//Kell egy fészek//
*A mai nap folyamán még egyszer ki kell mondania azt a bizonyos általa ritkán használt szót, amit egykori törzsének büszke tagjai elég ritkán mondogatnak egymásnak, kívülállóknak pedig szinte soha. Még egymás között is csak különösen nagy szívesség esetén, vagy ahhoz hasonló alkalmakkor, amikor mondjuk megmentették egymás életét.
De hát most nem otthon van. Meg hát Zeekx és a nő nélkül minden bizonnyal nem jutott volna itt házhoz. Van egy nagyon erős megérzése, hogy ilyenhez legalábbis biztos nem, legjobb esetben is pusztán egy egyetlen szobás, omladozó kis viskóhoz, ami éppen csak nem ázik be, amikor esik az eső, és ahol a tyúkoknak ugyanott kellene aludnia, ahol neki. Eredetileg persze pont ilyenre vágyott, de miért ne fogadná el, ha lehetősége van venni jobbat? Igaz kicsit drága volt, és gyakorlatilag csak néhány aranya maradt, de annyi baj legyen! Biztosan rengetegen élnek ezen a világon, akik sokkal haszontalanabb dolgokra költöttek el ugyanennyi pénzt. Amúgy pedig, ha nem is pont úgy, ahogyan ezeket szerezte, gyűjthet még aranyakat bőven. Főleg, hogy a nő szívélyes mosolyát elnézve, ha homályosan és megint csak megérzés szintjén, de kezdi már érteni, hogyan is működik valójában a város.
Vagy csak odahaza tömték azzal a fejét, hogy az orkokat mindenki mindenhol rühelli, ezért nem is érdemes megpróbálni elkeveredni másokkal, vagy az arany feledtet az emberekkel és a többi rajtuk kívül álló néppel olyan apróságokat, hogy ki melyik nép hímje, vagy nősténye. Az arany mindenesetre nyilván akkor is arany, ha azt zöld tenyérből kapják.*
- Örülök. *mosolyog vissza, ha nem is annyira szívélyesen, mint azt a nő tette, de semmiképpen nem kényszeredetten, vagy erőltetetten.*
- Köszönjük a segítséget. *teszi még hozzá a korábban eltervezett szót. A mai napba kétszer is belefér. Végtére is nem minden nap juthat az ork házhoz. Főleg nem ilyen széphez és nagyhoz.
Amikor aztán a pergamen aláírására kerül sor igazából eszébe sem jut, hogy a nő kérdését sértésnek vegye. Teljesen természetesnek veszi, hogy nem ismeri azt az írást, amit ebben a városban használnak, főleg azok után, hogy Zeekx elmagyarázta neki, hogy errefelé sem feltétlenül olyan gyakori tudomány az itt használt jelek olvasása, mint azt ő korábban képzelte.*
- A mi írásunk teljesen más. Nem ismerem az itteni jeleket. *mondja teljes természetességgel és fesztelenül. Ugyan nem biztos benne, hogy a törzse által használt bonyolult szimbólumrendszer megfelel-e egyáltalán az írás itteni fogalmának, de, hogy mindenképpen hasonló célt szolgál, ebben még annak ellenére is biztos, hogy még mindig kósza ötlete sincs arról, hogy az ifjú pap, hogyan értette azt, hogy itt egy jel egy hangot jelöl.
A nő mindenesetre azt mondta, hogy tegyen egy jelölést, ha nem tud írni, ő pedig néhány pillanatnyi gondolkodás után az általa mutatott helyre rajzolja a jó szerencsének és a fényes, boldog jövőnek a jelét, ami leginkább talán valamiféle stilizált csillagra emlékeztet. Vállán is hasonló tetoválás van, csak kicsit mást jelent.
Persze ez így nagyon közhelyes tudja jól, de jobb ötlete nincs, és mégis mit várhatna a jövőtől többet, mint sok szerencsét és boldogságot? Rajzolhatta volna mondjuk a gyönyörnek és a kajának a szimbólumát is, de, ha jobban belegondol, akkor a szerencsés és boldog jövőben mind a kettő benne van, szóval saját maga szerint tökéletesen választott.*
- Tanúskodj kérlek! *mondja aztán Zeekxnek, majd megvárja ahogyan megteszi, bármit is jelentsen.*
- Mondom majd mindenképpen. *ígéri meg aztán még ezt is a nőnek, bár nem nagyon hiszi, hogy lesz rá majd túl sok alkalom, hogy elmesélhesse, hogy kitől és honnan szerezte ezt a házat, de ki tudhatja ezt? A szellemek kiszámíthatatlanok. Példának okáért ilyen otthonra sem számított soha.
