//Temetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Pycta - erőpróba - sikeres//
//Pycta - gyors./ügy./fegyver - automatikus siker//
//Xotara - ugrás - automatikus siker//
//Xotara - gyorsaság - sikeres//
//Elgretol - ügyességpr. - automatikus sikertelen//
//Quantall - gyorsaságpróba - sikeres//
//Hanloren//
*A sokk lassan csitul, hamarosan elkezdi ismét észlelni a tájat, s kezében kapkodva összeszedett felszerelését. A fájdalom is enyhül valamicskét, ami talán még reménykeltőbb, hogy a nyílzápor csak egy csepp volt, szinte jelzésértékű, nem kezd rá, hogy szekerük tetején kopogjon. Arenih, a két pap és Hanloren ugyanis a szekér alatt kuporog, oda húzták be magukkal a lányt, vélhetően ezt állapotában sem felmérni, sem észlelni nem tudta hirtelen. A két pap csendesen remeg, szinte összebújva, csak Arenih nézelődik ki, miközben imáját mormolja, összeszorított kezekkel.*
- Tarts ki, leányom, tarts ki! *Hangzik a suttogás a sötétben, mert Hanlorenre is jut ideje, amint észleli annak remegését, már tudja, hogy nagy a baj. Segíteni sajnos nem tud, bár a sebek ellátásához ért, a hely szűk, azért megpróbál közelebb kerülni:*
- Mit tegyek, mondd, hogyan segítsek? *Kérdezi, ha Hanlorennek feltűnik közelsége. A füst a szekér alá szerencsére még nem kúszik be, nekik a legjobb itt földközelben, nem fulladoznak és nem köhögnek. A legnagyobb csendben tudnak várni, csak Hanloren fájdalmas sóhajai törik meg olykor a némaságot.*
//Pycta//
*A sötételf fájdalmas kifejezése mindent elárul, de az azt követő tekintet is, mely nem sok jót ígér, bár ezt az elf nem látja. Egyre nagyobb a füst, de Pycta közelsége miatt, melyet még egy lépéssel meg is told, pontosan láthatja, hogy mi történik, jóllehet, ami távolabb van, Hanlorenen túl, azt már nem. Kényszeredett mozdulat, mely a combtérdelést kíséri, s a mélységi elkeseredettségét semmi nem árulja el jobban, mint, hogy a célzásra sem sok időt fordít, csak úgy elengedi karjával együtt a fegyvert, szinte csak erőt adva bele. Az elf a pengét sikeresen löki át másik kezébe, majd nem rest védekezni, végtére is ezért van alkarvédő, a támadást szinte azonnal sikeresen megakasztja, mielőtt az még lendületet venne. Aztán minden borzasztó gyorsan eldől, mert a ballal indított támadásnak kimenetele nem lehet kétséges. A sötételf testén úgy halad át a wegtoreni fém, mint langyos kés a vajon, csak épp egy kis cuppanást hallatva, ahogy a másik oldalon kijön. Szinte azonnal elernyed a test, csak halk hörgés hallik, a mélységi nem szenved, nem kiabál, azonnal meghal. Persze, ha Pycta nem cselekszik gyorsan, kardját magával viszi a földre.*
//Xotara//
*Elégedetten figyeli és hallgatja, ahogyan az íjász összecsuklik, s a másikat pedig az irbisz marja el. Azonban öröme nem tart sokáig, egyrészt a távolban szinte azonnal mindent füst borít el, tovább csökkentve a látótávolságot, s mellőzve kiváló sötételf szemeit, másrészt észleli a Hant ért támadást. Módszeresen mérlegel ismét, amit nagyon jól tesz, Hanlorennek a tanácsokon kívül egyébként sem tudna mással segíteni. Elmélkedése ellenére sajnos korom sötétben vannak, egyedül Elgretol fáklyája pislákol még, a többi a szekér alá ugrás után rögtön elalszik, oda azért nem akarták magukkal vinni a papok. Épp ezért valóban ráérnek azzal majd foglalkozni. A kendő jó ötlet, Pycta arcán egyébként is ott van, Xotara pedig okosan felhúzza, ha nem tenné, már fojtogatná a füst a kocsi tetején. A lány dönt, mégpedig a törpe mellett, lendületes ugrása sikerül, de a fegyveres harcban azért még van hová fejlődnie. Ettől függetlenül a távolság szinte nulla, ellenfele el van foglalva, a saját, törp arcába tolt fegyverével, s a vele való küzdelemmel. Kérdés vajon a bevitt találat elég gyors lesz-e?*
//Elgretol, Xotara//
