Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 390 (7781. - 7800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

7800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-16 22:11:19
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitos csak biccent a csodálkozásra. Szerinte ebben az egészben nincs semmi fura. Persze a lány arra is rácsodálkozik, hogy ő buta lenne, így magyaráz.*
-Csak... Csak azt hittem a "Drágám" egy férfiú, szóval nem mertem kimenni a szobából, nehogy gondot okozzak, mert az a férfi aki magányosan hagy, mikor gond van, jó nem lehet.
*Magyarázza töredelmesen gondolatmenetének minden fodrát. Innen pedig nincs mese reggeli idő van. Arra, hogy a folyónál is fürödhet, már gondolt. A tegnapi éjjel sem volt vészesen hideg, csak hűvös, Taitos pedig az elmúlt 5 év nagyjában ilyen természetes vizekben mosdott, de azért ha van más is.
Kipillant a szobába.*
-Majd reggeli után.
*Határoz végül. Valószínűleg a lány is enne, Taitos pedig nem egészen biztos abban, hogy vannak olyan jóban, hogy míg ő reggelizik, a Zöldfülű fürödjön. Elindul kifelé, kissé félszegen megtorpan, mikor a lány közli, hogy csak ráfogva aludt jól.*
~Valami felkelthette.~
*Egyszerre gyanakszik a macskára és az aggodalomra, így csak úgy dönt, hogy ugorja a témát, sőt, egy sugárnyi napfény is arcára vetül, mikor kiderül, hogy azért amennyit Taitos tudott tenni, az használt. A szuszogásból nem ad lentebb.*
-De, de, olyan halkan, aranyosan.
*Ha úgy sikerül helyezkednie játékból meg is érinti kicsit a lány orrát, aztán persze követi reggelizni.*
~Hű!~
*Örül meg a vándor. A sok mászkálás és synmirai önkiszolgálás után borzasztóan jól esik neki, hogy gyakorlatilag csak le kell ülnie és van reggeli. Mindenhez jó szájízzel lát hozzá, főleg, hogy még alma is van. Az almát szereti. A kenyeret módszeresen az égettebb részénél kezdi el megenni.*
~Éhes ember mindent befal~
*Ezzel a jelmondattal gyűri le az első pár falatot, majd utána az egyszerű, ám mennyei ízeknek adja át magát.*
-Naon fiom!
*Mondja kissé illetlenül, majd kissé értelmesebben folytatja.*
-Akkor itt az alkalom, ideje megfordítani a sodrást.
*Szól Tina anyukájának gyógyulására utalva.*
-Majd reggeli után menjünk is!
*Tervez előre két falat között, majd a lány kétszeri kijelentését is kétketdve hallgatja csak.*
-Látom, hogy aggódsz.
*Jelenti ki valószínűleg eltörve ezzel minden illúziót.*
-Nem ülsz át ide?
*Kérdezi, mielőtt a mesébe kezdene, hátha bevetheti ismét a testi közelség fondorlatos trükkjét, hogy oldja a lány aggodalmát. Akár így, akár úgy néha egy falatnyi szünetet tartva befejezi a mesét.*
-Oh igen, szóval Umel Etir hangja szólalt meg a húrok alatt, mint ahogy a szél rezgette leveleit, úgy énekelt.
*Harap egyet, majd valamivel dallamosabban adja elő, mint tegnap félálomban.*
-Búsul szívem, miért vagy kegyetlen
Sírás, lelked pokla lészen, miért vagy kegyetlen
Ne emeld kezed ártatlanra, gyilkosuk ne légy,
Száz éves törzs akaratja, szemedben most fény.
*A dalocska után pedig összefoglalja.*
-Amíg a dal szólt a támadó mágus igéje be nem fejeződhetett. Mindenki elmenekült, a pihenőt eltaláló napvihar pedig csak a dalnokot és Umel Etirt sodorta el, megmentve ezzel száz meg száz életet.
*Fejezi be a történetet, a harmadik részt szándékosan nem kezdi el, míg a lány nem kéri.*
-Nagyon finom!
*Szól egyszer csak, mikor már alig van tányérján.*
-Érződik, hogy ügyes kezek munkája!
*Dicséri tovább a lány főztjét.*
-Most mesélj te valamit! Nem kell hosszan, csak amíg befejezem, aztán mehetünk!
*Kéri a cicasimogató félvért.*

7799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-15 20:36:19
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

-Meditáltál? -*ismétli automatikusan az imént elhangzott szavakat. A kihúzott kés láttán ennél kissé ijesztőbb gondolatai támadtak a fiú szándékait illetően, és még mindig nem tud teljesen napirendre térni a téma fölött. Pár másodperc alatt azonban összeszedi magát, és megnyugodva hallja, nem csak ő az egyetlen a szobában, aki butának érzi magát. Bár jobban belegondolva nem egészen biztos benne, hogy a fiúnak mi oka lenne erre.*
- Nem! Miért lennél? Nem vagy az. -*igyekszik sietve megnyugtatni, bár a mondottakat részben magának is szánja előbbi, nem kifejezetten jóindulatú gondolataiért. ~Hogy is feltételezhettem, hogy valami rosszat akarna?~ szidja magát gondolatban ~Ha bármi ilyesmit akart volna, már számtalan alkalma lett volna, hogy megtegye... ~szólal meg a józan esze is.*
- Nagyszerű! -*tér át inkább a reggeli témájára egy mosoly kíséretében.*
- Hát, lemehetsz a folyóhoz, de ebben a hidegben nem nagyon ajánlanám. A szobában viszont találsz egy vizes hordót meg egy tálat, ha az megfelel... -*sorolja a lehetőségeket szerény körülményeikhez képest, miközben szabad kezével a nyitott ajtóból is jól látható hordóra mutat.*
- Fogjuk rá. -*töpreng el a kérdésen, hiszen elég korán felébredt, és ez még mindig rányomja bélyegét a hangulatára*- Az elalvás mindenesetre jó volt, mint az elmúlt időszakban bármikor! -*jegyzi meg egy mosoly kíséretében, esti meséjére célozva*- Remélem, te is jól aludtál! -*viszonozza a kérdést, félve, hogy esetleg túl keménynek és hidegnek bizonyult a rögtönzött fekhely a szobájában.*
- Nem is szuszogok! -*motyogja kissé durcásan a megjegyzésre, de csak félhangosan, mint aki nem kíván további megjegyzést a témában, miközben sarkon fordulva visszaindul a konyhába. Odaérve leteszi a macskát a földre, és elővesz még pár tányért és bögrét a reggelihez*
- Nem sok mindent sajnos, csak egy kis tea, főtt tojás, meg valami, ami valaha kenyér volt. -*vet egy lapos pillantást a kenyérre, mintha annak a hibája lenne, hogy odaégett volna*- De azt hiszem, valahol van még pár alma is... -*kezd el keresgélni a konyhában, mintha látszólag sok dolga lenne, hogy ne kelljen látnia, mit szól a fiú a szegényes reggelihez. A kutatás során azonban ő lepődik meg a legjobban, amikor tényleg talál pár almát, amik még egészen ehető állapotban vannak. Fel is kapja gyorsan a kosarat, és azt is az asztalhoz viszi az előbb felsorolt ételek mellé. Miután mindent elrendezett, visszaül korábbi helyére, és tovább kortyolgatja a teát, ugyanis az aggódás miatt egy falatot sem képes lenyelni*
- Hát, nincs rosszabbul, mint eddig. Az is valami, nem? -*enged meg magának egy erőltetett kis kacajt, ami egyáltalán nem illik a helyzet komolyságához. Gondolatai nem bírnak elszakadni az aggódástól, így mikor rá terelődik a szó, szinte oda sem figyelve, rögtön rávágja*
- Persze, én is jól vagyok. -*már ahogy kimondja, érzi, hogy ez nem sikerült túl hihetőre, így egy kis sóhaj után megpróbálkozik vele újra*- Tényleg jól vagyok, miattam ne aggódj! -*válaszol kicsit lassabban, ezúttal tényleg komolyan is gondolva, amit mond. Beszéd közben igyekszik a fiú szemébe nézni, hogy kellő nyomatékot adjon szavainak.*- De köszönöm, hogy megkérdezted! -*feleli előre dőlve a székében, és ha eléri, röviden megszorítja a fiú kezét. Majd visszadőlve igyekszik inkább valami könnyedebb témára váltani, hogy tényleg úgy tűnjön, igazán jól érzi magát és minden rendben vele.*
- Elmondod, mi lett a történet vége? -*kérdezi félvállról, mintha valóban az lenne a legnagyobb gondja, hogy elaludt, és nem tudja a befejezést*- Azt hiszem, odáig van meg, hogy a dalnok játszani kezdett a mágikus hangszeren... -*próbálja magában felidézni, meddig emlékszik. Közben a cica újra közel settenkedik hozzá, így felemeli az ölébe, és fél kézzel simogatni kezdi.*

