//Második szál//
//Gyűjtögetők egymás közt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Miután Ysa nagylelkűen megengedte a rímfaragást, pár gondolat erejéig megakad a lendülete. Nem arról van szó, hogy Ysa megragadó külsejét vagy az általa sejtett szabados és szabad természetét ne tudná azonnal egy közepesnél jobb rímhalmazba belefoglalni. Igazából, ha ki akarja rángatni magát a helyzetéből ez az utolsó esélye és több kell az említett verseknél. A negyed nem igazán megfelelő hely a komoly verseléshez, de talán jó lesz rímbe szedni, amit érez. Általában olyankor szokta ezt megtenni, amikor valami rohadtul fáj, és meg akar tőle szabadulni. Ugyanakkor igazából most sem ártana szabadulni a kiszolgáltatott ökör szerepétől, mert most úgy érzi magát, mint a herélt néhai bika, amit a vágóhídra visznek. Az hogy élvezi a dolgot, meg még inkább azt mutatja mekkora barom. És hogy meglegyen a tehén szó is a hasonlatok között, tulajdonképp most viszik megfejni. Igazából az a baj, hogy nem konkrétan a lány őrjíti meg, hanem az, akit bele lát. Valaki, akit mindig is keresett és lehet vagy lehetne akár Ysa is. Mint ahogy Lyselle is lehetett volna, ha egy picit óvatosabb és egy picit jobban megbízik Roddban. Szóval akár Ysa is lehetne a nagy betűs társ. Csak ahhoz meg kellene ismerni és az, hogy odaadja az erszényét, meg kiírja a homlokára azt, hogy balek az nem igazán segíti a dolgot. Szóval igen meg kell szabadulni a nagy őszinte lobogástól, mert annak szívás lesz a vége anélkül, hogy igazán értelme lett volna. Persze élvezetes valahol, de nem ez a cél. Az elhatározás után fel sem néz a lányra, úgy kezd el hozzá beszélni, ráadásul nem a szokásos sablon szöveget tolja:*
- Kedves Ysa, be kell valljam önnek, én hiszek abban, hogy vannak akik azért születnek, hogy egymásra találjanak. Az, hogy utána boldogan élnek, míg meg nem halnak vagy két nap alatt felemésztik egymást, az már tőlük függ, de a találkozásnak létre kell jönni. És a körülmények mellékesek. Én tudtam, hogy találkoznunk kell, és már keresem önt, illetve azt hiszem önt egy ideje, mert él bennem a hiánya. * Odafordul a nyeregben ülő lányhoz és felnéz rá. Szemében az eddigi vidámságot valami visszafogott őrület váltja fel. Ha Ysa sokat forgott színészek vagy nemesek közt, esetleg profi kereskedői körökben, akkor kiszúrhatja, hogy ez is csak megjátszott, mint az előbb a kétségbeesés. Tartása picit megfáradttá válik, hangja is picit reszket:*
-
Ysa-hoz
Belül emészt, mar, szaggat,
Jártomban ködös homály a táj.
Csak hiányod az egyetlen valóság,
S már nem játék hogy fáj.
Az idő kábultan vánszorog,
Szívemben savként lüktetnek a napok.
Értelmem a széthullás határán,
De vigasztal, hogy már őrült vagyok.
*Tartása még fáradtabb, alkalmasint attól is félni lehet, hogy magába roskad. Arca elgyötört. Hangja viszont kezd magabiztosabb lenni, mintha egy belső őrület táplálná.*
-
Percekig érint az öröm
S elhal, mint pusztába üvöltött szó.
Jelenléted hajnali délibáb,
Csókod íze már fájón fakó.
Más nő játéka, illatos kelyhe
Unalmas pávatánc és rideg öl.
A boldogság tudom csalfa káprázat.
Az igazi magány sajnos lassan öl.
*Arcán a fáradtságot felváltja a remény, de az őrület a szemekben megmarad. Picit talán ijesztőbb mint ez előbb, ha nem tudja valaki, hogy játszik.*
-
Álmokban szédítesz, ölelsz, csókolsz,
A Pegazus léha táncunktól vibrál.
Nászunkban egyetlen végtelen pillanat
A parttalan élvezet és a véges halál.
Izzó homályod életem fókusza,
Persze lehet, hogy hazudok.
Tán minden szavam puszta ámítás,
Hisz tudod jól, őrült vagyok.
*A vers elején elgyötört hangja egyre inkább magára talál, megerősödik és talán már túl harsány is egy ilyen vallomáshoz. Természetesen a végén a gunyoros vigyor is kiül az arcára, még ha inkább a vers része is, mint a saját magabiztossága.
Tagadhatatlanul jól esett ezt kimondani, még ha az elején nem is pont így tervezte. Felszabadította magát a saját elvárásainak és vágyainak rabságából. Talán hamarabb is megtehette volna, mondjuk évekkel ezelőtt. Úgy talán nem rémíti halálra azt, aki épp hallja. Ijedten néz Ysára és figyeli a reakcióit, hisz biztos nem ilyen udvarlásra számított. Igazán az sem lepné meg, ha most megköszönné a kíséretet a romhalmaznegyedből és elköszönne, esetleg még azt sem. Ugyanakkor, ha így is folytatják az utat, legalább Rodd ura lesz önmagának jó darabig.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.16 19:27:54