagyon is meg tudják védeni magukat, azért a hímeket boldoggá teszi, ha a maguk módján védelmezhetik őket. És azért, bár ezt nyilván sok nőstény nem vallaná be, már csak azért sem, eléggé egyértelmű, hogy a hímek erősebbek, izmosabbak és nagyobbak náluk.
Kicsit elhallgat azért, mert nem tudja, hogy mennyi értelme van erről beszélni, de hát Zeekx nyilván eddig is tudta, hogy egyetlen ork horda sem szentek gyülekezete, és nem feltétlenül csak állatokra vadászik. Korábban is említette már ráadásul, hogy ő sem csak állatokra lőtt már.*
- Egy csata is más. Ott azon múlik hányan vannak odaát, hogy mi hányan megyünk. Végszükség esetén mindenki harcol, aki harcképes. Persze, a nőstények ott is főleg csak messziről lőnek. De azért nem veszélytelen az sem. *hallgat el megint, ezúttal megfejthetetlen arckifejezést öltve magára. Nem feltétlenül kellemetlen emlékek suhannak át rajta, inkább valamiféle nosztalgiához hasonló érzés. Olyan sok minden történt vele tulajdonképpen, amióta meglépett a törzstől, el sem hiszi, hogy még egy hattal ezelőtt sem történt az egész. Mégis, bármilyen furcsa, kicsit mintha évekkel ezelőtt lett volna.*
- Az igazság az, hogy szeretek lőni. Jó érzés valahogy. *mondja aztán végül.* Néha majd muszáj lesz kimenni az erődbe vadászni kicsit.
*Miután levonta ezt a végkövetkeztetést abból, hogy nagyon jó itt lenni, de sok dolog azért otthonról is hiányzik, elkezd tányérokat keresni. Evőeszközökre viszont már nem lesz szükség, így, hogy a gombákat előre felvágta.
Miközben Zeekx esetleges válaszát hallgatja "megterít." Ez most mindössze annyiból áll, hogy lerak egy-egy tálat az asztalra, kirakja a közepére a fazekat, majd hoz egy kanalat és egy kést, amivel egyszerűbb lesz kiszedni a gombákat a vízből. Szintén hozza az itt talált kevés sót és borsot is, hátha a fiú mégis csak ízesítené valamivel az amúgy teljesen egyszerű gombákat.*
- Egyél csak! *mondja az errefelé talán inkább használatos jó étvágyat helyett, de nála tulajdonképpen ugyanezt jelenti, így hiányzik a durva él a szavakból. Ő maga ugyan szívesebben enne a földön, de hát ha már itt van, miért ne használná ki, hogy bútorokkal együtt vette meg ezt a házat? Maga is leül és az első gombákat maga elé szedi. Ösztönös mozdulatok, eszébe sem jut, hogy akkor lenne igazán előzékeny, ha nem magának, ha a fiúnak szedne először.*