7798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-15 14:23:03
 ÚJ
>Qrah'kas a Fürge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Lassan komótosan sétál át a szegénynegyeden szűk sikátorai között. Ügyet se vet a nyomorra hisz nem tudja mi is az. A civilizált tömegekben élő emberekben nem sok pozitívat lát.*
~Nah de enni jó lesz~ *Gondolja magában a méregzöld ork. S lépteit meggyorsítja. Ahogy egyre közeledik a piac érzi kifinomult szaglásával a pecsenye és különböző zöldségek, parfümök keveredett illatának elegyét. A házak egyre jobban hasonlítanak házakhoz hisz megjelennek a falak a tető az ajtó melyek eddig hiányos részletei voltak a nyomorult kis kalyibáknak. Lassan ki is rajzolódik a piachoz vehető kapu úgy ötven-hatvan méterre s a termetes ork szájában érezve a pecsenye ízét.*

7797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-15 07:55:31
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitos köhögést hall, ekkor kissé megrezzen, sőt meginog belső nyugalma, de aztán lassan elülnek a zajok, és csak a lány halk neszezése marad, még pár perc eltelik, mire a könnyed léptű, udvarias, eddig leginkább napsugárhoz hasonlítható lány, most szinte rátör Taitosra. A hajszálak szinte suhanva reppennek le a pengéről most.*
-Csak meditáltam. Minden reggel szoktam egy kicsit. Fontos.
*Magyarázza, míg hüvelyébe csúsztatja a fegyvert.*
-És kellett egy sima, vékony felület.
*Magyarázza, hogy ezg miért hosszútőrével tette. A macskás jelenet alatt feltápászkodik és.*
~Hogy mi?!~
*Kicsit elképedve kezd halkan nevetni.*
-Ne... ne haragudj, hihetetlenül buta voltam.
*Röhög saját nyomorán.*
~Egy macska tartott fogva.~
*A reggelit persze vissza nem utasíthatja, korog már gyomra rendesen.*
-Kérek, igen! Repülök is.
*Persze előtte a reggeli kört is lefutná.*
-Van esetleg valahol vizetek, vagy a folyóban szoktatok fürdeni?
*Bizony hiába mágus, vagy vándor Taitos, a testszag elűzésére nem igazán van jobb ötlete, mint a mosdás, ezt pedig ő néhány naponta biztosan megejti.*
-Jól aludtál?
*Kérdezi a lányt elindulva az ajtóba.*
-Nagyon aranyosan szuszogsz.
*Jegyzi meg szinte mellékesen, de azért muszáj megosztania ezt a felismerését a lánnyal.*
-Mi jót csináltál amúgy?
*Szimatol ki a konyhába, ahol a szenesedés szagáról ítélve hamuban sült pogácsa készülhetett. Aztán persze azt sem állja meg, hogy a félvérről érdeklődjön.*
-Anyukád mennyire van rosszul? Hallottam, hogy köhög, és... Te? Olyan gondterhelten jöttél be, vagy, én csináltam valamit rosszul?
*Kérdezget, hiszen azért van itt, hogy ez a pár nap gondtalanabb legyen, mint amúgy, nem akar még ő is rontani a helyzeten.*

7796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-15 00:34:07
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*A félálomban elsuttogott szavakra csak egy halk nevetéssel válaszol, majd amilyen nesztelenül csak tud, kioson a szobából, és nekilát a reggeli készítésének. Miután végzett, elhelyezkedik az asztal mellett, és pár percig csak csöndben üldögél a székén, miközben a teáját szürcsöli és a boldogan falatozó macskát nézi. ~Hogy lehet, hogy még mindig nem tudtam hozzászokni a korán keléshez? A reggelek mindig olyan borzasztóak!~ nyűgösködik magában, míg látszólagos nyugalmát meg nem szakítja pár köhögés, ami anyja szobájából érkezik. Azonnal felpattan és berohan hozzá*
- Anya, hogy vagy? -*térdel az ágy mellé, miközben gyorsan megvizsgálja a beteget. ~Még mindig nagyon forró!~ aggodalmaskodik magában.*
- Már sokkal jobban... -*anyja igyekszik felülni az ágyban, ám láthatóan nehezére esik neki a mozdulat, és újabb köhögési roham fogja el*
- Várj, hozok egy kis teát! -*ajánlja fel, és gyorsan kiszalad a konyhába, majd egy másodperccel később egy bögre gőzölgő itallal tér vissza*- Idd meg, ettől jobban leszel! -*próbálja meggyőzni anyját, miközben óvatosan a szájához emeli a poharat.*- Pihenj csak, én majd gondoskodok mindenről! -*ereszt meg egy megnyugtatónak szánt mosolyt, majd nekilát, hogy kicsit rendet rakjon a szobában, elpakolja a ruhákat, megigazítsa a takarót. Közben végig azon gondolkozik, hogyan tudná a legkíméletesebben anyja tudtára adni, hogy épp valaki más alszik a szobájában. Mivel azonban nem jut eszébe semmi épkézláb megoldás, egyelőre úgy dönt, inkább hallgat. Miután végzett a pakolással, aggódva figyeli anyját, aki a teát kortyolgatja*
- Kérsz esetleg valami reggelit? -*kérdezi, ugyanis nem bírja elviselni, hogy egy helyben üljön, míg anyját ilyen rossz állapotban látja. A választ meg sem várva ismét kirohan, majd siet is vissza, ám mint kiderül, feleslegesen, hiszen anyja újból elaludt. Elveszi hát tőle a bögrét, majd az ajtót behúzva maga után, csendben kihátrál a szobából. A konyhába érve azonban egy kellemetlen szag csapja meg az orrát, mintha valami odaégett volna*
- A kenyér! -*kiált fel hangosan, mikor azonosítja a szag forrását. Gyorsan odarohan, hogy elvigye a tűz közeléből, és sietségében puszta kézzel nyúl hozzá az elszenesedett héjhoz. Az átforrósodott kéreg égeti az ujjait, de nem szeretné további kiáltozással felverni a házat, így csak némán fújogatja őket, miután egy tányérra helyezi a már-már ehetetlennek számító ételt.*
- Hát, ez igazán nem az én napom, mi? -*néz megerősítés gyanánt a macskára, aki pont ezt a pillanatot választja ki arra, hogy újból nyávogjon egyet. ~Még ő is egyetért velem!~ enged meg magának egy szánakozó mosolyt. A sajnálkozás helyett azonban inkább a kenyérrel kezd foglalkozni. ~Talán egy részét még meg lehet menteni...~ vizsgálgatja az égett részeket, majd egy késsel megszabadítja tőlük az épen maradt belsőt, ami eléggé szánalmas látványt nyújt így magában. Hirtelen megmagyarázhatatlan düh fogja el, és legszívesebben földhöz vágná az egész tányért és összetörne mindent maga körül. ~Még egy reggelit se tudok elkészíteni, hogy tudnék így segíteni az anyámon?~ törnek fel sötét gondolatai, de igyekszik visszazárni őket. ~Nyugalom, nyugalom!~ próbálja pár mély levegővel nyugtatni magát. A módszer részben bizonyul csak hatásosnak, ugyanis bár indulatai lecsendesednek, továbbra nem bír nyugton maradni. ~Csinálnom kell valamit!~ indul el szobája felé ~Ha én nem aludhatok, akkor ő se!~ gondolja kissé mérgesen, ám jobban átgondolva rájön, hogy csak szüksége van rá, hogy valakivel beszéljen. Óvatosan kopog az ajtón, ám esélyt sem ad a válaszra, rögtön benyit, hogy lássa, mi a helyzet odabent*
- Hát te meg mit csinálsz? -*kérdezi kissé megütközve a szeme elé táruló látvány láttán, bár abban sem biztos, mit is lát pontosan. Az ajtóban állva próbálja meg megfejteni a helyzetet, mikor egyszer csak valami puha dolgot érez elsuhanni a bokája mellett*
- Na azt már nem! -*kapja fel gyorsan a cicát, aki megpróbált beosonni a szobájába*- Hányszor mondjam neked, szívem, hogy ide nem jöhetsz be? -*dorgálja Pöttömöt, majd újra a fiúhoz fordul*
- Öhm... csináltam reggelit, kérsz esetleg? -*kérdezi kissé félszegen, hiszen igen nagy jóindulat kell hozzá, hogy reggelinek lehessen nevezni azt, ami az asztalon vár rájuk, és kicsit aggódni kezd, hogy vendége esetleg ennél valami többre számít majd. A válasz függvényében aztán visszaindul a konyhába, hogy előkészítsen mindent egy vagy két személyre, és elpakolja azokat a tányérokat, amikből a macska evett.*

