//Nyílt//
*~Jé, nem együtt vannak. A jómodorú vörös kis gnóm csak segít neki!~ igazít a helyzetértelmezésen Arja. A vöröstunikás lány nem nagyon örül neki, az látszik rajta, de legalább nem rivall rá, és nem kergeti el, ez már egy jó kezdet, legalábbis Arja szerint. Ha így lenne, nem erőltetné az ismerkedést, inkább nem szokta, az sokkal ésszerűbb. No meg biztonságosabb. De nem, nem zavarják el őt.
A kordés lány az orra alatt valami varázslást dünnyög, ahogy próbálja a kezeivel szabaddá tenni a kerék alatt az utat, persze Arja nem hallja teljesen jól, de igazán, nem történik semmi.
~Mágus lenne, olyan, aki varázsolni tud?~ csodálkozik egy pici várakozással Arja, mert nem annak látszik a lány a hátára szíjazott kardjával, nem, nem. De nem repülnek földrögöcskék a levegőbe, és a szekér sem lódul meg.
Az az információ, hogy valahol várják a kordét, egy kicsit kedvét szegi, azt hitte, övéké hármuké a zsákmány, vagyis hát, no, övéké kettejüké, és majd adnak neki is talán róla egy kis gyümölcsöt. ~De ha még mások is vannak...~ gondolatban legyint.
Aztán megint nekiveselkednek, és Arja jól látja, hogy nem is kellene már olyan nagyon sok a kordé kerekének, csak egy kicsi, hogy kijusson végre a kátyúból, ami fogva tartja, és végre meginduljon.
Nem tudja hirtelen, hogy megtolja-e hátulról, segítve a kis vörös gnómnak, vagy a kerék útját tegye inkább szabadabbá, a tőrével.
De aztán inkább nem veszi elő, jó helyen van az, inkább moccan, és magától is nekifeszül a kordé hátsó falának, nem kell hogy felszólítsa a kalapos lány, aki azért a tekintetével üzen neki, persze, nem vak, látja ő. ~Ha éppen ettől indul el...~ aztán csak várja az eredményt, ő megtette, ami tellett tőle, olyan nagyon nem rakott hozzá a dologhoz, de lehet hogy még így is jobban járnak, mintha az a három marcona fickó jön oda segíteni, aki egy ideje figyeli a taszigálásukat a piacra vezető úton.
Ha sikerül a dolog, halkan csak annyit mond:*
- Jobb lesz elmenni innen, mielőbb, oda, ahol várják. *már a kocsit, mert Arjának van egy olyan érzése, hogy különben nem ér oda.*