//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Alenia Cirenhille Sayqueves (#10488) szerepében//
//Int, Alei//
*Örökké nem lehet aludni, az élet ily kegyetlen, s a kezdeti sokk, a férfiak hosszú beszélgetése alatt lassan szelídül. Álom és ébrenlét határán mosolyogva ébred, jóllehet megviselt még a fájdalomtól és a vérveszteségtől, ez hófehér arcára van írva.*
- Aleimord? *Kérdezi, s lassan szemét nyitogatja.* Annyira rossz álmom volt, megint veszekedtünk. *Apró köhögés rázza meg vállát, mire felszisszen.*
- Jajj, nagyon fáj a karom. *Ragadja meg ép kezével. Illetve ragadná.* Hihi... még mindig álmodom, pedig jó lenne felébredni! *Nevet fel hirtelen, elkerekedő szemekkel, majd a nevetés ismét köhögésbe fullad.* Egy pillanatra azt hittem... *Motyogja, miközben vállából fityegő csonkjára tekint.* Azt hittem nincs meg a kezem. *Immár hangosan nevet, s nevetése lassan vált át hisztérikus viselkedésbe, mikor görcsösen próbálja ép kezével megkeresni másik karját. A tudata lassan épül, fáradt és megviselt, vállcsonkja és a két férfi között váltogatja ijedt tekintetét. Néhány percig néma csend, majd a sikoltás szakítja félbe azt.*
- Mit... mit tettetek?? Mit műveltél velem bátyám??? MIT TETTETEK? HOL VAN A KAROM?! *Az üvöltözést ismét elvágják, hirtelen csak mered maga elé, kifejezéstelen és érzelemmentes tekintettel, jóllehet látható, hogy az idegesség erőt ad neki. Ha közelebb lépnének hozzá, a vigasztaló karokat hamar lerázza. Fejét lassan emeli fel mákonyos álmából, majd halkan a férfiakra néz, de szavait elsősorban bátyjának intézi:*
- Gyűlöllek... *suttogja halkan, majd kissé inogva felül és lemászik az ágyról.* Gyűlöllek! *Mondja immár jóval hangosabban, és a bátyja felé indul.*
- GYŰLÖLLEEEK!! *Ordítása szinte állatias, szájából a nyál fröcsög, majd látszik, hogy meglepődik. A levágott keze helyével akart ujjal mutatni bátyjára. Intath és Aleimord nem tudni mennyire mákonyosak az italtól, de jó pár pohárral megittak már, Niát viszont érzelmei fűtik, jelenleg nem érez gyengeséget és fájdalmat. Ép kezével szemét takarja el és keserves sírásban tör ki, majd izzó és gyűlölködő tekintettel néz Aleimordra.*
- Soha... soha nem akarlak látni többé! SOHA!!! SOHA!!! Te nem vagy a bátyám... *Talán fel sem ocsúdnak, mikor feltépi az ajtót, de ha igen, akkor is félretaszít mindenkit, vállát horzsolja meg, mikor véletlenül nekidől az ajtófélfának. Egy pillanatig elvakítja a lenyugvó nap fénye. Ruhája koszos és véres, csak egy nyomorék koldusnak látszik. A kint hömpölygő, még mindig elégedetlen tömeg vélhetően hamar elnyeli, ha a két férfi nem ocsúdik hamarosan.*