7795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-13 21:33:49
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Meséje közben Taitos elégedetten nyugtázza, hogy a lány figyel rá.*
~És elaludt, milyen édes!~
*Lelkendezik egy utolsót, mikor a lány átalussza csókját.
Hajnalig pedig Taitos is mélyen alszik. A nyávogás és a mozgolódás kicsit ugyan vékonyít álmának vaskos fátylán, az pedig, hogy még egy puszit is kap szinte megébreszti, noha csak álmának kivetülését zúdítja a világra és a félvérre.*
-Dhrágáhm, mnegnémed a gyerekeket?
*Mormolja, de szeme ki sem nyílik, sőt, a ráterített takaró melege visszahúzza a félálom ingatag mezsgyéjéről egészen a további szép álmokhoz.
Később ébred meg. Taitos a hajnali keléshez van szokva, így ez tényleg nagy változás, hogy szabályosan reggel pattannak fel szemei.*
~Sokáig voltunk éjjel.~
*Jegyzi meg, míg kidörgöli az álmot szeméből és meglepődve tapasztalja, hogy másodikként kelt fel. Kintről beszéd szűrődik be.*
~Ez Tina!~
*Ismeri fel. Valakinek enni ad.*
~Drágám?!~
*Esik össze kissé lélekben, hiszen erről nem volt szó, sőt!*
~Nem mondta.~
*Elsőre elszontyolodik, bár maga sem tudja miért. Elszégyelli magát, aztán másodjára jön a düh, melyet a még ismeretlen drága kap magára.*
~Hogyan hagyhatta akkor ennyire egyedül?~
*Hiszen a Zöldfülű emlékszik még rá, hogy mennyivel jobb kedvre tudta deríteni egy ölelése a lányt.*
~Lehet, hogy kényszer?~
*Emlékszik az ezzel kapcsolatos beszélgetésükre tegnap, melyeket akkor még viccnek vett, ám most egészen más fényben (illetve félhomályban) csillan meg az egész.*
~Lehet, hogy kihasználja.~
*Úgy dönt, hogy jobb, ha erről előbb a lánnyal beszél, s most nem rendez jelenetet.*
~Ki tudja mit tenne az a hólyag, ha éppen nem vagyok itt.~
*Úgy dönt, hogy jobb, ha ki sem jön, míg a képzelt férfi el nem megy, így elkezdi a reggeli gyakorlatot. Botja mellé ül át, könyökhajlatával és vállával megtámasztja, míg törökülésben ül alatta, s behunyja a szemét, meditál. Kiüríti elméjét, majd megjeleníti önmagát egy zöld réten, kék ég alatt, bárányfelhők mozgó árnyékában.*
~Ez így jó.~
*Megjeleníti magát is odabent.*
~Akkor kezdjük!~
*S elkezdi átvenni az összes varázslatot, melyeket ismer, melyeket még gyakorol, s melyeket szépen sorrendben szeretne szépen elgyakorolni. Így marad egy darabig, majd arra a lépésre tér rá, mely kicsit a valósághoz jobban kötődik. Tanulóévei óta csinálja ezt. Pengéjét veszi elő, rá pedig két hajszálat tép, s elkezdi őket elméje erejével lelökdösni a tőrről.
Régebben percekig tartott, ma talán csak szemhunyásnyi idő kell, hogy lereppenjen a szösz.*
~Kár, hogy csak szösszel megy.~
*Gondolja, hiszen maga a telekinézis érdekes dolog, Taitos tudomása szerint talán a légmágusok varázslatai ilyenek.*
~A különbség az, hogy ők a levegőt manipulálják, én pedig a manát.~
*Teszi vissza újra a szöszt, ami lassan remegve indul el lefelé a pengén. Egyesek persze csak a levegő szerencsés fodrozódásának gondolnák az egészet, s igazából ki tudja, hogy mi az igazság, Taitos elméjének kivetülése, avagy a légáramlás? Így üldögél bent, már nyitott, értelemtől csillogó szemmel, ahogyan most már egyszerre három hajszálat igyekszik a penge három irányában lelökni.*
~Nem mehetsz ki, biztonságban kell tudnod ezt a lányt.~
*Szól magához egyre türelmetlenebben.*

