//Kell egy fészek//
*Maga sem érti, hogy miért fogdossa folyton Zeekx kezét, és húzza őt maga után ösztönösen, de nagyon is élvezi, hogy megteheti ezt, a fiú pedig hagyja neki.
Őt persze, ha nem izgatná éppen, akkor biztosan zavarná, mi több, határozottan idegesítené, ha egy hím csak úgy húzná-vonná magával, arra amerre kedve van éppen menni, de így, hogy ő vezet, és nem őt vezetik, nagyon is tetszik neki a helyzet. Bár a másik bőrét nem, csak ruhájának anyagát érzi, mégis ez az érintés valamiért határozottan kellemes a számára. Ráadásul az, hogy foghat valamit, vagy inkább valakit, ad neki egyfajta furcsa biztonságérzetet is, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan kettőjük közül nem az ifjú pap a nagyobb és az erősebb.
Nem mintha eszébe jutna félni, mégsem bánja, hogy nincs itt és most teljesen egyedül, és, ha ő nem is, legalább a szőke fiú tudja azt, hogy hol vannak, vagy egyáltalán merre kéne menniük.
Mégis a piactér még a Zeekx által leírt események után is túl zsúfolt és még ennél is jobban ismeretlen neki. Kicsit attól tart, hogy elveszítik egymást a számára szokatlan tömegben, aztán pedig hiába keresi a másikat, nem fogja megtalálni. Márpedig ahhoz túlságosan megkedvelte őt, hogy mindenféle búcsú nélkül váljanak el egymástól, vagy úgy, hogy még csak nem is ettek együtt még egy jót, egyéb, kellemesebb dolgokról nem is beszélve.*
- Dehogy nincs! *csattan fel aztán hirtelen az újabb furcsa kérdés hallatán, miután haladtak kicsit. Nem mérges és nem türelmetlen, inkább csak nem érti, hogy a fiú már megint mit nem értett azon, amit mondott.*
- Az a közös a szellemekben és a főzésben, hogy a hímek bénák hozzájuk. Épp ezt mondtam az előbb. Nem figyelsz rám? *vonja fel a szemöldökét, de sokkal inkább szórakozottan, mint sértetten. Máskor biztosan nagyon idegesítené az, hogy a levegőbe beszél feleslegesen, de van valami a fiú mosolyában, vagy inkább az összbenyomásban, amit tesz rá, és bár pontosan nem is tudja megfogalmazni magának, hogy mi az, tény azonban, hogy neki valahogy hajlandó elnézni hasonlót. Sőt, valamiért még szórakoztatja is.*
- Értem. *bólint aztán, amikor a szellemeknél kellemesebb témára terelődik a szó, a fürdésre.*
- Csak azt ne mondd, hogy még nem beszéltél előttem orkkal soha! *mondja kicsit hitetlenkedve, bár aztán hamar rájön, hogy ő sem nagyon beszélt még saját törzsének tagjain kívül túl sokszor mással. Hosszasan pedig szintén nem, ha az idefelé való utat nem számítja, így valahol érthető, hogy a fiúnak sem volt még alkalma feltenni egy ennyire hülye kérdést eddig senki másnak, csak éppen most neki.
Kicsit eltűnődik ezen, amikor feltűnik, hogy megritkulnak körülöttük az emberek. A piacról kitalál, viszont miután az utolsó árusokat is maguk mögött hagyják, rájön, hogy még mindig fogja a másikat, pedig innentől kezdve mindez kissé indokolatlan. Nem húzhatja magával őt arra, amerre menni szeretne, ha éppen nem tudja, hogy merre kell mennie.*
- Te tudod, hogy merre megyünk, szóval te vezess mostantól! *mondja, majd követi Zeekxet a Szegénynegyed házai közé, ha már arról volt szó, hogy arra kell menniük.
Közben inkább csak megérzi, mint észreveszi pillantását, amint végigvándorol rajta. Feszes bőrnadrágja eléggé engedelmesen követi a vonalait, így a papnak egyáltalán nem kell megerőltetnie a fantáziáját, hogy elképzelhesse magának a testét, igaz, a farkasbunda, amit felül visel éppen, már sokkal többet takar.
Így mindenesetre már eléggé bocsánatos bűn a szemében, hogy nem fogják fel minden egyes szavát pontosan. Ha ő lenne Zeekx helyében, bizonyára az ő figyelmét is elterelné saját maga.
Szórakoztatják saját hiú gondolatai, és közben egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a Szegénynegyed látványa különösen megrendítené. Ahol bárki más nyomort látna és düledező viskókat, ott ő nagy házakat, és lehetséges otthonokat. Ahol más talán káoszt, ő a természettől teljesen idegen, szabályos rendet. Az mindenesetre már most biztos, hogy több mint furcsa lesz itt élni a szabad ég alatti, örök vándorlás után.*
- Segíts nekem! *kéri meg a fiút, amikor már bent járnak a kőerdő sűrűjében.*
- Nem tudok olvasni. A ti jeleiteket nem ismerem. *ismeri el mindenféle szégyenkezés nélkül. Végtére is, hol és miért tanult volna meg olvasni? Az már más kérdés, hogy most nagyon is jól jönne ez az általa nem birtokolt tudás, és előbb-utóbb meg is kell majd szereznie, ha tényleg itt marad. Zeekx sem lehet mindig mellette, hogy segítsen. Most azonban itt van, ez pedig külön nagy szerencse.*
- Mi a jele annak, ha valami eladó? Valahogy biztos mutatják másnak. *gondolkodik hangosan. Valami olyasmit képzel maga elé, hogy számára ugyan ismeretlen, mégis jó nagy, és feltűnő jelekkel fel van mázolva, vagy bele van vésve egy ház falába, hogy eladásra szánják. Sem festett jeleket, sem vésett barázdákat nem lát ellenben a házfalakon, amikor körbenéz, csak port.*