// Egy szövetség kezdete... //
* A kitalálósdi úgy tűnik nehezebb, mint elsőre Rlilla gondolta volna, ám igazán kacagtató, pláne miután Mor is beszáll, s már ketten bombázzák kérdésekkel a néma férfit. Csakhogy az idő hamar elmúlik, s ahogy a házigazdájuk bejelenti, hogy elmegy lefeküdni Rlilla is feleszmél. *
- Jaj nekem is mennem kéne, ha beisznak csak durvábbak, nem szeretnék pofonokat kapni! - * Hamar felpattan rémületében, majd kicsit szelídebbre vált ahogy visszafordul Lorthonhoz. *
- De rólad sem fogok elfeledkezni, holnap folytatjuk rendben? És addig nem adom fel, amíg nincs meg a neved - * megcirógatja a néma vállát, majd lehajol és ad az arcára egy puszit, utána odarohan Morhoz, jó szorosan kebleire öleli aztán őt is részesít egy Rlilla féle mézédes búcsú pusziban, mielőtt kirohanna az éjszakába. *
- Szép álmokat! - * kiáltja egyszerre az ajtó heves becsapódásának hangjával .*
// Reggel //
* Kilép a fogadóból nagyjából, mikor a nap kel épp fel, majd behúzódik egy kisebb, eldugottabb zsákutcába két ház között és nekidől a falnak. Ilyenkor nem szeret járni, kényelmetlen neki és még mindig, több év után is meg tud undorodni a helyzettől, magától, mindentől. Érzi magában azt ami pár órája még tényleg benne volt, nem ütötte ki magát eléggé, ez a mai rettenetesen szörnyű volt, minden emlék benne túlságosan is tiszta. De ha többet ivott volna akkor hogy emlékezett volna arra, amire megkérte múlt este őt Cale? Bár mindegy is, négy kliens és mégsem tud többet, csak mocskosabb lett és meggyötörtebb. Picit elkomorodik, hagyja, hogy haja beessen arcába és lecsúszik a földre magát átkarolva. Az utolsónál sikerült véletlenül elaludnia, ezért most a bordái is sajognak, rendesen oldalba lett rúgva, hogy kikergessék az ágyból. Pedig igazán mondhatták volna szép szóval is. Mindegy, örülhet, hogy nem az arcát ütötték meg *
~ Akkor aztán kinek kellenék? ~ * Bár látott vert utcalányokat is, csak azok bére kicsit olcsóbb, mert hát az ütődött alma sem első osztályú a piacon. Ahogy így mereng, térdét felhúzva, lassan egyre rázuhan a fáradtság. Munka közben nincs alvás, s most tovább is maradt, csak, hogy kiderítsen valamit, így nem is csoda, hogy pillanatokon belül elnyomta az álom.
Nagyjából három órára csukta le szemét, talán kicsit kevesebbre, mikor oldala sajgására ébred fel. Elfintorodik, s kicsit másképp helyezkedik, hogy ne fájjon annyira. *
~ Gonosz ember, de megállj bosszút álltam! ~ * s előhúz zsebéből egy gombot. Bizony ezt csente el, mikor amaz nem figyelt, még hozzá nem is akárhonnan, hanem a a másik nadrágjáról.
~ Így próbáld majd felhúzni, Ha! ~ * győzelemként könyvelte el, s ez jobb kedvre is deríti miközben nézegeti a ronda, kopott gombot. Aztán amint ezt megunja el is hajítja, kell a kutyának, s helyette megindul Mor'rhuk háza felé. Most már jobb, kezd elmúlni az érzés, néhányan túl durvák, s még mindig fájt neki, talán ha nemesebbnek lenne ágyasa az bizonyosan szelídebben bánna vele. Talán nem is húzná meg a haját, vagy hordaná el mindenfélének aktus közben, hogy megkönnyezze a dolgot. *
~ Sőt...talán még reggelit is adna és puszit a hasamra... ~ * fantáziál, amikor is megpillant egy tócsát. Rögtön le is fékez, felé hajol és megigazítja haját, újra fonja, majd nyálával az arcán lévő kosz foltokat is iparkodik a lehető legalaposabban lesuvickolni. *
~ De jó volna, ha azoknak a szagát is levakarhatnám magamról, de ha most megfürdök akkor akár meg is fázhatok ~ * picit elhúzza ajkát, azonban amint meglátja a házat kedve újra a régi, s bár azért még ugrálni nincs kedve, leginkább az oldala végett, ám benyitni így is pirospozsgás arccal és fülig érő ajkakkal nyit be.
- Jó reggelt!
A hozzászólás írója (Rlilla Ravaatris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.08 17:54:07