7794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-13 20:24:36
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- De te is biztos fáradt vagy! -*folytatja azért a tiltakozást, bár érzi, ebben a vitában úgysem nyerhet. A harisnyáját illető megjegyzésre csak egy nyelvnyújtással válaszol, majd vihogva bemenekül a takaró alá a csiklandozás elől. Mikor aztán kezdetét veszi a történet, csendben hallgatja azt, ám igyekszik úgy helyezkedni, hogy közben láthassa a fiút. Amikor aztán ő is bevonódik a történetbe, újból nevetnie kell*
- Ez csiklandoz! -*válaszol két nevetés közt, de azért megrázza a fejét, hogy jelezze, annyira mégsem zavarja a dolog. Sőt, pár másodperc után már kifejezetten élvezi is. Nem sokkal később a szemeit is lehunyja, úgy hallgatja a történetet, ám a látszattal ellentétben még tökéletesen ébren van. A megjegyzésre, hogy emlékszik-e, csak bólint egyet, a beszéd ugyanis túlságosan nehéznek tűnik jelenlegi, álom és ébrenlét közti állapotában, miközben lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és látja a villám sújtotta fát, valamint a maradványok közé esett szarvast. Ahogy halad előre a mese, felmerül benne a kérdés, hogy vajon igaz-e ebből bármi is, ám egyrészt nem akarja megszakítani az elbeszélést, másrészt ereje és ideje sincs rá, hogy kérdezzen, hiszen nagyjából a dal közepénél ténylegesen álomba szenderül, így mindaz, ami utána elhangzik vagy történik, már nem jut el a tudatáig. Álmában tovább álmodja a történetet, látja maga előtt a dalnokot, kezében a hegedűvel, ahogy a legszebb dalt játssza, amit valaha hallott. A dal végére azonban a hegedű hangja inkább macskanyávogásra kezd hasonlítani, majd egyértelműen nyávogás is jön elő a hegedűből, ahogy a vonó végigszántja a húrokat. Lassan jut csak el a tudatáig, hogy amit hall, az nem az álmában van, hanem a valóságban nyávog valahol egy macska, bár szerencsére halkan, ám igen közel. Mikor ez tudatosodik benne, azonnal felül, mintha villám csapott volna belé. Csak utána van ideje, hogy kidörzsölje az álmot a szeméből, és hátrasimítsa a haját, hogy jobban lássa környezetét. Kell neki pár másodperc, hogy azonosítsa a hang forrását, egy kismacskát az ablakánál. Ahogy a szobát is bejárja tekintete, először értetlenül mered a sötét kupacra az ágya mellett, majd lassan kezdi összerakni magában, mi is történhetett. ~Idióta!~ gondolja mosolyogva, majd óvatosan kimászva az ágyból, saját takaróját is a fiúra teríti, nehogy megfázzon a hideg földön. Mielőtt azonban ellépne mellőle, gyorsan egy könnyed puszit nyom az arcára, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg itt van. Kicsit félt tőle, hogy csak képzelte az egészet, vagy hogy szó nélkül itt hagyják majd, így örül, hogy még itt találja a fiút. Merengéséből egy újabb nyávogás téríti magához, így gyorsan az ablakhoz siet, hogy egyik kezével beemelje a cicát, hátha akkor elhallgat és nem kelt fel mást rajta kívül. A macska gyorsan meg is találja kis fogaival az egyik ujját, ami bár kissé kellemetlen érzés, de inkább igyekszik annak örülni, hogy a nyávogás abbamaradt. Az ablakon kinézve látja, hogy már nem sok lehet hátra pirkadatig, így amilyen csendben csak tudja, elhúzza a spalettát, hogy sötét legyen a szobában, majd emlékezetből próbál kijutni, anélkül, hogy bármibe belerúgna, vagy bármit felborítana. Miután szerencsésen eléri az ajtót, még vet egy pillantást a szoba felé, hogy megbizonyosodjon róla, vendége még mindig alszik. Mikor arra jut, egyedül csak ő van ébren, óvatosan kilép a szobából és behúzza maga mögött az ajtót. Anyja szobájához oson, de nem akarja megzavarni az álmát, így nem nyit be, csak fülét az ajtóra tapasztva hallgatózik. ~Nincs köhögés, ez jó jel!~ bizakodik magában, miközben szabad kezével a macskát simogatja.*
- Na mi újság, Pöttöm? -*suttogja a macskának, miközben elindul vele a konyha felé*- Ma kicsit korán jöttél, nem gondolod? -*dorgálja az állatot, ugyanis picit haragszik rá, amiért idejekorán felkeltette. Bár annyira nem lepi meg a dolog. A kismacska egyik reggel csak feltűnt az ablakánál, és olyan szívszaggatóan nyávogott, hogy megsajnálta és enni adott neki. Azóta nem tud szabadulni tőle, és a cica minden reggel korán errefelé kóricál és panaszos nyávogásával igyekszik felkelteni egy kis reggeli reményében, hogy aztán jóllakva eltűnjön a negyed utcáin és csak másnap térjen vissza.*
- Gyere, Pöttöm! Igyunk valamit! -*javasolja, miközben egy kis tálba vizet tölt a macskának, majd lerakja az asztalra, és igyekszik a macskát is letenni, hogy az ujja helyett inkább a vízzel foglalkozzon. Mikor szabadul az apró fogak szorításából, önkéntelenül is saját szájába veszi sérült ujját, miközben másik kezével a macskát simogatja.*
- Ez azért nem volt szép, remélem sejted! -*igyekszik tovább nevelni a macskát, aki lelkesen lefetyeli a vizet. A félhomályban nehéz kivenni a két fehér foltot a mellső lábai végén, így a teljes macska feketének tűnik.*
- Maradj itt szépen! -*utasítja Pöttömöt, bár ő csodálkozna a legjobban, ha a macska tényleg hallgatna rá. Elindul a szoba konyhának kinevezett része felé, és igyekszik feléleszteni a tüzet, hogy valami reggelit csináljon. Odatesz egy kis vizet a teának, majd az egyik kosárban talál pár tojást, azokat is odarakja főni, valamint a tegnapról maradt kenyeret is a tűz közelébe teszi, hogy kicsit megpirítsa. Miközben a konyhában sürgölődik, halkan dudorászik magában, néha megsimogatva Pöttömöt, aki, miután csillapította szomját, lelkesen dorombol a simogatásra, és meredten néz a konyha felé.*
- Mindjárt kész, te kis haspók! -*jegyzi meg suttogva, majd hogy bebizonyítsa, tényleg igaz, amit mond, újra rápillant a készülő reggelire. Egy rongy segítségével gyorsan leveszi a forró vizet és beleszór pár tealevelet, majd a másik edényt is leveszi, és azonnal ki is kap belőle egy főtt tojást*
- Huh, de forró! -*jegyzi meg, miközben egyik kezéből a másikba dobálja a tojást, hogy ne égesse meg nagyon a kezeit. Mikor már kissé kihűlt a tojás, gyorsan meghámozza és Pöttöm elé teszi egy tányéron*
- Jó étvágyat, drágám! -*suttogja, miközben még egyszer végigsimít a macskán a feje búbjától a farka végéig. Magának csak egy teát tölt, majd leül az egyik asztal melletti székre, fejét a falnak döntve. ~Ah, még tudtam volna azért aludni egy kicsit... ~sóhajt magában, ahogy a reggelijével bíbelődő macskát nézi. Hogy ne aludjon el ültében, gyakran szájához emeli a bögrét, hogy igyon egy kortyot, miközben csendben várja, hogy a negyed és a ház is felébredjen.*

7793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-12 22:35:59
 ÚJ
>Drencian Dertosenval Drirnorozir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Bavallis Jósda//

*Akaratlanul is észreveszi, hogy a nő éppen intelligensebbnek nevezte az állatot, mint az elfet. Kedve támad megfordulni és kilépni az ajtón, hogy otthon újra elmerüljön az önsajnálatban, de hogy őszinte legyen, azt már eléggé unja.
Úgy dönt, hogy törődik ezzel, kicsit beljebb lép, de még mindig nem akar leülni. Túlságosan idegen számára ez a környezet, túlságosan furcsa a nő. A denevért nagyon nem érdekli a dolog, bemászik a zsebbe, most már bent csüng, és csendes álomba merül.
Hallgatja a nőt, serényen bólogat, bár semmi olyasmit nem tud meg, ami nyújtana a számára bármi újat. Belenyúl a zsebébe, és átad 5 aranyat Tepis Bavallisnak.
Figyelmesen és türelmesen várja, hogy mit fog mondani a nő, az arcáról őszinte érdeklődés olvasható le.*

