//Temetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Pycta//
*Szelet lát. Hűvös és gonosz szelet, kacaj visszhangzik benne, mély és kétértelmű kacaj. Egyrészt vidám és cinikus, mondhatni kárörvendő, másrészt ördögi és erőltetett, mint ki nem tudja eldönteni, hogy számára megfelelő-e amit lát, vagy csak el akarja hitetni, hogy megfelelő. Szemei előtt az istálló egyre nagyobb lángokban ég, s mit addig nem láthatott, mert szüleinek szaladt elmondani a történteket, most szemei előtt zajlanak. Érzi a megperzselődött szőr szagát, mi hamarost bőrbe mar, hallja az eleinte kétségbeesett nyerítést, mely lassan fájdalom ittas ordításba csap át. Vajon milyen az, mikor egy állat elevenen válik a tűz martalékává? Az elf, most megtapasztalja. Közönye hálás, egyben kegyetlen is. Nem tudni mit érezhet, de míg elhalad emlékképe mellett, addig hallja fülében az ördögi kacajt, s érzi az égő hús szagát.*
//Hanloren//
*Hanloren küzdelme nem kevésbé életszerű, mint Pyctáé. Az ember láthatóan szenved, kövér könnycseppek gurulnak le könyörgő szeméből a vértől átitatott földre. Olykor a könyörgés abbamarad, de csak annyi időre, míg égnek fordított fejjel üvölti a sötét világba fájdalmát, sérült lábát markolászva tehetetlenül. Hanloren láthatja, hogy a segítség elmaradásával, azt a lábat nem lehet megmenteni, többé. A férfi a kegyes halál helyett örök kárhozatra ítéltetett. Talán senki sem emlékszik majd egykori hőstettére, miért a képzeletbeli csatában lábával fizetett, s nincstelen életében csak rugdosás lesz osztályrésze, amit a koldulás közben kaphat:*
- Lágy átkozott, te lány! LÉÉÉGY ÁTKOZOOOTT!! *Visszhangzik az elf leány fülében a mondat, míg csak a férfi mellett elsétál. Ha elfordítja tekinteté, a hang erősödik, akárcsak a kacaj, mi mögötte bujkál. Az a gonosz és cinikus kacaj. Hanloren könnyei fátyla között a napot keresi szemével, de az még régen leáldozott az égről, nem maradt más csak a puszta sötétség. A hideg és kegyetlen éjszaka.*
//Elgretol//
*A törp megnyugodva lépdel immár, hogy az idősebbek tiszteletét figyelmen kívül hagyó népségek, a zöldségdobálást végre abbahagyják. Meglepve tapasztalja a csapatot mi láthatóan csak rá vár, csak őt hívja. Az érzése egyre nagyobb lehet, ha ő kimarad, bizony ez az apró törp sereg halálra van ítélve. Fejét elfordíthatja, figyelmen kívül hagyhatja őket, de a fülében csengő csatazajt már nem tudja kizárni. Egyetlen ordítással dőlhet el minden:*
- MONDTAAAM, HOGY NEM GYÜN A FÉRGESSE! TIPORJATOOK! SZAGGASSÁTÓÓÓK! *Az ork öblös hangját még hallhatja egy darabig, mert szegénynegyed házai közötti térben úgy pattog a hang, mintha csak egy apró gyermekjáték lenne, mi gazdájához mindig visszatalál a falakról. Halálhörgés és bőr metszésének hangja, a csontok törése.*
- Eeeee-lgreee-toooooor! *Hangzik az elnyújtott kiáltás, szinte esdeklően, szinte fájdalmasan, hogy aztán végleg elhallgasson. A csapat utolsó morzsája is odavész, hogy csonkolt testtel fetrengjenek meg a szegénynegyed porában. A törp, mély hangján énekelve továbbmehet, kérdés, hogy az ének marad-e őszinte, vagy harmóniájába disszonáns hangok is vegyülnek? A röhögés bizonyára igen, mi megzavarhatja koncentrálásában.*
//Xotara//
