//Morwon//
*Tény és való, ez miden világok legjobbika, elvégre senki se tudja, hogy milyen lenne egy másik. És különben is, több bizonyíték mutatja, hogy rosszabb mindig lehet, de jobb nem sűrűn, szóval egyből következik az, hogy most a legnagyszerűbb minden. Vagy valami hasonló. Szóval csak biccent Morwon okfejtésére.
Aztán viszont leesik neki, hogy a másik nem a helyi „erők”-nek csúfolt cserkészcsapatra gondolt, amikor a lelövetést emlegette. Újabb pont, amit nem árt megjegyezni, ettől független csak legyint.*
- Amíg nem tűzik kalóla és sütik meg azt a sündisznót, hogy utána bezabálják, addig nincs gond. *Vállat von.* Inkább lennék túltűzdelt sün, mint vacsola, gödöl ide vagy oda!
*És ezt teljesen komolyan gondolja. Arról a helyről a vadabbnál vadabb híreszteléseket halott, a fehérpáncélos megmentők honától kezdve, a véresszájú barbárok erődítményein keresztül, a világ pusztítására felesküdött démonhordáig bezárólag. Bár ahogy az óriást hallgatja, valahogy egyik se tűnik számára túl valószínűleg. Halk fohászt küld az Égiek felé, hogy az összes arodi olyan legyen, mint újdonsült útitársa. Erre mondjuk túl sok esélyt nem lát, de hát ilyen az élet!
A következő gondolatra ő is felröhög.*
- Biztos lehetsz benne, hogy észleveszed, ha látok egy sálkányt. El se téveszthetnéd a figyelmeztetésemet!
*Ami gyakorlatilag annyit jelentene, hogy lélegzetért kapkodva csinálná le a bokáját. Ha mást nem, a szagot biztos észrevenné Morwon, ha valamiért nem szúrná ki szemét a szárnyas dög.
A piára csak bólint, elvégre pontosabban ő sem tudná jellemezni azt a lőrét.*
- Élett. Az.
*Visszaveszi a szeszt, készen arra, hogy bármikor a másik kezébe nyomja, ha az épp nem a cipóival van elfoglalva. A kölcsönös segítségnyújtás mindig is az alkohol kölcsönös átnyújtásával kezdődik, legalábbis Draks szerint. A többi attól kezdve csak formaság.
Ezt követően végighümmögi az óriás monológját, és csak a végén köhint egyet, maga se tudja miért. Illetve tökéletesen tisztában van azzal, hogy miért, de akkor se tud tenni ellene.*
- Nem akalom megsélteni a leendő családi eleklye dicsfényét, de az a lötty egy tölött hajítófát se él… *Feltartja kezét.* Ne élts félle, de ezek a lötyik annál hatásosabbak, minél sötétebbek. *Lemondóan megrázza fejét.* Málpedig ennél még én is sötétebbet hugyozok. Az a kotyvalék annyit használ, mint csaláncsípett falpofála a kecske nyála: semmit!
*Lemondóan sóhajt egyet, majd mintha most gyújtott volna fényt elméjében egy égből szalajtott villám, feltartja kezeit, botostul, italostól, mindenestől.*
- De hallod, Molwon! Mondok én neked valamit! Mivel jó cimbola voltál eddig is, és szelintem leszel is még egy dalabig, valamint mélyen szívemen viselem KisMolw solsát, ezélt elveimmel ellentétben nagyvonalú ajánlatot teszek neked: megkíméllek attól, hogy el kelljen dobálnod azt a sok pocsékságot, és minden ilyen világos löttyélt adok két alanyat! *Visszaejti karjait, majd megcsóválja fejét, mintha a nagylelkűség eme rohama a sírba is vihetné.* Sőt! Az összes ilyen halovány italélt adok kettőt, legyen az kék, balna, sálga, vagy amit épp találsz. KisMolw jövőjéélt, telmészetesen…
*Az, hogy halványlila kisegítő gőze sincs arról, hogy a poronty egyáltalán létezik-e, vagy sem, de ez épp egy tökéletes alkalom arra, hogy visszarázódjon az üzletbe. Vagy legalábbis elkezdje. Esetleg valami, de meggyőzni arról roppant tanult társát, hogy Draks tesz neki szívességet ezzel a kis jótékonykodással, csak nem ütközhet problémába.
Bár a jelek szerint mégis, mivel az óriás a lovak közé csap, és úgy lép ki, ahogy az egyszeri szűzszajha az első menet után a melóból. Gyorsan.
Draks meg se próbál utána talpalni. Inkább csak utána kiált.*
- Helyes! Delítsd fel a telepet! Aztán ha odaéltél, foldulj vissza, és gyele elém! Félúton találkozunk. *Elmorzsol pár szitkot a szakálla alatt, majd biztos, ami nem bizonytalan alapon ordít még egyet a vágtázó óriás felé.* Vagy csak váljál mál meg, te csökött!
A hozzászólás írója (Draks Halonar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 21:51:48