7792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-12 22:35:09
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitost meglepi a lány tiltakozása.*
-Hé, te fáradt vagy, pihenj!
*Szól kissé morcosnak tettetve magát, a harisnyát látván pedig játékosan így szól.*
-Tetszik a harisnyád!
*Közben gonoszan aprót csiklandoz a lányon, de hagyja elmenekülni azért a takaró alá. Nem akarja túlzottan felkelteni.*
~Mesét?~
*Hökken meg. Taitos, mint vándor, akár egy históriás, úgy funkcionálhatna Lanawin földjén, sok mesét ismer, de kevésszer kérik, hogy meséljen egyről.*
~Milyen mesét?~
*Jön a következő kérdés. Magában mérlegel, hogy miről is szóljon, végül nem jut másra, mint arra, hogy a lány megérdemli azt, amit kitervelt.*
~Mese a szilfa reménységéről.~
*Néz a falnak támasztott botjára, majd belekezd.*
-Egyszer volt, hol nem volt, még Pirtinaesen is túl.
*Indít egy megszokott mondattal.*
-Volt egyszer egy fa, a neve Umel Etir volt, s valahol a háromszázadik évét taposhatta. Jó lélek volt. Mókusoknak nyújtott menedéket, időseknek melegítő gallyakat dobott télen, árnya pedig soha egy virágot sem tiport. Egy napon egy névtelen bölcs érkezett gyökerei fölé, lepihent alatta, majd felfrissülvén kezét Umel Etir törzsére tapasztotta.
*Itt elváltoztatott hangon tervezi folytatni, s kezét a szőkés fürtök közé futtatja. Azért egy kérdést még elenged Taitosként.*
-Nem zavar?
*Kérdezi, míg lágyan cirógatja a takarója alá kucorodott lányt, majd így, vagy úgy, de folytatja.*
-Umel Etir!
*Mesélőként közbeszúr a névtelen hangja után.*
-Minthogy tudta a fa nevét.
*Visszavált.*
-Segítségedet kérem! Meglett korú, nagy koronájú fa vagy már, harcba hívlak hát a sanyarúság ellen. Hajlandó vagy nagy árat fizetni, hogy hős legyél, nagy szil?
*Itt ismét saját hangján szól.*
-A szél belekapott Umel Etir koronájába, az egész fa csak úgy remegett, majd meghajolt a névtelen előtt. Umel Etir elvállalta a reá osztott feladatot.
*Egy pillanat szünetet tart.*
-Ekkor a névtelen szeme villámot vetett, mi gyökerétől csúcsáig széthasította a dicső fát, törzse üszkös szilánkokra hasadt, s helyén nem maradt más, csak pusztulás, egy halott szarvascsordát idéző fa halom és Umel Etir felszabadult kacagása.
*Meséli tovább a legendát.*
-Így vette kezdetét Umel Etir három legendás tette, melyet hét életben vitt véghez újra.
Kezdem sorban mindjárt az elsővel.
Másnap delelőre járt már, mikor kései elf vadászok, a hegy tövéből ötven deli vitézzel az erdei állatok szent szarvasát akarták nyílhegyre tűzni. A szarvasok királyának lába megbicsaklott, mikor Umel Etiren szökellt volna át, és ő maga a kupacba esett. Mire a felbőszült vadászok körbevették a tisztást délről, vezetőjük jobbra mutatott.
*Itt ha még ébren van a lány, halkan megemlíti.*
-Ha emlékszel még, mondtam, hogy a kupac egy szarvas alakjára emlékeztetett, a dicső vadászok pedig megzavarodtak, a csodaszarvas helyett pedig Umel Etirt kezdték nyilazni. Mikor mind kifogytak, a szarvasok királya elnyargalt a rétről, s a megfáradt vándorok tábort, később pedig királyságot húztak fel a vidéken, s sarjaik ma is köztünk élnek.
*Rátér a második esetre is.*
-Eltelt egy hat, kettő is, az erdei favágók pedig megtalálták Umel Etirt a földön feküdni. Szekerükre tették, feldarabolták kicsiny hasábokra, alig pár gallyat, botot, hosszabb darabot, s persze maroknyi levelet hagytak hátra.
Szekerükkel pedig a Karavánpihenőbe érkeztek, ahol ekkor áldatlan állapotok voltak. Akkoriban még létezett egy harmadik pihenő is. A kék holdé, ez volt az is. Ám akkor a kék holdat már sok ezer éve nem látták, így a másik két pihenő vezetői csapatokat sorakoztattak a palánkok alá, hogy magukénak követeljék a települést. A szekér éppen az ostromzár felhúzása előtt ért be, a favágók pedig úgy hitték másnap felébredve, hogy soha nem hagyják el élve a helyet. Tudnod kell, hogy a kék hold nem másnak, mint a dallamnak volt múzsája.
*Taitos itt kicsit ledöbben. Ezer éve nem mesélte ezt a történetet. Sőt, csak azon a napon hallotta ezt elmondva, mikor...*
~Így már minden világos.~
*Gondol az általa csak Távolinak nevezett égitestről szerzett információira, majd a mesét folytatja.*
-Így eshetett meg, hogy odabent számos híres mester élt, köztük Herrikion, azon fuvolák gyártója, melyeken maga a pajkos szél játszott, s miket csak ki kellett rakni egy kőre, s szólt a dal szélcsendig. Herrikion mester éppen műhelye kapujában állt, mikor meglátta Umel Etir szenes törzsét, kezéből pedig kiesett a pipa. Megihletve széncsíkkal tarkított vonós hegedűt faragott belőle még azon a napon, minek hangja olyan volt, mint a pattogó szikra, s a csattogó tűz.
Három hattal később az ostromban kiéheztek a bentiek, odakint pedig a nap pihenőjének seregei álltak győzelemre, így vezérük, ki a híres Napkert pater-primója is volt, nagy erejű mágusként óriási kitöréssel akarta eltörölni a maroknyi, még a falakon éhező katona létét.
Közben a hegedű is gazdára talált. Murek Kronen, a híres dalnok kezében perdült, s akkor még nem ismerte senki a dalnokok titkát, talán még maga Kronen sem. Senki sem tudta hogyan kell elbűvölni a közönséget hogyan kell mágikus dalt játszani, ezért hát Kronen utolsó búcsúdalra emelte vonóját, mikor látta a mágust közeledni.
Ekkor Umel Etir megszólalt a húrok alatt.
Búsul szívem, miért vagy kegyetlen
Sírás, lelked pokla lészen, miért vagy kegyetlen
Ne emeld kezed ártatlanra, gyilkosuk ne légy,
Száz éves törzs akaratja, szemedben most fény.
*Elkántálja a dalt, mi egy fa mély, öreg, susogó hangján szólt akkor.*
-A vezér lába a földbegyökerezett.
*Itt ásít egyet.*
-S nem tudott mozdulni, míg a hegedű szólt, a boldog nép pedig ezalatt elmenekült, így a mágus pusztító büszkesége csak a húrok elpattanása után érte a pihenőt, ahol egyedül a bárd és Umel Etir darabjai voltak már. Azt mondják a hegedű nevetve égett hamuvá.
*Kis szünetet tart, ami kissé hosszabbra sikerül, mint tervezné, elbóbiskol közben, majd felriadva néz a lányra. Alszik már.*
-A tisztáson közben a fa utolsó, délceg ágát egy vándor gyűjtötte be, kinek a neve Világvégi Porszakáll volt...
*Néz a falnak támasztott botra, majd befejezi a mesét. Tán a fáradtság diktálja csak, de elvarázsoltan nézi a bóbiskoló elf leányt.*
-Jó éjt!
*Szól nyilván csak magában, ahogy a halkan szuszogó félvért vizslatja, majd nem tud ellenállni, odahajolván, apró lidércek érintésénél is lágyabb csókot lop ajkairól, majd lecsusszan az ágyról, hátát annak támasztva pedig ő is elszunnyad lassan.*

7791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-12 21:03:53
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- Helyes! -*bólint rá mindkét dologra, majd ő is visszatér a komolytalanabb témákhoz*
- Még nálam is vonzóbb? -*kérdezi egy szemöldökfelvonás kíséretében*- Hagyd csak! Mégse akarom tudni a választ! De ha mindkettőnkkel jól bánsz, még az is lehet, hogy maradunk! -*feleli kacsintva, bár már ő is kezd kicsit belezavarodni a dologba*- De végül egy jó kapcsolatban a feleséged a szeretőd is, nem? -*próbál valami értelmet csempészni az egészbe. A kockázatvállalásra viszont nem igazán tud mit mondani, hisz ő a maga részéről igyekszik kerülni a veszélyeket, amennyire csak lehet*
- Ezt örömmel hallom! -*zárja le részéről egy mosollyal a témát, mikor a vadak kerülnek szóba. A kis baleseten azonban csak nevetni tud, ahogy elképzeli magában az esetet*
- Örülök, hogy sikerült épségben túlélned! -*kommentálja nevetve a történteket*
-Hát, azért a fájdalom igencsak kellemetlen kellemetlenség, amit jobb elkerülni, ha lehet! -*tanácsolja, bár biztos benne, hogy ezzel a fiú is tisztában van, még ha neki most kicsit furán sikerült is megfogalmaznia, amit mondani szeretett volna. A gyengéd simításra pedig egy kézszorítással válaszol, csak hogy segítsen megbizonyosodni abban, Farkas teljesen felépült korábbi balesetéből.

Mikor aztán a házba érnek, gyorsan megnézi édesanyját, majd a szobájába érve végre átadhatja magát a fáradtságnak, ami régóta környékezi. Kicsit meglepi ugyan, mikor talpa már nem érinti a földet, ám ellenkezni sincs ideje, máris ágyba kerül.*
- Köszi. -*feleli inkább, és szorosabbra húzza magán a takarót. Nemsokára azonban újra szükségét érzi, hogy tiltakozzon, és ezúttal hangot is ad gondolatainak*
- Igazán nem szükséges... -*kezdené el, miközben felül kissé, de a fiú ezúttal is gyorsabb nála, és mire a mondat végére érhetne, már le is kerül róla a csizma, közszemlére téve nem túl divatos, ám annál praktikusabb és melegebb harisnyáját, ami a hidegben is képes kis védelmet adni neki. Mivel azonban cipő nélkül eléggé fázik, a lábait is behúzza a takaró alá. Miután kényelmesen elhelyezkedett, még utoljára felemeli kissé a fejét, hogy a fiúra nézzen, aki időközben mellé ült az ágyra*
- Mesélsz valamit? -*kérdezi már igencsak álmos hangon, azzal sem törődve, mennyire gyerekesnek hathat a kérdése. Jól esik neki, hogy valaki vigyáz rá, és biztos benne, hogy a fiúnak van egy-két érdekes történet a tarsolyában. Ha nincs, az sem zavarja, mert pár perc múlva már mélyen alszik.*

7790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-12 19:28:29
 ÚJ
>Loyenara Moreeth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Atehaner//