*Xotarának balsejtelme támad, mely beigazolódni látszik. A név a száján úgy fut ki, mint egy sóhaj, nem tudni mennyire fájdalmas az emlék, ezt csak a sötételf lány érzi. Harca önmagával és a kocsirúddal töretlen, ezt még az emlékek sem tudják befolyásolni és a lassan hidegre nyirkosodó tenyerében megtartja a szekeret, nem engedi el. Lassan halad el az integető fiatal fiú mellett, ki még akkor is mosolyog, mikor arcát elfordítja. A többit a lány képzeletére bízza, talán csalódott lesz, talán boldog, talán öntelt, nem lehet tudni. Egyetlen mondatfoszlány jut csak el a lány füléig, melyről bizton tudhatja, hogy rég elveszett testvérétől származhat. A suttogás nem fájdalmas és nem is boldog, csak egyszerűen száll a széllel, mint égből aláhulló elázott galambpihe:*
- Xotara, testvérem... *Majd ismét csend, könnyfakasztó és mély, halk csend, melybe Xotara kérése vág csak bele pengeként, mit a törpnek intéz. Azonban e kapcsán Arenih, megelőzi a törpöt, s elkezdi szétosztogatni a fáklyákat.*
//Quantall//
*A sötételf nem bíz semmit a véletlenre. Talán faját jellemző előítéletek kapcsán megalapozottnak látja a tézist, vagy csak rossz tapasztalata van, de szája mormolni kezd, s a varázs bizony sikerül. A hatás nem marad el, s robbanásszerű, mint, amikor egy nehéz és súlyos tárgyat ejtenek egy bárkáról a tengerbe. Kissé talán meg is szédül, de tapasztalt mágus, ennyitől még nem inog meg. Oly mértékű gonoszság lengi körül a helyet, hogy azt átlagos sötételfek, vagy egyéb szerzetek felfogni nem tudnák. Szinte azonnal derengeni kezd az összes illúzió, mi körbeveszi a menetet, persze ezt csak ő látja, lehunyt szemei mögött. Quantall nem átlagos, s ez a szerencséje, más minden bizonnyal összeroppanna. A rosszindulat a pálcás sötételf nőből is árad, miközben arcáról le nem fagy a vigyor, s kezében lévő pálcát ütögeti töretlen, feketébe fordult szemekkel. Ami az érdekes, hogy az illúzión és a sötételf nőn kívül máshonnan is, a nő környékén is észlel jeleket, melyek lassan, de biztosan közelednek, egészen pontosan még négyet.*
//Mindenki//
*Arenih lassan kiosztja a fáklyákat, s tekintettel arra, hogy a körötte lévők szenvedéséből és látomásából mit sem észlelt, még kedves szavakra is jut ideje, ahogyan elismerően pillant a csapatra a fáklyákat illetően:*
- Ti aztán mindenre gondoltatok! Elismerésem! Végtére is ez volt a feladat. *Mosolyog aztán, s meggyújtja előbb a saját fáklyáját, majd adná tovább a többieknek. Szinte rögtön világosabb lesz, a fény elsöpri a sötétséget, s vele együtt füstté válik minden illúzió, mit maguk mögött hagytak. Mindenki büszke lehet magára titokban, mert ki tudja mi lett volna, ha... Egy valami azonban változatlan, s a fénytől immár mindenki láthatja, az eddig sötétségben rejtőző, s előlépő sötételf nőt, ki még Xotara élesebb szemei elől is rejtve maradt, mert Quantallt szemelte ki magának. Ha Xotara és Quantall jobban megnézi magának, sötételf szemeikkel láthatják, hogy szája szavakat formál, hangtalan, de, de tekintetéből következtetve sokatmondó szavakat. Quantall és Xotara közül, valószínűleg Quantall bír több tudással környezetüket illetően és még mindig csak egy fáklya ég a tucat közül. Talán Xotarának és Quantallnak a fáklyaosztási sorrendet is variálni kell.*