Mégis csak akkor hiszi el, hogy most már tényleg az övé, amikor a nő már távozott a tőlük kapott aranyakkal együtt minden bizonnyal legalább annyira elégedetten, mint amennyire ő boldog és lelkes most.
Szíve szerint megtenné, mégsem köszöni meg még egyszer Zeexnek. Talán majd nem sokkal később meg fogja tenni, de azt már nem szavakkal.
Kicsit zavarban is van, mert szíve szerint több dolgot is csinálna egyszerre. Körbeszaladna és jól megnézne mindent, nekiállna főzni, vagy egyszerűen csak lehajolna, hogy hálája jeléül megharapdálja kicsit a fiú alsó ajkát. Utóbbi azért kicsit majd furcsa lesz, ha megteszi. Nem nagyon szokott lehajolni hasonlóért, de majd megszokja.
Egyelőre azonban csak leveszi a táskáját és farkasbundát, amihez idebent azért kissé már meleg van. Előbbi a konyhaasztal alatt, másik pedig azon végzi.
Az a barna, természetesen bőrből készült felsőrész, ami rajta van, inkább közszemlére teszi, mint kihangsúlyozza mindazon bájai nagy részét, amit eddig a bunda teljesen eltakart, de ha a fiú tényleg érdeklődik iránta, akkor ennek minden bizonnyal örülni fog. Ő pedig szintén örül annak, hogy végre mutogathatja mindazt, amire büszke, és ami tulajdonképpen saját magának is nagyon tetszik saját magán. Szinte észre sem veszi, hogy egyik kezével ösztönösen igazít kicsit a rajta lévő fogas hajpánton, mint mindig, ha valami fontos dolgot készül tenni, vagy el akar indulni valahonnan valamerre.*
- Hát, ameddig nem kapod vissza a pénzed, ez a ház a tiéd is. *jelenti ki aztán mélyen a fiú szemébe nézve, hogy ezzel is jelezze szándéka komolyságát, miközben fenekével és két kezével úgy támaszkodik a konyhaasztalra, hogy az mögötte van. Persze, csak óvatosan. Nem ismeri még az itteni bútorokat, nem nagyon mer ránehezedni erre sem, nehogy esetleg egy nagy reccsenéssel megadja magát. Azon kívül, hogy miközben komoly dolgokat próbál megbeszélni, hasonló hátrafelé esés eléggé nevetséges lenne, jó nagy valószínűséggel még fájna is neki.*
- Otthon sose mondanék ilyet senkinek, de tényleg nagyon hálás vagyok neked. *mondja aztán újabb köszönet helyett, bár kicsit mégis olyan számára, mintha egy szellem beszélne az ő száján keresztül annyira idegennek érzi magától az egészet. Még akkor is, ha nem hazudik, vagy alakoskodik.*
- De ez ma egy különleges nap. *vonja meg bal vállát a rajta lévő sötétbarna tetoválással együtt.*
- Ilyen kevés van egy ork életében. Ülj le, pihenj kicsit! Ha akarod, főzök gombát. Ha kérsz, akkor hozok vizet. Vagy bármi más. Egy szavadba kerül csak. *mosolyog. Persze sok kérdése és mondanivalója volna. Szíve szerint kifogásolná Zeekx szerinte önveszélyes életfelfogását. Mégis úgy gondolja és érzi, hogy nem ez a nap az, aminek erről kellene szólnia. Inkább azt szeretné, ha tényleg egy új kezdet lenne, amire még hosszú évek múlva is szívesen emlékszik majd vissza, azt pedig gyanítja, hogy a fiú sincsen mindezzel nagyon másképp. Végtére is úgy tűnik, hogy minden különbözőségük ellenére a maguk módján elsősorban mégis mind a ketten ugyanabban hisznek. Örülni kell az életnek, és amennyire csak lehet élvezni azt.
Márpedig a mai napnál tökéletesebbet el sem tudna képzelni erre.*