-Hát... sejtettem. *Javítja ki magát.* Csak azért kérdeztem rá, mert nem tudtam magamban eldönteni.
*Ki is fejti, mit értett ez alatt, ám ezzel saját magát hozza kellemetlen helyzetbe. Nem is gondolkodott, csak úgy kicsúszott a száján. Pedig nem hazudott, tényleg szebbnek, finomabbnak tartja a vonásait, mint a többi mélységiét, és ettől nem is tűnik olyan ellenszenvesnek. Még szerencse, hogy közben ráfordulnak Nara házának utcájára, különben már el is süllyedt volna szégyenében.*
-Akkor gondolom te sem egy gazdagnegyedi palotában laksz. *Jegyzi meg halovány mosollyal arcán.* Itt élsz a városban valahol a szegénynegyed környékén?
*Nem is tudja elképzelni, hol uralkodhatnak ennél is rosszabb körülmények. Nem is csoda, hiszen Wegtoren óta ki sem tette a lábát a nagyvárosból. A kikötői állapotokról semmit nem tud.*

7789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-11 21:52:12
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Loyenara//

- Tudtad?
*Kérdez vissza, bár hisz a lánynak. Ha nem vette volna észre hogy nem tiszta vérű, akkor rá sem kérdezett volna arra, hogy milyen fajba tartozik.
Mikor a lány dicsérni kezdi meglepően felemeli a szemöldökét, majd szélesen elmosolyodik.*
~Ezért jött oda hozzám igazából?~
*Alig hiszi el, hogy ez történt: megtetszett egy apró, pici, ártatlan lánykának. Atehanerrel még sosem történt ilyesmi, nem tudja leplezni a döbbenetét, de mégis örül egy kicsi a dolognak, legyezgeti a hiúságát. Erre az érzésre csak ráerősít a lány pirulása.*
- Köszönöm, ennek igazán örülök!
*Soha nem gondolta magát eddig jóképűnek, talán át kellene ezt értékelnie?*
~Most nekem is bókolnom kellene?~
*Rájön, hogy igen, de mire eszébe jut valami, már valószínűleg a pillanat elmúlik, és a félvér szerint elég kínos lenne beköpni, hogy "Neked is szép arcod van!", vagy valami hasonlót.*
~Ez csak egy kislány!~
*Mikor a lány a ház irányába mutat, jól megnézi azt magának.*
- Annál mindenképpen jobb, mint amiben én lakok.

7788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-11 18:07:28
 ÚJ
>Loyenara Moreeth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Atehaner//

*Bólint a férfi szavaira. Ebben igaza van, vannak veszélyesebb és kevésbé veszélyesebb helyszínek a városban. De biztos benne, hogy minimális figyelemmel és óvatossággal mindenhol elkerülhetőek a rossz lakok.*
-Tudtam, hogy van valami furcsa a külsődben. *Vágja rá lelkesen. Akkor mégis jól érezte, hogy érdekes vonásai vannak a másiknak.* Mondjuk inkább tűnsz sötételfnek, mint bármi másnak, alig látni, hogy más vér is van benned. Mint egy meglepően szép arcú mélységi.
*Pirul el kissé. Nem akar semmit Atétől, pusztán a beszélgetés miatt zavarba jön. Látszik rajta, hogy régen váltott bárkivel is pár szónál többet, nincs hozzászokva.*
-Mindjárt odaérünk. *Mondja végül, hogy terelje a témát.* Ott lakom az utca legvégén. *Mutat az egyik düledező falú viskóra.*

7787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-11 16:37:50
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

-Oh, ne aggódj, tetszeni fog!
*Kommentálja tréfálkozva Tina szavait Taitos, még két szemöldökrántás is belefér, hogy rontson a helyzeten, de úgy dönt, ennél messzebbre nem akar menni viccelődés közben.*
-Szólni fogok!
*Ígéri utána, de nem sokáig tart a komolyság.*
-Pedig iszonyatosan vonzó!
*Állítja szemrebbenés nélkül.*
-De nem engedlek titeket!
*Majd végül nevetve kinyögi.*
-Ha már a feleségem a szeretőm is, de a feleségem elhagy, akkor nekem lőttek.
*Gondolja végig a logikai bukfenc minden apró kiágazását, ahogyan az egy jó mágushoz illik. Aztán arcára terelődik a szó.*
-Nem vállalok veszélyt, ha nem akarok.
*Magyarázza.*
-Akkor azt úgy ítéltem, hogy érdemes.
*Kicsit szűkszavú, de nem írhatja a homlokára, hogy "wargidomár, azért csúnya néhol"*
~De még mennyire!~
*Persze az aggódó szavak jól esnek neki.*
-De most már nem fognak ki rajtam holmi vadak.
*Vigyorodik el, s egy pillanatra úgy tűnhet, hogy komolyan mondja, habár direkt a tréfák közé sűríti a kijelentést.*
~Kivéve egy párat.~
*Gondol túlvilági rémekre. Az efféle gondolatokból a lány kérdése zökkenti ki.*
-Bele. Fiatal voltam.
*Nem mintha most nem lenne az.*
-De nem volt vészes. Egy-két hat csupán, az is csak fájdalom, az pedig kellemetlenség csak, nem?
*Néz a lányra, hiszen amíg keze nem veszti el érzéketlenségét, melyet gyorsan ellenőriz is simítva egyet az övébe adott finomabb tenyér hátán.*
-És ne aggódj, azóta pont ezért megtanultam!
*Szól időben, a lehető legkomolyabb, már-már tényleg hihető ábrázattal.

A házba beérve legközelebb már csak a lány után szólal meg. Nem akar vitázni.*
~Itt nincs helye ennek!~
*Jelenti ki magában, aljas terve pedig beválik.*
~Nő ellen csak úgy nyerhetsz vitát, ha leveszed a lábáról.~
*Jut eszébe az örök érvényű igazság, míg az álmos lányt megemeli kicsit.*
~Csak engem ne raboljon el.~
*Fohászkodik ismeretlen urakhoz, míg az ágyhoz fordul karjában a lánnyal. Óvatosan leteszi, betakarja.*
-Így jó?
*Kérdezi a kis félvért, álmos arcától pedig kicsit olyan érzése támad, mintha cukormáz borítaná be szívét belülről. Kicsit megsimogatja arcát, ha már a kedveskedésnél tartanak, aztán eléri a felismerés.*
-Tényleg!
*Szól, ahogy eszébe ötlik, hogy a lányt még nem látta levetni lábbelijét.*
~Csizmában, házban nem alszunk!~
*Zeng Zordon egyik illemszabálya emlékei közül, míg a lány lábfejét igyekszik megszabadítani terhétől, majd egymás mellett.*
~Fiatal, törékeny még.~
*Na persze Taitos becslése alapján a lány lehet az idősebb, de nem tud nem emberi léptékkel tekinteni rá. Reményei szerint Tina lassan el is szenderedik, így addig Taitos ágya szélére telepedve őrzi.*
~Remélem egyszer talál valakit, aki nálam jobban bánik vele.~
*Sóhajt, mert bizony kevés az olyan ártatlan természet, mint a ma megismert lány, s valahogy pont nekik jut a legkisebb szelet az élet tortájából.*
~Addig is, a következő pár napban törődök vele!~
*Határozza el egyre laposabbakat pislogva.*
~Aztán vissza kell térnem.~
*Eszébe jut a Hatok egyik szavajárása.*
~Azért járom az utam, hogy megtegyem azt, amire az élet képtelen.~
*Ez most egy ilyen helyzet. Taitos sok ideje először elégedett most körülményeivel.*

7786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-11 14:18:26
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bavallis Jósda//