*Elgretol szorult helyzetét csak tovább fokozza a füst, amit apró termete miatt ugyan nem érez, de azért már csípni kezdi a szemét. Egy ránehezedő testet is el kell viselnie, ráadásul fegyvert tartó karjával. Okos lépésre szánja el magát, s másik kezében tartott fáklyájával erőteljesen előre csap. Az idő most nem áll meg, s ezúttal a kedvező hatás is elmarad. A fáklya, talán erőlködése, vagy feszültsége miatt, de nemes egyszerűséggel kiesik a kezéből, előtte azonban még láthatja a rá támadó sötételf csúfondárosan és hangtalanul felvihogó arcát. A törp másik keze is kezdi felmondani a szolgálatot, a hideg vas élének hűvösségét, már az arcán érzi. Azonban a sötételf, Xotara érkezését a füst, az elejtett fáklya miatt nem észleli, s abban a pillanatban, hogy az első apró vércsepp megjelenne a törp arcán, ehelyett Xotara pengéjének hegye jelenik meg... a törp arca előtt. Elcsukló sóhajt hallhat aztán, melyet a mélységi kiszenvedő utolsó lehelete szolgáltat, aztán elernyed. A rövid karddal már nem kell megküzdenie, a támadó keze lecsúszik oldalra, ellenben a sötételf teljes testsúlyával kezd ránehezedni.*
//Qantall//
*Bár mindketten fegyveresek, ezúttal nem a fegyverek döntenek, hanem a puszta erő és ügyesség. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a matróna megtántorodik, Quantall is reagál, szinte azonnal. Csámpás a nő bokáját húzza, szinte elemi erővel, s a Quantall által bevitt lökés, célját eléri, a nő hátraesik, és nagyot nyekken a földön. Látván, hogy Quantall szelídebb hangot üt meg, megadva az esélyt az életben maradásra, immár a kutya sem kívánja tovább folytatni áldásos tevékenységét, inkább csak a férfi mellé áll, hogy onnan morogjon a nőre. Ez bizony annyira nem volt helyes döntés, talán egy néma sötételf támadóval nem kell leállni vitatkozni, mert a nő csak szélesen elvigyorodik és azonnal cselekszik. A földbe markol, s a már egyébként is füsttel telített levegőn keresztül, Quantall képébe vág egy marék homokot. A férfi nem jó emberismerő, a nő szándékát ösztönei előre nem jelzik, így váratlanul éri ugyan, de még látja, ahogy a nő, arca felé dob valamit. Óriási szerencséje van. Az utolsó pillanatban félre tudja fejét fordítani, s szemét is becsukja, így talán csak köpködni kell kicsit, mert a huncut homok fogaira azért kerül. Sok idő valószínűleg nincs gondolkodni, mert miközben fejét ösztönösen félrefordítja, Csámpás azonnal vérmesen ugatni kezd valamiért.*
//Mindenki//
*A sötét végleg kiteljesedett, immár egyetlenegy fáklya sem világít. Sűrű fehér, nehéz füst lepi el az utcát, a házak tetejét burkolja be, itt már az utcán halványan pislákoló kandeláberek sem segítenek. Egyre többen rohannak, bár nem lehet tömegnek nevezni őket, a nép jó része a barakknál van. Itt már csak a nagyon betegek, idősek és gyerekek maradtak. Mindenhonnan sírás hallatszik, gyermekek keserves sikítása, ahogy anyák próbálják maguk után húzni, vonni őket, miközben karon ülő csecsemőjüket is cipelik plédbe burkolva. Néhányan üvöltöznek is:*
- Vizet! Vizet! *De a városőrség nem érkezik, írmagjuk sem maradt már, mind elpusztultak, ugyan ezt a menet tagjai nem tudhatják. A tűz eddig végeláthatatlanul terjedt, lángjának tompa fényét a távolban látni lehetett a füstködön keresztül, most mintha megállt volna, az a jó pár ember azonban vélhetően hajlék nélkül az utcára kerül. Többen tömörülnek a szekér környékén is, de sokan csak átszaladnak a sorok között, nem foglalkozva Pyctaával, Hanlorennel, Xotarával, Elgretollal, Quantalal, Arenih-val és a két pappal. Kisebb gondjuk is nagyobb annál. Azonban függetlenül Quantall harcától, melyről a menetből senki sem tud semmit, a menekülő emberek kiabálásán kívül csend van, néma csend, több támadó egyelőre úgy látszik, nem érkezik. Quantall pedig elől csak a sötétet látja, bár neki még van bőségesen dolga. Csámpás csak ugat, ugat, egyre hangosabban.*