*Az úr nem úgy néz ki, mint aki beljebb szeretne térni. De hát elnézi neki, láthatóan nem sokat jár jósdába. Mindenkivel így van ez, ki nem élt még a misztikum erejével!*
- Az állat biz' jó társa egy elveszejtett léleknek. Ha elmondod neki szíved legfőbb titkait és kuszaságait, nem mondja el soha senkinek. Mon! Tán bölcsebb, mint maga a gazdája. Hehe!
*Nagyokat bólogat a férfiú bemutatkozására, ám homlokát ráncolja, amikor hangot amaz ad kívánságának. Közelebb sétál Drencianhoz, egészen közel, és mélyen a szemeibe tekint.*
- Tun futum. A jövőd, azt mondod? Mindenki azt hiszi, a jövő szálai biztosak, hogy szép öltözéket alkotnak, amit előre megvarrt az idő. Bah! Mon! Málus formis! Badarság minden szó! *Ujjait vészjóslón rázza az úr felé.* A jövőd oly változó, mint az időjárás, úrfi! Két utat látsz, s nem tudod, melyikre térj. Ha balra mész, ez meg az történik, ha jobbra, akkor más! S melyik út a jó? Egyik sem! Nincs jó út, se rossz.
*Azzal megfordul és az egyik polchoz sétál, amin elkezd matatni. Elővesz egy ezüsttálat és a hóna alá csapja.*
- Sejtelmesek a jövő fonalai, úrfi. Egy magas entitás irányít, mindent lát és mindent hall, minden lehetőségnek tudója ő! Al dussa dal tumpe! A halandón áll, mely utat választja. Én csak szavát vagyok képes lefordítani és ismertetni.
*Azzal lehelyezi a tálat az asztalra és elpakolja a rajta lévő varázsgömböt a polcra.*
- Ez csupán dísz. A jövő azon prófétája, ki varázsgömbökből hadovál, hazugabb, mint egy kebel nélküli leány kitömött mellkötője. Nim, hehe, nim. *Visszafordul még egyszer az úrfihoz.* A jövő fonalaira vagy hát kíváncsi? Öt arany fejében rendelkezésedre állok. *Majd magához szól.* Csak tudnám, hová tettem a port...


7785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-10 23:51:36
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- Csak ha olyat parancsolsz, ami nekem is tetszik! -*viszonozza a nyelvnyújtást. Igyekszik egyértelművé tenni, ki hordja a nadrágot a családban, még ha se az a bizonyos család, se a nadrág nem létezik. A másik megjegyzésre csak egy mosollyal válaszol. ~Ha szeretnéd...~ bár úgy véli, neki több oka lenne köszönetet mondani, de igazán nem gátolja meg benne a fiút, ha ez minden vágya*
- Talán igazad van. -*vélekedik a gazdagokat illetően*- Majd ha találkozol eggyel, szólj! -*folytatja nevetve. Sosem volt az általánosítások híve, de mivel még nem találkozott olyan gazdaggal, aki törődött volna másokkal is saját magán kívül, kezd kételkedni benne, hogy egyáltalán létezik ilyen személy. ~Na nem mintha olyan sok gazdaggal találkoztam volna. De persze talán kicsit előítéletes vagyok ez ügyben...~ jut eszébe az apja, de ezekkel a gondolatokkal igazán nem akarja terhelni Farkast, inkább igyekszik a vidámabb dolgoknál maradni. A következő megjegyzésre azonban szintén nem igazán tud mit mondani, csak eltöpreng magában, vajon mihez is érthet igazán a fiú? Kétli azonban, hogy ha hangosan is megkérdezné, egyenes választ kapna a kérdésre, így inkább hallgat. A következő mondatoknál azonban ő is megtalálja a hangját*
- Ne is folytasd! Borzasztó nőszemélynek tűnik! Már most ki nem állhatom! -*adja a sértett feleséget*- Bár ami azt illeti, talán rád kéne inkább haragudnom, nem? Hogy tudtad ezt tenni velem? -*elemzi tovább a helyzetet, amibe képzeletben került*- Azt hiszem, tényleg kénytelen leszek mégiscsak elköltözni a gyerekekkel! -*zárja le nevetve a témát.*
- Direkt? -*néz kissé értetlenül a sebhelyet illető magyarázat hallatán. ~Miért akarna bárki is önként ilyet tenni?~ töpreng magában, de nem igazán jut eszébe épeszű magyarázat, ugyanakkor ezen már szinte meg se lepődik*
- Nos, jobb lesz, ha ezentúl jobban vigyázol rá! Nekem úgy tetszik a gyermekien puha pofikád, ahogy van! -*feleli nevetve, tréfának álcázva aggodalmát, hátha így jobban meghallgatásra talál.*
- Beletenyereltél? -*kérdez vissza a balesetre*- Lehet, hogy mégse neked kéne menned. Talán mindenki jobban járna, ha én próbálnám meg! -*húzza kicsit a fiút, de persze egyáltalán nem gondolja komolyan, és szívesen meghagyja neki ezt a megtisztelő, de annál kellemetlenebb feladatot. Közben a házhoz érnek és aggodalom járja át, vajon Farkas mit fog szólni a szerény körülményekhez, de jól esik neki a kedves megjegyzés. A házba érve rögtön anya szobájába siet, majd gyorsan visszatérve csak rábólint az elsuttogott kérdésre, miszerint minden rendben. A szobájába érve aztán hangosabban folytatja tovább a beszélgetést.*
- Nem, nem! Arról szó sem lehet! -*tiltakozik hevesen. ~Elvégre hogy nézne már ki, hogy a vendég a padlón alszik!~ háborodik fel magában, és idegesen hátrasimítja arcába hulló fürtjeit, míg próbálja átgondolni a helyzetet és megtalálni a legjobb megoldást.*
- Talán... -*kezdi hangosan, miközben az ágyra tekint, ahogy felmerül benne a gondolat, hogy talán mindketten elférnének rajta. Ám fél, hogy a fiú félreértené a javaslatot, így inkább elhallgat és csak némán töprengve ácsorog, míg Farkas leül az ágyra, és arra se figyel teljesen, mikor közelebb lép hozzá, így teljesen meglepi az ölelés és az azt követő kérdés. Válaszolni sincs ideje, de már nem is érdekes, hiszen a védelmező karok között találja magát. Először kissé feszeng a hirtelen jött közelségről, de aztán hamar megnyugszik, és viszonozza az ölelést*
- Én is örülök, hogy épp beléd botlottam. -*feleli mosolyogva, bár ezt a fiú már nem láthatja, olyan szorosan hozzásimul. Kicsit fél tőle, ha sokáig maradnak így, újra megindulnak a könnyei, de helyette inkább nyugalom járja át, és remény, hogy minden problémája megoldható egy szempillantás alatt és bármi lehetséges. Ez az érzés teljesen új a számára, hiszen eddig minden napjuk gyakorlatilag folyamatos küzdelem volt a túlélésért a Szegénynegyedben. Szeretne köszönetet mondani az ölelésért, a kedvességért, és mindenért, ami ma este történt, de a megnyugtató ölelésben egy teljesen más érzés kezdi hatalmába keríteni, így a köszönet helyett ezt sikerül mondania*
- Fáradt vagyok. -*suttogja, és egyre közelebb jár hozzá, hogy állva elaludjon. Persze nem szeretne a fiú karjaiba ájulni, de egyre laposabbakat pislog, és azt sem dolgozza fel az agya, mennyire furának tűnhet, amit az előbb mondott.*

7784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-09 20:45:51
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitos veszi a tréfát.*
-Igen, igen, este csak én parancsolok!
*Ölt nyelvet, a köszönetnyilvánításra pedig komoly szabályai vannak.*
-Csak ha én is mondhatom, drágám!
*Szabja meg feltételét. Aztán mélyebb vizekre eveznek. Elkapja az érmét.*
-Így igaz. Habár, nem feltétlen vak, kinek aranya sok.
*Kicsit gondolkodik, kit tudna felhozni, de nem talál senkit.*
~Jaj.~
*Nem akarja védeni a nemeseket, de azért nem igazságos mindenkit, akinek néha van aranya, elítélni.*
~Nekem is annyi.~
*Kissé önképtörése van, de nem zavartathatja magát. A rosszallásra csak megvonja a vállát.*
-Mindenki hozza ki a legtöbbet abból, amihez ért.
*Mond egy örökérvényű igazságot.*
~Vajon teljesen bolondnak néz?~
*Taitosnak ritkán ötlik eszébe ilyen, s most sem marad meg sokáig a gondolat, főleg, hogy gyermekei elhanyagolását róják fel neki.*
-Van is! Nagyjábóóól.
*Húzza el, hogy időt nyerhessen kezével megmérni, hogy a lány feje búbja meddig ér neki.*
-Ilyen magas. Elragadó mosolya van, és jól áll neki a maszk.
*Beszél szeretőjéről buzgón.*
-A ma éjszakát is nála töltöm.
*Húzza fel orrát egy pillanatra, majd kuncogva néz pár másodperc múlva a lányra, aki most sebhelyén sajnálkozik.*
-Ne sajnáld, direkt csináltam.
*Magyaráz.*
-Ha annyira féltettem volna a kis gyermekien puha pofikámat.
*Tapogatja meg arcát mímelt nárcizmussal.*
-Akkor nem mentem volna oda.
*Ugyanez persze nem hangzik jól a tüzes tövis említése előtt.*
-Óvatos leszek. Csúnya dolog a tövis, nem szeretnék beleesni.
*Felkuncog.*
-Egyszer beletenyereltem egybe, nem bírtam markolni két hatig.
*Meséli saját magán jót szórakozva.*
-De persze az baleset volt, szedtem már párszor.
*Vándorlása során elengedhetetlen, hogy értsen az ilyehez. Több témát nem dob már fel, ugyanis megérkeznek a házhoz. Taitos arcára kiül a kíváncsiság. Sokat meg lehet tudni valakiről szavakból, de az otthona mindent elárul, ezért most a Zöldfülű is nagyon figyel. Kívül vidámság, Taitos jól meg is nézi magának a rózsát, míg bejutnak.*
-Szép.
*Feleli ő is, habár a kezdőbetűket tényleg nem tudja most kivenni. Az aprócska házba toppanva Taitos kényelmes előteret és mindenféle egyebet pillanthat meg.*
~Apró ház, apró családnak.~
*Tekint körbe. Aprócska jeleket keres, valami egyedit, egy horgolt kendőt, egy faragványt, egy szép kavicsot, netán sarokba állított palántát, vagy virágot. Az anyját figyelő lányt egyből egy kérdéssel fogadja.*
-Jól van?
*Suttogja kissé aggódva és hangtalan, a válaszra pedig aprót sóhajt, így a kezdeti, teljes menetfelszerelésben az ajtóba gyökerezett lábakkal való álldogálással felhagy és követi a lányt a szobába, ahol egy ágy van csupán.*
~Na arról szó sem lehet!~
*Fortyan fel magában, hogy övé legyen az ágy.*
-Szokva vagyok a földhöz.
*Jelenti ki.*
-Meg a köpenyemhez.
*Lép a ládikához, ahonnan kiveszi az emlegetett takarót, majd leül mellé az ágyra kicsit kinyújtja lábát, ledobja lábáról a csizmát.*
~Ha már így felajánlottad.~
*Eszeli ki máris a turpisságot.*
-Lenne valami.
*Kel fel azonnal, majd egészen közel lép a lányhoz. Egy pillanatig csendesen latolgatja, vajon hangot adjon-e mindennek, aztán csak átkarolja, s utána kérdezi.*
-Ölelgethetlek kicsit?
*Persze Taitosnak sem utolsó a közelség, sőt, de a lányról lerí valami.*
~Mintha nem szeretnék annyira, amennyire megérdemli.~
*Pár perc szeretgetés pedig igazán belefér.*
-Örülök, hogy te fordultál be a sarkon, Tina.
*Hümmög félig vigyorogva. Így az éjszaka derekára nyugtázhatja.*
~Egészen jól sült el ez a nap.~

7783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-09 20:20:34
 ÚJ
>Drencian Dertosenval Drirnorozir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Bavallis Jósda//

*Mikor az idegen nő elkezd furcsán beszélni, és össze-vissza mondani mindenféle zagyvaságot, Derncian percekig csak furcsa pislogva bámul rá. Nem is nagyon tud mit mondani, csak földbe gyökerezet lábakkal ácsorog az ajtóban, és nem úgy tűnik, mint aki beljebb akarna lépni, még akkor is, ha az elf akarta megtudni, hogy van-e még értelme ennek az egész létezésnek.*
- A padláson találtam, unatkoztam, így néhány év alatt összebarátkoztam vele.
*Magyarázza el gyorsan kis barátja nem túl érdekes történetét.*
- Legyek és szúnyogok ellen kiváló.
*Viccelődni próbál, de a hangjából mégis csak élt és feszességet hallani.*
- A nevem Drencian. Tudni szeretném a jövőmet!
~Na nem mondod Dert? Vajon mi másért jönne valaki egy jósdába?~

7782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-09 11:12:26
 ÚJ
>Grimor Qwargh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kajtatás//

*Azon tűnődik, felrúgja-e az egyik kölyköt, hogy végre békén hagyják. De szerencsére elég hamar lekopnak róla a kis taknyok. Befordul az ismerős sikátorba. Az ajtón lengő koszlott szőnyeg félig lóg, színei rég szürkévé fakultak. Könyökével félretolja, aztán két ujjával benyúl, megemeli a kilincs nélküli faajtót, és belép a félhomályba. Átvág a hosszú folyosón, közben ordít egyet.*
- Quinn!! Hol esz a fene?? *Csönd a válasz jó ideig, hideg van. Odabenn egészen apró neszezések hallatszanak csak: valami súrlódás, puha kis tappancsok toppanása, bútor roppanás, aztán az ágyból hirtelen kikászálódó test jellegzetes hangjai. Takaró nehézkes lebbenése, ágy nyikordulás, nyújtózkodó nyögés, ízületek roppanása.*
- Grimor! Te vagy az?? *jelenik meg Quinn hatalmas alakja. Kitölti az ajtót.*
- Na!! Még élsz. Ez dicséretes. Igazán dicséretes!
- Nem, meghaltam! Csak visszatértem egy órára, hogy láthassalak. *morog a nagydarab férfi.*
- Most meghatottál! De komolyan! *kap az ork a szívéhez színészkedőn. Végignéz Quinnen. A behemót, érzelemnélküli arc egyik felét még mlndig halott, kemény, szürke bőrhám borítja. A tekintet is csak egyetlen szemben eleven.*
- Kellene valami! Nem tudsz valamit itt benn a városban? Odakinn nem megy túl jól az üzlet. Már mindenből kifogytunk. *húzza el a száját.*
- Na? *néz Quinnre várakozón.*
- Utána kell járnod. Én is csak fél füllel hallottam. *válaszol az előkerülő férfi kis gondolkodás és ásítozás után.*
- A piactéren érdeklődj Zsumánál. Kis korcs figura. Gnóm. Ő majd többet mond. Régi ékszereket árul. Megtalálod.
- Quinn, drága öreg barátom! Ismersz! Mindig gáláns vagyok a barátaimmal! *vigyorodik el Grimor. A dolog ígéretesen hangzik. Hátha lesz belőle valami.*

7781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-08 16:57:01
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bavallis Jósda//

*Keresgél, kutatgat a dobozkában, majd ajtónyikorgást hall, melyet egy különösen mély csengésű férfihang kísér. Olyan hirtelenséggel kapja fel a fejét, hogy kis híján beveri azt az asztal lapjába. Szerencsére ez nem következik be. Lassan kibújik rejtekéből és sejtelmes mosollyal üdvözli a betérőt.*
- Áh! En nupe visá! A préda betér a ragadozó barlangjába. Búne! S mikor tér be a préda önnönmagától? Ha úgy hiszi, már nincs értelme életének, úgy ám! A ragadozó pedig mindent hall, figyel és lesben áll.
*Lassan megigazgatja asztalán a terítőt, aztán enyhén meghajol és fejet hajt a férfi előtt köszönés gyanánt.*
- Shalá!
*Megfigyeli a vendéget, s bizony látja, hogy egy magas, sápadt elffel van dolga. Figyelme a denevéren állapodik meg, majd sejtelmesen közelebb sompolyog az úrhoz.*
- Minő állat ez! En vesperuti! A préda prédája, úgy ám. Hol találhat az elf fia oly módot, hogy megszelídítsen egy ily teremtényt? *Szeme a denevér és a férfi arca között ráng.* Volnának druidikus képességeid tán?
*S ahogy alig hagyja szóhoz jutni a szerencsétlen elf urat, el is hadar végül egy röpke bemutatkozást.*
- Áh, mun numi! Bocsásd meg illetlen mivoltom. A nevem Tepis Bavallis, de szólíts Tepinek nyugodt szívvel. Javallom tegeződjünk. És mondd, kit tisztelhetek lényedben? S mi járatban itt, hol denevér s madár se gyakran jár?

A hozzászólás írója (Tepis Bavallis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.08 16:59:59

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416